Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-25 18:40:43
Üzenet elküldve: 2013-10-25 18:40:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A reggeli nap meleg sugarai ébresztik. Kissé bágyadtan néz az istállóba beszüremlő fényre, és mosolyogva konstatálja, hogy kellemes illat, és a csődöre lelkes ropogtatása fogadja. Ezek szerint az istállófiú megdolgozott a pénzéért.
Ugyanez a látvány fogadja, amikor Gebe boxába néz. Az ostoba ember. Milyen ajándékot hagyott itt neki!
Kedve lenne felkacagni, de inkább nem teszi. Két lóval kell ma törődnie, és ez a tény felvidítja. Tesztelni kívánja Gebe ügyességét, és le kell lovagolnia a csődört. Annak sem árt egy edzés. De előbb önmagát látja el, hisz szüksége lenne némi táplálékra, bár azért ma is ellop egy almát az elkényeztetett csődörszajha adagjából.
Almával a szájában kezd el felöltözködni, magára vonja a bőrvértet, mely szerencsére már megszáradt a tegnapi vihar után, csípőjére kerül öve a tegezével, hátára pedig az íjtartó, melybe ezúttal felajzva kerül a hatvan fontos vadászíj. Egy pillanatra sincs kedve megválni tőle.
Hosszú, szőke hajából kibontja a szalagot, és szétteríti az összetapadt szálakat. Egy marék szalmával fésüli szét a csomókat, és a víz által összenemezelt tincseket, majd ismét szép, rendezett varkocsba fonja a fakó, szinte tejfelszőke, ám igen erősszálú haját. Köpenye még mindig vizes, így azt hagyja az istállóban száradni, különben is, jó illata lesz. A széna, és a lovak közelsége biztos átitatja majd, és a vadállatok kevésbé fogják érezni rajta azokat a lemoshatatlan parfümaromákat, melyekkel nap, mint nap fújnia kellett magát, anyja kérésére. Gyűlölte. Szívből.
Megelégedéssel indul meg a fogadóba, és ott reggelizik is, végül úgy határoz, hogy a kellemes napsütésben kissé átmelengeti tagjait a Főtéren. Határozott, egyenes tartással lép ki a vaskos ajtón, és a fényes tűzkorong felé fordítja arcát. Haragoszöld szemét lehunyja, és élvezi a melengető napsugarakat, melyek lassan előcsalják az apró szeplőket makulátlan bőre alól, bájosan pöttyözve vonásait.*
~Csinálj velük valamit!~*csattant anyja hangja.*~Úri nő nem jár napra, és nincsenek ilyen otromba kelések az arcán. Mit csináltál a karoddal megint? Szégyen. Hogy fogsz így férjhez menni?~
~Ezekhez sehogy!~*közölte határozottan, mire csak egy lemondó sóhaj volt a válasz anyja részéről.*
~Ade, tudom, hogy nehéz, de nekünk ez jutott. Azon vagyok, hogy megtanítsam neked, hogy érheted el, hogy jobb legyen az életed, mint nekem, de én nem tudok helyetted győzedelmeskedni. Nem megy.~
~Nem érdekel az általad kínált élet.~*közölte határozottan, és sarkon fordult.*
~Azonnal gyere vissza!~*hallotta anyja üvöltését, ahogy felmászott a kihalt, poros nemesi villa első emeletére, és magára zárta a szobája ajtaját.
Az éjszakát a rengetegben töltötte, mert tudta, hogy az ismét kámforrá vált szolgálók rendelkeztek kulccsal minden szobához, és ezek most anyjához kerültek.
Természetesen még több szeplővel tért vissza, és még hosszabb cirkusz várta. De legalább azon az éjszakán boldog volt.
Hasonló reggel volt az is. Hasonló napsütéssel. Szórakozottan mosolyogva lép el a fogadó ajtaja elől, és indul a szökőkút mellé.
Lépte nyomán minden alkalommal megzörrennek a rőttollú vesszők tegezében. Éppen akkor ér a kúthoz, mikor a másik elf felnéz, tekintetük egy pillanatra találkozik.
Ade arcán egy hűs, féloldalas mosoly jelenik meg. Biccent a másik felé, ajkáról határozott üdvözlés szól népe nyelvén, mérsékelt hangerővel. Kissé talán katonás. Kissé talán kemény.*
- Üdv az utazónak!
*Ezzel nem is méltatja többre a férfit. Látja, hogy népéből való, harcosféle. Kissé talán ironikus, hogy mennyire hasonlóan fest két messziről jött elf. Ugyanúgy tegez lóg övükről, íj van náluk, és Ade hátában is övén ott lóg egy egyszerű nyúzókés, melyet előszeretettel használ, ha úgy hozza a sors.
Megszemléli magát a víz tükrében, egy kósza tincset füle mögé igazít, majd megáll, szemét ismét lehunyja, két kezét háta mögött összefonja, fejét kissé felemeli, és hagyja, hogy a nap ismét átjárja minden tagját.
Kényelmes terpeszállásban teszi mindezt, tartása egyenes, és határozott. Hagy merészkedjenek elő a szeplők. Már nem kell őket véka alá rejteni.*
Ugyanez a látvány fogadja, amikor Gebe boxába néz. Az ostoba ember. Milyen ajándékot hagyott itt neki!
Kedve lenne felkacagni, de inkább nem teszi. Két lóval kell ma törődnie, és ez a tény felvidítja. Tesztelni kívánja Gebe ügyességét, és le kell lovagolnia a csődört. Annak sem árt egy edzés. De előbb önmagát látja el, hisz szüksége lenne némi táplálékra, bár azért ma is ellop egy almát az elkényeztetett csődörszajha adagjából.
Almával a szájában kezd el felöltözködni, magára vonja a bőrvértet, mely szerencsére már megszáradt a tegnapi vihar után, csípőjére kerül öve a tegezével, hátára pedig az íjtartó, melybe ezúttal felajzva kerül a hatvan fontos vadászíj. Egy pillanatra sincs kedve megválni tőle.
Hosszú, szőke hajából kibontja a szalagot, és szétteríti az összetapadt szálakat. Egy marék szalmával fésüli szét a csomókat, és a víz által összenemezelt tincseket, majd ismét szép, rendezett varkocsba fonja a fakó, szinte tejfelszőke, ám igen erősszálú haját. Köpenye még mindig vizes, így azt hagyja az istállóban száradni, különben is, jó illata lesz. A széna, és a lovak közelsége biztos átitatja majd, és a vadállatok kevésbé fogják érezni rajta azokat a lemoshatatlan parfümaromákat, melyekkel nap, mint nap fújnia kellett magát, anyja kérésére. Gyűlölte. Szívből.
Megelégedéssel indul meg a fogadóba, és ott reggelizik is, végül úgy határoz, hogy a kellemes napsütésben kissé átmelengeti tagjait a Főtéren. Határozott, egyenes tartással lép ki a vaskos ajtón, és a fényes tűzkorong felé fordítja arcát. Haragoszöld szemét lehunyja, és élvezi a melengető napsugarakat, melyek lassan előcsalják az apró szeplőket makulátlan bőre alól, bájosan pöttyözve vonásait.*
~Csinálj velük valamit!~*csattant anyja hangja.*~Úri nő nem jár napra, és nincsenek ilyen otromba kelések az arcán. Mit csináltál a karoddal megint? Szégyen. Hogy fogsz így férjhez menni?~
~Ezekhez sehogy!~*közölte határozottan, mire csak egy lemondó sóhaj volt a válasz anyja részéről.*
~Ade, tudom, hogy nehéz, de nekünk ez jutott. Azon vagyok, hogy megtanítsam neked, hogy érheted el, hogy jobb legyen az életed, mint nekem, de én nem tudok helyetted győzedelmeskedni. Nem megy.~
~Nem érdekel az általad kínált élet.~*közölte határozottan, és sarkon fordult.*
~Azonnal gyere vissza!~*hallotta anyja üvöltését, ahogy felmászott a kihalt, poros nemesi villa első emeletére, és magára zárta a szobája ajtaját.
Az éjszakát a rengetegben töltötte, mert tudta, hogy az ismét kámforrá vált szolgálók rendelkeztek kulccsal minden szobához, és ezek most anyjához kerültek.
Természetesen még több szeplővel tért vissza, és még hosszabb cirkusz várta. De legalább azon az éjszakán boldog volt.
Hasonló reggel volt az is. Hasonló napsütéssel. Szórakozottan mosolyogva lép el a fogadó ajtaja elől, és indul a szökőkút mellé.
Lépte nyomán minden alkalommal megzörrennek a rőttollú vesszők tegezében. Éppen akkor ér a kúthoz, mikor a másik elf felnéz, tekintetük egy pillanatra találkozik.
Ade arcán egy hűs, féloldalas mosoly jelenik meg. Biccent a másik felé, ajkáról határozott üdvözlés szól népe nyelvén, mérsékelt hangerővel. Kissé talán katonás. Kissé talán kemény.*
- Üdv az utazónak!
*Ezzel nem is méltatja többre a férfit. Látja, hogy népéből való, harcosféle. Kissé talán ironikus, hogy mennyire hasonlóan fest két messziről jött elf. Ugyanúgy tegez lóg övükről, íj van náluk, és Ade hátában is övén ott lóg egy egyszerű nyúzókés, melyet előszeretettel használ, ha úgy hozza a sors.
Megszemléli magát a víz tükrében, egy kósza tincset füle mögé igazít, majd megáll, szemét ismét lehunyja, két kezét háta mögött összefonja, fejét kissé felemeli, és hagyja, hogy a nap ismét átjárja minden tagját.
Kényelmes terpeszállásban teszi mindezt, tartása egyenes, és határozott. Hagy merészkedjenek elő a szeplők. Már nem kell őket véka alá rejteni.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-25 14:43:28
Üzenet elküldve: 2013-10-25 14:43:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes nap a mai, egy felhő sincs az égen, süt a nap, egy kis szellő is fújdogál. Ezen a napon érkezik a város kapujához Huron Uilosson, egy nemes elf, aki a nemesek között is kitűnik a fajtájából. Az elfek az erdő szülöttei és annak tisztelői, de Ő nem ilyen családban nevelkedett, az Ő családja akár az emberi felső réteg úgy élt és él most is a megmaradt pár tagja. Fényűzés, pompa, szép ruhák, drága dolgok. Ezek meg is határozták Huron viselkedését, néha ugyanis túlságosan is fent tudja hordani az orrát. Határozott léptekkel halad a városkapu felé közben fel-feltekint a város házaira és falára. A házak tetői között átfénylő nap sugarai pedig kissé meg is vakítják ezért inkább újra leviszi tekintetét maga elé miközben szemeit dörzsöli.
