Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-02 15:20:42
Üzenet elküldve: 2012-12-02 15:20:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
-Nem? Akkor egyszer feltétlenül el kell velem jönnöd megnézni, amikor virágzanak, biztos neked is nagyon tetszene, mert nagyon szépek! - *elkönyveli ígéretnek, pedig semmi arra utaló nem hangzott el, hogy a fiú tényleg szeretne megnézni őket. Lisil úgy gondolja, olyan nem lehet, hogy valaki ne akarjon szép dolgokat látni, még akkor sem, ha az a valaki pont ilyen... Fekete, mint Kazgo.*
-De jó neked, akkor te biztos nagyon okos vagy! - *sóhajt egy szívszaggatót. Biztos nagyon jó lehet okosnak lenni...*
-Akkor te tudós vagy? Bár tudós nem lehetsz, mert nem vagy öreg, nincs szakállas, de még csak szemüveged sem. - *ha tudna számolni, tudná, hogy ez bizony már három ok is az ellen, hogy a tündérfiú tudós legyen. De a számolás tudományával sem rendelkezik, így csak annyit tud, hogy ez máris borzasztóan sok ellenérv.
Hirtelen kordul meg a gyomra, amire kezeit szégyenlősen tapasztja a hasára, egészen bele is pirul a kis közjátékba.*
-Nem tudod, hol lehet itt enni és megmelegedni? Kicsit már fázok. - *talán amiatt, hogy most nem mozog, hanem ücsörög a kút szélén, de bizony a köpeny takarásában már dörzsölgetnie kell vékony karjait, mert egyre hidegebbnek érzi a levegőt. Az éhségről már nem is beszélve... Vajon ételt is talál így kirakva, mindenki számára elérhetően, mint ahogy vizet szerezni a kútból? Nem tudja biztosan, de reméli, új ismerőse kisegíti ebben a kérdésben, úgyis tapasztaltabbnak tűnik, meg aztán tud olvasni... Ezek után szinte kötelező, hogy tudja a megoldást a lány problémáira.*
-De jó neked, akkor te biztos nagyon okos vagy! - *sóhajt egy szívszaggatót. Biztos nagyon jó lehet okosnak lenni...*
-Akkor te tudós vagy? Bár tudós nem lehetsz, mert nem vagy öreg, nincs szakállas, de még csak szemüveged sem. - *ha tudna számolni, tudná, hogy ez bizony már három ok is az ellen, hogy a tündérfiú tudós legyen. De a számolás tudományával sem rendelkezik, így csak annyit tud, hogy ez máris borzasztóan sok ellenérv.
Hirtelen kordul meg a gyomra, amire kezeit szégyenlősen tapasztja a hasára, egészen bele is pirul a kis közjátékba.*
-Nem tudod, hol lehet itt enni és megmelegedni? Kicsit már fázok. - *talán amiatt, hogy most nem mozog, hanem ücsörög a kút szélén, de bizony a köpeny takarásában már dörzsölgetnie kell vékony karjait, mert egyre hidegebbnek érzi a levegőt. Az éhségről már nem is beszélve... Vajon ételt is talál így kirakva, mindenki számára elérhetően, mint ahogy vizet szerezni a kútból? Nem tudja biztosan, de reméli, új ismerőse kisegíti ebben a kérdésben, úgyis tapasztaltabbnak tűnik, meg aztán tud olvasni... Ezek után szinte kötelező, hogy tudja a megoldást a lány problémáira.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:51:51
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:51:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván//
* A csapat egy része tehát összegyűlt, s Eldon kiosztotta a felsorakozott jelentkezők bérét. Szépen sorban, 150 aranyat Regneto Warinernek,
majd 150-et Joyar Trashinak, aztán 150-et Kael Ranadonak, s végezetül Nanaia Gauri is megkapja a megígért 150 aranyat. .
A pénz kiosztása azonban nem csak Eldon feladata volt, hisz Mars eddig az őröket vesztegette meg, bár kissé több pénzzel. A lényeg az volt, hogy a kíváncsiskodóknak hamis információval szolgáljanak, ha esetleg utánuk akarna szegődni valaki. Elvégre, nem árt a biztonság. Persze ez azt is eredméyezni fogja, hogy a jelentkezők, kik most nem voltak a főtéren, nem támaszkodhatnak ezen információkra, ha mégis elvállalnák a feladatot.*
- Induljunk hát * mondja Eldon, s a csorda élére áll.
A több tucatnyi állatra tényleg ráfér pár ember, aki kordában tartja majd a hosszú út folyamán.
Mars az unokatestvére fülébe súg, mire az bólint egyet, s azt mondja:*
- A lány előre áll Marssal, Grise középen az egyik oldalon, míg a másikon a tündér lesz. Én pedig majd veled * mutat Kaelre * és az orkunkkal hátul védjük a gulyát. Készüljetek hosszú sétára, de kevés megállóra. Az idő sürget.
"Nem is tudnák mennyire"*
* A csapat egy része tehát összegyűlt, s Eldon kiosztotta a felsorakozott jelentkezők bérét. Szépen sorban, 150 aranyat Regneto Warinernek,
majd 150-et Joyar Trashinak, aztán 150-et Kael Ranadonak, s végezetül Nanaia Gauri is megkapja a megígért 150 aranyat. .A pénz kiosztása azonban nem csak Eldon feladata volt, hisz Mars eddig az őröket vesztegette meg, bár kissé több pénzzel. A lényeg az volt, hogy a kíváncsiskodóknak hamis információval szolgáljanak, ha esetleg utánuk akarna szegődni valaki. Elvégre, nem árt a biztonság. Persze ez azt is eredméyezni fogja, hogy a jelentkezők, kik most nem voltak a főtéren, nem támaszkodhatnak ezen információkra, ha mégis elvállalnák a feladatot.*
- Induljunk hát * mondja Eldon, s a csorda élére áll.
A több tucatnyi állatra tényleg ráfér pár ember, aki kordában tartja majd a hosszú út folyamán.
Mars az unokatestvére fülébe súg, mire az bólint egyet, s azt mondja:*
- A lány előre áll Marssal, Grise középen az egyik oldalon, míg a másikon a tündér lesz. Én pedig majd veled * mutat Kaelre * és az orkunkkal hátul védjük a gulyát. Készüljetek hosszú sétára, de kevés megállóra. Az idő sürget.
"Nem is tudnák mennyire"*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:33:04
Üzenet elküldve: 2012-12-01 16:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Az első dolga lesz. Kár, hogy sose fog sor kerülni rá, hogy ő másban jelenjen meg, mint fekete. Ez az ő színe, ezt adta a világ neki. Miért tegyen hát le róla, miért változtasson azon, mi pont jó úgy, ahogy van? Bár, talán úgy nem volna olyan furcsa a megjelenése, minek köszönheti a kiközösítést, mely folyton éri.*
- Még nem láttam. De biztos nagyon szépek.
*A természet soha nem érdekelte igazán. Ez is egy ok volt, amiért nem bírt a többi tündér közé beilleszkedni. Nehezére esett megbékélni a ténnyel, hogy míg minden csupa szín, ő csak fekete és fehér. Szeméből akkor veszett ki a csillogás. Azóta csak beteges eszmefutásai és kíváncsisága, mi tükörként csillog, az is mások fénye okán.
Sápadt bőrén apró ránc, ahogy a vigyor arcán terül szét. Bizony, tud olvasni. Mindent elolvasott, amit csak kezébe kapott, bár anyja sosem értette, miért jó ez. Ő mindig is mást akart, a természet részévé akarta tenni, hasonlóan vélekedett a fekete szárnyakról, mint Lisil teszi azt. Ám öltözékét, mikor már maga válogatta meg, a fekete és egyéb sötét színek jellemezték, ekkor mondott le róla végleg. Apja előbb, ő csak hideg semmitmondással támogatta, mint egy szülő, kinek nem kívánt gyereke született. Lényegében így is volt.*
- A kettőt együtt érdemes tanulni, de ha értesz az egyikhez, a másik sem nehéz. Ám nem volt egyszerű megtanulni.
*Bár oka sincs, a vigyor mégis ott honol a képén, töretlenül. Olvasás, írás, számtan. Egyszerű tudományok ezek, mikhez sokan nem értenek. Volt egy ismerőse, kit még véletlenül se nevezett volna barátjának, annyira közel sosem kerültek, inkább csak látásból... Talán, ha kétszer beszéltek. De a lényeg, hogy az egy ork volt, de mégis kifinomult érzékei voltak a tudományokhoz. Írni is tudott, olvasni is, arról nem is beszélve, hogy sok nemest megszégyenítő modora volt. Nem volt erőszakos sem, talán ezért lelte halálát. A fegyverforgatás, a harc, ebben volt gyenge, jutalma a vég lett. Kazgo pusztán ezért félénk és akarja mindig távol tartani magát a veszélyes egyedektől. Nem tudná megvédeni magát, hiszen szavain kívül mi van neki? Egy pár hasznavehetetlen szárny, meg a vézna lábai, hogy meneküljön.*
- Még nem láttam. De biztos nagyon szépek.
*A természet soha nem érdekelte igazán. Ez is egy ok volt, amiért nem bírt a többi tündér közé beilleszkedni. Nehezére esett megbékélni a ténnyel, hogy míg minden csupa szín, ő csak fekete és fehér. Szeméből akkor veszett ki a csillogás. Azóta csak beteges eszmefutásai és kíváncsisága, mi tükörként csillog, az is mások fénye okán.
Sápadt bőrén apró ránc, ahogy a vigyor arcán terül szét. Bizony, tud olvasni. Mindent elolvasott, amit csak kezébe kapott, bár anyja sosem értette, miért jó ez. Ő mindig is mást akart, a természet részévé akarta tenni, hasonlóan vélekedett a fekete szárnyakról, mint Lisil teszi azt. Ám öltözékét, mikor már maga válogatta meg, a fekete és egyéb sötét színek jellemezték, ekkor mondott le róla végleg. Apja előbb, ő csak hideg semmitmondással támogatta, mint egy szülő, kinek nem kívánt gyereke született. Lényegében így is volt.*
- A kettőt együtt érdemes tanulni, de ha értesz az egyikhez, a másik sem nehéz. Ám nem volt egyszerű megtanulni.
