Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:06:23
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kockajáték//
*Az értekezést arról, hogy a férfinak egy csókocska nem nagy dolog kissé lesújtó pillantásokkal kíséri. Persze, hogy neki nem nagy dolog. A férfiaknak általában nem az. Viszont a tömeg nem nagy lelkesedését már megmosolyogja. A bárkit lekapó férfi okozta menekülésen pedig már fel is kuncog.*
- Azt hiszem a jelenlévők között csak te gondolod így, hogy nem nagy ügy.
*Vigyorodik el halványan. Az pedig elégedettséggel tölti el, hogy az ő tétje is elfogadásra kerül. Így már egyből nagyobb lelkesedéssel pillant a kockákra, mikor azok hozzá kerülnek. Szinte biztos benne, hogy nyerni fog, de ugye ez pusztán a szerencse dolga lesz eldönteni.
Ahogy a férfi a fadobozon foglal helyet ő maga mellette leguggolva harapja is be az ajkát. A csuklyát le is dobja a fejéről, hogy jobb legyen a rálátása a dolgokra. Azzal nem is foglalkozik, hogy a tömegből meglepett horkantások szállnak fel. Aki szintén azt hitte, hogy egy kis taknyos orrú suhanc ő is, akkor most nagyot téved.*
- Na lássuk.
*Vesz is egy mély levegőt, amit lassan fúj ki, majd a kockák gurulnak is. Az izgalomtól szinte több hatnak tűnik az idő, mire hajlandóak megállni. De mikor elérkezik a pillanat hunyorogva figyeli is meg a végeredményt.*
- No, azt mondja, hogy... *Nyújtja is ki a kezét, mutatóujjával a kockák felé bökve.* Az ott egy kettes, kettő darab négyes és kettő darab hatos. Ezt hívtad kettesnek, igaz?
*Pislog is fel a játékmesterére. Nem biztos abban, hogy ez jónak számít e vagy sem, igazából csak reménykedik, hogy ettől lehet rosszabbat is dobni.*
*Az értekezést arról, hogy a férfinak egy csókocska nem nagy dolog kissé lesújtó pillantásokkal kíséri. Persze, hogy neki nem nagy dolog. A férfiaknak általában nem az. Viszont a tömeg nem nagy lelkesedését már megmosolyogja. A bárkit lekapó férfi okozta menekülésen pedig már fel is kuncog.*
- Azt hiszem a jelenlévők között csak te gondolod így, hogy nem nagy ügy.
*Vigyorodik el halványan. Az pedig elégedettséggel tölti el, hogy az ő tétje is elfogadásra kerül. Így már egyből nagyobb lelkesedéssel pillant a kockákra, mikor azok hozzá kerülnek. Szinte biztos benne, hogy nyerni fog, de ugye ez pusztán a szerencse dolga lesz eldönteni.
Ahogy a férfi a fadobozon foglal helyet ő maga mellette leguggolva harapja is be az ajkát. A csuklyát le is dobja a fejéről, hogy jobb legyen a rálátása a dolgokra. Azzal nem is foglalkozik, hogy a tömegből meglepett horkantások szállnak fel. Aki szintén azt hitte, hogy egy kis taknyos orrú suhanc ő is, akkor most nagyot téved.*
- Na lássuk.
*Vesz is egy mély levegőt, amit lassan fúj ki, majd a kockák gurulnak is. Az izgalomtól szinte több hatnak tűnik az idő, mire hajlandóak megállni. De mikor elérkezik a pillanat hunyorogva figyeli is meg a végeredményt.*
- No, azt mondja, hogy... *Nyújtja is ki a kezét, mutatóujjával a kockák felé bökve.* Az ott egy kettes, kettő darab négyes és kettő darab hatos. Ezt hívtad kettesnek, igaz?
*Pislog is fel a játékmesterére. Nem biztos abban, hogy ez jónak számít e vagy sem, igazából csak reménykedik, hogy ettől lehet rosszabbat is dobni.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-14 08:24:52
Üzenet elküldve: 2021-05-14 08:24:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kockajáték//
*Meg is kapja gyorsan, hogy bizony komoly a tét, amibe sikerült beletenyerelnie, de úgy tapasztalta egy csókocska minden hölgyeménynél más és más mérlegelés alá esik. Szélesre is tárja a karjait majd vállat von.*
-Komoly- komoly… kinek mi. Nekem nem nagy dolog, bárkit szájoncsücsörítenék itt a tömegben, ha az kell. *Mutat körbe széles mosollyal, mire néhány megtermettebb férfiember is kicsit hátrébb lép fintorogva. A többiek pedig próbálnak nem a szemébe nézni, nehogy példának okáért rájuk essen a választás. Látszik, egyértelműen elrettentette a közönséget a feltételezés is, hogy bármikor lekaphatják őket, csak úgy hirtelen, fogadásból, van olyan is, akit már ez is felriaszt a révületből és indul is a dolgára vissza.*
-Persze nem fogok nyiiiilván. *Csap a homlokára, hiszen hülye lesz rontani az üzletét, meg sajnos ez a felszabadult kis vicc akár egy már neki is komolynak nevezhető öklössel is járhat a csinosabbik felén, amit nem értékelne.*
-Masszírozás, legyen! *Lelkesül fel, mert nála ez a kettő valóban nagyjából egy súlycsoportba esik, na meg aztán a férfiúi fantáziája már magasan szárnyal, mikor a láb is szóba kerül, de mindenben meg kell látni a jót, legalább láthatja egészen a lányt az alvége irányából.*
-Persze. *Teszi a másik kezébe az öt darab kockát és leül a fadoboz másik felére, hogy jól lássa ő maga is az eredményt, meg ha esetlegesen felmerül, a csalást vagy a kísérletét is. A könyökére fekteti az állát, a fadobozon támaszkodva és vigyorral az arcán várja a dobást.*
-De aztán nem sírni, mikor én nyerek… *Ejti el, mert a szerencse nem borítékolható, de a magabiztosság mindig nyerő helyzet.*
*Meg is kapja gyorsan, hogy bizony komoly a tét, amibe sikerült beletenyerelnie, de úgy tapasztalta egy csókocska minden hölgyeménynél más és más mérlegelés alá esik. Szélesre is tárja a karjait majd vállat von.*
-Komoly- komoly… kinek mi. Nekem nem nagy dolog, bárkit szájoncsücsörítenék itt a tömegben, ha az kell. *Mutat körbe széles mosollyal, mire néhány megtermettebb férfiember is kicsit hátrébb lép fintorogva. A többiek pedig próbálnak nem a szemébe nézni, nehogy példának okáért rájuk essen a választás. Látszik, egyértelműen elrettentette a közönséget a feltételezés is, hogy bármikor lekaphatják őket, csak úgy hirtelen, fogadásból, van olyan is, akit már ez is felriaszt a révületből és indul is a dolgára vissza.*
-Persze nem fogok nyiiiilván. *Csap a homlokára, hiszen hülye lesz rontani az üzletét, meg sajnos ez a felszabadult kis vicc akár egy már neki is komolynak nevezhető öklössel is járhat a csinosabbik felén, amit nem értékelne.*
-Masszírozás, legyen! *Lelkesül fel, mert nála ez a kettő valóban nagyjából egy súlycsoportba esik, na meg aztán a férfiúi fantáziája már magasan szárnyal, mikor a láb is szóba kerül, de mindenben meg kell látni a jót, legalább láthatja egészen a lányt az alvége irányából.*
-Persze. *Teszi a másik kezébe az öt darab kockát és leül a fadoboz másik felére, hogy jól lássa ő maga is az eredményt, meg ha esetlegesen felmerül, a csalást vagy a kísérletét is. A könyökére fekteti az állát, a fadobozon támaszkodva és vigyorral az arcán várja a dobást.*
-De aztán nem sírni, mikor én nyerek… *Ejti el, mert a szerencse nem borítékolható, de a magabiztosság mindig nyerő helyzet.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-13 15:46:48
Üzenet elküldve: 2021-05-13 15:46:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kockajáték//
*Az enyhe kifejezés, hogy nem biztos a dolgában. Eléggé tart az olyan dolgoktól, amit nem ismer. Ez az utazgatás sem volt egy könnyű gondolat. De így szerezhet tapasztalatot, emlékeket és találhat egy kellemes, biztonságos helyet. Meg része lehet ilyen apróbb kalandokban is, ami azért igencsak kielégíti a kíváncsiságát.
Meg akárhogy is tényleg színpatikus a játékmester. A határozottsága és a jelen pillanatban nem zavaró önbizalma hamar el is varázsolja. Persze az épeszű határokon belül még.*
- Azért, ha veszítettem nem biztos, hogy így fogom gondolni.
*Mosolyodik el félszegen, majd ahogy a tét tárgyára terelődik a szó még érdeklődőbben tekintget fel a férfira. Az úri emberségében egyelőre úgy hitte bízik, de a tömegből felhorkanó egynéhány néző hamar el is bizonytalanítja a dologban. Egy részről megkönnyebbül, hisz úgy néz ki az aranyai most megússzák az első kört, de az említett tét hamar zavarba is hozza.*
- Komoly tétet határoztál meg játékmester.
*Dünnyögi az orra alatt, kissé durcás hatást keltve. Egyébként meg azért annyira nem lenne ellenére a dolog. Vagyis igazából nem is tudja. A férfinak sikerült olyanba belenyúlnia, amihez eddig senki ember fiának nem volt szerencséje.*
- De legyen.
*Húzza is ki magát határozottan. S, ha már így állnak a dolgok, akkor ő sem ragad le az arany csábításánál.*
- Ha viszont én nyerek, akkor megmasszírozol, de ott, ahol szeretném. Nem finnyáskodol akkor sem, ha a talpamat kérem. Egy ilyen út után jól is esne.
*Mosolyodik el magabiztosan, hisz így már egy fokkal jobban megéri a játék. Persze pár aranynak sem mondana nemet, de egy kis kényeztető nyomkodás jobban esne neki. Aranya neki is van, még, ha nem is áll olyan fényesen a kassza.*
- Akkor kezdhetek?
*Azt mondják, hogy a szűz kéz szerencsés. Nos most majd meglátja, hogy valóban felcsillan e a szerencsecsillaga. A kezeit tartja is a kockákért.*
*Az enyhe kifejezés, hogy nem biztos a dolgában. Eléggé tart az olyan dolgoktól, amit nem ismer. Ez az utazgatás sem volt egy könnyű gondolat. De így szerezhet tapasztalatot, emlékeket és találhat egy kellemes, biztonságos helyet. Meg része lehet ilyen apróbb kalandokban is, ami azért igencsak kielégíti a kíváncsiságát.