A kapuban álló őrökről tudomást sem vetve lépi át a város határát. Immáron bent van. A főtér látványa nem nyűgözi le, hisz eddig is fényűzésben élt, miért épp most érdekelné a szépen megmunkált dolgok egy városban.
Körbetekint a főtéren, a tömeg kicsit nyomasztó számára, nem szokott hozzá ennyi emberhez, de hamar túlteszi magát ezen, csak első ránézésre olyan rossz ez a sok, nyüzsgő alak.
Kezében egy papírt szorongat, kissé gyűrötten. Még egyszer rátekint majd begyűri, a szépen megmunkált bőrvértje, alatta lévő drága szövetből készült inge közé. Onnan nem esik ki, elég szorosan fogatta magára a páncélzatot.
Újra körbenéz és most szeme megakad a szökőkúton, nem mintha nem látott volna szökőkutat, de most valami késztetést érez arra, hogy oda menjen. Így is tesz, szépen odasétál a kúthoz majd a szélére támaszkodva tekint bele a víztükörbe. Olyan látvány fogadja aminek nem örül de együtt tud élni vele. Az arca az, vagyis ami rajta van. Egy hosszabb rúnajel díszíti az arcát. Ezt akkor kapta mikor egy mágusfélével került összetűzésbe, szerencsére a varázslat nem volt effektív, de nyomot hagyott. A mágus viszont már nem él.
Nézi magát a vízben egy darabig, a jelhez nyúl, kicsit forgatja a fejét, és úgy is szemügyre veszi. Már megszokta, hogy ott van, csak mégis kicsit fura amikor tükörbe néz, hogy ott éktelenkedik, lehet másoknak alig észrevehető, hisz nem sokkal sötétebb mint bőre színe, de neki mégis feltűnő, nem ez az az arc ami régen az övé volt.
Abba is hagyja az arca nézegetését és bele is mártja a kezét a szökőkút hűs vizébe. Kicsit megmossa, hogy lejöjjön a kosz ami az út közben tapadt tenyerére, majd feláll és egy közeli padra leül, hogy kicsit pihenjen és élvezze a napsütést.*
A kapuban álló őrökről tudomást sem vetve lépi át a város határát. Immáron bent van. A főtér látványa nem nyűgözi le, hisz eddig is fényűzésben élt, miért épp most érdekelné a szépen megmunkált dolgok egy városban.
Körbetekint a főtéren, a tömeg kicsit nyomasztó számára, nem szokott hozzá ennyi emberhez, de hamar túlteszi magát ezen, csak első ránézésre olyan rossz ez a sok, nyüzsgő alak.
Kezében egy papírt szorongat, kissé gyűrötten. Még egyszer rátekint majd begyűri, a szépen megmunkált bőrvértje, alatta lévő drága szövetből készült inge közé. Onnan nem esik ki, elég szorosan fogatta magára a páncélzatot.
Újra körbenéz és most szeme megakad a szökőkúton, nem mintha nem látott volna szökőkutat, de most valami késztetést érez arra, hogy oda menjen. Így is tesz, szépen odasétál a kúthoz majd a szélére támaszkodva tekint bele a víztükörbe. Olyan látvány fogadja aminek nem örül de együtt tud élni vele. Az arca az, vagyis ami rajta van. Egy hosszabb rúnajel díszíti az arcát. Ezt akkor kapta mikor egy mágusfélével került összetűzésbe, szerencsére a varázslat nem volt effektív, de nyomot hagyott. A mágus viszont már nem él.
Nézi magát a vízben egy darabig, a jelhez nyúl, kicsit forgatja a fejét, és úgy is szemügyre veszi. Már megszokta, hogy ott van, csak mégis kicsit fura amikor tükörbe néz, hogy ott éktelenkedik, lehet másoknak alig észrevehető, hisz nem sokkal sötétebb mint bőre színe, de neki mégis feltűnő, nem ez az az arc ami régen az övé volt.
Abba is hagyja az arca nézegetését és bele is mártja a kezét a szökőkút hűs vizébe. Kicsit megmossa, hogy lejöjjön a kosz ami az út közben tapadt tenyerére, majd feláll és egy közeli padra leül, hogy kicsit pihenjen és élvezze a napsütést.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-20 14:15:43
Üzenet elküldve: 2013-10-20 14:15:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Nayuz a szegénynegyedből lassan a főtérre ér. A mocskos, szürke házakat és embereket felváltják a szép, sőt néhol díszes házak és a mosolygó, színes ruhás emberek. Mintha még a nap is jobban sütne. A főtér látványosságai, mint a márványszobor, vagy a szökőkút nem nagyon izgatják a fiatal sötételfet, legalább úgy ismeri őket mint a tenyerét, vagy a kikötőbeli szajhákat.
Nyugodt, sőt lassú léptekkel a Pegazus fogadó felé halad, közben az egyik kedvenc versét dúdolgatja, ami egy medve, egy királylány és egy részeg ork közötti kártyapartiról szól. És arról ami utána következett. Lassan odaér a Pegazus fogadóhoz. Megáll a kőből épült, hatalmas épület előtt, melynek vastag faajtaja fölött vékony fenyőfa tábla lóg, rajta a fogadó nevével. Nayuz némi tétovázás után lenyomja a napon felmelegedett jókora fémkilincset és némi meleg étel, no meg esetleg valami jó kis itóka reményében belép a fogadóba, amelyben már jó párszor megfordult különböző tisztességes, vagy nem épp tisztességes okokból.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 14:16:30
Nyugodt, sőt lassú léptekkel a Pegazus fogadó felé halad, közben az egyik kedvenc versét dúdolgatja, ami egy medve, egy királylány és egy részeg ork közötti kártyapartiról szól. És arról ami utána következett. Lassan odaér a Pegazus fogadóhoz. Megáll a kőből épült, hatalmas épület előtt, melynek vastag faajtaja fölött vékony fenyőfa tábla lóg, rajta a fogadó nevével. Nayuz némi tétovázás után lenyomja a napon felmelegedett jókora fémkilincset és némi meleg étel, no meg esetleg valami jó kis itóka reményében belép a fogadóba, amelyben már jó párszor megfordult különböző tisztességes, vagy nem épp tisztességes okokból.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 14:16:30
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:06:33
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:06:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes az idő, süt a nap de még sincs túl meleg. Valahogy délután lehet a főtér úgy nyüzsög ahogy szokott egy ilyen szép napon. Ezen a napon érkezik vissza a városba Latharus a kisebb utazásából. A nemesi család halála után, ahol szolgált, egy kicsit el kellett hagynia a várost. Nem érezte magát valami jól itt, de most már kitisztult a feje. Pár nap az erdőben mindig jót tesz.
Lassan sétál a főtér kapuja felé, az őrök már távolról kiszúrhatják, igaz nem kelt nagy feltűnést de egy majdnem hogy talpig páncélos és felfegyverzett alak közelít az őrök általában jobban odafigyelnek. Latharus egyik lépte követi a másikat, határozottan a városba tart, egyik kezét kardja gombján pihenteti a másik mellette lóg. Ahogy az őrök mellé ér, rájuk biccent köszönés gyanánt. Az őrök talán ismerhetik, hisz egy darabig képzett ki embereket a városban. Lehet, hogy az egyiket épp Ő képezte, de ez nem biztos.
Kisebb kihagyás után újra a városban van. Már majdnem hiányzott neki, de Ő nem az a fajta aki egy egész életet le tudna élni az erdőben. Egy vörös palástot tart a kezében ami egy páncélon lehetett. A palást közepén annak a családnak a címere van akit szolgált Latharus a tragédia előtt. Most a ruhaanyagot tartva áll a főtéren. Nem veszi már hasznát, hordani már nem fogja, hisz ez azt jelezte, hogy azt a nemesi családot szolgálja, de ez nem így van.
Kis gondolkodási idő után előhúzza a kardját és belevág a palástba, oda ahol a címer van. Pár mozdulattal a jelkép kihullik a ruhából a földre.*
"Ezt a szegénynegyedben majd odaadom valakinek, több hasznát fogja venni mint én."
*Még mielőtt a szegénynegyedbe indulna gondol egyet, a lyukas palástot övébe gyűri, hogy ne kelljen fognia majd megindul egy épülethez ami kedves számára. Ez az épület a Pegazus nevet viseli. Régen sokszor megfordult itt, és most úgy érzi újra be kellene mennie és meginnia egy kupa bort. Kissé megszomjazott az út után.
Még egy pillantást vet a főtéren lévő tömegre és az ott lévő nevezetességekre, majd megindul célirányosan a fogadó felé.*
Lassan sétál a főtér kapuja felé, az őrök már távolról kiszúrhatják, igaz nem kelt nagy feltűnést de egy majdnem hogy talpig páncélos és felfegyverzett alak közelít az őrök általában jobban odafigyelnek. Latharus egyik lépte követi a másikat, határozottan a városba tart, egyik kezét kardja gombján pihenteti a másik mellette lóg. Ahogy az őrök mellé ér, rájuk biccent köszönés gyanánt. Az őrök talán ismerhetik, hisz egy darabig képzett ki embereket a városban. Lehet, hogy az egyiket épp Ő képezte, de ez nem biztos.
Kisebb kihagyás után újra a városban van. Már majdnem hiányzott neki, de Ő nem az a fajta aki egy egész életet le tudna élni az erdőben. Egy vörös palástot tart a kezében ami egy páncélon lehetett. A palást közepén annak a családnak a címere van akit szolgált Latharus a tragédia előtt. Most a ruhaanyagot tartva áll a főtéren. Nem veszi már hasznát, hordani már nem fogja, hisz ez azt jelezte, hogy azt a nemesi családot szolgálja, de ez nem így van.
Kis gondolkodási idő után előhúzza a kardját és belevág a palástba, oda ahol a címer van. Pár mozdulattal a jelkép kihullik a ruhából a földre.*
"Ezt a szegénynegyedben majd odaadom valakinek, több hasznát fogja venni mint én."
*Még mielőtt a szegénynegyedbe indulna gondol egyet, a lyukas palástot övébe gyűri, hogy ne kelljen fognia majd megindul egy épülethez ami kedves számára. Ez az épület a Pegazus nevet viseli. Régen sokszor megfordult itt, és most úgy érzi újra be kellene mennie és meginnia egy kupa bort. Kissé megszomjazott az út után.