*Bár oka sincs, a vigyor mégis ott honol a képén, töretlenül. Olvasás, írás, számtan. Egyszerű tudományok ezek, mikhez sokan nem értenek. Volt egy ismerőse, kit még véletlenül se nevezett volna barátjának, annyira közel sosem kerültek, inkább csak látásból... Talán, ha kétszer beszéltek. De a lényeg, hogy az egy ork volt, de mégis kifinomult érzékei voltak a tudományokhoz. Írni is tudott, olvasni is, arról nem is beszélve, hogy sok nemest megszégyenítő modora volt. Nem volt erőszakos sem, talán ezért lelte halálát. A fegyverforgatás, a harc, ebben volt gyenge, jutalma a vég lett. Kazgo pusztán ezért félénk és akarja mindig távol tartani magát a veszélyes egyedektől. Nem tudná megvédeni magát, hiszen szavain kívül mi van neki? Egy pár hasznavehetetlen szárny, meg a vézna lábai, hogy meneküljön.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:20:48
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:20:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Boldogan kacag fel, ahogy Kazgo megígéri, hogy első dolga lesz, hogy őt keresse, ha valami újfajta, színesebb ruhadarabra fájna a foga. Nagyon szívesen megvarrná, fejében már be is villan egy kép egy lila ingről, fodrokkal a nyaki résznél és az ujjaknál, hogy szebb legyen.*
-Ugye? Szerintem is. Épp a cseresznyefák virágoztak, amikor csináltam, onnan jött az ötlet a színre is és a mintákra is. Láttál már cseresznyefákat? Olyan szépek... Anyu mindig azt mondta, hogy olyan, mintha esküvői ruhába öltöznének a méhecskéknek. - *magyarázza nagyon lelkesen, ismét csak igen alaposan eltérve az eredeti témától. Talán már el is felejtette, hogy miféle ígéretet tett a ruhavarrással kapcsolatban, annyira lefoglalta sajátjának bemutatása és a pontos körülmények elmagyarázása. Miért jó ez? Mert szeret fecsegni és szereti hallatni a hangját, a tündérfiú pedig amúgy sem tűnik túl beszédesnek.*
-Te tudsz olvasni? - *kerekdnek ki a szemei hatalmasra.*
-Az nagyon jó lehet! Én is szerettem volna megtanulni, de anyu szerint én túl buta vagyok ehhez és foglalkozzak csak azzal, amihez értek. Mert tudod nagyon szeretek varrni és abban jó is vagyok. - *azért látszik rajta, hogy kicsit elszontyolítja az olvasás ismeretének hiánya. Mindig nézte apja könyveit, benne a formás betűket, az ékes sorokat, de sosem tudhatta meg, hogy miről is szólnak igazán. Sajnálja, hiszen annyira szívesen birtokolna efféle tudást. De nem lehet, ő butácska ehhez, ezért hát nem is szabad beleártania az orrocskáját mások dolgába.*
-Mondd csak, nagyon nehéz dolog olvasni? És írni? Az biztosan még nehezebb. Azt is tudsz?
-Ugye? Szerintem is. Épp a cseresznyefák virágoztak, amikor csináltam, onnan jött az ötlet a színre is és a mintákra is. Láttál már cseresznyefákat? Olyan szépek... Anyu mindig azt mondta, hogy olyan, mintha esküvői ruhába öltöznének a méhecskéknek. - *magyarázza nagyon lelkesen, ismét csak igen alaposan eltérve az eredeti témától. Talán már el is felejtette, hogy miféle ígéretet tett a ruhavarrással kapcsolatban, annyira lefoglalta sajátjának bemutatása és a pontos körülmények elmagyarázása. Miért jó ez? Mert szeret fecsegni és szereti hallatni a hangját, a tündérfiú pedig amúgy sem tűnik túl beszédesnek.*
-Te tudsz olvasni? - *kerekdnek ki a szemei hatalmasra.*
-Az nagyon jó lehet! Én is szerettem volna megtanulni, de anyu szerint én túl buta vagyok ehhez és foglalkozzak csak azzal, amihez értek. Mert tudod nagyon szeretek varrni és abban jó is vagyok. - *azért látszik rajta, hogy kicsit elszontyolítja az olvasás ismeretének hiánya. Mindig nézte apja könyveit, benne a formás betűket, az ékes sorokat, de sosem tudhatta meg, hogy miről is szólnak igazán. Sajnálja, hiszen annyira szívesen birtokolna efféle tudást. De nem lehet, ő butácska ehhez, ezért hát nem is szabad beleártania az orrocskáját mások dolgába.*
-Mondd csak, nagyon nehéz dolog olvasni? És írni? Az biztosan még nehezebb. Azt is tudsz?
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-30 17:28:01
Üzenet elküldve: 2012-11-30 17:28:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Kazgo memóriájával sose volt gond, talán egy nevet könnyen meg tudna jegyezni, még ha hosszú is. Még mestere neve is ott lebeg előtte, ahogy szinte az összes személyé, aki elárulta, miután a kíváncsisága felé hajtotta. Több, mint rossz szokás, talán ez az ő átka. Azon túl, hogy fajának kiutált egyede. Sosem tudott igazán beilleszkedni, mindig kilógott a sorból. Ezért is tanult serényen, hogy tudása ne szenvedjen hiányt. Persze, így is gyakorta lepődik meg, különösen az érzelmek miatt. Azokról nem lehet tanulni, meg kell őket élni.
Hát, bizonyára kevesen értékelnék, ha a kis tündérke megfürdene a kútban. Egyesek talán jót hahotáznának első ízben, viszont a tény, hogy az út kosza az ivóvízbe kerül, nos ez már nem annyira mulatságos.*
- Első dolgom lesz.
*Hát persze, majd pont ilyesmi ruhákat akar magának! Inkább marad a maga sötétségénél, azok jobban illenek hozzá. De tényleg nem volna képes ezért leszólni a kedves tündérleányt. Jót szeretne, kár hogy Kazgo sosem tudta meg milyen az, mikor valaki örömet szeretne neki szerezni.*
- Nagyon szép.
*Szól a tőle talán még bóknak is beillő véleménynyilvánítás. Persze, tudna ő szebbeket is mondani, sokkal, hiszen a könyvek közt nem csak a tudományok, de olykor regények is kerültek elébe. Tudja milyen egy szerelmes história, de még csak közel sem volt ahhoz, hogy átéljen még csak hasonló érzelmet se.
Arcához nagyon, túlzottan is közel kerülnek az apró kezek, mitől picit mintha hátra hőkölne, s valóban. Nem szereti, amikor bárki is bármit arca elé tol, főleg ha ennyire. De azért megnézi alaposan a varrásra termett, kicsiny ujjacskákat.
Aztán feltesz egy kérdést a lány, mire nem igazán tudja, mit feleljen. Magányosan sétálni és elveszni a városban? Általában ezt csinálja, mindig is elveszett, talán csak azért, hogy segítséget kérhessen. Mintha tudat alatt azt akarná, hogy függhessen valakitől. Esetleg az anyja és apja, kik szintén megtagadták furcsa gyermeküktől a szeretetet, az ő hibájuk, hogy ennyire vágyik valakire, de nem ismeri be, még magának sem. Viszont választ kell adni, így csupán kettő szívdobbanás, mi közben mintha gondolkodna, máris feleli a régebben könnyen adott választ.*
- Olvasni, tanulni... Néha szeretek belefeledkezni a betűkbe, s tudomást sem venni a világról.
*Vigyora talán enyhül picit és még egy pár csepp zavar is kerül bele. Hát, bizonyára nem valami ilyesmi válaszra számított a csillogó tündérleány, de saját fényével nem fog sokat alakítani varázsütésre Kazgon. Ő a megtestesült magány, s erre a sorsra kárhoztatta a lét furcsa szövevénye, ezért is tette ilyenné...*
Hát, bizonyára kevesen értékelnék, ha a kis tündérke megfürdene a kútban. Egyesek talán jót hahotáznának első ízben, viszont a tény, hogy az út kosza az ivóvízbe kerül, nos ez már nem annyira mulatságos.*
- Első dolgom lesz.
*Hát persze, majd pont ilyesmi ruhákat akar magának! Inkább marad a maga sötétségénél, azok jobban illenek hozzá. De tényleg nem volna képes ezért leszólni a kedves tündérleányt. Jót szeretne, kár hogy Kazgo sosem tudta meg milyen az, mikor valaki örömet szeretne neki szerezni.*
- Nagyon szép.
*Szól a tőle talán még bóknak is beillő véleménynyilvánítás. Persze, tudna ő szebbeket is mondani, sokkal, hiszen a könyvek közt nem csak a tudományok, de olykor regények is kerültek elébe. Tudja milyen egy szerelmes história, de még csak közel sem volt ahhoz, hogy átéljen még csak hasonló érzelmet se.
Arcához nagyon, túlzottan is közel kerülnek az apró kezek, mitől picit mintha hátra hőkölne, s valóban. Nem szereti, amikor bárki is bármit arca elé tol, főleg ha ennyire. De azért megnézi alaposan a varrásra termett, kicsiny ujjacskákat.
Aztán feltesz egy kérdést a lány, mire nem igazán tudja, mit feleljen. Magányosan sétálni és elveszni a városban? Általában ezt csinálja, mindig is elveszett, talán csak azért, hogy segítséget kérhessen. Mintha tudat alatt azt akarná, hogy függhessen valakitől. Esetleg az anyja és apja, kik szintén megtagadták furcsa gyermeküktől a szeretetet, az ő hibájuk, hogy ennyire vágyik valakire, de nem ismeri be, még magának sem. Viszont választ kell adni, így csupán kettő szívdobbanás, mi közben mintha gondolkodna, máris feleli a régebben könnyen adott választ.*
- Olvasni, tanulni... Néha szeretek belefeledkezni a betűkbe, s tudomást sem venni a világról.
