*Hangos döcögéssel és jellegzetes kereskedő zajjal érkezik meg a kis karaván, melyen Nadrel utazik, már napok óta. Aprócska jármű, épp, hogy szinte másfél szamár húzza, mi a tempón is látszik: szigorú, komikus gyalogtempóval baktatnak a város irányába vezető úton.*
-Hamarosan leteszem, hölgyem! Én ide mán' nem kívánok betérni, megyek is tova, mint tudok.
*Szól az öreg törpe, kinek kezében pihen a szamár gyeplője. Táskás szemei színtiszta jóságot sugároznak, ahogy a kissé csapzott leányka, elégedetten hálás mosolyára pillantanak.*
-Köszönöm szépen! *Szólal meg Nadrel.* Így is tett értem már eleget, nem tudom mi lett volna ha nem, találkozunk út közben!
*Hangja csak úgy csilingel a törpe zord dörmögése mellett, azzal a lány le is huppan a kis fatákolmányról, melynek bizonyára életét köszönheti. Nyom egy óvatos puszit a mélynövésű homlokára jutalma jelképéül -ha már az nem kért a fuvarért semmi egyebet-, majd intve egyet, a város felé irányítja lépteit. Még egy aprót visszapislant a kocsira. Ütött-kopott, kis tákolmány, még rozogább árukkal benne, egy szegény törpével az élen. Amolyan templom egere, vagy még annál is szegényebb. A portéka nem áll másból, mint rozsdás serpenyőkből, lábosokból, minden bizonnyal a legsilányabb -és nem utolsó sorban legolcsóbb- kovácsmunka végtermékei, melyek már biztosan nem egy tulajdonos kezén átmehettek. Esély nincs rá, hogy egyet is vegyen akárki, akárhol, akármennyiért, még ha van is ilyen állapotban valakinek valamije, azt rögtön, abban a pillanatban ki is dobja, már ha épeszű az illető, akiről szó van. Kicsit sajnálja is a dolgot, de ez az élet rendje. Valaki fent, valaki lent, valaki pedig középütt, ki nem akar sehova se tartozni... Nadrel az első... Mindig is az volt, és az is marad, még ha meg is van róla győződve, hogy ez egyszer máshogy lesz talán. Ki tudja? Talán holnap, vagy az után... Vagy most! Ül ki kicsiny mosoly szájára, ahogy zsebre vágja a frissen szerzett kis bőrszütyőjét.*
~Mai nap is pipa! Aztán még jóformán dél is alig múlt!~
*Lépked teljes elégedettségében az egyetlen lehetséges helyre, ahova mihamarabb be kell térnie, ami nem más, mint egy jóféle ívó! Ki is szúrja már a cégért, ahogy az látótávolságon belülre ér, mást nem is igazán keres/ett szemeivel. Száraz torka az egyetlen, mely parancsolni tud neki, valamint az arany, mi zsebében csörög, ha még nem is túl sok, de van, és fogyni akar!*
~Egy éjszakát csak megengedhetek magamnak, hogy ne az utcán kelljen töltsem és meleg ételt ehessek!~
*Gondolatai az utolsók, melyek még a főtéren vannak, ugyanis a Pegazus vaskos faajtaja nyikkan, nyílik és érezni is azt a szokásos, jellegzetes "illatot", mely egy igazán jó csehó legfőbb ismérve: alkohol, sültek és még több alkohol mámorítóan markáns illatának keveréke, hangos, szinte kiabálásba torkolló beszélgetések, valamint a fogadós boldog, elengedhetetlen szériamosolya, mely nélkül egy vendég sem léphet be egy hasonlóan jól menő egységbe, mint amilyen minden valószínűség szerint ez a hely.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.16 18:31:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elgépelés javítása.