Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 415 (8281. - 8300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-17 06:47:53
Üzenet elküldve: 2022-05-17 06:47:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Pipacs és a morgós Medve//
*Amikor megpillantja bátyját és belehasít a felismerés, hogy végre nem káprázik a szeme, ő minden más világon élő férfiról megfeledkezik. Ahogyan az őt körbe vevőkről is. Csak egy vágya maradt, hogy végre Lonorn nyakába borulhasson, annyi év és annyi keresgélés után. Már igazán kijár neki ennyi.
Amint a magasba emelkedik karjait már fonja is a nyaka köré, azzal sem törődve, hogy illetlenül, a főtér közepén szorongatja arcát a keblei közé. Kamasznak nem volt egy formás alkatú. Elég későn ért nővé, így domborulatairól most is gyakran megfeledkezik. Meg egyébként is a bátyjáról van szó, még ha mostoha is. Minek feszengjen?*
- Azért nem vagyok már kislány. *Jegyzi meg kissé dacosan, de ajkai korántsem görbülnek le, jelezve, hogy semmi komolyság nincs sértettségében.* Viszont igen. Te még mindig erős vagy.
*Lassan lazul az ölelés, majd a megjegyzésre futólag le is pillant magára. Való igaz, hogy nem egy súlyos alkat, magassága is csekély. Az utazásai során kissé hozzászokott a koplaláshoz, de így jár az, aki készületlenül vág bele egy ekkora kalandba.*
- Csak azért vagyok ekkora, hogy elhidd, hogy te erős vagy.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy finoman megpaskolja a fejét.*
- Még az is lehet.
*Von egyszerűen vállat, majd futólag körbe pillant a főtéri seregen.*
- Bár a felhozatal elég szegényes.
*Ingatja meg a fejét, amit még meg is told egy tettetett csalódott és mély sóhajjal.*
- Egyébként azt amit te. Kalandozok.
*Szegi fel a fejét büszkén. Hiszen valóban büszke a teljesítményére. Ez az első dolog, amit önállóan, csekély segítséggel ért el.*
- Meg téged kereslek. Mondjuk egyszerűbb dolgom lett volna, ha írsz, hogy itt vagy.
*Böki homlokon bátyját rosszalló pillantások kíséretében.*
*Amikor megpillantja bátyját és belehasít a felismerés, hogy végre nem káprázik a szeme, ő minden más világon élő férfiról megfeledkezik. Ahogyan az őt körbe vevőkről is. Csak egy vágya maradt, hogy végre Lonorn nyakába borulhasson, annyi év és annyi keresgélés után. Már igazán kijár neki ennyi.
Amint a magasba emelkedik karjait már fonja is a nyaka köré, azzal sem törődve, hogy illetlenül, a főtér közepén szorongatja arcát a keblei közé. Kamasznak nem volt egy formás alkatú. Elég későn ért nővé, így domborulatairól most is gyakran megfeledkezik. Meg egyébként is a bátyjáról van szó, még ha mostoha is. Minek feszengjen?*
- Azért nem vagyok már kislány. *Jegyzi meg kissé dacosan, de ajkai korántsem görbülnek le, jelezve, hogy semmi komolyság nincs sértettségében.* Viszont igen. Te még mindig erős vagy.
*Lassan lazul az ölelés, majd a megjegyzésre futólag le is pillant magára. Való igaz, hogy nem egy súlyos alkat, magassága is csekély. Az utazásai során kissé hozzászokott a koplaláshoz, de így jár az, aki készületlenül vág bele egy ekkora kalandba.*
- Csak azért vagyok ekkora, hogy elhidd, hogy te erős vagy.
*Vigyorodik el szélesen, ahogy finoman megpaskolja a fejét.*
- Még az is lehet.
*Von egyszerűen vállat, majd futólag körbe pillant a főtéri seregen.*
- Bár a felhozatal elég szegényes.
*Ingatja meg a fejét, amit még meg is told egy tettetett csalódott és mély sóhajjal.*
- Egyébként azt amit te. Kalandozok.
*Szegi fel a fejét büszkén. Hiszen valóban büszke a teljesítményére. Ez az első dolog, amit önállóan, csekély segítséggel ért el.*
- Meg téged kereslek. Mondjuk egyszerűbb dolgom lett volna, ha írsz, hogy itt vagy.
*Böki homlokon bátyját rosszalló pillantások kíséretében.*
8299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-16 21:17:13
Üzenet elküldve: 2022-05-16 21:17:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pipacs és a morgós Medve//
*Lon egész teste megfeszül, ahogy látja hány férfin kell átverekednie magát az ő apró kishúgának. A nő kuncogása noha megolvasztja a szívét főleg, hogy már olyan régen hallhatta azt, de továbbra is gyilkos szemekkel néz bárkire, akin megakad a tekintete Rimywe vállai fölött*
- Mindig megfoglak védeni, de azért vigyázhatnál magadra jobban *Szinte súgja neki, majd ha a másik nem ellenkezik szorosan magához öleli azt a törékeny testet. Figyelmét nem kerüli el, hogy a másik jól megszaglássza, de csak mosolyogni képes a dolgon. Inkább nem hozná szóba. Helyette inkább a másik derekára csúsztatná a kezeit és finoman megemelné a lányt. Ha sikerül neki a mutatvány elégedetten néz Pipacsra*
- Még mindig megy *jelenti ki büszkén*
- Bááár... *húzza el a szót és végig néz azon a fehér ruhán* - Nem nőttél sokat. Ha nem tudnám, hogy nem azt hinném nem etetnek rendesen. ~Igen, tégy csak úgy, mintha nem látnád mennyire megnőiesedett az arcával kezdve az egész lénye. Pedig tudod, hogy változott~
- Mit csinálsz tulajdonképpen itt Pipacs? Aggódjak, hogy talán kérőd akadt? ~Aki biztosan nem tud vigyázni rád~
*Lon egész teste megfeszül, ahogy látja hány férfin kell átverekednie magát az ő apró kishúgának. A nő kuncogása noha megolvasztja a szívét főleg, hogy már olyan régen hallhatta azt, de továbbra is gyilkos szemekkel néz bárkire, akin megakad a tekintete Rimywe vállai fölött*
- Mindig megfoglak védeni, de azért vigyázhatnál magadra jobban *Szinte súgja neki, majd ha a másik nem ellenkezik szorosan magához öleli azt a törékeny testet. Figyelmét nem kerüli el, hogy a másik jól megszaglássza, de csak mosolyogni képes a dolgon. Inkább nem hozná szóba. Helyette inkább a másik derekára csúsztatná a kezeit és finoman megemelné a lányt. Ha sikerül neki a mutatvány elégedetten néz Pipacsra*
- Még mindig megy *jelenti ki büszkén*
- Bááár... *húzza el a szót és végig néz azon a fehér ruhán* - Nem nőttél sokat. Ha nem tudnám, hogy nem azt hinném nem etetnek rendesen. ~Igen, tégy csak úgy, mintha nem látnád mennyire megnőiesedett az arcával kezdve az egész lénye. Pedig tudod, hogy változott~
- Mit csinálsz tulajdonképpen itt Pipacs? Aggódjak, hogy talán kérőd akadt? ~Aki biztosan nem tud vigyázni rád~
8298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-16 20:08:32
Üzenet elküldve: 2022-05-16 20:08:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Pipacs és a morgós Medve//
*Fáradt, éhes és talán még életében nem érezte magát ennyire kiégettnek és nyűgösnek, mint most. Hosszú utat tudhat maga mögött egy olyan lány, aki nem szokott hozzá még mindig a megerőltetéshez, az időnkénti nélkülözéshez. Egyetlen szerencséje, hogy a végére fel tudott kéredzkedni egy kereskedő szekerére, ha már ő maga is erre vette az útját. Szülei figyelmeztették, hogy ne akarjon bátyja nyomdokaiba lépni. Napokon át könyörögtek neki, hogy maradjon a biztonságos otthonban, de hatok rábeszélése sem volt elég ahhoz, hogy visszatartsa attól, hogy újra láthassa a bátyját. Hiszen a kalandvágyon kívül ez is elég nyomós ok volt. Hosszú ideje már, hogy mostohája elindult a szülői házból. Az unalom és a hiány pedig arra sarkalta, hogy ő maga is szerencsét próbáljon. Még az sem törte le teljesen a lelkesedését, hogy annyi város után még mindig sikertelen a kutakodása. De talán épp itt üti fel a szerencse a fejét, ha már útja során annyit elkerülte az. Az út során sokat emlegetett főtér elején huppan is le a szőkeség a szekérről. Alacsony alkatával azonnal bele is veszik a város tömegébe, de a kíváncsi pillantások nem kerülik el. Pedig most még nincs is úgy kivirulva, mint egy átlagos hatköznapon. Noha úgy gondolja magáról, hogy a poros út ellenére csinos a vékony pántú fehér blúzban, a fehér vászonszoknyában, de egy átlagos napon sokkal jobban is tudott adni magára.
Kissé esetlenül és tanácstalanul pillant körbe a téren. A főtérről hallott, de azt már nem mesélték neki, hogy innen merre mehet tovább. Hallotta, hogy vannak itt fogadók, de mi merre, az már kérdéses.*
- Elnézést...
*Indul is meg egy idősebb férfi felé, aki foghíjas vigyorral fogadja is a szőkeség közeledését. A lány kezdeti magabiztossága csappanni látszik, ahogy a vizslató pillantások kereszttüzében találja magát.*
- Én... egy fogadót keresek. Vagy egy férfit. Nagyjából ilyen magas. *Mutatja is a kezével.* Sötét hajú és nagyon szép barna szemei vannak. A bátyám és...
*Adná is tovább a leírást, de csak kiéhezett vénemberek vigyorával találja magát szembe. Noha még egyik sem közeledik tolakodóan, de attól még megszeppen tőle a város újonca. Igazából azt sem tudja biztosra, hogy mikor kerültek ide ennyien. A férfiak köre összesúgnak előtte, időnként vigyorogva nézik őt, majd ismét tanácskoznak. Viszont a kérdéseire csupán csak kurta válaszokat kap. Hall valami Pegazusról, meg Kalmárról, de továbbra sem tud meg semmi érdemlegeset. Naivságából fakadóan nem kezd félni, csupán csak a helyzet kényelmetlenségével igyekszik megbirkózni. Ami nehézkes úgy, hogy az innen-onnan kapott információk és különféle ajánlatok zúgása kezdi teljesen betölteni a fejét. Aztán egyszer csak a semmiből egy ismerős hang zendül fel, amihez emlékeiből azonnal beugrik egy arc is. A fejét rögtön az irányába kapja, hogy láthassa hirtelen rászálló megnyugvásának okát.*
- Megint morogsz Medve.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy igyekszik magát átverekedni a köré gyűlt férfihalmon.*
- De elég egy férfi, hogy máris biztonságban érezzem magam, mert tudom, hogy megvédi az ártatlanságomat.
*Kuncog fel, ahogy batyuját a földre dobja maguk mellett és nagy lendületet véve ölel is rég nem látott bátyja derekára. Szorosan fonja köré a karjait, mélyen magába szívva az illatát, ami ezer meg ezer emléket idéz fel hamar. Medvéje most is segítségére siet, mint gyermekkorukban. Annak ellenére, hogy most is morog és finoman, de leteremti tudja, hogy aggódik érte. Mindig is aggódott. Ezért is hívja Medvének. Nagyobb nála, morgós és határozott, de amikor baj van mindig a segítségére siet.*
*Fáradt, éhes és talán még életében nem érezte magát ennyire kiégettnek és nyűgösnek, mint most. Hosszú utat tudhat maga mögött egy olyan lány, aki nem szokott hozzá még mindig a megerőltetéshez, az időnkénti nélkülözéshez. Egyetlen szerencséje, hogy a végére fel tudott kéredzkedni egy kereskedő szekerére, ha már ő maga is erre vette az útját. Szülei figyelmeztették, hogy ne akarjon bátyja nyomdokaiba lépni. Napokon át könyörögtek neki, hogy maradjon a biztonságos otthonban, de hatok rábeszélése sem volt elég ahhoz, hogy visszatartsa attól, hogy újra láthassa a bátyját. Hiszen a kalandvágyon kívül ez is elég nyomós ok volt. Hosszú ideje már, hogy mostohája elindult a szülői házból. Az unalom és a hiány pedig arra sarkalta, hogy ő maga is szerencsét próbáljon. Még az sem törte le teljesen a lelkesedését, hogy annyi város után még mindig sikertelen a kutakodása. De talán épp itt üti fel a szerencse a fejét, ha már útja során annyit elkerülte az. Az út során sokat emlegetett főtér elején huppan is le a szőkeség a szekérről. Alacsony alkatával azonnal bele is veszik a város tömegébe, de a kíváncsi pillantások nem kerülik el. Pedig most még nincs is úgy kivirulva, mint egy átlagos hatköznapon. Noha úgy gondolja magáról, hogy a poros út ellenére csinos a vékony pántú fehér blúzban, a fehér vászonszoknyában, de egy átlagos napon sokkal jobban is tudott adni magára.
Kissé esetlenül és tanácstalanul pillant körbe a téren. A főtérről hallott, de azt már nem mesélték neki, hogy innen merre mehet tovább. Hallotta, hogy vannak itt fogadók, de mi merre, az már kérdéses.*
- Elnézést...
*Indul is meg egy idősebb férfi felé, aki foghíjas vigyorral fogadja is a szőkeség közeledését. A lány kezdeti magabiztossága csappanni látszik, ahogy a vizslató pillantások kereszttüzében találja magát.*
- Én... egy fogadót keresek. Vagy egy férfit. Nagyjából ilyen magas. *Mutatja is a kezével.* Sötét hajú és nagyon szép barna szemei vannak. A bátyám és...
*Adná is tovább a leírást, de csak kiéhezett vénemberek vigyorával találja magát szembe. Noha még egyik sem közeledik tolakodóan, de attól még megszeppen tőle a város újonca. Igazából azt sem tudja biztosra, hogy mikor kerültek ide ennyien. A férfiak köre összesúgnak előtte, időnként vigyorogva nézik őt, majd ismét tanácskoznak. Viszont a kérdéseire csupán csak kurta válaszokat kap. Hall valami Pegazusról, meg Kalmárról, de továbbra sem tud meg semmi érdemlegeset. Naivságából fakadóan nem kezd félni, csupán csak a helyzet kényelmetlenségével igyekszik megbirkózni. Ami nehézkes úgy, hogy az innen-onnan kapott információk és különféle ajánlatok zúgása kezdi teljesen betölteni a fejét. Aztán egyszer csak a semmiből egy ismerős hang zendül fel, amihez emlékeiből azonnal beugrik egy arc is. A fejét rögtön az irányába kapja, hogy láthassa hirtelen rászálló megnyugvásának okát.*
- Megint morogsz Medve.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy igyekszik magát átverekedni a köré gyűlt férfihalmon.*
- De elég egy férfi, hogy máris biztonságban érezzem magam, mert tudom, hogy megvédi az ártatlanságomat.
