Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-20 13:17:08
Üzenet elküldve: 2022-04-20 13:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
- A te lelkeden szárad majd, ha éhen halok.
*Mondja Niev elcsigázottan, valószínűleg azért nem kezd hisztibe, mert túl fáradt most ahhoz. Más esetben azon is nagyon felhúzná az orrát, hogy lebüdösözik, na a lesújtó pillantástól Niev fáradtsága sem védi meg Pyctát, de legalább nem kezd hangosan méltatlankodni. Azért megszagolja tulajdon hónalját és a ruháját, a férfinak sajnos igaza van, bűzlik. A saját szagán kívül ott van rajta az orktábor szaga, a pókbélé, az átkozott hálóké, ráadásul a nedves ruhába remekül beleivódik minden szag, így az éjszaka megspékelte némi füstszaggal is.*
- A te szagod se jobb.
*Hangzik a fáradt és gyenge riposzt, aztán inkább nem is figyel a másik kettőre. Inkább a süteményre koncentrál, ami az övé lehet a papok és egy kiadós fürdés után.
Xauzurtól a város előtt búcsúznak, beletúr az állat bundájába, leguggol elé, orrát az irbisz orrához érinti, mosolyog rá.
Nemsokára a városba érnek, vagyis egyre közelebb kerül a fürdéshez, az ágyhoz és a süteményhez.*
- És hova megyünk a templom után?
*Kérdezi azután, hogy már áthaladtak a főtéren a templom irányába. Máskor elbámulná a szökőkutat, de most csak menni akar, hogy mindent elintézzenek, ami közé és a sütemény közé áll.*
- A te lelkeden szárad majd, ha éhen halok.
*Mondja Niev elcsigázottan, valószínűleg azért nem kezd hisztibe, mert túl fáradt most ahhoz. Más esetben azon is nagyon felhúzná az orrát, hogy lebüdösözik, na a lesújtó pillantástól Niev fáradtsága sem védi meg Pyctát, de legalább nem kezd hangosan méltatlankodni. Azért megszagolja tulajdon hónalját és a ruháját, a férfinak sajnos igaza van, bűzlik. A saját szagán kívül ott van rajta az orktábor szaga, a pókbélé, az átkozott hálóké, ráadásul a nedves ruhába remekül beleivódik minden szag, így az éjszaka megspékelte némi füstszaggal is.*
- A te szagod se jobb.
*Hangzik a fáradt és gyenge riposzt, aztán inkább nem is figyel a másik kettőre. Inkább a süteményre koncentrál, ami az övé lehet a papok és egy kiadós fürdés után.
Xauzurtól a város előtt búcsúznak, beletúr az állat bundájába, leguggol elé, orrát az irbisz orrához érinti, mosolyog rá.
Nemsokára a városba érnek, vagyis egyre közelebb kerül a fürdéshez, az ágyhoz és a süteményhez.*
- És hova megyünk a templom után?
*Kérdezi azután, hogy már áthaladtak a főtéren a templom irányába. Máskor elbámulná a szökőkutat, de most csak menni akar, hogy mindent elintézzenek, ami közé és a sütemény közé áll.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-19 11:00:38
Üzenet elküldve: 2022-04-19 11:00:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahol a felszín és a mély elválni látszik, onnét jön ő. Csákánya hegyeket aprított, kalapácsa acélt hajlított. Máshoz sem értett. Hosszú út áll mögötte. Hosszabb, mint azt szerette volna, s tán késésben is van már. A hátas pusztulása alaposan lassított tempóján, de el nem tántorította céljától. Ha kutyagolva is, de eljutott a találkozópontig.
Sokan keltek útra Pirtianesből, de az út alaposan szétzilálta a társaságot. Mindegyikük pontosan tudta, merre kell jönnie... Hol találhat csákányuk újra méltó sziklát, s elődeik nyomdokait követve hol lelhetnek sokkal nagyobb kincsre, mint amekkorára Pirtianesben szert tehettek volna bármikor. A szívük vezérelte őket, nem vitás.
Apropó csákány... Van még némi dolga, mielőtt az emberek lakta városból tovább indul. Hallott az út során eleget a városban ténykedő wegtoreniről ahhoz, hogy tudja, kit keressen, ha üzletet kíván kötni. Noha sosem járt ott, hallomásból sem kedveli a tűz városát. Atyjafiai is teljesen más tanokat vallanak, mint ők, akik az igaz úton maradtak. Volt eléghez szerencséje. Azt is tudni véli, miféle kereskedői vannak a tűzvárosnak. Simlis, veszélyes fickók, s Wegtorenből a törvénytelenség szelét is zsákjukban hozzák. Ugyanakkor képesek mindent megoldani, s mindent beszerezni... Neki pedig most pont erre van szüksége. Hátára húzza batyuját, s komoran, súlyos léptekkel indul a kereskedőház keresésére. Legyen az bárhol is.*
A hozzászólás írója (Acélpöröly Gundhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.19 11:03:25
Sokan keltek útra Pirtianesből, de az út alaposan szétzilálta a társaságot. Mindegyikük pontosan tudta, merre kell jönnie... Hol találhat csákányuk újra méltó sziklát, s elődeik nyomdokait követve hol lelhetnek sokkal nagyobb kincsre, mint amekkorára Pirtianesben szert tehettek volna bármikor. A szívük vezérelte őket, nem vitás.
Apropó csákány... Van még némi dolga, mielőtt az emberek lakta városból tovább indul. Hallott az út során eleget a városban ténykedő wegtoreniről ahhoz, hogy tudja, kit keressen, ha üzletet kíván kötni. Noha sosem járt ott, hallomásból sem kedveli a tűz városát. Atyjafiai is teljesen más tanokat vallanak, mint ők, akik az igaz úton maradtak. Volt eléghez szerencséje. Azt is tudni véli, miféle kereskedői vannak a tűzvárosnak. Simlis, veszélyes fickók, s Wegtorenből a törvénytelenség szelét is zsákjukban hozzák. Ugyanakkor képesek mindent megoldani, s mindent beszerezni... Neki pedig most pont erre van szüksége. Hátára húzza batyuját, s komoran, súlyos léptekkel indul a kereskedőház keresésére. Legyen az bárhol is.*
A hozzászólás írója (Acélpöröly Gundhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.19 11:03:25
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-12 08:39:20
Üzenet elküldve: 2022-04-12 08:39:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
- A férfias borongás sokkal jobb.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, miközben minden erejét összeszedve igyekszik nem elnevetni magát. Így is eleget tett a férfi kárára, nem akar még jobban a lelkivilágába taposni. Annak ellenére, hogy adja magát a dolog, hogy kicsit piszkálja Tavythot, ha már ennyire mókásan viszi a sült bolond szerepét. Legalábbis reméli, hogy nem ment el tényleg a gógyija, mert az ő emlékeiben azért nem egészen így maradt meg a félvér. Noha akkor sem volt a komolyság mintapéldája és éppen ezt szerette benne igazán. De azért most mégis olyan furcsa az egész jelleme.
Miközben felpillant rá talán a kelleténél jobban elmereng az arcát fürkészve, de olyan jól esik, hogy egy vadidegen helyen van valami megbízhatóan ismerős. Akármennyire is igyekszik elszakadni a múltjától, azért nagyobb magabiztosságot nyújt, hogy annyira még sincs egyedül.*
- Neked ellenállni? Lehetetlen. Főleg, amikor ilyen vérmaszatos a képed.
*Azért nem marad el az a várva várt tőrdöfés. Mindig is szeretett piszkálódni, s ez alól Tavyth sem volt kivétel, bármennyire is kedves a szívének. A viszontlátás öröme pedig csak jobban biztatja benne a kis démont. Ennek ellenére kényelmesen bújik meg a karjai között. Úgy, mint aki évek óta csak erre vágyott. Talán ez nem is áll messze a valóságtól. A feje a kavargó gondolatoktól és aggályoktól lassan kiürül, a valóságba is csak a félvér szavai rángatják vissza. Apró mosolyba húzza ajkait, ahogy egyetértőn rá is bólint.*
- Hát nagy szerencséd van. Amikor elmentél szerintem kicsit megutáltalak, de most úgy érzem, hogy én vagyok a legnagyobb mázlista, hogy viszont láthatlak. Te is hiányoztál.
*Tesz is töredelmes vallomást. S valóban így igaz az egész. Persze megértette, a miérteket. Hiszen ott a kúriában nem nagy jövő várt volna a férfira. Előbb vagy utóbb a gazdag majmok csak arra használták volna, hogy saját szórakoztatásukra neveljenek belőle udvari bolondot. Ahogyan Meséből is háziállatot. Vagy inkább haszon és tenyészállatot, akinek az jutott volna sorsul, hogy kézről-kézre adogassák a nagyurak. Kettejük között csak az volt a különbség, hogy Tavyth mehetett szabad akaratából, neki viszont a szökés jutott reszortul. De megküzdött ezzel és ennél jobbra nem is fordulhatott volna a dolga. Az igaz, hogy gyanúsan tökéletes ez az egész, de az aggályok előtt inkább ki szeretné élvezni a helyzetet. Látja a félvér szemében a borússágot, de ez sem szegi a jókedvét és a nyugalmát sem bolygatja meg. Még akkor sem, ha sejti, hogy a férfi sejti mi lehetett az utolsó csepp a pohárban.*
- Persze, majd mesélek.
*Bólogat is rá, de magában jól tudja, hogy ameddig csak lehet kerüli majd a témát. Majd talán akkor belekezd, ha úgy érzi, hogy már elfér egy kis borongós hangulat is közöttük.*
- De előbb neked kell elmesélned, hogy miért nem látom sehol kiplakátolva a nagy és híres Tavyth arcképét.
*Tereli is tovább a témát, de úgy fest, hogy ez a férfinak ugyan úgy nem kedves, ahogy neki sem a wegtoreni élet. Így nem is firtatja, csak hagyja, hogy haladjanak az árral. Minek ússzon szembe vele, ha most az fárasztó és kényelmetlen lenne?*
- Akkor mutasd azt az egész jó helyet.
*Pattan is, hogy haladhasson a férfival. Kézbe veszi az összetákolt csomagját, s noha fenntartásokkal, de azért már bátrabban veti bele magát a tömegbe. Egyenesen abba az irányba, amelybe Tavyth igazította el.*
- Mióta vagy itt?
*Sandít fel közben rá. Kicsit igyekszik általánosra venni a témát. Úgy tűnik, hogy mindkettejüknek van olyan, amit nem szívesen bolygatna fel. Ezt pedig tiszteletben tartja. Pár röpke pillantással jutalmazza a férfit, majd hosszú sóhajjal fordul vissza előre. Lassan felsejlik előtte egy cégéres, nagy kőépület. Ha szerencséje van, akkor éppen az az, amit fel akarnak keresni. Reméli, mert erre az izgalomra le tudna gurítani valamit, ami erősebb egy egyszerű teánál vagy pohár víznél.*
- Nem írtál. Azt hittem fogsz.
*Igyekszik könnyedre venni a hangját, mintha igazából nem is számítana a dolog. Pedig mennyire várta az első időkben, hogy hallhasson róla. Igaz, hogy van mit fejlődnie az írás és olvasás terén, de mindig akadt volna valaki, akit segítségül hívjon. Az idő meg telt, levél nem érkezett egy sem, a lánynak pedig lassan kezdték beadagolni, hogy Tavyth számára is ugyan olyan jelentéktelen, mint bárki másnak. Mese pedig apránként el is hitte. Óriási volt a neheztelés és az utálat, de valahogy ez pillanatok alatt köddé is vált, amint felismerte régi kedves ismerősét. Egy biztos és örömteli pontot a múltjából.*
- A férfias borongás sokkal jobb.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, miközben minden erejét összeszedve igyekszik nem elnevetni magát. Így is eleget tett a férfi kárára, nem akar még jobban a lelkivilágába taposni. Annak ellenére, hogy adja magát a dolog, hogy kicsit piszkálja Tavythot, ha már ennyire mókásan viszi a sült bolond szerepét. Legalábbis reméli, hogy nem ment el tényleg a gógyija, mert az ő emlékeiben azért nem egészen így maradt meg a félvér. Noha akkor sem volt a komolyság mintapéldája és éppen ezt szerette benne igazán. De azért most mégis olyan furcsa az egész jelleme.
Miközben felpillant rá talán a kelleténél jobban elmereng az arcát fürkészve, de olyan jól esik, hogy egy vadidegen helyen van valami megbízhatóan ismerős. Akármennyire is igyekszik elszakadni a múltjától, azért nagyobb magabiztosságot nyújt, hogy annyira még sincs egyedül.*
- Neked ellenállni? Lehetetlen. Főleg, amikor ilyen vérmaszatos a képed.
*Azért nem marad el az a várva várt tőrdöfés. Mindig is szeretett piszkálódni, s ez alól Tavyth sem volt kivétel, bármennyire is kedves a szívének. A viszontlátás öröme pedig csak jobban biztatja benne a kis démont. Ennek ellenére kényelmesen bújik meg a karjai között. Úgy, mint aki évek óta csak erre vágyott. Talán ez nem is áll messze a valóságtól. A feje a kavargó gondolatoktól és aggályoktól lassan kiürül, a valóságba is csak a félvér szavai rángatják vissza. Apró mosolyba húzza ajkait, ahogy egyetértőn rá is bólint.*
- Hát nagy szerencséd van. Amikor elmentél szerintem kicsit megutáltalak, de most úgy érzem, hogy én vagyok a legnagyobb mázlista, hogy viszont láthatlak. Te is hiányoztál.
*Tesz is töredelmes vallomást. S valóban így igaz az egész. Persze megértette, a miérteket. Hiszen ott a kúriában nem nagy jövő várt volna a férfira. Előbb vagy utóbb a gazdag majmok csak arra használták volna, hogy saját szórakoztatásukra neveljenek belőle udvari bolondot. Ahogyan Meséből is háziállatot. Vagy inkább haszon és tenyészállatot, akinek az jutott volna sorsul, hogy kézről-kézre adogassák a nagyurak. Kettejük között csak az volt a különbség, hogy Tavyth mehetett szabad akaratából, neki viszont a szökés jutott reszortul. De megküzdött ezzel és ennél jobbra nem is fordulhatott volna a dolga. Az igaz, hogy gyanúsan tökéletes ez az egész, de az aggályok előtt inkább ki szeretné élvezni a helyzetet. Látja a félvér szemében a borússágot, de ez sem szegi a jókedvét és a nyugalmát sem bolygatja meg. Még akkor sem, ha sejti, hogy a férfi sejti mi lehetett az utolsó csepp a pohárban.*
- Persze, majd mesélek.
