Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 351 (7001. - 7020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:17:13
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:17:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy bárd az éjszakában//
*Lassan nő a tömeg a zenész körül. Néhány szerelmes pár a padokon foglal helyet, de azok megteltével sajnos a szökőkutat választják a többiek. Nem akar egy párt sem megzavarni, úgyhogy inkább feláll és a zenészt körülvevő tömeghez áll. Még nem látta a zenész arcát, úgyhogy már csak ezért is megéri. Minél közelebb akar jutni a muzsikushoz annál sűrűbbé válik a tömeg és ha jól látja inkább a nők vannak többségben.
~Hm. Mennyi nő. Ennyire lenyűgöző lenne a zenész?~ Szerencsére talál egy helyet ahol közelebb juthat a zenészhez. A tömeget megkerülve el is éri a helyet, ahol ugyanazt a bársony nadrágos alakot látja ülni a földön egy menyéttel. Nem megy közelebb, de újabb szerencséjére a zenész arcát már látja. Most már érti miért van annyi nő a közelében. Innen elég jóképűnek látszik. Meglepetésként éri, hogy az előbb még a földön ücsörgő férfi a grabancánál fogja meg a zenészt. A zene hirtelen elhallgat. Rövidkardját előhúzza, ha véletlenül valami rossz történne.*
*Lassan nő a tömeg a zenész körül. Néhány szerelmes pár a padokon foglal helyet, de azok megteltével sajnos a szökőkutat választják a többiek. Nem akar egy párt sem megzavarni, úgyhogy inkább feláll és a zenészt körülvevő tömeghez áll. Még nem látta a zenész arcát, úgyhogy már csak ezért is megéri. Minél közelebb akar jutni a muzsikushoz annál sűrűbbé válik a tömeg és ha jól látja inkább a nők vannak többségben.
~Hm. Mennyi nő. Ennyire lenyűgöző lenne a zenész?~ Szerencsére talál egy helyet ahol közelebb juthat a zenészhez. A tömeget megkerülve el is éri a helyet, ahol ugyanazt a bársony nadrágos alakot látja ülni a földön egy menyéttel. Nem megy közelebb, de újabb szerencséjére a zenész arcát már látja. Most már érti miért van annyi nő a közelében. Innen elég jóképűnek látszik. Meglepetésként éri, hogy az előbb még a földön ücsörgő férfi a grabancánál fogja meg a zenészt. A zene hirtelen elhallgat. Rövidkardját előhúzza, ha véletlenül valami rossz történne.*
7019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 18:51:32
Üzenet elküldve: 2019-08-03 18:51:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Az erdőmélyi elfet annyira megbabonázta Aenae látványa, hogy szinte megfeledkezett Lyzendráról, de talán az íjász lány megbocsátja majd neki ezt a figyelmetlenséget. Amikor a topázszemű a hátrahagyott felé int, rájön tévedésére, de Lyz meg fogja érteni viselkedését.
Nem tud mit mondani, amikor Aenae elhárítja felelősségét a vashegyi találkozással kapcsolatban. Akkor valóban nem tett semmi bántót, az az ifjú ember, Nirs támadt neki, amikor megpillantotta Aenaevel.
A csók megteszi a hatását, mindkettőjükre. Talán nem lett volna szabad, de ösztönös cselekvés volt. Megtörtént és valójában nem is sajnálja, pedig tudja, hogy helytelenül cselekedett. Úgy tűnik, mégsem annyira ura érzelmeinek, amennyire gondolta.
A kérdés láthatóan még jobban meglepi Aenaet, az erdőmélyi elf érdeklődő pillantással fürkészi a lány vonásaira kiülő pánikot, sírhatnékot, de a halk szavakat tökéletesen hallja. És amit hall, letaglózóan hat rá, talán még jobban, mint annak idején az eljegyzés bejelentése.*
- A tiéd? *A nevet is hallja, amelyet valójában szépnek talál, de ez az információ eltörpül amellett, hogy Aenae magáénak vallja a gyermeket.*
- Dehát... *Kezdené, de elakadnak a szavai. Legutóbb még semmi jele nem volt annak, hogy Aenae terhes lett volna, de ha már itt tartja a kezében, akkor valószínűleg már növekedett benne a gyermek.*
- Nagyon szép. *Mosolyodik el végül. Nem haragszik a lányra, legutóbb mindent megbeszéltek és bár ez most nagyon meglepte, mégis örül a lány boldogságának.*
*Az erdőmélyi elfet annyira megbabonázta Aenae látványa, hogy szinte megfeledkezett Lyzendráról, de talán az íjász lány megbocsátja majd neki ezt a figyelmetlenséget. Amikor a topázszemű a hátrahagyott felé int, rájön tévedésére, de Lyz meg fogja érteni viselkedését.
Nem tud mit mondani, amikor Aenae elhárítja felelősségét a vashegyi találkozással kapcsolatban. Akkor valóban nem tett semmi bántót, az az ifjú ember, Nirs támadt neki, amikor megpillantotta Aenaevel.
A csók megteszi a hatását, mindkettőjükre. Talán nem lett volna szabad, de ösztönös cselekvés volt. Megtörtént és valójában nem is sajnálja, pedig tudja, hogy helytelenül cselekedett. Úgy tűnik, mégsem annyira ura érzelmeinek, amennyire gondolta.
A kérdés láthatóan még jobban meglepi Aenaet, az erdőmélyi elf érdeklődő pillantással fürkészi a lány vonásaira kiülő pánikot, sírhatnékot, de a halk szavakat tökéletesen hallja. És amit hall, letaglózóan hat rá, talán még jobban, mint annak idején az eljegyzés bejelentése.*
- A tiéd? *A nevet is hallja, amelyet valójában szépnek talál, de ez az információ eltörpül amellett, hogy Aenae magáénak vallja a gyermeket.*
- Dehát... *Kezdené, de elakadnak a szavai. Legutóbb még semmi jele nem volt annak, hogy Aenae terhes lett volna, de ha már itt tartja a kezében, akkor valószínűleg már növekedett benne a gyermek.*
- Nagyon szép. *Mosolyodik el végül. Nem haragszik a lányra, legutóbb mindent megbeszéltek és bár ez most nagyon meglepte, mégis örül a lány boldogságának.*
7018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 13:49:05
Üzenet elküldve: 2019-08-03 13:49:05
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A visszaút simán megy neki, csupán a nehéz rakománya húzta vissza egyszer-kétszer. Az idő úgy dél felé járhat, így hát a Pegazusba érve valószínűleg meg fog ebédelni. Mindig ha valami sikert ér el (amit a mai nap folyamán a lószerszám és lópokróc begyűjtése okozott neki) utána rátelepszik egy borús gondolat. Nincsen megelégedve saját életével. A harácsoló rokona zavarja igazából, aki olyan nagy hévvel próbálta megfenyegetni őt.* ~Tőlem semmit nem fog kapni!~ *Gondolja magában. Igazából a nagybátyjának is lehetett volna annyi esze, hogy kizárja a férfit az öröklésből.* ~Bár lehet, hogy félti az életét a kalóztól és barátaitól. Mindig is gyáva volt, ezt a lázadásnál is bizonyította. Ahelyett, hogy a családjával halt volna meg, elmenekült.~ *Hasonló dolgok kavarognak fejében, akár egy folyam. A főtér letisztult, dél körüli órákban nincsenek itt olyan sokan. A levegő párás, nyomott, az ég felhős. Nyxa boldogan cikázik a levegőben, a fullasztó idő ellenére. Ilyenkor irigykedik rá a tündér, ő is szeretne olyan gondtalanul szárnyalni, akár a madár. A tér végéhez közeledve iszik egy keveset a magával hozott borból. A vizet most kerülte. A Pegazus ajtaja előtt áll már, belép a fogadóba, ebédelni szeretne.*
*A visszaút simán megy neki, csupán a nehéz rakománya húzta vissza egyszer-kétszer. Az idő úgy dél felé járhat, így hát a Pegazusba érve valószínűleg meg fog ebédelni. Mindig ha valami sikert ér el (amit a mai nap folyamán a lószerszám és lópokróc begyűjtése okozott neki) utána rátelepszik egy borús gondolat. Nincsen megelégedve saját életével. A harácsoló rokona zavarja igazából, aki olyan nagy hévvel próbálta megfenyegetni őt.* ~Tőlem semmit nem fog kapni!~ *Gondolja magában. Igazából a nagybátyjának is lehetett volna annyi esze, hogy kizárja a férfit az öröklésből.* ~Bár lehet, hogy félti az életét a kalóztól és barátaitól. Mindig is gyáva volt, ezt a lázadásnál is bizonyította. Ahelyett, hogy a családjával halt volna meg, elmenekült.~ *Hasonló dolgok kavarognak fejében, akár egy folyam. A főtér letisztult, dél körüli órákban nincsenek itt olyan sokan. A levegő párás, nyomott, az ég felhős. Nyxa boldogan cikázik a levegőben, a fullasztó idő ellenére. Ilyenkor irigykedik rá a tündér, ő is szeretne olyan gondtalanul szárnyalni, akár a madár. A tér végéhez közeledve iszik egy keveset a magával hozott borból. A vizet most kerülte. A Pegazus ajtaja előtt áll már, belép a fogadóba, ebédelni szeretne.*
