Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:40:55
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:40:55
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Strat már egy ideje csak tengeti a mindennapjait, hol a fogadók savanyú borába, hol a szebbik nem társaságába feledkezik. Szégyen vagy sem, a Hét Varjú köreiben sem tudott megmaradni, noha ezért mondjuk különösképpen nem hibáztatja magát, sosem volt tehetsége a valahová tartozásban. Reméli, hogy Relael sem haragszik rá emiatt. Majd megfizeti, ha tartozik valamivel, de előbb addig is ennivalóra kellene kuporgatnia némi aranyat, mert a tartalékait igencsak felélte. Úgyhogy most kénytelen azt csinálni, amihez a legjobban ért.*
-Nagyra becsült népek!
*Rikkantja el magát, ahogy könnyed mozdulattal felugrik az egyik padra a téren.*
-Arthenior dicső polgárai! Messziről jött népek és e főtér örököesi! Hallják hát a híres Sárkányölő szakasz balladáját, a hazafiakét, kik vasvilla helyett kardot és lándzsát ragadtak, mikor a falvaikat fenyegető vész ellen senki nem tett semmit!
*Tudja jól, hogy bizony fel fognak rá figyelni, iszonyatosan karizmatikus figura, lehetetlen nem észre venni, és gyakorlata is bőven van már az ilyes miben. Hogy fokozza a feszültséget, mandolinja mellől egy jókora kürtöt vesz elő, mely csontborzongató, mély robajjal bődül meg, ahogy belefúj. Több utcányira is elhallani a velőtrázó hangot.*
-Kezdhetjük hát?
*Teszi fel a költői kérdést, majd hátra csúsztatja a kürtöt, helyette pedig a pengetőst veszi elő, hogy azon kezdjen gyakorlott ujjaival eleinte lassú, de fülbemászó ritmust játszani. Ahogy pedig építi a feszültséget, kellemesen csengő hangján dalolni is kezd mellé.*
-Amott ég a határ,
Hol a halál vár.
Nem jajveszékelünk,
Ha a lábunk fáj.
Az acél hideg szerető,
Erre esküdtünk – én, ő,
Mind, kik még élünk:
Nem árthat se holt, se élő.
A sárkány vár, a bestia,
Kardunk lesújt – Eeyr adta
Erővel, hittel – életünk
Mit sem ér már, csak fabatka.
De a győzelem, ó,
Szívünk tüze oly mohó.
Bánat, harag, mind bennünk –
Parázsban szunnyadó.
A fémek dala zengett,
Sebesült és holt hevert
A csatamezőn, hol legenda születik,
S bár soraink megtizedelt'
A rettegés kora véget ér,
Szárba szökken a remény.
Maroknyi hős meséje ez,
Csupán néhány pásztorlegény.
A rettegés kora véget ér,
Szárba szökken a remény.
Maroknyi hős meséje ez,
Csupán néhány pásztorlegény.
*Aztán pedig szépen lekerekíti a tempót és a dalt, hogy a végén néhány halk pendítéssel befejezze azt. A taps és az adomány remélhetőleg nem marad el, mert a következő üveg bor nem fogja megvenni saját magát. Egy darabig még megpihen ott a padon, mielőtt tovább állna, lehetőséget adva bárkinek, hogy megközelítse őt.*
*Strat már egy ideje csak tengeti a mindennapjait, hol a fogadók savanyú borába, hol a szebbik nem társaságába feledkezik. Szégyen vagy sem, a Hét Varjú köreiben sem tudott megmaradni, noha ezért mondjuk különösképpen nem hibáztatja magát, sosem volt tehetsége a valahová tartozásban. Reméli, hogy Relael sem haragszik rá emiatt. Majd megfizeti, ha tartozik valamivel, de előbb addig is ennivalóra kellene kuporgatnia némi aranyat, mert a tartalékait igencsak felélte. Úgyhogy most kénytelen azt csinálni, amihez a legjobban ért.*
-Nagyra becsült népek!
*Rikkantja el magát, ahogy könnyed mozdulattal felugrik az egyik padra a téren.*
-Arthenior dicső polgárai! Messziről jött népek és e főtér örököesi! Hallják hát a híres Sárkányölő szakasz balladáját, a hazafiakét, kik vasvilla helyett kardot és lándzsát ragadtak, mikor a falvaikat fenyegető vész ellen senki nem tett semmit!
*Tudja jól, hogy bizony fel fognak rá figyelni, iszonyatosan karizmatikus figura, lehetetlen nem észre venni, és gyakorlata is bőven van már az ilyes miben. Hogy fokozza a feszültséget, mandolinja mellől egy jókora kürtöt vesz elő, mely csontborzongató, mély robajjal bődül meg, ahogy belefúj. Több utcányira is elhallani a velőtrázó hangot.*
-Kezdhetjük hát?
*Teszi fel a költői kérdést, majd hátra csúsztatja a kürtöt, helyette pedig a pengetőst veszi elő, hogy azon kezdjen gyakorlott ujjaival eleinte lassú, de fülbemászó ritmust játszani. Ahogy pedig építi a feszültséget, kellemesen csengő hangján dalolni is kezd mellé.*
-Amott ég a határ,
Hol a halál vár.
Nem jajveszékelünk,
Ha a lábunk fáj.
Az acél hideg szerető,
Erre esküdtünk – én, ő,
Mind, kik még élünk:
Nem árthat se holt, se élő.
A sárkány vár, a bestia,
Kardunk lesújt – Eeyr adta
Erővel, hittel – életünk
Mit sem ér már, csak fabatka.
De a győzelem, ó,
Szívünk tüze oly mohó.
Bánat, harag, mind bennünk –
Parázsban szunnyadó.
A fémek dala zengett,
Sebesült és holt hevert
A csatamezőn, hol legenda születik,
S bár soraink megtizedelt'
A rettegés kora véget ér,
Szárba szökken a remény.
Maroknyi hős meséje ez,
Csupán néhány pásztorlegény.
A rettegés kora véget ér,
Szárba szökken a remény.
Maroknyi hős meséje ez,
Csupán néhány pásztorlegény.
*Aztán pedig szépen lekerekíti a tempót és a dalt, hogy a végén néhány halk pendítéssel befejezze azt. A taps és az adomány remélhetőleg nem marad el, mert a következő üveg bor nem fogja megvenni saját magát. Egy darabig még megpihen ott a padon, mielőtt tovább állna, lehetőséget adva bárkinek, hogy megközelítse őt.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-11 20:17:03
Üzenet elküldve: 2025-07-11 20:17:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Szemellenző//
//Annottah Nezit//
*Élvezi ezt a napos délutánt. A napsugarak melengetik a szárnyait és az arcát, a lágy szellő pedig játékosan bele-belekap hosszú, kiengedett hajkoronájába. Az ilyen délutánok még a városokban is azt az érzetet keltik benne, hogy közel van a természethez. Szinte kedve támad lerúgni lábáról a csizmát, hogy érezhesse a földet a talpa alatt. A főtéren a nagy fa suhogása ismerős barátként üdvözli, a szökőkút bugyogása pedig vidám aláfestést ad a tér ricsajának.
Vállán ott ül hű társa, az erdőmélyi sárkánylégy. Máskor körülötte röpködne, de ilyen helyeken, ahol nagyobb a tömeg, mindkettejüknek könnyebb, ha közvetlenül is érintkeznek egymással. A rovar apró, karmos végtagjainak óvatos kaparászásával irányítja a tündérlányt, jelezve, hogy mikor induljon jobbra, vagy balra.
Hirtelen a sárkánylégy hangos berregéssel rezegtetni kezdi a szárnyait, ezzel jelezve, hogy valami nincs rendjén, így a lány megtorpan, akadályt, vagy bukkanót sejtve. Túl későn érzékeli a felé érkező légáramlatot, és az annak nyomában érkező Annottaht, aki így belé ütközve szinte feldönti őt.
Megtántorodik, de sikerül időben visszanyernie egyensúlyát, közben pedig igyekszik fülelni a szárnyrezgésekre, de azoktól nem érkezik sem utasítás sem segítség, hogy mit tegyen most. Így hát neki kell cselekednie.*
- Elnézést, elállna az utamból? Vagy átsegítene a téren?
*Óvatosan kinyújtja maga elé a jobb karját, de nem túlságosan, nehogy még azzal is beleakadjon valamibe. Ha a sötételf Rya arcára néz, láthatja, szemei csukva vannak.*
//Annottah Nezit//
*Élvezi ezt a napos délutánt. A napsugarak melengetik a szárnyait és az arcát, a lágy szellő pedig játékosan bele-belekap hosszú, kiengedett hajkoronájába. Az ilyen délutánok még a városokban is azt az érzetet keltik benne, hogy közel van a természethez. Szinte kedve támad lerúgni lábáról a csizmát, hogy érezhesse a földet a talpa alatt. A főtéren a nagy fa suhogása ismerős barátként üdvözli, a szökőkút bugyogása pedig vidám aláfestést ad a tér ricsajának.
Vállán ott ül hű társa, az erdőmélyi sárkánylégy. Máskor körülötte röpködne, de ilyen helyeken, ahol nagyobb a tömeg, mindkettejüknek könnyebb, ha közvetlenül is érintkeznek egymással. A rovar apró, karmos végtagjainak óvatos kaparászásával irányítja a tündérlányt, jelezve, hogy mikor induljon jobbra, vagy balra.
Hirtelen a sárkánylégy hangos berregéssel rezegtetni kezdi a szárnyait, ezzel jelezve, hogy valami nincs rendjén, így a lány megtorpan, akadályt, vagy bukkanót sejtve. Túl későn érzékeli a felé érkező légáramlatot, és az annak nyomában érkező Annottaht, aki így belé ütközve szinte feldönti őt.
Megtántorodik, de sikerül időben visszanyernie egyensúlyát, közben pedig igyekszik fülelni a szárnyrezgésekre, de azoktól nem érkezik sem utasítás sem segítség, hogy mit tegyen most. Így hát neki kell cselekednie.*
- Elnézést, elállna az utamból? Vagy átsegítene a téren?
