Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-21 20:23:14
Üzenet elküldve: 2012-07-21 20:23:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Késő délután van már, az ég szürke s ömlik belőle az eső. A főtér kihalt; nem csoda, hisz már rég elmenekült mindenki a cudar istencsapása elől. A kövezeten méretes tócsák terjeszkednek, a padok ázottak, a szökökút víztükrét kicsipkézi az eső, a fák ágait lehúzza a rájuk hullott cseppek súlya.
De egyszer csak a kapuban strázsáló őr kénytelen kipillantani fedezéke alól. A városba vezető útról mintha halk csilingelés hallatszódna, bár az is kedvetlennek tűnik, mint mindenki ebben az esőben. Nem sokára kétkerekű szekér tűnik fel a pára mögül; előtte zömök, fakó ló halad. Szerencsétlen állat ázottan, lógó fejjel erőlködve lépdel előre az esőtől csúszóssá vált úton, a sár felverődött a lábaira és a hasára is. Hosszú, szőke sörénye a víztől összeállva tapadt a nyakára. A kantárjára erősített színes szalagokról is mocskos víz csöpög. A szár vége pedig egy szintén morcos alak kezében van, aki a szekér tetején görnyedten gubbaszt, a hátára vastag pokróc van terítve, fején lapos kúp alakú szalmakalap az arcába billentve. Másik kezében kirojtozott végű bot a ló fölé tartva. A kordé tartalma most titok marad, az is ugyanazzal a vastag pokróccal van leterítve; a gazdája csak reménykedhet, hogy az megvédi a portékát az esőtől.
Mikor lassan beér a városkapuba az őr is kelletlenül kilép az esőbe és megragadva a ló kantárját megállítja a szekeret. A nő felsóhajt, gyűlöli ezt a kötelező procedúrát, annyira bosszantó. De nem akarja, hogy kivegyék az irányítást a kezéből, lecsusszan a szekérről és a férfihez lép. Így is pöttöm egy alak, de még meghunyászkodó testhelyzetet is felvesz, nehogy a férfi sértve érezze magát, hogy egy fehérnép akarja megmondani neki mit tegyen. Hosszú, rojtos szoknyáját felfogja, hogy ne ázzon el; így láthatóvá válnak izmos vádlijai és a lábfejei, amiken sarut visel.*
-Jóuram... Én csak egy szerény kereskedő vagyok. Mindenféle földi jót hoztam ebbe a gyönyörű városba, távoli vidékekről. Eladni jöttem, így nyilvánvaló, hogy pénzem sincs, hogy vámot fizessek, így...
-Akkor az árudból kell vámolnunk.
*Vág közbe gorombán és szűk szavúan az őr. Úgy tűnik itt a nyájasság nem hat, hát édesebb eszközhöz kell folyamodni.*
-Rendben. Mit szólna egy különlegességhez; ezzel legközelebb csak a nyugati sivatagnál találkozhat.
*Ezekkel a szavakkal lép a kordéhoz, felhajtja a takarót és kis kotorászás után előhúz egy sötét üveget. Az őrnek az italt látván rögtön felcsillan a szeme. Úgy tesz, mintha fontolgatná az ajánlatot, de nyilvánvaló hogy Issk nemsokára beléphet a főtérre. De még nem ül vissza a kocsira, itt még nincs vége az üzletnek.*
-Kap még egy üveggel, ha holnap reggelig az árum érintetlen marad.
*Az őr rávigyorog Isskre, lopva átveszi az első üveget és mintha nem találkozott volna senkivel, eltűnik a bódéjában. A nő elégedetten bólint. Bornak bor volt, amivel lefizette az őrt, de hogy nem különleges, az hétszentség. Visszaül a szekérre és Barkát, a lovat a bódétól nem messze, a városfallal párhuzamosan állítja meg. Energikusan leugrik a földre és eloldja a lovat a szekérről, aztán az istálló felé vezeti. Mintha az állat sejtené is, hogy meleg alvóely és ízletes széna várja, élénkebben lépdel. Mielőtt a lovászfiú gondjaira bízná, dícsérve megpaskolja a ló nyakát. Végre ő is nyugovóra térhet. Egyetlen pillantásra méltatja a szárnyas lovat ábrázoló fatáblát, majd belép az ajtón.*
De egyszer csak a kapuban strázsáló őr kénytelen kipillantani fedezéke alól. A városba vezető útról mintha halk csilingelés hallatszódna, bár az is kedvetlennek tűnik, mint mindenki ebben az esőben. Nem sokára kétkerekű szekér tűnik fel a pára mögül; előtte zömök, fakó ló halad. Szerencsétlen állat ázottan, lógó fejjel erőlködve lépdel előre az esőtől csúszóssá vált úton, a sár felverődött a lábaira és a hasára is. Hosszú, szőke sörénye a víztől összeállva tapadt a nyakára. A kantárjára erősített színes szalagokról is mocskos víz csöpög. A szár vége pedig egy szintén morcos alak kezében van, aki a szekér tetején görnyedten gubbaszt, a hátára vastag pokróc van terítve, fején lapos kúp alakú szalmakalap az arcába billentve. Másik kezében kirojtozott végű bot a ló fölé tartva. A kordé tartalma most titok marad, az is ugyanazzal a vastag pokróccal van leterítve; a gazdája csak reménykedhet, hogy az megvédi a portékát az esőtől.
Mikor lassan beér a városkapuba az őr is kelletlenül kilép az esőbe és megragadva a ló kantárját megállítja a szekeret. A nő felsóhajt, gyűlöli ezt a kötelező procedúrát, annyira bosszantó. De nem akarja, hogy kivegyék az irányítást a kezéből, lecsusszan a szekérről és a férfihez lép. Így is pöttöm egy alak, de még meghunyászkodó testhelyzetet is felvesz, nehogy a férfi sértve érezze magát, hogy egy fehérnép akarja megmondani neki mit tegyen. Hosszú, rojtos szoknyáját felfogja, hogy ne ázzon el; így láthatóvá válnak izmos vádlijai és a lábfejei, amiken sarut visel.*
-Jóuram... Én csak egy szerény kereskedő vagyok. Mindenféle földi jót hoztam ebbe a gyönyörű városba, távoli vidékekről. Eladni jöttem, így nyilvánvaló, hogy pénzem sincs, hogy vámot fizessek, így...
-Akkor az árudból kell vámolnunk.
*Vág közbe gorombán és szűk szavúan az őr. Úgy tűnik itt a nyájasság nem hat, hát édesebb eszközhöz kell folyamodni.*
-Rendben. Mit szólna egy különlegességhez; ezzel legközelebb csak a nyugati sivatagnál találkozhat.
*Ezekkel a szavakkal lép a kordéhoz, felhajtja a takarót és kis kotorászás után előhúz egy sötét üveget. Az őrnek az italt látván rögtön felcsillan a szeme. Úgy tesz, mintha fontolgatná az ajánlatot, de nyilvánvaló hogy Issk nemsokára beléphet a főtérre. De még nem ül vissza a kocsira, itt még nincs vége az üzletnek.*
-Kap még egy üveggel, ha holnap reggelig az árum érintetlen marad.
*Az őr rávigyorog Isskre, lopva átveszi az első üveget és mintha nem találkozott volna senkivel, eltűnik a bódéjában. A nő elégedetten bólint. Bornak bor volt, amivel lefizette az őrt, de hogy nem különleges, az hétszentség. Visszaül a szekérre és Barkát, a lovat a bódétól nem messze, a városfallal párhuzamosan állítja meg. Energikusan leugrik a földre és eloldja a lovat a szekérről, aztán az istálló felé vezeti. Mintha az állat sejtené is, hogy meleg alvóely és ízletes széna várja, élénkebben lépdel. Mielőtt a lovászfiú gondjaira bízná, dícsérve megpaskolja a ló nyakát. Végre ő is nyugovóra térhet. Egyetlen pillantásra méltatja a szárnyas lovat ábrázoló fatáblát, majd belép az ajtón.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-21 11:45:47
Üzenet elküldve: 2012-07-21 11:45:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A főtéren áthaladva Jagen bele kezdet egy kid történetbe.*
-Hát pár éven át egy félork mellet szolgáltam úgy gondoltam rá mindig mint ha az apám lenne. Azt ígérte hogy megtanít mindenre de meghalt.Akkor döntöttem hogy megyek a magam útján és talán le is telepedek egy városban.
De nem igazán találok magamnak való munkát esetleg tudnál segíteni ebben hogy hol tudnék találni.
A hozzászólás írója (Jagen Haskar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.21 11:46:20
-Hát pár éven át egy félork mellet szolgáltam úgy gondoltam rá mindig mint ha az apám lenne. Azt ígérte hogy megtanít mindenre de meghalt.Akkor döntöttem hogy megyek a magam útján és talán le is telepedek egy városban.
De nem igazán találok magamnak való munkát esetleg tudnál segíteni ebben hogy hol tudnék találni.