7017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 12:44:36
Üzenet elküldve: 2019-08-03 12:44:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Lyz és Bobbir//
*Választ kap az intésére, így már biztos, hogy a bestia hátán ülő elfben tényleg a barátját ismerte fel. Közelebb sétál Lyzendrához és a partneréhez. Egy újabb intéssel és egy mosollyal köszönti őket. Az egyáltalán nem zavarja, hogy az elf fickó magukra hagyja őket, még örül is neki, hogy többé-kevésbé maguk lehetnek Lyzendrával.*
– Nagyon örülök neked. *mondja miközben viszonozza az ölelést. Jól esik neki a kedves barátnő társasága, úgyhogy jó alaposan megölelgeti Lyzendrát. Mikor megnézik, akkor csak félszegen elmosolyodik. Ő is változott, valamivel férfiasabb, jobb kiállású lett, csak a szeme komorabb, mint régen, már nem süt belőle az ártatlan vidámság.*
– Nem vertek meg, de szörnyű helyzet volt. A város már egyáltalán nem olyan, mint régen. A családomnak el kellett menekülnie. *Szavai némiképp magyarázzák az általános letörtségét, amit csak a találkozás öröme tört meg.*
– Te viszont hosszú időre elvesztél a vadonban. Mesélj, mi minden történt veled. Leülünk egy padra? *Több szabad ülőhely is akad még számukra a téren, bőven van miből választani. Igaz, mindegyik pad pont ugyanolyan. A tőlük nem túl messze egymásra találó párost is észreveszi, de egyelőre Kagaenaet sem ismeri fel. Nem fordít rájuk figyelmet.*
*Választ kap az intésére, így már biztos, hogy a bestia hátán ülő elfben tényleg a barátját ismerte fel. Közelebb sétál Lyzendrához és a partneréhez. Egy újabb intéssel és egy mosollyal köszönti őket. Az egyáltalán nem zavarja, hogy az elf fickó magukra hagyja őket, még örül is neki, hogy többé-kevésbé maguk lehetnek Lyzendrával.*
– Nagyon örülök neked. *mondja miközben viszonozza az ölelést. Jól esik neki a kedves barátnő társasága, úgyhogy jó alaposan megölelgeti Lyzendrát. Mikor megnézik, akkor csak félszegen elmosolyodik. Ő is változott, valamivel férfiasabb, jobb kiállású lett, csak a szeme komorabb, mint régen, már nem süt belőle az ártatlan vidámság.*
– Nem vertek meg, de szörnyű helyzet volt. A város már egyáltalán nem olyan, mint régen. A családomnak el kellett menekülnie. *Szavai némiképp magyarázzák az általános letörtségét, amit csak a találkozás öröme tört meg.*
– Te viszont hosszú időre elvesztél a vadonban. Mesélj, mi minden történt veled. Leülünk egy padra? *Több szabad ülőhely is akad még számukra a téren, bőven van miből választani. Igaz, mindegyik pad pont ugyanolyan. A tőlük nem túl messze egymásra találó párost is észreveszi, de egyelőre Kagaenaet sem ismeri fel. Nem fordít rájuk figyelmet.*
7016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-03 04:36:45
Üzenet elküldve: 2019-08-03 04:36:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kocka el van vetve//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~ Milyen selymes bundájú volt ez a cica. ~ *Gondolkozik el magában a druida lány. Az utcák kihaltak, néptelenek, a felhőszakadás miatt pedig már kisebb özönvízként hömpölyög az ár az utcán és a sikátorokban. Az elf lány bokáig tocsog a vízben. Villan, majd távolabb morajlik az ég, távolodik a nyári eső.
Ahseelaxa Scyranna a Főtérre kiérve nem lát egyetlen-egy lelket sem. A záporeső visszhangot ver a tágas téren az épületek falai között. Megáll, különös érzése van. Csadorjába burkolózva nem láthatja, de amióta elhagyta a Piacteret, három alak van a nyomában, akik szinte árnyékként követik. Az egyik sikátor sarkán megállva figyelik. Egy középmagas, nyúlánk testalkatú alak, egy magasabb hórihorgas szerzet és egy jóval alacsonyabb vékony teremtés, de mindhárman testhezálló, vörös, csuklyás ruhát viselnek. Úgy tűnik a középmagas a főkolompos a hármas közül. Egyikük sem beszél vagy súg semmit, de a nyúlánk alak kézjelekkel koordinálja a társait. Kezével rövidet legyint oldalra a torka előtt, hogy maradjanak csendben. Két kitárt ujjával oda-vissza mutat a kámzsás feje előtt, az elf lány felé; majd ő szemmel tartja. Aztán int két irányba társainak; egyikük menjen jobbra, a másik balra, hogy az épületek takarásában a sikátorok közt bekerítsék Ahseelát. Mikor az egyik átellenben lévő és sréhen oldalsó sikátorokban feltűnik a kettős, akkor a középmagas feltartja a karját, sorban kinyújtott ujjakkal elszámol négyig, majd támadást int. Mindhárman tudják a dolgukat, láthatóan összeszokott csapat. Az elf lány a megérzésére két kézbe veszi a lándzsáját, és úgy néz szét maga körül, de nem lát semmit.* ~ Mi a fene? ~
*Egyszer csak a háta mögött feltűnik a hórihorgas szerzet és egy fojtó huzalt vet Ahseela nyakába, szorosan magához rántva. A druida lány elakadt lélegzettel, majdnem elejti a fegyverét, ahogy a nyakához akar kapni, hogy oldjon valamit a fojtáson. Erőt véve magán, megforgatva a lándzsáját, lendítené hátra, a támadója felé, amikor a szemben lévő sikátorból előtte terem a nyúlánk alak és a rövidkardjával levágja a lándzsája acélhegyét, aztán kirúgja a kezében maradt botot is. A druida lány fulladozva a huzalhoz kap, a kesztyűs kezével valamit tud lazítani a szorításon, így némi levegőhöz jut. A hórihorgas szerzet erős tartását kihasználva, derékból megemeli magát és igyekszik egyszerre két lábbal a szemből támadó felé rúgni. Azonban hirtelen, sréhen oldalról egy ostor csattanva csavarodik a lábaira, egy rántással gátolva meg a visszatámadást. Ahseela csak egy pillantást tud vetni az odalépő alacsony, vékony termetre. Csadorja a fején, ami már vizesen oldalról az arcára tapad, csak az előtte lévő nyúlánk alakot látja igazán jól, aki az előbbi kétlábasa elől hátrébb ugrott, minek következtében a csuklyája hátrébb csúszott a fejéről, láthatóvá téve az arcát. Az elf lány csak mered rá, mert nem más az, mint a női kovács, Rubiliánból. Ha nem lenne fojtó szorításban, akkor sem lenne képes szólni, csak ez a gondolat suhan át az agyán: * ~ Mi történt vele? ~
*Senki sem látja Ahseela arcát, így a nyúlánk alak sem ismeri fel, hogy kit támadtak meg. Az egykori rubiliáni női kovács visszahúzza arcába az eső áztatta, bordó kámzsáját, közvetlen odalép hozzá és rövidkardjával egy alulról felfelé indított mozdulattal a szegycsontja alatt szíven szúrja. A döfés pontos, a penge borotva éles, majd kirántja a kardot a mellkasából, a zápor hamar lemossa róla a vért. Ahseelaxa Scyranna már nem érez semmit, csak hogy itt a megváltó vég, szemei fehéren fennakadnak.*
- Al'aea iyac'ta ae'st. – *Ezek az utolsó szavai, mely rubiliáni nyelven annyit tesz, hogy nincs visszaút, a kocka el van vetve.
A nyúlánk nőszemély rápillant a rövidkardjára, valami rá van tekeredve a pengére; egy féreg. Hátrébb lép egyet és undorodva vág kardjával a tér macskakövezetére, hogy lerázza róla az élősködőt, a penge hegye szikrát vet, de a vizes közegben nyomban ki is alszik. A hajdani rubiliáni kovács int fejével a két társának. Elengedik a druida lányt a fojtó huzal és az ostor szorításából, majd mindhárman nekiesnek, mint a hiénák. Kiforgatják a csadorja és a bőrruházata zsebeit, magukhoz veszik mindenét. A hórihorgas termet leakasztja hátáról az íját, kicsatolja a tegezét, leoldja csípőjéről a bőrtömlőjét. A vékony szerzet éppen a bőrtarsolyát kötözi ki, majd a csizmáit rángatja le a lábairól. Közben pedig a nyúlánk rubiliáni, a gyűrűjét és a hátizsákját veszi el, gyorsan átnézve mi van benne. Elég sok minden, de kiemel egy ládikót, melyen nem látható zárszerkezet, de nem tudja megmondani, hogy hogyan nyitható. A vörös trió a csadorba burkolt testét az egykori istálló oldalához húzza és otthagyják, majd eltűnnek, mint a kámfor. Csak az esőt hallani, ahogy a Főtér kövezetén kopácsol.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~ Milyen selymes bundájú volt ez a cica. ~ *Gondolkozik el magában a druida lány. Az utcák kihaltak, néptelenek, a felhőszakadás miatt pedig már kisebb özönvízként hömpölyög az ár az utcán és a sikátorokban. Az elf lány bokáig tocsog a vízben. Villan, majd távolabb morajlik az ég, távolodik a nyári eső.
