Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:02:49
Üzenet elküldve: 2023-11-06 09:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Nem igazán érti az összefüggéseket, bár látszólag a másik is pont ugyanígy érez. *
- Aha, félvér. Na és?
* Kérdez vissza vontatottan. Találkozott már olyanokkal, akik szánakozva, vagy éppen megvetéssel fordultak a faja felé. Nem nagy ügy. Csak a köpet ne találja el az arcát, arra nagyon kényes.
Nem szükséges alaposabban felmérnie a másikat, így is azonnal szembetűnt neki annak hovatartozása. Hiányzik belőle a felszíni elfek éteri kecsessége, és az is egészen biztos, hogy nem fattyú, mint ő. Csak is mélységi lehet. Éles vonások, szúrós pillantás.
Bár úgy tűnik, valamiképpen érdeklődik Gwydion tevékenysége iránt, barátságosnak egyáltalán nem mondaná. De a lovát kedveli. És aki a lovát kedveli, az Gwydion szemében már maga a megtesült jótét lélek. Vidáman megdörgöli a hátas homlokát.
A bő lére eresztett segítő szándékának egy célzott gyilok-pillantás vet véget. Szaporán pislog párat. *
- Igen?
* Figyelmesen végighallgatja a bátortalan magyarázatot. Erős a gyanúja, hogy a mélységinek nagy erőfeszítés segítséget kérnie másoktól. *
- Ühüm, ühüm.
* Tűnődve csücsörít, úgy vizslatja a másikat. *
- Volt olyan időszak, amikor nem zavart a fény? Ha igen, jó lenne tudni vajon van-e valami, ami kiválthatta...
* Elgondolkozva járkál pár lépést, óvatlanul felrúgva az egyik kosarat, de ez nem akasztja meg a lendületében. *
- Mi a helyzet a tűzzel? Fáklyafény? Holdfény? Az is zavaró?
* A további tépelődő járkálásában a váratlan személyes kérdés akasztja meg. Szélesen elvigyorodik és röviden felnevet. *
- Ismersz még valakit, aki az éjszaka közepén ellenállhatatlan vágyat érez a mohaültetésre? Hát, én se.
Nincs senkim. Illetve, helyesbítek: rengeteg mindenkim van, de állandóan változik a kilétük, ha érted. De család, az nincs.
* Hangjában nyoma sincs a bánatnak, egyszerű tényként közli a dolgokat. Hiszen anyja szép kort megért, kevés dolgot bánt az életében. Ki kívánhat ennél többet? *
- Úgy tudom a fajtád őrzi a családi szálakat. Lgalább is, szerettek párosával-többesével császkálni, nem?
* Kíváncsian félrebillenti a fejét. Mindig szívesen gyarapítja a tudását, bármilyen témában. Erősen jár az esze, majd csettint egyet. *
- Szívesen vetnék egy pillantást a szemedre, ha megengeded. Nem vagyok gyógyító, vagy orvos, ezt előre leszögezném.
* Nem igazán érti az összefüggéseket, bár látszólag a másik is pont ugyanígy érez. *
- Aha, félvér. Na és?
* Kérdez vissza vontatottan. Találkozott már olyanokkal, akik szánakozva, vagy éppen megvetéssel fordultak a faja felé. Nem nagy ügy. Csak a köpet ne találja el az arcát, arra nagyon kényes.
Nem szükséges alaposabban felmérnie a másikat, így is azonnal szembetűnt neki annak hovatartozása. Hiányzik belőle a felszíni elfek éteri kecsessége, és az is egészen biztos, hogy nem fattyú, mint ő. Csak is mélységi lehet. Éles vonások, szúrós pillantás.
Bár úgy tűnik, valamiképpen érdeklődik Gwydion tevékenysége iránt, barátságosnak egyáltalán nem mondaná. De a lovát kedveli. És aki a lovát kedveli, az Gwydion szemében már maga a megtesült jótét lélek. Vidáman megdörgöli a hátas homlokát.
A bő lére eresztett segítő szándékának egy célzott gyilok-pillantás vet véget. Szaporán pislog párat. *
- Igen?
* Figyelmesen végighallgatja a bátortalan magyarázatot. Erős a gyanúja, hogy a mélységinek nagy erőfeszítés segítséget kérnie másoktól. *
- Ühüm, ühüm.
* Tűnődve csücsörít, úgy vizslatja a másikat. *
- Volt olyan időszak, amikor nem zavart a fény? Ha igen, jó lenne tudni vajon van-e valami, ami kiválthatta...
* Elgondolkozva járkál pár lépést, óvatlanul felrúgva az egyik kosarat, de ez nem akasztja meg a lendületében. *
- Mi a helyzet a tűzzel? Fáklyafény? Holdfény? Az is zavaró?
* A további tépelődő járkálásában a váratlan személyes kérdés akasztja meg. Szélesen elvigyorodik és röviden felnevet. *
- Ismersz még valakit, aki az éjszaka közepén ellenállhatatlan vágyat érez a mohaültetésre? Hát, én se.
Nincs senkim. Illetve, helyesbítek: rengeteg mindenkim van, de állandóan változik a kilétük, ha érted. De család, az nincs.
* Hangjában nyoma sincs a bánatnak, egyszerű tényként közli a dolgokat. Hiszen anyja szép kort megért, kevés dolgot bánt az életében. Ki kívánhat ennél többet? *
- Úgy tudom a fajtád őrzi a családi szálakat. Lgalább is, szerettek párosával-többesével császkálni, nem?
* Kíváncsian félrebillenti a fejét. Mindig szívesen gyarapítja a tudását, bármilyen témában. Erősen jár az esze, majd csettint egyet. *
- Szívesen vetnék egy pillantást a szemedre, ha megengeded. Nem vagyok gyógyító, vagy orvos, ezt előre leszögezném.
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 23:47:05
Üzenet elküldve: 2023-11-04 23:47:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A kapun belépve határozottan egyenes irányba indul.*
~Vegyük szépen sorra a teendőket. Első: Ideje lesz élelem után nézni.~
*Kezét a hasára helyezi.*
~ Második: Szállás. Valami nem túl drága, de ennyi idő után talán valami kényelmesebb hely legyen. Harmadik: Lehetőségek felmérése és mérlegelés.~
*Hátra veti a köpeny csuklyáját és séta közben szemlélődik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 00:42:44, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek hiánya. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 1. helyett első). Érdemes elolvasni más játékosok hozzászólásait, sokat segíthet!
~Vegyük szépen sorra a teendőket. Első: Ideje lesz élelem után nézni.~
*Kezét a hasára helyezi.*
~ Második: Szállás. Valami nem túl drága, de ennyi idő után talán valami kényelmesebb hely legyen. Harmadik: Lehetőségek felmérése és mérlegelés.~
*Hátra veti a köpeny csuklyáját és séta közben szemlélődik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.05 00:42:44, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek hiánya. A számokat kérlek rendesen írd ki betűvel (tehát 1. helyett első). Érdemes elolvasni más játékosok hozzászólásait, sokat segíthet!
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 16:36:42
Üzenet elküldve: 2023-11-04 16:36:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
- Kedveled? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, mint aki nem igazán tudja értelmezni a hallottakat. Aztán félrebiccentve a fejét alaposabban végigméri a másikat.* - Félvér vagy *állapítja meg. Így már valamivel érthetőbb. Egy kicsit szánja az ilyen korcs fattyakat. Se ide, se oda nem tartoznak. Bár, ha jobban magába nézne, inkább irigykedni volna oka, hiszen nekik legalább felerészben otthonuk lehet valahol, míg ő csak egy nyomorult kitaszított.*
- Velem is ezt csinálja. Nem javul meg, hiába dorgálod *mondja a mihaszna hátas felé sandítva.*
- Dehogy! *Úgy horkan fel a kérdésre, mintha már a feltételezés is sértő lenne, hogy Ő megsérüljön. A fiból viszont megállíthatatlanul dől a szó. Egy csap, amit egy intéssel és azzal a nagyon mord nézéssel igyekszik elzárni, legalább amíg elmondja, amit szeretne, hogy elejét vegye a pofátlanul célozgató találgatásnak, akkor is, ha sértő szándékot nem érez ki belőle.*
- A szemem. Én... *megköszörüli a torkát, de végül arra jut, hogy a kiváltó okokat nem köti a kölyök orrára.* - Egy ideje bántja a fény. Nem csak az erős, tűző nap, ami vérem okán természetes, de az egyszerű, nappali világosság is. Egy... ismerősöm kezelte egy darabig valamilyen növénnyel, ami lassan, de segített. Azóta viszont semmit nem javult.
*Persze, az is lehet, hogy maradandó a dolog. Nagy ár volna azért, hogy a bódulat ölén akart felejteni, olyan mélyre ásva magát a delíriumba, ahonnan sokan már vissza se térnek. Nagy ár, de magának köszönheti, szóval ha úgy van, megbékél vele.
Ahogy a fiút nézi, felötlik benne valami, s ennek nyomán körbe is sandít.*
- Ha annyira szereted a nyüzsgést, hogyhogy egyedül lófrálsz itt? A családod az erdőben él? Van itt valakid a városban?
- Kedveled? *kérdez vissza a homlokát ráncolva, mint aki nem igazán tudja értelmezni a hallottakat. Aztán félrebiccentve a fejét alaposabban végigméri a másikat.* - Félvér vagy *állapítja meg. Így már valamivel érthetőbb. Egy kicsit szánja az ilyen korcs fattyakat. Se ide, se oda nem tartoznak. Bár, ha jobban magába nézne, inkább irigykedni volna oka, hiszen nekik legalább felerészben otthonuk lehet valahol, míg ő csak egy nyomorult kitaszított.*
- Velem is ezt csinálja. Nem javul meg, hiába dorgálod *mondja a mihaszna hátas felé sandítva.*
- Dehogy! *Úgy horkan fel a kérdésre, mintha már a feltételezés is sértő lenne, hogy Ő megsérüljön. A fiból viszont megállíthatatlanul dől a szó. Egy csap, amit egy intéssel és azzal a nagyon mord nézéssel igyekszik elzárni, legalább amíg elmondja, amit szeretne, hogy elejét vegye a pofátlanul célozgató találgatásnak, akkor is, ha sértő szándékot nem érez ki belőle.*
- A szemem. Én... *megköszörüli a torkát, de végül arra jut, hogy a kiváltó okokat nem köti a kölyök orrára.* - Egy ideje bántja a fény. Nem csak az erős, tűző nap, ami vérem okán természetes, de az egyszerű, nappali világosság is. Egy... ismerősöm kezelte egy darabig valamilyen növénnyel, ami lassan, de segített. Azóta viszont semmit nem javult.
