Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-20 11:08:30
Üzenet elküldve: 2022-07-20 11:08:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Bár el kell telnie pár pillanatnak, a bemutatkozás meghozza a várt eredményt, s a lány felismeri a férfit. Haragja úgy tovaszáll, mintha ott sem lett volna, s egy meleg öleléssel köszönti Aldot, aki hirtelen nem iy tud mit kezdeni a helyzettel. Bizonytalanul, kissé talán félszegen érinti meg a nő hátát, hiszen nem szokott hozzá az efféle üdvözléshez. Az utóbbi időben tett arról, hogy a szebbik nem képviselői inkább egy nagy pofonnal köszöntsék, mint sem ilyen édes öleléssel. Ki is szakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj, mintha már hiányzott volna ez az érzés az életéből.*
- Hát igen, mostanában kissé megadtam magam az italnak.
*Vallja be, hiszen annyira még nem józan, hogy úgy hazudjon, mint a vízfolyás.*
-Rég volt, és azóta mindketten változtunk. Már nem vagyok olyan úriember, akiről rögtön le lehet szűrni, hogy a felsőbb osztály tagja. A pénzem egyszer csak elfogyott, azóta kénytelen vagyok egyszerű polgárként éldegélni.
*Vonja meg a vállát, s mivel nagyon belelendült a beszédbe, nem szándékozik abbahagyni, folytatja rövid élettörténetét.*
-De amúgy szeretem. Van egy egész takaros kis házam, talán jobb, mint ami az átlagnak jut, van munkám, és a magam ura vagyok. Mint látod, italra, és jó ruhára is futja.
*Mosolyodik el kissé kesernyésen, hiszen most, hogy a kedves régi ismerőse előtt áll, kicsit bánja, hogy úgy a garatra öntött.*
-És veled mi a helyzet, kedves Jenewyen?
*Bár el kell telnie pár pillanatnak, a bemutatkozás meghozza a várt eredményt, s a lány felismeri a férfit. Haragja úgy tovaszáll, mintha ott sem lett volna, s egy meleg öleléssel köszönti Aldot, aki hirtelen nem iy tud mit kezdeni a helyzettel. Bizonytalanul, kissé talán félszegen érinti meg a nő hátát, hiszen nem szokott hozzá az efféle üdvözléshez. Az utóbbi időben tett arról, hogy a szebbik nem képviselői inkább egy nagy pofonnal köszöntsék, mint sem ilyen édes öleléssel. Ki is szakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj, mintha már hiányzott volna ez az érzés az életéből.*
- Hát igen, mostanában kissé megadtam magam az italnak.
*Vallja be, hiszen annyira még nem józan, hogy úgy hazudjon, mint a vízfolyás.*
-Rég volt, és azóta mindketten változtunk. Már nem vagyok olyan úriember, akiről rögtön le lehet szűrni, hogy a felsőbb osztály tagja. A pénzem egyszer csak elfogyott, azóta kénytelen vagyok egyszerű polgárként éldegélni.
*Vonja meg a vállát, s mivel nagyon belelendült a beszédbe, nem szándékozik abbahagyni, folytatja rövid élettörténetét.*
-De amúgy szeretem. Van egy egész takaros kis házam, talán jobb, mint ami az átlagnak jut, van munkám, és a magam ura vagyok. Mint látod, italra, és jó ruhára is futja.
*Mosolyodik el kissé kesernyésen, hiszen most, hogy a kedves régi ismerőse előtt áll, kicsit bánja, hogy úgy a garatra öntött.*
-És veled mi a helyzet, kedves Jenewyen?
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-18 23:58:46
Üzenet elküldve: 2022-07-18 23:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*A válasz hallatán van benne némi kellemetlen érzés, hogy túl sokat kérdezett, de végül nem kap teljes elutasítást. Hogy a téma nehézsége, hossza, vagy a kései óra az oka annak, hogy a férfi ezt most nem szeretné megosztani vele, nem tudja, de nem is firtatja. Egy értő biccentéssel felel és nem is kérdez többet.
A röpke megállónál bevárja mesterét, majd vele együtt folytatja az utat a kaszárnyához. Lopva figyeli őt, mert a pihenő eszébe juttatja, hogy idefelé már egészében bot nélkül gyalogolt a férfi, de nem képes fölfedezni, hogy különösebb fájdalmai vagy nehézségei volnának emiatt. Ennek pedig még mindig őszintén örül. Csak azt reméli, hogy ez holnapra is így marad és nem erőltette túl magát.*
*A válasz hallatán van benne némi kellemetlen érzés, hogy túl sokat kérdezett, de végül nem kap teljes elutasítást. Hogy a téma nehézsége, hossza, vagy a kései óra az oka annak, hogy a férfi ezt most nem szeretné megosztani vele, nem tudja, de nem is firtatja. Egy értő biccentéssel felel és nem is kérdez többet.
A röpke megállónál bevárja mesterét, majd vele együtt folytatja az utat a kaszárnyához. Lopva figyeli őt, mert a pihenő eszébe juttatja, hogy idefelé már egészében bot nélkül gyalogolt a férfi, de nem képes fölfedezni, hogy különösebb fájdalmai vagy nehézségei volnának emiatt. Ennek pedig még mindig őszintén örül. Csak azt reméli, hogy ez holnapra is így marad és nem erőltette túl magát.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-18 20:10:13
Üzenet elküldve: 2022-07-18 20:10:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Elgondolkozik. Egy személyes kudarcáról kérdezi a másik, még ha nem is tud róla. Nem kevés szégyen kötődik hozzá, és így eddig senkinek sem mondta el a teljes történetet. Csak féligazságokkal csillapította mások kíváncsiságát, és most nem ezt akarja tenni.*
-Most nem.
*Szólal meg végül halkan.*
-Zsoldos voltam, majd katona Pirtianesben. De hogy miért jöttem el... arról most nem fogok beszélni. Talán egyszer, később.
*A főtérre kicsit megáll, körülnéz, mélyet lélegezve. A gyakorlatozás és a kiadós séta után jólesően fáradt, ám probléma nélkül megtette bot nélkül azt az utat, melynek a fele is problémát jelentett volna még két napja sétabottal is. Ki kell még próbálnia a futást, ám ezzel még ráér.
Pár másodpercnyi egy helyben állás után a Kaszárnya felé fordul, és elindul, készen arra, hogy odaérve nekikezdjen az esti tennivalóinak.*
*Elgondolkozik. Egy személyes kudarcáról kérdezi a másik, még ha nem is tud róla. Nem kevés szégyen kötődik hozzá, és így eddig senkinek sem mondta el a teljes történetet. Csak féligazságokkal csillapította mások kíváncsiságát, és most nem ezt akarja tenni.*
-Most nem.
*Szólal meg végül halkan.*
-Zsoldos voltam, majd katona Pirtianesben. De hogy miért jöttem el... arról most nem fogok beszélni. Talán egyszer, később.
*A főtérre kicsit megáll, körülnéz, mélyet lélegezve. A gyakorlatozás és a kiadós séta után jólesően fáradt, ám probléma nélkül megtette bot nélkül azt az utat, melynek a fele is problémát jelentett volna még két napja sétabottal is. Ki kell még próbálnia a futást, ám ezzel még ráér.
Pár másodpercnyi egy helyben állás után a Kaszárnya felé fordul, és elindul, készen arra, hogy odaérve nekikezdjen az esti tennivalóinak.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-18 16:12:41
Üzenet elküldve: 2022-07-18 16:12:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Gaerralos válasza fölkelti az érdeklődését, de nem akar tolakodó lenni, meg fáradt is már. Úgyhogy épp csak fölveti a lehetőséget.*
- Mesél arról is? Hogy hová ment az után... és miért jött vissza... - *Kérdi tapogatózva. Nem számít rá, hogy most tudhat meg mindent, de a terepet azért fölméri későbbre, hogy szabad-e ilyesmikről kérdeznie. Ahogy kiérnek a kereskedőútra, már egymás mellett is tudnak haladni, innen pedig már nem mennek olyan sokat, s ismét városon belül vannak. A főtérről aztán vélhetően már a kaszárnyához vezet útjuk, Garsiné legalábbis biztosan. Ott pedig már nem lesz más hátra, mint a testi-lelki felkészülés egy újabb napra.*
*Gaerralos válasza fölkelti az érdeklődését, de nem akar tolakodó lenni, meg fáradt is már. Úgyhogy épp csak fölveti a lehetőséget.*
- Mesél arról is? Hogy hová ment az után... és miért jött vissza... - *Kérdi tapogatózva. Nem számít rá, hogy most tudhat meg mindent, de a terepet azért fölméri későbbre, hogy szabad-e ilyesmikről kérdeznie. Ahogy kiérnek a kereskedőútra, már egymás mellett is tudnak haladni, innen pedig már nem mennek olyan sokat, s ismét városon belül vannak. A főtérről aztán vélhetően már a kaszárnyához vezet útjuk, Garsiné legalábbis biztosan. Ott pedig már nem lesz más hátra, mint a testi-lelki felkészülés egy újabb napra.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-17 20:57:03
Üzenet elküldve: 2022-07-17 20:57:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
*Nem elég, hogy ilyen nyúzott hangulatában még a város egyik piása is őt zargatja, minek hála most törölgetheti magáról a vizet. Az még felháborítóbb, hogy a kelletlen flörtölésnek ható megszólalásait ezek után sem akarja abbahagyni. Talán hamarabb nyugodnának meg a kedélyei, ha elméje végre kapcsolna, hogy kivel is hozta össze a szerencse. De mentségére szóljon, hogy fáradtságának hála nem igazán jutnak felszínre ezek az emlékek.*
- Igen, ezt már máshol is hallottam.