Ahseelaxa Scyranna a Főtérre kiérve nem lát egyetlen-egy lelket sem. A záporeső visszhangot ver a tágas téren az épületek falai között. Megáll, különös érzése van. Csadorjába burkolózva nem láthatja, de amióta elhagyta a Piacteret, három alak van a nyomában, akik szinte árnyékként követik. Az egyik sikátor sarkán megállva figyelik. Egy középmagas, nyúlánk testalkatú alak, egy magasabb hórihorgas szerzet és egy jóval alacsonyabb vékony teremtés, de mindhárman testhezálló, vörös, csuklyás ruhát viselnek. Úgy tűnik a középmagas a főkolompos a hármas közül. Egyikük sem beszél vagy súg semmit, de a nyúlánk alak kézjelekkel koordinálja a társait. Kezével rövidet legyint oldalra a torka előtt, hogy maradjanak csendben. Két kitárt ujjával oda-vissza mutat a kámzsás feje előtt, az elf lány felé; majd ő szemmel tartja. Aztán int két irányba társainak; egyikük menjen jobbra, a másik balra, hogy az épületek takarásában a sikátorok közt bekerítsék Ahseelát. Mikor az egyik átellenben lévő és sréhen oldalsó sikátorokban feltűnik a kettős, akkor a középmagas feltartja a karját, sorban kinyújtott ujjakkal elszámol négyig, majd támadást int. Mindhárman tudják a dolgukat, láthatóan összeszokott csapat. Az elf lány a megérzésére két kézbe veszi a lándzsáját, és úgy néz szét maga körül, de nem lát semmit.* ~ Mi a fene? ~
*Egyszer csak a háta mögött feltűnik a hórihorgas szerzet és egy fojtó huzalt vet Ahseela nyakába, szorosan magához rántva. A druida lány elakadt lélegzettel, majdnem elejti a fegyverét, ahogy a nyakához akar kapni, hogy oldjon valamit a fojtáson. Erőt véve magán, megforgatva a lándzsáját, lendítené hátra, a támadója felé, amikor a szemben lévő sikátorból előtte terem a nyúlánk alak és a rövidkardjával levágja a lándzsája acélhegyét, aztán kirúgja a kezében maradt botot is. A druida lány fulladozva a huzalhoz kap, a kesztyűs kezével valamit tud lazítani a szorításon, így némi levegőhöz jut. A hórihorgas szerzet erős tartását kihasználva, derékból megemeli magát és igyekszik egyszerre két lábbal a szemből támadó felé rúgni. Azonban hirtelen, sréhen oldalról egy ostor csattanva csavarodik a lábaira, egy rántással gátolva meg a visszatámadást. Ahseela csak egy pillantást tud vetni az odalépő alacsony, vékony termetre. Csadorja a fején, ami már vizesen oldalról az arcára tapad, csak az előtte lévő nyúlánk alakot látja igazán jól, aki az előbbi kétlábasa elől hátrébb ugrott, minek következtében a csuklyája hátrébb csúszott a fejéről, láthatóvá téve az arcát. Az elf lány csak mered rá, mert nem más az, mint a női kovács, Rubiliánból. Ha nem lenne fojtó szorításban, akkor sem lenne képes szólni, csak ez a gondolat suhan át az agyán: * ~ Mi történt vele? ~
*Senki sem látja Ahseela arcát, így a nyúlánk alak sem ismeri fel, hogy kit támadtak meg. Az egykori rubiliáni női kovács visszahúzza arcába az eső áztatta, bordó kámzsáját, közvetlen odalép hozzá és rövidkardjával egy alulról felfelé indított mozdulattal a szegycsontja alatt szíven szúrja. A döfés pontos, a penge borotva éles, majd kirántja a kardot a mellkasából, a zápor hamar lemossa róla a vért. Ahseelaxa Scyranna már nem érez semmit, csak hogy itt a megváltó vég, szemei fehéren fennakadnak.*
- Al'aea iyac'ta ae'st. – *Ezek az utolsó szavai, mely rubiliáni nyelven annyit tesz, hogy nincs visszaút, a kocka el van vetve.
A nyúlánk nőszemély rápillant a rövidkardjára, valami rá van tekeredve a pengére; egy féreg. Hátrébb lép egyet és undorodva vág kardjával a tér macskakövezetére, hogy lerázza róla az élősködőt, a penge hegye szikrát vet, de a vizes közegben nyomban ki is alszik. A hajdani rubiliáni kovács int fejével a két társának. Elengedik a druida lányt a fojtó huzal és az ostor szorításából, majd mindhárman nekiesnek, mint a hiénák. Kiforgatják a csadorja és a bőrruházata zsebeit, magukhoz veszik mindenét. A hórihorgas termet leakasztja hátáról az íját, kicsatolja a tegezét, leoldja csípőjéről a bőrtömlőjét. A vékony szerzet éppen a bőrtarsolyát kötözi ki, majd a csizmáit rángatja le a lábairól. Közben pedig a nyúlánk rubiliáni, a gyűrűjét és a hátizsákját veszi el, gyorsan átnézve mi van benne. Elég sok minden, de kiemel egy ládikót, melyen nem látható zárszerkezet, de nem tudja megmondani, hogy hogyan nyitható. A vörös trió a csadorba burkolt testét az egykori istálló oldalához húzza és otthagyják, majd eltűnnek, mint a kámfor. Csak az esőt hallani, ahogy a Főtér kövezetén kopácsol.*
7015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 23:19:35
Üzenet elküldve: 2019-08-02 23:19:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*Távolabb Pyctától észreveszi Lyzt is, aki szintén kiszúrja őt, mert mintha integetésre emelné a kezét. Aenae visszaint, de mosolya továbbra is lagymatag. Megzavarja az egész szituáció, nem így kellene megtörténnie. Sokkal később, míg többedszer is végiggondolja, hogy mit is mond majd. Ehhez képest elbűvölten néz Pyctára, ahogyan az lesegíti a lóról.*
- Jaj, dehogyis a tied.
*Fél karja ugye tele van a csecsemővel, de a másikkal átöleli a férfit, orrát a ruhájába nyomva, mélyen leszívva az illatát. Még mindig bódítónak találja. Viszont ennek ellenére is lefagy az apró csóktól, könnyek lepik el a szemét. Szeretné elfordítani a fejét, vagy más módon tiltakozni, de mégsem teszi. Sőt! Minden porcikája teljesen oda szeretne fordulni és lehunyt szemmel élvezni, de ezt sem teszi. Viszont az a nyugtalanító gondolata támad, hogy vajon nem vérmaszatos-e a szája széle, azután, hogy Waldran mit etetett meg vele. Elborzad a gondolatra.*
- Semmi baj.
*Nyögi ki remegő hangon, próbálja leküzdeni a rátörni készülő pánikrohamot, mikor a férfi a gyerekről kérdezi. Próbál nem bőgni és egyszerre érthetően, de mégis halkan beszélni. Ebből gyakorlatilag csak az utolsó jön össze maradéktalanul.*
- Nievesha a neve. Az enyém.
*Távolabb Pyctától észreveszi Lyzt is, aki szintén kiszúrja őt, mert mintha integetésre emelné a kezét. Aenae visszaint, de mosolya továbbra is lagymatag. Megzavarja az egész szituáció, nem így kellene megtörténnie. Sokkal később, míg többedszer is végiggondolja, hogy mit is mond majd. Ehhez képest elbűvölten néz Pyctára, ahogyan az lesegíti a lóról.*
- Jaj, dehogyis a tied.
*Fél karja ugye tele van a csecsemővel, de a másikkal átöleli a férfit, orrát a ruhájába nyomva, mélyen leszívva az illatát. Még mindig bódítónak találja. Viszont ennek ellenére is lefagy az apró csóktól, könnyek lepik el a szemét. Szeretné elfordítani a fejét, vagy más módon tiltakozni, de mégsem teszi. Sőt! Minden porcikája teljesen oda szeretne fordulni és lehunyt szemmel élvezni, de ezt sem teszi. Viszont az a nyugtalanító gondolata támad, hogy vajon nem vérmaszatos-e a szája széle, azután, hogy Waldran mit etetett meg vele. Elborzad a gondolatra.*
- Semmi baj.
*Nyögi ki remegő hangon, próbálja leküzdeni a rátörni készülő pánikrohamot, mikor a férfi a gyerekről kérdezi. Próbál nem bőgni és egyszerre érthetően, de mégis halkan beszélni. Ebből gyakorlatilag csak az utolsó jön össze maradéktalanul.*
- Nievesha a neve. Az enyém.
7014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:55:49
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
*A főtér zajaiban nem hallja mit mond Aenae a nagybátyjának, de azt látja, hogy beszélnek, majd még mielőtt odaérhetne hozzájuk, a férfi eltávolodik a topázszeműtől.
A lány arcán meglepődés látszik, az igaz, hogy nem számíthatott rá, hogy itt találkoznak. Az erdőmélyi elf nem szívleli a várost. De valami más is lehet a dologban. Aztán ki is derül, mi lehet még, mert ahogy oszlik a tömeg előttük, a páncélos csuhás megpillant Aenae karjai közt egy gyermeket. A ruháktól, amelyekbe bugyolálták, nem látja jól, de egészen aprónak tetszik.
Elengedi Éjvihar kantárját, a telivér nem fog elbóklászni, aztán két hosszú lépéssel Aenae lova mellett terem, hogy lesegítse őt és a csecsemőt a nyeregből.*
- Semmi baj. Az én hibám. *A személyes kapcsolatokban Aenae előtt nem volt semmiféle tapasztalata és azóta sincs senki más az életében, akire úgy gondolna, mint rá. Kiderült már, hogy sokszor nem ért a nők nyelvén.
A kérdésen meglepődik, újra, majd válasz nélkül lép közelebb és vigyázva a gyermekre szorosan megöleli a lányt. Ha teheti, még egy csókot is ad a szája sarkába, pedig nem szokott ennyire megfeledkezni magáról.*
- Bocsánat. *Mondja halkan, lombzöld szemeit lesütve, ha megtörtént a csók és Aenae nem hiúsította meg valamiképp.*
- Ki ez a gyermek? *Kérdi, megpróbálva terelni a szót a történtekről és páncélkesztyűs ujjával elhúzza a ruhákat, hogy jól láthassa az arcát.*
*A főtér zajaiban nem hallja mit mond Aenae a nagybátyjának, de azt látja, hogy beszélnek, majd még mielőtt odaérhetne hozzájuk, a férfi eltávolodik a topázszeműtől.
A lány arcán meglepődés látszik, az igaz, hogy nem számíthatott rá, hogy itt találkoznak. Az erdőmélyi elf nem szívleli a várost. De valami más is lehet a dologban. Aztán ki is derül, mi lehet még, mert ahogy oszlik a tömeg előttük, a páncélos csuhás megpillant Aenae karjai közt egy gyermeket. A ruháktól, amelyekbe bugyolálták, nem látja jól, de egészen aprónak tetszik.
