Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:23:40
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:23:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
*Érdekes kis helyzet ez, amiben most benne vannak. Egy sötét, dohos sikátorban állnak farkasszemet nézve és mindkettőjük összes izma akár az íj húrja, szinte pattanásig feszülve. Múgen kimérten szedi a levegőt, homlokráncolva, szemöldök-összevonva nézi a lányt aki...*
~HE? Mi a fenét csinál ez meg?~
*Lehet egy pillanatra a száját is eltátja, annyi azonban bizonyos, hogy egyet hátralép még, annyira meglepődik.*
- Ööö...
*Nyög fel félhangosan megrökönyödésében és egy halk nevetés-szerű hangfoszlány is felszakad mellkasából. Ilyen váltásra nem számított. Hamarabb nézte volna ki a lányból, hogy megpróbálja elcsábítani (ami, ha végigtekint a lányon, nem lenne első látásra olyan hamar elvetendő ötlet), mint hogy ilyen "kislányosra" vegye a figurát. Csupán a hosszú évek tapasztalata miatt motoszkál ott továbbra is az a hangocska, hogy ez bizony csak egy csel. Rengeteg helyzetből mentette már ki ez a kis cincogó nesz.*
~Vesszek el, ha értem...~
*Vonásait újra megacélozza és bizalmatlanul nézi pár másodpercnyi ideig a lányt. Figyeli, ahogy ujjaival fésüli a Pókhálószín hajzuhatagot, ahogy kis hebrencs módjára próbálja elterelni figyelmét erről az érdekes, de egyelőre igen feszült helyzetről.*
- Úgy nézek ki szerinted, mint aki használ egyáltalán olyan fésűt?
*Kérdezi mosolyogva és bal keze mutató ujjával loboncára mutat. De hogy mi készteti mosolyra? Talán a lány stílusa, vagy a helyzet komikuma. Egyre megy.*
- És halgerinc sincs nálam... ha lenne, már nem lenne... Valószínűleg elrágtam volna... magamban.
*Hangsúlyozza ki mondandóját az ételre vonatkozólag, de már abban a pillanatban meg is esik kérges szíve a lányon.*
~_NEM!_ Ez az ártatlan tekintet csak elterelés... Amint alkalma le, monyon rúg és elmetszi a torkom...~
*Tekintete újra végigsiklik a lány egész lényén. Picit elhúzza a száját, mikor megszólal.*
- Látom, te is le vagy gatyásodva.
*Egyelőre ennyi jött ki a torkán, míg a lány szemeit fürkészi, de akaratlanul is újra és újra a hajára téved tekintete.*
- A hajad... olyan, mint a pókháló. Szép...
*Na igen... van amikor harapófogóval nem lehet belőle előcsikarni egyetlen hangfoszlányt sem... aztán van, amikor pedig minden botorság kiszalad rajta.*
~HOGY MONDHATTÁL ILYET???~
*Érdekes kis helyzet ez, amiben most benne vannak. Egy sötét, dohos sikátorban állnak farkasszemet nézve és mindkettőjük összes izma akár az íj húrja, szinte pattanásig feszülve. Múgen kimérten szedi a levegőt, homlokráncolva, szemöldök-összevonva nézi a lányt aki...*
~HE? Mi a fenét csinál ez meg?~
*Lehet egy pillanatra a száját is eltátja, annyi azonban bizonyos, hogy egyet hátralép még, annyira meglepődik.*
- Ööö...
*Nyög fel félhangosan megrökönyödésében és egy halk nevetés-szerű hangfoszlány is felszakad mellkasából. Ilyen váltásra nem számított. Hamarabb nézte volna ki a lányból, hogy megpróbálja elcsábítani (ami, ha végigtekint a lányon, nem lenne első látásra olyan hamar elvetendő ötlet), mint hogy ilyen "kislányosra" vegye a figurát. Csupán a hosszú évek tapasztalata miatt motoszkál ott továbbra is az a hangocska, hogy ez bizony csak egy csel. Rengeteg helyzetből mentette már ki ez a kis cincogó nesz.*
~Vesszek el, ha értem...~
*Vonásait újra megacélozza és bizalmatlanul nézi pár másodpercnyi ideig a lányt. Figyeli, ahogy ujjaival fésüli a Pókhálószín hajzuhatagot, ahogy kis hebrencs módjára próbálja elterelni figyelmét erről az érdekes, de egyelőre igen feszült helyzetről.*
- Úgy nézek ki szerinted, mint aki használ egyáltalán olyan fésűt?
*Kérdezi mosolyogva és bal keze mutató ujjával loboncára mutat. De hogy mi készteti mosolyra? Talán a lány stílusa, vagy a helyzet komikuma. Egyre megy.*
- És halgerinc sincs nálam... ha lenne, már nem lenne... Valószínűleg elrágtam volna... magamban.
*Hangsúlyozza ki mondandóját az ételre vonatkozólag, de már abban a pillanatban meg is esik kérges szíve a lányon.*
~_NEM!_ Ez az ártatlan tekintet csak elterelés... Amint alkalma le, monyon rúg és elmetszi a torkom...~
*Tekintete újra végigsiklik a lány egész lényén. Picit elhúzza a száját, mikor megszólal.*
- Látom, te is le vagy gatyásodva.
*Egyelőre ennyi jött ki a torkán, míg a lány szemeit fürkészi, de akaratlanul is újra és újra a hajára téved tekintete.*
- A hajad... olyan, mint a pókháló. Szép...
*Na igen... van amikor harapófogóval nem lehet belőle előcsikarni egyetlen hangfoszlányt sem... aztán van, amikor pedig minden botorság kiszalad rajta.*
~HOGY MONDHATTÁL ILYET???~
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 21:33:40
Üzenet elküldve: 2014-07-28 21:33:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hajnal első sugarával érkezik meg a városba. Köpenye hátán nyugszik, így láthatóvá téve általában incselkedő, ám most kissé fáradt ábrázatát. A fehér fény egyhangú derengésbe vonja a körülötte lévő épületeket, növényeket és tárgyakat, hogy aztán tündöklő fényárban árasszanak el mindent a csillogó meleg sugarak. A harmat még ott csillog a legtöbb növényen, s a levegő friss illata jólesően áramlik be tüdejébe reggeli áldásként a tűz hónapjainak bűvös adományaként. Egyenletes léptei mellett négy másik láb is vele együtt lépdel, láthatólag sokkal könnyedebben, s a gyorsabb tempóra való készség is érezhető, amint a szürke farkas mancsai a város külső területein koppannak. Szép, hatalmas fejét megrázza és büszke tartása elégedettséggel tölti el az ifjút. Az első házaknál azonban lelassítja lépteit, majd megállva a fenséges példány hátán végigsimít.*
-Most te ne gyere.
*Vakargatja meg füle tövénél az állatot. Legugol elé és az értelmesen csillogó sárga szempárba tekint.*
-Én most körűlnézek egy kicsit a városban. Addig menj el vadászni.
*Érzi, hogy a farkas megérti mit szeretne. Mindig is csodálkozott ezen az adottságon, de az idők során megszokta. Természetessé vált ez a kettejük közötti kapcsolat. Még egyszer végigsimítja a reggeli párától és harmattól nedves szőrzetet, majd feláll és a már messziről kiszúrt főtér felé veszi az irányt. Vállai felett még visszanéz, így láthatja, amint a farkas elkocog a város mellett. Mostmár minden figyelmét az új helyszín kötheti le, minek meglepően tiszta vizű szökőkútjához lépve megmossa arcát, hogy felfrissítse magát egy kicsivel.*
-Most te ne gyere.
*Vakargatja meg füle tövénél az állatot. Legugol elé és az értelmesen csillogó sárga szempárba tekint.*
-Én most körűlnézek egy kicsit a városban. Addig menj el vadászni.