*Bólogat is rá, de magában jól tudja, hogy ameddig csak lehet kerüli majd a témát. Majd talán akkor belekezd, ha úgy érzi, hogy már elfér egy kis borongós hangulat is közöttük.*
- De előbb neked kell elmesélned, hogy miért nem látom sehol kiplakátolva a nagy és híres Tavyth arcképét.
*Tereli is tovább a témát, de úgy fest, hogy ez a férfinak ugyan úgy nem kedves, ahogy neki sem a wegtoreni élet. Így nem is firtatja, csak hagyja, hogy haladjanak az árral. Minek ússzon szembe vele, ha most az fárasztó és kényelmetlen lenne?*
- Akkor mutasd azt az egész jó helyet.
*Pattan is, hogy haladhasson a férfival. Kézbe veszi az összetákolt csomagját, s noha fenntartásokkal, de azért már bátrabban veti bele magát a tömegbe. Egyenesen abba az irányba, amelybe Tavyth igazította el.*
- Mióta vagy itt?
*Sandít fel közben rá. Kicsit igyekszik általánosra venni a témát. Úgy tűnik, hogy mindkettejüknek van olyan, amit nem szívesen bolygatna fel. Ezt pedig tiszteletben tartja. Pár röpke pillantással jutalmazza a férfit, majd hosszú sóhajjal fordul vissza előre. Lassan felsejlik előtte egy cégéres, nagy kőépület. Ha szerencséje van, akkor éppen az az, amit fel akarnak keresni. Reméli, mert erre az izgalomra le tudna gurítani valamit, ami erősebb egy egyszerű teánál vagy pohár víznél.*
- Nem írtál. Azt hittem fogsz.
*Igyekszik könnyedre venni a hangját, mintha igazából nem is számítana a dolog. Pedig mennyire várta az első időkben, hogy hallhasson róla. Igaz, hogy van mit fejlődnie az írás és olvasás terén, de mindig akadt volna valaki, akit segítségül hívjon. Az idő meg telt, levél nem érkezett egy sem, a lánynak pedig lassan kezdték beadagolni, hogy Tavyth számára is ugyan olyan jelentéktelen, mint bárki másnak. Mese pedig apránként el is hitte. Óriási volt a neheztelés és az utálat, de valahogy ez pillanatok alatt köddé is vált, amint felismerte régi kedves ismerősét. Egy biztos és örömteli pontot a múltjából.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:26:13
Üzenet elküldve: 2022-04-11 20:26:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
-Ez nem igaz. Egyáltalán nem picsogok... Én férfiasan borongok. És van is miért. Nézd, itt mintha már el is kezdett volna lilulni... Ja nem várj, ez csak egy kis kosz.
*Mondja, miközben szórakozottan megvakarja a tarkóját. Nem mintha ténylegesen fájna neki, de úgy látszik, ha tartja magát ehhez a stílushoz, abból baj nem lehet. Épp eléggé hozzá szokott, ahhoz, hogy a hülyét játssza. Oly annyira talán, hogy szinte már nem is játék. Mikor a városba került, az első héten sikerült nem épp a "legpolgárbarátabb" bandához szegődnie. Már nem mintha akart volna, de épp ihlet forrás után kutatott, olyan helyen, ahova más még a város őrséggel is csak talaj részegen merne bemenni. Aztán sikerült olyan dolgokat meghallania, amiket igazán nem szeretett volna, így kénytelen volt, a hülyét játszani, nehogy vágjanak neki még egy lyukat oda, ahol egy is éppen elég. Aztán teltek a hetek és rajta ragadt. Ha datálnia kellene, valószínűleg ez idő tájt szokott rá a magában beszédre is. Végül az őrség a nyomára akadt a bandának, ahol is csak azért sikerült megmenekülnie, mert a már jól betanult ostobaságát használta. Azt hihetne az ember, hogy Tavyth megtalálta a tökéletes túlélő eszközt. Ami egyrészt igaz, másrész viszont, nagyon nehéz le
vetkőzni.
A lány kérésére, kissé felfújja magát. *
-Dehogy fogom be, majd akkor amikor én aka... persze már be is fogtam.
*Fejezi be végül, a lány tekintetét látva. Arcát kissé elhúzza és szemeit is résnyire zárja, várva Mese következő tőrdöfését, de amaz, csak közelebb húzza magához. Jólesően konstatálja a bőréhez érő hűs anyagot, hálásan tekint a lányra. Viszont mikor a műveletet megkoronázva egy csókot lehel rá, csak kajánul elmosolyodik. *
-Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem. Hát igen... He?
*Harapja el a mondat végét, mikor a lány hozzá simul. Momentán egy pofonra inkább számított, mint erre. Szabad kezével kissé remegve megérinti a lány vállát. *
~Milyen apró. ~
*Hökken meg és gondolatban, már pofozza is magát fel. *
~Te idióta. Hisz emlékszel milyen volt. Még ha most meg is játsza az erőset Mese akkor is csak... Mese. ~
*Még ha törékenynek éppen nem is nevezné, de egyedül lenni egy ismeretlen városban több, mint amit ezek az apró vállak el tudnának bírni. Neki kéne a legjobban tudni, hogy milyen mocsok egy érzés ez. És mikor végre talál, egy legalább nyomokba stabil pontot, kiderül róla, hogy időközben sültbolonddá vált. *
~Újabb piros pont Tavyth, gratulálok. Még szerzel kettőt és tiéd lehet egy akciós az év hülyéje tábla. De aztán jól látható helyre akaszd majd. ~
*A fejében lévő hangra nem is figyelve, két karjávál lassan átöleli a lányt, majd nem túl erősen magához szorítja. *
-Örülök, hogy itt vagy. Amíg meg nem láttalak, nem is tudtam, hogy ennyire hiányzol.
*A lány testéből áradó meleg megnyugvással tölti el. Eszébe jutnak a régi szép idők. Máskor nevetne az ilyen sablonos dolgokon és nem hinné el, hogy vele megtörténhetnek, de úgy látszik ezek a dolgok nem véletlenül klisék. *
-Azért, mert túl tökéletes. Az, hogy épp akkor érkezz meg, amikor távozni készülnék. Az élet nem ír ilyen tökéletes történeteket.
*Kibújik az ölelésből és egy picit hátrébb húzódik, hogy jobban szemügyre tudja venni a lányt. Úgy van, ahogy gondolta. Semmit nem változott, bár olyan sok idő azért nem telt el, mióta könnyes búcsút intett a kúriának. *
-Szóval elszöktél. *Dünnyögi, miközben azon gondolkodik, mi vehette rá, hogy ilyen elkeseredett lépést tegyen. Van ugyan néhány ötlete, de nagyon reméli, hogy nincs igaza. *
-Ez egy olyan dolog, amiről hosszabban szeretnék hallani.
*Fejezi be végül egy erőltetett mosollyal, de szemei mögül nem tűnnek el a felhők. Bár hogy mitől lett olyan ideges arra nem tudna választ adni. *
~Már megint hazudsz magadnak. ~
*Sóhajt a hang lemondóan, de a félvér erre már csak legyint. Most, hogy itt van a lány, sikerül figyelmen kívül hagynia a belső hangot. *
-Ezt éppen nem mondanám. *Vakarja meg a feje búbját az előző erőltetett mosoly kíséretében, bár felhők helyett, most csak a szégyen pírja játszik az arcán *
-Nos igen a szerencsétlen áldozatot talán túl jól is tudom alakítani.
*Mikor eljött, olyan nagy szavak társaságában távozott, hogy a leghíresebb előadó lesz, akit csak a hátán hordott Arthenior. És bár már akkor is sejtette, hogy ez egy olyan vágyálom, ami csak ingoványos talajra vezetheti, azt nem gondolta, hogy egy kész futóhomok lesz. Így, hogy ne kelljen egyenes választ adni, inkább ráharap a következő témára. *
-Arra semmi szükség, milyen férfi lennék, ha hagynám, hogy te fizess helyettem.
*Dülleszti ki kissé a mellkasát, miközben vidáman az erszényére csap, ami egy fájdalmas sóhaj kíséretében papírvékonyra lapul. A félvér erre kissé újra elpirul, majd megköszörüli a torkát. *
-Khm. Akarom mondani, milyen férfi lennék, ha elutasítanék egy ilyen csodálatos ajánlatot. Nos éppen ismerek egy egész jó helyet.
*Karolja át egy picit a lány vállát, hogy a megfelelő irányba tessékelje, majd elindul mellette a Pegazus felé. *
-Ez nem igaz. Egyáltalán nem picsogok... Én férfiasan borongok. És van is miért. Nézd, itt mintha már el is kezdett volna lilulni... Ja nem várj, ez csak egy kis kosz.
*Mondja, miközben szórakozottan megvakarja a tarkóját. Nem mintha ténylegesen fájna neki, de úgy látszik, ha tartja magát ehhez a stílushoz, abból baj nem lehet. Épp eléggé hozzá szokott, ahhoz, hogy a hülyét játssza. Oly annyira talán, hogy szinte már nem is játék. Mikor a városba került, az első héten sikerült nem épp a "legpolgárbarátabb" bandához szegődnie. Már nem mintha akart volna, de épp ihlet forrás után kutatott, olyan helyen, ahova más még a város őrséggel is csak talaj részegen merne bemenni. Aztán sikerült olyan dolgokat meghallania, amiket igazán nem szeretett volna, így kénytelen volt, a hülyét játszani, nehogy vágjanak neki még egy lyukat oda, ahol egy is éppen elég. Aztán teltek a hetek és rajta ragadt. Ha datálnia kellene, valószínűleg ez idő tájt szokott rá a magában beszédre is. Végül az őrség a nyomára akadt a bandának, ahol is csak azért sikerült megmenekülnie, mert a már jól betanult ostobaságát használta. Azt hihetne az ember, hogy Tavyth megtalálta a tökéletes túlélő eszközt. Ami egyrészt igaz, másrész viszont, nagyon nehéz le
vetkőzni.
A lány kérésére, kissé felfújja magát. *
-Dehogy fogom be, majd akkor amikor én aka... persze már be is fogtam.
*Fejezi be végül, a lány tekintetét látva. Arcát kissé elhúzza és szemeit is résnyire zárja, várva Mese következő tőrdöfését, de amaz, csak közelebb húzza magához. Jólesően konstatálja a bőréhez érő hűs anyagot, hálásan tekint a lányra. Viszont mikor a műveletet megkoronázva egy csókot lehel rá, csak kajánul elmosolyodik. *
-Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem. Hát igen... He?
*Harapja el a mondat végét, mikor a lány hozzá simul. Momentán egy pofonra inkább számított, mint erre. Szabad kezével kissé remegve megérinti a lány vállát. *
~Milyen apró. ~
*Hökken meg és gondolatban, már pofozza is magát fel. *
~Te idióta. Hisz emlékszel milyen volt. Még ha most meg is játsza az erőset Mese akkor is csak... Mese. ~
*Még ha törékenynek éppen nem is nevezné, de egyedül lenni egy ismeretlen városban több, mint amit ezek az apró vállak el tudnának bírni. Neki kéne a legjobban tudni, hogy milyen mocsok egy érzés ez. És mikor végre talál, egy legalább nyomokba stabil pontot, kiderül róla, hogy időközben sültbolonddá vált. *
~Újabb piros pont Tavyth, gratulálok. Még szerzel kettőt és tiéd lehet egy akciós az év hülyéje tábla. De aztán jól látható helyre akaszd majd. ~
*A fejében lévő hangra nem is figyelve, két karjávál lassan átöleli a lányt, majd nem túl erősen magához szorítja. *
-Örülök, hogy itt vagy. Amíg meg nem láttalak, nem is tudtam, hogy ennyire hiányzol.
*A lány testéből áradó meleg megnyugvással tölti el. Eszébe jutnak a régi szép idők. Máskor nevetne az ilyen sablonos dolgokon és nem hinné el, hogy vele megtörténhetnek, de úgy látszik ezek a dolgok nem véletlenül klisék. *
-Azért, mert túl tökéletes. Az, hogy épp akkor érkezz meg, amikor távozni készülnék. Az élet nem ír ilyen tökéletes történeteket.
*Kibújik az ölelésből és egy picit hátrébb húzódik, hogy jobban szemügyre tudja venni a lányt. Úgy van, ahogy gondolta. Semmit nem változott, bár olyan sok idő azért nem telt el, mióta könnyes búcsút intett a kúriának. *
-Szóval elszöktél. *Dünnyögi, miközben azon gondolkodik, mi vehette rá, hogy ilyen elkeseredett lépést tegyen. Van ugyan néhány ötlete, de nagyon reméli, hogy nincs igaza. *
-Ez egy olyan dolog, amiről hosszabban szeretnék hallani.
*Fejezi be végül egy erőltetett mosollyal, de szemei mögül nem tűnnek el a felhők. Bár hogy mitől lett olyan ideges arra nem tudna választ adni. *
~Már megint hazudsz magadnak. ~
*Sóhajt a hang lemondóan, de a félvér erre már csak legyint. Most, hogy itt van a lány, sikerül figyelmen kívül hagynia a belső hangot. *
-Ezt éppen nem mondanám. *Vakarja meg a feje búbját az előző erőltetett mosoly kíséretében, bár felhők helyett, most csak a szégyen pírja játszik az arcán *
-Nos igen a szerencsétlen áldozatot talán túl jól is tudom alakítani.
*Mikor eljött, olyan nagy szavak társaságában távozott, hogy a leghíresebb előadó lesz, akit csak a hátán hordott Arthenior. És bár már akkor is sejtette, hogy ez egy olyan vágyálom, ami csak ingoványos talajra vezetheti, azt nem gondolta, hogy egy kész futóhomok lesz. Így, hogy ne kelljen egyenes választ adni, inkább ráharap a következő témára. *
-Arra semmi szükség, milyen férfi lennék, ha hagynám, hogy te fizess helyettem.
*Dülleszti ki kissé a mellkasát, miközben vidáman az erszényére csap, ami egy fájdalmas sóhaj kíséretében papírvékonyra lapul. A félvér erre kissé újra elpirul, majd megköszörüli a torkát. *
-Khm. Akarom mondani, milyen férfi lennék, ha elutasítanék egy ilyen csodálatos ajánlatot. Nos éppen ismerek egy egész jó helyet.