*Persze, az is lehet, hogy maradandó a dolog. Nagy ár volna azért, hogy a bódulat ölén akart felejteni, olyan mélyre ásva magát a delíriumba, ahonnan sokan már vissza se térnek. Nagy ár, de magának köszönheti, szóval ha úgy van, megbékél vele.
Ahogy a fiút nézi, felötlik benne valami, s ennek nyomán körbe is sandít.*
- Ha annyira szereted a nyüzsgést, hogyhogy egyedül lófrálsz itt? A családod az erdőben él? Van itt valakid a városban?
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 13:12:35
Üzenet elküldve: 2023-11-04 13:12:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Ha lenne annyi sütnivalója, bizonyára meg kellene rettenie, de bizony hogy nincsen. Szelíd, naiv gondolatai között még a csírája sincs az óvatosságnak.
Legalább a ló kedveli.
A nyeregben ülő gazdája viszont úgy látszik, nem túl érdeklődő a szerteágazó magyarázatára. Mégis itt marad, sőt kérdez. Egyből jobb színben látja a világot, napsugaras mosolyra húzza a száját a kezdődő sötétedésben. *
- Kedvelem az embereket. Izgalmas, ha sokan vannak kis helyen, bár egy idő után fárasztó. Ha elegem van, visszamegyek.
* Hüvelyujjával a távolban megbúvó erdők felé bök. *
- De a zöld mindig hiányzik. Ezért hát arra gondoltam... nos, látod.
* Sáros mancsával büszkén megpaskolja a kút szélét. Akárki akármit mondhat, de lett valami bája a művének.
A ló mostanra egészen belemelegedett a dédelgetésbe, barátságosan belecsippent a kócos sörénybe, ki is szakítva pár szálat. Fintorogva megvakargatja a helyét. *
- Ez nem volt túl szép.
* Komolytalanul megdorgálja, megkocogtatva minden egyes szónál az állat homlokát. A lovas nincs elragadtatva a kibontakozó jelenettől, mogorván rendreutasítja hátasát, mire kap egy fél sanda pillantást Gwydiontól. A morc fickó úgy dönt, elteszi a zavaró fegyvert és egy magasságba kívánkozik vele, ami nem rossz döntés, tekintve hogy már sajog a nyaka a felfelé bámulástól. *
- Gyógyító gazo... ah, igen, mondhatni.
* Zavartan megvakargatja a feje tetejét, csinos kis dagonyacsíkot hagyva a hajában. Elgondolkozva mustrálja a férfit, azon elmélkedve, vajon mi zavarja annyira a másikat. Mert nyilvánvalóan nehezére esik vele beszélni, mégis itt van. *
- Talán megsérültél?
* Érdeklődik udvariasan, szemeivel pásztázva a lehetséges sebek után. Nem lát semmi különöset, nagyon is egészségesnek tűnik a fickó. Leszámítva a hangulatát.
Talán itt a hiba? *
- Kedélyjavításra jó az orbáncfű, az ördögvigyor. Ha nyugalomra vágysz, jó a Cythne álma, vagy helyette a citromfű.
* Sorolja, ujjain számolva az elhangzó növényneveket. Várakozó, lelkes pillantással figyeli a reakciót, vajon szerinte melyik enyhíthetné a másik nyilvánvaló rosszkedvét. *
* Ha lenne annyi sütnivalója, bizonyára meg kellene rettenie, de bizony hogy nincsen. Szelíd, naiv gondolatai között még a csírája sincs az óvatosságnak.
Legalább a ló kedveli.
A nyeregben ülő gazdája viszont úgy látszik, nem túl érdeklődő a szerteágazó magyarázatára. Mégis itt marad, sőt kérdez. Egyből jobb színben látja a világot, napsugaras mosolyra húzza a száját a kezdődő sötétedésben. *
- Kedvelem az embereket. Izgalmas, ha sokan vannak kis helyen, bár egy idő után fárasztó. Ha elegem van, visszamegyek.
* Hüvelyujjával a távolban megbúvó erdők felé bök. *
- De a zöld mindig hiányzik. Ezért hát arra gondoltam... nos, látod.
* Sáros mancsával büszkén megpaskolja a kút szélét. Akárki akármit mondhat, de lett valami bája a művének.
A ló mostanra egészen belemelegedett a dédelgetésbe, barátságosan belecsippent a kócos sörénybe, ki is szakítva pár szálat. Fintorogva megvakargatja a helyét. *
- Ez nem volt túl szép.
* Komolytalanul megdorgálja, megkocogtatva minden egyes szónál az állat homlokát. A lovas nincs elragadtatva a kibontakozó jelenettől, mogorván rendreutasítja hátasát, mire kap egy fél sanda pillantást Gwydiontól. A morc fickó úgy dönt, elteszi a zavaró fegyvert és egy magasságba kívánkozik vele, ami nem rossz döntés, tekintve hogy már sajog a nyaka a felfelé bámulástól. *
- Gyógyító gazo... ah, igen, mondhatni.
* Zavartan megvakargatja a feje tetejét, csinos kis dagonyacsíkot hagyva a hajában. Elgondolkozva mustrálja a férfit, azon elmélkedve, vajon mi zavarja annyira a másikat. Mert nyilvánvalóan nehezére esik vele beszélni, mégis itt van. *
- Talán megsérültél?
* Érdeklődik udvariasan, szemeivel pásztázva a lehetséges sebek után. Nem lát semmi különöset, nagyon is egészségesnek tűnik a fickó. Leszámítva a hangulatát.
Talán itt a hiba? *
- Kedélyjavításra jó az orbáncfű, az ördögvigyor. Ha nyugalomra vágysz, jó a Cythne álma, vagy helyette a citromfű.
* Sorolja, ujjain számolva az elhangzó növényneveket. Várakozó, lelkes pillantással figyeli a reakciót, vajon szerinte melyik enyhíthetné a másik nyilvánvaló rosszkedvét. *
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-04 10:51:30
Üzenet elküldve: 2023-11-04 10:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
*A kölyök nem retten meg Kharasshitól, ami már magában gyanakvón szűkíti a mélységi tekintetét. Amikor amaz hátratolja a csuklyát, önkéntelenül áthelyezi a testsúlyát, amitől a hátasa is lép egyet hátra. ~Yram~
Felkavaró a hasonlóság. Mintha a sors némi fricskával formába öntötte volna, ahogy fivére az emlékeiben élt. Még az az átkozott hátas is hitetlenkedve nyújtja a nyakát felé, hogy megszaglássza. Igaz, hogy az valószínűleg már elüt, de a becéző abajgatással hamar lekenyerezi az állatot a fehér hajú kölyök.
Aztán jön a bő lére eresztett magyarázat, amire Kharasshi csak mordan horkant egyet. Ydriss is pont ilyen volt. Abba a koszlott viskóba is egyre-másra csempészte be a giz-gazokat. Kitakarított, ablakot tárt, Kharasshi hiába húzta be akárhányszor a spalettákat. Mostanra persze a hely visszavedlett ugyanazzá a dohos, barátságtalan lakká, ahogy a mélységi birtokba vette.*
- Ez egy város. Ha ennyire nem tetszik a kő, mit keresel itt?
*A hangja csikorog és morog, mint egy távoli hegyomlás, ami fákat fordít ki a helyükről. De ezt némileg ellensúlyozza, a mén szertelen oktondisága, ahogy orrát puhatolózva odanyomva elkezdi legelni a kölyök fehér tincseit. Kharasshi csak rezignáltan sóhajt és elengedi az elrettentő hatás utolsó morzsáit is.*
- Nyughass már, te hígagyú *húzza el a kantárt, aztán elteszi a kardját és leszáll a nyeregből. Egy taszítással arrébb tessékeli a lovat.*
- Értesz más növényekhez is? Gyógyító *int a kezével, mint aki nem találja a helyes kifejezést* - gazokhoz *szűri a foga közt, mint valami káromlást, pedig az ő törzse is használt ilyeneket. Ő viszont nem nagyon konyított az ilyesmihez soha.*
*A kölyök nem retten meg Kharasshitól, ami már magában gyanakvón szűkíti a mélységi tekintetét. Amikor amaz hátratolja a csuklyát, önkéntelenül áthelyezi a testsúlyát, amitől a hátasa is lép egyet hátra. ~Yram~
Felkavaró a hasonlóság. Mintha a sors némi fricskával formába öntötte volna, ahogy fivére az emlékeiben élt. Még az az átkozott hátas is hitetlenkedve nyújtja a nyakát felé, hogy megszaglássza. Igaz, hogy az valószínűleg már elüt, de a becéző abajgatással hamar lekenyerezi az állatot a fehér hajú kölyök.
Aztán jön a bő lére eresztett magyarázat, amire Kharasshi csak mordan horkant egyet. Ydriss is pont ilyen volt. Abba a koszlott viskóba is egyre-másra csempészte be a giz-gazokat. Kitakarított, ablakot tárt, Kharasshi hiába húzta be akárhányszor a spalettákat. Mostanra persze a hely visszavedlett ugyanazzá a dohos, barátságtalan lakká, ahogy a mélységi birtokba vette.*
- Ez egy város. Ha ennyire nem tetszik a kő, mit keresel itt?
