Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 414 (8261. - 8280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 20:14:03
Üzenet elküldve: 2022-04-06 20:14:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
* Az a pár pillanatnyi csönd nem tűnik fel neki valóban, végül is csak annyi, mintha csak a megfelelő szavakat keresgélné a lány. Az mondjuk feltűnt neki, hogy kimondottan megválogatja a mondandóját. Sebaj.*
- Melyik is?
* Hümmögve töpreng, hogy mi is volt akkor, mikor legutoljára itt járt. *
- Egy lázadásra emlékszem. A gazdag negyedben vagy a környékén történt. Mondjuk akkor már távozóban voltam a városból a családommal. Más irányban tértünk ki, egy munkát kellett elvégezni.
* A pestisről már nem is tud, de majd igen, úgy tűnik. A mutatott irányban haladnak tovább és persze a fogadó messziről látszik már. *
- Kikötöm a lovam és hozom a holmim.
* Táskáját és minden egyebét csak behozza magával. S itt már nem tart úgy az enyves kezektől, ezért elő is veszi erszényét, hogy kéznél legyen. Addig Mylael sem látja, hogy hol is rejtegette. *
- Akkor megegyeztünk. Kiadós ebéd és ital, meg a történetek. Egyet egyért.
* Ajtót nyit és be is les, de épp nem száguld kifelé senki, ököllel előre. Így már maga előtt engedi be a nőt, illően. *
* Az a pár pillanatnyi csönd nem tűnik fel neki valóban, végül is csak annyi, mintha csak a megfelelő szavakat keresgélné a lány. Az mondjuk feltűnt neki, hogy kimondottan megválogatja a mondandóját. Sebaj.*
- Melyik is?
* Hümmögve töpreng, hogy mi is volt akkor, mikor legutoljára itt járt. *
- Egy lázadásra emlékszem. A gazdag negyedben vagy a környékén történt. Mondjuk akkor már távozóban voltam a városból a családommal. Más irányban tértünk ki, egy munkát kellett elvégezni.
* A pestisről már nem is tud, de majd igen, úgy tűnik. A mutatott irányban haladnak tovább és persze a fogadó messziről látszik már. *
- Kikötöm a lovam és hozom a holmim.
* Táskáját és minden egyebét csak behozza magával. S itt már nem tart úgy az enyves kezektől, ezért elő is veszi erszényét, hogy kéznél legyen. Addig Mylael sem látja, hogy hol is rejtegette. *
- Akkor megegyeztünk. Kiadós ebéd és ital, meg a történetek. Egyet egyért.
* Ajtót nyit és be is les, de épp nem száguld kifelé senki, ököllel előre. Így már maga előtt engedi be a nőt, illően. *
8279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 19:50:38
Üzenet elküldve: 2022-04-06 19:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
~Balhé~ *Kicsit kelletlenül ízlelgeti magában a szót. Olyan bosszantóan feledhetővé alacsonyítja a történteket, mintha csak valami aprócska, jelentéktelen felfordulásról lenne szó. Eltelt már pár év azóta ugyan, de még mindig nehéz visszagondolni rá anélkül, hogy egy kicsit ne ránduljon össze a gyomra. Ettől függetlenül nem hagyja, hogy a komor gondolatok magával ragadják, épp csak óvatlan pillanatra marad csöndben, talán fel sem tűnik a másiknak, aztán már nyitja is szóra a száját.*
- Pontosan melyikre gondol? *pillant rá, s bár a legkevésbé sem örömteli eseményekről van szó, valamiféle ironikus derű kúszik arcára* - Történt errefelé egy s más az utóbbi esztendőkben.
*Persze jobban belegondolva, Arthenior viszonylag olcsón megúszta a legtöbb tragédiát. A holtak háborújában ugyan az őrség jó néhány katonája odaveszett, de végül nem érte el a várost, a pestis is sokkal több áldozatot számlált a külső területeken. A lázadás, nos, az viszont valami, amit még mostanra sem hevert ki Arthenior igazán. Ahogy ő maga sem.*
- Akkor irány a fogadó *bök is a fejével a Pegazus irányába, ahogy elhangzanak azok a bizonyos óhajok, aztán tesz is egy határozott lépést felé* - Történetekkel tudok szolgálni, de csupán akkor, ha maga is mesél. Igazán kimerítő volna, ha csak az én szám járna.
*Mosolyodik el még, aztán már meg is indul a fogadó felé, ha ebben semmi meg nem állítja*
- Bizonyára mozgalmas út áll maga mögött, szívesen hallgatom a vándorok nagyzoló regéit.
~Balhé~ *Kicsit kelletlenül ízlelgeti magában a szót. Olyan bosszantóan feledhetővé alacsonyítja a történteket, mintha csak valami aprócska, jelentéktelen felfordulásról lenne szó. Eltelt már pár év azóta ugyan, de még mindig nehéz visszagondolni rá anélkül, hogy egy kicsit ne ránduljon össze a gyomra. Ettől függetlenül nem hagyja, hogy a komor gondolatok magával ragadják, épp csak óvatlan pillanatra marad csöndben, talán fel sem tűnik a másiknak, aztán már nyitja is szóra a száját.*
- Pontosan melyikre gondol? *pillant rá, s bár a legkevésbé sem örömteli eseményekről van szó, valamiféle ironikus derű kúszik arcára* - Történt errefelé egy s más az utóbbi esztendőkben.
*Persze jobban belegondolva, Arthenior viszonylag olcsón megúszta a legtöbb tragédiát. A holtak háborújában ugyan az őrség jó néhány katonája odaveszett, de végül nem érte el a várost, a pestis is sokkal több áldozatot számlált a külső területeken. A lázadás, nos, az viszont valami, amit még mostanra sem hevert ki Arthenior igazán. Ahogy ő maga sem.*
- Akkor irány a fogadó *bök is a fejével a Pegazus irányába, ahogy elhangzanak azok a bizonyos óhajok, aztán tesz is egy határozott lépést felé* - Történetekkel tudok szolgálni, de csupán akkor, ha maga is mesél. Igazán kimerítő volna, ha csak az én szám járna.
*Mosolyodik el még, aztán már meg is indul a fogadó felé, ha ebben semmi meg nem állítja*
- Bizonyára mozgalmas út áll maga mögött, szívesen hallgatom a vándorok nagyzoló regéit.
8278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:56:47
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brekhann//
*Látszólag egy igen szórakoztató egyénbe botlott, vagy éppen ő belé, hiszen ő szólította meg. Ez a kedvére van. Egy szórakoztató társaság mindig jól jön. Bár nem tud még messzemenő következtetéseket levonni a férfiról, hiszen még eddig nem találkoztak, de eddig szimpatikus számára a fickó. Azért túl gyorsan nem fog bizalmat szavazni neki, hiszen ki tudja mi járhat a fejében. Még akár tolvaj is lehet, bár az öltözékéből nem ez látszik, de a külső megtévesztő lehet. Ettől a bizalmatlanságtól eltekintve jó társaság a férfi, és őszintén nevet vele együtt. A reggeli említése kicsit megzavarja, hiszen délután van, de ebbe nem köt bele. Neki is volt már délutáni reggelije.*
-Nagyon szívesen veled tartok. Én magam is kezdek megéhezni. A hosszú történetek meg csak étel és ital mellett mesélhetőek, én meg igazán kíváncsi lennék a sisakod történetére.
*Összeszedi a holmijait és feláll a padról.*
-Akkor, induljunk és együnk valami jót.
*Mondja a férfinak és elindul a Pegazus irányába.*
*Látszólag egy igen szórakoztató egyénbe botlott, vagy éppen ő belé, hiszen ő szólította meg. Ez a kedvére van. Egy szórakoztató társaság mindig jól jön. Bár nem tud még messzemenő következtetéseket levonni a férfiról, hiszen még eddig nem találkoztak, de eddig szimpatikus számára a fickó. Azért túl gyorsan nem fog bizalmat szavazni neki, hiszen ki tudja mi járhat a fejében. Még akár tolvaj is lehet, bár az öltözékéből nem ez látszik, de a külső megtévesztő lehet. Ettől a bizalmatlanságtól eltekintve jó társaság a férfi, és őszintén nevet vele együtt. A reggeli említése kicsit megzavarja, hiszen délután van, de ebbe nem köt bele. Neki is volt már délutáni reggelije.*
-Nagyon szívesen veled tartok. Én magam is kezdek megéhezni. A hosszú történetek meg csak étel és ital mellett mesélhetőek, én meg igazán kíváncsi lennék a sisakod történetére.
*Összeszedi a holmijait és feláll a padról.*
-Akkor, induljunk és együnk valami jót.
*Mondja a férfinak és elindul a Pegazus irányába.*
8277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:51:47
Üzenet elküldve: 2022-04-06 15:51:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
//A hozzászólás 16+ szavakat tartalmaz!//
*A nap lassan, még szinte álmosan kezdett átmászni Arthenior falai felett, de fénye már most melegebb volt, mint az elmúlt hetekben bármikor. Ez persze természetes, lévén a világ levetkőzte végre magáról a telet. Tavyth arcára mégis mosolyt csal ez a napsütés. Nem szereti a téli napot. Olyan magasan ragyog és olyan hidegen, ahogy csak egy nemes képes. Ellenben ebben a fényben van valami lágyság és olyan közelinek hat, hogy az ember azt hihetné, ha kinyújtja a kezét, akár el is érhetné azt. Minden reggel, mintha egy rég nem látott barát köszöntené. Nos igen a félvér egy egyszerű lélek, ilyen apróságok is ilyen bagatell gondolatokat tudnak szülni a fejében.
Meghát nagyon más dolga sincs.
Lassan lóbálja a lábát, miközben az egyik, kapuhoz közeli ház tetején üldögél. Talán ezt a helyet szereti a legjobban a városban mind közül. Mármint nem ezt a háztetőt, amit épp választott, hanem a főteret. A rengeteg embert, a színeket, a szagokat, a zajokat. Egész nap el tudja figyelni az embereket, miközben történeteket talál ki róluk, vagy épp valós történeteiket hallgatja a magasból. Van azok között minden fajta. Hazug bátorságok és igaz félelmek. Rút szerelem és gyönyörű fájdalom. A magány csodája és a kapcsolatok súlyos lánca. Persze ezek a történetek, csak a saját fejében játszódnak le. Az igaziak nem szólnak másról, mint drágulásról, munkáról és piti gyűlöletről. A való élet unalmas. Ezért hát jobb, ha saját történeteivel tölti fel azt.
Most épp egy ruhás kosarat cipelő, korosodó asszonyt figyel. Elképzeli, ahogy a nő a kúthoz lép, ahol néhány fiatalabb lány beszélget. Majd a ruhák közül elővesz egy kést és az egyik nevetgélő lány hátába mártja, miközben azt kiabálja, hogy hogyan szerette el a férjét. A lány szeméből lassan elszáll az élet, miközben a földre csúszik vörösre festve a kút káváját, az asszony szeméből, pedig a fény, miközben néhány közeli őr épp a földre teperik. Függöny. Történet vége. Ehelyett persze az asszony csak egy pillanatra leül, megpihen a kútnál, majd némán, bármiféle katartikus cselekedetet nélkülözve tovább áll. A való élet unalmas. *
-Ahhh.
