Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 275 (5481. - 5500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5500. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-28 14:58:28
Üzenet elküldve: 2016-10-28 14:58:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Nyelve végigszánt az összegyűrt rongyocskáján, majd lehajol, hogy kopott bakancsának fakó fényét kicsit szebbé tegye. Néhányszor beleakad alkarvédőjének fűzője a szarvas agancsai közé, mely a lábbelin függ. Fel-fel morran erre, kismacska dorombolással megegyező hangossággal, és igyekszik kicsit jobban odafigyelni arra, amit csinál. Nem tehet róla, zavarja ez a sok mászkálás körülötte. Nem nyugodt és mindenre figyel, csak a rongyra és bőrre nem. Szerencsére a bakancs az utolsó, amit megtisztogat, nadrágjával és vértjével végzett.
Felegyenesedik a derékszaggató testtartásból, arca elé belebeg egy eddig bujkáló fekete pókocska, feltehetően a hajából merészkedett elő, hogy megnézze mi az oka annak, hogy eddig nyugodt élőhelye most fel alá rázza magát. Ahogy meglátja, hogy új otthonának szemei és fenyegetően éles fogai is vannak, azonnal elhúzza a fonalat végigrohanva az ember nő vállán és lábáról a földre huppanva iszkol tova.
A történések izgalma viszont itt nem ér véget, ahogy egy férfi lép hozzá közelebb, mint a többiek a városban. Talán a szaga üldözi el a többieket és ezt az egyet nem zavarja, talán csak mindenkinek fontosabb a dolga, minthogy őt észrevegyék.
A lány akkor veszi észre a saját fajtájának, ellenkező nemét, amikor már az megszólítja kedves mosollyal. Kell neki egy pillanatnyi idő, míg összerakja azt, amit a másik mond. Azt az összes egy szót kell megértenie, szerencsére tudja még, hogy mit jelent, hiszen evett már ilyen állatot. Szarvast. Maga mögé tekint hirtelen mozdulattal, hátha a vadat látja a férfi a háta mögött. Visszafordul kérdő tekintettel az arcán, hiszen nincs mögötte szarvas. Aztán látja meg, hogy a férfi mutat is valamerre és ő az ujj irányába fordítja a fejét a bakancsán nyugodtan pihengető szarvas függőre.*
- Igen – mondja emez büszkén, mert bizony az ott egy szarvas, és talán az egyetlen darabja a ruházatának, ami nem málladozik, még.*
- Szereti? – kérdezi, bár ezt a lányon kívül senki sem tudhatja mit jelent pontosan, mivel az ő törött nyelve nem egyértelmű. Szereti e, a szarvast enni? Szeretné e, a medált a másik? Esetleg tetszik e, neki. Ezt döntse el a férfi, hogy akarja érteni.*
Felegyenesedik a derékszaggató testtartásból, arca elé belebeg egy eddig bujkáló fekete pókocska, feltehetően a hajából merészkedett elő, hogy megnézze mi az oka annak, hogy eddig nyugodt élőhelye most fel alá rázza magát. Ahogy meglátja, hogy új otthonának szemei és fenyegetően éles fogai is vannak, azonnal elhúzza a fonalat végigrohanva az ember nő vállán és lábáról a földre huppanva iszkol tova.
A történések izgalma viszont itt nem ér véget, ahogy egy férfi lép hozzá közelebb, mint a többiek a városban. Talán a szaga üldözi el a többieket és ezt az egyet nem zavarja, talán csak mindenkinek fontosabb a dolga, minthogy őt észrevegyék.
A lány akkor veszi észre a saját fajtájának, ellenkező nemét, amikor már az megszólítja kedves mosollyal. Kell neki egy pillanatnyi idő, míg összerakja azt, amit a másik mond. Azt az összes egy szót kell megértenie, szerencsére tudja még, hogy mit jelent, hiszen evett már ilyen állatot. Szarvast. Maga mögé tekint hirtelen mozdulattal, hátha a vadat látja a férfi a háta mögött. Visszafordul kérdő tekintettel az arcán, hiszen nincs mögötte szarvas. Aztán látja meg, hogy a férfi mutat is valamerre és ő az ujj irányába fordítja a fejét a bakancsán nyugodtan pihengető szarvas függőre.*
- Igen – mondja emez büszkén, mert bizony az ott egy szarvas, és talán az egyetlen darabja a ruházatának, ami nem málladozik, még.*
- Szereti? – kérdezi, bár ezt a lányon kívül senki sem tudhatja mit jelent pontosan, mivel az ő törött nyelve nem egyértelmű. Szereti e, a szarvast enni? Szeretné e, a medált a másik? Esetleg tetszik e, neki. Ezt döntse el a férfi, hogy akarja érteni.*
5499. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-28 14:19:33
Üzenet elküldve: 2016-10-28 14:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Arthenior sosem olyan volt mint egy sima város. Főként mivel leginkább olyanok fordultak itt meg akik nem helyiek és ez gyakran le is rí róluk. Az ork sámántól kezdve a messziről jött lovagig bárki megfordulhat itt. Nem is tűnik talán ki a tömegből Faerum sem. Nem ismeri már senki. Talán a nevét hallhatták már az olvasottabbak, de nem tartja ezt ő sem fontosnak. Más dolgokat tart fontosnak amiket viszont az itteniek nem érthetnek meg. Most is a halál és a veszély közelében a természetet jobban félti mint az embereket köztük saját magát. A kúthoz menve engedélyt kér a városőröktől és megtölti a kulacsát. Kortyol is kicsit, de ezeken a megfontolt kortyokon is látszik, hogy egy valódi erdőjáró kortyai. Megfontoltan és keveset iszik. Ahogy szétnéz meglát egy lányt akiről szintén lerí, hogy inkább az utakat szokta járni mint a várost. Bár lehet, hogy kell hozzá az a tekintet mint ami Faerum-nak megvan. Odasétál a lányhoz és meg is szólítja a legnagyobb természetességgel és kedves mosollyal az arcán.*
-Szarvas?
*Mutat a ruházatra.*
-Szarvas?
*Mutat a ruházatra.*
5498. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-28 12:20:52
Üzenet elküldve: 2016-10-28 12:20:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezve Artheniorba//
*Azt látja, hogy Zaras rossz felé megy, ez nem is meglepő, csak az értelmét nem érti. Nem hiszi, hogy az elf eltévedt volna - ennyire még a gyíktestű fickó sem kutyaütő.*
~ Vagy de. Egy elfből bármit kinézek, de komolyan. ~ *mélyeket sóhajt, hogy valahogy képes legyen kezelni saját menőségének és az elf pasekok gyíkságának terhét, aztán követi Zarasékat a városba.*
*Egyre inkább kiviláglik, hogy a direkció rossz - itt sem kéne lenniük, nem ám a Barakk felé venni az irányt.*
- C-c-c-c. *cicceg kelletlenül, de ha rápillantanak, csak agy tele-fogas vigyorral felel.*
*Azt látja, hogy Zaras rossz felé megy, ez nem is meglepő, csak az értelmét nem érti. Nem hiszi, hogy az elf eltévedt volna - ennyire még a gyíktestű fickó sem kutyaütő.*
~ Vagy de. Egy elfből bármit kinézek, de komolyan. ~ *mélyeket sóhajt, hogy valahogy képes legyen kezelni saját menőségének és az elf pasekok gyíkságának terhét, aztán követi Zarasékat a városba.*
*Egyre inkább kiviláglik, hogy a direkció rossz - itt sem kéne lenniük, nem ám a Barakk felé venni az irányt.*
- C-c-c-c. *cicceg kelletlenül, de ha rápillantanak, csak agy tele-fogas vigyorral felel.*
5497. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-28 12:16:13
Üzenet elküldve: 2016-10-28 12:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy szekér baktat be Artheniorba. Hátsó részén egy kisebb szénaboglyán Rovagh fekszik, behunyt szemmel valami kis dallamocskát dúdolva. A hűvös szellő téríti magához, borzongva húzza magán össze a köpenyét. Ásítva nyújtóztatja ki a tagjait és felül. Barna szemei körbe pásztázzák a helyet.*
~ Tehát megjöttünk.~
*Leugrik a szekér hátuljáról majd a vezetőhöz lépdel. A jármű elején egy ráncos arcú, de barátságos férfi üldögél, elmélkedve pöfékel a pipáján. A fél-elf közeledtével odabiccent neki.*
- Azt hiszem itt az út vége, Roden úr!
- Igen.*bólint Rovagh majd kezét nyújtja a férfinek.*- Még egyszer köszönöm, hogy elhozott idáig!