*A hangja csikorog és morog, mint egy távoli hegyomlás, ami fákat fordít ki a helyükről. De ezt némileg ellensúlyozza, a mén szertelen oktondisága, ahogy orrát puhatolózva odanyomva elkezdi legelni a kölyök fehér tincseit. Kharasshi csak rezignáltan sóhajt és elengedi az elrettentő hatás utolsó morzsáit is.*
- Nyughass már, te hígagyú *húzza el a kantárt, aztán elteszi a kardját és leszáll a nyeregből. Egy taszítással arrébb tessékeli a lovat.*
- Értesz más növényekhez is? Gyógyító *int a kezével, mint aki nem találja a helyes kifejezést* - gazokhoz *szűri a foga közt, mint valami káromlást, pedig az ő törzse is használt ilyeneket. Ő viszont nem nagyon konyított az ilyesmihez soha.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-03 13:15:49
Üzenet elküldve: 2023-11-03 13:15:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Továbbra is gondtalanul rendezgeti a növényeit a kövek között. Szinte dudorászni támad kedve. Néhányan elhaladnak mellette a téren, de mivel egyik sem szólítja, vagy egyáltalán közelíti meg őt, ő sem foglalkozik velük igazán. Talán észre sem veszik őt az alkony utáni félsötétben.
Az utolsó mohapárnák egyikét gyömöszöli be az egyik résbe, amikor sebesen közeledő patakopogás zaja üti meg a fülét, ami valahogy nem egészen odavaló. Főleg hogy közeledni hallja.
Már csak egy minden lében kanál városőr hiányozna neki, aki úgysem értené meg az ő rögtönzött művészetét.
Apró kavicsok hada koppan a hátán, amit a súlyos paták vernek fel. Szép nyugodtan felegyenesedik guggolás közben és válla felett hátrafordulva szemügyreveszi a barátságtalan idegent.
Elkerekednek a szemei a rászegezett fegyver láttán, azért enyhe túlzásnak érzi. A jókora kard pengéjén végigszaladnak a szemei, hogy megtalálják a gazdáját. *
- Üdv.
* Nyugodt, gondtalan hangon szólal meg, felfedezve magának a nyeregben ülő komor pillantású férfit. *
- Mohát telepítek a kútra.
* Feleli egyszerűen, mintha teljesen hétköznapi, magától értetődő cselekedet volna. Hátratolja a csuklyát, hogy jobban lathassa őt a másik. Sáros kezeit nemtörődöm módon megtörli a nadrágja hátuljában, majd közelebb lép, hogy a termetes hátas megszagolhassa. Ujjaival megcirógatja a lágy orrot és értelmetlen bolondságokat dünnyög az állatnak. *
- Tudod, felszívják a felesleges vizet. És kellett ide valami zöld. Túl sok a kő.
* Egészíti ki a magyarázatát sietve, mivel jóformán el is feledkezett az eredeti problémáról és a kardról. Belelendül és elsorol egy rakás mohafajtát emellé, ékesszólóan ecsetelve egyes példányok előfordulasi helyeit és a vízháztartásra gyakorolt jótékony hatásukat.
Úgy gondolván, hogy kellőképpen kielégítette a látogatója kíváncsiságát, mosolyog és figyelmét a ló üstökében éktelenkedő száraz falevél eltávolításának szenteli. *
* Továbbra is gondtalanul rendezgeti a növényeit a kövek között. Szinte dudorászni támad kedve. Néhányan elhaladnak mellette a téren, de mivel egyik sem szólítja, vagy egyáltalán közelíti meg őt, ő sem foglalkozik velük igazán. Talán észre sem veszik őt az alkony utáni félsötétben.
Az utolsó mohapárnák egyikét gyömöszöli be az egyik résbe, amikor sebesen közeledő patakopogás zaja üti meg a fülét, ami valahogy nem egészen odavaló. Főleg hogy közeledni hallja.
Már csak egy minden lében kanál városőr hiányozna neki, aki úgysem értené meg az ő rögtönzött művészetét.
Apró kavicsok hada koppan a hátán, amit a súlyos paták vernek fel. Szép nyugodtan felegyenesedik guggolás közben és válla felett hátrafordulva szemügyreveszi a barátságtalan idegent.
Elkerekednek a szemei a rászegezett fegyver láttán, azért enyhe túlzásnak érzi. A jókora kard pengéjén végigszaladnak a szemei, hogy megtalálják a gazdáját. *
- Üdv.
* Nyugodt, gondtalan hangon szólal meg, felfedezve magának a nyeregben ülő komor pillantású férfit. *
- Mohát telepítek a kútra.
* Feleli egyszerűen, mintha teljesen hétköznapi, magától értetődő cselekedet volna. Hátratolja a csuklyát, hogy jobban lathassa őt a másik. Sáros kezeit nemtörődöm módon megtörli a nadrágja hátuljában, majd közelebb lép, hogy a termetes hátas megszagolhassa. Ujjaival megcirógatja a lágy orrot és értelmetlen bolondságokat dünnyög az állatnak. *
- Tudod, felszívják a felesleges vizet. És kellett ide valami zöld. Túl sok a kő.
* Egészíti ki a magyarázatát sietve, mivel jóformán el is feledkezett az eredeti problémáról és a kardról. Belelendül és elsorol egy rakás mohafajtát emellé, ékesszólóan ecsetelve egyes példányok előfordulasi helyeit és a vízháztartásra gyakorolt jótékony hatásukat.
Úgy gondolván, hogy kellőképpen kielégítette a látogatója kíváncsiságát, mosolyog és figyelmét a ló üstökében éktelenkedő száraz falevél eltávolításának szenteli. *
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-03 07:12:39
Üzenet elküldve: 2023-11-03 07:12:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//érintőlegesen Naraekh és Yaremoor//
*A szeme nem jött teljesen helyre. Még mindig eléggé bántja a nappali fény, így az ébren töltött óráit egyre inkább éjszakára tolja. Biztos sokat segítene, ha kezelné, ahogy Ydriss mondta, de nem jegyezte meg a növény nevét. Őszintén szólva nem sejtette, hogy asszonya csupán addig marad, mint egy kósza álom. Néha eltűnődik, nem az volt-e csak valóban.
Néha kijár még a tisztásra ahhoz a sírhoz, ami nem rejt tetemet, csupán emlékeket. Az igazán rossz napjain valahogy megnyugtatja. Közeleg a tél, s ilyenkor mindig egyre nehezebben viseli az egyedüllétet. Magára maradt végül teljesen, ahogy a vétkei kirótták rá. A büntetés súlya az egyetlen, ami otthonos öleléssel fonja körbe, hisz egyedüli társa immár.
Szürkéje horkantása jelzi, hogy nem ő az egyetlen, aki ezen az órán erre poroszkál. Megállítja a hátast. Csupán savószín pillantása követi a kettőst. A pökhendi hímet a lovon, s a mellette fél pár lábbeliben igyekvő nőstényt, aki szinte kúszik inkább lelkében. Térden, hason, akárhogy, ahogy az alázat megkívánja. Fintor suhan át Kharasshi ajkán, aztán megböki sarkával a Bitang véknyát, hogy tovább induljanak.
A szökőkútnál matató alak láttán viszont már megvillantja a fogát. Még csak az kéne, hogy valami Sa'Tereth fattya megmérgezze a vizet! Megrúgatja a lovat, s már vonja is elő a kissé már fényét vesztett pallost. A vasalt paták szinte szikrát vetnek a kövezeten, ahogy az utolsó pillanatban mégis megálljra hőköl. Az a kölyök... Mintha csak az öccsét látná egy pillanatra.*
- Te meg mit művelsz itt? *csikorogja és alaposabban is szemügyre veszi a csuklyást.*
//érintőlegesen Naraekh és Yaremoor//
*A szeme nem jött teljesen helyre. Még mindig eléggé bántja a nappali fény, így az ébren töltött óráit egyre inkább éjszakára tolja. Biztos sokat segítene, ha kezelné, ahogy Ydriss mondta, de nem jegyezte meg a növény nevét. Őszintén szólva nem sejtette, hogy asszonya csupán addig marad, mint egy kósza álom. Néha eltűnődik, nem az volt-e csak valóban.
Néha kijár még a tisztásra ahhoz a sírhoz, ami nem rejt tetemet, csupán emlékeket. Az igazán rossz napjain valahogy megnyugtatja. Közeleg a tél, s ilyenkor mindig egyre nehezebben viseli az egyedüllétet. Magára maradt végül teljesen, ahogy a vétkei kirótták rá. A büntetés súlya az egyetlen, ami otthonos öleléssel fonja körbe, hisz egyedüli társa immár.
Szürkéje horkantása jelzi, hogy nem ő az egyetlen, aki ezen az órán erre poroszkál. Megállítja a hátast. Csupán savószín pillantása követi a kettőst. A pökhendi hímet a lovon, s a mellette fél pár lábbeliben igyekvő nőstényt, aki szinte kúszik inkább lelkében. Térden, hason, akárhogy, ahogy az alázat megkívánja. Fintor suhan át Kharasshi ajkán, aztán megböki sarkával a Bitang véknyát, hogy tovább induljanak.
A szökőkútnál matató alak láttán viszont már megvillantja a fogát. Még csak az kéne, hogy valami Sa'Tereth fattya megmérgezze a vizet! Megrúgatja a lovat, s már vonja is elő a kissé már fényét vesztett pallost. A vasalt paták szinte szikrát vetnek a kövezeten, ahogy az utolsó pillanatban mégis megálljra hőköl. Az a kölyök... Mintha csak az öccsét látná egy pillanatra.*
- Te meg mit művelsz itt? *csikorogja és alaposabban is szemügyre veszi a csuklyást.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 21:12:43
Üzenet elküldve: 2023-11-01 21:12:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Nos, Antos Pantos unja már a gyaloglást. Szívesen venne már egy fürdőt.
Szerencsére már a főtéren jár.