Még egy pillantást vet a főtéren lévő tömegre és az ott lévő nevezetességekre, majd megindul célirányosan a fogadó felé.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:59:48
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
* Egy sötét köpenybe burkolózó alak lép ki a szegénynegyed házai közül. A csukja eltakarja az arcát, ám aki odafigyel ki tudja találni milyen érzelem ül rajta. Tartása merev és határozott, mivel egész testét a düh uralja. Igazából nem is tudja kire dühös. Mindenkire. Az elfekre, Ferdnicharra, de főleg magára.*
~ Hogy lehettem ilyen bolond. Megadtam magamnak az esélyt, pedig tudhattam volna, hogy felesleges. Gyilkos vagyok, nem szabad ellágyulnom egy szép szempár és egy kedves mosoly láttán..~
* Miközben magát szidja lábai a szökőkút felé viszik. Mikor odaér leül a szélére, kezét a vízbe mártja és megtörli vele az arcát.*
~ El kell felejtenem ezt a hülyeséget, csak egy apró bukkanó volt.~
* Miután megnyugszik gondolatai is kitisztulnak. Jobb dolga nem lévén szemét a főtéren tolongó tömegre emeli, hátha megpillant valami ígéreteset.*
A hozzászólás írója (Weera Yorgit) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 19:14:51
~ Hogy lehettem ilyen bolond. Megadtam magamnak az esélyt, pedig tudhattam volna, hogy felesleges. Gyilkos vagyok, nem szabad ellágyulnom egy szép szempár és egy kedves mosoly láttán..~
* Miközben magát szidja lábai a szökőkút felé viszik. Mikor odaér leül a szélére, kezét a vízbe mártja és megtörli vele az arcát.*
~ El kell felejtenem ezt a hülyeséget, csak egy apró bukkanó volt.~
* Miután megnyugszik gondolatai is kitisztulnak. Jobb dolga nem lévén szemét a főtéren tolongó tömegre emeli, hátha megpillant valami ígéreteset.*
A hozzászólás írója (Weera Yorgit) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 19:14:51
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 17:43:20
Üzenet elküldve: 2013-10-19 17:43:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Lirtil egyszer csak azon kapja magát, hogy a kellemes félhomály helyett egy nagy kövezett téren találja magát. A főtér.* ~Már megint hogy lyukadtam ki ide?~ *Megcsóválja a fejét. Kusza gondolatai már megint máshol jártak. De ha már itt van, akkor letelepszik a szökőkúthoz és iszik egy keveset vizéből, miközben sütteti magát a napfényben. Lassan odalépdel a szökőkúthoz és leül annak hideg kőperemére. Körbenéz.* ~Rengeteg itt az ember.~ *Sóhajt egyet. Nem szereti a nagy forgatagokat. Inkább amikor egyedül bandukol egy kihalt helyen. Arcát a Nap felé fordítja és élvezi annak melegét. Megfordul és kezét belemeríti a kristálytiszta vízbe. Iszik egy kortyot. Fölnéz, és újra megcsodálja a szobrot, melyet annyiszor nézegetett már. Feláll és nyújtózkodik. Ideje vissza indulni a szegénynegyedbe. Vagy lehet, hogy elsétálhatna akár a templomig is. Szereti azt a helyet. Ott nyugalom van.* ~Majd útközben eldöntöm. De most már tényleg indulok.~ *Feláll, és átevickéli magát az emberek közt, hogy aztán útját otthona felé vegye.*
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 17:44:48
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 17:44:48
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 11:23:10
Üzenet elküldve: 2013-10-19 11:23:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Namal a tér szélén áll, és merengve nézi a tömeget. Nemrég kapott eligazítást egy helyi lakostól, aki azt mondta, hogy a legközelebbi fogadó itt van a közelben. Namal a nyakát nyújtogatva próbál átnézni a tömeg fölött. Lám, lám milyen hasznos, ha valaki ilyen magasra nőtt! Kiszúrja a fogadót a tér túloldalán, majd beletörődve sóhajt egyet. Sosem szerette a tömeget, Márpedig valahogy kénytelen lesz eljutni a fogadóba, ha csillapítani akarja mardosó éhségét. Mások talán hosszabban bírják étel nélkül, de ő nem nélkülözött sokat életében. Őszintén szólva szinte semmit. Így aztán sűrű bocsánatkérések közepette megindul a tömegen át. Botját maga előtt tartva sikeresen utat tör magának a tér közepéig, ahol engedélyez magának egy kis pihenőt.* ~Idáig megvolnánk.~ *gondolja elégedetten. Még pár percig merengve áll, és a fogadót nézi, aztán ismét megindul. Sikerül úgy átverekednie magát a tömegen, hogy mindössze tízen káromkodták el magukat, amiért rálépett a lábukra, vagy kis híján fellökte őket. Megáll a fogadó előtt, majd nagyot sóhajtva kinyitja az ajtót és belép.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 10:37:52
Üzenet elküldve: 2013-10-19 10:37:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
- Végre. *Szökik ki az ajkain a megváltó mondat, ahogy az utolsó bűzfuvallatot is kisöpri mellőle a főtérről jövő fuvallat. Elhagyta a szegénynegyedet és megérkezett oda, ahová mindig is szeretett volna. Gyorsan elsiet a szökőkúthoz és belekortyol a vizébe. A kristálytiszta víz, megváltó, éltető erőként zúdul le a torkán, megtisztítva azt a belélegzett mocsoktól. Az arcát is megmossa, és nagyon jót tesz neki a hideg vízpára, felfrissül egy kissé. Ma nem hiszi, hogy megvizsgálja a teret, nagyon későre jár már, így muszáj elindulnia a Pegazus felé. Az impozáns épület a tér egy részét elfoglalja, szinte hívogatóan int Neara felé, a varázslónőnek olyan érzése van, mintha már résnyire ki is tárult volna a fogadó ajtaja. Út közben végigsimít a faragott pad háttámláján, furcsa érzés keríti hatalmába. Elhalad a monolit előtt, emlékszik a mesére, amikor idefelé jöttek Alior mondta el neki, hogy az emlékmű annak a harcosnak állít emléket, aki megvédte Artheniort az ork hordáktól. Illetve az egyetlen túlélőről. Neara úgy véli, valmi varázsló lehetett, hiszen a vad népeket leginkább látványos demonstrációval lehet elkergetni. Végül elhalad amellett is, és már be is nyit a fogadóba.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:43:06
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:43:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
~Jó ég, mit ordít ez a féleszű!? Én itt leveszem a cipőm, hogy ne zavarjak senkit, erre ő képes átordítani, a fél világot. Szép.~
*Gondolatai ellenére, nagyon is örül a férfi szavainak. A továbbiakat pedig elnyúlt arccal hallgatja végig. Nem tudja, nevessen-e a sötételf szavain, vagy csodálkozzon. Nem enyhén félreérthető mondatai csak fokozzák zavarát. Lehet, nem is akarja, hogy félreérthető legyen, egyszerűen csak disznó? Nem igazán tudja eldönteni, de tetszik neki a férfi modora, az pedig, hogy nem hagyta hazamenni, csak még jobban felizgatta a fantáziáját. Vajon, mi történik még az éjjel? Tétován csúztatja, hideg kezeit a férfiéba. Bár puhaságukból nem vesztettek, mégis hűvös az érintése mint a márvány, teljesen átfagytak kezei. Bár ez megszokott a számára.
A "Nem harapok. Kivéve, ha akarod." kijelentéstől, szinte kedve támad egy hatalmas sóhajtás kíséretében elájulni, ám nem lenne kellemes a hideg estét csurom vizesen tölteni, és nem is lenne túl imponáló, ha Zaraun-nak kéne őt kihalásznia a szökőkútból. Minden esetre újra végigfut rajta a forróság, és nyakszirtjén apró veríték cseppek keletkeznek.*
-Jól van, mehetünk, de ne törd a fejed semmi malacságon. És tégy le arról, hogy lerészegítesz.
*Mondandóját, egy félmosollyal kíséri, és cipőit kezébe véve, lelép a kövezett talajra. Félig csupasz talpai, hangtalanul érkeznek a földre. Az izgalom melegségétől, meg sem érzi a földből sugárzó hideget. Csakis arra vár, hogy végre elinduljanak, és belekezdjenek, az izgalmasnak ígérkező estébe.*
~Jó ég, mit ordít ez a féleszű!? Én itt leveszem a cipőm, hogy ne zavarjak senkit, erre ő képes átordítani, a fél világot. Szép.~
*Gondolatai ellenére, nagyon is örül a férfi szavainak. A továbbiakat pedig elnyúlt arccal hallgatja végig. Nem tudja, nevessen-e a sötételf szavain, vagy csodálkozzon. Nem enyhén félreérthető mondatai csak fokozzák zavarát. Lehet, nem is akarja, hogy félreérthető legyen, egyszerűen csak disznó? Nem igazán tudja eldönteni, de tetszik neki a férfi modora, az pedig, hogy nem hagyta hazamenni, csak még jobban felizgatta a fantáziáját. Vajon, mi történik még az éjjel? Tétován csúztatja, hideg kezeit a férfiéba. Bár puhaságukból nem vesztettek, mégis hűvös az érintése mint a márvány, teljesen átfagytak kezei. Bár ez megszokott a számára.
A "Nem harapok. Kivéve, ha akarod." kijelentéstől, szinte kedve támad egy hatalmas sóhajtás kíséretében elájulni, ám nem lenne kellemes a hideg estét csurom vizesen tölteni, és nem is lenne túl imponáló, ha Zaraun-nak kéne őt kihalásznia a szökőkútból. Minden esetre újra végigfut rajta a forróság, és nyakszirtjén apró veríték cseppek keletkeznek.*
-Jól van, mehetünk, de ne törd a fejed semmi malacságon. És tégy le arról, hogy lerészegítesz.
*Mondandóját, egy félmosollyal kíséri, és cipőit kezébe véve, lelép a kövezett talajra. Félig csupasz talpai, hangtalanul érkeznek a földre. Az izgalom melegségétől, meg sem érzi a földből sugárzó hideget. Csakis arra vár, hogy végre elinduljanak, és belekezdjenek, az izgalmasnak ígérkező estébe.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:15:16
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
*hirtelen köpni-nyelni sem tud. Teljesen ledöbbent, hogy a férfi miatta fordult így ki magából. A sutyorgást persze, ő is tisztán hallotta, de nem igazán érdekelte a dolog.*
-Jó, menjünk.
*Hebegi végül, és belekarol a férfi jobbjába. Lassan kisétálnak az ajtón. A főtér most is épp oly barátságos, mint ahogy előző napról megmaradt Skila emlékeiben. Talán még szebben is süt a nap, mint akkor. Gyorsan a szökőkúthoz siet, maga után húzva a férfit, és lehuppan a hideg kőperemre. Pont ez kell most neki. A tiszta, frissítő víz remekül helyettesíti a szálláson kiöntöttet. Gyorsan megdörzsöli vele arcát, és leöblíti mellkasát.*
-Ah. Ez hiányzott nekem, sokkal jobban vagyok így. De, ugye te nem maradtál éhes? A reggelid egy része kárba ment.
*Kotorászni kezd táskájában, ám hamar rá kell jönnie, teljesen üres, már ami a táplálékot illeti. Együtt érzően végigsimítja a férfi arcát, majd megpaskolja a vállát.*
-Nem indul túl jól a reggeled. Amúgy...
