// Artheniorba érkezés - a hosszú, fárasztó út után, délután-este körül //
* O’drann számára a megváltozott levegő maga a megváltás. A város illata emlékeket kelt fel benne, s így megújult erővel léptet be Shachus hátán a városba. Egyik kezében a kantárt fogja, másikban a lándzsáját - másképp nem is tudná vinni a fegyvert, hisz veszélyeztetné az állatot, ha megpróbálná a nyereg oldalára rögzíteni. S mellesleg neki sem lenne kényelmes, ha lábát át kéne vetnie a dárda rúdján. No, sebaj, legalább edződik egy kicsit a karja, úgy is elpuhult kissé a hosszú úton. Lova patái ütemesen kopognak a kikövezett tér útján, s végre szeme elé tárul a nagyváros. Egy pillanatra torpan csak meg lovával - egyrészt, mert a tömegben átvágni lovával nehézkes, másrészt, hogy szemügyre vegye az elé táruló képeket. Túlságosan nem nyűgözi le a város, sosem volt híve a művészetnek - kivéve persze, ha fegyverekről, páncélokról, vagy más általa is használatos felszerelésekről volt szó. Akkor természetesen előbújt belőle a nemes műkincsgyűjtő úr, aki örömét lelte a finom motívumokban, a tökéletes kovácsmunkában, vagy a szépen kivitelezett, hasznos és könnyű bőrpáncélok látványában. Akkor persze ő is szakértővé vált.
No meg persze a hölgyek terén is hasonló volt az elképzelése. Inkább egy nemesb’ hölgyemény, bájos arcával és hívogató mosolyával, falatnyi ruhájában, selyembe és kelmékbe burkolva, vagy épp fátyollal takarva, mint egy koszos, utcán magamutogató szajha.
O’drann nem időzik sokat a nézelődéssel. Lovát megindítja, mikoron is utat lát a tömegben, mely a téren sürög-forog. Nyelvével kattogva nyugtatgatja lovát, aki nincs hozzászokva a tömeghez, de még így is jobban viseli, mint ahogy O’drann várta. A mént a szökőkút mellé vezeti, majd lecsúszik a nyeregből. Még fél kézzel fogja a kantárt, illetve dárdáját letámasztja a kút széléhez, hogy fél tenyerével kortyolhasson párat az üdítő, tiszta nedűből. Persze lova is kiveszi a részét a tiszta víz lehetőségéből, majd mikor mindketten kellőképp szomjukat oltották, a férfi immár gyalogszerrel, lovát maga mögött vezetve, s lándzsáját kezébe fogva, indul meg az istálló irányába. *