*A férfi barátságosan elvigyorodik majd belecsap a vékony tenyérbe.*
- Ott segítek ahol tudok. No, vigyázzon magára úrfi!
*Rovagh apró mosolyt erőltet az arcára majd búcsút int. Pár métert sétálva, rögtön észreveszi a Pegazus fogadót.*
~ Hátha itt akad valami, ami kicsit felmelegít.~
*Hosszú léptekkel indul a Pegazushoz, ám láthatóan az zárva van. Szemöldökét összevonja és egy rövid sóhajtást eresztve indul el a másik irányba. Jól láthatóan a Szegénynegyedbe vezet.*
A hozzászólás írója (Rovagh Roden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.28 12:22:50
~ Tehát megjöttünk.~
*Leugrik a szekér hátuljáról majd a vezetőhöz lépdel. A jármű elején egy ráncos arcú, de barátságos férfi üldögél, elmélkedve pöfékel a pipáján. A fél-elf közeledtével odabiccent neki.*
- Azt hiszem itt az út vége, Roden úr!
- Igen.*bólint Rovagh majd kezét nyújtja a férfinek.*- Még egyszer köszönöm, hogy elhozott idáig!
*A férfi barátságosan elvigyorodik majd belecsap a vékony tenyérbe.*
- Ott segítek ahol tudok. No, vigyázzon magára úrfi!
*Rovagh apró mosolyt erőltet az arcára majd búcsút int. Pár métert sétálva, rögtön észreveszi a Pegazus fogadót.*
~ Hátha itt akad valami, ami kicsit felmelegít.~
*Hosszú léptekkel indul a Pegazushoz, ám láthatóan az zárva van. Szemöldökét összevonja és egy rövid sóhajtást eresztve indul el a másik irányba. Jól láthatóan a Szegénynegyedbe vezet.*
A hozzászólás írója (Rovagh Roden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.28 12:22:50
5496. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-27 13:12:06
Üzenet elküldve: 2016-10-27 13:12:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Parfüm és pecsét//
*A város, melynek oly nagy hírét hallotta, nem igazán hatja meg. Legalábbis annak ténye, hogy odahaza még a tanyáknak is olyan falakat emelnek, mi a törvényen kívül rekedt, levadászásra ítélt fosztogatóknak gátat szabhat, itt pedig még egy valamire való őrbódé sem áll a település határában. Furcsának tekinti, de csak egy újabb strigulát húz az útjai során látott furcsaságok lajstromában, s ezzel túl is lép a kérdéskörön.
A Főtér szökőkútján elidőzik kissé búzavirágok haloványabb tónusában játszó tekintete, de csak egy újabb cifraságnak tekinti, a pirtianesi gondolkodásmódtól idegennek, lévén igen kevés praktikumot lát benne katonailag. Persze, ha esetleg mérgezett lenne a víz és ebből a támadók innának… Megbízhatatlan taktika lenne. Talán még maga Ysthwaan Dobhoow is erősen verejtékezne, ha ennek a városnak kellene ideális védelmi taktikát kifundálnia. De ez persze a bölcs taktikus nyűgje volna, s nem sajátja, így ennek örömére csupán elfojt egy mosolyt csuklyája mélyén, s léptet tovább vörös-deres lovával a város belseje felé.
A tény, mely szerint sürgetnie illenék jó lovát, csak még inkább arra ösztönzi, hogy önszántából hátráltassa haladását. Így meg-megállítja a jószágot, annak nyergének magasából szemlélve meg tüzetesebben az égbe törő oszlopot, mint ki csodálja annak méreteit. Elkalandozik a szél lengette cégérek során, hátha lel olyat, melybe érdemes lenne betérni csupán azért, hogy azt a bizonyos nőszemélyt bosszanthassa. De legnagyobb sajnálatára, most, hogy már átlépte a város peremét, hiába cövekelne le egy fogadóban, a végén még arra kényszerülne ébredni, minden vagyona odalett.
Ennek tudatában, mi mérhetetlenül sérti büszkeségét, lévén milyen elfuserált helyzet az, mi rákényszeríti éppen őt, hogy úgy ugorjon, mint valami udvaronc. De mit van mit tenni, érdekli, hogy mit is akarhat a némber, főleg ennyi év után. Főleg olyan elválás után… De nem zsörtölődik tovább, inkább ménje orrát fordítja a Szegénynegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Corvyrius Cwa'Charys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.27 13:12:24
*A város, melynek oly nagy hírét hallotta, nem igazán hatja meg. Legalábbis annak ténye, hogy odahaza még a tanyáknak is olyan falakat emelnek, mi a törvényen kívül rekedt, levadászásra ítélt fosztogatóknak gátat szabhat, itt pedig még egy valamire való őrbódé sem áll a település határában. Furcsának tekinti, de csak egy újabb strigulát húz az útjai során látott furcsaságok lajstromában, s ezzel túl is lép a kérdéskörön.
A Főtér szökőkútján elidőzik kissé búzavirágok haloványabb tónusában játszó tekintete, de csak egy újabb cifraságnak tekinti, a pirtianesi gondolkodásmódtól idegennek, lévén igen kevés praktikumot lát benne katonailag. Persze, ha esetleg mérgezett lenne a víz és ebből a támadók innának… Megbízhatatlan taktika lenne. Talán még maga Ysthwaan Dobhoow is erősen verejtékezne, ha ennek a városnak kellene ideális védelmi taktikát kifundálnia. De ez persze a bölcs taktikus nyűgje volna, s nem sajátja, így ennek örömére csupán elfojt egy mosolyt csuklyája mélyén, s léptet tovább vörös-deres lovával a város belseje felé.
A tény, mely szerint sürgetnie illenék jó lovát, csak még inkább arra ösztönzi, hogy önszántából hátráltassa haladását. Így meg-megállítja a jószágot, annak nyergének magasából szemlélve meg tüzetesebben az égbe törő oszlopot, mint ki csodálja annak méreteit. Elkalandozik a szél lengette cégérek során, hátha lel olyat, melybe érdemes lenne betérni csupán azért, hogy azt a bizonyos nőszemélyt bosszanthassa. De legnagyobb sajnálatára, most, hogy már átlépte a város peremét, hiába cövekelne le egy fogadóban, a végén még arra kényszerülne ébredni, minden vagyona odalett.
Ennek tudatában, mi mérhetetlenül sérti büszkeségét, lévén milyen elfuserált helyzet az, mi rákényszeríti éppen őt, hogy úgy ugorjon, mint valami udvaronc. De mit van mit tenni, érdekli, hogy mit is akarhat a némber, főleg ennyi év után. Főleg olyan elválás után… De nem zsörtölődik tovább, inkább ménje orrát fordítja a Szegénynegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Corvyrius Cwa'Charys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.27 13:12:24
5495. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-27 11:19:19
Üzenet elküldve: 2016-10-27 11:19:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Mocskos bakancsait nézi, s érzi, hogy a nyakának idegeibe belenyilallik sok ezer forró tű. Felemeli a fejét, a látása még homályos. Előrelépne, de nem tud, zsibbadt karjait vastag kötél fogja le egy öles oszlophoz. Orrát és száját erőszakosan betölti a fekete füst, nem jut levegőhöz, arcát pedig már a lángok nyaldossák.
Némán köhögve, de annál inkább fuldokolva ébred vastag lópokróc alatt, por, vagy homok tapadt szájüregébe és csaknem eldugította az orrát is. Igyekszik nem mozogni, vagy vergődni. Lassan emeli meg a szeme elől a szúrós pokrócot, bár már tüdeje ég egy korty friss levegő után, és még ennyi hideg víz után. Amint nem lát semmi fenyegetőt a közelében lehajtja magáról a földszínű pokrócot. Kiássa magát a lyukból melyet előző este kapart magának a sárga levelű bokrocska alatt.
Egyszer a rémálmai fogják elvinni őt a feledésbe, de aki életét az éhhalál és a nyers bogyók között tengeti, lyukakat kaparva magának, kivert rühes kutyaként éjszakára, az ne panaszkodjék. Ha az idő engedi, kirázza pokrócát, melyből annyi por szabadul fel, hogy a közelben fekvő nagyvárost egy hétre elvágná a napvilágtól, ha arra fújná a szél. Ha nem is tanult semmiféle varázslást, mint azok a nagyszakállasak a templomokban, azt már elmondhatja, hogy ő a por úrnője. Irányítani nem tudja a fullasztó fellegeket, de van elég hatalma, hogy kiszabadítson magából egy jókora…*
- Nem szám… – szakad fel száraz torkából az alig hallható hang, ahogy elhessegeti túlzó gondolatait. Hátizsákja pántjaival leszorítja az emberemlékezet előtt is ősinek számító takarót és végre eljött az ideje annak, hogy szájához emelje kulacsát. Anyagból készült ez, s teletölteni lehetetlen, mivel szájánál elrepedt, már – ahogy megszokhattuk – ősidők óta. Kiissza a maradék kortyocskákat is, mely elég arra, hogy jó bőven benedvesítse ajkait és szája körül letörölje a koszt.
