// Egy kis nézeteltérés //
//Ewa, Wram Vrauk//
*Vajon hány emberöltője lehet már, hogy elszakadt oly "szeretett" törzsétől, és egyedül járja a porlepte utakat, az erdők szívébe vágott ösvényeket, remélve, hogy következő állomásánál végre beteljesítheti feladatát. Minden egyes alkalommal a remény egy apró szikrája pattan fel a parázsló, vad lelke legmélyéről azzal a céllal, hogy talán most végre újra felcsapnak a fiatalság lángjai. Azé a fiatalságé, melyet a hosszú évek során, prédája nyomába szegődve elvesztett, és egy megfáradt, honvággyal küszködő ork baka vált belőle. Igaz, elnyomja a törzse keltett hiányérzetet magában, hisz egy magafajta harcos nem engedhet meg magának ekkora gyengeséget, de mégis a benne tátongó betöltetlen űr helyére valaminek be kell költöznie. Furcsa dolog a honvágy, a zöldbőrűek köreben pedig nem igazán elterjedt jelenség, ennek ellenére Korr mégis kénytelen megtapasztalni e mardosó fájdalmat. ~Remélem azóta mind megrohadtak a saját mocskukban. A szemetek!~ Ők verték félholtra, vetették a Verembe, majd miután onnan is kijutott élve elüldözték, mégsem miattuk ég bosszúvágyban a görnyedt ork. ~Most megtalálom azt az áruló dögöt, és földbe tiprom, ahogy Ők tették velem.~
A feltörő emlékek hatására ronda képe még szörnyűbb alakot ölt magára, miután ismét az ember tömeg kellős közepén, a főtéren találja magát. A benne kavargó ital a nappal szövetségre lépve méginkább elhomályosítja az idősödő lény látómezejét, így több helyi polgárral is összekoccannak különösen hegyes, valamelyest befelé forduló vállai. Igazából jelen állás szerint még ő sem tudja merre is tart éppen, de ha már itt van, akkor jobban megismeri a várost, ami a vadászat szempontjából sem lenne egy utolsó dolog. Ám ezen nagyratörő terveiben megakadályozza, két idegesítő kis csúszómászó. Goblinok! Nem sok dolog idegesítőbb ezeknél a fertelmes lényeknél, talán csak az, ha többen is vannak.*
-Mi a franc van? Miket dumálsz, goblin?
*Fordul máris az új, hozzáhasonlóan ocsmány arcokhoz, akik úgy néz ki elég gátlástalanok, vagy inkább csak pofátlanok. Az ork a koszos mancsukat próbálja távol tartani a holmijaitól, de kettejük ellen nem sok sikere lehet, főleg ha két oldalról kíváncsiskodnak.*
-Hordjátok innen a beleteket, koszos fajankók! Honnan ismertek engem? Hmm?
*Szinte köpködi a szavakat, annyira nem nézi semmibe ezeket az alsóbbrendű lényeket. Vagyis... mindig így beszél. Amikor már kezdi megelégelni a dolgot, ha elég gyors hozzá megragadja az egyik ilyen apróság nyakát, és ha a másiknak ez nevetséges lenne, akkor tol a markában lévőn egyet, hogy pont a kacagó társának essen. Így talán mindketten hanyatt vágódnak.*
-Mit akartok? Ha nem beszéltek, akkor járjon olyan gyorsan a lábatok is, mint a kezetek! Büdös korcsok!
*Ekkor jelenik meg Korr egy fajtársa is, kit szinte örül, hogy lát, igaz arca semmit nem változik a goblinokkal folytatott dulakodás után.*
-Ezek a szarháziák ide jöttek kunyerálni. Ha így folytatják dühbe jövök, és kibelezem mindkettőt. Te ki vagy, zöldbőrű?
*Vet egy pillantást Vraukra.*