Meg akárhogy is tényleg színpatikus a játékmester. A határozottsága és a jelen pillanatban nem zavaró önbizalma hamar el is varázsolja. Persze az épeszű határokon belül még.*
- Azért, ha veszítettem nem biztos, hogy így fogom gondolni.
*Mosolyodik el félszegen, majd ahogy a tét tárgyára terelődik a szó még érdeklődőbben tekintget fel a férfira. Az úri emberségében egyelőre úgy hitte bízik, de a tömegből felhorkanó egynéhány néző hamar el is bizonytalanítja a dologban. Egy részről megkönnyebbül, hisz úgy néz ki az aranyai most megússzák az első kört, de az említett tét hamar zavarba is hozza.*
- Komoly tétet határoztál meg játékmester.
*Dünnyögi az orra alatt, kissé durcás hatást keltve. Egyébként meg azért annyira nem lenne ellenére a dolog. Vagyis igazából nem is tudja. A férfinak sikerült olyanba belenyúlnia, amihez eddig senki ember fiának nem volt szerencséje.*
- De legyen.
*Húzza is ki magát határozottan. S, ha már így állnak a dolgok, akkor ő sem ragad le az arany csábításánál.*
- Ha viszont én nyerek, akkor megmasszírozol, de ott, ahol szeretném. Nem finnyáskodol akkor sem, ha a talpamat kérem. Egy ilyen út után jól is esne.
*Mosolyodik el magabiztosan, hisz így már egy fokkal jobban megéri a játék. Persze pár aranynak sem mondana nemet, de egy kis kényeztető nyomkodás jobban esne neki. Aranya neki is van, még, ha nem is áll olyan fényesen a kassza.*
- Akkor kezdhetek?
*Azt mondják, hogy a szűz kéz szerencsés. Nos most majd meglátja, hogy valóban felcsillan e a szerencsecsillaga. A kezeit tartja is a kockákért.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-13 12:16:09
Üzenet elküldve: 2021-05-13 12:16:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*A Pegazusból kilépve, ami annyira nem is "pegazusos" mint megtudhatta, Éjviharhoz lép és felszerszámozza. Belegondol, hogy milyen régóta eljöttek már Mil'Ochassból és vajon mi lehet otthon. Ha Nievesha is belemegy, felsegíti a lóra és felszáll mögé, de a fogadó előtti téren megtorpanva fogratja meg a telivért.
Ha most elindulnak a kikötőbe, hogy begyűjtsék a vizet, akkor csak hatok múlva érnek vissza és addig olyan sok minden történhet odahaza. Elgondolkodva tekint dél felé, mintha láthatná a tengert és a hullámzó vizet, ami az egyik, amelyet még be kell gyűjtenie.
A Lihanechi tó vize már megvan, ha most ellovagol még a város melletti folyóig, akkor meglesz a második és a közösség melletti folyóból pedig a harmadik. Már majd csak a tenger marad hátra, de talán előtt még vissza kellene térniük Mil'Ochassba.
Ha Nievesha esetleg elaludna a karjában, akkor már fordítja is a telivér orrát a folyó felé, hogy megkísérelje a második vizet is kulacsba gyűjteni.
Az Erdőkerülő folyó nem lehet messze, a tisztásról lehet a legjobban megközelíteni és még csak nagyon be sem kell menni a városba, csak el a piac mellett. Ha Niev nem ébred fel, akkor könnyűszerrel, gyorsan végezhet és irány haza.*
*A Pegazusból kilépve, ami annyira nem is "pegazusos" mint megtudhatta, Éjviharhoz lép és felszerszámozza. Belegondol, hogy milyen régóta eljöttek már Mil'Ochassból és vajon mi lehet otthon. Ha Nievesha is belemegy, felsegíti a lóra és felszáll mögé, de a fogadó előtti téren megtorpanva fogratja meg a telivért.
Ha most elindulnak a kikötőbe, hogy begyűjtsék a vizet, akkor csak hatok múlva érnek vissza és addig olyan sok minden történhet odahaza. Elgondolkodva tekint dél felé, mintha láthatná a tengert és a hullámzó vizet, ami az egyik, amelyet még be kell gyűjtenie.
A Lihanechi tó vize már megvan, ha most ellovagol még a város melletti folyóig, akkor meglesz a második és a közösség melletti folyóból pedig a harmadik. Már majd csak a tenger marad hátra, de talán előtt még vissza kellene térniük Mil'Ochassba.
Ha Nievesha esetleg elaludna a karjában, akkor már fordítja is a telivér orrát a folyó felé, hogy megkísérelje a második vizet is kulacsba gyűjteni.
Az Erdőkerülő folyó nem lehet messze, a tisztásról lehet a legjobban megközelíteni és még csak nagyon be sem kell menni a városba, csak el a piac mellett. Ha Niev nem ébred fel, akkor könnyűszerrel, gyorsan végezhet és irány haza.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-13 08:49:51
Üzenet elküldve: 2021-05-13 08:49:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kockajáték//
*Igazából nem is várt mást, érződik, hogy az idegen, aki immár teljes bizonyossággal egyben nő is és egyértelműen nem környékbeli, nem feltétlen biztos a dolgában. Talán ez a fölény táplálja azt a magabiztosságot, amivel kiáll mindenki más elé, hogy előadja a nagy mutatványt. Azonban sajnos a végkimenetel egyáltalán nem ennyire biztos, de ha nem adja alább a látszatot, talán majd a szerencse kipótolja neki.*
-Ugye, hogy ugye, hogy ugye, hogy uuugye?! *Vágja gyorsan rá, miután a leányzó kiejtette óvatlanul, hogy bizony ez nem igazán tűnik bonyolult játéknak. Épp, hogy a lendület hevében nem vág rá az idegen hátára a kezével egyet biztatólag. Mivel nem ez az első ilyen megmozdulása már a környéken, esélyes, hogy a tömeg egy része meg teljesen képben van a játékkal kapcsolatosan, így teljesen felesleges lenne eltitkolni a szabályokat. Minden a szerencsén fog múlni, ezért is nem olyan megbízható bevételforrás ez a szakma. Mikor a lány a kockákért nyúl, amit eddig, ezüst lévén a markában tart, az kéne még, hogy lába kéljen akár egynek is, felmerül a tét kérdése, teljesen jogosan.*
-Bizony. *Helyesel miközben összezárja a markát a kockák körül és állához kapott másik kezével erőteljes töprengést kezd el mutatni, hümmögéssel kísérve.*
-Mivel még nem ismerem olyan jól a játékszabályokat, én meg ugye úri ember volnék… *Itt tart egy torokköszörülésnyi szünetet, bár fenn áll sajnos a veszélye, hogy valaki bensőségesebben ismeri és nagy késztetést érez cáfolni, így hozzáfog a folytatáshoz is.*
-Ha veszítesz beérem egy csókkal is, no de nem orcára. *Hajol kicsit lejjebb, hogy belásson a csuklya alá, majd a szabad kezével benyúl és megcsípi az utólag említett részt a lányon egy szemtelen mosollyal az arcán.*
-Ha veszítek hát válassz ehhez méltó párt. *Hagyja rá a döntést, bár miután kimondta már szinte meg is bánta a dolgot, de azért vár, hogy mi lesz belőle.*
*Igazából nem is várt mást, érződik, hogy az idegen, aki immár teljes bizonyossággal egyben nő is és egyértelműen nem környékbeli, nem feltétlen biztos a dolgában. Talán ez a fölény táplálja azt a magabiztosságot, amivel kiáll mindenki más elé, hogy előadja a nagy mutatványt. Azonban sajnos a végkimenetel egyáltalán nem ennyire biztos, de ha nem adja alább a látszatot, talán majd a szerencse kipótolja neki.*
-Ugye, hogy ugye, hogy ugye, hogy uuugye?! *Vágja gyorsan rá, miután a leányzó kiejtette óvatlanul, hogy bizony ez nem igazán tűnik bonyolult játéknak. Épp, hogy a lendület hevében nem vág rá az idegen hátára a kezével egyet biztatólag. Mivel nem ez az első ilyen megmozdulása már a környéken, esélyes, hogy a tömeg egy része meg teljesen képben van a játékkal kapcsolatosan, így teljesen felesleges lenne eltitkolni a szabályokat. Minden a szerencsén fog múlni, ezért is nem olyan megbízható bevételforrás ez a szakma. Mikor a lány a kockákért nyúl, amit eddig, ezüst lévén a markában tart, az kéne még, hogy lába kéljen akár egynek is, felmerül a tét kérdése, teljesen jogosan.*
-Bizony. *Helyesel miközben összezárja a markát a kockák körül és állához kapott másik kezével erőteljes töprengést kezd el mutatni, hümmögéssel kísérve.*
-Mivel még nem ismerem olyan jól a játékszabályokat, én meg ugye úri ember volnék… *Itt tart egy torokköszörülésnyi szünetet, bár fenn áll sajnos a veszélye, hogy valaki bensőségesebben ismeri és nagy késztetést érez cáfolni, így hozzáfog a folytatáshoz is.*
-Ha veszítesz beérem egy csókkal is, no de nem orcára. *Hajol kicsit lejjebb, hogy belásson a csuklya alá, majd a szabad kezével benyúl és megcsípi az utólag említett részt a lányon egy szemtelen mosollyal az arcán.*
-Ha veszítek hát válassz ehhez méltó párt. *Hagyja rá a döntést, bár miután kimondta már szinte meg is bánta a dolgot, de azért vár, hogy mi lesz belőle.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-12 22:15:02
Üzenet elküldve: 2021-05-12 22:15:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kockajáték//
*Őt bizonyára a balszerencse vette most pártfogásába. Egy idegenekkel teli városban most ő lett a központi elem egy olyan játékban, amihez lópikulát sem konyít. Igyekszik ő minden egyes magyarázatot, szabályt felfogni és megjegyezni, de az előadás jobban leköti a figyelmét, mint maga a beszéd. Érti a dolgát a fickó azt nem is lehet tagadni.*
- Egyes... öhm... kettes...
*Hunyorog a kemény koncentráció közben, ahogy igyekszik magának ismételni és mantrázni a hallottakat. Már csak komolyabban fel kell fognia, hogy miről is beszél a zsugás. Végül is nem tűnik ördöngösségnek, de a szerencse nem igazán az ő asztala.*
- Világos.