Elengedi Éjvihar kantárját, a telivér nem fog elbóklászni, aztán két hosszú lépéssel Aenae lova mellett terem, hogy lesegítse őt és a csecsemőt a nyeregből.*
- Semmi baj. Az én hibám. *A személyes kapcsolatokban Aenae előtt nem volt semmiféle tapasztalata és azóta sincs senki más az életében, akire úgy gondolna, mint rá. Kiderült már, hogy sokszor nem ért a nők nyelvén.
A kérdésen meglepődik, újra, majd válasz nélkül lép közelebb és vigyázva a gyermekre szorosan megöleli a lányt. Ha teheti, még egy csókot is ad a szája sarkába, pedig nem szokott ennyire megfeledkezni magáról.*
- Bocsánat. *Mondja halkan, lombzöld szemeit lesütve, ha megtörtént a csók és Aenae nem hiúsította meg valamiképp.*
- Ki ez a gyermek? *Kérdi, megpróbálva terelni a szót a történtekről és páncélkesztyűs ujjával elhúzza a ruhákat, hogy jól láthassa az arcát.*
7013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:15:56
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Bobbir, Pycta//
//érintőlegesen Gólya hozza//
*Nem akarja feszegetni, amiről látja, hogy Pyctának nem hogy nem jut eszébe de talán még kellemetlen is neki, talán éppen az információ hiány miatt. Nem tudja lerázni az érzést, hogy Pyctát minden mosolya ellenére valami különös aura veszi körül. Olyasfajta melankólia, amitől talán csak beszélve lehetne szabadulni, de Lyz nem akar tolakodó lenni, Pycta magától nem mondja, így hát tulajdonképpen csak a kölcsönös tisztelet s egyben toporgás marad.
Nem tudván, hogy Bobbir az erdőmélyi elfnek szinte felmentőseregként hat, Lez felemeli kezét, hogy intsen a tömegből nyújtózkodó városi elf felé, s szélesedő mosollyal köszöntse őt. Nagyot dobban szíve, amolyan megkönnyebbült érzéssel töltve el az elf vadászlányt, hisz a városi állapotok hírére nem egyszer eszébe jutott a bohókás elf, akit artheniori látogatásakor ismert meg.*
- Bobbir! *A főtéri forgatagban is tisztán csendül a hangja, ahogy a minx hátán tovább nyújtózva kiált oda. Azzal már lendül is le, hogy ölelésébe vonja a régi barátot. Mikor visszapillant Pyctára, hogy rövid magyarázatot adjon a megállásra, ám az olyan nehezen visszaszerzett könnyedség, pillanatról pillanatra olvad le az elf arcáról, megakasztva a mozdulatban Lyzendrát. Visszaemeli tekintetét abba az irányba, ahova társa szegezi tekintetét, s önmagát is meglepve érzi meg azt a jóleső, aggódó, mégis különösen szorongató érzést. A lány nem néz ki jól, már amennyit lát belőle, sokkal elgyötörtebb, mint ahogy emlékezett rá. Halovány mosollyal néz az ember lány felé, emeli fel jobbját s int neki. Mire visszapillant Pyctára, ő már mint aki nincs teljesen magánál, felé is igyekszik. Lyz is leszáll a nyeregből, s bár Aenaet is szívesen köszöntené egy öleléssel, vagy kettővel, úgy érzi, jelenléte csak zavaró volna. Éppen a fogadóban beszéltek röviden Aenaeről, akinek gyökerestől változott az élete az erőd után. Bizonyára van mit megbeszélniük, így lelkiismeret furdalás nélkül indul barátja Bobbir felé.*
- Drága Barátom! *öleli meg az elfet, amint eléri. Szokatlan lehet azután, hogy legutóbb a karót nyelt lány csak állt a búcsú előtt, s Bobbir volt aki aztán nem engedte csupán így útnak. Ezen kívül sok más szemmel látható változáson ment végig Lyz, többek közt közel sem tűnik olyan riadt vadnak, mint aki az erdőből véletlenül városba tévedett. Ölelésből kiengedve még vállát fogva nézi meg magának Bobbirt.*
- Örülök, hogy épségben látlak! Aggódtam, hogy bajod lett a felkelésben, de látom, rossz pénz nem vész el! *Szemei tisztán ragyognak a megkönnyebbüléstől, korábbi idegenkedését valami más határozottság váltotta fel az eltelt hónapok alatt, míg nem találkoztak.*
//Bobbir, Pycta//
//érintőlegesen Gólya hozza//
*Nem akarja feszegetni, amiről látja, hogy Pyctának nem hogy nem jut eszébe de talán még kellemetlen is neki, talán éppen az információ hiány miatt. Nem tudja lerázni az érzést, hogy Pyctát minden mosolya ellenére valami különös aura veszi körül. Olyasfajta melankólia, amitől talán csak beszélve lehetne szabadulni, de Lyz nem akar tolakodó lenni, Pycta magától nem mondja, így hát tulajdonképpen csak a kölcsönös tisztelet s egyben toporgás marad.
Nem tudván, hogy Bobbir az erdőmélyi elfnek szinte felmentőseregként hat, Lez felemeli kezét, hogy intsen a tömegből nyújtózkodó városi elf felé, s szélesedő mosollyal köszöntse őt. Nagyot dobban szíve, amolyan megkönnyebbült érzéssel töltve el az elf vadászlányt, hisz a városi állapotok hírére nem egyszer eszébe jutott a bohókás elf, akit artheniori látogatásakor ismert meg.*
- Bobbir! *A főtéri forgatagban is tisztán csendül a hangja, ahogy a minx hátán tovább nyújtózva kiált oda. Azzal már lendül is le, hogy ölelésébe vonja a régi barátot. Mikor visszapillant Pyctára, hogy rövid magyarázatot adjon a megállásra, ám az olyan nehezen visszaszerzett könnyedség, pillanatról pillanatra olvad le az elf arcáról, megakasztva a mozdulatban Lyzendrát. Visszaemeli tekintetét abba az irányba, ahova társa szegezi tekintetét, s önmagát is meglepve érzi meg azt a jóleső, aggódó, mégis különösen szorongató érzést. A lány nem néz ki jól, már amennyit lát belőle, sokkal elgyötörtebb, mint ahogy emlékezett rá. Halovány mosollyal néz az ember lány felé, emeli fel jobbját s int neki. Mire visszapillant Pyctára, ő már mint aki nincs teljesen magánál, felé is igyekszik. Lyz is leszáll a nyeregből, s bár Aenaet is szívesen köszöntené egy öleléssel, vagy kettővel, úgy érzi, jelenléte csak zavaró volna. Éppen a fogadóban beszéltek röviden Aenaeről, akinek gyökerestől változott az élete az erőd után. Bizonyára van mit megbeszélniük, így lelkiismeret furdalás nélkül indul barátja Bobbir felé.*
- Drága Barátom! *öleli meg az elfet, amint eléri. Szokatlan lehet azután, hogy legutóbb a karót nyelt lány csak állt a búcsú előtt, s Bobbir volt aki aztán nem engedte csupán így útnak. Ezen kívül sok más szemmel látható változáson ment végig Lyz, többek közt közel sem tűnik olyan riadt vadnak, mint aki az erdőből véletlenül városba tévedett. Ölelésből kiengedve még vállát fogva nézi meg magának Bobbirt.*
- Örülök, hogy épségben látlak! Aggódtam, hogy bajod lett a felkelésben, de látom, rossz pénz nem vész el! *Szemei tisztán ragyognak a megkönnyebbüléstől, korábbi idegenkedését valami más határozottság váltotta fel az eltelt hónapok alatt, míg nem találkoztak.*
7012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:12:08
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:12:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
- Hogy mi?
*Bávatagon néz Waldranra, aztán követi tekintetével a biccentést. Szíve megdobban, egyszerre örül is meg nem is. Ami azt illeti halálra is rémül, mert nem számított ilyen hamar a találkozóra, fel akart készülni, persze valamennyire felkészült, ezerszer végiggondolta, hogy mit mond majd, de most mégis minden kimegy a fejéből.*
- Mi?
*Kérdez vissza a különös megjegyzésre, aztán szó nélkül elveszi a gyereket, bár jobban örült volna, ha előbb leszállhat a lóról, mert így kicsit imbolyog. Megbabonázva nézi a közeledő Pyctát, közben igyekszik úgy leszállni a nyeregből, hogy ne essen el és a gyermeket se ejtse le. Tulajdonképpen csoda, hogy sikerül neki, mert az elfet nézi, még mindig gyönyörűnek találja.*
- Nem akarok napokig távol maradni. De jó, majd kereslek.
*Búcsúzik bácsikájától és közben próbál mosolyt varázsolni az elmúlt hónapok folyamatos hányása miatt beesett arcára. Több-kevesebb sikerrel megy is, illetve valamennyire össze is szedi magát, pár lépést teszi is az elf irányába.*
- Pycta! Úgy örülök, hogy látlak. Rosszul váltunk el. Annyira sajnálom.
*Kezd bele hebegve-habogva, egyik lábáról a másikra állva.*
- Megölelhetlek?
- Hogy mi?
*Bávatagon néz Waldranra, aztán követi tekintetével a biccentést. Szíve megdobban, egyszerre örül is meg nem is. Ami azt illeti halálra is rémül, mert nem számított ilyen hamar a találkozóra, fel akart készülni, persze valamennyire felkészült, ezerszer végiggondolta, hogy mit mond majd, de most mégis minden kimegy a fejéből.*
- Mi?