A hozzászólás írója (Jagen Haskar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.21 11:46:20
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-21 11:42:47
Üzenet elküldve: 2012-07-21 11:42:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ismét a főtér. Persze senkit nem érdekel egy elf mágus, aki gyorsan átrohan a főtéren a szegénynegyed felé. Miért is figyelne rá bárki? Elfek, törpök, emberek... Ő is csak egy a tömegből. De talán egy nap... talán. Régi vágya, hogy egyszer hatalmas mágus legyen, olyan, akit mindenki ismer. Akiről látszik a hatalma, akiről látszik, hogy egy szóval a túlvilágra küldhet bárkit. De az még odébb van. A templom, és a mágia tanulása viszont közelebb visz hozzá...*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-21 11:32:36
Üzenet elküldve: 2012-07-21 11:32:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Jagennel kiléptek az ajtón és a szegénynegyed felé vették az irányt.*
-A Barakkba megyünk. Ott van a leg jobb kiképzés a városban. Ami pedig a munkát illeti még várok. De ez nem éppen egy ilyen ifjoncra tartozik. Gondolom te nem tudod mi volt az ork csata közben. *Rámosolyog a fiúra és folytatja.* De ne rólam beszéljük, hisz erre már elhasználtunk néhány mondatot. Mesélj kérlek kicsit magadról!
-A Barakkba megyünk. Ott van a leg jobb kiképzés a városban. Ami pedig a munkát illeti még várok. De ez nem éppen egy ilyen ifjoncra tartozik. Gondolom te nem tudod mi volt az ork csata közben. *Rámosolyog a fiúra és folytatja.* De ne rólam beszéljük, hisz erre már elhasználtunk néhány mondatot. Mesélj kérlek kicsit magadról!
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-20 22:44:13
Üzenet elküldve: 2012-07-20 22:44:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Tarrog megörül, hogy megérkezik végre a hosszú útjáról és végre szeretett fogadójában ihat egy jó kupa bort. A városkaput elhagyva végre látja az egész várost. Újra szembe találja magát a szökőkúttal és hallja a nyikorgó táblát, rajta a 'Pegazus fogadó' felirattal. "De hiányzott már szeretett városom. Főleg a fogadó." Bár a fogadó ott áll már jó néhány éve, még mindig ugyan olyan tiszta mint amikor legutoljára látta. Azóta pedig eltelt pár év. Odaérve a vendéglőhöz kinyitja, vaskos ajtaját és belép a küszöbön.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-20 18:24:02
Üzenet elküldve: 2012-07-20 18:24:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Csak úgy érkezik, mint sokan mások. Északnyugat felől. Egy újabb város, ismeretlen emberekkel, s más fajokkal zsúfoltan. Belép a kapun, apró biccentés az őrök felé. Nem törődnek vele. Számukra csak egy elf a többi közül. Szőke, nyúlánk, kék szemű... Pedig ha alaposabban megnéznék, meglepné őket a szinte víztiszta, ám zöld szempár. A tekintet, melybe nem szeretnek elidőzni a pillantások. Zavarba ejtően világos és vesébe látó. Most sem néz senkire igazán. Arcán nem fut át nemtetsző fintor, csak a lelke rezdül. Az érzés a jelenlévő sokaságnak szól. Emberek, törpék, gnómok. Valamelyest enyhít a helyzeten a fajtársak jelenléte. A szökőkúthoz lép. Kezét a hűs kristálytiszta vízbe meríti. Tekintete a hatalmas, árnyat adó fa legfelső ágáig szalad fel. Minden sejtje visszakívánkozik az erdőbe. Percekig próbálja elcsitítani benseje erős vágyát. Aztán összeszedi magát, sóhajtva rázza le kezéről a drágakőként szikrázó cseppeket.*
"Stellian!" *Dobban a név, a szívéből, kínt osztva csupán.
Tekintete végigfut a téren ácsorgókon, az átsietőkön és a pihenőkön. Nem! Ő itt csak egy közülük. Minden városka legjobb hírforrása a fogadós!*
"Hát lássuk valóban így van e!"
* A Pegazus ajtajához lép és elszántan benyit....*
"Stellian!" *Dobban a név, a szívéből, kínt osztva csupán.
Tekintete végigfut a téren ácsorgókon, az átsietőkön és a pihenőkön. Nem! Ő itt csak egy közülük. Minden városka legjobb hírforrása a fogadós!*
"Hát lássuk valóban így van e!"
* A Pegazus ajtajához lép és elszántan benyit....*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-20 11:00:55
Üzenet elküldve: 2012-07-20 11:00:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calira Aeli és Reysod Rinbel//
*Amint kilépnek a fogadóból, vakító napsugarak fogadják őket. Worukim kénytelen egy pillanatra a szeme elé kapni a kezét, ameddig megszokja a fényviszonyokat. Amint sikerül felfognia Calira és Reysod kérdésének értelmét, a fejében egyszerre kezdenek el kavarogni a fájdalmasabbnál fájdalmasabb emlékek, de kettő percnyi vívódás után végre sikerül hangot kiadnia a torkán.*
-Artheniortól délre, egy kis faluban laktunk a szüleimmel. Apám lovag volt és azt akarta, hogy én is az legyek. Mikor öt éves voltam egy nagyobb ork csapat kezdett fosztogatni a környéken. A falu fegyverforgatói, apám vezetésével, az orkok ellen vonultak, de tőrbe csalták őket. A néhány túlélő hírül hozta apám halálát. Azon az éjszakán nem sokan tudtak aludni, de ha tudtak volna, akkor is felriadtak volna a faluhoz közelítő orkok csatakiáltásaitól. Majd felgyorsultak az események. Anyám lóra ültetett és elindított az erdő felé. Amikor visszanéztem, még láttam, amint az egyik ork szablyája lesújt anyám földön fekvő testére. Ezután két hétig bolyongtam az erdőben. Lévén, hogy elfogyott a vizem és az élelmem, nem sokáig bírtam. A tizenharmadik napon elájultam. Mikor magamhoz tértem, egy kastélyban voltam. Mint később kiderült, az erdőben élő lovagok találtak rám és mentettek meg. Amint erőre kaptam, hogy teljesítsem apám akaratát, én is lovag akartam lenni. Maguk közé vettek, ott nevelkedtem hosszú ideig. Amióta eljöttem onnan, járom a világot és az utam most Artheniorba vezetett...
*Amint kilépnek a fogadóból, vakító napsugarak fogadják őket. Worukim kénytelen egy pillanatra a szeme elé kapni a kezét, ameddig megszokja a fényviszonyokat. Amint sikerül felfognia Calira és Reysod kérdésének értelmét, a fejében egyszerre kezdenek el kavarogni a fájdalmasabbnál fájdalmasabb emlékek, de kettő percnyi vívódás után végre sikerül hangot kiadnia a torkán.*
-Artheniortól délre, egy kis faluban laktunk a szüleimmel. Apám lovag volt és azt akarta, hogy én is az legyek. Mikor öt éves voltam egy nagyobb ork csapat kezdett fosztogatni a környéken. A falu fegyverforgatói, apám vezetésével, az orkok ellen vonultak, de tőrbe csalták őket. A néhány túlélő hírül hozta apám halálát. Azon az éjszakán nem sokan tudtak aludni, de ha tudtak volna, akkor is felriadtak volna a faluhoz közelítő orkok csatakiáltásaitól. Majd felgyorsultak az események. Anyám lóra ültetett és elindított az erdő felé. Amikor visszanéztem, még láttam, amint az egyik ork szablyája lesújt anyám földön fekvő testére. Ezután két hétig bolyongtam az erdőben. Lévén, hogy elfogyott a vizem és az élelmem, nem sokáig bírtam. A tizenharmadik napon elájultam. Mikor magamhoz tértem, egy kastélyban voltam. Mint később kiderült, az erdőben élő lovagok találtak rám és mentettek meg. Amint erőre kaptam, hogy teljesítsem apám akaratát, én is lovag akartam lenni. Maguk közé vettek, ott nevelkedtem hosszú ideig. Amióta eljöttem onnan, járom a világot és az utam most Artheniorba vezetett...
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 22:53:36
Üzenet elküldve: 2012-07-19 22:53:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Fény és Árnyék- Fények- Skelnyr, Chotal, Turrog, Echnal és Lonea részére//
*Míg Chotal beszél a fogadó előtt állóknak van két perce cselekedni. Az egyértelművé válik, hogy ennyi idő alatt csak nehézkesen tudnak a közelébe férkőzni, ám a próbálkozás nem feltétlenül lehetetlen.
A tömeg tanácstalanul hallgat, aztán valaki a hátsó sorokból felrikolt.*
-Megmérgezte az átkozott, és el akarja magáról terelni a gyanút! *A csőcselék ismét ordibálni és dobálózni kezd.*
-Gyilkos! Gyilkos! Le a fejét! Az átkozott! *A hivatalnok elvigyorodik és minden további teketóriázás nélkül int a Chotalt körülvevő őröknek. Azok egyöntetűen bólintanak és lenyomják térdelő helyzetbe az orkot. A pallost tartó hóhér közelebb lép.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.19 22:58:58
*Míg Chotal beszél a fogadó előtt állóknak van két perce cselekedni. Az egyértelművé válik, hogy ennyi idő alatt csak nehézkesen tudnak a közelébe férkőzni, ám a próbálkozás nem feltétlenül lehetetlen.