*Ásít fel a félvér, miközben elterül a tetőm és az eget kezdi bámulni. Az égen lassan vánszorgó felhőket figyeli, de nem lát most bennük arcot, csak komótosan kacsázó pacákat. Így telik el néhány perc, majd még néhány. Nem igazán van kedve bármit is csinálni. Meg hát mit is csinálna? Persze megtehetné, hogy elszegődik valamelyik közeli ivóba, hogy ott zenéljen egy éjszakát, esetleg kettőt, de elég régóta van már a városban, így minden szerzeményét hallhatták már. Nem tudna újat előadni. Akkor csak újat kellene írni nem? Nem olyan bonyolult ez. Nos igen, ez így nem tűnik nehéznek, de sajnos Tavyth az elmúlt hetekben, hónapokban, igencsak ihlet híján volt. Nem történt semmi, ami megihlette volna, pedig ő az a fajta zenész, akinek akkor ered meg a keze, amikor a szíve is. De a való világ sajnos még mindig unalmas. *
-Talán ideje lenne tovább állnom. Amúgy is hosszabban időztem itt, mint akartam.
*Sóhajt fel, csak úgy magának, miközben lassan felül. Szétnéz újra a tömegen. Semmi. Újra hátraveti magát, miközben hisztisen csapkodja a végtagjait. *
-Olyan unalmasok vagytoook!
*Kiált fel durcásan. Majd hirtelen felpattan. *
-Rendben ez eldöntetett. Ez volt az utolsó szeg. Arthenior, készítsd a zsebkendőd. A nagy Tavyth távozik.
*Kiáltja, miközben széttárja a karját... de senki nem figyel rá. Leszámítva egy öreget, aki épp a ház előtt sétált el, de egy "hmm bolond" horkantástól tőle se telik többre. *
-Majd sírtok még utánam, de akkor már késő lesz.
*Húzza el a száját, miközben a tető széle felé nyúl, hogy abban megkapaszkodva leugorhasson. A mozdulat jól sikerül ugyan, de esés közben a köpenye beakadt a tető sarkába. A hirtelen rántás eredményeként, pedig nem sikerült a lábára érkezni. Szerencsére az esést sikerült tompítania... az arcával. Miközben vérző orrát és büszkeségét ápolgatva feláll, körbe tekint. Erre bezzeg felfigyeltek. Halk kuncogások és kevésbé halk nevetések ütik meg a fülét. A szégyen pírjával az arcán gyorsan megfordul és két ház között, egy üres sikátorba menekül. *
-Mockok...
*Szipogja selypítve, miközben lerogy a fal tövében. Ez volt az utolsó utáni szög. Itt már tényleg nincs tovább maradása. De az utazáshoz aranyat kellene szereznie. Az elmúlt pár napban viszont erszényébe koszon kívül más nem került. Szóval ideje munkához látni. Csak akad még a városban olyan zenekedvelő, aki pár dallamért hajlandó lenne fizetni neki. Meg ha nem... lopni is megpróbálhat. Nem nagyon van oda ugyan ezért a pénzkeresési formáért, de a cél ugye szentesíti az eszközt.
Miután kisétál a térre, szemével a tömeget kezdi fürkészni. Hátha lát olyat, aki érdemes lehet arra, hogy hallja őt. Bár ezen a ponton már bárki megfelel neki.
Ekkor, mintha egy ismerős arcot látna átsuhanni a tömegen. Vagyis inkább egy ismerős bőrszínt. Ez az árnyalat nem éppen megszokott errefelé, így könnyen szemet szúr neki. Szemével követi a lányt, aki egyre távolodik tőle. *
-Csak nem?
*Hökken meg, de hamar megrázza a fejét. * ~Neeem, biztosan nem, a való élet nem ír ilyen történeteket... de mi van, ha mégis? ~
*Elindul keresztül a tömegen, miközben kissé gyorsabbra veszi a lépteit. Mikor már elég közel ér hozzá, kinyújtja a kezét, hogy megérintse a lány vállát, de a mozdulatot félbehagyja. Levegőben tartott kézzel figyeli, ahogy a lány sziluettjét lassan elnyeli a tömeg. *
-Te gyáva fasz.
*Szűri a fogai között. *
~Itt volt az orrod előtt az az érdekes történet, amire úgy vártál, erre, hagyod, hogy csak úgy elmenjen. Csak gratulálni tudok. ~
-Kuss.
*Vitatkozik tovább magával. *
~Én te vagyok... nem kussíthatsz el. Egyébként, feltűnt, hogy mostanában milyen sokat beszélsz magadban? Ki kellene vizsgálta... ~
*Csattanás, égő arc. Úgy látszik, egy pofonnal sikerült elcsendesítenie... saját magát. Majd egy mély lélegzetet követően eliramodik abban az irányba, amelyikbe a lányt vélte eltűnni. Rövid futást követően újból feltűnik előtte a kreol bőr. Újra kinyújta a kezét, de most nem habozik. Megfogja a lány vállát, miközben elé kerül. *
-Szép hölgy, nem lenne esetleg kedve... Egy pillanat.
*Emeli fel a kezét, miközben kétrét görnyedve levegőért kapkod. Nincs a legjobb kondiban. Mikor a újra rendesen kap levegőt széles mosoly kíséretében kihúzza magát, miközben megköszörüli a torkát. *
-Khmm... tehát. Szép hölgy nem lenne esetleg kedve áldozni a művészet oltárán és némi arany ellenében meghallgatni a nagy Tavyth egyik művét?
*Mondja, miközben fél szemmel a lány arcát figyeli. Ismerős, de még nem biztos benne. Nos ha igaza van, az nemsoká kiderül, ha pedig téved... nos az is. *
//A hozzászólás 16+ szavakat tartalmaz!//
*A nap lassan, még szinte álmosan kezdett átmászni Arthenior falai felett, de fénye már most melegebb volt, mint az elmúlt hetekben bármikor. Ez persze természetes, lévén a világ levetkőzte végre magáról a telet. Tavyth arcára mégis mosolyt csal ez a napsütés. Nem szereti a téli napot. Olyan magasan ragyog és olyan hidegen, ahogy csak egy nemes képes. Ellenben ebben a fényben van valami lágyság és olyan közelinek hat, hogy az ember azt hihetné, ha kinyújtja a kezét, akár el is érhetné azt. Minden reggel, mintha egy rég nem látott barát köszöntené. Nos igen a félvér egy egyszerű lélek, ilyen apróságok is ilyen bagatell gondolatokat tudnak szülni a fejében.
Meghát nagyon más dolga sincs.
Lassan lóbálja a lábát, miközben az egyik, kapuhoz közeli ház tetején üldögél. Talán ezt a helyet szereti a legjobban a városban mind közül. Mármint nem ezt a háztetőt, amit épp választott, hanem a főteret. A rengeteg embert, a színeket, a szagokat, a zajokat. Egész nap el tudja figyelni az embereket, miközben történeteket talál ki róluk, vagy épp valós történeteiket hallgatja a magasból. Van azok között minden fajta. Hazug bátorságok és igaz félelmek. Rút szerelem és gyönyörű fájdalom. A magány csodája és a kapcsolatok súlyos lánca. Persze ezek a történetek, csak a saját fejében játszódnak le. Az igaziak nem szólnak másról, mint drágulásról, munkáról és piti gyűlöletről. A való élet unalmas. Ezért hát jobb, ha saját történeteivel tölti fel azt.
Most épp egy ruhás kosarat cipelő, korosodó asszonyt figyel. Elképzeli, ahogy a nő a kúthoz lép, ahol néhány fiatalabb lány beszélget. Majd a ruhák közül elővesz egy kést és az egyik nevetgélő lány hátába mártja, miközben azt kiabálja, hogy hogyan szerette el a férjét. A lány szeméből lassan elszáll az élet, miközben a földre csúszik vörösre festve a kút káváját, az asszony szeméből, pedig a fény, miközben néhány közeli őr épp a földre teperik. Függöny. Történet vége. Ehelyett persze az asszony csak egy pillanatra leül, megpihen a kútnál, majd némán, bármiféle katartikus cselekedetet nélkülözve tovább áll. A való élet unalmas. *
-Ahhh.
*Ásít fel a félvér, miközben elterül a tetőm és az eget kezdi bámulni. Az égen lassan vánszorgó felhőket figyeli, de nem lát most bennük arcot, csak komótosan kacsázó pacákat. Így telik el néhány perc, majd még néhány. Nem igazán van kedve bármit is csinálni. Meg hát mit is csinálna? Persze megtehetné, hogy elszegődik valamelyik közeli ivóba, hogy ott zenéljen egy éjszakát, esetleg kettőt, de elég régóta van már a városban, így minden szerzeményét hallhatták már. Nem tudna újat előadni. Akkor csak újat kellene írni nem? Nem olyan bonyolult ez. Nos igen, ez így nem tűnik nehéznek, de sajnos Tavyth az elmúlt hetekben, hónapokban, igencsak ihlet híján volt. Nem történt semmi, ami megihlette volna, pedig ő az a fajta zenész, akinek akkor ered meg a keze, amikor a szíve is. De a való világ sajnos még mindig unalmas. *
-Talán ideje lenne tovább állnom. Amúgy is hosszabban időztem itt, mint akartam.
*Sóhajt fel, csak úgy magának, miközben lassan felül. Szétnéz újra a tömegen. Semmi. Újra hátraveti magát, miközben hisztisen csapkodja a végtagjait. *
-Olyan unalmasok vagytoook!
*Kiált fel durcásan. Majd hirtelen felpattan. *
-Rendben ez eldöntetett. Ez volt az utolsó szeg. Arthenior, készítsd a zsebkendőd. A nagy Tavyth távozik.
*Kiáltja, miközben széttárja a karját... de senki nem figyel rá. Leszámítva egy öreget, aki épp a ház előtt sétált el, de egy "hmm bolond" horkantástól tőle se telik többre. *
-Majd sírtok még utánam, de akkor már késő lesz.
*Húzza el a száját, miközben a tető széle felé nyúl, hogy abban megkapaszkodva leugorhasson. A mozdulat jól sikerül ugyan, de esés közben a köpenye beakadt a tető sarkába. A hirtelen rántás eredményeként, pedig nem sikerült a lábára érkezni. Szerencsére az esést sikerült tompítania... az arcával. Miközben vérző orrát és büszkeségét ápolgatva feláll, körbe tekint. Erre bezzeg felfigyeltek. Halk kuncogások és kevésbé halk nevetések ütik meg a fülét. A szégyen pírjával az arcán gyorsan megfordul és két ház között, egy üres sikátorba menekül. *
-Mockok...
*Szipogja selypítve, miközben lerogy a fal tövében. Ez volt az utolsó utáni szög. Itt már tényleg nincs tovább maradása. De az utazáshoz aranyat kellene szereznie. Az elmúlt pár napban viszont erszényébe koszon kívül más nem került. Szóval ideje munkához látni. Csak akad még a városban olyan zenekedvelő, aki pár dallamért hajlandó lenne fizetni neki. Meg ha nem... lopni is megpróbálhat. Nem nagyon van oda ugyan ezért a pénzkeresési formáért, de a cél ugye szentesíti az eszközt.
Miután kisétál a térre, szemével a tömeget kezdi fürkészni. Hátha lát olyat, aki érdemes lehet arra, hogy hallja őt. Bár ezen a ponton már bárki megfelel neki.