Vállára csatolja bőrzsákját és elindul a szekerek, s paták taposta úton. Szét zilált haját megdörzsöli, apró szemű földdarabok, levelek, kis gallyak és néhány éjszakára meghúzódó pók is kipereg koronájából. Lehet, hogy mocskos, szegény, és szakadt, fázik, éhezik, s övé minden nyomor, de szabadnak született, s ez a legfontosabb.*
- Nyomor ugrik be… – dünnyögi emelt fővel az előtte fekvő városra nézve. Magas házak tetővel, templomtorony, meg a kúriák. Sok ez neki, túl vad az ő ízlésének, vagy nem elég vad. Mást sem lát csak gúzsba kötött embereket, meg mindenféle népet életük örök körforgásában, aludni, enni, dolgozni, szolgálni, uralkodni, enni megint, aztán aludni és ez így megy nap-nap után, míg megőszülnek és meghalnak. Ezt nevezi ő igazi nyomorúságnak. Vagy nem, hiszen nem különbözik ő annyira, aludni, enni, vándorolni, vadászni, enni, aludni. Ez pontos, a különbség csak annyi, hogy az ő fajtája nem éri meg, hogy megőszüljön.
Betér hát a huzatos városba, hogy része legyen ebben is. Ha nem tenné, elfelejtené, hogyan kell beszélni, már most is eléggé töri a nyelvet. Talán akad valaki, akivel beszélhet, de ami fontosabb, hogy már másfél hete nem evett húst, mert az állatok kiszöknek a karmai közül. Talán ha beköszönt a tél, könnyebben csapdába tudja csalni a kis dögöket. Az ételhez, viszont pénz is kell, pénzhez pedig munka, vagy sikerül kihagynia a pénz részét és rögtön dolgozhatna az ételért.
Megtapogatja behorpadt hasát, a bőrök és rongyok alatt, miközben az őrzött kúthoz ér. Nem tudja mi történhetett itt, hogy még egy egyszerű vízforrást is így kell őrizni, de nem is törődik vele. Ha víz kell, azt szerez a folyóból. Mit számít, hogy mérgezett, valamikor el is kell menni és ez egy elfogadhatóbb halál, mint a párnák között lihegve beadni a kulcsot.
Félreáll egy olyan helyre, ahol a legkevésbé van útban, és míg eldönti, mit kezdjen koszos kis életével, megigazítja, letörölgeti ruháját, tetőtől talpig. A bőrt könnyű tisztán tartani, csak bekeni egy kis zsírral és máris csillog, de egyelőre a nyála is megteszi, faggyú híján.*
Némán köhögve, de annál inkább fuldokolva ébred vastag lópokróc alatt, por, vagy homok tapadt szájüregébe és csaknem eldugította az orrát is. Igyekszik nem mozogni, vagy vergődni. Lassan emeli meg a szeme elől a szúrós pokrócot, bár már tüdeje ég egy korty friss levegő után, és még ennyi hideg víz után. Amint nem lát semmi fenyegetőt a közelében lehajtja magáról a földszínű pokrócot. Kiássa magát a lyukból melyet előző este kapart magának a sárga levelű bokrocska alatt.
Egyszer a rémálmai fogják elvinni őt a feledésbe, de aki életét az éhhalál és a nyers bogyók között tengeti, lyukakat kaparva magának, kivert rühes kutyaként éjszakára, az ne panaszkodjék. Ha az idő engedi, kirázza pokrócát, melyből annyi por szabadul fel, hogy a közelben fekvő nagyvárost egy hétre elvágná a napvilágtól, ha arra fújná a szél. Ha nem is tanult semmiféle varázslást, mint azok a nagyszakállasak a templomokban, azt már elmondhatja, hogy ő a por úrnője. Irányítani nem tudja a fullasztó fellegeket, de van elég hatalma, hogy kiszabadítson magából egy jókora…*
- Nem szám… – szakad fel száraz torkából az alig hallható hang, ahogy elhessegeti túlzó gondolatait. Hátizsákja pántjaival leszorítja az emberemlékezet előtt is ősinek számító takarót és végre eljött az ideje annak, hogy szájához emelje kulacsát. Anyagból készült ez, s teletölteni lehetetlen, mivel szájánál elrepedt, már – ahogy megszokhattuk – ősidők óta. Kiissza a maradék kortyocskákat is, mely elég arra, hogy jó bőven benedvesítse ajkait és szája körül letörölje a koszt.
Vállára csatolja bőrzsákját és elindul a szekerek, s paták taposta úton. Szét zilált haját megdörzsöli, apró szemű földdarabok, levelek, kis gallyak és néhány éjszakára meghúzódó pók is kipereg koronájából. Lehet, hogy mocskos, szegény, és szakadt, fázik, éhezik, s övé minden nyomor, de szabadnak született, s ez a legfontosabb.*
- Nyomor ugrik be… – dünnyögi emelt fővel az előtte fekvő városra nézve. Magas házak tetővel, templomtorony, meg a kúriák. Sok ez neki, túl vad az ő ízlésének, vagy nem elég vad. Mást sem lát csak gúzsba kötött embereket, meg mindenféle népet életük örök körforgásában, aludni, enni, dolgozni, szolgálni, uralkodni, enni megint, aztán aludni és ez így megy nap-nap után, míg megőszülnek és meghalnak. Ezt nevezi ő igazi nyomorúságnak. Vagy nem, hiszen nem különbözik ő annyira, aludni, enni, vándorolni, vadászni, enni, aludni. Ez pontos, a különbség csak annyi, hogy az ő fajtája nem éri meg, hogy megőszüljön.
Betér hát a huzatos városba, hogy része legyen ebben is. Ha nem tenné, elfelejtené, hogyan kell beszélni, már most is eléggé töri a nyelvet. Talán akad valaki, akivel beszélhet, de ami fontosabb, hogy már másfél hete nem evett húst, mert az állatok kiszöknek a karmai közül. Talán ha beköszönt a tél, könnyebben csapdába tudja csalni a kis dögöket. Az ételhez, viszont pénz is kell, pénzhez pedig munka, vagy sikerül kihagynia a pénz részét és rögtön dolgozhatna az ételért.
Megtapogatja behorpadt hasát, a bőrök és rongyok alatt, miközben az őrzött kúthoz ér. Nem tudja mi történhetett itt, hogy még egy egyszerű vízforrást is így kell őrizni, de nem is törődik vele. Ha víz kell, azt szerez a folyóból. Mit számít, hogy mérgezett, valamikor el is kell menni és ez egy elfogadhatóbb halál, mint a párnák között lihegve beadni a kulcsot.
Félreáll egy olyan helyre, ahol a legkevésbé van útban, és míg eldönti, mit kezdjen koszos kis életével, megigazítja, letörölgeti ruháját, tetőtől talpig. A bőrt könnyű tisztán tartani, csak bekeni egy kis zsírral és máris csillog, de egyelőre a nyála is megteszi, faggyú híján.*
5494. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-25 10:19:04
Üzenet elküldve: 2016-10-25 10:19:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kereskedelmi út irányából némileg fülsértő fütyörészéssel és dörmögő szóváltással körüllengett kordé döcögne be jóllakott öszvérének ténykedése által, ha erős markok nem rántanának akkorát a szerencsétlenül járt jószág szárán, hogy annak feje szinte hátra nyaklik, ám tudomásul veszi, meg illik állapodnia. A határozott mozdulatot nem holmi elégedetlenkedés szülte, sokkal inkább a döbbenet, mely taglóként találta homlokon a bakon ücsörgő két törpe férfiút. Legalábbis az idősebbiket, kinek gondosan karbantartott szakállkölteményében kalapácsfejekkel vésett bronzkockák tündökölnek tompa fénnyel.*
- Dungrin, törűdd ki a csipát szemedbül, me' ilyön cifra módit nöm látsz mindön nap!