A tömeg tanácstalanul hallgat, aztán valaki a hátsó sorokból felrikolt.*
-Megmérgezte az átkozott, és el akarja magáról terelni a gyanút! *A csőcselék ismét ordibálni és dobálózni kezd.*
-Gyilkos! Gyilkos! Le a fejét! Az átkozott! *A hivatalnok elvigyorodik és minden további teketóriázás nélkül int a Chotalt körülvevő őröknek. Azok egyöntetűen bólintanak és lenyomják térdelő helyzetbe az orkot. A pallost tartó hóhér közelebb lép.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.19 22:58:58
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 22:47:53
Üzenet elküldve: 2012-07-19 22:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Fény és Árnyék - Fények//
*Az ork kicsit meglepődik, mikor a tömeg skandálni kezdi, hogy 'Halljuk'. Ám hallja, hogy egy ismerős hang kezd el ordítozni. Turrog és a többiek azok. Felbujtották a csőcseléket. Ez jó... Jó valamilyen szinten. De nem elég. Egy biztos, jó hogy most már nincs egyedül ebben a nagy rakás... nem is mondja miben.
Mivel az őrség már nem lefogja, hanem csak körbeállja így óvatosan felkel térdelő pózból és közben ráncolva homlokát így szól:*
-Felállhatok? Köszönöm. Szabad vagyok és szabad lábon kívánok szólni.
*Megköszörüli a torkát és a nagy sokaságba néz. Mennyi ember. "Na jó Chothal, ezt akartad mindég, ne cseszd el."*
-Arthenior lakosai, katonák és közrendűek. Nemesek és szegények. Mint az már szépen körbejárta a fületeket, Twikkel tanácsos gyilkosának tartanak.*Itt egy répa repül felé, ami elöl sikeresen el is hajol.* Azonban az igazság nem ez. A gyilkosság nem az én lelkemet nehezíti. Egy és fél nappal ezelőtt az erdőben jártam. Egy próbán kívántam részt venni számos társammal, mikor hatalmas vihar rázta meg az erdőt... Feltételezem látták a nyomait! Ha én nekem nem hisznek, akkor menjenek és nézzék meg. A vihar elállása után az erdő széle felé egy bokor alatt találtam rá az önök Tanácsosának holttestére. Mint azt az őrség, hozzátartozók és hivatalnokok láthatták nem volt rajta egy karcolás sem. Nem tehettem mást, elindultam az őrség felé, hogy testet megmutassam. Nem hagyhatok kint egy holtteste... még a saját kultúrám szerint sem. Ám a furcsaság nem ez... valaki a Tanácsos arcát viseli!
*Erre a nép eddig dünnyögő, zsibogó tagjai is eltanácstalanodnak. Van aki inkább tréfának véli ezt.*
- A saját két szememmel láttam, amint a maguk Tanácsosa őrökkel váltott szót és lovon ült. Csuklyában. Szemtanúk voltak rá.
*Hatásszünet.*
-És most az ítélkezőimnek. Őszintén. Ha én megölnék valakit, miért hoznám vissza az őrségnek? Nem logikusabb lenne feldarabolni és elásni? Ennek semmi értelme.
*Hangja magabiztos és nem csuklott el, továbbra is szigorral néz végig a népen. A feje fölött már a nap fölkelt. Reméli hamar történik valami. Nem lesz második lehetőség.
A nép tanácstalan, néhányak helyeslik az ork szavait és egy-két őr is megjegyzi: 'Ez tényleg furcsa, hisz tegnap még tényleg látták.'
Az ork bármire kész, ha szökni, szökni, ha harcolni akkor harcolni. Csak jel kell neki és kész bármire. Nem fog meghalni emberek és szövetségeseik keze által.*
*Az ork kicsit meglepődik, mikor a tömeg skandálni kezdi, hogy 'Halljuk'. Ám hallja, hogy egy ismerős hang kezd el ordítozni. Turrog és a többiek azok. Felbujtották a csőcseléket. Ez jó... Jó valamilyen szinten. De nem elég. Egy biztos, jó hogy most már nincs egyedül ebben a nagy rakás... nem is mondja miben.
Mivel az őrség már nem lefogja, hanem csak körbeállja így óvatosan felkel térdelő pózból és közben ráncolva homlokát így szól:*
-Felállhatok? Köszönöm. Szabad vagyok és szabad lábon kívánok szólni.
*Megköszörüli a torkát és a nagy sokaságba néz. Mennyi ember. "Na jó Chothal, ezt akartad mindég, ne cseszd el."*
-Arthenior lakosai, katonák és közrendűek. Nemesek és szegények. Mint az már szépen körbejárta a fületeket, Twikkel tanácsos gyilkosának tartanak.*Itt egy répa repül felé, ami elöl sikeresen el is hajol.* Azonban az igazság nem ez. A gyilkosság nem az én lelkemet nehezíti. Egy és fél nappal ezelőtt az erdőben jártam. Egy próbán kívántam részt venni számos társammal, mikor hatalmas vihar rázta meg az erdőt... Feltételezem látták a nyomait! Ha én nekem nem hisznek, akkor menjenek és nézzék meg. A vihar elállása után az erdő széle felé egy bokor alatt találtam rá az önök Tanácsosának holttestére. Mint azt az őrség, hozzátartozók és hivatalnokok láthatták nem volt rajta egy karcolás sem. Nem tehettem mást, elindultam az őrség felé, hogy testet megmutassam. Nem hagyhatok kint egy holtteste... még a saját kultúrám szerint sem. Ám a furcsaság nem ez... valaki a Tanácsos arcát viseli!
*Erre a nép eddig dünnyögő, zsibogó tagjai is eltanácstalanodnak. Van aki inkább tréfának véli ezt.*
- A saját két szememmel láttam, amint a maguk Tanácsosa őrökkel váltott szót és lovon ült. Csuklyában. Szemtanúk voltak rá.
*Hatásszünet.*
-És most az ítélkezőimnek. Őszintén. Ha én megölnék valakit, miért hoznám vissza az őrségnek? Nem logikusabb lenne feldarabolni és elásni? Ennek semmi értelme.
*Hangja magabiztos és nem csuklott el, továbbra is szigorral néz végig a népen. A feje fölött már a nap fölkelt. Reméli hamar történik valami. Nem lesz második lehetőség.
A nép tanácstalan, néhányak helyeslik az ork szavait és egy-két őr is megjegyzi: 'Ez tényleg furcsa, hisz tegnap még tényleg látták.'
Az ork bármire kész, ha szökni, szökni, ha harcolni akkor harcolni. Csak jel kell neki és kész bármire. Nem fog meghalni emberek és szövetségeseik keze által.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 22:05:12
Üzenet elküldve: 2012-07-19 22:05:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Fény és Árnyék- Fények- Skelnyr, Chotal, Turrog, Echnal és Lonea részére//
*Skel átveszi az egyik hóhér szerepét kihasználva, hogy Chotal őrjöngésbe kezd. A hivatalnok jobbra dönti fejét, és ráharap lúdtollas pennájára. Ránéz az őrök parancsnokára, aki fintorogva vállat von, mikor a tömegből többen elkezdenek kiáltozni, hogy 'Halljuk, halljuk'. Artheniorban a nép szava dönt, ezt nekik is tiszteletben kell tartaniuk, bármennyire nincs ínyükre a dolog.*
-Mondd amit akarsz, de ne tartson sokáig. Két percet kapsz, addig elszürcsölöm a reggeli kávémat. *Vigyorog csúfondárosan, aztán int a parancsnoknak, akinek az utasítására még többen veszik körül Chotalt, hiszen egyszer már sikerült kitörnie. Ez pedig többet nem fordulhat elő.
Skel immáron Chotal mellett áll, és pallosára támaszkodik. A másik hóhér két lépéssel arrébb helyezkedik el, és egy háromélű, kétkezes kardot tart kezei között, amit az ork felé irányít.
Turrog hatására egyre többen kezdik el skandálni azt, hogy 'Halljuk!', a végén már az összegyűlt tömeg egésze kiáltozik. Viszont egyelőre úgy tűnik kíváncsi hangok helyett, gúnyosan szól a buzdítás. Ha mást nem is, időt nyertek a gondolkodásra és cselekvésre.*
*Skel átveszi az egyik hóhér szerepét kihasználva, hogy Chotal őrjöngésbe kezd. A hivatalnok jobbra dönti fejét, és ráharap lúdtollas pennájára. Ránéz az őrök parancsnokára, aki fintorogva vállat von, mikor a tömegből többen elkezdenek kiáltozni, hogy 'Halljuk, halljuk'. Artheniorban a nép szava dönt, ezt nekik is tiszteletben kell tartaniuk, bármennyire nincs ínyükre a dolog.*
-Mondd amit akarsz, de ne tartson sokáig. Két percet kapsz, addig elszürcsölöm a reggeli kávémat. *Vigyorog csúfondárosan, aztán int a parancsnoknak, akinek az utasítására még többen veszik körül Chotalt, hiszen egyszer már sikerült kitörnie. Ez pedig többet nem fordulhat elő.
Skel immáron Chotal mellett áll, és pallosára támaszkodik. A másik hóhér két lépéssel arrébb helyezkedik el, és egy háromélű, kétkezes kardot tart kezei között, amit az ork felé irányít.
