//Egy nap a nemlétben//
*Taitos nagyon lassan, nagyon óvatosan vezeti Ragront. Már több éve hogy együtt dolgoznak, és talán már Ragron sincs annyira meglepődve saját láthatatlanságán, sem gazdáén sem.*
~Érzem rajta, hogy nyugtalan.~
*A környék itt már mozog. Talán nem látszanak, de a nyomaikat bárki bármikor észreveheti, így a délutáni pár tucatos átutazó közötti "besurranás" az egyetlen esélyük. Az úton haladnak már szlalomozva, míg be nem érnek a főtérre.*
~Gondolkozz Taitos, nagyon, nagyon gyorsan gondolkozz!~
*A fogadó környékéről szó sem lehet, már csak a lovak miatt sem.*
~Bár azt már régen nem evett.~
*Ekkor Ragron hangos lihegésbe kezd.*
~Oh, Szellemek irgalmazzatok.~
*Taitos végül a Tanácsházára néz. Az aránylag kihalt a méretéhez képest, és lépcsők is vannak, ha valaki lejön, az lassan fogja tenni. A túloldalon pedig ott vannak a menekülő út. A legszélesebb, leghosszabb út a volt Szegénynegyed végére.*
~Igen, a Szegénynegyed. Senkit sem fog érdekelni, ha ott nem tud bemenni egy sikátorba.~
*Ez az egyetlen esélyük anélkül, hogy nagyon nagy patáliát csapnának, így a láthatatlan warg oldalába egy láthatatlan boka nyomódik lassan, hangtalanul, de jelzésértékűen.*
~Vajon hányan fordulhatnak meg itt láthatatlanul?~
*Kérdezi Taitos magától, ahogy eloldalognak a Tanácsháza előtt. Valahol persze érzi, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű. Óvatosan vezeti tovább a wargot, akinek karmai kopognak a kövön. A hang talán beleveszik a délutáni mozgásba itt, de Taitos dobhártyáján most üstdobként kopog mind a tizenhat.*
~Szellemek, csak érjünk át...~
*Felkészíti magát a lehető leggyorsabb varázslatokra, melyek segíthetnek neki, ha szorult helyzetbe kerül, és botját is kezébe fogja. Azt tervezi, hogy azzal lök el bárkit, aki belé botlana. Egyelőre azonban csak halad, halad, egészen addig, míg el nem éri a legnagyobb utca szélét, mely a negyedbe visz. És ekkor jön a baj. Négy egész kocsi közeledik egymás mellett, egy meg még el is menne a térről oda befelé.*
~Hogy ezek is miért most előznek?!~
*Magában szitkozódik kicsit, mielőtt hangtalanul hátra léptetné a wargot. Persze előtte megnézi, hogy nem taposnak-e le egy kisgyermeket. A szamarak, málhás lovak vonakodnak kicsit, talán a warg szaga miatt, de az ostorcsattogás és nógatás sűrű erdejében elveszik aggodalmuk.*
~Most, vagy soha!~
*Taitos előreugratja Ragront, ahogy a kifelé tartók eltűnnek az útból. Egyetlen biztos előnye egy szelíd wargnak is van. Ezek a fenevadak ugyanis sokkal jobban gyorsulnak, mint egy középszerű szamár, amivel versenyezniük kell. Ahogy beérnek a negyed torkába Taitos az első keresztutcát nézi ki és be is fordul jobbra. Kell egy kis pihenő egy ilyen manőver után.*