*Óvatosan kinyújtja maga elé a jobb karját, de nem túlságosan, nehogy még azzal is beleakadjon valamibe. Ha a sötételf Rya arcára néz, láthatja, szemei csukva vannak.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-11 19:23:09
Üzenet elküldve: 2025-07-11 19:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Anottah a főtéren terem, mint egy árny. Természetesen jött valahonnan, és feltételezhetően tart is valahová, de a felszínes nézelődőnek valószínűleg fel se tűnik, amikor az alacsony sötételf nő megjelenik a téren. De valljuk be, nincs is semmi különösen kirívó vele kapcsolatban, hacsak nem az, hogy nincs semmi különös ismertetőjegye – hacsak átlagon aluli magassága nem tartozik ezek közé. Mindenesetre Anottah se nem akar feltűnni, se eltűnni. Nem most, legalábbis. Ő csak A pontból akar eljutni B pontba, a két pont közötti legrövidebb út pedig az egyenes, így az út, amit megtesz, szintúgy ilyen: egyenes. Ügyet se vet a környezetére, úgy halad át a főtéren, mint egy szemellenzős versenyló. De vajon minden további nélkül eléri célját vagy közbejön valami váratlan? *
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-06 09:46:26
Üzenet elküldve: 2025-07-06 09:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Van humorérzéke, valahol, de most annyira el van foglalva a saját problémájával, hogy fel sem tűnik neki, hogy ugratni próbálják. A magyarázatot sem feltétlenül érti, de nem is kell, mert hamar túllendülnek a témán, és pár pillanattal később már azt meséli, merre is található az a bizonyos Mágustorony.*
- Az nem baj. Már csak megnézni is megéri. Lefogadom, hogy olyan különleges helyet még soha életedben nem láttál. Csak ne lenne az az undi, lápos, latyakos boszorkánytanya ott a közelében. *Azt egyébként jól gondolja a fiú, hogy mágiát tanulni drága mulatság, hát pontosan ez a baj! Minden aranya ráment, így most már varázsolni tud, de enni meg nem ad neki senki, mert azért fizetni kellene, nem pedig bűvésztrükköket mutogatni.
Ha már a bűvésztrükköknél tartanak, Luu elő is hozakodik egy ötlettel, hogyan kereshetnének pénzt mégis a varázslással, de Meira ahelyett, hogy lelkesedne, csak belepirul az ötletbe.*
- Á, nem! Dehogy! Nem vagyok én holmi mutatványos, és biztosan nem fogok kiállni egy csomó ember meg elf meg ork elé produkálni magamat *fel is húzza az orrát sértődötten.* Ó, amúgy… képzeld! A Mágustoronyban egyszer találkoztam egy okos-mágus orkkal. Mármint ork volt, de volt esze is, meg még varázsolni is tudott. Aztán, mikor én is varázsoltam, akkor frászt kapott tőlem. Vicces volt. *Neki pedig még mindig halvány sejtése sincs arról, hogy az az ork, akivel összefújta a szél, valójában mennyire veszélyes egy alak volt. Egyébként azóta nem látta, hogy vele együtt tömték magukat kagylóval a toronyban.
Luurien mindeközben indulásra késznek látszik, hogy megtalálják Aborath mestert.*
- Menjünk, de… mi az a Selyemrév? Egy hely? Régen mintha nem lett volna ilyen a városban. Tudod, én csak a Namos Házat ismerem. Eralil Namos mester tulajdona volt, ő is nagy hatalmú mágus. Befogadott engem a házába, de aztán el kellett menekülnöm onnan, mikor a lázadók ránk támadtak. *Meséli az újabb történetet, amit nem is kérdeztek tőle, és ha közben megindulnak afelé a Selyemrév felé, akkor boldogan követi újdonsült társát.*
//Meira//
*Van humorérzéke, valahol, de most annyira el van foglalva a saját problémájával, hogy fel sem tűnik neki, hogy ugratni próbálják. A magyarázatot sem feltétlenül érti, de nem is kell, mert hamar túllendülnek a témán, és pár pillanattal később már azt meséli, merre is található az a bizonyos Mágustorony.*
- Az nem baj. Már csak megnézni is megéri. Lefogadom, hogy olyan különleges helyet még soha életedben nem láttál. Csak ne lenne az az undi, lápos, latyakos boszorkánytanya ott a közelében. *Azt egyébként jól gondolja a fiú, hogy mágiát tanulni drága mulatság, hát pontosan ez a baj! Minden aranya ráment, így most már varázsolni tud, de enni meg nem ad neki senki, mert azért fizetni kellene, nem pedig bűvésztrükköket mutogatni.
Ha már a bűvésztrükköknél tartanak, Luu elő is hozakodik egy ötlettel, hogyan kereshetnének pénzt mégis a varázslással, de Meira ahelyett, hogy lelkesedne, csak belepirul az ötletbe.*
- Á, nem! Dehogy! Nem vagyok én holmi mutatványos, és biztosan nem fogok kiállni egy csomó ember meg elf meg ork elé produkálni magamat *fel is húzza az orrát sértődötten.* Ó, amúgy… képzeld! A Mágustoronyban egyszer találkoztam egy okos-mágus orkkal. Mármint ork volt, de volt esze is, meg még varázsolni is tudott. Aztán, mikor én is varázsoltam, akkor frászt kapott tőlem. Vicces volt. *Neki pedig még mindig halvány sejtése sincs arról, hogy az az ork, akivel összefújta a szél, valójában mennyire veszélyes egy alak volt. Egyébként azóta nem látta, hogy vele együtt tömték magukat kagylóval a toronyban.
Luurien mindeközben indulásra késznek látszik, hogy megtalálják Aborath mestert.*
- Menjünk, de… mi az a Selyemrév? Egy hely? Régen mintha nem lett volna ilyen a városban. Tudod, én csak a Namos Házat ismerem. Eralil Namos mester tulajdona volt, ő is nagy hatalmú mágus. Befogadott engem a házába, de aztán el kellett menekülnöm onnan, mikor a lázadók ránk támadtak. *Meséli az újabb történetet, amit nem is kérdeztek tőle, és ha közben megindulnak afelé a Selyemrév felé, akkor boldogan követi újdonsült társát.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-06 06:52:16
Üzenet elküldve: 2025-07-06 06:52:16
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Kényelmes tempóban, szinte lustán sétál. Ráér, pláne úgy, hogy útja utolsó szakaszát egy gabonaszállító társzekéren tette meg, amire a gazda némi kuncsorgás után felengedte. Fizetségképp történetekkel szórakoztatta a hosszú bajszú, savanyú arcú fickót, történetekkel, amikben épp annyi volt az igazság, mint a hazugság. Bár ez nem számít, amíg a történetek jók. És jók voltak, mert az öreg végül is nem hajította le a bakról. Maga pattant le onnan, mikor a város már annyira közel volt hozzájuk, hogy a belőle áradó szagot már könnyűszerrel feléjük csaphatta a szél.
Mindenképp gyalog akart beérni. Így jobban láthat mindent. Jobban a részese lehet a város maga kis hangyabolyának. És ez most üdítően hat rá, a hosszú út után.
Hirtelen összerezzen ahogy mellette felkurjant egy frissen beérő kocsis, tekintete ide-oda cikázik pár pillanatig, míg meggyőződik róla, hogy nincs semmi gond, nem rá, nem utána kiabálnak. A legkevésbé lenne szerencsés most ismerős arcot látnia. Pár hosszú lépéssel letakarodik inkább az útról, hogy ne állja el a beáramló forgalom útját, és megáll valahol oldalt, ahol a főtér kezdődik. És csak bámul. Azt nézi, amit a városból így, egyelőre lát; az embereket és másfajúakat, mindent, amit csak lehet. Bár fiatal, nem egyszer járt már a város alatt, de a városban még sosem volt bent igazán. Sosem engedték, hogy bemenjen. Na de most! Most nincs itt senki, aki megmondja, hogy mit lehet és mit nem!
A gondolattól elvigyorodik, és ujjaival beletúr hajába. Piszkosul kíváncsi, hogy mit rejt számára ez a hely. Na de – ha itt ácsorog, akkor ez nem igazán fog kiderülni, úgy-e? Megrántja szánalmasan kinéző kis pakkját, amely a vállára akasztott madzagról lelógó nyűtt takarójába csomagolt kevés holmijából áll, és elindul. Előre. Csak úgy. Cél nélkül. Valahová csak kilyukad, nem?*
Mindenképp gyalog akart beérni. Így jobban láthat mindent. Jobban a részese lehet a város maga kis hangyabolyának. És ez most üdítően hat rá, a hosszú út után.
Hirtelen összerezzen ahogy mellette felkurjant egy frissen beérő kocsis, tekintete ide-oda cikázik pár pillanatig, míg meggyőződik róla, hogy nincs semmi gond, nem rá, nem utána kiabálnak. A legkevésbé lenne szerencsés most ismerős arcot látnia. Pár hosszú lépéssel letakarodik inkább az útról, hogy ne állja el a beáramló forgalom útját, és megáll valahol oldalt, ahol a főtér kezdődik. És csak bámul. Azt nézi, amit a városból így, egyelőre lát; az embereket és másfajúakat, mindent, amit csak lehet. Bár fiatal, nem egyszer járt már a város alatt, de a városban még sosem volt bent igazán. Sosem engedték, hogy bemenjen. Na de most! Most nincs itt senki, aki megmondja, hogy mit lehet és mit nem!
A gondolattól elvigyorodik, és ujjaival beletúr hajába. Piszkosul kíváncsi, hogy mit rejt számára ez a hely. Na de – ha itt ácsorog, akkor ez nem igazán fog kiderülni, úgy-e? Megrántja szánalmasan kinéző kis pakkját, amely a vállára akasztott madzagról lelógó nyűtt takarójába csomagolt kevés holmijából áll, és elindul. Előre. Csak úgy. Cél nélkül. Valahová csak kilyukad, nem?*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-05 22:28:24
Üzenet elküldve: 2025-07-05 22:28:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Ha van is humorérzéke Meiranak, most jól eltitkolta Luurien elől. Egy pillanatra meg is hökken, hogy ennyire komolyan vették a szavait, ilyenkor elbizonytalanodik, hogy eléggé "ugratósra" vette-e a mondandóját.*
- Azt hittem kiszáradt. *Legyint, mert ha egy ugratást megmagyarázol, akkor az már nem ugratás. A mágustorony részletes elmondásánál, látszik, hogy nagyon figyel, és igyekszik memorizálni az útvonalat, Meira annyira képszerűen írja le. Természetesen a kapu felé figyel először, aztán, amerre a lány gesztikulál.*
- Majd később megkeresem, vagy elkísérhetsz. Bár sok értelme nem lenne, nem vagyok mágus alkat. *Vonja meg a vállát. Tudja, hogy a mágiatanítást nem engedheti meg magának sok ember, mert nagyon drága. Sőt olyan drága, hogy azt el sem tudja igazán képzelni. Nem úgy, mint a fizetséget aranyakért, de már másodjára erősíti meg a fél-elf lány, hogy nincs pénze. Pech.*
- Ja, értem! *Nem tudja, hogy miről beszél a másik, de akkor ma is tanult valamit. ~Szóval van isteni és természetmágia is. Mi lehet a különbség?~ Töpreng el egy picit, majd mivel neki is aranyra van szüksége, és hátha a mester tud neki segíteni.*
- Okosnak tűnsz és ha tudsz varázsolni, akkor kimehetünk a piacra és felléphetsz. Elkápráztatod a népeket valamivel, én pedig összeszedem a pénzt és akkor lesz. Egy picit adhatsz belőle nekem is. *Tárja szét a kezét, de az előbbi ötletet sokkal jobbnak tartja. Mivel a mágusmester bizonyossággal gazdag, tehát egy apró munka is nagy pénzt hozhat nála.*
- De előbb találjuk meg a mestert. Talán Selyemrévben van, ott laknak a tehetősebbek. *Gondolkodik, mert ha máshol van, nem lesz egyszerű megtalálni. Selyemrévben helyi őrség is van, simán útbaigazíthatják őket.*
- Mehetünk?
