//Zöld és vörös//
*Valóban fizikai képtelenség lenne az emberke részéről, ha meg nem is eree gondolna, logikátlan lenne mégis elejteni és otthagyni egy ekkora dinnyét egy ilyen szegénynek és véznának hitt gyerektől, pár aranyért és üldöztetésért. Ha igaz a másik neve, ha nem, Raenerold kénytelen most ennyivel beérni, mégiscsak szükséges szólítani valahogyan a csikaszon, meg a kölykön kívül.*
-Rendben Mac, örvendek! *Jelenik meg egy halvány mosoly a szája szélén, ami milyen hamar jött, úgy is tűnik el, hallva a históriát, ami Mac meggyőző képességét elnézve, igencsak hitelesnek hat a Fandaron kölyök szemében. Ezt azzal is jelzi, hogy az uraság szó hallatán szemöldökeit összeráncolja, borús és egyszerre megvető mimikát arcára öltve. Rae elsősorban lovag, aki kénytelen az elesetteket védelmezni, s ha sokszor mégis hajlamos csapongó természete miatt egy - két szépen pislogó, dekoratívabb nemesi fehérnép mellé állni, azért a túlhajszoló és keveset fizető "uraságokat" nem állhatja. Persze a történet azon részét, melyben a fiúcska arra tér ki, hogy tudós lenne, egy nagyszerű nevetéssel fogadja, hiszen ezt a mesét csak nem hiszi el már ő sem.*
-Hogy tudós? Te?! *Azzal ha egy kissé már sikerült összeszednie magát, komolyabban kitér a fontosabb témára is.*
-Mindenesetre nem tudom, kedves Mac Wulf, hogy mennyi igaz abból, amit itt elmondtál, de nem szívlelem az olyanokat, mint az az uraság, akit itt te említettél. De kérlek, hidd el nekem, _nem_ akarom elvenni a dinnyédet, csak segíteni akarok. *Reméli a fiú megérti végre azt, hogy mit szeretne, ellenkező esetben pedig hagyja, hagy menjen. Persze figyelemmel fogja kísérni majd, ha legközelebb látja.*