*Karolja át egy picit a lány vállát, hogy a megfelelő irányba tessékelje, majd elindul mellette a Pegazus felé. *
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-10 23:54:24
Üzenet elküldve: 2022-04-10 23:54:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
*Ahogy a fájdalmas grimaszt megpillantja kissé talán észbe kap, így a komolyabb baj előtt rántja is vissza a kezét. Na nem mintha félne attól, hogy puszta kézzel bárkiben is nagyobb kárt tudna tenni, de ki tudja. Jobb nem kockáztatni. Abban teljes mértékben egyet ért, hogy hölgynek elég túlzás lenne titulálni őt, na, de a másik jelzőt igazán kikéri magának. Morcosan összeráncolt homlokkal horkant fel, ahogy karba tett kezekkel kezdi szuggerálni a másikat.*
- Igaz is. Te lányosabban picsogsz.
*Dünnyögi vére sértetten, de hamar elillan a harag, ahogy emlékeiből előugrik egy ismerős arc, kinek gazdája most itt áll előtte teljes valójában. Vagyis azt hiszi. A habogás őt is igencsak elbizonytalanítja, de újabb emlékek sora végül kaján vigyort varázsolnak az arcára. Még a kussoltatást sem veszi magára. Meg kell hagyni, ennyi idő után is remek előadóművész a férfi. Mindenesetre csendben marad, amíg a félvér is dűlőre jut magával. Addig ő maga elfordulva oldja szét kissé a vászon csomagját, hogy egy darab rongyot kihalászva belőle a szökőkút szélére üljön.*
- Végeztél? Befogtad végre?
*Fáradt sóhajjal sandít rá, de ajkain bujkál egy kedves mosoly, ami talán régi önmagára emlékezteti majd a szerencsétlent. Nem egyszerű ez a viszontlátás, viszont Mese mentségére legyen mondva, hogy a tömegben mindig is hamar ingerlékennyé vált. De ezt a másik alig ha tudhatja, hisz jószerével a nő igyekezett az efféle helyzeteket óvatosan kerülni. Amint végre a másik tényleg elhallgat, egyszerűen csak a csuklójára fog, ha fáj, ha nem, s óvatosan maga mellé húzza. Még nem kezd bele a mesébe. Megtanulta, hogy ha egy kicsit megváratja a közönséget, akkor amaz még inkább kíváncsi lesz az előadásra. Így csak belemártja a hideg vízbe a rongyot, majd a fájó csuklót az ölébe húzva tekeri rá finoman. Ahogy pedig a csomót is megszerkeszti, hogy tartson valamit a borogatás egy apró gyógypuszit nyom a tetejére, s csak ezután emeli vissza sárgáit a férfi arcára.*
- Szia Tavyth. Öröm látni.
*Kacsint pajkosan a félvérre, majd tekintete már a tömegre fókuszál.*
- Az is a régi, csak eddig nem volt szerencséd ezzel is találkozni. A tömeg és én sosem voltunk pajtások.
*Magyarázza meg hamarost a dolgokat, majd a férfinak dőlve hunyja le egy pillanatra a szemeit, ahogy egy hosszú sóhajjal engedi ki magából a felgyűlt feszültség utolsó darabkáit is.*
- Halkabban károgj.
*Sandít fel lopva, majd frufruját kifújva az arcából ismét visszacsukja szemeit, miközben a férfi mellkasának dönti a fejét. A szívverésének és a szökőkút duettje lassan maga mögé szorítja a városi zsivajt, amitől arca is enyhültebbé válik. Lassan kisimul, már a homlokát sem ráncolja, lélegzetvételének egyenletessége is letaszítja a zaklatott pihegést.*
- Miért ne lehetnék pont én? *Dünnyögi az orra alatt.* Pont itt? Pont te is pont itt vagy. Pont sokan jönnek pont Artheniorba, ahogy hallottam.
*Vigyorodik el kajánul, ahogy most már kiegyenesedve ül Tavyval szemben maga alá húzva a lábait. Félrebillentett fejjel várja frappáns kérdésére a frappáns választ, végül pedig folytatja.*
- Megszöktem.
*Rántja meg egyszerűen a vállait, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy ily módon jut szabadsághoz.*
- Te itt lettél híres zenész? Vagy színdarabokban játszol? Ahogy nézem a szerencsétlen áldozat szerepe igen jól megy.
*Kuncog fel a csipkelődésen, majd lopva körbe pillant a téren.*
- Van itt valami fogadó? Éhen döglöm. Meg inni is kéne valamit. Tudod egyszer egy wegtoreni öregtől hallottam, hogy akkor érik be igazán a nap, ha tele has étellel, a fej alkohollal és az ágy szeretővel. Meg kéne nézni, hogy igaza volt e.
*Vigyorodik el szélesen, miközben fürkésző tekintetét ismét a félvér élvezheti.*
- Meghívlak valamire fájdalomdíj gyanánt.
*Bök fejével a sérült csukló felé.*
*Ahogy a fájdalmas grimaszt megpillantja kissé talán észbe kap, így a komolyabb baj előtt rántja is vissza a kezét. Na nem mintha félne attól, hogy puszta kézzel bárkiben is nagyobb kárt tudna tenni, de ki tudja. Jobb nem kockáztatni. Abban teljes mértékben egyet ért, hogy hölgynek elég túlzás lenne titulálni őt, na, de a másik jelzőt igazán kikéri magának. Morcosan összeráncolt homlokkal horkant fel, ahogy karba tett kezekkel kezdi szuggerálni a másikat.*
- Igaz is. Te lányosabban picsogsz.
*Dünnyögi vére sértetten, de hamar elillan a harag, ahogy emlékeiből előugrik egy ismerős arc, kinek gazdája most itt áll előtte teljes valójában. Vagyis azt hiszi. A habogás őt is igencsak elbizonytalanítja, de újabb emlékek sora végül kaján vigyort varázsolnak az arcára. Még a kussoltatást sem veszi magára. Meg kell hagyni, ennyi idő után is remek előadóművész a férfi. Mindenesetre csendben marad, amíg a félvér is dűlőre jut magával. Addig ő maga elfordulva oldja szét kissé a vászon csomagját, hogy egy darab rongyot kihalászva belőle a szökőkút szélére üljön.*
- Végeztél? Befogtad végre?
*Fáradt sóhajjal sandít rá, de ajkain bujkál egy kedves mosoly, ami talán régi önmagára emlékezteti majd a szerencsétlent. Nem egyszerű ez a viszontlátás, viszont Mese mentségére legyen mondva, hogy a tömegben mindig is hamar ingerlékennyé vált. De ezt a másik alig ha tudhatja, hisz jószerével a nő igyekezett az efféle helyzeteket óvatosan kerülni. Amint végre a másik tényleg elhallgat, egyszerűen csak a csuklójára fog, ha fáj, ha nem, s óvatosan maga mellé húzza. Még nem kezd bele a mesébe. Megtanulta, hogy ha egy kicsit megváratja a közönséget, akkor amaz még inkább kíváncsi lesz az előadásra. Így csak belemártja a hideg vízbe a rongyot, majd a fájó csuklót az ölébe húzva tekeri rá finoman. Ahogy pedig a csomót is megszerkeszti, hogy tartson valamit a borogatás egy apró gyógypuszit nyom a tetejére, s csak ezután emeli vissza sárgáit a férfi arcára.*
- Szia Tavyth. Öröm látni.
*Kacsint pajkosan a félvérre, majd tekintete már a tömegre fókuszál.*
- Az is a régi, csak eddig nem volt szerencséd ezzel is találkozni. A tömeg és én sosem voltunk pajtások.
*Magyarázza meg hamarost a dolgokat, majd a férfinak dőlve hunyja le egy pillanatra a szemeit, ahogy egy hosszú sóhajjal engedi ki magából a felgyűlt feszültség utolsó darabkáit is.*
- Halkabban károgj.
*Sandít fel lopva, majd frufruját kifújva az arcából ismét visszacsukja szemeit, miközben a férfi mellkasának dönti a fejét. A szívverésének és a szökőkút duettje lassan maga mögé szorítja a városi zsivajt, amitől arca is enyhültebbé válik. Lassan kisimul, már a homlokát sem ráncolja, lélegzetvételének egyenletessége is letaszítja a zaklatott pihegést.*
- Miért ne lehetnék pont én? *Dünnyögi az orra alatt.* Pont itt? Pont te is pont itt vagy. Pont sokan jönnek pont Artheniorba, ahogy hallottam.
*Vigyorodik el kajánul, ahogy most már kiegyenesedve ül Tavyval szemben maga alá húzva a lábait. Félrebillentett fejjel várja frappáns kérdésére a frappáns választ, végül pedig folytatja.*
- Megszöktem.
*Rántja meg egyszerűen a vállait, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy ily módon jut szabadsághoz.*
- Te itt lettél híres zenész? Vagy színdarabokban játszol? Ahogy nézem a szerencsétlen áldozat szerepe igen jól megy.
*Kuncog fel a csipkelődésen, majd lopva körbe pillant a téren.*
- Van itt valami fogadó? Éhen döglöm. Meg inni is kéne valamit. Tudod egyszer egy wegtoreni öregtől hallottam, hogy akkor érik be igazán a nap, ha tele has étellel, a fej alkohollal és az ágy szeretővel. Meg kéne nézni, hogy igaza volt e.
*Vigyorodik el szélesen, miközben fürkésző tekintetét ismét a félvér élvezheti.*
- Meghívlak valamire fájdalomdíj gyanánt.
*Bök fejével a sérült csukló felé.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-10 21:22:39
Üzenet elküldve: 2022-04-10 21:22:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
-Auh.
*Rántja el a férfi a kezét, miközben arca színpadias grimaszba torzul. *
-Nem hölgy vagy te, hanem gorilla.
*Húzza el a száját, miközben továbbra is fájó kezét dörzsölgeti. *
-Ez tuti nyomot fog hagyni. Így megrongálni egy művész eszközét. Mégis mivel érdemeltem ezt ki?
*Kérdezi durcásan, miközben felhúzza a szemöldökét. A lány kérdésére kissé összezavarodik. Ugyan nem számított nyakba borulós találkozóra, vagy örömkönnyekre, de ilyen ellenszenvre sem. Ez pedig csak akkor lehet indokolt, ha tényleg összetévesztette a lányt valakivel. Az emlékeiben élő személy nem tenne ilyet. Legalább is ok nélkül nem, sőt még okkal sem. Ugyan nem sok kreol ember él erre felé, így azt hihetné az ember, hogy ha egyet lát, akkor az az, akit ismer. Általánosítás. Rossz Tavyth rossz.
Egy egyszerű kérdés hallatán sikerült a lehető legjobban összezavarnia magát, szóval kielégítő válasz helyett, csak hebegésre futja. *
-Mármint én? Azt hiszem nem, mármint igen én én vagyok, feltéve, ha a te alatt rám gondolsz. Akkor viszont nem én nem te, hanem én vagyok, vagyis...
*Dobálja egymás után a félmondatokat, amik végül egy olyan kotyvaszt alkottak, amit még a legnagyobb elmék is csak komoly önbizalom növelő tréning után mernének csak megpróbálni kibogozni. *
~Hahaha. Hogy te mekkora barom vagy. Komolyan mondom, más ezért pénzt kérne, te meg ingyen adsz ilyen kabarét... vagy csak ekkora idióta vagy? ~
-Kuss.
*Ripakodik saját magára, majd hirtelen a szája elé kapja a kezét. *
-Bocsánat, ezt nem neked mondtam.
~És szerinted, mit fog hinni, mégis kinek? Vagy közölni akarod vele, hogy mostanában rászoktál arra, hogy magadban beszélj, annyira nincs kivel társalognod? Ez egyrészt végtelenül szánalmas, másrészt egyenes utat jelent, valamelyik ál tudós kése alá. ~
*Tavyth összeszorítja a száját, hogy még véletlenül se válaszoljon, nem akarja tovább ásni a saját sírját. Miközben így tesz, a lány arcát kémleli hátha meglát benne valamit, ami nyomra vezetheti. Végül megakad a tekintete a lány szemein és egyből minden kétsége elszáll. Nagyon is jól ismeri ezeket a szemeket. Sokszor nézett már a mélyükre, bár ilyen haragosnak még egyszer sem látta őket. Vagy csak az idő szépíti az emlékeit? Nos az is könnyen meglehet. *
-Szervusz Mese. Elég öhm... sokat változtál. Már ami a habitusod illeti. Minden más maradt a régi.
*Tekint le lopva Mese keblére, de gyorsan el is rántja a tekintetét, félve a lány haragjától. *
-De ami ennél fontosabb, mégis mit keresel itt? Mármint pont te, pont itt. Ha szabad így fogalmaznom, ez több mint érdekes.
-Auh.
*Rántja el a férfi a kezét, miközben arca színpadias grimaszba torzul. *
-Nem hölgy vagy te, hanem gorilla.
*Húzza el a száját, miközben továbbra is fájó kezét dörzsölgeti. *
-Ez tuti nyomot fog hagyni. Így megrongálni egy művész eszközét. Mégis mivel érdemeltem ezt ki?
*Kérdezi durcásan, miközben felhúzza a szemöldökét. A lány kérdésére kissé összezavarodik. Ugyan nem számított nyakba borulós találkozóra, vagy örömkönnyekre, de ilyen ellenszenvre sem. Ez pedig csak akkor lehet indokolt, ha tényleg összetévesztette a lányt valakivel. Az emlékeiben élő személy nem tenne ilyet. Legalább is ok nélkül nem, sőt még okkal sem. Ugyan nem sok kreol ember él erre felé, így azt hihetné az ember, hogy ha egyet lát, akkor az az, akit ismer. Általánosítás. Rossz Tavyth rossz.
Egy egyszerű kérdés hallatán sikerült a lehető legjobban összezavarnia magát, szóval kielégítő válasz helyett, csak hebegésre futja. *
-Mármint én? Azt hiszem nem, mármint igen én én vagyok, feltéve, ha a te alatt rám gondolsz. Akkor viszont nem én nem te, hanem én vagyok, vagyis...
*Dobálja egymás után a félmondatokat, amik végül egy olyan kotyvaszt alkottak, amit még a legnagyobb elmék is csak komoly önbizalom növelő tréning után mernének csak megpróbálni kibogozni. *
~Hahaha. Hogy te mekkora barom vagy. Komolyan mondom, más ezért pénzt kérne, te meg ingyen adsz ilyen kabarét... vagy csak ekkora idióta vagy? ~
-Kuss.
*Ripakodik saját magára, majd hirtelen a szája elé kapja a kezét. *
-Bocsánat, ezt nem neked mondtam.
