Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (3.79 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 378 (7541. - 7560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:27:15
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 243

Játékstílus: Megfontolt

//A szél feltámad//
//Zárás//

* Hát végül lecsúszott arról a feladványról, de nem bánja. Úgy tűnik, hogy minden feladvány meg lett fejtve, így már nincs tovább oka itt maradnia. Még egy kis ideig, azért marad, hogy megvárja, mit tesz a kőfej. Aztán ha már tényleg mindennek vége lelép. Elindul vissza a Szarvasliget felé, hogy lepihenjen, mert sokat csámborgót ma.*


7559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:42:14
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//Zárás//

*Különleges estének lehetett szemtanúja, igazi gyöngyszem lesz ez a városhoz kötődő emlékei között, melyeket ugyan nem oly rég kezdett csupán gyűjteni, ám érdeklődése növekedésével az élmények köre is jócskán bővülni fog még. Amilyen gyorsan kerekedett az egész történés, olyan nagy elánnal ér véget, s bizonyos elkerült következményekre valószínűleg már sosem derül fény. Talán Ar Thenior nem is kívánta büntetni őket, csupán egy kicsit megbökdösni, felrázni, hogy gondolják át, mit jelent számukra a város, és rávenni őket, hogy ne vegyenek természetesnek mindent, ami érték. Gondolatban tiszteleg a város jótevője előtt, majd vállkendőjét maga köré húzza sorosan, és visszaballag szálláshelye felé.*


7558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:55:27
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//Zárás//
//Fäenro//

*Megdörgöli a szemeit és szipog egyet a kedves szavakra mosolygón, hálatelt szívvel.*
- Igenis, bölcs Ar Thenior uram!
*Mélyet sóhajt, hogy erőt tudjon venni magán, és bezárja a könyvet. Majd ha egyedül lesz, időt szán az emlékezésre. Örül, hogy kivehette a maga aprócska részét a közös megmozdulásból, és Fäenro is kap emléket, tán egy nap még összefutnak valahol, és felidézhetik együtt ezt az estét. Kérésén meglepődik, hogy maga a gólem legyen a kép múzsája, de aztán nagyon megtetszik neki az ötlet.*
- Ez kedves ötlet.
*Súgja oda Fäenronak derűsen. Ugyan Lyll ötlete tévútnak bizonyul, és átmenetileg a füle hegyéig belepirul, hogy nem tudja igazán megvédeni gondolatmenetét, mégis jólesnek számára az egykori mágusmester lelkének lenyomatától kapott szavak. Végül aztán igen látványosan oldódik meg a rejtély, sőt, egyre másra megfelel Arthenior népe a próbatételeknek, s ő mindig lelkesen tapsol a sikereken, de azért többnyire mégis szerényen meghúzódik már a háttérben. Egyfelől megkönnyebbül, másrészt szomorúság fogja el, mikor véget ér az esemény. Jó volt látni, hogy az itt élőket érdekli világuk sorsa, és oda mernek lépni, ha kihívásokkal találják magukat szembe, frappáns megoldásokat adnak a csavaros fejtörőkre. Hiányozni fog neki a nagy öreg is, kit bizonyára soha többé nem fog már látni, legfeljebb Fäenro késén. Kinyitja könyvecskéjét, és gyorsan feljegyzi a gólem utolsó szavait, az elmúlás pillanataiban viszont minden figyelme az övé lesz elkerekedett szemekkel, álmélkodón tátott szájjal - már ameddig a szélvihar engedi. Amint darabjaira esik, majd visszahúzódik arrafelé, amerről jött, alig akar hinni a szemének. Kell néhány pillanat még az után is, hogy minden elnyugszik, mire össze tudja szedni magát. Egészen csendesen búcsúzik el tőle aztán, könyvét boldogan magához öleli a feloszló tömegben.*
- Ég veled, Ar Thenior… megőrzünk emlékezetünkben.
*Bólogat nyomatékosításképpen. Aztán a fiúhoz fordul kuncogva.*
- Ezt még sokáig fogjuk mesélni, igaz? Nagyon örülök, hogy találkoztunk, remélem, összefutunk még. Most mennem kell, de a viszontlátásig is vigyázz magadra, Fäenro!
*Azzal elsiet hazafelé.*


7557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 17:04:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1092
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Úton//

*Ha a varázslat segít, akkor minden bizonnyal leszűkül a kör vagyis az irány jócskán, de még így is sok a mágiára fogékony alany körülötte. Igyekszik memorizálni a helyzetüket hozzá képest, majd kinyitja lombzöld szemeit és a mágia megszűnik.*
- Az istenekre már. *Morzsol egy el enyhe szitkot. Nem szerette volna elveszíteni a kislányt, főleg nem ebben a tömegben, de Nievesha okos, így biztosan meglesz. Egyelőre nem aggódik túlságosan. Igazából hazudik magának is. Nagyon aggódik.
Igyekszik még jobban leszűkíteni a lehetséges alanyokat. Akik látó távolságban vannak, igyekszik megbizonyosodni róluk, hogy szőke kislányok vagy sem.
Amikor pedig a keserves sírás felhangzik, úgy kapja arrafelé tekintetét, mint egy lecsapó kígyó.*
- NIEV! *Kiáltja el magát és utat tör a hang irányába a tömegen át.*
- Bocsánat. Elnézést. Átmennék. *Szelíd erőszakkal tol félre városiakat vagy kígyózik el mellettük.
Ha pedig a hang segítségével végre sikerül megtalálni a kicsit, akkor megkönnyebbülve veszi az ölébe és szorítja, öleli magához a kislányt.*
- Nievesha del Ventus, hát, hogy keveredtél el mellőlem? *Kérdi aggódástól karcos hangon. Nem haragszik, egyáltalán nem, minden dühe elszállt, ahogy a síró kislányt igyekszik magához ölelni.*
- Itt vagyok. Nincs semmi baj. *Nyugtatja. Ha a kislány, ahogy szokott, kis majom módjára akaszkodik rá, akkor lehajtott fejjel keresi a sárga pillantást, hogy megnyugtathassa halk szavaival.*


7556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:26:10
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//Zárás//

