Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-04 14:43:01
Üzenet elküldve: 2014-08-04 14:43:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nem tud aludni... valamiért nem jön álom a szemére. ~Talán a szokatlan rend miatt? Többet aztán nem takarítok ~ Mivel aludni nem tud és nincs semmi más dolga miért ne kocsmázzon egyet? Úgyis régen volt a Pegazusban... Így hát elindul a szegénynegyeden keresztül a főtér felé ahol elakad, hisz eszébe jut mit játszott itt régen a szüleivel.~A kútnál volt a kedvenc helyünk. Onnan remek kilátás nyílt a kapura, és láthattuk hogy kik jönnek mennek, és próbáltuk kitalálni honnan származhatnak. Az én kedvencem az volt amikor messziről kellett fölismernem egyes fajtához tartozókat a lehető legmesszebbről. Azt mindig én nyertem. Egyszer pedig egy tündér annyira elfáradt hogy felült a kút kávájára és beleesett. Szerencsére a hideg víztől rögtön felébredt ezért nem süllyedt el, és én szaladtam az őrökért hogy jöjjenek mert valaki beleesett a kútba. Természetesen eleinte nem hittek nekem de látták hogy viszonylag nagy a tumultus a kútnál arra indultak. A tündér meg adott nekem 3 aranyat amiből kaptam egy csokit. Na de mindegy irány be a fogadóba hisz azért jöttem!~ És ezzel elindul a fogadó felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.05 14:36:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.05 14:36:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-04 10:17:43
Üzenet elküldve: 2014-08-04 10:17:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kezdet//
*Reggel van és Lyron Fir aki az imént érkezett meg Arthenior főterére bámészkodva járkál fel s alá gondolataiba merülve. ~Jó lenne, valakivel beszédbe elegyedni hátha tudok útitársat szerezni.~ Elindul hát a Pegazus fogadó felé hátha szerencsével jár. Útközben azon töri a fejét, hogy vajon ki lesz az a fogadóban, aki megkéri, hogy tartson vele a következő kalandjuk felé*
*Reggel van és Lyron Fir aki az imént érkezett meg Arthenior főterére bámészkodva járkál fel s alá gondolataiba merülve. ~Jó lenne, valakivel beszédbe elegyedni hátha tudok útitársat szerezni.~ Elindul hát a Pegazus fogadó felé hátha szerencsével jár. Útközben azon töri a fejét, hogy vajon ki lesz az a fogadóban, aki megkéri, hogy tartson vele a következő kalandjuk felé*
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-04 09:50:54
Üzenet elküldve: 2014-08-04 09:50:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezett a főtérre. Még világos van, ebből arra következtet az elf, hogy még van bőven ideje étkezésre. Láthatóan kisebb a tömeg, mint mondjuk egy órával ezelőtt, de még mindig sokan vannak ahhoz, hogy a saját tempójával mehessen. Mindig van valaki, aki pont elé botorkál. * - Elnézést, bocsánat... *Ezeket a szavakat mondogatja és egy kicsit jobban is halad... ~Ki is találhatnám addig, amíg oda érek, hogy mit veszek... Nem, majd ott ráérek. ~ mosolyog magában, s folytatja a "monológot" a tömeg kikerülése érdekében. *
- Elnézést... Köszönöm! Ne haragudjon. Elengedne?
~Meg tudnék most enni egy egész vadkant. ~ *nevet egyet, majd boldogan tapasztalja, hogy megerkezett. *
- Elnézést... Köszönöm! Ne haragudjon. Elengedne?
~Meg tudnék most enni egy egész vadkant. ~ *nevet egyet, majd boldogan tapasztalja, hogy megerkezett. *
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-03 12:03:06
Üzenet elküldve: 2014-08-03 12:03:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Reggel van még előtte áll az egész nap. Lerila vidáman lép ki a fogadó ajtaján.*
~Mi is legyen a mai program?~ *Gondolkodik, jelenleg nincsen megbízása, így felmerül benne a logikus gondolat, hogy keres valamit, amivel elég pénzt kereshet, hogy biztosítsa a napi betevőt. Még van egy kevés pénze, így egyelőre ez annyira nem sürgős.*
~Elmehetnék a piactérre, ott talán hallok valami pletykát, vagy találok egy megbízót.~
*Ez jó ötletnek tűnik, így el is indul a szegénynegyeden keresztül.*
~Mi is legyen a mai program?~ *Gondolkodik, jelenleg nincsen megbízása, így felmerül benne a logikus gondolat, hogy keres valamit, amivel elég pénzt kereshet, hogy biztosítsa a napi betevőt. Még van egy kevés pénze, így egyelőre ez annyira nem sürgős.*
~Elmehetnék a piactérre, ott talán hallok valami pletykát, vagy találok egy megbízót.~
*Ez jó ötletnek tűnik, így el is indul a szegénynegyeden keresztül.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-02 22:01:17
Üzenet elküldve: 2014-08-02 22:01:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lelkek//
*Szeme sem rebben, amikor megcáfolják, pedig ő igazán tudja, mit jelent az utcán élni, felnőni, és sokszor a máséból élni. Az is igaz persze, hogy gyakran verődtek csapatokba, egyfajta véd- és dacszövetségbe, ahol tényleg íratlan szabály volt megosztani a zsákmányt. Valószínűleg egy vadidegen koldus mellett ő is elmenne egy pillantást sem vetve rá.*
~Az életösztön mindenek felett.~
*Valószínűleg ez vezérli akkor is, amikor a kifakadása hallatán a hústorony kissé ledöbben és nem túl finoman nyugalomra inti őt, merthogy rögtön lecsillapodik, és most már tényleg jobbnak látja, ha nem feszíti tovább azt a bizonyos húrt. Jobb nem kísérteni a sorsot meg a felsőbb hatalmakat.*
- Jól van na, most mit vagy úgy oda?
*Nem állja meg egy kis pattogás nélkül, mert akkor meghazudtolná önmagát.*
- Te se örültél a sündisznózásnak, nem? Most meg hová mész?
*A világért sem mondana le a társaságról, most, hogy már talált valakit, aki nem akarja kapásból ledöfni a semmiért. Jó, kicsit erős kifejezés az, hogy semmiért, mert legtöbbször két mondattal ad rá okot, hogy körülötte bárki hirtelen szadista hajlamokat mutasson iránta. De akkor is megbecsülendő egy viszonylag pacifista társaság.
Lobogó hajjal fut a férfi után, a sikátor tér felőli bejáratánál utol is éri. Tőr nincs a kezében, futás közben olyan béna lenne, hogy valószínűleg a saját lábikrájában landolna a penge.*
- Na, mi a terv?
*Látszólag hamar megfeledkezik az előbbi kis közjátékról. Hogyisne, egy ekkora termetű ember mellett bárki kétszer meggondolja, hogy beléje kössön. Ami nagy előny, még akkor is, ha ehhez el kell viselnie, hogy a loboncát leminősítik pókhálónak.*
- Mehetnénk a Gazdagnegyedbe. Ott mindig jó a zsákmány.
~Meg akad remegős lábú ficsúr is, aki bármit megad, csak hogy ne bántsák a pofikáját...~
*Előre tervez, és nagyban gondolkodik, hogy mennyi hasznot húzhat a másikból. Az persze számításba sem esik nála, hogy ehhez a férfinak is lenne egy-két szava minden bizonnyal. A pofára esés, mint olyan, nincs a szótárában.*
*Szeme sem rebben, amikor megcáfolják, pedig ő igazán tudja, mit jelent az utcán élni, felnőni, és sokszor a máséból élni. Az is igaz persze, hogy gyakran verődtek csapatokba, egyfajta véd- és dacszövetségbe, ahol tényleg íratlan szabály volt megosztani a zsákmányt. Valószínűleg egy vadidegen koldus mellett ő is elmenne egy pillantást sem vetve rá.*
~Az életösztön mindenek felett.~
*Valószínűleg ez vezérli akkor is, amikor a kifakadása hallatán a hústorony kissé ledöbben és nem túl finoman nyugalomra inti őt, merthogy rögtön lecsillapodik, és most már tényleg jobbnak látja, ha nem feszíti tovább azt a bizonyos húrt. Jobb nem kísérteni a sorsot meg a felsőbb hatalmakat.*
- Jól van na, most mit vagy úgy oda?
*Nem állja meg egy kis pattogás nélkül, mert akkor meghazudtolná önmagát.*
- Te se örültél a sündisznózásnak, nem? Most meg hová mész?
*A világért sem mondana le a társaságról, most, hogy már talált valakit, aki nem akarja kapásból ledöfni a semmiért. Jó, kicsit erős kifejezés az, hogy semmiért, mert legtöbbször két mondattal ad rá okot, hogy körülötte bárki hirtelen szadista hajlamokat mutasson iránta. De akkor is megbecsülendő egy viszonylag pacifista társaság.
Lobogó hajjal fut a férfi után, a sikátor tér felőli bejáratánál utol is éri. Tőr nincs a kezében, futás közben olyan béna lenne, hogy valószínűleg a saját lábikrájában landolna a penge.*
- Na, mi a terv?