Turrog hatására egyre többen kezdik el skandálni azt, hogy 'Halljuk!', a végén már az összegyűlt tömeg egésze kiáltozik. Viszont egyelőre úgy tűnik kíváncsi hangok helyett, gúnyosan szól a buzdítás. Ha mást nem is, időt nyertek a gondolkodásra és cselekvésre.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 20:11:13
Üzenet elküldve: 2012-07-19 20:11:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A szegénynegyed irányából érkezik a főtérre. Elvegyül a tömegben, pár percig nem is próbál haladni, csak sodortatja magát a tömeggel. Észrevesz egy embert, aki egy járókelő zsebében matat. Odalép, és botjával tarkón vágja a zsebmetszőt. Az rápillant, de nem teszi vissza a pénzt. Yishiru felemeli a kezét, mintha varázsolni akarna, és értelmetlen szavakat kezd morogni, mintha már készülne, hogy megnyomorítsa a tolvajt. A zsebtolvaj persze azonnal visszacsempészi a pénzt áldozata zsebébe, és inkább gyorsan elfut. Yishiru elégedetten áll odébb*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 18:49:18
Üzenet elküldve: 2012-07-19 18:49:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Fény és Árnyék - Fények//
*Turrog követi Echnal-t és az elfet a főtérre, ahonnan félre érthetetlen zajok szűrődnek be fogadó poros kis helységébe. Hatalmas tömeg és egy túlságosan is ismerős szerkezet tárul a kalandorok felé.* Kivégzés.* Suttogja halkan a törpe mikor meglátja az éppen fenőfélben lévő pallost. A gyönyörű fegyver és a pattogó szikrák majdnem annyira lefoglalják Turrog tekintetét mint az a zöld dolog, amit a kőre nyomnak. Kell pár perc, hogy a harcos másnapos elméjének teljesen leesen hogy az a zöld dolog egy nagyon is ismert ork.* Az isten szerelmére...* Nyögi fájdalmasan. Talán a helyzet kuszasága ilyen fájdalmas, bár az is lehet, hogy csak a hatalmas zaj bántja a harcos fülét.* Kis gondnak elég nagy... De nemsokára egy fejjel rövidebb gond lesz.* Turrog hangja keserű és komor, már éppen újra szóra nyitná száját mikor Clothal szörnyű üvöltése töri meg a parasztok rivalgását. A törpe a homlokához kap. Ilyen állapotban nem lehet kibírni az hangzavart. Egy pillanatig morog, majd kezét a magasba emelve ő is elordítja magát.* Halljuk!* Ordítja olyan hangosan hogy az még szinte neki is fáj. Pár járókelő elkerekedett szemmel húzódik arrébb mellőlük.* Halljuk!* Kiálltja újra, majd Echnal-ra pillant.* Azt hiszem jobb lenne ha utat nyitnánk a tömegben. Lehet hogy alibit kellesz biztosítanunk neki.* Súgja ujjával az ork felé bökve.*
*Turrog követi Echnal-t és az elfet a főtérre, ahonnan félre érthetetlen zajok szűrődnek be fogadó poros kis helységébe. Hatalmas tömeg és egy túlságosan is ismerős szerkezet tárul a kalandorok felé.* Kivégzés.* Suttogja halkan a törpe mikor meglátja az éppen fenőfélben lévő pallost. A gyönyörű fegyver és a pattogó szikrák majdnem annyira lefoglalják Turrog tekintetét mint az a zöld dolog, amit a kőre nyomnak. Kell pár perc, hogy a harcos másnapos elméjének teljesen leesen hogy az a zöld dolog egy nagyon is ismert ork.* Az isten szerelmére...* Nyögi fájdalmasan. Talán a helyzet kuszasága ilyen fájdalmas, bár az is lehet, hogy csak a hatalmas zaj bántja a harcos fülét.* Kis gondnak elég nagy... De nemsokára egy fejjel rövidebb gond lesz.* Turrog hangja keserű és komor, már éppen újra szóra nyitná száját mikor Clothal szörnyű üvöltése töri meg a parasztok rivalgását. A törpe a homlokához kap. Ilyen állapotban nem lehet kibírni az hangzavart. Egy pillanatig morog, majd kezét a magasba emelve ő is elordítja magát.* Halljuk!* Ordítja olyan hangosan hogy az még szinte neki is fáj. Pár járókelő elkerekedett szemmel húzódik arrébb mellőlük.* Halljuk!* Kiálltja újra, majd Echnal-ra pillant.* Azt hiszem jobb lenne ha utat nyitnánk a tömegben. Lehet hogy alibit kellesz biztosítanunk neki.* Súgja ujjával az ork felé bökve.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 11:41:21
Üzenet elküldve: 2012-07-19 11:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach parányi emlékzápora után újra a síri csend áll be, pedig azt gondolta, hogy a hölgyemény azért hamarabb fog hozzátenni valamit az ő emlékeiből mondandójához. Lehet, hogy hozzá is tesz... csak gondolatban. Talán most is pár feltörekvő régmúlt kép dereng ott belül, s ezt a kis folyamatot nem akarja megszakítani, pedig szívesen hallgatná a tájról és a faluról szóló meséket. Nem véletlen, vándor életmód csörgedezik az ereiben, melybe a tábortűzi históriák is beletartoznak.
Ahogy a hölgy kimondja a falucska nevét, Mordach pár pillanatig ízlelgeti azt, lefuttatja gondolatainak keresőjében, végül ráakad néhány emlékre, melyek a közelmúltban történtek, pár évvel ezelőtt*
- Dorn, Dorn... Nagyon ismerősen cseng a név, az Awes család pedig végképp. Azonban mikor utoljára jártam ott, mintha a nép már más nevet emlegetett volna. Valami családi tragédiáról beszéltek, hatalomátvételről, s hogy mióta elment tőlük pár ember, nincs, ki kiálljon mellettük, nyomorúságos lett a sorsuk... Többet nem igazán tudok, mert csak két napra tértem be oda, abból is csak az estéket töltöttem ott, mivel egy két hónapos vadászúton vettem részt. Azt viszont határozottan mondhatom, nem túl rózsás a helyzet...
*Azonban a vörös hirtelen megtorpan beszédében, izzó szemeit zavartan a hölgyre szegezi, majd újra megszólal.*
- Természetesen az is lehet, hogy összekeverem valami másik faluval, sőt, minden bizonnyal ez történt! Arra délen rengeteg hasonló van, így...
*Nyel egyet, de olyan nagyot, hogy még az utolsó mondatot is teljes egészében lenyeli. Az információátadás vágya kissé túlcsordult, azonban nem akart ezzel rossz pillanatok okozni a másiknak. Viszont talán nem árt, ha tudja, mik történnek ott a szülőfalujában... *
- Quae? Nem semmi egy név! *szól fel határozottan, nagy hangon* Képzelje csak el, ha kikiáltanánk a hegyekben, milyen dallamba borulna az egész vidék!
*Eme kis mondatot bóknak szánta - tudna ő jobbat is, de ilyen jeges szívet nem szabad csak úgy minden sületlenséggel, és konkrét dologgal lerohanni. Olyat kell mondani, ami gondolkodóba ejti, ugyanakkor mégis jó érzéseket kreál.*
- Á, a huszonegyedik évét tapossa! Most majdnem megkérdeztem, hogy ez átszámítva, valójában mennyi is... *kacag fel* Tudja, manapság a teljes vérű emberek elég ritkák errefelé, s az elfek, félvérek pedig nagyon elterjedtek, akiknél nem is kell mondanom, hogy egy emberi év, valójában milyen sok is átszámolva...
*Kacag gúnyosan, s valójában tényleg örül annak, hogy nem egy hosszúfülüvel van dolga - no meg az ő fajtájukban nem igazán látni morcos hölgyet! Mindenki vidám, nincs semmi gondja...*
- Ó dehogynem, tisztában vagyok én a világ társadalmával! Ha nem lennék tisztában, most minden bizonnyal nem állnék itt! *kacsint sejtelmesen* Sajnos valóban, sokakat kell eltiporni, hogy elérjük a célunkat... S én szívesen tiprok, de... Sokan úgy gondolják, hogy rengeteg szegény, szerencsétlen él ezen a világon, akiket meg kell szánni, védeni, és sajnálni kell. Ám ez nem így van. Igen kevés az a réteg, akire azt mondhatom, hogy nem szabad eltaposni. Persze, az emberek eléggé elfogultak, s azt látják általában, ami kívül van.
*Bólint határozottan, azonban Quae utolsó két röpke szava gondolkodóba ejti. A férfi részéről újra beáll a csend, bár ez idő alatt rendbe rakja magában a dolgokat, s összerakosgatja a képeket. Végül pedig teljesen nyilvánvaló lesz neki, hogy ez a hölgyemény miért ilyen hűvös...*
- Sosem lehet összeegyeztetni az életet, a halállal. *veti oda* Ha mások életét veszi el rendszeresen, akkor már kezdem érteni, miért olyan jeges az a szív, ott bent... *felé fordul* Ha az Ön helyében lennék, én szerény véleményem szerint nem engednék közel magamhoz senkit, hiszen a foglalkozásom miatt éppen az kerülhet veszélybe, ki mellettem áll. Ezért hát felvennék egy maszkot, falat építenék magam köré, melyen senki sem tudna áthatolni, így hát attól sem kellene rettegjek, hogy miattam esik bajba egy szerettem.