~És szerinted, mit fog hinni, mégis kinek? Vagy közölni akarod vele, hogy mostanában rászoktál arra, hogy magadban beszélj, annyira nincs kivel társalognod? Ez egyrészt végtelenül szánalmas, másrészt egyenes utat jelent, valamelyik ál tudós kése alá. ~
*Tavyth összeszorítja a száját, hogy még véletlenül se válaszoljon, nem akarja tovább ásni a saját sírját. Miközben így tesz, a lány arcát kémleli hátha meglát benne valamit, ami nyomra vezetheti. Végül megakad a tekintete a lány szemein és egyből minden kétsége elszáll. Nagyon is jól ismeri ezeket a szemeket. Sokszor nézett már a mélyükre, bár ilyen haragosnak még egyszer sem látta őket. Vagy csak az idő szépíti az emlékeit? Nos az is könnyen meglehet. *
-Szervusz Mese. Elég öhm... sokat változtál. Már ami a habitusod illeti. Minden más maradt a régi.
*Tekint le lopva Mese keblére, de gyorsan el is rántja a tekintetét, félve a lány haragjától. *
-De ami ennél fontosabb, mégis mit keresel itt? Mármint pont te, pont itt. Ha szabad így fogalmaznom, ez több mint érdekes.
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-08 18:44:49
Üzenet elküldve: 2022-04-08 18:44:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tavyth//
*Világ életében gyűlölte a szekeres utakat. Nem a zötykölődéssel, a kényelmetlenséggel voltak a problémái, hanem magával az egésszel. Az emlékekkel, amit a felszínre hozott egy másnak oly egyszerű, olyan semmit mondó utazás. De ahogy mondani szokás a szükség nagy úr, s most utasként, nem pedig szolgaként ül az öregember mellett. Noha csuklóin mindmáig éktelenkednek a fém karperecek, melyek hovatartozásának bizonyítékai, most mégis úgy utazik valami új felé, hogy szabad. Hisz azzá tette magát. Nem kötik szabályok, béklyók, senkinek sem tartozik elszámolással. Nyugodtan indulhat meg egy új világ felé, ahol talán végre megtalálja az otthont. Ahova kötődhet a szíve, ugyanis az évek óta tartó rabság hatására nehezen marad meg huzamosabb ideig egy helyen. Viszont a levegő városát utazása során nem egy dicsérő szóval illették. Egy falak nélküli város, amely így is meg tudja védeni magát. Ellenben vele, ki az évek nyomása alatt erős kőfalakat húzott maga köré, hogy a külvilág mocskától védje magát. Ez vonzotta a bizalmatlanságot és undort, amit mások iránt érez. De talán jobb is egyedül. Nem kell féltenie senkit, senkitől sem kell függenie, nem tartozik sehová elszámolással. Az enyhe, nyirkos szelet is máshogy élvezi így. Noha kissé hiányzik számára a tűző napsütés, a forró homok a talpa alatt, de mindenhol jobb most, mint ott Wegtorenben. Talán épp az enyhe idő lesz az, amit igazán meg fog kedvelni a kreolbőrű leány.*
- Megérkeztünk kedves.
*Csendül fel fülében az érdes férfi hang. Szeme sarkából pillant az öregember mosolygós arcára, ahogy az megáll a város mellett. Sárga íriszeivel fürkészi egy ideig a ráncos arcot, végül csak némán és mosolytalanul bólint aprót, kézbe veszi maga mellől rongyba csomagolt holmijait és lepattan a szekérről.*
- Vigyázzon magára öreg.
*Int futólag, majd mély sóhajjal indul meg a város felé. Nem várja meg, hogy amaz búcsúzkodni kezd e avagy sem. Úgy sem fognak többé találkozni, ebben biztos. Amúgy sem szándékozott az ideúton barátságokat kötni. Tekintete a várost fürkészi, ahogy megindul az úton. Annyit tud, hogy ez egyenesen a főtérre viszi, onnantól pedig majdcsak eligazodik valahol. Nem aggodalmas típus és a felfedezésben amúgy is van valami kihívás, amiket egyébként is szeret. Hosszú lábai lassan járnak az úton egészen addig, míg meg nem érzi talpa alatt a főtér kövezetét. Ahol nem is ő lenne, ha nem kapna kéretlen figyelmet magának. A sápadt városi népség között feltűnő jelenség lehet napbarnított bőrével, s a langyos idő ellenére is lenge öltözékével, arról nem is beszélve, hogy magához hűen ma sem volt hajlandó cipőt húzni. Egy pillanatra a tér szélénél megáll, magába szívja az eső illatú levegőt, s tekintetét végig vezeti a tömegen. Amitől már most irtózik, viszont, ha haladni akar, akkor muszáj lesz belevetnie magát a sűrűjébe. Ilyenkor elbizonytalanodik egy kicsit, hogy nem ártana, ha lenne valaki, akivel bátrabban beléphetne a tömegbe. De azután a józan ész megszólal, hogy jobb neki egyedül. Elmúltak azok az idők, hogy alkalmazkodni akarjon.*
- Üdvözlet, nyápic banda.
*Dörmögi halkan az orra alá, ahogy végül megindul. Belépve az elkényeztetett újgazdagok, a pökhendi, felfuvalkodott városi hólyagok közé. Nem élvezi magán a kéretlen pillantásokat, de muszáj eltűrnie, hisz most itt ő a kirívó újdonság. Ha már nem hajlandó beilleszkedni, hát akkor viselje a következményét. De az akkor is egyre kényelmetlenebb a számára, hogy a tömeg csak egyre sűrűsödik körülötte. Elméjét lassan elönti a menekvésre vágyás, így annak minimális esélye is elvész, hogy feltűnjön neki, hogy valaki a nyomába szegődött. Ember ember után, ő pedig ide-oda kerülget, hogy végre a sűrűjéből kilépjen. Ebben a korai órában természetes lehet itt a nyüzsgés, mikor felébred a város és elindul az élet. De ezeket az időszakokat ha tehette mindenhol elkerülte. De most nincs mit tenni, csak egyenesen és minél gyorsabban haladni. Csak egy pillanatra fékezi meg lépteit, mikor pár lépésnyire megcsillan előtte a kristálytiszta víz. Természetesen ott sem sokkal jobb a helyzet, de kevesebben ácsorognak körülötte vagy esetleg pihennek meg a szélén ülve, mint az a tömeg, amin most küzdötte át magát. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében sietteti tovább lépteit, majd a kút mellett megállva meríti bele kezeit, s fröcsköli arcába a vizet. Azután csak pihegve támaszkodik a szélére és vizes tükörképét bámulja. Egészen addig, amíg a mellette ücsörgő lánykák susmorgása meg nem üti a fülét. Fáradt sóhajjal pillant fel egyenesen rájuk szegezve tekintetét. A két némber el is hallgat, de nem tudják abbahagyni a bámulást, amitől Sedahy kínzott idege hamar munkálkodni kezd, s egy pillanat alatt morran feléjük összehúzott szemekkel. Kiegyenesedve lép hátrébb párat, hogy jobban szemügyre tudja venni az elkényeztetett városi fruskákat.*
- Mit bámultok libák? Anyátok a jómód közepén nem tanított meg az...
*Kezdene perlekedni, de olyan gyorsan lefagy, amilyen gyorsan mérge a felszínre bukkant. Hozzá értek. A világon mindennél jobban gyűlöli, ha az engedélye nélkül érintik meg, s ennek is megvan a jó oka. Mordulva kap és szorít rá az elé kerülő alak csuklójára. Ahogy tekintetét is azonnal rákapja a vizes tincsek az arcára tapadnak, sárga szemei pedig dühösen villannak meg. Ha jobb lenne az erőnléte talán még ketté is roppantaná a tagot, de végül csak eleresztve vonja fel a szemöldökeit, mikor amaz belekezd a magáét mondani. A zavar kissé kiütközik az arcára, ahogy homlokráncolva várja, hogy újra levegőhöz jusson. Mikor pedig már kiegyenesedik előtte a gaz fogdosó hamar felszaladnak a szemöldökei. Valahogy a vérmaszat alatti arc olyan ismerősnek tűnik. Ahogyan ez a tenyérbemászó stílus is. A fejét félrebillentve fürkészi az arcot, amihez végül meghallja a hozzá tartozó nevet is. S ekkor akár villámcsapás érkezik a felismerés. Szóra nyitja ajkait, de végül csak egy apró, de annál gúnyosabb mosolyt ölt fel magára.*
- Te?
*Kérdezi egyszerűen, ahogy az ismerősnek vélt arcot szuggerálja. Kétli, hogy összekeverné valakivel. A múlt hagy meg magának olyan ismerősöket, akiket hosszú idő után sem lehet összetéveszteni másokkal. Ez úgy tűnik, hogy épp egy olyan eset, egy olyan találkozás.*
A hozzászólás írója (Mesedahy Ightasho) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.08 18:45:14
*Világ életében gyűlölte a szekeres utakat. Nem a zötykölődéssel, a kényelmetlenséggel voltak a problémái, hanem magával az egésszel. Az emlékekkel, amit a felszínre hozott egy másnak oly egyszerű, olyan semmit mondó utazás. De ahogy mondani szokás a szükség nagy úr, s most utasként, nem pedig szolgaként ül az öregember mellett. Noha csuklóin mindmáig éktelenkednek a fém karperecek, melyek hovatartozásának bizonyítékai, most mégis úgy utazik valami új felé, hogy szabad. Hisz azzá tette magát. Nem kötik szabályok, béklyók, senkinek sem tartozik elszámolással. Nyugodtan indulhat meg egy új világ felé, ahol talán végre megtalálja az otthont. Ahova kötődhet a szíve, ugyanis az évek óta tartó rabság hatására nehezen marad meg huzamosabb ideig egy helyen. Viszont a levegő városát utazása során nem egy dicsérő szóval illették. Egy falak nélküli város, amely így is meg tudja védeni magát. Ellenben vele, ki az évek nyomása alatt erős kőfalakat húzott maga köré, hogy a külvilág mocskától védje magát. Ez vonzotta a bizalmatlanságot és undort, amit mások iránt érez. De talán jobb is egyedül. Nem kell féltenie senkit, senkitől sem kell függenie, nem tartozik sehová elszámolással. Az enyhe, nyirkos szelet is máshogy élvezi így. Noha kissé hiányzik számára a tűző napsütés, a forró homok a talpa alatt, de mindenhol jobb most, mint ott Wegtorenben. Talán épp az enyhe idő lesz az, amit igazán meg fog kedvelni a kreolbőrű leány.*
- Megérkeztünk kedves.
*Csendül fel fülében az érdes férfi hang. Szeme sarkából pillant az öregember mosolygós arcára, ahogy az megáll a város mellett. Sárga íriszeivel fürkészi egy ideig a ráncos arcot, végül csak némán és mosolytalanul bólint aprót, kézbe veszi maga mellől rongyba csomagolt holmijait és lepattan a szekérről.*
- Vigyázzon magára öreg.
*Int futólag, majd mély sóhajjal indul meg a város felé. Nem várja meg, hogy amaz búcsúzkodni kezd e avagy sem. Úgy sem fognak többé találkozni, ebben biztos. Amúgy sem szándékozott az ideúton barátságokat kötni. Tekintete a várost fürkészi, ahogy megindul az úton. Annyit tud, hogy ez egyenesen a főtérre viszi, onnantól pedig majdcsak eligazodik valahol. Nem aggodalmas típus és a felfedezésben amúgy is van valami kihívás, amiket egyébként is szeret. Hosszú lábai lassan járnak az úton egészen addig, míg meg nem érzi talpa alatt a főtér kövezetét. Ahol nem is ő lenne, ha nem kapna kéretlen figyelmet magának. A sápadt városi népség között feltűnő jelenség lehet napbarnított bőrével, s a langyos idő ellenére is lenge öltözékével, arról nem is beszélve, hogy magához hűen ma sem volt hajlandó cipőt húzni. Egy pillanatra a tér szélénél megáll, magába szívja az eső illatú levegőt, s tekintetét végig vezeti a tömegen. Amitől már most irtózik, viszont, ha haladni akar, akkor muszáj lesz belevetnie magát a sűrűjébe. Ilyenkor elbizonytalanodik egy kicsit, hogy nem ártana, ha lenne valaki, akivel bátrabban beléphetne a tömegbe. De azután a józan ész megszólal, hogy jobb neki egyedül. Elmúltak azok az idők, hogy alkalmazkodni akarjon.*
- Üdvözlet, nyápic banda.
*Dörmögi halkan az orra alá, ahogy végül megindul. Belépve az elkényeztetett újgazdagok, a pökhendi, felfuvalkodott városi hólyagok közé. Nem élvezi magán a kéretlen pillantásokat, de muszáj eltűrnie, hisz most itt ő a kirívó újdonság. Ha már nem hajlandó beilleszkedni, hát akkor viselje a következményét. De az akkor is egyre kényelmetlenebb a számára, hogy a tömeg csak egyre sűrűsödik körülötte. Elméjét lassan elönti a menekvésre vágyás, így annak minimális esélye is elvész, hogy feltűnjön neki, hogy valaki a nyomába szegődött. Ember ember után, ő pedig ide-oda kerülget, hogy végre a sűrűjéből kilépjen. Ebben a korai órában természetes lehet itt a nyüzsgés, mikor felébred a város és elindul az élet. De ezeket az időszakokat ha tehette mindenhol elkerülte. De most nincs mit tenni, csak egyenesen és minél gyorsabban haladni. Csak egy pillanatra fékezi meg lépteit, mikor pár lépésnyire megcsillan előtte a kristálytiszta víz. Természetesen ott sem sokkal jobb a helyzet, de kevesebben ácsorognak körülötte vagy esetleg pihennek meg a szélén ülve, mint az a tömeg, amin most küzdötte át magát. Megkönnyebbült sóhaj kíséretében sietteti tovább lépteit, majd a kút mellett megállva meríti bele kezeit, s fröcsköli arcába a vizet. Azután csak pihegve támaszkodik a szélére és vizes tükörképét bámulja. Egészen addig, amíg a mellette ücsörgő lánykák susmorgása meg nem üti a fülét. Fáradt sóhajjal pillant fel egyenesen rájuk szegezve tekintetét. A két némber el is hallgat, de nem tudják abbahagyni a bámulást, amitől Sedahy kínzott idege hamar munkálkodni kezd, s egy pillanat alatt morran feléjük összehúzott szemekkel. Kiegyenesedve lép hátrébb párat, hogy jobban szemügyre tudja venni az elkényeztetett városi fruskákat.*
- Mit bámultok libák? Anyátok a jómód közepén nem tanított meg az...