//Meira//
*Ha van is humorérzéke Meiranak, most jól eltitkolta Luurien elől. Egy pillanatra meg is hökken, hogy ennyire komolyan vették a szavait, ilyenkor elbizonytalanodik, hogy eléggé "ugratósra" vette-e a mondandóját.*
- Azt hittem kiszáradt. *Legyint, mert ha egy ugratást megmagyarázol, akkor az már nem ugratás. A mágustorony részletes elmondásánál, látszik, hogy nagyon figyel, és igyekszik memorizálni az útvonalat, Meira annyira képszerűen írja le. Természetesen a kapu felé figyel először, aztán, amerre a lány gesztikulál.*
- Majd később megkeresem, vagy elkísérhetsz. Bár sok értelme nem lenne, nem vagyok mágus alkat. *Vonja meg a vállát. Tudja, hogy a mágiatanítást nem engedheti meg magának sok ember, mert nagyon drága. Sőt olyan drága, hogy azt el sem tudja igazán képzelni. Nem úgy, mint a fizetséget aranyakért, de már másodjára erősíti meg a fél-elf lány, hogy nincs pénze. Pech.*
- Ja, értem! *Nem tudja, hogy miről beszél a másik, de akkor ma is tanult valamit. ~Szóval van isteni és természetmágia is. Mi lehet a különbség?~ Töpreng el egy picit, majd mivel neki is aranyra van szüksége, és hátha a mester tud neki segíteni.*
- Okosnak tűnsz és ha tudsz varázsolni, akkor kimehetünk a piacra és felléphetsz. Elkápráztatod a népeket valamivel, én pedig összeszedem a pénzt és akkor lesz. Egy picit adhatsz belőle nekem is. *Tárja szét a kezét, de az előbbi ötletet sokkal jobbnak tartja. Mivel a mágusmester bizonyossággal gazdag, tehát egy apró munka is nagy pénzt hozhat nála.*
- De előbb találjuk meg a mestert. Talán Selyemrévben van, ott laknak a tehetősebbek. *Gondolkodik, mert ha máshol van, nem lesz egyszerű megtalálni. Selyemrévben helyi őrség is van, simán útbaigazíthatják őket.*
- Mehetünk?
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-05 22:12:37
Üzenet elküldve: 2025-07-05 22:12:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Ami azt illeti, Meira egyáltalán nem akar elagyabugyálni senkit, így természetesen fajtársát sem, akit közelről legalább már nem néz embernek. Most mi van? Hát eltűntek a kócos tincsei alatt a hegyes fülei, bárkivel előfordul, hogy nem veszi észre őket. Persze, ez az aprócska tény nem állítja meg abban, hogy szólavinát indítson szerencsétlen felé.
Miután elmondta az egészet, amit el akart, még a derekát ölelő szoros fűző ellenére sem tűnik úgy, hogy egy kicsit is ki lenne fulladva, éppen ezért pislog értetlenül nagyokat az első kérdésre, amit neki szegeznek.*
- Már miért ne lennék jól? Nem kérek, köszönöm. *A Jegek Úrnőjének nem okoz problémát a szomjúság, hisz, ha arra van szükség, a szomját egy csettintésre képes elűzni, ha pedig friss vízre van szükség, azt egy második csettintéssel meg tudja teremteni. Fel nem vág a képességeivel, de büszkén húzza ki magát.*
- A Mágustorony? Ó, az nagyon messze. Arra! *integet a városkapu irányába.* Ott ki kell menni, árkon-bokron át vezet az út, aztán meg mocsáron, ami még rosszabb. A mocsár tele van csípős szörnyetegekkel meg orkokkal, de ha nem félsz tőlük, és eljutsz a Lihanechi-tóig, na, akkor meg fogod találni. Ott lebeg felette a Mágustorony, és őrzi azt a rengeteg tudást. Meg könyvet. *Maradt még benne szusz bőven, így nem esik nehezére azt is hosszan ecsetelni, hogy merre található a torony., és mi rejtőzik a falai közt.*
- Ühüm, ingyen *bólint egy nagyot a következőkre. Kénytelen lesz Luu ingyen elmondani, hogy hol a mester, mert hát az előbb említette, hogy neki aztán egy szem aranyérméje sem maradt, ami okozhat még problémát, de erről majd később.*
- Templomban? Nem, nem hiszem. Ő nem az istenek mágiáját űzi, hanem a természetét, ugyanúgy, ahogy én. *Fejét csóválja, miközben rögtön meg is próbálja megcáfolni a kapott választ. Hát így próbáljon neki bárki is segíteni, de hát egészen logikus, amit mond. Mit keresne egy elemi mágus Eeyr templomában? Már ha még mindig az ő temploma áll a városban.*
- Nem tudom, meg kell kérdezni, de azt csak akkor tudjuk, ha előtte megtaláljuk. Van kedved velem keresni? Vagy megpróbálhatnánk magunk pénzt szerezni… valahogyan. Fogalmam sincs, hogyan *bizonytalanodik el az ajánlat végére.*
//Meira//
*Ami azt illeti, Meira egyáltalán nem akar elagyabugyálni senkit, így természetesen fajtársát sem, akit közelről legalább már nem néz embernek. Most mi van? Hát eltűntek a kócos tincsei alatt a hegyes fülei, bárkivel előfordul, hogy nem veszi észre őket. Persze, ez az aprócska tény nem állítja meg abban, hogy szólavinát indítson szerencsétlen felé.
Miután elmondta az egészet, amit el akart, még a derekát ölelő szoros fűző ellenére sem tűnik úgy, hogy egy kicsit is ki lenne fulladva, éppen ezért pislog értetlenül nagyokat az első kérdésre, amit neki szegeznek.*
- Már miért ne lennék jól? Nem kérek, köszönöm. *A Jegek Úrnőjének nem okoz problémát a szomjúság, hisz, ha arra van szükség, a szomját egy csettintésre képes elűzni, ha pedig friss vízre van szükség, azt egy második csettintéssel meg tudja teremteni. Fel nem vág a képességeivel, de büszkén húzza ki magát.*
- A Mágustorony? Ó, az nagyon messze. Arra! *integet a városkapu irányába.* Ott ki kell menni, árkon-bokron át vezet az út, aztán meg mocsáron, ami még rosszabb. A mocsár tele van csípős szörnyetegekkel meg orkokkal, de ha nem félsz tőlük, és eljutsz a Lihanechi-tóig, na, akkor meg fogod találni. Ott lebeg felette a Mágustorony, és őrzi azt a rengeteg tudást. Meg könyvet. *Maradt még benne szusz bőven, így nem esik nehezére azt is hosszan ecsetelni, hogy merre található a torony., és mi rejtőzik a falai közt.*
- Ühüm, ingyen *bólint egy nagyot a következőkre. Kénytelen lesz Luu ingyen elmondani, hogy hol a mester, mert hát az előbb említette, hogy neki aztán egy szem aranyérméje sem maradt, ami okozhat még problémát, de erről majd később.*
- Templomban? Nem, nem hiszem. Ő nem az istenek mágiáját űzi, hanem a természetét, ugyanúgy, ahogy én. *Fejét csóválja, miközben rögtön meg is próbálja megcáfolni a kapott választ. Hát így próbáljon neki bárki is segíteni, de hát egészen logikus, amit mond. Mit keresne egy elemi mágus Eeyr templomában? Már ha még mindig az ő temploma áll a városban.*
- Nem tudom, meg kell kérdezni, de azt csak akkor tudjuk, ha előtte megtaláljuk. Van kedved velem keresni? Vagy megpróbálhatnánk magunk pénzt szerezni… valahogyan. Fogalmam sincs, hogyan *bizonytalanodik el az ajánlat végére.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-05 21:24:07
Üzenet elküldve: 2025-07-05 21:24:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Tényleg minden nap más ebben a nagy városban. Legalábbis neki elég nagy ahhoz, hogy azt higgye róla, hiszen Arthenioron kívül nemigen járt még. A kikötőbe sem vitte még le a rossz sors, túl sok bandita, Tharg, meg ki tudja még milyen népek ólálkodnának rá út közben. Nem beszélve a szörnyekről, akiket még csak meggyőzni sem tudna, mivel nem beszéli a nyelvüket. És bizony ha egy szörnyet akarsz etetni a kezedből, nagy valószínűséggel a lábadból is kérni fog. Szóval elég az neki, hogy itt elkerülje a bajt, amennyire csak tudja. A felfrissülés után viszont újabb meglepetés éri, egy fajtársa részéről, ami viszont nem feltűnő, így embernőnek nézi a másikat elsőre, aki hátulról szólítja meg.*
- Szia! Persz... *Mondaná tovább, de úgy tűnik a fiatal nőt nem lehet lelőni egy íjjal sem, úgy belekezd a beszédébe. Luurien csapőre tett kézzel hallgatja a monológot, szemöldökét felvonva próbálja kibogozni, hogy mi lesz a vége, mert egyelőre nem hiszi azt, hogy a másik befejezné a beszédet. Meglepetésére véget ér egy kérdéssel az egész, illetve sok kérdéssel, amin gondolkodnia kell.*
- Figyelj, jól vagy? Igyál egy kis vizet, mert kiszárad a szád. Amúgy Luu vagyok. *Mondja barátságosan a vállát megvonva.*
- Milyen messze van a mágustorony? Elképesztően pazar lehet, még nem jártam ott. *Mondja az állát vakargatva.*
- Szóval ingyen mondjam meg, hogy hol van a mester. *Már rég elfelejtette a nevet, valami Ablovak, vagy Allovak, ilyesmi. Sok mágusmestert nem ismer, igazán egyet sem, hát nem látja ez a fiatal lány, hogy mennyi idős? Majd pont mágusmestereket ismer.*
- A templomban lehet amúgy. *Von vállat, mert tudja, hogy ott lehet varázslást tanulni. Hogy milyet, arról gőze sincs.*
- Szerinted nekem is tudna munkát adni a mester? Nekem sincs igazán sok pénzem. *Kérdezi egyik lábáról a másikra billegve. Örül, hogy valaki megszólította és nem azért, hogy jól elagyabugyálja. Az már egy jó nap, nem igaz?*
//Meira//
*Tényleg minden nap más ebben a nagy városban. Legalábbis neki elég nagy ahhoz, hogy azt higgye róla, hiszen Arthenioron kívül nemigen járt még. A kikötőbe sem vitte még le a rossz sors, túl sok bandita, Tharg, meg ki tudja még milyen népek ólálkodnának rá út közben. Nem beszélve a szörnyekről, akiket még csak meggyőzni sem tudna, mivel nem beszéli a nyelvüket. És bizony ha egy szörnyet akarsz etetni a kezedből, nagy valószínűséggel a lábadból is kérni fog. Szóval elég az neki, hogy itt elkerülje a bajt, amennyire csak tudja. A felfrissülés után viszont újabb meglepetés éri, egy fajtársa részéről, ami viszont nem feltűnő, így embernőnek nézi a másikat elsőre, aki hátulról szólítja meg.*
- Szia! Persz... *Mondaná tovább, de úgy tűnik a fiatal nőt nem lehet lelőni egy íjjal sem, úgy belekezd a beszédébe. Luurien csapőre tett kézzel hallgatja a monológot, szemöldökét felvonva próbálja kibogozni, hogy mi lesz a vége, mert egyelőre nem hiszi azt, hogy a másik befejezné a beszédet. Meglepetésére véget ér egy kérdéssel az egész, illetve sok kérdéssel, amin gondolkodnia kell.*
- Figyelj, jól vagy? Igyál egy kis vizet, mert kiszárad a szád. Amúgy Luu vagyok. *Mondja barátságosan a vállát megvonva.*
- Milyen messze van a mágustorony? Elképesztően pazar lehet, még nem jártam ott. *Mondja az állát vakargatva.*
- Szóval ingyen mondjam meg, hogy hol van a mester. *Már rég elfelejtette a nevet, valami Ablovak, vagy Allovak, ilyesmi. Sok mágusmestert nem ismer, igazán egyet sem, hát nem látja ez a fiatal lány, hogy mennyi idős? Majd pont mágusmestereket ismer.*
- A templomban lehet amúgy. *Von vállat, mert tudja, hogy ott lehet varázslást tanulni. Hogy milyet, arról gőze sincs.*
- Szerinted nekem is tudna munkát adni a mester? Nekem sincs igazán sok pénzem. *Kérdezi egyik lábáról a másikra billegve. Örül, hogy valaki megszólította és nem azért, hogy jól elagyabugyálja. Az már egy jó nap, nem igaz?*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-05 20:01:02
Üzenet elküldve: 2025-07-05 20:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki a város főterére lépve azon gondolkozik, hogy mennyi minden megváltozott, mire utoljára itt járt. Mondjuk az is igaz, hogy ő a lázadás napján menekült el innen, és azóta nem is akaródzott visszatérni. Teljesen jól megvolt a Mágustorony biztonságos falai között. Volt külön szobája, mindig tudott mit enni és az egész napot tanulással tölthette, csakhogy… nos, az igazság az, hogy elfogyott a pénze. Márpedig Abogr mester igazán csúnyán képes nézni arra, akinek nincsen pénze. Azonban nem felejtette el Aborath mestert, aki nemrégiben felajánlotta neki, hogy ha vele jön Artheniorba, akkor lehet, hogy tud neki munkát szerezni. Akkor nem élt a lehetőséggel, most pedig, mikor mégis elfogadta volna az ajánlatot, már nem találta a mágust sehol. Arra a következtetésre jutott, hogy talán már a városban lehet, úgyhogy igen, utána jött. Csakhogy nem tudja biztosan sem azt, hogy a mester valóban itt van-e, de ha még itt is van, akkor meg azt nem tudja, hogy pontosan hol. Mit tehet ilyenkor egy fél-elf? Azt, amihez a legjobban ért -legalábbis Meira-, kérdez.