*Kuncog fel, ahogy batyuját a földre dobja maguk mellett és nagy lendületet véve ölel is rég nem látott bátyja derekára. Szorosan fonja köré a karjait, mélyen magába szívva az illatát, ami ezer meg ezer emléket idéz fel hamar. Medvéje most is segítségére siet, mint gyermekkorukban. Annak ellenére, hogy most is morog és finoman, de leteremti tudja, hogy aggódik érte. Mindig is aggódott. Ezért is hívja Medvének. Nagyobb nála, morgós és határozott, de amikor baj van mindig a segítségére siet.*
8297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-15 14:26:18
Üzenet elküldve: 2022-05-15 14:26:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pipacs//
*Már hatok teltek el a férfi visszaköltözése óta, de még nem görbülnek feljebb az ajkai. Hiányzik neki az a bolond jóbarátja, a sok utazás izgalma. Tudta, hogy nem lesz könnyű az elmúlt éveket ott hagyni, hogy végre valamit rendesen lezárhasson, de... Az sem segít a dolgokon, hogy a természetesen véletlenül sem valakit kereső sétái még mindig egytől-egyig eredménytelennek bizonyulnak. Pár napja majdnem meg is vert egy férfit, aki mint kiderült egy másik szőke leányról mesélt mocskos, buja történeteket jóformán az utcán. Készen állt megvédeni az otthoniak becsületét, ám tudta, hogy még nem mehetett haza a szüleihez. A sors kegyével kellett megtalálnia azt amit keresett. Azt, akit kereset és úgy, ahogy neki már lennie kell. Nem akart belegondolni abba, hogy mi is lehet a lánnyal és az, hogy fogja őt érinteni. Elvette a józan eszét az efféle töprengés. Lám! Nemrég vett is miatta egy házat a környéken. Noha nem érezte magát kétségbeesettnek, de hazugság lenne azt állítani, hogy mostanában nem ingerültebb a szokásosnál. Harminc éves férfi volt és jelenleg semmiféle családra nem tudott vigyázni. Senkire, aki hozzá kötődött volna. Igazán boldog hírként érte, hogy új szomszédai bőven rendelkeztek csemetékkel. Az a sok nevetgélő gyermek meghatotta a szívét ahányszor rájuk nézett. Ám vannak erre, olyan alakok, akik inkább elvonják a lelkibékéjét. Tekintetével a részeg, rosszarcú férfiak után keresgél, akik olyan átkozott nagy zajt csapnak épp most is a főtéren. Hallhatóan nagyon jót szórakoznak valamin és mikor végre rájön mi az hirtelen el sem akarja hinni. ~Adja az istennő~ reménykedik magában és sebes léptekkel megindul a férfiakhoz túl közel eső alak felé. Közben a csőcseléket is egyre élesebben látja és az lassan kissé megnyugtatja a szívét, hogy a csoport kiégett, gyenge öregemberekből áll és elhízott, alacsony fickókból, akiket ha érdekelt is volna, könnyedén elijeszt. Szerencsére ám még ezzel sem kell bajlódnia, csak a szíve egyenletlen dobogásával. Mikor elég közel ér, hogy tisztán láthassa a fiatal nőt egy erős gondolat üti meg a fejét. ~Még szebb lett~ és ezzel megszólal*
- Mi a fészkes fenéért vagy egyedül Rimy? *Lonorn mérgesen bámul le rá. Anno kiskorukban is sokszor nézett rá így.*
- Nézz körül! Kapásból tíz férfit tudnék mondani, aki minden nehézség nélkül bánthatna téged és az erényeidet! *~Ráadásul ezek a ruhák, teljesen mindegy milyen, az összes kihozza az ember alakját. Francba! Nem akarom megijeszteni~ hirtelen lágyabbá válik a tekintete*
- Hiányoztál Pipacs! *Ha az évek múlása végett eddig nem ismerte volna meg a másik, erről a becenévről biztosan megfogja. Talán többet is hívta, így mint a saját nevén és senki más nem használta rá. Nem is értették miért pont egy ilyen alantas növény választott hozzá. Ami színben sem passzolt, de az akkor még csak fiú énje, már tudta, hogy ez volt a tökéletes választás. Most pedig csak remélni meri, hogy egy nagy ölelésre számíthat. Ha igen a lány egy bizsergetően kellemes parfümöt fog rajta érezni.*
*Már hatok teltek el a férfi visszaköltözése óta, de még nem görbülnek feljebb az ajkai. Hiányzik neki az a bolond jóbarátja, a sok utazás izgalma. Tudta, hogy nem lesz könnyű az elmúlt éveket ott hagyni, hogy végre valamit rendesen lezárhasson, de... Az sem segít a dolgokon, hogy a természetesen véletlenül sem valakit kereső sétái még mindig egytől-egyig eredménytelennek bizonyulnak. Pár napja majdnem meg is vert egy férfit, aki mint kiderült egy másik szőke leányról mesélt mocskos, buja történeteket jóformán az utcán. Készen állt megvédeni az otthoniak becsületét, ám tudta, hogy még nem mehetett haza a szüleihez. A sors kegyével kellett megtalálnia azt amit keresett. Azt, akit kereset és úgy, ahogy neki már lennie kell. Nem akart belegondolni abba, hogy mi is lehet a lánnyal és az, hogy fogja őt érinteni. Elvette a józan eszét az efféle töprengés. Lám! Nemrég vett is miatta egy házat a környéken. Noha nem érezte magát kétségbeesettnek, de hazugság lenne azt állítani, hogy mostanában nem ingerültebb a szokásosnál. Harminc éves férfi volt és jelenleg semmiféle családra nem tudott vigyázni. Senkire, aki hozzá kötődött volna. Igazán boldog hírként érte, hogy új szomszédai bőven rendelkeztek csemetékkel. Az a sok nevetgélő gyermek meghatotta a szívét ahányszor rájuk nézett. Ám vannak erre, olyan alakok, akik inkább elvonják a lelkibékéjét. Tekintetével a részeg, rosszarcú férfiak után keresgél, akik olyan átkozott nagy zajt csapnak épp most is a főtéren. Hallhatóan nagyon jót szórakoznak valamin és mikor végre rájön mi az hirtelen el sem akarja hinni. ~Adja az istennő~ reménykedik magában és sebes léptekkel megindul a férfiakhoz túl közel eső alak felé. Közben a csőcseléket is egyre élesebben látja és az lassan kissé megnyugtatja a szívét, hogy a csoport kiégett, gyenge öregemberekből áll és elhízott, alacsony fickókból, akiket ha érdekelt is volna, könnyedén elijeszt. Szerencsére ám még ezzel sem kell bajlódnia, csak a szíve egyenletlen dobogásával. Mikor elég közel ér, hogy tisztán láthassa a fiatal nőt egy erős gondolat üti meg a fejét. ~Még szebb lett~ és ezzel megszólal*
- Mi a fészkes fenéért vagy egyedül Rimy? *Lonorn mérgesen bámul le rá. Anno kiskorukban is sokszor nézett rá így.*
- Nézz körül! Kapásból tíz férfit tudnék mondani, aki minden nehézség nélkül bánthatna téged és az erényeidet! *~Ráadásul ezek a ruhák, teljesen mindegy milyen, az összes kihozza az ember alakját. Francba! Nem akarom megijeszteni~ hirtelen lágyabbá válik a tekintete*
- Hiányoztál Pipacs! *Ha az évek múlása végett eddig nem ismerte volna meg a másik, erről a becenévről biztosan megfogja. Talán többet is hívta, így mint a saját nevén és senki más nem használta rá. Nem is értették miért pont egy ilyen alantas növény választott hozzá. Ami színben sem passzolt, de az akkor még csak fiú énje, már tudta, hogy ez volt a tökéletes választás. Most pedig csak remélni meri, hogy egy nagy ölelésre számíthat. Ha igen a lány egy bizsergetően kellemes parfümöt fog rajta érezni.*
8296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-15 12:48:09
Üzenet elküldve: 2022-05-15 12:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Tisztítótűz//
//Nyílt//
* A bolond próféta, mert mi más lehetne az aki ilyen sületlenségeket hord össze, vitába szál a tündérrel. Bosszantja a dolog egyfelől, de amúgy meg kifejezetten örül is az ilyesminek. Az városlakók unalmas életébe ilyenkor csöppen egy kis izgalom. A vallási vitákon mindig jót lehet csámcsogni.*
- Miért is nem sorolsz minket rögtön a sötétség szolgáinak? Önző, beképzelt alakoknak állítasz be minket, mert úgy tűnik nem ismered eléggé a tanainkat.* Emeli magasba mutató ujját, hogy kioktassa a fanatikus öreget.*
- Mi az egyensúlyra törekszünk. Nem egyszer volt pénzosztás Teysus nevében a szegények között. Személyünk fejlődése cél ugyan, mert aki nem fejlődik az csak egy helyben áll, soha nem fog elérni semmit az életben. Ahogy Teysus nem avatkozik közbe az istenek harcába, úgy mi is arra törekszünk, hogy békében éljünk itt lent, amíg magadfajták meg szítják a feszültség lángjait.* Még csak most kezd bele melegedni.*
- Hol van a híres isteni szeretetted? Sose bánts másokat feleslegesen! De te máris égetnél minket, hát égj, ha akarsz, de minket hagyj békén! Jaj, de hát milyen ostoba vagyok. Meg akarsz védeni minket magunktól, ugye? Mi ostobák szűklátóak vagyunk, de majd égünk az jó lesz, akkor majd megmenekülünk, mert pont erre van szükségünk. Aztán mi vagyunk olyanok, mint sötétség szolgái. Nekem sokkal inkább tűnik ez a viselkedés annak. Másokra erőltetni a saját akaratát egy bolondnak. Hallgassatok rám! Imádjátok Eeyrt, ha akarjátok, mert Teysust ez nem zavarja, de hinni az ilyeneknek, mint ez az alak ne higgyetek! Elég, ha csak a tűzre néztek, láthatjátok, hogy még annak is van árnyéka.* Kíváncsi, hogy mit felel az öreg, nagyon kíváncsi. Szinte már hallja a szavait.*
//Nyílt//
* A bolond próféta, mert mi más lehetne az aki ilyen sületlenségeket hord össze, vitába szál a tündérrel. Bosszantja a dolog egyfelől, de amúgy meg kifejezetten örül is az ilyesminek. Az városlakók unalmas életébe ilyenkor csöppen egy kis izgalom. A vallási vitákon mindig jót lehet csámcsogni.*
- Miért is nem sorolsz minket rögtön a sötétség szolgáinak? Önző, beképzelt alakoknak állítasz be minket, mert úgy tűnik nem ismered eléggé a tanainkat.* Emeli magasba mutató ujját, hogy kioktassa a fanatikus öreget.*
- Mi az egyensúlyra törekszünk. Nem egyszer volt pénzosztás Teysus nevében a szegények között. Személyünk fejlődése cél ugyan, mert aki nem fejlődik az csak egy helyben áll, soha nem fog elérni semmit az életben. Ahogy Teysus nem avatkozik közbe az istenek harcába, úgy mi is arra törekszünk, hogy békében éljünk itt lent, amíg magadfajták meg szítják a feszültség lángjait.* Még csak most kezd bele melegedni.*
- Hol van a híres isteni szeretetted? Sose bánts másokat feleslegesen! De te máris égetnél minket, hát égj, ha akarsz, de minket hagyj békén! Jaj, de hát milyen ostoba vagyok. Meg akarsz védeni minket magunktól, ugye? Mi ostobák szűklátóak vagyunk, de majd égünk az jó lesz, akkor majd megmenekülünk, mert pont erre van szükségünk. Aztán mi vagyunk olyanok, mint sötétség szolgái. Nekem sokkal inkább tűnik ez a viselkedés annak. Másokra erőltetni a saját akaratát egy bolondnak. Hallgassatok rám! Imádjátok Eeyrt, ha akarjátok, mert Teysust ez nem zavarja, de hinni az ilyeneknek, mint ez az alak ne higgyetek! Elég, ha csak a tűzre néztek, láthatjátok, hogy még annak is van árnyéka.* Kíváncsi, hogy mit felel az öreg, nagyon kíváncsi. Szinte már hallja a szavait.*
8295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:10:27
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztítótűz//
//Nyílt//
*Egy apró tündérszerzet hívja fel magára a figyelmet. Kellő arroganciával szól bele prédikájiójába ahhoz, hogy ki is rázza a szónoklatból.*
-Hmm? *Függeszti tekintetét a tündérre.* -Tisztességes?! *Botjávaal a fiú felé int, hitetlenkedve fordulva körbe a bámészkodók tekintetét keresve.*
-Ugyan, hogyan lehetne egy Teysust imádó tisztességes? Önnön boldogulásának oltárán áldozza fel mindazt, amit a jó ügy szolgálatában tehetne... Csak azért, hogy saját zsebét még inkább megtömje! Céljait mások elé helyezi, egy marék aranyért tévesztve meg az ártatlanokat! Csak egy árnyalat választja el a szürkét a feketétől! *Megemeli hangját, tekintetét pedig a tündérre függeszti immáron.*
-Nem vár más reád sem, mint a a sötétség szolgáira! Ha Eeyr lángjai a magasba csapnak, elnyelnek majd téged is! De legalább lelked megtisztulást nyer majd, mikor eljön a Tisztítótűz napja. Efelől nyugodt lehetsz! Épp ezért nem is bírállak meg. Van még esélyed térdre borulni. Vagy mérgezd magad tovább a földi hívságokkal! *Égett karjával végigmutat a téren.*
-Hagyd hát e népeket feláldozást nyerni, hadd engedjék be lelkükbe Eeyr Fényét! Ők nem fognak a sorsodban osztozni, mikor a Tisztítótűz perzsel majd. *A csengők csak úgy csörömpölnek a karjában szorongatott faboton, ahogy továbbot int az ifjoncnak.* -Jöjjetek hát közelebb, Eeyr bárányai! Nyissátok ki lelketek Úrnőnk színe előtt, fürdőzzetek meg fényében!