*Kezdene perlekedni, de olyan gyorsan lefagy, amilyen gyorsan mérge a felszínre bukkant. Hozzá értek. A világon mindennél jobban gyűlöli, ha az engedélye nélkül érintik meg, s ennek is megvan a jó oka. Mordulva kap és szorít rá az elé kerülő alak csuklójára. Ahogy tekintetét is azonnal rákapja a vizes tincsek az arcára tapadnak, sárga szemei pedig dühösen villannak meg. Ha jobb lenne az erőnléte talán még ketté is roppantaná a tagot, de végül csak eleresztve vonja fel a szemöldökeit, mikor amaz belekezd a magáét mondani. A zavar kissé kiütközik az arcára, ahogy homlokráncolva várja, hogy újra levegőhöz jusson. Mikor pedig már kiegyenesedik előtte a gaz fogdosó hamar felszaladnak a szemöldökei. Valahogy a vérmaszat alatti arc olyan ismerősnek tűnik. Ahogyan ez a tenyérbemászó stílus is. A fejét félrebillentve fürkészi az arcot, amihez végül meghallja a hozzá tartozó nevet is. S ekkor akár villámcsapás érkezik a felismerés. Szóra nyitja ajkait, de végül csak egy apró, de annál gúnyosabb mosolyt ölt fel magára.*
- Te?
*Kérdezi egyszerűen, ahogy az ismerősnek vélt arcot szuggerálja. Kétli, hogy összekeverné valakivel. A múlt hagy meg magának olyan ismerősöket, akiket hosszú idő után sem lehet összetéveszteni másokkal. Ez úgy tűnik, hogy épp egy olyan eset, egy olyan találkozás.*
A hozzászólás írója (Mesedahy Ightasho) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.08 18:45:14
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:27:38
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:27:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Miközben a tömeg kezd szétszóródni a téren, Flaranella kétségbeesetten keresi elveszett lombos farkú macskáját. Tulajdonképpen nem mondhatja a saját macskájának. A jószágnak csupán az ételre fáj a foga, amit a zenésznél minden alkalommal meg is talál. Néha több-kevesebb mértékben, de azért magára is kell gondolnia időnként. Azonban mivel már annyira ragaszkodik hozzá, így mindig is úgy kezelte, mintha a sajátja lenne.*
~Esküszöm, ha egyszer megtalálom annyi tejet öntök belé, amennyi a napi zenélésből keresett aranyamból kifér.~ *Megvakarja feje búbját, mintha nagyon eltűnődne valamin, amikor arra lesz figyelmes, hogy hátulról megérintik a vállát és egy hang mogorván megszólítja, amitől kissé megijed.*
-JAJJJ NEKEM! *Fordul meg hirtelen, mire egy bőrkabátos alakot pillant meg, aki jóval magasabb nála. Bár Flaranella kis termetével ez nem is olyan hihetetlen. Megunta már az évek során, hogy mindenki lenéz rá. Ezután arca komolyra fordul és magabiztos hangon megszólal.*
-Nem szép dolog így ráijeszteni a másikra. Továbbá, így kell köszönni egy hölgynek? Ahol Ön jött kedves uram nem tanították meg a jó modorra? Egyáltalán ki maga, ha kérdezhetem? *Jegyzi meg számonkérő tekintettel, miközben próbálja felvenni vele a szemkontaktust. Egyáltalán nem tetszik neki a férfi hangsúlya, amit láthatólag nem is titkol a másik elől. Lehet, hogy szegény, de ezzel együtt is megérdemli az udvarias hangnemet.*
~Hogy képzeli? Ennél még a csapodár férfiak is jobban megerőltetik magukat. Ez a mai népség, pedig nem vagyok még egy bottal járó vénség. Mindenesetre megkérdem. Hátha látta a környéken, vagy az útja során az én kis kicsikémet.~ *Megvakarja a vállát, majd azzal a mozdulattal keresztbe teszi a kezét.*
-Egy kóbor macskát keresek. Már egy jó ideje nem lelem nyomát és aggódom, hogy esetleg történt vele valami. *Panaszolja a férfinak, miközben szemével lassan feltűnésmentesen végigméri. Az, hogy a csuklyás alak segít neki vagy sem, az már csakis rajta múlik.*
*Miközben a tömeg kezd szétszóródni a téren, Flaranella kétségbeesetten keresi elveszett lombos farkú macskáját. Tulajdonképpen nem mondhatja a saját macskájának. A jószágnak csupán az ételre fáj a foga, amit a zenésznél minden alkalommal meg is talál. Néha több-kevesebb mértékben, de azért magára is kell gondolnia időnként. Azonban mivel már annyira ragaszkodik hozzá, így mindig is úgy kezelte, mintha a sajátja lenne.*
~Esküszöm, ha egyszer megtalálom annyi tejet öntök belé, amennyi a napi zenélésből keresett aranyamból kifér.~ *Megvakarja feje búbját, mintha nagyon eltűnődne valamin, amikor arra lesz figyelmes, hogy hátulról megérintik a vállát és egy hang mogorván megszólítja, amitől kissé megijed.*
-JAJJJ NEKEM! *Fordul meg hirtelen, mire egy bőrkabátos alakot pillant meg, aki jóval magasabb nála. Bár Flaranella kis termetével ez nem is olyan hihetetlen. Megunta már az évek során, hogy mindenki lenéz rá. Ezután arca komolyra fordul és magabiztos hangon megszólal.*
-Nem szép dolog így ráijeszteni a másikra. Továbbá, így kell köszönni egy hölgynek? Ahol Ön jött kedves uram nem tanították meg a jó modorra? Egyáltalán ki maga, ha kérdezhetem? *Jegyzi meg számonkérő tekintettel, miközben próbálja felvenni vele a szemkontaktust. Egyáltalán nem tetszik neki a férfi hangsúlya, amit láthatólag nem is titkol a másik elől. Lehet, hogy szegény, de ezzel együtt is megérdemli az udvarias hangnemet.*
~Hogy képzeli? Ennél még a csapodár férfiak is jobban megerőltetik magukat. Ez a mai népség, pedig nem vagyok még egy bottal járó vénség. Mindenesetre megkérdem. Hátha látta a környéken, vagy az útja során az én kis kicsikémet.~ *Megvakarja a vállát, majd azzal a mozdulattal keresztbe teszi a kezét.*
-Egy kóbor macskát keresek. Már egy jó ideje nem lelem nyomát és aggódom, hogy esetleg történt vele valami. *Panaszolja a férfinak, miközben szemével lassan feltűnésmentesen végigméri. Az, hogy a csuklyás alak segít neki vagy sem, az már csakis rajta múlik.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 20:14:03
Üzenet elküldve: 2022-04-06 20:14:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
* Az a pár pillanatnyi csönd nem tűnik fel neki valóban, végül is csak annyi, mintha csak a megfelelő szavakat keresgélné a lány. Az mondjuk feltűnt neki, hogy kimondottan megválogatja a mondandóját. Sebaj.*
- Melyik is?
* Hümmögve töpreng, hogy mi is volt akkor, mikor legutoljára itt járt. *
- Egy lázadásra emlékszem. A gazdag negyedben vagy a környékén történt. Mondjuk akkor már távozóban voltam a városból a családommal. Más irányban tértünk ki, egy munkát kellett elvégezni.
* A pestisről már nem is tud, de majd igen, úgy tűnik. A mutatott irányban haladnak tovább és persze a fogadó messziről látszik már. *
- Kikötöm a lovam és hozom a holmim.
* Táskáját és minden egyebét csak behozza magával. S itt már nem tart úgy az enyves kezektől, ezért elő is veszi erszényét, hogy kéznél legyen. Addig Mylael sem látja, hogy hol is rejtegette. *
- Akkor megegyeztünk. Kiadós ebéd és ital, meg a történetek. Egyet egyért.
* Ajtót nyit és be is les, de épp nem száguld kifelé senki, ököllel előre. Így már maga előtt engedi be a nőt, illően. *
* Az a pár pillanatnyi csönd nem tűnik fel neki valóban, végül is csak annyi, mintha csak a megfelelő szavakat keresgélné a lány. Az mondjuk feltűnt neki, hogy kimondottan megválogatja a mondandóját. Sebaj.*
- Melyik is?
* Hümmögve töpreng, hogy mi is volt akkor, mikor legutoljára itt járt. *
- Egy lázadásra emlékszem. A gazdag negyedben vagy a környékén történt. Mondjuk akkor már távozóban voltam a városból a családommal. Más irányban tértünk ki, egy munkát kellett elvégezni.
* A pestisről már nem is tud, de majd igen, úgy tűnik. A mutatott irányban haladnak tovább és persze a fogadó messziről látszik már. *
- Kikötöm a lovam és hozom a holmim.
* Táskáját és minden egyebét csak behozza magával. S itt már nem tart úgy az enyves kezektől, ezért elő is veszi erszényét, hogy kéznél legyen. Addig Mylael sem látja, hogy hol is rejtegette. *
- Akkor megegyeztünk. Kiadós ebéd és ital, meg a történetek. Egyet egyért.
* Ajtót nyit és be is les, de épp nem száguld kifelé senki, ököllel előre. Így már maga előtt engedi be a nőt, illően. *
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 19:50:38
Üzenet elküldve: 2022-04-06 19:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
~Balhé~ *Kicsit kelletlenül ízlelgeti magában a szót. Olyan bosszantóan feledhetővé alacsonyítja a történteket, mintha csak valami aprócska, jelentéktelen felfordulásról lenne szó. Eltelt már pár év azóta ugyan, de még mindig nehéz visszagondolni rá anélkül, hogy egy kicsit ne ránduljon össze a gyomra. Ettől függetlenül nem hagyja, hogy a komor gondolatok magával ragadják, épp csak óvatlan pillanatra marad csöndben, talán fel sem tűnik a másiknak, aztán már nyitja is szóra a száját.*
- Pontosan melyikre gondol? *pillant rá, s bár a legkevésbé sem örömteli eseményekről van szó, valamiféle ironikus derű kúszik arcára* - Történt errefelé egy s más az utóbbi esztendőkben.
*Persze jobban belegondolva, Arthenior viszonylag olcsón megúszta a legtöbb tragédiát. A holtak háborújában ugyan az őrség jó néhány katonája odaveszett, de végül nem érte el a várost, a pestis is sokkal több áldozatot számlált a külső területeken. A lázadás, nos, az viszont valami, amit még mostanra sem hevert ki Arthenior igazán. Ahogy ő maga sem.*
- Akkor irány a fogadó *bök is a fejével a Pegazus irányába, ahogy elhangzanak azok a bizonyos óhajok, aztán tesz is egy határozott lépést felé* - Történetekkel tudok szolgálni, de csupán akkor, ha maga is mesél. Igazán kimerítő volna, ha csak az én szám járna.
*Mosolyodik el még, aztán már meg is indul a fogadó felé, ha ebben semmi meg nem állítja*
- Bizonyára mozgalmas út áll maga mögött, szívesen hallgatom a vándorok nagyzoló regéit.
~Balhé~ *Kicsit kelletlenül ízlelgeti magában a szót. Olyan bosszantóan feledhetővé alacsonyítja a történteket, mintha csak valami aprócska, jelentéktelen felfordulásról lenne szó. Eltelt már pár év azóta ugyan, de még mindig nehéz visszagondolni rá anélkül, hogy egy kicsit ne ránduljon össze a gyomra. Ettől függetlenül nem hagyja, hogy a komor gondolatok magával ragadják, épp csak óvatlan pillanatra marad csöndben, talán fel sem tűnik a másiknak, aztán már nyitja is szóra a száját.*
- Pontosan melyikre gondol? *pillant rá, s bár a legkevésbé sem örömteli eseményekről van szó, valamiféle ironikus derű kúszik arcára* - Történt errefelé egy s más az utóbbi esztendőkben.
*Persze jobban belegondolva, Arthenior viszonylag olcsón megúszta a legtöbb tragédiát. A holtak háborújában ugyan az őrség jó néhány katonája odaveszett, de végül nem érte el a várost, a pestis is sokkal több áldozatot számlált a külső területeken. A lázadás, nos, az viszont valami, amit még mostanra sem hevert ki Arthenior igazán. Ahogy ő maga sem.*
- Akkor irány a fogadó *bök is a fejével a Pegazus irányába, ahogy elhangzanak azok a bizonyos óhajok, aztán tesz is egy határozott lépést felé* - Történetekkel tudok szolgálni, de csupán akkor, ha maga is mesél. Igazán kimerítő volna, ha csak az én szám járna.
*Mosolyodik el még, aztán már meg is indul a fogadó felé, ha ebben semmi meg nem állítja*
- Bizonyára mozgalmas út áll maga mögött, szívesen hallgatom a vándorok nagyzoló regéit.
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:56:47
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brekhann//
*Látszólag egy igen szórakoztató egyénbe botlott, vagy éppen ő belé, hiszen ő szólította meg. Ez a kedvére van. Egy szórakoztató társaság mindig jól jön. Bár nem tud még messzemenő következtetéseket levonni a férfiról, hiszen még eddig nem találkoztak, de eddig szimpatikus számára a fickó. Azért túl gyorsan nem fog bizalmat szavazni neki, hiszen ki tudja mi járhat a fejében. Még akár tolvaj is lehet, bár az öltözékéből nem ez látszik, de a külső megtévesztő lehet. Ettől a bizalmatlanságtól eltekintve jó társaság a férfi, és őszintén nevet vele együtt. A reggeli említése kicsit megzavarja, hiszen délután van, de ebbe nem köt bele. Neki is volt már délutáni reggelije.*
-Nagyon szívesen veled tartok. Én magam is kezdek megéhezni. A hosszú történetek meg csak étel és ital mellett mesélhetőek, én meg igazán kíváncsi lennék a sisakod történetére.
*Összeszedi a holmijait és feláll a padról.*
-Akkor, induljunk és együnk valami jót.
*Mondja a férfinak és elindul a Pegazus irányába.*
*Látszólag egy igen szórakoztató egyénbe botlott, vagy éppen ő belé, hiszen ő szólította meg. Ez a kedvére van. Egy szórakoztató társaság mindig jól jön. Bár nem tud még messzemenő következtetéseket levonni a férfiról, hiszen még eddig nem találkoztak, de eddig szimpatikus számára a fickó. Azért túl gyorsan nem fog bizalmat szavazni neki, hiszen ki tudja mi járhat a fejében. Még akár tolvaj is lehet, bár az öltözékéből nem ez látszik, de a külső megtévesztő lehet. Ettől a bizalmatlanságtól eltekintve jó társaság a férfi, és őszintén nevet vele együtt. A reggeli említése kicsit megzavarja, hiszen délután van, de ebbe nem köt bele. Neki is volt már délutáni reggelije.*
-Nagyon szívesen veled tartok. Én magam is kezdek megéhezni. A hosszú történetek meg csak étel és ital mellett mesélhetőek, én meg igazán kíváncsi lennék a sisakod történetére.