*Vigyora talán enyhül picit és még egy pár csepp zavar is kerül bele. Hát, bizonyára nem valami ilyesmi válaszra számított a csillogó tündérleány, de saját fényével nem fog sokat alakítani varázsütésre Kazgon. Ő a megtestesült magány, s erre a sorsra kárhoztatta a lét furcsa szövevénye, ezért is tette ilyenné...*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:49:36
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:49:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Heves bólogatással jelzi, hogy igen, a Li is tökéletesen megfelel, hogyan is várhatná el valakitől, hogy teljes nevét megjegyezze? Még neki is sokat kell töprengenie, mire az egészen elő tudja hívni agya rejtekéből, hiszen olyan szövevényes és hosszú... Biztos nem is sejtették, hogy milyen rövideszű lányuk született, különben lehet, hogy teljes keresztneve csak annyi lenne, hogy Li.
Terve nem sikerül, nem tudja Kazgo hátát taperolni, pedig tényleg szeretné, így csak annyit ér el, hogy alaposan elszédül, nem sokon múlik, hogy a kútba nem fordul bele. Bár igaz, ráférne egy alapos csutakolás, főleg a talpaira, amin ott az egész út pora, de inkább meleg vízben szeretne ázni, nem pedig ilyen hidegben. Arról nem is beszélve, mennyire udvariatlanság lenne, ha abban mosakodna, amiből mások inni szoktak.*
-Ó értem... De ha egyszer meggondolod magad, akkor megígéred, hogy szólsz? Nagyon szép ruhákat tudok ám csinálni, szívesen varrok neked is. - *olyan ártatlan és kedves az arckifejezése, nem lehet zokon venni, hogy ennyire erőlteti. Ő csak jót szeretne, hogy mindenki boldog legyen.*
-Tetszik a ruhám? Én magam csináltam. - *jelenti ki büszkén, miközben aranyos fényű szárnyai újra megrezzennek, hogy kicsit felemelkedjen, köpenyét kioldva engedi vissza a kávára, hogy felfedve rózsaszyn ruhácskáját forogjon körbe. Egészen egyszerű, fűzős-ujjas felsőrész és valamivel térd alá érő szoknya, itt-ott virág alakúra szabott díszekkel, a hátán pedig kellő hely, hogy a szárnyai kiférjenek.*
-Nagyon szeretek varrni és azt mondták, hogy ügyes is vagyok benne, mert picik az ujjaim. Látod? anyu szerint emiatt vagyok ügyesebb a tűvel, mint mások. - *egészen a tündérfiú arca elé tartja mindkét kezecskéjét, hogy az valóban láthassa: bizony nem a levegőbe beszél, csakugyan pici ujjai vannak.
Ha ez a kérdés sikerrel tisztázódott, kénytelen leereszkedni a földre, egyik lábáról a másikra szökkenve, míg szárnyait átbújtatja a köpeny hátán hagyott lyukakon és ismét felreppenhet a kút kávájára, ahol gyorsan bebugyolálja a lábujjait. Mindig elfelejti, hogy itt nincs olyan meleg és a kő különösen hideg tud lenni, ami az utat borítja.*
-És te mit szeretsz csinálni? - *egy pillanatra sem hagyná elveszni a beszélgetést*
Terve nem sikerül, nem tudja Kazgo hátát taperolni, pedig tényleg szeretné, így csak annyit ér el, hogy alaposan elszédül, nem sokon múlik, hogy a kútba nem fordul bele. Bár igaz, ráférne egy alapos csutakolás, főleg a talpaira, amin ott az egész út pora, de inkább meleg vízben szeretne ázni, nem pedig ilyen hidegben. Arról nem is beszélve, mennyire udvariatlanság lenne, ha abban mosakodna, amiből mások inni szoktak.*
-Ó értem... De ha egyszer meggondolod magad, akkor megígéred, hogy szólsz? Nagyon szép ruhákat tudok ám csinálni, szívesen varrok neked is. - *olyan ártatlan és kedves az arckifejezése, nem lehet zokon venni, hogy ennyire erőlteti. Ő csak jót szeretne, hogy mindenki boldog legyen.*
-Tetszik a ruhám? Én magam csináltam. - *jelenti ki büszkén, miközben aranyos fényű szárnyai újra megrezzennek, hogy kicsit felemelkedjen, köpenyét kioldva engedi vissza a kávára, hogy felfedve rózsaszyn ruhácskáját forogjon körbe. Egészen egyszerű, fűzős-ujjas felsőrész és valamivel térd alá érő szoknya, itt-ott virág alakúra szabott díszekkel, a hátán pedig kellő hely, hogy a szárnyai kiférjenek.*
-Nagyon szeretek varrni és azt mondták, hogy ügyes is vagyok benne, mert picik az ujjaim. Látod? anyu szerint emiatt vagyok ügyesebb a tűvel, mint mások. - *egészen a tündérfiú arca elé tartja mindkét kezecskéjét, hogy az valóban láthassa: bizony nem a levegőbe beszél, csakugyan pici ujjai vannak.
Ha ez a kérdés sikerrel tisztázódott, kénytelen leereszkedni a földre, egyik lábáról a másikra szökkenve, míg szárnyait átbújtatja a köpeny hátán hagyott lyukakon és ismét felreppenhet a kút kávájára, ahol gyorsan bebugyolálja a lábujjait. Mindig elfelejti, hogy itt nincs olyan meleg és a kő különösen hideg tud lenni, ami az utat borítja.*
-És te mit szeretsz csinálni? - *egy pillanatra sem hagyná elveszni a beszélgetést*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:29:47
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Szerencsés lehetett akkor a rózsás színű tündérke. Kazgot levegőnek se vették néha az otthonában, honnan jött. Talán pont ezért jött volna el? Talán nem...
Most egy kicsit többet is megtud a másikról, mint pusztán az, miként hívhatja a másikat. Butus. Hiszen memóriája talán soha nem lesz olyan jó, mint ebben a pár évtizedben, mint amiket most él. Kiválóan emlékszik mindenre, épp csak a helyismeretekkel vannak gondjai, illetve a térkép is elég bajos dolog számára, hiszen még most sem tudja igazán, mit merre talál. Pár helyet már képes felismerni, de ha még párszor elveszik itt, akkor lassan az egész helyet megismeri.*
- Li...
*Ejti lágyan, borzongatón a nevet, ahogy vigyora egy percre se törik meg.
Pár perc? Fél méter? Kazgo talán csak álmaiban ismerheti meg az efféle nagyságokat. Örül, ha egy kerek percig képes tíz, talán húsz centit emelkedni, a rekord így is talán egy negyed méter volt. A férfiú viszont már megszokta, hogy a maga kis fekete folt módján, csak az utca mocskát szagolja, míg elsétál bárhová. A nyílt utcán amúgy se merne repülni, túl sok bámészkodót vonzana oda. És nem szereti a tömeget. Egy személy bőven elég, hogy társalogjon.
Ahogy a kis játszadozásnak vége, mi közben mégis elvész a széles vigyora, míg körbe-körbe forognak, nyugodt pillantással tekint, ismét a furcsa kifejezést felöltve arcára.
A szárnyakra megvan a lány maga véleménye, ahogy egész valójára is. Kissé talán megdöbbentő is. A lila túl világos lenne, szempárja meg is rebben egy pillanatra ezen.*
- Inkább maradnék ezeknél, valahogy már megszoktam... Ellenben látom, te nagyon kedveled a világosabb színezetű ruhákat.
*Közelebb is kezd lépni, hogy csökkentse a távolságot. Ez talán a bizalom jele is lehet, mert általában egy kardtávolságot minimum tartani szokott, hogy egy bármikor előkerülő penge ne tudja megsebezni. m ez most jócskán lecsökken, de azért nem mászik rá a világosra a sötét valóságával. Megtartja az illedelmes távolságot, mégis... Eszébe se ötlik, milyen furcsa képet alkothatnak így ketten. Vajon sokan bámulják őket? Érdeklődését megremegteti ez a gondolat, ám túlzottan is kíváncsi a másikra. Túlzottan is felborzolta már a fiatal tündérlány az érdeklődését, minthogy másra tudjon igazán figyelni.*
Most egy kicsit többet is megtud a másikról, mint pusztán az, miként hívhatja a másikat. Butus. Hiszen memóriája talán soha nem lesz olyan jó, mint ebben a pár évtizedben, mint amiket most él. Kiválóan emlékszik mindenre, épp csak a helyismeretekkel vannak gondjai, illetve a térkép is elég bajos dolog számára, hiszen még most sem tudja igazán, mit merre talál. Pár helyet már képes felismerni, de ha még párszor elveszik itt, akkor lassan az egész helyet megismeri.*
- Li...
*Ejti lágyan, borzongatón a nevet, ahogy vigyora egy percre se törik meg.
Pár perc? Fél méter? Kazgo talán csak álmaiban ismerheti meg az efféle nagyságokat. Örül, ha egy kerek percig képes tíz, talán húsz centit emelkedni, a rekord így is talán egy negyed méter volt. A férfiú viszont már megszokta, hogy a maga kis fekete folt módján, csak az utca mocskát szagolja, míg elsétál bárhová. A nyílt utcán amúgy se merne repülni, túl sok bámészkodót vonzana oda. És nem szereti a tömeget. Egy személy bőven elég, hogy társalogjon.
Ahogy a kis játszadozásnak vége, mi közben mégis elvész a széles vigyora, míg körbe-körbe forognak, nyugodt pillantással tekint, ismét a furcsa kifejezést felöltve arcára.
A szárnyakra megvan a lány maga véleménye, ahogy egész valójára is. Kissé talán megdöbbentő is. A lila túl világos lenne, szempárja meg is rebben egy pillanatra ezen.*
- Inkább maradnék ezeknél, valahogy már megszoktam... Ellenben látom, te nagyon kedveled a világosabb színezetű ruhákat.