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.14 14:11:27
//Nyílt//
*Egy apró tündérszerzet hívja fel magára a figyelmet. Kellő arroganciával szól bele prédikájiójába ahhoz, hogy ki is rázza a szónoklatból.*
-Hmm? *Függeszti tekintetét a tündérre.* -Tisztességes?! *Botjávaal a fiú felé int, hitetlenkedve fordulva körbe a bámészkodók tekintetét keresve.*
-Ugyan, hogyan lehetne egy Teysust imádó tisztességes? Önnön boldogulásának oltárán áldozza fel mindazt, amit a jó ügy szolgálatában tehetne... Csak azért, hogy saját zsebét még inkább megtömje! Céljait mások elé helyezi, egy marék aranyért tévesztve meg az ártatlanokat! Csak egy árnyalat választja el a szürkét a feketétől! *Megemeli hangját, tekintetét pedig a tündérre függeszti immáron.*
-Nem vár más reád sem, mint a a sötétség szolgáira! Ha Eeyr lángjai a magasba csapnak, elnyelnek majd téged is! De legalább lelked megtisztulást nyer majd, mikor eljön a Tisztítótűz napja. Efelől nyugodt lehetsz! Épp ezért nem is bírállak meg. Van még esélyed térdre borulni. Vagy mérgezd magad tovább a földi hívságokkal! *Égett karjával végigmutat a téren.*
-Hagyd hát e népeket feláldozást nyerni, hadd engedjék be lelkükbe Eeyr Fényét! Ők nem fognak a sorsodban osztozni, mikor a Tisztítótűz perzsel majd. *A csengők csak úgy csörömpölnek a karjában szorongatott faboton, ahogy továbbot int az ifjoncnak.* -Jöjjetek hát közelebb, Eeyr bárányai! Nyissátok ki lelketek Úrnőnk színe előtt, fürdőzzetek meg fényében!
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.14 14:11:27
8294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:29:30
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Tisztítótűz//
//Nyílt//
* Éppen a Pegazus felé lépdel durcásan, amikor a főtéren sokadalomra figyel fel. Valaki prédikál, ráadásul elég erőszakosan, ahogy ő hallja.*
~ Mi a fene? ~* Lép közelebb ő is, hogy amikor meghallja az istenkáromlást. Ezt ő nem fogja annyiban hagyni. Csettint egyet, amire talán felfigyel majd az itt egybegyűlt csőcselék.*
- Mégis mi baja Teysussal vénember? Teysus nem követel imákat, nincs szüksége templomokra, a papjai pedig egyszerű személyek, akik köztünk élnek. Nem imádkoztam egyetlen istenhez sem ma és mégis nyugodtan fogok aludni, de ha inkább mégis tivornyára adnám a fejem Teysus, akkor sem haragudna rám.* Nem kedveli az ilyen szakadt fanatikusokat akik elméje már régen megbomlott.*
- Magának tán baja van a kereskedőkkel, kupecekkel? Ők nem lehetne tiszta szívű hívők? Tartsd meg tüzed magadnak meg a sötét isten hívőknek, de minket tisztességes polgárokat hagyjál nyugton!* Köp ki oldalra. Szánalmat és megvetést érez csak az ilyen iránt, pedig ezek még ennyit sem érdemelnek.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja. Egy fény pont felhasználásával az élőlények figyelmét egy teljes körig magán is tarthatja. Egy sötétség pont felhasználásával a fenti hatás helyett minden élőlény figyelmét eltereli saját magáról a következő néhány (4-5) másodpercre.
//Nyílt//
* Éppen a Pegazus felé lépdel durcásan, amikor a főtéren sokadalomra figyel fel. Valaki prédikál, ráadásul elég erőszakosan, ahogy ő hallja.*
~ Mi a fene? ~* Lép közelebb ő is, hogy amikor meghallja az istenkáromlást. Ezt ő nem fogja annyiban hagyni. Csettint egyet, amire talán felfigyel majd az itt egybegyűlt csőcselék.*
- Mégis mi baja Teysussal vénember? Teysus nem követel imákat, nincs szüksége templomokra, a papjai pedig egyszerű személyek, akik köztünk élnek. Nem imádkoztam egyetlen istenhez sem ma és mégis nyugodtan fogok aludni, de ha inkább mégis tivornyára adnám a fejem Teysus, akkor sem haragudna rám.* Nem kedveli az ilyen szakadt fanatikusokat akik elméje már régen megbomlott.*
- Magának tán baja van a kereskedőkkel, kupecekkel? Ők nem lehetne tiszta szívű hívők? Tartsd meg tüzed magadnak meg a sötét isten hívőknek, de minket tisztességes polgárokat hagyjál nyugton!* Köp ki oldalra. Szánalmat és megvetést érez csak az ilyen iránt, pedig ezek még ennyit sem érdemelnek.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja. Egy fény pont felhasználásával az élőlények figyelmét egy teljes körig magán is tarthatja. Egy sötétség pont felhasználásával a fenti hatás helyett minden élőlény figyelmét eltereli saját magáról a következő néhány (4-5) másodpercre.
8293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-12 13:53:16
Üzenet elküldve: 2022-05-12 13:53:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztítótűz//
//Nyílt//
*Hosszú idő telt el legutóbbi ittjárta óta. Hatok, tán hónapok, ő még is éveknek érezte, miután kilépett a Templom kapuján. Eeyr hamis követőinek ajtaján. Nem is igazán emlékszik már, milyen volt ő maga azelőtt. Azelőtt, hogy találkozott "ővelük".*
-Hallga! *Állapodik meg a Főtér szélén, tenyerét fültövéhez helyezve.* -Rég hallottad már a népek lármáját, nemigaz? A tudatlanokét. De hisz gyermekek még, oly gyermekek! *Nehéz lenne megállapítani, kihez is beszél, elvégre révetegen bámul a semmibe. Hosszú pillanatok telnek el, mígnem ocsúdik, de akkor göcsörtös mutatóujját véletlenszerűen kezdi el járatni a járókelőkön.*
-Te! Na meg Te! Fohászkodtál-e már ma Úrnődhöz? Imára borultál-e már a Fényében, mit nekünk ád? *Két karját a magasba emelve pillant a nap felé áhitatosan, csakhogy rövidesen mindkét keze ökölbe szorul.* -De nem elég az imádság, nem-nem. Imára borulnak a sötétség számító követői, imára borulnak a minden hájjal megkent Teysus-tanoncok is! Kalmárok, kupecek, pénzmesterek! Viseljen feketét vagy szürkét, rászed majd mindkettő! Ha nem nyitod meg szíved őelőtte imádság közben, úgy nem vagy különb, mint ők! De ne féljetek! A tisztátalanok is megtisztulnak majd az ő Tüzében, bizony mondom néktek! *Egyre hangosabban beszél, immáron prédikál.* -A bűnös lelkeket utoléri a mindent elsöprő Tisztítótűz! Mert megtisztulás ez a léleknek, csupán a testnek romlás. Én mondom, aki megjárta a tüzet. Láttam és hallottam őt, az egyetlen igaz istennőt. Megszabadít minket a bőrünkre tapadt bűntől és eljő majd a Tisztítótűz... Te, Fiam! *Mutat rá egy jobban öltözött, kíváncsi férfiúra.* -Nyugodtan hunyod-e le szemed, mikor a nap is lenyugszik? Vagy tán akkor veszi kezdetét a tivornya? Mert a nap felkél újra, s Eeyr látja majd lelked! Ahogy én is látom, ahogy én is. De ha térdre borultok még a nap sugaraiban, van remény! Lépjetek hát elő az árnyak közül, mielőtt lángba borul világotok! *Eképp folytatódik még hosszan a prédikáció, tovább s tovább. Órák hosszat. Nem zavarja az sem, ha nem akad közönségre. A Tisztítótűz Prófétája ő. Nincs mitől félnie, nincs mit takargatnia. Az egyetlen dolga, hogy prédikáljon.*
//Nyílt//
*Hosszú idő telt el legutóbbi ittjárta óta. Hatok, tán hónapok, ő még is éveknek érezte, miután kilépett a Templom kapuján. Eeyr hamis követőinek ajtaján. Nem is igazán emlékszik már, milyen volt ő maga azelőtt. Azelőtt, hogy találkozott "ővelük".*
-Hallga! *Állapodik meg a Főtér szélén, tenyerét fültövéhez helyezve.* -Rég hallottad már a népek lármáját, nemigaz? A tudatlanokét. De hisz gyermekek még, oly gyermekek! *Nehéz lenne megállapítani, kihez is beszél, elvégre révetegen bámul a semmibe. Hosszú pillanatok telnek el, mígnem ocsúdik, de akkor göcsörtös mutatóujját véletlenszerűen kezdi el járatni a járókelőkön.*
-Te! Na meg Te! Fohászkodtál-e már ma Úrnődhöz? Imára borultál-e már a Fényében, mit nekünk ád? *Két karját a magasba emelve pillant a nap felé áhitatosan, csakhogy rövidesen mindkét keze ökölbe szorul.* -De nem elég az imádság, nem-nem. Imára borulnak a sötétség számító követői, imára borulnak a minden hájjal megkent Teysus-tanoncok is! Kalmárok, kupecek, pénzmesterek! Viseljen feketét vagy szürkét, rászed majd mindkettő! Ha nem nyitod meg szíved őelőtte imádság közben, úgy nem vagy különb, mint ők! De ne féljetek! A tisztátalanok is megtisztulnak majd az ő Tüzében, bizony mondom néktek! *Egyre hangosabban beszél, immáron prédikál.* -A bűnös lelkeket utoléri a mindent elsöprő Tisztítótűz! Mert megtisztulás ez a léleknek, csupán a testnek romlás. Én mondom, aki megjárta a tüzet. Láttam és hallottam őt, az egyetlen igaz istennőt. Megszabadít minket a bőrünkre tapadt bűntől és eljő majd a Tisztítótűz... Te, Fiam! *Mutat rá egy jobban öltözött, kíváncsi férfiúra.* -Nyugodtan hunyod-e le szemed, mikor a nap is lenyugszik? Vagy tán akkor veszi kezdetét a tivornya? Mert a nap felkél újra, s Eeyr látja majd lelked! Ahogy én is látom, ahogy én is. De ha térdre borultok még a nap sugaraiban, van remény! Lépjetek hát elő az árnyak közül, mielőtt lángba borul világotok! *Eképp folytatódik még hosszan a prédikáció, tovább s tovább. Órák hosszat. Nem zavarja az sem, ha nem akad közönségre. A Tisztítótűz Prófétája ő. Nincs mitől félnie, nincs mit takargatnia. Az egyetlen dolga, hogy prédikáljon.*
8292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-09 11:10:23
Üzenet elküldve: 2022-05-09 11:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Kezdők Szerencséje //
* A nő igazán szótlanná vált Illidaryval szemben, ezért egy mosoly keretében inkább magyarázza magát. *
- Elnézést kisasszony, most jutott eszembe, hogy még van mit elintéznem. De később bepótoljuk.
* Hajol meg a lány felé, hogy utána gyorsan el is induljon a piactér felé. Nem szándékozik sokáig vacakolni. Van egy elképzelése, hogy miként javíthatna ideiglenesen a helyzetükön, már csak az a kérdés, hogy beválik-e. El is indul a kikötő útján, bár jobban örült volna, ha lóval teheti meg. ~ Az erdőben majd átöltözöm. ~
Illidary nem vacakol az idővel, amin talál egy megfelelő helyet az átöltözésre. Egy nagyobb bokor mögött megoldja a folyamatot, igényesen maszkját fejéhez állítja, hogy utána kalapját is a helyére tegye. ~ Bármi történhet, jobb félni mint megijedni. ~ Állapítja meg, hogy aztán újra az úton elinduljon. Nemrég egy papír került a kezébe, amiből talán lehetőséget teremthet a hollóknak. Már csak az a kérdés, hogy sikerül-e.
Hamar rádöbbent, hogy rossz irányba haladt, de átöltözés szempontjából nem okoz számára problémát. ~ Mekkora egy marha vagyok! De legalább átöltöztem. ~ Állapítja meg, hogy utána vissza induljon.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.09 11:24:27, a következő indokkal:
helyesírási hibák; igekötők
* A nő igazán szótlanná vált Illidaryval szemben, ezért egy mosoly keretében inkább magyarázza magát. *
- Elnézést kisasszony, most jutott eszembe, hogy még van mit elintéznem. De később bepótoljuk.
* Hajol meg a lány felé, hogy utána gyorsan el is induljon a piactér felé. Nem szándékozik sokáig vacakolni. Van egy elképzelése, hogy miként javíthatna ideiglenesen a helyzetükön, már csak az a kérdés, hogy beválik-e. El is indul a kikötő útján, bár jobban örült volna, ha lóval teheti meg. ~ Az erdőben majd átöltözöm. ~
Illidary nem vacakol az idővel, amin talál egy megfelelő helyet az átöltözésre. Egy nagyobb bokor mögött megoldja a folyamatot, igényesen maszkját fejéhez állítja, hogy utána kalapját is a helyére tegye. ~ Bármi történhet, jobb félni mint megijedni. ~ Állapítja meg, hogy aztán újra az úton elinduljon. Nemrég egy papír került a kezébe, amiből talán lehetőséget teremthet a hollóknak. Már csak az a kérdés, hogy sikerül-e.
Hamar rádöbbent, hogy rossz irányba haladt, de átöltözés szempontjából nem okoz számára problémát. ~ Mekkora egy marha vagyok! De legalább átöltöztem. ~ Állapítja meg, hogy utána vissza induljon.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.09 11:24:27, a következő indokkal:
helyesírási hibák; igekötők
8291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-05-06 21:57:18
Üzenet elküldve: 2022-05-06 21:57:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A kóbor macska nyomán//
*Becsukja a szemét és egy mély lélegzettet vesz. Lassan kifúja és egy minél nyugodtabb tekintettel ránéz az apró teremtményre.*
Elnézést nem akartam megijeszteni. Tényleg így kell hozzá állni valakihez aki segíteni akar.
Mit ne mondjak kedves gesztus és nekem papol a jó modorról.
~Istenem egy ilyen csipogó libát. Már kár volt ide jönni. Egy újabb csalódás mindenben.~
A csapodár férfiaknak vágyaik vannak, amiket megpróbálnak ezzel elérni. Nekem sokkal inkább sok szabad időm van mait nem igazán akarok már önre pazarolni.
*Elő húzza a tőrét a zsebéből és egy a foga közé ragadt hús darabot kezdi kipiszkálni*
Erre-fele jövet láttam pár kóbor macskát. Ha jól láttam még egy döglött is volt közöttük. Szóval odafele topogva én elmormolnék egy imát, hogy ne a drágasága legyen.
Mindenesetre azt hittem ez a pofás alak mögött egy kedvesebb személy bújik meg. Szóval a legnagyobb tisztelettel úrnőm *Jegyzi meg gúnyos hangsúllyal* én nem folytatnám magával ezt a remeknek ígérkező társalgást. Egy élmény volt.