*Földnek szegezi tekintetét, kicsit zavartabban kezd beszélni.*
-Nem kellett volna miattam úgy lehordani azokat a vendégeket. Tény, hogy nem voltak túl kedvesek, de ez semmiség, nem érdekes.
*Újra felnéz a sötételfre. Kedvesen rámosolyog, és hozzá teszi.*
-De azért nagyon szépen köszönöm. Kedves volt. Na, akarod te kezdeni a beszélgetést? Vagy mi legyen?
*Arcára újra kiül, a szokásos lelkes vigyor. Izgatottan várja a továbbiakat.*
*hirtelen köpni-nyelni sem tud. Teljesen ledöbbent, hogy a férfi miatta fordult így ki magából. A sutyorgást persze, ő is tisztán hallotta, de nem igazán érdekelte a dolog.*
-Jó, menjünk.
*Hebegi végül, és belekarol a férfi jobbjába. Lassan kisétálnak az ajtón. A főtér most is épp oly barátságos, mint ahogy előző napról megmaradt Skila emlékeiben. Talán még szebben is süt a nap, mint akkor. Gyorsan a szökőkúthoz siet, maga után húzva a férfit, és lehuppan a hideg kőperemre. Pont ez kell most neki. A tiszta, frissítő víz remekül helyettesíti a szálláson kiöntöttet. Gyorsan megdörzsöli vele arcát, és leöblíti mellkasát.*
-Ah. Ez hiányzott nekem, sokkal jobban vagyok így. De, ugye te nem maradtál éhes? A reggelid egy része kárba ment.
*Kotorászni kezd táskájában, ám hamar rá kell jönnie, teljesen üres, már ami a táplálékot illeti. Együtt érzően végigsimítja a férfi arcát, majd megpaskolja a vállát.*
-Nem indul túl jól a reggeled. Amúgy...
*Földnek szegezi tekintetét, kicsit zavartabban kezd beszélni.*
-Nem kellett volna miattam úgy lehordani azokat a vendégeket. Tény, hogy nem voltak túl kedvesek, de ez semmiség, nem érdekes.
*Újra felnéz a sötételfre. Kedvesen rámosolyog, és hozzá teszi.*
-De azért nagyon szépen köszönöm. Kedves volt. Na, akarod te kezdeni a beszélgetést? Vagy mi legyen?
*Arcára újra kiül, a szokásos lelkes vigyor. Izgatottan várja a továbbiakat.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:03:48
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:03:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A lány közel jár a találgatásban, de egyel csak elvéti a mélységi életkorát. Nem mintha számítana, hisz ő nagyjából épp annyinak néz ki, amennyi. Szürke, kissé ovális arcát nem csúfítják még ráncok, vagy hegek, vonásai egyértelműen fiatalosak, melyeket még inkább kiemelnek hószín, kócos, vállát verdeső hajtincsei. Lerí róla tehát, hogy nem lehet több 25-nél, harsány viselkedése viszont inkább egy lázadó kamaszhoz teszi hasonlatossá. De az életkori maradjon csak rejtve a lány előtt.
Ayrisz hangjában némi keserűséget vél felfedezni, ahogyan unalmas, magányos estéiről beszél, ezért Zaraun inkább hanyagolja a megszokott hamiskás vigyorát, inkább érdeklődő arckifejezéssel követi a lány tekintetét a tér közepén magasodó szökőkút irányába. Ő is látja, ahogyan a lenyugvó nap utolsó sugarai szikrát vetnek a kút tükörsima vizén, sejti, hogy a kisasszonyt magával ragadta a látvány, ám őt személy szerint a látottak nem tudják megérinteni. Azt nem lehet állítani, hogy a mélységi ne lenne az a romantikus alkat, hisz ha kell bármikor le tudja venni lábukról az effajta érzelgősségre vágyó nőstényeket, ám ő inkább a szenvedélyek embere.
Most látszólag egykedvűen fogadja beszélgetőpartnere távozását, némán figyeli távolodó lépteit, ám ennek oka csupán a kíváncsiság. Azt várja, hogy a nő mikor fordul vissza, vagy int neki, hogy együtt távozzanak. Nem lehet, hogy egy fiatal lány a magányos éjszakát válassza az ő társasága helyett!*
- KORÁN VAN MÉG AHHOZ, KIRÁLYLÁNY!ELŐTTÜNK AZ EGÉSZ ÉJSZAKA!
* Kiált Ayrisz után ültő helyéből, megtörve az eddigi békés csendet, s hangja még párszor visszhangot ver a környező házacskák falán. A mélységi feláll, s kényelmes léptekkel elindul a hölgy után, ám ahelyett, hogy megállna szemben vele, rámosolyog, elhalad mellette, s előrehajol, hogy tenyerével vizet gyűjtve felfrissítse arcát a kútból. Nedves tenyerével beletúr hajába, s csak ezt követően folytatja mondókáját.*
- Kár lenne alvásra pazarolni egy ilyen szép estét, pláne egyedül! Egyikünket sem várja haza senki, azt mondom szórakoztassuk egymást!
* Kacsint a lányra mellkasa előtt összefont karokkal, ám így ajánlatának többféleképp értelmezhető második része még arcátlanabbul- esetleg idiótábban- hangozhat.*
- Ismerek egy helyet a Szegénynegyedben, ahonnan csodás a kilátás a városra. Szerencsére nincs messze a fogadómtól, ami habár nem üzemel, de mindig van raktáron pár üveg kitűnő bor, ha megszomjaznál.
* Apró hatásszünet, majd röviden lezárja mondókáját.*
-Nem kell félni, nem harapok. Kivéve, ha akarod!
* Ereszt meg egy harsány nevetést, ám hirtelen úriember módjára karját nyújtja a lány felé, döntés elé állítva őt.*
* A lány közel jár a találgatásban, de egyel csak elvéti a mélységi életkorát. Nem mintha számítana, hisz ő nagyjából épp annyinak néz ki, amennyi. Szürke, kissé ovális arcát nem csúfítják még ráncok, vagy hegek, vonásai egyértelműen fiatalosak, melyeket még inkább kiemelnek hószín, kócos, vállát verdeső hajtincsei. Lerí róla tehát, hogy nem lehet több 25-nél, harsány viselkedése viszont inkább egy lázadó kamaszhoz teszi hasonlatossá. De az életkori maradjon csak rejtve a lány előtt.
Ayrisz hangjában némi keserűséget vél felfedezni, ahogyan unalmas, magányos estéiről beszél, ezért Zaraun inkább hanyagolja a megszokott hamiskás vigyorát, inkább érdeklődő arckifejezéssel követi a lány tekintetét a tér közepén magasodó szökőkút irányába. Ő is látja, ahogyan a lenyugvó nap utolsó sugarai szikrát vetnek a kút tükörsima vizén, sejti, hogy a kisasszonyt magával ragadta a látvány, ám őt személy szerint a látottak nem tudják megérinteni. Azt nem lehet állítani, hogy a mélységi ne lenne az a romantikus alkat, hisz ha kell bármikor le tudja venni lábukról az effajta érzelgősségre vágyó nőstényeket, ám ő inkább a szenvedélyek embere.
Most látszólag egykedvűen fogadja beszélgetőpartnere távozását, némán figyeli távolodó lépteit, ám ennek oka csupán a kíváncsiság. Azt várja, hogy a nő mikor fordul vissza, vagy int neki, hogy együtt távozzanak. Nem lehet, hogy egy fiatal lány a magányos éjszakát válassza az ő társasága helyett!*
- KORÁN VAN MÉG AHHOZ, KIRÁLYLÁNY!ELŐTTÜNK AZ EGÉSZ ÉJSZAKA!
* Kiált Ayrisz után ültő helyéből, megtörve az eddigi békés csendet, s hangja még párszor visszhangot ver a környező házacskák falán. A mélységi feláll, s kényelmes léptekkel elindul a hölgy után, ám ahelyett, hogy megállna szemben vele, rámosolyog, elhalad mellette, s előrehajol, hogy tenyerével vizet gyűjtve felfrissítse arcát a kútból. Nedves tenyerével beletúr hajába, s csak ezt követően folytatja mondókáját.*
- Kár lenne alvásra pazarolni egy ilyen szép estét, pláne egyedül! Egyikünket sem várja haza senki, azt mondom szórakoztassuk egymást!
* Kacsint a lányra mellkasa előtt összefont karokkal, ám így ajánlatának többféleképp értelmezhető második része még arcátlanabbul- esetleg idiótábban- hangozhat.*
- Ismerek egy helyet a Szegénynegyedben, ahonnan csodás a kilátás a városra. Szerencsére nincs messze a fogadómtól, ami habár nem üzemel, de mindig van raktáron pár üveg kitűnő bor, ha megszomjaznál.
* Apró hatásszünet, majd röviden lezárja mondókáját.*
-Nem kell félni, nem harapok. Kivéve, ha akarod!