~Igaz most nem kell kerülgetni senkit, hisz este van.~
Gyorsabban szedi erre a lábait, de nem a fogadó felé.
Célja most a szökőkút, el is gyalogol ahhoz. Nem a tükörképét akarja meglesni benne, inkább mosakodni szeretne. Mikor odaér a szökőkúthoz úgy dönt, hogy megmossa gyorsan a kezeit és az arcát. Mielőtt elindulna a fogadó irányába, merít egy maréknyi vizet a két kezébe, s hátra fésüli vele a haját.
Elindul a fogadó felé, utoljára néz hátra a szökőkútra, hogy még utoljára lásson egy kis vízsugarat eme mágikus kútból. Utolsó gondolata a következő, mikor ez végül megtörténik.*
~ Nem szeretem mikor az emberek mágiát használnak a két kezük helyet, de ez szép. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.02 22:08:46, a következő indokkal:
-ba,-be,-ban,-ben, érdemes ezt átismételni, utána olvasni. Nem meglássa, hanem meglátja. Játéktéri jelölések nem megfelelő használata.
Szerencsére már a főtéren jár.
~Igaz most nem kell kerülgetni senkit, hisz este van.~
Gyorsabban szedi erre a lábait, de nem a fogadó felé.
Célja most a szökőkút, el is gyalogol ahhoz. Nem a tükörképét akarja meglesni benne, inkább mosakodni szeretne. Mikor odaér a szökőkúthoz úgy dönt, hogy megmossa gyorsan a kezeit és az arcát. Mielőtt elindulna a fogadó irányába, merít egy maréknyi vizet a két kezébe, s hátra fésüli vele a haját.
Elindul a fogadó felé, utoljára néz hátra a szökőkútra, hogy még utoljára lásson egy kis vízsugarat eme mágikus kútból. Utolsó gondolata a következő, mikor ez végül megtörténik.*
~ Nem szeretem mikor az emberek mágiát használnak a két kezük helyet, de ez szép. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.11.02 22:08:46, a következő indokkal:
-ba,-be,-ban,-ben, érdemes ezt átismételni, utána olvasni. Nem meglássa, hanem meglátja. Játéktéri jelölések nem megfelelő használata.
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:06:56
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Akármilyen fáradt, fátyolos szemei most felcsillannak és cseppet sem gúnyosan, hanem inkább szelíden felkacag. Olyan nevetés ez, mintha elszállt volna az a sötét felleg, ami napok óta kíséri és árnyékolja be útját.*
- Szóval nem egy istenség küldött, hogy segíts rajtam, mielőtt elaludtam volna a szabad ég alatt egy ismeretlen városban... Ez szomorú, most minden hitemnek annyi!
*Nem viszi túlzásba a hite megvédését, mert az elmúlt hetek leginkább azt mutatták, hogy nem létezik semmilyen felsőbb hatalom, hiszen amiket meg kellett élnie, azt nem engedné senki, aki gondviselő. Vagy, ahogy a jó apja mondogatta, ezek mind tanítások. ~Bla, bla~. Zsigerből szökkennek csak szájára az isten klisék, mélyen belül éppen meg van zavarodva.
Jól esik most hallgatnia a fiú szavait, ő is álmokkal a szívében indult útnak.*
- Én tudós leszek! *Gondolkodás nélkül mondja szavait, tudja, hogy mit kérdezett a másik, de nem szeretne a honnan kérdésre válaszolni, így próbálja kikerülni a témát.*
- Az emberi lelkekben fogok olvasni, tudni fogok mindent, hogy ki mit és miért cselekszik, ki mire gondol, és miért nem azt teszi, amit gondol. *Olyan felvillanyozva beszél, hogy már-már táncolnak a léptei a fogadó felé. Most először látszik, hogy milyen fiatal, hiszen bár álmai neki is vannak, de elég hebrencs is.*
- És nem mágiát használva, nem-nem. ~Talán csak kiegészítésnek~
- Remélem, hamar letudod a tartozást és teheted, amit csak szeretnél!
*Most kicsit visszavesz a túlzott csacsogásból, mert ő is hasonlóan úgy érzi, túl sokat fecseg, és ezzel tán untatja a másikat*
-Menj előre, még mindig féltem a fejem! Te erősebb vagy.
*Kéri a fogadó ajtajában, amikor már éppen az ajtót érné a keze, hogy benyisson.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 16:07:38
*Akármilyen fáradt, fátyolos szemei most felcsillannak és cseppet sem gúnyosan, hanem inkább szelíden felkacag. Olyan nevetés ez, mintha elszállt volna az a sötét felleg, ami napok óta kíséri és árnyékolja be útját.*
- Szóval nem egy istenség küldött, hogy segíts rajtam, mielőtt elaludtam volna a szabad ég alatt egy ismeretlen városban... Ez szomorú, most minden hitemnek annyi!
*Nem viszi túlzásba a hite megvédését, mert az elmúlt hetek leginkább azt mutatták, hogy nem létezik semmilyen felsőbb hatalom, hiszen amiket meg kellett élnie, azt nem engedné senki, aki gondviselő. Vagy, ahogy a jó apja mondogatta, ezek mind tanítások. ~Bla, bla~. Zsigerből szökkennek csak szájára az isten klisék, mélyen belül éppen meg van zavarodva.
Jól esik most hallgatnia a fiú szavait, ő is álmokkal a szívében indult útnak.*
- Én tudós leszek! *Gondolkodás nélkül mondja szavait, tudja, hogy mit kérdezett a másik, de nem szeretne a honnan kérdésre válaszolni, így próbálja kikerülni a témát.*
- Az emberi lelkekben fogok olvasni, tudni fogok mindent, hogy ki mit és miért cselekszik, ki mire gondol, és miért nem azt teszi, amit gondol. *Olyan felvillanyozva beszél, hogy már-már táncolnak a léptei a fogadó felé. Most először látszik, hogy milyen fiatal, hiszen bár álmai neki is vannak, de elég hebrencs is.*
- És nem mágiát használva, nem-nem. ~Talán csak kiegészítésnek~
- Remélem, hamar letudod a tartozást és teheted, amit csak szeretnél!
*Most kicsit visszavesz a túlzott csacsogásból, mert ő is hasonlóan úgy érzi, túl sokat fecseg, és ezzel tán untatja a másikat*
-Menj előre, még mindig féltem a fejem! Te erősebb vagy.
*Kéri a fogadó ajtajában, amikor már éppen az ajtót érné a keze, hogy benyisson.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 16:07:38
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 15:26:42
Üzenet elküldve: 2023-11-01 15:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Úgy veszi le, Mai nem ellenzi, hogy együtt menjenek a fogadóba, úgyhogy ő lassú léptekkel el is indul a bejárat felé. Nem kell sokat menniük, de arra még van idejük, hogy néhány szót váltsanak a szabad ég alatt. *
– Mi más lenne, mint véletlen? * Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel, noha érti, hogy a másik mire célozhat. Yvon már jó pár éve nem vevő a tündérmesékre. *
– Ami engem illet, én egy útszéli istenséggel se találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erről jöjjek és ne a Holdudvar felől, a hátsó ajtón. Pedig, ha úgy teszek, talán sosem találkoztunk volna. – Vagy te talán igen? * Röviden elgondolkodik. Eszébe jut, hogy talán túllőt a célon. Nyilván nem az volt a célja, hogy megbántsa Mait, ha ő esetleg hisz az isteni gondviselésben. De ha már rákérdezett, fontosnak érezte, hogy kifejezésre juttassa álláspontját a témában.
Ezután a műhelyről kérdezi, amire megvonja vállát. *
– Hatköznap egy fazekas-műhelyben inaskodok, hogy legyen mit ennem. Meg, mert megboldogult atyám tartozott a Mesternek, úgyhogy rám hárult a feladat, hogy rendezzem a tartozását. Persze nem tervezek örökké ott dolgozni. Amint tehetem, elindulok világot látni. Talán elszegődök egy karaván mellé zsoldosnak. Vagy a Kikötőbe megyek és elhajózok Wegtorenbe és saját kereskedőházat építek. Khm… * Eszébe jut, hogy még szinte semmit nem tud a lányról, cserébe ő már a hosszú távú terveiről álmodozik előtte. *
– És te…? Honnan jöttél és hová tartasz?
* Arra, hogy Mai meg akarja hívni egy italra, csak beleegyezően bólint. Nem akar ő semmi jónak az elrontója lenni, ha a lány úgy érzi, nem tudja hová tenni a pénzét, ő szívesen elfogad egy ingyen piát. Vagy akár kettőt. *
* Úgy veszi le, Mai nem ellenzi, hogy együtt menjenek a fogadóba, úgyhogy ő lassú léptekkel el is indul a bejárat felé. Nem kell sokat menniük, de arra még van idejük, hogy néhány szót váltsanak a szabad ég alatt. *
– Mi más lenne, mint véletlen? * Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel, noha érti, hogy a másik mire célozhat. Yvon már jó pár éve nem vevő a tündérmesékre. *
– Ami engem illet, én egy útszéli istenséggel se találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erről jöjjek és ne a Holdudvar felől, a hátsó ajtón. Pedig, ha úgy teszek, talán sosem találkoztunk volna. – Vagy te talán igen? * Röviden elgondolkodik. Eszébe jut, hogy talán túllőt a célon. Nyilván nem az volt a célja, hogy megbántsa Mait, ha ő esetleg hisz az isteni gondviselésben. De ha már rákérdezett, fontosnak érezte, hogy kifejezésre juttassa álláspontját a témában.
Ezután a műhelyről kérdezi, amire megvonja vállát. *
– Hatköznap egy fazekas-műhelyben inaskodok, hogy legyen mit ennem. Meg, mert megboldogult atyám tartozott a Mesternek, úgyhogy rám hárult a feladat, hogy rendezzem a tartozását. Persze nem tervezek örökké ott dolgozni. Amint tehetem, elindulok világot látni. Talán elszegődök egy karaván mellé zsoldosnak. Vagy a Kikötőbe megyek és elhajózok Wegtorenbe és saját kereskedőházat építek. Khm… * Eszébe jut, hogy még szinte semmit nem tud a lányról, cserébe ő már a hosszú távú terveiről álmodozik előtte. *
– És te…? Honnan jöttél és hová tartasz?