*Érzi, hogy a farkas megérti mit szeretne. Mindig is csodálkozott ezen az adottságon, de az idők során megszokta. Természetessé vált ez a kettejük közötti kapcsolat. Még egyszer végigsimítja a reggeli párától és harmattól nedves szőrzetet, majd feláll és a már messziről kiszúrt főtér felé veszi az irányt. Vállai felett még visszanéz, így láthatja, amint a farkas elkocog a város mellett. Mostmár minden figyelmét az új helyszín kötheti le, minek meglepően tiszta vizű szökőkútjához lépve megmossa arcát, hogy felfrissítse magát egy kicsivel.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:31:40
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:31:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magorit követve//
*A nomád, harcos kísérőivel visszafelé tart a térre, így elhaladnak mellette, de láthatóan nem vették észre. Így egy sanda félmosollyal megrántja a vállát.*
~Úgy tűnik ez jó ötlet volt. Vezetőim is vannak a fogadóig.~
*Továbbra is a nyomukba szegődve lépked és észre se veszi, hogy a követési távolság egyre csökken közötte és az előtte álló kis csoport között. Úgy látszik feleslegesen aggódott,hogy észreveszik mert, úgy tűnik a harcost jelenleg lefoglalja kísérője a szép elf nő személyében. Elégedetten ballag tovább a nyomukban és nagyon reméli nemsokára tényleg célhoz ér a fogadóba.*
*A nomád, harcos kísérőivel visszafelé tart a térre, így elhaladnak mellette, de láthatóan nem vették észre. Így egy sanda félmosollyal megrántja a vállát.*
~Úgy tűnik ez jó ötlet volt. Vezetőim is vannak a fogadóig.~
*Továbbra is a nyomukba szegődve lépked és észre se veszi, hogy a követési távolság egyre csökken közötte és az előtte álló kis csoport között. Úgy látszik feleslegesen aggódott,hogy észreveszik mert, úgy tűnik a harcost jelenleg lefoglalja kísérője a szép elf nő személyében. Elégedetten ballag tovább a nyomukban és nagyon reméli nemsokára tényleg célhoz ér a fogadóba.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:22:52
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:22:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Calia Na Latola, Ninileni Almita//
*Borsovád értelmes nőnek tartja az mágus lányt. Bizony nomádunk is szereti a békét, de amikor a kadúr, aki egy parancsnok, akkor bizony háborúzni kell.*
- Engem csak az vigasztal ilyenkor, hogy ami meghal, vagy megszűnik, annak a helyére valami új jön. Ezt tanították azok a fura tudó emberek. Olyan agyafúrt dolgokat mondanak, de ha belegondolunk tényleg igazuk van. Minden, mindennel összefügg. Én ha kivágok egy fát, akkor madarak és mókusok is meghalnak. Mivel a lakhelye odavész. Na de nem akarok filozofálni, mert sok lesz megint.
*Borsovád, kezet fog a lánnyal. Hatalmas ujjaival körbezárja a finom és törékeny kezet. Magori kellemesen mosolyog a lányra. Érezteti vele, hogy jólesik neki a közelsége.*
- Az én nevem Borsovád Magori. A füves puszta egyik nomádja vagyok. Megjegyezném, maga nagyon is varázslatos.
* Bókol a lánynak és kellemesen mosolyog a bajusza alatt.*
-Természeti kincs? Hát a folyók, a mezők, a termőföld. Nekem ez a kincs. Mindennel felér.
* Nézi a lányt és várja a következő reakciót.*
*Borsovád értelmes nőnek tartja az mágus lányt. Bizony nomádunk is szereti a békét, de amikor a kadúr, aki egy parancsnok, akkor bizony háborúzni kell.*
- Engem csak az vigasztal ilyenkor, hogy ami meghal, vagy megszűnik, annak a helyére valami új jön. Ezt tanították azok a fura tudó emberek. Olyan agyafúrt dolgokat mondanak, de ha belegondolunk tényleg igazuk van. Minden, mindennel összefügg. Én ha kivágok egy fát, akkor madarak és mókusok is meghalnak. Mivel a lakhelye odavész. Na de nem akarok filozofálni, mert sok lesz megint.
*Borsovád, kezet fog a lánnyal. Hatalmas ujjaival körbezárja a finom és törékeny kezet. Magori kellemesen mosolyog a lányra. Érezteti vele, hogy jólesik neki a közelsége.*
- Az én nevem Borsovád Magori. A füves puszta egyik nomádja vagyok. Megjegyezném, maga nagyon is varázslatos.
* Bókol a lánynak és kellemesen mosolyog a bajusza alatt.*
-Természeti kincs? Hát a folyók, a mezők, a termőföld. Nekem ez a kincs. Mindennel felér.
* Nézi a lányt és várja a következő reakciót.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:10:14
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:10:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Látigoniz//
*A fiú nem válaszol rögtön. ~Jobb lenne mást megkérdezni.~ Mire a gondolat végére ér már hangzik is a válasz. Egy pillanatra meglepődik, mikor a fiú felkel. Bár magasabb nála, de koránt sem annyival, mint amire a fiú ülő helyzetéből következtetni lehetett volna. ~Kellemes a hangja és illemtudó.~ Kezdeti kétkedése feloldódik, az első benyomása elegendőnek látszik, hogy gyanakodás nélkül hallgasson rá és kövesse.*
- Köszönöm szépen az ajánlatot, szívesen elfogadom. A nevem Belkeskurd Ahmesagil, de nyugodtan hívj csak Ahmesának. A családom minden tagja így hív. Egyszerűbb és szerintem lányosabb is. Amúgy milyen messze van ez a fogadó? Nem mintha türelmetlen lennék, de ami azt illeti, kicsit elfáradtam, hosszú volt az út. És lehet ott valami meleg ételt rendelni? Már egy jó pár napja nem ettem meleg ételt. De ez van, ha vándorútra adod a fejed. És akkor az éjszakai esőzéseket ne is említsem. Nincs is annál szörnyűbb, mint mikor egy jó adag hideg víz ömlik a nyakadba a legszebb álmod közepén. Még szerencse, hogy a tűz hónapjaiban járunk, különben megnézhetném magam. Legjobb esetben is egy szép kis náthával lennék gazdagabb.
*Észreveszi, hogy megállás nélkül beszél. Szegény fiú felajánlja a segítségét, ő meg lyukat beszél a hasába. Biztos nincs túl jó véleménye róla. Gyorsan elhallgat és maga elé bámul. A szinte hófehér bőrén csak úgy virít a pír, mit a zavara csal oda.*
*A fiú nem válaszol rögtön. ~Jobb lenne mást megkérdezni.~ Mire a gondolat végére ér már hangzik is a válasz. Egy pillanatra meglepődik, mikor a fiú felkel. Bár magasabb nála, de koránt sem annyival, mint amire a fiú ülő helyzetéből következtetni lehetett volna. ~Kellemes a hangja és illemtudó.~ Kezdeti kétkedése feloldódik, az első benyomása elegendőnek látszik, hogy gyanakodás nélkül hallgasson rá és kövesse.*
- Köszönöm szépen az ajánlatot, szívesen elfogadom. A nevem Belkeskurd Ahmesagil, de nyugodtan hívj csak Ahmesának. A családom minden tagja így hív. Egyszerűbb és szerintem lányosabb is. Amúgy milyen messze van ez a fogadó? Nem mintha türelmetlen lennék, de ami azt illeti, kicsit elfáradtam, hosszú volt az út. És lehet ott valami meleg ételt rendelni? Már egy jó pár napja nem ettem meleg ételt. De ez van, ha vándorútra adod a fejed. És akkor az éjszakai esőzéseket ne is említsem. Nincs is annál szörnyűbb, mint mikor egy jó adag hideg víz ömlik a nyakadba a legszebb álmod közepén. Még szerencse, hogy a tűz hónapjaiban járunk, különben megnézhetném magam. Legjobb esetben is egy szép kis náthával lennék gazdagabb.