Körbenéz, és egy, a szökőkút szélén egyensúlyozó, majd a vizéből iszogató fiún akad meg a tekintete. Fiatalabb lehet nála, de nem sokkal. Mármint, ha fél-elf években számol, akkor, de, sokkal, emberi korban azonban szerinte nincs túl sok év közöttük. Odasiet hát hozzá, hogy neki tegye fel elsőként a kérdését, ami Meira jó szokásához híven kicsit sem rövid.*
- Szia! Nem zavarlak? Csak kérdezni szeretnék tőled valamit, egy nagyon fontos dolgot, merthogy keresek valakit. Valakit, akiről tudom, hogy kicsoda, de fogalmam sincs, hogy itt van-e, és ha igen, akkor hol. Amúgy a nevem Meira, örvendek! Szóval! A Mágustoronyból jöttem el idáig, és egy varázslót keresek. Aborathnak hívják, és munkát ajánlott nekem, ami pont kapóra jönne, mert minden aranyam elfogyott. Nem ismered véletlenül? Tudod, olyan, mint egy igazi mágus. Öregnek tűnik, pedig nem az, szakálla van, és mindig csuklyát hord. Biztos, hogy tudod milyen az, hisz minden mágusmester úgy néz ki, mint ő. Tehát, izé… umm, ismered? *Mondja el mindezt látszólag egy levegővel, és még amiatt sem zavartatja magát, hogy néhány kérdését többször is felteszi ugyanabban a mondatban.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.05 20:02:39
//Luurien//
*Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki a város főterére lépve azon gondolkozik, hogy mennyi minden megváltozott, mire utoljára itt járt. Mondjuk az is igaz, hogy ő a lázadás napján menekült el innen, és azóta nem is akaródzott visszatérni. Teljesen jól megvolt a Mágustorony biztonságos falai között. Volt külön szobája, mindig tudott mit enni és az egész napot tanulással tölthette, csakhogy… nos, az igazság az, hogy elfogyott a pénze. Márpedig Abogr mester igazán csúnyán képes nézni arra, akinek nincsen pénze. Azonban nem felejtette el Aborath mestert, aki nemrégiben felajánlotta neki, hogy ha vele jön Artheniorba, akkor lehet, hogy tud neki munkát szerezni. Akkor nem élt a lehetőséggel, most pedig, mikor mégis elfogadta volna az ajánlatot, már nem találta a mágust sehol. Arra a következtetésre jutott, hogy talán már a városban lehet, úgyhogy igen, utána jött. Csakhogy nem tudja biztosan sem azt, hogy a mester valóban itt van-e, de ha még itt is van, akkor meg azt nem tudja, hogy pontosan hol. Mit tehet ilyenkor egy fél-elf? Azt, amihez a legjobban ért -legalábbis Meira-, kérdez.
Körbenéz, és egy, a szökőkút szélén egyensúlyozó, majd a vizéből iszogató fiún akad meg a tekintete. Fiatalabb lehet nála, de nem sokkal. Mármint, ha fél-elf években számol, akkor, de, sokkal, emberi korban azonban szerinte nincs túl sok év közöttük. Odasiet hát hozzá, hogy neki tegye fel elsőként a kérdését, ami Meira jó szokásához híven kicsit sem rövid.*
- Szia! Nem zavarlak? Csak kérdezni szeretnék tőled valamit, egy nagyon fontos dolgot, merthogy keresek valakit. Valakit, akiről tudom, hogy kicsoda, de fogalmam sincs, hogy itt van-e, és ha igen, akkor hol. Amúgy a nevem Meira, örvendek! Szóval! A Mágustoronyból jöttem el idáig, és egy varázslót keresek. Aborathnak hívják, és munkát ajánlott nekem, ami pont kapóra jönne, mert minden aranyam elfogyott. Nem ismered véletlenül? Tudod, olyan, mint egy igazi mágus. Öregnek tűnik, pedig nem az, szakálla van, és mindig csuklyát hord. Biztos, hogy tudod milyen az, hisz minden mágusmester úgy néz ki, mint ő. Tehát, izé… umm, ismered? *Mondja el mindezt látszólag egy levegővel, és még amiatt sem zavartatja magát, hogy néhány kérdését többször is felteszi ugyanabban a mondatban.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.05 20:02:39
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-05 19:25:50
Üzenet elküldve: 2025-07-05 19:25:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Nem tudja, hogy mi lelte mostanában az isteneket, vagy a hatalmasságokat, de az biztos, hogy rengeteg dolog történt a városban és vele is. A minap valami kalózt szecskáztak fel a Pegazusban, amiről annyit tud, amennyi a pletykából eljut hozzá is. Valami vérbosszú történet volt és valószínűleg pont lesz a végén, mert pont felakasztják a túlélőt. Ha lesz ilyen, be fog lógni az akasztásra, ilyet még úgysem látott. A másik pedig, hogy napok óta azon őrlődik, hogy maradjon-e az árvaházban. Túlságosan is kedvesek vele, Trylnor nagyon szeretné - legalábbis valami ilyesmi -, és neki sincs sok kifogása az egész ellen. Egyetlen egy van csak, és ez pont az, hogy túl kecsegtető az egész helyzet. Jól lakott, nem büntették meg túlságosan, mert békát dobtak a tündérlányra. Ezen szélesen el is mosolyodik, amikor eszébe jut a sikítás, na meg az, hogy hogy kivágták magukat az egészből. Közben pedig jó szokásához híven a szökőkút peremén egyensúlyozik, körbe-körbe. Azt vette észre mostanában, hogy van egy öreg férfi a nagy fa alatti padon, aki sokat üldögél ott, és sokszor figyeli a mutatványát. Néha, amikor többször sikerül leugrás, vagy leesés nélkül körbeérnie, még biccent is felé elismerésül. Luurien csak reméli, hogy nem ő van megfigyelés alatt és már azon is elgondolkodott néhányszor, hogy pénzt szed a mutatványért. Most viszont, hogy újra körbement kétszer, megszomjazott, hiszen elég meleg van ma. Lehuppan hát és kezeivel egy tálat képezve merít magának vizet, de előbb nem iszik, hanem az arcára dobja és arra, aki esetleg épp ellép mögötte. Kicsit letörölgeti az arcát a hűsítő vízzel és készül, hogy most már a szomját is oltsa majd.*
//Meira//
*Nem tudja, hogy mi lelte mostanában az isteneket, vagy a hatalmasságokat, de az biztos, hogy rengeteg dolog történt a városban és vele is. A minap valami kalózt szecskáztak fel a Pegazusban, amiről annyit tud, amennyi a pletykából eljut hozzá is. Valami vérbosszú történet volt és valószínűleg pont lesz a végén, mert pont felakasztják a túlélőt. Ha lesz ilyen, be fog lógni az akasztásra, ilyet még úgysem látott. A másik pedig, hogy napok óta azon őrlődik, hogy maradjon-e az árvaházban. Túlságosan is kedvesek vele, Trylnor nagyon szeretné - legalábbis valami ilyesmi -, és neki sincs sok kifogása az egész ellen. Egyetlen egy van csak, és ez pont az, hogy túl kecsegtető az egész helyzet. Jól lakott, nem büntették meg túlságosan, mert békát dobtak a tündérlányra. Ezen szélesen el is mosolyodik, amikor eszébe jut a sikítás, na meg az, hogy hogy kivágták magukat az egészből. Közben pedig jó szokásához híven a szökőkút peremén egyensúlyozik, körbe-körbe. Azt vette észre mostanában, hogy van egy öreg férfi a nagy fa alatti padon, aki sokat üldögél ott, és sokszor figyeli a mutatványát. Néha, amikor többször sikerül leugrás, vagy leesés nélkül körbeérnie, még biccent is felé elismerésül. Luurien csak reméli, hogy nem ő van megfigyelés alatt és már azon is elgondolkodott néhányszor, hogy pénzt szed a mutatványért. Most viszont, hogy újra körbement kétszer, megszomjazott, hiszen elég meleg van ma. Lehuppan hát és kezeivel egy tálat képezve merít magának vizet, de előbb nem iszik, hanem az arcára dobja és arra, aki esetleg épp ellép mögötte. Kicsit letörölgeti az arcát a hűsítő vízzel és készül, hogy most már a szomját is oltsa majd.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-04 18:46:33
Üzenet elküldve: 2025-07-04 18:46:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Éppen pirkad a nap, Mykael pedig komoly ütemben halad az úton. Oka van annak, hogy így szedi a lábát: tudja jól, hogy nemsokára tűzni fog a nap, ő pedig itt cipekedik, bőrvértet is visel, szóval hamarosan nagyon cudar lesz számára az út. De most, a korai órákban még elviselhető. Minél nagyobb távot tesz meg így, annál kevesebbet kell nyűglődve.