*Sóhajt hosszan és fáradtan, ahogy szemeit lehunyva masszíroz a homlokára. Azután valami régi emlék olyan élesen hasít bele, akár egy mesterkard a szörnyhúsba. Ha az arc hirtelen nem is vált ismerőssé a név már nem olyan felejthető. Megdermed a mozdulatai közben, ahogy lassan feldolgozza a hallottakat és látottakat. Azok a fekete tincsek, a kék szemek. Nem is érti, hogyan is siklott el ezek felett. Végül keze mögül kipillant a férfira, egy ideig csak csendben vizsgálgatja az arcát, hogy kifürkészhesse vajon a férfi felismerte e.*
- Aldomeus? Aldo?
*Ahogy a tekintetük találkozik, s egyenesen belenézhet a jégszín szemekbe valóban megváltozik a hangulata. A méreg olyan gyorsan tovább áll, mintha fel sem bukkant volna. Arca pedig pillanatok múlva már fel is virul egy széles mosoly kíséretében. Nem is igazán érdekli, hogy a másik felismerte e. Ha nem, akkor majd tesz arról, hogy ez megtörténjen.*
- Te részeg disznó. Alig ismertelek meg. Ezek szerint velem csak egy-két pohár bort ihattál és akkor nem voltál még ennyire magadba zuhanva.
*Engedi le vigyorogva a karját, majd el is löki magát a kúttól, hogy a férfi nyakára karolva ölelgethesse meg egy kicsit. A felismerés öröme nagyobb annál, minthogy jól nevelt lányként akarjon viselkedni. Igaz rég volt és nem is tartott sokáig az ittléte, de Aldo társasága elég szórakoztató volt ahhoz, hogy most ennyire megörüljön neki.*
- Hogy nem ismertelek fel azonnal?
*Nem elég, hogy ilyen nyúzott hangulatában még a város egyik piása is őt zargatja, minek hála most törölgetheti magáról a vizet. Az még felháborítóbb, hogy a kelletlen flörtölésnek ható megszólalásait ezek után sem akarja abbahagyni. Talán hamarabb nyugodnának meg a kedélyei, ha elméje végre kapcsolna, hogy kivel is hozta össze a szerencse. De mentségére szóljon, hogy fáradtságának hála nem igazán jutnak felszínre ezek az emlékek.*
- Igen, ezt már máshol is hallottam.
*Sóhajt hosszan és fáradtan, ahogy szemeit lehunyva masszíroz a homlokára. Azután valami régi emlék olyan élesen hasít bele, akár egy mesterkard a szörnyhúsba. Ha az arc hirtelen nem is vált ismerőssé a név már nem olyan felejthető. Megdermed a mozdulatai közben, ahogy lassan feldolgozza a hallottakat és látottakat. Azok a fekete tincsek, a kék szemek. Nem is érti, hogyan is siklott el ezek felett. Végül keze mögül kipillant a férfira, egy ideig csak csendben vizsgálgatja az arcát, hogy kifürkészhesse vajon a férfi felismerte e.*
- Aldomeus? Aldo?
*Ahogy a tekintetük találkozik, s egyenesen belenézhet a jégszín szemekbe valóban megváltozik a hangulata. A méreg olyan gyorsan tovább áll, mintha fel sem bukkant volna. Arca pedig pillanatok múlva már fel is virul egy széles mosoly kíséretében. Nem is igazán érdekli, hogy a másik felismerte e. Ha nem, akkor majd tesz arról, hogy ez megtörténjen.*
- Te részeg disznó. Alig ismertelek meg. Ezek szerint velem csak egy-két pohár bort ihattál és akkor nem voltál még ennyire magadba zuhanva.
*Engedi le vigyorogva a karját, majd el is löki magát a kúttól, hogy a férfi nyakára karolva ölelgethesse meg egy kicsit. A felismerés öröme nagyobb annál, minthogy jól nevelt lányként akarjon viselkedni. Igaz rég volt és nem is tartott sokáig az ittléte, de Aldo társasága elég szórakoztató volt ahhoz, hogy most ennyire megörüljön neki.*
- Hogy nem ismertelek fel azonnal?
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-17 19:52:13
Üzenet elküldve: 2022-07-17 19:52:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Aldomeus igen csak küzd alkoholtól bódult agyával, hogy valahogy sikerüljön összeraknia a képet. Egész jó a memóriája, főleg arcok terén, s még ez a sok bor sem bizonyult elégnek, hogy teljesen elsötétítse tudatát. Az is feltűnik neki, hogy a lány nem emlékszik rá, legalábbis első szavai erre utalnak. Most akár Aldo megpróbálhatná előhozni a feledésbe merült emlékeket, hisz igen csak bántja az egóját, hogy a vörös hajú szépség nem tudja felidézni a férfi arcát. Ez a váratlan találkozás viszont felért egy hosszú, józanító sétával és egy hordó vízzel egyszerre, így Aldo szokásához híven a bonyolultabb és egyben kalandosabb megoldást választja, bár meglehet, jól felsül vele.*
-Igazából nem. Nem véletlenül csak akkor beszélek ilyeneket, ha már jól felöntöttem a garatra. Higgye el, józanul megnyerőbb személy vagyok.
*Az, hogy ezt a mondatot értelmesen és helyesen meg tudja fogalmazni, szintén arra utal, hogy gyorsan összekapta magát, s ha nem is teljesen saját erejéből, de visszazuhant a valóságba.*
- A nevem Aldomeus, szívesen meghívom egy italra megbocsátásáért cserébe, bár nekem már csak vizet kellene innom.
*Kíváncsi arra, hogy vajon a neve hallatán csillan-e a felismerés fénye a nő különleges szemében, így érdeklődve fürkészi az arcát, s reméli, hogy ezt a lány nem veszi tolakodásnak.*
~Hát téged meg mi szél hozott erre? ~
*Aldomeus igen csak küzd alkoholtól bódult agyával, hogy valahogy sikerüljön összeraknia a képet. Egész jó a memóriája, főleg arcok terén, s még ez a sok bor sem bizonyult elégnek, hogy teljesen elsötétítse tudatát. Az is feltűnik neki, hogy a lány nem emlékszik rá, legalábbis első szavai erre utalnak. Most akár Aldo megpróbálhatná előhozni a feledésbe merült emlékeket, hisz igen csak bántja az egóját, hogy a vörös hajú szépség nem tudja felidézni a férfi arcát. Ez a váratlan találkozás viszont felért egy hosszú, józanító sétával és egy hordó vízzel egyszerre, így Aldo szokásához híven a bonyolultabb és egyben kalandosabb megoldást választja, bár meglehet, jól felsül vele.*
-Igazából nem. Nem véletlenül csak akkor beszélek ilyeneket, ha már jól felöntöttem a garatra. Higgye el, józanul megnyerőbb személy vagyok.
*Az, hogy ezt a mondatot értelmesen és helyesen meg tudja fogalmazni, szintén arra utal, hogy gyorsan összekapta magát, s ha nem is teljesen saját erejéből, de visszazuhant a valóságba.*
- A nevem Aldomeus, szívesen meghívom egy italra megbocsátásáért cserébe, bár nekem már csak vizet kellene innom.
*Kíváncsi arra, hogy vajon a neve hallatán csillan-e a felismerés fénye a nő különleges szemében, így érdeklődve fürkészi az arcát, s reméli, hogy ezt a lány nem veszi tolakodásnak.*
~Hát téged meg mi szél hozott erre? ~
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-16 12:50:05
Üzenet elküldve: 2022-07-16 12:50:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
//Aldomeus//
*Az emlékei nem csalnak, így hamar meg is pillantja az áhított kutat. Egyelőre a város és a főtér feltérképezése háttérbe szorul. Majd, ha szomját végre csillapította akkor jöhet a többi is szépen sorjában.
Sietősen lépdel a vízhez, batyuját a lába mellé dobja, majd tenyereit a vízbe mártva mer is ki egy adag vizet. Alig pár kortyot sikerül innia belőle, mikor egy apró lökés éri, méghozzá galád mód hátulról. Apró valóban, de ahhoz éppen elég, hogy azt a kevés vizet, ami a tenyerében maradt szépen az arcába és ruhájára fröcskölje. A méreg olyan gyorsan önti el, hogy a férfi szabadkozásának ideje sincs célba érni. Azt az elcsépelt szöveget, amit utána megejt, pedig egyenesen vérlázítónak titulálja. Felemás szemei szikráznak a méregtől, ahogy rákapja tekintetét.*
- Volt valaha is széles e világon, akinek bejött ez a duma?