*Mondja célzóan, s bár saját véleményét fogalmazta meg magára nézve, ezt leginkább Quaenek szánta, pontosabban róla gondolja ezt, s ha nem is teljes mértékben, de valamilyen szinten igaza lehet.*
- Ne mondhatnám, hogy elítéllek ezért - a célhoz sokszor másokon keresztül vezet az út.
*A tegeződésre bólint egyet, s végül a fogadóhoz érve feltárja az ajtót, majd előreengedi a hölgyet.*
Ahogy a hölgy kimondja a falucska nevét, Mordach pár pillanatig ízlelgeti azt, lefuttatja gondolatainak keresőjében, végül ráakad néhány emlékre, melyek a közelmúltban történtek, pár évvel ezelőtt*
- Dorn, Dorn... Nagyon ismerősen cseng a név, az Awes család pedig végképp. Azonban mikor utoljára jártam ott, mintha a nép már más nevet emlegetett volna. Valami családi tragédiáról beszéltek, hatalomátvételről, s hogy mióta elment tőlük pár ember, nincs, ki kiálljon mellettük, nyomorúságos lett a sorsuk... Többet nem igazán tudok, mert csak két napra tértem be oda, abból is csak az estéket töltöttem ott, mivel egy két hónapos vadászúton vettem részt. Azt viszont határozottan mondhatom, nem túl rózsás a helyzet...
*Azonban a vörös hirtelen megtorpan beszédében, izzó szemeit zavartan a hölgyre szegezi, majd újra megszólal.*
- Természetesen az is lehet, hogy összekeverem valami másik faluval, sőt, minden bizonnyal ez történt! Arra délen rengeteg hasonló van, így...
*Nyel egyet, de olyan nagyot, hogy még az utolsó mondatot is teljes egészében lenyeli. Az információátadás vágya kissé túlcsordult, azonban nem akart ezzel rossz pillanatok okozni a másiknak. Viszont talán nem árt, ha tudja, mik történnek ott a szülőfalujában... *
- Quae? Nem semmi egy név! *szól fel határozottan, nagy hangon* Képzelje csak el, ha kikiáltanánk a hegyekben, milyen dallamba borulna az egész vidék!
*Eme kis mondatot bóknak szánta - tudna ő jobbat is, de ilyen jeges szívet nem szabad csak úgy minden sületlenséggel, és konkrét dologgal lerohanni. Olyat kell mondani, ami gondolkodóba ejti, ugyanakkor mégis jó érzéseket kreál.*
- Á, a huszonegyedik évét tapossa! Most majdnem megkérdeztem, hogy ez átszámítva, valójában mennyi is... *kacag fel* Tudja, manapság a teljes vérű emberek elég ritkák errefelé, s az elfek, félvérek pedig nagyon elterjedtek, akiknél nem is kell mondanom, hogy egy emberi év, valójában milyen sok is átszámolva...
*Kacag gúnyosan, s valójában tényleg örül annak, hogy nem egy hosszúfülüvel van dolga - no meg az ő fajtájukban nem igazán látni morcos hölgyet! Mindenki vidám, nincs semmi gondja...*
- Ó dehogynem, tisztában vagyok én a világ társadalmával! Ha nem lennék tisztában, most minden bizonnyal nem állnék itt! *kacsint sejtelmesen* Sajnos valóban, sokakat kell eltiporni, hogy elérjük a célunkat... S én szívesen tiprok, de... Sokan úgy gondolják, hogy rengeteg szegény, szerencsétlen él ezen a világon, akiket meg kell szánni, védeni, és sajnálni kell. Ám ez nem így van. Igen kevés az a réteg, akire azt mondhatom, hogy nem szabad eltaposni. Persze, az emberek eléggé elfogultak, s azt látják általában, ami kívül van.
*Bólint határozottan, azonban Quae utolsó két röpke szava gondolkodóba ejti. A férfi részéről újra beáll a csend, bár ez idő alatt rendbe rakja magában a dolgokat, s összerakosgatja a képeket. Végül pedig teljesen nyilvánvaló lesz neki, hogy ez a hölgyemény miért ilyen hűvös...*
- Sosem lehet összeegyeztetni az életet, a halállal. *veti oda* Ha mások életét veszi el rendszeresen, akkor már kezdem érteni, miért olyan jeges az a szív, ott bent... *felé fordul* Ha az Ön helyében lennék, én szerény véleményem szerint nem engednék közel magamhoz senkit, hiszen a foglalkozásom miatt éppen az kerülhet veszélybe, ki mellettem áll. Ezért hát felvennék egy maszkot, falat építenék magam köré, melyen senki sem tudna áthatolni, így hát attól sem kellene rettegjek, hogy miattam esik bajba egy szerettem.
*Mondja célzóan, s bár saját véleményét fogalmazta meg magára nézve, ezt leginkább Quaenek szánta, pontosabban róla gondolja ezt, s ha nem is teljes mértékben, de valamilyen szinten igaza lehet.*
- Ne mondhatnám, hogy elítéllek ezért - a célhoz sokszor másokon keresztül vezet az út.
*A tegeződésre bólint egyet, s végül a fogadóhoz érve feltárja az ajtót, majd előreengedi a hölgyet.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-19 04:15:49
Üzenet elküldve: 2012-07-19 04:15:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A törp ereiben hirtelen megfagy a vér és pár pillanatig csak maga elé bámul , majd váratlanul folytatja*
-Uraim, köszönöm készséges segítségük .*Fonta össze ujjait az idegen, szakálla előtt*
-El sem tudják képzelni mióta várom ezt a napot .*Szegezte tetintetét ismét az őrre*
-Az előbbi események természetesen köztünk maradnak , viszont kérnék egy szívességet én is.
-A közeljövőben továbbra is ilyen készségesek lesznek örömmel honorálom fáradalmaik. *Az idegen kabátjába nyúlva egy kissebb erényt dobott oda az öröknek*
-Egy ígéretes barátság kezdetére kis előleg.
-Azt hiszem ideje megnéznem két barátunk elég élesre fenje pengét. *Mosolyodott el majd választ nem várva elindul a kordon felé, átlépve rajta az egyik hóhér rámordul*
-Semmi dolgod itt ha látni akarod a kivégzést várnod kell még pár órát most pedig kotródj innen mielőtt az őrök visznek ki!
*Skelnyr nem zavartatva magát tovább sétál majd megáll a két hóhér előtt, Könnyű volt megkülönböztetni őket egyikük magas és köpcös volt a másik pedig alacsony és kövér*
-Mielőtt félreértenék szándékaim hálával tartozom önöknek .
-Miért ?*Vág közbe a türelmetlenkedő hóhér.*
-Mert ez az ork fajzat végzett a gyerekeimmel, feleségemmel,*Szöktek könnyek Skelnyr szemébe megragadta az alacsonyabbik hóhér vállát közelebb húzta és elcsukló hangon folytatta:*
-Pedig olyan fiatalalok voltak, olyan ártatlanok!
-A kislányom alig érte fel az asztalt!*Újabb könnyekkel árasztva el a hóhért *
-Nézd mostmár tényleg menned kell.*Vág közbe a másik hohér kissé empatikusabban*
-Oh hová tettem büszkeségem. *Engedve a hóhért kutakodik kabátjában majd egy kissebb flaskát vesz elő.*
-Északon úgy szokás csak azé a dicsőség aki végez a vaddal, most ti lesztek azok akik sokakért bosszút állnak ti ontjátok vérét! *Skelnyr nagyot húz a flaskából majd óvatosan megtörli észrevétlenül pecsétgyűrűjéből port szór bele*
-A holtakra! *Nyújtotta tovább a két csuklyás szó nélkül meghúzza , kisvártatva mindketten összecsuklanak. Skelnyr ezerszer látta ezt a folyamatot, orvos volt tudta mennyire gyors az altató.
A mellette lévő fáklyát azonnal eloltva felkarolta a nyurga hóhért "Fogadó ... Fogadó megvan ... itt biztos lennie kell egy csatornának"
*Megkerülve az épületet rálel a csatorna fedelére elég gyakran használt helynek tűnt teli étel maradékkal.* "Aki keres talál"
-Sajnálom barátom nem szeretem az elvarratlan szálakat.*Elmetszve torkát a mélybe lökte a csuklyást*
"Egy megvan jöhet a másik" *Szerencsére az őrök még mindig elfoglaltak voltak pénzük elosztásával így észrevétlenül sikerül visszajutnia s felkarolnia a másik hóhért.*
"Nehéz eset"*Fúj egyet s elindul a csatorna felé , az őrök továbbra sem jutnak dűlőre a pénz kérdésen néhány hangos szóbárbaj után kis híján egymásnak esnek Skelnyr csak szemmel követi őket amíg átér súlyos terhével a fogadó mögé.
Megkönnyebbülve törli le izzadtság cseppjeit arcáról majd csuklyájától megfosztva a társa után küldi a hóhért ugyan arra a sorsra ítélve őt is még halotta a csobbanást. Mögötte nyikorogva feltárul a fogadó hátsó ajta , ijedtében majdnem beleesik ő is a csatornába,
megfordulva egy gyönyörű fekete hajú szépséggel találja magát szemben .*
-Asszony a szívbajt hoztad rám.