*Azzal a lendülettel sarkon fordult és könnyed léptekkel ott hagyta a nő.*
A hozzászólás írója (Kethlech Szanbusz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.06 22:01:15
*Becsukja a szemét és egy mély lélegzettet vesz. Lassan kifúja és egy minél nyugodtabb tekintettel ránéz az apró teremtményre.*
Elnézést nem akartam megijeszteni. Tényleg így kell hozzá állni valakihez aki segíteni akar.
Mit ne mondjak kedves gesztus és nekem papol a jó modorról.
~Istenem egy ilyen csipogó libát. Már kár volt ide jönni. Egy újabb csalódás mindenben.~
A csapodár férfiaknak vágyaik vannak, amiket megpróbálnak ezzel elérni. Nekem sokkal inkább sok szabad időm van mait nem igazán akarok már önre pazarolni.
*Elő húzza a tőrét a zsebéből és egy a foga közé ragadt hús darabot kezdi kipiszkálni*
Erre-fele jövet láttam pár kóbor macskát. Ha jól láttam még egy döglött is volt közöttük. Szóval odafele topogva én elmormolnék egy imát, hogy ne a drágasága legyen.
Mindenesetre azt hittem ez a pofás alak mögött egy kedvesebb személy bújik meg. Szóval a legnagyobb tisztelettel úrnőm *Jegyzi meg gúnyos hangsúllyal* én nem folytatnám magával ezt a remeknek ígérkező társalgást. Egy élmény volt.
*Azzal a lendülettel sarkon fordult és könnyed léptekkel ott hagyta a nő.*
A hozzászólás írója (Kethlech Szanbusz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.06 22:01:15
8290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-21 10:45:02
Üzenet elküldve: 2022-04-21 10:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
- Rendben. *Válaszolja olyan természetességgel, mintha bárki is éhen halhatna attól, hogy pár napig nem eszik. Volt vizük, így napokig kibírnák, ráadásul a közelben már a város és csak egy apró, rövid kitérőt kell tenniük. El is engedhetné a kettőst, hogy csak maga menjen a templomba, de jobb, ha vele vannak. Akkor nem kerülnek bajba.*
- Ez igaz. *Szagolja meg magát egy szomorú mosollyal. Valóban borzalmasan festhetnek. Az erdőmélyi elf páncélja sáros, dohos szagú és Alarach beleitől bűzlik. És ha még ez nem lenne elég, alig kiserkent haja összetapadt és koszos, arcán az út porával keveredett az izzadtságtól maszatos. De nem igazán érdekli, ha megbámulják őket.
Ahogy elhagyják az erdőt az úton, a főtérre érnek, merengéséből Nievesha kérdése zökkenti ki.*
- A templom után? *Kérdez vissza, hogy rendezze gondolatait és a közeljövő eseményeire koncentrálhasson.*
- Van a Pegazus, meg egy másik fogadó a piac mellett. Választhatsz, melyik legyen. *A Pegazust ismeri, a lázadáskor ott húzták meg magukat és barikádozták el a helyet, hogy megvédjék az épületet. A másikat nem ismeri, de a lényeg, hogy legyen sütemény Nieveshának, meg fürdő és szabad szoba. Ezekkel már boldog lesz mindenki.
Rírion fáradtan egyezik bele a kitérőbe, de talán az erdőmélyi elf észreveszi, amikor a pipájába somolyog.*
- Örülsz, hogy elértük a várost? *Kérdi az ifjú elftől. A csuhátlan csuhás is örül, hogy Artheniorban vannak végre. A gyors kitérő után maga is pihenni vágyik, aztán majd elintéz pár dolgot a kovácsnál.
A főtéren gyorsan átvágnak, bámészkodás nélkül, egyenesen a templom felé halad. Át kell vágniuk a piactér szélén, de onnan már pár lépés csak Eeyr otthona és Arenih atya. Aztán indulhat a dőzsölés.*
- Rendben. *Válaszolja olyan természetességgel, mintha bárki is éhen halhatna attól, hogy pár napig nem eszik. Volt vizük, így napokig kibírnák, ráadásul a közelben már a város és csak egy apró, rövid kitérőt kell tenniük. El is engedhetné a kettőst, hogy csak maga menjen a templomba, de jobb, ha vele vannak. Akkor nem kerülnek bajba.*
- Ez igaz. *Szagolja meg magát egy szomorú mosollyal. Valóban borzalmasan festhetnek. Az erdőmélyi elf páncélja sáros, dohos szagú és Alarach beleitől bűzlik. És ha még ez nem lenne elég, alig kiserkent haja összetapadt és koszos, arcán az út porával keveredett az izzadtságtól maszatos. De nem igazán érdekli, ha megbámulják őket.
Ahogy elhagyják az erdőt az úton, a főtérre érnek, merengéséből Nievesha kérdése zökkenti ki.*
- A templom után? *Kérdez vissza, hogy rendezze gondolatait és a közeljövő eseményeire koncentrálhasson.*
- Van a Pegazus, meg egy másik fogadó a piac mellett. Választhatsz, melyik legyen. *A Pegazust ismeri, a lázadáskor ott húzták meg magukat és barikádozták el a helyet, hogy megvédjék az épületet. A másikat nem ismeri, de a lényeg, hogy legyen sütemény Nieveshának, meg fürdő és szabad szoba. Ezekkel már boldog lesz mindenki.
Rírion fáradtan egyezik bele a kitérőbe, de talán az erdőmélyi elf észreveszi, amikor a pipájába somolyog.*
- Örülsz, hogy elértük a várost? *Kérdi az ifjú elftől. A csuhátlan csuhás is örül, hogy Artheniorban vannak végre. A gyors kitérő után maga is pihenni vágyik, aztán majd elintéz pár dolgot a kovácsnál.
A főtéren gyorsan átvágnak, bámészkodás nélkül, egyenesen a templom felé halad. Át kell vágniuk a piactér szélén, de onnan már pár lépés csak Eeyr otthona és Arenih atya. Aztán indulhat a dőzsölés.*
8289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-21 08:28:13
Üzenet elküldve: 2022-04-21 08:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Elsőre nem túl kellemes a gondolat, hogy bárhová is menjenek a szent evés előtt. Rírion el tudja képzelni, mennyire lehet fáradt és éhes az idősebb elf is, amiből sejti, hogy kitérőjük durván fontos. Ugyan arról fogalma sincs, kikkel fognak találkozni és azok mihez kezdenek majd ezekkel az információkkal.*
- Rendben. *Felel egyszerűen. Lassan hozzászoktatja elméjét az új célhoz és a kezdeti keserűség helyét átveszi egy kedves emlék. Éppen a templomban történt, majdnem azelőtt, hogy találkozott az apa-lánya párossal. Rírion arcára széles vigyor költözik, látszólag minden előjel nélkül, mintha csak a pipában lett volna valami extra. Eközben nagyon is józan eszénél van. Mire a főtérre érnek elfogy a tömés és a városi forgatag közepén nem gyújt rá még egyszer. Nem sokára kell vennie újat. Eszében lesz, ha a piacot is meglátogatják a közeljövőben. Addig is, még szokatlan, hogy Xauzur nincs ott körülöttük. Néha keresi a szemével, önkéntelenül. De ha velük lenne, az lenne csak igazán szokatlan mindenki másnak.*
*Elsőre nem túl kellemes a gondolat, hogy bárhová is menjenek a szent evés előtt. Rírion el tudja képzelni, mennyire lehet fáradt és éhes az idősebb elf is, amiből sejti, hogy kitérőjük durván fontos. Ugyan arról fogalma sincs, kikkel fognak találkozni és azok mihez kezdenek majd ezekkel az információkkal.*
- Rendben. *Felel egyszerűen. Lassan hozzászoktatja elméjét az új célhoz és a kezdeti keserűség helyét átveszi egy kedves emlék. Éppen a templomban történt, majdnem azelőtt, hogy találkozott az apa-lánya párossal. Rírion arcára széles vigyor költözik, látszólag minden előjel nélkül, mintha csak a pipában lett volna valami extra. Eközben nagyon is józan eszénél van. Mire a főtérre érnek elfogy a tömés és a városi forgatag közepén nem gyújt rá még egyszer. Nem sokára kell vennie újat. Eszében lesz, ha a piacot is meglátogatják a közeljövőben. Addig is, még szokatlan, hogy Xauzur nincs ott körülöttük. Néha keresi a szemével, önkéntelenül. De ha velük lenne, az lenne csak igazán szokatlan mindenki másnak.*
8288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-20 13:17:08
Üzenet elküldve: 2022-04-20 13:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
- A te lelkeden szárad majd, ha éhen halok.
*Mondja Niev elcsigázottan, valószínűleg azért nem kezd hisztibe, mert túl fáradt most ahhoz. Más esetben azon is nagyon felhúzná az orrát, hogy lebüdösözik, na a lesújtó pillantástól Niev fáradtsága sem védi meg Pyctát, de legalább nem kezd hangosan méltatlankodni. Azért megszagolja tulajdon hónalját és a ruháját, a férfinak sajnos igaza van, bűzlik. A saját szagán kívül ott van rajta az orktábor szaga, a pókbélé, az átkozott hálóké, ráadásul a nedves ruhába remekül beleivódik minden szag, így az éjszaka megspékelte némi füstszaggal is.*
- A te szagod se jobb.
*Hangzik a fáradt és gyenge riposzt, aztán inkább nem is figyel a másik kettőre. Inkább a süteményre koncentrál, ami az övé lehet a papok és egy kiadós fürdés után.
Xauzurtól a város előtt búcsúznak, beletúr az állat bundájába, leguggol elé, orrát az irbisz orrához érinti, mosolyog rá.
Nemsokára a városba érnek, vagyis egyre közelebb kerül a fürdéshez, az ágyhoz és a süteményhez.*
- És hova megyünk a templom után?
*Kérdezi azután, hogy már áthaladtak a főtéren a templom irányába. Máskor elbámulná a szökőkutat, de most csak menni akar, hogy mindent elintézzenek, ami közé és a sütemény közé áll.*
- A te lelkeden szárad majd, ha éhen halok.
*Mondja Niev elcsigázottan, valószínűleg azért nem kezd hisztibe, mert túl fáradt most ahhoz. Más esetben azon is nagyon felhúzná az orrát, hogy lebüdösözik, na a lesújtó pillantástól Niev fáradtsága sem védi meg Pyctát, de legalább nem kezd hangosan méltatlankodni. Azért megszagolja tulajdon hónalját és a ruháját, a férfinak sajnos igaza van, bűzlik. A saját szagán kívül ott van rajta az orktábor szaga, a pókbélé, az átkozott hálóké, ráadásul a nedves ruhába remekül beleivódik minden szag, így az éjszaka megspékelte némi füstszaggal is.*
- A te szagod se jobb.
*Hangzik a fáradt és gyenge riposzt, aztán inkább nem is figyel a másik kettőre. Inkább a süteményre koncentrál, ami az övé lehet a papok és egy kiadós fürdés után.
Xauzurtól a város előtt búcsúznak, beletúr az állat bundájába, leguggol elé, orrát az irbisz orrához érinti, mosolyog rá.
Nemsokára a városba érnek, vagyis egyre közelebb kerül a fürdéshez, az ágyhoz és a süteményhez.*
- És hova megyünk a templom után?
*Kérdezi azután, hogy már áthaladtak a főtéren a templom irányába. Máskor elbámulná a szökőkutat, de most csak menni akar, hogy mindent elintézzenek, ami közé és a sütemény közé áll.*
8287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-19 11:00:38
Üzenet elküldve: 2022-04-19 11:00:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahol a felszín és a mély elválni látszik, onnét jön ő. Csákánya hegyeket aprított, kalapácsa acélt hajlított. Máshoz sem értett. Hosszú út áll mögötte. Hosszabb, mint azt szerette volna, s tán késésben is van már. A hátas pusztulása alaposan lassított tempóján, de el nem tántorította céljától. Ha kutyagolva is, de eljutott a találkozópontig.
Sokan keltek útra Pirtianesből, de az út alaposan szétzilálta a társaságot. Mindegyikük pontosan tudta, merre kell jönnie... Hol találhat csákányuk újra méltó sziklát, s elődeik nyomdokait követve hol lelhetnek sokkal nagyobb kincsre, mint amekkorára Pirtianesben szert tehettek volna bármikor. A szívük vezérelte őket, nem vitás.
Apropó csákány... Van még némi dolga, mielőtt az emberek lakta városból tovább indul. Hallott az út során eleget a városban ténykedő wegtoreniről ahhoz, hogy tudja, kit keressen, ha üzletet kíván kötni. Noha sosem járt ott, hallomásból sem kedveli a tűz városát. Atyjafiai is teljesen más tanokat vallanak, mint ők, akik az igaz úton maradtak. Volt eléghez szerencséje. Azt is tudni véli, miféle kereskedői vannak a tűzvárosnak. Simlis, veszélyes fickók, s Wegtorenből a törvénytelenség szelét is zsákjukban hozzák. Ugyanakkor képesek mindent megoldani, s mindent beszerezni... Neki pedig most pont erre van szüksége. Hátára húzza batyuját, s komoran, súlyos léptekkel indul a kereskedőház keresésére. Legyen az bárhol is.*
A hozzászólás írója (Acélpöröly Gundhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.19 11:03:25
Sokan keltek útra Pirtianesből, de az út alaposan szétzilálta a társaságot. Mindegyikük pontosan tudta, merre kell jönnie... Hol találhat csákányuk újra méltó sziklát, s elődeik nyomdokait követve hol lelhetnek sokkal nagyobb kincsre, mint amekkorára Pirtianesben szert tehettek volna bármikor. A szívük vezérelte őket, nem vitás.
