//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem jut messzire mert, amint kilép a főtérre, hallja ahogy a sodrott lányka megy utána.*
-Hé! Várj. Hova szaladsz?
*Kérdezi a csalfa hang. Minden bizonnyal, ha Soreyl kicsit kötélnek állna, itt nem maradna semmi kérdés a dolgok kimenetele felől. Azért egy pillanatra megtorpan.*
~Ez a helyes beszéd.~
*Mondja Perchipfell a fejében, olyan igazi, kézdörzsölős, cinkos hangon. Soreyl válla tartásából látni, hogy ez most nehezebb neki mint visszamenni a Krenkataurba, de nemet kell mondania. Lassan megfordul. Szomorú arckifejezése mindent elárul, de úgy tesz, mintha csak a Levegő Városának hű őre volna.*
-Miben segíthetek?
*Kérdezi hivatalosan, mégis vágyakkal telve, és azt palástolva. Mint akinek gombóc van a torkában. A gyorsan ünkényes szünetet kapott pultos, közeleb lép, és megingatja kebleit a válasszal.*
-Sok mindenben katona!
*Mondja a lány. A vörös, szeplős, olyan korai húszas lehet kinézetre. Látszólag ember, de az sem lepné meg a lovagot, ha valami irbisz vagy nagymacskaféle lenne, azzal a mozgással. Soreyl nyel egyett*
-Sajnálom. Szolgálatban vagyok.
*Mondja mély hangján, és kissé sután, ami nagyon tetszhet a hölgynek mert még közelebb lép. A lovag személyes aurájában van immár, gyakorlatilag mágiatani szempontból lehet őket egy testnek nevezni.*
-Pedig engem meg kellene menteni.
*Mondja a lány búgó hangon, mire a lovag mélyet sóhajt. Átfutnak gondolatok az agyán. Perchipfell is beszáll a buliba.*
~Ne! Ne-ne. El ne baszd ezt nekem.~
*De mind hiába. A lovag egy nagy levegővétel után, valahogy kisugárzást vált. A párzási időszak alatti, állati ösztönös szarvasbikából, egy tiszteletteljes farkas falkavezérré.*
-Sajnálom. Elszólít a kötelesség, de még lehet visszajövök.
*Mondja, mire a vörös lányka halovány kék szeme szomorúan kezdi el vizsgálni, az eddig oly érdektelen Artheniori út porait. Soreyl felemeli a kezét, és a másik állára csúsztatja, hogy annak íriszét, és fókuszát magára irányítsa.*
-Meg aztán van nekem mátkám.
*Mondja még lágyabb hangon vigasztalásul. A lány kicsit bólogat, sarkon fordul, és elindul vissza a kocsmába, mindezt olyaténképpen, hogy csak rá, mozgására, és testére lehessen figyelni. Tudja, hogy nézik, ezért még annyit visszadob a lovagnak.*
-Egy jó asszony, megbocsájt egy kósza szénázást. Gyere majd.
*Ugyan a lovag nem ért egyet vele, de halkan felkacag, majd elindul vissza az Kaszárnyába.*