-Te mit keresel ilyenkor itt ? *Skelnyrt megigézte a nő szépsége csak lassan tér magához majd folytatja*
-Gyomorbaj és álmatlanság. *Erőltetve némi mosolyt*
-Tudok segíteni ? *A lány viszonozva a mosolyt Skelnyr elvörösödve folytatta:*
-Rajtam most csak egy kis sör és némi sózott hús tudna segíteni. *A lány elviharzott majd pillanatokon belül egy tálcával tért vissza leülve Skelnyr mellé aki ládán telepedett le.*
-És te ki is vagy törp uram? Nem láttalak még erre felé. *Kérdezte átnyújva a tálcát. Skelnyr rábökve mellette lévő csuklyára:*
-Az új hóhér.
-Uraim, köszönöm készséges segítségük .*Fonta össze ujjait az idegen, szakálla előtt*
-El sem tudják képzelni mióta várom ezt a napot .*Szegezte tetintetét ismét az őrre*
-Az előbbi események természetesen köztünk maradnak , viszont kérnék egy szívességet én is.
-A közeljövőben továbbra is ilyen készségesek lesznek örömmel honorálom fáradalmaik. *Az idegen kabátjába nyúlva egy kissebb erényt dobott oda az öröknek*
-Egy ígéretes barátság kezdetére kis előleg.
-Azt hiszem ideje megnéznem két barátunk elég élesre fenje pengét. *Mosolyodott el majd választ nem várva elindul a kordon felé, átlépve rajta az egyik hóhér rámordul*
-Semmi dolgod itt ha látni akarod a kivégzést várnod kell még pár órát most pedig kotródj innen mielőtt az őrök visznek ki!
*Skelnyr nem zavartatva magát tovább sétál majd megáll a két hóhér előtt, Könnyű volt megkülönböztetni őket egyikük magas és köpcös volt a másik pedig alacsony és kövér*
-Mielőtt félreértenék szándékaim hálával tartozom önöknek .
-Miért ?*Vág közbe a türelmetlenkedő hóhér.*
-Mert ez az ork fajzat végzett a gyerekeimmel, feleségemmel,*Szöktek könnyek Skelnyr szemébe megragadta az alacsonyabbik hóhér vállát közelebb húzta és elcsukló hangon folytatta:*
-Pedig olyan fiatalalok voltak, olyan ártatlanok!
-A kislányom alig érte fel az asztalt!*Újabb könnyekkel árasztva el a hóhért *
-Nézd mostmár tényleg menned kell.*Vág közbe a másik hohér kissé empatikusabban*
-Oh hová tettem büszkeségem. *Engedve a hóhért kutakodik kabátjában majd egy kissebb flaskát vesz elő.*
-Északon úgy szokás csak azé a dicsőség aki végez a vaddal, most ti lesztek azok akik sokakért bosszút állnak ti ontjátok vérét! *Skelnyr nagyot húz a flaskából majd óvatosan megtörli észrevétlenül pecsétgyűrűjéből port szór bele*
-A holtakra! *Nyújtotta tovább a két csuklyás szó nélkül meghúzza , kisvártatva mindketten összecsuklanak. Skelnyr ezerszer látta ezt a folyamatot, orvos volt tudta mennyire gyors az altató.
A mellette lévő fáklyát azonnal eloltva felkarolta a nyurga hóhért "Fogadó ... Fogadó megvan ... itt biztos lennie kell egy csatornának"
*Megkerülve az épületet rálel a csatorna fedelére elég gyakran használt helynek tűnt teli étel maradékkal.* "Aki keres talál"
-Sajnálom barátom nem szeretem az elvarratlan szálakat.*Elmetszve torkát a mélybe lökte a csuklyást*
"Egy megvan jöhet a másik" *Szerencsére az őrök még mindig elfoglaltak voltak pénzük elosztásával így észrevétlenül sikerül visszajutnia s felkarolnia a másik hóhért.*
"Nehéz eset"*Fúj egyet s elindul a csatorna felé , az őrök továbbra sem jutnak dűlőre a pénz kérdésen néhány hangos szóbárbaj után kis híján egymásnak esnek Skelnyr csak szemmel követi őket amíg átér súlyos terhével a fogadó mögé.
Megkönnyebbülve törli le izzadtság cseppjeit arcáról majd csuklyájától megfosztva a társa után küldi a hóhért ugyan arra a sorsra ítélve őt is még halotta a csobbanást. Mögötte nyikorogva feltárul a fogadó hátsó ajta , ijedtében majdnem beleesik ő is a csatornába,
megfordulva egy gyönyörű fekete hajú szépséggel találja magát szemben .*
-Asszony a szívbajt hoztad rám.
-Te mit keresel ilyenkor itt ? *Skelnyrt megigézte a nő szépsége csak lassan tér magához majd folytatja*
-Gyomorbaj és álmatlanság. *Erőltetve némi mosolyt*
-Tudok segíteni ? *A lány viszonozva a mosolyt Skelnyr elvörösödve folytatta:*
-Rajtam most csak egy kis sör és némi sózott hús tudna segíteni. *A lány elviharzott majd pillanatokon belül egy tálcával tért vissza leülve Skelnyr mellé aki ládán telepedett le.*
-És te ki is vagy törp uram? Nem láttalak még erre felé. *Kérdezte átnyújva a tálcát. Skelnyr rábökve mellette lévő csuklyára:*
-Az új hóhér.
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-18 18:58:29
Üzenet elküldve: 2012-07-18 18:58:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy elkezdődik a szóáradat az - úgymond - otthonáról, zavarában halkan megköszörüli a torkát. De a férfi folytatja, felsorolásra kerül számos ismerős név és esemény. Számos emlék...
Feldereng a végtelen hosszú, fehér homokos part. A hajnali ködös horizont. Kopott, igénytelen ruhákban játszadozó kisfiúk, képzeletben megélve a világtörténelem leghatalmasabb csatáját. Nem messze tőlük kislányok színes köveket, kagylókat gyűjtögetve, gyöngyöt fűzve, hajat fonva. A távolban faházak népes csoportja áll, a füves mezőről kinyúlva egészen, cölöpökön állva, teraszokkal, világos gerendákkal. Csónakok, kenuk a parton. A teraszokon a végtelen víz bajnokai fellógatva, legyőzötten. Újra kezdetét veszi egy átlagos nap...
Átkozott érzelmek! Már megint kizökkentették... Ma már másodszorra kell elhessentenie őket. Úgy tűnik Quae-re nagyon rossz hatással vannak az emberek. Mordach közben a folyamatból csak nagy csendet észlelhet, bár jelen szituációban nyilvánvaló, hogy a nőt bizonyos emlékek némították el. Mikor már úgy tűnhet, megtagadja a kérdésre a választ, hadarva kiböki:*
-Dorn! *Újabb torokköszörülés.* -Úgy értem... A falu neve Dorn. Az... Awes család birtoka volt. Bár ez már számos éve volt, most nem tudom mi a helyzet.
*Nos, a kovácsműhelyben lefojtatott szócsata óta a nő jelentősen visszafogottabbá vált. Valószínűleg, mert akkor nem ő volt terítéken, most pedig az ő múltjában vájkálnak. Ha a vörös valóban bejárta azt a vidéket, ismerős lehet neki a hely neve, egy-két elhintett információt, pletykát bizonyára hallott. A falu a jobb módúak közé tartozott, az Awes név a környéken nagy vagyont jelentett. Két gyerekük volt, egy fiú és egy lány. Sajnos a fiúgyerek fiatalon, nem sokkal az esküvője előtt halt tragikus halált, a lánnyal nem tudni mi lett, talán hozzáment egy, Lanawin történetében szintén jelentéktelennek számító úrhoz, de hát ezzel ki foglalkozik? A család úgy is halálra lett ítélve, legalábbis öröklés szempontjából.*
-A nevem? Quae Quarrian. *Olyan hangsúllyal ejti ki, mintha valami tréfáról lenne szó és valóban, a nőt is mintha valami mulattatná. A névről annyit, hogy roppant dallamosan és szokatlanul hangzik. Talán nem is valódi.*
-Akkor valóban nincs sok hátrányom. *Mosolyodik el elégedetten, megtudván, hogy a démonszemű nem sokkal idősebb nála.* -Csak két év. Viszont... *Komorodik el újra, átgondolván a kissé gyerekesen naiv reményeit.* -Én... Nem vágyom ennyire a nagyvilágra. Nem gondolt még bele, hogy mennyi gonoszság... Mennyi aljas, haszonleső alak veheti körül? Akik eltaposnak másokat a megélhetésért. Akár gyilkolnak is... Mint én. *Újabb titokzatos mosoly, bár most halvány morbiditás is bújik mögötte. Érdekes ellentmondás, hogy bár Quae is ezekben a körökben forog, mégis gonosznak tartja az ilyeneket. De hát ilyen az élet, így köttetnek az üzletek.