*Észreveszi, hogy megállás nélkül beszél. Szegény fiú felajánlja a segítségét, ő meg lyukat beszél a hasába. Biztos nincs túl jó véleménye róla. Gyorsan elhallgat és maga elé bámul. A szinte hófehér bőrén csak úgy virít a pír, mit a zavara csal oda.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:53:29
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:53:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Borsovád Magori, Ninileni Almita//
* Édeklődve hallgatja a történetet.*
- Maga is résztvett ilyen csatákban? Jó, hogy nem veszett oda! Az ilyesmi igen veszélyes. Bátorság is kell, ha valaki a harcmezőre lép. Szerencsére én nem láttam ilyen szörnyűségeket, a háborúk meg véleményem szerint csak azért vannak, hogy pusztulást okozzanak, más értelmét nem látom...
* Mondja el őszinte véleményét. Örül, hogy ő gyermekkorában békében élhetett, szerencsére az erdőben nem voltak ellenségeik.*
- Oh, Ön is akkor oda tart. Magáőval megyek.
* Ha a tündérke is jön, akkor hárman, ha viszont marad, akkor ketten indulnak el. Kisvártatva a főtérre érnek.*
- Szép ez a hely, de engem a természeti kincsek jobban le tudnak nyűgözni. Ön, hogy van vele... Oh, még nem mutatkoztunk be egymásnak. Az én nevem Caila Na Latola.
* Vékony kezét a másik felé nyújtja.*
* Édeklődve hallgatja a történetet.*
- Maga is résztvett ilyen csatákban? Jó, hogy nem veszett oda! Az ilyesmi igen veszélyes. Bátorság is kell, ha valaki a harcmezőre lép. Szerencsére én nem láttam ilyen szörnyűségeket, a háborúk meg véleményem szerint csak azért vannak, hogy pusztulást okozzanak, más értelmét nem látom...
* Mondja el őszinte véleményét. Örül, hogy ő gyermekkorában békében élhetett, szerencsére az erdőben nem voltak ellenségeik.*
- Oh, Ön is akkor oda tart. Magáőval megyek.
* Ha a tündérke is jön, akkor hárman, ha viszont marad, akkor ketten indulnak el. Kisvártatva a főtérre érnek.*
- Szép ez a hely, de engem a természeti kincsek jobban le tudnak nyűgözni. Ön, hogy van vele... Oh, még nem mutatkoztunk be egymásnak. Az én nevem Caila Na Latola.
* Vékony kezét a másik felé nyújtja.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:24:50
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:24:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyalogosan, vékony köpenyébe szinte betakarózva érkezik meg Arthenior főterére. A városőrség katonáinak biccent egyet üdvözlésképpen, amikor elhalad mellettük és ahogy gondolta nem nagyon ütközik bármilyen akadályba, amikor belép a városba. Kicsit elcsigázottnak érzi magát,mert hosszú út után van, így amikor meglátja a nyüzsgő városi teret,hosszan beszívja a levegőt és az út porát kiengedi a tüdejéből. A nagy sóhaj után, szeme keresni kezdi az utat merre menjen tovább. Nincs kedve eligazítást kérni, bár nagyon sokan jönnek mennek a téren, de ő utálja magát elveszettnek láttatni, így találomra választ ki egy utat, ami a térről nyílik és elindul a kiszemelt irányba, határozott lépteivel. Amíg áthalad a téren, van ideje megszemlélni, a helyet. Kellemes, ide megérkezni, a hosszú út után, bármelyik utazónak. A padok, oszlopok, a szökőkút,a sokféle fajhoz tartozó jövő menő lények és az őrség mind barátságos és biztonságos képet nyújtanak a most érkezőnek. Igaz egy két furcsa jelenség is előfordul a tömegben, de ő már hozzá szokott a különösebbnél különösebb fajok látványához.Örömmel tölti el a nyüzsgés és örül, hogy ennyien vannak körülötte. Igaz mindenki a saját dolgával törődik, de így van ez rendjén. Ami őt illeti most legszívesebben egy fogadót keresne,mert bizony érzi, jó lenne megpihenni és enni is valamit. Reméli, hogy az általa kiszemelt út elvezet, vagy legalábbis a közelébe egy jobb fogadónak. Ha nem akkor, majd addig megy, amíg meg nem találja. Mikor átvágott a téren elindul egy szűk utca felé, ideiglenesen búcsút intve Arthenior Főterének*
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:18:12
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:18:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Belkeskurd//
*Némán ül ott csukott szemekkel, és kezével néha a víz felszínét borzolgatja. Az emberek észre sem veszik, úgy suhannak el mellette.
~Lassan ideje lenne tovább indulnom. A végén teljesem rám sötétedik, de még van egy kis időm.~
Könnyű léptekre lesz figyelmes, amik mintha felé közelednének.
~Fáradt lehetek, ha már képzelgek is.~
De a kopogás éppen mellette ér véget, és ekkor meghall egy kedves női hangot. Kinyitja a szemeit, és szembetalálja magát egy magas, hosszú, fekete hajú elffel. Egy pillanatra elgondolkodik a lány kérdésén.*
- Ha olcsó szállást keresel éjszakára, én a Pegazus fogadót ajánlanám.*Feláll ültéből.* Én is oda tartok, csak most érkeztem a városba. Ha gondolod akár mehetnénk együtt is. Már ha nincs ellene kifogásod.
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 18:36:38
*Némán ül ott csukott szemekkel, és kezével néha a víz felszínét borzolgatja. Az emberek észre sem veszik, úgy suhannak el mellette.
~Lassan ideje lenne tovább indulnom. A végén teljesem rám sötétedik, de még van egy kis időm.~
Könnyű léptekre lesz figyelmes, amik mintha felé közelednének.
~Fáradt lehetek, ha már képzelgek is.~
De a kopogás éppen mellette ér véget, és ekkor meghall egy kedves női hangot. Kinyitja a szemeit, és szembetalálja magát egy magas, hosszú, fekete hajú elffel. Egy pillanatra elgondolkodik a lány kérdésén.*
- Ha olcsó szállást keresel éjszakára, én a Pegazus fogadót ajánlanám.*Feláll ültéből.* Én is oda tartok, csak most érkeztem a városba. Ha gondolod akár mehetnénk együtt is. Már ha nincs ellene kifogásod.
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 18:36:38
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 17:32:58
Üzenet elküldve: 2014-07-28 17:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lelkek//
*Szép kis slamasztikába keveredett, annyi szent. Még az ő többnyire avatatlan szemei is látják, hogy a férfi vele szemben ha nem is profi, de legalábbis tapasztalt harcos; a mozdulatai erről árulkodnak, a testtartásáról süt, hogy nem kétszer küzdött ilyen szűk helyen, és akkor még nem is esett szó az izmairól. A lánynak hirtelen kevés lesz a levegő, nagyokat kortyol a hűvös, dohos légből. Szabad bal kezével önkéntelenül kap a hajához, egy széles mozdulattal hátracsapja az egész fehér loboncot az arcából. Remek, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló az ismertetőjegye, akkor most már biztos, hogy a másiknak szemet szúrt.*
~Te jószagú...~
*Nem is jut eszébe más, mint hogy a férfi meg akarja támadni, elszedni, amije van, aztán elszórakozni vele, végül pedig otthagyva őt menne a dolgára, akármerre is van az. De annyira nem ment el nagy hirtelenjében a maradék józan esze, hogy nekitámadjon.*
~Nyugi, persze. Lesz itt mindjárt olyan nyugi...~
*A tőr mozdul a kezében, de csak lassan, keresztbeteszi a mellkasán, ezzel jelezve a védekező szándékot. Álmában sem gondol a csetepaté kezdeményezésére, valószínűleg az lenne az utolsó ötlete ezen a világon. De megvédi magát, amennyire tudja, az biztos.*
~Gyerünk, kislány, használd az eszed!~
*Végül a jól bevált módszerhez folyamodik. A legtöbben félnek az ismeretlentől, és elbizonytalanodnak, ha valaki más homlokegyenest az ellenkezőjét reagálja annak, mint amit várnak. Az embertorony bizonyára még arra is felkészült, hogy felugorva vad csatakiáltással nekiront, de arra biztos nem, ami éppen a lány eszébe jutott.