Apropó csákány... Van még némi dolga, mielőtt az emberek lakta városból tovább indul. Hallott az út során eleget a városban ténykedő wegtoreniről ahhoz, hogy tudja, kit keressen, ha üzletet kíván kötni. Noha sosem járt ott, hallomásból sem kedveli a tűz városát. Atyjafiai is teljesen más tanokat vallanak, mint ők, akik az igaz úton maradtak. Volt eléghez szerencséje. Azt is tudni véli, miféle kereskedői vannak a tűzvárosnak. Simlis, veszélyes fickók, s Wegtorenből a törvénytelenség szelét is zsákjukban hozzák. Ugyanakkor képesek mindent megoldani, s mindent beszerezni... Neki pedig most pont erre van szüksége. Hátára húzza batyuját, s komoran, súlyos léptekkel indul a kereskedőház keresésére. Legyen az bárhol is.*
A hozzászólás írója (Acélpöröly Gundhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.19 11:03:25
8286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-12 08:39:20
Üzenet elküldve: 2022-04-12 08:39:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
- A férfias borongás sokkal jobb.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, miközben minden erejét összeszedve igyekszik nem elnevetni magát. Így is eleget tett a férfi kárára, nem akar még jobban a lelkivilágába taposni. Annak ellenére, hogy adja magát a dolog, hogy kicsit piszkálja Tavythot, ha már ennyire mókásan viszi a sült bolond szerepét. Legalábbis reméli, hogy nem ment el tényleg a gógyija, mert az ő emlékeiben azért nem egészen így maradt meg a félvér. Noha akkor sem volt a komolyság mintapéldája és éppen ezt szerette benne igazán. De azért most mégis olyan furcsa az egész jelleme.
Miközben felpillant rá talán a kelleténél jobban elmereng az arcát fürkészve, de olyan jól esik, hogy egy vadidegen helyen van valami megbízhatóan ismerős. Akármennyire is igyekszik elszakadni a múltjától, azért nagyobb magabiztosságot nyújt, hogy annyira még sincs egyedül.*
- Neked ellenállni? Lehetetlen. Főleg, amikor ilyen vérmaszatos a képed.
*Azért nem marad el az a várva várt tőrdöfés. Mindig is szeretett piszkálódni, s ez alól Tavyth sem volt kivétel, bármennyire is kedves a szívének. A viszontlátás öröme pedig csak jobban biztatja benne a kis démont. Ennek ellenére kényelmesen bújik meg a karjai között. Úgy, mint aki évek óta csak erre vágyott. Talán ez nem is áll messze a valóságtól. A feje a kavargó gondolatoktól és aggályoktól lassan kiürül, a valóságba is csak a félvér szavai rángatják vissza. Apró mosolyba húzza ajkait, ahogy egyetértőn rá is bólint.*
- Hát nagy szerencséd van. Amikor elmentél szerintem kicsit megutáltalak, de most úgy érzem, hogy én vagyok a legnagyobb mázlista, hogy viszont láthatlak. Te is hiányoztál.
*Tesz is töredelmes vallomást. S valóban így igaz az egész. Persze megértette, a miérteket. Hiszen ott a kúriában nem nagy jövő várt volna a férfira. Előbb vagy utóbb a gazdag majmok csak arra használták volna, hogy saját szórakoztatásukra neveljenek belőle udvari bolondot. Ahogyan Meséből is háziállatot. Vagy inkább haszon és tenyészállatot, akinek az jutott volna sorsul, hogy kézről-kézre adogassák a nagyurak. Kettejük között csak az volt a különbség, hogy Tavyth mehetett szabad akaratából, neki viszont a szökés jutott reszortul. De megküzdött ezzel és ennél jobbra nem is fordulhatott volna a dolga. Az igaz, hogy gyanúsan tökéletes ez az egész, de az aggályok előtt inkább ki szeretné élvezni a helyzetet. Látja a félvér szemében a borússágot, de ez sem szegi a jókedvét és a nyugalmát sem bolygatja meg. Még akkor sem, ha sejti, hogy a férfi sejti mi lehetett az utolsó csepp a pohárban.*
- Persze, majd mesélek.
*Bólogat is rá, de magában jól tudja, hogy ameddig csak lehet kerüli majd a témát. Majd talán akkor belekezd, ha úgy érzi, hogy már elfér egy kis borongós hangulat is közöttük.*
- De előbb neked kell elmesélned, hogy miért nem látom sehol kiplakátolva a nagy és híres Tavyth arcképét.
*Tereli is tovább a témát, de úgy fest, hogy ez a férfinak ugyan úgy nem kedves, ahogy neki sem a wegtoreni élet. Így nem is firtatja, csak hagyja, hogy haladjanak az árral. Minek ússzon szembe vele, ha most az fárasztó és kényelmetlen lenne?*
- Akkor mutasd azt az egész jó helyet.
*Pattan is, hogy haladhasson a férfival. Kézbe veszi az összetákolt csomagját, s noha fenntartásokkal, de azért már bátrabban veti bele magát a tömegbe. Egyenesen abba az irányba, amelybe Tavyth igazította el.*
- Mióta vagy itt?
*Sandít fel közben rá. Kicsit igyekszik általánosra venni a témát. Úgy tűnik, hogy mindkettejüknek van olyan, amit nem szívesen bolygatna fel. Ezt pedig tiszteletben tartja. Pár röpke pillantással jutalmazza a férfit, majd hosszú sóhajjal fordul vissza előre. Lassan felsejlik előtte egy cégéres, nagy kőépület. Ha szerencséje van, akkor éppen az az, amit fel akarnak keresni. Reméli, mert erre az izgalomra le tudna gurítani valamit, ami erősebb egy egyszerű teánál vagy pohár víznél.*
- Nem írtál. Azt hittem fogsz.
*Igyekszik könnyedre venni a hangját, mintha igazából nem is számítana a dolog. Pedig mennyire várta az első időkben, hogy hallhasson róla. Igaz, hogy van mit fejlődnie az írás és olvasás terén, de mindig akadt volna valaki, akit segítségül hívjon. Az idő meg telt, levél nem érkezett egy sem, a lánynak pedig lassan kezdték beadagolni, hogy Tavyth számára is ugyan olyan jelentéktelen, mint bárki másnak. Mese pedig apránként el is hitte. Óriási volt a neheztelés és az utálat, de valahogy ez pillanatok alatt köddé is vált, amint felismerte régi kedves ismerősét. Egy biztos és örömteli pontot a múltjából.*
- A férfias borongás sokkal jobb.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, miközben minden erejét összeszedve igyekszik nem elnevetni magát. Így is eleget tett a férfi kárára, nem akar még jobban a lelkivilágába taposni. Annak ellenére, hogy adja magát a dolog, hogy kicsit piszkálja Tavythot, ha már ennyire mókásan viszi a sült bolond szerepét. Legalábbis reméli, hogy nem ment el tényleg a gógyija, mert az ő emlékeiben azért nem egészen így maradt meg a félvér. Noha akkor sem volt a komolyság mintapéldája és éppen ezt szerette benne igazán. De azért most mégis olyan furcsa az egész jelleme.
Miközben felpillant rá talán a kelleténél jobban elmereng az arcát fürkészve, de olyan jól esik, hogy egy vadidegen helyen van valami megbízhatóan ismerős. Akármennyire is igyekszik elszakadni a múltjától, azért nagyobb magabiztosságot nyújt, hogy annyira még sincs egyedül.*
- Neked ellenállni? Lehetetlen. Főleg, amikor ilyen vérmaszatos a képed.
*Azért nem marad el az a várva várt tőrdöfés. Mindig is szeretett piszkálódni, s ez alól Tavyth sem volt kivétel, bármennyire is kedves a szívének. A viszontlátás öröme pedig csak jobban biztatja benne a kis démont. Ennek ellenére kényelmesen bújik meg a karjai között. Úgy, mint aki évek óta csak erre vágyott. Talán ez nem is áll messze a valóságtól. A feje a kavargó gondolatoktól és aggályoktól lassan kiürül, a valóságba is csak a félvér szavai rángatják vissza. Apró mosolyba húzza ajkait, ahogy egyetértőn rá is bólint.*
- Hát nagy szerencséd van. Amikor elmentél szerintem kicsit megutáltalak, de most úgy érzem, hogy én vagyok a legnagyobb mázlista, hogy viszont láthatlak. Te is hiányoztál.
*Tesz is töredelmes vallomást. S valóban így igaz az egész. Persze megértette, a miérteket. Hiszen ott a kúriában nem nagy jövő várt volna a férfira. Előbb vagy utóbb a gazdag majmok csak arra használták volna, hogy saját szórakoztatásukra neveljenek belőle udvari bolondot. Ahogyan Meséből is háziállatot. Vagy inkább haszon és tenyészállatot, akinek az jutott volna sorsul, hogy kézről-kézre adogassák a nagyurak. Kettejük között csak az volt a különbség, hogy Tavyth mehetett szabad akaratából, neki viszont a szökés jutott reszortul. De megküzdött ezzel és ennél jobbra nem is fordulhatott volna a dolga. Az igaz, hogy gyanúsan tökéletes ez az egész, de az aggályok előtt inkább ki szeretné élvezni a helyzetet. Látja a félvér szemében a borússágot, de ez sem szegi a jókedvét és a nyugalmát sem bolygatja meg. Még akkor sem, ha sejti, hogy a férfi sejti mi lehetett az utolsó csepp a pohárban.*
- Persze, majd mesélek.
*Bólogat is rá, de magában jól tudja, hogy ameddig csak lehet kerüli majd a témát. Majd talán akkor belekezd, ha úgy érzi, hogy már elfér egy kis borongós hangulat is közöttük.*
- De előbb neked kell elmesélned, hogy miért nem látom sehol kiplakátolva a nagy és híres Tavyth arcképét.
*Tereli is tovább a témát, de úgy fest, hogy ez a férfinak ugyan úgy nem kedves, ahogy neki sem a wegtoreni élet. Így nem is firtatja, csak hagyja, hogy haladjanak az árral. Minek ússzon szembe vele, ha most az fárasztó és kényelmetlen lenne?*
- Akkor mutasd azt az egész jó helyet.
*Pattan is, hogy haladhasson a férfival. Kézbe veszi az összetákolt csomagját, s noha fenntartásokkal, de azért már bátrabban veti bele magát a tömegbe. Egyenesen abba az irányba, amelybe Tavyth igazította el.*
- Mióta vagy itt?
*Sandít fel közben rá. Kicsit igyekszik általánosra venni a témát. Úgy tűnik, hogy mindkettejüknek van olyan, amit nem szívesen bolygatna fel. Ezt pedig tiszteletben tartja. Pár röpke pillantással jutalmazza a férfit, majd hosszú sóhajjal fordul vissza előre. Lassan felsejlik előtte egy cégéres, nagy kőépület. Ha szerencséje van, akkor éppen az az, amit fel akarnak keresni. Reméli, mert erre az izgalomra le tudna gurítani valamit, ami erősebb egy egyszerű teánál vagy pohár víznél.*
- Nem írtál. Azt hittem fogsz.
*Igyekszik könnyedre venni a hangját, mintha igazából nem is számítana a dolog. Pedig mennyire várta az első időkben, hogy hallhasson róla. Igaz, hogy van mit fejlődnie az írás és olvasás terén, de mindig akadt volna valaki, akit segítségül hívjon. Az idő meg telt, levél nem érkezett egy sem, a lánynak pedig lassan kezdték beadagolni, hogy Tavyth számára is ugyan olyan jelentéktelen, mint bárki másnak. Mese pedig apránként el is hitte. Óriási volt a neheztelés és az utálat, de valahogy ez pillanatok alatt köddé is vált, amint felismerte régi kedves ismerősét. Egy biztos és örömteli pontot a múltjából.*
8285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:26:13
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:26:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
-Ez nem igaz. Egyáltalán nem picsogok... Én férfiasan borongok. És van is miért. Nézd, itt mintha már el is kezdett volna lilulni... Ja nem várj, ez csak egy kis kosz.
*Mondja, miközben szórakozottan megvakarja a tarkóját. Nem mintha ténylegesen fájna neki, de úgy látszik, ha tartja magát ehhez a stílushoz, abból baj nem lehet. Épp eléggé hozzá szokott, ahhoz, hogy a hülyét játssza. Oly annyira talán, hogy szinte már nem is játék. Mikor a városba került, az első héten sikerült nem épp a "legpolgárbarátabb" bandához szegődnie. Már nem mintha akart volna, de épp ihlet forrás után kutatott, olyan helyen, ahova más még a város őrséggel is csak talaj részegen merne bemenni. Aztán sikerült olyan dolgokat meghallania, amiket igazán nem szeretett volna, így kénytelen volt, a hülyét játszani, nehogy vágjanak neki még egy lyukat oda, ahol egy is éppen elég. Aztán teltek a hetek és rajta ragadt. Ha datálnia kellene, valószínűleg ez idő tájt szokott rá a magában beszédre is. Végül az őrség a nyomára akadt a bandának, ahol is csak azért sikerült megmenekülnie, mert a már jól betanult ostobaságát használta. Azt hihetne az ember, hogy Tavyth megtalálta a tökéletes túlélő eszközt. Ami egyrészt igaz, másrész viszont, nagyon nehéz le
vetkőzni.
A lány kérésére, kissé felfújja magát. *
-Dehogy fogom be, majd akkor amikor én aka... persze már be is fogtam.
*Fejezi be végül, a lány tekintetét látva. Arcát kissé elhúzza és szemeit is résnyire zárja, várva Mese következő tőrdöfését, de amaz, csak közelebb húzza magához. Jólesően konstatálja a bőréhez érő hűs anyagot, hálásan tekint a lányra. Viszont mikor a műveletet megkoronázva egy csókot lehel rá, csak kajánul elmosolyodik. *
-Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem. Hát igen... He?
*Harapja el a mondat végét, mikor a lány hozzá simul. Momentán egy pofonra inkább számított, mint erre. Szabad kezével kissé remegve megérinti a lány vállát. *
~Milyen apró. ~
*Hökken meg és gondolatban, már pofozza is magát fel. *
~Te idióta. Hisz emlékszel milyen volt. Még ha most meg is játsza az erőset Mese akkor is csak... Mese. ~
*Még ha törékenynek éppen nem is nevezné, de egyedül lenni egy ismeretlen városban több, mint amit ezek az apró vállak el tudnának bírni. Neki kéne a legjobban tudni, hogy milyen mocsok egy érzés ez. És mikor végre talál, egy legalább nyomokba stabil pontot, kiderül róla, hogy időközben sültbolonddá vált. *
~Újabb piros pont Tavyth, gratulálok. Még szerzel kettőt és tiéd lehet egy akciós az év hülyéje tábla. De aztán jól látható helyre akaszd majd. ~
*A fejében lévő hangra nem is figyelve, két karjávál lassan átöleli a lányt, majd nem túl erősen magához szorítja. *
-Örülök, hogy itt vagy. Amíg meg nem láttalak, nem is tudtam, hogy ennyire hiányzol.
*A lány testéből áradó meleg megnyugvással tölti el. Eszébe jutnak a régi szép idők. Máskor nevetne az ilyen sablonos dolgokon és nem hinné el, hogy vele megtörténhetnek, de úgy látszik ezek a dolgok nem véletlenül klisék. *
-Azért, mert túl tökéletes. Az, hogy épp akkor érkezz meg, amikor távozni készülnék. Az élet nem ír ilyen tökéletes történeteket.