Ekkor, mintha egy ismerős arcot látna átsuhanni a tömegen. Vagyis inkább egy ismerős bőrszínt. Ez az árnyalat nem éppen megszokott errefelé, így könnyen szemet szúr neki. Szemével követi a lányt, aki egyre távolodik tőle. *
-Csak nem?
*Hökken meg, de hamar megrázza a fejét. * ~Neeem, biztosan nem, a való élet nem ír ilyen történeteket... de mi van, ha mégis? ~
*Elindul keresztül a tömegen, miközben kissé gyorsabbra veszi a lépteit. Mikor már elég közel ér hozzá, kinyújtja a kezét, hogy megérintse a lány vállát, de a mozdulatot félbehagyja. Levegőben tartott kézzel figyeli, ahogy a lány sziluettjét lassan elnyeli a tömeg. *
-Te gyáva fasz.
*Szűri a fogai között. *
~Itt volt az orrod előtt az az érdekes történet, amire úgy vártál, erre, hagyod, hogy csak úgy elmenjen. Csak gratulálni tudok. ~
-Kuss.
*Vitatkozik tovább magával. *
~Én te vagyok... nem kussíthatsz el. Egyébként, feltűnt, hogy mostanában milyen sokat beszélsz magadban? Ki kellene vizsgálta... ~
*Csattanás, égő arc. Úgy látszik, egy pofonnal sikerült elcsendesítenie... saját magát. Majd egy mély lélegzetet követően eliramodik abban az irányba, amelyikbe a lányt vélte eltűnni. Rövid futást követően újból feltűnik előtte a kreol bőr. Újra kinyújta a kezét, de most nem habozik. Megfogja a lány vállát, miközben elé kerül. *
-Szép hölgy, nem lenne esetleg kedve... Egy pillanat.
*Emeli fel a kezét, miközben kétrét görnyedve levegőért kapkod. Nincs a legjobb kondiban. Mikor a újra rendesen kap levegőt széles mosoly kíséretében kihúzza magát, miközben megköszörüli a torkát. *
-Khmm... tehát. Szép hölgy nem lenne esetleg kedve áldozni a művészet oltárán és némi arany ellenében meghallgatni a nagy Tavyth egyik művét?
*Mondja, miközben fél szemmel a lány arcát figyeli. Ismerős, de még nem biztos benne. Nos ha igaza van, az nemsoká kiderül, ha pedig téved... nos az is. *
8276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-05 22:07:13
Üzenet elküldve: 2022-04-05 22:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ó hát nagyon szívesen pajtás.
*Mondja vigyorogva, majd egyenesen kacagásba hajlik az arca, ahogy a kis tréfát hallja.*
-Na az is igaz! Ha így nézzük én magam is tudok furulyázni! Sőt! Lanton is játszani, hahhh.
*Majd kezével kezd legyinteni a levegőbe.*
-Áhh, ültem eleget köszönöm.
*Ami félig talán igaz is lehetne, hisz igazán kialudta magát, most jó sok ereje van, úgyhogy nem akar csak úgy pihegni a téren.*
-Hogy ez itt?
*Mutat ő maga is a fejére és horkan egyet.*
-Én magam lőttem ezt a bestiát. Ehh.. Hosszú történet pajtás, túl józan vagyok elmesélni.
*El is gondolkodik egy darabig, majd a megoldás rögtön jön is mint az ágybaszarás.*
-De egy-két sör után talán jobban megeredne a nyelvem.
*Látványosan az állára teszi a kezét, mintha csak gondolkodna.*
-Reggelizz velem koma, ne egyek egyedül.
*Mutat el a Pegazus felé, persze jócskán nem lehet reggel, de mivel ő most kelt, most kell reggelizni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ó hát nagyon szívesen pajtás.
*Mondja vigyorogva, majd egyenesen kacagásba hajlik az arca, ahogy a kis tréfát hallja.*
-Na az is igaz! Ha így nézzük én magam is tudok furulyázni! Sőt! Lanton is játszani, hahhh.
*Majd kezével kezd legyinteni a levegőbe.*
-Áhh, ültem eleget köszönöm.
*Ami félig talán igaz is lehetne, hisz igazán kialudta magát, most jó sok ereje van, úgyhogy nem akar csak úgy pihegni a téren.*
-Hogy ez itt?
*Mutat ő maga is a fejére és horkan egyet.*
-Én magam lőttem ezt a bestiát. Ehh.. Hosszú történet pajtás, túl józan vagyok elmesélni.
*El is gondolkodik egy darabig, majd a megoldás rögtön jön is mint az ágybaszarás.*
-De egy-két sör után talán jobban megeredne a nyelvem.
*Látványosan az állára teszi a kezét, mintha csak gondolkodna.*
-Reggelizz velem koma, ne egyek egyedül.
*Mutat el a Pegazus felé, persze jócskán nem lehet reggel, de mivel ő most kelt, most kell reggelizni.*
8275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:16:48
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:16:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brekhann//
*Furulya játéka a jelek szerint felkeltette valaki figyelmét. Egy magas férfit lát maga előtt, akin igen érdekes ruházatot lát, főleg a medve sisak kelti fel figyelmét. A férfi még pénzt is ad a játéka megbecsüléseként.*
-Köszönöm szépen.
*Érti mind a dicséretre és a pénzre, amit el is tesz a mellénye belső zsebébe.*
-Furulyázni nem olyan nehéz, bárkinek menne.
*Elteszi furulyáját a mellénye egy másik zsebébe, majd flytatja.*
-De azért zenélni rajta már nem mindenkinek.
*Mondja mosollyal a száján.*
-Gyere, foglalj helyet.
*Kínálja a pad szabad részét, hogy azért ne feltétlenül kelljen új ismerősének állva társalognia vele.*
-Szép a háziállatod. Magad fogtad, vagy ő szegődött a nyomodba, vagy vásároltad?
*Kérdezi poénosan, mosollyal az arcán, nehogy a férfi sértőnek találja kérdését. Közben azért a sisakra is mutat, hogy a férfi ne értse félre a kérdést.*
*Furulya játéka a jelek szerint felkeltette valaki figyelmét. Egy magas férfit lát maga előtt, akin igen érdekes ruházatot lát, főleg a medve sisak kelti fel figyelmét. A férfi még pénzt is ad a játéka megbecsüléseként.*
-Köszönöm szépen.
*Érti mind a dicséretre és a pénzre, amit el is tesz a mellénye belső zsebébe.*
-Furulyázni nem olyan nehéz, bárkinek menne.
*Elteszi furulyáját a mellénye egy másik zsebébe, majd flytatja.*
-De azért zenélni rajta már nem mindenkinek.
*Mondja mosollyal a száján.*
-Gyere, foglalj helyet.
*Kínálja a pad szabad részét, hogy azért ne feltétlenül kelljen új ismerősének állva társalognia vele.*
-Szép a háziállatod. Magad fogtad, vagy ő szegődött a nyomodba, vagy vásároltad?
*Kérdezi poénosan, mosollyal az arcán, nehogy a férfi sértőnek találja kérdését. Közben azért a sisakra is mutat, hogy a férfi ne értse félre a kérdést.*
8274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:11:59
Üzenet elküldve: 2022-04-04 21:11:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Brekkhan akkorát alszik mint egy ház, sőt talán mint egy kastély. Az sok napos folyamatos hajsza meghozza a gyümölcsét, s némi arany is landol a zsebében, de ennek mindig megvan az ára. Az óriási horpasztás után újult erővel vág a napnak, s az első napja a főtérre vezet. Hogy miért? Nos azt talán ő maga sem tudja, talán csak szeret gyönyörködni a szobrokban, vagy a szökőkutat bámulni mint valami utcakölyök, bár ezt sosem vallaná be hangosan senkinek. Ám hamar megcsapja valami sokkal izgalmasabb is a fülét, furulyajáték! Ezer éve nem hallott ilyesmit, mert a kocsmákban vagy más hangszeren húzták a muzsikusok, vagy csak elméje kizárta a gyermekkori borzalmak miatt. Mindenesetre most egész jól esik neki, úgyhogy nem rest odasétálni ahhoz, akitől érkezik a hang. Egy magaskás elf az, sosem kedvelte az elfeket de igyekszik nem előítéletekkel nekiállni az életnek, mert akkor fél Artheniort utálná. Nem szól közbe, csak 1 aranytallért dob a fuvolásnak(Dalthondan Rohirdehwing).
*
-Igazán ügyes vagy pajtás!
*Mondja széles vigyorral az arcán, s közben azon gondolkodik, hogy amennyit aludt, talán most már ehetne meg ihatna is valamit, de hát egyedül egész kellemetlen dolog az. Megvárja miféle szerzet lehet a másik, aztán ha olyan kedve támad, talán meghívja maga mellé.*
*Brekkhan akkorát alszik mint egy ház, sőt talán mint egy kastély. Az sok napos folyamatos hajsza meghozza a gyümölcsét, s némi arany is landol a zsebében, de ennek mindig megvan az ára. Az óriási horpasztás után újult erővel vág a napnak, s az első napja a főtérre vezet. Hogy miért? Nos azt talán ő maga sem tudja, talán csak szeret gyönyörködni a szobrokban, vagy a szökőkutat bámulni mint valami utcakölyök, bár ezt sosem vallaná be hangosan senkinek. Ám hamar megcsapja valami sokkal izgalmasabb is a fülét, furulyajáték! Ezer éve nem hallott ilyesmit, mert a kocsmákban vagy más hangszeren húzták a muzsikusok, vagy csak elméje kizárta a gyermekkori borzalmak miatt. Mindenesetre most egész jól esik neki, úgyhogy nem rest odasétálni ahhoz, akitől érkezik a hang. Egy magaskás elf az, sosem kedvelte az elfeket de igyekszik nem előítéletekkel nekiállni az életnek, mert akkor fél Artheniort utálná. Nem szól közbe, csak 1 aranytallért dob a fuvolásnak(Dalthondan Rohirdehwing).
*-Igazán ügyes vagy pajtás!
*Mondja széles vigyorral az arcán, s közben azon gondolkodik, hogy amennyit aludt, talán most már ehetne meg ihatna is valamit, de hát egyedül egész kellemetlen dolog az. Megvárja miféle szerzet lehet a másik, aztán ha olyan kedve támad, talán meghívja maga mellé.*
8273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-04 16:17:16
Üzenet elküldve: 2022-04-04 16:17:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Kellemes délutáni szellő csapja meg Dalth arcát, ahogy a főtér egy padján pihenget és furulyáját tisztogatja. Szépen óvatosan törülgeti becses hangszerét. nehogy valami baja történjen. Nem mintha eddig nem vigyázott volna rá, vagy valami elmondhatatlan történt volna a hangszerrel, csak jobb félni, mint megijedni és végül is ennek a furulyának köszönhetően van bevétele és az embereknek, az ő közönségének, szórakozása. Egy kis takarítás után, azért játszik egy-két hangot, hogy megbizonyosodjon, hogy nem esett semmi baja becses furulyájának. A furulya próbája után visszatér a hangszer gondos tisztogatásához, közben azért a főtéren és az embereken tartva a szemét, hátha történik, vagy lát valami érdekeset. Egy rövid tisztogatás után újra nekikezd játszani a furulyáján, de most nem pénzért zenél, csak úgy magának, szórakozásból.*
*Kellemes délutáni szellő csapja meg Dalth arcát, ahogy a főtér egy padján pihenget és furulyáját tisztogatja. Szépen óvatosan törülgeti becses hangszerét. nehogy valami baja történjen. Nem mintha eddig nem vigyázott volna rá, vagy valami elmondhatatlan történt volna a hangszerrel, csak jobb félni, mint megijedni és végül is ennek a furulyának köszönhetően van bevétele és az embereknek, az ő közönségének, szórakozása. Egy kis takarítás után, azért játszik egy-két hangot, hogy megbizonyosodjon, hogy nem esett semmi baja becses furulyájának. A furulya próbája után visszatér a hangszer gondos tisztogatásához, közben azért a főtéren és az embereken tartva a szemét, hátha történik, vagy lát valami érdekeset. Egy rövid tisztogatás után újra nekikezd játszani a furulyáján, de most nem pénzért zenél, csak úgy magának, szórakozásból.*
8272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-04 08:00:24
Üzenet elküldve: 2022-04-04 08:00:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Furcsát fintorog. Nem tudja, a másik hogy van ezzel, de ő még mindig érzi a tegnap történtek utáni agyzsibbadást. *
- Rendben, akkor elugranék érte, ha nem bánod.