A tőr a kezéből visszacsúszik a köpeny bő ujjába, éppen akkora távolságra, hogy ha szüksége van rá, hát elérje. Két keze az üstöke felé lendül és vadul tépni-gereblyézni kezdi a haját. Kedélyes csevegésbe kezd, mintegy mellékesen.*
- Te, figyelj csak! Nincs nálad kósza fésű, vagy legalább egy maradék halgerinc? Napok óta ilyen gubancos... én marha, az ebédemből nem raktam el... mármint, a halgerincet, nem a fésűt, fésűket ugyanis nem szoktam enni. Ha már ott tartunk, kajád nincs?
*Meglepő lehet a viselkedése, de szorult helyzetben mindig ehhez folyamodik. Többször bevált már, most miért ne?*
*Szép kis slamasztikába keveredett, annyi szent. Még az ő többnyire avatatlan szemei is látják, hogy a férfi vele szemben ha nem is profi, de legalábbis tapasztalt harcos; a mozdulatai erről árulkodnak, a testtartásáról süt, hogy nem kétszer küzdött ilyen szűk helyen, és akkor még nem is esett szó az izmairól. A lánynak hirtelen kevés lesz a levegő, nagyokat kortyol a hűvös, dohos légből. Szabad bal kezével önkéntelenül kap a hajához, egy széles mozdulattal hátracsapja az egész fehér loboncot az arcából. Remek, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló az ismertetőjegye, akkor most már biztos, hogy a másiknak szemet szúrt.*
~Te jószagú...~
*Nem is jut eszébe más, mint hogy a férfi meg akarja támadni, elszedni, amije van, aztán elszórakozni vele, végül pedig otthagyva őt menne a dolgára, akármerre is van az. De annyira nem ment el nagy hirtelenjében a maradék józan esze, hogy nekitámadjon.*
~Nyugi, persze. Lesz itt mindjárt olyan nyugi...~
*A tőr mozdul a kezében, de csak lassan, keresztbeteszi a mellkasán, ezzel jelezve a védekező szándékot. Álmában sem gondol a csetepaté kezdeményezésére, valószínűleg az lenne az utolsó ötlete ezen a világon. De megvédi magát, amennyire tudja, az biztos.*
~Gyerünk, kislány, használd az eszed!~
*Végül a jól bevált módszerhez folyamodik. A legtöbben félnek az ismeretlentől, és elbizonytalanodnak, ha valaki más homlokegyenest az ellenkezőjét reagálja annak, mint amit várnak. Az embertorony bizonyára még arra is felkészült, hogy felugorva vad csatakiáltással nekiront, de arra biztos nem, ami éppen a lány eszébe jutott.
A tőr a kezéből visszacsúszik a köpeny bő ujjába, éppen akkora távolságra, hogy ha szüksége van rá, hát elérje. Két keze az üstöke felé lendül és vadul tépni-gereblyézni kezdi a haját. Kedélyes csevegésbe kezd, mintegy mellékesen.*
- Te, figyelj csak! Nincs nálad kósza fésű, vagy legalább egy maradék halgerinc? Napok óta ilyen gubancos... én marha, az ebédemből nem raktam el... mármint, a halgerincet, nem a fésűt, fésűket ugyanis nem szoktam enni. Ha már ott tartunk, kajád nincs?
*Meglepő lehet a viselkedése, de szorult helyzetben mindig ehhez folyamodik. Többször bevált már, most miért ne?*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:21:07
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:21:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Látigoniz//
*Nem is tudta, hogy hány napja van már úton, de tanulságos, és örömmel nyugtázza, hogy remekül felkészült. Az erdőben sokfajta népséggel találkozott, tőlük hallott Artheniorról, ezért vette a város felé az irányt. A folyón átkelve, lassan elérte a főteret. Gyönyörű az egész, annyi látnivaló van, hogy beleszédül. Bár a nap már jócskán elérte a horizontot, mi több, már alá is bukott, a tér még nyüzsög az élettől. A nagy sürgés-forgásban megpillantja a tér közepén álló szökőkutat.
~Jó lenne inni egyet.~
Fut át az agyán a csillogó víz láttán. Elindul a víz irányába, közben rádöbben, hogy egy idegen városban van, az est már a küszöbön és még azt se tudja, hol fogja álomra hajtani a fejét. Kapott ugyan némi pénzt az útra, de ki tudja elég lesz e? A szökőkúthoz érve egy magasnak nem mondható, fiatal fiút lát meg, ahogy a kút peremén élvezi az utolsó sugarakat. Talán tudna segíteni is.*
-Elnézést! Bocsáss meg, hogy megzavarlak, de segítségre lenne szükségem. Vándorúton vagyok és még egyszer sem jártam erre. Szállás kell éjszakára, de nem ismerem a várost. Hol találhatnék, valami olcsó szállást éjszakára?
A hozzászólás írója (Belkeskurd Ahmesagil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 15:53:25
*Nem is tudta, hogy hány napja van már úton, de tanulságos, és örömmel nyugtázza, hogy remekül felkészült. Az erdőben sokfajta népséggel találkozott, tőlük hallott Artheniorról, ezért vette a város felé az irányt. A folyón átkelve, lassan elérte a főteret. Gyönyörű az egész, annyi látnivaló van, hogy beleszédül. Bár a nap már jócskán elérte a horizontot, mi több, már alá is bukott, a tér még nyüzsög az élettől. A nagy sürgés-forgásban megpillantja a tér közepén álló szökőkutat.
~Jó lenne inni egyet.~
Fut át az agyán a csillogó víz láttán. Elindul a víz irányába, közben rádöbben, hogy egy idegen városban van, az est már a küszöbön és még azt se tudja, hol fogja álomra hajtani a fejét. Kapott ugyan némi pénzt az útra, de ki tudja elég lesz e? A szökőkúthoz érve egy magasnak nem mondható, fiatal fiút lát meg, ahogy a kút peremén élvezi az utolsó sugarakat. Talán tudna segíteni is.*
-Elnézést! Bocsáss meg, hogy megzavarlak, de segítségre lenne szükségem. Vándorúton vagyok és még egyszer sem jártam erre. Szállás kell éjszakára, de nem ismerem a várost. Hol találhatnék, valami olcsó szállást éjszakára?