*Hördül is fel meggondolatlanul, mikor hirtelen a csuklya alatt terem a másik arca is. A kreol bőrt hamar elönti a pír, igaz még csak halványan, de a zavara így is kezd a tetőfokára hágni. Ha előre tudja ezt, akkor elkezd hinni valamelyik nagyobb hatalomban, hogy legalább legyen kihez imádkoznia. De még ahhoz is balfék, hogy egy istenes istent szerezzen magának. Na nem mintha bízna bármelyik képességében is. Mondjuk akkor evidens lenne, hogy már lenne kihez fohászkodnia, hogy most segítse meg.*
- Hát... végül is nem tűnik bonyolultnak.
*Motyogja, ahogy az egész előadásnak vége. Igazából a felét sem jegyezte meg, de ha dob, akkor majd kisegíti a férfi. Meg a nézőseregből valaki már csak tud játszani annyira, hogy ha a szépfiú ki akarná használni a tudatlanságát, azért majd egy-két okosabb közbeszól.*
- Kezdhetek?
*Nyúl is lassan a kockák felé, de félúton kapcsol és meg is torpan a mozdulatban. Eszébe jut a nem oly rég pórul járt siheder, így még egy utolsó kérdés azért felüti a fejét. Az anyag alól kikukucskálva igyekszik elkapni a pillantását.*
- Az ilyen játékoknak van tétje is, nem?
*Őt bizonyára a balszerencse vette most pártfogásába. Egy idegenekkel teli városban most ő lett a központi elem egy olyan játékban, amihez lópikulát sem konyít. Igyekszik ő minden egyes magyarázatot, szabályt felfogni és megjegyezni, de az előadás jobban leköti a figyelmét, mint maga a beszéd. Érti a dolgát a fickó azt nem is lehet tagadni.*
- Egyes... öhm... kettes...
*Hunyorog a kemény koncentráció közben, ahogy igyekszik magának ismételni és mantrázni a hallottakat. Már csak komolyabban fel kell fognia, hogy miről is beszél a zsugás. Végül is nem tűnik ördöngösségnek, de a szerencse nem igazán az ő asztala.*
- Világos.
*Hördül is fel meggondolatlanul, mikor hirtelen a csuklya alatt terem a másik arca is. A kreol bőrt hamar elönti a pír, igaz még csak halványan, de a zavara így is kezd a tetőfokára hágni. Ha előre tudja ezt, akkor elkezd hinni valamelyik nagyobb hatalomban, hogy legalább legyen kihez imádkoznia. De még ahhoz is balfék, hogy egy istenes istent szerezzen magának. Na nem mintha bízna bármelyik képességében is. Mondjuk akkor evidens lenne, hogy már lenne kihez fohászkodnia, hogy most segítse meg.*
- Hát... végül is nem tűnik bonyolultnak.
*Motyogja, ahogy az egész előadásnak vége. Igazából a felét sem jegyezte meg, de ha dob, akkor majd kisegíti a férfi. Meg a nézőseregből valaki már csak tud játszani annyira, hogy ha a szépfiú ki akarná használni a tudatlanságát, azért majd egy-két okosabb közbeszól.*
- Kezdhetek?
*Nyúl is lassan a kockák felé, de félúton kapcsol és meg is torpan a mozdulatban. Eszébe jut a nem oly rég pórul járt siheder, így még egy utolsó kérdés azért felüti a fejét. Az anyag alól kikukucskálva igyekszik elkapni a pillantását.*
- Az ilyen játékoknak van tétje is, nem?
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-12 08:23:37
Üzenet elküldve: 2021-05-12 08:23:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kockajáték//
*Egyelőre még maga sem tudja kivel hozta össze a szerencse vagy a szerencsétlenség, ám a szabadkozás után mindjárt érkezik egy fülei számára kellemesebb kérdés.*
-Látják- látják így kell ezt! *Bár a hangból ítélve még talán tényleg fiatal a kiszemelt, de azoknak is van aranyuk, aztán hátha rákap a dologra. Így nem csak neki, de a tömegnek is szegezi a következő magyarázatot.*
-Figyelmezzetek most rám! Itt van nálam öt darab hat oldalú kocka… ugye annyi? *Nyomja oda a markában lévő ezüst kockákat szinte a nő arcára, hogy megerősítse a látottakat. Bár nem is várja meg a választ, máris folytatja a magyarázatot.*
-Mind a ketten dobunk az összessel és amelyikünk a szerencsésebb lesz az nyer. A következők a lehetséges kimenetelek sorrendben, az első a legkevésbé értékes az utolsó a legértékesebb eredmény. Ha a szerencsés csak öt kockából kettő egyforma értéket dob, mondjuk két négyest, a többi pedig értékelhetetlen, akkor azt Egyesnek hívjuk. Annál értékesebb egy egyes, minél nagyobb számból dobod ki. Ha kétszer két egyformát dobsz az már kettes, ami üti az egyest. Ha három azonos értéket tudsz kidobni az ötből, azt Triósnak hívjuk és üti az Egyest és a Kettest. Eddig világos? *Fordul körbe, majd hirtelen behajol a nőhöz is egy pillantás erejéig, hogy majdnem össze is ér az orruk. Meg is lepődik egy fél másodpercre a szokatlan látvány és a váratlan fordulat miatt. Gyorsan vissza is egyenesedik egyre csak szélesedő mosollyal az arcán.*
-Ohóóó… szóval, ott tartottunk, hogy van Egyes, Kettes, meg a Triós! Aztán van azaz eset, ami veri mindezeket, akkor egy Triós és egy Egyes kerül az asztalra, tehát három egyforma és két egyforma valami másból. Ezt Telinek hívjuk. De van ennél nagyobb is, mikor a dobott értékek szorosan egymást követik, mind egy, kettő, három, négy, öt vagy kettő, három, négy, öt és hat. Ez a Sor, ahogy azt lehetett sejteni. Aztán e felett van, ha valaki négy egyformát dob ki, ez a Vadász, a legfeleső pedig, ami a csúcson áll, az a LanaWIN, azaz az öt egyforma érték az öt kockán. Van kérdés? *Fordul a kérdező felé kutató tekintettel, ám most nem hajol be, hogy rápillantson a tekintetére, ha az nem akarja felfedni magát még.*
-Nem nehéz ugye?
*Egyelőre még maga sem tudja kivel hozta össze a szerencse vagy a szerencsétlenség, ám a szabadkozás után mindjárt érkezik egy fülei számára kellemesebb kérdés.*
-Látják- látják így kell ezt! *Bár a hangból ítélve még talán tényleg fiatal a kiszemelt, de azoknak is van aranyuk, aztán hátha rákap a dologra. Így nem csak neki, de a tömegnek is szegezi a következő magyarázatot.*
-Figyelmezzetek most rám! Itt van nálam öt darab hat oldalú kocka… ugye annyi? *Nyomja oda a markában lévő ezüst kockákat szinte a nő arcára, hogy megerősítse a látottakat. Bár nem is várja meg a választ, máris folytatja a magyarázatot.*
-Mind a ketten dobunk az összessel és amelyikünk a szerencsésebb lesz az nyer. A következők a lehetséges kimenetelek sorrendben, az első a legkevésbé értékes az utolsó a legértékesebb eredmény. Ha a szerencsés csak öt kockából kettő egyforma értéket dob, mondjuk két négyest, a többi pedig értékelhetetlen, akkor azt Egyesnek hívjuk. Annál értékesebb egy egyes, minél nagyobb számból dobod ki. Ha kétszer két egyformát dobsz az már kettes, ami üti az egyest. Ha három azonos értéket tudsz kidobni az ötből, azt Triósnak hívjuk és üti az Egyest és a Kettest. Eddig világos? *Fordul körbe, majd hirtelen behajol a nőhöz is egy pillantás erejéig, hogy majdnem össze is ér az orruk. Meg is lepődik egy fél másodpercre a szokatlan látvány és a váratlan fordulat miatt. Gyorsan vissza is egyenesedik egyre csak szélesedő mosollyal az arcán.*
-Ohóóó… szóval, ott tartottunk, hogy van Egyes, Kettes, meg a Triós! Aztán van azaz eset, ami veri mindezeket, akkor egy Triós és egy Egyes kerül az asztalra, tehát három egyforma és két egyforma valami másból. Ezt Telinek hívjuk. De van ennél nagyobb is, mikor a dobott értékek szorosan egymást követik, mind egy, kettő, három, négy, öt vagy kettő, három, négy, öt és hat. Ez a Sor, ahogy azt lehetett sejteni. Aztán e felett van, ha valaki négy egyformát dob ki, ez a Vadász, a legfeleső pedig, ami a csúcson áll, az a LanaWIN, azaz az öt egyforma érték az öt kockán. Van kérdés? *Fordul a kérdező felé kutató tekintettel, ám most nem hajol be, hogy rápillantson a tekintetére, ha az nem akarja felfedni magát még.*
-Nem nehéz ugye?
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-07 19:27:04
Üzenet elküldve: 2021-05-07 19:27:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kockajáték//
*Nem gondolta volna, hogy rögvest az érkezése legelején valami látványban lesz része. Persze már a város is lenyűgözte, de azért a városi mindennapokba betekintés sokkal kedvcsinálóbb. Arról nem is beszélve, hogy a magát hirdető fickó egyenesen lenyűgözi. Bár igazából ez sem nagy csoda egy olyan lánynak, akinek a szeme a sivársághoz szokott. Mind helyileg, mind az embereknél. A szerencsejátékos sokkal színesebb, mint azok, akik között hosszú évek óta élt. Másnak lehet, hogy épp ez a hely unalmas és egyhangú, de neki az újdonság varázsa felbecsülhetetlen. Azután pedig jön a lényeg. Egy ifjú készül szerencsét próbálni, így kénytelen még közelebb furakodni, ha látni akarja a dolgokat. Figyeli a játékot, de ez ismét olyan újdonság a számára, amiből egyelőre nem sok mindent ért meg. Az világos neki, hogy szerencséje nem volt az ifjúnak, így az lógó orral, füstölögve hagyja is maga után a kíváncsiskodók tömegét. Ezután úgy tűnik a fiatalok között is alább hagyott a bátorság. Mindegyik csak pusmog, hogy érdemes e kipróbálni a szerencséjüket. A hajlandóság megvan bennük, de a legtöbb nehezen szedi össze a bátorságát. Kíváncsian figyeli a tömeget, ki lesz a következő, aki a porondra kerül, de úgy néz ki, hogy a szerencsejátékos hamarabb akarja az izgalmakat. Mire észbe kap egy kéz rá is fog a karjára, s előretolakodása gyorsabb lesz a tervezettnél. Megszeppenten pislog ki a csuklya alól, ahogy a tömeg közepében találja magát.*
- Én nem...
