//Második szál//
//Tavaszünnep//
*Már napok óta felbolydult a belváros, és előre lehetett látni, hogy itt valami bizony készül. Minden évben szokott egyébként lenni télbúcsúztató ünnepség, de idén a szervezők szemmel láthatóan ki akartak tenni magukért. Már két nappal az esemény előtt, reggeltől estig sürögtek és forogtak a főtéren különféle alakok: ahol a széles, északnyugati út belekanyarodik a jókora térbe, szekerek sürögnek forognak, és hoznak fát, festett vásznat, mindenfélét, ácsok, árusok és általános fontoskodók lepik el a színt és sürgölődnek reggeltől estig, hogy helyszínt biztosítsanak az ezévi tavaszi mulatságra.
A mulatság napján a tér közepén álló nagy szökőkút köré egy kerek pódiumot állítottak, mely balról is, jobbról is falépcsővel közelíthető meg. Előttük a téren van egy jókora hely bámészkodni és sétálgatni, a téren körbe pedig a megszokott házak és üzletek elé fürtökben telepedtek az apró bódék és egyéb faépítmények: sülő hús, friss kenyér, kürtős kalács, forralt bor illata kap lábra mindenfele, és legalább két tucat újonnan jött mozgó árus árulja portékáit, vannak akik hangosan csörögnek és zörögnek a gyermekek számára készült zajkeltő játékokkal, vannak, akik maguk reklámozzák a selyemszalagokat, gyertyákat, ritka teákat, söröket és borokat, szárított és kandírozott gyümölcsöket kínálva az arra járóknak. Ezek közt nem egyen vannak, akiket a szervezés hívott ide, és béleli is ki a zsebük bőségesen, hogy mérjék a sört, a vizezett bort számolatlanul, és ínycsiklandó kóstolóikból tálcaszám osztogassanak az arra járóknak. Ebből kifolyólag nem csak a gazdagok számára vonzó az esemény, de az ingyen eszem-iszom végett kábé mindenki idecsődült a helyiek közül, ha másért nem, hát azért, hogy kellemes bódulatban lézengjenek az amúgy napfényes, szívderítően szép délutánon.
És ha már itt tartunk: kora délutánra már határozottan népes csődület kavarog a téren. A pódiumon egy csörgősipkás, színes ruhába öltöztetett figura, egy pocakos, kopasz kereskedőnagyság (alighanem az esemény egyik anyagi támogatója) és egy különc küllemű idősebb gnóm foglal helyet egy asztal mögött, és jókedvűen, elmélyülten beszélgetnek, és bort iszogatnak. A pódium előtt szép kis tömeg verődött már össze, közülük nem egyen jelmezt is öltöttek: Állatfejek, rémpofák, szőrös, tollas, szalagos, papírálarcos figurák kavarognak és zajonganak itt is, ott is a tömegben.
A pódium előtt egy rögtönzött zenekar húzza aprópénzért. Körülöttük néhányan táncolnak vagy énekelnek. Mellettük komédiások ugrálnak, kellemkednek és szavalnak, és időről időre feltűnik egy hórihorgas fickó is gólyalábon, ahogy a tömegben kevereg, és papírvirágokat meg cukrozott almaszeleteket szór zsebéből az alant sikoltozó és kiáltozó gyermekeknek.*
*Aztán, a meghirdetett időpontban elhalkul a vidám zeneszó, és a sipkás, leginkább udvari bolondra hajazó vidám fickó feláll, és a színpad előtt összegyűlteket kezével inti zajmérsékletre.*
- Kedves egybegyűltek, Arthenior polgárai! - *Általános éljenzés és zsibongás követi a szavait, ezért a kezében tartott, csörgőkékkel és szalagokkal, és kopácsoló, fából készült lógattyúkkal díszített jogarát addig rázza, míg rá nem figyel a tömeg nagy része, aki az emelvény előtt lézeng. Majd újból nekifut.*
- Kedves egybegyűltek! Arthenior polgárai! Azért gyűltünk össze ma, hogy kellőn búcsúztassuk a hideg időt és az esőt, a havat elűzzük, meg hogy meghozzuk a jó időt, és együtt ünnepeljük a kikeletet, az eljövő gazdag esztendőt, ami a városra köszönt!
*Még harsányabb éljenzés.*
- Halljam, ki az a rátermett mókamester, ki az a vidám fickó, ki legékesebb közületek? - *Groteszk jogarával itt is, ott is rámutat a tömegre.* - He?! Azt hiszitek, viccelek csupán? Kerek egy évig voltam e pompás város Bálkirálya, és látni akarom, ki az, ki méltó koronámra!
*Megbillenti fejét, melynek köszönhetően a fején található sokágas és mütyürökkel ékes, csörgő-zörgő micsoda belecsúszik a homlokába.*
- Hadd adjam át a szót kicsit a jó Gargnar nagymesternek, városunk köztiszteletben álló és megbecsült tagjának, aki ismerteti a további teendőket mindazok számára, akik elbírnák koronám, s a vele járó tisztséget!
*Zajos éljenzés közepette elmar egyet a felé kínált korsók közül, és jócskán meghúzva azt helyet cserél a pohos hasú, hömpölygő mozgású kereskedőnagysággal, aki most szóra emelkedik. Ennek mind a tíz ujján súlyos, ékköves gyűrűk csillognak, ruházata lebernyeges, gömbölyű, tar feje és vidám vigyora végett egy nagyra nőtt csecsemő benyomását kelti.*
- Háromszáz arany üti a markát annak, aki a legjobban meg tud minket nevettetni! Háromszáz arany a jussa annak, akit közületek ti a legjobbnak választotok. A Tavaszünnep Királya vagy Királynője kerek egy évig bír mindenféle kedvezményeket a város számos ivójában, fürdőjében és örömházában! Ezt a címet ismeri mindenki, igaz-e? Lássuk, melyiktek a legméltóbb rá!
*Minden mondata után fel-feltör a kiáltozás, kinek-kinek vérmérséklete szerint.*
- Jöjjetek hát és nevezzetek, mutassátok magatok egyenként, aztán megválasztjuk és kihirdetjük a nyertest! - *A pufók nagyság szemmel láthatóan megfáradt a kiabálásban, úgyhogy két szolgaforma majd’ orra bukik igyekeztében, hogy pennával, pergamennel felszerelkezve a lépcsőkhöz vessék magukat és regisztrálják számmal, névvel ellátva a nevezőket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.01 18:37:53