A hozzászólás írója (Belkeskurd Ahmesagil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 15:53:25
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 10:46:55
Üzenet elküldve: 2014-07-28 10:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis nézeteltérés//
-Hogy ki vagyok, az most ráér. Inkább a kezed járjon, nehogy lába kelljen valamidnek.-
*Morogja Wram, és kezei folyamatosan a nyúlkáló goblin mancsokat csapkodja félre. Azt nem tudja, hogy mi dolga van földijének ezzel a kettővel, de azt érzi, hogy ha nem történik valami hamarosan, abból baj lesz. Sajnos pont az történik, amit nem akart, az ork torkon ragadja az egyik goblint, majd a másikhoz vágja. A vajákos gyorsan körbetekint, ám ebben a tömegben nehéz bárkire is felfigyelni, így inkább a két korcs mondandóját hallgatja.*
-Hm. Van valamim nektek.-
*Mondja, arra, hogy az információért adni kellene valamit. Meglibbenti kissé a köpenyét, hogy látni lehessen a szörnykoponyával díszített kard markolatot, majd Vigyori szemébe néz.*
-Itt a kardom. Melyik végét szeretnéd?-
*Kérdezi megnyomva a mondat második felét. Ekkor lép elő a városőr, és érdeklődik a dolgok felől. Wram gyanítja, hogy sem az ork, sem a goblinok nem képesek értelmes magyarázatot adni, így kezébe veszi a dolgokat.*
-Strázsamester! Semmi rendhagyó, csupán a törzsektől nem rég érkezett társam keres valakit, s ez a két nyavalyás azt állítja, hogy tudja merre keressük. Csupán rosszul fogalmazták meg, hogy mit kérnek cserébe, ezért akadt össze a lábuk.-
*Utálja, amit csinál, ám igyekszik valami használható történetet fabrikálni. Ám a fegyveres eseményt akar csinálni, és el is vinné az egyik goblint.*
-Sem életben, sem értékben kár nem esett, így strázsamester,ha kérhetem tekintsünk el ettől a kis balesettől. Tudom, hogy mi a dolga, de itt tényleg nem történt semmi. Kezeskedem erről.-
*Mondja, vöröses tekintetét az őrébe fúrva.*
A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 10:49:39
-Hogy ki vagyok, az most ráér. Inkább a kezed járjon, nehogy lába kelljen valamidnek.-
*Morogja Wram, és kezei folyamatosan a nyúlkáló goblin mancsokat csapkodja félre. Azt nem tudja, hogy mi dolga van földijének ezzel a kettővel, de azt érzi, hogy ha nem történik valami hamarosan, abból baj lesz. Sajnos pont az történik, amit nem akart, az ork torkon ragadja az egyik goblint, majd a másikhoz vágja. A vajákos gyorsan körbetekint, ám ebben a tömegben nehéz bárkire is felfigyelni, így inkább a két korcs mondandóját hallgatja.*
-Hm. Van valamim nektek.-
*Mondja, arra, hogy az információért adni kellene valamit. Meglibbenti kissé a köpenyét, hogy látni lehessen a szörnykoponyával díszített kard markolatot, majd Vigyori szemébe néz.*
-Itt a kardom. Melyik végét szeretnéd?-
*Kérdezi megnyomva a mondat második felét. Ekkor lép elő a városőr, és érdeklődik a dolgok felől. Wram gyanítja, hogy sem az ork, sem a goblinok nem képesek értelmes magyarázatot adni, így kezébe veszi a dolgokat.*
-Strázsamester! Semmi rendhagyó, csupán a törzsektől nem rég érkezett társam keres valakit, s ez a két nyavalyás azt állítja, hogy tudja merre keressük. Csupán rosszul fogalmazták meg, hogy mit kérnek cserébe, ezért akadt össze a lábuk.-
*Utálja, amit csinál, ám igyekszik valami használható történetet fabrikálni. Ám a fegyveres eseményt akar csinálni, és el is vinné az egyik goblint.*
-Sem életben, sem értékben kár nem esett, így strázsamester,ha kérhetem tekintsünk el ettől a kis balesettől. Tudom, hogy mi a dolga, de itt tényleg nem történt semmi. Kezeskedem erről.-
*Mondja, vöröses tekintetét az őrébe fúrva.*
A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 10:49:39
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:03:13
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sötétedik, az eget vörösre festi a nap utolsó sugaraival. Egybemosódnak a vonalak, az emberek dolguk végeztével fásultan sietnek hazafelé, vagy éppen otthonról elszökve élvezik az éjszakát. Látigoniz nem figyel semerre, rutinosan kerül ki mindenkit. ~Hány éve is jártam itt utoljára? Semmit sem változott ez a hely, akár csak akkor régen...~ Révedéséből a szökőkút látványa rázza fel. ~Na, most merre tovább? Nézzek be a Pegazusba? Korán van még ahhoz.~ Így hát fogja magát, és leül a szökőkút szélére. Kezét a szökőkút vizébe meríti. ~Nem árt egy kis felfrissülés, hosszú volt az út.~ Szemeit becsukja, és élvezi, ahogy a nap utolsó sugarai végig cirógatja a bőrét.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.27 21:29:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.27 21:29:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 19:16:53
Üzenet elküldve: 2014-07-27 19:16:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
*Nem mestere a lopakodásnak, nem is törekszik arra, hogy csendben közlekedjen. Csörtet előre lendületesen. A látvány, ami a szeme elé tárul, nem épp szívderítő, de látott már (sajnos) rosszabbat is. Jobb keze lazán fonódik a kard markolatára, nem görcsösen szorongatja, mint valami zöldfülű kezdő.*
~Koszos, büdös, de legalább hűvös... már-már nyirkos a hely.~
*Talán ez volt az elsődleges útmutatója a Pókhálóhajú lánynak, amikor erre vette útját. Múgen pedig jött utána. Ne, még mindig nem tudja miért, de már nem fog visszafordulni, annyi szent. Majdhogynem váratlanul éri utol a lányt: az éppen tápászkodik fel a földről és máris szembepördül vele. Pengék villannak! Egy szemvillanásnyi időbe telik csupán: a férfi jobb lába elől (ezen van testsúlya) , bal lába pedig hátul. Térdeit picit megrogyasztja. Felsőteste oldalt fordítva, jobb vállal előre. A hely szűkös ahhoz, hogy kardját széles ívben rántsa ki, éppen ezért felfelé ívelve kellene megtennie mozdulatot. Előbb a lány tőre, majd Múgen kardja mozdul. A férfi nem támad, a penge csupán pár centinyit mozdult a hüvelyből. Tekintete mélyen a lányéba fúródik, hangja mély és karcos.*
- Nyugi van, kislány... nyugi.
*Egyetlen pillanat alatt fagyott meg a levegő a szűkös sikátorban, de az is lehet, hogy épp felforrósodott. Csupán viszonyítás kérdése. Múgen árgus tekintettel figyeli a lány minden rezdülését.*
~Mégis mit mondjak neki, mi a fenéért követtem ide? Nyugodt szívvel hiheti azt is, hogy meg akarom erőszakolni...~
*Újra szóra nyitja a száját.*
- _Nyugi_, nem akarok semmi rosszat...
*Banális... Tudja jól maga is, hogy épp annyira hihető amit mond, mint amennyire barátságos a tekintete alapból. Esélytelen, hogy a lány elhiggye. Picit lép hátrafelé hogy növelje a távolságot arra az esetre, ha a Pókhálóhajú nekiugrana. Most veszi csak észre, milyen találóan adott nevet a lánynak: abban minimális kis beszűrődő fényben az ősz hajzuhatag tényleg úgy hat, mint a sűrű pókháló-szövedék. Agya vadul zakatol, a fogaskerekek őrülten csikorognak.*
~Mi a fenét mondjak???~
*Aztán valami eszébe ötlik. Felegyenesedik, fegyverét visszacsúsztatja a hüvelybe. Jobbja továbbra is a kard markolatán marad, hiszen azért nem akkora sült bolond, mint amekkorának kinéz.*
- Nem fogsz nekem ugrani... azzal rosszul járnál. *tudatosítja a lányban* Mit keresel itt?
*Igen... ez az a fenomenális kérdés, amit ki tudott ötleni a feszült másodpercek alatt.*
*Nem mestere a lopakodásnak, nem is törekszik arra, hogy csendben közlekedjen. Csörtet előre lendületesen. A látvány, ami a szeme elé tárul, nem épp szívderítő, de látott már (sajnos) rosszabbat is. Jobb keze lazán fonódik a kard markolatára, nem görcsösen szorongatja, mint valami zöldfülű kezdő.*
~Koszos, büdös, de legalább hűvös... már-már nyirkos a hely.~
*Talán ez volt az elsődleges útmutatója a Pókhálóhajú lánynak, amikor erre vette útját. Múgen pedig jött utána. Ne, még mindig nem tudja miért, de már nem fog visszafordulni, annyi szent. Majdhogynem váratlanul éri utol a lányt: az éppen tápászkodik fel a földről és máris szembepördül vele. Pengék villannak! Egy szemvillanásnyi időbe telik csupán: a férfi jobb lába elől (ezen van testsúlya) , bal lába pedig hátul. Térdeit picit megrogyasztja. Felsőteste oldalt fordítva, jobb vállal előre. A hely szűkös ahhoz, hogy kardját széles ívben rántsa ki, éppen ezért felfelé ívelve kellene megtennie mozdulatot. Előbb a lány tőre, majd Múgen kardja mozdul. A férfi nem támad, a penge csupán pár centinyit mozdult a hüvelyből. Tekintete mélyen a lányéba fúródik, hangja mély és karcos.*
- Nyugi van, kislány... nyugi.