*Összeszedi a holmijait és feláll a padról.*
-Akkor, induljunk és együnk valami jót.
*Mondja a férfinak és elindul a Pegazus irányába.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:51:47
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:51:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
//A hozzászólás 16+ szavakat tartalmaz!//
*A nap lassan, még szinte álmosan kezdett átmászni Arthenior falai felett, de fénye már most melegebb volt, mint az elmúlt hetekben bármikor. Ez persze természetes, lévén a világ levetkőzte végre magáról a telet. Tavyth arcára mégis mosolyt csal ez a napsütés. Nem szereti a téli napot. Olyan magasan ragyog és olyan hidegen, ahogy csak egy nemes képes. Ellenben ebben a fényben van valami lágyság és olyan közelinek hat, hogy az ember azt hihetné, ha kinyújtja a kezét, akár el is érhetné azt. Minden reggel, mintha egy rég nem látott barát köszöntené. Nos igen a félvér egy egyszerű lélek, ilyen apróságok is ilyen bagatell gondolatokat tudnak szülni a fejében.
Meghát nagyon más dolga sincs.
Lassan lóbálja a lábát, miközben az egyik, kapuhoz közeli ház tetején üldögél. Talán ezt a helyet szereti a legjobban a városban mind közül. Mármint nem ezt a háztetőt, amit épp választott, hanem a főteret. A rengeteg embert, a színeket, a szagokat, a zajokat. Egész nap el tudja figyelni az embereket, miközben történeteket talál ki róluk, vagy épp valós történeteiket hallgatja a magasból. Van azok között minden fajta. Hazug bátorságok és igaz félelmek. Rút szerelem és gyönyörű fájdalom. A magány csodája és a kapcsolatok súlyos lánca. Persze ezek a történetek, csak a saját fejében játszódnak le. Az igaziak nem szólnak másról, mint drágulásról, munkáról és piti gyűlöletről. A való élet unalmas. Ezért hát jobb, ha saját történeteivel tölti fel azt.
Most épp egy ruhás kosarat cipelő, korosodó asszonyt figyel. Elképzeli, ahogy a nő a kúthoz lép, ahol néhány fiatalabb lány beszélget. Majd a ruhák közül elővesz egy kést és az egyik nevetgélő lány hátába mártja, miközben azt kiabálja, hogy hogyan szerette el a férjét. A lány szeméből lassan elszáll az élet, miközben a földre csúszik vörösre festve a kút káváját, az asszony szeméből, pedig a fény, miközben néhány közeli őr épp a földre teperik. Függöny. Történet vége. Ehelyett persze az asszony csak egy pillanatra leül, megpihen a kútnál, majd némán, bármiféle katartikus cselekedetet nélkülözve tovább áll. A való élet unalmas. *
-Ahhh.
*Ásít fel a félvér, miközben elterül a tetőm és az eget kezdi bámulni. Az égen lassan vánszorgó felhőket figyeli, de nem lát most bennük arcot, csak komótosan kacsázó pacákat. Így telik el néhány perc, majd még néhány. Nem igazán van kedve bármit is csinálni. Meg hát mit is csinálna? Persze megtehetné, hogy elszegődik valamelyik közeli ivóba, hogy ott zenéljen egy éjszakát, esetleg kettőt, de elég régóta van már a városban, így minden szerzeményét hallhatták már. Nem tudna újat előadni. Akkor csak újat kellene írni nem? Nem olyan bonyolult ez. Nos igen, ez így nem tűnik nehéznek, de sajnos Tavyth az elmúlt hetekben, hónapokban, igencsak ihlet híján volt. Nem történt semmi, ami megihlette volna, pedig ő az a fajta zenész, akinek akkor ered meg a keze, amikor a szíve is. De a való világ sajnos még mindig unalmas. *
-Talán ideje lenne tovább állnom. Amúgy is hosszabban időztem itt, mint akartam.
*Sóhajt fel, csak úgy magának, miközben lassan felül. Szétnéz újra a tömegen. Semmi. Újra hátraveti magát, miközben hisztisen csapkodja a végtagjait. *
-Olyan unalmasok vagytoook!
*Kiált fel durcásan. Majd hirtelen felpattan. *
-Rendben ez eldöntetett. Ez volt az utolsó szeg. Arthenior, készítsd a zsebkendőd. A nagy Tavyth távozik.
*Kiáltja, miközben széttárja a karját... de senki nem figyel rá. Leszámítva egy öreget, aki épp a ház előtt sétált el, de egy "hmm bolond" horkantástól tőle se telik többre. *
-Majd sírtok még utánam, de akkor már késő lesz.
*Húzza el a száját, miközben a tető széle felé nyúl, hogy abban megkapaszkodva leugorhasson. A mozdulat jól sikerül ugyan, de esés közben a köpenye beakadt a tető sarkába. A hirtelen rántás eredményeként, pedig nem sikerült a lábára érkezni. Szerencsére az esést sikerült tompítania... az arcával. Miközben vérző orrát és büszkeségét ápolgatva feláll, körbe tekint. Erre bezzeg felfigyeltek. Halk kuncogások és kevésbé halk nevetések ütik meg a fülét. A szégyen pírjával az arcán gyorsan megfordul és két ház között, egy üres sikátorba menekül. *
-Mockok...
*Szipogja selypítve, miközben lerogy a fal tövében. Ez volt az utolsó utáni szög. Itt már tényleg nincs tovább maradása. De az utazáshoz aranyat kellene szereznie. Az elmúlt pár napban viszont erszényébe koszon kívül más nem került. Szóval ideje munkához látni. Csak akad még a városban olyan zenekedvelő, aki pár dallamért hajlandó lenne fizetni neki. Meg ha nem... lopni is megpróbálhat. Nem nagyon van oda ugyan ezért a pénzkeresési formáért, de a cél ugye szentesíti az eszközt.
Miután kisétál a térre, szemével a tömeget kezdi fürkészni. Hátha lát olyat, aki érdemes lehet arra, hogy hallja őt. Bár ezen a ponton már bárki megfelel neki.
Ekkor, mintha egy ismerős arcot látna átsuhanni a tömegen. Vagyis inkább egy ismerős bőrszínt. Ez az árnyalat nem éppen megszokott errefelé, így könnyen szemet szúr neki. Szemével követi a lányt, aki egyre távolodik tőle. *
-Csak nem?
*Hökken meg, de hamar megrázza a fejét. * ~Neeem, biztosan nem, a való élet nem ír ilyen történeteket... de mi van, ha mégis? ~
*Elindul keresztül a tömegen, miközben kissé gyorsabbra veszi a lépteit. Mikor már elég közel ér hozzá, kinyújtja a kezét, hogy megérintse a lány vállát, de a mozdulatot félbehagyja. Levegőben tartott kézzel figyeli, ahogy a lány sziluettjét lassan elnyeli a tömeg. *
-Te gyáva fasz.
*Szűri a fogai között. *
~Itt volt az orrod előtt az az érdekes történet, amire úgy vártál, erre, hagyod, hogy csak úgy elmenjen. Csak gratulálni tudok. ~
-Kuss.
*Vitatkozik tovább magával. *
~Én te vagyok... nem kussíthatsz el. Egyébként, feltűnt, hogy mostanában milyen sokat beszélsz magadban? Ki kellene vizsgálta... ~
*Csattanás, égő arc. Úgy látszik, egy pofonnal sikerült elcsendesítenie... saját magát. Majd egy mély lélegzetet követően eliramodik abban az irányba, amelyikbe a lányt vélte eltűnni. Rövid futást követően újból feltűnik előtte a kreol bőr. Újra kinyújta a kezét, de most nem habozik. Megfogja a lány vállát, miközben elé kerül. *
-Szép hölgy, nem lenne esetleg kedve... Egy pillanat.
*Emeli fel a kezét, miközben kétrét görnyedve levegőért kapkod. Nincs a legjobb kondiban. Mikor a újra rendesen kap levegőt széles mosoly kíséretében kihúzza magát, miközben megköszörüli a torkát. *
-Khmm... tehát. Szép hölgy nem lenne esetleg kedve áldozni a művészet oltárán és némi arany ellenében meghallgatni a nagy Tavyth egyik művét?
*Mondja, miközben fél szemmel a lány arcát figyeli. Ismerős, de még nem biztos benne. Nos ha igaza van, az nemsoká kiderül, ha pedig téved... nos az is. *
//A hozzászólás 16+ szavakat tartalmaz!//
*A nap lassan, még szinte álmosan kezdett átmászni Arthenior falai felett, de fénye már most melegebb volt, mint az elmúlt hetekben bármikor. Ez persze természetes, lévén a világ levetkőzte végre magáról a telet. Tavyth arcára mégis mosolyt csal ez a napsütés. Nem szereti a téli napot. Olyan magasan ragyog és olyan hidegen, ahogy csak egy nemes képes. Ellenben ebben a fényben van valami lágyság és olyan közelinek hat, hogy az ember azt hihetné, ha kinyújtja a kezét, akár el is érhetné azt. Minden reggel, mintha egy rég nem látott barát köszöntené. Nos igen a félvér egy egyszerű lélek, ilyen apróságok is ilyen bagatell gondolatokat tudnak szülni a fejében.
Meghát nagyon más dolga sincs.
Lassan lóbálja a lábát, miközben az egyik, kapuhoz közeli ház tetején üldögél. Talán ezt a helyet szereti a legjobban a városban mind közül. Mármint nem ezt a háztetőt, amit épp választott, hanem a főteret. A rengeteg embert, a színeket, a szagokat, a zajokat. Egész nap el tudja figyelni az embereket, miközben történeteket talál ki róluk, vagy épp valós történeteiket hallgatja a magasból. Van azok között minden fajta. Hazug bátorságok és igaz félelmek. Rút szerelem és gyönyörű fájdalom. A magány csodája és a kapcsolatok súlyos lánca. Persze ezek a történetek, csak a saját fejében játszódnak le. Az igaziak nem szólnak másról, mint drágulásról, munkáról és piti gyűlöletről. A való élet unalmas. Ezért hát jobb, ha saját történeteivel tölti fel azt.
Most épp egy ruhás kosarat cipelő, korosodó asszonyt figyel. Elképzeli, ahogy a nő a kúthoz lép, ahol néhány fiatalabb lány beszélget. Majd a ruhák közül elővesz egy kést és az egyik nevetgélő lány hátába mártja, miközben azt kiabálja, hogy hogyan szerette el a férjét. A lány szeméből lassan elszáll az élet, miközben a földre csúszik vörösre festve a kút káváját, az asszony szeméből, pedig a fény, miközben néhány közeli őr épp a földre teperik. Függöny. Történet vége. Ehelyett persze az asszony csak egy pillanatra leül, megpihen a kútnál, majd némán, bármiféle katartikus cselekedetet nélkülözve tovább áll. A való élet unalmas. *
-Ahhh.
*Ásít fel a félvér, miközben elterül a tetőm és az eget kezdi bámulni. Az égen lassan vánszorgó felhőket figyeli, de nem lát most bennük arcot, csak komótosan kacsázó pacákat. Így telik el néhány perc, majd még néhány. Nem igazán van kedve bármit is csinálni. Meg hát mit is csinálna? Persze megtehetné, hogy elszegődik valamelyik közeli ivóba, hogy ott zenéljen egy éjszakát, esetleg kettőt, de elég régóta van már a városban, így minden szerzeményét hallhatták már. Nem tudna újat előadni. Akkor csak újat kellene írni nem? Nem olyan bonyolult ez. Nos igen, ez így nem tűnik nehéznek, de sajnos Tavyth az elmúlt hetekben, hónapokban, igencsak ihlet híján volt. Nem történt semmi, ami megihlette volna, pedig ő az a fajta zenész, akinek akkor ered meg a keze, amikor a szíve is. De a való világ sajnos még mindig unalmas. *
-Talán ideje lenne tovább állnom. Amúgy is hosszabban időztem itt, mint akartam.
*Sóhajt fel, csak úgy magának, miközben lassan felül. Szétnéz újra a tömegen. Semmi. Újra hátraveti magát, miközben hisztisen csapkodja a végtagjait. *
-Olyan unalmasok vagytoook!
*Kiált fel durcásan. Majd hirtelen felpattan. *
-Rendben ez eldöntetett. Ez volt az utolsó szeg. Arthenior, készítsd a zsebkendőd. A nagy Tavyth távozik.
*Kiáltja, miközben széttárja a karját... de senki nem figyel rá. Leszámítva egy öreget, aki épp a ház előtt sétált el, de egy "hmm bolond" horkantástól tőle se telik többre. *
-Majd sírtok még utánam, de akkor már késő lesz.
*Húzza el a száját, miközben a tető széle felé nyúl, hogy abban megkapaszkodva leugorhasson. A mozdulat jól sikerül ugyan, de esés közben a köpenye beakadt a tető sarkába. A hirtelen rántás eredményeként, pedig nem sikerült a lábára érkezni. Szerencsére az esést sikerült tompítania... az arcával. Miközben vérző orrát és büszkeségét ápolgatva feláll, körbe tekint. Erre bezzeg felfigyeltek. Halk kuncogások és kevésbé halk nevetések ütik meg a fülét. A szégyen pírjával az arcán gyorsan megfordul és két ház között, egy üres sikátorba menekül. *
-Mockok...
*Szipogja selypítve, miközben lerogy a fal tövében. Ez volt az utolsó utáni szög. Itt már tényleg nincs tovább maradása. De az utazáshoz aranyat kellene szereznie. Az elmúlt pár napban viszont erszényébe koszon kívül más nem került. Szóval ideje munkához látni. Csak akad még a városban olyan zenekedvelő, aki pár dallamért hajlandó lenne fizetni neki. Meg ha nem... lopni is megpróbálhat. Nem nagyon van oda ugyan ezért a pénzkeresési formáért, de a cél ugye szentesíti az eszközt.
Miután kisétál a térre, szemével a tömeget kezdi fürkészni. Hátha lát olyat, aki érdemes lehet arra, hogy hallja őt. Bár ezen a ponton már bárki megfelel neki.
