~Kicsit felráz, kicsit ellazít, kicsit kikapcsol~*Bárgyú mosollyal húzza meg kulacsát, amiben kedvenc mézsörének maradéka van.*~Tartalékolnom kellene későbbre is. Vagy akár kereshetnék egy ivót is.~
*Miközben azon gondolkodik, hol verhetné el igazán a pénzét, elfelejti, hogy éppen a főtéren keresztül vezeti a szekerét, és már egy tucat ember ordibál a mézsört vedelő törp után, mert szép dolog az ivás, ha az ember épp nem egy kisebb háznyi szekeret vezet.
Szerencsére a lova bőven okosabb nála, és mindig megpróbál legalább lelassítani, gazdája hiába rángatja a kulacsmentes kezével a kantárszárat, mielőtt még elütné a főtéren közlekedő embereket.*
~Na, elég legyen az ivásból, Murohyth Ormrig Sugnir! Csak kibírod a kedvenc nedűd nélkül arra a kis időre, amíg betérsz egy ivóba!~*Félre rakja a kulacsot, miután persze bezárta azt, és két kézzel megfogva a kantárszárat tovább vezeti a hintóját.
Csendben halad egy ideig, aztán meglátja a Pegazus fogadót, felcsillan a szeme, és elmosolyodik.*
~Látod e, te vén kecske, máris megoldódott a problémád.~*Egy hatalmas rántással irányba igazítja a lovát, majd mellkasáig érő szakálla alól vigyorogva tervezgeti, vajon mi lesz majd a mai itallistán.*~Nem is az a kérdés, hogy mi lesz, hanem hogy mi nem!~
*Felnevet saját tréfáján, majd a szekér vezető ülés felőli oldalán lévő kis ablakon bedobja a mézsörös kulacsot.*~Ha kinyílik a kupak, a fene bánja! Ma este egy hordót is megiszok!~
*Élvezkedő arckifejezéssel simogatja szakállát, közben majdnem elfelejti, hogy egyenesen a fogadó felé tart. Még egyet ránt a kantárszáron, hogy a lova olyan helyre húzhassa a szekeret, ahol nem zavar majd senkit, ez pedig az épület oldala.
Eközben ő feláll és behúzza a kis ablakot, majd visszaül, és megállásra inti a szekér elé kötött állatot*
-Hóóó!*Hallatszik a parancsszó, mire a paci már meg is állt. Eközben ő elengedi hátasának irányítását, és leugrik a vezetőülésből. Mivel Már egy egész kulacs mézsör dolgozik benne, kis híján térdre zuhan, de meg tud kapaszkodni, így térddel érkezik a földre. Felkapja a fejét, hogy megnézze, vajon láthatta e valaki, hiszen egy Sugniron senki sem nevethet! Lassan feltápászkodik a földről, majd odasétál a szekere oldalához, és egy súlyos lakatot rak az oldalán lévő ajtó zárjára, a kulcsot pedig a mellényzsebébe nyomja.
Ezután visszatér a kocsi elejéhez, leveszi a zsákját, meg a fegyverét, majd int egy istállófiúnak, hogy bizony a ló is szomjas, de ő vizet iszik. Ha a fiú fizetséget szeretne, rossz helyen jár, ugyanis ő ma csak a sörcsapnál fog fizetni.*~Na gyerünk~
*Fütyörészve, mosolyogva indul meg befelé a fogadóba, már ha senki nem állítja meg befelé menet.*