*Horkan fel haragosan, miközben galád "támadójának" arcára fókuszál. Neki nincs akkora szerencséje az emlékezés művészetében, hogy azonnal ismerős legyen az arc. Főleg, hogy évekkel ezelőtt lehetett hozzá szerencséje.
Vizes tincseit kifésüli az arcából, majd kezeit csípőre vágva húzza ki magát. Annyit hamar leszűr, hogy a fickó sem lehet már szomjas, ami csak még inkább növeli az ellenszenvét. Épp erre volt szüksége. Valami piás, kanos kis pojácára, aki a nyugalmasnak indult estéjébe készül beletiporni.*
- Talán kevesebb bor és akkor nem lennének ilyen koordinációs problémák, hm?
*Húzza össze szemeit, hogy anyai jó tanácsát még inkább nyomatékosítsa.*
//Aldomeus//
*Az emlékei nem csalnak, így hamar meg is pillantja az áhított kutat. Egyelőre a város és a főtér feltérképezése háttérbe szorul. Majd, ha szomját végre csillapította akkor jöhet a többi is szépen sorjában.
Sietősen lépdel a vízhez, batyuját a lába mellé dobja, majd tenyereit a vízbe mártva mer is ki egy adag vizet. Alig pár kortyot sikerül innia belőle, mikor egy apró lökés éri, méghozzá galád mód hátulról. Apró valóban, de ahhoz éppen elég, hogy azt a kevés vizet, ami a tenyerében maradt szépen az arcába és ruhájára fröcskölje. A méreg olyan gyorsan önti el, hogy a férfi szabadkozásának ideje sincs célba érni. Azt az elcsépelt szöveget, amit utána megejt, pedig egyenesen vérlázítónak titulálja. Felemás szemei szikráznak a méregtől, ahogy rákapja tekintetét.*
- Volt valaha is széles e világon, akinek bejött ez a duma?
*Horkan fel haragosan, miközben galád "támadójának" arcára fókuszál. Neki nincs akkora szerencséje az emlékezés művészetében, hogy azonnal ismerős legyen az arc. Főleg, hogy évekkel ezelőtt lehetett hozzá szerencséje.
Vizes tincseit kifésüli az arcából, majd kezeit csípőre vágva húzza ki magát. Annyit hamar leszűr, hogy a fickó sem lehet már szomjas, ami csak még inkább növeli az ellenszenvét. Épp erre volt szüksége. Valami piás, kanos kis pojácára, aki a nyugalmasnak indult estéjébe készül beletiporni.*
- Talán kevesebb bor és akkor nem lennének ilyen koordinációs problémák, hm?
*Húzza össze szemeit, hogy anyai jó tanácsát még inkább nyomatékosítsa.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-16 08:29:00
Üzenet elküldve: 2022-07-16 08:29:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
//Jenewyen Hyssaen//
*Nem túl feltűnő jelenség egy bizonytalanul lépegető, részeg teremtés Arthenior főterén ezekben a kései órákban. S bár a férfi nagyom igyekszik összeszedni magát, azért az egyenes járás túl nagy kihívásnak bizonyul. Szerencsére hánynia most nem kell, bár majdnem visszaköszön a sok bor, amikor elhalad egy éppen dolgát végző szerencsétlen mellett, és megcsapja a friss termék oly jól ismert szaga. Fintorog egyet, és gyorsabbra veszi lépteit, ami viszont azt eredményezi, hogy kevésbé tud figyelni a környezetére. Ez persze meg is hozza kellemetlen gyümölcsét, és a következő pillanatban tompán ütközik valamivel, s hamar rájön, hogy az a valami egy emberféleség. Fátyolos tekintettel néz fel, és keresi a másik arcát.*
-El... Elnézést.
*Nyögi ki nagy nehezen a szavakat, majd mikor tudatosul benne, hogy az illető a csodálatos női nem képviselője, arca láthatóan felderül.*
-Nos, kisasszony, úgy tűnik, magába estem.
*Viszont ahogy szép lassan kirajzolódnak előtte a nő arcának vonalai, egyre inkább tágul ki a férfi szeme, s leolvad szájáról a kacér mosoly.*
~Ez ő lenne? Itt, a városban? ~
//Jenewyen Hyssaen//
*Nem túl feltűnő jelenség egy bizonytalanul lépegető, részeg teremtés Arthenior főterén ezekben a kései órákban. S bár a férfi nagyom igyekszik összeszedni magát, azért az egyenes járás túl nagy kihívásnak bizonyul. Szerencsére hánynia most nem kell, bár majdnem visszaköszön a sok bor, amikor elhalad egy éppen dolgát végző szerencsétlen mellett, és megcsapja a friss termék oly jól ismert szaga. Fintorog egyet, és gyorsabbra veszi lépteit, ami viszont azt eredményezi, hogy kevésbé tud figyelni a környezetére. Ez persze meg is hozza kellemetlen gyümölcsét, és a következő pillanatban tompán ütközik valamivel, s hamar rájön, hogy az a valami egy emberféleség. Fátyolos tekintettel néz fel, és keresi a másik arcát.*
-El... Elnézést.
*Nyögi ki nagy nehezen a szavakat, majd mikor tudatosul benne, hogy az illető a csodálatos női nem képviselője, arca láthatóan felderül.*
-Nos, kisasszony, úgy tűnik, magába estem.
*Viszont ahogy szép lassan kirajzolódnak előtte a nő arcának vonalai, egyre inkább tágul ki a férfi szeme, s leolvad szájáról a kacér mosoly.*
~Ez ő lenne? Itt, a városban? ~
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-15 20:50:27
Üzenet elküldve: 2022-07-15 20:50:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes az esti levegő. Éppen megérkezéshez van tervezve. Persze az út nagy részét a meleg napon tette meg, de a cél miatt ez sem szegte a kedvét. Rég volt már, hogy a városban járhatott, akkor sem nagyon jutott beljebb a fogadónál. Pár napi pihenés és piacozás után pedig már indult is tovább. Így még azt sem mondhatja, hogy szeletet kapott volna a városból. Inkább csak egy apró falatot, ami nem lakatta jól az újdonságokra vágyó gyomrát. De most ezen szeretne változtatni. Mivel konkrét tervek nélkül érkezett így lesz bőven lehetősége arra, hogy alaposabban megnézhesse magának ezt a különlegesnek beharangozott várost. Talán rálel némi izgalom az unalom helyett. De nem a mai estén fogja elkezdeni ennek kutatását. Először valami szállást intéz magának, esetleg még egy fürdő sem ártana, mielőtt emberessé válik az utazó szaga. Azután majd a másnap talán meghozza a kívánt látnivalókat.
Ha szerencséje lesz ebben még talán segítsége is lesz, hiszen a kedvenc elfoglaltságait mind kellemesebb társaságban űzni.
Csizmáinak sarkai ritmusosan kopognak a szinte kihalt főtér kövén. Ahogy elnézi már csak azok lézengenek igazán, akik a fogadóba térnek be vagy onnan támolyognak haza.
Stílusos megjelenése ez az esti városképnek. Ezt természetesen muszáj, hogy megmosolyogja. Mindig is lenyűgözőnek tartotta a részegek kitartását, ahogy a józanságot magukra hazudva igyekeznek úgy hazaesni, hogy azután az asszony ne kalapálja el őket a seprűnyéllel. Valahogy sejti, hogy ez igen kevéske alkalommal volt sikeres produkció, de ugyebár ez nem volt és valószínűleg nem is lesz sosem az ő problémája.
Így további figyelmét nem is szenteli a zajongó részegenek, most jobban leköti figyelmét egy emlék, miszerint valahol itt a téren árválkodott egy szökőkút, csillogó, mindig friss vízzel, ami most igencsak ráférne porzó torkára.*
Ha szerencséje lesz ebben még talán segítsége is lesz, hiszen a kedvenc elfoglaltságait mind kellemesebb társaságban űzni.
Csizmáinak sarkai ritmusosan kopognak a szinte kihalt főtér kövén. Ahogy elnézi már csak azok lézengenek igazán, akik a fogadóba térnek be vagy onnan támolyognak haza.
Stílusos megjelenése ez az esti városképnek. Ezt természetesen muszáj, hogy megmosolyogja. Mindig is lenyűgözőnek tartotta a részegek kitartását, ahogy a józanságot magukra hazudva igyekeznek úgy hazaesni, hogy azután az asszony ne kalapálja el őket a seprűnyéllel. Valahogy sejti, hogy ez igen kevéske alkalommal volt sikeres produkció, de ugyebár ez nem volt és valószínűleg nem is lesz sosem az ő problémája.