* Rendezik soraikat és megkönnyebbülten veszi tudomásul Fenophilë, hogy a férfi nem neheztel és talán nincs is már annyira zavarban. Hosszasan kifújja a levegőt, és ezáltal igyekszik megszabadulni a rá nehezedő nyomás maradéka alól is. *
- Nem ez a kedvenc napszaka. * Szeretetteljesen végigsimít a borzas tollazaton. Ilyenkor még hagyja is, túl álmos bármi ellenkezéshez. *
- Nem, nem. Jó lesz a környék is. A Kikötő nem tartozik a legkedvesebb vidékeim közé. Különben is a te ötleted volt, szóval te vezetsz. Azonnal jövök.
* Amíg Vranglil felfrissíti magát, addig a lány beugrik az istállóba. A mén már türelmetlen nyihogással adja tudtára, hogy elege van a bezárt körülményekből. Gyors, szakavatott mozdulatokkal átcsutakolja egy marék szalmával, bízik benne, hogy útitársa nem bánja ezt a kis késedelmet. Mégsem hagyhatja rendetlenül a hátasát. Már kora reggel is sokan megfordulnak a városban, így tartva a legutóbbi feszült helyzettől, most is inkább maga mellett tartja az állatot. Néhány perc múlva visszaérkeznek a szökőkúthoz. *
- Megvagyok, azt hiszem. Felőlem indulhatunk. Rettegjetek, gombák.
* Furcsát fintorog. Nem tudja, a másik hogy van ezzel, de ő még mindig érzi a tegnap történtek utáni agyzsibbadást. *
- Rendben, akkor elugranék érte, ha nem bánod.
* Rendezik soraikat és megkönnyebbülten veszi tudomásul Fenophilë, hogy a férfi nem neheztel és talán nincs is már annyira zavarban. Hosszasan kifújja a levegőt, és ezáltal igyekszik megszabadulni a rá nehezedő nyomás maradéka alól is. *
- Nem ez a kedvenc napszaka. * Szeretetteljesen végigsimít a borzas tollazaton. Ilyenkor még hagyja is, túl álmos bármi ellenkezéshez. *
- Nem, nem. Jó lesz a környék is. A Kikötő nem tartozik a legkedvesebb vidékeim közé. Különben is a te ötleted volt, szóval te vezetsz. Azonnal jövök.
* Amíg Vranglil felfrissíti magát, addig a lány beugrik az istállóba. A mén már türelmetlen nyihogással adja tudtára, hogy elege van a bezárt körülményekből. Gyors, szakavatott mozdulatokkal átcsutakolja egy marék szalmával, bízik benne, hogy útitársa nem bánja ezt a kis késedelmet. Mégsem hagyhatja rendetlenül a hátasát. Már kora reggel is sokan megfordulnak a városban, így tartva a legutóbbi feszült helyzettől, most is inkább maga mellett tartja az állatot. Néhány perc múlva visszaérkeznek a szökőkúthoz. *
- Megvagyok, azt hiszem. Felőlem indulhatunk. Rettegjetek, gombák.
8271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:11:04
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Felkeltek és miután végre rendbe szedték magukat lemennek harapni valamit. Vranglil megint saját zsebből fizet mindent, szokás szerint.*
- Akkor megint boroznánk.* Villant felé egy mosolyt, ezzel célozva arra, hogy eddig Fenophilë fizette az italt mindvégig, aminek a tegnap este lett a vége. Már sikerült kihevernie, vagy legalábbis ezt mutatja ezzel a kis viccel is.*
- Szerintem hozhatod a lovad is, majd hátra hagyjuk MilOchassban, ha gondolod.* A beszélgetés az mindenképpen jót tesz, mert feloldja a hangulatot.*
- Semmiképen sem. Kint amúgy sem lesz, ha csak nem viszünk, de aki nem bírja az ne is igyon a szabadban.* Látszólag Fenophilë nem neheztel a tegnapiért. Már az este is elég könnyedén vette a dolgokat, sőt mióta ismeri azóta ilyen egyszerű a lány. Hamar elkopik az eleség, amit a teával öblít le.*
- Akkor menjünk.* Vranglil is ellenőrzi felszerelését, ahogy a lány is.*
- Úgy tűnik ő is többet ivott a kelleténél.* Neveti ki az álmos madarat.*
- Igazából én az Arthenior közelében lévő erdőségek egyikére gondoltam. A Vaserdő kicsit messze van, ha oda akarunk menni, akkor nem hiszem sötétedésre visszatérhetnénk. Ha gondolod mehetünk, de akkor a kikötőben kell majd éjszakáznunk.* Nem ellenkezik, ha ez lenne a szíve vágya Fenophilënek. Most még eldöntheti, hogy merre szeretne menni. Közben ha teheti elindul a szökőkút irányába, hogy megtöltse a kulacsát. A hűvös vízzel még az arcát is átmossa, hogy kicsit felfrissüljön a fogadó után. Ő már indulásra készen, már csak az a kérdés, hogy merre vezet az útjuk ma.*
* Felkeltek és miután végre rendbe szedték magukat lemennek harapni valamit. Vranglil megint saját zsebből fizet mindent, szokás szerint.*
- Akkor megint boroznánk.* Villant felé egy mosolyt, ezzel célozva arra, hogy eddig Fenophilë fizette az italt mindvégig, aminek a tegnap este lett a vége. Már sikerült kihevernie, vagy legalábbis ezt mutatja ezzel a kis viccel is.*
- Szerintem hozhatod a lovad is, majd hátra hagyjuk MilOchassban, ha gondolod.* A beszélgetés az mindenképpen jót tesz, mert feloldja a hangulatot.*
- Semmiképen sem. Kint amúgy sem lesz, ha csak nem viszünk, de aki nem bírja az ne is igyon a szabadban.* Látszólag Fenophilë nem neheztel a tegnapiért. Már az este is elég könnyedén vette a dolgokat, sőt mióta ismeri azóta ilyen egyszerű a lány. Hamar elkopik az eleség, amit a teával öblít le.*
- Akkor menjünk.* Vranglil is ellenőrzi felszerelését, ahogy a lány is.*
- Úgy tűnik ő is többet ivott a kelleténél.* Neveti ki az álmos madarat.*
- Igazából én az Arthenior közelében lévő erdőségek egyikére gondoltam. A Vaserdő kicsit messze van, ha oda akarunk menni, akkor nem hiszem sötétedésre visszatérhetnénk. Ha gondolod mehetünk, de akkor a kikötőben kell majd éjszakáznunk.* Nem ellenkezik, ha ez lenne a szíve vágya Fenophilënek. Most még eldöntheti, hogy merre szeretne menni. Közben ha teheti elindul a szökőkút irányába, hogy megtöltse a kulacsát. A hűvös vízzel még az arcát is átmossa, hogy kicsit felfrissüljön a fogadó után. Ő már indulásra készen, már csak az a kérdés, hogy merre vezet az útjuk ma.*
8270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:50:17
Üzenet elküldve: 2022-03-28 21:50:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A főtér felé már nyugalommal haladnak, Syndra árnyékot vezetve kapkodja az óriás mellett a lábát, de tekintetével Anisst is próbálja figyelni. ~ Biztatóan kezdődik. ~ Simogatja meg lovát. *
- Persze, egyszer biztos megjegyzi a te neved is.
* Állapítja meg, de egy kacsintást is küld az ember felé. Talán az óriásnak nem mindig jó a memóriája, de attól még úgy tűnik számára, hogy foglalkozik Anissal. El is kezdi bizonygatni Morw, hogy memóriája igenis kifogástalan. ~ Kagan? És a tharg úrnő? Ez fenomenális! Ez jobban fog alakulni mint gondoltam! ~ Türelmesen hallgatja a neveket, amire csak egyre nagyobb mosoly húzódik a száján. ~ Illidary megfog sárgulni ezért az információért. ~ Tekintetével a behemót figyelmét keresi. *
- Tényleg sok nevet tudsz, bámulatos! * Kacsint rá Anissra, hogy ezzel leszűrje szándékait. * - Így nem is csoda, hogy nem tudsz néhány nevet még! Hisz oly sok nevet tudsz!
* Kuncog de nem gúnyból, inkább a lelkesedés uralja most a lelkiállapotát. *
- Lehetek olyan szemtelen, hogy kérdezzek a Tharg nemességről? Kíváncsivá tettél, ha ismered őket biztos tudod, hogy miket szeretnek csinálni, és a tényleges foglalkozásukat. Sok ijesztő mende mondát lehetett hallani róluk, de én ezekben nem akarok hinni. * Legyint a szabad kezével, hogy utána a főtéren Anissra vesse újra a tekintetét. *
- És Aniss te? Mivel foglalkozol? Van valami nagy célod?
* Tereli el a figyelmet, hogy ne csak egy irányban hangozzanak kérdések, így ha véletlenül még feszültség is keletkezhetne feloldja azt. *
- Morw, pontosan hol vannak ezek a Hangyákok? Illetve ha nem leszek túl szemtelen a Tharg kancellárról mi a véleményed? Azt hallottam, hogy igazán nagy kéjenc.
* Int ő is a város felé, hogy legalább ne maradjon le a terület búcsúztatásáról. Nyergébe pattanva kezét nyújtja a lánynak. *
- Gondolom nem akarsz bandukolni, van még mögöttem hely, ha szeretnéd.
* Mosolyodik rá kedvesen. Ha a háta mögé felszáll, akkor megcsodálhatja a nyakláncát. *
- Warg agyarak eredetileg, amiket pirosra festettem be.
* Mutatja neki, de nem veszi le a nyakából. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.28 22:04:43
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A főtér felé már nyugalommal haladnak, Syndra árnyékot vezetve kapkodja az óriás mellett a lábát, de tekintetével Anisst is próbálja figyelni. ~ Biztatóan kezdődik. ~ Simogatja meg lovát. *
- Persze, egyszer biztos megjegyzi a te neved is.
* Állapítja meg, de egy kacsintást is küld az ember felé. Talán az óriásnak nem mindig jó a memóriája, de attól még úgy tűnik számára, hogy foglalkozik Anissal. El is kezdi bizonygatni Morw, hogy memóriája igenis kifogástalan. ~ Kagan? És a tharg úrnő? Ez fenomenális! Ez jobban fog alakulni mint gondoltam! ~ Türelmesen hallgatja a neveket, amire csak egyre nagyobb mosoly húzódik a száján. ~ Illidary megfog sárgulni ezért az információért. ~ Tekintetével a behemót figyelmét keresi. *
- Tényleg sok nevet tudsz, bámulatos! * Kacsint rá Anissra, hogy ezzel leszűrje szándékait. * - Így nem is csoda, hogy nem tudsz néhány nevet még! Hisz oly sok nevet tudsz!