*Hunyorogva hallgatja a fiút. Ha ez igaz, akkor a tündér különösen tehetséges, akár egyedi varázslatokat is képes lehet kifejleszteni. Ha így áll a helyzet, lehet még ő fog tanulni tőle.*
- Ez nem szokványos. - *Jelzi Pyr felé is a véleményét, mert a fiú talán nem is tudja, hogy mennyire tehetséges lehet.
Az erőfitogtatásra nem mond semmit, csak szokott fintorával az arcán néz a tündérre. Majd meglátják... ha egyszer tényleg sor kerül rá...
Ezt a mamás dolgot még mindig nem egészen érti, nem látja, mi olyan öreges a külsejében, de már a fiú is félig-meddig visszavonta, úgyhogy nem zavarja. Igaz, eddig sem foglalkoztatta, inkább tartott attól, hogy a tündér ezzel konfliktust akar teremteni és nem fogja békén hagyni. Mostanra azonban meggyőzte magát róla, hogy nincs oka aggódni, a fiú csak őszinte, talán még nála is őszintébb, mintha ő nem félne tőle, hogy magára haragít valakit a szavaival.
Az ő kérdésére már nem jut válasz, mert a kristály szétrepedése és Ar Thenior megzavarják a beszélgetést, neki pedig oda kell mennie a gólemhez.*
- Köszönöm! - *Hajol meg, megköszönve az ajándékot, majd pedig felteszi azokat a bizonyos kérdéseket, amiket Ar Thenior válaszra méltat, méghozzá egészen hosszan kezd beszélni.
Sokat ugyan nem tud meg ebből, de megjegyzi magának és köszönetet is mondana, illetve kérdezne még sokat, de úgy tűnik, a gólem varázslatának ideje lejárt.
Pyr mellé húzódik, mikor felfedezi őt a megcsappant tömegben és onnan nézi végig Ar Thenior látványos búcsúját.
Vajon egykoron ő is csak egy egyszerű férfi volt, aki úgy kezdte a mágia tanulását, akárcsak ők? Kitartó munkával és tanulással tett szert ekkora hatalomra?
Mikor mindennek vége, olyan furcsának tűnik a csönd, mintha az egész csak egy álom lett volna.
Kivéve, hogy az a szilánk még mindig ott van a markában. Rá pillant és most már igazán nem bírja megállni. Mintha egy szem eper volna, úgy kapja be, még az ízét is érzi egy pillanatra, mielőtt szétmállna a szájában.
Akkor döbben rá, hogy mit is csinált, de Pyr megszólal és ezzel eltereli a figyelmét arról, amin talán nem is érdemes aggódnia.
A fiú búcsúzni kezd, sajátosan és csacskán. Krestvir meg kissé belassulva fogja meg a felé nyújtott kezet.*
- Te is vigyázz magadra! - *Böki ki végül és megszorítja Pyr kezét, mellé pedig igyekszik a szemébe is nézni. Majd pedig lehajtja a fejét és a maga módján is elköszön, egy meghajlással.
Aztán már csak nézi a szeleburdin távozó tündért, míg nem ismét magára marad.
Az égre néz, ami kezd besötétedni. Most még nem fél, közelben vannak a fényforrások, de jó lesz hamarosan hazamenni, vagy pedig szállást keresni.
A főtéren maradt trónra pillant. Még át kell gondolnia, mit csináljon... Úgy dönt, sétál egyet, s majd visszatér kicsit később, ha már kiürült a tér és kevesebb lesz a bámész tekintet.*


7555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:36:09
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//úton//

*Niev egy darabig még látta a tömegen át Pyctát, de egy ideje már elvesztette. Valószínűleg akkor, amikor eltaknyolt. Felkelve ráadásul annyira összezavarodott, hogy azt is elfelejtette, hogy melyik irányból érkezett.
Kétségbeesetten görbül le a szájacskája és nagyon hamar kitör belőle a keserves sírás.*
- APAAAAA!
*Elindul a tömegben, ugyanúgy mint eddig, próbál átbújni lábak között, közben pedig sír és hangosan szólongatja az apukáját. Kétségbeesetten ragad kapaszkodik bele a legtöbb férfibe, abban a reményben, hogy megtalálja az ő drága apukáját.*


7554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 11:45:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 790
OOC üzenetek: 204

Játékstílus: Szelíd

//A szél feltámad//
//Zárás//

*Az utolsó próbák és szóváltások izgalma lassan elül.
Ar Thenior még utoljára szóra méltatja a népet, hogy összegezze a nap tanulságait. Krestvir kérdéseiből indul ki.*
-A csillag az univerzum kiáltása.
*Felel kurtán, nem fog most leckét adni, ez látszik is az arcán, de azért elindítja a gondolatmenetet.*
-Lanawin születése pedig ősi pillanat, ősi titok, melyet a mai nyüzsgő világban talán már senki sem kutat és őriz.
*Ezt már talán a teljes főtéri népnek mondja.*
-Kutassátok, neveljéte, őrizzétek múltatokat, mert sok titkot, igazságot rejt. Kövezzétek ki jövőtök útját a jelen munkájával, és álljátok ki az idő próbáit csak úgy, mint városotok alapítójának próbáival tettétek. Kiálltátok hát próbámat. A Nagy Ar Thenior próbáját, melyet csak a Levegő Városában lakni méltók állhatnak ki. Ne felejtsétek a hősöket, s eljön az ígéret kora!
*Feláll trónjából, és csettint ujjával.*
-Emlékezzetek arra, hogy a szél szólott ma hozzátok, s legyetek készen, hogy ismét szólni fog. Ég veled Arthenior népe!
*Ezzel még egyszer dicsőségestől ragyogó arccal végigtekint a téren, majd egy újabbat csettint, mitől a téren állók haja, köpenyei, szakálla ismét a szél játékszerévé válik. A kőgólem most darabokra esik. Mellkasából az arany fény előkígyózik, trónja is darabokra, egyéni sírkövekre, díszekre bomlik. Egy perc múlva pedig már teljesen el is veszti emberi alakját, csak egy raj arany kígyó által összefogott kőrakásnak tűnhet az imént még magasztos mágus. Az egész förgeteg óriásnál magasabban elkezd visszakígyózni a temetőbe, ahol minden sírkő a helyére hullik vissza, az aranyló indák pedig a temető közepén kezdenek gyülekezni. Arthenior utolsó szava után alig öt perc telik el és egy mindent átható mennydörgés rázza meg a várost, a temető felett pedig villám cikázik végig, ám ez nem egy felhőből indult, ez a villám a földről vágódik felfelé. A rezgés, a morgás olyan, mintha Ar Thenior hangja lenne, ahogy átszeli a lenyugvó naptól vörösbe öltözött égboltot. Csontig hatolva lassan elül, aztán nem marad más helyén csak a csend. A csend most nem üres, hanem megnyugvással teli. A csend, melyet aztán csendes hazamenetel követ. Ez az emlékezés, és egy új kezdet csendje.*