Így további figyelmét nem is szenteli a zajongó részegenek, most jobban leköti figyelmét egy emlék, miszerint valahol itt a téren árválkodott egy szökőkút, csillogó, mindig friss vízzel, ami most igencsak ráférne porzó torkára.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:55:26
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:55:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Ha követni mer, velem gyűlik meg a baja. Ezt biztosan állíthatom. Ezek után kétszer is meggondolja, hogy kivel kezdjen ki. Mert azt lesheti, hogy kedvére bármilyen olcsó trükkel bekergethet a négy fal közé.~ *Gondolatai kivételesen inkább vidáman hatnak rá. Annak ellenére, hogy ténylegesen érez a másik fél iránt némi megvetést. Mint minden szoknyavadász iránt, akikről leli, hogy a sok okoskodás és udvariasság mellett ott van a szándék, hogy bizony egy kis beszélgetésnél többet akarnak. Csak sajnos nem eleget, amiből majd aztán a nem is olyan távoli jövőben félreértések halmozzák fel egymást, ha az áldozat nem lát bele időben a másik szándékaiba. Ella ezt jól tudja, hisz az évek folyamán akadt szerencséje kitapasztalni az ilyen szélhámosokat. Szóval lényeg a lényeg, hogy okosan kell bánni az ilyenekkel. Pontosan ezért hagyja maga mögött a copfost, akinek nagyon bele kell húznia, ha utol szeretné érni a nőt. Bár azt tervezi, hogy bármi is lesz nem fog megállni, azért belül ott hajtja a kíváncsiság, hogy az idegen férfi vajon tényleg a nyomába fog eredni. Meg aztán titkon volna is pár kérdése hozzá. Legnagyobb sajnálatára a kíváncsisága sokkal nagyobb úr benne, mint bármi más. Így aztán nem bírja ki, hogy legalább egyszer ne forduljon hátra, hogy megbizonyosodjon igazáról.*
~Basszus ez felém jön.~ *Gyorsan visszafordul.* ~Talán csak neki is erre van dolga. Nem biztos, hogy engem követ.~ *Mély levegőt vesz, majd szeme sarkából még egyszer megpróbálja meglesni az idegen férfit, aki már szinte kocog a nő után. Erre a reakcióra hirtelen elsápad.* ~Tuti nem erre van dolga. Már biztos, hogy én vagyok a célpontja.~ *Megpróbál a lehető legtermészetesebben sétálni, miközben észrevétlenül vesz egy kicsit a tempójából, hogy az idegen minél gyorsabban utol tudja érni. Tudja, hogy nincs esélye lerázni. Szóval úgy dönt, hogy könnyít egy kicsit a copfos dolgán. Nem kell még ezek mellé az is, hogy a nagy rohanástól való fulladozásával csak még több időt pazaroljon el. Na meg aztán hátha segítségére lesz a macska megtalálásában. Ha már idáig képes elfutni a lányért, talán több hasznát is vehetné szimpla beszélgetésnél.*
~Hmm… Végül ki is fog kihasználni kit édesem?~ *Nem telik bele sok időbe, mire egy hang hátulról megszólítja. Mielőtt azonban csodálkozva hátrafordulna, arcán még elejt egy széles mosolyt. Majd, mintha egy álarcba bújna, mosolyát felváltja a komolyság egy kis ijedtséggel fűszerezve.*
-Jaj! Egek, csak maga az? Megijesztett. *Vágja hozzá szavait, miközben kezét a mellkasára helyezi. Nagyon reméli, hogy a férfi nem vette észre, hogy Ella itt-ott hátra pillantott. Végighallgatja a másikat, majd lassan saját mondandójába is belekezd.*
-Maga meg nincs tisztában azzal, hogy a folytonos követése zaklatásnak számít? ~És még van képe a nevelési hátteremmel jönni.~ Így igaz. Nem mondtam köszönetet, mert nem leltem benne értelmet. Egyedül is boldogultam volna. *Ebben csak az a bibi, hogy mindkettőjük jól tudja, hogy egyedül nő létére bizonyára jó nem sülhetett volna ki belőle. Hangja ennek ellenére nyugodt, mégis erősen tartja magát véleményéhez.*
-Talán megsértettem? Ezért jött utánam? *Finomkodik egy kicsit. A harag és a megvetés már teljesen eltűnt és csak a nyugodt, értelmes hangnem marad mögötte.* Rendben van. Köszönöm, hogy segített. Bizonyára valami nagy személy lehet, ha így megfutamodtak magától. *Némi csodálat tűnik fel arcán. Hisz melyik férfi ne szeretné a bókot, még akkor is, ha az állítás valójában igaz.*
-Hogy hova sietek? Hát tudja nagyon nagy bajban vagyok. Vagyis nem én, hanem szegény kis pamacsom, akinek nyomát vesztettem. Pár napja nem is látni és félő, hogy történt vele valami. Meg kell találnom, mielőtt besötétedik. *Néz fel az egyre távolodó napra, ami pár óra múlva már sehol se lesz.*
~Büszke lehetsz magadra Ella. Ha így folytatod lassan az egész város tudni fogja, hogy a macskádat keresed. Csak tudnák végre azt, hogy megtaláltam és, hogy semmi baja.~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Ha követni mer, velem gyűlik meg a baja. Ezt biztosan állíthatom. Ezek után kétszer is meggondolja, hogy kivel kezdjen ki. Mert azt lesheti, hogy kedvére bármilyen olcsó trükkel bekergethet a négy fal közé.~ *Gondolatai kivételesen inkább vidáman hatnak rá. Annak ellenére, hogy ténylegesen érez a másik fél iránt némi megvetést. Mint minden szoknyavadász iránt, akikről leli, hogy a sok okoskodás és udvariasság mellett ott van a szándék, hogy bizony egy kis beszélgetésnél többet akarnak. Csak sajnos nem eleget, amiből majd aztán a nem is olyan távoli jövőben félreértések halmozzák fel egymást, ha az áldozat nem lát bele időben a másik szándékaiba. Ella ezt jól tudja, hisz az évek folyamán akadt szerencséje kitapasztalni az ilyen szélhámosokat. Szóval lényeg a lényeg, hogy okosan kell bánni az ilyenekkel. Pontosan ezért hagyja maga mögött a copfost, akinek nagyon bele kell húznia, ha utol szeretné érni a nőt. Bár azt tervezi, hogy bármi is lesz nem fog megállni, azért belül ott hajtja a kíváncsiság, hogy az idegen férfi vajon tényleg a nyomába fog eredni. Meg aztán titkon volna is pár kérdése hozzá. Legnagyobb sajnálatára a kíváncsisága sokkal nagyobb úr benne, mint bármi más. Így aztán nem bírja ki, hogy legalább egyszer ne forduljon hátra, hogy megbizonyosodjon igazáról.*
~Basszus ez felém jön.~ *Gyorsan visszafordul.* ~Talán csak neki is erre van dolga. Nem biztos, hogy engem követ.~ *Mély levegőt vesz, majd szeme sarkából még egyszer megpróbálja meglesni az idegen férfit, aki már szinte kocog a nő után. Erre a reakcióra hirtelen elsápad.* ~Tuti nem erre van dolga. Már biztos, hogy én vagyok a célpontja.~ *Megpróbál a lehető legtermészetesebben sétálni, miközben észrevétlenül vesz egy kicsit a tempójából, hogy az idegen minél gyorsabban utol tudja érni. Tudja, hogy nincs esélye lerázni. Szóval úgy dönt, hogy könnyít egy kicsit a copfos dolgán. Nem kell még ezek mellé az is, hogy a nagy rohanástól való fulladozásával csak még több időt pazaroljon el. Na meg aztán hátha segítségére lesz a macska megtalálásában. Ha már idáig képes elfutni a lányért, talán több hasznát is vehetné szimpla beszélgetésnél.*
~Hmm… Végül ki is fog kihasználni kit édesem?~ *Nem telik bele sok időbe, mire egy hang hátulról megszólítja. Mielőtt azonban csodálkozva hátrafordulna, arcán még elejt egy széles mosolyt. Majd, mintha egy álarcba bújna, mosolyát felváltja a komolyság egy kis ijedtséggel fűszerezve.*
-Jaj! Egek, csak maga az? Megijesztett. *Vágja hozzá szavait, miközben kezét a mellkasára helyezi. Nagyon reméli, hogy a férfi nem vette észre, hogy Ella itt-ott hátra pillantott. Végighallgatja a másikat, majd lassan saját mondandójába is belekezd.*
-Maga meg nincs tisztában azzal, hogy a folytonos követése zaklatásnak számít? ~És még van képe a nevelési hátteremmel jönni.~ Így igaz. Nem mondtam köszönetet, mert nem leltem benne értelmet. Egyedül is boldogultam volna. *Ebben csak az a bibi, hogy mindkettőjük jól tudja, hogy egyedül nő létére bizonyára jó nem sülhetett volna ki belőle. Hangja ennek ellenére nyugodt, mégis erősen tartja magát véleményéhez.*
-Talán megsértettem? Ezért jött utánam? *Finomkodik egy kicsit. A harag és a megvetés már teljesen eltűnt és csak a nyugodt, értelmes hangnem marad mögötte.* Rendben van. Köszönöm, hogy segített. Bizonyára valami nagy személy lehet, ha így megfutamodtak magától. *Némi csodálat tűnik fel arcán. Hisz melyik férfi ne szeretné a bókot, még akkor is, ha az állítás valójában igaz.*
-Hogy hova sietek? Hát tudja nagyon nagy bajban vagyok. Vagyis nem én, hanem szegény kis pamacsom, akinek nyomát vesztettem. Pár napja nem is látni és félő, hogy történt vele valami. Meg kell találnom, mielőtt besötétedik. *Néz fel az egyre távolodó napra, ami pár óra múlva már sehol se lesz.*
~Büszke lehetsz magadra Ella. Ha így folytatod lassan az egész város tudni fogja, hogy a macskádat keresed. Csak tudnák végre azt, hogy megtaláltam és, hogy semmi baja.~
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:16:32
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyezményes keringő - zárás //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Néhány napnyi dőzsölés. Jó ételek, jó bor és pazar hentergés a zsenge kis csibécskével. Doras hamar el tudja verni az aranyait, ahogy a legtöbb zsoldos. És ahogy a legtöbb zsoldos, ő se marad sokáig egy helyen.