*Látszólag hamar megfeledkezik az előbbi kis közjátékról. Hogyisne, egy ekkora termetű ember mellett bárki kétszer meggondolja, hogy beléje kössön. Ami nagy előny, még akkor is, ha ehhez el kell viselnie, hogy a loboncát leminősítik pókhálónak.*
- Mehetnénk a Gazdagnegyedbe. Ott mindig jó a zsákmány.
~Meg akad remegős lábú ficsúr is, aki bármit megad, csak hogy ne bántsák a pofikáját...~
*Előre tervez, és nagyban gondolkodik, hogy mennyi hasznot húzhat a másikból. Az persze számításba sem esik nála, hogy ehhez a férfinak is lenne egy-két szava minden bizonnyal. A pofára esés, mint olyan, nincs a szótárában.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:56:08
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:56:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*A szegénynegyedet maga mögött hagyva a főtérre ér. Itt talán még több az ember (és egyéb lények), mint bárhol máshol a városban. A kút felé veszi az irányt. Nem iszik, csak lemossa az arcát ès kezét. Ezután szétnéz a nyüzsgő tömegben. Elindul a Pegazus dogasó felé. ~A legfontosabb étkezés a reggeli. Vétek lenne kihagyni, ha megtehetem. ~
És bizony megteheti. Nem üres zsebbel ment el otthonról. Persze nem akar túl drága reggelit. Inkább csak annyit eszik, hogy éppen jól lakjon. Elindul a Pegazus fogadó felé és már érzi a finom étel izét a szájában. Bármi legyen is az... * ~Mondjuk sült kolbász? Vagy szalonna? Ráérek ott is eldönteni. ~
És bizony megteheti. Nem üres zsebbel ment el otthonról. Persze nem akar túl drága reggelit. Inkább csak annyit eszik, hogy éppen jól lakjon. Elindul a Pegazus fogadó felé és már érzi a finom étel izét a szájában. Bármi legyen is az... * ~Mondjuk sült kolbász? Vagy szalonna? Ráérek ott is eldönteni. ~
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-02 07:11:26
Üzenet elküldve: 2014-08-02 07:11:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
~Na egy újabb város... ha jól látom Artheon... nem nem Arthenior, miért kell olyan magasba fölírni!~
*Ez az első gondolata amint megérkezik a város kapujához. Szerencsére későn ért ide, ezért alig 1-2 részeg embert lát az utcán*
~Ha részeg van, kocsmának is kell lennie. Lássuk csak merre... Ott ni! De bármennyire igénytelenek az átlagos kocsmák azért nem kéne szutykosan piszkosan bemenni egy magára valamit adó elfnek. -valójában egy elfnek nem is kéne kocsmáznia...-~
*Így hát elindul a tér közepén álló kút felé közben azon töpreng hogy vajon milyen kocsma lehet:*
~drága, vagyis katonák és gazdagok porontyai, vagy olcsó és a szegényebbek használják.~
*Közben odaér a kúthoz és nekiáll lemosni magáról az út porát...*
A hozzászólás írója (Meret Gettard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.02 07:12:46
*Ez az első gondolata amint megérkezik a város kapujához. Szerencsére későn ért ide, ezért alig 1-2 részeg embert lát az utcán*
~Ha részeg van, kocsmának is kell lennie. Lássuk csak merre... Ott ni! De bármennyire igénytelenek az átlagos kocsmák azért nem kéne szutykosan piszkosan bemenni egy magára valamit adó elfnek. -valójában egy elfnek nem is kéne kocsmáznia...-~
*Így hát elindul a tér közepén álló kút felé közben azon töpreng hogy vajon milyen kocsma lehet:*
~drága, vagyis katonák és gazdagok porontyai, vagy olcsó és a szegényebbek használják.~
*Közben odaér a kúthoz és nekiáll lemosni magáról az út porát...*
A hozzászólás írója (Meret Gettard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.02 07:12:46
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-08-01 11:53:37
Üzenet elküldve: 2014-08-01 11:53:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azel'ir Torran Anrad//
*A férfi kérdésére a mosoly csappan az arcán. Na nem, mert talán kissé zavarba jött, egyszerűen csak nem akar túlságosan tolakodó lenni. Ha túlságosan belemászik a férfi terébe, ha nagyon könnyű vérűnek mutatja magát a végén még az fogja lebuktatni. Ideje talán kicsit visszafognia magát. Ez azért sem rossz ötlet, mert kíváncsi eddig milyen benyomást ért el a férfinál. Ha közömbös maradt, az idegen nem fogja vágyni, hogy újra simuljon, hogy újra kissé bújjon hozzá, mint egy doromboló házi cica, de ha már most felkeltette az érdeklődését a a férfi talán magától fogja követelni a nő simulóbb figyelmét.*
- Hogy mindenkivel? Ugyan, Ön azért érdemelte ki, mert gyönyörű az úti társa.
*Kacsint rá apró mosollyal, ahogy lassan elengedi a karját, de futólag azért még végigcirógat rajta puha ujjbegyeivel. A ruhát is kissé megigazgatja magán, hogy alig fedett idomai most nagyobb takarásban legyenek.*
- És egyébként is, nálam jobb idegenvezetőt keresve sem találhat.
*Kacag fel halkan, ahogy végül lassan megindul a Szegénynegyed felé, alig pár lépéssel haladva csak a férfi előtt. Nem akar kerülőt tenni, így hiába, hogy nincs kedve otthonán végigsétálni egy ilyen idegennel, most az a legcélszerűbb.*
- Egyébként a nevem Afira.
*Pillant rá hátra halovány mosollyal, smaragd szemeit mélyen a kék íriszekbe fúrva. Olyan különös érzés a férfi mellett lenni. Egy pillanatra meg is felejtkezett tervéről. Sok tolvajláson van már túl, de mindeddig nem érezte azt, hogy színjátéka kellemesebb véget is érhetne, mint az arany bezsákmányolása. De most olyan felszabadultnak érzi magát, mintha szelíd álcája most annyira nem is lenne maszk. Minta egy rég elnyomott való kezdene a felszínre törni. Pedig ostobaság lenne, ha lankadna a lány figyelme. Ha mást nem, azt alaposan megtanította neki az élet, hogy a férfi veszélyesebb bármely vadállatnál. Óvatosabban kell velük bánni, s egyszerűbb, ha a lány használja ki őket, minthogy újra ő legyen az áldozati bárány.*
*A férfi kérdésére a mosoly csappan az arcán. Na nem, mert talán kissé zavarba jött, egyszerűen csak nem akar túlságosan tolakodó lenni. Ha túlságosan belemászik a férfi terébe, ha nagyon könnyű vérűnek mutatja magát a végén még az fogja lebuktatni. Ideje talán kicsit visszafognia magát. Ez azért sem rossz ötlet, mert kíváncsi eddig milyen benyomást ért el a férfinál. Ha közömbös maradt, az idegen nem fogja vágyni, hogy újra simuljon, hogy újra kissé bújjon hozzá, mint egy doromboló házi cica, de ha már most felkeltette az érdeklődését a a férfi talán magától fogja követelni a nő simulóbb figyelmét.*
- Hogy mindenkivel? Ugyan, Ön azért érdemelte ki, mert gyönyörű az úti társa.
*Kacsint rá apró mosollyal, ahogy lassan elengedi a karját, de futólag azért még végigcirógat rajta puha ujjbegyeivel. A ruhát is kissé megigazgatja magán, hogy alig fedett idomai most nagyobb takarásban legyenek.*
- És egyébként is, nálam jobb idegenvezetőt keresve sem találhat.
*Kacag fel halkan, ahogy végül lassan megindul a Szegénynegyed felé, alig pár lépéssel haladva csak a férfi előtt. Nem akar kerülőt tenni, így hiába, hogy nincs kedve otthonán végigsétálni egy ilyen idegennel, most az a legcélszerűbb.*
- Egyébként a nevem Afira.
*Pillant rá hátra halovány mosollyal, smaragd szemeit mélyen a kék íriszekbe fúrva. Olyan különös érzés a férfi mellett lenni. Egy pillanatra meg is felejtkezett tervéről. Sok tolvajláson van már túl, de mindeddig nem érezte azt, hogy színjátéka kellemesebb véget is érhetne, mint az arany bezsákmányolása. De most olyan felszabadultnak érzi magát, mintha szelíd álcája most annyira nem is lenne maszk. Minta egy rég elnyomott való kezdene a felszínre törni. Pedig ostobaság lenne, ha lankadna a lány figyelme. Ha mást nem, azt alaposan megtanította neki az élet, hogy a férfi veszélyesebb bármely vadállatnál. Óvatosabban kell velük bánni, s egyszerűbb, ha a lány használja ki őket, minthogy újra ő legyen az áldozati bárány.*
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-31 19:19:00
Üzenet elküldve: 2014-07-31 19:19:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Afira Quasse//
*A szép hosszú választ kihívóan, farkasszemmel hallgatja, így nem is csodálja, mikor a lány utána kerüli a tekintetét. Ez van ha az ember képes szemtől szembe nézni. A kacsintáson természetesen elmosolyodott, de nem érti, hogy miért hoz a legtöbb esetben zavarba egy nőt, ha idomai helyett a szemeit vizsgálja. Érdekesek a nők, nodehát nélkülük nem lenne a világ olyan, amilyen. Mindig is hitte, hogy az asszonyok és lányok hamarabb feltudják forgatni a körülöttük lévő dolgokat, ha akarják.*
-Szóval ízlésesnek tart?