* Kuncog de nem gúnyból, inkább a lelkesedés uralja most a lelkiállapotát. *
- Lehetek olyan szemtelen, hogy kérdezzek a Tharg nemességről? Kíváncsivá tettél, ha ismered őket biztos tudod, hogy miket szeretnek csinálni, és a tényleges foglalkozásukat. Sok ijesztő mende mondát lehetett hallani róluk, de én ezekben nem akarok hinni. * Legyint a szabad kezével, hogy utána a főtéren Anissra vesse újra a tekintetét. *
- És Aniss te? Mivel foglalkozol? Van valami nagy célod?
* Tereli el a figyelmet, hogy ne csak egy irányban hangozzanak kérdések, így ha véletlenül még feszültség is keletkezhetne feloldja azt. *
- Morw, pontosan hol vannak ezek a Hangyákok? Illetve ha nem leszek túl szemtelen a Tharg kancellárról mi a véleményed? Azt hallottam, hogy igazán nagy kéjenc.
* Int ő is a város felé, hogy legalább ne maradjon le a terület búcsúztatásáról. Nyergébe pattanva kezét nyújtja a lánynak. *
- Gondolom nem akarsz bandukolni, van még mögöttem hely, ha szeretnéd.
* Mosolyodik rá kedvesen. Ha a háta mögé felszáll, akkor megcsodálhatja a nyakláncát. *
- Warg agyarak eredetileg, amiket pirosra festettem be.
* Mutatja neki, de nem veszi le a nyakából. *
A hozzászólás írója (Syndrathul Pernelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.28 22:04:43
8269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-28 10:26:53
Üzenet elküldve: 2022-03-28 10:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
- Jól van már no, nem haragszom. * Mondja sóhajtva, nehezen tudja kibírni néha e kedves óriás mellett. De ezek csak apróságok, tudja jól, hogy Morwon nem szándékosan szórakozik vele, de neki meg a hitelességes érdekében ki kell kérnie magának az ilyen apróságokat is. Hová lenne a világ, ha nem tenné?! Arra vonatkozóan ketten is kérdőre vonják Morwont, hogy miért jöttek ide, ha aztán másfelé mennek, csak egy szokásosnak mondható szakállas és érthetetlen válasz érkezik. Aniss lassan fordítja Syndra felé a fejét, ajkai felfelé kezdenek el görbülni. *
- Mókás vagy, Morwi! * Vigyorodik el végül, és magában elintézi egy gondolati vállrántással az egészet. Abban azért reménykedik, hogy nem egy elátkozott vidékbéli kútba kell lemászniuk végül, az erdőben lévő hangyákok üldözése helyett. Aztán hirtelen Morwon neveket(!) kezd el sorolni, méghozzá rövid jellemzéssel, Aniss pedig csak kapkodja a fejét. ~ Ismeri a Thargok vezérét? Ejjha! ~ Ő is hallott már arról a furcsa népségről ilyet is és olyat is, de soha nem találkozott még velük. Vagy, ha mégis Aniss nem ismerte fel őket. *
- Látod Syndra, van rá esélyem, hogy megjegyezze a nevem! * Piszkálódik még egy picit, de nem felejti el hozzátenni azt sem, amit gondolt az előbb. *
- De tényleg sok nevet ismersz! * Mondja kisebb csodálattal a hangjában és természetesen követi közben a főtérre az óriást. Megnézi magának Syndra lovát, de egyébként a feje tele van új információkkal, így éppen elfelejt kérdezni. *
- Igen, viszlát! Hozzuk a hangyákat nemsokára! * Int búcsút egy rövid időre ő is a városnak. *
- Szóval, mi az a vörös a hajadban? * Fordul egy kicsit Syndra felé, miközben kifelé indulnak a városból. Erőlteti a témát, mert valahol tetszik neki, mégis valahol furcsállja is ezt. Mindenképpen szeretné ismerni ezt a titkot, már csak Syndrán múlik, hogy megtud-e valami újat. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
- Jól van már no, nem haragszom. * Mondja sóhajtva, nehezen tudja kibírni néha e kedves óriás mellett. De ezek csak apróságok, tudja jól, hogy Morwon nem szándékosan szórakozik vele, de neki meg a hitelességes érdekében ki kell kérnie magának az ilyen apróságokat is. Hová lenne a világ, ha nem tenné?! Arra vonatkozóan ketten is kérdőre vonják Morwont, hogy miért jöttek ide, ha aztán másfelé mennek, csak egy szokásosnak mondható szakállas és érthetetlen válasz érkezik. Aniss lassan fordítja Syndra felé a fejét, ajkai felfelé kezdenek el görbülni. *
- Mókás vagy, Morwi! * Vigyorodik el végül, és magában elintézi egy gondolati vállrántással az egészet. Abban azért reménykedik, hogy nem egy elátkozott vidékbéli kútba kell lemászniuk végül, az erdőben lévő hangyákok üldözése helyett. Aztán hirtelen Morwon neveket(!) kezd el sorolni, méghozzá rövid jellemzéssel, Aniss pedig csak kapkodja a fejét. ~ Ismeri a Thargok vezérét? Ejjha! ~ Ő is hallott már arról a furcsa népségről ilyet is és olyat is, de soha nem találkozott még velük. Vagy, ha mégis Aniss nem ismerte fel őket. *
- Látod Syndra, van rá esélyem, hogy megjegyezze a nevem! * Piszkálódik még egy picit, de nem felejti el hozzátenni azt sem, amit gondolt az előbb. *
- De tényleg sok nevet ismersz! * Mondja kisebb csodálattal a hangjában és természetesen követi közben a főtérre az óriást. Megnézi magának Syndra lovát, de egyébként a feje tele van új információkkal, így éppen elfelejt kérdezni. *
- Igen, viszlát! Hozzuk a hangyákat nemsokára! * Int búcsút egy rövid időre ő is a városnak. *
- Szóval, mi az a vörös a hajadban? * Fordul egy kicsit Syndra felé, miközben kifelé indulnak a városból. Erőlteti a témát, mert valahol tetszik neki, mégis valahol furcsállja is ezt. Mindenképpen szeretné ismerni ezt a titkot, már csak Syndrán múlik, hogy megtud-e valami újat. *
8268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:11:51
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:11:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A kóbor macska nyomán//
*Szanbusz egyre nehezedő léptekkel cammog a főtér felé. Egy szelíd női hang üti meg a fülét. Egyre haladva a tér felé, a hang mellet megjelenik egy lágy lant finom pengése. A lemenő nap fényétől nem tudja kivenni, hogy pontosan honnan jön a hang. Kezét szeméhez emeli és egy kisebb tömeget vél felfedezni a tér egy szegletében.*
~Ah még egy zenész. Talán még jó pénzt hozhat a tömeg. Úgyis mindjárt esteledik.~
*Azzal lassú léptekkel egyre közelebb kerül a tömeghez. Ahogy belép a tömegbe, megpillantja az énekest. Szemén ezúttal nem a szokásos megvetés ül ki. Egy különös, meglepődött pillantást lehet látni egy másodperc erejéig. Érdekes érzés járja át, mintha a lány hangja elbűvölné. Kihátrál a tömegből és egy közeli ház falához megy. Teljes háttal nekidől a falnak és óvatosan a földre ereszkedik. Kezeit ölébe helyezi és csak figyeli a lányt, ahogy a zene varázsa egyre jobban magával ragadja.
~Manapság ritkán látni ilyen ártatlan, és vidám teremtést.~
*Oly módon belefelejtkezik a látványba, hogy el is feledi ittlétének okát, csupán akkor jut eszébe, mikor a lány abbahagyja a zenélést és a tömeg szétoszlik a város sötétjében. Lassan ő is feltápászkodik és éppen megindulna egy közeli ivóhoz, mikor meghallja a lány szólongatását. Megtorpan. Pár másodperces gondolkodás után megfordul és szemforgatva elindul a lány felé.*
~Nagyon remélem, hogy megéri ez a döntés. Lehet jobb lett volna inni.~
*Mikor odaér, óvatosan megkopogtatja a lány vállát és egy halk, mogorva mondattal megszólítja.*
-Napot! Segíthetek?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.16 12:39:49, a következő indokkal:
Kérésre.
*Szanbusz egyre nehezedő léptekkel cammog a főtér felé. Egy szelíd női hang üti meg a fülét. Egyre haladva a tér felé, a hang mellet megjelenik egy lágy lant finom pengése. A lemenő nap fényétől nem tudja kivenni, hogy pontosan honnan jön a hang. Kezét szeméhez emeli és egy kisebb tömeget vél felfedezni a tér egy szegletében.*
~Ah még egy zenész. Talán még jó pénzt hozhat a tömeg. Úgyis mindjárt esteledik.~
*Azzal lassú léptekkel egyre közelebb kerül a tömeghez. Ahogy belép a tömegbe, megpillantja az énekest. Szemén ezúttal nem a szokásos megvetés ül ki. Egy különös, meglepődött pillantást lehet látni egy másodperc erejéig. Érdekes érzés járja át, mintha a lány hangja elbűvölné. Kihátrál a tömegből és egy közeli ház falához megy. Teljes háttal nekidől a falnak és óvatosan a földre ereszkedik. Kezeit ölébe helyezi és csak figyeli a lányt, ahogy a zene varázsa egyre jobban magával ragadja.
~Manapság ritkán látni ilyen ártatlan, és vidám teremtést.~
*Oly módon belefelejtkezik a látványba, hogy el is feledi ittlétének okát, csupán akkor jut eszébe, mikor a lány abbahagyja a zenélést és a tömeg szétoszlik a város sötétjében. Lassan ő is feltápászkodik és éppen megindulna egy közeli ivóhoz, mikor meghallja a lány szólongatását. Megtorpan. Pár másodperces gondolkodás után megfordul és szemforgatva elindul a lány felé.*
~Nagyon remélem, hogy megéri ez a döntés. Lehet jobb lett volna inni.~
*Mikor odaér, óvatosan megkopogtatja a lány vállát és egy halk, mogorva mondattal megszólítja.*
-Napot! Segíthetek?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.16 12:39:49, a következő indokkal:
Kérésre.
8267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:05:20
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Egy új cél //
* A fogadóból azonnal a főtér felé veszi az irányt, sajnos nem rendelkezik sem lóval sem kutyával, így kénytelen lesz kutyagolni Szarvasliget felé. Tekintetéből lelkesedés árad, és elhivatottan halad a főtér felé. A szökőkútból nem tölti újra kulacsát, hisz tiszta koszos, így csak undorral tekint felé. ~ Fúj! Meg kellett volna töltenem a fogadóban még. ~ Állapítja meg, miközben végig nézi, ahogy egy tőrp hosszú szakállával fejét bele mártja a vízbe. ~ Ebből én tuti nem iszom. ~ Rázza ki a hideg, majd indul is el, hogy Szarvasliget felé vehesse az irányt. *
* A fogadóból azonnal a főtér felé veszi az irányt, sajnos nem rendelkezik sem lóval sem kutyával, így kénytelen lesz kutyagolni Szarvasliget felé. Tekintetéből lelkesedés árad, és elhivatottan halad a főtér felé. A szökőkútból nem tölti újra kulacsát, hisz tiszta koszos, így csak undorral tekint felé. ~ Fúj! Meg kellett volna töltenem a fogadóban még. ~ Állapítja meg, miközben végig nézi, ahogy egy tőrp hosszú szakállával fejét bele mártja a vízbe. ~ Ebből én tuti nem iszom. ~ Rázza ki a hideg, majd indul is el, hogy Szarvasliget felé vehesse az irányt. *
8266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:42:29
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:42:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
- Rendben-rendben, abbahagyom. Hallottam hírét, hogy évekkel ezelőtt volt egy igen komoly balhé ebben a városban. Akkor szerencsémre nem itt voltam. Viszont nem sikerült semmit sem kiderítenem arról.