*Közelebb is kezd lépni, hogy csökkentse a távolságot. Ez talán a bizalom jele is lehet, mert általában egy kardtávolságot minimum tartani szokott, hogy egy bármikor előkerülő penge ne tudja megsebezni. m ez most jócskán lecsökken, de azért nem mászik rá a világosra a sötét valóságával. Megtartja az illedelmes távolságot, mégis... Eszébe se ötlik, milyen furcsa képet alkothatnak így ketten. Vajon sokan bámulják őket? Érdeklődését megremegteti ez a gondolat, ám túlzottan is kíváncsi a másikra. Túlzottan is felborzolta már a fiatal tündérlány az érdeklődését, minthogy másra tudjon igazán figyelni.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:43:57
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:43:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az ő falujában, ahonnan jött, ez volt a szokás, hiszen ott mindenki ismert mindenkit, ezért ölelgették, puszilgatták egymást, ha összetalálkoztak. Persze tudhatná, hogy itt ez nem így működik, de teljesen kiment a fejéből, amikor anyja a lelkére kötötte, hogy legyen távolságtartó.*
-Az én nevem Lisil. Illetve ez csak a becenevem, de szeretem csak ezt használni, mert az egész borzasztóan hosszú és biztosan elfelejtenéd, mire végigmondanám. Szóval csak így egyszerűen Lisil. Vagy Li, az még rövidebb. Te pedig Kaz, igaz? Kaz, Kaz... - *ismételgeti meg párszor a tündérfiú nevét, nagyon erőltetve agyát, hogy nehogy elfelejtse, mert az nagyon kínos volna mindkettőjüknek.
No persze Lisil sem tud ám olyan sokáig repülni, csak pár percig és a legtöbb, amennyire felemelkedhet, az is csak úgy fél méter, de szereti kihasználni, amíg szárnyai nem fáradnak el, hiszen sokkal jobb így szállni a légben. Kivéve, ha a tavaszi mezőn sétálgathat, mert akkor az a legjobb, amikor a fűszálak csiklandozzák a talpát, miközben a napfény melengeti az arcát. Egészen elkalandozik a gondolataiban, így beletelik pár percbe, mire álmatag tekintetét újra Kazgo felé irányítja.
Ekkor kezdi el észleli a szárnyak hiányát, ami nem hagyja nyugodni, olyannyira, hogy mögé is röppen, de a fiú felé fordul. Lisil tehát megkerüli, hogy újra mögé kerüljön és addig űzi ezt a játékot, amíg el nem szédül, kóválygó fejjel reppen vissza a kútkávára, egyik kezecskéjével a kőbe kapaszkodik, másikkal pedig aranyló tincsei közé borzol.*
-Juj, de furcsa így... - *lábacskái mereven előre vannak nyújtva, mintha így szeretné az egyensúlyát megtartani. Kell egy perc is, mire kitisztul a feje és addigra már meg is látja a fiú szárnyait, amik... Feketék. A csalódottság kiül bájos vonásaira, valami szépre számított. De aztán nagyon hirtelen felderül ismét az arca, ajakit széles mosoly rántja egy felmerülő gondolat.*
-Szerintem szépek! Igaz, a fekete olyan komor szín, de az is szín, szóval te is színes vagy a magad módján. Bár szerintem inkább lila ruhát kellene hordanod, olyan szép lenne a szemedhez. - *osztja meg saját véleményét, már arról is egészen elfeledkezett, hogy ő éhes volt és valami meleg helyet akart keresni. Hiszen olyan jól elbeszélgetnek.*
-Az én nevem Lisil. Illetve ez csak a becenevem, de szeretem csak ezt használni, mert az egész borzasztóan hosszú és biztosan elfelejtenéd, mire végigmondanám. Szóval csak így egyszerűen Lisil. Vagy Li, az még rövidebb. Te pedig Kaz, igaz? Kaz, Kaz... - *ismételgeti meg párszor a tündérfiú nevét, nagyon erőltetve agyát, hogy nehogy elfelejtse, mert az nagyon kínos volna mindkettőjüknek.
No persze Lisil sem tud ám olyan sokáig repülni, csak pár percig és a legtöbb, amennyire felemelkedhet, az is csak úgy fél méter, de szereti kihasználni, amíg szárnyai nem fáradnak el, hiszen sokkal jobb így szállni a légben. Kivéve, ha a tavaszi mezőn sétálgathat, mert akkor az a legjobb, amikor a fűszálak csiklandozzák a talpát, miközben a napfény melengeti az arcát. Egészen elkalandozik a gondolataiban, így beletelik pár percbe, mire álmatag tekintetét újra Kazgo felé irányítja.
Ekkor kezdi el észleli a szárnyak hiányát, ami nem hagyja nyugodni, olyannyira, hogy mögé is röppen, de a fiú felé fordul. Lisil tehát megkerüli, hogy újra mögé kerüljön és addig űzi ezt a játékot, amíg el nem szédül, kóválygó fejjel reppen vissza a kútkávára, egyik kezecskéjével a kőbe kapaszkodik, másikkal pedig aranyló tincsei közé borzol.*
-Juj, de furcsa így... - *lábacskái mereven előre vannak nyújtva, mintha így szeretné az egyensúlyát megtartani. Kell egy perc is, mire kitisztul a feje és addigra már meg is látja a fiú szárnyait, amik... Feketék. A csalódottság kiül bájos vonásaira, valami szépre számított. De aztán nagyon hirtelen felderül ismét az arca, ajakit széles mosoly rántja egy felmerülő gondolat.*
-Szerintem szépek! Igaz, a fekete olyan komor szín, de az is szín, szóval te is színes vagy a magad módján. Bár szerintem inkább lila ruhát kellene hordanod, olyan szép lenne a szemedhez. - *osztja meg saját véleményét, már arról is egészen elfeledkezett, hogy ő éhes volt és valami meleg helyet akart keresni. Hiszen olyan jól elbeszélgetnek.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:19:48
Üzenet elküldve: 2012-11-29 15:19:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kis köszöntésére a furcsa, vagy inkább nagyon is átlagos tündér odaröppen és megölelgeti, hirtelen nem tudja mire vélni. Hiszen csak köszönt, mint egy jó polgárként illik. Erre máris ilyen heves a viszonzás. Ki érti?*
- A nevem Kazgo Shoshogotham. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi tovább tartva a vigyort arcán, ahogy nézi, miként repked a lány. Szerencsés, hogy képes ilyesmire. Kazgo szárnyai túl gyengék ahhoz, hogy testét képesek legyenek valódi repülésre emelni. Inkább csak pár pillanatig tud lebegni. Ez is sokszor ki tudja húzni a pácból, amibe keveredni szokott. De addig örül, míg a közelében ilyen ártatlan szépségek vannak. Hiszen előbb akarnák őt elrabolni, ki oly fiatal és gyönyörű, mint egy sötétlő foltját csupán a palettának.
Meglepődve látja, hogy nagyon néz valamit rajta a másik tündér. Aztán mögé kerül, de aligha lesz huzamosabb ideig ott, hiszen a paranoiás reakció okán rögvest pördül, hogy ismét előtte legyen a lány. Nem, többé senki nem fog úgy hátába kerülni, hogy ő nem tud róla, mennyire bízhat meg benne. Hiába nem látszik veszélyesnek a másik, ez sosem lehet garancia semmire.*
- Vannak.
*Csak ennyit mond, meglepi a másik közvetlensége. Eddig azt hitte, hogy ő furcsa, hogy bárkit megszólít, ki feléleszti kíváncsiságát. De ez a másik tündér, talán még rajta is túltesz. Érdekes...
Köpenyét nyakrészénél megragadva meghúzza, hogy kioldódjon a laza csomó, így pedig kezébe tudja venni az anyagot. Előkerül két vékony, izmosnak még távolról se mondható, sápadt karjai és a hátán lévő két szárnya. Mindkettő éjfekete, mintha árnyak anyagából szőtte volna, talán maga a halál. Nem nagyobbak, mint egy átlagos tündérnek, ki ekkora méretekkel rendelkezik, ám még véletlenül sem csillognak, vagy bármi hasonló. Mattos feketeséggel nőnek hátából, ahogy kissé megmozgatja. Nem szereti sokáig így tartani, mert "elgémberednek". Talán ha edzené őket egy kicsit erősebbé is sikerülne válnia a két kis repülést segítő testrésznek, ám annyit sose fog tudni javítani ezen képességén, hogy valódi repülés legyen abból.*
- A nevem Kazgo Shoshogotham. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi tovább tartva a vigyort arcán, ahogy nézi, miként repked a lány. Szerencsés, hogy képes ilyesmire. Kazgo szárnyai túl gyengék ahhoz, hogy testét képesek legyenek valódi repülésre emelni. Inkább csak pár pillanatig tud lebegni. Ez is sokszor ki tudja húzni a pácból, amibe keveredni szokott. De addig örül, míg a közelében ilyen ártatlan szépségek vannak. Hiszen előbb akarnák őt elrabolni, ki oly fiatal és gyönyörű, mint egy sötétlő foltját csupán a palettának.
Meglepődve látja, hogy nagyon néz valamit rajta a másik tündér. Aztán mögé kerül, de aligha lesz huzamosabb ideig ott, hiszen a paranoiás reakció okán rögvest pördül, hogy ismét előtte legyen a lány. Nem, többé senki nem fog úgy hátába kerülni, hogy ő nem tud róla, mennyire bízhat meg benne. Hiába nem látszik veszélyesnek a másik, ez sosem lehet garancia semmire.*
- Vannak.
*Csak ennyit mond, meglepi a másik közvetlensége. Eddig azt hitte, hogy ő furcsa, hogy bárkit megszólít, ki feléleszti kíváncsiságát. De ez a másik tündér, talán még rajta is túltesz. Érdekes...
Köpenyét nyakrészénél megragadva meghúzza, hogy kioldódjon a laza csomó, így pedig kezébe tudja venni az anyagot. Előkerül két vékony, izmosnak még távolról se mondható, sápadt karjai és a hátán lévő két szárnya. Mindkettő éjfekete, mintha árnyak anyagából szőtte volna, talán maga a halál. Nem nagyobbak, mint egy átlagos tündérnek, ki ekkora méretekkel rendelkezik, ám még véletlenül sem csillognak, vagy bármi hasonló. Mattos feketeséggel nőnek hátából, ahogy kissé megmozgatja. Nem szereti sokáig így tartani, mert "elgémberednek". Talán ha edzené őket egy kicsit erősebbé is sikerülne válnia a két kis repülést segítő testrésznek, ám annyit sose fog tudni javítani ezen képességén, hogy valódi repülés legyen abból.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-29 08:58:14
Üzenet elküldve: 2012-11-29 08:58:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A lány követi az előtte járó embert, a piactérre mennek, hogy beszerezzék azt amire szüksége van a falunak, és eladják vagy elcseréljék a szükségtelen holmikat. Öten jönnek és itt van a falu kovácsának inasa is. Gilgwenevra látja ahogy minden ember a dolga után megy.*
"Ide is eljutottam"
-Linda, ugye milyen szép a szökőkút?- *szólal meg a háta mögül a szőke hajú inasfiú.*
- Igen az - *válaszolja Gilgwenevra.*
"Talán megtalálom a szüleimet is itt."