*Enged egy szórakozott vigyort vörös hajú, lelkes segítője felé. Az esetlegesen felmerülő veszélyek igencsak érdekelnék, mivel úgy látszik a másik nagyon is tisztában van ezekkel a felmerülő problémákkal.*
-Valóban szép állat, ezt jól látta.
*Les fel megint a lány arcára, mivel az említésre vissza tekintett abba az iránya, hol a farkas bevette magát az erdőbe.*
-Ha szerencséje van, még láthatja...
*A mondatot direkt nyitva hagyja, hiszen így több értelmet rejthet. Bár ő maga sem tudja, hogy mire akar ezzel célozni, de a másik hadd gondolkodjon csak el rajta. Meglepődve érzi, hogy a lány mellé perdül, majd mosolyogva belé karol. Ez aztán a nyitottság, de csak jókedvűen mosolyog. Az eddig történtek igazán elnyerték tetszését.*
-Megtisztelne vele, de mondja, mindenkivel ilyen előzékeny, vagy csak én érdemeltem ki ezt az igazán pompás, kitüntetett figyelmét?
*Egyszerre bókol és tör a lényegre. Volt ideje kitanulni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.01 15:22:21, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*A szép hosszú választ kihívóan, farkasszemmel hallgatja, így nem is csodálja, mikor a lány utána kerüli a tekintetét. Ez van ha az ember képes szemtől szembe nézni. A kacsintáson természetesen elmosolyodott, de nem érti, hogy miért hoz a legtöbb esetben zavarba egy nőt, ha idomai helyett a szemeit vizsgálja. Érdekesek a nők, nodehát nélkülük nem lenne a világ olyan, amilyen. Mindig is hitte, hogy az asszonyok és lányok hamarabb feltudják forgatni a körülöttük lévő dolgokat, ha akarják.*
-Szóval ízlésesnek tart?
*Enged egy szórakozott vigyort vörös hajú, lelkes segítője felé. Az esetlegesen felmerülő veszélyek igencsak érdekelnék, mivel úgy látszik a másik nagyon is tisztában van ezekkel a felmerülő problémákkal.*
-Valóban szép állat, ezt jól látta.
*Les fel megint a lány arcára, mivel az említésre vissza tekintett abba az iránya, hol a farkas bevette magát az erdőbe.*
-Ha szerencséje van, még láthatja...
*A mondatot direkt nyitva hagyja, hiszen így több értelmet rejthet. Bár ő maga sem tudja, hogy mire akar ezzel célozni, de a másik hadd gondolkodjon csak el rajta. Meglepődve érzi, hogy a lány mellé perdül, majd mosolyogva belé karol. Ez aztán a nyitottság, de csak jókedvűen mosolyog. Az eddig történtek igazán elnyerték tetszését.*
-Megtisztelne vele, de mondja, mindenkivel ilyen előzékeny, vagy csak én érdemeltem ki ezt az igazán pompás, kitüntetett figyelmét?
*Egyszerre bókol és tör a lényegre. Volt ideje kitanulni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.01 15:22:21, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-30 16:45:51
Üzenet elküldve: 2014-07-30 16:45:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azel'ir Torran Anrad//
- A szemekből olyan dolgokat is ki tudsz olvasni, amire álmodban sem gondolnál... Mélyebben bele tudod magad fúrni az ember lelkébe egy pillantással, jobban megismered belőle, mint ha éveken keresztül minden áldott nap minden percét vele töltöd.
*Kacsint aprót, majd lassan felkel a kút széléről, s szembe fordul a férfival. Természetesen egyelőre most kerüli annak tekintetét. Az előbbi kis magyarázata után az hiányozna, hogy a férfi megpróbálja megfogadni okítását, s a szemeiből akarja kiolvasni azt a hátsó szándékot, ami a férfihoz vezette.*
- Vásárolni? Igen, a piac tökéletes. Ha gondolja szívesen elvezetem. Nem venném a lelkemre, ha egy ilyen ízléses férfinak bántódása esne. Azért ez a város is tartogat veszélyeket.
*Hogy ne tartogatna? Afira is egyfajta veszedelem, ha nem is feltétlenül életveszélyes. De épp elég gondot jelenthet. Amióta csak ide lépett, azóta jár rajta az esze, hogy minél hamarább kobozza el tőle az aranyat, ékszereket, bármit, ami értékes.*
- Szóval Agyar.. Gyönyörű állatnak tűnt, már amennyit megpillanthattam belőle.
*Bólint apró mosollyal, majd végül mellé penderülve karol is belé.*
- Nos, hogy gondolja? Szeretné, ha elkísérném a piactérre?
*Pillant is végül az arcára, ismét a szemeibe fúrva a tekintetét. Ha a férfi elfogadja az idegenvezetést, akkor lassú léptekkel indul is meg vele a Piactérre, ha még húzódzkodik kicsit, akkor puhítja még. Ideje van bőven. Az egész nap előtte áll.*
- A szemekből olyan dolgokat is ki tudsz olvasni, amire álmodban sem gondolnál... Mélyebben bele tudod magad fúrni az ember lelkébe egy pillantással, jobban megismered belőle, mint ha éveken keresztül minden áldott nap minden percét vele töltöd.
*Kacsint aprót, majd lassan felkel a kút széléről, s szembe fordul a férfival. Természetesen egyelőre most kerüli annak tekintetét. Az előbbi kis magyarázata után az hiányozna, hogy a férfi megpróbálja megfogadni okítását, s a szemeiből akarja kiolvasni azt a hátsó szándékot, ami a férfihoz vezette.*
- Vásárolni? Igen, a piac tökéletes. Ha gondolja szívesen elvezetem. Nem venném a lelkemre, ha egy ilyen ízléses férfinak bántódása esne. Azért ez a város is tartogat veszélyeket.
*Hogy ne tartogatna? Afira is egyfajta veszedelem, ha nem is feltétlenül életveszélyes. De épp elég gondot jelenthet. Amióta csak ide lépett, azóta jár rajta az esze, hogy minél hamarább kobozza el tőle az aranyat, ékszereket, bármit, ami értékes.*
- Szóval Agyar.. Gyönyörű állatnak tűnt, már amennyit megpillanthattam belőle.
*Bólint apró mosollyal, majd végül mellé penderülve karol is belé.*
- Nos, hogy gondolja? Szeretné, ha elkísérném a piactérre?
*Pillant is végül az arcára, ismét a szemeibe fúrva a tekintetét. Ha a férfi elfogadja az idegenvezetést, akkor lassú léptekkel indul is meg vele a Piactérre, ha még húzódzkodik kicsit, akkor puhítja még. Ideje van bőven. Az egész nap előtte áll.*
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-30 15:11:14
Üzenet elküldve: 2014-07-30 15:11:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
*Még hogy ő fésűhasználó? Ugyan már. Idejét sem tudja mikor használt utoljára olyat. Nem mintha éjjelente álomba sírná magát emiatt. Az igazság az, hogy jó pár napja még egy tisztességes fürdő sem jutott ki neki.*
- Hát nem, a fésű nem a barátom.
*Jegyzi meg foghegyről. De hogy a csórókról szóló "íratlan utcai törvény" hogy létezhet, azt nem tudja hirtelen felfogni.*
- Bah! Ne nevettess! *tör ki belőle* Még ilyet, hogy nem hagyja megdögleni?! Egy darab száraz kenyérért elmetszik egymás torkát. Leszúrják egymást, mint a rühös kutyákat szokás...
*Kicsit lehet, hogy belelohalta magát, de csak a saját tapasztalásai mondatják ezt vele. Mondhatná tovább is, de nem ez a sikátor a megfelelő hely arra, hogy a társadalom rákfenéiről értekezzenek. Inkább elharapja a további mondandóját és picit megköszörüli a torkát. Esik még pár szó almákról, meg miegymásról, majd Múgen picit megfeledkezve a feszült patthelyzetről megdicséri a lány haját. Azaz, csak megdicsérné. A Pókhálóhajú, szemmel láthatólag nem szívleli a megjegyzést és mint egy kis béka, felfújja magát sértettségében.*
- De hát...! Mi van veled?
*Horkan fel Múgen és arcán a méltatlanul ellene intézett puffogás miatt harag látszik.*
~"Még soha senki sem mondott nekem ilyen csúnyát." De hát most mondtam, hogy tetszik a haja színe!~
*Visszhangzik benne a lány felhorkanása míg méltatlankodik.*
- Vigyázz a nyelvedre, te lány! Nem tudom mi a fene ütött beléd! Húzzál bőrt a fogadra!