*Érdes, ámuló szavak, melyek a koromszín szőrzettel büszkélkedő törpe részéről elhangzanak, könnyed mozdulatával suhintva vállon a mellette üldögélő ifjút, hogy az bizonyosan körül pillanthasson, s ki tudja, talán értelmét is eléri az, mi mesterét zavarhatja. Mert bizony zavarja. hogy a zivataros pitvarba ne zavarná a dolog. A térnek csúfolt, nyitott térség pontosan rakott kövei igen kevés kivetnivalót hagynak maguk után, s a szökőkút sem éppen lekicsinylő alkotás, mégis, az égbe meredő oszlop az egyetlen, mi elismerő füttyentésre ragadtathatná, ha ugyan nem magányosan álldogálna, hanem vagy kéttucatnyi testvérrel állna őrt az út mentén. De a valóban megdöbbentő jelenség számára az, hogy egy fia kőfal, de még egy girbe-gurba deszka palánk sem öleli körül a város határát.*
~ Mi a hét pitvar! Vagy a fejére ejtette valaki az itteni vezetőséget, s azzal igen nagy károkat okozott a nevezettek elméjének épségében, vagy túl sok erre a fákhoz éneklő hegyesfülű! ~
*Dohog magában megrendülten. Ahogy hallotta, az embernépek fiai eszesebb népség kellene, hogy legyen annál, mintsem ily csúfos módon hirdesse a világnak, ide jöjjön bárki, aki fosztogatni szándékszik, még falat sem kell mászni hozzá, csak nyugodtan és rendezetten besétálni. Hitetlenkedésében úgy rázza meg szőrös kobakját, mint kit vödörnyi vízzel loccsantottak képen, s azt próbálná lerázni magáról. Végül mégis bele kell nyugodnia abba, hogy a céhmesterek bizony jól értesültek lehettek, egy ilyen településnek valóban kijárt már egy valamire való építőmester. Ami pedig azt illeti, nem is olyan nagy baj a fal hiánya, legalább máris találhat munkát, hisz egy fal akkor fal, ha az törpemunka.
Konok elhatározással, mi népének sajátja, bólint, s csattint könnyedet az öszvér tomporára a gyeplővel, hogy az megfeszített igyekezettel bírja ismét gördülésre a takarosan megpakolt kordét, áthaladva így a főtér határán, s egy ígéretesnek tetszően üres helyet keresve újfent megállapodjon. S ha már a kordé elérte ideiglenes célját, úgy a törpék sem maradnak restek, kényelmes nyújtózások közepette kászálódnak le a bakról mind a ketten.*
- Ejj Dungrin, bizony mondom neked, itt aztán lesz mit felhúzni. Legalább kaphatsz számos lehetőséget arra, hogy csiszolódjon a tudományod.
*Dörmögi mentorálltjának Morthwyl mester, elgémberedett tagjaiba új életet lehelve s nagy igyekezettel kerítve elő bronz kalapácsfejben végződő, hosszúszárú pipáját, meg kívánva ünnepelni a sikeres megérkezést. Tény, hogy illőbb volna egy jó korsónyi mézserrel szerét ejteni a vigadalomnak, de még a nap is magasan jár, no meg a kordét sem hagyhatják itt, a végén még oda lennének a vésők, csákányok, kisebb-nagyobb kalapácsok. Azt pedig Dungrin szenvedné meg.*
- No, fiam, támaszd mög jól a kordét, oszt fogd ki szegény állatot, hadd járkáljon tehör nékül, de kösd ki azé, mielőtt ecsámborog!
*Adja utasításba, míg széles hátát nekiveti a jármű teli kerekének, méricskélő tekintetét körül hordozva a téren. Az első öblös füstkarika már akkor kap szárnyra, mikor a kordé vaskos kerekei alatt ércből formált ékek pihennek, s a jószág is ténfereghet kedvére a jó két ölnyi kötél által engedett ívben. A kérdés már csak az, itt volna-e értelme hírverést csapni, avagy elébb körül kéne járni a települést, javításra szoruló épületek nyomát kutatva. Fogós ügy, de ezzel még ráér foglalatoskodni, elébb múljon a sajgás tomporából, amit a bakon zötykölődés okozott, aztán majd szerét ejtik a városnézésnek.*
- Dungrin, törűdd ki a csipát szemedbül, me' ilyön cifra módit nöm látsz mindön nap!
*Érdes, ámuló szavak, melyek a koromszín szőrzettel büszkélkedő törpe részéről elhangzanak, könnyed mozdulatával suhintva vállon a mellette üldögélő ifjút, hogy az bizonyosan körül pillanthasson, s ki tudja, talán értelmét is eléri az, mi mesterét zavarhatja. Mert bizony zavarja. hogy a zivataros pitvarba ne zavarná a dolog. A térnek csúfolt, nyitott térség pontosan rakott kövei igen kevés kivetnivalót hagynak maguk után, s a szökőkút sem éppen lekicsinylő alkotás, mégis, az égbe meredő oszlop az egyetlen, mi elismerő füttyentésre ragadtathatná, ha ugyan nem magányosan álldogálna, hanem vagy kéttucatnyi testvérrel állna őrt az út mentén. De a valóban megdöbbentő jelenség számára az, hogy egy fia kőfal, de még egy girbe-gurba deszka palánk sem öleli körül a város határát.*
~ Mi a hét pitvar! Vagy a fejére ejtette valaki az itteni vezetőséget, s azzal igen nagy károkat okozott a nevezettek elméjének épségében, vagy túl sok erre a fákhoz éneklő hegyesfülű! ~
*Dohog magában megrendülten. Ahogy hallotta, az embernépek fiai eszesebb népség kellene, hogy legyen annál, mintsem ily csúfos módon hirdesse a világnak, ide jöjjön bárki, aki fosztogatni szándékszik, még falat sem kell mászni hozzá, csak nyugodtan és rendezetten besétálni. Hitetlenkedésében úgy rázza meg szőrös kobakját, mint kit vödörnyi vízzel loccsantottak képen, s azt próbálná lerázni magáról. Végül mégis bele kell nyugodnia abba, hogy a céhmesterek bizony jól értesültek lehettek, egy ilyen településnek valóban kijárt már egy valamire való építőmester. Ami pedig azt illeti, nem is olyan nagy baj a fal hiánya, legalább máris találhat munkát, hisz egy fal akkor fal, ha az törpemunka.
Konok elhatározással, mi népének sajátja, bólint, s csattint könnyedet az öszvér tomporára a gyeplővel, hogy az megfeszített igyekezettel bírja ismét gördülésre a takarosan megpakolt kordét, áthaladva így a főtér határán, s egy ígéretesnek tetszően üres helyet keresve újfent megállapodjon. S ha már a kordé elérte ideiglenes célját, úgy a törpék sem maradnak restek, kényelmes nyújtózások közepette kászálódnak le a bakról mind a ketten.*
- Ejj Dungrin, bizony mondom neked, itt aztán lesz mit felhúzni. Legalább kaphatsz számos lehetőséget arra, hogy csiszolódjon a tudományod.
*Dörmögi mentorálltjának Morthwyl mester, elgémberedett tagjaiba új életet lehelve s nagy igyekezettel kerítve elő bronz kalapácsfejben végződő, hosszúszárú pipáját, meg kívánva ünnepelni a sikeres megérkezést. Tény, hogy illőbb volna egy jó korsónyi mézserrel szerét ejteni a vigadalomnak, de még a nap is magasan jár, no meg a kordét sem hagyhatják itt, a végén még oda lennének a vésők, csákányok, kisebb-nagyobb kalapácsok. Azt pedig Dungrin szenvedné meg.*
- No, fiam, támaszd mög jól a kordét, oszt fogd ki szegény állatot, hadd járkáljon tehör nékül, de kösd ki azé, mielőtt ecsámborog!
*Adja utasításba, míg széles hátát nekiveti a jármű teli kerekének, méricskélő tekintetét körül hordozva a téren. Az első öblös füstkarika már akkor kap szárnyra, mikor a kordé vaskos kerekei alatt ércből formált ékek pihennek, s a jószág is ténfereghet kedvére a jó két ölnyi kötél által engedett ívben. A kérdés már csak az, itt volna-e értelme hírverést csapni, avagy elébb körül kéne járni a települést, javításra szoruló épületek nyomát kutatva. Fogós ügy, de ezzel még ráér foglalatoskodni, elébb múljon a sajgás tomporából, amit a bakon zötykölődés okozott, aztán majd szerét ejtik a városnézésnek.*
5493. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:40:27
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior főtere, jó régen nem látta már, de nem sokat változott, sőt leginkább semennyit. Az emberek továbbra is jönnek-mennek, továbbra sem kezdtek falakat építeni, csak a templomi fény tűnt el végre, el is fog oda látogatni amint teheti. De előbb más dolga van, el kell adnia egy rendelést, lesz ideje majd körbekóricálni amíg várja hogy elkészüljön. Rögtön a piactér felé veszi is az irányt, de nagyon nézegeti a Pegazus ajtaját elhaladtában, hátha végre kinyitott már. Egyelőre nem számít, fontosabb a dolgát elintézni először. Különös ismét ennyi ember között lenni, az óriások tömege nem igazán hiányzott neki, de hamar visszarázódik a kerülgetésbe.*
5492. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-20 08:16:01
Üzenet elküldve: 2016-10-20 08:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ellébecolt a Pegazushoz, hátha... Hátha ma már nem a zárt ajtót láthatja maga előtt, hanem felnyithatja azt, és belibbenhet a lőre szaggal és olcsó pipadohány füsttel vegyes sültek és főttek illata közé. Most is, mint minden áldott nap, amióta történt az a mérgezés.