*Kibújik az ölelésből és egy picit hátrébb húzódik, hogy jobban szemügyre tudja venni a lányt. Úgy van, ahogy gondolta. Semmit nem változott, bár olyan sok idő azért nem telt el, mióta könnyes búcsút intett a kúriának. *
-Szóval elszöktél. *Dünnyögi, miközben azon gondolkodik, mi vehette rá, hogy ilyen elkeseredett lépést tegyen. Van ugyan néhány ötlete, de nagyon reméli, hogy nincs igaza. *
-Ez egy olyan dolog, amiről hosszabban szeretnék hallani.
*Fejezi be végül egy erőltetett mosollyal, de szemei mögül nem tűnnek el a felhők. Bár hogy mitől lett olyan ideges arra nem tudna választ adni. *
~Már megint hazudsz magadnak. ~
*Sóhajt a hang lemondóan, de a félvér erre már csak legyint. Most, hogy itt van a lány, sikerül figyelmen kívül hagynia a belső hangot. *
-Ezt éppen nem mondanám. *Vakarja meg a feje búbját az előző erőltetett mosoly kíséretében, bár felhők helyett, most csak a szégyen pírja játszik az arcán *
-Nos igen a szerencsétlen áldozatot talán túl jól is tudom alakítani.
*Mikor eljött, olyan nagy szavak társaságában távozott, hogy a leghíresebb előadó lesz, akit csak a hátán hordott Arthenior. És bár már akkor is sejtette, hogy ez egy olyan vágyálom, ami csak ingoványos talajra vezetheti, azt nem gondolta, hogy egy kész futóhomok lesz. Így, hogy ne kelljen egyenes választ adni, inkább ráharap a következő témára. *
-Arra semmi szükség, milyen férfi lennék, ha hagynám, hogy te fizess helyettem.
*Dülleszti ki kissé a mellkasát, miközben vidáman az erszényére csap, ami egy fájdalmas sóhaj kíséretében papírvékonyra lapul. A félvér erre kissé újra elpirul, majd megköszörüli a torkát. *
-Khm. Akarom mondani, milyen férfi lennék, ha elutasítanék egy ilyen csodálatos ajánlatot. Nos éppen ismerek egy egész jó helyet.
*Karolja át egy picit a lány vállát, hogy a megfelelő irányba tessékelje, majd elindul mellette a Pegazus felé. *
-Ez nem igaz. Egyáltalán nem picsogok... Én férfiasan borongok. És van is miért. Nézd, itt mintha már el is kezdett volna lilulni... Ja nem várj, ez csak egy kis kosz.
*Mondja, miközben szórakozottan megvakarja a tarkóját. Nem mintha ténylegesen fájna neki, de úgy látszik, ha tartja magát ehhez a stílushoz, abból baj nem lehet. Épp eléggé hozzá szokott, ahhoz, hogy a hülyét játssza. Oly annyira talán, hogy szinte már nem is játék. Mikor a városba került, az első héten sikerült nem épp a "legpolgárbarátabb" bandához szegődnie. Már nem mintha akart volna, de épp ihlet forrás után kutatott, olyan helyen, ahova más még a város őrséggel is csak talaj részegen merne bemenni. Aztán sikerült olyan dolgokat meghallania, amiket igazán nem szeretett volna, így kénytelen volt, a hülyét játszani, nehogy vágjanak neki még egy lyukat oda, ahol egy is éppen elég. Aztán teltek a hetek és rajta ragadt. Ha datálnia kellene, valószínűleg ez idő tájt szokott rá a magában beszédre is. Végül az őrség a nyomára akadt a bandának, ahol is csak azért sikerült megmenekülnie, mert a már jól betanult ostobaságát használta. Azt hihetne az ember, hogy Tavyth megtalálta a tökéletes túlélő eszközt. Ami egyrészt igaz, másrész viszont, nagyon nehéz le
vetkőzni.
A lány kérésére, kissé felfújja magát. *
-Dehogy fogom be, majd akkor amikor én aka... persze már be is fogtam.
*Fejezi be végül, a lány tekintetét látva. Arcát kissé elhúzza és szemeit is résnyire zárja, várva Mese következő tőrdöfését, de amaz, csak közelebb húzza magához. Jólesően konstatálja a bőréhez érő hűs anyagot, hálásan tekint a lányra. Viszont mikor a műveletet megkoronázva egy csókot lehel rá, csak kajánul elmosolyodik. *
-Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem. Hát igen... He?
*Harapja el a mondat végét, mikor a lány hozzá simul. Momentán egy pofonra inkább számított, mint erre. Szabad kezével kissé remegve megérinti a lány vállát. *
~Milyen apró. ~
*Hökken meg és gondolatban, már pofozza is magát fel. *
~Te idióta. Hisz emlékszel milyen volt. Még ha most meg is játsza az erőset Mese akkor is csak... Mese. ~
*Még ha törékenynek éppen nem is nevezné, de egyedül lenni egy ismeretlen városban több, mint amit ezek az apró vállak el tudnának bírni. Neki kéne a legjobban tudni, hogy milyen mocsok egy érzés ez. És mikor végre talál, egy legalább nyomokba stabil pontot, kiderül róla, hogy időközben sültbolonddá vált. *
~Újabb piros pont Tavyth, gratulálok. Még szerzel kettőt és tiéd lehet egy akciós az év hülyéje tábla. De aztán jól látható helyre akaszd majd. ~
*A fejében lévő hangra nem is figyelve, két karjávál lassan átöleli a lányt, majd nem túl erősen magához szorítja. *
-Örülök, hogy itt vagy. Amíg meg nem láttalak, nem is tudtam, hogy ennyire hiányzol.
*A lány testéből áradó meleg megnyugvással tölti el. Eszébe jutnak a régi szép idők. Máskor nevetne az ilyen sablonos dolgokon és nem hinné el, hogy vele megtörténhetnek, de úgy látszik ezek a dolgok nem véletlenül klisék. *
-Azért, mert túl tökéletes. Az, hogy épp akkor érkezz meg, amikor távozni készülnék. Az élet nem ír ilyen tökéletes történeteket.
*Kibújik az ölelésből és egy picit hátrébb húzódik, hogy jobban szemügyre tudja venni a lányt. Úgy van, ahogy gondolta. Semmit nem változott, bár olyan sok idő azért nem telt el, mióta könnyes búcsút intett a kúriának. *
-Szóval elszöktél. *Dünnyögi, miközben azon gondolkodik, mi vehette rá, hogy ilyen elkeseredett lépést tegyen. Van ugyan néhány ötlete, de nagyon reméli, hogy nincs igaza. *
-Ez egy olyan dolog, amiről hosszabban szeretnék hallani.
*Fejezi be végül egy erőltetett mosollyal, de szemei mögül nem tűnnek el a felhők. Bár hogy mitől lett olyan ideges arra nem tudna választ adni. *
~Már megint hazudsz magadnak. ~
*Sóhajt a hang lemondóan, de a félvér erre már csak legyint. Most, hogy itt van a lány, sikerül figyelmen kívül hagynia a belső hangot. *
-Ezt éppen nem mondanám. *Vakarja meg a feje búbját az előző erőltetett mosoly kíséretében, bár felhők helyett, most csak a szégyen pírja játszik az arcán *
-Nos igen a szerencsétlen áldozatot talán túl jól is tudom alakítani.
*Mikor eljött, olyan nagy szavak társaságában távozott, hogy a leghíresebb előadó lesz, akit csak a hátán hordott Arthenior. És bár már akkor is sejtette, hogy ez egy olyan vágyálom, ami csak ingoványos talajra vezetheti, azt nem gondolta, hogy egy kész futóhomok lesz. Így, hogy ne kelljen egyenes választ adni, inkább ráharap a következő témára. *
-Arra semmi szükség, milyen férfi lennék, ha hagynám, hogy te fizess helyettem.
*Dülleszti ki kissé a mellkasát, miközben vidáman az erszényére csap, ami egy fájdalmas sóhaj kíséretében papírvékonyra lapul. A félvér erre kissé újra elpirul, majd megköszörüli a torkát. *
-Khm. Akarom mondani, milyen férfi lennék, ha elutasítanék egy ilyen csodálatos ajánlatot. Nos éppen ismerek egy egész jó helyet.
*Karolja át egy picit a lány vállát, hogy a megfelelő irányba tessékelje, majd elindul mellette a Pegazus felé. *
8284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-10 23:54:24
Üzenet elküldve: 2022-04-10 23:54:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
*Ahogy a fájdalmas grimaszt megpillantja kissé talán észbe kap, így a komolyabb baj előtt rántja is vissza a kezét. Na nem mintha félne attól, hogy puszta kézzel bárkiben is nagyobb kárt tudna tenni, de ki tudja. Jobb nem kockáztatni. Abban teljes mértékben egyet ért, hogy hölgynek elég túlzás lenne titulálni őt, na, de a másik jelzőt igazán kikéri magának. Morcosan összeráncolt homlokkal horkant fel, ahogy karba tett kezekkel kezdi szuggerálni a másikat.*
- Igaz is. Te lányosabban picsogsz.
*Dünnyögi vére sértetten, de hamar elillan a harag, ahogy emlékeiből előugrik egy ismerős arc, kinek gazdája most itt áll előtte teljes valójában. Vagyis azt hiszi. A habogás őt is igencsak elbizonytalanítja, de újabb emlékek sora végül kaján vigyort varázsolnak az arcára. Még a kussoltatást sem veszi magára. Meg kell hagyni, ennyi idő után is remek előadóművész a férfi. Mindenesetre csendben marad, amíg a félvér is dűlőre jut magával. Addig ő maga elfordulva oldja szét kissé a vászon csomagját, hogy egy darab rongyot kihalászva belőle a szökőkút szélére üljön.*
- Végeztél? Befogtad végre?
*Fáradt sóhajjal sandít rá, de ajkain bujkál egy kedves mosoly, ami talán régi önmagára emlékezteti majd a szerencsétlent. Nem egyszerű ez a viszontlátás, viszont Mese mentségére legyen mondva, hogy a tömegben mindig is hamar ingerlékennyé vált. De ezt a másik alig ha tudhatja, hisz jószerével a nő igyekezett az efféle helyzeteket óvatosan kerülni. Amint végre a másik tényleg elhallgat, egyszerűen csak a csuklójára fog, ha fáj, ha nem, s óvatosan maga mellé húzza. Még nem kezd bele a mesébe. Megtanulta, hogy ha egy kicsit megváratja a közönséget, akkor amaz még inkább kíváncsi lesz az előadásra. Így csak belemártja a hideg vízbe a rongyot, majd a fájó csuklót az ölébe húzva tekeri rá finoman. Ahogy pedig a csomót is megszerkeszti, hogy tartson valamit a borogatás egy apró gyógypuszit nyom a tetejére, s csak ezután emeli vissza sárgáit a férfi arcára.*
- Szia Tavyth. Öröm látni.
*Kacsint pajkosan a félvérre, majd tekintete már a tömegre fókuszál.*
- Az is a régi, csak eddig nem volt szerencséd ezzel is találkozni. A tömeg és én sosem voltunk pajtások.
*Magyarázza meg hamarost a dolgokat, majd a férfinak dőlve hunyja le egy pillanatra a szemeit, ahogy egy hosszú sóhajjal engedi ki magából a felgyűlt feszültség utolsó darabkáit is.*
- Halkabban károgj.
*Sandít fel lopva, majd frufruját kifújva az arcából ismét visszacsukja szemeit, miközben a férfi mellkasának dönti a fejét. A szívverésének és a szökőkút duettje lassan maga mögé szorítja a városi zsivajt, amitől arca is enyhültebbé válik. Lassan kisimul, már a homlokát sem ráncolja, lélegzetvételének egyenletessége is letaszítja a zaklatott pihegést.*
- Miért ne lehetnék pont én? *Dünnyögi az orra alatt.* Pont itt? Pont te is pont itt vagy. Pont sokan jönnek pont Artheniorba, ahogy hallottam.
*Vigyorodik el kajánul, ahogy most már kiegyenesedve ül Tavyval szemben maga alá húzva a lábait. Félrebillentett fejjel várja frappáns kérdésére a frappáns választ, végül pedig folytatja.*
- Megszöktem.
*Rántja meg egyszerűen a vállait, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy ily módon jut szabadsághoz.*
- Te itt lettél híres zenész? Vagy színdarabokban játszol? Ahogy nézem a szerencsétlen áldozat szerepe igen jól megy.
*Kuncog fel a csipkelődésen, majd lopva körbe pillant a téren.*
- Van itt valami fogadó? Éhen döglöm. Meg inni is kéne valamit. Tudod egyszer egy wegtoreni öregtől hallottam, hogy akkor érik be igazán a nap, ha tele has étellel, a fej alkohollal és az ágy szeretővel. Meg kéne nézni, hogy igaza volt e.
*Vigyorodik el szélesen, miközben fürkésző tekintetét ismét a félvér élvezheti.*
- Meghívlak valamire fájdalomdíj gyanánt.
*Bök fejével a sérült csukló felé.*
*Ahogy a fájdalmas grimaszt megpillantja kissé talán észbe kap, így a komolyabb baj előtt rántja is vissza a kezét. Na nem mintha félne attól, hogy puszta kézzel bárkiben is nagyobb kárt tudna tenni, de ki tudja. Jobb nem kockáztatni. Abban teljes mértékben egyet ért, hogy hölgynek elég túlzás lenne titulálni őt, na, de a másik jelzőt igazán kikéri magának. Morcosan összeráncolt homlokkal horkant fel, ahogy karba tett kezekkel kezdi szuggerálni a másikat.*
- Igaz is. Te lányosabban picsogsz.
*Dünnyögi vére sértetten, de hamar elillan a harag, ahogy emlékeiből előugrik egy ismerős arc, kinek gazdája most itt áll előtte teljes valójában. Vagyis azt hiszi. A habogás őt is igencsak elbizonytalanítja, de újabb emlékek sora végül kaján vigyort varázsolnak az arcára. Még a kussoltatást sem veszi magára. Meg kell hagyni, ennyi idő után is remek előadóművész a férfi. Mindenesetre csendben marad, amíg a félvér is dűlőre jut magával. Addig ő maga elfordulva oldja szét kissé a vászon csomagját, hogy egy darab rongyot kihalászva belőle a szökőkút szélére üljön.*
- Végeztél? Befogtad végre?