*kezd is azon nyomban szabadkozni, ahogy kissé talán a kelleténél riadtabban pislog végig az ő rá összpontosítókon. Talán még bele is pirul a zavarba, így tekintetét inkább elkapja róluk, hogy a galád mód el rablójára sandíthasson fel. Persze a csuklya takarásából még mindig nem hajlandó kiszabadulni, így csak barnáival sandít ki a jelen pillanatban annyira most nem szimpatikus fickóra.*
- Én nem tudom ezt hogy játsszák.
*Motyogja is félig megszeppenve, de egy kis daccal fűszerezve.*
*Nem gondolta volna, hogy rögvest az érkezése legelején valami látványban lesz része. Persze már a város is lenyűgözte, de azért a városi mindennapokba betekintés sokkal kedvcsinálóbb. Arról nem is beszélve, hogy a magát hirdető fickó egyenesen lenyűgözi. Bár igazából ez sem nagy csoda egy olyan lánynak, akinek a szeme a sivársághoz szokott. Mind helyileg, mind az embereknél. A szerencsejátékos sokkal színesebb, mint azok, akik között hosszú évek óta élt. Másnak lehet, hogy épp ez a hely unalmas és egyhangú, de neki az újdonság varázsa felbecsülhetetlen. Azután pedig jön a lényeg. Egy ifjú készül szerencsét próbálni, így kénytelen még közelebb furakodni, ha látni akarja a dolgokat. Figyeli a játékot, de ez ismét olyan újdonság a számára, amiből egyelőre nem sok mindent ért meg. Az világos neki, hogy szerencséje nem volt az ifjúnak, így az lógó orral, füstölögve hagyja is maga után a kíváncsiskodók tömegét. Ezután úgy tűnik a fiatalok között is alább hagyott a bátorság. Mindegyik csak pusmog, hogy érdemes e kipróbálni a szerencséjüket. A hajlandóság megvan bennük, de a legtöbb nehezen szedi össze a bátorságát. Kíváncsian figyeli a tömeget, ki lesz a következő, aki a porondra kerül, de úgy néz ki, hogy a szerencsejátékos hamarabb akarja az izgalmakat. Mire észbe kap egy kéz rá is fog a karjára, s előretolakodása gyorsabb lesz a tervezettnél. Megszeppenten pislog ki a csuklya alól, ahogy a tömeg közepében találja magát.*
- Én nem...
*kezd is azon nyomban szabadkozni, ahogy kissé talán a kelleténél riadtabban pislog végig az ő rá összpontosítókon. Talán még bele is pirul a zavarba, így tekintetét inkább elkapja róluk, hogy a galád mód el rablójára sandíthasson fel. Persze a csuklya takarásából még mindig nem hajlandó kiszabadulni, így csak barnáival sandít ki a jelen pillanatban annyira most nem szimpatikus fickóra.*
- Én nem tudom ezt hogy játsszák.
*Motyogja is félig megszeppenve, de egy kis daccal fűszerezve.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-05 08:24:08
Üzenet elküldve: 2021-05-05 08:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kockajáték//
*Nem is kell sokáig kiabálnia, mert a lébecolók gyorsan horogra akadnak egy ilyen semmittevős napon. Kocsmázáshoz még korán van, a reggeli teendőket meg már elintézték, így csak mulasztják az időt, lazsálnak, addig míg jobb lehetőség nem adódik. Néhány földmunkásnak beillő, termetesebb ember oda is csoportosul, de ők csak nézni jöttek, nem akarják az erszényüket megbontani. Akik csak a főtéren át sietnek, áruval a fogadóba vagy a pékhez, tőlük csak egy fél tekintetet kap, mert a zsákok és a kosarak nehezek, és minél gyorsabban letudják, annál hamarabb mehetnek a következő helyre. A nők, akik a karjukon a kosárra éppen a piacról tartanak hazafelé, sokszor szélesebb szoknyával, mint az indokolt lenne, ami mögül alkalomadtán kikukkant egy- két gyerek is, szintén megállnak, hogy kizökkentsék magukat a napi monoton útjukból. Az öregek is felé kacsintgatnak és ahogy lehet közelebb is ülnek, mert bizonyára ilyen botorság őket már nem izgatja, eléggé. Aki pedig kilép a tömegből, hogy felhúzott orral szerencsét próbáljon a kezében tartogatott néhány arannyal, az inkább tűnik fiatalabb péksegédnek, aki még hiszi, hogy a szerencsejátékból meg lehet gyorsan gazdagodni. Nem is csalódik benne, hiszen felteszi mind az öt aranyat mindjárt az első körben, ám a szerencse ezúttal elmarad és a nélkül kénytelen távozni a tömeg morgása közepette.*
-Nem csalok! Nézzék a kezem, akinek nincs szerencséje ne is próbálkozzon, mert még a maradékot is elveszem! Tegyen próbát! Egy ilyen szép asszonynak biztos szerencsésebben forognak a kockák! *Lép kicsit kijjebb, hogy bókoljon egy látszólag egyedül ott ácsorgó mosónőnek, a hatás kedvéért, még rá is kacsint, ám az erre inkább csak zavartan hátrál néhány lépést, hogy ennél is jobban beleolvadjon a tömegbe. Úgy tűnik, hogy ma erőszakosabbnak kell lennie, ha be akarja indítani a vállalkozó kedvet. Éppen akkor látja, hogy egy alak előbújik a tömegből, bizonyára érdeklődő, ha így befurakodott mindenki elé, így óvatosan megfogja a karját és segít neki a dologban. Húz rajta egyet, hogy a lendület kiléptesse a sorból.*
-Lám- lám! Mégiscsak akad vállalkozó szellemű! Barátocskám, hát kihez van szerencsém vagy szerencsétlenségem? *Mivel pont mellette áll, így nem igazán látja, hogy a csuklya alatt ki rejtőzik, csak sejti, hogy valami fiatal ficsúr lehet.*
*Nem is kell sokáig kiabálnia, mert a lébecolók gyorsan horogra akadnak egy ilyen semmittevős napon. Kocsmázáshoz még korán van, a reggeli teendőket meg már elintézték, így csak mulasztják az időt, lazsálnak, addig míg jobb lehetőség nem adódik. Néhány földmunkásnak beillő, termetesebb ember oda is csoportosul, de ők csak nézni jöttek, nem akarják az erszényüket megbontani. Akik csak a főtéren át sietnek, áruval a fogadóba vagy a pékhez, tőlük csak egy fél tekintetet kap, mert a zsákok és a kosarak nehezek, és minél gyorsabban letudják, annál hamarabb mehetnek a következő helyre. A nők, akik a karjukon a kosárra éppen a piacról tartanak hazafelé, sokszor szélesebb szoknyával, mint az indokolt lenne, ami mögül alkalomadtán kikukkant egy- két gyerek is, szintén megállnak, hogy kizökkentsék magukat a napi monoton útjukból. Az öregek is felé kacsintgatnak és ahogy lehet közelebb is ülnek, mert bizonyára ilyen botorság őket már nem izgatja, eléggé. Aki pedig kilép a tömegből, hogy felhúzott orral szerencsét próbáljon a kezében tartogatott néhány arannyal, az inkább tűnik fiatalabb péksegédnek, aki még hiszi, hogy a szerencsejátékból meg lehet gyorsan gazdagodni. Nem is csalódik benne, hiszen felteszi mind az öt aranyat mindjárt az első körben, ám a szerencse ezúttal elmarad és a nélkül kénytelen távozni a tömeg morgása közepette.*
-Nem csalok! Nézzék a kezem, akinek nincs szerencséje ne is próbálkozzon, mert még a maradékot is elveszem! Tegyen próbát! Egy ilyen szép asszonynak biztos szerencsésebben forognak a kockák! *Lép kicsit kijjebb, hogy bókoljon egy látszólag egyedül ott ácsorgó mosónőnek, a hatás kedvéért, még rá is kacsint, ám az erre inkább csak zavartan hátrál néhány lépést, hogy ennél is jobban beleolvadjon a tömegbe. Úgy tűnik, hogy ma erőszakosabbnak kell lennie, ha be akarja indítani a vállalkozó kedvet. Éppen akkor látja, hogy egy alak előbújik a tömegből, bizonyára érdeklődő, ha így befurakodott mindenki elé, így óvatosan megfogja a karját és segít neki a dologban. Húz rajta egyet, hogy a lendület kiléptesse a sorból.*
-Lám- lám! Mégiscsak akad vállalkozó szellemű! Barátocskám, hát kihez van szerencsém vagy szerencsétlenségem? *Mivel pont mellette áll, így nem igazán látja, hogy a csuklya alatt ki rejtőzik, csak sejti, hogy valami fiatal ficsúr lehet.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-04 15:04:45
Üzenet elküldve: 2021-05-04 15:04:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kockajáték//
- Na kedveském, megérkeztünk. A városba már nem viszem be. Innen a főtérre ér. Már biztos boldogul. Eeyr áldása kísérje.
*Mosolyog az idős paraszt, kinek a szekeréről egy magas, hálás mosolyú, kreol nő pattan is le. Szavak nélkül, csak egy mély meghajlással búcsúzik és mondd köszönetet, majd ahogy a szamár húzta szekér tovább is indul barna szemeit a városra emeli.
Sokat hallott már a különleges, városfal nélküli városról. Valóban érdekes látványt nyújt, bár számára az ilyen tündöklő városok amúgy is különleges látvánnyal bírnak.
Nem is tétovázik tovább, beleveti magát a főtér tömegébe. A korai órák már elmúltak, így nem tudja elkerülni a hirtelen elébe szakadó sokaságot, de nem igazán jön zavarba. Elsőre egy fogadót szeretne keríteni bármi áron, ahol ehet és pihenhet. Meg egy fürdő sem lenne rossz. Amióta élvezheti a friss vizek kegyét, azóta szereti is kihasználni, ha lehetősége adódik rá.
Köpenyébe takarózva igazít párat a vállán pihenő batyuján, majd lassú léptekkel beljebb is veti magát a tömegbe. Épp készülne valakit leszólítani egy kis útbaigazításért, de fülét valami érdekesebb rím csapja meg. Valami olyan, ami a sok mindennel még nem ismeretes nő figyelmét azonnal leköti. Egy kisebb csoportosulásra lesz figyelmes a hang irányába pillantgatva. Így lépteit át is irányítja, hogy közelebbről vehesse szemügyre mi is folyik arra.