* Ereszt meg egy harsány nevetést, ám hirtelen úriember módjára karját nyújtja a lány felé, döntés elé állítva őt.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:21:13
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:21:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Maron Hatir//
*Három napi gyaloglás után eléri Artheniort. Korán van még. A levegő dermesztően hűvös, lehelete hófehér felhőként úszik el mellette. Még szorosabbra húzva magán köpenyét, gyorsít léptein, mert szinte végigront testén az izgalom. Már talán nem is fázik, ahogy fűti a kíváncsiság, vajon mi várja majd ezen a helyen. Mit adhat neki. Talán védelmet, biztonságot? Vagy innen is boszorkányként üldözi ki őt a csőcselék. Elhessegetve a gondolatokat, lassan beér a főtérre. nem sokan járkálnak a kopott köveken. Szinte kihaltnak is mondható. Néhány városőr álmatagon baktat körbe, néha ráemelik tekintetüket egy egy arra lézengőre, de különösebb érdeklődést nem mutatnak a téren zajló események felé. Jó munkát végeznek. Csak bele ne szakadjanak. Körbeordozza tekintetét a helyen. Szép, és ósdi. Egy átlagos városi főtér. Egy hatalmas szökőkút köpködi kristálytiszta vizét az ég felé, mely igen tiszta, egyetlen felhő sem fátyolozza el. tekintetét újra a földnek veti, mikor túl ismerős nyomokat vél felfedezni. Aprók, mégis elég szembe tűnők, ha az illetékes személy találkozott már velük. Vércseppek. Inkább cseppecskék. De aztán azok nőni kezdenek. Mintha a gazdájuk egyre lassabban haladt volna. Majd megtorpan egy ijesztően nagy vérfolt előtt ami szinte festőien kenődött el az öreg, megkopott köveken, furcsa mintát rajzolva oda.*
~Remélem nem valami gyilkolás helyszínére érkeztem. De hol van a sebesült? Nem látok senkiit, aki nagyon el lenne anyátlanodva.~
*Kikerüli a helyszínt, és tovább siet a szökőkút felé, nehogy a városőrök felfigyeljenek rá. Ahogy megy, hirtelen szemébe ötlik valami. Egy furcsa alak vonszolja magát az egyik padtól, ismeretlen irányba. Karja, és ruhái véresek. Nyilván ő terülhetett el a köveken. De mi az ördög történt vele. Egy pár pillanatig csak figyeli, hogy egy városőr már a rejtélyes alakot ott hagyva visszatér monoton poroszkálásához. Majd újra a szerencsétlenül botladozó idegen felé figyel. Na jó. Nem állhat itt mint egy szobor. Nézze végig ahogy itt meghal ez az alak? Nem azt már nem. Nem tanult sosem elsősegélynyújtást, még csak sámán sem volt. Inkább az elemek irányításával, és birtoklásával foglalkozott. Viszont ott, a remete házában megtanult néhány alapvető receptet. Olyan gyógynövényekből, amelyek elősegítik a vér alvadását. Fertőtlenítenek, és felgyorsítják a sebek gyógyulását. És talán ért egy kicsit a sebvarráshoz. De közel sem olyan profi, mint azok, kik a gyógyítás mesterségével foglalkoznak. Hát rászánja magát, és hirtelen irányt változtatva egyre gyorsabban szinte már szaladva tart a férfi felé. Azon gondolkozik közben, hogy vajon mit fog mondani neki. talán azt, hogy "Úristen, te hogy nézel ki?" vagy esetleg, "Gyere majd én összeraklak." Elég bénák. De majd kinyög valamit. Amint odaér, elébe ront, és kicsit bizonytalanul megérinti az ép vállát, hogy felfigyeljen rá a sérült. Hirtelen elbizonytalanodik a dolgában. Vajon helyes amit csinál? Mi van ha elküldi őt egy melegebb éghajlatra és nem kér a segítségéből. Végül erőt vesz magán, és az előbbiekhez hasonló szintű beszédbe kezd.*
-Ember! Állj meg, így nem mehetsz tovább. Hadd segítsek rajtad. nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán tudok tenni érted valamit, mielőtt feldobod itt nekem a bakancsodat.
*Kicsit feszengve várja a már alig álló fél válaszát.*
*Három napi gyaloglás után eléri Artheniort. Korán van még. A levegő dermesztően hűvös, lehelete hófehér felhőként úszik el mellette. Még szorosabbra húzva magán köpenyét, gyorsít léptein, mert szinte végigront testén az izgalom. Már talán nem is fázik, ahogy fűti a kíváncsiság, vajon mi várja majd ezen a helyen. Mit adhat neki. Talán védelmet, biztonságot? Vagy innen is boszorkányként üldözi ki őt a csőcselék. Elhessegetve a gondolatokat, lassan beér a főtérre. nem sokan járkálnak a kopott köveken. Szinte kihaltnak is mondható. Néhány városőr álmatagon baktat körbe, néha ráemelik tekintetüket egy egy arra lézengőre, de különösebb érdeklődést nem mutatnak a téren zajló események felé. Jó munkát végeznek. Csak bele ne szakadjanak. Körbeordozza tekintetét a helyen. Szép, és ósdi. Egy átlagos városi főtér. Egy hatalmas szökőkút köpködi kristálytiszta vizét az ég felé, mely igen tiszta, egyetlen felhő sem fátyolozza el. tekintetét újra a földnek veti, mikor túl ismerős nyomokat vél felfedezni. Aprók, mégis elég szembe tűnők, ha az illetékes személy találkozott már velük. Vércseppek. Inkább cseppecskék. De aztán azok nőni kezdenek. Mintha a gazdájuk egyre lassabban haladt volna. Majd megtorpan egy ijesztően nagy vérfolt előtt ami szinte festőien kenődött el az öreg, megkopott köveken, furcsa mintát rajzolva oda.*
~Remélem nem valami gyilkolás helyszínére érkeztem. De hol van a sebesült? Nem látok senkiit, aki nagyon el lenne anyátlanodva.~
*Kikerüli a helyszínt, és tovább siet a szökőkút felé, nehogy a városőrök felfigyeljenek rá. Ahogy megy, hirtelen szemébe ötlik valami. Egy furcsa alak vonszolja magát az egyik padtól, ismeretlen irányba. Karja, és ruhái véresek. Nyilván ő terülhetett el a köveken. De mi az ördög történt vele. Egy pár pillanatig csak figyeli, hogy egy városőr már a rejtélyes alakot ott hagyva visszatér monoton poroszkálásához. Majd újra a szerencsétlenül botladozó idegen felé figyel. Na jó. Nem állhat itt mint egy szobor. Nézze végig ahogy itt meghal ez az alak? Nem azt már nem. Nem tanult sosem elsősegélynyújtást, még csak sámán sem volt. Inkább az elemek irányításával, és birtoklásával foglalkozott. Viszont ott, a remete házában megtanult néhány alapvető receptet. Olyan gyógynövényekből, amelyek elősegítik a vér alvadását. Fertőtlenítenek, és felgyorsítják a sebek gyógyulását. És talán ért egy kicsit a sebvarráshoz. De közel sem olyan profi, mint azok, kik a gyógyítás mesterségével foglalkoznak. Hát rászánja magát, és hirtelen irányt változtatva egyre gyorsabban szinte már szaladva tart a férfi felé. Azon gondolkozik közben, hogy vajon mit fog mondani neki. talán azt, hogy "Úristen, te hogy nézel ki?" vagy esetleg, "Gyere majd én összeraklak." Elég bénák. De majd kinyög valamit. Amint odaér, elébe ront, és kicsit bizonytalanul megérinti az ép vállát, hogy felfigyeljen rá a sérült. Hirtelen elbizonytalanodik a dolgában. Vajon helyes amit csinál? Mi van ha elküldi őt egy melegebb éghajlatra és nem kér a segítségéből. Végül erőt vesz magán, és az előbbiekhez hasonló szintű beszédbe kezd.*
-Ember! Állj meg, így nem mehetsz tovább. Hadd segítsek rajtad. nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán tudok tenni érted valamit, mielőtt feldobod itt nekem a bakancsodat.
*Kicsit feszengve várja a már alig álló fél válaszát.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:42:33
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:42:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Maron gyengén, esetlenül lépked be Arthenior főterére. Bal karja ernyedten lóg az oldalán, felkarját egy vértől átázott kendő fogja körbe. Jobb kezével egy másik véres ruhadarabot szorít a melléhez, így próbálja a vérzést elállítani. " Átkozott banditák! " villan át az agyán, amikor kissé megbotlik és egy fájdalomhullám rohan végig a testén. A korai órákban kevesen járnak a téren, de akik észreveszik, ahogy a téren botladozik, azok sem sietnek a segítségére. Kiköpi a felrepedt szájából szivárgó vér egy részét a kövekre miközben a következőt gondolja. "Ne féljetek, én se törődök majd veletek jobban, ha segítségre lesz szükségetek." Látása elhomályosul egy percre és ismét megbotlik, most jobban mint először. Az agya úgy gondolja, a bal kezével meg tudja állítani az esést, de mivel azt a banditák támadása óta nem tudja rendesen mozgatni, a végtag csak megrándul, de az esést nem fogja fel, így a férfi elterül a reggeli órákban még hideg és harmatos köveken. " Na remek! Erre még pont szükségem volt." Gondolja, majd feltápászkodik a földről és egyre fogyatkozó erejével a főtéren álló kúthoz botorkál. Amennyire csak tudja, lemossa a sebeit és iszik pár kortyot a vízből, amitől kissé erősebbnek kezdi érezni magát. Ahogy körülnéz, hogy kitalálja mit tegyen ezek után, egy kissé álomittas városőr lép hozzá.*
- Hé jóember!* kezdi, majd elfolyt egy ásítást. * - Magával meg mi történt?
* Maron ráemeli a tekintetét és fogait összeszorítva felel neki.*
- Egy kis reggeli testmozgás, semmi több.* rápillant a sebeire és még hozzáfűzi.* - Talán egy kicsit keményebbre sikerült, mint kellett volna.
- Nos, jóember. Ha esetleg szüksége lenne egy kis foltozgatásra itt-ott, menjen a papokhoz. * mutat egy toronyra a város belsejében, majd biccent egyet és folytatja a reggeli járőrözést.
* Maron mereven bámulja az épületet, majd kortyol egy utolsót a kútból, a melléhez szorítja a kötését, és lassan de biztosan elindul, hogy segítséget keressen magának.*
- Hé jóember!* kezdi, majd elfolyt egy ásítást. * - Magával meg mi történt?
* Maron ráemeli a tekintetét és fogait összeszorítva felel neki.*
- Egy kis reggeli testmozgás, semmi több.* rápillant a sebeire és még hozzáfűzi.* - Talán egy kicsit keményebbre sikerült, mint kellett volna.
- Nos, jóember. Ha esetleg szüksége lenne egy kis foltozgatásra itt-ott, menjen a papokhoz. * mutat egy toronyra a város belsejében, majd biccent egyet és folytatja a reggeli járőrözést.
* Maron mereven bámulja az épületet, majd kortyol egy utolsót a kútból, a melléhez szorítja a kötését, és lassan de biztosan elindul, hogy segítséget keressen magának.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:33:30
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:33:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Félszemmel újra végigméri a férfit.*
-Nem is tudom, talán húsz-huszonegy, esetleg huszonkettő. Annál nem több.
*Zaraun kissé indiszkrét kérdésére, álmatag mosoly terül el az arcán, amit egy halk kacajjal fűszerez. Csak nem akar tőle valamit? Nem, nem hinné, hogy a férfi ilyen hamar rátérne erre a témára, bár ami az előző történetet illeti az asszonnyal, már semmin sem lepődne meg. De mégis... Csak nem beszélünk liliomtiprásról.*
-Nos, Zaraun. Valószínű, hogy csak úgy hazamentem volna, mint minden nap. Kevés az ismerősöm, udvarlóm egy sincs, tehát minden estém szabad. Otthon sem vár rám senki. Ilyenkor, már itt sem szoktam lenni. csak neked köszönhetem, ahogy most a főtérről nézhetem a nap lenyugvását, a szökőkút vizében.