*Csak pletykaféléket hallott, holmi hasadékról, meg élőholtakról, meg lázadásról.*
- Jó lenne többet tudni, mielőtt túl sok időt töltenék el itt. Nem akarok vakon belegyalogolni valami hülyeségbe.
* Jelen pillanatban nem tudja, ki az, akit kerülnie ildomos. Főleg ha szép és hosszú, boldog életet akar. *
- A méreg nem nekem való és amúgy is. Nem szívtelen gyilkos vagyok. Csak. Elfáradtam.
*S ezt most olyan őszintén mondja, mint talán még semmit életében. A harchoz ért, de a csömör hamar elérte. Fiatal még aki kalandot és izgalmat keres, s mégis szemén látni, hogy ezt a gyilkos skatulyát mennyire unja már. Megáll a hamis kis vöröske mellett, aki kezdi sportosra venni a figurát, és a nőgyilkolást témától nem, s nem tántorít. Rövidé és igen tömör idegenvezetést kap, megjegyzi az infókat, mert hát nem hülye. De hogy a városi őrség, mint olyan, biztosan rossz döntés volna számára. Sok, túl sok nép, sokfélék. Nem hiányzik a nagyobb csoportosulás.*
- Most egy kiadós ebéd lenne az óhaj. A sóhaj pedig néhány történet a városról és az elmúlt évekről. Meghálálom, komolyan.
- Rendben-rendben, abbahagyom. Hallottam hírét, hogy évekkel ezelőtt volt egy igen komoly balhé ebben a városban. Akkor szerencsémre nem itt voltam. Viszont nem sikerült semmit sem kiderítenem arról.
*Csak pletykaféléket hallott, holmi hasadékról, meg élőholtakról, meg lázadásról.*
- Jó lenne többet tudni, mielőtt túl sok időt töltenék el itt. Nem akarok vakon belegyalogolni valami hülyeségbe.
* Jelen pillanatban nem tudja, ki az, akit kerülnie ildomos. Főleg ha szép és hosszú, boldog életet akar. *
- A méreg nem nekem való és amúgy is. Nem szívtelen gyilkos vagyok. Csak. Elfáradtam.
*S ezt most olyan őszintén mondja, mint talán még semmit életében. A harchoz ért, de a csömör hamar elérte. Fiatal még aki kalandot és izgalmat keres, s mégis szemén látni, hogy ezt a gyilkos skatulyát mennyire unja már. Megáll a hamis kis vöröske mellett, aki kezdi sportosra venni a figurát, és a nőgyilkolást témától nem, s nem tántorít. Rövidé és igen tömör idegenvezetést kap, megjegyzi az infókat, mert hát nem hülye. De hogy a városi őrség, mint olyan, biztosan rossz döntés volna számára. Sok, túl sok nép, sokfélék. Nem hiányzik a nagyobb csoportosulás.*
- Most egy kiadós ebéd lenne az óhaj. A sóhaj pedig néhány történet a városról és az elmúlt évekről. Meghálálom, komolyan.
8265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-26 13:11:44
Üzenet elküldve: 2022-03-26 13:11:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
– Később majdan a te neved is tudni fogom! De Moont régről ösmerem – a régi emlékeket meg könnyebb felidézni, mint a közelieket. * Ez talán nem tűnik olyan logikusnak a többiek számára, de Morwon fejében teljesen világos, hogy mit ért ezalatt. Hiszen, ha visszagondol régi ismerőseire, egy csomónak tudja a nevét.
Egy rövid ideig megállnak a tisztás közelében lovat – és akkor már öszvért is – itatni, illetve felmerül a kérdés, hogy miért is jöttek erre, ha az út nem itt van. Morwon maga sem tudja. *
– Há' mer' így erre jobb. Hisz' onnan jöttünk! * Rögtönöz valami semmitmondót, de nem kíván belemélyedni ebbe a témába, mert akkor hamar kiderülne, hogy ő csak ment valamerre, aztán eszébe jutott, hogy a másik irányba kéne haladniuk. Ez a rövid kitérő azonban remélhetőleg senkit nem fog elkedvetleníteni. Miután az állatokat megitatták, folytatják útjukat a kis ösvényen, ami visszavezeti őket Arthenior főterére. Tulajdonképpen mehettek volna a városon keresztül is, de abban nem lett volna semmi érdekes. Ahogy az óriás is említette: onnan jöttek (legalábbis Anissal), hát miért mennének vissza ugyanazon az úton? Na ugye! Már a főtéren járnak, amikor – bár nem kérdezték – hirtelen neveket kezd sorolni. Talán csak, hogy magának bebizonyítsa, hogy valóban emlékszik még ezekre a régi ismerősökre és nem csak azt hiszi. Emellett az sem kizárt, hogy valamelyik névre felkapják fejüket társai és akkor már van is egy érdekes beszédtéma, méghozzá a közös ismerősök. Úgyhogy sorolni kezdi az évek alatt szerzett rengeteg ismerőst, legtöbbjükhöz egy-egy rövid jellemzést is fűzve. *
– Ott van a Moon, a legkedvesebb mélységi… Meg oszt' Kagan, a Thargok vezére, Lea, a Szellemjáró, Hrothgaar és a többi törpe kovács, Chiari, a… Tharg asszony, Azil, Rolkó, Kaff, Nia, Bry – a Tharg óriások, Learon, Trodd, Akheel – a trágyás csapat, Dharren, a kapuőr, Letrion, aki értett a kövek nyelvén, Isu, a varázsló, Taitos, a Zöldfülű és a barátnői, akik nagyon sokan vótak, meg osztán Mofi, a tündér, Daranel, a vadász, Dongnor, akivel együtt győztük lefelé a sárwargok, meg még páran. * Mondandója végeztével vesz egy nagy levegőt. Tudja jól, hogy sokakat kihagyott, de azért mégsem sorolhat most fel minden jöttmentett, aki valaha megfordult Amon Ruadhon. Ez rendkívül unalmas lehet társai számára, de Morwon örül, hogy ilyen sok mindenre emlékszik még ennyi év távlatából is. *
– Meg osztán az őseimről nem is beszélve! * Toldja hozzá végül. Ha elkezdené sorolni a híres óriásokat, akiket még ő is csak a gyerekkorában hallott mesékből ismer, estig be nem állna a szája. Ott van például nagybátyja – Sorind, a földmágus; vagy anyai ágú ükapja, Toir – aki arról volt híres, hogy egyidejűleg három korsóból tudta vedelni a sört. Meg lehetne még említeni a méltán híres Kalapácsöklű Storz-ot és Farkasfaló Owun-t, illetve rengeteg másik égimeszelőt is, ám Morwon egyelőre inkább magában tartja ezeket a neveket. *
– Viszlát, Város! * Mondja végül, mikor elhagyják a várost és ezzel hivatalosan is elkezdődik közös kalandjuk. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
– Később majdan a te neved is tudni fogom! De Moont régről ösmerem – a régi emlékeket meg könnyebb felidézni, mint a közelieket. * Ez talán nem tűnik olyan logikusnak a többiek számára, de Morwon fejében teljesen világos, hogy mit ért ezalatt. Hiszen, ha visszagondol régi ismerőseire, egy csomónak tudja a nevét.
Egy rövid ideig megállnak a tisztás közelében lovat – és akkor már öszvért is – itatni, illetve felmerül a kérdés, hogy miért is jöttek erre, ha az út nem itt van. Morwon maga sem tudja. *
– Há' mer' így erre jobb. Hisz' onnan jöttünk! * Rögtönöz valami semmitmondót, de nem kíván belemélyedni ebbe a témába, mert akkor hamar kiderülne, hogy ő csak ment valamerre, aztán eszébe jutott, hogy a másik irányba kéne haladniuk. Ez a rövid kitérő azonban remélhetőleg senkit nem fog elkedvetleníteni. Miután az állatokat megitatták, folytatják útjukat a kis ösvényen, ami visszavezeti őket Arthenior főterére. Tulajdonképpen mehettek volna a városon keresztül is, de abban nem lett volna semmi érdekes. Ahogy az óriás is említette: onnan jöttek (legalábbis Anissal), hát miért mennének vissza ugyanazon az úton? Na ugye! Már a főtéren járnak, amikor – bár nem kérdezték – hirtelen neveket kezd sorolni. Talán csak, hogy magának bebizonyítsa, hogy valóban emlékszik még ezekre a régi ismerősökre és nem csak azt hiszi. Emellett az sem kizárt, hogy valamelyik névre felkapják fejüket társai és akkor már van is egy érdekes beszédtéma, méghozzá a közös ismerősök. Úgyhogy sorolni kezdi az évek alatt szerzett rengeteg ismerőst, legtöbbjükhöz egy-egy rövid jellemzést is fűzve. *
– Ott van a Moon, a legkedvesebb mélységi… Meg oszt' Kagan, a Thargok vezére, Lea, a Szellemjáró, Hrothgaar és a többi törpe kovács, Chiari, a… Tharg asszony, Azil, Rolkó, Kaff, Nia, Bry – a Tharg óriások, Learon, Trodd, Akheel – a trágyás csapat, Dharren, a kapuőr, Letrion, aki értett a kövek nyelvén, Isu, a varázsló, Taitos, a Zöldfülű és a barátnői, akik nagyon sokan vótak, meg osztán Mofi, a tündér, Daranel, a vadász, Dongnor, akivel együtt győztük lefelé a sárwargok, meg még páran. * Mondandója végeztével vesz egy nagy levegőt. Tudja jól, hogy sokakat kihagyott, de azért mégsem sorolhat most fel minden jöttmentett, aki valaha megfordult Amon Ruadhon. Ez rendkívül unalmas lehet társai számára, de Morwon örül, hogy ilyen sok mindenre emlékszik még ennyi év távlatából is. *
– Meg osztán az őseimről nem is beszélve! * Toldja hozzá végül. Ha elkezdené sorolni a híres óriásokat, akiket még ő is csak a gyerekkorában hallott mesékből ismer, estig be nem állna a szája. Ott van például nagybátyja – Sorind, a földmágus; vagy anyai ágú ükapja, Toir – aki arról volt híres, hogy egyidejűleg három korsóból tudta vedelni a sört. Meg lehetne még említeni a méltán híres Kalapácsöklű Storz-ot és Farkasfaló Owun-t, illetve rengeteg másik égimeszelőt is, ám Morwon egyelőre inkább magában tartja ezeket a neveket. *
– Viszlát, Város! * Mondja végül, mikor elhagyják a várost és ezzel hivatalosan is elkezdődik közös kalandjuk. *
8264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:55:48
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:55:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
- Kedveske? *halovány mosoly kanyarul arcára, nyilván a vöröske részével nehéz is volna vitatkozni* - Erre később majd még térjünk vissza. *Utal egyértelműen arra, hogy nem sokan szokták ilyesmivel vádolni, a miértjéről pedig valószínűleg az elf is megbizonyosodhat hamarosan. Az udvariasság még nem egyenlő a kedvességgel, legalább is szerinte biztosan nem. Lassan a főtérre érnek, menetközben pedig úgy tűnik, Myla egyelőre egy említésre méltó potenciális áldozatot sem lelt. De majd talán a Pegazusban, oda bőven jár ledér fehérnép, aki alkalmas lehet.*
- Ó, pedig piszok és vér nélkül meglehetősen nehéz lehet hölgyekre vadászni. *morfondírozik hangosan, össze is vonja szemöldökét, mintha komolyan el is gondolkodna ezen. Viccelődik, de azért valóban elmélkedni kezd azon, milyen módon lehetne elkerülni ezt a kellemetlenséget, persze csak úgy, a felvetés szintjén. Aztán kibök egy lehetőséget.*
- Talán, ha mérget használna. Nem kifejezetten látványos, de nem kell utána takarítani.