Afelől azonban nincsenek illúziói, hogy a legnagyobb kánikula épp a Szántóföldek környékén fogja érni. Ott aztán semennyi árnyék, és az aranylón hullámzó gabona is valahogy csak még tovább erősíti az emberben a kánikula hangulatát. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor elgondolkodik azon, hogy bérelhetne egy lovat. Ha nem idegenkedne annyira a hátasoktól, akkor biztosan így is tenne. Nem olyan ágrólszakadt már, hogy ne tudjon megengedni magának ennyit.
Ahogy ezen gondolkodik, elkezd érveket gyártani a lovaglás mellett. Elvégre az a célja, hogy idővel tiszt legyen, valamilyen hadseregben, valamilyen háborúban. Márpedig a tisztek nem gyakran talpalnak. Ülnek a lovuk hátán, néha pöffeszkedve, máskor nem, és felülről tekintik át a csatateret. Igen, bármennyire nem szereti a lovakat, muszáj lesz idővel megbarátkoznia velük és megtanulni rendesen megülni őket. De nem ma. Bár tény és való, most pont jól jönne ez a tudás.
Ilyesmiken rágódik, miközben az országúton baktat a Szántóföldek, onnan meg majd a thargok vidéke felé.*
Afelől azonban nincsenek illúziói, hogy a legnagyobb kánikula épp a Szántóföldek környékén fogja érni. Ott aztán semennyi árnyék, és az aranylón hullámzó gabona is valahogy csak még tovább erősíti az emberben a kánikula hangulatát. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor elgondolkodik azon, hogy bérelhetne egy lovat. Ha nem idegenkedne annyira a hátasoktól, akkor biztosan így is tenne. Nem olyan ágrólszakadt már, hogy ne tudjon megengedni magának ennyit.
Ahogy ezen gondolkodik, elkezd érveket gyártani a lovaglás mellett. Elvégre az a célja, hogy idővel tiszt legyen, valamilyen hadseregben, valamilyen háborúban. Márpedig a tisztek nem gyakran talpalnak. Ülnek a lovuk hátán, néha pöffeszkedve, máskor nem, és felülről tekintik át a csatateret. Igen, bármennyire nem szereti a lovakat, muszáj lesz idővel megbarátkoznia velük és megtanulni rendesen megülni őket. De nem ma. Bár tény és való, most pont jól jönne ez a tudás.
Ilyesmiken rágódik, miközben az országúton baktat a Szántóföldek, onnan meg majd a thargok vidéke felé.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-03 18:13:28
Üzenet elküldve: 2025-07-03 18:13:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A szekér bezötyög a városba, ahol aztán könnyes búcsút vesz a tündér utastársaitól. Jól elszórakoztatta őket az úton, nem lehet panaszuk, de most már fáradt. Tisztálkodni is szeretne végre, mert jó ez a tisztító mágia, de a fürdőház meleg vizét nem tudja lekörözni, főleg, hogy ott vannak fedetlen keblű szolgálók, meg dögös fürdőzők is.*
- Jó is lenne egy varázslat, ami bögyös szépségeket idézne. Ugye Zápor?* Kérdez rá a mosómedvénél, de ő nem osztja az ő véleményét. Számára sokkal jobban esne egy kis nyers hal, de azt sem lehet idézni. Kegyetlenek az istenek, hogy ilyen alapvető mágiát nem adnak a halandók kezébe. Marad a világi javak hagyományos módszerrel történő megszerzése. Pont ezért robog be a Pegazusba, hogy ételt, italt és szobát vegyen magának csillogó érmékből, amik megszerzésére már jó a varázslat is.*
- Jó is lenne egy varázslat, ami bögyös szépségeket idézne. Ugye Zápor?* Kérdez rá a mosómedvénél, de ő nem osztja az ő véleményét. Számára sokkal jobban esne egy kis nyers hal, de azt sem lehet idézni. Kegyetlenek az istenek, hogy ilyen alapvető mágiát nem adnak a halandók kezébe. Marad a világi javak hagyományos módszerrel történő megszerzése. Pont ezért robog be a Pegazusba, hogy ételt, italt és szobát vegyen magának csillogó érmékből, amik megszerzésére már jó a varázslat is.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:33:32
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:33:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
* A város végre befogadja őt magába. Érdekes utazás volt és nem utolsó sorban módfelett eredményes is. Viszont kellőképpen kimerítő, így aztán örül, hogy végre a lábai az ismerős köveket koptatják. Nem egy Lihanech, de neki jó lesz. Már csak a városon kell átverekednie magát, ami az eddigiekhez képest semmi, de a kotnyeleskedő öregasszonyok hatalmát azért nem kéne lebecsülni. Mindig megtudják lepni a lakók, hogy mennyire együgyűek. Talán a nemesi réteg visszatértével változni fog valami, de őszintén nem reménykedik ilyesmiben. Viszont pénzben jó lesz az már fix.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:43:15
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kőrengeteg//
*A fene sem gondolta volna, hogy ennyien lakják ezt a várost. Már mint, hallott egy s mást róla. De elképzelni nem tudta pontosan mégis mennyi is az annyi. Most, hogy saját szemével, és testével is átélte a város vendégszeretetét. Kicsit megbánta, hogy ide érkezett. Lehet jobb lett volna a faluban maradni, az gyümölcs szüretre. Ott mindig el kell két kéz. Csak sajnos a fizetés más mint itt a nagyvárosban.
Lepattanva a gyorsan tolongó tömegről, mire saját lábára tudna állni. Sőt mielőtt egyáltalán földet is érne. Két finom kéz érintését érzi vállán.*
~ Mi történik?~
*Néz fel értetlenül a lefelé logó fekete hajkoronára. De mire kettőt pislanthatna, átviszi őt az ismeretlen alak a tömegen. Lába pedig ismét talajt fog. Leérkezve elkezdi ruhácskáját igazítani, és oldalán logó kis táskáját. Minden gyorsan a helyére kerül. Még kócos, összevisszásság haját is gyorsan megigazítja. Meglepetten válaszol, mert nem számított arra ismét bárki kisegíti.*
- Igen, rendben vagyok au. Köszönöm.
*Fogja meg fájó oldalát, amibe az illető sípcsonttal szépen belelépett. Ijedten gyorsan hátra is pillant, hogy szárnyával nem a történt valami. Megrebegteti őket kicsit, majd összecsukva ismét háta mögé szorítva rejti el. Aggodalmas tekintete ekkor lágyul kissé. Száján pedig egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki.*
- Igazából, bármerre. Keresgélek, mi merre találhatok majd. Egy ideig maradni terveztem.
*Vallja be szerényen az ismeretlennek.*
- Jól látod, nem ide valósi vagyok. Ennyire látszik?
*Nevet fel zavarában. Nem hitte volna, hogy egy faluról jövő ennyire elveszettnek tűnhet az utcákon. Tény, tündéreknek biztosan nehezebb a lábak erdelyében.*
- Ehhez?
*Kérdezi kikerekedett szemekkel. Ez legalább százszor annyi ember, mint amit eddig látott életében. Hogy lehet ehhez hozzászokni? Még a zaj is bántja kissé a fülét.
Reménytelenül megrázza fejét, mert most jött rá igazán, nehezebb dolga lesz mint hitte.*
- Nincs úti célom, inkább csak elképzelésem. Munkát keresek, hosszútávra. Szóval bárhová, ahol találni tudok. Talán piactér? HA itt van esetleg?
*Emeli fel kezeit kérdően, mert fogalma sincs mi lehet a városban. Az meg főleg, hogy merre.*
- Köszönöm. Mármint a segítséget. Ha rajtam múlik lehet estig a kút mellett rekedek.
*Nevet fel ismét zavarában. Majd kezét felemelve nyújtja azt, egy barátságos kézrázásra.*
- Nimo vagyok, benned kit tisztelhetek?
*Most már mosolya is kedvesebbnek tűnik, mint amilyen a kútnál volt.*
*A fene sem gondolta volna, hogy ennyien lakják ezt a várost. Már mint, hallott egy s mást róla. De elképzelni nem tudta pontosan mégis mennyi is az annyi. Most, hogy saját szemével, és testével is átélte a város vendégszeretetét. Kicsit megbánta, hogy ide érkezett. Lehet jobb lett volna a faluban maradni, az gyümölcs szüretre. Ott mindig el kell két kéz. Csak sajnos a fizetés más mint itt a nagyvárosban.
Lepattanva a gyorsan tolongó tömegről, mire saját lábára tudna állni. Sőt mielőtt egyáltalán földet is érne. Két finom kéz érintését érzi vállán.*
~ Mi történik?~
*Néz fel értetlenül a lefelé logó fekete hajkoronára. De mire kettőt pislanthatna, átviszi őt az ismeretlen alak a tömegen. Lába pedig ismét talajt fog. Leérkezve elkezdi ruhácskáját igazítani, és oldalán logó kis táskáját. Minden gyorsan a helyére kerül. Még kócos, összevisszásság haját is gyorsan megigazítja. Meglepetten válaszol, mert nem számított arra ismét bárki kisegíti.*
- Igen, rendben vagyok au. Köszönöm.
*Fogja meg fájó oldalát, amibe az illető sípcsonttal szépen belelépett. Ijedten gyorsan hátra is pillant, hogy szárnyával nem a történt valami. Megrebegteti őket kicsit, majd összecsukva ismét háta mögé szorítva rejti el. Aggodalmas tekintete ekkor lágyul kissé. Száján pedig egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki.*
- Igazából, bármerre. Keresgélek, mi merre találhatok majd. Egy ideig maradni terveztem.
*Vallja be szerényen az ismeretlennek.*
- Jól látod, nem ide valósi vagyok. Ennyire látszik?
*Nevet fel zavarában. Nem hitte volna, hogy egy faluról jövő ennyire elveszettnek tűnhet az utcákon. Tény, tündéreknek biztosan nehezebb a lábak erdelyében.*
- Ehhez?