*Ahogy megy, meglát egy szerelmespárt egy magába kesergő kis fiút, aki nem találja anyját. Egy kedves mosoly a Gilgwenevrától csodákra képes, a kisfiú is bánatában visszamosolyog rá. Szeretne segíteni rajta, de nem teheti meg mert még ő is elveszti társait.*
"Szegényke"
*Csodálatos látványban van része itt a főtéren. Az arcok sokat elárulnak a város milyenségről. Egyetlen félelme van hogy nagy és ne veszítse el társait.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.29 11:16:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása.
"Ide is eljutottam"
-Linda, ugye milyen szép a szökőkút?- *szólal meg a háta mögül a szőke hajú inasfiú.*
- Igen az - *válaszolja Gilgwenevra.*
"Talán megtalálom a szüleimet is itt."
*Ahogy megy, meglát egy szerelmespárt egy magába kesergő kis fiút, aki nem találja anyját. Egy kedves mosoly a Gilgwenevrától csodákra képes, a kisfiú is bánatában visszamosolyog rá. Szeretne segíteni rajta, de nem teheti meg mert még ő is elveszti társait.*
"Szegényke"
*Csodálatos látványban van része itt a főtéren. Az arcok sokat elárulnak a város milyenségről. Egyetlen félelme van hogy nagy és ne veszítse el társait.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.29 11:16:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása.
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 20:15:52
Üzenet elküldve: 2012-11-28 20:15:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ujja még a szájában, lábacskái felhúzva és a köpeny melegébe bugyolálva, amikor valaki odalép hozzá és megszólítja. Zöld szemei ártatlan bájjal fordulnak a férfi felé, aki legnagyobb meglepetésében majdnem olyan picike, mint ő maga itt az emberek tömegében.*
-Nahát! Szia! - *könnyedén röppen le a kútról és alaposan megölelgeti az idegent, végig figyelve arra, hogy mezítelen lábai véletlenül se találkozzanak a földdel. Olyan jólesik végre egy fajtársat látni! Miután végzet az öleléssel, szárnyai erősebben csapkodnak, hogy vékonyka testét visszaemeljék a kútra.*
-Te ki vagy? - *kérdezi kedvesen mosolyogva, lábait újra visszabugyolálja a meleg anyagba, közben kíváncsian méregeti az idegent. Milyen furcsa... Olyan sápadt és mégis sötét... Az ő bőre sem olyan nagyon barna, de egészséges rózsaszín, amilyennek lennie kell. Még egy furcsaság feltűnik neki. Nyakát nyújtogatja, szemét ráncolja, miközben próbálja megérteni a miértet, de csak nem lel magyarázatot, így újra a levegőbe emelkedik, ezúttal Kazgo háta mögé röppenve, értetlenül nézi a köpenyt, nem érti, hogy miért nem találja, amit kellene.*
-Neked miért nincsen szárnyad? - *érdeklődik csicseregve, miközben kezét előre nyújtja és alaposan megtapogatja a fiú hátát. Nem olyan egyenes, mondhatni egészen egyenetlen, szóval itt kell lennie valaminek, amit ő nem láthat, de mégis ott van.*
-Mi van a kabátod alatt? Megmutatod? - *nem lehet csak úgy elhessegetni, egyik ujjával a gallérnál benyúlva kicsit maga felé húzza az anyagot és egészen közel hajol, hogy be tudjon leskelődni, hiszen tényleg nagyon érdekli.*
-Nahát! Szia! - *könnyedén röppen le a kútról és alaposan megölelgeti az idegent, végig figyelve arra, hogy mezítelen lábai véletlenül se találkozzanak a földdel. Olyan jólesik végre egy fajtársat látni! Miután végzet az öleléssel, szárnyai erősebben csapkodnak, hogy vékonyka testét visszaemeljék a kútra.*
-Te ki vagy? - *kérdezi kedvesen mosolyogva, lábait újra visszabugyolálja a meleg anyagba, közben kíváncsian méregeti az idegent. Milyen furcsa... Olyan sápadt és mégis sötét... Az ő bőre sem olyan nagyon barna, de egészséges rózsaszín, amilyennek lennie kell. Még egy furcsaság feltűnik neki. Nyakát nyújtogatja, szemét ráncolja, miközben próbálja megérteni a miértet, de csak nem lel magyarázatot, így újra a levegőbe emelkedik, ezúttal Kazgo háta mögé röppenve, értetlenül nézi a köpenyt, nem érti, hogy miért nem találja, amit kellene.*
-Neked miért nincsen szárnyad? - *érdeklődik csicseregve, miközben kezét előre nyújtja és alaposan megtapogatja a fiú hátát. Nem olyan egyenes, mondhatni egészen egyenetlen, szóval itt kell lennie valaminek, amit ő nem láthat, de mégis ott van.*
-Mi van a kabátod alatt? Megmutatod? - *nem lehet csak úgy elhessegetni, egyik ujjával a gallérnál benyúlva kicsit maga felé húzza az anyagot és egészen közel hajol, hogy be tudjon leskelődni, hiszen tényleg nagyon érdekli.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 19:21:37
Üzenet elküldve: 2012-11-28 19:21:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a folyó felől egyre beljebb veti magát a város sűrűjébe, egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy ez egy rossz nap. Bár a nap szépen süt, mégis hűvös az idő. Kicsit meg is húzza alakját, s ruháit fedő köpenyét, mi szárnyait is eltakarja. Így fedi magát a sötétlő alak, alant is csak sötét szín fedi testét, nadrág, csizma, ujjatlan felső, s tincsei is hollószínben játszanak. Talán sötétlő folt is válhatna belőle a város szürke forgatagában, hiszen alig több, mint egy méteres magasságával könnyedén elveszik, csak sápatag bőre, s ametisztként csillogó szempárja emeli ki a több, unott, vagy épp más arc közül. Van ki vidám vagy szomorú, de ő képes a kettőt ötvözni. Hiszen arcán széles vigyor, szemeiben mégis a szomorú bánat fénye csillog.
Végül valahogy kilyukad a főtéren. Hogy került ide? Megint egy remek kérdés. Ami pedig még jobban meglepi, mint az, hogy figyelmetlen léptei hová vezették, hogy a kútnál egy másik tündér... Méghozzá egy igencsak figyelmet magára vonzó példánya fajuknak. Nem csak azért, mert ennyire vidám, de egész valója, annyira... Világos?
Mintha egy torz tükör volna, mi minden részét alapjaiban kiforgatná. Világosra cseréli a sötétet, nőre a férfit. Ámbár magasságuk egyformának tűnhet, hiszen Kazgo nem sokkal több, mint száz centiméter.
Ismét fellobban benne az ibolya szín láng, lelkének színe, ahogy izzó csóvaként szakítja szét testét, elméjét és minden apró elemét. Ismét az elementális kíváncsiság, a természetből fakadó érdeklődés, mi benne már beteges mértékkel dolgozik, az éled. Megindul hát a fénypont felé, hogy a kút közelébe érve, a köpeny takarásában, kezeit továbbra is zsebében tartva szóljon oda.*
- Szép jó napot, ifjú tündér kisasszony!
*Vigyora kedves, mégis valahogy betegesnek tűnhet. Furcsa, hogy szeméből kiveszett a szomorúság és helyette már csak kíváncsi tüzek égnek benne, ahogy minden részét magába szívja pillantásával a lánynak. Tündéri tündér, ezt el kell ismerni. Kár, hogy már rég nem tudja értékelni, talán soha nem is tudta értékelni az ilyen gyarló, halandó dolgokat. A szépség, a báj mulandó, elvész és többé vissza se tér. Kinek kell hát? Bár, mondhatni, Kazgo is elég vonzó férfiúi arccal lett megáldva, ám furcsaságai pont elegek ahhoz, hogy egy nő se akarja. Az pedig más kérdés, hogy ő sem akar senkit maga mellé. Csak a kíváncsiság, ami meg tudná ölni, ha nem elégítené ki mindig, mikor feszítően megnövekszik benne.*
Végül valahogy kilyukad a főtéren. Hogy került ide? Megint egy remek kérdés. Ami pedig még jobban meglepi, mint az, hogy figyelmetlen léptei hová vezették, hogy a kútnál egy másik tündér... Méghozzá egy igencsak figyelmet magára vonzó példánya fajuknak. Nem csak azért, mert ennyire vidám, de egész valója, annyira... Világos?
Mintha egy torz tükör volna, mi minden részét alapjaiban kiforgatná. Világosra cseréli a sötétet, nőre a férfit. Ámbár magasságuk egyformának tűnhet, hiszen Kazgo nem sokkal több, mint száz centiméter.
Ismét fellobban benne az ibolya szín láng, lelkének színe, ahogy izzó csóvaként szakítja szét testét, elméjét és minden apró elemét. Ismét az elementális kíváncsiság, a természetből fakadó érdeklődés, mi benne már beteges mértékkel dolgozik, az éled. Megindul hát a fénypont felé, hogy a kút közelébe érve, a köpeny takarásában, kezeit továbbra is zsebében tartva szóljon oda.*
- Szép jó napot, ifjú tündér kisasszony!