*Kérdez vissza a különös megjegyzésre, aztán szó nélkül elveszi a gyereket, bár jobban örült volna, ha előbb leszállhat a lóról, mert így kicsit imbolyog. Megbabonázva nézi a közeledő Pyctát, közben igyekszik úgy leszállni a nyeregből, hogy ne essen el és a gyermeket se ejtse le. Tulajdonképpen csoda, hogy sikerül neki, mert az elfet nézi, még mindig gyönyörűnek találja.*
- Nem akarok napokig távol maradni. De jó, majd kereslek.
*Búcsúzik bácsikájától és közben próbál mosolyt varázsolni az elmúlt hónapok folyamatos hányása miatt beesett arcára. Több-kevesebb sikerrel megy is, illetve valamennyire össze is szedi magát, pár lépést teszi is az elf irányába.*
- Pycta! Úgy örülök, hogy látlak. Rosszul váltunk el. Annyira sajnálom.
*Kezd bele hebegve-habogva, egyik lábáról a másikra állva.*
- Megölelhetlek?
7011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:49:47
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:49:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli séta//
*Úgy dönt, tesz egy sétát a Főtéren. Nyxa boldogan repked mellette, szárnyal a hűvös nyugati szellőn. A kocsisor sok kordéllyal megritkult, a város egy csensesebb arcát mutatja (és ezen a részen biztonságos is legalább). Egy részeg utazót, vagy kötekedő helyit sem lát. Utcagyereket sem. Nincs egyetlen sem az utóbbiak közül, amelyiket elviselné maga mellett.* ~A legtöbb pénzért a saját anyja torkát képes lenne elvágni. Talán egy mégis van... dr csak egy... Fäenro. Vajon mkst mit csinálhat? Van mit ennie? Van hol aludnia?~ *Ekkor észreveszi, hogy szánalmat érez a fiú iránt. Törődést. Segítenu akar rajta, mert ilyen pillanatokban jön rá, hogy legyen akármilyen is egy utcagyerek, nem tehet róla, mivé formálta az élet. Szeretne magának végre egy házat. Egy szép nagy házat, amelyben megvendégelhetné a fiút. Vagy, akár fiának is fogadhatná. Neki szüksége van örökösre, felesége úgysincs még, a gyerek meg biztos jobban örülne egy nemesi otthonban tengetni hétköznapjait, semmint a Szegénynegyed bűzös, sötét sikátoraiban. Gondolatmenetét és önkéntességre való hajlamát csupán egy spontán zivatar zavarja meg. Mennydörgés és villámok csaptak le az égből. A kövezet lassan válik nedvessé, kicsiny, de sűrű esőcseppek áztatják. Ruhája kezd átázni, úgyhogy csuklyáját fejére húzza, hogy legalább az biztosítson számára valamennyi védelmet. Érzi, hogy csizmája kezd beázni, úgyhogy a kellemes éjszakai sétából a fellegek előli menekülés lett.* ~Hát ez pompás! Most vehetem fel a díszcipőmet, hacsak nem teleportált valami jóságos mágus a szobámba és szárította ki a vándor csizmámat!~ *Mérgelődik magában. Úgy tűnik; balszerencséje töretlenül kitart erdőmélyi kiruccanása óta. Gyors léptekkel halad először a Pegazusba, majd futni kezd. A főtér ilyenkor borzalmasan idegesítő tud lenni. A szökőkútra is szemet vet. Boldogan csordogál tovább, mintha a világ legszárazabb reggele lenne, nem pedig a legesősebb éjjele.* ~Te is minek csobogsz most!~ *Veti oda neki gondolatban. Baglya ázottan száll le vállára. A tündér bal kezébe veszi az állatot, próbálja fedezni köpenyével. Futás közben persze megjegyez neki valamit.*
-Az égi víz megköti a levegő szabadságát. Igaz, Nyxa? *Majd nevet egyet, egy pillanatnyi boldogságot mutatva. Körülötte egyre csak hízó, méretes pocsolyák várják dagadva, hogy egy digyelmetlen járókelő beléjük lépjen. Elér a Pegazus ajtajáig. Végre otthonában tudhatja magát! Amilyen gyorsan csak tud, belép rajta és otthagyja a város házon kívüli részeit.*
*Úgy dönt, tesz egy sétát a Főtéren. Nyxa boldogan repked mellette, szárnyal a hűvös nyugati szellőn. A kocsisor sok kordéllyal megritkult, a város egy csensesebb arcát mutatja (és ezen a részen biztonságos is legalább). Egy részeg utazót, vagy kötekedő helyit sem lát. Utcagyereket sem. Nincs egyetlen sem az utóbbiak közül, amelyiket elviselné maga mellett.* ~A legtöbb pénzért a saját anyja torkát képes lenne elvágni. Talán egy mégis van... dr csak egy... Fäenro. Vajon mkst mit csinálhat? Van mit ennie? Van hol aludnia?~ *Ekkor észreveszi, hogy szánalmat érez a fiú iránt. Törődést. Segítenu akar rajta, mert ilyen pillanatokban jön rá, hogy legyen akármilyen is egy utcagyerek, nem tehet róla, mivé formálta az élet. Szeretne magának végre egy házat. Egy szép nagy házat, amelyben megvendégelhetné a fiút. Vagy, akár fiának is fogadhatná. Neki szüksége van örökösre, felesége úgysincs még, a gyerek meg biztos jobban örülne egy nemesi otthonban tengetni hétköznapjait, semmint a Szegénynegyed bűzös, sötét sikátoraiban. Gondolatmenetét és önkéntességre való hajlamát csupán egy spontán zivatar zavarja meg. Mennydörgés és villámok csaptak le az égből. A kövezet lassan válik nedvessé, kicsiny, de sűrű esőcseppek áztatják. Ruhája kezd átázni, úgyhogy csuklyáját fejére húzza, hogy legalább az biztosítson számára valamennyi védelmet. Érzi, hogy csizmája kezd beázni, úgyhogy a kellemes éjszakai sétából a fellegek előli menekülés lett.* ~Hát ez pompás! Most vehetem fel a díszcipőmet, hacsak nem teleportált valami jóságos mágus a szobámba és szárította ki a vándor csizmámat!~ *Mérgelődik magában. Úgy tűnik; balszerencséje töretlenül kitart erdőmélyi kiruccanása óta. Gyors léptekkel halad először a Pegazusba, majd futni kezd. A főtér ilyenkor borzalmasan idegesítő tud lenni. A szökőkútra is szemet vet. Boldogan csordogál tovább, mintha a világ legszárazabb reggele lenne, nem pedig a legesősebb éjjele.* ~Te is minek csobogsz most!~ *Veti oda neki gondolatban. Baglya ázottan száll le vállára. A tündér bal kezébe veszi az állatot, próbálja fedezni köpenyével. Futás közben persze megjegyez neki valamit.*
-Az égi víz megköti a levegő szabadságát. Igaz, Nyxa? *Majd nevet egyet, egy pillanatnyi boldogságot mutatva. Körülötte egyre csak hízó, méretes pocsolyák várják dagadva, hogy egy digyelmetlen járókelő beléjük lépjen. Elér a Pegazus ajtajáig. Végre otthonában tudhatja magát! Amilyen gyorsan csak tud, belép rajta és otthagyja a város házon kívüli részeit.*
7010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:42:07
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:42:07
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
* Némán hallgatja végig a lányt, és nem tud mit mondani, amivel jobbá tehetné a helyzetet, akár saját, akár unokahúga számára. Éppen ezért nem is mond semmit, nem találja a szavakat, bár az igazság az, hogy nem is keresi őket. Inkább halad tovább a városban, és ahogy körbenéz, kiszáradt torokkal ugyan, és rekedtes hangon, de megszólal. *
- Nézd, szerencsés vagy. * Int fejével egy ismerős forma felé. Látta már ezt az elfet, a nevére is emlékszik. Ő érkezett nem olyan régen a Vashegyre, és társalkodott a lánnyal. Valami Pycta, vagy kicsoda. Akihez el kellett hoznia, mert megígérte, azért, hogy Aenae egyen a méhlepényből. Végre letudta ezt a dolgot is. *
- Hozzá akartál eljönni. És mégis ő jön hozzád. Valahogy a pasik mindig keresnek téged. * Sóhajt mélyet, és a lány mellé léptet Kóborral. Óvatosan adja át neki a gyereket, ha amaz hajlandó elvenni. *
- Megyek, és iszok. Ha haza akarsz menni, ott megtalálsz. Pár napig maradok maximum, aztán elindulok vissza a Hegyre. * Mondja, és választ sem várva elvágtat. Túl nehéz volt ez a nap, túl sok minden történt. Le kell igya magát, annyira, hogy azt se tudja hol van, és hogy hívják. Annyira, hogy mindent elfelejtsen, és ne fájjon neki a létezés. *
* Némán hallgatja végig a lányt, és nem tud mit mondani, amivel jobbá tehetné a helyzetet, akár saját, akár unokahúga számára. Éppen ezért nem is mond semmit, nem találja a szavakat, bár az igazság az, hogy nem is keresi őket. Inkább halad tovább a városban, és ahogy körbenéz, kiszáradt torokkal ugyan, és rekedtes hangon, de megszólal. *
- Nézd, szerencsés vagy. * Int fejével egy ismerős forma felé. Látta már ezt az elfet, a nevére is emlékszik. Ő érkezett nem olyan régen a Vashegyre, és társalkodott a lánnyal. Valami Pycta, vagy kicsoda. Akihez el kellett hoznia, mert megígérte, azért, hogy Aenae egyen a méhlepényből. Végre letudta ezt a dolgot is. *
- Hozzá akartál eljönni. És mégis ő jön hozzád. Valahogy a pasik mindig keresnek téged. * Sóhajt mélyet, és a lány mellé léptet Kóborral. Óvatosan adja át neki a gyereket, ha amaz hajlandó elvenni. *
- Megyek, és iszok. Ha haza akarsz menni, ott megtalálsz. Pár napig maradok maximum, aztán elindulok vissza a Hegyre. * Mondja, és választ sem várva elvágtat. Túl nehéz volt ez a nap, túl sok minden történt. Le kell igya magát, annyira, hogy azt se tudja hol van, és hogy hívják. Annyira, hogy mindent elfelejtsen, és ne fájjon neki a létezés. *
7009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:31:24
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Lyzendra, Bobbir//
*Ő maga már megbékélt a sorsával, de megérti, hogy esetleg más, szeretné, ha másképpen alakulna az erdőmélyi elf élete. Ha pedig nem lesz igaza, az mindnyájukra nézve csak jót jelent.