Ahogy megérkezik próbál átkukucskálni az embertömegen, de sok sikerrel nem jár. Hiába nem alacsony teremtés, a sokaság akkor is megnehezíti a dolgát. Így minden modort maga mögött hagyva verekszi is át magát, hogy jobb látószöget találjon.
A csuklya alól kipillantgató barna szempár először a rímekbe öntőt figyeli meg, majd hümmögve igyekszik megtalálni mi is a lényeg, ami miatt a város egy kevéske része most idecsődült.*
- Na kedveském, megérkeztünk. A városba már nem viszem be. Innen a főtérre ér. Már biztos boldogul. Eeyr áldása kísérje.
*Mosolyog az idős paraszt, kinek a szekeréről egy magas, hálás mosolyú, kreol nő pattan is le. Szavak nélkül, csak egy mély meghajlással búcsúzik és mondd köszönetet, majd ahogy a szamár húzta szekér tovább is indul barna szemeit a városra emeli.
Sokat hallott már a különleges, városfal nélküli városról. Valóban érdekes látványt nyújt, bár számára az ilyen tündöklő városok amúgy is különleges látvánnyal bírnak.
Nem is tétovázik tovább, beleveti magát a főtér tömegébe. A korai órák már elmúltak, így nem tudja elkerülni a hirtelen elébe szakadó sokaságot, de nem igazán jön zavarba. Elsőre egy fogadót szeretne keríteni bármi áron, ahol ehet és pihenhet. Meg egy fürdő sem lenne rossz. Amióta élvezheti a friss vizek kegyét, azóta szereti is kihasználni, ha lehetősége adódik rá.
Köpenyébe takarózva igazít párat a vállán pihenő batyuján, majd lassú léptekkel beljebb is veti magát a tömegbe. Épp készülne valakit leszólítani egy kis útbaigazításért, de fülét valami érdekesebb rím csapja meg. Valami olyan, ami a sok mindennel még nem ismeretes nő figyelmét azonnal leköti. Egy kisebb csoportosulásra lesz figyelmes a hang irányába pillantgatva. Így lépteit át is irányítja, hogy közelebbről vehesse szemügyre mi is folyik arra.
Ahogy megérkezik próbál átkukucskálni az embertömegen, de sok sikerrel nem jár. Hiába nem alacsony teremtés, a sokaság akkor is megnehezíti a dolgát. Így minden modort maga mögött hagyva verekszi is át magát, hogy jobb látószöget találjon.
A csuklya alól kipillantgató barna szempár először a rímekbe öntőt figyeli meg, majd hümmögve igyekszik megtalálni mi is a lényeg, ami miatt a város egy kevéske része most idecsődült.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-04 10:48:11
Üzenet elküldve: 2021-05-04 10:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kockajáték//
*Mostanában lehet mondani, hogy jól rájár a rúd, egymás után kap kilincseket, a helyett, hogy puha ágyakban ébrednek reggelente. Azt se bánná, ha valaki még a reggeli rántottát is bekészítené az asztalra, de az már tényleg csak egy nagyravágyó álom jelenleg. Talán a hűvös idő az oka, hogy olyan keményszívűek lettek errefelé a nők, de majd meglágyulnak idővel, csak ki kell várni türelmesen. Addig pedig mivel mulathatná jobban az időt, mint a kockázással, amivel már múltkor is szerencséje volt. Kellemeset a hasznossal, ez az elv igazán belopta magát a szívébe. Felölti magára az utcai viseletét és a hangszerét is, amit nem szívesen hagy a szállásán, az kéne még, hogy lába kéljen a legértékesebb kincsének. Kisétál az istálló mögüli ajtón, majd néhány lépés és már a nyüzsgő főtéren is találja magát. A pirkadat már régen elbotorkált, mikor leteríti a viseltes pokrócot és ráborít egy kisebb ládát, hogy előkészítse a helyét. Nagy az átmenő forgalom, így az egyik ház tövében ver tábort, a hangszert gondosan maga mögé helyezi, az ezüst színű kockákat pedig a kezébe veszi, majd néhány torok köszörülés után nekikezd a hirdetménynek.*
-Ki lát, ki hall, ízibe, mind csak jöjjön most ide! A szerencse forgandó, az arany viszont állandó! Itt az arany ott a kocka, ha szerencséd ma úgy hozza, ez csak játék, néhány arany, tedd próbára, hogy mid marad! Jöjjenek csak közelebb! *Majd, ha a végére ért kezdi bizony elölről, mert csak akkor lesz itt eredménye a dolognak, ha kitartó. Valamint csak remélheti, hogy ezúttal is többel távozik, mint amivel kisétált.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.04 12:57:12
*Mostanában lehet mondani, hogy jól rájár a rúd, egymás után kap kilincseket, a helyett, hogy puha ágyakban ébrednek reggelente. Azt se bánná, ha valaki még a reggeli rántottát is bekészítené az asztalra, de az már tényleg csak egy nagyravágyó álom jelenleg. Talán a hűvös idő az oka, hogy olyan keményszívűek lettek errefelé a nők, de majd meglágyulnak idővel, csak ki kell várni türelmesen. Addig pedig mivel mulathatná jobban az időt, mint a kockázással, amivel már múltkor is szerencséje volt. Kellemeset a hasznossal, ez az elv igazán belopta magát a szívébe. Felölti magára az utcai viseletét és a hangszerét is, amit nem szívesen hagy a szállásán, az kéne még, hogy lába kéljen a legértékesebb kincsének. Kisétál az istálló mögüli ajtón, majd néhány lépés és már a nyüzsgő főtéren is találja magát. A pirkadat már régen elbotorkált, mikor leteríti a viseltes pokrócot és ráborít egy kisebb ládát, hogy előkészítse a helyét. Nagy az átmenő forgalom, így az egyik ház tövében ver tábort, a hangszert gondosan maga mögé helyezi, az ezüst színű kockákat pedig a kezébe veszi, majd néhány torok köszörülés után nekikezd a hirdetménynek.*
-Ki lát, ki hall, ízibe, mind csak jöjjön most ide! A szerencse forgandó, az arany viszont állandó! Itt az arany ott a kocka, ha szerencséd ma úgy hozza, ez csak játék, néhány arany, tedd próbára, hogy mid marad! Jöjjenek csak közelebb! *Majd, ha a végére ért kezdi bizony elölről, mert csak akkor lesz itt eredménye a dolognak, ha kitartó. Valamint csak remélheti, hogy ezúttal is többel távozik, mint amivel kisétált.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.04 12:57:12
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-05-01 10:23:21
Üzenet elküldve: 2021-05-01 10:23:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a fogadó bejáratához ér, könnyebb csetepaté zaja szűrődik ki, majd egy kócos, vörös szakállú törpe bukfencezik át a lábtörlőn. Nyomában egy feldúlt, nagydarab ork cammog döngő léptekkel. Ahogy Aldräont észreveszi, megtorpan. Ő állja a tekintetét, és harcra készen megfeszül. Néhány hosszú pillanatig így néznek farkasszemet, egyszer csak valami hátizsákféle és egy pöröly repül a törpe után.*
- Magam is megoldottam volna! Tudom ám, hogy csak a potyaser reményében játszod itt a városőrt... Menj, megkapod rögvest... De aztán semmi rendbontás! *Hallatszik bentről. Az ork visszaoldalog, helyére köpcös ember lép ki, csontnyelű vadásztőrrel a kezében. Ruhája fölött kötényt visel, nyilván ő a csapos. A láthatóan ittas törpéhez fordul, aki épp szétgurult cókmókját igyekszik összeszedegetni.*
- Te pedig hordd el magad! Ezt a békanyúzót megtartom fizetség gyanánt. És örülj, hogy nem metszem le vele a csúnyádat!
-Bihefurr gardurchunde boldurrum! *Ad hangot a törpe jogosnak vélt felháborodásának egy öblös böfögéssel kísérve, de azért eltámolyog. A csapos utánaköp, majd megfordulva, végigméri Aldräont.*
- Szerencséd, kisember, hogy időben kiértem. Olger jámbornak mondható az orkok között, de kiszámíthatatlan, ha vérszagot érez.
- A kisember is kicsontozza a nagyvadat, ha érti a módját. *Próbálja megóvni becsületét.*
- Ha kardod a hüvelyében marad, az aranyad meg előkerül, szívesen látott vendég vagy nálunk. *Azzal a csapos sarkon fordul, és belép az ajtón, elégedetten vizsgálgatva az imént szerzett tőrt.
Csak miután magára marad, veszi észre, hogy jobb keze még mindig a szablya markolatára fonódik. Ki nem állhatja az orkokat, és erre nyomós oka van. Mélyeket lélegezve feloldja magában a hirtelen jött feszültséget, majd a csapos után indul. A küszöbről még körbenéz a téren. A maroknyi bámészkodó már szétszéledt, a törpe a túloldalon egy hirdetőtáblát támasztva törölgeti véres halántékát.*
*Ahogy a fogadó bejáratához ér, könnyebb csetepaté zaja szűrődik ki, majd egy kócos, vörös szakállú törpe bukfencezik át a lábtörlőn. Nyomában egy feldúlt, nagydarab ork cammog döngő léptekkel. Ahogy Aldräont észreveszi, megtorpan. Ő állja a tekintetét, és harcra készen megfeszül. Néhány hosszú pillanatig így néznek farkasszemet, egyszer csak valami hátizsákféle és egy pöröly repül a törpe után.*
- Magam is megoldottam volna! Tudom ám, hogy csak a potyaser reményében játszod itt a városőrt... Menj, megkapod rögvest... De aztán semmi rendbontás! *Hallatszik bentről. Az ork visszaoldalog, helyére köpcös ember lép ki, csontnyelű vadásztőrrel a kezében. Ruhája fölött kötényt visel, nyilván ő a csapos. A láthatóan ittas törpéhez fordul, aki épp szétgurult cókmókját igyekszik összeszedegetni.*
- Te pedig hordd el magad! Ezt a békanyúzót megtartom fizetség gyanánt. És örülj, hogy nem metszem le vele a csúnyádat!
-Bihefurr gardurchunde boldurrum! *Ad hangot a törpe jogosnak vélt felháborodásának egy öblös böfögéssel kísérve, de azért eltámolyog. A csapos utánaköp, majd megfordulva, végigméri Aldräont.*
- Szerencséd, kisember, hogy időben kiértem. Olger jámbornak mondható az orkok között, de kiszámíthatatlan, ha vérszagot érez.