*Egyetlen pillanat alatt fagyott meg a levegő a szűkös sikátorban, de az is lehet, hogy épp felforrósodott. Csupán viszonyítás kérdése. Múgen árgus tekintettel figyeli a lány minden rezdülését.*
~Mégis mit mondjak neki, mi a fenéért követtem ide? Nyugodt szívvel hiheti azt is, hogy meg akarom erőszakolni...~
*Újra szóra nyitja a száját.*
- _Nyugi_, nem akarok semmi rosszat...
*Banális... Tudja jól maga is, hogy épp annyira hihető amit mond, mint amennyire barátságos a tekintete alapból. Esélytelen, hogy a lány elhiggye. Picit lép hátrafelé hogy növelje a távolságot arra az esetre, ha a Pókhálóhajú nekiugrana. Most veszi csak észre, milyen találóan adott nevet a lánynak: abban minimális kis beszűrődő fényben az ősz hajzuhatag tényleg úgy hat, mint a sűrű pókháló-szövedék. Agya vadul zakatol, a fogaskerekek őrülten csikorognak.*
~Mi a fenét mondjak???~
*Aztán valami eszébe ötlik. Felegyenesedik, fegyverét visszacsúsztatja a hüvelybe. Jobbja továbbra is a kard markolatán marad, hiszen azért nem akkora sült bolond, mint amekkorának kinéz.*
- Nem fogsz nekem ugrani... azzal rosszul járnál. *tudatosítja a lányban* Mit keresel itt?
*Igen... ez az a fenomenális kérdés, amit ki tudott ötleni a feszült másodpercek alatt.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 18:22:55
Üzenet elküldve: 2014-07-27 18:22:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lelkek//
*A szűk, büdös és mocskos sikátoroknak egyetlen előnyük van, és az most jócskán felülmúlja azt, hogy szandálos lábai minduntalan megcsúsznak a patkányürüléken, vagy valakinek a tegnap esti, ismét napvilágot látott vacsoráján: hűvösek. A lánynak több sem kell, ahogy beér a kiválasztott kis utcába, az első szemétkupac mögé leroskad, és számbaveszi, mije van, mije nincs - ezt inkább hagyja, a felsorolással napok telhetnének el - és, hogy mire van feltétlenül, égetően szüksége. Éppen napközépre jár, van még ideje.*
~Kaja, na az kell. Víz van a csicsás kútban, meg most már a tömlőben is, az estig elég.~
*Ruhái rejtekéből előhúz egy dobótőrt és a körmei alól a mocskot kezdi el kikapargatni. Igazából sok kedve nincsen megmozdulni - most éppen nem izzad, a friss víz és az árnyék megtették a hatásukat. Még a korgó gyomor sem olyan sürgetően fontos, hogy az undor a tűző naptól ne győzze le.*
~Majd vacsorázom... valamit. Lopni a fogadókban is lehet.~
*Persze, próbálkozott ő vele már, nem is egyszer, de ez még ehezebb, mint a szemfüles kofák elől elemelni a portékájukat. A meleg, ízletes étel csábító, de annyira talán mégsem, hogy a bőrét vigye érte vásárra.*
~Esetleg... a Gazdagnegyed?~
*Rühelli a koldulás gondolatát, de valamivel meg kell töltenie a hasát. Lealacsonyodni egy földet bámuló, esengő senki szintjére? Nem, az képtelenség! Inkább az éhhalál.
Nagyot sóhajtva összecihelődik, mert a semmittevésből nem lesz étel. Végső esetben patkányt is süthet, az nem is olyan rossz. Nem mondhatni, hogy ráfanyalodna, mert végeredményben az is hús, és ki tudja, hogy a fukar kocsmárosok mit tesznek a raguba? Akkor már inkább a rágcsáló.
Amikor indulna, zajt hall a háta mögül. Ösztönösen megfordul, a tőr villan a kezében. Szemben vele a hústorony - a puszta látványa megbénítja, pedig nem szokott kétségbeesni. Tudja, hogy a hangja remegne, ha megpróbálna megszólalni, ezért csak áll kukán, bámul maga elé, és meglehetősen buta látványt nyújthat.*
*A szűk, büdös és mocskos sikátoroknak egyetlen előnyük van, és az most jócskán felülmúlja azt, hogy szandálos lábai minduntalan megcsúsznak a patkányürüléken, vagy valakinek a tegnap esti, ismét napvilágot látott vacsoráján: hűvösek. A lánynak több sem kell, ahogy beér a kiválasztott kis utcába, az első szemétkupac mögé leroskad, és számbaveszi, mije van, mije nincs - ezt inkább hagyja, a felsorolással napok telhetnének el - és, hogy mire van feltétlenül, égetően szüksége. Éppen napközépre jár, van még ideje.*
~Kaja, na az kell. Víz van a csicsás kútban, meg most már a tömlőben is, az estig elég.~
*Ruhái rejtekéből előhúz egy dobótőrt és a körmei alól a mocskot kezdi el kikapargatni. Igazából sok kedve nincsen megmozdulni - most éppen nem izzad, a friss víz és az árnyék megtették a hatásukat. Még a korgó gyomor sem olyan sürgetően fontos, hogy az undor a tűző naptól ne győzze le.*
~Majd vacsorázom... valamit. Lopni a fogadókban is lehet.~
*Persze, próbálkozott ő vele már, nem is egyszer, de ez még ehezebb, mint a szemfüles kofák elől elemelni a portékájukat. A meleg, ízletes étel csábító, de annyira talán mégsem, hogy a bőrét vigye érte vásárra.*
~Esetleg... a Gazdagnegyed?~
*Rühelli a koldulás gondolatát, de valamivel meg kell töltenie a hasát. Lealacsonyodni egy földet bámuló, esengő senki szintjére? Nem, az képtelenség! Inkább az éhhalál.
Nagyot sóhajtva összecihelődik, mert a semmittevésből nem lesz étel. Végső esetben patkányt is süthet, az nem is olyan rossz. Nem mondhatni, hogy ráfanyalodna, mert végeredményben az is hús, és ki tudja, hogy a fukar kocsmárosok mit tesznek a raguba? Akkor már inkább a rágcsáló.
Amikor indulna, zajt hall a háta mögül. Ösztönösen megfordul, a tőr villan a kezében. Szemben vele a hústorony - a puszta látványa megbénítja, pedig nem szokott kétségbeesni. Tudja, hogy a hangja remegne, ha megpróbálna megszólalni, ezért csak áll kukán, bámul maga elé, és meglehetősen buta látványt nyújthat.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 15:06:26
Üzenet elküldve: 2014-07-27 15:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Néhány év homályban, észrevétlenül tevékenykedés után megint Arthenior városának főterére vetette a sors, mint ahogy az évek során olyan sok mindenki mást is. Természetesen körbenéz a téren, de látja, hogy nem sok minden változott, legfeljebb a koldusok és a járókelők cserélődtek le, na nem mintha bármelyikhez is hozzánőtt volna a szíve, ó nem, hiszem mégiscsak egy gonosz sötételfről van szó. Milyen más lehetne? Na ugye. De nem sokat bámészkodik, ahogy jött, úgy megy is. Átvág a téren, hogy ismét eltűnjön az egyik utcában. Természetesen vigyázva közlekedik, nem szeretne fellökni senkit, még tőrt kapna a bordái közé valami baromtól.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 14:35:44
Üzenet elküldve: 2014-07-27 14:35:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
~Meggyulladok.~
*Lassan préseli ki tüdejéből a forrónak tetsző levegőt a férfi, aki annak ellenére erősen izzad, hogy árnyékban ül.*
~Esküszöm menten lángba borulok!~
*Újabb elcsigázott sóhaj hagyja el tüdejét, miközben kócos üstökét vakargatja.*
~Hát ez hihetetlen, hogy a tökszárba lehet ilyen átkozott forróság? Tán a túlvilág összes bestiája ablakot nyitott a földre?~
*Az árnyékban üldögélő alak megmozdul. Lassan, mint akinek a vállait rettenetes teher nyomja, feltápászkodik ültéből és elvánszorog a szökőkút felé. Nem törődik a körülötte császkálókkal. Ha kellene meg tudná magát védeni... az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy alaposan le van gatyásodva. Negyedik napja tengődik minimális ételen és vízen. Ám igyekszik fenntartani a látszatot, hogy csupán a meleg készíti ki őt. A szökőkúthoz érve erősen megmarkolja a kút káváját és egy hirtelen mozdulattal belefejel a vízbe.*
~Mennyei... Egyszerűen mennyei.~
*Ha tehetné, beleülne ebbe a víztömegbe és itt áztatná magát napestig is akár, ám a helyzet koránt sem ennyire egyszerű. Visszavánszorog hát korábbi árnyékos helyére és tovább szenved a hőségtől...*
- Mi a fenét szeretnek annyian ezen az időjáráson? *halkan motyog maga elé, csak hogy azt a látszatot keltse, hogy beszélget, ha nem mással, hát magával* A rohadás emészt el, a gatyámból facsarni lehet a vizet, és már csak azért nem halok szomjan, mert bánatomban belesírok a számba...