*Kérdezi kikerekedett szemekkel. Ez legalább százszor annyi ember, mint amit eddig látott életében. Hogy lehet ehhez hozzászokni? Még a zaj is bántja kissé a fülét.
Reménytelenül megrázza fejét, mert most jött rá igazán, nehezebb dolga lesz mint hitte.*
- Nincs úti célom, inkább csak elképzelésem. Munkát keresek, hosszútávra. Szóval bárhová, ahol találni tudok. Talán piactér? HA itt van esetleg?
*Emeli fel kezeit kérdően, mert fogalma sincs mi lehet a városban. Az meg főleg, hogy merre.*
- Köszönöm. Mármint a segítséget. Ha rajtam múlik lehet estig a kút mellett rekedek.
*Nevet fel ismét zavarában. Majd kezét felemelve nyújtja azt, egy barátságos kézrázásra.*
- Nimo vagyok, benned kit tisztelhetek?
*Most már mosolya is kedvesebbnek tűnik, mint amilyen a kútnál volt.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:18:00
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:18:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Kőrengeteg//
* Udvarias mosolyt kap viszonzásul, semmi egyebet, de nem is várt mást. Sőt, kifejezetten, nem is hiányolja a "mást". Üldögél még egy keveset a kút szélén, elmélkedve a pokoli hőségen, futólag ismét rápillantva a hevesen távozó apróságra. Illetve, csak szeretne távozni. Pislog párat, de úgy látszik, mégsem foghatja a dög melegre, és annak déli délibábjára a jelenséget, a tündérke ugyanis valóban visszapattan a tömegről. Újra és újra. *
- Mi a...
* Tanácstalanul összevonja a szemöldökét. Sóhajt egyet és fürgén felpattan. Azért csak nem nézi végig, hogy az orra előtt tapossák el a lánykát... Éppen akkor lép oda a fősodor széléhez, amikor a lánykát ismételten kigolyózzák. Hátrálása közben éppen Safiarának ütközik. Gyorsan megfogja a vállát, mielőtt fenékre huppanna. *
- Hoppá-hoppá.
* Elindul, hogy kikormányozza a tömeg legszélére. *
- Bocsánat. Huhh, ez durva volt!
* Elereszti a lánykát, és végigfuttatja rajta a pillantását, hogy egyben van-e még. *
- Minden rendben? Egészen biztosan arra van dolgod? Mármint, így, puff bele a tömegbe?
* Kínosan elvigyorodik. *
- Én a helyedben megpróbálnék, így oldalvízen elsomfordálni. Kikerülve a nagyját.
* Élénken mutogat a kezeivel, hogy megmutassa, mire gondolt. *
- Nem idevalósi vagy, ha jól sejtem.
* Kérdőn rápislant oldalról. *
- Ja, hát én sem amúgy, de...
~ Több eszem van annál, hogy beledurungoljak a tömegbe. ~
- ... Hozzá lehet szokni.
* Azért ez mégis csak szebben hangzik. És nem is akar otromba lenni, csak néha gondjai vannak a finom, udvarias beszéddel. *
- Hova szeretnél eljutni?
* Felajánlaná segítségét, de megsérteni sem akarja a kishölgyet. Ha ő ilyen pici lenne, szinte biztosan fene nagy hűhót csapna az ilyen méretbeli önállósági törekvésekből. *
A hozzászólás írója (Safiara Malthomez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 22:19:31
* Udvarias mosolyt kap viszonzásul, semmi egyebet, de nem is várt mást. Sőt, kifejezetten, nem is hiányolja a "mást". Üldögél még egy keveset a kút szélén, elmélkedve a pokoli hőségen, futólag ismét rápillantva a hevesen távozó apróságra. Illetve, csak szeretne távozni. Pislog párat, de úgy látszik, mégsem foghatja a dög melegre, és annak déli délibábjára a jelenséget, a tündérke ugyanis valóban visszapattan a tömegről. Újra és újra. *
- Mi a...
* Tanácstalanul összevonja a szemöldökét. Sóhajt egyet és fürgén felpattan. Azért csak nem nézi végig, hogy az orra előtt tapossák el a lánykát... Éppen akkor lép oda a fősodor széléhez, amikor a lánykát ismételten kigolyózzák. Hátrálása közben éppen Safiarának ütközik. Gyorsan megfogja a vállát, mielőtt fenékre huppanna. *
- Hoppá-hoppá.
* Elindul, hogy kikormányozza a tömeg legszélére. *
- Bocsánat. Huhh, ez durva volt!
* Elereszti a lánykát, és végigfuttatja rajta a pillantását, hogy egyben van-e még. *
- Minden rendben? Egészen biztosan arra van dolgod? Mármint, így, puff bele a tömegbe?
* Kínosan elvigyorodik. *
- Én a helyedben megpróbálnék, így oldalvízen elsomfordálni. Kikerülve a nagyját.
* Élénken mutogat a kezeivel, hogy megmutassa, mire gondolt. *
- Nem idevalósi vagy, ha jól sejtem.
* Kérdőn rápislant oldalról. *
- Ja, hát én sem amúgy, de...
~ Több eszem van annál, hogy beledurungoljak a tömegbe. ~
- ... Hozzá lehet szokni.
* Azért ez mégis csak szebben hangzik. És nem is akar otromba lenni, csak néha gondjai vannak a finom, udvarias beszéddel. *
- Hova szeretnél eljutni?
* Felajánlaná segítségét, de megsérteni sem akarja a kishölgyet. Ha ő ilyen pici lenne, szinte biztosan fene nagy hűhót csapna az ilyen méretbeli önállósági törekvésekből. *
A hozzászólás írója (Safiara Malthomez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 22:19:31
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:42:50
Üzenet elküldve: 2025-06-29 18:42:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*Ahogy kilépnek a Pegazus ajtaján, a fény élesebben vág beléjük, mint amire Norennar számított. A hajnal pirkadatából immár rendes reggel lett, a város halk morajlása már megindult, de még nem harsány, nem sürgető. A fogadó mögöttük marad, odabent a gyűrött lepedők, a párás emlékek és a tányérok, amik talán még most is lassan hűlnek a pulton.
És akkor... Thea mellé lép. Karja Norennar karjába fonódik, a mozdulat puha, mégis biztos, szinte figyelmeztetés nélküli. Mint egy kígyó, de nem préda után kutatva. Inkább, mint egy, aki már választott. A testük finoman összeér, oldal az oldalhoz simul, és Norennar érzi a súlyát. A jelenlétét. Nem kell, hogy ránézzen, ott van. A mozdulat minden szava anélkül is elhangzik.
Elmosolyodik.
Nem szokása. Vagyis: nem szokta engedni, hogy ennyire észrevehető legyen. Máskor ilyenkor már behúzná a nyakát, arcába húzná a csuklyát, hogy elrejtse azt, amit nem akar kiadni magából. Most nem. Most nem visel semmit, ami elrejthetné. Helyette kihúzza magát. A mozdulat nem hivalkodó, csak határozott. Mint aki tudja, hogy ez a nap nem ugyanaz, mint a tegnapi. És talán nem is akarja, hogy az legyen.
Így indulnak el, együtt, egymáshoz igazított léptekkel. Nem sietnek. Nem kell.
A főtér lassan nyílik ki előttük. A márványoszlop hosszú árnyékot vet, a padokon még senki nem ül, csak egy-két madár rebben fel, ahogy közelednek. A kút hangja már messziről ismerős: a víz finom zubogása, ahogy újra és újra felszökik, majd alázuhan, a reggel friss levegőjében szinte hallani, ahogy elporlik a napfényben. Norennar léptei itt kissé meglassulnak, majd megtorpannak.*
- Egy pillanat
*Szól halkan, nem kérdésként, inkább bejelentésként. Tekintete a szökőkútra szegeződik. Ha Thea követi, úgy együtt indulnak el a vízforrás felé. Ha nem, hát egyedül teszi meg a lépéseket, de akkor sem pillant hátra. Nem azért, mert nem érdekelné, csak mert tudja: ezt most véghez kell vinnie.
Odalép a kút mellé, és lecsatolja a kulacsot az övéről. A mozdulat kimért, minden csat ismert helyen pattan, az ujjak nem keresnek, nem hezitálnak. A kulacs megbillen, és a maradék víz hangtalanul fröccsen a kőre a szökőkút tövében, majd nyomtalanul eltűnik a tér réseiben.
Letérdel.
Egyik térde koppan a kövön, a másikat félig kitámasztja, ahogy a szökőkút peremére könyököl. A kulacsot a vízbe mártja, de nem meríti meg azonnal. Előbb csak kiöblíti. A mozdulatai lassúak, már-már rituálisak. Olyanok, mint azoké, akik nemcsak vizet akarnak, hanem valami tisztaságot is visszanyerni. Megtisztulást. Emlékezést. A kulacs peremén túl a víz gyémántként villan a fényben.
Megemeli. Kortyol belőle. A torka megmozdul, majd halk, elégedett sóhaj kíséri a mozdulatot. Nem mond semmit, de a hang elárulja: jól esett. Ezután ismét kiönti a vizet, másodszor is kiöblíti az edényt, majd ezúttal alaposabban, hosszan hagyja megtelni a kulacsot a kúttal. A víz hideg, az ujjai kissé megfeszülnek tőle. Jóleső hűvös. A hajnal nyomát viszi tovább.
Visszacsatolja a kulacsot az övére, a fémcsat halk kattanással rögzül, aztán mielőtt felegyenesedne, egy maréknyi vizet mer a tenyerébe, és lassan az arcára önti. A víz hidegen csapódik a bőréhez, végiggördül az orrnyergén, a szakállán, a homlok peremén, nem siet vele, hagyja, hogy az éles hűvösség végig járja az éjjel ott maradt nyomokat. Ezután a nedves kezét a tarkójához emeli, és végig húzza a bőrén, egészen a hajtőig. A hideg itt is átjárja, kicsit megfeszül tőle a válla, majd elernyed.
Csak ezután áll fel. Letisztult mozdulat. Semmi túlzás. Nincs benne teátrális gesztus, csak valami belső rend és akkor visszalép Theához. Nem kérdez, nem keres pillantást. Egyszerűen csak odanyúl, és gyengéden megfogja a nő kezét. Nem szorítja, nem húzza. Csak tartja. Mintha azt mondaná: most már mehetünk.
Ám alig indulna tovább, szinte azonnal megtorpan.
Fejét oldalra billenti, a tekintete átfut a téren. A márványoszlop, a kőpadok, az ösvények. Minden ismerős, de mégis bizonytalan. Valami elveszett a belső térképből, mintha a cél, ami még a fogadóban világos volt, most már nem lenne annyira egyértelmű. Megvakarja a fejét, kissé zavartan, a megszokott higgadtságból kilépve, mint aki tényleg nem biztos benne, hol is van pontosan.
Aztán a nőre pillant.*
- Merre tovább?
