*A városőrök, akik Arthenior kapujában állomásoznak, valószínűleg azt hiszik, egy darabig nyugalmuk lesz, hisz egy teremtett lelket sem látni a közelben onnan, ahol ők állnak. Talán meg is kísérelnek egy beszélgetést. Ekkor azonban hirtelen megremegnek a bokrok, majd sűrű rejtekükből előkászálódik egy apró gnóm. Egy vékony inda, vagy valami ahhoz hasonló gyom erőteljesen rátekeredett a vállára, pedig ő minden erejével igyekszik kiszabadulni a növény szorításából.*
- Ha még egyszer születnék, az úton jönnék.
*Megkíséreli az indát t lehámozni a válláról, de mivel ez nem megy, két kezével megragadja a gyomot, és minden erejét beleadva húzni kezdi. Ha a városőrök segítséget ajánlanának, csak legyint, és annyit mond:*
- Megoldom én, ne aggódjanak, csak figyeljék *nem túl erős, de talán egy növény ellen győzhet. Végül az inda megadja magát, és hangos reccsenéssel elszakad, a gnóm pedig hanyatt esik az út porában. Diadalmasan feláll, és leszedi magáról a gyom maradékát.*
- Ha még egyszer születnék, hoznék magammal kést is, ha már nem az utat választom *mormolja közben, majd a városőrökhöz fordul* Uraim, nem tudják elhinni, mi mindenen mentem keresztül,hogy idejussak. Például két napot töltöttem egy fán egy ostoba farkasfalka miatt. De engem aztán nem kóstoltak meg! Persze ha még egyszer születnék, hoznék magammal íjat egy ilyen útra. Meg aztán el is tévedtem, kis híján teljesen máshol lyukadtam ki. És most még ez az inda is itt volt. De már régóta idetartok, mondják csak, bemehetek?
*Az őrök nyilván eszmélnek, hogyha nem engedik be ezt a kis fickót, akkor valószínűleg szolgálati idejük hátralévő részében azt hallgathatják, milyen úton keveredett ide, és azt semmiképpen sem szeretnék. Végül a beengedés mellett döntenek, mert a gnóm veszélytelennek tűnik, csak kicsit kelekótyának.*
- Majd elfelejtettem *mondja a gnóm és meghajol* Zrekil Losef vagyok, a gnóm, de hívjanak csak Zrekinek, ha újra találkoznánk, a barátaim így szólítanak, és aki engem nem tartóztat, az a barátom.
*A velős gondolatmenet után végre besétál a kapun, miközben az őrök nyilván imádkoznak hogy az említett 'újra találkozás' soha nem fog bekövetkezni. Zrekil pedig odaérve a főtér közepén álló szökőkúthoz, mélyet szippant a levegőből, és elégedetten konstatálja, hogy ez valóban Arthenior lesz.*