*Fortyan fel Múgen és "diszkréten felhívja a lány figyelmét arra a tényre, hogy talán bölcsebb lenne, ha most elhallgatna". A férfi még dobbant is jobb lábával, hogy nyomatékosítsa mondandóját, igaz ez nem tűnik fel neki, ösztönös gesztus csupán. Szemöldök-összevonva nézi a lányt, tekintete elég szúrós lehet. Aztán váratlanul...*
- Cöh... megdicsérem a haját erre ez nekem áll... *mondja csak magának miközben hátat fordít a lánynak és határozott léptekkel elindul kifelé a sikátorból* ...kaját bezzeg kunyerált volna...
*Még visszatekint bal válla felett, hogy mit csinál, mit reagál a másik. Utána lép-e? Marad-e? Mégis mi lesz a reakció? Bár leginkább attól "tart" Múgen, hogy újból villanni fog az a tőr és a lány "véletlenül" egy tűpárnának nézi, vagy tőr-tartó toknak a hátát. Az igen kellemetlen lenne.*
*Még hogy ő fésűhasználó? Ugyan már. Idejét sem tudja mikor használt utoljára olyat. Nem mintha éjjelente álomba sírná magát emiatt. Az igazság az, hogy jó pár napja még egy tisztességes fürdő sem jutott ki neki.*
- Hát nem, a fésű nem a barátom.
*Jegyzi meg foghegyről. De hogy a csórókról szóló "íratlan utcai törvény" hogy létezhet, azt nem tudja hirtelen felfogni.*
- Bah! Ne nevettess! *tör ki belőle* Még ilyet, hogy nem hagyja megdögleni?! Egy darab száraz kenyérért elmetszik egymás torkát. Leszúrják egymást, mint a rühös kutyákat szokás...
*Kicsit lehet, hogy belelohalta magát, de csak a saját tapasztalásai mondatják ezt vele. Mondhatná tovább is, de nem ez a sikátor a megfelelő hely arra, hogy a társadalom rákfenéiről értekezzenek. Inkább elharapja a további mondandóját és picit megköszörüli a torkát. Esik még pár szó almákról, meg miegymásról, majd Múgen picit megfeledkezve a feszült patthelyzetről megdicséri a lány haját. Azaz, csak megdicsérné. A Pókhálóhajú, szemmel láthatólag nem szívleli a megjegyzést és mint egy kis béka, felfújja magát sértettségében.*
- De hát...! Mi van veled?
*Horkan fel Múgen és arcán a méltatlanul ellene intézett puffogás miatt harag látszik.*
~"Még soha senki sem mondott nekem ilyen csúnyát." De hát most mondtam, hogy tetszik a haja színe!~
*Visszhangzik benne a lány felhorkanása míg méltatlankodik.*
- Vigyázz a nyelvedre, te lány! Nem tudom mi a fene ütött beléd! Húzzál bőrt a fogadra!
*Fortyan fel Múgen és "diszkréten felhívja a lány figyelmét arra a tényre, hogy talán bölcsebb lenne, ha most elhallgatna". A férfi még dobbant is jobb lábával, hogy nyomatékosítsa mondandóját, igaz ez nem tűnik fel neki, ösztönös gesztus csupán. Szemöldök-összevonva nézi a lányt, tekintete elég szúrós lehet. Aztán váratlanul...*
- Cöh... megdicsérem a haját erre ez nekem áll... *mondja csak magának miközben hátat fordít a lánynak és határozott léptekkel elindul kifelé a sikátorból* ...kaját bezzeg kunyerált volna...
*Még visszatekint bal válla felett, hogy mit csinál, mit reagál a másik. Utána lép-e? Marad-e? Mégis mi lesz a reakció? Bár leginkább attól "tart" Múgen, hogy újból villanni fog az a tőr és a lány "véletlenül" egy tűpárnának nézi, vagy tőr-tartó toknak a hátát. Az igen kellemetlen lenne.*
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-30 13:24:52
Üzenet elküldve: 2014-07-30 13:24:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lelkek//
*A régi trükkök mindig - vagyis többnyire - jól beválnak, ezt bizonyítja a férfi nyilvánvaló megrökönyödése is. A lánynak ennyi elég is volt, hogy tudja, nyert ügye van, mármint olyan szempontból, hogy ma nem fogja kardélre hányva végezni. Természetesen az egy másik kérdés, hogy mi lesz a kimenetele ennek aa felettébb érdekes helyzetnek, mert azt nem tudja; nem jós ő, hogy bármit is előre lásson. Jelenleg azonban teljesen meg van elégedve a helyzet kézben tartásával.*
~A szánalom nagy úr, mint mindig.~
*Egészségtelen mennyiségű büszkesége ellenére sosem átallott az együttérzésre egy kicsit rájátszani. Más dolog volt tényleg kis nyomorultnak lenni, más pedig csak annak látszani, ezt megtanították neki az utcán töltött hosszú évek.
Lemondó sóhajjal rázza meg a fejét, haja repked körülötte.*
- Kár. Mondjuk, tényleg nem úgy nézel ki, mint aki a fésűhasználók táborát erősíti...
*Reméli, ez a kis élc még belefér a szituáció furcsa és tág keretei közé, annál is inkább, mert riposztból rögtön visszakapja. De azért azt sem hagyja felelet nélkül.*
- Íratlan utcai törvény, hogy csóró a csórót nem hagyja megdögleni.
*Minek szégyellje, ha egyszer az. Üvölt róla, meg a ruháiról, nem fogja a buta dámát játszani.*
- Ja, egy kicsit. Reggel még volt két almám, most kettővel kevesebb van, és egyiket sem ettem meg.
*Kis kalandja a mélységiekkel nem volt éppen szerencsés kimenetelűnek mondható. Az emlék hatására elfintorodik, de aztán egészen másvalami miatt torzul el az arca.*
- Hogy... micsoda?
*Máskor fülsértően éles hangja most nem több rekedt suttogásnál. Szemeiben a mélységes döbbenet ül. Nem, a dicsérő jelzőt már nem hallotta meg, vagy el sem jutott a tudatáig.*
- Pókháló? Hogy pókháló?
*Fújtat és prüszköl, körmei a szénaboglyát tépik a feje tetején. Ha valamire hiú, hát az a haja színe, bár éppen amiatt jutott neki ilyen szánalmas sors.*
- Még soha senki sem mondott nekem ilyen csúnyát.
*Duzzogva összefonja a karjait maga előtt, halvány szemöldökei ráncba húzódnak. Most egészen olyan, mint egy kislány, pedig - évei számát tekintve - már felnőtt.*
- Én se mondom neked, hogy a fejeden haj helyett egy sündisznó tanyázik, amúgy meg úgy nézel ki, mint aki egy egész disznót lenyel minden reggel.
*Rémület suhan át rajta, jobb kezét ajkára tapasztja, mintha ezzel semmissé tudná tenni az előbbi szavait.*
- Hoppá. Vagy mégis mondom?
* De messze csúszott most az a tőr a ruhaujjában! Kár volt előre örülnie, hogy ezt ép bőrrel megússza.*
*A régi trükkök mindig - vagyis többnyire - jól beválnak, ezt bizonyítja a férfi nyilvánvaló megrökönyödése is. A lánynak ennyi elég is volt, hogy tudja, nyert ügye van, mármint olyan szempontból, hogy ma nem fogja kardélre hányva végezni. Természetesen az egy másik kérdés, hogy mi lesz a kimenetele ennek aa felettébb érdekes helyzetnek, mert azt nem tudja; nem jós ő, hogy bármit is előre lásson. Jelenleg azonban teljesen meg van elégedve a helyzet kézben tartásával.*
~A szánalom nagy úr, mint mindig.~
*Egészségtelen mennyiségű büszkesége ellenére sosem átallott az együttérzésre egy kicsit rájátszani. Más dolog volt tényleg kis nyomorultnak lenni, más pedig csak annak látszani, ezt megtanították neki az utcán töltött hosszú évek.
Lemondó sóhajjal rázza meg a fejét, haja repked körülötte.*
- Kár. Mondjuk, tényleg nem úgy nézel ki, mint aki a fésűhasználók táborát erősíti...
*Reméli, ez a kis élc még belefér a szituáció furcsa és tág keretei közé, annál is inkább, mert riposztból rögtön visszakapja. De azért azt sem hagyja felelet nélkül.*
- Íratlan utcai törvény, hogy csóró a csórót nem hagyja megdögleni.
*Minek szégyellje, ha egyszer az. Üvölt róla, meg a ruháiról, nem fogja a buta dámát játszani.*
- Ja, egy kicsit. Reggel még volt két almám, most kettővel kevesebb van, és egyiket sem ettem meg.
*Kis kalandja a mélységiekkel nem volt éppen szerencsés kimenetelűnek mondható. Az emlék hatására elfintorodik, de aztán egészen másvalami miatt torzul el az arca.*
- Hogy... micsoda?
*Máskor fülsértően éles hangja most nem több rekedt suttogásnál. Szemeiben a mélységes döbbenet ül. Nem, a dicsérő jelzőt már nem hallotta meg, vagy el sem jutott a tudatáig.*
- Pókháló? Hogy pókháló?
