//Letrion Wandar//
*Az eső még a városfalon kívül érte. Gondolta, hogy behúzódik valahova, amíg alább hagy, de nem talált helyet, ami fedezéket nyújtott volna a cseppek elől. Úgy döntött, inkább meggyorsítja a lépteit, hiszen érezte, hogy a város nem lehet messze. Ez utóbbiban igaza volt, de mire ideért, az eső is elállt.*
~A keserves mindenét! Ennyi erővel állhattam volna egy helyben is. De legalább itt vagyok.~
*Meg van győződve arról, hogy menet közben több víz hullott rá, mintha egy helyben állt volna. A térre érve körülnéz, keresve valakit, aki talán tud segíteni rajta. Tekintete egy vele nagyjából egykorú férfin állapodik meg. Csomagját a tér kövére teszi, melyben össze van kötve íja és egyéb fegyverei, páncélja, néhány váltás ruha, vagy két könyv és egy kis étel, ami a tulajdonképpeni összes vagyona, hogy igazíthasson egy kicsit ábrázatán, s talán megnyerőbb képet fessen, mint a mostani ázott kutya jelleg. Mikor végzett, kissé elhúzza a száját. Nem sokat segített rajta a rögtönzött fazonigazítás. Még mindig érzi a bőrén az esőt, maga körül az ázott ruha szagát, bár göncei egy fokkal, de tényleg csak eggyel jobban mutatnak rajta. Halk sóhaj hagyja el ajkait, mikor újra felkapja csomagját, amiből kilóg felajzatlan íja, s az imént kinézett férfihoz sétál.*
-Szebb napot kívánok, jó uram!
*Köszönti a másikat egy kisebb főbiccentéssel, majd az égre néz, s a jól eláztatott térre. Tényleg lehetett volna naposabb az idő.*
-Remélem nem veszi tolakodásnak, de úgy vélem, maga talán tudna nekem útbaigazítást adni.
*Igyekszik megnyerően mosolyogni, de nem sok kedve van hozzá a hosszú út és a bőrig ázás után. No meg ez az úrias beszéd. Jól belé verték, ismeretlenekkel mindig így beszél.*
-Ronon Vorinnak hívnak, utazó vagyok. Tudna esetleg egy helyet mondani a városban, ahol találnék szállást ideiglenesen? Fogadó is jó, bár örülnék, ha valami olcsóbb szállás is akadna. Szerzeteseknél netán, vagy egy lovagi rendház. Talán még az utóbbiban is befogadnának.
*Nos igen, egyre jobban gyűlöli, hogy nincs tető a feje felett és pénze sincs rá nagyon, pedig eleinte igen jól érezte magát ebben a vándor szerepben. Nyílt tekintettel fürkészi a másik arcát, várva valamiféle választ. Lehet nem lesz könnyű dolga, ismeri az embereket annyira, hogy tudja, nem nagyon törődnek egymás bajaival.*