Szerény mosollyal hallgatja Lyzendrát, miszerint a béke nem luxus számára, de ő tudja, hogy a nyugalom neki csak időleges. De nem szeretné elmondani újra szomorú és ijesztő jóslatait a jövővel kapcsolatban. Helyette a tőr változásának mibenlétére figyel inkább.
Az, hogy megijesztette Lyzt, érdekesnek hangzik, az elf íjászlány nem az az ijedős alkat. A vérrel való kapcsolatának említésére aztán ráncba is szalad a homloka, hisz a vér Sa'Tereth asztala. Lehet, hogy az a tőr valóban átkozott.*
- Rendben. *Válaszolja a bemutató javaslatára, pedig legbelül berzenkedik a látvány ellen. Kicsit zavaros neki, hogy mit is csinál éppen az a tőr, de semmiképp nem valami helyes dolgot.
Egyelőre nem beszél ellenérzéseiről, elég negatív dolog jutott már erre a napra. Annak ellenére is, hogy az eleje szépen indult. Kivéve, hogy nem találta meg a templomban Hanlorent.*
- Nem tudom, sajnálom. *Vonja meg alig láthatóan a vállát megadón, hogy elvesztette a szilánkról őrzött emlékeinek egy részét. Így nem derül ki, mi is történt a csillagdarabbal és a vérével.
Valami végül elvonja Lyzendra figyelmét, aminek kicsit örül is az erdőmélyi. Valakit megismert a főtéren. A páncélos elf lelassítja Éjvihart, de mivel nem tudja, kiről lehet szó, csak nézelődik a ló nyergének magasából, hátha meglát egy rájuk, azaz inkább Lyzre szegeződő tekintetet.
Ha minden igaz, meg is pillant egy hunyorogva feléjük néző férfit, aki aztán Lyzendra felé integet.*
- Szerintem ő lesz az. *Int alig láthatóan az integető alak irányába halovány mosollyal.*
//Gólya hozza//
*Talán annak köszönhető, hogy észrevesz egy számára ismerős alakot a főtéren, hogy Lyzendra ismerősének mögött jelennek meg távolban. Előbb csak átnéz rajtuk, aztán hatalmasat dobban a szíve és lehervad arcáról a mosoly. Ha Lyz ránéz, nem vétheti el a hirtelen hangulatváltozást.
Az erődmélyi elf arca megkeményedik, egyszerre látszik rajta ijedtség, meglepődés és valami pozitív érzelem.*
- Bocsáss meg. *Mondja révetegen, majd leugrik a nyeregből és megindul előre a főtérre érő topázszemű és Waldran felé.*
- Aenae? *Formálják ajkai a szót, amikor a lány esetleg észreveszi őt, ahogy az éjfekete telivért feléjük vezeti.*
//Lyzendra, Bobbir//
*Ő maga már megbékélt a sorsával, de megérti, hogy esetleg más, szeretné, ha másképpen alakulna az erdőmélyi elf élete. Ha pedig nem lesz igaza, az mindnyájukra nézve csak jót jelent.
Szerény mosollyal hallgatja Lyzendrát, miszerint a béke nem luxus számára, de ő tudja, hogy a nyugalom neki csak időleges. De nem szeretné elmondani újra szomorú és ijesztő jóslatait a jövővel kapcsolatban. Helyette a tőr változásának mibenlétére figyel inkább.
Az, hogy megijesztette Lyzt, érdekesnek hangzik, az elf íjászlány nem az az ijedős alkat. A vérrel való kapcsolatának említésére aztán ráncba is szalad a homloka, hisz a vér Sa'Tereth asztala. Lehet, hogy az a tőr valóban átkozott.*
- Rendben. *Válaszolja a bemutató javaslatára, pedig legbelül berzenkedik a látvány ellen. Kicsit zavaros neki, hogy mit is csinál éppen az a tőr, de semmiképp nem valami helyes dolgot.
Egyelőre nem beszél ellenérzéseiről, elég negatív dolog jutott már erre a napra. Annak ellenére is, hogy az eleje szépen indult. Kivéve, hogy nem találta meg a templomban Hanlorent.*
- Nem tudom, sajnálom. *Vonja meg alig láthatóan a vállát megadón, hogy elvesztette a szilánkról őrzött emlékeinek egy részét. Így nem derül ki, mi is történt a csillagdarabbal és a vérével.
Valami végül elvonja Lyzendra figyelmét, aminek kicsit örül is az erdőmélyi. Valakit megismert a főtéren. A páncélos elf lelassítja Éjvihart, de mivel nem tudja, kiről lehet szó, csak nézelődik a ló nyergének magasából, hátha meglát egy rájuk, azaz inkább Lyzre szegeződő tekintetet.
Ha minden igaz, meg is pillant egy hunyorogva feléjük néző férfit, aki aztán Lyzendra felé integet.*
- Szerintem ő lesz az. *Int alig láthatóan az integető alak irányába halovány mosollyal.*
//Gólya hozza//
*Talán annak köszönhető, hogy észrevesz egy számára ismerős alakot a főtéren, hogy Lyzendra ismerősének mögött jelennek meg távolban. Előbb csak átnéz rajtuk, aztán hatalmasat dobban a szíve és lehervad arcáról a mosoly. Ha Lyz ránéz, nem vétheti el a hirtelen hangulatváltozást.
Az erődmélyi elf arca megkeményedik, egyszerre látszik rajta ijedtség, meglepődés és valami pozitív érzelem.*
- Bocsáss meg. *Mondja révetegen, majd leugrik a nyeregből és megindul előre a főtérre érő topázszemű és Waldran felé.*
- Aenae? *Formálják ajkai a szót, amikor a lány esetleg észreveszi őt, ahogy az éjfekete telivért feléjük vezeti.*
7008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:31:43
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:31:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Gólya hozza//
- Jó. *Mondja ezt arra is, hogy Waldran kicsinálná Nirst és arra is, hogy bácsikája nem fog hazudni.*
- Amúgy azt szeretem benned, hogy nem hazudsz és nem szépíted a dolgokat. És nem arról van szó, hogy utálnám ezt a kisbabát.
*Felsóhajt, ambivalens érzései vannak, egy része valóban nem akart neki életet adni, a másik részének viszont nem volt szíve megszabadulni tőle. Pedig megtehette volna addig amíg, csak egy kis görcs lett volna és némi vér.*
- Waldran, hónapokon keresztül hánytam. Nem akarok újabb hónapokat folyamatos hányással tölteni. Legalábbis egy darabig még biztosan nem. Waldran. Nem arról van szó, hogy nem akarom felnevelni. Ha már kihordtam és megszültem, akkor biztonságban akarom tudni. És nem kockáztathatom meg, hogy az apjára hasonlít... Mindegy, hagyjuk, gondolj amit akarsz.
*Nagyot sóhajt, még legyint is hozzá. Közben már beérnek a városba.*
- Régen nem jártam itt. Azóta, hogy anyám...
*Rosszul érzi magát emiatt, akaratlanul is abba az irányba néz, ahol a házuk állt, vagy ahol a romjai még most is állnak.*
- Mintha egy egészen másik élet lett volna. Több száz éve...
*Moralizál bávatagon.*
- Jó. *Mondja ezt arra is, hogy Waldran kicsinálná Nirst és arra is, hogy bácsikája nem fog hazudni.*
- Amúgy azt szeretem benned, hogy nem hazudsz és nem szépíted a dolgokat. És nem arról van szó, hogy utálnám ezt a kisbabát.
*Felsóhajt, ambivalens érzései vannak, egy része valóban nem akart neki életet adni, a másik részének viszont nem volt szíve megszabadulni tőle. Pedig megtehette volna addig amíg, csak egy kis görcs lett volna és némi vér.*
- Waldran, hónapokon keresztül hánytam. Nem akarok újabb hónapokat folyamatos hányással tölteni. Legalábbis egy darabig még biztosan nem. Waldran. Nem arról van szó, hogy nem akarom felnevelni. Ha már kihordtam és megszültem, akkor biztonságban akarom tudni. És nem kockáztathatom meg, hogy az apjára hasonlít... Mindegy, hagyjuk, gondolj amit akarsz.
*Nagyot sóhajt, még legyint is hozzá. Közben már beérnek a városba.*
- Régen nem jártam itt. Azóta, hogy anyám...
*Rosszul érzi magát emiatt, akaratlanul is abba az irányba néz, ahol a házuk állt, vagy ahol a romjai még most is állnak.*
- Mintha egy egészen másik élet lett volna. Több száz éve...