*Seszínű pillantásait a másikra veti, képe rezzenéstelen, de szemében nyilvánvaló derű látszik.*
- Szóval szállást és munkát... *körbe pillant, mintha környezetétől várná a megoldást* - Nos, a Városi Őrség mindig szívesen veszi az új jelentkezőket, bár nem tudom mennyire érdekli az ilyesmi. *vonja meg a vállát, aztán az egykori Pinty irányába sandít*
- Vagy talán a wegtoreni kereskedőház szívesen foglalkoztatna egy vadászt.
*Közben kis időre megtorpanva a tér közepén úgy dönt, tart egy rövid idegenvezetést.*
- Arra találja az őrség kaszárnyáját *mutat az irányába, aztán gondosan, a férfi mellett állva megmutatja a leglényegesebb helyeket* - Arra van a Tanácsháza, aztán ott a piac, és arra megyünk mi, ott van a Pegazus fogadó. Kérdés, óhaj-sóhaj?
- Kedveske? *halovány mosoly kanyarul arcára, nyilván a vöröske részével nehéz is volna vitatkozni* - Erre később majd még térjünk vissza. *Utal egyértelműen arra, hogy nem sokan szokták ilyesmivel vádolni, a miértjéről pedig valószínűleg az elf is megbizonyosodhat hamarosan. Az udvariasság még nem egyenlő a kedvességgel, legalább is szerinte biztosan nem. Lassan a főtérre érnek, menetközben pedig úgy tűnik, Myla egyelőre egy említésre méltó potenciális áldozatot sem lelt. De majd talán a Pegazusban, oda bőven jár ledér fehérnép, aki alkalmas lehet.*
- Ó, pedig piszok és vér nélkül meglehetősen nehéz lehet hölgyekre vadászni. *morfondírozik hangosan, össze is vonja szemöldökét, mintha komolyan el is gondolkodna ezen. Viccelődik, de azért valóban elmélkedni kezd azon, milyen módon lehetne elkerülni ezt a kellemetlenséget, persze csak úgy, a felvetés szintjén. Aztán kibök egy lehetőséget.*
- Talán, ha mérget használna. Nem kifejezetten látványos, de nem kell utána takarítani.
*Seszínű pillantásait a másikra veti, képe rezzenéstelen, de szemében nyilvánvaló derű látszik.*
- Szóval szállást és munkát... *körbe pillant, mintha környezetétől várná a megoldást* - Nos, a Városi Őrség mindig szívesen veszi az új jelentkezőket, bár nem tudom mennyire érdekli az ilyesmi. *vonja meg a vállát, aztán az egykori Pinty irányába sandít*
- Vagy talán a wegtoreni kereskedőház szívesen foglalkoztatna egy vadászt.
*Közben kis időre megtorpanva a tér közepén úgy dönt, tart egy rövid idegenvezetést.*
- Arra találja az őrség kaszárnyáját *mutat az irányába, aztán gondosan, a férfi mellett állva megmutatja a leglényegesebb helyeket* - Arra van a Tanácsháza, aztán ott a piac, és arra megyünk mi, ott van a Pegazus fogadó. Kérdés, óhaj-sóhaj?
8263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-24 21:45:11
Üzenet elküldve: 2022-03-24 21:45:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Flaranella lépteit megszaporítva igyekszik leérni a térre, még mielőtt minden egyes-remélhetőleg jómódú-közönsége jobb helyet nem talál magának a fogadó fűtött kényelmében. Ilyen helyzetekben sokszor néz kicsinyesen társaira, főleg azokra, akik még arra sem méltatják meg, hogy egy árva pillanatig tekintetüket rá szegezzék. Pedig az is lehet, hogy sokan élveznék a műsort, ha szánnának rá pár röpke percet. De legbelül jól tudja, hogy ha rajta múlna, akkor nem lenne kérdés számára, hogy hol töltse délutánját. Még akkor is, ha a szegény ember lányának a zene a mindene.*
~Jaj nekem! Hogy mit meg nem adnék most egy jó forró, gőzzel teli fürdőnek. Ott végre ki tudnám áztatni a sok munkától bekeményedett lábam.~ *Panaszolja magának, miközben lepillant túlhajszolt lábára. Nem lelkesíti túlzottan a látvány, mi arcán gyorsan ki is mutatkozik. Mit minden nap, így ma délután is valahol a tér közepén talál magának egy tetszetős helyet, ahol aztán megkeresheti a holnapi ebédjét. A pénztárcáját elnézve ma már nem nagyon telik neki semmi dús lakomára. Talán egy szelet kenyérre még elegendő és, ha jól pengeti azokat a húrokat, akkor talán még egy kevéske puliszkát is a magáénak köszönhet.*
~Na gyorsan vágjunk bele, mielőtt még besötétedik itt nekem.~ *Belenyúl a zsebébe és kihúz egy rongyos virág mintájú kendőt. Szaporán a földre teríti, majd haját igazgatva felegyenesedik. Előkapja ezeréves hangszerét és finoman elkezd hangolni a húrokon. Nem lenne túlságosan elragadtatva, ha pár napon belül sikerülne még egy húrt elszakítania. Ezért próbál minél óvatosabb lenni, hisz számára ez jelenti a megélhetését. Bár nem is tagadhatja, hogy megbecsül minden egyes percet, amit az öreg lantjával tölthet. Főleg akkor, ha egy kicsit több bevételt hozna a kicsike. Hangolás után egyből rátér a lényegre és elkezd megszólaltatni egy nyugodt dallamot. Ezt folytatja még pár percig, aztán lassan hangját is hozzáadja a muzsikához.*
-Ó drága édes nyulacskám… Ha egyszer rád tálalok, mondd meg nékem, hol voltál, az édes drága vidéken elbújtál. Talán véled mehetnék hosszú utadra. Mesémet drága füled minden éjjel takarja. *Ismételi a következő dalszöveget még párszor. Ahogy a zene lassan kezdi magáévá tenni Flaranellát, abban a lendületben visz bele véletlenszerű és apró mozdulatokat: Dülöngélve egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját, nagyobb szüneteknél pedig a fejével vagy a csípőjével kezd el finoman játszani. Már szinte annyira belemerül a dolgába, hogy észre sem veszi a körülötte álló kisebb tömeget. Az eddigiek alapján ma sem fog teli kézzel távozni. Ha néha akad is egy-egy ember, aki odadob neki egy kevéske aranyat vagy egy megrágott kenyérnek a héját, nem mondhatja el, hogy ez elég lenne egy rendes vacsorához. Persze minden egyes jutalmat hálás bólintással köszön meg. Játszik még egy kicsit hátha az estére remélhet még magának valamit. Mikor már kezd kifogyni a levegőből tart egy rövidke szünetet. Leakasztja magáról a hangszert, majd letelepszik a földre. Kellett már ez a kis pihenő, ha már majdnem egész délután játszott. Felveszi kendőjéről azt a kevéske aranyat, amit kapott, majd félrelöki a megrágott kenyérhéjat. Nemsokára idejét látja, hogy visszavonuljon, amikor eszébe jut egy fontos és elhalaszthatatlan dolog. Feltápászkodik, majd fürgén körbe néz a téren. Minden egyes nap, mikor Flaranella kijön zenélni, meglátogatja egy éhes szájú kóbor macska. Viszont pár napja még a nyomát sem találta, hogy itt járt volna. Lassan az izmai megfeszülnek és arcára kiül az aggodalom.*
~Hová tűnhetett el az én kis bogaram?~ *Gondolkozik a lehetséges helyeken, ahol megszokott lapulni esténként, aztán elkezdi egyre hangosabban hívni magához, miközben a teret járja körbe.*
*Flaranella lépteit megszaporítva igyekszik leérni a térre, még mielőtt minden egyes-remélhetőleg jómódú-közönsége jobb helyet nem talál magának a fogadó fűtött kényelmében. Ilyen helyzetekben sokszor néz kicsinyesen társaira, főleg azokra, akik még arra sem méltatják meg, hogy egy árva pillanatig tekintetüket rá szegezzék. Pedig az is lehet, hogy sokan élveznék a műsort, ha szánnának rá pár röpke percet. De legbelül jól tudja, hogy ha rajta múlna, akkor nem lenne kérdés számára, hogy hol töltse délutánját. Még akkor is, ha a szegény ember lányának a zene a mindene.*
~Jaj nekem! Hogy mit meg nem adnék most egy jó forró, gőzzel teli fürdőnek. Ott végre ki tudnám áztatni a sok munkától bekeményedett lábam.~ *Panaszolja magának, miközben lepillant túlhajszolt lábára. Nem lelkesíti túlzottan a látvány, mi arcán gyorsan ki is mutatkozik. Mit minden nap, így ma délután is valahol a tér közepén talál magának egy tetszetős helyet, ahol aztán megkeresheti a holnapi ebédjét. A pénztárcáját elnézve ma már nem nagyon telik neki semmi dús lakomára. Talán egy szelet kenyérre még elegendő és, ha jól pengeti azokat a húrokat, akkor talán még egy kevéske puliszkát is a magáénak köszönhet.*
~Na gyorsan vágjunk bele, mielőtt még besötétedik itt nekem.~ *Belenyúl a zsebébe és kihúz egy rongyos virág mintájú kendőt. Szaporán a földre teríti, majd haját igazgatva felegyenesedik. Előkapja ezeréves hangszerét és finoman elkezd hangolni a húrokon. Nem lenne túlságosan elragadtatva, ha pár napon belül sikerülne még egy húrt elszakítania. Ezért próbál minél óvatosabb lenni, hisz számára ez jelenti a megélhetését. Bár nem is tagadhatja, hogy megbecsül minden egyes percet, amit az öreg lantjával tölthet. Főleg akkor, ha egy kicsit több bevételt hozna a kicsike. Hangolás után egyből rátér a lényegre és elkezd megszólaltatni egy nyugodt dallamot. Ezt folytatja még pár percig, aztán lassan hangját is hozzáadja a muzsikához.*
-Ó drága édes nyulacskám… Ha egyszer rád tálalok, mondd meg nékem, hol voltál, az édes drága vidéken elbújtál. Talán véled mehetnék hosszú utadra. Mesémet drága füled minden éjjel takarja. *Ismételi a következő dalszöveget még párszor. Ahogy a zene lassan kezdi magáévá tenni Flaranellát, abban a lendületben visz bele véletlenszerű és apró mozdulatokat: Dülöngélve egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját, nagyobb szüneteknél pedig a fejével vagy a csípőjével kezd el finoman játszani. Már szinte annyira belemerül a dolgába, hogy észre sem veszi a körülötte álló kisebb tömeget. Az eddigiek alapján ma sem fog teli kézzel távozni. Ha néha akad is egy-egy ember, aki odadob neki egy kevéske aranyat vagy egy megrágott kenyérnek a héját, nem mondhatja el, hogy ez elég lenne egy rendes vacsorához. Persze minden egyes jutalmat hálás bólintással köszön meg. Játszik még egy kicsit hátha az estére remélhet még magának valamit. Mikor már kezd kifogyni a levegőből tart egy rövidke szünetet. Leakasztja magáról a hangszert, majd letelepszik a földre. Kellett már ez a kis pihenő, ha már majdnem egész délután játszott. Felveszi kendőjéről azt a kevéske aranyat, amit kapott, majd félrelöki a megrágott kenyérhéjat. Nemsokára idejét látja, hogy visszavonuljon, amikor eszébe jut egy fontos és elhalaszthatatlan dolog. Feltápászkodik, majd fürgén körbe néz a téren. Minden egyes nap, mikor Flaranella kijön zenélni, meglátogatja egy éhes szájú kóbor macska. Viszont pár napja még a nyomát sem találta, hogy itt járt volna. Lassan az izmai megfeszülnek és arcára kiül az aggodalom.*