*Fújtat és prüszköl, körmei a szénaboglyát tépik a feje tetején. Ha valamire hiú, hát az a haja színe, bár éppen amiatt jutott neki ilyen szánalmas sors.*
- Még soha senki sem mondott nekem ilyen csúnyát.
*Duzzogva összefonja a karjait maga előtt, halvány szemöldökei ráncba húzódnak. Most egészen olyan, mint egy kislány, pedig - évei számát tekintve - már felnőtt.*
- Én se mondom neked, hogy a fejeden haj helyett egy sündisznó tanyázik, amúgy meg úgy nézel ki, mint aki egy egész disznót lenyel minden reggel.
*Rémület suhan át rajta, jobb kezét ajkára tapasztja, mintha ezzel semmissé tudná tenni az előbbi szavait.*
- Hoppá. Vagy mégis mondom?
* De messze csúszott most az a tőr a ruhaujjában! Kár volt előre örülnie, hogy ezt ép bőrrel megússza.*
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 22:18:11
Üzenet elküldve: 2014-07-29 22:18:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Afira Quasse//
*Le sem veszi szemét a lányról, bár továbbra is szemeiből próbálja kiolvasni az igazságot. Ha valami még érdekli, hát arra ráér majd még később, de ő a valódi személyre kíváncsi, nem pedig a külső mázra. Talán ezért is tartják egyesek furcsa férfinak.*
-Most érkeztem és igen, valami olyasmi lehetek.
*Még csak ki sem használja szívdöglesztő külsejét. Mondjuk ez nem minden esetben igaz. A bókra kapott reakció viszont igazán lenyűgözi.*
~Nocsak. Még a végén kiderül, hogy nem kevés a sütni valója.~
-Akkor tehát a pillantás is egyfajta tükör?
*Értékeli az elvont, frappáns mégis csipkelődő válaszokat. A helyszínt kérdve, pedig nagyon is beletalált a hölgyemény származásába. Ráadásul nem is akármennyire Artheniori. Aki úgy ismer egy várost, mint a tenyerét, az sok-sok ideje róhatja már a hely utcáit és rejtett kis zugait. Élvezi ahogy a lány tetőtől talpig végig méri. Nyilván semmit se bíz a véletlenre.*
-Akkor ugye tud mutatni egy helyet, ahol vásárolhatok néhány dolgot? Mondjuk egy piacot.
*A kérdés akár kijelentés is lehetne. Csupán a másikon múlik annak értelmezése. Továbbra is a kút szélének dőlve figyeli a lányt, s amíg az egy kicsit elmereng, körbetekint a főtéren. Igazán pompás kis placc, bizonyára sokat költöttek rá annak idején. Legalább is kellő energiát fektettek a mini paradicsom létrehozásába. A csöndet megtörő kérdés még akár meg is lephetné, de inkább csak elfojt magában egy elismerő kacajt, s helyette egyszerű mosollyal néz a lányra.*
~Tehát látta... ~
-Igen. Agyarnak hívják és úgy gondolta elmegy riogatni az itteni erdő többi teremtményét.
*Úgy válaszol rá, mintha minden napi dolog esett volna csak szóba, pedig egy farkas társasága már önmagában nem alapvető. Kíváncsi meddig mehet el. Majd kiderül. Szereti az érdekes dolgokat, miknek csak a végén derül ki, hogy boldog vagy sírós könnycseppekkel záródnak.*
*Le sem veszi szemét a lányról, bár továbbra is szemeiből próbálja kiolvasni az igazságot. Ha valami még érdekli, hát arra ráér majd még később, de ő a valódi személyre kíváncsi, nem pedig a külső mázra. Talán ezért is tartják egyesek furcsa férfinak.*
-Most érkeztem és igen, valami olyasmi lehetek.
*Még csak ki sem használja szívdöglesztő külsejét. Mondjuk ez nem minden esetben igaz. A bókra kapott reakció viszont igazán lenyűgözi.*
~Nocsak. Még a végén kiderül, hogy nem kevés a sütni valója.~
-Akkor tehát a pillantás is egyfajta tükör?
*Értékeli az elvont, frappáns mégis csipkelődő válaszokat. A helyszínt kérdve, pedig nagyon is beletalált a hölgyemény származásába. Ráadásul nem is akármennyire Artheniori. Aki úgy ismer egy várost, mint a tenyerét, az sok-sok ideje róhatja már a hely utcáit és rejtett kis zugait. Élvezi ahogy a lány tetőtől talpig végig méri. Nyilván semmit se bíz a véletlenre.*
-Akkor ugye tud mutatni egy helyet, ahol vásárolhatok néhány dolgot? Mondjuk egy piacot.
*A kérdés akár kijelentés is lehetne. Csupán a másikon múlik annak értelmezése. Továbbra is a kút szélének dőlve figyeli a lányt, s amíg az egy kicsit elmereng, körbetekint a főtéren. Igazán pompás kis placc, bizonyára sokat költöttek rá annak idején. Legalább is kellő energiát fektettek a mini paradicsom létrehozásába. A csöndet megtörő kérdés még akár meg is lephetné, de inkább csak elfojt magában egy elismerő kacajt, s helyette egyszerű mosollyal néz a lányra.*
~Tehát látta... ~
-Igen. Agyarnak hívják és úgy gondolta elmegy riogatni az itteni erdő többi teremtményét.
*Úgy válaszol rá, mintha minden napi dolog esett volna csak szóba, pedig egy farkas társasága már önmagában nem alapvető. Kíváncsi meddig mehet el. Majd kiderül. Szereti az érdekes dolgokat, miknek csak a végén derül ki, hogy boldog vagy sírós könnycseppekkel záródnak.*
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 21:39:04
Üzenet elküldve: 2014-07-29 21:39:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azel'ir Torran Anrad//
*Ahogy végre tekintetük találkozik angyalibb mosolyt ölt magára. Szerencsére külseje ritkán tükrözi azt a bensőt, ami néha démonnak is megbélyegezheti. A tündéri arcocska, a ravasz, de rabul ejtő smaragd szempár, pajkos hullámokban aláhulló vörös tincsei... Mégis ki gondolná, hogy egy haszonleső kis tolvajjal néz farkasszemet?*
- Szóval új itt a városban? Talán vándor?
*Pillantását le sem véve a jövevényről simít végig a szökőkút szélén, majd le is huppanva mosolyodik el gyermeki kíváncsisággal fürkészve a megkapó arcot.*
- A víz torzít, de nem is az az igazi tükör. Csupán csak a külcsínt tárja fel szabálytalan formában, az igazi tükör inkább egy egyszerű pillantás.
*Bólint végül a férfi kérdésére, miközben el is szakad a mélykék szemektől.*
- Igen, a városban élek, olyan jól ismerve, akár a tenyerem.
*Sandít is vissza rá, ahogy lassan végigméri. Egyszerű kíváncsiságnak tűnhet, de valójában bizony már azt térképezi fel, hová rejthette a férfi esetleges vagyontárgyait. Ékszerek, míves fegyverek, erszény teletömve arannyal. Bármi, amiből jó pénzt csinálhat. Amikor a vizsgálódásban egyre feljebb ér kissé felvonja a szemöldökeit. A férfi szemei nem alig fedett idomaira tapadnak, hanem nyíl egyenesen az ő szemeit fürkészi. Kissé összezavarodva billenti félre a fejét. Nem szokta meg, hogy egy férfi vele szemben nem tolakodó már az első pillanattól kezdve. De ez az idegen olyan különös. Tekintete barátságos, viselkedése nyugodt, nem gyanakvó, egyszerűen csak kedves. Lényéből illem, figyelmesség árad. Noha ilyen esetekben leggyakrabban ocsmány, túlfűtött vadakkal, vagy gyakorlatlan, izgága ficsúrokkal hozta össze a sors. Viszont most úgy érzi egy úriemberrel van dolga. Talán kicsivel nehezebb dolga lesz, hisz az előbbiek figyelme egy bájos mosolytól, egy kacér pillantástól azonnal lankad, viszont egy tiszta fejű férfit talán nehezebb lesz behálózni, mint ahogy elsőre gondolná. De mégis ki az a férfi, aki képes ellenállni egy csábos mosolynak, aki nem veszi észre az alig ruha alatt rejlő vonzó formákat? Afira nem tart attól, hogy esetleg üres kézzel kéne elkullognia, csupán csak kissé elhúzódhat ez a mai akciója.*
- Jól láttam, hogy az imént egy farkas társaságában érkeztél?
*Töri meg a hirtelen csendet, ami alatt egy pillanatig elkalandozott milyen is lehet egy ilyen gyengéd férfi karjai közé bújni. Amikor végre igazán nő lehet nem pedig egy cédát alakító, egyszerű kis tolvaj.*
*Ahogy végre tekintetük találkozik angyalibb mosolyt ölt magára. Szerencsére külseje ritkán tükrözi azt a bensőt, ami néha démonnak is megbélyegezheti. A tündéri arcocska, a ravasz, de rabul ejtő smaragd szempár, pajkos hullámokban aláhulló vörös tincsei... Mégis ki gondolná, hogy egy haszonleső kis tolvajjal néz farkasszemet?*
- Szóval új itt a városban? Talán vándor?