*Méltatlankodik félhangosan. Múgen mindig is ilyen volt. Pontosabban mióta csak az eszét tudja. Talán szerencsétlen neveltetésének köszönheti nehéz természetét, ám annyi bizonyos, hogy ugyanennek a neveltetésnek köszönheti, hogy még mindig életben van.*
~Valamit ki kellene találnom... nem ülhetek itt naphosszat, abból nem lesz pénz, sem étel, sem ital, sem nőcskék...~
*Épp újra felkászálódni készül, amikor meglátja azt a lányt. Mint akit alaposan helyben hagytak, úgy kullog be a városba, egyenesen neki annak a szökőkútnak, amiben Múgen is megmosta arcát az imént. És világ láss csodát, a lány szinte megfürdik benne.*
~Meh, koszos csitri.~
*Morgolódik magában és alaposabban szemügyre veszi a szerencsétlen lelket.*
~Jól le van ő is gatyásodva, meg kell hagyni.~
*Talán ez volt az a pillanat, mikor a férfiban önkéntelenül is szimpátia ébredt az ismeretlen lány iránt...*
~Ősz haj?~
*Ciccent egyet fogain míg morfondírozik, bár nincs még egy aprócska ételmaradék sem a fogai között. A lány pedig nekiiramodik, teketóriázás nélkül veti be magát egy sikátorba, Múgen pedig csak ül és végignézi.*
~Hát... örülök, hogy megismerhettelek, ismeretlen lány, sok sikert...~
*Mély lélegzetet vesz és lehunyja szemeit, hogy egy picikét sziesztázzon. Megy is ez, mint az ágybavizelés, de csak pár pillanatig. Idegesen tekint körbe Múgen, hogy nem látja-e valamerre előbukkanni a lány, akinek olyan a haja, mint a pókháló.*
- Mmmh... megeszi a fene...
*Felpattan helyéről és elindul utána. Ha halálra köveznék, sem tudná megmondani, mi készteti erre, de megy. Belép abba a sikátorba, amerre a Pókhálóhajú lány is, és óvatosan halad előre. Jobbja kardja markolatán nyugszik, hogy ha netán kellene, a penge gyorsan repülhessen ki a tokból.*
~Merre mentél? És merre megyek én marha?~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.07 12:06:00, a következő indokkal:
Világidegen szó javítása.
~Meggyulladok.~
*Lassan préseli ki tüdejéből a forrónak tetsző levegőt a férfi, aki annak ellenére erősen izzad, hogy árnyékban ül.*
~Esküszöm menten lángba borulok!~
*Újabb elcsigázott sóhaj hagyja el tüdejét, miközben kócos üstökét vakargatja.*
~Hát ez hihetetlen, hogy a tökszárba lehet ilyen átkozott forróság? Tán a túlvilág összes bestiája ablakot nyitott a földre?~
*Az árnyékban üldögélő alak megmozdul. Lassan, mint akinek a vállait rettenetes teher nyomja, feltápászkodik ültéből és elvánszorog a szökőkút felé. Nem törődik a körülötte császkálókkal. Ha kellene meg tudná magát védeni... az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy alaposan le van gatyásodva. Negyedik napja tengődik minimális ételen és vízen. Ám igyekszik fenntartani a látszatot, hogy csupán a meleg készíti ki őt. A szökőkúthoz érve erősen megmarkolja a kút káváját és egy hirtelen mozdulattal belefejel a vízbe.*
~Mennyei... Egyszerűen mennyei.~
*Ha tehetné, beleülne ebbe a víztömegbe és itt áztatná magát napestig is akár, ám a helyzet koránt sem ennyire egyszerű. Visszavánszorog hát korábbi árnyékos helyére és tovább szenved a hőségtől...*
- Mi a fenét szeretnek annyian ezen az időjáráson? *halkan motyog maga elé, csak hogy azt a látszatot keltse, hogy beszélget, ha nem mással, hát magával* A rohadás emészt el, a gatyámból facsarni lehet a vizet, és már csak azért nem halok szomjan, mert bánatomban belesírok a számba...
*Méltatlankodik félhangosan. Múgen mindig is ilyen volt. Pontosabban mióta csak az eszét tudja. Talán szerencsétlen neveltetésének köszönheti nehéz természetét, ám annyi bizonyos, hogy ugyanennek a neveltetésnek köszönheti, hogy még mindig életben van.*
~Valamit ki kellene találnom... nem ülhetek itt naphosszat, abból nem lesz pénz, sem étel, sem ital, sem nőcskék...~
*Épp újra felkászálódni készül, amikor meglátja azt a lányt. Mint akit alaposan helyben hagytak, úgy kullog be a városba, egyenesen neki annak a szökőkútnak, amiben Múgen is megmosta arcát az imént. És világ láss csodát, a lány szinte megfürdik benne.*
~Meh, koszos csitri.~
*Morgolódik magában és alaposabban szemügyre veszi a szerencsétlen lelket.*
~Jól le van ő is gatyásodva, meg kell hagyni.~
*Talán ez volt az a pillanat, mikor a férfiban önkéntelenül is szimpátia ébredt az ismeretlen lány iránt...*
~Ősz haj?~
*Ciccent egyet fogain míg morfondírozik, bár nincs még egy aprócska ételmaradék sem a fogai között. A lány pedig nekiiramodik, teketóriázás nélkül veti be magát egy sikátorba, Múgen pedig csak ül és végignézi.*
~Hát... örülök, hogy megismerhettelek, ismeretlen lány, sok sikert...~
*Mély lélegzetet vesz és lehunyja szemeit, hogy egy picikét sziesztázzon. Megy is ez, mint az ágybavizelés, de csak pár pillanatig. Idegesen tekint körbe Múgen, hogy nem látja-e valamerre előbukkanni a lány, akinek olyan a haja, mint a pókháló.*
- Mmmh... megeszi a fene...
*Felpattan helyéről és elindul utána. Ha halálra köveznék, sem tudná megmondani, mi készteti erre, de megy. Belép abba a sikátorba, amerre a Pókhálóhajú lány is, és óvatosan halad előre. Jobbja kardja markolatán nyugszik, hogy ha netán kellene, a penge gyorsan repülhessen ki a tokból.*
~Merre mentél? És merre megyek én marha?~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.07 12:06:00, a következő indokkal:
Világidegen szó javítása.