7553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 08:53:20
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//Zárás//

*Egy kissé megnyugszik, lehet picit elfáradt, ezért ismét normál ütemben sétál Krestvir mellett, ahogyan a lány is teszi azt. Alaposan megfigyel mindent, egy külső szemlélődőnek talán úgy is tűnhet, hogy nem is figyel, persze ez nem így van.*
- Mi? Hogy én? *Pillant meglepetten a lányra, mellkasára bökve.* Én senkitől, vagyis... nem vettem észre. *nevet fel.* Egyik éjjel a fán csücsültem, őrszem voltam éppen, míg a többiek a tűz mellett feküdtek. *Látszik, hogy büszke rá, hogy ilyen fontos feladatot kapott.* Telihold volt, úgy világlott a fekete égbolton, mintha ezer, meg ezer fáklya fénye ragyogott volna egyszerre! *Mutatja kezével a hatalmas köralakot.* Aztán egyik pillanatban még nem tudtam, utána meg tudtam. *Megvonja a vállát.* Hát így történt. Azóta mindig próbálgatom, meg fejlesztgetem. *Szórakozottan kuncog fel. Az invitálás elfogadása, egyszerű, kiszaladt mondat volt a tündér részéről, majd a kézfogás után folytatja tovább a sétát. Elég messze elhaladtak már, válla felett olykor-olykor visszatekintget, s valójában talán egy kört írnak le, ugyanis hamarosan ismét közeledni kezdenek a szökőkút felé.*
- Majd meglátod! *Bólogat büszkén, erejét fitogtatva, ami jelenleg még valóban elég satnya, de hiszi, hogy addigra lesz olyan fejlett, hogy sikerülhessen, még tekintetét is nagy komolyra fordítja, hogy Krestvir láthassa, hogy nem a levegőbe beszél... csak őt viszi majd fel, aztán a színészi komorság egy csapásra elpárolog a következő kérdés hallatán, amin felkacag.*
- A mamáknak tökéletes, de te még nem vagy mama, amúgy egyáltalán nem zavar. *Színtiszta szemekkel, nevetve tekint rá, az is nyilvánvaló, hogy az ő szájából ezek az őszinte megnyilvánulások, nem sértésnek szánt mondatok. Persze tud ő duzzogni is, ha akar, de egyelőre ilyenre nem került sor.*
- Erdőmélyén születtem, aztán meg... *Kezdene bele, amikor is feldördül a gólem hangja. Kicsit összerezzen.*
- A jó életbe! *Szalad ki a száján.* Majdnem összecsináltam magam... *Kerekedik el tekintete, s a hang forrására tekint.* Nézd, megrepedt! *Ugrik egyet, s nyakát nyújtogatja a kristály látványa után.* Menj csak!
*Ő kissé hátrébb áll meg, kíváncsian nézelődve, s meglesve, vajon Krestvir mit kíván, s bár nem hallja, mit mond, azért meg is tapsolja, amikor a lányt megdicsérik, hogy aztán elámulva nézze a szanaszét szóródó kristályokat. Ahogyan sejti, egy neki is jut, így magasba szökken és egy fordulat után kapja el kezével, mielőtt az még közeledhetne felé.*
- Aztaaaaaa! *Krestvir időközben kérdez, amire felpillant ugyan, de egyelőre még a kristállyal van elfoglalva, s azt csodálja.* Virágméz! *Kiált fel, s diadalmasan tekint körbe, boldog tekintettel, mielőtt, lazán feldobva, a levegőben szájával kapja el, s nyeli le.*
- Az istenekre! Akár Erdőmélyén! *Kacag, s ízlelgeti nyereményét. Nem tudja ezen kívül mi célt szolgál még, de neki már ennyi is elegendő a beteljesüléshez. Régen járt már otthon, s a gondolatra egy nagyon picit elszontyolodik.
Míg Krestvir választ kap, megvárja őt, s a távozó tömegre figyel. Alig vannak már a főtéren, s úgy néz ki, nekik is menniük kell. Megvárja a lányt, majd felsóhajt.*
- Úgy néz ki vége, pedig igazán izgalmas volt! *Horgasztja le a fejét.* Jó volt beszélgetni... *Kezd bele, s korábbi meséjét otthonáról már el is felejti. Vélhetően azért, mert nem olyan nagy dolog, hisz nincs hol laknia, ott hajtja párnára fejét, ahol éppen éri az éjjel.*
- Azt hiszem búcsúznunk kell. *Mosolyog a lányra kicsit szomorkásan.* Bezárt a bazár! *Vágja ki büszkén, kicsit kuncogva.* Jó volt. Akkor... a viszontlátásra, Krestvir Drelm, talán nem is olyan sokára találkozhatunk. Addig is... vigyázz magadra! *Kissé félszegen, egyik lábáról a másikra álldogál. Majd rövid tűnődés után, ismét kivágja kezét előre, hogy elköszönjön. A mai nap véget ért, s helyet ad a következőnek. A búcsú szokatlanul furcsa érzéseket kelt, de nem foglalkozik ennek megmagyarázásával, Pyr alapvetően barátságos, s egy kellemes élményt nem feltétlenül szakít meg minden érzelem nélkül. Utoljára, ha Kresvtir is így gondolja, megajándékozza egy vidám mosollyal, s egy égszínkék tekintettel, majd elreppen a legközelebbi faág felé, hogy folytassa útját... amerre a szél viszi. Csak kacaja és kiáltása hallik utána.*
- Viszlát Ar Thenior! Viszlát mindenki! Pyr Lavand, az Ékestollú, szárnyra kél, s utána csak a pihék maradnak!