*Moralizál bávatagon.*
7007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:08:25
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:08:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*Meglepődik a dalnok hozzáállásán, de ha ezt kívánja, legyen. Leül a földre, csak azért sem a padot választja.* ~Beképzelt lehetsz, te muzsikus. Mondjum a fajtádnál nem egy ritka tulajdonság.~ *Jegyzi meg magában. Bizony, még mindig utálja a várost. Nem is a várost: a lakóit! Szóval ot5 tart, hogy leül... és csak ül... még mindig ül... unatkozik, végtelenül. Nézi a fákat, az embereket, de mindjárt bealszik. Ez untatja. Cupákot simogatja egy darabig, de a menyét is unatkozik.*
-Hozzám illő állat vagy, hallod e? *Mosolyog a társára. Elege lett. Drámát akar, izgalmat az életébe. Elég az ivásból. Most sokall be. Fogja, feláll és grabancon fogja a bárdot.*
-Beszélgessünk, zenészkém. *Mondja széles mosollyal.*
*Meglepődik a dalnok hozzáállásán, de ha ezt kívánja, legyen. Leül a földre, csak azért sem a padot választja.* ~Beképzelt lehetsz, te muzsikus. Mondjum a fajtádnál nem egy ritka tulajdonság.~ *Jegyzi meg magában. Bizony, még mindig utálja a várost. Nem is a várost: a lakóit! Szóval ot5 tart, hogy leül... és csak ül... még mindig ül... unatkozik, végtelenül. Nézi a fákat, az embereket, de mindjárt bealszik. Ez untatja. Cupákot simogatja egy darabig, de a menyét is unatkozik.*
-Hozzám illő állat vagy, hallod e? *Mosolyog a társára. Elege lett. Drámát akar, izgalmat az életébe. Elég az ivásból. Most sokall be. Fogja, feláll és grabancon fogja a bárdot.*
-Beszélgessünk, zenészkém. *Mondja széles mosollyal.*
7006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:09:28
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:09:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
*Zenei előadását nagy sikerrel hallgatja a közönség. Néhány polgár még táncra is perdül muzsikájának hallatán. Úgy tűnik több fura alak, aki az álmaikról akarnak beszélni, ár nem nagyon jönnek, bár még csak most megy le a nap. Örömmel figyeli, hogy a tömeg egyre csak nő. Szereti ha értékelik a művészetét. A zenélés közben jut ideje a közönség vizsgálására. A szerelmes párok a padokra foglalnak helyet, és ahogy elfogy a hely, a szökőkút is lassacskán a szerelmes párok helyévé válik. Lát még embereket kijönni a fogadóból, akik az alkohol hatása alatt hallgatják zenéjét, és egyeseket még talán az álom világába is belépnek. Végül vannak az őt körülvevők bázisa. Akik távolabbról hallgatják őt és, akik, főleg hölgyek, akik már majdhogy nem rámásznak. A legjobban ezeket a hölgyeket szereti, mert az ilyen hölgyemények szívesen töltik vele az éjszakát. Nagy valószínűséggel ma este sem lesz hölgy társasága nélkül. A zenei előadása során egy ismeretlen arc jelenik meg, aki nagylelkű adományt ad neki.*
-Köszönöm uram. Most jelenleg fellépésem van, úgyhogy üljön le és hallgassa a zenét, ha végeztem társaloghatunk.
*Mondja mosollyal a száján és folytatja a muzsikálást.*
*Zenei előadását nagy sikerrel hallgatja a közönség. Néhány polgár még táncra is perdül muzsikájának hallatán. Úgy tűnik több fura alak, aki az álmaikról akarnak beszélni, ár nem nagyon jönnek, bár még csak most megy le a nap. Örömmel figyeli, hogy a tömeg egyre csak nő. Szereti ha értékelik a művészetét. A zenélés közben jut ideje a közönség vizsgálására. A szerelmes párok a padokra foglalnak helyet, és ahogy elfogy a hely, a szökőkút is lassacskán a szerelmes párok helyévé válik. Lát még embereket kijönni a fogadóból, akik az alkohol hatása alatt hallgatják zenéjét, és egyeseket még talán az álom világába is belépnek. Végül vannak az őt körülvevők bázisa. Akik távolabbról hallgatják őt és, akik, főleg hölgyek, akik már majdhogy nem rámásznak. A legjobban ezeket a hölgyeket szereti, mert az ilyen hölgyemények szívesen töltik vele az éjszakát. Nagy valószínűséggel ma este sem lesz hölgy társasága nélkül. A zenei előadása során egy ismeretlen arc jelenik meg, aki nagylelkű adományt ad neki.*
-Köszönöm uram. Most jelenleg fellépésem van, úgyhogy üljön le és hallgassa a zenét, ha végeztem társaloghatunk.
*Mondja mosollyal a száján és folytatja a muzsikálást.*
7005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:59:06
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:59:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nem lát, Omás?//
* A főtérre érve az egykori nemes körbe néz, és azt figyeli, hogy mennyire lehet rossz állapotban a város. Nem kevés csapás érte mostanában, és szomorúvá teszi a férfit, hogy ilyen állapotok uralkodnak itt. Szívesen segítene, és szerencsére tudja is, hogy hogyan tegye ezt, hiszen az istene megsúgta egy látomás képében. Ezért is tart tovább rendületlen tempóban haza felé, hogy pénzt vegyen magához. Nincs oka lassítani, vagy megrendülni, a hitet követve szaporázza meg lovának lépteit, mély sóhajtások keretében. Ez is egy olyan dolog, amit kötelessége megtenni. *
* A főtérre érve az egykori nemes körbe néz, és azt figyeli, hogy mennyire lehet rossz állapotban a város. Nem kevés csapás érte mostanában, és szomorúvá teszi a férfit, hogy ilyen állapotok uralkodnak itt. Szívesen segítene, és szerencsére tudja is, hogy hogyan tegye ezt, hiszen az istene megsúgta egy látomás képében. Ezért is tart tovább rendületlen tempóban haza felé, hogy pénzt vegyen magához. Nincs oka lassítani, vagy megrendülni, a hitet követve szaporázza meg lovának lépteit, mély sóhajtások keretében. Ez is egy olyan dolog, amit kötelessége megtenni. *
7004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:08:29
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Mindegy hol, csak innen el//
*Néhány óra séta után ismét megpillantja a város főterét és a már jól ismert szökőkút is még mindig a megszokott helyén strázsál. Itt minden ugyan az, mint tegnap volt, szinte gyönyörködteti a változatlanság, semmi új, semmi szokatlan, végre valami állandó. ~Ezt már szeretem.~ Odasétál a szökőkúthoz és leül a szélére, hogy tenyerét belemerítse a vízbe és igyon. Ekkor azonban két csibész kölök ugrik be és egymást kezdik el fröcskölni, amiről természetesen mindenki másnak is jut bőven, ha szeretné, ha nem. Körbe szaladnak a vízben, közben pedig szépen kirugdossák a szélére és a környező köveket se hagyják szomjasan. Ő is felpattan, nem igazán szeretné, ha csurom víz lenne a ruhája, bár nincs annyira hideg, hogy meghűljön tőle, de jobb az óvatosság. Nem kis szitkozódást vált ki a dolog, így amilyen hamar jöttek, úgy el is szaladnak az egyik sikátor irányába. ~Elég fürgék, ahhoz képest, hogy még cipő se volt a lábukon. ~ Ilyen időben, a kő is jól átmelegszik, szinte már maga is nyűgnek érzi a lábbelit, de mégse lógatná bele a vízbe, a végén még nagyobb figyelmet kapna, mint szeretne. Már megszokásból kerüli a feltűnést, hiszen az mindig csak bajt hoz rá. ~Vajon Svir már talált valakit, aki kigazol nála? Merre is lakott? ~ Ötlik fel benne az egyetlen dolog, ami a városhoz köti, az ivón kívül. Lehet, már csak azért is elnéz arra, hogy tesztelje magát, ismeri-e még az utat, bár már akkor is elég elhagyatott és félelmetes környéknek ítélte. ~Mint, ahol régen laktunk. ~ Ahogy halad tovább szépen elhagyja a Pegazus fogadó tábláját, amire felnézve eszébe jut megint az a szenvtelen barnahajú elf, akit itt ismert meg. ~Jobb lesz ha nyitva tartom a szemem. Bármi előfordulhat. ~ *
*Néhány óra séta után ismét megpillantja a város főterét és a már jól ismert szökőkút is még mindig a megszokott helyén strázsál. Itt minden ugyan az, mint tegnap volt, szinte gyönyörködteti a változatlanság, semmi új, semmi szokatlan, végre valami állandó. ~Ezt már szeretem.~ Odasétál a szökőkúthoz és leül a szélére, hogy tenyerét belemerítse a vízbe és igyon. Ekkor azonban két csibész kölök ugrik be és egymást kezdik el fröcskölni, amiről természetesen mindenki másnak is jut bőven, ha szeretné, ha nem. Körbe szaladnak a vízben, közben pedig szépen kirugdossák a szélére és a környező köveket se hagyják szomjasan. Ő is felpattan, nem igazán szeretné, ha csurom víz lenne a ruhája, bár nincs annyira hideg, hogy meghűljön tőle, de jobb az óvatosság. Nem kis szitkozódást vált ki a dolog, így amilyen hamar jöttek, úgy el is szaladnak az egyik sikátor irányába. ~Elég fürgék, ahhoz képest, hogy még cipő se volt a lábukon. ~ Ilyen időben, a kő is jól átmelegszik, szinte már maga is nyűgnek érzi a lábbelit, de mégse lógatná bele a vízbe, a végén még nagyobb figyelmet kapna, mint szeretne. Már megszokásból kerüli a feltűnést, hiszen az mindig csak bajt hoz rá. ~Vajon Svir már talált valakit, aki kigazol nála? Merre is lakott? ~ Ötlik fel benne az egyetlen dolog, ami a városhoz köti, az ivón kívül. Lehet, már csak azért is elnéz arra, hogy tesztelje magát, ismeri-e még az utat, bár már akkor is elég elhagyatott és félelmetes környéknek ítélte. ~Mint, ahol régen laktunk. ~ Ahogy halad tovább szépen elhagyja a Pegazus fogadó tábláját, amire felnézve eszébe jut megint az a szenvtelen barnahajú elf, akit itt ismert meg. ~Jobb lesz ha nyitva tartom a szemem. Bármi előfordulhat. ~ *
