* A sötét jelenés, mint kósza, baljós gondolat szeli a várost, tűnő árny csupán a házak omladozó falán, néma neszezés, egy jelentéktelen élet csupán. Egy a sok elkanászodott, korcs rémálom közül, melyek a földön bolyongnak szüntelen, gyűlöletből, megvetésből, szánalomból gyúrt torzképek, síkos testű éji rémek.
Meghasadt lélekkel látta meg a holdat, nemes elf vérét híg, poshadt emberi vére mocskolja, egy hibás tárgyként félrehajított haszontalan fattyú. Ám nem hagyta el magát, a megvetésből, lesújtó pillantásokból kovácsolt gyűlöletet, mely máig forrón izzik benne, minden bensőséges kapcsolat iránt. Szörnyszülött, legalábbis annak látja magát, de nemesebbik énje visszatartja önmarcangoló karmát, s inkább más, rút lidércekbe mélyeszti inkább: wargokba, hárpiákba, tretilekbe, csilingelő aranyakért persze.
Léptei meg-meg csikordulnak a nyirkos macskaköveken, ahogyan a főtérre ér, méregzöld szemei komoran pásztázzák a kihalt éjszakát, a rideg házfalakat, az ablakokon kiszűrődő halovány fénycsóvákat. A szökőkútra tekint, aztán arra veszi az irányt, mintha láthatatlan kezek húznák, vonnák bábként maguk után, száraz ajkairól fakó pára gördül le lomhán. A szökőkút kövezetéig ballag, rezzenéstelen arccal tekint a lágyan fodrozódó víztükörre, s a pislákoló csillagok színtelen fényénél groteszk fantom bámul vissza rá. A néma hasonmás sápadt arcára csalárd mosoly hág, majd a kép szertefoszlik, ahogy a férfi keze a hideg vízbe márt, hűsítő cseppekkel permetezve képét, meg dúsan leomló, fakó üstökét. Beletúr a nedves fürtökbe, aztán új erőre kapva tekint most körbe a sötétbe burkolódzott téren. Sehol egy árva lélek, síri csend honol, csak kusza gondolatai visszhangoznak koponyájában szüntelen. Munkát keres, hogy valamiből meglegyen a napi betevő, ám számítása ezúttal cserben hagyta; remélte, hogy hirdetésre Arthenior főterén lelhet, de a közelben sehol egy tábla, mely kacifántos irománnyal hirdetné, hogy elkélne egy pengét forgató erős kéz. Lehunyja mélyzöld szemét, s nagyot szippant az éji levegőbe; mintha csak azt várná, hogy történjen valami, mire újra felnyitja lélektükreit. *