*Pillantását le sem véve a jövevényről simít végig a szökőkút szélén, majd le is huppanva mosolyodik el gyermeki kíváncsisággal fürkészve a megkapó arcot.*
- A víz torzít, de nem is az az igazi tükör. Csupán csak a külcsínt tárja fel szabálytalan formában, az igazi tükör inkább egy egyszerű pillantás.
*Bólint végül a férfi kérdésére, miközben el is szakad a mélykék szemektől.*
- Igen, a városban élek, olyan jól ismerve, akár a tenyerem.
*Sandít is vissza rá, ahogy lassan végigméri. Egyszerű kíváncsiságnak tűnhet, de valójában bizony már azt térképezi fel, hová rejthette a férfi esetleges vagyontárgyait. Ékszerek, míves fegyverek, erszény teletömve arannyal. Bármi, amiből jó pénzt csinálhat. Amikor a vizsgálódásban egyre feljebb ér kissé felvonja a szemöldökeit. A férfi szemei nem alig fedett idomaira tapadnak, hanem nyíl egyenesen az ő szemeit fürkészi. Kissé összezavarodva billenti félre a fejét. Nem szokta meg, hogy egy férfi vele szemben nem tolakodó már az első pillanattól kezdve. De ez az idegen olyan különös. Tekintete barátságos, viselkedése nyugodt, nem gyanakvó, egyszerűen csak kedves. Lényéből illem, figyelmesség árad. Noha ilyen esetekben leggyakrabban ocsmány, túlfűtött vadakkal, vagy gyakorlatlan, izgága ficsúrokkal hozta össze a sors. Viszont most úgy érzi egy úriemberrel van dolga. Talán kicsivel nehezebb dolga lesz, hisz az előbbiek figyelme egy bájos mosolytól, egy kacér pillantástól azonnal lankad, viszont egy tiszta fejű férfit talán nehezebb lesz behálózni, mint ahogy elsőre gondolná. De mégis ki az a férfi, aki képes ellenállni egy csábos mosolynak, aki nem veszi észre az alig ruha alatt rejlő vonzó formákat? Afira nem tart attól, hogy esetleg üres kézzel kéne elkullognia, csupán csak kissé elhúzódhat ez a mai akciója.*
- Jól láttam, hogy az imént egy farkas társaságában érkeztél?
*Töri meg a hirtelen csendet, ami alatt egy pillanatig elkalandozott milyen is lehet egy ilyen gyengéd férfi karjai közé bújni. Amikor végre igazán nő lehet nem pedig egy cédát alakító, egyszerű kis tolvaj.*
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 20:52:26
Üzenet elküldve: 2014-07-29 20:52:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Afira Quasse//
*Mindkét tenyerét a vízbe mártja, majd mossa meg arcát a felfrissülés végett. Szemeit csukva tartja egy kicsikét, s miközben a szökőkút peremét támasztja, hagyja, hogy a cseppek szépen lassan folyjanak végig arcán. Nem tudja mit várjon ettől a várostól, ettől a naptól, így mikor kinyitja kéken villanó szempárját, meglepett mosollyal méri fel a víz tükrében hullámzó vörös hajú lány képét. Ő sem fordítja fel tekintetét a hús-vér leányra, hanem csak a víz felszínén ringatózó fantomkép szemeit pásztázza. Megkeresi szemeit, s annak köszön, ha már az eset így esett.*
-Valóban, de a hosszú út még kellemesebbé teszi talán, mint amilyen valójában.
*Csak a válasz után les fel az érkezőre, majd fordul meg és dől háttal a szökőkútnak keresztbe font karokkal.*
-Még csinosabb, mint amilyennek a vízben látszott.
*Süti el első bókját, miközben felméri, kivel is van dolga.*
-Idevalósi?
*Szeret azzal szórakozni, hogy megpróbálja kitalálni az emberek foglalkozásait. A lenge ruha alapján már be is osztotta volna a lányt egy kevésbé magasztos szintbe, de a szemében csillogó titokzatosság még sem juttatja őt erre a következtetésre. Igazán szép teremtés. Nem is tudja mikor látott utoljára ilyen bájos arcocskát.*
~Ki vagy te szép hölgy?~
*Tekint rá kíváncsi, de barátságos tekintettel, amiben a lány csupán annyit furcsállhat, hogy egyéb testrészei felmérései helyett a mélykék tekintetek egyenesen az övébe fúródnak.*
*Mindkét tenyerét a vízbe mártja, majd mossa meg arcát a felfrissülés végett. Szemeit csukva tartja egy kicsikét, s miközben a szökőkút peremét támasztja, hagyja, hogy a cseppek szépen lassan folyjanak végig arcán. Nem tudja mit várjon ettől a várostól, ettől a naptól, így mikor kinyitja kéken villanó szempárját, meglepett mosollyal méri fel a víz tükrében hullámzó vörös hajú lány képét. Ő sem fordítja fel tekintetét a hús-vér leányra, hanem csak a víz felszínén ringatózó fantomkép szemeit pásztázza. Megkeresi szemeit, s annak köszön, ha már az eset így esett.*
-Valóban, de a hosszú út még kellemesebbé teszi talán, mint amilyen valójában.
*Csak a válasz után les fel az érkezőre, majd fordul meg és dől háttal a szökőkútnak keresztbe font karokkal.*
-Még csinosabb, mint amilyennek a vízben látszott.
*Süti el első bókját, miközben felméri, kivel is van dolga.*
-Idevalósi?
*Szeret azzal szórakozni, hogy megpróbálja kitalálni az emberek foglalkozásait. A lenge ruha alapján már be is osztotta volna a lányt egy kevésbé magasztos szintbe, de a szemében csillogó titokzatosság még sem juttatja őt erre a következtetésre. Igazán szép teremtés. Nem is tudja mikor látott utoljára ilyen bájos arcocskát.*
~Ki vagy te szép hölgy?~
*Tekint rá kíváncsi, de barátságos tekintettel, amiben a lány csupán annyit furcsállhat, hogy egyéb testrészei felmérései helyett a mélykék tekintetek egyenesen az övébe fúródnak.*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 19:32:27
Üzenet elküldve: 2014-07-29 19:32:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azel'ir Torran Anrad//
*A város még épp, hogy csak ébredezik. A tömeg nem szállta meg a főteret sem. Csak lassacskán tárulnak ki az ablakok, apránként jelennek meg a lakók az utcákon, oly lassan, ahogy a nap kúszik fel az égre. Épp ez az időszak való Afirának egy kis felderítésre.
A frss, kora reggeli levegő eltölti a tüdejét. Jobban is szereti, mint a szegénynegyed bűzét.
Ahogy kilép a főtérre a nap még gyenge sugarai vörös tincseit, melyek szabadon hullanak alá egészen derekáig, szinte tűzzé festi. Hófehér bőrét, mit csupán csak egy lenge, női ruha fed, csillogóvá varázsolja a reggeli harmat. Így sétál ki, majd mint egy áldozatára váró vadállat úgy vezeti végig tekintetét a téren.*
- Egy farkas?
*Állapodik meg a tekintete az idegenen, ahogy az a távozó állat után pillant. Ritkán lát olyan utazót, aki ló helyett más úti társat választ magának. Főleg, hogy az épp egy farkas.
De talán ma szerencséje lesz. Egy idegen, aki ha szerencséje van a legkevésbé sem ismeri a várost. Ha Afira magára vállalja az idegenvezető szerepét talán könnyű szerrel szerezheti meg az erszényét. Hisz a nő tud igen tenyérbemászó lenni, nem ügy.
Amikor a férfi elfordul és a kúthoz lép apró vigyorral indul is meg felé. Kissé a víz fölé hajol, onnan pillantva az idegen vízen hullámzó tükörképére.*
- Igazán frissítő, igaz?
*A sunyi vigyor szelíd mosollyá szelídül, ideje megkezdeni a színjátékot.*
*A város még épp, hogy csak ébredezik. A tömeg nem szállta meg a főteret sem. Csak lassacskán tárulnak ki az ablakok, apránként jelennek meg a lakók az utcákon, oly lassan, ahogy a nap kúszik fel az égre. Épp ez az időszak való Afirának egy kis felderítésre.
A frss, kora reggeli levegő eltölti a tüdejét. Jobban is szereti, mint a szegénynegyed bűzét.
Ahogy kilép a főtérre a nap még gyenge sugarai vörös tincseit, melyek szabadon hullanak alá egészen derekáig, szinte tűzzé festi. Hófehér bőrét, mit csupán csak egy lenge, női ruha fed, csillogóvá varázsolja a reggeli harmat. Így sétál ki, majd mint egy áldozatára váró vadállat úgy vezeti végig tekintetét a téren.*
- Egy farkas?
*Állapodik meg a tekintete az idegenen, ahogy az a távozó állat után pillant. Ritkán lát olyan utazót, aki ló helyett más úti társat választ magának. Főleg, hogy az épp egy farkas.