~Hová tűnhetett el az én kis bogaram?~ *Gondolkozik a lehetséges helyeken, ahol megszokott lapulni esténként, aztán elkezdi egyre hangosabban hívni magához, miközben a teret járja körbe.*
8262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:51:32
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:51:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Morwon//
* Morwon újabb és újabb viccekkel lepi meg a lányt. Aniss úgy gondolja, hogy az óriás így akarja szórakoztatni őt az ilyen mondásaival. Újabb gyönygházfényes kacagás hagyja el az ajkait, amikor megtudja, hogy az oszlop az biza egy... oszlop. Soha nem gondolta volna! *
- Én meg azt hittem, hogy egy ork. Erre kiderül, hogy egy oszlop! * Nevetgél még tovább, de ha már így alakult rákérdez konkrétabban is. * - Miért van ott az az oszlop? Gondolom nem csak úgy letették, azt jól van. Vagy nem tudod? * Vigyorog felfelé az órás nagy szakállába. Miután rendezték az oszlop dolgát, Morwonnak új ötlete támad, igyanak a szökőkútból, illetve töltség fel ott a tömlőjüket. *
- Kulacsra gondolsz? Jó! Iható a víz? Nem fogok megbetegedni tőle? * Nem is tudja, hogy valójában miért kérdezi ezeket, mikor azonnal elindul Morwon utána, hogy feltöltse a kulacsát. *
- Tényleg? * Elcsodálkozik, majd kiönti a régi vizét a szökőkút mellé és merít egyet röviden. Megkóstolja, és úgy dönt, hogy tényleg nagyon tiszta és teletölti az egészet, aztán pedig visszateszi a feltöltött kulacsát a hátizsákjába. *
- Finomnak finom. Mehetünk! * Mondja és elindul a polgárnegyed irányába, ahová már csillogó szemekkel lép be. Néhány csábító illat már megcsapja az orrát, így nagyobb tempóra kapcsol. *
//Morwon//
* Morwon újabb és újabb viccekkel lepi meg a lányt. Aniss úgy gondolja, hogy az óriás így akarja szórakoztatni őt az ilyen mondásaival. Újabb gyönygházfényes kacagás hagyja el az ajkait, amikor megtudja, hogy az oszlop az biza egy... oszlop. Soha nem gondolta volna! *
- Én meg azt hittem, hogy egy ork. Erre kiderül, hogy egy oszlop! * Nevetgél még tovább, de ha már így alakult rákérdez konkrétabban is. * - Miért van ott az az oszlop? Gondolom nem csak úgy letették, azt jól van. Vagy nem tudod? * Vigyorog felfelé az órás nagy szakállába. Miután rendezték az oszlop dolgát, Morwonnak új ötlete támad, igyanak a szökőkútból, illetve töltség fel ott a tömlőjüket. *
- Kulacsra gondolsz? Jó! Iható a víz? Nem fogok megbetegedni tőle? * Nem is tudja, hogy valójában miért kérdezi ezeket, mikor azonnal elindul Morwon utána, hogy feltöltse a kulacsát. *
- Tényleg? * Elcsodálkozik, majd kiönti a régi vizét a szökőkút mellé és merít egyet röviden. Megkóstolja, és úgy dönt, hogy tényleg nagyon tiszta és teletölti az egészet, aztán pedig visszateszi a feltöltött kulacsát a hátizsákjába. *
- Finomnak finom. Mehetünk! * Mondja és elindul a polgárnegyed irányába, ahová már csillogó szemekkel lép be. Néhány csábító illat már megcsapja az orrát, így nagyobb tempóra kapcsol. *
8261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:19:55
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Halk döcögés és lassan forduló kerekek tompán nyikorgó hangja harangozza be Arthenior új látogatóinak érkezését. Egy kisebb szekér közelít a város főtere felé, három utassal rajta; négy, ha a gyeplőt tartó törpét is közéjük vesszük. A kocsi egyszerű, emberek vagy áruk szállítására használt, a legáltalánosabb fajta jármű, bárminemű jellegzetesség alapos nélkülözésével. Két ökör adja a szekér erejét, mindketten szürkén, szinte eltűnve a félhomályban ballagnak előre. A már korábban említett törpe mogorva arccal ül a fronton, az egész út alatt annyit nyitva csak száját szóra, hogy az utasokat felszállásra utasítsa indulás előtt, esetleg egy-egy halk, de annál határozottabb morgást intéz a megállást kérvényező utasok felé. Szájából pipa lóg, megállás nélkül, buzgón izzva, időnként megvilágítva a komor arcot mögötte.*
- Lehet szedelőzködni ahott hátul! Már csak pár perc és megérkezünk!
*A szekér hátulja tökéletes összhangban sóhajt fel megkönnyebbülten és pásztázó szemek tekintete veti rá magát az előttük közeledő házak sokaságára. Toragg is hasonlóképpen érez, habár ő maga fajtársaihoz képest elég türelmes egyednek vallja személyét, már kezdett kissé elege lenni a napok óta tartó döckölődésből. Álmos szemeit a településen pihentetve elmosolyodik. Sok idő telt el azóta, mióta utoljára itt járt, mondhatni, hogy hiányzott neki a város és az itt lakó népek, habár nem sok reményt fűz hozzá, hogy egykori bajtársaival újra legyen esélye összefutni. Kalandorok voltak egytől egyig, kiket megismert itt, és erre a hivatásra nem különösképpen jellemző a letelepedés, már ha megéri valaki kalandorként, hogy letelepedhessen valahol. Az orknak nincsen sok ingósága, amit össze kéne szednie a kocsi hátuljából, az utasok közül. Egyetlen zsákban megtalálható minden tulajdona, ami másból sem áll, csak egy pár, egykor tiszta csere ruhából és egy két morzsából, ami az elmúlt napok betevőjéből maradt meg. Övéről szoros kötéssel rögzített karmai lógnak, melyek története pont ehhez a környékhez tartoznak.
Megáll a szekér. A dohányzó törpe felsóhajt, majd egy utolsót szívva pipájából, kiüríti a maradék égett leveleket a jármű oldalának ütögetve a fát, majd ahogy feláll, azt a megüresedett ülésére fekteti. Egy lehajtható lépcsősor segít neki a lejutásban, majd egy nemesen egyszerű mozdulattal kitárja az utasteret lezáró kisebb lengőajtót.*
- Na kérem, mindenki mehet amerre lát! Kifelé, kifelé, eredjenek!
*A szavak akármennyire is hanyagolnak bármiféle fajta kedvességet, mégis, felszabadult érzést keltenek az utasokban, hogy végre megszabadulnak ettől a döcögő rémálomtól! Toragg is elhagyja a kocsit, kinyújtóztatja lábait és hálás bólintással köszön el a fuvarozó törpétől. Fél vállára helyezi zsákját, majd egy mély jó levegőt véve nyugtázza: hazatért. Már amennyire otthonának tudhatja a várost.
Ekkorra már éppen csak, hogy az utolsó perceit tölti ébren a horizonton lenyugvó nap, úgyhogy az ork nem is veszteget több időt, a fogadó felé veszi az irányt, várva várt melegétel és végre egy rendes szállás reményében.*
- Lehet szedelőzködni ahott hátul! Már csak pár perc és megérkezünk!
*A szekér hátulja tökéletes összhangban sóhajt fel megkönnyebbülten és pásztázó szemek tekintete veti rá magát az előttük közeledő házak sokaságára. Toragg is hasonlóképpen érez, habár ő maga fajtársaihoz képest elég türelmes egyednek vallja személyét, már kezdett kissé elege lenni a napok óta tartó döckölődésből. Álmos szemeit a településen pihentetve elmosolyodik. Sok idő telt el azóta, mióta utoljára itt járt, mondhatni, hogy hiányzott neki a város és az itt lakó népek, habár nem sok reményt fűz hozzá, hogy egykori bajtársaival újra legyen esélye összefutni. Kalandorok voltak egytől egyig, kiket megismert itt, és erre a hivatásra nem különösképpen jellemző a letelepedés, már ha megéri valaki kalandorként, hogy letelepedhessen valahol. Az orknak nincsen sok ingósága, amit össze kéne szednie a kocsi hátuljából, az utasok közül. Egyetlen zsákban megtalálható minden tulajdona, ami másból sem áll, csak egy pár, egykor tiszta csere ruhából és egy két morzsából, ami az elmúlt napok betevőjéből maradt meg. Övéről szoros kötéssel rögzített karmai lógnak, melyek története pont ehhez a környékhez tartoznak.
Megáll a szekér. A dohányzó törpe felsóhajt, majd egy utolsót szívva pipájából, kiüríti a maradék égett leveleket a jármű oldalának ütögetve a fát, majd ahogy feláll, azt a megüresedett ülésére fekteti. Egy lehajtható lépcsősor segít neki a lejutásban, majd egy nemesen egyszerű mozdulattal kitárja az utasteret lezáró kisebb lengőajtót.*
- Na kérem, mindenki mehet amerre lát! Kifelé, kifelé, eredjenek!
*A szavak akármennyire is hanyagolnak bármiféle fajta kedvességet, mégis, felszabadult érzést keltenek az utasokban, hogy végre megszabadulnak ettől a döcögő rémálomtól! Toragg is elhagyja a kocsit, kinyújtóztatja lábait és hálás bólintással köszön el a fuvarozó törpétől. Fél vállára helyezi zsákját, majd egy mély jó levegőt véve nyugtázza: hazatért. Már amennyire otthonának tudhatja a várost.
Ekkorra már éppen csak, hogy az utolsó perceit tölti ébren a horizonton lenyugvó nap, úgyhogy az ork nem is veszteget több időt, a fogadó felé veszi az irányt, várva várt melegétel és végre egy rendes szállás reményében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656