*Vigyora kedves, mégis valahogy betegesnek tűnhet. Furcsa, hogy szeméből kiveszett a szomorúság és helyette már csak kíváncsi tüzek égnek benne, ahogy minden részét magába szívja pillantásával a lánynak. Tündéri tündér, ezt el kell ismerni. Kár, hogy már rég nem tudja értékelni, talán soha nem is tudta értékelni az ilyen gyarló, halandó dolgokat. A szépség, a báj mulandó, elvész és többé vissza se tér. Kinek kell hát? Bár, mondhatni, Kazgo is elég vonzó férfiúi arccal lett megáldva, ám furcsaságai pont elegek ahhoz, hogy egy nő se akarja. Az pedig más kérdés, hogy ő sem akar senkit maga mellé. Csak a kíváncsiság, ami meg tudná ölni, ha nem elégítené ki mindig, mikor feszítően megnövekszik benne.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 17:35:58
Üzenet elküldve: 2012-11-28 17:35:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az első hajlani sugarakkal együtt rebbennek meg a dús pillákkal keretezett szemhéjak, hogy még ködös, zöldellő pillantását felfedjék, így pillanthasson körbe, hogy hol is merült éppen álomba. Egy csodálatosan szép mező szélén! Hiába a kellemetlen nyakfájás és a zsibbadt végtagok, energikusan pattan fel és gyöngyöző kacagással pördül meg a saját tengelye körül.*
-Milyen csodás! - *rikkantja el magát vidáman. Neki is indulna, hogy lelkesen virágot szedjen, de rá kell jönnie, hogy ilyenkor bizony aligha talál olyan szálakat, mik még nem adták magukat a tél előfutáraként érkező fagynak. Meglebegteti aranyló szárnyacskáit is a reggeli torna részeként, majd hajolgat párat előre, oldalra, beindítva így teljesen a vérkeringését. És most? Tanácstalanul néz körbe, szemei egészen nagyra nyílnak, ahogy megszeppenve néz körbe. Egyáltalán... Hol van most? És mit csinál itt? Mutatóujját ajkaihoz emeli és nagyon gondolkozik. Nem lesznek rá mérgesek, amiért elcsatangolt? De vajon miért nem ment haza estére?
Hirtelen csap a homlokára. Mennyire buta is volt, csak most jutott eszébe, hiszen eljött otthonról világot látni. Igen, most messze van otthonról. Magában motyogva tudatosítja újra ezeket a fontos információkat, hisz amilyen feledékeny, ha nem ismételgetné a lényeges dolgokat időről időre, bizonyára mind elveszne abban a szeles buksiban. Még mindig ott a meg nem választ kérdés: merre tartott? Pocakja hangos kordulással jelzi, hogy ébren a test, neki is jár a jussa, de Lisil hiába nézegeti élelmes batyuját, bizony már minden elfogyott. Nem is emlékszik már rá, hogy az utolsó falatokat tegnap este egy kóbor kiscicának adta oda, aki nagyon keservesen nyávogott az anyukája után.
Ahogy tanácstalanul toporog, mert bizony igencsak fáznak a lábacskái így cipellő nélkül, észrevesz egy falnak látszó valamit. Vajon egy város lenne? Nincs is annyira messze, talán ha siet, egy óra alatt el is érheti. Ott majd biztos kedvesek lesznek vele és kap enni is meg meleg szállást, ahogy a lábujjai is felmelegedhetnek. Megigazgatja hát a köpenyét, majd felemelkedik, lábait maga alá húzza és ameddig tud, repül előre, majd kocogva halad tovább. Ezt a kétfajta haladási módot váltogatja, amíg be nem repül végleg a kapun. Csöppnyi ajkai csodálattól nyílnak el, ahogy körbenéz. Mennyire furcsa és idegen szerzet! És milyen nagyok! A központi kúthoz röppen, kecsesen ereszkedik le annak kávájára, egyik ujját pedig kíváncsian dugja bele a vízbe, de szinte azonnal ki is rántja. Ez bizony hideg... Ujját a szájába veszi, így egyrészt kicsit felmelegíti, másrészt pedig meg is tudja, hogy a víznek nincsen rossz íze. De jók itt a népek! Ingyen vizet biztosítanak mindenkinek! Pici szívecskéje szinte túlcsordul az örömtől, hogy ekkora jóságot tapasztal. Vajon ételt is raknak ki így a szegény utazóknak segítségül?*
-Milyen csodás! - *rikkantja el magát vidáman. Neki is indulna, hogy lelkesen virágot szedjen, de rá kell jönnie, hogy ilyenkor bizony aligha talál olyan szálakat, mik még nem adták magukat a tél előfutáraként érkező fagynak. Meglebegteti aranyló szárnyacskáit is a reggeli torna részeként, majd hajolgat párat előre, oldalra, beindítva így teljesen a vérkeringését. És most? Tanácstalanul néz körbe, szemei egészen nagyra nyílnak, ahogy megszeppenve néz körbe. Egyáltalán... Hol van most? És mit csinál itt? Mutatóujját ajkaihoz emeli és nagyon gondolkozik. Nem lesznek rá mérgesek, amiért elcsatangolt? De vajon miért nem ment haza estére?
Hirtelen csap a homlokára. Mennyire buta is volt, csak most jutott eszébe, hiszen eljött otthonról világot látni. Igen, most messze van otthonról. Magában motyogva tudatosítja újra ezeket a fontos információkat, hisz amilyen feledékeny, ha nem ismételgetné a lényeges dolgokat időről időre, bizonyára mind elveszne abban a szeles buksiban. Még mindig ott a meg nem választ kérdés: merre tartott? Pocakja hangos kordulással jelzi, hogy ébren a test, neki is jár a jussa, de Lisil hiába nézegeti élelmes batyuját, bizony már minden elfogyott. Nem is emlékszik már rá, hogy az utolsó falatokat tegnap este egy kóbor kiscicának adta oda, aki nagyon keservesen nyávogott az anyukája után.
Ahogy tanácstalanul toporog, mert bizony igencsak fáznak a lábacskái így cipellő nélkül, észrevesz egy falnak látszó valamit. Vajon egy város lenne? Nincs is annyira messze, talán ha siet, egy óra alatt el is érheti. Ott majd biztos kedvesek lesznek vele és kap enni is meg meleg szállást, ahogy a lábujjai is felmelegedhetnek. Megigazgatja hát a köpenyét, majd felemelkedik, lábait maga alá húzza és ameddig tud, repül előre, majd kocogva halad tovább. Ezt a kétfajta haladási módot váltogatja, amíg be nem repül végleg a kapun. Csöppnyi ajkai csodálattól nyílnak el, ahogy körbenéz. Mennyire furcsa és idegen szerzet! És milyen nagyok! A központi kúthoz röppen, kecsesen ereszkedik le annak kávájára, egyik ujját pedig kíváncsian dugja bele a vízbe, de szinte azonnal ki is rántja. Ez bizony hideg... Ujját a szájába veszi, így egyrészt kicsit felmelegíti, másrészt pedig meg is tudja, hogy a víznek nincsen rossz íze. De jók itt a népek! Ingyen vizet biztosítanak mindenkinek! Pici szívecskéje szinte túlcsordul az örömtől, hogy ekkora jóságot tapasztal. Vajon ételt is raknak ki így a szegény utazóknak segítségül?*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-28 15:24:40
Üzenet elküldve: 2012-11-28 15:24:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Jobb egy kutya két mókusnál//
*A fiú hátát nézi, aztán utánakiabál.*
-Hééé! Én is nagyon örültem kedves ismeretlen sötételf aki nem ettél meg!
*Felvihog amikor az egyik sikátorba beér. Itt már nem láthatja a sötételf sem a vigyorát, sem azt, hogy kikémlel a sarok mögül és a nyomába ered. Csuklyáját a szemébe húzza, A fiú biztos hogy nem láthatja meg. Csendben kerülgeti a téren mászkáló embereket, meg elfeket, meg .. szóval a főtéren összegyűlteket. Néhányan furcsálkodva néznek rá, de ilyenkor csak odavigyorog, vagy felkacag, vagy ha az illető gyerek, vág valami ronda pofát mire az sikítva bújik az anyja mögé. Darenne követi Bellgaraft a fogadóba. Belép, és körbenéz. Tekintete a selfet keresi. Nem tudja pontosan miért is jött utána, vagy miért is keresi annyira, de most valahogy követni támadt kedve. Tehát követi. Logikus nem?*
*A fiú hátát nézi, aztán utánakiabál.*
-Hééé! Én is nagyon örültem kedves ismeretlen sötételf aki nem ettél meg!
*Felvihog amikor az egyik sikátorba beér. Itt már nem láthatja a sötételf sem a vigyorát, sem azt, hogy kikémlel a sarok mögül és a nyomába ered. Csuklyáját a szemébe húzza, A fiú biztos hogy nem láthatja meg. Csendben kerülgeti a téren mászkáló embereket, meg elfeket, meg .. szóval a főtéren összegyűlteket. Néhányan furcsálkodva néznek rá, de ilyenkor csak odavigyorog, vagy felkacag, vagy ha az illető gyerek, vág valami ronda pofát mire az sikítva bújik az anyja mögé. Darenne követi Bellgaraft a fogadóba. Belép, és körbenéz. Tekintete a selfet keresi. Nem tudja pontosan miért is jött utána, vagy miért is keresi annyira, de most valahogy követni támadt kedve. Tehát követi. Logikus nem?*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:44:15
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraf sietve halad kovácsműhely felé. Új fegyvert akar, és le kell valamivel nyugtatnia magát. Imádja a kovácsműhelyeket. Szétnézni, és szemügyre venni a fegyvereket, majd kiválasztani közölük a tökéleteseket. Kevesebbel nem elégszik meg. ~Valami új tőr jó lenne, vagy esetleg egy rövidkard~ Morfondírozik a sötételf.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.27 19:46:24, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.27 19:46:24, a következő indokkal:
Jelpótlás.