*Valóban. Ahogy a nap leköszön a rózsaszín égbolton, és a szökőkút csillámló ezüstjére méri, vér vörös sugarait, olyan, mint egy szikrázó tűzgolyó. Büszkén szalutál feltörő vízsugaraival, a lenyugvó úrnak, ki minden reggel újra felvéve arany koronáját, fénybe öltözteti a várost. Holnapig vissza se tér. Most, ahogy az éjjel rájuk omlasztja, sötét selyemköpenyét, lassan végigsimít Ayrisz arcán a borongós éjjeli szél. Most mégsem fázik a hűvös főtéren, hiszen Zaraun parázsló szeme, minden pillantásnál felmelegíti. Az is lehet, csak a zavar teszi, de jól eső ez az érzés.*
~Ugyan, reménytelen.~
*Gondolja magában. Legfeljebb egy újabb jó éjszakát kíván szerezni magának a sötételf, márpedig azt tőle most biztosan nem fogja megkapni. Lassan összehúzza magán kabátját, és a férfi felé fordul.*
-És talán már ideje is volna távoznom. Ha nembaj. Talán jobb lenne, ha eltenném magam holnapra.
*Fején összeborzolva gesztenyeszín haját, nyújtózkodva feláll a padról. Igazság szerint nem akarja ott hagyni, a férfit, sem a főteret, sem a naplementét, sem pedig az állandó ülőhelyeként szolgáló padot. De nem akarja magát belekeverni, kezdettől halálra ítélt dolgokba. Minél közelebb enged magához valakit, annál nagyobbat koppanhat a végén. Ehhez tartotta maghát egész életében. Ez most sem lesz másképp. Léptei koppanásai azonban nem hazafelé tartanak. A szökőkút irányában követik egymást. Cipői hangjától kellemetlenül visszhangzik az üres főtér. Lassan lehuppan a szökőkút peremére, s maga mellé támasztja lábát. Leveszi a cipőit, hogy ne lármázzon fel senkit. Sötét vászonharisnya melegíti lábait, a talpa közepéig, onnantól nincs tovább, mintha csak el vágták volna. Még egy köszönő pillantást vet a férfira, szinte várja, hogy intsen felé egyet. De reméli, nem ez fog történni, és nem kell most hazasétálnia a kínos hallgatásba burkolt utcákon. Reméli nem lesz vége az egésznek ennyivel, és újra elveszhet majd a sötételf meleg tekintetében. Talán fiatal még, de túl romantikus lélek ahhoz, hogy ne ábrándozzék ilyesmiken. A folytonos "Mi lett volna, ha...?" kérdés végig kíséri minden napját. Egyszer szeretné megtapasztalni, mi is erre a válasz, még ha olyan egyszerű is, hogy egy köszönés után hazaballag. Hangtalanul, mezítláb, egészen a nagy , üres házba. Egyedül, egy szó nélkül. Int még egyet, arcán hallgatag mosollyal. De nem viszi előre a lába, kénytelen ülni még egy darabig.*
*Félszemmel újra végigméri a férfit.*
-Nem is tudom, talán húsz-huszonegy, esetleg huszonkettő. Annál nem több.
*Zaraun kissé indiszkrét kérdésére, álmatag mosoly terül el az arcán, amit egy halk kacajjal fűszerez. Csak nem akar tőle valamit? Nem, nem hinné, hogy a férfi ilyen hamar rátérne erre a témára, bár ami az előző történetet illeti az asszonnyal, már semmin sem lepődne meg. De mégis... Csak nem beszélünk liliomtiprásról.*
-Nos, Zaraun. Valószínű, hogy csak úgy hazamentem volna, mint minden nap. Kevés az ismerősöm, udvarlóm egy sincs, tehát minden estém szabad. Otthon sem vár rám senki. Ilyenkor, már itt sem szoktam lenni. csak neked köszönhetem, ahogy most a főtérről nézhetem a nap lenyugvását, a szökőkút vizében.
*Valóban. Ahogy a nap leköszön a rózsaszín égbolton, és a szökőkút csillámló ezüstjére méri, vér vörös sugarait, olyan, mint egy szikrázó tűzgolyó. Büszkén szalutál feltörő vízsugaraival, a lenyugvó úrnak, ki minden reggel újra felvéve arany koronáját, fénybe öltözteti a várost. Holnapig vissza se tér. Most, ahogy az éjjel rájuk omlasztja, sötét selyemköpenyét, lassan végigsimít Ayrisz arcán a borongós éjjeli szél. Most mégsem fázik a hűvös főtéren, hiszen Zaraun parázsló szeme, minden pillantásnál felmelegíti. Az is lehet, csak a zavar teszi, de jól eső ez az érzés.*
~Ugyan, reménytelen.~
*Gondolja magában. Legfeljebb egy újabb jó éjszakát kíván szerezni magának a sötételf, márpedig azt tőle most biztosan nem fogja megkapni. Lassan összehúzza magán kabátját, és a férfi felé fordul.*
-És talán már ideje is volna távoznom. Ha nembaj. Talán jobb lenne, ha eltenném magam holnapra.
*Fején összeborzolva gesztenyeszín haját, nyújtózkodva feláll a padról. Igazság szerint nem akarja ott hagyni, a férfit, sem a főteret, sem a naplementét, sem pedig az állandó ülőhelyeként szolgáló padot. De nem akarja magát belekeverni, kezdettől halálra ítélt dolgokba. Minél közelebb enged magához valakit, annál nagyobbat koppanhat a végén. Ehhez tartotta maghát egész életében. Ez most sem lesz másképp. Léptei koppanásai azonban nem hazafelé tartanak. A szökőkút irányában követik egymást. Cipői hangjától kellemetlenül visszhangzik az üres főtér. Lassan lehuppan a szökőkút peremére, s maga mellé támasztja lábát. Leveszi a cipőit, hogy ne lármázzon fel senkit. Sötét vászonharisnya melegíti lábait, a talpa közepéig, onnantól nincs tovább, mintha csak el vágták volna. Még egy köszönő pillantást vet a férfira, szinte várja, hogy intsen felé egyet. De reméli, nem ez fog történni, és nem kell most hazasétálnia a kínos hallgatásba burkolt utcákon. Reméli nem lesz vége az egésznek ennyivel, és újra elveszhet majd a sötételf meleg tekintetében. Talán fiatal még, de túl romantikus lélek ahhoz, hogy ne ábrándozzék ilyesmiken. A folytonos "Mi lett volna, ha...?" kérdés végig kíséri minden napját. Egyszer szeretné megtapasztalni, mi is erre a válasz, még ha olyan egyszerű is, hogy egy köszönés után hazaballag. Hangtalanul, mezítláb, egészen a nagy , üres házba. Egyedül, egy szó nélkül. Int még egyet, arcán hallgatag mosollyal. De nem viszi előre a lába, kénytelen ülni még egy darabig.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 13:51:23
Üzenet elküldve: 2013-10-18 13:51:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A lány úgy tűnik megválaszolta a gondolatban feltett kérdést; nem ijedt meg a hallottaktól, s nem is húzódott el a mélységi közeledésétől. Sőt, mintha még élvezte volna is, incselkedve reagált a helyzetre.
~ Lám-lám, kellemes meglepetés!~
* Féloldalas, hamiskás mosollyal hallgatja Ayrisz szavait, ahogy tekintetük egymásba forr. Zaraun elveszik a vidáman csillogó barna szemekben, elméje egy lélegzetvételnyi időre kissé elkalandozik. Fajtársai szeme szinte kivétel nélkül vörös mint a vér, csupán árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel bennük, esetleg bordó, vagy inkább bíbor, de egy dologban biztosan megegyeznek: a nőstények szemében nem tükröződik más, csak kegyetlenség, felsőbbrendűség, s ha a szem valóban a lélek tükre, sajátjainál kitűnően visszaadja fajuk romlottságát. Az emberek nőstényei viszont mások, a kék, zöld, barna íriszeik megannyi dolgot fejezhetnek ki, mit a sötételfek vérszín tekintetében nem lehet látni. A vidámság, az aggodalom, boldogság, vagy megtörtség, esetleg ártatlanság mind ilyen, s Zaraun most a lány tekintetében ártatlanságot vél felfedezni. Nyilván még sosem vette el más életét, de valószínűleg még ártani sem ártott senkinek. Egyáltalán képes lenne rá?
Az aprócska kacajra eszmél, ahogy tekintetük elszakad egymástól. A leányzó ismét harsányan mosolyog, olyan szórakozottan néz rá, mintha csak gyermekded tréfákat mesélnének egymásnak. A Királylány talán olyan, mint Zaraun, sosem lehet tudni, hogy mikor viselkedik természetesen, őszintén és mikor játszik a másikkal. Akár egy megfejtésre váró talány.
- Üdvözöllek Ayrisz, én Zaraun vagyok.
*Visszavált ő is korábbi dallamos hangjára, elengedve a füle mellett beszélgetőpartnere talán kissé szánakozóan csengő szavait.*
- Az, hogy valaki könnyedén, vagy nehezen szerez magának szép estéket, miért lenne kortól függő? Olykor a vén kecske is megnyalja a sót, másról nem is beszélve. Fiatalon meg jó esetben még könnyen megy a szekér. Te mit gondolsz, én milyen idős lehetek?
* Most sem kerüli el figyelmét, hogy a lány alaposan megnézi magának, tán a koráról morfondírozhat, vagy esetleg kacér gondolatok fogantak meg benne?*
- Azoktól a bizonyos kellemes estéktől vagyok ilyen formában. A futás csak az utójáték.
* Vigyorog önelégülten, mint egy kamasz, s ő is elnéz a ritkuló főtér irányába. A járókelők lassacskán hazafelé szállingóznak, ahogy a napkorong eltűnni készül a horizonton, hogy átadja helyét a holdfénynek és a csillagoknak. Zaraun most visszaemeli jobb lábát a bal mellé, s ismét rendesen ül a padon, Ayrisz mellett. Pár lélegzetvételnyi ideig némán nézi ő is a teret, csak aztán szólal meg.
- Na és mondd, Királylány, te mit csináltál volna, ha nem leplek meg? Mi a helyzet a te kellemes estéiddel?
* A lány úgy tűnik megválaszolta a gondolatban feltett kérdést; nem ijedt meg a hallottaktól, s nem is húzódott el a mélységi közeledésétől. Sőt, mintha még élvezte volna is, incselkedve reagált a helyzetre.
~ Lám-lám, kellemes meglepetés!~
* Féloldalas, hamiskás mosollyal hallgatja Ayrisz szavait, ahogy tekintetük egymásba forr. Zaraun elveszik a vidáman csillogó barna szemekben, elméje egy lélegzetvételnyi időre kissé elkalandozik. Fajtársai szeme szinte kivétel nélkül vörös mint a vér, csupán árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel bennük, esetleg bordó, vagy inkább bíbor, de egy dologban biztosan megegyeznek: a nőstények szemében nem tükröződik más, csak kegyetlenség, felsőbbrendűség, s ha a szem valóban a lélek tükre, sajátjainál kitűnően visszaadja fajuk romlottságát. Az emberek nőstényei viszont mások, a kék, zöld, barna íriszeik megannyi dolgot fejezhetnek ki, mit a sötételfek vérszín tekintetében nem lehet látni. A vidámság, az aggodalom, boldogság, vagy megtörtség, esetleg ártatlanság mind ilyen, s Zaraun most a lány tekintetében ártatlanságot vél felfedezni. Nyilván még sosem vette el más életét, de valószínűleg még ártani sem ártott senkinek. Egyáltalán képes lenne rá?