Még fülledt a szoba levegője az üzekedés szagától, mikor kifordul az ajtón. Tett róla, hogy az ágyban pihegő kicsike túl elcsigázott legyen hozzá, hogy felébredjen távozásának zajára. Ideje tovább állni. Ideje újra megtömni az erszényét.
A hajnal már nyeregben éri. Még kell néhány holmi az útra, de Doras nem az a szöszmötölős fajta. Ha egyszer elhatározta magát, akkor hamar nekiindul.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Néhány napnyi dőzsölés. Jó ételek, jó bor és pazar hentergés a zsenge kis csibécskével. Doras hamar el tudja verni az aranyait, ahogy a legtöbb zsoldos. És ahogy a legtöbb zsoldos, ő se marad sokáig egy helyen.
Még fülledt a szoba levegője az üzekedés szagától, mikor kifordul az ajtón. Tett róla, hogy az ágyban pihegő kicsike túl elcsigázott legyen hozzá, hogy felébredjen távozásának zajára. Ideje tovább állni. Ideje újra megtömni az erszényét.
A hajnal már nyeregben éri. Még kell néhány holmi az útra, de Doras nem az a szöszmötölős fajta. Ha egyszer elhatározta magát, akkor hamar nekiindul.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-11 15:59:34
Üzenet elküldve: 2022-07-11 15:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A főtéren a legtöbben észre sem veszik az apró tündért, egészen gyermekkora óta. Ezen átokhoz, némi áldás is hozzátartozik méghozzá, hogy így ő szinte bárkit megfigyelhet. Látja a kirakodó árusokat, a szerelmes párokat kiktől fájni kezd a szíve és a magány lassan dübörög benne. Ő mindent lát, de még mindig fáradtan és csak egy kígyóval van.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-11 11:03:02
Üzenet elküldve: 2022-07-11 11:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
* Leonnak nincs ínyére a hirtelen távozás. Mondhatni nem így tervezte el a dolgok menetét. Utána is kap, de elég gyorsan elengedi a kemény felszólítás nélkül is. Az pedig csak még inkább biztosítja arról, hogy tűzről pattant menyecske ez, csak most ennél érdekesebb gondolatok foglalkoztatják. Végül is elengedi magában a dolgot és a fogadó irányába indul el, de a fejében kavargó kósza gondolatok nem hagyják nyugodni. Így eshet meg a ritka pillanatok egyike, hogy majdhogynem fut a lány után, pedig ez inkább fordítva kéne, hogy legyen. Ahogy pedig követni kezdi a fruskát a benne kavargó érzések egyre inkább kezdenek előtörni belőle.*
~ Beszélnem kell ezzel a lánnyal! Látnom kell az arcát! ~* Nem tudja hova tenni ezeket a gondolatokat. Csak akkor lesz minden tiszta, ha egyszer végre újfent szemtől szemben állhatnak. Később pedig egymással birkózhatnak egy csendes szobában, mert ehhez az elképzeléséhez makacsul ragaszkodik továbbra is. Követi hát, egyre szaporább léptekkel, ha kell még kocogni is fog, de akkor is be kell érnie, ha pedig ez egyszer megtörténik, akkor újfent megszólítja.*
- Hékás kislány! Hova sietsz ennyire? Nem tanított téged senki jó modorra?* Na nem mintha nemes szándék vezérelte volna, de mégiscsak így tud fogást találni ezen a kis bestián.*
- Talán egy köszönömöt elrebeghettél volna. ~ A karjaimba dőlve. ~ Hova ez nagy sietség?* Érdeklődik, hátha tudna valami beszélgetés félét is kezdeményezni. Lehet ezzel csak a lány haragját vonja magára, de vele akkor sem lehet csak úgy cicózni. Nem is tudja, hogy milyen kemény, makacs fába vágta a fejszéjét. A vér nem válik vízzé, az ő vérük pedig elég heves vér tud lenni.*
A hozzászólás írója (Leondrinn Dharksbiane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.11 11:10:38
* Leonnak nincs ínyére a hirtelen távozás. Mondhatni nem így tervezte el a dolgok menetét. Utána is kap, de elég gyorsan elengedi a kemény felszólítás nélkül is. Az pedig csak még inkább biztosítja arról, hogy tűzről pattant menyecske ez, csak most ennél érdekesebb gondolatok foglalkoztatják. Végül is elengedi magában a dolgot és a fogadó irányába indul el, de a fejében kavargó kósza gondolatok nem hagyják nyugodni. Így eshet meg a ritka pillanatok egyike, hogy majdhogynem fut a lány után, pedig ez inkább fordítva kéne, hogy legyen. Ahogy pedig követni kezdi a fruskát a benne kavargó érzések egyre inkább kezdenek előtörni belőle.*
~ Beszélnem kell ezzel a lánnyal! Látnom kell az arcát! ~* Nem tudja hova tenni ezeket a gondolatokat. Csak akkor lesz minden tiszta, ha egyszer végre újfent szemtől szemben állhatnak. Később pedig egymással birkózhatnak egy csendes szobában, mert ehhez az elképzeléséhez makacsul ragaszkodik továbbra is. Követi hát, egyre szaporább léptekkel, ha kell még kocogni is fog, de akkor is be kell érnie, ha pedig ez egyszer megtörténik, akkor újfent megszólítja.*
- Hékás kislány! Hova sietsz ennyire? Nem tanított téged senki jó modorra?* Na nem mintha nemes szándék vezérelte volna, de mégiscsak így tud fogást találni ezen a kis bestián.*
- Talán egy köszönömöt elrebeghettél volna. ~ A karjaimba dőlve. ~ Hova ez nagy sietség?* Érdeklődik, hátha tudna valami beszélgetés félét is kezdeményezni. Lehet ezzel csak a lány haragját vonja magára, de vele akkor sem lehet csak úgy cicózni. Nem is tudja, hogy milyen kemény, makacs fába vágta a fejszéjét. A vér nem válik vízzé, az ő vérük pedig elég heves vér tud lenni.*
A hozzászólás írója (Leondrinn Dharksbiane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.11 11:10:38
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-10 17:28:20
Üzenet elküldve: 2022-07-10 17:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Bár sikerült végre kimásznia a balhéból, még ott nyomasztja az elveszett macskája. Az is lehet, hogy igaza volt a maszkosnak és tényleg búcsút mondott szegény pára. Éhen halt vagy pedig beszorult valahova. Ezeket a gondolatokat azonban Ella egyből elveti és amilyen gyorsan csak tud rohan a kóbor macska után. Abba viszont nem gondol bele, hogy az idegen férfi mennyire akad ki a nőre, amiért nem mondd köszönetet hőstettére. Ez mindjárt meg is nyilvánul a copfos hirtelen cselekedetéből. Amint a férfi elkapja a karját, Ellának eszébe jut a gyermekkora és az évek során szerzett traumák. Még, ha nem is szorítják erősen most úgy érzi, hogy újra a szörnyű múltjában van. Arca ezután elsápad miközben kiül rajta a félelem és a remegés. Mégis megpróbál erőt venni magán.*
-Engedjen el! *Utasítja a copfosnak, aki egy mély szemkontaktus után engedelmeskedik neki. Meg is lepődik rajta, hogy ennyivel le tudja rázni. Azt azonban nem sejtheti, hogy bizonyára nem a parancsra volt olyan engedelmes. Ezzel nem törődve egy szó nélkül hagyja maga mögött. Léptei lépésről lépésre egyre szaporábbak lesznek. Viszont ahogy az idegen egyre távolodik tőle, könyörtelenül elfogja a hiány érzet és legszívesebben tárt karokkal futna vissza hozzá. Hogy miért is érez így, talán még saját maga sem tudja. Abban viszont biztos, hogy ez kezd nagyon az idegeire menni.*
~Mi van velem? Most csak az a fontos, hogy még időben megtaláljam. Miért van még mindig a gondolataim között az a nőcsábász?~ *Hiába érezte abban az apró érintésben a múltja elveszett szilánkjait, valami akkor sem hagyja nyugodni. Most a legszívesebben visszafordulna és megkérdezné tőle, hogy mégis mi ez az egész, de úgy gondolja, hogy ezzel csak még több időt vesztegetne el, ami jelen helyzetében nem a legokosabb döntés. Így aztán még gyorsabban próbál eltávolodni az idegentől és csak remélni tudja, hogy nem követik. Ha pedig mégis, Flaranella kezeskedik róla, hogy ne maradjon tudatlanul.*
*Bár sikerült végre kimásznia a balhéból, még ott nyomasztja az elveszett macskája. Az is lehet, hogy igaza volt a maszkosnak és tényleg búcsút mondott szegény pára. Éhen halt vagy pedig beszorult valahova. Ezeket a gondolatokat azonban Ella egyből elveti és amilyen gyorsan csak tud rohan a kóbor macska után. Abba viszont nem gondol bele, hogy az idegen férfi mennyire akad ki a nőre, amiért nem mondd köszönetet hőstettére. Ez mindjárt meg is nyilvánul a copfos hirtelen cselekedetéből. Amint a férfi elkapja a karját, Ellának eszébe jut a gyermekkora és az évek során szerzett traumák. Még, ha nem is szorítják erősen most úgy érzi, hogy újra a szörnyű múltjában van. Arca ezután elsápad miközben kiül rajta a félelem és a remegés. Mégis megpróbál erőt venni magán.*
