// Krekantaur kincsvadászat //
* Cseppet arrébb lép a bejárattól, mégse állja el zömök kis testével az utat, majd kezdi összeütögetni a markában tartott két kopottas kovakövet. Hányni hányják a szikrát, de a szipkát hiába szívja, a pipába tömködött zöldes szín dohány csak nem kap tőlük lángra. Egyre erősebben üti össze őket, közben meg összeszorított ajkakkal szűri a szebbnél-szebb csattanókat.*
- Hogy az anyád mindenségit, há' ménem működsz, te mihaszna kavics?! Térden állva könyörögjek tán?!
* Na még egy csapás, aztán még egy, s végre füstölve izzani kezd a dohány, illatos füstfelhőt eregetve. Zsebre csusszannak azok az átkozott kövek, a törpe meg hosszút, mélyet szív a pipából, hogy aztán jókora füstkarikákat eregessen bajsza alól. A fehér pamacsok egyre csak tágulnak, majd elragadja őket egy hajnali fuvallat, s tehetetlenül szertefoszlanak, hátrahagyva kellemes aromájukat.
Így pöfékel a falnak dőlve Durwdal, szemléli a még csendes, kihalt teret, aztán egyszer csak sercegő hangot hall baljáról; mintha valaki papírt tépne. Odakapja fejét, s látja, ahogy egy csuklyás alak, meg kantárnál vezetett lova állnak a fogadó falánál. Úgy tűnik tényleg lekötötte az a fránya pipa, meg sem hallotta, ahogy egy böhöm nagy hátas patái kopogtak a nyirkos köveken. Rühelli a lovakat, túl nagyok azok hozzá, csizmája alig éri el a kengyelt. Egy warg lenne neki való, no azt szívesen megülné, baltáját lóbálva vágtázna be vele akár ezernyi ork közé!
Megnézi magának az idegent, bár úgy sem lát belőle semmit, az úgy bebugyolálta magát, akár egy napfényre érzékeny zombi. Először le sem esik neki, hogy a csuklyás az imént tépte le a pár napja kiaggatott hirdetést, majd lassan, csikorogva forogni kezdenek azok a bizonyos kerekek a fejben, s szakállát vakarászva közelebb lép cseppet.*
- Há' te meg mivel zsinatoltál az elé...
* Szemei tágra nyílnak örömében, mikor meglátja saját papirosát összegyűrődni az idegen kezeiben, egyből felderül pirospozsgás arca, s vidám fennhangon folytatja.*
- ... ejj, tudtam én! Érdekel a kaland, meg az arany, jól mondom, ugye? Aztán mondjad csak, kiféle, miféle vagy te, meg mihez értesz?
* Odaslattyog az alakhoz, közben néha rosszallóan rásandít a lóra, meg próbálja kivenni a ruha takarásából az idegen arcát, fegyverét, vagy bármi ismertető jegyét- vajon egy ilyen árnyakkal hentergő kalandorral van dolga, vagy talán egy fázós, öreg mágussal?*