Nem mintha nem tudna saját magának főzni, sütni - elvégre akkor már életben sem lenne. Csak egyszerűen...*
~Miért is? Talán mert egész jó volt a sült szalonna és kolbász. Meg talán mert pár plusz aranyacskáért csurrant-cseppent némi disznóvér is. Úgy volt a legegyszerűbb hozzá jutni.~
*Lemondóan húzza el a száját, ma sem lesz az igazi a reggeli, az ebéd, de vélhetőleg még a vacsora sem. Lassan pedig már képtelen eltelni az egyszerű ételekkel, amit az ide valósiak esznek, úgy vágyja a rozsdaízű vörös italt, mint más talán a tubákot.*
~Kénytelen leszel lassan a saját kezedbe venni az irányítást, kislány.~
*Bólint két aprót, aztán végre leszakítja tekintetét a hely lezárását jelző cetliről, s tovább lépdel. Elég tétován, nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen magával. Unatkozik, mostanában egyre jobban. Az óta, hogy a Pegazusnál zárt kapukat "dönget", egyre inkább. Ott azért gyakran történt valami, ami figyelemre méltó. Gyakran fordult meg kincseket rejtő zseb, vagy világszép teremtés, akin szívesen legeltette a szemét.
Elvették tőle. Valami aljanép elszakította az egyetlen szórakozásától, ami miatt erre a városra esett a választása, ami miatt épp itt cövekelt le, és ami miatt itt szórta el az addig felhalmozott vagyona jelentős részét.*
~Ha tudnám, hogy hogyan kell az ilyesmit egyáltalán elkezdeni, én magam kutatnám fel, hogy kitekerhessem a kecses kis nyakacskáját!~
*Komolyan elgondolkodik a dolgon, ezt a szemöldöke összébb vonása is jelezné a társasága számára, ha egyáltalán lenne olyanja.
Csalódottan tipeg el a szökőkútig, hogy legalább abból igyon pár kortyot. Legalább hideg, és még a kútkávára is le lehet ülni. Már ha az őrök nem fogják elrugdosni onnét. Pár nappal ezelőtt még nem tettek ilyen otrombaságot, így most sem feltételezi. Az lenne a terve, hogy fürdeti kicsit az arcát a nap fényében, amíg még megteheti anélkül, hogy teljesen lefagyna az orra a hidegben. Meg persze, nézelődne is. A téren elég sokan meg szoktak fordulni azért. Igaz, jóval több féle, és a nap folyamán jóval elszórtabban is jelennek meg, de hátha... Hátha akadna valami "fogára" való.*
Nem mintha nem tudna saját magának főzni, sütni - elvégre akkor már életben sem lenne. Csak egyszerűen...*
~Miért is? Talán mert egész jó volt a sült szalonna és kolbász. Meg talán mert pár plusz aranyacskáért csurrant-cseppent némi disznóvér is. Úgy volt a legegyszerűbb hozzá jutni.~
*Lemondóan húzza el a száját, ma sem lesz az igazi a reggeli, az ebéd, de vélhetőleg még a vacsora sem. Lassan pedig már képtelen eltelni az egyszerű ételekkel, amit az ide valósiak esznek, úgy vágyja a rozsdaízű vörös italt, mint más talán a tubákot.*
~Kénytelen leszel lassan a saját kezedbe venni az irányítást, kislány.~
*Bólint két aprót, aztán végre leszakítja tekintetét a hely lezárását jelző cetliről, s tovább lépdel. Elég tétován, nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen magával. Unatkozik, mostanában egyre jobban. Az óta, hogy a Pegazusnál zárt kapukat "dönget", egyre inkább. Ott azért gyakran történt valami, ami figyelemre méltó. Gyakran fordult meg kincseket rejtő zseb, vagy világszép teremtés, akin szívesen legeltette a szemét.
Elvették tőle. Valami aljanép elszakította az egyetlen szórakozásától, ami miatt erre a városra esett a választása, ami miatt épp itt cövekelt le, és ami miatt itt szórta el az addig felhalmozott vagyona jelentős részét.*
~Ha tudnám, hogy hogyan kell az ilyesmit egyáltalán elkezdeni, én magam kutatnám fel, hogy kitekerhessem a kecses kis nyakacskáját!~
*Komolyan elgondolkodik a dolgon, ezt a szemöldöke összébb vonása is jelezné a társasága számára, ha egyáltalán lenne olyanja.
Csalódottan tipeg el a szökőkútig, hogy legalább abból igyon pár kortyot. Legalább hideg, és még a kútkávára is le lehet ülni. Már ha az őrök nem fogják elrugdosni onnét. Pár nappal ezelőtt még nem tettek ilyen otrombaságot, így most sem feltételezi. Az lenne a terve, hogy fürdeti kicsit az arcát a nap fényében, amíg még megteheti anélkül, hogy teljesen lefagyna az orra a hidegben. Meg persze, nézelődne is. A téren elég sokan meg szoktak fordulni azért. Igaz, jóval több féle, és a nap folyamán jóval elszórtabban is jelennek meg, de hátha... Hátha akadna valami "fogára" való.*
5491. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:08:46
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:08:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Elmilen meggyőzőnek találja Emelf érveléséit, de inkább nem szól róluk semmit, Ryrin, a vezérük válaszát várja, majd az után dönt. Habár Emelf kicsit bizonytalannak hangzik, Elmilen mégis úgy gondolja, hogy minden áron be akar kerülni a Szövetségbe, ez sok elszántságra utal. De ahogy Aviolan mondta, nem lesz sokáig biztonságban ha nyíltan mond olyanok hogy ő egy nekromanta, és ha ilyen köpenybe öltözik, mint valami fekete mágus ( na jó, végül is az, de nem a gonosz fajta). Amíg Ryrin döntésére vár, folytatja a beszélgetést Aviolannal.*
-És szállása van a szövetségnek, ahol majd meg tudjuk beszélni a továbbiakat?
A hozzászólás írója (Elmilen Opelin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.16 19:11:02
*Elmilen meggyőzőnek találja Emelf érveléséit, de inkább nem szól róluk semmit, Ryrin, a vezérük válaszát várja, majd az után dönt. Habár Emelf kicsit bizonytalannak hangzik, Elmilen mégis úgy gondolja, hogy minden áron be akar kerülni a Szövetségbe, ez sok elszántságra utal. De ahogy Aviolan mondta, nem lesz sokáig biztonságban ha nyíltan mond olyanok hogy ő egy nekromanta, és ha ilyen köpenybe öltözik, mint valami fekete mágus ( na jó, végül is az, de nem a gonosz fajta). Amíg Ryrin döntésére vár, folytatja a beszélgetést Aviolannal.*
-És szállása van a szövetségnek, ahol majd meg tudjuk beszélni a továbbiakat?