7552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:06:13
 ÚJ
>Therrad Gortus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//

*A kis öreg nehezen tartotta az iramot a fiatalsággal. Egy-két ötlete neki is támadt, de annyi csoda és izgalom töltötte be a főteret, hogy hamarosan inkább a krónikás feladatát vállalta magára. Nem annyira a köz érdekében, mint inkább magának, emlékül jegyezte fel az eseményeket, hogy akkor is tudja, miben volt része, ha mindezt lyukacsossá vált elméje már elfelejtette.
Most is lázasan körmöl még, persze szigorúan egy biztonságosnak tűnő padhoz felrevonulva. Aztán még egyel odébb ül, amikor a gólem először rendez égzúgást dühében és csak akkor merészkedik vissza, mikor rájön, hogy amonnan nem hall és lát olyan jól és Ar Thenior dühe amúgy is hamar elpárolog.
Rengeteg új ismeretre tesz szert, a leginkább talán még az lepi meg, hogy a torony mestere milyen vénséges. Vajon hogyan tartósította így a testét és az elméjét?
Az öreg gnómot talán azért is foglalkoztatja ez ennyire, mert maga is az életének végéhez jár közelebb, mint ifjúkorához. A hosszú életet még nem is irigyli annyira, inkább az elme megőrzött frissességét, mert ő bizony már hajlamos elfelejteni ezt-azt.
Nagyon tartott a beígért átkoktól, most azonban már marad, mert kíváncsi, mit hoz majd az este. Ha pedig az is elérkezik, akkor nyugovóra tér a főtéren összegyűlt népekkel együtt, ha nem is jutalmakkal, de új élményekkel gazdagabban.*


7551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:56:46
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Umon, Ar Thenior//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Umon nem áll meg, csak legyint hátra. Hall ugyan szavakat, mik talán neki szólnak, de döntött, segget meg nem csinál a szájából, mert az rá nem jellemző. Más világ és más természet, lehet csupán ennyi. Más felfogás, más nézet, szabadság, vagy felszabadítás, vér, vagy kötelék, társ, vagy egyedüllét. Lehet saját maga rabja is, s Umon vélhetően pontosan így is van. Rá még nem vár a szabadság, de kit kötéllel kell megidézni, az akkor is rabszolga marad, ha társnak hívják. Meggyűlt már a baja az állatokkal. Eeyr az erdőben, Sa'Theret a dögkútnál Erdőmélyén, Teysus, aki mindig csendes, nincs szüksége még egy állatra, mi isteni hatalmat sejtet. Hát vigyázzon rá az ork, nem bánja, ahogy azt sem, hogy hátat fordított, s elindult. Legyen bármi a magyarázat, neki ennyi elég volt. Nem szolgált rá a lenézésre, s a gúnyra sem, hiszi, hogy ő helyesen cselekedett, s helyesen gondolkodott, hiszi, hogy Xavy és az ő munkája szolgáltatott végül a Pegazusnak, akár rabigát, akár szabadságot. Erre ezt érdemli, pökhendi és gúnyos szavakat, jóllehet ő tisztelettel szólt. ~ Hát basszák meg az istenek... mert ez nem igazság volt. Ez csak példabeszéd és prédikáció, mi borból vált víz csupán. A semmi. ~ Kabátja gallérját felhajtja a szél elől, s immár az artheniori úton távozik a városból. Felnevet.*
- Nem vagyok rá méltó? Heheheee... baszódj meg... hehheeeeee! Baszódj meg!!! *Lopva kúszik vissza arcára az árny, lopva úgy, hogy észre sem veszi.* Baszódj meg!! Hehheeeiii! *Már az út porát tapodja, de két sarkát összeverve ugrik fel.* Baszódj meeeeg! Hááháááá... *Tekintete tágra nyílik, s nyelvével írja körbe az ajkát.* Nem vagy rá méltó... nem mi?! *Torka szakadtából kezd kacagni, s a hűvös éj simítja arcát, miképp az őrület stigmái lassan ismét megjelennek, majd szívódnak fel gyorsan.*
- Nyah... gyerünk... keressünk valakit, akit megölhetünk... hosszú még a nap.


7550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:36:05
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Umon, Ar Thenior//

*Hogy egyáltalán képes-e tiszteletre jó kérdés. A szóval kapcsolatos érzéseiben is bizonytalan Zopal. A kőóriás szavai után viszont önkéntelenül is összerezzen. Mintha az ég dörögne. Ha tudná mi is az a levegőmágia tisztában volna vele, hogy ez az észrevétele viszont nincs annyira messze az igazságtól. Tekintetéből viszont nem veszik ki a dac. Olyan ellenállás ez amiért még az életét is oda tudná adni. Azok tudják túl sokra becsülni magukat akik sokat elértek vagy akiknek magukat kell elismerniük, hogy érnek annyit. Hogy az ork melyik talán csak azok tudnák akik valaha látták őt a soha le nem vett páncél nélkül.*
-Nem ismerlek mágus.
*Jelenti ki. Meghunyászkodni pedig nem fog. Még a város alapítója és a legnagyobb levegőmágus előtt se. Sőt, lehet pont népe gyilkolásával próbálgatta annak idején a hatalmát. Egy pegazus bebörtönzése mit számítana neki? A válaszra is gyanakvó tekintet érkezik, de a magyarázaton elgondolkozik.*
-Elfogadták...
*Ha saját döntésük volt, azt Zopal elfogadja. A kettévágott kötél esetén a kőóriás nézőpontját megérti. Várja, hogy jöjjön a szokásos dolog. Egy gnóm, egy ember és egy ork kapnak két dolgot. Kinek nem marad vajon? A döntés meglepi. Felvont szemöldökkel hallgatja a férfit. Mikor hozzászól most először megértik egymást. Az egykori törzsfő egyet is ért a másik szavaival és nem is. Ha sikerül feltartóztatnia a másikat akkor megteszi.*
-A pegazusok szabadságát tilos elvenni. De ha tényleg ők döntöttek így akkor véredet nem mint szolgák hanem társakként vették el. Ezt pedig meg kell becsülni mert ennél nagyobb tisztelet kevés van.
*Persze ha a másik nem áll meg és távozni készül akkor egy darabig elmélkedik a dolgon majd mindkét kötelet magához veszi.*
~Tudni kell mi volt ez. Aztán lehet döntést hozni. Ha mégis a harcosnak volt igaza magam szabadítom őket fel. A felelősséget eldobni meggondolatlanság mert bajt szül. Jobb ha vigyázok ezekre.~