* Arra, hogy Mai meg akarja hívni egy italra, csak beleegyezően bólint. Nem akar ő semmi jónak az elrontója lenni, ha a lány úgy érzi, nem tudja hová tenni a pénzét, ő szívesen elfogad egy ingyen piát. Vagy akár kettőt. *
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 09:00:01
Üzenet elküldve: 2023-11-01 09:00:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Nem teljesen introvertált, de azért nem mindig kívánja maga mellé a társaságot. Ennek viszont nem annak a napnak kell lennie. Szíve szerint kedvesen arrébb küldené az idegent, de most tudja, nem ismert helyen van, nem ismert népek között és muszáj lesz néhány lelket közelebb engedni magához, hogy valaha is érvényesülni tudjon.
Nagy tervekkel indult el messziről, de az úton ért megpróbáltatásai miatt ennek jó része ködbe merült, kell néhány nap, mire nem túlélő üzemmódban közlekedik, hanem kicsit ő is jelen lesz a saját testében.*
- Micsoda véletlen? Hiszel még abban?
*Egy pillanatra a fogai is látszódnak egy nagyobb mosoly kíséretében. Kezdi rávenni magát, hogy meg kell indulni, és ha emellé társasága is akad, az a jövőre nézve fantasztikus lehetőség. Végig nézve a kedves fiatal férfin nem a félelem tölti el, de nem is akar veszélyt érezni a receptoraiban. Most kicsit elég volt belőle. Ő maga is egészen zöldfülű még, így reméli a lehető legjobb társaságra akadt.
Agytekervényeit megolajozza a soknak tűnő beszéd ennyi csendben eltöltött nap után. Kifejezetten megcsillan a szeme is, amikor olyan helyet ajánl fel neki, ahol még hosszabb távon érvényesülni is tud... bólint párat, hogy jelezze vevő az indulásra, de hallgatja tovább a mondókát.*
~Városi tanácsos, az kellhet nekem~
- Mesélj erről a műhelyről Yvon. *Fordul ő is abba az irányba, ahová a fiú is, bár még egy utolsó pillantást vet a szökőkútra, mely vizének íze talán hosszú ideig a legvarázslatosabb dolog volt, ami csak lecsoroghatott a torkán. Valóban mágikus víz ez, vagy csak neki volt ennyire életmentő?*
- Bármily hívogató a neve, most jól esne egy kicsit hamarabb megmelegedni. Meghívlak egy pohárra, a segítségedére cserébe. *Mosolyog újfent haloványan, fáradtan, majd talán észrevehetetlenül, de el is hal az a kicsi jókedv, amikor rájön, hogy az a pénzmennyiség, amivel elindult, már a múlté. Éppen néhány arany koccan össze nála, de ha kell, beáldozza az egészet, csak végre hadd pihenjen meg biztonságban.*
*Nem teljesen introvertált, de azért nem mindig kívánja maga mellé a társaságot. Ennek viszont nem annak a napnak kell lennie. Szíve szerint kedvesen arrébb küldené az idegent, de most tudja, nem ismert helyen van, nem ismert népek között és muszáj lesz néhány lelket közelebb engedni magához, hogy valaha is érvényesülni tudjon.
Nagy tervekkel indult el messziről, de az úton ért megpróbáltatásai miatt ennek jó része ködbe merült, kell néhány nap, mire nem túlélő üzemmódban közlekedik, hanem kicsit ő is jelen lesz a saját testében.*
- Micsoda véletlen? Hiszel még abban?
*Egy pillanatra a fogai is látszódnak egy nagyobb mosoly kíséretében. Kezdi rávenni magát, hogy meg kell indulni, és ha emellé társasága is akad, az a jövőre nézve fantasztikus lehetőség. Végig nézve a kedves fiatal férfin nem a félelem tölti el, de nem is akar veszélyt érezni a receptoraiban. Most kicsit elég volt belőle. Ő maga is egészen zöldfülű még, így reméli a lehető legjobb társaságra akadt.
Agytekervényeit megolajozza a soknak tűnő beszéd ennyi csendben eltöltött nap után. Kifejezetten megcsillan a szeme is, amikor olyan helyet ajánl fel neki, ahol még hosszabb távon érvényesülni is tud... bólint párat, hogy jelezze vevő az indulásra, de hallgatja tovább a mondókát.*
~Városi tanácsos, az kellhet nekem~
- Mesélj erről a műhelyről Yvon. *Fordul ő is abba az irányba, ahová a fiú is, bár még egy utolsó pillantást vet a szökőkútra, mely vizének íze talán hosszú ideig a legvarázslatosabb dolog volt, ami csak lecsoroghatott a torkán. Valóban mágikus víz ez, vagy csak neki volt ennyire életmentő?*
- Bármily hívogató a neve, most jól esne egy kicsit hamarabb megmelegedni. Meghívlak egy pohárra, a segítségedére cserébe. *Mosolyog újfent haloványan, fáradtan, majd talán észrevehetetlenül, de el is hal az a kicsi jókedv, amikor rájön, hogy az a pénzmennyiség, amivel elindult, már a múlté. Éppen néhány arany koccan össze nála, de ha kell, beáldozza az egészet, csak végre hadd pihenjen meg biztonságban.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 02:29:52
Üzenet elküldve: 2023-11-01 02:29:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*Még csak szürkül az ég alja, a nap még nem aranyozta be a horizontot. Időben vannak még. Talán Naraekh nálánál jobban állja a napvilágot, ő azonban amennyire tudja, kerüli, s így is szándékszik tenni a jövőben is.
Ahogy beérnek a méretes kőépítmények gyűrűjébe, tekintete egyre serényebben jár. Sosem látott még ekkora felszíni várost. Még le is nyűgözi a maga sajátos módján. Elvégre idehordani ezt a rengeteg követ... Nem lehetett kis feladat. Odalenn a mélyben egész palotákat vájnak ki sziklából. De hogy felhordják a felszínre és ott húzzák fel? Morbid ötlet, de úgy tűnik, gyakorlatba átültetve működik.
Naraekh szavaira csak révetegen bólint. Ő is hasonlóképp képzeli üdvözlését. Bizonyára óriási tisztelettel viseltetnek majd pirtianesi rokonuk iránt, ki egész idáig jött. És ha terveznek is valamit az artheniori Dwirinthalenek - amit néhányan sejteni vélnek odahaza - az ő jelenléte minden bizonnyal letöri szarvukat.*
-Jól mondod. *Kelletlenül csúszik le a nyeregből, hogy innen kantáron vezesse a fekete mént. Közel járnak már. Majd minden ablak sötét itt, ám a Pegazus fogadóból barátságos fény terjeng ki az ablakokon.*
-Hogy? Persze. Ostobák. Réges-régen megrohanták a várost az orkok utolsó szövetsége, és el is foglalták egy rövid ideig. De ezek az emberek semmiből sem tanulnak. *Félresöpri éjfekete fürtjeit, majd a lányra emeli a tekintetét. Ma nem adott neki okot arra, hogy komolyabban is fenyítse, ez pedig nem teljesen van ínyére.*
-Gyere ide. *Nem várja meg, míg amaz mozdul, ő lép oda hozzá.*
-Sötétben egészen úgy nézel ki, mint egy valamirevaló nőstény. *Fürkészi egy darabig, majd szabad kezével finoman fésül bele a fehér hajzuhatagba, miközben nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait. A tudat, hogy azt tesz egy nemes ház sarjával, amit csak kíván, mindig meghozza az étvágyát. Nemigen van hímeknek része ilyesmiben. A nálánál egyébként idősebb Nazdyr utód bélyege azonban sorsának pecsétje is egyben; a szerencse pedig úgy fordult, hogy ő élhet most vele. Volt alkalma alaposan körbejárni már lehetőségeit az ide úton, s kevés dolog maradt, mit nem tett meg a nősténnyel. Mindezt legnagyobb megelégedésére. Végül elfintorodva lép hátra a gyöngéd mozdulatból.*
-Bűzlesz. Erről pedig eszembe jut, hogy valószínűleg én is. Helyezd el a lovat és gyere utánam a fogadóba. És siess!
*Még csak szürkül az ég alja, a nap még nem aranyozta be a horizontot. Időben vannak még. Talán Naraekh nálánál jobban állja a napvilágot, ő azonban amennyire tudja, kerüli, s így is szándékszik tenni a jövőben is.
Ahogy beérnek a méretes kőépítmények gyűrűjébe, tekintete egyre serényebben jár. Sosem látott még ekkora felszíni várost. Még le is nyűgözi a maga sajátos módján. Elvégre idehordani ezt a rengeteg követ... Nem lehetett kis feladat. Odalenn a mélyben egész palotákat vájnak ki sziklából. De hogy felhordják a felszínre és ott húzzák fel? Morbid ötlet, de úgy tűnik, gyakorlatba átültetve működik.