De talán ma szerencséje lesz. Egy idegen, aki ha szerencséje van a legkevésbé sem ismeri a várost. Ha Afira magára vállalja az idegenvezető szerepét talán könnyű szerrel szerezheti meg az erszényét. Hisz a nő tud igen tenyérbemászó lenni, nem ügy.
Amikor a férfi elfordul és a kúthoz lép apró vigyorral indul is meg felé. Kissé a víz fölé hajol, onnan pillantva az idegen vízen hullámzó tükörképére.*
- Igazán frissítő, igaz?
*A sunyi vigyor szelíd mosollyá szelídül, ideje megkezdeni a színjátékot.*
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 16:05:42
Üzenet elküldve: 2014-07-29 16:05:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Csoportos séta //
*A fél-elf kedvéért, no meg túl fáradt a vitához, inkább visszanyeli a további megjegyzéseit arról, hogy mennyire találja város színesítőnek az olyan jelenségeket, mint a tűzről pattant felcser. Nincs baja sem a harsány, sem az örök vidám és komolytalan jellemekkel, megvan a maguk bája. De a modortalanság és a mások meg- vagy átvágása már egészen más kérdés számára. És az aranycsórós kísérlete számára annak minősült.
Abban viszont egyetértenek, hogy jobb lenne visszamenni a fogadóhoz, mert a hosszúra nyúlt nap meglehetősen kimerítőre sikerült.*
- Rendben, akkor induljunk. Úgy látom, Luuna már inkább vízszintesben lenne. *Kuncog halkan, hiszen elcsípte, amint a másik elf lány az ásítással vív ádáz küzdelmet. Ami azt illeti, neki sem kellene már sok hozzá, hogy hasonló küzdelembe bonyolódjon. Sőt, mintha az ásítás ragadós lenne, benne is egyre nagyobb az ingerencia, hogy kövesse a példát.
Idefelé nagyjából megjegyezte az utat, hiszen nem árt, ha egyedül is visszatalál a piacra gardedámok sereglete nélkül is, de ahogy áthaladnak megint a Szegénynegyeden, inkább nem nagyon nézelődik, csak maga elé bámulva követi az utat. Amit egyébként is megtenne valószínűleg, hiszen mégis csak csökkennek a látási viszonyok, nem akar semmibe sem belelépni, főleg nem egy kósza gödörbe, hogy aztán kimenjen a bokája. Vagy egyenesen kitörjön.
A Főtérre érve valósággal szinte megint fellélegez. Sajnálja a negyed lakóit, de a hideg rázza a környéktől, és a nyugtalanság, vagy talán egyenesen a félelem végig mardosta belül. Ha nem is tehetnek róla az ott lakók, hogy ilyen a hely, vagy odakerültek, a szegénység is azon negatív dolgok közé tartoznak, amik rossz dolgokat szülhetnek, akár kényszerből, akár, mert kifordította a jellemet.*
- Szóval, a Pegazus fogadó. Akkor mind a hárman ott szállunk meg? És főleg ugye ma már csak oda akarunk menni. *Kérdezi reménykedve, az utolsó séta már az ő erőtartalékait is felemésztette. Még ébren van, de szemhéjain már csak kisebb résen át tudja nézni a sötétbe borult világot.*
- Hmm... esetleg még egy vacsora lefekvés előtt jól esne. *Hát igen, a hosszú út alatt nem sokat evett, nem nagyon állt meg pihenni, csak amikor már muszáj volt, se ezt bizony az étel gondolatára a következő pillanatban már jelzi is a gyomra egy halk korgással.*
*A fél-elf kedvéért, no meg túl fáradt a vitához, inkább visszanyeli a további megjegyzéseit arról, hogy mennyire találja város színesítőnek az olyan jelenségeket, mint a tűzről pattant felcser. Nincs baja sem a harsány, sem az örök vidám és komolytalan jellemekkel, megvan a maguk bája. De a modortalanság és a mások meg- vagy átvágása már egészen más kérdés számára. És az aranycsórós kísérlete számára annak minősült.
Abban viszont egyetértenek, hogy jobb lenne visszamenni a fogadóhoz, mert a hosszúra nyúlt nap meglehetősen kimerítőre sikerült.*
- Rendben, akkor induljunk. Úgy látom, Luuna már inkább vízszintesben lenne. *Kuncog halkan, hiszen elcsípte, amint a másik elf lány az ásítással vív ádáz küzdelmet. Ami azt illeti, neki sem kellene már sok hozzá, hogy hasonló küzdelembe bonyolódjon. Sőt, mintha az ásítás ragadós lenne, benne is egyre nagyobb az ingerencia, hogy kövesse a példát.
Idefelé nagyjából megjegyezte az utat, hiszen nem árt, ha egyedül is visszatalál a piacra gardedámok sereglete nélkül is, de ahogy áthaladnak megint a Szegénynegyeden, inkább nem nagyon nézelődik, csak maga elé bámulva követi az utat. Amit egyébként is megtenne valószínűleg, hiszen mégis csak csökkennek a látási viszonyok, nem akar semmibe sem belelépni, főleg nem egy kósza gödörbe, hogy aztán kimenjen a bokája. Vagy egyenesen kitörjön.
A Főtérre érve valósággal szinte megint fellélegez. Sajnálja a negyed lakóit, de a hideg rázza a környéktől, és a nyugtalanság, vagy talán egyenesen a félelem végig mardosta belül. Ha nem is tehetnek róla az ott lakók, hogy ilyen a hely, vagy odakerültek, a szegénység is azon negatív dolgok közé tartoznak, amik rossz dolgokat szülhetnek, akár kényszerből, akár, mert kifordította a jellemet.*
- Szóval, a Pegazus fogadó. Akkor mind a hárman ott szállunk meg? És főleg ugye ma már csak oda akarunk menni. *Kérdezi reménykedve, az utolsó séta már az ő erőtartalékait is felemésztette. Még ébren van, de szemhéjain már csak kisebb résen át tudja nézni a sötétbe borult világot.*
- Hmm... esetleg még egy vacsora lefekvés előtt jól esne. *Hát igen, a hosszú út alatt nem sokat evett, nem nagyon állt meg pihenni, csak amikor már muszáj volt, se ezt bizony az étel gondolatára a következő pillanatban már jelzi is a gyomra egy halk korgással.*
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 14:37:22
Üzenet elküldve: 2014-07-29 14:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ahmesa//
*A lány lesütött tekintettel áll, és csak egy fej bólintással jelezte, hogy hallotta, amit Látigoniz mondott neki.
~Most miért nem válaszol? Elvitte a cica a nyelvét? Vagy még mindig az előbbi miatt van zavarban? Érdekes teremtés. Az előbb még úgy beszélt, mint aki élvezi, most meg nem akar megszólalni.~
Még a gondolat végére sem ér, mikor az elf nagy nehezen ráemeli a tekintetét, és újabb bólintással választ adva a korábban elhangzott kérdésre.*
~Így azért már egy fokkal jobb, hogy nem a földet nézegeti a lába előtt. Bár igaz nem hétköznapi látvány. Már csak a hangja hiányzik, de ami késik nem múlik. Hát akkor itt az ideje továbbállni.~
-Indulhatunk is. Pár perc csak amíg elérjük a fogadót.*Csendben indulnak el egymás mellett. ~Vajon miért hallgat még mindig?~ Látigoniz felidézi magában a korábban elhangzott szavakat. ~Kiinduló pontnak megteszi.~ Kicsit hűvösebb esti levegőt hord magával a szél.*
-Kellemes időnk van.~Réved el egy pillanatra.~ A fogadóban majd eszünk valami finomat, én is megéheztem az út alatt, és az eső engem is elkapott a minap. Egyik pillanatról a másikra kezdett el esni. Szerencsére találtam menedéket arra az időre. *Emlékezik vissza.* Lassan be fog köszönteni a perzselő homok hava. Gondolom te is ismered a legendákat. Szerinted tényleg megtörténtek, vagy csak mese az egész?* Kérdezi a lánytól barátságosan, és észre sem veszi, hogy már a fogadó elé is értek.*
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 14:39:33
*A lány lesütött tekintettel áll, és csak egy fej bólintással jelezte, hogy hallotta, amit Látigoniz mondott neki.