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:25:52
Üzenet elküldve: 2012-11-27 19:25:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*Valóban ilyen egyszerű lenne? Egyetlen éjszaka, melynek nincs a jövőre nézve semmiféle következménye? Elég lenne a gondolattal kiegyeznie, kár, hogy sosem érné be annál kevesebbel, mint amit akar. Bár azt még nem döntötte el akarja a hímet, vagy csak játszadozni szeretne vele. Mintha ettől könnyebb lenne tekintetével lustán végigpásztázza, szinte már már cirógatva. S ami azt illeti az ő fejében is kezd egy-két dolog megfordulni nem is sejtve már is mennyire összehangolódtak. Ha végül úgy dönt mégis összefekszik vele biztosan fog hagyni testén néhány harapás illetve karomnyomot emlékbe. Végül is lényegtelen tartozik-e a másik valakihez vagy nem. Amennyiben igen édes mérget csepegtet ezzel jövőjükbe, ha nem akkor pedig ahányszor érzi vagy oda pillant eszébe juttatja nem csak ábránd volt alakja...*
- Vagy te engem. *Mosolyodik el sejtelmesen kezével végigsimítva Denawarien oldalán, majd karmait finoman a oldalába vájva. Érintése elég kettős. Fájó ugyanakkor ragaszkodó. Benne van az a feszültség mint mikor elkap valakit a szenvedély, s szinte széttépi kedvesét, de elég kritikus helyre tapintott (bordái közé) ahhoz, hogy játszi könnyedséggel komolyabb fájdalmat okozhasson. Végül nagy kegyesen elengedi, majd mintha mi sem történt volna bűvöli el mozgásával, illetve azzal, hogy az ajtóban állva válla fölött vet hátra egy csábos pillantást. Hosszú hollópillái alól ezüstösen csillannak meg tűzopáljai, ajkain bűnös mosoly honol. Nem lehet tudni ezúttal ki préda, s vadász, az viszont biztos, hogy ehhez a kecses bestiához nagyon is illene a fekete rózsa. Nem nehéz elképzelni, hogy bársonyos szirmaival ajkát simítja, vagy épp orrához emeli megfürdőzve mámorító illatában, esetleg egyik tüskéjétől vér serken ujján, melyet hogy bosszantsa buján csillogó íriszekkel vadászna le hegyes nyelvével.*
*Valóban ilyen egyszerű lenne? Egyetlen éjszaka, melynek nincs a jövőre nézve semmiféle következménye? Elég lenne a gondolattal kiegyeznie, kár, hogy sosem érné be annál kevesebbel, mint amit akar. Bár azt még nem döntötte el akarja a hímet, vagy csak játszadozni szeretne vele. Mintha ettől könnyebb lenne tekintetével lustán végigpásztázza, szinte már már cirógatva. S ami azt illeti az ő fejében is kezd egy-két dolog megfordulni nem is sejtve már is mennyire összehangolódtak. Ha végül úgy dönt mégis összefekszik vele biztosan fog hagyni testén néhány harapás illetve karomnyomot emlékbe. Végül is lényegtelen tartozik-e a másik valakihez vagy nem. Amennyiben igen édes mérget csepegtet ezzel jövőjükbe, ha nem akkor pedig ahányszor érzi vagy oda pillant eszébe juttatja nem csak ábránd volt alakja...*
- Vagy te engem. *Mosolyodik el sejtelmesen kezével végigsimítva Denawarien oldalán, majd karmait finoman a oldalába vájva. Érintése elég kettős. Fájó ugyanakkor ragaszkodó. Benne van az a feszültség mint mikor elkap valakit a szenvedély, s szinte széttépi kedvesét, de elég kritikus helyre tapintott (bordái közé) ahhoz, hogy játszi könnyedséggel komolyabb fájdalmat okozhasson. Végül nagy kegyesen elengedi, majd mintha mi sem történt volna bűvöli el mozgásával, illetve azzal, hogy az ajtóban állva válla fölött vet hátra egy csábos pillantást. Hosszú hollópillái alól ezüstösen csillannak meg tűzopáljai, ajkain bűnös mosoly honol. Nem lehet tudni ezúttal ki préda, s vadász, az viszont biztos, hogy ehhez a kecses bestiához nagyon is illene a fekete rózsa. Nem nehéz elképzelni, hogy bársonyos szirmaival ajkát simítja, vagy épp orrához emeli megfürdőzve mámorító illatában, esetleg egyik tüskéjétől vér serken ujján, melyet hogy bosszantsa buján csillogó íriszekkel vadászna le hegyes nyelvével.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 15:00:00
Üzenet elküldve: 2012-11-27 15:00:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú idő múltán akár egy vert had érkezik meg Lenz Arthenior főterére...
Előző társa Yararie, nyomtalanul eltűnt. Ő maga pedig bár bánja az esetet hihetetlenül ki van fáradva, ahogy lova is.
Kiégve és a por, no meg mocsoktól lelombozva kullog át lóháton a kapuszín alatt.
Vörös haja tiszta por, arca pedig verítékes. Szeme reménytelenséget sugároz. Iszonytatóan kifáradt. Volt dolga banditákkal, rablókkal és az út megerőltető porával is...
Az őrség végigméri, de megismerik. Az Omant suhanc, aki fontos hírekkel jár-kel a városban.
A hírnök útja pedig a kúthoz vezet. Bár illetlen és tiszteletlen dolog, egyenest a szökőkúthoz megy, lekászálódik lováról és belerogy a vízbe. Lemossa fejét, arcát és élvezi, hogy hideg víz érinti orcáját... Átok hosszú ideje van étlen-szomjan...*
Előző társa Yararie, nyomtalanul eltűnt. Ő maga pedig bár bánja az esetet hihetetlenül ki van fáradva, ahogy lova is.
Kiégve és a por, no meg mocsoktól lelombozva kullog át lóháton a kapuszín alatt.
Vörös haja tiszta por, arca pedig verítékes. Szeme reménytelenséget sugároz. Iszonytatóan kifáradt. Volt dolga banditákkal, rablókkal és az út megerőltető porával is...
Az őrség végigméri, de megismerik. Az Omant suhanc, aki fontos hírekkel jár-kel a városban.
A hírnök útja pedig a kúthoz vezet. Bár illetlen és tiszteletlen dolog, egyenest a szökőkúthoz megy, lekászálódik lováról és belerogy a vízbe. Lemossa fejét, arcát és élvezi, hogy hideg víz érinti orcáját... Átok hosszú ideje van étlen-szomjan...*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 10:37:08
Üzenet elküldve: 2012-11-27 10:37:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Chris//
*Denawarien sem egy vén kujon, fiatal még, ám volt már sok alkalma megtapasztalni, milyen az élet. Ennek ékes bizonyítékait hordja testén is, reményei szerint pedig ezt megláthatja majd Chrystell is. Hiszen ez egyértelmű jele volna annak, hogy kis akciója sikerrel jár. Hisz titkon valódi vágy ég benne, hogy tagja legyen azon szerencsések kis csoportjának, kik tapasztalhatták a fiatal matróna nőiességét. S szerencsés is lehet mindkettejük, hogy nem tervez hosszútávra, egy este, csupán ennyit kíván Den. Minek több, hisz akkor már nem volna akkora újdonság.
Ebből a szempontból Den elméjében dolgozik valami kis csalafintaság. Hiszen, szereti, amikor megbélyegzik, fogakkal, körmökkel, de ha Sely meglátja, megtudja, s kiderül, hogy összefeküdt valakivel, valószínűleg nem fogja épp bőrrel megúszni. De a vágyakozás, a kívánós érzés, hogy a fogak bőrébe mélyedjenek, hogy a körmök mellkasának ébenségébe vájjanak...*
- Örvendek...
*Súgja még a kacsóra, mire a csókot is ejti, ajkaival egy röpke pillanatra megízlelve a bőrét. Puha és finom. Eztán lép közel, nagyon közel és szinte támadóan lép fel, még ha nem is igazán erőszakosan.*
- Alábecsülsz.
*Megejt egy röpke kacsintást, mely sokat, nagyon sokat ígér még. Eddig sem volt soha panasz rá, s ha valahol hiba csúszna tervezetébe, akkor hamar képes kompenzálni. Mint mostohalányának anyjával... Sok újdonságot tudott meg, s egy életre szóló nyomot kapott tőle. Bár, csak ő tudja, hogy az minek a nyoma, ott a bal válla alatt.
Követi hát a matrónát, a nőstény szinte vonzza maga után a férfit. Különösen az tetszik, ahogy figyeli a ringó részeket, s szemeinek mozgása is lassan átveszi a formák gyengéd mozgását. Csábító... Legszívesebben itt helyben rávetné magát, de tudja a mondást. A türelem rózsát terem, s ez a rózsa most fekete lesz. Olyan sötét, mint bőrük és lelkük. Feketébb, mint a csillagtalan éj, vagy a kúria titkainak sötétje. Talán még van pár szál otthonában. Ha tudta volna, hogy ma este egy matrónába botlik, bizonyára elrakott volna, legalább egy szál feketére varázsolt rózsát, hogy átadja. Így talán csak utólag lesz erre alkalma, de ezen kis terve nagyban függ az este végkimenetelétől.*
*Denawarien sem egy vén kujon, fiatal még, ám volt már sok alkalma megtapasztalni, milyen az élet. Ennek ékes bizonyítékait hordja testén is, reményei szerint pedig ezt megláthatja majd Chrystell is. Hiszen ez egyértelmű jele volna annak, hogy kis akciója sikerrel jár. Hisz titkon valódi vágy ég benne, hogy tagja legyen azon szerencsések kis csoportjának, kik tapasztalhatták a fiatal matróna nőiességét. S szerencsés is lehet mindkettejük, hogy nem tervez hosszútávra, egy este, csupán ennyit kíván Den. Minek több, hisz akkor már nem volna akkora újdonság.
Ebből a szempontból Den elméjében dolgozik valami kis csalafintaság. Hiszen, szereti, amikor megbélyegzik, fogakkal, körmökkel, de ha Sely meglátja, megtudja, s kiderül, hogy összefeküdt valakivel, valószínűleg nem fogja épp bőrrel megúszni. De a vágyakozás, a kívánós érzés, hogy a fogak bőrébe mélyedjenek, hogy a körmök mellkasának ébenségébe vájjanak...*
- Örvendek...
*Súgja még a kacsóra, mire a csókot is ejti, ajkaival egy röpke pillanatra megízlelve a bőrét. Puha és finom. Eztán lép közel, nagyon közel és szinte támadóan lép fel, még ha nem is igazán erőszakosan.*
- Alábecsülsz.
*Megejt egy röpke kacsintást, mely sokat, nagyon sokat ígér még. Eddig sem volt soha panasz rá, s ha valahol hiba csúszna tervezetébe, akkor hamar képes kompenzálni. Mint mostohalányának anyjával... Sok újdonságot tudott meg, s egy életre szóló nyomot kapott tőle. Bár, csak ő tudja, hogy az minek a nyoma, ott a bal válla alatt.