Az aprócska kacajra eszmél, ahogy tekintetük elszakad egymástól. A leányzó ismét harsányan mosolyog, olyan szórakozottan néz rá, mintha csak gyermekded tréfákat mesélnének egymásnak. A Királylány talán olyan, mint Zaraun, sosem lehet tudni, hogy mikor viselkedik természetesen, őszintén és mikor játszik a másikkal. Akár egy megfejtésre váró talány.
- Üdvözöllek Ayrisz, én Zaraun vagyok.
*Visszavált ő is korábbi dallamos hangjára, elengedve a füle mellett beszélgetőpartnere talán kissé szánakozóan csengő szavait.*
- Az, hogy valaki könnyedén, vagy nehezen szerez magának szép estéket, miért lenne kortól függő? Olykor a vén kecske is megnyalja a sót, másról nem is beszélve. Fiatalon meg jó esetben még könnyen megy a szekér. Te mit gondolsz, én milyen idős lehetek?
* Most sem kerüli el figyelmét, hogy a lány alaposan megnézi magának, tán a koráról morfondírozhat, vagy esetleg kacér gondolatok fogantak meg benne?*
- Azoktól a bizonyos kellemes estéktől vagyok ilyen formában. A futás csak az utójáték.
* Vigyorog önelégülten, mint egy kamasz, s ő is elnéz a ritkuló főtér irányába. A járókelők lassacskán hazafelé szállingóznak, ahogy a napkorong eltűnni készül a horizonton, hogy átadja helyét a holdfénynek és a csillagoknak. Zaraun most visszaemeli jobb lábát a bal mellé, s ismét rendesen ül a padon, Ayrisz mellett. Pár lélegzetvételnyi ideig némán nézi ő is a teret, csak aztán szólal meg.
- Na és mondd, Királylány, te mit csináltál volna, ha nem leplek meg? Mi a helyzet a te kellemes estéiddel?
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:07:34
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A férfi ajkainak érintésébe beleborzong. Hiszen még sosem került hozzá ilyen közel senki. Ahogy érzi az arcán a másik leheletét, és hallja mély, duruzsoló hangját, elönti a forróság.*
~Ágyba vitte az asszonyt? Micsoda gazember... Ez tetszik.~
*Pisszenés nélkül elemeli kicsit a fejét, és a férfi felé fordul. Az orruk szinte összeér, és mélyen a szemébe néz. Próbál komoly, elképedő arcot vágni, hogy hitelesen alakíthasson*
-A hercegnő neve, Ayrisz. Remélem ezzel megválaszoltam a kérdést. Szóval, a nőnek nem kellet a fehér lovas királyfi. Elégnek bizonyult a fehér hajú herceg is?
*beszéd közben néhol megremeg a szája sarka. Körül belül 10 másodpercig képes még tartani céltudatos, kifejezéstelen arcot. Aztán egy prüszköléssel indítva nevet egy kicsit. csak keveset, de mégis zihálva csap combjaira.*
-Hát ez jó.
*kicsit azért zavarja, hogy máris így megtört a jég, de egyszerűen nem volt képes tovább tűrni a nevetséges helyzetet. Most majdnem ugyan olyan nyitott kezd lenni, mint kevés barátjával. Általában ez így szokott lenni. Először visszafogott, de ha már belemelegszik, nincs aki megállítsa a zöldségben. Most viszont nyel egy nagyot, és ismét felhúzva egyik szemöldökét, lesajnálóan, mégis érdeklődve nézi a házasság törőt.*
-Komolyan magadévá tetted a feleségét, annak a nyomorultnak? Hány éves vagy, hogy csak így, ilyen könnyel szerzel magadnak szép estéket? Nem tűnsz túl öregnek.
*Előre dől, majd újra hátra. Hirtelen azonban belegondol az egész történetbe. Újra végig méri az előtte ülőt, de most mint érett férfit. Igéző vörös szemeivel, nem csoda, ha könnyen elcsábította a nőt. Fehér, bozontos haja, pedig igazán imponáló Ayrisz számára. Na, igen mindig jó, ha bele lehet túrni egy fiú hajába. A teste sem hagy kivetni valót maga után, már amennyi a ruha alól felsejlik.*
-Csak nem a napi meneküléstől vagy ilyen jó formában? Ha-ha.
*Könyökével megbökdösi a mellette ülő karját, majd mosolyogva elnéz a főtér irányába. A szokott embereket nem látja már a helyükön. Tényleg. Hiszen ő ilyenkor már otthon szokott lenni. Mindegy, úgysem várja haza senki.*
*A férfi ajkainak érintésébe beleborzong. Hiszen még sosem került hozzá ilyen közel senki. Ahogy érzi az arcán a másik leheletét, és hallja mély, duruzsoló hangját, elönti a forróság.*
~Ágyba vitte az asszonyt? Micsoda gazember... Ez tetszik.~
*Pisszenés nélkül elemeli kicsit a fejét, és a férfi felé fordul. Az orruk szinte összeér, és mélyen a szemébe néz. Próbál komoly, elképedő arcot vágni, hogy hitelesen alakíthasson*
-A hercegnő neve, Ayrisz. Remélem ezzel megválaszoltam a kérdést. Szóval, a nőnek nem kellet a fehér lovas királyfi. Elégnek bizonyult a fehér hajú herceg is?
*beszéd közben néhol megremeg a szája sarka. Körül belül 10 másodpercig képes még tartani céltudatos, kifejezéstelen arcot. Aztán egy prüszköléssel indítva nevet egy kicsit. csak keveset, de mégis zihálva csap combjaira.*
-Hát ez jó.
*kicsit azért zavarja, hogy máris így megtört a jég, de egyszerűen nem volt képes tovább tűrni a nevetséges helyzetet. Most majdnem ugyan olyan nyitott kezd lenni, mint kevés barátjával. Általában ez így szokott lenni. Először visszafogott, de ha már belemelegszik, nincs aki megállítsa a zöldségben. Most viszont nyel egy nagyot, és ismét felhúzva egyik szemöldökét, lesajnálóan, mégis érdeklődve nézi a házasság törőt.*
-Komolyan magadévá tetted a feleségét, annak a nyomorultnak? Hány éves vagy, hogy csak így, ilyen könnyel szerzel magadnak szép estéket? Nem tűnsz túl öregnek.
*Előre dől, majd újra hátra. Hirtelen azonban belegondol az egész történetbe. Újra végig méri az előtte ülőt, de most mint érett férfit. Igéző vörös szemeivel, nem csoda, ha könnyen elcsábította a nőt. Fehér, bozontos haja, pedig igazán imponáló Ayrisz számára. Na, igen mindig jó, ha bele lehet túrni egy fiú hajába. A teste sem hagy kivetni valót maga után, már amennyi a ruha alól felsejlik.*
-Csak nem a napi meneküléstől vagy ilyen jó formában? Ha-ha.
*Könyökével megbökdösi a mellette ülő karját, majd mosolyogva elnéz a főtér irányába. A szokott embereket nem látja már a helyükön. Tényleg. Hiszen ő ilyenkor már otthon szokott lenni. Mindegy, úgysem várja haza senki.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:25:46
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Alonuard//
-Nem nagy dolog, csak évekkel ezelőtt is próbálkoztam eljutni Artheniorba. És egy kalózhajón folytatott utazás jóval olcsóbb mulatság, mint feljutni egy gazdag kereskedő hajójára. De sajnos nem voltam elég óvatos, és keresztülhúzták a számításaimat. Elfogtak, és megkötöztek az egyik kabinban a hajó aljában. Közben rájuk támadt valami hadi hajó. Sikerült is elsüllyeszteniük, és majdnem otthagytam a fogamat. A lényeg annyi, hogy egy kicsit én is keresztbe tettem ennek a kalózbandának, mikor elértük a kikötőt. Azóta nem rokonszenveznek velem annyira.
*A mese végére érve, újra végigméri munkaadóját.*
~Már megint azt az arcot vágja. Nem leszünk így jóban. De majd felhívom rá a figyelmét, hogy egy emberrel beszél. De majd csak óvatosan, nehogy kivágjon.*
-De nem kell aggódni miattuk. Eddig nem végeztem egyikükkel sem. Nem ölök, ha nem látom szükségét. Viszont, ha veszélyt jelentenének, még a körzetébe sem kerülnek, már mind halott lesz. Csupán azért tájékoztatom Mr. Dongnor, higy ne érje meglepetés semmilyen szempontból.
-Nem nagy dolog, csak évekkel ezelőtt is próbálkoztam eljutni Artheniorba. És egy kalózhajón folytatott utazás jóval olcsóbb mulatság, mint feljutni egy gazdag kereskedő hajójára. De sajnos nem voltam elég óvatos, és keresztülhúzták a számításaimat. Elfogtak, és megkötöztek az egyik kabinban a hajó aljában. Közben rájuk támadt valami hadi hajó. Sikerült is elsüllyeszteniük, és majdnem otthagytam a fogamat. A lényeg annyi, hogy egy kicsit én is keresztbe tettem ennek a kalózbandának, mikor elértük a kikötőt. Azóta nem rokonszenveznek velem annyira.
*A mese végére érve, újra végigméri munkaadóját.*
~Már megint azt az arcot vágja. Nem leszünk így jóban. De majd felhívom rá a figyelmét, hogy egy emberrel beszél. De majd csak óvatosan, nehogy kivágjon.*
-De nem kell aggódni miattuk. Eddig nem végeztem egyikükkel sem. Nem ölök, ha nem látom szükségét. Viszont, ha veszélyt jelentenének, még a körzetébe sem kerülnek, már mind halott lesz. Csupán azért tájékoztatom Mr. Dongnor, higy ne érje meglepetés semmilyen szempontból.
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:03:52
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:03:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
*Jólesik egy beszélgetőpartner néha? Zaraun szerint az mindig jól esik, legalábbis majdnem mindig. A lány úgy tűnik egy kissé zárkózott és magának való teremtés- nem rossz értelemben persze-, tényleg amolyan elvarázsolt királylány típus. A mélységi bezzeg szöges ellentétje, be nem áll a szája, mindig húzza valaki agyát, s folyton beceneveket aggat mindenkire. Talán van némi feltűnési viszketegsége, de hát ha egyszer így érzi jól magát...
- Hogy én kirabolnék bárkit is? Kikérem magamnak!
* Komorodik el arca a helytelen feltételezés hallatán. Nem holmi betörő ő, vagy megélhetési tolvaj, elég csak végignézni rajta: drága anyagból készült makulátlan inge, fényes övcsatja és úgy egyébként ápolt külseje tanúskodik nemesi származásáról. Persze ezt öltözék alapján bárki mondhatja magáról, de a sötételf ereiben valóban kék vér csörgedezik, csak épp nem az artheniori előkelők megszokott, unalmas életét éli.