-Engedjen el! *Utasítja a copfosnak, aki egy mély szemkontaktus után engedelmeskedik neki. Meg is lepődik rajta, hogy ennyivel le tudja rázni. Azt azonban nem sejtheti, hogy bizonyára nem a parancsra volt olyan engedelmes. Ezzel nem törődve egy szó nélkül hagyja maga mögött. Léptei lépésről lépésre egyre szaporábbak lesznek. Viszont ahogy az idegen egyre távolodik tőle, könyörtelenül elfogja a hiány érzet és legszívesebben tárt karokkal futna vissza hozzá. Hogy miért is érez így, talán még saját maga sem tudja. Abban viszont biztos, hogy ez kezd nagyon az idegeire menni.*
~Mi van velem? Most csak az a fontos, hogy még időben megtaláljam. Miért van még mindig a gondolataim között az a nőcsábász?~ *Hiába érezte abban az apró érintésben a múltja elveszett szilánkjait, valami akkor sem hagyja nyugodni. Most a legszívesebben visszafordulna és megkérdezné tőle, hogy mégis mi ez az egész, de úgy gondolja, hogy ezzel csak még több időt vesztegetne el, ami jelen helyzetében nem a legokosabb döntés. Így aztán még gyorsabban próbál eltávolodni az idegentől és csak remélni tudja, hogy nem követik. Ha pedig mégis, Flaranella kezeskedik róla, hogy ne maradjon tudatlanul.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-03 14:45:34
Üzenet elküldve: 2022-07-03 14:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* A könnyed délutáni séta végül lehetséges éjszakai nőcske megmentésbe torkollik. Nincs könnyű dolga, mert mégiscsak két városőr nézte ki magának ezt a feltűnő kis csibét, de furfangját használva lép közbe. Így sem egyszerű a dolga, de azért őt mégiscsak komolyabban veszi a két fegyveres, mint a védtelen lányt. Megy a huzavona, de száz szónak is egy vége, így végül egy szimpla figyelmeztetéssel megússza a kis hölgyike. Szinte már a szájában érezte a siker vagy talán inkább a lány ízét, amikor az jó szorosan átkarolta karját. Erre micsoda pofára esés éri, amikor az még csak egy köszönömre se méltatva már lép is lefelé.*
- Hékás!* Kap a másik karja után, hogy végre a szemébe nézhessen. Talán még mondana is egyebet, ha a másik dióbarna szeme nem vágná úgy mellbe.*
~ Mi a franc! ~ *Engedi el rögtön a lányt, aki mehet dolgára, ha akar.*
~ Azok a szemek. ~* Valahonnan ismerős neki, de mégsem tudja hova tenni.*
~ Hülye, nem kéne annyit innod! ~* Rázza meg a kótyagos fejét. Igazából így nagy hirtelen kicsit össze van zavarodva. Csak nézi a valószínűleg távolodó lányt, mert ha fontos a macskája, akkor valószínűleg nem tétlenkedik sokat. Aztán legyint és a kocsma felé indul el, de néhány lépés után megtorpan.*
- Fenébe is!* Visszafordul, hogy öles léptekkel induljon a Flaranella után. Valami van a lányban, ami megfogta, szóval csak nem hagyja veszni. Akkor is behajtja rajta a tartozását, mert mégse járja, hogy csak így itt hagyja.*
~ Még csak meg sem tudtam úgy nézni magamnak. Kicsit bolond, de a fene bánja, csak ne karmoljon nagyon össze.~* Ő már eltökélte, hogy úgyis megfekteti, csak érje egyszer utol azt a fruskát.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* A könnyed délutáni séta végül lehetséges éjszakai nőcske megmentésbe torkollik. Nincs könnyű dolga, mert mégiscsak két városőr nézte ki magának ezt a feltűnő kis csibét, de furfangját használva lép közbe. Így sem egyszerű a dolga, de azért őt mégiscsak komolyabban veszi a két fegyveres, mint a védtelen lányt. Megy a huzavona, de száz szónak is egy vége, így végül egy szimpla figyelmeztetéssel megússza a kis hölgyike. Szinte már a szájában érezte a siker vagy talán inkább a lány ízét, amikor az jó szorosan átkarolta karját. Erre micsoda pofára esés éri, amikor az még csak egy köszönömre se méltatva már lép is lefelé.*
- Hékás!* Kap a másik karja után, hogy végre a szemébe nézhessen. Talán még mondana is egyebet, ha a másik dióbarna szeme nem vágná úgy mellbe.*
~ Mi a franc! ~ *Engedi el rögtön a lányt, aki mehet dolgára, ha akar.*
~ Azok a szemek. ~* Valahonnan ismerős neki, de mégsem tudja hova tenni.*
~ Hülye, nem kéne annyit innod! ~* Rázza meg a kótyagos fejét. Igazából így nagy hirtelen kicsit össze van zavarodva. Csak nézi a valószínűleg távolodó lányt, mert ha fontos a macskája, akkor valószínűleg nem tétlenkedik sokat. Aztán legyint és a kocsma felé indul el, de néhány lépés után megtorpan.*
- Fenébe is!* Visszafordul, hogy öles léptekkel induljon a Flaranella után. Valami van a lányban, ami megfogta, szóval csak nem hagyja veszni. Akkor is behajtja rajta a tartozását, mert mégse járja, hogy csak így itt hagyja.*
~ Még csak meg sem tudtam úgy nézni magamnak. Kicsit bolond, de a fene bánja, csak ne karmoljon nagyon össze.~* Ő már eltökélte, hogy úgyis megfekteti, csak érje egyszer utol azt a fruskát.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-01 18:45:48
Üzenet elküldve: 2022-07-01 18:45:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Most jól megcsináltam magamnak a bajt. Kellett nekem kiabálnom a tér közepén esti tájban. Mondjuk mi tagadás valami elmondhatatlanul jólesett.~ *Gondolataitól elvigyorodik. Ugyan tényleg nagyon kielégítő volt, hogy megmondhatta a magáét. Még akkor is, ha a másik fél valószínűleg nem hallott belőle semmit, vagy csak szimplán nem vette figyelmébe a nőt. Ami nagyobb baj, hogy két magas, mondhatni izmos őr viszont felfigyelt a kiáltásra.*
~Naná, hogy csak akkor vonzom magamhoz a férfiakat, ha valami rossz dolgot csinálok.~ *Bosszankodik magában, miközben az egyik őr nagyon csúnyán néz rá, amíg a másiknak unott a tekintete. Ella azonban lesült szemekkel figyeli a földet. Biztos akadna jobb dolguk, minthogy ártatlan nőket faggatnak ki. Valószínűleg idegesíti őket, hogy nem válaszol a kérdésükre. Ezért most már türelmetlenül még egyszer felteszik neki ugyanazt a kérdést. Amint látják, hogy másodszorra sem hajlandó választ adni a kérdésre össze bólogatnak, majd az egyikük a rend megzavarásáért felír egy kisebb összeget büntetésül. Erre a reakcióra Ella sem marad csöndben. Kétségbeesetten felkapja a fejét, miközben annak a szemébe néz, amelyik kimondta a büntetést.*
-Hogyan? Már elnézésüket kérem, de nem csináltam semmit. Ezt nem tehetik meg! *Most már a másik őr is összeráncolja a homlokát.* ~Nem tehetik meg velem csak azért, mert egy szegény nő vagyok basszus. Akinek ételre is alig telik.~ *Gondolja, de ezt semmiképpen sem mondaná ki hangosan. Ettől csak még nagyobb bajban lenne és ez most tényleg nem fér bele neki anyagilag. Főleg, hogy minél hamarabb meg kell találnia a macskát, mielőtt teljesen besötétedik és nyomát veszti. Úgy látszik addig nem fognak elmenni, amíg meg nem kapják a pénzt. Kevesebb, mint egy vacsorára elég aranya van, amit nem szívesen adna oda. Így marad a szánalmas módszere, amit mindig akkor használ, ha nem jön elég arany a napi zenélésből és már nagyon nincs mit ennie.*
-Nekem nincs semmim, amit oda tudnék adni. *Ahogy ezt kimondja egyszer csak a semmiből ott terem egy laza copfos hajú férfi. A két őr egy pillanatra megrezzen, mintha valahonnan ismernék már a különös férfit. Ella azonban nem néz rá, hanem újra a földet pásztázza. Az viszont elsőre leesik neki, hogy a védelmében hazudik ennek a két őrnek. Hogy megbizonyosodjon erről fél szemmel a copfosra néz, aki eredményül rákacsint.*
~Hát ez sem akar többet, mint egy puha matracot maga alá. Azonban el kell, hogy szomorítsalak drága barátom, hogy a folyamatos éhezéstől olyan rugókkal rendelkezem, ami után egy hétig fájna a hátad. Csak gondoltam szólok.~ *Tudja már hogyan megy ez, sok dolgot tapasztalt az évek során. Arcára kiül a fintor, ami rögtön elillan, amint a két őr leveszi róla a kezét. Csodálkozva nézi, ahogy nekiállnak vitatkozni a copfossal. Sokkal nyugodtabban beszélnek most az idegennel, mint a nővel. Az is lehet, hogy félnek tőle. Bár a jellemét tekintve nem tűnik veszedelmesnek. Megint szóba kerül a pénz, de Ella sem engedi olyan könnyen a dolgot.*
-Igen-igen. Pontosan, ahogy mondja. Ő a bátyám és szokásához híven most is sikerült elhagynia engem. *Szorosan átkarolja a férfi karját, mintha tényleg a hozzátartozója lenne. Lehet is, hogy egy kicsit túltolja, mivel a két őr már bizonytalanul a fejüket kapargatják. Végül egy figyelmeztetéssel elengedik a dolgot. Szemrehányóan köszönnek, majd visszamennek támasztani a falat, ahogy ezelőtt is tették.*