A hozzászólás írója (Elmilen Opelin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.16 19:11:02
5490. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-15 17:01:14
Üzenet elküldve: 2016-10-15 17:01:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//A temetés//
*Az eseményeket a háttérből (egészen pontosan a temető felé haladó kíséret közeléből, mert útmutatást próbál nekik adni, míg vezetőjük agyvize felforr) szemléli, mégis idáig érzi Ryrin hirtelen dühét. Szélsebenen a fél-elf háta mögött tűnik fel, hogy ha kell, erővel fogja vissza őt meggondolatlan cselekvés láttán. De szerencsére megnyugodnak a kedélyek, sőt: Az új jövevény Opelinnal folytat beszélgetést sokkal nyugodtabban, mint ahogy e cselekményszál után kellene. Láthatólag némileg számított erre a heves reakcióra.*
- Ne vegye okoskodásnak, Ryrin, de ha jobban belegondolunk, tényleg nem tesz semmi rosszat azzal, ha valóban le képes állítani az élőholtakat. Legalább nem kell embertelen módon felismerhetetlen péppé vágnunk az egykor még élő társainkat, akár családtagjainkat. Ismét kiemelem. - *Itt erősen a szemébe néz.* - Ő nem feltámasztani kívánja őket, hanem épp ellenkezőleg, nyugodtságot kíván nekik elhozni. Az, hogy e háború után mit tesz a képességével, már csak rá tartozik. remélhetőleg akkor nem fogja követni ellenségei példáját. De a döntés a tied. - *Nyugodt léptekkel Opelin és a nekromanta felé veszi az irányt, majd udvariasan, de kissé távolságtartóan (nem szeretné ugyanis Ryrint magára haragítani) bemutatkozik:*
- Aviolan Sunuko vagyok, A Védelmezők Szövetségének a tagja. Bocsássa meg vezetőnk viselkedését, tudja, e falakon belül minden személyt, kinek bármi köze lenne a holtak támadásához, legszívesebben karóba húznánk. De - *Itt egy árnyalatnyival megkeményedik a hangja.* - az, hogy a fél város előtt, minden teketória nélkül, ráadásul ilyen ruházatban - *Maró gúnnyal a hangjában végigméri a meglehetősen démoninak tetsző illetőt.* - feltűntél és közölted szándékodat, rendkívül meggondolatlan lépés volt. Csoda, hogy nem vágtak itt le helyben. Na nem ő, hanem a tömeg. - *Itt befejezi a fejmosást, és Opelinhoz fordul, sokkal nyugodtabb arckifejezéssel és hanggal.*
- Kérdésedre válaszolván, vannak még tagjaink, Opelin, vannak. A gond mindössze az, hogy nem elegen egy egész hadtestnyi élőhalott, sötét mágus, lidérc, és egyéb alvilági teremtmény legyőzésére. A közelmúltban tapasztalhattad - *Ezzel Sa'argathot-ra, A Kapukra, És Eeye megérkezésére utal vissza.* - hogy már elmúlt a vihar előtti csend. Artheniornak, sőt, egésze Lanawinnak össze kell fognia ahhoz, hogy ezt a hatalmas fenyegetést legyőzze ehhez pedig az összes emberre, elfre, orkra, bármilyen szövetséges teremtményre szüksége van. Persze, ahogy Ryrintől is halhattad, nem csak harcra állítanak ki minket. A szövetség egyik fontos tagja, Rowon például felderítés is végez, egy bizonyos sötételf pedig kitűnő diplomáciai képességekkel rendelkezik. És itt vagy még te, ha igazat mondasz. De eleget is beszélek én! - *neveti el magát* - A végén még azt hiszed, hogy valami értelmes dolgot próbálok neked magyarázni! Ha ilyenekről szeretnél kérdezni, Ryrinhez rohanj, ezeket ő tudja.
*Az eseményeket a háttérből (egészen pontosan a temető felé haladó kíséret közeléből, mert útmutatást próbál nekik adni, míg vezetőjük agyvize felforr) szemléli, mégis idáig érzi Ryrin hirtelen dühét. Szélsebenen a fél-elf háta mögött tűnik fel, hogy ha kell, erővel fogja vissza őt meggondolatlan cselekvés láttán. De szerencsére megnyugodnak a kedélyek, sőt: Az új jövevény Opelinnal folytat beszélgetést sokkal nyugodtabban, mint ahogy e cselekményszál után kellene. Láthatólag némileg számított erre a heves reakcióra.*
- Ne vegye okoskodásnak, Ryrin, de ha jobban belegondolunk, tényleg nem tesz semmi rosszat azzal, ha valóban le képes állítani az élőholtakat. Legalább nem kell embertelen módon felismerhetetlen péppé vágnunk az egykor még élő társainkat, akár családtagjainkat. Ismét kiemelem. - *Itt erősen a szemébe néz.* - Ő nem feltámasztani kívánja őket, hanem épp ellenkezőleg, nyugodtságot kíván nekik elhozni. Az, hogy e háború után mit tesz a képességével, már csak rá tartozik. remélhetőleg akkor nem fogja követni ellenségei példáját. De a döntés a tied. - *Nyugodt léptekkel Opelin és a nekromanta felé veszi az irányt, majd udvariasan, de kissé távolságtartóan (nem szeretné ugyanis Ryrint magára haragítani) bemutatkozik:*
- Aviolan Sunuko vagyok, A Védelmezők Szövetségének a tagja. Bocsássa meg vezetőnk viselkedését, tudja, e falakon belül minden személyt, kinek bármi köze lenne a holtak támadásához, legszívesebben karóba húznánk. De - *Itt egy árnyalatnyival megkeményedik a hangja.* - az, hogy a fél város előtt, minden teketória nélkül, ráadásul ilyen ruházatban - *Maró gúnnyal a hangjában végigméri a meglehetősen démoninak tetsző illetőt.* - feltűntél és közölted szándékodat, rendkívül meggondolatlan lépés volt. Csoda, hogy nem vágtak itt le helyben. Na nem ő, hanem a tömeg. - *Itt befejezi a fejmosást, és Opelinhoz fordul, sokkal nyugodtabb arckifejezéssel és hanggal.*
- Kérdésedre válaszolván, vannak még tagjaink, Opelin, vannak. A gond mindössze az, hogy nem elegen egy egész hadtestnyi élőhalott, sötét mágus, lidérc, és egyéb alvilági teremtmény legyőzésére. A közelmúltban tapasztalhattad - *Ezzel Sa'argathot-ra, A Kapukra, És Eeye megérkezésére utal vissza.* - hogy már elmúlt a vihar előtti csend. Artheniornak, sőt, egésze Lanawinnak össze kell fognia ahhoz, hogy ezt a hatalmas fenyegetést legyőzze ehhez pedig az összes emberre, elfre, orkra, bármilyen szövetséges teremtményre szüksége van. Persze, ahogy Ryrintől is halhattad, nem csak harcra állítanak ki minket. A szövetség egyik fontos tagja, Rowon például felderítés is végez, egy bizonyos sötételf pedig kitűnő diplomáciai képességekkel rendelkezik. És itt vagy még te, ha igazat mondasz. De eleget is beszélek én! - *neveti el magát* - A végén még azt hiszed, hogy valami értelmes dolgot próbálok neked magyarázni! Ha ilyenekről szeretnél kérdezni, Ryrinhez rohanj, ezeket ő tudja.
5489. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-15 15:10:10
Üzenet elküldve: 2016-10-15 15:10:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Emelf hátralép egyet, de egy kis bátorságot vesz és visszalép.* ~Megértem ezt a fél-elfet de azért túlzásba esett szerintem; azért hasznára leszek a csapatnak ha bevesz.~ -Nagy hasznát vehetné a csapat egy nekromantának, mert a holtakat le is képesek állítani őket. *Emelf ezt mind félve mondja, de nem látszik rajta.* ~Remélem azért igazat ad ere és felvesz.~ *Grandar már kardjához készíti kezét, hogy Ryrin ha még egyszer rá fogja a kardot már védhesse magát.* ~Nem hagyom, hogy megöljön engem.~ *Aztán Emelf folytatja a beszédét.* -Ha azt hiszed, hogy elárullak akkor tévedsz nagyon. Nem szeretem átverni az embert. Legalább a Harcmezőn hadd bizonyítsak. Nem fogsz csalódni bennem ha felveszel. *Emelf vár egy kicsit és továbbérvel.* -A nekromanták ismerik a holtak gyengéit. Ez a csatában jól jön. *Emelf Grandar vár a férfi válaszára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.17 07:20:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Emelf hátralép egyet, de egy kis bátorságot vesz és visszalép.* ~Megértem ezt a fél-elfet de azért túlzásba esett szerintem; azért hasznára leszek a csapatnak ha bevesz.~ -Nagy hasznát vehetné a csapat egy nekromantának, mert a holtakat le is képesek állítani őket. *Emelf ezt mind félve mondja, de nem látszik rajta.* ~Remélem azért igazat ad ere és felvesz.~ *Grandar már kardjához készíti kezét, hogy Ryrin ha még egyszer rá fogja a kardot már védhesse magát.* ~Nem hagyom, hogy megöljön engem.~ *Aztán Emelf folytatja a beszédét.* -Ha azt hiszed, hogy elárullak akkor tévedsz nagyon. Nem szeretem átverni az embert. Legalább a Harcmezőn hadd bizonyítsak. Nem fogsz csalódni bennem ha felveszel. *Emelf vár egy kicsit és továbbérvel.* -A nekromanták ismerik a holtak gyengéit. Ez a csatában jól jön. *Emelf Grandar vár a férfi válaszára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.17 07:20:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
5488. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-13 22:17:28
Üzenet elküldve: 2016-10-13 22:17:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Elmilen nem gondolta volna, hogy a dolgok ilyen hirtelen fordulatot vesznek! Csak annyit lát, hogy Ryrin kardja már Emelf nyakánál van. Aztán valamilyen oknál fogva mégis inkább elrakja a hüve, pedig könnyedén megölhette volna az idegent. Lelke mélyén sajnálja az idegen nekromantát, de persze megérti Ryrin dühét is, hiszen senkinek nem kéne zavarnia a halottakat pihenésükben. Odafordul Emelfhez.*
-Nos, igazán sajnálom ami történt.