7549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:02:46
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Zopal, Ar Thenior//

*Nem figyeli az orkot miközben beszél, bár szemöldöke rezdül a harsány és szó, mi szó tiszteletlen szavakra. Nem ismeri Ar Theniort, valójában talán munkásságát sem, de az már csak jelent valamit, ha elneveztek róla egy várost. Világéletében elfogadó volt. Legyen akár mélységi, vagy törpe, gnóm, vagy ork, esetleg óriás, egyre megy. Gyűlöli, ki előítéletei alapján építkezik, s bomlasztja saját életét. Felsóhajtva a kötélre mered. Eddig izgalmas volt a játék Xavyval a gnómlánnyal, élvezte, kimondottan élvezte, s egy pillanatra ismét felszabadult volt. Nincsenek előítéletei... nincsenek, mert valójában mindenkit gyűlöl. Gyűlöli a tömeget, s mindenkit, ki körbeveszi. Nem fortyogó utálat ez, csupán önhittségében és önzőségében kialakult nézet, melyből soha nem lesz világot rengető tézis, vagy vallás. Szétnéz, majd a szavakra villogva visszakapja Ar Theniorra a szemeit. Ugyanazt látja rajta, mint mindenki máson, s mit saját magán is felfedezni vél. ~ Talán tőle származnának az emberek? ~ Kérdezi magában. Hisz az Ar Thenior lenéző szavaiból sütő gúny, cinizmus, mellyel egy nap munkáját dobja a sarokba, két piszkos gnóm kezet, egy verejtékező emberhomlokot, egy mérges ork tekintetet, s minden mást.*
- Tehát nem döntesz, nem vállalod fel. Nem érdemeljük meg. Legyen így. *Biccent. Kihúzza magát, s szemét a tömegen futtatja végig. Akar egy csodálatos állat gazdája lenni? Akar egyáltalán bárkinek, vagy bárminek is, mikor Ar Thenior körülbelül úgy beszél, mintha jószágaival, vagy legalábbis taknyos kölkeivel tárgyalna. Egy pillanatra elönti a harag, majd emlékezve apái szavaira, mély levegővétel után azonnal megnyugszik.*
- NEKEM NEM KELL! ÍGY NEM! *Kiált fel. A kötél ketté vált darabjait tartja kezében, s Ar Theniorra néz.* Nekem nem kell. *Ismétli meg csendesen, majd az orkra néz.*
- Ha ily nemes állatok, s te láttál is egyet valaha, te sem hagyod. *Lába elé dobja a köteleket.* Itt nem lesz igazság, ork. *Halványan elmosolyodik.* Aki hivatott lett volna rá, visszavonult. *Megvonja a vállát.*
- Én elégetném, hogy most már szabadok is maradjanak. De te most már azt kezdesz vele, amit akarsz. *Szó nélkül megfordul, majd elindul a főtérről, hogy végre csend, s üresség legyen ismét. Nem néz szét, s nem is látja meg sem Xavyt, sem mást, nem érdekli semmi. Egyszer majd azt a két szendvicset még megadja neki, cserébe a mókáért, a nevetésért, pár pillanatnyi boldog percért, mit vele kaphatott.*


7548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:44:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Szarkazmus) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Megfejtve//

*Ar Thenior kőhatalmassága, már a téren várja őket. Nem mintha lemozdult volna kőtrónusa helyéről, de már messziről figyeli a két próbálkozót, és szemével kíséri őket egészen amíg oda nem érnek hozzá. Az ember kezdi a beszédet mintegy felajánlva, és nyújtva a kötelet. A mély hang mintha egy alagútban szólna. Telt, és visszhangos.*
-Tudom. Figyeltem a próbát. Ezért is hívtalak ide benneteket.
*Mondja felsőbbrendűsége teljes tudatában, és ekkor következik az ork követelődzőnek ható fellépése.*
-Te engem ne kérj számon halandó!
*Kiáltásába még az ég is beleremeg, s mintha lassú viharfelhők úsznának a nyugvó nap elé.*
-Ártatlan ősi lényeket csapdába zárni, szerinted hozzám méltó?
*Kiáltása, és lelket remegtetően ijesztő tekintete szinte keresztül lövi Zopal koponyáját. Habár a téma változik, haragos hangja megmarad.*
-Figyeltem a próbát, és a rajz varázsát csak a Pegazusok ősi gazdája törhette meg úgy, ha kantárt ajánl az állatnak.
*Magyarázza mérgesen a megfejtés eredeti mivoltát.*
-Az hogy a varázs megtört a kantár nélkül, csak annyit jelenthet, hogy a pegazusok elfogadták ennek az embernek a véráldozatát.
*Felemeli a karját. A kőkórus katonaszobraiből egy kiválik, és odasétál a kötelet tartó umonhoz. Egyetlen, szinte észrevehetetlen gyorsaságú suhintással vágja ketté a kötelet. Villanás. Umon szemének már meg se kottyan, apróbb mint amit eddig a rajz produkált a falon. Mind a két kezében egy-egy kötél. Egy aranysárga, és egy éjfekete.*
-Habár nem érdemlitek meg, úgy döntöttem elfelezem a jutalmat. Ha egy lovat ezzel köttök meg, az napkeltétől, napnyugtáig Pegazussá változik. *Mutat a kőkatona az arany színezetű kötőszárra.*
-Ha a másikkal, akkor az éjszakai égbolt ura lehetsz reggelig, de csak egy évente egyszer van alkalmatok használni.
*A lenéző utálat a hangjában csak most csúcsosodik ki igazán.*
-Nem érdekel hogyan osztozkodtok. Vesszetek össze magatokban.
*Ezután a gnóm lányt szúrja ki a szeme a tömegben. Egy bólintást kap. Arca kőráncain látszik, hogy eddig volt hajlandó foglalkozni a dologgal.*


7547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 15:23:39
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