Haladnak még tovább a fogadó felé, immár a főteret is majdnem maguk mögött hagyva és hirtelen a nőnek újabb beszédtémája akad.*
-Mellesleg ilyen korban, ekkora korkülönbséggel szerintem tegeződhetünk... *Jegyzi meg, bár neki annyira mindegy, hogy szólítják egymást, tegezett ő már le magas rangú urat is. Egyszerűen könnyebb így fogalmazni, még a néha előforduló esetleges színjátékoknál is nehezére esett a körített beszédforma.*
Feldereng a végtelen hosszú, fehér homokos part. A hajnali ködös horizont. Kopott, igénytelen ruhákban játszadozó kisfiúk, képzeletben megélve a világtörténelem leghatalmasabb csatáját. Nem messze tőlük kislányok színes köveket, kagylókat gyűjtögetve, gyöngyöt fűzve, hajat fonva. A távolban faházak népes csoportja áll, a füves mezőről kinyúlva egészen, cölöpökön állva, teraszokkal, világos gerendákkal. Csónakok, kenuk a parton. A teraszokon a végtelen víz bajnokai fellógatva, legyőzötten. Újra kezdetét veszi egy átlagos nap...
Átkozott érzelmek! Már megint kizökkentették... Ma már másodszorra kell elhessentenie őket. Úgy tűnik Quae-re nagyon rossz hatással vannak az emberek. Mordach közben a folyamatból csak nagy csendet észlelhet, bár jelen szituációban nyilvánvaló, hogy a nőt bizonyos emlékek némították el. Mikor már úgy tűnhet, megtagadja a kérdésre a választ, hadarva kiböki:*
-Dorn! *Újabb torokköszörülés.* -Úgy értem... A falu neve Dorn. Az... Awes család birtoka volt. Bár ez már számos éve volt, most nem tudom mi a helyzet.
*Nos, a kovácsműhelyben lefojtatott szócsata óta a nő jelentősen visszafogottabbá vált. Valószínűleg, mert akkor nem ő volt terítéken, most pedig az ő múltjában vájkálnak. Ha a vörös valóban bejárta azt a vidéket, ismerős lehet neki a hely neve, egy-két elhintett információt, pletykát bizonyára hallott. A falu a jobb módúak közé tartozott, az Awes név a környéken nagy vagyont jelentett. Két gyerekük volt, egy fiú és egy lány. Sajnos a fiúgyerek fiatalon, nem sokkal az esküvője előtt halt tragikus halált, a lánnyal nem tudni mi lett, talán hozzáment egy, Lanawin történetében szintén jelentéktelennek számító úrhoz, de hát ezzel ki foglalkozik? A család úgy is halálra lett ítélve, legalábbis öröklés szempontjából.*
-A nevem? Quae Quarrian. *Olyan hangsúllyal ejti ki, mintha valami tréfáról lenne szó és valóban, a nőt is mintha valami mulattatná. A névről annyit, hogy roppant dallamosan és szokatlanul hangzik. Talán nem is valódi.*
-Akkor valóban nincs sok hátrányom. *Mosolyodik el elégedetten, megtudván, hogy a démonszemű nem sokkal idősebb nála.* -Csak két év. Viszont... *Komorodik el újra, átgondolván a kissé gyerekesen naiv reményeit.* -Én... Nem vágyom ennyire a nagyvilágra. Nem gondolt még bele, hogy mennyi gonoszság... Mennyi aljas, haszonleső alak veheti körül? Akik eltaposnak másokat a megélhetésért. Akár gyilkolnak is... Mint én. *Újabb titokzatos mosoly, bár most halvány morbiditás is bújik mögötte. Érdekes ellentmondás, hogy bár Quae is ezekben a körökben forog, mégis gonosznak tartja az ilyeneket. De hát ilyen az élet, így köttetnek az üzletek.
Haladnak még tovább a fogadó felé, immár a főteret is majdnem maguk mögött hagyva és hirtelen a nőnek újabb beszédtémája akad.*
-Mellesleg ilyen korban, ekkora korkülönbséggel szerintem tegeződhetünk... *Jegyzi meg, bár neki annyira mindegy, hogy szólítják egymást, tegezett ő már le magas rangú urat is. Egyszerűen könnyebb így fogalmazni, még a néha előforduló esetleges színjátékoknál is nehezére esett a körített beszédforma.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-18 14:08:10
Üzenet elküldve: 2012-07-18 14:08:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
*Khagun a főtéren kicsit óvatosabban közlekedett nehogy az őrök észrevegyék.*"Már múltkor is elég gyanakodóak voltak. Hátha beköpött valamelyik koldus. Bár. Nem mernék megtenni. Azért nem árt az óvatosság."* Halk léptekkel a fogadó felé tart, nehogy felfigyeljenek rá, de szerencsére pont valamelyik járókelővel szórakoznak. Kinyitja a fogadó ajtaját és belépett a helységbe.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-17 22:49:58
Üzenet elküldve: 2012-07-17 22:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Fény és Árnyék - Fények//
*Az egész este teljesen felesleges kornyikálással telik. Egy őrt nem sikerült kicsalnia, hogy megszökhessen. Aludni tért és most itt van a vesztőhely előtt...
Amint végig vezetik a dühöngő csőcselék közt hallja azok hangját és érzi a dühüket. Itt mindenki meg van vezetve, de legfőképp Ő. Szíve szerint az őröket saját kezével szaggatná miszlikre, egyetemben a bakóval és a hivatalnokkal. Aztán felmasírozna a gazdagnegyedbe és megölne mindenkit aki az útjába kerül... Ám sajnos ezt láncokkal a kezén, fegyver és páncél hiányába nem tudja megtenni.
A fejét jókora sziklának nyomják és szeme rászegeződik a pallos pengéjére. Egy ilyen pallosról álmodott mindég, de sajna jelenleg egy ilyen oltja ki az életét ha csak nem tesz valamit sürgősen. De mit?
Majd előkerül valami fontoskodó hivatalnok és eléggé szűkszavúan elmondja az állítólagos bűnöket. Az orkon úrrá lesz a gyűlölet, vagy az élni akarás vagy nem tudja mi, de ficánkolni kezd és elordítja magát:*
-Baromság! Én mint halálra ítélt élek a Holtak jogával és az utolsó kívánsággal. Ezt minden ítélkezésen be kell tartsák hivatalnok... Ha nem tartod be meggyalázod munkád és ez csakis silányságod jele...
*Az ork mondatát az ordítás és ujjongás elnyomja, ám egy erős mozdulattal ellöki az őt fogókat és egy hatalmasat ordít. Úgy mint az Ő népe ordított régen a harctereken. A nép megszeppen s elhallgat... valamennyire.*
-Na végre. Élni akarok az utolsó kívánság jogával, amivel még az árulók is élnek. A kívánságom pedig beszélni Hivatalnok, itt és az istenetek előtt!
*Ordítja az ork. Ha enyhén szólva nem adnak helyet a kérelmének akkor... vége. Sajna akkor az ork teljesen hiába élt.*
*Az egész este teljesen felesleges kornyikálással telik. Egy őrt nem sikerült kicsalnia, hogy megszökhessen. Aludni tért és most itt van a vesztőhely előtt...
Amint végig vezetik a dühöngő csőcselék közt hallja azok hangját és érzi a dühüket. Itt mindenki meg van vezetve, de legfőképp Ő. Szíve szerint az őröket saját kezével szaggatná miszlikre, egyetemben a bakóval és a hivatalnokkal. Aztán felmasírozna a gazdagnegyedbe és megölne mindenkit aki az útjába kerül... Ám sajnos ezt láncokkal a kezén, fegyver és páncél hiányába nem tudja megtenni.
A fejét jókora sziklának nyomják és szeme rászegeződik a pallos pengéjére. Egy ilyen pallosról álmodott mindég, de sajna jelenleg egy ilyen oltja ki az életét ha csak nem tesz valamit sürgősen. De mit?
Majd előkerül valami fontoskodó hivatalnok és eléggé szűkszavúan elmondja az állítólagos bűnöket. Az orkon úrrá lesz a gyűlölet, vagy az élni akarás vagy nem tudja mi, de ficánkolni kezd és elordítja magát:*
-Baromság! Én mint halálra ítélt élek a Holtak jogával és az utolsó kívánsággal. Ezt minden ítélkezésen be kell tartsák hivatalnok... Ha nem tartod be meggyalázod munkád és ez csakis silányságod jele...
*Az ork mondatát az ordítás és ujjongás elnyomja, ám egy erős mozdulattal ellöki az őt fogókat és egy hatalmasat ordít. Úgy mint az Ő népe ordított régen a harctereken. A nép megszeppen s elhallgat... valamennyire.*
-Na végre. Élni akarok az utolsó kívánság jogával, amivel még az árulók is élnek. A kívánságom pedig beszélni Hivatalnok, itt és az istenetek előtt!
*Ordítja az ork. Ha enyhén szólva nem adnak helyet a kérelmének akkor... vége. Sajna akkor az ork teljesen hiába élt.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-17 22:23:15
Üzenet elküldve: 2012-07-17 22:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Fény és Árnyék - Fény//
*Echnal eszeveszett fejfájással ébred, és alig emlékszik valamire a múlt éjszakából. Az utolsó emlék amit fel tud idézni, hogy pár idegennel énekelget valami pajzán nótát.
A felkínált ételből éppen, hogy csak csipeget, nem meri megkockáztatni, hogy megtölti a gyomrát - semmi kedve idő előtt kiadni magából.