- A kisember is kicsontozza a nagyvadat, ha érti a módját. *Próbálja megóvni becsületét.*
- Ha kardod a hüvelyében marad, az aranyad meg előkerül, szívesen látott vendég vagy nálunk. *Azzal a csapos sarkon fordul, és belép az ajtón, elégedetten vizsgálgatva az imént szerzett tőrt.
Csak miután magára marad, veszi észre, hogy jobb keze még mindig a szablya markolatára fonódik. Ki nem állhatja az orkokat, és erre nyomós oka van. Mélyeket lélegezve feloldja magában a hirtelen jött feszültséget, majd a csapos után indul. A küszöbről még körbenéz a téren. A maroknyi bámészkodó már szétszéledt, a törpe a túloldalon egy hirdetőtáblát támasztva törölgeti véres halántékát.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-30 12:27:19
Üzenet elküldve: 2021-04-30 12:27:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A nap már félúton jár a nyugati horizont felé, mikor Aldräon végre megáll a kövezett főtér szélén. Néhányan lézengenek csak kint, főleg emberek. Nem ilyennek képzelte a várost, nagyobb nyüzsgésre számított. Talán majd néhány nap múlva. A hirtelen jött jó idő az egyensúly hónapjainak beköszöntekor sokakat megvisel.
Halk vízcsobogásra figyel fel. Csak most tudatosul benne a torkát mardosó szomjúság. Odaballag a szökőkúthoz, hosszan, mélyeket kortyol a hűvös, kristálytiszta vízből.
Leül az egyik kőpadra a vén fa alatt. Idén először esik meg vele, hogy a napfény helyett szívesebben vonul árnyékba. Egész nap pihenés nélkül gyalogolt, hogy még sötétedés előtt ideérjen. ~Jó volna végre egy éjszakát fedél alatt tölteni.~ Tekintete egy kis fatáblára téved, mely büszkén hirdeti: "Pegazus fogadó".*
A hozzászólás írója (Aldräon Weloorys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.30 12:27:59
Halk vízcsobogásra figyel fel. Csak most tudatosul benne a torkát mardosó szomjúság. Odaballag a szökőkúthoz, hosszan, mélyeket kortyol a hűvös, kristálytiszta vízből.
Leül az egyik kőpadra a vén fa alatt. Idén először esik meg vele, hogy a napfény helyett szívesebben vonul árnyékba. Egész nap pihenés nélkül gyalogolt, hogy még sötétedés előtt ideérjen. ~Jó volna végre egy éjszakát fedél alatt tölteni.~ Tekintete egy kis fatáblára téved, mely büszkén hirdeti: "Pegazus fogadó".*
A hozzászólás írója (Aldräon Weloorys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.30 12:27:59
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-15 15:19:35
Üzenet elküldve: 2021-04-15 15:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mi lapul a piszok alatt?//
*A meglepődésének a legfőbb okozója igazából az, hogy ilyen esetekben a lány az, aki a leszólító szerepében tetszeleg. Eddig nem volt példa arra, hogy őt szólítsa meg valaki. Kivéve persze, ha valahonnan elzavarták, mert akkor nem hagytak neki időt a kezdeményezésre, pedig semmi rossz szándékkal nem megy sehova és senkihez. Mint ékes példája ennek pont a Pegazus. Pedig a városiak olyan jó hírrel beszélnek róla, neki mégis szerencséje volt, hogy megüsse ott a bokáját. És mindezt azért, mert épp volt egy kis aranya egy kis szalonnára. Még nem is kéregetni készült. De mindegy is. Jobb eltemetni azt az emléket, hisz már a feneke sem sajog miatta.
Viszont az érkező alternatíva egyszeriben kelti fel az érdeklődését és a félelmét is. A Kalmárról is hallott már sok jót, de még egyszer sem volt mersze belépni oda. Viszont egy ilyen jól öltözött úriember talán jobb benyomást tesz ő rá is, így ma lehet, hogy nem lesz kihajítva.*
- Hát... végül is egy próbát megér. Ott még nem voltam.
*Jön is a határozatlan, de beleegyező válasz. Viszont a kitérő miatt már felvonja a szemöldökeit. A gyanakvása is fellobban, így az érzelmi kavalkádba kissé megzavarodva billenti félre a fejét. Na nem mintha olyan gyanúsnak nézne ki a férfi, de őt senki nem szokta ebédre és sétára invitálni. Még akkor sem, ha elintézni való dolga akad.*
- Hát végül is miért is ne.
*Mosolyodik végül el, a beszélgetés ötletére pedig helyeslően rá is bólogat. Miért is ne lehetne a mai egy kivételes alkalom egy kis barátkozásra.*
*A meglepődésének a legfőbb okozója igazából az, hogy ilyen esetekben a lány az, aki a leszólító szerepében tetszeleg. Eddig nem volt példa arra, hogy őt szólítsa meg valaki. Kivéve persze, ha valahonnan elzavarták, mert akkor nem hagytak neki időt a kezdeményezésre, pedig semmi rossz szándékkal nem megy sehova és senkihez. Mint ékes példája ennek pont a Pegazus. Pedig a városiak olyan jó hírrel beszélnek róla, neki mégis szerencséje volt, hogy megüsse ott a bokáját. És mindezt azért, mert épp volt egy kis aranya egy kis szalonnára. Még nem is kéregetni készült. De mindegy is. Jobb eltemetni azt az emléket, hisz már a feneke sem sajog miatta.
Viszont az érkező alternatíva egyszeriben kelti fel az érdeklődését és a félelmét is. A Kalmárról is hallott már sok jót, de még egyszer sem volt mersze belépni oda. Viszont egy ilyen jól öltözött úriember talán jobb benyomást tesz ő rá is, így ma lehet, hogy nem lesz kihajítva.*
- Hát... végül is egy próbát megér. Ott még nem voltam.
*Jön is a határozatlan, de beleegyező válasz. Viszont a kitérő miatt már felvonja a szemöldökeit. A gyanakvása is fellobban, így az érzelmi kavalkádba kissé megzavarodva billenti félre a fejét. Na nem mintha olyan gyanúsnak nézne ki a férfi, de őt senki nem szokta ebédre és sétára invitálni. Még akkor sem, ha elintézni való dolga akad.*
- Hát végül is miért is ne.
*Mosolyodik végül el, a beszélgetés ötletére pedig helyeslően rá is bólogat. Miért is ne lehetne a mai egy kivételes alkalom egy kis barátkozásra.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-15 09:29:02
Üzenet elküldve: 2021-04-15 09:29:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mi lapul a piszok alatt?//
*A fiatal fiú láthatóan meglepődik azon, hogy bárki is megszólította, vagy talán csak furcsállja, hogy azt egy jól öltözött gnóm teszi. Ezt nem tudhatja biztosan Diynomit. Felé fordul a szegényes öltözetű fiúcska, és illedelmesen bemutatkozik a gnómnak, ráadásul még széles mosolyra húzódik a szája. Ez egy pozitív találkozás kezdete lehet. A szegényes külső ellenére igenis illemtudó fiatallal találkozhat az alkimista. A bemutatkozás is megtörténik, ahogy a másik Frya-ként mutatkozik be. Nem érti, hogy a mosolygós jó kedv miért tűnik el a fiú arcáról, de ennek okára hamar rájön. A Pegazusban szerzett rossz tapasztalatai miatt kellemetlenül érezné magát, ha oda kellene mennie. Diynomit megértően tekint vissza a szomorkássá vált fiúra.*
- Semmi gond. E miatt ne aggódj! Ha a Kalmárban nem csalódtál még, akkor oda is mehetünk. *Felkínál egy másik lehetőséget, amit talán elfogad alkalmi ebéd vendége. Ugyanakkor eszébe jut egy még elintézetlen ügylete.*
- Ha nem bánnád, egy rövid kitérőt tennénk a tisztásra, ahol egy csomagot kellene csupán átadnom. Utána egyből mehetünk a Kalmár felé, már ha az elfogadható neked. *Megbocsátó tekintete keres, hiszen egy rövid kitérőt valóban tennie kell a tisztás felé, de gesztusaiból érzékelheti a fiú, hogy együtt gondolta megtenni az utat.*
- Addig is beszélgethetünk, ha van kedved. *Semmit sem erőszakol a másikra, csupán lehetőségeket kínál fel, s bízva abban, hogy Frya él a lehetőséggel és vele tart, el is indul a tisztás felé.*
*A fiatal fiú láthatóan meglepődik azon, hogy bárki is megszólította, vagy talán csak furcsállja, hogy azt egy jól öltözött gnóm teszi. Ezt nem tudhatja biztosan Diynomit. Felé fordul a szegényes öltözetű fiúcska, és illedelmesen bemutatkozik a gnómnak, ráadásul még széles mosolyra húzódik a szája. Ez egy pozitív találkozás kezdete lehet. A szegényes külső ellenére igenis illemtudó fiatallal találkozhat az alkimista. A bemutatkozás is megtörténik, ahogy a másik Frya-ként mutatkozik be. Nem érti, hogy a mosolygós jó kedv miért tűnik el a fiú arcáról, de ennek okára hamar rájön. A Pegazusban szerzett rossz tapasztalatai miatt kellemetlenül érezné magát, ha oda kellene mennie. Diynomit megértően tekint vissza a szomorkássá vált fiúra.*
- Semmi gond. E miatt ne aggódj! Ha a Kalmárban nem csalódtál még, akkor oda is mehetünk. *Felkínál egy másik lehetőséget, amit talán elfogad alkalmi ebéd vendége. Ugyanakkor eszébe jut egy még elintézetlen ügylete.*
- Ha nem bánnád, egy rövid kitérőt tennénk a tisztásra, ahol egy csomagot kellene csupán átadnom. Utána egyből mehetünk a Kalmár felé, már ha az elfogadható neked. *Megbocsátó tekintete keres, hiszen egy rövid kitérőt valóban tennie kell a tisztás felé, de gesztusaiból érzékelheti a fiú, hogy együtt gondolta megtenni az utat.*
- Addig is beszélgethetünk, ha van kedved. *Semmit sem erőszakol a másikra, csupán lehetőségeket kínál fel, s bízva abban, hogy Frya él a lehetőséggel és vele tart, el is indul a tisztás felé.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-14 15:13:34
Üzenet elküldve: 2021-04-14 15:13:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mi lapul a piszok alatt?//
*Talán az idő nem passzol ahhoz, hogy sikeresnek gondolja helyzetét. A főtér nem igazán bővelkedik most a városiakban. Igaz, ami igaz eléggé be van borulva, még az eső lába is lóg, de Frya dereka még nem hasogat, így kétli, hogy ebből zápor lenne.
