//Ezüst boszorkány//
*Jót mosolyog a bárd szavain, az elképzelésein, végül is ki az a fiatal, aki nem ilyen életet képzel el? Ifjú korban ez természetes, és ez éltetheti is az embert, az biztos, hogy csodás jövőkép lenne ha tényleg így történne majd.*
-Hazudnék ha azt mondanám, ifjú koromban én nem ilyen életre vágytam, de majd kinövöd ha tapasztaltabb leszel.
~Vagy ha az egyik férfi fel nem nyársal, és ki nem tűz a várkapujára dísznek, vagy nem farag belőled szélkakast.~
*Isurii végigméregetését jól tűri, ő is így tesz, ős is méregetni kezdi a nőt. Azért az elásással még várjunk egy kicsit, és ne kapkodjuk el a dolgot, nem valószínű, hogy szükség lesz rá. Mindenesetre a nő történetét is végighallgatja, és azon is jót mosolyog.*
-Tipikusan a másik történet, amit mindenki szeretne. Nagyon sablonosak az elképzelések. *csóválja meg fejét a mágus.* -De nem tehettek róla, még fiatalok vagytok. *bólogat Worenth, és most aztán lehet szembe menni vele, lehet szidalmazni, de a mágus pusztán tapasztalatból beszél, mivel ő már túl van olyan dolgokon, amihez a két fiatal még el sem ért, és még egy darabig nem is fog.*
-A második már sokkal életszerűbb. *mondja bólogatva. Ez már sokkal reálisabb, élethűbb elképzelés, nem egy álomvilágba ringatás, és ez tetszik a hórihorgas fehér hajúnak.*
-Vagyunk ott többen is. *mosolyog.* -Szeretném halálom napjáig fejleszteni magam, és a mágikus képességeimet minél magasabb szintre fejleszteni. És szeretnék Amos Thenior főpap mellett dolgozni, mint főpaphelyettes. Lényegében ennyi. Mágiát tanítani a fiataloknak, boldogságot okozni, és önbizalmat adni a rászorulóknak. *hallgat el Worenth, várva a reakciókat, majd mikor elérik a főteret, odamegy a kúthoz, megtölti kulacsát, és iszik a friss vízből, közben kicsit nekidől a kút szélének, nyerve pár szusszanásnyi időt.*