*Megveregeti Emelf vállát és odamegy Ryrinhez.*
-Nem hagyhatjuk csak így itt, hiszen csak be akar lépni a szövetségünkbe! Nem hinném hogy rosszat akarna bárkinek is.
*Elmilen nem gondolta volna, hogy a dolgok ilyen hirtelen fordulatot vesznek! Csak annyit lát, hogy Ryrin kardja már Emelf nyakánál van. Aztán valamilyen oknál fogva mégis inkább elrakja a hüve, pedig könnyedén megölhette volna az idegent. Lelke mélyén sajnálja az idegen nekromantát, de persze megérti Ryrin dühét is, hiszen senkinek nem kéne zavarnia a halottakat pihenésükben. Odafordul Emelfhez.*
-Nos, igazán sajnálom ami történt.
*Megveregeti Emelf vállát és odamegy Ryrinhez.*
-Nem hagyhatjuk csak így itt, hiszen csak be akar lépni a szövetségünkbe! Nem hinném hogy rosszat akarna bárkinek is.
5487. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-13 20:02:42
Üzenet elküldve: 2016-10-13 20:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Újabb idegen érkezik, hogy bemutatkozzon, ám Ryrin összeráncolja a homlokát és kiakad.*
-Mi!?
*Ahogy elé vezetik az idegent, nem a tőle megszokott kedves arcát mutatja felé. Szigorú tekintettel méregeti, majd határozottan megrázza a fejét.*
-Mégis hogy képzeled? Nekromanta szeretnél lenni egy olyan invázió közepén, ahol egyik társad leigázta majdnem teljes Lanawint!?
*Villan egyet a szeme, majd leakasztja a kardját a hátáról.*
-Egy jó okot mondj, hogy ne vágjam el a torkodat, te nyomorult!
*A kardot nekiszegezi a férfi nyakának, de ekkor eszébe jut egy idézet, amit még az anyja tanított neki.*
~Nem ahhoz kell nagyobb erő, hogy megölj egy érdemtelent, hanem ahhoz, hogy életben hagyj egy olyat, aki nem érdemli meg!~
*Kifújja magát, majd elteszi a kardját.*
-Hord el magad és ne lássalak többé! Szövetségünk a holtak elpusztítására szerződött, s nem pedig a felélesztésére! A fekete mágiát gyűlölöm!
*Meg is veti, ahogy azt is, aki művelni szeretné. Ennek jelzésére köp egyet a földre, miközben Emelf szemébe néz. A művelet után sokkal nyugodtabb hangon szólal meg ismét.*
-Ha nekromanta akarsz lenni, keresd meg a Hóhért a karavánpihenőnél. Ő majd fog neked segíteni, úgy hiszem!
*Ryrinnek pedig lesz oka végezni a szerencsétlennel a csatatéren, feltéve, ha a Hóhér nem teszi meg helyette.*
*Újabb idegen érkezik, hogy bemutatkozzon, ám Ryrin összeráncolja a homlokát és kiakad.*
-Mi!?
*Ahogy elé vezetik az idegent, nem a tőle megszokott kedves arcát mutatja felé. Szigorú tekintettel méregeti, majd határozottan megrázza a fejét.*
-Mégis hogy képzeled? Nekromanta szeretnél lenni egy olyan invázió közepén, ahol egyik társad leigázta majdnem teljes Lanawint!?
*Villan egyet a szeme, majd leakasztja a kardját a hátáról.*
-Egy jó okot mondj, hogy ne vágjam el a torkodat, te nyomorult!
*A kardot nekiszegezi a férfi nyakának, de ekkor eszébe jut egy idézet, amit még az anyja tanított neki.*
~Nem ahhoz kell nagyobb erő, hogy megölj egy érdemtelent, hanem ahhoz, hogy életben hagyj egy olyat, aki nem érdemli meg!~
*Kifújja magát, majd elteszi a kardját.*
-Hord el magad és ne lássalak többé! Szövetségünk a holtak elpusztítására szerződött, s nem pedig a felélesztésére! A fekete mágiát gyűlölöm!
*Meg is veti, ahogy azt is, aki művelni szeretné. Ennek jelzésére köp egyet a földre, miközben Emelf szemébe néz. A művelet után sokkal nyugodtabb hangon szólal meg ismét.*
-Ha nekromanta akarsz lenni, keresd meg a Hóhért a karavánpihenőnél. Ő majd fog neked segíteni, úgy hiszem!
*Ryrinnek pedig lesz oka végezni a szerencsétlennel a csatatéren, feltéve, ha a Hóhér nem teszi meg helyette.*
5486. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:56:06
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:56:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Odamegy ahova Elmelin Opelin mutat és bemutatkozik Ryrin Bessin-nek is.* -Úgy hallottam te vagy a vezetője a Védelmezők Szövetségének. Azt szeretném mondani, hogy én is csatlakozni szeretnék a csapatához. Amúgy a nevem Emelf Grandar. ~Remélem felvesz a klánba nagyon örülnék neki. Sokat tudnák segíteni a csapatnak.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.17 07:21:03, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Odamegy ahova Elmelin Opelin mutat és bemutatkozik Ryrin Bessin-nek is.* -Úgy hallottam te vagy a vezetője a Védelmezők Szövetségének. Azt szeretném mondani, hogy én is csatlakozni szeretnék a csapatához. Amúgy a nevem Emelf Grandar. ~Remélem felvesz a klánba nagyon örülnék neki. Sokat tudnák segíteni a csapatnak.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.17 07:21:03, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
5485. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:29:35
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Elmilen üdvözli az idegent*
-Üdv, örülök a jelentkezésednek!
*Annak örül, hogy jött még egy ember, minél többen vannak annál jobb! De azt nem tudja hogy lesz-e elég szálláshelyük, bár ennyi embert bizonyára el tudnak szállásolni.*
*Válaszol az idegen kérdésére (azt nem tudja, hogy férfi-e vagy nő, mivel olyan nagy a köpenye hogy még az arcát se lehet látni, de inkább férfit mondana a hangja alapján, ne meg a nők nem szoktak ilyen magasak lenni.)*
-Ryrin Bessinnel beszéld meg a dolgot, ő a csapat vezetője, az a fél-elf ott!
*közben ujjával Ryrinre mutat.*
-Mondd el neki a szándékod, a múltad, ő majd eldönti mi lesz veled.
*Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
-Ó, igen, még be sem mutatkoztam! Elmilen Opelin vagyok, többet nem is kell rólam tudnod.
*Ezzel faképnél hagyja az idegent és megy tovább mert látja, hogy lemaradt a többiektől.* ~Milyen fura alak ez a köpenyes! Kíváncsi vagyok vajon mit szól majd a jelentkezéséhez Ryrin.~ *Oda is megy Ryrinhez hogy szóljon neki.*
-Jött egy új alak, jelentkezni akar, átirányítottam hozzád.
*Elmilen üdvözli az idegent*
-Üdv, örülök a jelentkezésednek!
*Annak örül, hogy jött még egy ember, minél többen vannak annál jobb! De azt nem tudja hogy lesz-e elég szálláshelyük, bár ennyi embert bizonyára el tudnak szállásolni.*
*Válaszol az idegen kérdésére (azt nem tudja, hogy férfi-e vagy nő, mivel olyan nagy a köpenye hogy még az arcát se lehet látni, de inkább férfit mondana a hangja alapján, ne meg a nők nem szoktak ilyen magasak lenni.)*
-Ryrin Bessinnel beszéld meg a dolgot, ő a csapat vezetője, az a fél-elf ott!
*közben ujjával Ryrinre mutat.*
-Mondd el neki a szándékod, a múltad, ő majd eldönti mi lesz veled.
*Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
-Ó, igen, még be sem mutatkoztam! Elmilen Opelin vagyok, többet nem is kell rólam tudnod.