* Arelow a vásárolt holmival a főtérre indul. Ott is a kúthoz, hogy a friss hideg vízből feltöltse a kulacsát. Ha már ott van megmossa az arcát a vízben és iszik belőle pár kortyot is. Borostás morcos képéről menekülnek a szikrázó víz cseppek. Mintha nem szívesen tartózkodnának a férfi bőrén. Nem mintha ez túlzottan meghatná a lovagot. Lassan felegyenesedik és körbenéz. Szeme az emlékművön akad meg. Mivel bőven kitelik az idejéből, ezért odasétál a kőoszlophoz. Leveszi jobbjáról a kesztyűt és tenyerét a hideg márványra tapasztja.*
- A város védője mi? Még a nevedre sem emlékeznek. A mai napig itt járnak köztünk az orkok is. Komédia ez én mondom.* Igen magában beszél, de ez nem olyan vészes dolog ám. Szomorúan megcsóválja a fejét és távozóra fogja. ~ Legalább emlékműved az van. ~ Jegyzi meg magában és elindul kifelé a városból. Hosszú út áll még előtte. Valószínűleg ma már nem is ér oda. De nem tart attól, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Nem ez lenne az első alkalma. Valószínűleg ne is az utolsó lesz.*


7546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:40:30
 ÚJ
>Fületlen Myr'Jinnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 93

Játékstílus: Megfontolt

// Farkas és Patkány //

* Myr'Jinnar úgy veszi, hogy a tündérlány nem haragszik, bár teljesen még nem biztos ebben. Reméli, hogy a Pegazusban mindent meg tudnak egymással beszélni, többek között azt is, hogy a gnómnak milyen segítségre volna szüksége.*
~ Bízok benne, hogy segítőkész lesz. Ha továbbra is értetlenkedik, akkor bizony nehéz dolgom lesz. ~
* Meg is fordul, immár harmadjára, és ismételten elindul a fogadó felé. Miközben a főtéren lépked, akaratlanul is eszébe jut Lenerah. Erősen bízik abban, hogy nem találja szemben magát a testvérével sem a tér közelében, sem a fogadó falain belül.*


7545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:30:03
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//

- Ühm. - *Hümmög zavartan, mikor a fiú válaszol a köszönetmondására, kifejezve, hogy örömét leli a beszélgetésben. Azt ugyan nehezen tudja elképzelni, hogy valakit, aki ennyit tud beszélni, ne hallgatták volna meg korábban, de Pyr őszintének tűnik. Viszont szomorúnak semmiképpen, úgyhogy ő is elintézi ezzel a hümmögéssel és még valami mosolyféle is kerül az arcára, viszonozva a tündér vidámságát. Ami valóban szembeötlő. A fiú izgágasága annyira üdítő, mint amennyire idegesítő és fárasztó. De még nincsenek túl régóta egymás társaságában, úgyhogy egyelőre az előbbi a hangsúlyos.*
- Te kitől tanultál varázsolni? - *Érdeklődik, mert furcsának találja, hogy Pyr még a mágiaág nevét sem ismeri. Talán nem annyira "iskolai" környezetben tanult, hanem valami független mestertől, aki az ilyesmit nem tartotta fontosnak?
A bókot elengedi a füle mellett, ez a tudás igazán apróság.
Ajánlatát szinte még el sem mondja, a fiú már közbeszól, hogy jönne. Ettől kicsit furcsán érzi magát, mert tényleg nem túl régi az ismeretség, csak néhány szót... na jó, mondatot váltottak. De azért van abban valami különleges, hogy Pyr úgy mondja kiemelten, hogy hozzá jön, azért, hogy őt meglátogassa.
Ritkán vannak látogatói, s az a kevés is, aki az ő társasága miatt jött, hosszú ideje nem jelentkezett már. Mint Hümpüffmüff néne, vagy Zaxdor... Igaz, klánon belül is volna mit javítania a kapcsolatain.
A lényeg, hogy kelt benne valami jó érzést, hogy Pyr ekkora lelkesedéssel van aziránt, hogy őt meglátogassa. Dob egy keveset az önbizalmán. Persze zavarba ia hozza.*
- Rendben. Köszönöm... - *Feleli kimérten, mintha nem is örülne, pedig csak nem sikerül hangjával tolmácsolnia, amit érez. Cserébe a "tündérlábon" elmosolyodik és szégyenlősen megfogja, megrázza.
Ám Pyr még tartóztatja is. Kváncsian hallgatja, hogy mit akar és néz föl, mikor a tündér arra mutat.*
- Ha nem veszélyes... De túl nehéz vagyok. - *Veti ellen, mert nem tudja elhinni, hogy a fiú szárnyai elbírnák kettejüket, hiszen ránézésre még a saját testét sem bírja sokáig a levegőben tartani.*
- Rendben. - *Megy végül bele, főképp a leckékbe. Bár a szövetség tanoncai előnyt élveznek, a klánkasszára ráfér, hogy külső érdeklődőnek is nyújtson egy kis segítséget.
Hallgatja aztán a fiút, ahogy arról beszél, hogy ez a mai nap és az ő beszélgetésük milyen élmény a számára. Krestvir nem túl jó abban, hogy beleélje magát mások bőrébe, de Pyr szavaiban valamiért magányt érez.*
- Miért, a mamás az rossz? - *Kérdi egy fintorgós mosollyal. Majd a kitérő után visszatér a korábbi benyomása által felmerült kérdéshez.*
- Te hol élsz? - *Kíváncsiskodik, hogy kiderítse, milyen gyakran szokott a fiú egyedül üldögélni faágakon, ez kényszerű-e, vagy pedig csak kedvelt elfoglaltsága. Merthogy Pyr nem tűnik egyébként olyan magafajtának, aki akár napokig is kellemesen elvan magányosan egy szobában, szótlanul.*