Már épp készülne feladni az egész ötletét, talán jobban is járna a piaccal, de végül valakinek csak feltűnik a segélykérő pofija. Vagy legalábbis a szakadt mivolta, amivel úgy tűnik céltalanul ácsingózik a téren.*
- Hö?
*Kapja is a fejét az idegen hang felé, majd ki hirtelen megvilágosodik, hogy valóban csoda történt és valaki őt szólította meg, szélesen el is mosolyodik.*
- Nagyon örvendek.
*Húzza is ki magát, de ahogy a bemutatkozás utáni ötletet meghallja a jókedve egyből meg is csappan. Hirtelen felsajgó hátsójára dörzsöl ösztönösen, ugyanis a Pegazusban tett kósza próbálkozásai nem mindig jártak sikerrel. vagyis a java részében egyáltalán nem. Sokszor penderítették ki úgy, mint a macskát, aki a küszöbre csinált. Pedig semmi rossz szándéka nem volt, csupán csak enni szeretett volna.*
- Öhm, én Frya vagyok. *Mutatkozik is be kedve fogyottan.* Hát... tudod mikor legutóbb ott voltam nem igazán láttak szívesen.
*Húzza is el a száját, s szemeit összehúzva, a lehető legmogorvábbra sikeredett tekintetével sandít is a kőépület irányába.
Érti ő, hogy nem olyan a szaga, mint egy friss tavaszi rétnek, a kosz miatt sem látszik sok szépség belőle, de elég csúnyán kitették a szűrét legutóbb. A feneke csak úgy csattant az utcakövön.*
*Talán az idő nem passzol ahhoz, hogy sikeresnek gondolja helyzetét. A főtér nem igazán bővelkedik most a városiakban. Igaz, ami igaz eléggé be van borulva, még az eső lába is lóg, de Frya dereka még nem hasogat, így kétli, hogy ebből zápor lenne.
Már épp készülne feladni az egész ötletét, talán jobban is járna a piaccal, de végül valakinek csak feltűnik a segélykérő pofija. Vagy legalábbis a szakadt mivolta, amivel úgy tűnik céltalanul ácsingózik a téren.*
- Hö?
*Kapja is a fejét az idegen hang felé, majd ki hirtelen megvilágosodik, hogy valóban csoda történt és valaki őt szólította meg, szélesen el is mosolyodik.*
- Nagyon örvendek.
*Húzza is ki magát, de ahogy a bemutatkozás utáni ötletet meghallja a jókedve egyből meg is csappan. Hirtelen felsajgó hátsójára dörzsöl ösztönösen, ugyanis a Pegazusban tett kósza próbálkozásai nem mindig jártak sikerrel. vagyis a java részében egyáltalán nem. Sokszor penderítették ki úgy, mint a macskát, aki a küszöbre csinált. Pedig semmi rossz szándéka nem volt, csupán csak enni szeretett volna.*
- Öhm, én Frya vagyok. *Mutatkozik is be kedve fogyottan.* Hát... tudod mikor legutóbb ott voltam nem igazán láttak szívesen.
*Húzza is el a száját, s szemeit összehúzva, a lehető legmogorvábbra sikeredett tekintetével sandít is a kőépület irányába.
Érti ő, hogy nem olyan a szaga, mint egy friss tavaszi rétnek, a kosz miatt sem látszik sok szépség belőle, de elég csúnyán kitették a szűrét legutóbb. A feneke csak úgy csattant az utcakövön.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-14 10:27:02
Üzenet elküldve: 2021-04-14 10:27:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Hát...
*Töpreng el egy kicsit a fehér pegazusokon.*
- Jó lenne, ha arany lenne, de a fehér is jó lesz.
*Úgy tűnik, hogy Niev ma nagylelkű hangulatában van, mert még legyint is egyet megengedően.*
- De apa, ha nehéz vagy, akkor nem tud veled felrepülni!
*Nehéz a szavaiból nem kihallani a kioktatást, nem is érti igazán, hogy miért kell megmagyarázza a nyilvánvalót.*
- Én szívesen repülnék, de hát ha a pegazusom nem tud, akkor nem tudunk együtt repülni.
*Megpaskolja Pycta gyeplőt tartó kezét, hogy felvidítsa, hogy ne bánkódjon akkor se, ha esetleg túlsúlyos egy pegazusnak.*
- Integetnék ám!
*Pillant fel mosolyogva az elfre.*
- Pedig ha lenne nadrágja, akkor lenne zsebe is. Így nem is tudja, hogy mennyire jó dolog a zseb!
*Az övé rendszerint mindig tele van egy csomó holmival, kavicsok, csigaházak, makk és gesztenye, csupa olyan dolog, ami az élethez nélkülözhetetlen, ráadásul olyan ritka, hogy amúgy beszerezhetetlen.*
- Nem gombapörköltet fogunk enni?
*Kérdez vissza, de annyira nem foglalkoztatja a kérdés, a nokedli az nokedli, bármivel is egyék.*
- Lesz ugye sütemény is? Kaphatok sütemény, úúúgye? Jól viselkedtem.
*Leszámítva a romos erődben való elcsatangolást, tényleg jól viselkedett, szóval igazán megérdemel egy kis süteményt is.*
- Hát...
*Töpreng el egy kicsit a fehér pegazusokon.*
- Jó lenne, ha arany lenne, de a fehér is jó lesz.
*Úgy tűnik, hogy Niev ma nagylelkű hangulatában van, mert még legyint is egyet megengedően.*
- De apa, ha nehéz vagy, akkor nem tud veled felrepülni!
*Nehéz a szavaiból nem kihallani a kioktatást, nem is érti igazán, hogy miért kell megmagyarázza a nyilvánvalót.*
- Én szívesen repülnék, de hát ha a pegazusom nem tud, akkor nem tudunk együtt repülni.
*Megpaskolja Pycta gyeplőt tartó kezét, hogy felvidítsa, hogy ne bánkódjon akkor se, ha esetleg túlsúlyos egy pegazusnak.*
- Integetnék ám!
*Pillant fel mosolyogva az elfre.*
- Pedig ha lenne nadrágja, akkor lenne zsebe is. Így nem is tudja, hogy mennyire jó dolog a zseb!
*Az övé rendszerint mindig tele van egy csomó holmival, kavicsok, csigaházak, makk és gesztenye, csupa olyan dolog, ami az élethez nélkülözhetetlen, ráadásul olyan ritka, hogy amúgy beszerezhetetlen.*
- Nem gombapörköltet fogunk enni?
*Kérdez vissza, de annyira nem foglalkoztatja a kérdés, a nokedli az nokedli, bármivel is egyék.*
- Lesz ugye sütemény is? Kaphatok sütemény, úúúgye? Jól viselkedtem.
*Leszámítva a romos erődben való elcsatangolást, tényleg jól viselkedett, szóval igazán megérdemel egy kis süteményt is.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-13 18:41:28
Üzenet elküldve: 2021-04-13 18:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Az erdőben aztán Nievesha megengedi, hogy az erdőmélyi elf is felülhessen Éjviharra. A hátizsákot visszaveszi, mert a megállapodásuk idáig tartott. Így aztán sokkal gyorsabban haladhatnak Arthenior felé. Közben pedig megbeszélhetik a pegazus körüli dolgokat. Amikor kiderül a kislány számára, hogy csak fehér pegazus van, kissé elszomorodik a hallatán.*
- Értem. Tehát fehér pegazust nem szeretnél. *Vonja le a következtetést eltúlozva kissé az elhangzottakat.*
- Olyan magasra? *Kérdez vissza.*
- És ha nehéz lennék, akkor nem is repülnél velem? *Toldja meg egy újabb kérdéssel. A telivér könnyedén elbírja a súlyukat, mert bár a ló nem páncélosok utaztatására lett kinevelve, egy elf és a könnyített vért súlyát épp elbírja. A kislány pedig már szinte nem is számít.*
- Ennek nagyon örülök. *Válaszolja megkönnyebbült hangon mosolyogva. Nagyon szeretné látni, ahogy Nievesha felnő és kislányból előbb kamasz lány, majd nő lesz. Ám bármennyi is szeretné ezt, nem teheti ki annak a veszélynek, amit olykor át kell élnie. De hátra sem szeretné hagyni, míg ő az Erdő Szívének küldetését teljesíti. Ebben az esetben nem tud jó döntést hozni és csak remélni tudja, hogy a kevésbé rosszat választja.
Az irbisz nadrágja téma sem merül ki egyelőre, mert Niev újra felhozza, ez aztán kicsit eltereli a páncélos csuhás figyelmét.*
- De ha két lábon járna, akkor biztosan úgy lenne rajta a nadrág, ahogy rajtunk. De sajnos sosem tudjuk meg, mert az irbiszek nem hordanak nadrágot. *Igyekszik lezárni ezt a témát, mert lassan elérik a faltalan várost, Artheniort és ezért Xauzurt haza kell küldenie.*
- De ezt ők nem tudják és a városiak félnek attól, amit nem tudnak vagy ismernek. Aki pedig fél, az néha ostoba dolgokat tesz. *Magyarázza komolyan a nyeregben előtte ülő kislánynak.