*Kérdezi, és ebben a kérdésben valami több is van, mint puszta iránykeresés. Valami cinkos, halk humor. Talán annak beismerése is, hogy ma kivételesen nem ő akarja meghatározni az útvonalat. Ma valami másra hagyatkozik.
A keze még mindig a nő kezét tartja. És bár a lába már mozdulna, most vár. Mert ha az ember kilép a tegnapból, valaki másnak kell előbb mondania, hogy merre van az, ami jön.*
*Ahogy kilépnek a Pegazus ajtaján, a fény élesebben vág beléjük, mint amire Norennar számított. A hajnal pirkadatából immár rendes reggel lett, a város halk morajlása már megindult, de még nem harsány, nem sürgető. A fogadó mögöttük marad, odabent a gyűrött lepedők, a párás emlékek és a tányérok, amik talán még most is lassan hűlnek a pulton.
És akkor... Thea mellé lép. Karja Norennar karjába fonódik, a mozdulat puha, mégis biztos, szinte figyelmeztetés nélküli. Mint egy kígyó, de nem préda után kutatva. Inkább, mint egy, aki már választott. A testük finoman összeér, oldal az oldalhoz simul, és Norennar érzi a súlyát. A jelenlétét. Nem kell, hogy ránézzen, ott van. A mozdulat minden szava anélkül is elhangzik.
Elmosolyodik.
Nem szokása. Vagyis: nem szokta engedni, hogy ennyire észrevehető legyen. Máskor ilyenkor már behúzná a nyakát, arcába húzná a csuklyát, hogy elrejtse azt, amit nem akar kiadni magából. Most nem. Most nem visel semmit, ami elrejthetné. Helyette kihúzza magát. A mozdulat nem hivalkodó, csak határozott. Mint aki tudja, hogy ez a nap nem ugyanaz, mint a tegnapi. És talán nem is akarja, hogy az legyen.
Így indulnak el, együtt, egymáshoz igazított léptekkel. Nem sietnek. Nem kell.
A főtér lassan nyílik ki előttük. A márványoszlop hosszú árnyékot vet, a padokon még senki nem ül, csak egy-két madár rebben fel, ahogy közelednek. A kút hangja már messziről ismerős: a víz finom zubogása, ahogy újra és újra felszökik, majd alázuhan, a reggel friss levegőjében szinte hallani, ahogy elporlik a napfényben. Norennar léptei itt kissé meglassulnak, majd megtorpannak.*
- Egy pillanat
*Szól halkan, nem kérdésként, inkább bejelentésként. Tekintete a szökőkútra szegeződik. Ha Thea követi, úgy együtt indulnak el a vízforrás felé. Ha nem, hát egyedül teszi meg a lépéseket, de akkor sem pillant hátra. Nem azért, mert nem érdekelné, csak mert tudja: ezt most véghez kell vinnie.
Odalép a kút mellé, és lecsatolja a kulacsot az övéről. A mozdulat kimért, minden csat ismert helyen pattan, az ujjak nem keresnek, nem hezitálnak. A kulacs megbillen, és a maradék víz hangtalanul fröccsen a kőre a szökőkút tövében, majd nyomtalanul eltűnik a tér réseiben.
Letérdel.
Egyik térde koppan a kövön, a másikat félig kitámasztja, ahogy a szökőkút peremére könyököl. A kulacsot a vízbe mártja, de nem meríti meg azonnal. Előbb csak kiöblíti. A mozdulatai lassúak, már-már rituálisak. Olyanok, mint azoké, akik nemcsak vizet akarnak, hanem valami tisztaságot is visszanyerni. Megtisztulást. Emlékezést. A kulacs peremén túl a víz gyémántként villan a fényben.
Megemeli. Kortyol belőle. A torka megmozdul, majd halk, elégedett sóhaj kíséri a mozdulatot. Nem mond semmit, de a hang elárulja: jól esett. Ezután ismét kiönti a vizet, másodszor is kiöblíti az edényt, majd ezúttal alaposabban, hosszan hagyja megtelni a kulacsot a kúttal. A víz hideg, az ujjai kissé megfeszülnek tőle. Jóleső hűvös. A hajnal nyomát viszi tovább.
Visszacsatolja a kulacsot az övére, a fémcsat halk kattanással rögzül, aztán mielőtt felegyenesedne, egy maréknyi vizet mer a tenyerébe, és lassan az arcára önti. A víz hidegen csapódik a bőréhez, végiggördül az orrnyergén, a szakállán, a homlok peremén, nem siet vele, hagyja, hogy az éles hűvösség végig járja az éjjel ott maradt nyomokat. Ezután a nedves kezét a tarkójához emeli, és végig húzza a bőrén, egészen a hajtőig. A hideg itt is átjárja, kicsit megfeszül tőle a válla, majd elernyed.
Csak ezután áll fel. Letisztult mozdulat. Semmi túlzás. Nincs benne teátrális gesztus, csak valami belső rend és akkor visszalép Theához. Nem kérdez, nem keres pillantást. Egyszerűen csak odanyúl, és gyengéden megfogja a nő kezét. Nem szorítja, nem húzza. Csak tartja. Mintha azt mondaná: most már mehetünk.
Ám alig indulna tovább, szinte azonnal megtorpan.
Fejét oldalra billenti, a tekintete átfut a téren. A márványoszlop, a kőpadok, az ösvények. Minden ismerős, de mégis bizonytalan. Valami elveszett a belső térképből, mintha a cél, ami még a fogadóban világos volt, most már nem lenne annyira egyértelmű. Megvakarja a fejét, kissé zavartan, a megszokott higgadtságból kilépve, mint aki tényleg nem biztos benne, hol is van pontosan.
Aztán a nőre pillant.*
- Merre tovább?
*Kérdezi, és ebben a kérdésben valami több is van, mint puszta iránykeresés. Valami cinkos, halk humor. Talán annak beismerése is, hogy ma kivételesen nem ő akarja meghatározni az útvonalat. Ma valami másra hagyatkozik.
A keze még mindig a nő kezét tartja. És bár a lába már mozdulna, most vár. Mert ha az ember kilép a tegnapból, valaki másnak kell előbb mondania, hogy merre van az, ami jön.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-29 09:59:47
Üzenet elküldve: 2025-06-29 09:59:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
- Azt viszont tudnia kellene, hogy velem így nem beszélhet!
*Csattan fel válaszként. Továbbra sem Haldrianra dühös, ám a fiú kezdheti kitapasztalni a hullámokat, valamint azt, hogy Relael éppen nyugodtabb vagy fortyog a történtek miatt.
A víz csak néhány percig hűsíti, utána a korábbi forróság tör rá, ezért kezével legyezgetni kezdi magát. A hőhullám hatására újabbat kortyol a vízből, majd újabbat és végül az utolsó cseppig felhörpinti a kulacsuk tartalmát, de a folyadék legfeljebb néhány pillanatig hoz enyhülést számára.*
-Nem.
*Feleli pihegve, és töretlenül folytatja kipirult arcának legyezgetését. Megunja végül a tétlen ücsörgést, és feláll a szökőkút széléről, majd gondosan megigazítja magát.*
- Nincs kedvem bájologni vele.
*Ad további magyarázatot és a hullámzó víztükör felszínén ellenőrzi magát. Néhány tincset visszaigazít a helyére, melyet útjuk során a szél tett rendezetlenné, ezt követően pedig körbepillant. Nem kell messzire menniük, elvégre a Pegazus fogadó most is nyitott ajtóval várja vendégeiket.*
- Igyunk meg valamit!
*Sóhajtja, fejével pedig a Pegazus épülete felé bök. Előtte még nyeregtáskájából előkutatja legyezőjét, hogy ezzel enyhíthessen hirtelen kényelmetlenségein, majd biccentve jelzi Haldriannak, hogy viheti a lovat. Ez idő alatt Relael meg is indul a bejárat felé, ahonnan hangos, egybefüggő beszédet hall, mely népes társaságra enged következtetni.*
- Azt viszont tudnia kellene, hogy velem így nem beszélhet!
*Csattan fel válaszként. Továbbra sem Haldrianra dühös, ám a fiú kezdheti kitapasztalni a hullámokat, valamint azt, hogy Relael éppen nyugodtabb vagy fortyog a történtek miatt.
A víz csak néhány percig hűsíti, utána a korábbi forróság tör rá, ezért kezével legyezgetni kezdi magát. A hőhullám hatására újabbat kortyol a vízből, majd újabbat és végül az utolsó cseppig felhörpinti a kulacsuk tartalmát, de a folyadék legfeljebb néhány pillanatig hoz enyhülést számára.*
-Nem.
*Feleli pihegve, és töretlenül folytatja kipirult arcának legyezgetését. Megunja végül a tétlen ücsörgést, és feláll a szökőkút széléről, majd gondosan megigazítja magát.*
- Nincs kedvem bájologni vele.
*Ad további magyarázatot és a hullámzó víztükör felszínén ellenőrzi magát. Néhány tincset visszaigazít a helyére, melyet útjuk során a szél tett rendezetlenné, ezt követően pedig körbepillant. Nem kell messzire menniük, elvégre a Pegazus fogadó most is nyitott ajtóval várja vendégeiket.*
- Igyunk meg valamit!
*Sóhajtja, fejével pedig a Pegazus épülete felé bök. Előtte még nyeregtáskájából előkutatja legyezőjét, hogy ezzel enyhíthessen hirtelen kényelmetlenségein, majd biccentve jelzi Haldriannak, hogy viheti a lovat. Ez idő alatt Relael meg is indul a bejárat felé, ahonnan hangos, egybefüggő beszédet hall, mely népes társaságra enged következtetni.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-29 02:41:16
Üzenet elküldve: 2025-06-29 02:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Eltelik egy csekélyke idő, mire a főtérre érnek és ő is kifullad a tempótól. A ló elégedetten dugja felét a szökőkút vizébe, hogy szomját oltsa, ő pedig sötét loboncát dörzsöli át a hideg vízzel.
A butykost szolgálatkészen nyújtja át az elfnek. Csak oda-odapillant, nem óhajtja semmi szín alatt Relael tudtára adni, hogy az esetlegesen bekövetkező eseményekhez bármi köze lenne a vízhez. Röviden időz csak el a finom, telt ajkakon, de ehhez a nemes minden bizonnyal hozzászokott már.*
-Azt sem tudja, mit beszél. Zabszem volt a seggében már akkor, amikor a kikötőbe érkezett. *Feleli nagy komolyan. Még csak nem is hazudik. A legjobb megoldás arra, hogy ne bukjon le semmi szín alatt. Pedig van már épp elég a számláján.*
-Engem is gyanúsítottak már meg ártatlanul. *Megint igazat mond. Elég könnyen ráterelődött a gyanú bizonyos társaságokban, ha eltűnt valami. Okkal persze, de ettől még felháborodása nem kevésbé volt érzelmes.*
-Mi szükségem lenne egy kakukkos órára? Hová raknám? *Vállat von. Nem megy bele a részletekbe, van egy olyan érzése, hogy Relaelt nem érdekelnék különösebben.