*Fáradt sóhajjal sandít rá, de ajkain bujkál egy kedves mosoly, ami talán régi önmagára emlékezteti majd a szerencsétlent. Nem egyszerű ez a viszontlátás, viszont Mese mentségére legyen mondva, hogy a tömegben mindig is hamar ingerlékennyé vált. De ezt a másik alig ha tudhatja, hisz jószerével a nő igyekezett az efféle helyzeteket óvatosan kerülni. Amint végre a másik tényleg elhallgat, egyszerűen csak a csuklójára fog, ha fáj, ha nem, s óvatosan maga mellé húzza. Még nem kezd bele a mesébe. Megtanulta, hogy ha egy kicsit megváratja a közönséget, akkor amaz még inkább kíváncsi lesz az előadásra. Így csak belemártja a hideg vízbe a rongyot, majd a fájó csuklót az ölébe húzva tekeri rá finoman. Ahogy pedig a csomót is megszerkeszti, hogy tartson valamit a borogatás egy apró gyógypuszit nyom a tetejére, s csak ezután emeli vissza sárgáit a férfi arcára.*
- Szia Tavyth. Öröm látni.
*Kacsint pajkosan a félvérre, majd tekintete már a tömegre fókuszál.*
- Az is a régi, csak eddig nem volt szerencséd ezzel is találkozni. A tömeg és én sosem voltunk pajtások.
*Magyarázza meg hamarost a dolgokat, majd a férfinak dőlve hunyja le egy pillanatra a szemeit, ahogy egy hosszú sóhajjal engedi ki magából a felgyűlt feszültség utolsó darabkáit is.*
- Halkabban károgj.
*Sandít fel lopva, majd frufruját kifújva az arcából ismét visszacsukja szemeit, miközben a férfi mellkasának dönti a fejét. A szívverésének és a szökőkút duettje lassan maga mögé szorítja a városi zsivajt, amitől arca is enyhültebbé válik. Lassan kisimul, már a homlokát sem ráncolja, lélegzetvételének egyenletessége is letaszítja a zaklatott pihegést.*
- Miért ne lehetnék pont én? *Dünnyögi az orra alatt.* Pont itt? Pont te is pont itt vagy. Pont sokan jönnek pont Artheniorba, ahogy hallottam.
*Vigyorodik el kajánul, ahogy most már kiegyenesedve ül Tavyval szemben maga alá húzva a lábait. Félrebillentett fejjel várja frappáns kérdésére a frappáns választ, végül pedig folytatja.*
- Megszöktem.
*Rántja meg egyszerűen a vállait, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy ily módon jut szabadsághoz.*
- Te itt lettél híres zenész? Vagy színdarabokban játszol? Ahogy nézem a szerencsétlen áldozat szerepe igen jól megy.
*Kuncog fel a csipkelődésen, majd lopva körbe pillant a téren.*
- Van itt valami fogadó? Éhen döglöm. Meg inni is kéne valamit. Tudod egyszer egy wegtoreni öregtől hallottam, hogy akkor érik be igazán a nap, ha tele has étellel, a fej alkohollal és az ágy szeretővel. Meg kéne nézni, hogy igaza volt e.
*Vigyorodik el szélesen, miközben fürkésző tekintetét ismét a félvér élvezheti.*
- Meghívlak valamire fájdalomdíj gyanánt.
*Bök fejével a sérült csukló felé.*
8283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-10 21:22:39
Üzenet elküldve: 2022-04-10 21:22:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
-Auh.
*Rántja el a férfi a kezét, miközben arca színpadias grimaszba torzul. *
-Nem hölgy vagy te, hanem gorilla.
*Húzza el a száját, miközben továbbra is fájó kezét dörzsölgeti. *
-Ez tuti nyomot fog hagyni. Így megrongálni egy művész eszközét. Mégis mivel érdemeltem ezt ki?
*Kérdezi durcásan, miközben felhúzza a szemöldökét. A lány kérdésére kissé összezavarodik. Ugyan nem számított nyakba borulós találkozóra, vagy örömkönnyekre, de ilyen ellenszenvre sem. Ez pedig csak akkor lehet indokolt, ha tényleg összetévesztette a lányt valakivel. Az emlékeiben élő személy nem tenne ilyet. Legalább is ok nélkül nem, sőt még okkal sem. Ugyan nem sok kreol ember él erre felé, így azt hihetné az ember, hogy ha egyet lát, akkor az az, akit ismer. Általánosítás. Rossz Tavyth rossz.
Egy egyszerű kérdés hallatán sikerült a lehető legjobban összezavarnia magát, szóval kielégítő válasz helyett, csak hebegésre futja. *
-Mármint én? Azt hiszem nem, mármint igen én én vagyok, feltéve, ha a te alatt rám gondolsz. Akkor viszont nem én nem te, hanem én vagyok, vagyis...
*Dobálja egymás után a félmondatokat, amik végül egy olyan kotyvaszt alkottak, amit még a legnagyobb elmék is csak komoly önbizalom növelő tréning után mernének csak megpróbálni kibogozni. *
~Hahaha. Hogy te mekkora barom vagy. Komolyan mondom, más ezért pénzt kérne, te meg ingyen adsz ilyen kabarét... vagy csak ekkora idióta vagy? ~
-Kuss.
*Ripakodik saját magára, majd hirtelen a szája elé kapja a kezét. *
-Bocsánat, ezt nem neked mondtam.
~És szerinted, mit fog hinni, mégis kinek? Vagy közölni akarod vele, hogy mostanában rászoktál arra, hogy magadban beszélj, annyira nincs kivel társalognod? Ez egyrészt végtelenül szánalmas, másrészt egyenes utat jelent, valamelyik ál tudós kése alá. ~
*Tavyth összeszorítja a száját, hogy még véletlenül se válaszoljon, nem akarja tovább ásni a saját sírját. Miközben így tesz, a lány arcát kémleli hátha meglát benne valamit, ami nyomra vezetheti. Végül megakad a tekintete a lány szemein és egyből minden kétsége elszáll. Nagyon is jól ismeri ezeket a szemeket. Sokszor nézett már a mélyükre, bár ilyen haragosnak még egyszer sem látta őket. Vagy csak az idő szépíti az emlékeit? Nos az is könnyen meglehet. *
-Szervusz Mese. Elég öhm... sokat változtál. Már ami a habitusod illeti. Minden más maradt a régi.
*Tekint le lopva Mese keblére, de gyorsan el is rántja a tekintetét, félve a lány haragjától. *
-De ami ennél fontosabb, mégis mit keresel itt? Mármint pont te, pont itt. Ha szabad így fogalmaznom, ez több mint érdekes.
-Auh.
*Rántja el a férfi a kezét, miközben arca színpadias grimaszba torzul. *
-Nem hölgy vagy te, hanem gorilla.
*Húzza el a száját, miközben továbbra is fájó kezét dörzsölgeti. *
-Ez tuti nyomot fog hagyni. Így megrongálni egy művész eszközét. Mégis mivel érdemeltem ezt ki?
*Kérdezi durcásan, miközben felhúzza a szemöldökét. A lány kérdésére kissé összezavarodik. Ugyan nem számított nyakba borulós találkozóra, vagy örömkönnyekre, de ilyen ellenszenvre sem. Ez pedig csak akkor lehet indokolt, ha tényleg összetévesztette a lányt valakivel. Az emlékeiben élő személy nem tenne ilyet. Legalább is ok nélkül nem, sőt még okkal sem. Ugyan nem sok kreol ember él erre felé, így azt hihetné az ember, hogy ha egyet lát, akkor az az, akit ismer. Általánosítás. Rossz Tavyth rossz.
Egy egyszerű kérdés hallatán sikerült a lehető legjobban összezavarnia magát, szóval kielégítő válasz helyett, csak hebegésre futja. *
-Mármint én? Azt hiszem nem, mármint igen én én vagyok, feltéve, ha a te alatt rám gondolsz. Akkor viszont nem én nem te, hanem én vagyok, vagyis...
*Dobálja egymás után a félmondatokat, amik végül egy olyan kotyvaszt alkottak, amit még a legnagyobb elmék is csak komoly önbizalom növelő tréning után mernének csak megpróbálni kibogozni. *
~Hahaha. Hogy te mekkora barom vagy. Komolyan mondom, más ezért pénzt kérne, te meg ingyen adsz ilyen kabarét... vagy csak ekkora idióta vagy? ~
-Kuss.
*Ripakodik saját magára, majd hirtelen a szája elé kapja a kezét. *
-Bocsánat, ezt nem neked mondtam.
~És szerinted, mit fog hinni, mégis kinek? Vagy közölni akarod vele, hogy mostanában rászoktál arra, hogy magadban beszélj, annyira nincs kivel társalognod? Ez egyrészt végtelenül szánalmas, másrészt egyenes utat jelent, valamelyik ál tudós kése alá. ~
*Tavyth összeszorítja a száját, hogy még véletlenül se válaszoljon, nem akarja tovább ásni a saját sírját. Miközben így tesz, a lány arcát kémleli hátha meglát benne valamit, ami nyomra vezetheti. Végül megakad a tekintete a lány szemein és egyből minden kétsége elszáll. Nagyon is jól ismeri ezeket a szemeket. Sokszor nézett már a mélyükre, bár ilyen haragosnak még egyszer sem látta őket. Vagy csak az idő szépíti az emlékeit? Nos az is könnyen meglehet. *
-Szervusz Mese. Elég öhm... sokat változtál. Már ami a habitusod illeti. Minden más maradt a régi.
*Tekint le lopva Mese keblére, de gyorsan el is rántja a tekintetét, félve a lány haragjától. *
-De ami ennél fontosabb, mégis mit keresel itt? Mármint pont te, pont itt. Ha szabad így fogalmaznom, ez több mint érdekes.
8282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-08 18:44:49
Üzenet elküldve: 2022-04-08 18:44:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
*Világ életében gyűlölte a szekeres utakat. Nem a zötykölődéssel, a kényelmetlenséggel voltak a problémái, hanem magával az egésszel. Az emlékekkel, amit a felszínre hozott egy másnak oly egyszerű, olyan semmit mondó utazás. De ahogy mondani szokás a szükség nagy úr, s most utasként, nem pedig szolgaként ül az öregember mellett. Noha csuklóin mindmáig éktelenkednek a fém karperecek, melyek hovatartozásának bizonyítékai, most mégis úgy utazik valami új felé, hogy szabad. Hisz azzá tette magát. Nem kötik szabályok, béklyók, senkinek sem tartozik elszámolással. Nyugodtan indulhat meg egy új világ felé, ahol talán végre megtalálja az otthont. Ahova kötődhet a szíve, ugyanis az évek óta tartó rabság hatására nehezen marad meg huzamosabb ideig egy helyen. Viszont a levegő városát utazása során nem egy dicsérő szóval illették. Egy falak nélküli város, amely így is meg tudja védeni magát. Ellenben vele, ki az évek nyomása alatt erős kőfalakat húzott maga köré, hogy a külvilág mocskától védje magát. Ez vonzotta a bizalmatlanságot és undort, amit mások iránt érez. De talán jobb is egyedül. Nem kell féltenie senkit, senkitől sem kell függenie, nem tartozik sehová elszámolással. Az enyhe, nyirkos szelet is máshogy élvezi így. Noha kissé hiányzik számára a tűző napsütés, a forró homok a talpa alatt, de mindenhol jobb most, mint ott Wegtorenben. Talán épp az enyhe idő lesz az, amit igazán meg fog kedvelni a kreolbőrű leány.*
- Megérkeztünk kedves.
*Csendül fel fülében az érdes férfi hang. Szeme sarkából pillant az öregember mosolygós arcára, ahogy az megáll a város mellett. Sárga íriszeivel fürkészi egy ideig a ráncos arcot, végül csak némán és mosolytalanul bólint aprót, kézbe veszi maga mellől rongyba csomagolt holmijait és lepattan a szekérről.*
- Vigyázzon magára öreg.
*Int futólag, majd mély sóhajjal indul meg a város felé. Nem várja meg, hogy amaz búcsúzkodni kezd e avagy sem. Úgy sem fognak többé találkozni, ebben biztos. Amúgy sem szándékozott az ideúton barátságokat kötni. Tekintete a várost fürkészi, ahogy megindul az úton. Annyit tud, hogy ez egyenesen a főtérre viszi, onnantól pedig majdcsak eligazodik valahol. Nem aggodalmas típus és a felfedezésben amúgy is van valami kihívás, amiket egyébként is szeret. Hosszú lábai lassan járnak az úton egészen addig, míg meg nem érzi talpa alatt a főtér kövezetét. Ahol nem is ő lenne, ha nem kapna kéretlen figyelmet magának. A sápadt városi népség között feltűnő jelenség lehet napbarnított bőrével, s a langyos idő ellenére is lenge öltözékével, arról nem is beszélve, hogy magához hűen ma sem volt hajlandó cipőt húzni. Egy pillanatra a tér szélénél megáll, magába szívja az eső illatú levegőt, s tekintetét végig vezeti a tömegen. Amitől már most irtózik, viszont, ha haladni akar, akkor muszáj lesz belevetnie magát a sűrűjébe. Ilyenkor elbizonytalanodik egy kicsit, hogy nem ártana, ha lenne valaki, akivel bátrabban beléphetne a tömegbe. De azután a józan ész megszólal, hogy jobb neki egyedül. Elmúltak azok az idők, hogy alkalmazkodni akarjon.*
- Üdvözlet, nyápic banda.
*Dörmögi halkan az orra alá, ahogy végül megindul. Belépve az elkényeztetett újgazdagok, a pökhendi, felfuvalkodott városi hólyagok közé. Nem élvezi magán a kéretlen pillantásokat, de muszáj eltűrnie, hisz most itt ő a kirívó újdonság. Ha már nem hajlandó beilleszkedni, hát akkor viselje a következményét. De az akkor is egyre kényelmetlenebb a számára, hogy a tömeg csak egyre sűrűsödik körülötte. Elméjét lassan elönti a menekvésre vágyás, így annak minimális esélye is elvész, hogy feltűnjön neki, hogy valaki a nyomába szegődött. Ember ember után, ő pedig ide-oda kerülget, hogy végre a sűrűjéből kilépjen. Ebben a korai órában természetes lehet itt a nyüzsgés, mikor felébred a város és elindul az élet. De ezeket az időszakokat ha tehette mindenhol elkerülte. De most nincs mit tenni, csak egyenesen és minél gyorsabban haladni. Csak egy pillanatra fékezi meg lépteit, mikor pár lépésnyire megcsillan előtte a kristálytiszta víz. Természetesen ott sem sokkal jobb a helyzet, de kevesebben ácsorognak körülötte vagy esetleg pihennek meg a szélén ülve, mint az a tömeg, amin most küzdötte át magát. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében sietteti tovább lépteit, majd a kút mellett megállva meríti bele kezeit, s fröcsköli arcába a vizet. Azután csak pihegve támaszkodik a szélére és vizes tükörképét bámulja. Egészen addig, amíg a mellette ücsörgő lánykák susmorgása meg nem üti a fülét. Fáradt sóhajjal pillant fel egyenesen rájuk szegezve tekintetét. A két némber el is hallgat, de nem tudják abbahagyni a bámulást, amitől Sedahy kínzott idege hamar munkálkodni kezd, s egy pillanat alatt morran feléjük összehúzott szemekkel. Kiegyenesedve lép hátrébb párat, hogy jobban szemügyre tudja venni az elkényeztetett városi fruskákat.*
- Mit bámultok libák? Anyátok a jómód közepén nem tanított meg az...