~ Ó, máris a lényegre akarna térni?~
* Vigyorodik el újra, ahogy a lány az ágyéka felé pillantgat. Már húzná ki magát, hogy jobb benyomást keltsen, mikor észreveszi, hogy az ölében egy aprócska erszény pihen. Hát persze, ezt a pénzzel és drágakövekkel teli szütyőt nem hajította el menekülés közben, viszont úgy tűnik elfelejtette zsebre tenni mielőtt leült volna. Most kissé dühös magára, ilyen hibát csak az amatőrök ejtenek, a kisasszony pedig ki is szúrta. Most megtehetné, hogy folytatja a mellébeszélést és előad valami hihető, ám valótlan történetet, de mégsem emellett dönt, lássuk, hogy reagál beszélgetőpartnere. Tenyerébe veszi a megmaradt zsákmányt és kissé előrébb nyújtja.
- Kétlem, hogy emiatt lettek volna rám berágva. * Ő maga is közelebb csúszik a lányhoz és suttogó, sejtelmes hangon folytatja.*
- Sokkal inkább arra, hogy ágyba vittem az asszonyt. Az a három szerencsétlen a két fia volt, meg a felszarvazott férje. Ha meg már ott voltam elemeltem ezt-azt, végül is megérdemeltem... hisz a nőnek legalább volt egy kellemes éjszakája.
* Arcán most nyoma sincs a korábbi éretlen, fiatalos bájvigyornak, vonásai határozottak, hangja pedig a korábbi lágy dallamosságtól eltérően zord és tárgyilagos. Nem cicomázza a dolgokat, úgy tűnik most levedlett minden mesterkélt gesztust, és nyers őszinteséggel tálal ki a lánynak.*
- Én sem panaszkodom, olyan dolgokat hozhattam ki belőle, amiket a férje még talán sosem. De nem is ezért tettem. Fogalmazzunk úgy, hogy az ember ártott az üzletnek, úgyhogy figyelmeztetni kellett. *
* Mondandója végén közel hajol a hölgyhöz, ajkait annak füléhez emeli, hogy arcuk összeérjen, s alig hallhatóan felteszi a kérdést:*
- Még mindig nem tartasz tőlem, Királylány?
~ Lássuk mennyi vér van a pucájában!~
* Vigyorodik el újra, de füle mellett a nő azt nem láthatja.*
*Jólesik egy beszélgetőpartner néha? Zaraun szerint az mindig jól esik, legalábbis majdnem mindig. A lány úgy tűnik egy kissé zárkózott és magának való teremtés- nem rossz értelemben persze-, tényleg amolyan elvarázsolt királylány típus. A mélységi bezzeg szöges ellentétje, be nem áll a szája, mindig húzza valaki agyát, s folyton beceneveket aggat mindenkire. Talán van némi feltűnési viszketegsége, de hát ha egyszer így érzi jól magát...
- Hogy én kirabolnék bárkit is? Kikérem magamnak!
* Komorodik el arca a helytelen feltételezés hallatán. Nem holmi betörő ő, vagy megélhetési tolvaj, elég csak végignézni rajta: drága anyagból készült makulátlan inge, fényes övcsatja és úgy egyébként ápolt külseje tanúskodik nemesi származásáról. Persze ezt öltözék alapján bárki mondhatja magáról, de a sötételf ereiben valóban kék vér csörgedezik, csak épp nem az artheniori előkelők megszokott, unalmas életét éli.
~ Ó, máris a lényegre akarna térni?~
* Vigyorodik el újra, ahogy a lány az ágyéka felé pillantgat. Már húzná ki magát, hogy jobb benyomást keltsen, mikor észreveszi, hogy az ölében egy aprócska erszény pihen. Hát persze, ezt a pénzzel és drágakövekkel teli szütyőt nem hajította el menekülés közben, viszont úgy tűnik elfelejtette zsebre tenni mielőtt leült volna. Most kissé dühös magára, ilyen hibát csak az amatőrök ejtenek, a kisasszony pedig ki is szúrta. Most megtehetné, hogy folytatja a mellébeszélést és előad valami hihető, ám valótlan történetet, de mégsem emellett dönt, lássuk, hogy reagál beszélgetőpartnere. Tenyerébe veszi a megmaradt zsákmányt és kissé előrébb nyújtja.
- Kétlem, hogy emiatt lettek volna rám berágva. * Ő maga is közelebb csúszik a lányhoz és suttogó, sejtelmes hangon folytatja.*
- Sokkal inkább arra, hogy ágyba vittem az asszonyt. Az a három szerencsétlen a két fia volt, meg a felszarvazott férje. Ha meg már ott voltam elemeltem ezt-azt, végül is megérdemeltem... hisz a nőnek legalább volt egy kellemes éjszakája.
* Arcán most nyoma sincs a korábbi éretlen, fiatalos bájvigyornak, vonásai határozottak, hangja pedig a korábbi lágy dallamosságtól eltérően zord és tárgyilagos. Nem cicomázza a dolgokat, úgy tűnik most levedlett minden mesterkélt gesztust, és nyers őszinteséggel tálal ki a lánynak.*
- Én sem panaszkodom, olyan dolgokat hozhattam ki belőle, amiket a férje még talán sosem. De nem is ezért tettem. Fogalmazzunk úgy, hogy az ember ártott az üzletnek, úgyhogy figyelmeztetni kellett. *
* Mondandója végén közel hajol a hölgyhöz, ajkait annak füléhez emeli, hogy arcuk összeérjen, s alig hallhatóan felteszi a kérdést:*
- Még mindig nem tartasz tőlem, Királylány?
~ Lássuk mennyi vér van a pucájában!~
* Vigyorodik el újra, de füle mellett a nő azt nem láthatja.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:42:38
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:42:38
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Yaru Arrigan//
*A férfi tegezése zavarja Alont de, nem teszi szóvá. Úgy érzi hogy azzal csak elhidegítené magától legújabb lehetséges testőrét. Inkább most elnéz efelett a számára zavaró tény felett.*
-A nevem Dongnor Alonuard. A Dongnor család képviselője és a családi ház és vagyon jelenlegi birtokosa.
*A férfi következő mondatára összébb húzza a szemöldökét.*
~Kalózokkal való nézeteltérés? Ez a fickó bajban van és talán túl őszinte volt egy idegennek. Úgy látszik máris bajba került a városban.~
-Megnyugtatom a házam a gazdagnegyedben található de, kérem elmondaná ezt az esetet a kalózokkal. Érdekesnek hangzik.
*A férfi tegezése zavarja Alont de, nem teszi szóvá. Úgy érzi hogy azzal csak elhidegítené magától legújabb lehetséges testőrét. Inkább most elnéz efelett a számára zavaró tény felett.*
-A nevem Dongnor Alonuard. A Dongnor család képviselője és a családi ház és vagyon jelenlegi birtokosa.
*A férfi következő mondatára összébb húzza a szemöldökét.*
~Kalózokkal való nézeteltérés? Ez a fickó bajban van és talán túl őszinte volt egy idegennek. Úgy látszik máris bajba került a városban.~
-Megnyugtatom a házam a gazdagnegyedben található de, kérem elmondaná ezt az esetet a kalózokkal. Érdekesnek hangzik.
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:21:22
Üzenet elküldve: 2013-10-16 20:21:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*Lábát lóbálva mosolyog a férfira. Kissé zavarba hozta a kérdéssel, hiszen kire is várhatna ő, pont ő, aki szinte senkivel sem beszél, majdhogynem egy ismerőse sincs. És ezt most pont egy ilyen jóképű fiatalember kérdezi tőle.*
-Ugyan, nincs nekem kire várnom. Maradj csak nyugodtan. Jólesik egy beszélgető partner néha.
~Még ha ilyen féleszű is.~
*Gondolja magában, és elvigyorodik. Nem minden nap történik ilyen az emberrel, különösen nem vele. Viszont remekül ellesznek ha minden jól megy.*
-Kik voltak azok akik kergettek? Csak nem kiraboltad őket?
*Beszéd közben a férfi ölében heverő dolgokra hunyorog.*
~Hm...Ez lenne a zsákmány?~
*Mikor megfordul a fejében, hogy a férfi talán tolvaj, gyorsan végigméri magát, hátha csak azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy lerí róla nemesi származása. De szerencsére nem. Csipkés felsőrészét, remekül eltakarja kopott, barna vászonkabátja. Talán csak tiszta cipője árulkodik mivoltáról, de kétli, hogy cipő alapján lett érdemes az áldozat szerepre. Reméli, csak véletlen egybeesés, hogy pont ő bizonyult megfelelő alanynak a gyors önmentő akcióhoz. Főleg, mert szimpatikus neki az idegen.*
-Nem tűntek túl jókedvűnek.
*Nevet, majd újabb félmosollyal jelzi: Nincsenek fenntartásai a módszer kapcsán. Vagy, talán az is lehet, hogy csak a zavar ült ki az arcára.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.16 20:27:20
*Lábát lóbálva mosolyog a férfira. Kissé zavarba hozta a kérdéssel, hiszen kire is várhatna ő, pont ő, aki szinte senkivel sem beszél, majdhogynem egy ismerőse sincs. És ezt most pont egy ilyen jóképű fiatalember kérdezi tőle.*
-Ugyan, nincs nekem kire várnom. Maradj csak nyugodtan. Jólesik egy beszélgető partner néha.
~Még ha ilyen féleszű is.~
*Gondolja magában, és elvigyorodik. Nem minden nap történik ilyen az emberrel, különösen nem vele. Viszont remekül ellesznek ha minden jól megy.*
-Kik voltak azok akik kergettek? Csak nem kiraboltad őket?
*Beszéd közben a férfi ölében heverő dolgokra hunyorog.*
~Hm...Ez lenne a zsákmány?~
*Mikor megfordul a fejében, hogy a férfi talán tolvaj, gyorsan végigméri magát, hátha csak azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy lerí róla nemesi származása. De szerencsére nem. Csipkés felsőrészét, remekül eltakarja kopott, barna vászonkabátja. Talán csak tiszta cipője árulkodik mivoltáról, de kétli, hogy cipő alapján lett érdemes az áldozat szerepre. Reméli, csak véletlen egybeesés, hogy pont ő bizonyult megfelelő alanynak a gyors önmentő akcióhoz. Főleg, mert szimpatikus neki az idegen.*
-Nem tűntek túl jókedvűnek.
*Nevet, majd újabb félmosollyal jelzi: Nincsenek fenntartásai a módszer kapcsán. Vagy, talán az is lehet, hogy csak a zavar ült ki az arcára.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.16 20:27:20
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656