//Ar Thenior//

*Talán a fiú tud még válaszolni, talán nem, mindenesetre Krestvir figyelmét hamarosan maga Ar Thenior tereli el, szólításának pedig valamiért nem tud ellenállni.*
- Bocsánat! - *Szól Pyrnek, majd közelebb megy a gólemhez.
Elsőre nem érti, miről van szó, utána azonban rájön, hogy korábban nem gúnyolódott vele Ar Thenior, hanem tényleg okosnak találta a megfejtését. És most ezért kapja a jutalmát...
Tanácstalanul néz a gólemre, mert fogalma sincs, mit súgjon. Első gondolata Synmira, majd... majd kicsit mélyebbre tekint és egy olyan emlékkép ragad meg benne, amit gyakran szokott felidézni, mikor egyedül érzi magát.
Ar Theniorra néz és habozik, mert ez annyira személyes, hogy nem szívesen osztja meg vele. De aztán rájön, hogy a férfinak igazából semmit nem mondhat ez a kép, így nem is kellene kellemetlennek lennie.
Rászánja magát, s halkan előadja kívánságát a gólemnek, de olyan szégyenlősen, mintha legalábbis gyónna.
Ha kérése teljesül, úgy a zsebében lévő kendőn fog megszületni a kép. Ami nem túl mozgalmas... Egy szoba látszik rajta, kandallóval, amiben lobog a tűz. A közelében ruhák száradnak, előtte pedig két alak ül és melegszik. Hát hátnak vetve pihennek, közösen egy takaróba burkolózva. Nem sokat mozdulnak, leginkább csak a kandallóban a lángok játéka teszi feltűnővé, hogy egy elvarázsolt, mozgó kép van a kendőn.
Krestvir vet rá egy pillantást komoly arccal és kicsit elérzékenyül. Majd sietősen elrejti a zsebében, mielőtt más is meglátná.
Aztán még egyszer bátorságot gyűjt, hogy Ar Theniort megszólítsa.*
- Ar Thenior! Mondja, kérem... mit jelent az, hogy az univerzum üvölt? És... honnan lehet tudni, hogy a mai napon született Lanawin? - *Olyan kérdések ezek, melyek azóta foglalkoztatják, hogy a próbák megfejtései során felmerültek.
Ha kapott valamiféle választ, a tündért kezdi keresni, mert beszélgetés közben hagyta ott őt és nem búcsúzott el tőle illendően.
De közben történik még más is... Úgy tűnik, közös erővel végül sikerült szétrepeszteniük a kristályt. Összerezzen a csattanásra, majd még egyszer, amikor az egyik szilánk a csuklyájába, a nyaka mellé pattan.
Ar Thenior zárszavai elég baljósan hangzanak, mintha már nem volna sok idejük ünnepelni, de nem is igazán ennek jelentésén gondolkodik, mint inkább azon, hogy meg kellene ennie ezt a kristályból leszakadt szilánkot.
A markába veszi és vágyakozva nézi, mint valami finom gyümölcsöt, de az esze meg ellenzi, hogy megegye... mégis, túl erős a sóvárgás, hogy megkóstolja...*


7544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:24:47
 ÚJ
>Cirilna Asmelrin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Farkas és Patkány //

* Mérges gnóm lány megint csak felé fordul. De most látszik rajta, hogy a beszéd talán össze zavarta egy cseppet. Aztán pedig bekövetkezik a diadal. Meghunyászkodik Nes hatalma előtt.*
~ Látod ezt? Megtörtem. Én a hatalmas Nes megtörtem ezt a lényt. ~
~ Gratulálok hozzá. Szerintem csak összezavartad azzal a sok sületlenséggel. Ennyi. Most pedig hivatalos vagy egy italra. ~
~ Italra? Az meg mi a frász? ~
~ Olyan dolog, amit meg szoktunk inni. Tudod te miről beszélek. ~ * Elkezdi feltúrni neki az emlék képeket az ivásról. Így máris könnyebben megérti a másik.*
~ Ja, hogy ez az. Nem egy nagy szám. ~
~ Nem utasítsd el. Ahol ital akad ott étel is. A fogadóban pedig sok finom étel akad. ~
~ Étel. Szeretem az ételt. Megyünk! Várjunk csak! Eddig miért nem mentünk oda még? ~
~ Azért, mert minket egyedül nem engednének be. ÉS ne kérdezd miért! ~
~ Jó nem kérdezem ~
- Jól van! Megyek veled oda be. Ennivaló jó.* Adja be a derekát a lány, de azért megtartja a tisztes távolságot tőle.*


7543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 21:40:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
//Érintőlegesen a 7. próbatétel//

*Ar Thenior tekintetét Nimerilre emeli. Vonásai szoborszerű egykedvűségről árulkodnak.*
- Elég volt ebből, ennek az ideje elmúlt.
*Hessenti ezzel el a lányt, és annak próbálkozását, hogy érdeklődve követhesse nyomon a kristály körül ténykedőket. Egy dalnok is szerencsét próbál, akinek rövidke költeménye ugyan nem repeszti meg a kristályt, ám Ar Thenior megnevetteti, akinek öblös, roppanó hangja betölti a Arthenior főterét.*
- Ez valóban bravúros volt, Hathúros.
*Egy újabb különös nevű, szimpatikus alak, mint az Ékestollú Pyr, aki kis csillagjának társaságában próbálja meg befűzni Krestvirt. Ahogy a lányra emeli tekintetét úgy eszébe jut, hogy ő még nem kérte jussát a próbatételéért.*
- Te, leány!
*Néz egyértelműen Krestvirre, akit el is fogja egy bizonyosság, hogy hozzá szól a gólem.*
- Elmaradt még a jutalmad. Járulj ide hozzám, és súgd meg, hogy milyen kép él a lelkedben, és hol kívánod viszont látni azt.
*A lila kristály közben tovább és tovább reped, míg végül a végső varázslat is bekövetkezik Quantallnak hála. A kristály lilás fényben felragyog, még azelőtt, hogy nagy csattanás kíséretében apró robbanás formájában szétepedjen. A tíz aprócska szilánk annak a tíz varázstudónak irányába röppen, akik sikeres próbálkozással megrepesztették azt. A kristályok vagy azok zsebében landolnak, vagy a nyitott tenyerükben, vagy a homlokukról lepattan mélyen dekoltált felsőjükbe, valójában a mód nem is számít, a kristály szilánk rövidesen a varázstudók birtokába kerül. Az aprócska szilánk pedig intenzív illatot áraszt, pont olyat, amit nem lehet egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni. Mindegyik varázsló mást tapasztal, vagy kedvenc étele illatát, vagy egy olyanét, amit egykoron édesanyja főzött neki, bármit, amit szenvedélyesen szeret. A sóvárgás ezúttal ellenállhatatlan, és mindegyikük hamarosan szájába teszi az apró darabkát, hogy az eddig törhetetlen, tömör darab szétolvadjon szájukban.*
- Méltónak bizonyultatok, ez pedig végtelen örömmel tölt el. Többek lettetek általa, amit lehet most még nem tapasztaltok, de idővel mindenképpen fogtok. Ünnepeljetek amíg még tudtok!