Silame éppen, hogy csak egy pillanattal előzi meg a zsoldost a kérdés feltevésében. Neki is feltűnt, hogy Chothal nincs sehol, és ez most már felettébb nyugtalanító. Ideje lesz utána nézni az orknak.*
- Szedjétek össze magatokat * mondja társainak, miközben nagy nehezen lábra áll * Idehozom a másik lovat az istállóból. Utána megkeressük Chothalt, valamint az őrségnél is érdeklődünk egy s másról.
*Jó lenne végre kideríteni, hogy ki is ez a Twikkle.
Echnal elindul a főtér felé, s mikor kinyitja az ajtót, hirtelen elvakítja az erős fény. Mikor végre kitisztul előtte a kép betudja azonosítani a kiáltozást és a zajongás forrását. A főtéren egy gyorsan összeeszkábált emelvény látható, amin egy megtermett orkot tartanak láncon.
A zsoldos hátra fordul az asztalnál ülő és józanodó társaihoz, s kezét a főtér felé emeli.*
- Van egy kis gondunk. * Echnal csak ennyit tudott közölni, mert jelenleg semmi másra nem tudott gondolni, minthogy jelenleg semmi ötlet nem jut eszébe, ahogy kiszabadíthatnák az orkot béklyóiból.*
*Echnal eszeveszett fejfájással ébred, és alig emlékszik valamire a múlt éjszakából. Az utolsó emlék amit fel tud idézni, hogy pár idegennel énekelget valami pajzán nótát.
A felkínált ételből éppen, hogy csak csipeget, nem meri megkockáztatni, hogy megtölti a gyomrát - semmi kedve idő előtt kiadni magából.
Silame éppen, hogy csak egy pillanattal előzi meg a zsoldost a kérdés feltevésében. Neki is feltűnt, hogy Chothal nincs sehol, és ez most már felettébb nyugtalanító. Ideje lesz utána nézni az orknak.*
- Szedjétek össze magatokat * mondja társainak, miközben nagy nehezen lábra áll * Idehozom a másik lovat az istállóból. Utána megkeressük Chothalt, valamint az őrségnél is érdeklődünk egy s másról.
*Jó lenne végre kideríteni, hogy ki is ez a Twikkle.
Echnal elindul a főtér felé, s mikor kinyitja az ajtót, hirtelen elvakítja az erős fény. Mikor végre kitisztul előtte a kép betudja azonosítani a kiáltozást és a zajongás forrását. A főtéren egy gyorsan összeeszkábált emelvény látható, amin egy megtermett orkot tartanak láncon.
A zsoldos hátra fordul az asztalnál ülő és józanodó társaihoz, s kezét a főtér felé emeli.*
- Van egy kis gondunk. * Echnal csak ennyit tudott közölni, mert jelenleg semmi másra nem tudott gondolni, minthogy jelenleg semmi ötlet nem jut eszébe, ahogy kiszabadíthatnák az orkot béklyóiból.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-17 21:57:21
Üzenet elküldve: 2012-07-17 21:57:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Szelíd
//Fény és Árnyék- Fények- Skelnyr, Chotal, Turrog, Echnal és Lonea részére//
*Skel megjelenésére az őr hitetlenkedve ébred fel álmából. Sosem gondolta volna, hogy elalszik szolgálat közben. Ha ez kiderül, ő hamarosan repül, méghozzá két lábbal. Idegesen üdvözli a törpét, és megkéri rá, hogy ne mondja el senkinek, amit az imént látott. A kérdésre a fogadó felé mutat, majd összeráncolja a szemöldökét.*
-Chotal Narral? Hé Angtar! *A hívásra egy szalmaszőke, negyvenes férfi dugja ki a fejét az őrbódéból.* -Nem ismerős neked a Narral név?
-Narral? Mármint az ork? Ő ölte meg tegnap este a tanácsost. Amint hat órára kongatnak, lerepül a feje a kutyának. Látod? Már el is kezdődtek az előkészületek a kivégzéshez. *Mutat a főtér közepén álló két csuklyás alakra, akik épp egy méretes csatabárdot éleznek ki. A tér köré kordont húznak, hogy a tömeg ne lephesse el.*
*Chotal bárhogy döngette is a rácsokat, nem jutott eredményre. Végül jobb híján úgy döntött, jobban teszi, ha alszik még egy jót utoljára, és reménykedik benne, hogy a társai majd megérkeznek a megfelelő pillanatban. Ahogy lehunyja a szemét, már jönnek is érte. Legalábbis ő úgy érzi, mindemellett sikerült átaludnia öt-hat órát. A lábai szokatlanul nehéznek tűnnek, ahogy megláncolják és kivezetik őt a cellájából, hiszen eddig mindig volt esélye a védekezésre, arra, hogy két lábon állva pusztuljon el. Viszont most...
Ahogy kilépnek a barakk ajtaján az ork fejére egy vászonzsák kerül, azon át hallja a fujjolást. Időnként érzi, hogy valami puha csapódik neki, így mennek át a városon és végül így érnek el a főtérre. Ekkor lekerül a zsák a fejéről és láthatja az ócsároló, mégis kárörvendően vigyorgó fejeket. Repül még pár szem paradicsom felé, aztán kirúgják alóla a lábát, hogy térdelő helyzetbe legyen, fejét pedig egy kisebb kősziklára nyomják -az ork feje csak ezen fér el rendesen. A város egyik piperkőc hivatalnoka felolvassa a vádat.*
-Ez az ork, Chotal Narral a tegnapi nap folyamán megölte a mi hőn szeretett Twikkle tanácsosunkat. A szenátus egyértelmű döntése szerint, az ítélet halál! *A tömeg éljenez, az ork pedig meghallja a fenőkő hangját a pallos élén.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.17 22:03:22
*Skel megjelenésére az őr hitetlenkedve ébred fel álmából. Sosem gondolta volna, hogy elalszik szolgálat közben. Ha ez kiderül, ő hamarosan repül, méghozzá két lábbal. Idegesen üdvözli a törpét, és megkéri rá, hogy ne mondja el senkinek, amit az imént látott. A kérdésre a fogadó felé mutat, majd összeráncolja a szemöldökét.*
-Chotal Narral? Hé Angtar! *A hívásra egy szalmaszőke, negyvenes férfi dugja ki a fejét az őrbódéból.* -Nem ismerős neked a Narral név?
-Narral? Mármint az ork? Ő ölte meg tegnap este a tanácsost. Amint hat órára kongatnak, lerepül a feje a kutyának. Látod? Már el is kezdődtek az előkészületek a kivégzéshez. *Mutat a főtér közepén álló két csuklyás alakra, akik épp egy méretes csatabárdot éleznek ki. A tér köré kordont húznak, hogy a tömeg ne lephesse el.*
*Chotal bárhogy döngette is a rácsokat, nem jutott eredményre. Végül jobb híján úgy döntött, jobban teszi, ha alszik még egy jót utoljára, és reménykedik benne, hogy a társai majd megérkeznek a megfelelő pillanatban. Ahogy lehunyja a szemét, már jönnek is érte. Legalábbis ő úgy érzi, mindemellett sikerült átaludnia öt-hat órát. A lábai szokatlanul nehéznek tűnnek, ahogy megláncolják és kivezetik őt a cellájából, hiszen eddig mindig volt esélye a védekezésre, arra, hogy két lábon állva pusztuljon el. Viszont most...
Ahogy kilépnek a barakk ajtaján az ork fejére egy vászonzsák kerül, azon át hallja a fujjolást. Időnként érzi, hogy valami puha csapódik neki, így mennek át a városon és végül így érnek el a főtérre. Ekkor lekerül a zsák a fejéről és láthatja az ócsároló, mégis kárörvendően vigyorgó fejeket. Repül még pár szem paradicsom felé, aztán kirúgják alóla a lábát, hogy térdelő helyzetbe legyen, fejét pedig egy kisebb kősziklára nyomják -az ork feje csak ezen fér el rendesen. A város egyik piperkőc hivatalnoka felolvassa a vádat.*
-Ez az ork, Chotal Narral a tegnapi nap folyamán megölte a mi hőn szeretett Twikkle tanácsosunkat. A szenátus egyértelmű döntése szerint, az ítélet halál! *A tömeg éljenez, az ork pedig meghallja a fenőkő hangját a pallos élén.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.17 22:03:22
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-07-17 18:02:22
Üzenet elküldve: 2012-07-17 18:02:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Ellopott erszény//
* Rejsod mindenféle gondolkodás, és beszéd nélkül leemelte Jesamyt Calira nyakából, és a sajátjába tette. A kislány gyengéden markolászta a nyakát, és a férfi tarkóját.*
- Jó vicc volt...
* Rámosolyog a lányra. A kút lassan látszani kezd előttük, és nem is bánja. Lemossák majd a port a kislány arcáról.*
- Igen, Worukim, tényleg nem sokat tudunk magáról...
* Rejsod mindenféle gondolkodás, és beszéd nélkül leemelte Jesamyt Calira nyakából, és a sajátjába tette. A kislány gyengéden markolászta a nyakát, és a férfi tarkóját.*
- Jó vicc volt...
* Rámosolyog a lányra. A kút lassan látszani kezd előttük, és nem is bánja. Lemossák majd a port a kislány arcáról.*
- Igen, Worukim, tényleg nem sokat tudunk magáról...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772