7003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:27:05
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:27:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Újra a városban//
*Gombernyő Mërulon, az erdei tündér nemes, az út porával tarkítva, cifrázott lelkivilággal, csapongó hangulattal érkezett meg a valamilyen szinten hiányolt civilizációba. Legszívesebben sírva fakadt volna azok után, amiket Erdőmélyén megélt. Késő délután van. Megint.* ~Ugyanekkor értem abba a borzalmas vadonba is.~ *Dühöng belül. A mérge viszont kezd lassan elfogyni. Lecsillapodik a druida, akár a tenger egy morajló vihar után. Leül a főtér egyik szökőkútjához. A várost szegő kocsik ugyanúgy haladnak az utcákon, mint mindig. A téren is hasonló a hangulat az eddigiekhez és ugyanannyi ember, elf és egyéb lény is található itt. Azt veszi észre magán, hogy elmosolyodik. Arcára vigyor ül ki, mivel (mármint ezt gondolja) jól esik neki látni az ismerős, folytonos pillanatokat a Felhők Városában. Ezek az apró, mégis jelentőség teljes mozdulatok töltik el boldogsággal egy hasonlóan fáradt nap után. Iszik a szökőkútból, azután figyeli, hogyan szikrázik a folyadék. Cseppet viccesnek találja, hogy maga a víz is tud fürdeni, hogyha fényben is, de tud. Megröpteti Nyxát, teret hagy neki. Figyeli, hogyan szárnyal a bagoly, mintegy lovagolván a szellőket, nem küzdve ellenük.* ~Használja, nem harcol, dacol velük.~ *Állapítja meg az ifjú, összehasonlítva állatát önmagával, pontosabban a családjával. Ők sem küzdöttek a szegények lázadása idején, alkalmazkodtak. Felmérték a súlyosságát a helyzetnek, majd elmentek. Ők menekültek el nemes létére, nem várták be, míg nagybátyja sorsára jutnak. Kémleli a tömeget, de sehol sem lát még mindig tündért.* ~Ebből a városból nemes egyszerűséggel kihalt a fajom!~ *Állapítja meg magában a tényt. Továbbhalad a fogadóig, át szeretne öltözni és ki szeretné mosni piszkos ruháit. És végre a fogadósra akarja bízni egy darabig ezt a rémes brigantint! A városban úgysem lesz rá szüksége-remélhetőleg.*
*Gombernyő Mërulon, az erdei tündér nemes, az út porával tarkítva, cifrázott lelkivilággal, csapongó hangulattal érkezett meg a valamilyen szinten hiányolt civilizációba. Legszívesebben sírva fakadt volna azok után, amiket Erdőmélyén megélt. Késő délután van. Megint.* ~Ugyanekkor értem abba a borzalmas vadonba is.~ *Dühöng belül. A mérge viszont kezd lassan elfogyni. Lecsillapodik a druida, akár a tenger egy morajló vihar után. Leül a főtér egyik szökőkútjához. A várost szegő kocsik ugyanúgy haladnak az utcákon, mint mindig. A téren is hasonló a hangulat az eddigiekhez és ugyanannyi ember, elf és egyéb lény is található itt. Azt veszi észre magán, hogy elmosolyodik. Arcára vigyor ül ki, mivel (mármint ezt gondolja) jól esik neki látni az ismerős, folytonos pillanatokat a Felhők Városában. Ezek az apró, mégis jelentőség teljes mozdulatok töltik el boldogsággal egy hasonlóan fáradt nap után. Iszik a szökőkútból, azután figyeli, hogyan szikrázik a folyadék. Cseppet viccesnek találja, hogy maga a víz is tud fürdeni, hogyha fényben is, de tud. Megröpteti Nyxát, teret hagy neki. Figyeli, hogyan szárnyal a bagoly, mintegy lovagolván a szellőket, nem küzdve ellenük.* ~Használja, nem harcol, dacol velük.~ *Állapítja meg az ifjú, összehasonlítva állatát önmagával, pontosabban a családjával. Ők sem küzdöttek a szegények lázadása idején, alkalmazkodtak. Felmérték a súlyosságát a helyzetnek, majd elmentek. Ők menekültek el nemes létére, nem várták be, míg nagybátyja sorsára jutnak. Kémleli a tömeget, de sehol sem lát még mindig tündért.* ~Ebből a városból nemes egyszerűséggel kihalt a fajom!~ *Állapítja meg magában a tényt. Továbbhalad a fogadóig, át szeretne öltözni és ki szeretné mosni piszkos ruháit. És végre a fogadósra akarja bízni egy darabig ezt a rémes brigantint! A városban úgysem lesz rá szüksége-remélhetőleg.*
7002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:08:14
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:08:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy bárd az éjszakában//
*A nap lassacskán elrejtőzik a horizont alá, narancssárga színűre színezve a késő délutáni eget. A város falak nélkül furán fest, de nem igazán törődik vele. Így talán még szebb a város látképe. A főtérre érve letelepedik a szökőkút szélére és a kezével a víz felszínén hullámokat gerjeszt. Amint így ül és játszadozik a vízzel, egy kellemes zenére lesz figyelmes. A hang irányába fordul, de még csak távolról hallgatja a zenét és figyeli, ahogy a tömeg egyre jobban nő a művész előtt. Ő is figyelmes lesz a két alakra akik az álmaikat hangoztatják a közönségnek. Gyorsan el is fordul, hogy a két személy ne jöjjön oda hozzá. Szerencsére találtak jobb elfoglaltságot is annál, hogy neki prédikáljanak. Nem sok idő telik el és egy újabb alak veszi az irányt a szökőkút felé. Termetének köszönhetően el tud bújni a szökőkút mögött. Megvárja míg az az alak elhagyja a szökőkutat, aztán helyet foglal a szökőkúton és hallgatja a zenét. Ahogy jobban megnézi az alak aki előbb a szökőkútból ivott, elég szép nadrágot visel, ránézésre talán bársony, de akkor is, elég fura. ~Biztos valamilyen nemes gyereke.~ Gondolja magában.*
*A nap lassacskán elrejtőzik a horizont alá, narancssárga színűre színezve a késő délutáni eget. A város falak nélkül furán fest, de nem igazán törődik vele. Így talán még szebb a város látképe. A főtérre érve letelepedik a szökőkút szélére és a kezével a víz felszínén hullámokat gerjeszt. Amint így ül és játszadozik a vízzel, egy kellemes zenére lesz figyelmes. A hang irányába fordul, de még csak távolról hallgatja a zenét és figyeli, ahogy a tömeg egyre jobban nő a művész előtt. Ő is figyelmes lesz a két alakra akik az álmaikat hangoztatják a közönségnek. Gyorsan el is fordul, hogy a két személy ne jöjjön oda hozzá. Szerencsére találtak jobb elfoglaltságot is annál, hogy neki prédikáljanak. Nem sok idő telik el és egy újabb alak veszi az irányt a szökőkút felé. Termetének köszönhetően el tud bújni a szökőkút mögött. Megvárja míg az az alak elhagyja a szökőkutat, aztán helyet foglal a szökőkúton és hallgatja a zenét. Ahogy jobban megnézi az alak aki előbb a szökőkútból ivott, elég szép nadrágot visel, ránézésre talán bársony, de akkor is, elég fura. ~Biztos valamilyen nemes gyereke.~ Gondolja magában.*
7001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:26:47
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:26:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd az éjszakában//
//Arlintror Stheniyem//
*A bormámor kiült sima arcára, mely sápadtabb volt a szokásosnál is. A főtérre indul, ingyen oltaná szomját vízzel. Apró csatlósa mellette barangol.* ~Egészen okos jószág vagy, Cupák!~ *Nevezi el felnevetve az állatot, bár sejtése sincs, mi ihlette a névadást. A főtéren még mindig polgárok sokasága gyülekszik. Kedves arcok, ápolt külsővel. Valószínűleg tiszta életű, érző szívű, szeretettel teljes lény a legtöbbjük. Segítőkész, rendes polgárai a városnak.* ~És én mégis mennyire utállak titeket, ti tanácsok szolgái!~ *Gondolja magában. Egy szökőkúthoz ér, lassan megy le a nap. Szomját oltja, majd füleit hegyezi. Jó muzsikát hall, amolyan tánc jellegűt. Kedvére van a zene, hát a bárd elé áll. Meglátja, hogy fél-elf társa az, egy Arlintror Stheniyem nevű fickó. Elé dob hát 10 aranyat, majd kérdez.
*
-Jó estét, uram! Hogy telik a napja! *Harsogja. Végre talált valaki érdekeset is, ebben az üresnek tűnő településben!*
//Arlintror Stheniyem//
*A bormámor kiült sima arcára, mely sápadtabb volt a szokásosnál is. A főtérre indul, ingyen oltaná szomját vízzel. Apró csatlósa mellette barangol.* ~Egészen okos jószág vagy, Cupák!~ *Nevezi el felnevetve az állatot, bár sejtése sincs, mi ihlette a névadást. A főtéren még mindig polgárok sokasága gyülekszik. Kedves arcok, ápolt külsővel. Valószínűleg tiszta életű, érző szívű, szeretettel teljes lény a legtöbbjük. Segítőkész, rendes polgárai a városnak.* ~És én mégis mennyire utállak titeket, ti tanácsok szolgái!~ *Gondolja magában. Egy szökőkúthoz ér, lassan megy le a nap. Szomját oltja, majd füleit hegyezi. Jó muzsikát hall, amolyan tánc jellegűt. Kedvére van a zene, hát a bárd elé áll. Meglátja, hogy fél-elf társa az, egy Arlintror Stheniyem nevű fickó. Elé dob hát 10 aranyat, majd kérdez.
*-Jó estét, uram! Hogy telik a napja! *Harsogja. Végre talált valaki érdekeset is, ebben az üresnek tűnő településben!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8740-8759