Követi hát a matrónát, a nőstény szinte vonzza maga után a férfit. Különösen az tetszik, ahogy figyeli a ringó részeket, s szemeinek mozgása is lassan átveszi a formák gyengéd mozgását. Csábító... Legszívesebben itt helyben rávetné magát, de tudja a mondást. A türelem rózsát terem, s ez a rózsa most fekete lesz. Olyan sötét, mint bőrük és lelkük. Feketébb, mint a csillagtalan éj, vagy a kúria titkainak sötétje. Talán még van pár szál otthonában. Ha tudta volna, hogy ma este egy matrónába botlik, bizonyára elrakott volna, legalább egy szál feketére varázsolt rózsát, hogy átadja. Így talán csak utólag lesz erre alkalma, de ezen kis terve nagyban függ az este végkimenetelétől.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 08:24:20
Üzenet elküldve: 2012-11-27 08:24:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*Ez is egy nézőpont, bár a fiatal nőstényke aligha mondhatja magáénak, méghozzá egyetlen prózai okból: túl tapasztalatlan. Zsenge kora ellenére persze volt már dolga más hímekkel, de kevesen jutottak el közülük ágyáig. Csupán néhány szerencsés 'kiválasztott' mondhatta magáénak a kegyet, azzal viszont egyikük sem büszkélkedhetett, hogy sokáig párjának mondhatta volna magát...
Talán azért, mert Chrystell túlzottan szereti az elejét, amikor még minden friss és olyan vonzó.
Tűzopáljaiban játékos fény csillan miközben belefeledkezik édes évődésükbe, mit sem sejtve arról mi jár Denawarien fejében. Egy dolgot leszámítva persze, hiszen azt érzi, hogy ugyanaz a forró vágy lüktet ereiben, mint az övében.*
- Csak óvatosan. *Ejti lágyan. Nem szeretné az este emlékét hetekig, vagy talán még tovább testén viselni. Jól tudja milyen kínos szituációkat tud magával hozni. Egyik szeretője nagyon is értette a módját hogyan tegye emlékezetessé a karjaiban töltött órákat. Óhatatlanul is nyakához nyúl. Régóta nincs ott semmi, de bőre még mindig oly elevenen ég, mintha tegnap történt volna a megbélyegzés. Kósza mozdulata, s viselkedése elég árulkodó, még ha csupán egyetlen pillanatig is időznek ott ujjai.
A másik ezt követő szavain, csak sejtelmesen elmosolyodik. Kíváncsi lenne rá, hogy pár óra múlva is ezt fogja-e gondolni, de azért halovány elégedettség árnya suhan át vonásain.*
- Szóval Denawarien... *Görgeti végig nyelvén hosszan ízlelgetve, szinte már kéjes dallamokat öltve.*
- Tetszik a neved. Az enyém Chrystell. *Nyújtja kezét csókra cseppet sem számítva a számára igen meglepő fordulatra.*
- Nawaar, ne siess úgy. *Simít végig gyengéden arcán.*
- Különben minden vágyam aligha tudnád 'kielégíteni'. *Búgja bársonyos hangján kétes pillantásokat vetve rá.*
- Gyere. *Libben el mellette hagyva, hogy kövesse. Túl korai lenne, hogy oldalán vonuljon be, így pár lépéssel előtte halad. Csípője érzékien ringása közben formás idomai jól kivehetőek ebben a boszorkányosan rafinált szabású ruhában, melyet mintha az árnyak legsötétebb szálaiból szőttek volna. Irizáló mélysége mellett egészen fakónak hat a nőstény hamvas bőre. Mozgásának kecsessége egy nagymacskáéra emlékeztet. Született úrnő, ki oly természetes méltósággal képes járni, mintha az egész világ a lábai előtt heverne...*
*Ez is egy nézőpont, bár a fiatal nőstényke aligha mondhatja magáénak, méghozzá egyetlen prózai okból: túl tapasztalatlan. Zsenge kora ellenére persze volt már dolga más hímekkel, de kevesen jutottak el közülük ágyáig. Csupán néhány szerencsés 'kiválasztott' mondhatta magáénak a kegyet, azzal viszont egyikük sem büszkélkedhetett, hogy sokáig párjának mondhatta volna magát...
Talán azért, mert Chrystell túlzottan szereti az elejét, amikor még minden friss és olyan vonzó.
Tűzopáljaiban játékos fény csillan miközben belefeledkezik édes évődésükbe, mit sem sejtve arról mi jár Denawarien fejében. Egy dolgot leszámítva persze, hiszen azt érzi, hogy ugyanaz a forró vágy lüktet ereiben, mint az övében.*
- Csak óvatosan. *Ejti lágyan. Nem szeretné az este emlékét hetekig, vagy talán még tovább testén viselni. Jól tudja milyen kínos szituációkat tud magával hozni. Egyik szeretője nagyon is értette a módját hogyan tegye emlékezetessé a karjaiban töltött órákat. Óhatatlanul is nyakához nyúl. Régóta nincs ott semmi, de bőre még mindig oly elevenen ég, mintha tegnap történt volna a megbélyegzés. Kósza mozdulata, s viselkedése elég árulkodó, még ha csupán egyetlen pillanatig is időznek ott ujjai.
A másik ezt követő szavain, csak sejtelmesen elmosolyodik. Kíváncsi lenne rá, hogy pár óra múlva is ezt fogja-e gondolni, de azért halovány elégedettség árnya suhan át vonásain.*
- Szóval Denawarien... *Görgeti végig nyelvén hosszan ízlelgetve, szinte már kéjes dallamokat öltve.*
- Tetszik a neved. Az enyém Chrystell. *Nyújtja kezét csókra cseppet sem számítva a számára igen meglepő fordulatra.*
- Nawaar, ne siess úgy. *Simít végig gyengéden arcán.*
- Különben minden vágyam aligha tudnád 'kielégíteni'. *Búgja bársonyos hangján kétes pillantásokat vetve rá.*
- Gyere. *Libben el mellette hagyva, hogy kövesse. Túl korai lenne, hogy oldalán vonuljon be, így pár lépéssel előtte halad. Csípője érzékien ringása közben formás idomai jól kivehetőek ebben a boszorkányosan rafinált szabású ruhában, melyet mintha az árnyak legsötétebb szálaiból szőttek volna. Irizáló mélysége mellett egészen fakónak hat a nőstény hamvas bőre. Mozgásának kecsessége egy nagymacskáéra emlékeztet. Született úrnő, ki oly természetes méltósággal képes járni, mintha az egész világ a lábai előtt heverne...*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-27 00:18:32
Üzenet elküldve: 2012-11-27 00:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Karaván//
*Lassan felfigyel pár alakra akik ismerősnek tűnnek neki. "Örömmel" tapasztalta, hogy az egyik kétes kinézetű csoport a munkaadói Akikhez egy nagy darab ork és egy ember férfi és a nő várakozik a közelben. Lehuppan a helyről ahol épp pihent és feléjük indul. Már messziről integet nekik, széles mosollyal az arcán Ahogy közelebb ér látja, hogy éppen az a fizetségük eslö részét osztják szét. Így szépen sorba áll és kivárja a sorát. Ahogy elnézi ö az utolsó ám ekkor veszi észre, hogy nem ö a legutolsó a sorban. A nagyszájú ember férfit nem latja sehol sem*
-A társad merre van? Vissza tancolt, vagy csak elment a kedved szerény társaságunktól?-
*Intézi szavait a nő fele, bár nem ártó szándékkal mondja, az előzményeket figyelembe véve lehet hogy támadásnak vélheti a nő Az újabb atrocitást elkerülve gyorsan lép egyet hátra és felemeli a kezeit védekezően. Ahogy mindenki megkapja az előre beígért összeget ö is oda áll a csoporthoz. Munkaadóikat végigmérve valami furcsát talál felfedezni rajtuk. Valahogy nem áll rajtuk természetesen a gúnya. És nem is hárman vannak mint a fogadóban.*
~Jobb lesz ha figyelek rajuk.~
*Újra végig méri a társait és úgy gondolja a nö a legmegbízhatóbb Bar az ork meglehetősen intelligens mégis csak egy ork, aki pénzért bármit megtesz. Kael meg gyerek. Így nincs más csak egy lehetősége*
-Az egyikük hiányzik, valami nincs rendben. Légy résen.-
*Lép a nő mellé és súgja neki oda, majd jelentőség teljesen néz rá. Ám ekkor veszi észre a harmadik ember is. Aki az örökkel társalog. Reméli nő is eszre fogja venni a és nem fog leragadni az aranynál.*
A hozzászólás írója (Joyar Trashi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 00:22:59
*Lassan felfigyel pár alakra akik ismerősnek tűnnek neki. "Örömmel" tapasztalta, hogy az egyik kétes kinézetű csoport a munkaadói Akikhez egy nagy darab ork és egy ember férfi és a nő várakozik a közelben. Lehuppan a helyről ahol épp pihent és feléjük indul. Már messziről integet nekik, széles mosollyal az arcán Ahogy közelebb ér látja, hogy éppen az a fizetségük eslö részét osztják szét. Így szépen sorba áll és kivárja a sorát. Ahogy elnézi ö az utolsó ám ekkor veszi észre, hogy nem ö a legutolsó a sorban. A nagyszájú ember férfit nem latja sehol sem*
-A társad merre van? Vissza tancolt, vagy csak elment a kedved szerény társaságunktól?-
*Intézi szavait a nő fele, bár nem ártó szándékkal mondja, az előzményeket figyelembe véve lehet hogy támadásnak vélheti a nő Az újabb atrocitást elkerülve gyorsan lép egyet hátra és felemeli a kezeit védekezően. Ahogy mindenki megkapja az előre beígért összeget ö is oda áll a csoporthoz. Munkaadóikat végigmérve valami furcsát talál felfedezni rajtuk. Valahogy nem áll rajtuk természetesen a gúnya. És nem is hárman vannak mint a fogadóban.*
~Jobb lesz ha figyelek rajuk.~
*Újra végig méri a társait és úgy gondolja a nö a legmegbízhatóbb Bar az ork meglehetősen intelligens mégis csak egy ork, aki pénzért bármit megtesz. Kael meg gyerek. Így nincs más csak egy lehetősége*
-Az egyikük hiányzik, valami nincs rendben. Légy résen.-
*Lép a nő mellé és súgja neki oda, majd jelentőség teljesen néz rá. Ám ekkor veszi észre a harmadik ember is. Aki az örökkel társalog. Reméli nő is eszre fogja venni a és nem fog leragadni az aranynál.*
A hozzászólás írója (Joyar Trashi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.27 00:22:59
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8740-8759