Naraekh szavaira csak révetegen bólint. Ő is hasonlóképp képzeli üdvözlését. Bizonyára óriási tisztelettel viseltetnek majd pirtianesi rokonuk iránt, ki egész idáig jött. És ha terveznek is valamit az artheniori Dwirinthalenek - amit néhányan sejteni vélnek odahaza - az ő jelenléte minden bizonnyal letöri szarvukat.*
-Jól mondod. *Kelletlenül csúszik le a nyeregből, hogy innen kantáron vezesse a fekete mént. Közel járnak már. Majd minden ablak sötét itt, ám a Pegazus fogadóból barátságos fény terjeng ki az ablakokon.*
-Hogy? Persze. Ostobák. Réges-régen megrohanták a várost az orkok utolsó szövetsége, és el is foglalták egy rövid ideig. De ezek az emberek semmiből sem tanulnak. *Félresöpri éjfekete fürtjeit, majd a lányra emeli a tekintetét. Ma nem adott neki okot arra, hogy komolyabban is fenyítse, ez pedig nem teljesen van ínyére.*
-Gyere ide. *Nem várja meg, míg amaz mozdul, ő lép oda hozzá.*
-Sötétben egészen úgy nézel ki, mint egy valamirevaló nőstény. *Fürkészi egy darabig, majd szabad kezével finoman fésül bele a fehér hajzuhatagba, miközben nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait. A tudat, hogy azt tesz egy nemes ház sarjával, amit csak kíván, mindig meghozza az étvágyát. Nemigen van hímeknek része ilyesmiben. A nálánál egyébként idősebb Nazdyr utód bélyege azonban sorsának pecsétje is egyben; a szerencse pedig úgy fordult, hogy ő élhet most vele. Volt alkalma alaposan körbejárni már lehetőségeit az ide úton, s kevés dolog maradt, mit nem tett meg a nősténnyel. Mindezt legnagyobb megelégedésére. Végül elfintorodva lép hátra a gyöngéd mozdulatból.*
-Bűzlesz. Erről pedig eszembe jut, hogy valószínűleg én is. Helyezd el a lovat és gyere utánam a fogadóba. És siess!
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 23:41:11
Üzenet elküldve: 2023-10-31 23:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* Érdeklődve figyeli a lányt, aki meglehetősen lassan reagál rá. Nem érez alkoholszagot körülötte, így feltételezi, hogy csak nagyon kimerült. ~ Vagy pedig sok volt a réti ármány. ~ Mindenesetre Yvon nem ítélkezik, legfeljebb azt sajnálja, hogy ő nem kapott belőle.
A lány látszólag kezd ébredezni, de azért ilyen állapotban nem hagyná magára. Egy csipetnyi cinizmussal a hangjában válaszol. *
– Micsoda véletlen, én is pont egy ilyen helyet kerestem! A negyed mélyén van egy pár jónevű fogadó, mint a Félszemű Csiga vagy a Piás Patkány… Habár, ami a fejedet illeti, szerintem jobban jársz a Pegazussal. * Elmutat a főtérről nyíló, még éjjel is meleg fényt árasztó felé, majd kicsit nagyzolva megveregeti a zsebét. Az aranypénzek jól hallhatóan csilingelnek nadrágja zsebében. *
– Nem a legolcsóbb hely, de megbízható. A kocsmáros valami városi tanácsos is egyben, szóval jó kapcsolatai lehetnek. Senkinek nem érdeke kikezdeni vele. * Hagy egy levegővételnyi szünetet, hogy a kimerültnek látszó lány is tudja követni. *
– Ami engem illet, késő estig maradtam segíteni a műhelyben, cserébe holnap szabadnapom lesz – így a ma éjjelt hasznosan szeretném tölteni. ~ Eddig egész jól állok. ~
* Fél lábbal már el is indul a fogadó felé, de még visszanéz Maira, miközben egyik kezével a tarkóját kezdi el vakarni. *
– Persze, ha a Félszemű Csiga szimpatikusabb, oda is szívesen elkísérlek, Mai. * Szája sarkában apró vigyor kezd körvonalozódni, amíg várja a lány döntését. *
* Érdeklődve figyeli a lányt, aki meglehetősen lassan reagál rá. Nem érez alkoholszagot körülötte, így feltételezi, hogy csak nagyon kimerült. ~ Vagy pedig sok volt a réti ármány. ~ Mindenesetre Yvon nem ítélkezik, legfeljebb azt sajnálja, hogy ő nem kapott belőle.
A lány látszólag kezd ébredezni, de azért ilyen állapotban nem hagyná magára. Egy csipetnyi cinizmussal a hangjában válaszol. *
– Micsoda véletlen, én is pont egy ilyen helyet kerestem! A negyed mélyén van egy pár jónevű fogadó, mint a Félszemű Csiga vagy a Piás Patkány… Habár, ami a fejedet illeti, szerintem jobban jársz a Pegazussal. * Elmutat a főtérről nyíló, még éjjel is meleg fényt árasztó felé, majd kicsit nagyzolva megveregeti a zsebét. Az aranypénzek jól hallhatóan csilingelnek nadrágja zsebében. *
– Nem a legolcsóbb hely, de megbízható. A kocsmáros valami városi tanácsos is egyben, szóval jó kapcsolatai lehetnek. Senkinek nem érdeke kikezdeni vele. * Hagy egy levegővételnyi szünetet, hogy a kimerültnek látszó lány is tudja követni. *
– Ami engem illet, késő estig maradtam segíteni a műhelyben, cserébe holnap szabadnapom lesz – így a ma éjjelt hasznosan szeretném tölteni. ~ Eddig egész jól állok. ~
* Fél lábbal már el is indul a fogadó felé, de még visszanéz Maira, miközben egyik kezével a tarkóját kezdi el vakarni. *
– Persze, ha a Félszemű Csiga szimpatikusabb, oda is szívesen elkísérlek, Mai. * Szája sarkában apró vigyor kezd körvonalozódni, amíg várja a lány döntését. *
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 22:04:23
Üzenet elküldve: 2023-10-31 22:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Természetesen a legártalmatlanabb bóknak szánt megjegyzésébe is beleköt a mélységi hím, de ezt nem csak nem veszi a szívére, de bölcsebbnek látja, ha nemes egyszerűséggel elengedi füle mellett. Enélkül is akad éppen elég baj, ami miatt aggódhat, például Yaremoor hirtelen fellobbanó dühe, aminek - most is mint mindig - ő a célpontja.*
- Botor megjegyzés volt, sajnálom.
*Egyébként lesütné tekintetét, mint általában, ám így hátrafeszített fejjel rákényszerül arra, hogy fajtársa szigorú íriszeibe bámuljon.*
- Nem, természetesen nem kell. Tudom hol a helyem.
*Ennek ellenére időnként úgy kell tennie, mintha ezt időről időre mégis elfelejtette volna. Pirtianes a rend városa, ennek ellenére a végtelen engedelmességet sem kedvelik ott, ahhoz túl szórakoztató időtöltés a méltatlanok megleckéztetése. A végtelen engedelmesség egyébként is a gyengeség jele, a gyengék pedig igen hamar kihullanak, általában nem önként.
Kevéssel megússza, ezt elégedetten tapasztalja, a későbbi bókja végül célt ér, addig pedig nyugalma van, amíg Yaremoor ennek hatása alatt cseverészik kísérőjükkel. Ez idő alatt megint van ideje pihenni, bár egy kicsit ekkor is készenlétben van, s éberen fürkészi a reakciókat.
Szomorúan veszi tudomásul Morelnä távozását, nem csupán azért, mert innen kutyagolhat, hanem mert ezt követően neki kell valahogy szórakoztatnia mélységi társát, amihez nem sok kedve van.*
- Rendben.
*Biccentve nyomatékosítja, hogy megértette a parancsot. Fél pár cipője továbbra is hiányzik, de a másiktól nem válik meg, legalább ezzel is kíméli egyik talpát az éles kövektől és a fagyos földtől.
Az első pár métert kissé kapkodva teszi meg, majd sikerül felvennie a ló ritmusát, ezt követően pedig könnyen képes tartani a tempót, még így kimerülten is.*
- Tényleg? Jaj de örülök!
*Feleli tetetett örömmel, s azt jótékonyan nem részletezi, hogy a kijelentés melyik része miatt örvendezik. Természetesen elsősorban azért könnyebbül meg, mert ő is rendbe szedheti magát, akkor is ha maradék vízzel, de a mosdatás is a fésülgetéshez hasonlóan egy igen hálás feladat, amivel megbízhatják őt.
A földutat kövezett váltja fel, s bár nehezen de figyel a mélységi hím szavaira.*
- Ha épségben is vannak a kedves rokonok, akkor is biztosan sok mindennel segíthet nekik a talpra állásukhoz. Hálájuk és örömük örökké üldözni fogja a déli vizektől a pirtianesi bércekig.
*Nehezére esik, hogy ne vegye alaposan szemügyre környezetüket és az itt élőket. Az épületek közel sem tűnnek olyan masszívnak, de nem is oly barátságtalanok.*
- Egy város falak nélkül... milyen szokatlan. Mit gondolsz erről?
*Természetesen a legártalmatlanabb bóknak szánt megjegyzésébe is beleköt a mélységi hím, de ezt nem csak nem veszi a szívére, de bölcsebbnek látja, ha nemes egyszerűséggel elengedi füle mellett. Enélkül is akad éppen elég baj, ami miatt aggódhat, például Yaremoor hirtelen fellobbanó dühe, aminek - most is mint mindig - ő a célpontja.*
- Botor megjegyzés volt, sajnálom.
*Egyébként lesütné tekintetét, mint általában, ám így hátrafeszített fejjel rákényszerül arra, hogy fajtársa szigorú íriszeibe bámuljon.*
- Nem, természetesen nem kell. Tudom hol a helyem.
*Ennek ellenére időnként úgy kell tennie, mintha ezt időről időre mégis elfelejtette volna. Pirtianes a rend városa, ennek ellenére a végtelen engedelmességet sem kedvelik ott, ahhoz túl szórakoztató időtöltés a méltatlanok megleckéztetése. A végtelen engedelmesség egyébként is a gyengeség jele, a gyengék pedig igen hamar kihullanak, általában nem önként.
Kevéssel megússza, ezt elégedetten tapasztalja, a későbbi bókja végül célt ér, addig pedig nyugalma van, amíg Yaremoor ennek hatása alatt cseverészik kísérőjükkel. Ez idő alatt megint van ideje pihenni, bár egy kicsit ekkor is készenlétben van, s éberen fürkészi a reakciókat.