*Ezzel faképnél hagyja az idegent és megy tovább mert látja, hogy lemaradt a többiektől.* ~Milyen fura alak ez a köpenyes! Kíváncsi vagyok vajon mit szól majd a jelentkezéséhez Ryrin.~ *Oda is megy Ryrinhez hogy szóljon neki.*
-Jött egy új alak, jelentkezni akar, átirányítottam hozzád.
5484. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-13 14:18:28
Üzenet elküldve: 2016-10-13 14:18:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*Emelf Grandar észrevesz egy csapatott amiről sokat hallott azt is, hogy Sa'argarothot a holtak úrnője ellen harcolnak.* ~Tetszik nekem ez a csapat, elég jókat hallottam róla.~ *Odamegy Elmelin Opelinhez a tömegen keresztül és megszólítja.* -A nevem Emelf Grandar. Szeretnék csatlakozni a csapathoz. Kinél tudnék jelentkezni? Mert nagyon tetszik ez a csapat. Ezzel tanulhatnék az élőholtakról és közelebb kerülhetnék a gyermekkori álmomhoz ami az, hogy nekromanta legyek. ~Kíváncsi vagyok ara, hogy ki a vezér.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.17 07:22:31, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Emelf Grandar észrevesz egy csapatott amiről sokat hallott azt is, hogy Sa'argarothot a holtak úrnője ellen harcolnak.* ~Tetszik nekem ez a csapat, elég jókat hallottam róla.~ *Odamegy Elmelin Opelinhez a tömegen keresztül és megszólítja.* -A nevem Emelf Grandar. Szeretnék csatlakozni a csapathoz. Kinél tudnék jelentkezni? Mert nagyon tetszik ez a csapat. Ezzel tanulhatnék az élőholtakról és közelebb kerülhetnék a gyermekkori álmomhoz ami az, hogy nekromanta legyek. ~Kíváncsi vagyok ara, hogy ki a vezér.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.17 07:22:31, a következő indokkal:
Jelpótlás.
5483. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:22:26
Üzenet elküldve: 2016-10-11 20:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
*A beszédét megtapsolják, ami kezdetnek megfelel. Az efféle események méltán öregbítik majd a csapat hírnevét, és remélhetőleg egyre több taggal büszkélkednek majd. Talán valóban bővíteniük is kell majd a főhadiszállást, de erre is van már ötlet a lovag fejében. Egy sáncerődöt akar, Artheniortól északra. Az viszonylag hamar megépíthető, valamint egy kevés védelmet is nyújt. Könnyen elérik majd az északi frontot, békeidőben pedig segíthetnek az elpusztított karavánpihenő felépítésében, a karavánok védelmében. Ők lehetnek észak őrzői, ami nem kis felelősséggel fog járni. De ne rohanjunk ennyire előre! Minden napnak legyen meg a maga baja!
Örömmel látja, hogy a szövetség tagjelöltje máris ismerkedni kezd Aviolannal, de ő most nem szól egy szót sem, csupán vezeti a karavánt a szegénynegyed felé. Ott majd elhaladnak a főhadiszállásuk előtt is, míg a temetőhöz érnek, és lesz alkalma tüstént megmutatni Elmilennek.*
~Milyen furcsa neve van! Talán ő sem Lanawini?~
*Merül fel benne a kérdés, de ennek tisztázása későbbre marad majd.*
*A beszédét megtapsolják, ami kezdetnek megfelel. Az efféle események méltán öregbítik majd a csapat hírnevét, és remélhetőleg egyre több taggal büszkélkednek majd. Talán valóban bővíteniük is kell majd a főhadiszállást, de erre is van már ötlet a lovag fejében. Egy sáncerődöt akar, Artheniortól északra. Az viszonylag hamar megépíthető, valamint egy kevés védelmet is nyújt. Könnyen elérik majd az északi frontot, békeidőben pedig segíthetnek az elpusztított karavánpihenő felépítésében, a karavánok védelmében. Ők lehetnek észak őrzői, ami nem kis felelősséggel fog járni. De ne rohanjunk ennyire előre! Minden napnak legyen meg a maga baja!
Örömmel látja, hogy a szövetség tagjelöltje máris ismerkedni kezd Aviolannal, de ő most nem szól egy szót sem, csupán vezeti a karavánt a szegénynegyed felé. Ott majd elhaladnak a főhadiszállásuk előtt is, míg a temetőhöz érnek, és lesz alkalma tüstént megmutatni Elmilennek.*
~Milyen furcsa neve van! Talán ő sem Lanawini?~
*Merül fel benne a kérdés, de ennek tisztázása későbbre marad majd.*
5482. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-11 19:13:36
Üzenet elküldve: 2016-10-11 19:13:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A temetés//
-Örvendek, a nevem nem titok, Elmilen Opelin vagyok. *mutatkozik be Aviolannak, miközben kezet ráz vele. Boldogan veszi a hírt, hogy nem csak Ryrin és ők vannak a Szövetségben, bár ezt már sejtette, de jó megismerkedni a többi taggal is.*
-Megkérdezhetem, hogy vannak-e mások is hármunkon kívül, vagy ennyien vagyunk csupán? *közben megy tovább a tömeggel, elsétálnak házak, boltok, sikátorok mellett. Elmilen még egy szökőkutat is lát, amiben megmossa az arcát, hogy felfrissüljön, majd sietve visszacsatlakozik a többiekhez, várva a férfi válaszát.*
-Örvendek, a nevem nem titok, Elmilen Opelin vagyok. *mutatkozik be Aviolannak, miközben kezet ráz vele. Boldogan veszi a hírt, hogy nem csak Ryrin és ők vannak a Szövetségben, bár ezt már sejtette, de jó megismerkedni a többi taggal is.*
-Megkérdezhetem, hogy vannak-e mások is hármunkon kívül, vagy ennyien vagyunk csupán? *közben megy tovább a tömeggel, elsétálnak házak, boltok, sikátorok mellett. Elmilen még egy szökőkutat is lát, amiben megmossa az arcát, hogy felfrissüljön, majd sietve visszacsatlakozik a többiekhez, várva a férfi válaszát.*
5481. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:04:07
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:04:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//A temetés//
*Nem csak ő tartott Ryrinnel, ennek ő felettébb örül. Az Aranylovag válaszára komor bólintással felel; Ő maga még nem érti annyira a helyzetet, mint a többiek, bár érzi a fontosságát.
Nos, minden rosszban van valami jó, még egy hős temetésénél is: Egy sebhelyes arcú férfi keresi fel vezérét és közli vele csatlakozási szándékát.*
~ Azta, nem tudtam hogy hírünk máris kezd terjedni. ~ *A terjedés szónál eszébe jut valami kevésbé meglepőbb is.* ~ Nem tudom, hogy mindenkinek lesz elég hely a szegénynegyedi házban. Ha nem, akkor csak ideiglenesen fog egy-két tag ott aludni, míg a többi a közelben pihen. Amúgy sem álompalotának épült az. ~ *Merengését befejezi, mikor az ismeretlen abbahagyja beszélgetését Ryrinnel. Ő maga ráérős léptekkel odamegy hozzá, és így szól:*
- Üdvözlet nálunk! Aviolan Sunuko vagyok, szintén a Szövetség tagja. - *Itt jobbját kézrázáshoz nyújtja ki.* - Megkérdezhetem a neved, vagy titokban kívánod tartani?
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.11 18:05:55
*Nem csak ő tartott Ryrinnel, ennek ő felettébb örül. Az Aranylovag válaszára komor bólintással felel; Ő maga még nem érti annyira a helyzetet, mint a többiek, bár érzi a fontosságát.
Nos, minden rosszban van valami jó, még egy hős temetésénél is: Egy sebhelyes arcú férfi keresi fel vezérét és közli vele csatlakozási szándékát.*
~ Azta, nem tudtam hogy hírünk máris kezd terjedni. ~ *A terjedés szónál eszébe jut valami kevésbé meglepőbb is.* ~ Nem tudom, hogy mindenkinek lesz elég hely a szegénynegyedi házban. Ha nem, akkor csak ideiglenesen fog egy-két tag ott aludni, míg a többi a közelben pihen. Amúgy sem álompalotának épült az. ~ *Merengését befejezi, mikor az ismeretlen abbahagyja beszélgetését Ryrinnel. Ő maga ráérős léptekkel odamegy hozzá, és így szól:*
- Üdvözlet nálunk! Aviolan Sunuko vagyok, szintén a Szövetség tagja. - *Itt jobbját kézrázáshoz nyújtja ki.* - Megkérdezhetem a neved, vagy titokban kívánod tartani?
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.11 18:05:55
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760