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-26 14:45:41
Üzenet elküldve: 2014-07-26 14:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lélek//
*Éhesen, szomjasan bizony hosszú az út a karavánpihenőtől idáig. Lassan vonszolja be magát a kapun, a lábai ugyanis elfáradtak, a feje lóg, és kivételesen még az sem zavarja, hogy árulkodó fehér hajára rácsodálkozhat boldog-boldogtalan; a nagy melegben a szürke köpeny csuklyája a hátát verdesi és nem az arcát takarja. Most még az sem érdekli, hogy valakinek korábbról derengeni kezd egy villanó hószín üstök, majd az erszénye eltűnése. Csak árnyékban legyen már.*
~Még öt lépés és végem.~
*De nincs már öt lépés, csak három, majd egy zuhanás és arccal esik a szökőkútba. A kristálytiszta vizet beszennyezi arcának és hajának mocska, de őt ez a legkevésbé sem zavarja, mohón iszik, amíg csak a torka bírja. Megkönnyebbülten, remegő kézzel előhalászik egy üres vizestömlőt valamelyik zsebéből és megtölti. Kapkodva megmossa kezeit, lábaira is vizet locsol, aztán felegyenesedik és körülnéz. Ismét a város, miután nem is oly rég kimenekült innen, sarkában egy dühös gyümölcsöskofával.*
~Talán ezúttal sikerül észrevétlennek maradni.~
*Sietősen az egyik sikátor felé irányítja lépteit, nehogy a városőrök rajtakapják az illegális fürdőzésen. Nincs semmije, amivel lekenyerezhetné őket, csücsülni a hűvösön pedig semmi kedve.*
*Éhesen, szomjasan bizony hosszú az út a karavánpihenőtől idáig. Lassan vonszolja be magát a kapun, a lábai ugyanis elfáradtak, a feje lóg, és kivételesen még az sem zavarja, hogy árulkodó fehér hajára rácsodálkozhat boldog-boldogtalan; a nagy melegben a szürke köpeny csuklyája a hátát verdesi és nem az arcát takarja. Most még az sem érdekli, hogy valakinek korábbról derengeni kezd egy villanó hószín üstök, majd az erszénye eltűnése. Csak árnyékban legyen már.*
~Még öt lépés és végem.~
*De nincs már öt lépés, csak három, majd egy zuhanás és arccal esik a szökőkútba. A kristálytiszta vizet beszennyezi arcának és hajának mocska, de őt ez a legkevésbé sem zavarja, mohón iszik, amíg csak a torka bírja. Megkönnyebbülten, remegő kézzel előhalászik egy üres vizestömlőt valamelyik zsebéből és megtölti. Kapkodva megmossa kezeit, lábaira is vizet locsol, aztán felegyenesedik és körülnéz. Ismét a város, miután nem is oly rég kimenekült innen, sarkában egy dühös gyümölcsöskofával.*
~Talán ezúttal sikerül észrevétlennek maradni.~
*Sietősen az egyik sikátor felé irányítja lépteit, nehogy a városőrök rajtakapják az illegális fürdőzésen. Nincs semmije, amivel lekenyerezhetné őket, csücsülni a hűvösön pedig semmi kedve.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-26 10:56:55
Üzenet elküldve: 2014-07-26 10:56:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem akar itt időzni egy pillanatot sem, hát útját máris a Pegazus fogadó irányába veszi. Aztán gondol egyet, odalépked a szökőkút mellé és megmossa arcát. Talán el kéne hagynia Artheniort és a környéken kéne szét néznie. Itt úgy is csak enni no meg inni tud. Előtte mondjuk még szívesen ellátogatna a templomba, hogy megbeszéljen bizonyos részleteket, de nem is tűnik olyan rossz ötletnek a távozás. Hagyja hogy a víz végigfollyon arcán és lehűsítse arcát, mielőtt tovább indul valamerre. Elsődlegesen is a Pegazusba. Majd utána ráér eldönteni a továbbiakat. Úgy sem siet sehova. Ideje mint a tenger, hát eképpen is fog közlekedni. Úgy is régen ivott már jóféle bort vagy egy kiadós korsó sört. Inkább bort. Az hamarabb hat valamivel már másfél liter után is. Ez van ha valaki bírja az italt. Néha áldás, de olykor átok is. Majd valamivel feldobbja, hogy ütősebb legyen.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-26 09:51:42
Üzenet elküldve: 2014-07-26 09:51:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Derengő fa//
*Szakértően kötözi be a sérüléseket, de tudja, hogy ehhez nem elég egyszerű kezelés. Segítségre lesz szüksége, hogy a sebet rendesen ki lehessen tisztítani és ellátni. Az öreg gnóm beszédét azért figyelmesen hallgatja, miközben keze ellátja sebeit.*
-Segítségre van szüksége. Elviszem egy fogadóhoz. Ott biztosan találunk szakértőt, de legalább is kötszereket.
*Akad meg a szeme a Pegazus fogadót hírdető cégéren tekintete. Ha az öreg hagyja, óvatosan ölébe emeli és elindul vele a fogadó irányába. Még akkor is ha talán korán van egy kicsit, bár ezeknél a helyeknél nem nagyon számít. Csak arra kell ügyelnia, hogy az ölében cipelt alak a lehető legkevesebb vért vesztse ezen idő alatt.*
A hozzászólás írója (Shinenima Dymerre) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.26 09:52:29
*Szakértően kötözi be a sérüléseket, de tudja, hogy ehhez nem elég egyszerű kezelés. Segítségre lesz szüksége, hogy a sebet rendesen ki lehessen tisztítani és ellátni. Az öreg gnóm beszédét azért figyelmesen hallgatja, miközben keze ellátja sebeit.*
-Segítségre van szüksége. Elviszem egy fogadóhoz. Ott biztosan találunk szakértőt, de legalább is kötszereket.
*Akad meg a szeme a Pegazus fogadót hírdető cégéren tekintete. Ha az öreg hagyja, óvatosan ölébe emeli és elindul vele a fogadó irányába. Még akkor is ha talán korán van egy kicsit, bár ezeknél a helyeknél nem nagyon számít. Csak arra kell ügyelnia, hogy az ölében cipelt alak a lehető legkevesebb vért vesztse ezen idő alatt.*
A hozzászólás írója (Shinenima Dymerre) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.26 09:52:29
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-26 08:57:05
Üzenet elküldve: 2014-07-26 08:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Minő szerencse, hogy szegény gnómnak csak hátul van egy két foga, amivel aligha fogja elharapni a nyelvét, de azért eleget téve a lány érésének, ínyét olyan erősen összeszorítja, ahogy bírja. A nyílvessző gyorsan távozik a vállából, de a tollai erősen megsértették a vállát, belül, hisz azoknak az a dolga, hogy kihúzáskor még nagyobb sebet csináljanak. Talán bölcsebb lett volna előtte eltörni a nyílvesszőt, és utána kihúzni, de ez is jó. Csupán a fájdalom nagyobb, de a gyógyfüvek ez egyből enyhítik. Fájdalmát csak egy sziszegéssel jelezte, kiabálni aligha tud. Ekkor megkérdi a lány, hogy mi történt. Minden erejét összeszedve kinyitja száját, és mesélni kezd.*
-A szántóföldek közelében... Rabló... Mágiával egy ideig feltartóztattam, aztán... Aztán... Kegyetlen...
*Ennyi, amit ki tudott mondani. Ha a lány elég jól ért a tört öreges beszédhez, akkor megérti.*
*Minő szerencse, hogy szegény gnómnak csak hátul van egy két foga, amivel aligha fogja elharapni a nyelvét, de azért eleget téve a lány érésének, ínyét olyan erősen összeszorítja, ahogy bírja. A nyílvessző gyorsan távozik a vállából, de a tollai erősen megsértették a vállát, belül, hisz azoknak az a dolga, hogy kihúzáskor még nagyobb sebet csináljanak. Talán bölcsebb lett volna előtte eltörni a nyílvesszőt, és utána kihúzni, de ez is jó. Csupán a fájdalom nagyobb, de a gyógyfüvek ez egyből enyhítik. Fájdalmát csak egy sziszegéssel jelezte, kiabálni aligha tud. Ekkor megkérdi a lány, hogy mi történt. Minden erejét összeszedve kinyitja száját, és mesélni kezd.*
-A szántóföldek közelében... Rabló... Mágiával egy ideig feltartóztattam, aztán... Aztán... Kegyetlen...
*Ennyi, amit ki tudott mondani. Ha a lány elég jól ért a tört öreges beszédhez, akkor megérti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8729-8748