Régen járt erre, még a lázadás után, majd amikor Aenae ráhagyta Nieveshát és most újra itt vannak.*
- Gyere, már nincs messze innen a Pegazus, a főtér után és ehetünk tojásos nokedlit. *Igyekszik elhessegetni a rossz emlékeket és gondolatokat és az előttük álló feladatra összpontosítani. Még három vizet kell begyűjtenie, mielőtt végrehajthatják a Fákban Lakó által megjelölt rituálét. Aztán kiderül, hogyan tovább. De egyszerre csak egy problémát.*
*Az erdőben aztán Nievesha megengedi, hogy az erdőmélyi elf is felülhessen Éjviharra. A hátizsákot visszaveszi, mert a megállapodásuk idáig tartott. Így aztán sokkal gyorsabban haladhatnak Arthenior felé. Közben pedig megbeszélhetik a pegazus körüli dolgokat. Amikor kiderül a kislány számára, hogy csak fehér pegazus van, kissé elszomorodik a hallatán.*
- Értem. Tehát fehér pegazust nem szeretnél. *Vonja le a következtetést eltúlozva kissé az elhangzottakat.*
- Olyan magasra? *Kérdez vissza.*
- És ha nehéz lennék, akkor nem is repülnél velem? *Toldja meg egy újabb kérdéssel. A telivér könnyedén elbírja a súlyukat, mert bár a ló nem páncélosok utaztatására lett kinevelve, egy elf és a könnyített vért súlyát épp elbírja. A kislány pedig már szinte nem is számít.*
- Ennek nagyon örülök. *Válaszolja megkönnyebbült hangon mosolyogva. Nagyon szeretné látni, ahogy Nievesha felnő és kislányból előbb kamasz lány, majd nő lesz. Ám bármennyi is szeretné ezt, nem teheti ki annak a veszélynek, amit olykor át kell élnie. De hátra sem szeretné hagyni, míg ő az Erdő Szívének küldetését teljesíti. Ebben az esetben nem tud jó döntést hozni és csak remélni tudja, hogy a kevésbé rosszat választja.
Az irbisz nadrágja téma sem merül ki egyelőre, mert Niev újra felhozza, ez aztán kicsit eltereli a páncélos csuhás figyelmét.*
- De ha két lábon járna, akkor biztosan úgy lenne rajta a nadrág, ahogy rajtunk. De sajnos sosem tudjuk meg, mert az irbiszek nem hordanak nadrágot. *Igyekszik lezárni ezt a témát, mert lassan elérik a faltalan várost, Artheniort és ezért Xauzurt haza kell küldenie.*
- De ezt ők nem tudják és a városiak félnek attól, amit nem tudnak vagy ismernek. Aki pedig fél, az néha ostoba dolgokat tesz. *Magyarázza komolyan a nyeregben előtte ülő kislánynak.
Régen járt erre, még a lázadás után, majd amikor Aenae ráhagyta Nieveshát és most újra itt vannak.*
- Gyere, már nincs messze innen a Pegazus, a főtér után és ehetünk tojásos nokedlit. *Igyekszik elhessegetni a rossz emlékeket és gondolatokat és az előttük álló feladatra összpontosítani. Még három vizet kell begyűjtenie, mielőtt végrehajthatják a Fákban Lakó által megjelölt rituálét. Aztán kiderül, hogyan tovább. De egyszerre csak egy problémát.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-12 12:51:32
Üzenet elküldve: 2021-04-12 12:51:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mi lapul a piszok alatt?//
*A Polgárnegyed felől érkezik egy jól öltözött gnóm, megfontolt léptekkel. A tavasz közeledtével úgy véli, hogy a főtér csodálatos kútjának látványa jó kezdetet adhat egy napnak. A rendszeres séta is jót tesz az egészségnek, így gyalog járja az utcákat és nem használ hátast, bár volt, hogy már fontlóra vette egynek a vásárlását. Sétája közben a kút felé pillant, ahol egy szegényes öltözetű fiúcskát lát meg, legalább is erre következtet. A kútból merít hűsítő vizet magának, majd láthatóan gondolkodik valami máson is. A téren haladókat kezdi figyelni a rongyokba öltözött, feltehetően utcán élő szerzet. Kócos, hosszú, vörös haja van a vékonyka alkatú embernek, amiből inkább azt mondaná, hogy nő, de ennek egyéb jelét nem tudja felfedezni rajta, így szegény fiúként könyveli el magában. Mintha kéregetni készülne, de egyelőre csak néz, szemével követi az elhaladó alakokat. Diynomit lassú léptekkel, barátságosan közelíti meg a közelről elég koszosnak s kissé büdösnek ható fiút. Jó szándékában ez nem riasztja el a gnómot, sőt, semmi jelét sem adja ellenszenvnek vagy bármiféle undornak.*
- Kérlek, ne haragudj, hogy így ismeretlenül megszólítalak, de szeretnék egy kérdést feltenni neked. *Mosolyogva mondja mindezt, majd enyhén meg is hajtja magát, mint amikor bemutatkozni szokott.*
- A nevem Diynomit Dedhor N'athor. Épp ebédelni készültem a Pegazus fogadóban. Esetleg meghívhatlak pár fogásra? *Nem túl tolakodó, inkább csak lehetőséget kínál egy barátságos mosoly keretében. Nem biztos, hogy elfogadják a meghívását, de örülne a társaságnak, s az egyáltalán nem zavarja, hogy egy utcán élővel oszthatja meg ebédét.*
*A Polgárnegyed felől érkezik egy jól öltözött gnóm, megfontolt léptekkel. A tavasz közeledtével úgy véli, hogy a főtér csodálatos kútjának látványa jó kezdetet adhat egy napnak. A rendszeres séta is jót tesz az egészségnek, így gyalog járja az utcákat és nem használ hátast, bár volt, hogy már fontlóra vette egynek a vásárlását. Sétája közben a kút felé pillant, ahol egy szegényes öltözetű fiúcskát lát meg, legalább is erre következtet. A kútból merít hűsítő vizet magának, majd láthatóan gondolkodik valami máson is. A téren haladókat kezdi figyelni a rongyokba öltözött, feltehetően utcán élő szerzet. Kócos, hosszú, vörös haja van a vékonyka alkatú embernek, amiből inkább azt mondaná, hogy nő, de ennek egyéb jelét nem tudja felfedezni rajta, így szegény fiúként könyveli el magában. Mintha kéregetni készülne, de egyelőre csak néz, szemével követi az elhaladó alakokat. Diynomit lassú léptekkel, barátságosan közelíti meg a közelről elég koszosnak s kissé büdösnek ható fiút. Jó szándékában ez nem riasztja el a gnómot, sőt, semmi jelét sem adja ellenszenvnek vagy bármiféle undornak.*
- Kérlek, ne haragudj, hogy így ismeretlenül megszólítalak, de szeretnék egy kérdést feltenni neked. *Mosolyogva mondja mindezt, majd enyhén meg is hajtja magát, mint amikor bemutatkozni szokott.*
- A nevem Diynomit Dedhor N'athor. Épp ebédelni készültem a Pegazus fogadóban. Esetleg meghívhatlak pár fogásra? *Nem túl tolakodó, inkább csak lehetőséget kínál egy barátságos mosoly keretében. Nem biztos, hogy elfogadják a meghívását, de örülne a társaságnak, s az egyáltalán nem zavarja, hogy egy utcán élővel oszthatja meg ebédét.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-04-09 19:19:02
Üzenet elküldve: 2021-04-09 19:19:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mi lapul a piszok alatt?//
*Valahogy hátborzongatónak tűnik a főtér kútja. Legalábbis önnön magához képest. A tiszta, hibátlan, rejtélyes víz képviseli mindazt, ami akár ő maga is lehetne. A kosz alatt megbúvó... nos akármi is. Erre még sosem derült fény. Bár sokszor elgondolkodott már azon, hogy mi lenne, ha teljesen másként alakult volna az élete. Ha habos ruhákba öltözhetne a szakadt ingek helyett, ha az éhezés helyett minden napi legalább háromszor telepakolt asztalok várnák, a koszt pedig illatos fürdőkre cserélhetné.
Francokat. Azért, hogy felhagyjon a nyugodt szabadsággal, azzal, hogy senkinek sem tartozik semmivel. Elég jó neki ez az élet, amiben nem piszkálnak egy szagos, fiatal fiúnak kinéző valakit, aki valójában nem is az, aminek látszik. Napkeltétől napnyugtáig övé a világ, nem figyelik minden lépését úgy, mint az elkényeztetett felsőbb rangú lánykáknak.*
- Erre igyunk!
*Vigyorodik el bárgyún, majd a kút fölé hajolva mártja bele koszos kis kezeit, egy jó nagy adag vizet merve ki belőle, hogy aztán minden illemet sutba dobva igya is meg tenyereiből.*
- Már csak valami harapnivaló kéne.
*Dünnyögi, ahogy hátat is fordít a hosszú ideje bámult kútnak, így a téren ácsorgókat figyelje. Valakit csak le kéne tarhálni pár arannyal, amivel valamelyik fogadóban vagy a piacon vehetne valami finomságot. De elég nehéz olyat találni, akinek megesik a szíve rajta ahelyett, hogy messzire elkergetné, esetleg még meg is verné, mert hát azért ahhoz is volt már szerencséje. Eltűnődve dörzsöl is egy halványodó lila foltra az állán. Hát az biztos, hogy nem fenékig tejfel az élete, de nem is olyan rossz, mint ahogy elsőre kinéz.*
*Valahogy hátborzongatónak tűnik a főtér kútja. Legalábbis önnön magához képest. A tiszta, hibátlan, rejtélyes víz képviseli mindazt, ami akár ő maga is lehetne. A kosz alatt megbúvó... nos akármi is. Erre még sosem derült fény. Bár sokszor elgondolkodott már azon, hogy mi lenne, ha teljesen másként alakult volna az élete. Ha habos ruhákba öltözhetne a szakadt ingek helyett, ha az éhezés helyett minden napi legalább háromszor telepakolt asztalok várnák, a koszt pedig illatos fürdőkre cserélhetné.
Francokat. Azért, hogy felhagyjon a nyugodt szabadsággal, azzal, hogy senkinek sem tartozik semmivel. Elég jó neki ez az élet, amiben nem piszkálnak egy szagos, fiatal fiúnak kinéző valakit, aki valójában nem is az, aminek látszik. Napkeltétől napnyugtáig övé a világ, nem figyelik minden lépését úgy, mint az elkényeztetett felsőbb rangú lánykáknak.*
- Erre igyunk!
*Vigyorodik el bárgyún, majd a kút fölé hajolva mártja bele koszos kis kezeit, egy jó nagy adag vizet merve ki belőle, hogy aztán minden illemet sutba dobva igya is meg tenyereiből.*
- Már csak valami harapnivaló kéne.
*Dünnyögi, ahogy hátat is fordít a hosszú ideje bámult kútnak, így a téren ácsorgókat figyelje. Valakit csak le kéne tarhálni pár arannyal, amivel valamelyik fogadóban vagy a piacon vehetne valami finomságot. De elég nehéz olyat találni, akinek megesik a szíve rajta ahelyett, hogy messzire elkergetné, esetleg még meg is verné, mert hát azért ahhoz is volt már szerencséje. Eltűnődve dörzsöl is egy halványodó lila foltra az állán. Hát az biztos, hogy nem fenékig tejfel az élete, de nem is olyan rossz, mint ahogy elsőre kinéz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1852-1871