Ekkor, mintha egy ismerős arcot látna átsuhanni a tömegen. Vagyis inkább egy ismerős bőrszínt. Ez az árnyalat nem éppen megszokott errefelé, így könnyen szemet szúr neki. Szemével követi a lányt, aki egyre távolodik tőle. *
-Csak nem?
*Hökken meg, de hamar megrázza a fejét. * ~Neeem, biztosan nem, a való élet nem ír ilyen történeteket... de mi van, ha mégis? ~
*Elindul keresztül a tömegen, miközben kissé gyorsabbra veszi a lépteit. Mikor már elég közel ér hozzá, kinyújtja a kezét, hogy megérintse a lány vállát, de a mozdulatot félbehagyja. Levegőben tartott kézzel figyeli, ahogy a lány sziluettjét lassan elnyeli a tömeg. *
-Te gyáva fasz.
*Szűri a fogai között. *
~Itt volt az orrod előtt az az érdekes történet, amire úgy vártál, erre, hagyod, hogy csak úgy elmenjen. Csak gratulálni tudok. ~
-Kuss.
*Vitatkozik tovább magával. *
~Én te vagyok... nem kussíthatsz el. Egyébként, feltűnt, hogy mostanában milyen sokat beszélsz magadban? Ki kellene vizsgálta... ~
*Csattanás, égő arc. Úgy látszik, egy pofonnal sikerült elcsendesítenie... saját magát. Majd egy mély lélegzetet követően eliramodik abban az irányba, amelyikbe a lányt vélte eltűnni. Rövid futást követően újból feltűnik előtte a kreol bőr. Újra kinyújta a kezét, de most nem habozik. Megfogja a lány vállát, miközben elé kerül. *
-Szép hölgy, nem lenne esetleg kedve... Egy pillanat.
*Emeli fel a kezét, miközben kétrét görnyedve levegőért kapkod. Nincs a legjobb kondiban. Mikor a újra rendesen kap levegőt széles mosoly kíséretében kihúzza magát, miközben megköszörüli a torkát. *
-Khmm... tehát. Szép hölgy nem lenne esetleg kedve áldozni a művészet oltárán és némi arany ellenében meghallgatni a nagy Tavyth egyik művét?
*Mondja, miközben fél szemmel a lány arcát figyeli. Ismerős, de még nem biztos benne. Nos ha igaza van, az nemsoká kiderül, ha pedig téved... nos az is. *
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-05 22:07:13
Üzenet elküldve: 2022-04-05 22:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ó hát nagyon szívesen pajtás.
*Mondja vigyorogva, majd egyenesen kacagásba hajlik az arca, ahogy a kis tréfát hallja.*
-Na az is igaz! Ha így nézzük én magam is tudok furulyázni! Sőt! Lanton is játszani, hahhh.
*Majd kezével kezd legyinteni a levegőbe.*
-Áhh, ültem eleget köszönöm.
*Ami félig talán igaz is lehetne, hisz igazán kialudta magát, most jó sok ereje van, úgyhogy nem akar csak úgy pihegni a téren.*
-Hogy ez itt?
*Mutat ő maga is a fejére és horkan egyet.*
-Én magam lőttem ezt a bestiát. Ehh.. Hosszú történet pajtás, túl józan vagyok elmesélni.
*El is gondolkodik egy darabig, majd a megoldás rögtön jön is mint az ágybaszarás.*
-De egy-két sör után talán jobban megeredne a nyelvem.
*Látványosan az állára teszi a kezét, mintha csak gondolkodna.*
-Reggelizz velem koma, ne egyek egyedül.
*Mutat el a Pegazus felé, persze jócskán nem lehet reggel, de mivel ő most kelt, most kell reggelizni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ó hát nagyon szívesen pajtás.
*Mondja vigyorogva, majd egyenesen kacagásba hajlik az arca, ahogy a kis tréfát hallja.*
-Na az is igaz! Ha így nézzük én magam is tudok furulyázni! Sőt! Lanton is játszani, hahhh.
*Majd kezével kezd legyinteni a levegőbe.*
-Áhh, ültem eleget köszönöm.
*Ami félig talán igaz is lehetne, hisz igazán kialudta magát, most jó sok ereje van, úgyhogy nem akar csak úgy pihegni a téren.*
-Hogy ez itt?
*Mutat ő maga is a fejére és horkan egyet.*
-Én magam lőttem ezt a bestiát. Ehh.. Hosszú történet pajtás, túl józan vagyok elmesélni.
*El is gondolkodik egy darabig, majd a megoldás rögtön jön is mint az ágybaszarás.*
-De egy-két sör után talán jobban megeredne a nyelvem.
*Látványosan az állára teszi a kezét, mintha csak gondolkodna.*
-Reggelizz velem koma, ne egyek egyedül.
*Mutat el a Pegazus felé, persze jócskán nem lehet reggel, de mivel ő most kelt, most kell reggelizni.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:16:48
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:16:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brekhann//
*Furulya játéka a jelek szerint felkeltette valaki figyelmét. Egy magas férfit lát maga előtt, akin igen érdekes ruházatot lát, főleg a medve sisak kelti fel figyelmét. A férfi még pénzt is ad a játéka megbecsüléseként.*
-Köszönöm szépen.
*Érti mind a dicséretre és a pénzre, amit el is tesz a mellénye belső zsebébe.*
-Furulyázni nem olyan nehéz, bárkinek menne.
*Elteszi furulyáját a mellénye egy másik zsebébe, majd flytatja.*
-De azért zenélni rajta már nem mindenkinek.
*Mondja mosollyal a száján.*
-Gyere, foglalj helyet.
*Kínálja a pad szabad részét, hogy azért ne feltétlenül kelljen új ismerősének állva társalognia vele.*
-Szép a háziállatod. Magad fogtad, vagy ő szegődött a nyomodba, vagy vásároltad?
*Kérdezi poénosan, mosollyal az arcán, nehogy a férfi sértőnek találja kérdését. Közben azért a sisakra is mutat, hogy a férfi ne értse félre a kérdést.*
*Furulya játéka a jelek szerint felkeltette valaki figyelmét. Egy magas férfit lát maga előtt, akin igen érdekes ruházatot lát, főleg a medve sisak kelti fel figyelmét. A férfi még pénzt is ad a játéka megbecsüléseként.*
-Köszönöm szépen.
*Érti mind a dicséretre és a pénzre, amit el is tesz a mellénye belső zsebébe.*
-Furulyázni nem olyan nehéz, bárkinek menne.
*Elteszi furulyáját a mellénye egy másik zsebébe, majd flytatja.*
-De azért zenélni rajta már nem mindenkinek.
*Mondja mosollyal a száján.*
-Gyere, foglalj helyet.
*Kínálja a pad szabad részét, hogy azért ne feltétlenül kelljen új ismerősének állva társalognia vele.*
-Szép a háziállatod. Magad fogtad, vagy ő szegődött a nyomodba, vagy vásároltad?
*Kérdezi poénosan, mosollyal az arcán, nehogy a férfi sértőnek találja kérdését. Közben azért a sisakra is mutat, hogy a férfi ne értse félre a kérdést.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:11:59
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:11:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Brekkhan akkorát alszik mint egy ház, sőt talán mint egy kastély. Az sok napos folyamatos hajsza meghozza a gyümölcsét, s némi arany is landol a zsebében, de ennek mindig megvan az ára. Az óriási horpasztás után újult erővel vág a napnak, s az első napja a főtérre vezet. Hogy miért? Nos azt talán ő maga sem tudja, talán csak szeret gyönyörködni a szobrokban, vagy a szökőkutat bámulni mint valami utcakölyök, bár ezt sosem vallaná be hangosan senkinek. Ám hamar megcsapja valami sokkal izgalmasabb is a fülét, furulyajáték! Ezer éve nem hallott ilyesmit, mert a kocsmákban vagy más hangszeren húzták a muzsikusok, vagy csak elméje kizárta a gyermekkori borzalmak miatt. Mindenesetre most egész jól esik neki, úgyhogy nem rest odasétálni ahhoz, akitől érkezik a hang. Egy magaskás elf az, sosem kedvelte az elfeket de igyekszik nem előítéletekkel nekiállni az életnek, mert akkor fél Artheniort utálná. Nem szól közbe, csak 1 aranytallért dob a fuvolásnak(Dalthondan Rohirdehwing).
*
-Igazán ügyes vagy pajtás!
*Mondja széles vigyorral az arcán, s közben azon gondolkodik, hogy amennyit aludt, talán most már ehetne meg ihatna is valamit, de hát egyedül egész kellemetlen dolog az. Megvárja miféle szerzet lehet a másik, aztán ha olyan kedve támad, talán meghívja maga mellé.*
*Brekkhan akkorát alszik mint egy ház, sőt talán mint egy kastély. Az sok napos folyamatos hajsza meghozza a gyümölcsét, s némi arany is landol a zsebében, de ennek mindig megvan az ára. Az óriási horpasztás után újult erővel vág a napnak, s az első napja a főtérre vezet. Hogy miért? Nos azt talán ő maga sem tudja, talán csak szeret gyönyörködni a szobrokban, vagy a szökőkutat bámulni mint valami utcakölyök, bár ezt sosem vallaná be hangosan senkinek. Ám hamar megcsapja valami sokkal izgalmasabb is a fülét, furulyajáték! Ezer éve nem hallott ilyesmit, mert a kocsmákban vagy más hangszeren húzták a muzsikusok, vagy csak elméje kizárta a gyermekkori borzalmak miatt. Mindenesetre most egész jól esik neki, úgyhogy nem rest odasétálni ahhoz, akitől érkezik a hang. Egy magaskás elf az, sosem kedvelte az elfeket de igyekszik nem előítéletekkel nekiállni az életnek, mert akkor fél Artheniort utálná. Nem szól közbe, csak 1 aranytallért dob a fuvolásnak(Dalthondan Rohirdehwing).
*-Igazán ügyes vagy pajtás!
*Mondja széles vigyorral az arcán, s közben azon gondolkodik, hogy amennyit aludt, talán most már ehetne meg ihatna is valamit, de hát egyedül egész kellemetlen dolog az. Megvárja miféle szerzet lehet a másik, aztán ha olyan kedve támad, talán meghívja maga mellé.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-04 16:17:16
Üzenet elküldve: 2022-04-04 16:17:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Kellemes délutáni szellő csapja meg Dalth arcát, ahogy a főtér egy padján pihenget és furulyáját tisztogatja. Szépen óvatosan törülgeti becses hangszerét. nehogy valami baja történjen. Nem mintha eddig nem vigyázott volna rá, vagy valami elmondhatatlan történt volna a hangszerrel, csak jobb félni, mint megijedni és végül is ennek a furulyának köszönhetően van bevétele és az embereknek, az ő közönségének, szórakozása. Egy kis takarítás után, azért játszik egy-két hangot, hogy megbizonyosodjon, hogy nem esett semmi baja becses furulyájának. A furulya próbája után visszatér a hangszer gondos tisztogatásához, közben azért a főtéren és az embereken tartva a szemét, hátha történik, vagy lát valami érdekeset. Egy rövid tisztogatás után újra nekikezd játszani a furulyáján, de most nem pénzért zenél, csak úgy magának, szórakozásból.*
*Kellemes délutáni szellő csapja meg Dalth arcát, ahogy a főtér egy padján pihenget és furulyáját tisztogatja. Szépen óvatosan törülgeti becses hangszerét. nehogy valami baja történjen. Nem mintha eddig nem vigyázott volna rá, vagy valami elmondhatatlan történt volna a hangszerrel, csak jobb félni, mint megijedni és végül is ennek a furulyának köszönhetően van bevétele és az embereknek, az ő közönségének, szórakozása. Egy kis takarítás után, azért játszik egy-két hangot, hogy megbizonyosodjon, hogy nem esett semmi baja becses furulyájának. A furulya próbája után visszatér a hangszer gondos tisztogatásához, közben azért a főtéren és az embereken tartva a szemét, hátha történik, vagy lát valami érdekeset. Egy rövid tisztogatás után újra nekikezd játszani a furulyáján, de most nem pénzért zenél, csak úgy magának, szórakozásból.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-04 08:00:24
Üzenet elküldve: 2022-04-04 08:00:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Furcsát fintorog. Nem tudja, a másik hogy van ezzel, de ő még mindig érzi a tegnap történtek utáni agyzsibbadást. *
- Rendben, akkor elugranék érte, ha nem bánod.
* Rendezik soraikat és megkönnyebbülten veszi tudomásul Fenophilë, hogy a férfi nem neheztel és talán nincs is már annyira zavarban. Hosszasan kifújja a levegőt, és ezáltal igyekszik megszabadulni a rá nehezedő nyomás maradéka alól is. *
- Nem ez a kedvenc napszaka. * Szeretetteljesen végigsimít a borzas tollazaton. Ilyenkor még hagyja is, túl álmos bármi ellenkezéshez. *
- Nem, nem. Jó lesz a környék is. A Kikötő nem tartozik a legkedvesebb vidékeim közé. Különben is a te ötleted volt, szóval te vezetsz. Azonnal jövök.
* Amíg Vranglil felfrissíti magát, addig a lány beugrik az istállóba. A mén már türelmetlen nyihogással adja tudtára, hogy elege van a bezárt körülményekből. Gyors, szakavatott mozdulatokkal átcsutakolja egy marék szalmával, bízik benne, hogy útitársa nem bánja ezt a kis késedelmet. Mégsem hagyhatja rendetlenül a hátasát. Már kora reggel is sokan megfordulnak a városban, így tartva a legutóbbi feszült helyzettől, most is inkább maga mellett tartja az állatot. Néhány perc múlva visszaérkeznek a szökőkúthoz. *
- Megvagyok, azt hiszem. Felőlem indulhatunk. Rettegjetek, gombák.
* Furcsát fintorog. Nem tudja, a másik hogy van ezzel, de ő még mindig érzi a tegnap történtek utáni agyzsibbadást. *
- Rendben, akkor elugranék érte, ha nem bánod.
* Rendezik soraikat és megkönnyebbülten veszi tudomásul Fenophilë, hogy a férfi nem neheztel és talán nincs is már annyira zavarban. Hosszasan kifújja a levegőt, és ezáltal igyekszik megszabadulni a rá nehezedő nyomás maradéka alól is. *
- Nem ez a kedvenc napszaka. * Szeretetteljesen végigsimít a borzas tollazaton. Ilyenkor még hagyja is, túl álmos bármi ellenkezéshez. *
- Nem, nem. Jó lesz a környék is. A Kikötő nem tartozik a legkedvesebb vidékeim közé. Különben is a te ötleted volt, szóval te vezetsz. Azonnal jövök.