-Hát ezzel is megvolnánk. Nincs büntetés és még éppen időben vagyok. *Céloz a világosságra, ami még ad neki több mint egy órát a macskája megtalálásához.* Ha megbocsájt. *Elengedi a karját, aztán int még egyet a copfosnak köszönésként és mintha semmi sem történt volna indul útjára, ha csak valami folytán meg nem állítják.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Most jól megcsináltam magamnak a bajt. Kellett nekem kiabálnom a tér közepén esti tájban. Mondjuk mi tagadás valami elmondhatatlanul jólesett.~ *Gondolataitól elvigyorodik. Ugyan tényleg nagyon kielégítő volt, hogy megmondhatta a magáét. Még akkor is, ha a másik fél valószínűleg nem hallott belőle semmit, vagy csak szimplán nem vette figyelmébe a nőt. Ami nagyobb baj, hogy két magas, mondhatni izmos őr viszont felfigyelt a kiáltásra.*
~Naná, hogy csak akkor vonzom magamhoz a férfiakat, ha valami rossz dolgot csinálok.~ *Bosszankodik magában, miközben az egyik őr nagyon csúnyán néz rá, amíg a másiknak unott a tekintete. Ella azonban lesült szemekkel figyeli a földet. Biztos akadna jobb dolguk, minthogy ártatlan nőket faggatnak ki. Valószínűleg idegesíti őket, hogy nem válaszol a kérdésükre. Ezért most már türelmetlenül még egyszer felteszik neki ugyanazt a kérdést. Amint látják, hogy másodszorra sem hajlandó választ adni a kérdésre össze bólogatnak, majd az egyikük a rend megzavarásáért felír egy kisebb összeget büntetésül. Erre a reakcióra Ella sem marad csöndben. Kétségbeesetten felkapja a fejét, miközben annak a szemébe néz, amelyik kimondta a büntetést.*
-Hogyan? Már elnézésüket kérem, de nem csináltam semmit. Ezt nem tehetik meg! *Most már a másik őr is összeráncolja a homlokát.* ~Nem tehetik meg velem csak azért, mert egy szegény nő vagyok basszus. Akinek ételre is alig telik.~ *Gondolja, de ezt semmiképpen sem mondaná ki hangosan. Ettől csak még nagyobb bajban lenne és ez most tényleg nem fér bele neki anyagilag. Főleg, hogy minél hamarabb meg kell találnia a macskát, mielőtt teljesen besötétedik és nyomát veszti. Úgy látszik addig nem fognak elmenni, amíg meg nem kapják a pénzt. Kevesebb, mint egy vacsorára elég aranya van, amit nem szívesen adna oda. Így marad a szánalmas módszere, amit mindig akkor használ, ha nem jön elég arany a napi zenélésből és már nagyon nincs mit ennie.*
-Nekem nincs semmim, amit oda tudnék adni. *Ahogy ezt kimondja egyszer csak a semmiből ott terem egy laza copfos hajú férfi. A két őr egy pillanatra megrezzen, mintha valahonnan ismernék már a különös férfit. Ella azonban nem néz rá, hanem újra a földet pásztázza. Az viszont elsőre leesik neki, hogy a védelmében hazudik ennek a két őrnek. Hogy megbizonyosodjon erről fél szemmel a copfosra néz, aki eredményül rákacsint.*
~Hát ez sem akar többet, mint egy puha matracot maga alá. Azonban el kell, hogy szomorítsalak drága barátom, hogy a folyamatos éhezéstől olyan rugókkal rendelkezem, ami után egy hétig fájna a hátad. Csak gondoltam szólok.~ *Tudja már hogyan megy ez, sok dolgot tapasztalt az évek során. Arcára kiül a fintor, ami rögtön elillan, amint a két őr leveszi róla a kezét. Csodálkozva nézi, ahogy nekiállnak vitatkozni a copfossal. Sokkal nyugodtabban beszélnek most az idegennel, mint a nővel. Az is lehet, hogy félnek tőle. Bár a jellemét tekintve nem tűnik veszedelmesnek. Megint szóba kerül a pénz, de Ella sem engedi olyan könnyen a dolgot.*
-Igen-igen. Pontosan, ahogy mondja. Ő a bátyám és szokásához híven most is sikerült elhagynia engem. *Szorosan átkarolja a férfi karját, mintha tényleg a hozzátartozója lenne. Lehet is, hogy egy kicsit túltolja, mivel a két őr már bizonytalanul a fejüket kapargatják. Végül egy figyelmeztetéssel elengedik a dolgot. Szemrehányóan köszönnek, majd visszamennek támasztani a falat, ahogy ezelőtt is tették.*
-Hát ezzel is megvolnánk. Nincs büntetés és még éppen időben vagyok. *Céloz a világosságra, ami még ad neki több mint egy órát a macskája megtalálásához.* Ha megbocsájt. *Elengedi a karját, aztán int még egyet a copfosnak köszönésként és mintha semmi sem történt volna indul útjára, ha csak valami folytán meg nem állítják.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:05:16
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Egy almát rágcsálva sétál a piacon. Mára már nincs több dolga. A kereskedő célba ért, ő pedig bezsebelte az aranyakat a jól megérdemelt munkáért, ami ennél már nem is lehetett volna unalmasabb. Pont így szereti. Egyelőre semmi konkrét terve a nap további részére. Valószínűleg az egyik kocsmában fog kikötni, ahogy általában az esetek túlnyomó részében szokott lenni. Így mászkálva figyel fel a kibontakozó ribillióra. Valami nőcske hisztizhet, ráadásul nem is nincs is olyan messze. Az almát rágcsálva lép közelebb, hogy szemügyre vegye magának. A hiszti eközben kéretlen figyelmet generál. A városi rend őrei. Nyalka legények, címerrel felruházva, ami feljogosítja őket nagyjából szinte mindenre. Kósza gondolat fut át Leon fejében.*
~ Itt az alkalom az esti ágymelegítő beszerzésére. ~* Dobja oda az alma maradékát az egyik kikötött ló elé, aki boldogan kap az ínyenc falat után. Leon pedig közelebb lép. Nagyjából már felmérte magának a lányt, amennyire tudta.*
~ Így első ránézésre jó lesz. ~* Már ott is van, hogy tegye a magát.*
- Jó napot az uraknak! Elnézést szeretnék kérni a húgom miatt. Elvesztettük egymást, aztán szegénykém biztos bepánikolt.* Itt lenéz a lányra és rákacsint, hogy tudtára adta éppen füllent a kedvéért. Reméli veszi a lapot és hamar kidumálják magukat. A többi pedig már adja magát. Kis italozás, aztán egy kényelmes szoba. Reggel pedig könnyes búcsú. Ez már csak így működik.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Egy almát rágcsálva sétál a piacon. Mára már nincs több dolga. A kereskedő célba ért, ő pedig bezsebelte az aranyakat a jól megérdemelt munkáért, ami ennél már nem is lehetett volna unalmasabb. Pont így szereti. Egyelőre semmi konkrét terve a nap további részére. Valószínűleg az egyik kocsmában fog kikötni, ahogy általában az esetek túlnyomó részében szokott lenni. Így mászkálva figyel fel a kibontakozó ribillióra. Valami nőcske hisztizhet, ráadásul nem is nincs is olyan messze. Az almát rágcsálva lép közelebb, hogy szemügyre vegye magának. A hiszti eközben kéretlen figyelmet generál. A városi rend őrei. Nyalka legények, címerrel felruházva, ami feljogosítja őket nagyjából szinte mindenre. Kósza gondolat fut át Leon fejében.*
~ Itt az alkalom az esti ágymelegítő beszerzésére. ~* Dobja oda az alma maradékát az egyik kikötött ló elé, aki boldogan kap az ínyenc falat után. Leon pedig közelebb lép. Nagyjából már felmérte magának a lányt, amennyire tudta.*
~ Így első ránézésre jó lesz. ~* Már ott is van, hogy tegye a magát.*
- Jó napot az uraknak! Elnézést szeretnék kérni a húgom miatt. Elvesztettük egymást, aztán szegénykém biztos bepánikolt.* Itt lenéz a lányra és rákacsint, hogy tudtára adta éppen füllent a kedvéért. Reméli veszi a lapot és hamar kidumálják magukat. A többi pedig már adja magát. Kis italozás, aztán egy kényelmes szoba. Reggel pedig könnyes búcsú. Ez már csak így működik.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:21:59
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:21:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Nem is kell nagyon megerőltetnie magát a lónak, neki ez a táv szinte meg se kottyan, még úgy se, hogy cipeli a nőt, nem mintha jelentős súlyt képviselne. Odaérve leszáll a lóról, nem is igazán nézik meg őket, bár nem azért, mert már hozzá vannak szokva az aranyozott hajú és aranyozott sörényű pároshoz, hanem mert mindenki a saját dolgával van elfoglalva. Talán az éjszaka még esni is fog, egyre jobban tódulnak a sötét fellegek, talán mindenki végezni akar az áradat előtt. Nekik se ártana fedelet keresni, a Kalmárba most nem szívesen menne, hátha észrevették már a legutóbbi kontárkodását, így marad a Pegazus fogadó. El is indul, hogy elhelyezze a lovat az istállóban, ahol élelmezést is kér neki. Oda is csúsztat a lovászfiú Mesélő (Morw) tenyerébe 15 aranyat. 
