//Második szál//
//Eszmecsere folytatás//
*A legutóbbi alkalommal, sok kimeríthetetlen témát vettek górcső alá, ezért a doktor is joggal érezhette, hogy szelleme feltöltődik és kikapcsolódik, hogy a nehéz kutatómunka kapjon egy kis segítséget. Ennek okán most is vidámsággal vág bele az újabb és újabb témákba. Van, aki azzal kapcsolódik ki, ha az erdőben vadászhat, mások isznak, és mulatoznak, de a doktor és úgy tűnik újdonsült társa is inkább a kikapcsolódás szellemi vetületét preferálja. Természetesen nem lehet elfelejteni, hogy a könyvek is nyújthatnak szellemi frissességet, de mit van mit tenni, a beszélgetés mégis nagyszerűbb. A személyek közötti interakció és pláne egy vita mindent felül múl a doktor életében. Az agytekervények beindulnak, és új dolgok születnek, tehát nagyszerű és felemelő. A főtér egy zajos és hangos hely. Nagy átmenő forgalom és számos ember tesz vesz, főleg a háború árnyéka miatt, mindenki még gyorsabban halad és idegesebben rohangál. Az embereket még azt sem érdekli, hogy a tél egyre hidegebb és zordabb. Ennek okán Olyv, aki a gnómmal együtt a központi kútnál álldogál, kezdi kényelmetlenül érezni magát, hiszen majdnem minden mondatánál és gondolatánál kizökkenti valaki, aki vízért vagy csak a látványért halad keresztül rajtuk. Egy szemtelen kölyök kettejük között fut át, hogy valószínűsíthetően anyja parancsára vizet hozhasson a vacsora megfőzéséhez. A doktor egy darabig tűri a zsivajt és a lökdösődést, majd amikor betelik nála a pohár finom és udvarias hangon közli a gnómmal, hogy talán kéne keresni a beszélgetésre egy megfelelőbb helyszínt. Talán máskor jobban menne a csevej a nyüzsgés ellenére, de a dolgok nem úgy állnak, hogy ez most megvalósítható.*
- Kedves barátom. Azt hiszem a közöttünk áthaladó gyermek is jelezte, hogy ideje egy másik helyszínen folytatnunk beszélgetésünket. *Körbetekint, hogy megfelelő és alkalmas pozíciót találjon maguknak és egy pár pillanat után talál is egy félreeső padot. Habár az ücsörgéshez kissé hideg van, talán túl fogják élni ameddig a nap még süt ezáltal javítva az általános közérzetet.* - Látok ott egy nagyszerű padot, ahol nincs ez a hatalmas tömeg és talán a hangzavar sem fog minket folyton folyvást kizökkenteni. *Majd ha a gnóm is elindul vele, akkor megcélozza az ülő alkalmatosságot. Menet közben ismét folytatja a beszélgetést.*
- Hol is tartottunk barátom? Hm. Áh. Meg is van. Először is köszönöm, hogy segít kipihennem magam. Másodsorban pedig örülök, hogy ráér egy újabb beszélgetésre. Elnézést, hogy csak így lerohantam a múltkori témával, de nagyon kikívánkozott belőlem. Szóval arra gondoltam, hogy nekünk, nyugatiaknak számtalan gyógyító készítményünk van, amely megoldja a gondot megannyi betegségre és ami nálunk nem elhanyagolható, hogy a megelőzésre is nagy hangsúlyt fektetve alkotunk pirulákat, kenőcsöket. Itt arra akartam kitérni, hogy ha a város megrendel a megelőzésre szánt gyógyszerekből, akkor minden ember még a betegség előtt egészséges maradhatna tehát nincs szükség annyi orvos alkalmazására. Ezért ez egy fantasztikus lehetőség, emellett minden embernek szól, természetesen olcsóbb és nem kell az orvosnál vagy a kuruzslóknál álldogálni, várakozni. Mit gondol az elképzelésemről? Természetesen ez nyugaton nem így volt, hiszen ott nincs közgondolkodás mit itt, ahogy ön említette. *A doktor nagy érdeklődéssel várja, hogy a gnóm miként látja az elképzelését, esetleg lenne új ötlete az ügyben.
A városi tanácsnak írt levelére először egy nagy sóhajtással válaszol. Majd régi és rossz tapasztalatai után felel a gnómnak, reménykedve abban, hogy megcáfolja mondandóját.* - Elég rossz a tapasztalatom a politikával. A politikával foglalkozók igen önzők és rövidlátóak és félek, hogy a hatalom természete itt sem más, mint ott ahol én jöttem, de hát ki tudja. Ennek ellenére a levelet nem tartom jó ötletnek, hiszen azt sem tudom kinek kéne címezni és hát ki venne figyelembe egy senkit, aki még csak nem is városi. Sajnos ezek a szomorú tények, barátom.