*Megérkezni egy új helyre mindig ad némi izgalmat. Most sincs ez másként a fiatal elf nő lelkében. Na, nem mintha még nem járt volna soha Artheniorban, s a Főtér sem ismeretlen számára, mégis van valami újszerű abban, ahogy most magányosan, vagyis egymagában teszi meg az utat. Elvégre nem árt, ha az elf lánya egyszer csak elszakad némileg a családi háztól, és saját lábra áll.
A család persze, nem a városban él, hanem a várostól nem messzire egy kellemes erdei tanyán. Nimue azonban úgy döntött pár napja, hogy felkeresi a város templomát, hogy ott tovább képezhesse magát. Ezért van most itt.
Ezüstös haját ezúttal sem fogta össze semmivel, tincsei lágyan omlanak le hátán, egészen csípője vonaláig. A halványsárga selyem ruha felett bokáig érő sötétkék köpenyt visel, melyre finom ezüst szálból hímeztek mintákat. Csuklyáját nem viseli most a fején, el is fedi azt a leomló ezüst zuhatag. A köpeny alól sötétbarna puha bőr cipő villan olykor elő. Vállán nem túl nagy utazótáskát tart, melybe a legszükségesebb holmikat pakolta össze otthon.
Első lépésként persze, nem a templomba fog menni, hiszen előbb éjszakai szállásról kell gondoskodnia, így az útja a Pegazus fogadó felé fogja vinni. Addig is, míg átér a téren, megbámul minden érdekességet.
Végül csak eléri a fogadót, és belép az ajtaján.*