//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár - Kék sátor//
*A cukorka mérésénél egyértelmű, hogy emberi, nagyjából emberi léptékkek nézett maroknyit ad el nekik a tündér kissé kuncogva.*
-Hát tartsa így a kezét kegyed!
*Formál egy mélyedést két tenyeréből, majd ha Moon így tett beleteszi a cukros zsákot.*
-Na, szerintem illik.
*Méregeti a cukros zacskót a nő tenyerében, tényleg jól saccolt.*
-Csattog, pattog az ember *használ itt egy általános jelzőt, nem törődve azzal, hogy éppen most túlnyomóan nem emberi a társaság.* szájában, érdekes érzés.
*Dob be egy falatot maga is az apróra zúzott cukordarabkákból. Ami aztán pezsegni is kezd szájában. Moon következő kérdésére kicsit elmélázik.*
-Festés... idejött egy ork, aztán megfejeltem, gondoltam a harc emlékére megspórolok egy kis piros festéket.
*Persze látszik, hogy vér. Azt nem tudni, hogy most éppen ki is volt a gazdája, de annyi tiszta, a tündérke kissé hibbant.*
-Csótány is van amúgy...
*Mutat oldalra, habár nyersnek az sem mondható, de hátha Bato kedvet kap rá.
Végül felnyitja a ládát is, amiben meglepően nagy rend van. Tündérünk a közepébe röppen, és óvatosan kiemel belőle öt tárgyat, melyeket sorban kis asztalára hord.
Az első egy kis gyöngysor, mely látszólag valami sötétszürke anyagból van, és mintha nem lenne benne zsinór.*
-No kérem, ez egy delejvasfüzér. Ezek a gyöngyök tapadnak egymáshoz, legyen bármi is.
*Szakít le kettőt, és távolabb elengedi őket az asztalon, mire azok összetapadnak.*
-És, nem csak magukhoz, de az acélhoz is. A rezet azonban nem szívlelik, sem az ónt. És vannak még titkaik, ha az ember eleget játszik velük sokat kitalálhat.
*Egyértelmű, hogy a játékra megy ki a dolog, inkább érdekesek ezek, mint hasznosak. Viszont egészen sok került a kupacba, úgy jó ötven borsónyi alkothatja a láncot.
A második tárgy egy egyszerű, kis fényezésre szoruló három ágú szigony.*
-Na, ő itt...
*kezdi egy megszemélyesítéssel, elég gyanúsan.*
-A Szitok-szigony. Félresikerült kísérlet eredménye, semmivel nem több, mint egy szigony, csak azzal, hogy szórja a szép szavakat.
*Persze ezt már be is mutatja, mialatt a tündér beszél.*
-Félresikerült a te nagynénikéd dereka.
*Egészen visszafogottan szólal meg egy morcos hang.*
-Hogy a sáskák egyék meg a teheneidet, te fajankó. Bezársz itt, miközben kufárkodsz, most meg el akarsz adni? _Strici!_
*Dühödik fel egyre jobban az álmából felkeltett fegyver.*
-Azt hiszem jöhet a következő.
*Szitkozódgat még egy kevés ide nem idézendőt, morog, de ahogy nem rá figyelnek nagyrészt elhallgat.*
-A követkető pedig!
*Vesz fel egy báli maszkot a tündér.*
-Óó hóngmélyítő... randkívúl móly lesz tóle a hangútók!
*Mennydörgi szinte kutyamorgás hangszínén, kissé eltorzítva is ezzel beszédét, majd leemeli magáról a maszkot, amelyet kézzel kellett tartania, hogy ne essen le. Végül visszareppen a negyedikért.*
-Azt kell mondanom, hogy az egyik legérdekesebb kacatom jön.
*Emel ki egy apró csészét, melynek hosszú lábai vannak.*
-Nos, el nem mondhatom hogyan működik, szerintem senki sem jöhet rá, ezer kézen jött át, mire én megkaptam, a gyártót sem ismerem. Ez egy amolyan párologtató. Fentre tiszta vajat kell tenni, lent pedig be kell gyújtani alá. Fél órácskával később, ha valaki mesét mond, vagy dalt énekel mellette a kiáramló pára és füst szürkésen áramlik kifelé, és megjeleníti azt a képet, ami az előadó fejében megjelenik.
*Ismét nem túl hasznos, de annál érdekesebb dolog ez a negyedik is. Nagyon kellemes élmény lehet azonban egy ilyen előadói est.*
-És végezetül...
*Emel ki egy apró fogashoz hasonlatos gépezetet, mely egyik ágának végén golyók vannak.*
-Ez egy perverz gépezet, megsúgom csak magának. *Fordul Batohoz a tündér, majd vigyorogva felnevet, mikor a golyók Bato irányába lendülnek ki, mire a tündér megvonja a vállát.*
-Ez van. A második ág.
*Mutat egy üres, de ezüstözött hegyű mutatóra.*
-Arányít a testmagassághoz.
*Kuncog fel, majd várakozóan néz, hogy kinek melyik tetszik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.23 11:24:31