Szomorúan veszi tudomásul Morelnä távozását, nem csupán azért, mert innen kutyagolhat, hanem mert ezt követően neki kell valahogy szórakoztatnia mélységi társát, amihez nem sok kedve van.*
- Rendben.
*Biccentve nyomatékosítja, hogy megértette a parancsot. Fél pár cipője továbbra is hiányzik, de a másiktól nem válik meg, legalább ezzel is kíméli egyik talpát az éles kövektől és a fagyos földtől.
Az első pár métert kissé kapkodva teszi meg, majd sikerül felvennie a ló ritmusát, ezt követően pedig könnyen képes tartani a tempót, még így kimerülten is.*
- Tényleg? Jaj de örülök!
*Feleli tetetett örömmel, s azt jótékonyan nem részletezi, hogy a kijelentés melyik része miatt örvendezik. Természetesen elsősorban azért könnyebbül meg, mert ő is rendbe szedheti magát, akkor is ha maradék vízzel, de a mosdatás is a fésülgetéshez hasonlóan egy igen hálás feladat, amivel megbízhatják őt.
A földutat kövezett váltja fel, s bár nehezen de figyel a mélységi hím szavaira.*
- Ha épségben is vannak a kedves rokonok, akkor is biztosan sok mindennel segíthet nekik a talpra állásukhoz. Hálájuk és örömük örökké üldözni fogja a déli vizektől a pirtianesi bércekig.
*Nehezére esik, hogy ne vegye alaposan szemügyre környezetüket és az itt élőket. Az épületek közel sem tűnnek olyan masszívnak, de nem is oly barátságtalanok.*
- Egy város falak nélkül... milyen szokatlan. Mit gondolsz erről?
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:38:39
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
*Nem a nap legmelegebb pontján ért ide, kissé megborzolja a hűvös szél a haját, viszont libabőrzeni sincs ereje. Jégkék szemével csak mered maga elé, testtartása merev. Gerince olyan egyenes, mint a nyíl, még úgy is, hogy könyökével a combján támaszkodik, s tenyerébe temeti homlokát, mintha vissza akarná nyomni fejébe a gondolatokat. Mint egy kis szobor, a nemsokára letörik róla valami fajtából.
Hirtelen néhány lépésre lesz figyelmes, aztán bár kicsit lelassulva éli meg a történéseket, a lépésekhez hang is társul, na meg valami érzés, mintha közel lépett volna valaki. Érdekes színház ez, mintha kívülről nézné magukat, pedig csak egy pillanatra úgy tűnik elbóbiskolt nyitott szemmel.*
- Rendben? Rendben.
*Vesz egy mély levegőt és egyenesedik fel, mintha az elmúlt percben nem lett volna világos bárki számára, hogy fogalma sincs mi zajlik körülötte. Ahogy kifújja a levegőt, mintha térne vissza belé az élet.*
-Felmelegíteném magam egy pohárkával. És aludnék. Van itt erre alkalmas hely, ahol ha reggel felébredek még megvan a fej a nyakamon?
*Vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mi lesz a válasz. Azon őszintén csodálkozik, hogy néhány mondatot el tudott mondani.*
-Mai vagyok, Yvon. Te miben sántikálsz ilyen későn...? Vagy korán? *Az utolsó mondat kissé elhal a szájából, őszintén nem tudja, hogy a hajnalhoz mennyire van közel.*
*Nem a nap legmelegebb pontján ért ide, kissé megborzolja a hűvös szél a haját, viszont libabőrzeni sincs ereje. Jégkék szemével csak mered maga elé, testtartása merev. Gerince olyan egyenes, mint a nyíl, még úgy is, hogy könyökével a combján támaszkodik, s tenyerébe temeti homlokát, mintha vissza akarná nyomni fejébe a gondolatokat. Mint egy kis szobor, a nemsokára letörik róla valami fajtából.
Hirtelen néhány lépésre lesz figyelmes, aztán bár kicsit lelassulva éli meg a történéseket, a lépésekhez hang is társul, na meg valami érzés, mintha közel lépett volna valaki. Érdekes színház ez, mintha kívülről nézné magukat, pedig csak egy pillanatra úgy tűnik elbóbiskolt nyitott szemmel.*
- Rendben? Rendben.
*Vesz egy mély levegőt és egyenesedik fel, mintha az elmúlt percben nem lett volna világos bárki számára, hogy fogalma sincs mi zajlik körülötte. Ahogy kifújja a levegőt, mintha térne vissza belé az élet.*
-Felmelegíteném magam egy pohárkával. És aludnék. Van itt erre alkalmas hely, ahol ha reggel felébredek még megvan a fej a nyakamon?
*Vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mi lesz a válasz. Azon őszintén csodálkozik, hogy néhány mondatot el tudott mondani.*
-Mai vagyok, Yvon. Te miben sántikálsz ilyen későn...? Vagy korán? *Az utolsó mondat kissé elhal a szájából, őszintén nem tudja, hogy a hajnalhoz mennyire van közel.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:04:14
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
* A polgárnegyed felől érkező fiúnak messziről szemet szúr, hogy van valaki a főtéren. Ez önmagában nem nagy meglepetés, elég népes ez a város, hogy ketten is idetévedjenek. Kicsit közelebb érve már azt is biztosra veszi, hogy egy lány ül a szökőkút mellett. Nyugodtan sétál oda hozzá, megáll úgy két méterre tőle és megpróbálja értelmezni a jelenetet. A lány nem tűnik sérültnek, legfeljebb kimerültnek. De azért jobb szeretne biztosra menni. *
– Minden rendben? Mit keresel itt az éjszaka közepén? * Persze számít rá, hogy ezt a kérdést visszakapja majd, de addig is megejt egy bemutatkozást is. *
– Egyébként Yvon vagyok, téged hogy hívnak?
* A polgárnegyed felől érkező fiúnak messziről szemet szúr, hogy van valaki a főtéren. Ez önmagában nem nagy meglepetés, elég népes ez a város, hogy ketten is idetévedjenek. Kicsit közelebb érve már azt is biztosra veszi, hogy egy lány ül a szökőkút mellett. Nyugodtan sétál oda hozzá, megáll úgy két méterre tőle és megpróbálja értelmezni a jelenetet. A lány nem tűnik sérültnek, legfeljebb kimerültnek. De azért jobb szeretne biztosra menni. *
– Minden rendben? Mit keresel itt az éjszaka közepén? * Persze számít rá, hogy ezt a kérdést visszakapja majd, de addig is megejt egy bemutatkozást is. *
– Egyébként Yvon vagyok, téged hogy hívnak?
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 09:53:39
Üzenet elküldve: 2023-10-31 09:53:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés//
~Na végre...~
* Az éjszaka sötét, és még szinte kirajzolódni sem látszik az éppen közeledő alak, aki - bár nem mutatja - utolsó erejét használja fel arra, hogy a falak nélküli városba lépjen.
Szemeit kissé erőltetni kell, hogy a halovány fényeket követve írisze belássa a teret, amire érkezett.
Jobb láb előre, aztán követi a bal, jobb láb előre, megint bal... csak megpihenni szeretne, nem azon gondolkodni, hogy hogyan kell koordinálnia a mozgását, hogy ne essen, vagy épp aludjon el menet közben. De már csak pár méter.
Díszes kőpad, közel egy csobogó szökőkúthoz. Mi legyen az első? Igyon, vagy leüljön végre. Nem olyan nehéz ez, de a több napnyi bolyongás, lova elvesztése kissé több volt annál, mit elbír a teste, lelke.
Fáradt, olyan mérhetetlenül fáradt.
A szökőkút csobogását hallgatja, ahogy közelít, s már tudja: megvan a nyertes. Sötét ajkai finom mosolyra húzódnak, szinte új életre kel pár másodperc alatt a torkán lecsorgó víz üdítő gondolatára. Mások a szerelmükhöz sietnek így, egy fárasztó munkával teli nap után.
Kissé poros kezét kitárja, belemeríti a vízbe, és egy percre újra azt érzi, hogy él. Minden sejtjét átjárja a remény, mintha mágikus vízzel érintkezne bőre. Finom tölcsért formál apró kacsóiból, majd a még mindig mosolygó ajkaihoz emeli a nedűből az első kortynyi életet.
Egy pillanatra mindent elfelejt, ami történt vele ez idáig. A második korttyal pedig ő maga is el akar űzni mindent, amit hátrahagyott.
Valami új vár rá, valami nehéz, valami ismeretlen, de mégis kecsegtető. Illúzió ez talán, de nem hajlandó rémültnek lenni, új reménység az, ahová érkezett.
Miután szomja oltódott egy fogadó fényeit látja meg, ha szeme nem csal, de egy kicsit le kell ülnie a díszes kőpadok egyikére, hogy elhiggye: megérkezett. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.31 10:03:30
~Na végre...~
* Az éjszaka sötét, és még szinte kirajzolódni sem látszik az éppen közeledő alak, aki - bár nem mutatja - utolsó erejét használja fel arra, hogy a falak nélküli városba lépjen.
Szemeit kissé erőltetni kell, hogy a halovány fényeket követve írisze belássa a teret, amire érkezett.
Jobb láb előre, aztán követi a bal, jobb láb előre, megint bal... csak megpihenni szeretne, nem azon gondolkodni, hogy hogyan kell koordinálnia a mozgását, hogy ne essen, vagy épp aludjon el menet közben. De már csak pár méter.
Díszes kőpad, közel egy csobogó szökőkúthoz. Mi legyen az első? Igyon, vagy leüljön végre. Nem olyan nehéz ez, de a több napnyi bolyongás, lova elvesztése kissé több volt annál, mit elbír a teste, lelke.
Fáradt, olyan mérhetetlenül fáradt.
A szökőkút csobogását hallgatja, ahogy közelít, s már tudja: megvan a nyertes. Sötét ajkai finom mosolyra húzódnak, szinte új életre kel pár másodperc alatt a torkán lecsorgó víz üdítő gondolatára. Mások a szerelmükhöz sietnek így, egy fárasztó munkával teli nap után.