*
*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:15:35
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Reggel frissen és kipihenten ébred. Nyugodtan megmosakodik, felöltözik, és elveszi a két kardját. Szívesen edzene egyet, de ahogy megfogadta magának, előbb a pénz dolgát kellene elintéznie, mert ahogy tegnap is megállapította, kifogyóban van, enni és aludni pedig mindenhol kell. Kilép a Pegazus fogadóból, és nagyot nyújtózkodik Arthenior főterén. Tegnap már volt alkalma körbenézni, de arra gondolt, hogy most ezt munka után kutatva újra megteszi. Beszél pár polgárral, akik nagy része szívesen segít neki. Az a hír járja, hogy a Kikötőben egy fogadóban személyzetet keresnek. Agin-nak nagyon tetszik az ötlet, főleg a kikötő miatt, ott még úgy sem járt.
~ Talán valami egyszeri, és izgalmas munkára alkalmaznak. ~
Így hát miután bemutatták neki az irányt, és hogy merre menjen, mosollyal a száján elindul a Külső Területek felé, és reméli hogy ott majd tudnak neki is keríteni valamit, s ha nem, akkor legalább körbenéz a kikötőben is.*
~ Talán valami egyszeri, és izgalmas munkára alkalmaznak. ~
Így hát miután bemutatták neki az irányt, és hogy merre menjen, mosollyal a száján elindul a Külső Területek felé, és reméli hogy ott majd tudnak neki is keríteni valamit, s ha nem, akkor legalább körbenéz a kikötőben is.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-10 22:09:37
Üzenet elküldve: 2022-06-10 22:09:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Az elveszett macskának még mindig semmi nyoma, viszont mielőtt a kétségbeesett nő találna bármilyen apró jelet is a macska hollétéről, egy csuklyás alakkal találja szemben magát, aki egy-kettőre lerázza Flaranellát.*
-Hogy tessék? *Kérdez vissza a férfi két mondata között, miközben összefont karral mérgelődve összehúzza szemöldökét, válaszra azonban már nem méltatják, hanem a csuklyás szinte felháborodottan folytatja, mintha Flaranella lenne a hibás a férfi szemtelenségéért. Maga elé nézve hallgatja tovább, mert képtelen felnézni egy ilyen udvariatlan alakra, ez így megy még pár mondatig, amikor a macskája kerül szóba, erre hirtelen felkapja a tekintetét. Kidülledt szemekkel hallgatja a férfi utolsó mondatait, bár odafigyelni már nem igen tud rájuk. Egyszer csak az előtte álló ezt megelégeli és búcsút mond a nőnek, aztán megfordul és távozik. Szó nélkül megvárja, amíg beleolvad a még megmaradt tömegbe, aztán nyugtalanul, szinte reszketve lerogy a földre.*
~Hogy az én kis macskám itt hagyott? Ez nem lehet! Csak hazudott, lehetetlen, hogy elment, lehetetlen, lehetetlen, egyszerűen lehetetlen.~ *Tenyerével támasztja a földet egy darabig, amíg a körülötte zajló dolgok újra hangossá nem válnak. Körbenéz és mikor meglátja magát a földön ülve, lassan föltápászkodik.*
-Lehetetlen… HALLOTTA MAGA! LEHETETLEN, HOGY ITT HAGYOTT! *Apró mosollyal kiáltja a férfinak, aki addigra bizonyára már eltűnt a város házai között. A körülötte lévő pár ember elég furán néz rá hirtelen felindulása miatt, de Flaranellát most ez érdekli a legkevésbé. Leporolja szoknyáját, amennyire csak tudja, aztán már indulna is macskája keresésére, amikor két férfi kezd közeledni felé. Kinézetre olyanok, mint Artheniort őrző lovagjai, vagy valami hasonló őrségben lévő tagok lehetnek. Nagy páncéljuk és csizmájuk csillog a lenyugvó nap fényében, miközben lépésről lépésre közelednek a nő felé. Amikor odaérnek az egyikük szorosan megfogja a karját és elkezdi kérdőre vonni a hangoskodást illetően. Ha eddig nem volt elég baja, na hát akkor most van.*
~Basszus~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Az elveszett macskának még mindig semmi nyoma, viszont mielőtt a kétségbeesett nő találna bármilyen apró jelet is a macska hollétéről, egy csuklyás alakkal találja szemben magát, aki egy-kettőre lerázza Flaranellát.*
-Hogy tessék? *Kérdez vissza a férfi két mondata között, miközben összefont karral mérgelődve összehúzza szemöldökét, válaszra azonban már nem méltatják, hanem a csuklyás szinte felháborodottan folytatja, mintha Flaranella lenne a hibás a férfi szemtelenségéért. Maga elé nézve hallgatja tovább, mert képtelen felnézni egy ilyen udvariatlan alakra, ez így megy még pár mondatig, amikor a macskája kerül szóba, erre hirtelen felkapja a tekintetét. Kidülledt szemekkel hallgatja a férfi utolsó mondatait, bár odafigyelni már nem igen tud rájuk. Egyszer csak az előtte álló ezt megelégeli és búcsút mond a nőnek, aztán megfordul és távozik. Szó nélkül megvárja, amíg beleolvad a még megmaradt tömegbe, aztán nyugtalanul, szinte reszketve lerogy a földre.*
~Hogy az én kis macskám itt hagyott? Ez nem lehet! Csak hazudott, lehetetlen, hogy elment, lehetetlen, lehetetlen, egyszerűen lehetetlen.~ *Tenyerével támasztja a földet egy darabig, amíg a körülötte zajló dolgok újra hangossá nem válnak. Körbenéz és mikor meglátja magát a földön ülve, lassan föltápászkodik.*
-Lehetetlen… HALLOTTA MAGA! LEHETETLEN, HOGY ITT HAGYOTT! *Apró mosollyal kiáltja a férfinak, aki addigra bizonyára már eltűnt a város házai között. A körülötte lévő pár ember elég furán néz rá hirtelen felindulása miatt, de Flaranellát most ez érdekli a legkevésbé. Leporolja szoknyáját, amennyire csak tudja, aztán már indulna is macskája keresésére, amikor két férfi kezd közeledni felé. Kinézetre olyanok, mint Artheniort őrző lovagjai, vagy valami hasonló őrségben lévő tagok lehetnek. Nagy páncéljuk és csizmájuk csillog a lenyugvó nap fényében, miközben lépésről lépésre közelednek a nő felé. Amikor odaérnek az egyikük szorosan megfogja a karját és elkezdi kérdőre vonni a hangoskodást illetően. Ha eddig nem volt elég baja, na hát akkor most van.*
~Basszus~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892