7542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:59:42
 ÚJ
>Shivawnnanda Melonthalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A szél feltámad//
//Zárás//

*Hiába érzi úgy, megvilágosodott a nyolcadik próba megoldását illetően, hamar kiderül, hogy téved. Közel sincs szükség olyan nagy horderejű varázslatra, mint amire tippelt, sőt, úgy tűnik, bármilyen varázslat megteszi. Shiv azonban még egy homokszemet sem tud odébb mozdítani varázslattal, bármennyire is akarná, vagy bármilyen szavakkal igyekezne azt elbűvölni. Akármennyi tekercset elolvashat a varázslatokról, az nem pótolja a valós képességet.
Miután ráébred, ennél a próbánál nem sok esélye van, újra körülnéz a téren. Úgy néz ki, már minden próbát megoldottak, a tömeg is lassan oszlani kezd. A nagy varázsló látogatása a végéhez közeledik. Shivawnnak itt már semmi dolga nem akad.*
- Köszönöm a lehetőséget, Ar Thenior.
*Hajol meg a mágus előtt tisztelettudóan, majd elhagyja a főteret.*


7541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-07 15:26:21
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A szél feltámad//

*Miután mindent alaposan átgondolva elmondott, szórakozottan sétál Krestvir mellett. Még így, a földön járva sem tud feltétlen nyugton maradni, olykor egyik lábára, olykor a másikra nehezedik, s az arcán kiismerhetetlen, de őszinte mosollyal rúg arrébb egy-egy kisebb kavicsot, vagy követ, persze figyelve arra, hogy mást ne találjon el. Miközben Krestvir is emészti a hallottakat, olykor-olykor, ha egy rúgás jobban sikerül, kacagva pillant rá, s elmerül tekintetében. Az egész lényt, egyfajta nyugodt vidámság lengi körbe, mi talán megmagyarázhatatlan, mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, ahogyan talán Krestvir is érezheti kérdéseit, miket az ifjúnak tesz fel. Az ifjú tekintete csillog, folyton csillog, akárha nem lenne baj, vagy gond a világon, nem emészti bánat, vagy ijedelem esetleg fontos dolgok tudatlansága mellett. Persze, ha hallaná Krestvir gondolatait, biztosan meglepetten és zavarában szegezné tekintetét előbb a lányéba, majd talán a földre is kicsit, talán elütni egy poénnal, nem lehet tudni. A lány kijelentése halk ugyan, de kiválóan érthető, s Pyr arcán nincs nyoma meglepetésnek, mintha pontosan tudná, hogy miről van szó.*
- Ó! Hát nagyon szívesen, mókás így közösen veled beszélgetni! Sosem hallgattak meg még ilyen hosszan. Nagyon jólesik! *Nevet fel, s vékony ujjával próbálja fellibbenteni Krestvir haját kedveskedésképpen, mintha mi sem lenne természetesebb, s mintha már évek óta ismernék egymást. A köszönet okát, nem kérdezi meg. Szárnyait olykor kitárja, olykor összehúzza, ez afféle reflex is nála, egyébiránt soha nem bánná, ha a lány meg szeretné érinteni, megszokta már, sokan kérték tőle, persze nem mindenkinek engedte meg.*
- Hold mágia! Nahát! Nem tudtam, hogy így hívják, de valóban teleholdkor sikerült az első ezüstköpeny varázslatom. *Kerekedik el a szeme, s a lányra néz.* Te milyen okos vagy! *Jelenti ki dicséretképpen, s a mosoly csak szélesedik, mikor Pycta nevét ismét meghallja, azonban, mit utána hall, tán még jobban felcsigázza érdeklődését. A megkezdett mondatra odakapja a fejét, s mielőtt Krestvir folytathatná:*
- Elmegyek! *Vágja közbe hirtelen és hadarva, majd bólint elcsendesedve, s szúrja megint csak közbe.* Hozzád... elmegyek, hogy meglátogassalak... *gyorsan hozzáfűzi* és hogy taníts persze!
*Bólogat tovább, majd elmosolyodva ismét bandukol tovább, nézelődve.*
- Rendben, Krestvir. Ezennel Pyr Lavand kijelenti, hogy a meghívást elfogadja! *Nevet fel, majd hirtelen a lány elé perdül, s kezét tartja fel elé.*
- Itt a kezem nem tündérláb!
*Jelenti ki tudálékosan.* Mondjuk... persze, hogy nem az, mert kéz... na mindegy. *Heherészik, szabad kezével tarkóját vakarja meg, ebbe egy kicsit belezavarodott.*
- És tudod mit? *Jut eszébe még valami, ha esetleg kézfogását elfogadták és puhán megszorítja Krestvir kezét.* Majd felviszlek! *Mutogat fel.* Oda fel, az égbe... szeretnél repülni? *Kérdezi halálosan komolyan.* No, nem magasra, csak épphogy! *Mosolyogva úszik az égszínkék, tekintetében, s talán Krestvir barnája tükröződik vissza.*
- Te meg megtanítasz, mindenféle varázslatra! Addig gyűjtök aranyat! *Bizonygatja, majd a jövő céljainak megörülve kezét széttárva perdül egyet maga körül.*
- Hát nem csodás, hogy találkoztunk?! *Kacag.* Én meg még gondoltam, na itt a főtéren olyan nagy a nyüzsgés, gyorsan megfejtek egy-két dolgot, aztán itt sem vagyok! Lám, micsoda véletlen! Ezeket a pillanatokat nagyon szeretem, mindig elraktározom itt... *kopogtatja koponyáját* aztán, mikor a fán ülök magányosan, mindig felidézem és csak mosolygok. Ez az én módszerem. *Vonja meg a vállát, majd féloldalasan a lányra néz.*
- Tudod... most, hogy így már régóta beszélgetünk, nem is vagy olyan mamás... *Ismét vállat von, majd kissé kiporosodva fordul el, somlyogva.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7924-7943