~Most miért nem válaszol? Elvitte a cica a nyelvét? Vagy még mindig az előbbi miatt van zavarban? Érdekes teremtés. Az előbb még úgy beszélt, mint aki élvezi, most meg nem akar megszólalni.~
Még a gondolat végére sem ér, mikor az elf nagy nehezen ráemeli a tekintetét, és újabb bólintással választ adva a korábban elhangzott kérdésre.*
~Így azért már egy fokkal jobb, hogy nem a földet nézegeti a lába előtt. Bár igaz nem hétköznapi látvány. Már csak a hangja hiányzik, de ami késik nem múlik. Hát akkor itt az ideje továbbállni.~
-Indulhatunk is. Pár perc csak amíg elérjük a fogadót.*Csendben indulnak el egymás mellett. ~Vajon miért hallgat még mindig?~ Látigoniz felidézi magában a korábban elhangzott szavakat. ~Kiinduló pontnak megteszi.~ Kicsit hűvösebb esti levegőt hord magával a szél.*
-Kellemes időnk van.~Réved el egy pillanatra.~ A fogadóban majd eszünk valami finomat, én is megéheztem az út alatt, és az eső engem is elkapott a minap. Egyik pillanatról a másikra kezdett el esni. Szerencsére találtam menedéket arra az időre. *Emlékezik vissza.* Lassan be fog köszönteni a perzselő homok hava. Gondolom te is ismered a legendákat. Szerinted tényleg megtörténtek, vagy csak mese az egész?* Kérdezi a lánytól barátságosan, és észre sem veszi, hogy már a fogadó elé is értek.*
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 14:39:33
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 09:56:07
Üzenet elküldve: 2014-07-29 09:56:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Látigoniz//
*Nem veheti észre a fiú kedves mosolyát, mivel nem tudja elhessegetni fejéből a kétes gondolatokat, ezért a tekintetét sem meri visszafordítani a földről. A faragott kövek szinte tökéletes precizitással lettek egymáshoz illesztve a lábuk alatt. Látszik, hogy nagy gonddal fektették le, nem csak néhány évre, évszázadokra tervezve. Nem is lát egy kis hibát sem rajtuk, pedig unhatatlanul koptatja őket a járókelők hatalmas serege, nap mint nap. Az építészeti téma kicsit eltereli a figyelmét a zavaráról. Gyakran esik meg vele hasonló, egyik percben még az égen úszó, pufók felhőket csodálja, majd a következőben az erdő lehullt, színes leveleit gyűjtögeti. Az élet egyszerű, hétköznapi szépségei mindig is hatást gyakoroltak rá. Ezt azonban nem sorolja a hibái közé, inkább azoknak rója fel, akik nem képesek meglátni ezeket a kis gyöngyszemeket, csak a rossz dolgokat. A mélyebb merengéstől a fiú válasza téríti el. A lassacskán halványodó pír újra erőre kap, de ezúttal a lelkesedés jeleként.*
~Látigoniz Jukoniszta, nem hétköznapi név. Legalábbis felénk nem. És még a fecsegésemre is odafigyel. Ez így még kínosabb. Jobb lesz odafigyelnem ezekre.~
*A felkérésre csak bólint egyet és küzd a kényszer ellen, hogy újra a földre szegezze tekintetét
~Gyerünk már, nem vagyok én ennyire nyámnyila. Tessék rá nézni!~ Sikerül rajta tartania a szemét, de nem szól. Aprót biccent a fejével, majd egy kicsit tétova mosoly jelzi, hogy készen áll követni Látigonizt. Megteszi az első lépést és nekiindul a tömegnek, mikor átsuhan valami a fején. Az előbb nem is tudatosult benne igazán. Mikor a fiú a nevén szólította, annyira természetesen hangzott, mintha csak egy családtagja szólította volna. Talán a városi forgatag ezt a közvetlenséget hozza ki az ide tévedőből, vagy vezetője jellemvonásának sajátja?*
*Nem veheti észre a fiú kedves mosolyát, mivel nem tudja elhessegetni fejéből a kétes gondolatokat, ezért a tekintetét sem meri visszafordítani a földről. A faragott kövek szinte tökéletes precizitással lettek egymáshoz illesztve a lábuk alatt. Látszik, hogy nagy gonddal fektették le, nem csak néhány évre, évszázadokra tervezve. Nem is lát egy kis hibát sem rajtuk, pedig unhatatlanul koptatja őket a járókelők hatalmas serege, nap mint nap. Az építészeti téma kicsit eltereli a figyelmét a zavaráról. Gyakran esik meg vele hasonló, egyik percben még az égen úszó, pufók felhőket csodálja, majd a következőben az erdő lehullt, színes leveleit gyűjtögeti. Az élet egyszerű, hétköznapi szépségei mindig is hatást gyakoroltak rá. Ezt azonban nem sorolja a hibái közé, inkább azoknak rója fel, akik nem képesek meglátni ezeket a kis gyöngyszemeket, csak a rossz dolgokat. A mélyebb merengéstől a fiú válasza téríti el. A lassacskán halványodó pír újra erőre kap, de ezúttal a lelkesedés jeleként.*
~Látigoniz Jukoniszta, nem hétköznapi név. Legalábbis felénk nem. És még a fecsegésemre is odafigyel. Ez így még kínosabb. Jobb lesz odafigyelnem ezekre.~
*A felkérésre csak bólint egyet és küzd a kényszer ellen, hogy újra a földre szegezze tekintetét
~Gyerünk már, nem vagyok én ennyire nyámnyila. Tessék rá nézni!~ Sikerül rajta tartania a szemét, de nem szól. Aprót biccent a fejével, majd egy kicsit tétova mosoly jelzi, hogy készen áll követni Látigonizt. Megteszi az első lépést és nekiindul a tömegnek, mikor átsuhan valami a fején. Az előbb nem is tudatosult benne igazán. Mikor a fiú a nevén szólította, annyira természetesen hangzott, mintha csak egy családtagja szólította volna. Talán a városi forgatag ezt a közvetlenséget hozza ki az ide tévedőből, vagy vezetője jellemvonásának sajátja?*
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:50:19
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:50:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ahmesa//
*Kíváncsian várja a lány válaszát. Most, hogy felállt, jobban szemügyre tudja venni az elfet.
~Kellemes teremtésnek látszik. Bizonyára nagy utat tett mire megérkezett. Remélem rábólint az ajánlatomra, úgyis rég volt már, hogy társaságom akadt. Hosszú volt az út, és csak ritkán futottam össze valakivel.~
Mire feleszmélhetne gondolataiból, már kapja is a beleegyező választ, és megtudja, hogy Belkeskurd Ahmesagilnak hívják.
~Tehát Ahmesa. Szép név, illik hozzá.~
A lány teljesen belemerül a mondandójába. Csak úgy árad belőle a szó. A fél-elf kedvesen elmosolyodik rajta egy pillanatra.
~Aranyos, ahogy megfeledkezve magáról beleéli magát abba, amit mond.~
Mint derült égből villámcsapás, olyan váratlanul hallgat el. Látigoniz meglepődik a hirtelen beálló csend hallatán. A lány arcára vándorol tekintette, és látja, hogy enyhe pír játszik rajta.
~Csak nem, zavarban van? Pedig még nem is beszélt olyan sokat. Csak megfeledkezett magáról egy kicsit.~ Enyhén elmosolyodik a reakción.*
-Örülök, hogy megismertelek Ahmesa. Az én nevem Látigoniz Jukoniszta. Általában Látigoniznak, vagy csak egyszerűen Júnak hívnak. Válasz kedved szerint. A fogadó nincsen messze, és ha jól tudom, főtt éttel is kapható.*A lány válla felett elnézve látja, hogy a nap utolsó sugaraival köszön el.~Ideje lenne indulni.~ A tekintetét visszavezeti lányhoz.*
-A beszélgetést út közben is folytathatjuk. Mi lenne ha indulnánk, mielőtt még teljesen ránk sötétedik?
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 22:53:50
*Kíváncsian várja a lány válaszát. Most, hogy felállt, jobban szemügyre tudja venni az elfet.
~Kellemes teremtésnek látszik. Bizonyára nagy utat tett mire megérkezett. Remélem rábólint az ajánlatomra, úgyis rég volt már, hogy társaságom akadt. Hosszú volt az út, és csak ritkán futottam össze valakivel.~
Mire feleszmélhetne gondolataiból, már kapja is a beleegyező választ, és megtudja, hogy Belkeskurd Ahmesagilnak hívják.
~Tehát Ahmesa. Szép név, illik hozzá.~
A lány teljesen belemerül a mondandójába. Csak úgy árad belőle a szó. A fél-elf kedvesen elmosolyodik rajta egy pillanatra.
~Aranyos, ahogy megfeledkezve magáról beleéli magát abba, amit mond.~
Mint derült égből villámcsapás, olyan váratlanul hallgat el. Látigoniz meglepődik a hirtelen beálló csend hallatán. A lány arcára vándorol tekintette, és látja, hogy enyhe pír játszik rajta.
~Csak nem, zavarban van? Pedig még nem is beszélt olyan sokat. Csak megfeledkezett magáról egy kicsit.~ Enyhén elmosolyodik a reakción.*
-Örülök, hogy megismertelek Ahmesa. Az én nevem Látigoniz Jukoniszta. Általában Látigoniznak, vagy csak egyszerűen Júnak hívnak. Válasz kedved szerint. A fogadó nincsen messze, és ha jól tudom, főtt éttel is kapható.*A lány válla felett elnézve látja, hogy a nap utolsó sugaraival köszön el.~Ideje lenne indulni.~ A tekintetét visszavezeti lányhoz.*
-A beszélgetést út közben is folytathatjuk. Mi lenne ha indulnánk, mielőtt még teljesen ránk sötétedik?
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 22:53:50
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772