Kissé poros kezét kitárja, belemeríti a vízbe, és egy percre újra azt érzi, hogy él. Minden sejtjét átjárja a remény, mintha mágikus vízzel érintkezne bőre. Finom tölcsért formál apró kacsóiból, majd a még mindig mosolygó ajkaihoz emeli a nedűből az első kortynyi életet.
Egy pillanatra mindent elfelejt, ami történt vele ez idáig. A második korttyal pedig ő maga is el akar űzni mindent, amit hátrahagyott.
Valami új vár rá, valami nehéz, valami ismeretlen, de mégis kecsegtető. Illúzió ez talán, de nem hajlandó rémültnek lenni, új reménység az, ahová érkezett.
Miután szomja oltódott egy fogadó fényeit látja meg, ha szeme nem csal, de egy kicsit le kell ülnie a díszes kőpadok egyikére, hogy elhiggye: megérkezett. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.31 10:03:30
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-26 18:31:43
Üzenet elküldve: 2023-10-26 18:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Már korán sötétedik és igazán hűvös is tud lenni. A levegőben olyasféle illat áramlik, ami Gwydiont már inkább a télre emlékezteti. Hideg-és füstszag. Mélyet szippant az egyvelegből, majd kifújja, de a lehelete még nem hagy nyomot.
A lemenő nap és a nyirkos idő a legtöbb városlakót bezavarta a házába. Egy rogyadozó ősz törpuraság a fogadó felé veszi az irányt. Az eső nem kedvez a sajgó ízületeknek.
Nem úgy a mohaféleknek.
A félvér halkan megközelíti a főtér híres-nevezetes szökőkútját, ami most is rendületlenül árasztja magából a vizet. Egy fonott kosarat és egy vödröt hordoz magával, amit nesztelenül a macskakőre helyez.
Észbekap, és kese fejére rántja a csuklyát. Még a végén lebuktatja őt a félsötétben derengő fehérsége. Figyelmesen körbepillant, majd amennyiben nem lát zavaró személyeket, fürgén munkához lát.
Egy kis agyaggal kevert föld a vödörből. Egy kis moha. Még egy kis sár.
Némán és szélsebesen munkálkodik. Nem fél bepiszkolni a kezét, bár a nedves hideg egészen bekúszik a köpönyege alá. A kút medencéjének réseibe ügyesen beletömködi a mohadarabkákat, majd egy kevés agyaggal odatapasztja őket. Ellenálló, szívós növényke. Nem lesz velük gond.
Gwydion ízlésének egy kissé túl sok itt a kő. Olyan kopár és élettelen. Nem volt más választása. Ideje volt egy kis életet lehelni belé. A kút sosem fogy ki és sosem fagy be. Tökéletes a növénykéi számára.
Csuklóig sarasan hátrál két lépest, és hunyorogva próbálja kivenni a rusztikus gondatlansággal elrendezett mohapárnák sziluettjét. Nem kevés büszkeséget érez. Gyönyörködés közben véletlenül egy kevés agyagot ken az állára, de sebaj.
A kosárra pillant. Van még bőven moha, amivel kezdhetne még valamit. *
* Már korán sötétedik és igazán hűvös is tud lenni. A levegőben olyasféle illat áramlik, ami Gwydiont már inkább a télre emlékezteti. Hideg-és füstszag. Mélyet szippant az egyvelegből, majd kifújja, de a lehelete még nem hagy nyomot.
A lemenő nap és a nyirkos idő a legtöbb városlakót bezavarta a házába. Egy rogyadozó ősz törpuraság a fogadó felé veszi az irányt. Az eső nem kedvez a sajgó ízületeknek.
Nem úgy a mohaféleknek.
A félvér halkan megközelíti a főtér híres-nevezetes szökőkútját, ami most is rendületlenül árasztja magából a vizet. Egy fonott kosarat és egy vödröt hordoz magával, amit nesztelenül a macskakőre helyez.
Észbekap, és kese fejére rántja a csuklyát. Még a végén lebuktatja őt a félsötétben derengő fehérsége. Figyelmesen körbepillant, majd amennyiben nem lát zavaró személyeket, fürgén munkához lát.
Egy kis agyaggal kevert föld a vödörből. Egy kis moha. Még egy kis sár.
Némán és szélsebesen munkálkodik. Nem fél bepiszkolni a kezét, bár a nedves hideg egészen bekúszik a köpönyege alá. A kút medencéjének réseibe ügyesen beletömködi a mohadarabkákat, majd egy kevés agyaggal odatapasztja őket. Ellenálló, szívós növényke. Nem lesz velük gond.
Gwydion ízlésének egy kissé túl sok itt a kő. Olyan kopár és élettelen. Nem volt más választása. Ideje volt egy kis életet lehelni belé. A kút sosem fogy ki és sosem fagy be. Tökéletes a növénykéi számára.
Csuklóig sarasan hátrál két lépest, és hunyorogva próbálja kivenni a rusztikus gondatlansággal elrendezett mohapárnák sziluettjét. Nem kevés büszkeséget érez. Gyönyörködés közben véletlenül egy kevés agyagot ken az állára, de sebaj.
A kosárra pillant. Van még bőven moha, amivel kezdhetne még valamit. *
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:50:14
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:50:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú, gyaloglással teli nap vége felé éri el Artheniort. A holdak már láthatóak az égen, de az éj még nem borította teljesen sötétjébe a várost. Wyk komótosan és kissé megfáradtan lépdel a főtéren. Tekintete ide-oda pattog. Próbál mindent alaposan megnézni, ami a szemei elé kerül. Érdeklődését elsőként a szökőkút kelti fel. Mellé sétál, majd lassú mozdulatokkal megmossa a kezeit, végül az arcát is. Rengeteget hallott már erről a helyről. Még nagyon messze innen is sokat beszélnek a levegő híres városáról. Bár az elf még nem sokat látott belőle, egyelőre nem is sikerült lenyűgöznie. Ám mindent a maga idejében. Jelen pillanatban az számít, hogy sikerült elérnie a mára tervezett úti célját. Már csak egy fogadót kell találnia, ahol megszabadulhat az út porától. Végre valami meleg étellel tömheti tele magát és sört ihat mielőtt egy puha ágyban pihenné ki a fáradalmait. Mondjuk a megcsappant erszénye nem igazán mesél ilyen könnyelmű költekezésről. Ellenben Wyk az a fajta növény, ami a jég hátán is kihajt. Talál majd munkát, amivel feltöltheti a zsebeit és készleteit is. De ez legyen a holnap gondja! Most inkább a nyakába veszi a várost, ma még egyszer utoljára, hogy megkeresse azt a fogadót, ami minden jelenlegi vágyát kielégíti. Mennyire lehet ez nehéz?*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:15:44
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:15:44
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fallan lassan lépked Arthenior főterén, a város szívében. A tér levegője olyan friss és tiszta, mintha az egész város egy erdő közepén lenne. Minden lépésnél rezonálnak csizmái kopogásai a kövezeten, de a tér vibrálása mégis olyan, mintha az egész város egyetlen élő lény lenne. A városfalak hiánya elsőre meglepi, de egy megkönnyebbülés hullámzik végig rajta. A város nyitott és barátságos, olyan hely, ahol az emberek és a különböző lények békében élhetnek együtt. Legalább is ez az első benyomása. Ahogy körbenéz, egy különleges szökőkútba botlik. A víz annyira tiszta, hogy az egész tér tükröződik benne. Egy pillanatra megáll, és a szökőkút vízesésének csobogását hallgatja. Gondolatai egy régi emlékhez repítik, egy másik szökőkúthoz, ahol gyermekként játszott. A főtéren található kőpadok közül egy különösen hívogató. Az egyik pad lábánál egy különös ábra van. Elmereng rajta egy pillanatig, és gondolatai elkalandoznak. Leül, és a napon melegedve egy pillanatra elmerül a csendben. A tér egyik oldalán egy nagy márványoszlop áll. Elbeszélések szerint egy hősnek állítottak, aki egyedül védte meg a várost egy orkokból álló hadseregtől. Ahogy a márványoszlopot nézi, elgondolkodik a legendákon és mit jelentenek az emberek számára. Egy kis mosoly jelenik meg az arcán, ahogy az orkokat látja, ahogy sétálnak, vásárolnak, és élvezik a napot. Egy olyan világ képe rajzolódik el előtte, ahol minden faj képes békében élni, elviekben. De a béke sosem tart örökké, és Fallan jól tudja ezt. Egy fejvadászként mindig készen áll a következő megbízásra. Tudja, hogy a keresett személy ebben a városban van. Mély lélegzetet vesz, és feláll. A főtéren keresztül sétálva lassan távozik a szökőkúttól. Ahogy halad, minden lépésnél érzi a város pulzálását, a történelem súlyát és a jövő ígéretét. Miközben a főtéren sétál, észrevesz egy idős embert, aki egy padon ül és egy régi könyvet olvas. A könyv borítója és lapjai régiek és kopottak, de az ember szemei ragyognak, ahogy olvas. Fallan odalép hozzá és rövid beszélgetésbe elegyedik vele. Az ember elmeséli neki a város történetét, a régi hősökről és csatákról, amelyek formálták Arthenior sorsát. Ez a rövid találkozás mély benyomást tesz rá. Ahogy továbbhalad, észreveszi az emberek arcain az elégedettséget és békét. A gyermekek nevetnek és futkároznak, az emberek beszélgetnek, és mindennapi tevékenységeiket végzik. Egy pillanatra megáll és felnéz az égre. A nap sugarai áthatják a fák lombját és aranyfénybe borítják a teret. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy Artheniorban valami különleges varázslat rejtőzik. De ahogy a nap tovább halad az égen, Fallan is tovább lép. Tudja, hogy a város tele van kihívásokkal és kalandokkal, és készen áll arra, hogy felfedezze őket. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy bármi lehetséges ebben a csodálatos városban. Valamilyen lakónegyed felé viszi a lábja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1890-1909