* Amíg Vranglil felfrissíti magát, addig a lány beugrik az istállóba. A mén már türelmetlen nyihogással adja tudtára, hogy elege van a bezárt körülményekből. Gyors, szakavatott mozdulatokkal átcsutakolja egy marék szalmával, bízik benne, hogy útitársa nem bánja ezt a kis késedelmet. Mégsem hagyhatja rendetlenül a hátasát. Már kora reggel is sokan megfordulnak a városban, így tartva a legutóbbi feszült helyzettől, most is inkább maga mellett tartja az állatot. Néhány perc múlva visszaérkeznek a szökőkúthoz. *
- Megvagyok, azt hiszem. Felőlem indulhatunk. Rettegjetek, gombák.
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:11:04
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Felkeltek és miután végre rendbe szedték magukat lemennek harapni valamit. Vranglil megint saját zsebből fizet mindent, szokás szerint.*
- Akkor megint boroznánk.* Villant felé egy mosolyt, ezzel célozva arra, hogy eddig Fenophilë fizette az italt mindvégig, aminek a tegnap este lett a vége. Már sikerült kihevernie, vagy legalábbis ezt mutatja ezzel a kis viccel is.*
- Szerintem hozhatod a lovad is, majd hátra hagyjuk MilOchassban, ha gondolod.* A beszélgetés az mindenképpen jót tesz, mert feloldja a hangulatot.*
- Semmiképen sem. Kint amúgy sem lesz, ha csak nem viszünk, de aki nem bírja az ne is igyon a szabadban.* Látszólag Fenophilë nem neheztel a tegnapiért. Már az este is elég könnyedén vette a dolgokat, sőt mióta ismeri azóta ilyen egyszerű a lány. Hamar elkopik az eleség, amit a teával öblít le.*
- Akkor menjünk.* Vranglil is ellenőrzi felszerelését, ahogy a lány is.*
- Úgy tűnik ő is többet ivott a kelleténél.* Neveti ki az álmos madarat.*
- Igazából én az Arthenior közelében lévő erdőségek egyikére gondoltam. A Vaserdő kicsit messze van, ha oda akarunk menni, akkor nem hiszem sötétedésre visszatérhetnénk. Ha gondolod mehetünk, de akkor a kikötőben kell majd éjszakáznunk.* Nem ellenkezik, ha ez lenne a szíve vágya Fenophilënek. Most még eldöntheti, hogy merre szeretne menni. Közben ha teheti elindul a szökőkút irányába, hogy megtöltse a kulacsát. A hűvös vízzel még az arcát is átmossa, hogy kicsit felfrissüljön a fogadó után. Ő már indulásra készen, már csak az a kérdés, hogy merre vezet az útjuk ma.*
* Felkeltek és miután végre rendbe szedték magukat lemennek harapni valamit. Vranglil megint saját zsebből fizet mindent, szokás szerint.*
- Akkor megint boroznánk.* Villant felé egy mosolyt, ezzel célozva arra, hogy eddig Fenophilë fizette az italt mindvégig, aminek a tegnap este lett a vége. Már sikerült kihevernie, vagy legalábbis ezt mutatja ezzel a kis viccel is.*
- Szerintem hozhatod a lovad is, majd hátra hagyjuk MilOchassban, ha gondolod.* A beszélgetés az mindenképpen jót tesz, mert feloldja a hangulatot.*
- Semmiképen sem. Kint amúgy sem lesz, ha csak nem viszünk, de aki nem bírja az ne is igyon a szabadban.* Látszólag Fenophilë nem neheztel a tegnapiért. Már az este is elég könnyedén vette a dolgokat, sőt mióta ismeri azóta ilyen egyszerű a lány. Hamar elkopik az eleség, amit a teával öblít le.*
- Akkor menjünk.* Vranglil is ellenőrzi felszerelését, ahogy a lány is.*
- Úgy tűnik ő is többet ivott a kelleténél.* Neveti ki az álmos madarat.*
- Igazából én az Arthenior közelében lévő erdőségek egyikére gondoltam. A Vaserdő kicsit messze van, ha oda akarunk menni, akkor nem hiszem sötétedésre visszatérhetnénk. Ha gondolod mehetünk, de akkor a kikötőben kell majd éjszakáznunk.* Nem ellenkezik, ha ez lenne a szíve vágya Fenophilënek. Most még eldöntheti, hogy merre szeretne menni. Közben ha teheti elindul a szökőkút irányába, hogy megtöltse a kulacsát. A hűvös vízzel még az arcát is átmossa, hogy kicsit felfrissüljön a fogadó után. Ő már indulásra készen, már csak az a kérdés, hogy merre vezet az útjuk ma.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:50:17
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:50:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A főtér felé már nyugalommal haladnak, Syndra árnyékot vezetve kapkodja az óriás mellett a lábát, de tekintetével Anisst is próbálja figyelni. ~ Biztatóan kezdődik. ~ Simogatja meg lovát. *
- Persze, egyszer biztos megjegyzi a te neved is.
* Állapítja meg, de egy kacsintást is küld az ember felé. Talán az óriásnak nem mindig jó a memóriája, de attól még úgy tűnik számára, hogy foglalkozik Anissal. El is kezdi bizonygatni Morw, hogy memóriája igenis kifogástalan. ~ Kagan? És a tharg úrnő? Ez fenomenális! Ez jobban fog alakulni mint gondoltam! ~ Türelmesen hallgatja a neveket, amire csak egyre nagyobb mosoly húzódik a száján. ~ Illidary megfog sárgulni ezért az információért. ~ Tekintetével a behemót figyelmét keresi. *
- Tényleg sok nevet tudsz, bámulatos! * Kacsint rá Anissra, hogy ezzel leszűrje szándékait. * - Így nem is csoda, hogy nem tudsz néhány nevet még! Hisz oly sok nevet tudsz!
* Kuncog de nem gúnyból, inkább a lelkesedés uralja most a lelkiállapotát. *
- Lehetek olyan szemtelen, hogy kérdezzek a Tharg nemességről? Kíváncsivá tettél, ha ismered őket biztos tudod, hogy miket szeretnek csinálni, és a tényleges foglalkozásukat. Sok ijesztő mende mondát lehetett hallani róluk, de én ezekben nem akarok hinni. * Legyint a szabad kezével, hogy utána a főtéren Anissra vesse újra a tekintetét. *
- És Aniss te? Mivel foglalkozol? Van valami nagy célod?
* Tereli el a figyelmet, hogy ne csak egy irányban hangozzanak kérdések, így ha véletlenül még feszültség is keletkezhetne feloldja azt. *
- Morw, pontosan hol vannak ezek a Hangyákok? Illetve ha nem leszek túl szemtelen a Tharg kancellárról mi a véleményed? Azt hallottam, hogy igazán nagy kéjenc.
* Int ő is a város felé, hogy legalább ne maradjon le a terület búcsúztatásáról. Nyergébe pattanva kezét nyújtja a lánynak. *
- Gondolom nem akarsz bandukolni, van még mögöttem hely, ha szeretnéd.
* Mosolyodik rá kedvesen. Ha a háta mögé felszáll, akkor megcsodálhatja a nyakláncát. *
- Warg agyarak eredetileg, amiket pirosra festettem be.
* Mutatja neki, de nem veszi le a nyakából. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.28 22:04:43
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A főtér felé már nyugalommal haladnak, Syndra árnyékot vezetve kapkodja az óriás mellett a lábát, de tekintetével Anisst is próbálja figyelni. ~ Biztatóan kezdődik. ~ Simogatja meg lovát. *
- Persze, egyszer biztos megjegyzi a te neved is.
* Állapítja meg, de egy kacsintást is küld az ember felé. Talán az óriásnak nem mindig jó a memóriája, de attól még úgy tűnik számára, hogy foglalkozik Anissal. El is kezdi bizonygatni Morw, hogy memóriája igenis kifogástalan. ~ Kagan? És a tharg úrnő? Ez fenomenális! Ez jobban fog alakulni mint gondoltam! ~ Türelmesen hallgatja a neveket, amire csak egyre nagyobb mosoly húzódik a száján. ~ Illidary megfog sárgulni ezért az információért. ~ Tekintetével a behemót figyelmét keresi. *
- Tényleg sok nevet tudsz, bámulatos! * Kacsint rá Anissra, hogy ezzel leszűrje szándékait. * - Így nem is csoda, hogy nem tudsz néhány nevet még! Hisz oly sok nevet tudsz!
* Kuncog de nem gúnyból, inkább a lelkesedés uralja most a lelkiállapotát. *
- Lehetek olyan szemtelen, hogy kérdezzek a Tharg nemességről? Kíváncsivá tettél, ha ismered őket biztos tudod, hogy miket szeretnek csinálni, és a tényleges foglalkozásukat. Sok ijesztő mende mondát lehetett hallani róluk, de én ezekben nem akarok hinni. * Legyint a szabad kezével, hogy utána a főtéren Anissra vesse újra a tekintetét. *
- És Aniss te? Mivel foglalkozol? Van valami nagy célod?
* Tereli el a figyelmet, hogy ne csak egy irányban hangozzanak kérdések, így ha véletlenül még feszültség is keletkezhetne feloldja azt. *
- Morw, pontosan hol vannak ezek a Hangyákok? Illetve ha nem leszek túl szemtelen a Tharg kancellárról mi a véleményed? Azt hallottam, hogy igazán nagy kéjenc.
* Int ő is a város felé, hogy legalább ne maradjon le a terület búcsúztatásáról. Nyergébe pattanva kezét nyújtja a lánynak. *
- Gondolom nem akarsz bandukolni, van még mögöttem hely, ha szeretnéd.
* Mosolyodik rá kedvesen. Ha a háta mögé felszáll, akkor megcsodálhatja a nyakláncát. *
- Warg agyarak eredetileg, amiket pirosra festettem be.
* Mutatja neki, de nem veszi le a nyakából. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.28 22:04:43
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-28 10:26:53
Üzenet elküldve: 2022-03-28 10:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
- Jól van már no, nem haragszom. * Mondja sóhajtva, nehezen tudja kibírni néha e kedves óriás mellett. De ezek csak apróságok, tudja jól, hogy Morwon nem szándékosan szórakozik vele, de neki meg a hitelességes érdekében ki kell kérnie magának az ilyen apróságokat is. Hová lenne a világ, ha nem tenné?! Arra vonatkozóan ketten is kérdőre vonják Morwont, hogy miért jöttek ide, ha aztán másfelé mennek, csak egy szokásosnak mondható szakállas és érthetetlen válasz érkezik. Aniss lassan fordítja Syndra felé a fejét, ajkai felfelé kezdenek el görbülni. *
- Mókás vagy, Morwi! * Vigyorodik el végül, és magában elintézi egy gondolati vállrántással az egészet. Abban azért reménykedik, hogy nem egy elátkozott vidékbéli kútba kell lemászniuk végül, az erdőben lévő hangyákok üldözése helyett. Aztán hirtelen Morwon neveket(!) kezd el sorolni, méghozzá rövid jellemzéssel, Aniss pedig csak kapkodja a fejét. ~ Ismeri a Thargok vezérét? Ejjha! ~ Ő is hallott már arról a furcsa népségről ilyet is és olyat is, de soha nem találkozott még velük. Vagy, ha mégis Aniss nem ismerte fel őket. *
- Látod Syndra, van rá esélyem, hogy megjegyezze a nevem! * Piszkálódik még egy picit, de nem felejti el hozzátenni azt sem, amit gondolt az előbb. *
- De tényleg sok nevet ismersz! * Mondja kisebb csodálattal a hangjában és természetesen követi közben a főtérre az óriást. Megnézi magának Syndra lovát, de egyébként a feje tele van új információkkal, így éppen elfelejt kérdezni. *
- Igen, viszlát! Hozzuk a hangyákat nemsokára! * Int búcsút egy rövid időre ő is a városnak. *
- Szóval, mi az a vörös a hajadban? * Fordul egy kicsit Syndra felé, miközben kifelé indulnak a városból. Erőlteti a témát, mert valahol tetszik neki, mégis valahol furcsállja is ezt. Mindenképpen szeretné ismerni ezt a titkot, már csak Syndrán múlik, hogy megtud-e valami újat. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
- Jól van már no, nem haragszom. * Mondja sóhajtva, nehezen tudja kibírni néha e kedves óriás mellett. De ezek csak apróságok, tudja jól, hogy Morwon nem szándékosan szórakozik vele, de neki meg a hitelességes érdekében ki kell kérnie magának az ilyen apróságokat is. Hová lenne a világ, ha nem tenné?! Arra vonatkozóan ketten is kérdőre vonják Morwont, hogy miért jöttek ide, ha aztán másfelé mennek, csak egy szokásosnak mondható szakállas és érthetetlen válasz érkezik. Aniss lassan fordítja Syndra felé a fejét, ajkai felfelé kezdenek el görbülni. *
- Mókás vagy, Morwi! * Vigyorodik el végül, és magában elintézi egy gondolati vállrántással az egészet. Abban azért reménykedik, hogy nem egy elátkozott vidékbéli kútba kell lemászniuk végül, az erdőben lévő hangyákok üldözése helyett. Aztán hirtelen Morwon neveket(!) kezd el sorolni, méghozzá rövid jellemzéssel, Aniss pedig csak kapkodja a fejét. ~ Ismeri a Thargok vezérét? Ejjha! ~ Ő is hallott már arról a furcsa népségről ilyet is és olyat is, de soha nem találkozott még velük. Vagy, ha mégis Aniss nem ismerte fel őket. *
- Látod Syndra, van rá esélyem, hogy megjegyezze a nevem! * Piszkálódik még egy picit, de nem felejti el hozzátenni azt sem, amit gondolt az előbb. *
- De tényleg sok nevet ismersz! * Mondja kisebb csodálattal a hangjában és természetesen követi közben a főtérre az óriást. Megnézi magának Syndra lovát, de egyébként a feje tele van új információkkal, így éppen elfelejt kérdezni. *
- Igen, viszlát! Hozzuk a hangyákat nemsokára! * Int búcsút egy rövid időre ő is a városnak. *
- Szóval, mi az a vörös a hajadban? * Fordul egy kicsit Syndra felé, miközben kifelé indulnak a városból. Erőlteti a témát, mert valahol tetszik neki, mégis valahol furcsállja is ezt. Mindenképpen szeretné ismerni ezt a titkot, már csak Syndrán múlik, hogy megtud-e valami újat. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935