//Kvintett//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Figyelme a tündéré, nem foglalkozik a külvilággal. Most nem létezik semmi, se a gnóm, se a gyerek, se az óriás, se a tömeg, csak ő és az ellenfele. Izzadtságtól nedves mancsa már akkor a rohamkés markolatán pihent amikor még csak helyezkedett, s amint kiszúrja, hogy a másik megint belekezd a motyogásba, egy pillanatig sem vár. Gyilkos, sárga fénnyel villan a szeme, és hajít.
Élvezettel figyeli a pálya ívet, s kétsége sincs afelől, hogy most pontot tesz az ügy végére. De az acél megpattan egy falon ami a semmiből tűnik elő.*
-Mi a fasz?*Összehúzza szemöldökét, hogy elf szeme jobb fókusszal vizsgálhassa a keletkezett akadályt, amikor telibe trafálja valami, s ő a kellemes eszméletvesztésbe zuhan. Valahová az álmok és képzelgések rettenetes birodalmába. A fal megállította a tőrt, de keresztül engedte a tündér átkát. Az utolsó gondolat ami még átvillan elméjén a tény hogy jó eséllyel élete utolsó hibáját vétette.*
~ Bassza meg a pereces ~
*Azzal átzuhan a sötétségbe. Mintha csak jeges, viharos tengerbe zuhanna. A hideg csontrepesztő, s ő elementáris erővel próbál a felszínre törni, ami szerencsére sikerül is. Vízben van, távol a parttól, egy viharos tengeren amelynek jeges a vize.*
~ Teleportált az a kis mocsok? Vagy meghaltam? ~
*Nincs sok ideje elmélkedni, hajó kürt zengése hallatszik, s ő majd megsüketül a hangjától. Mintha ezernyi trombita dudálna teljes erővel a fejében. Pár pillanat s már egy hajó fedélzetén fekszik, vacogva.
Éj fekete lobogók alatt. Csak bambul, miközben minden egyes levegő vételért meg kell küzdenie. Barátságtalan egy világba került. Tulajdonképpen sose érzett még olyan hideget életében, mint most itt. Ezen a helyen. És még havazik is.*
-Na végre.*Hallja, aztán a rúgást is érzi ami a bordái közé mar.*
-Hagyjál már te paraszt.*Köhögi, s igyekszik arrébb hempergőzni, de csak jön az a csizma, s megint csak sikerül utat találni a bordái közé.*
-Talpra!
-Mocskoskodni akarsz?*Üvölti, most már kifejezetten ingerülten, s igyekszik talpra kecmeregni, miközben övében valami szúró szerzám után kutat.*
-Kibelezlek te mocsok!*Vicsorít, miközben talpra áll. Aztán röhögést hall, s lendületből fordul, hogy szembe találja magát egy elf pengével, ami a nyakának szegeződik.*
-Jó pofa kölyök vagy, most már értem miért küldtek pont hozzám.*Az arc mely visszanéz hősünkre, meglehetősen megviselt, több száz éves, mely magán viseli a háborúban töltött élet minden nyomát.*
-Ki a fasz vagy te? És mi a faszt akarsz tőlem?*Érdeklődi meg udvariasan jövetele célját és okát, de a tüdejébe fúródó penge benne akasztja a szót.*
-Anyád.*Suttogja, s egy vissza kezes ökölcsapással hálálja meg a kedvességet. Mindkét keze a vénség nyakára fonódik, s sikerül is hátrafelé kimozdítania azt egyensúlyából. Mígnem egy második penge ékelődik a gyomrába. Ez már kezd sok lenni. Nincs ő ilyen vad dolgokra kondicionálva.*
-Van benned elszántság kölyök.*Hallja a dicséretet, de nem tudja mire vélni. Áll ugyan a lábán, de az a két acél penge nagyon kellemetlen érzéseket kelt benne. Nem mellesleg pedig kezd vér feltörni a torkán. Megtántorodna, de a másik erősen tartja a karddal és a tőrrel.*
-Na figyelj, te kis takonygombóc, én azért felelek hogy következőleg ne nyomjon le egy 20 kilós tündér maca.*Látja ugyan a megértő, bár kissé gúnyos mosolyt a másik arcán, de nem tudja mire vélni az egészet.*
-Nem láttam még nálad nyamvadtabb de Gasky-t.
-Kösz, igyekszem.*Fájdalmas vigyorra torzulnak ajkai, de nem hátrál*
-Nem dicséretnek szántam.*Most tűnik csak fel neki hogy az alak akinek a kardján függ, mintha időnként elhalványulna, s fodrozódna ahogy belekap a szél.*
-Mi a faszom vagy te? Valami kibe baszott szellem?*Köpi a véres trutymót, de nem izgatja.*
-Olyasmi.*Válaszol a másik cinkos félmosollyal.*
-Én vagyok a te tündér keresztapád.
-Na ne bassz.*Nyögi hősünk, s térdre zuhan. Kész, ennyi volt. Most meghal. Először lenyomja a tündér, most meg egy szellem. Lehetne ez ennél gyatrább?*
-Na húzzál vissza!*A vén tengerész bele lép a mellkasába, kirántja a kardot, s őt újra a jeges víz felé rúgja.*
-Legyél gyorsabb.*Integet még a hajó hídról a kedves vívó partner, miközben ő belevágódik újra a jéghideg vízbe.*
~ Majd igyekszem, te hülye vén pöcs ~
*A főterén állók, mármint a valóságos lények mindenből annyit láthatnak, hogy a magasra nőtt elf kölyök megtántorodik, jobbra lép, majd balra, a tüdejéhez kap, s mintha csak nyíl találta volna el, hanyatt esik. Amennyiben az óriás utána nyúl, úgy puhára, amennyiben nem, úgy az utca kemény felszínére.*