*Kezdene perlekedni, de olyan gyorsan lefagy, amilyen gyorsan mérge a felszínre bukkant. Hozzá értek. A világon mindennél jobban gyűlöli, ha az engedélye nélkül érintik meg, s ennek is megvan a jó oka. Mordulva kap és szorít rá az elé kerülő alak csuklójára. Ahogy tekintetét is azonnal rákapja a vizes tincsek az arcára tapadnak, sárga szemei pedig dühösen villannak meg. Ha jobb lenne az erőnléte talán még ketté is roppantaná a tagot, de végül csak eleresztve vonja fel a szemöldökeit, mikor amaz belekezd a magáét mondani. A zavar kissé kiütközik az arcára, ahogy homlokráncolva várja, hogy újra levegőhöz jusson. Mikor pedig már kiegyenesedik előtte a gaz fogdosó hamar felszaladnak a szemöldökei. Valahogy a vérmaszat alatti arc olyan ismerősnek tűnik. Ahogyan ez a tenyérbemászó stílus is. A fejét félrebillentve fürkészi az arcot, amihez végül meghallja a hozzá tartozó nevet is. S ekkor akár villámcsapás érkezik a felismerés. Szóra nyitja ajkait, de végül csak egy apró, de annál gúnyosabb mosolyt ölt fel magára.*
- Te?
*Kérdezi egyszerűen, ahogy az ismerősnek vélt arcot szuggerálja. Kétli, hogy összekeverné valakivel. A múlt hagy meg magának olyan ismerősöket, akiket hosszú idő után sem lehet összetéveszteni másokkal. Ez úgy tűnik, hogy épp egy olyan eset, egy olyan találkozás.*
A hozzászólás írója (Mesedahy Ightasho) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.08 18:45:14
*Világ életében gyűlölte a szekeres utakat. Nem a zötykölődéssel, a kényelmetlenséggel voltak a problémái, hanem magával az egésszel. Az emlékekkel, amit a felszínre hozott egy másnak oly egyszerű, olyan semmit mondó utazás. De ahogy mondani szokás a szükség nagy úr, s most utasként, nem pedig szolgaként ül az öregember mellett. Noha csuklóin mindmáig éktelenkednek a fém karperecek, melyek hovatartozásának bizonyítékai, most mégis úgy utazik valami új felé, hogy szabad. Hisz azzá tette magát. Nem kötik szabályok, béklyók, senkinek sem tartozik elszámolással. Nyugodtan indulhat meg egy új világ felé, ahol talán végre megtalálja az otthont. Ahova kötődhet a szíve, ugyanis az évek óta tartó rabság hatására nehezen marad meg huzamosabb ideig egy helyen. Viszont a levegő városát utazása során nem egy dicsérő szóval illették. Egy falak nélküli város, amely így is meg tudja védeni magát. Ellenben vele, ki az évek nyomása alatt erős kőfalakat húzott maga köré, hogy a külvilág mocskától védje magát. Ez vonzotta a bizalmatlanságot és undort, amit mások iránt érez. De talán jobb is egyedül. Nem kell féltenie senkit, senkitől sem kell függenie, nem tartozik sehová elszámolással. Az enyhe, nyirkos szelet is máshogy élvezi így. Noha kissé hiányzik számára a tűző napsütés, a forró homok a talpa alatt, de mindenhol jobb most, mint ott Wegtorenben. Talán épp az enyhe idő lesz az, amit igazán meg fog kedvelni a kreolbőrű leány.*
- Megérkeztünk kedves.
*Csendül fel fülében az érdes férfi hang. Szeme sarkából pillant az öregember mosolygós arcára, ahogy az megáll a város mellett. Sárga íriszeivel fürkészi egy ideig a ráncos arcot, végül csak némán és mosolytalanul bólint aprót, kézbe veszi maga mellől rongyba csomagolt holmijait és lepattan a szekérről.*
- Vigyázzon magára öreg.
*Int futólag, majd mély sóhajjal indul meg a város felé. Nem várja meg, hogy amaz búcsúzkodni kezd e avagy sem. Úgy sem fognak többé találkozni, ebben biztos. Amúgy sem szándékozott az ideúton barátságokat kötni. Tekintete a várost fürkészi, ahogy megindul az úton. Annyit tud, hogy ez egyenesen a főtérre viszi, onnantól pedig majdcsak eligazodik valahol. Nem aggodalmas típus és a felfedezésben amúgy is van valami kihívás, amiket egyébként is szeret. Hosszú lábai lassan járnak az úton egészen addig, míg meg nem érzi talpa alatt a főtér kövezetét. Ahol nem is ő lenne, ha nem kapna kéretlen figyelmet magának. A sápadt városi népség között feltűnő jelenség lehet napbarnított bőrével, s a langyos idő ellenére is lenge öltözékével, arról nem is beszélve, hogy magához hűen ma sem volt hajlandó cipőt húzni. Egy pillanatra a tér szélénél megáll, magába szívja az eső illatú levegőt, s tekintetét végig vezeti a tömegen. Amitől már most irtózik, viszont, ha haladni akar, akkor muszáj lesz belevetnie magát a sűrűjébe. Ilyenkor elbizonytalanodik egy kicsit, hogy nem ártana, ha lenne valaki, akivel bátrabban beléphetne a tömegbe. De azután a józan ész megszólal, hogy jobb neki egyedül. Elmúltak azok az idők, hogy alkalmazkodni akarjon.*
- Üdvözlet, nyápic banda.
*Dörmögi halkan az orra alá, ahogy végül megindul. Belépve az elkényeztetett újgazdagok, a pökhendi, felfuvalkodott városi hólyagok közé. Nem élvezi magán a kéretlen pillantásokat, de muszáj eltűrnie, hisz most itt ő a kirívó újdonság. Ha már nem hajlandó beilleszkedni, hát akkor viselje a következményét. De az akkor is egyre kényelmetlenebb a számára, hogy a tömeg csak egyre sűrűsödik körülötte. Elméjét lassan elönti a menekvésre vágyás, így annak minimális esélye is elvész, hogy feltűnjön neki, hogy valaki a nyomába szegődött. Ember ember után, ő pedig ide-oda kerülget, hogy végre a sűrűjéből kilépjen. Ebben a korai órában természetes lehet itt a nyüzsgés, mikor felébred a város és elindul az élet. De ezeket az időszakokat ha tehette mindenhol elkerülte. De most nincs mit tenni, csak egyenesen és minél gyorsabban haladni. Csak egy pillanatra fékezi meg lépteit, mikor pár lépésnyire megcsillan előtte a kristálytiszta víz. Természetesen ott sem sokkal jobb a helyzet, de kevesebben ácsorognak körülötte vagy esetleg pihennek meg a szélén ülve, mint az a tömeg, amin most küzdötte át magát. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében sietteti tovább lépteit, majd a kút mellett megállva meríti bele kezeit, s fröcsköli arcába a vizet. Azután csak pihegve támaszkodik a szélére és vizes tükörképét bámulja. Egészen addig, amíg a mellette ücsörgő lánykák susmorgása meg nem üti a fülét. Fáradt sóhajjal pillant fel egyenesen rájuk szegezve tekintetét. A két némber el is hallgat, de nem tudják abbahagyni a bámulást, amitől Sedahy kínzott idege hamar munkálkodni kezd, s egy pillanat alatt morran feléjük összehúzott szemekkel. Kiegyenesedve lép hátrébb párat, hogy jobban szemügyre tudja venni az elkényeztetett városi fruskákat.*
- Mit bámultok libák? Anyátok a jómód közepén nem tanított meg az...
*Kezdene perlekedni, de olyan gyorsan lefagy, amilyen gyorsan mérge a felszínre bukkant. Hozzá értek. A világon mindennél jobban gyűlöli, ha az engedélye nélkül érintik meg, s ennek is megvan a jó oka. Mordulva kap és szorít rá az elé kerülő alak csuklójára. Ahogy tekintetét is azonnal rákapja a vizes tincsek az arcára tapadnak, sárga szemei pedig dühösen villannak meg. Ha jobb lenne az erőnléte talán még ketté is roppantaná a tagot, de végül csak eleresztve vonja fel a szemöldökeit, mikor amaz belekezd a magáét mondani. A zavar kissé kiütközik az arcára, ahogy homlokráncolva várja, hogy újra levegőhöz jusson. Mikor pedig már kiegyenesedik előtte a gaz fogdosó hamar felszaladnak a szemöldökei. Valahogy a vérmaszat alatti arc olyan ismerősnek tűnik. Ahogyan ez a tenyérbemászó stílus is. A fejét félrebillentve fürkészi az arcot, amihez végül meghallja a hozzá tartozó nevet is. S ekkor akár villámcsapás érkezik a felismerés. Szóra nyitja ajkait, de végül csak egy apró, de annál gúnyosabb mosolyt ölt fel magára.*
- Te?
*Kérdezi egyszerűen, ahogy az ismerősnek vélt arcot szuggerálja. Kétli, hogy összekeverné valakivel. A múlt hagy meg magának olyan ismerősöket, akiket hosszú idő után sem lehet összetéveszteni másokkal. Ez úgy tűnik, hogy épp egy olyan eset, egy olyan találkozás.*
A hozzászólás írója (Mesedahy Ightasho) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.08 18:45:14
8281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:27:38
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:27:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Miközben a tömeg kezd szétszóródni a téren, Flaranella kétségbeesetten keresi elveszett lombos farkú macskáját. Tulajdonképpen nem mondhatja a saját macskájának. A jószágnak csupán az ételre fáj a foga, amit a zenésznél minden alkalommal meg is talál. Néha több-kevesebb mértékben, de azért magára is kell gondolnia időnként. Azonban mivel már annyira ragaszkodik hozzá, így mindig is úgy kezelte, mintha a sajátja lenne.*
~Esküszöm, ha egyszer megtalálom annyi tejet öntök belé, amennyi a napi zenélésből keresett aranyamból kifér.~ *Megvakarja feje búbját, mintha nagyon eltűnődne valamin, amikor arra lesz figyelmes, hogy hátulról megérintik a vállát és egy hang mogorván megszólítja, amitől kissé megijed.*
-JAJJJ NEKEM! *Fordul meg hirtelen, mire egy bőrkabátos alakot pillant meg, aki jóval magasabb nála. Bár Flaranella kis termetével ez nem is olyan hihetetlen. Megunta már az évek során, hogy mindenki lenéz rá. Ezután arca komolyra fordul és magabiztos hangon megszólal.*
-Nem szép dolog így ráijeszteni a másikra. Továbbá, így kell köszönni egy hölgynek? Ahol Ön jött kedves uram nem tanították meg a jó modorra? Egyáltalán ki maga, ha kérdezhetem? *Jegyzi meg számonkérő tekintettel, miközben próbálja felvenni vele a szemkontaktust. Egyáltalán nem tetszik neki a férfi hangsúlya, amit láthatólag nem is titkol a másik elől. Lehet, hogy szegény, de ezzel együtt is megérdemli az udvarias hangnemet.*
~Hogy képzeli? Ennél még a csapodár férfiak is jobban megerőltetik magukat. Ez a mai népség, pedig nem vagyok még egy bottal járó vénség. Mindenesetre megkérdem. Hátha látta a környéken, vagy az útja során az én kis kicsikémet.~ *Megvakarja a vállát, majd azzal a mozdulattal keresztbe teszi a kezét.*
-Egy kóbor macskát keresek. Már egy jó ideje nem lelem nyomát és aggódom, hogy esetleg történt vele valami. *Panaszolja a férfinak, miközben szemével lassan feltűnésmentesen végigméri. Az, hogy a csuklyás alak segít neki vagy sem, az már csakis rajta múlik.*
*Miközben a tömeg kezd szétszóródni a téren, Flaranella kétségbeesetten keresi elveszett lombos farkú macskáját. Tulajdonképpen nem mondhatja a saját macskájának. A jószágnak csupán az ételre fáj a foga, amit a zenésznél minden alkalommal meg is talál. Néha több-kevesebb mértékben, de azért magára is kell gondolnia időnként. Azonban mivel már annyira ragaszkodik hozzá, így mindig is úgy kezelte, mintha a sajátja lenne.*
~Esküszöm, ha egyszer megtalálom annyi tejet öntök belé, amennyi a napi zenélésből keresett aranyamból kifér.~ *Megvakarja feje búbját, mintha nagyon eltűnődne valamin, amikor arra lesz figyelmes, hogy hátulról megérintik a vállát és egy hang mogorván megszólítja, amitől kissé megijed.*
-JAJJJ NEKEM! *Fordul meg hirtelen, mire egy bőrkabátos alakot pillant meg, aki jóval magasabb nála. Bár Flaranella kis termetével ez nem is olyan hihetetlen. Megunta már az évek során, hogy mindenki lenéz rá. Ezután arca komolyra fordul és magabiztos hangon megszólal.*
-Nem szép dolog így ráijeszteni a másikra. Továbbá, így kell köszönni egy hölgynek? Ahol Ön jött kedves uram nem tanították meg a jó modorra? Egyáltalán ki maga, ha kérdezhetem? *Jegyzi meg számonkérő tekintettel, miközben próbálja felvenni vele a szemkontaktust. Egyáltalán nem tetszik neki a férfi hangsúlya, amit láthatólag nem is titkol a másik elől. Lehet, hogy szegény, de ezzel együtt is megérdemli az udvarias hangnemet.*
~Hogy képzeli? Ennél még a csapodár férfiak is jobban megerőltetik magukat. Ez a mai népség, pedig nem vagyok még egy bottal járó vénség. Mindenesetre megkérdem. Hátha látta a környéken, vagy az útja során az én kis kicsikémet.~ *Megvakarja a vállát, majd azzal a mozdulattal keresztbe teszi a kezét.*
-Egy kóbor macskát keresek. Már egy jó ideje nem lelem nyomát és aggódom, hogy esetleg történt vele valami. *Panaszolja a férfinak, miközben szemével lassan feltűnésmentesen végigméri. Az, hogy a csuklyás alak segít neki vagy sem, az már csakis rajta múlik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772