Sejteni véli egyébként, miről is van szó. Arról a csekély, ezerötszáz aranyról, amit meglovasított, míg Alissäna "szóval tartotta" az szőke elfet. Csak egy hülye nem csapott volna le a kínálkozó lehetőségre. Persze ezt Relael sosem fogja megtudni, ha rajta múlik.*
-Hová megyünk? Vissza a kereskedőhöz? Vagy a Kikötőbe? *Utóbbit meri remélni; Hálás lenne, ha az úton érné őket Relael kedélyes állapota.*
*Eltelik egy csekélyke idő, mire a főtérre érnek és ő is kifullad a tempótól. A ló elégedetten dugja felét a szökőkút vizébe, hogy szomját oltsa, ő pedig sötét loboncát dörzsöli át a hideg vízzel.
A butykost szolgálatkészen nyújtja át az elfnek. Csak oda-odapillant, nem óhajtja semmi szín alatt Relael tudtára adni, hogy az esetlegesen bekövetkező eseményekhez bármi köze lenne a vízhez. Röviden időz csak el a finom, telt ajkakon, de ehhez a nemes minden bizonnyal hozzászokott már.*
-Azt sem tudja, mit beszél. Zabszem volt a seggében már akkor, amikor a kikötőbe érkezett. *Feleli nagy komolyan. Még csak nem is hazudik. A legjobb megoldás arra, hogy ne bukjon le semmi szín alatt. Pedig van már épp elég a számláján.*
-Engem is gyanúsítottak már meg ártatlanul. *Megint igazat mond. Elég könnyen ráterelődött a gyanú bizonyos társaságokban, ha eltűnt valami. Okkal persze, de ettől még felháborodása nem kevésbé volt érzelmes.*
-Mi szükségem lenne egy kakukkos órára? Hová raknám? *Vállat von. Nem megy bele a részletekbe, van egy olyan érzése, hogy Relaelt nem érdekelnék különösebben.
Sejteni véli egyébként, miről is van szó. Arról a csekély, ezerötszáz aranyról, amit meglovasított, míg Alissäna "szóval tartotta" az szőke elfet. Csak egy hülye nem csapott volna le a kínálkozó lehetőségre. Persze ezt Relael sosem fogja megtudni, ha rajta múlik.*
-Hová megyünk? Vissza a kereskedőhöz? Vagy a Kikötőbe? *Utóbbit meri remélni; Hálás lenne, ha az úton érné őket Relael kedélyes állapota.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-29 02:31:26
Üzenet elküldve: 2025-06-29 02:31:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Elvakítja a harag, s minden egyéb érzékét is tompítja, így nem is fullad ki egészen addig, amíg a főtérig nem érkeznek. Haldrian helyeslő megjegyzései csak zavarják, pedig ebben az esetben örömmel fogadná a fattyú meglátásait, ám amaz semmilyen információ hiányában érthető módon nem tud relevánsan hozzászólni az egyoldalú beszélgetésükhöz.
A szökőkútnál megtorpan, és hagy idő magának arra, hogy nagy levegővételekkel kifújja magát.*
- Adj egy kis vizet, kérlek!
*Nyújtja karját látatlanul a tolvaj felé, közben a szökőkút vizébe mártja tenyerét, hogy a hűvös folyadékkal megtörölgethesse nyakát, ezzel pedig valamelyest felfrissítse magát. Leül az átforrósodott kőre és hangosan szuszog.*
- Teljesen érthetetlen. A végén valami olyat mondott...
*Elhallgat, levegőért könyörög tüdeje, addig pedig próbálja felidézni a beszélgetés emlékeit, melyet elhomályosít az elméjét borító vörös köd. Nehezére esik bármiféle józanságot erőltetnie magára.*
- Szóval valami olyat, hogy remélem közben nem felejtesz magadnál semmit a házból. Te is úgy érted, hogy tolvajnak nevezett?
*Néz kérdőn a fiúra, s amennyiben időközben megkapta az útra készített vizüket, akkor nagyot kortyol belőle, egyúttal kiszáradt ajkait is megnedvesíti vele.*
- De mi a picsáért gondolná, hogy lopnék tőle? Pont én? Kurvára nincs szükségem a kibaszott pénzére.
*Keze ökölbe szorul, ujjai pedig elfehérednek. Szíve szerint eldobná a vizüket, egyenesen valaki fejének vágva, úgy teljes erejéből.*
*Elvakítja a harag, s minden egyéb érzékét is tompítja, így nem is fullad ki egészen addig, amíg a főtérig nem érkeznek. Haldrian helyeslő megjegyzései csak zavarják, pedig ebben az esetben örömmel fogadná a fattyú meglátásait, ám amaz semmilyen információ hiányában érthető módon nem tud relevánsan hozzászólni az egyoldalú beszélgetésükhöz.
A szökőkútnál megtorpan, és hagy idő magának arra, hogy nagy levegővételekkel kifújja magát.*
- Adj egy kis vizet, kérlek!
*Nyújtja karját látatlanul a tolvaj felé, közben a szökőkút vizébe mártja tenyerét, hogy a hűvös folyadékkal megtörölgethesse nyakát, ezzel pedig valamelyest felfrissítse magát. Leül az átforrósodott kőre és hangosan szuszog.*
- Teljesen érthetetlen. A végén valami olyat mondott...
*Elhallgat, levegőért könyörög tüdeje, addig pedig próbálja felidézni a beszélgetés emlékeit, melyet elhomályosít az elméjét borító vörös köd. Nehezére esik bármiféle józanságot erőltetnie magára.*
- Szóval valami olyat, hogy remélem közben nem felejtesz magadnál semmit a házból. Te is úgy érted, hogy tolvajnak nevezett?
*Néz kérdőn a fiúra, s amennyiben időközben megkapta az útra készített vizüket, akkor nagyot kortyol belőle, egyúttal kiszáradt ajkait is megnedvesíti vele.*
- De mi a picsáért gondolná, hogy lopnék tőle? Pont én? Kurvára nincs szükségem a kibaszott pénzére.
*Keze ökölbe szorul, ujjai pedig elfehérednek. Szíve szerint eldobná a vizüket, egyenesen valaki fejének vágva, úgy teljes erejéből.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:50:44
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:50:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kőrengeteg//
*A kút hűsítő vize jól esik neki. Nem mintha nagyon szomjas lett volna. De a nap már jócskán melengeti a város utcáit. Azzal pedig a rajta járókelőket is.
Kócos haja, majdnem belelóg a vízbe, úgy kell hátul tartania. Mikor pedig felnéz a hűvös korty után. Olyan érzése támad, mintha néznék őt. Szeme sarkából fel is tűnik neki a kíváncsi tekintet. Oda is fordítja szeme világát a másikra, akitől rögvest kap is egy kedves mosolyt. Persze a tekintetet ismeri. Megint az az úgymond "lenéző", legalább is számára. Amikor egy törékeny gyermekkel keverik őt össze. Mindig zavarba jön az ilyesmitől. Most sincs másképpen. Párat pislog értetlenül a másikra. Majd végül viszonozza a mosolyt, bár az övé nem annyira őszinte mint a másiké. Bárgyú, és félénk. Tán ez jellemzi a legjobban. Még kezét is felemeli egy röpke integetésre üdvözlésképpen.*
~ Csak természetesen! Ne vidd túlzásba! ~
*Szól magára, semmiképp nem szeretne kitűnni a tömegből, valami bugyuta nem ide illő viselkedéssel. Látszik Arthenior nem olyan mint faluja. Az a kicsi zárt és barátságos közösség. Itt az emberek a saját maguk dolgával foglalkoznak, nem törődve azzal mást mit csinál.
Még egy utolsó pillantást vet a nőre sandán, hogy esetleg őt bámulja meg. Majd hátat fordít neki, hogy elinduljon. Valamerre. Bármerre.
Be is lépne a tömegbe, hogy tempójukat fel véve kövesse azt. Ám képtelen. Ezek hozzá képest szinte rohannak.*
- Elnézést, kérem. Áh! Hagyj lépjek. Haló!
*Toporog szinte egy helyben, ahogy azt keresi merre lépjen. Valaki a tömegből kilépve, még neki is lép szegénynek. Nimo az erős lépés miatt mellkasához kap a fájdalom miatt. A lökés erejétől pedig muszáj hátra lépnie, különben eldőlne mint egy krumplis zsák.*
- AU! Vigyázzon!
*Förmed rá, a siető férfira, aki a hangforrását keresi egy pillanatra, de mivel nem találja halad is tovább.*
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam.
*Mondja sajnálkozva, és rosszallóan fejét rázza.*
*A kút hűsítő vize jól esik neki. Nem mintha nagyon szomjas lett volna. De a nap már jócskán melengeti a város utcáit. Azzal pedig a rajta járókelőket is.
Kócos haja, majdnem belelóg a vízbe, úgy kell hátul tartania. Mikor pedig felnéz a hűvös korty után. Olyan érzése támad, mintha néznék őt. Szeme sarkából fel is tűnik neki a kíváncsi tekintet. Oda is fordítja szeme világát a másikra, akitől rögvest kap is egy kedves mosolyt. Persze a tekintetet ismeri. Megint az az úgymond "lenéző", legalább is számára. Amikor egy törékeny gyermekkel keverik őt össze. Mindig zavarba jön az ilyesmitől. Most sincs másképpen. Párat pislog értetlenül a másikra. Majd végül viszonozza a mosolyt, bár az övé nem annyira őszinte mint a másiké. Bárgyú, és félénk. Tán ez jellemzi a legjobban. Még kezét is felemeli egy röpke integetésre üdvözlésképpen.*
~ Csak természetesen! Ne vidd túlzásba! ~
*Szól magára, semmiképp nem szeretne kitűnni a tömegből, valami bugyuta nem ide illő viselkedéssel. Látszik Arthenior nem olyan mint faluja. Az a kicsi zárt és barátságos közösség. Itt az emberek a saját maguk dolgával foglalkoznak, nem törődve azzal mást mit csinál.
Még egy utolsó pillantást vet a nőre sandán, hogy esetleg őt bámulja meg. Majd hátat fordít neki, hogy elinduljon. Valamerre. Bármerre.
Be is lépne a tömegbe, hogy tempójukat fel véve kövesse azt. Ám képtelen. Ezek hozzá képest szinte rohannak.*
- Elnézést, kérem. Áh! Hagyj lépjek. Haló!
*Toporog szinte egy helyben, ahogy azt keresi merre lépjen. Valaki a tömegből kilépve, még neki is lép szegénynek. Nimo az erős lépés miatt mellkasához kap a fájdalom miatt. A lökés erejétől pedig muszáj hátra lépnie, különben eldőlne mint egy krumplis zsák.*
- AU! Vigyázzon!
*Förmed rá, a siető férfira, aki a hangforrását keresi egy pillanatra, de mivel nem találja halad is tovább.*
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam.
*Mondja sajnálkozva, és rosszallóan fejét rázza.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901