Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-13 16:04:31
Üzenet elküldve: 2023-02-13 16:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezvén//
*Megmosolyogtatja a férfi arcára kiülő, egyértelmű meglepettség.*
- Igen, kétség kívül egyszerűbb a közös nyelv, azonban jó volt egy kicsit a hazait használni.
*Érzékeli a férfi szemében rejlő kíváncsiságot iránta, illetve a vállán pihenő iránt.*
- Örvendek Landaír!
*Ismerősen cseng neki a név, de hirtelen beazonosítani nem képes, így inkább a madarára tereli a témát.*
- Ő itt Bubi!
*A nagy bagolyra mutat, aki egy nagy huhogással reagál. A lány nem teljesen tudja maga sem, hogy miért szólította le az elfet, így igyekszik egy épp kéz láb magyarázattal szolgálni.*
- Most érkeztem én is a városba, éppen ezért nem rendelkezem hely ismerettel. Gondoltam talán üdítő lenne egy fajbelivel felfedezni.
*Kedves mosolyt küld a férfi felé, reméli az nem fogja elhajtani.*
*Megmosolyogtatja a férfi arcára kiülő, egyértelmű meglepettség.*
- Igen, kétség kívül egyszerűbb a közös nyelv, azonban jó volt egy kicsit a hazait használni.
*Érzékeli a férfi szemében rejlő kíváncsiságot iránta, illetve a vállán pihenő iránt.*
- Örvendek Landaír!
*Ismerősen cseng neki a név, de hirtelen beazonosítani nem képes, így inkább a madarára tereli a témát.*
- Ő itt Bubi!
*A nagy bagolyra mutat, aki egy nagy huhogással reagál. A lány nem teljesen tudja maga sem, hogy miért szólította le az elfet, így igyekszik egy épp kéz láb magyarázattal szolgálni.*
- Most érkeztem én is a városba, éppen ezért nem rendelkezem hely ismerettel. Gondoltam talán üdítő lenne egy fajbelivel felfedezni.
*Kedves mosolyt küld a férfi felé, reméli az nem fogja elhajtani.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-13 15:15:15
Üzenet elküldve: 2023-02-13 15:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezvén//
* Ajkán egy lelkes mosoly árnyéka rejtőzik, tesz pár lépést előre, a szökőkút irányába, hogy megcsodálja. *
~ Nem fogható az otthoniakhoz, de egészen elképesztő. ~
- Le suilannon.
* Meglepetten fordul az ismerős szavak irányába. Nem gondolta volna, hogy rögtön az anyanyelvén fogadják őt a Levegő Városában. Egy igencsak szokatlan színekkel megáldott nő szavait hallotta. Kíváncsian vizslatja egy ideig, egyrészt a hatalmas madár miatt, másrészt mert nem tűnik fajtájabélinek, mégis az ő nyelvét használja. *
- Értelek. De talán könnyebb lenne a közös nyelvet használni.
* Mosolyodik el, embernek nézve a vele szemben állót. Finoman megszorítja a kinyújtott kezet az alkarján. *
- Landaír Al'Laenaran.
* Dallamosan gördül a nyelvéről a saját neve. Talán hallhatott is róluk a nő, mivel a Lihanechet alapító hat törzs egyikéről van szó. Kíváncsian szemléli, vajon mit szeretne tőle Nimivensa. *
* Ajkán egy lelkes mosoly árnyéka rejtőzik, tesz pár lépést előre, a szökőkút irányába, hogy megcsodálja. *
~ Nem fogható az otthoniakhoz, de egészen elképesztő. ~
- Le suilannon.
* Meglepetten fordul az ismerős szavak irányába. Nem gondolta volna, hogy rögtön az anyanyelvén fogadják őt a Levegő Városában. Egy igencsak szokatlan színekkel megáldott nő szavait hallotta. Kíváncsian vizslatja egy ideig, egyrészt a hatalmas madár miatt, másrészt mert nem tűnik fajtájabélinek, mégis az ő nyelvét használja. *
- Értelek. De talán könnyebb lenne a közös nyelvet használni.
* Mosolyodik el, embernek nézve a vele szemben állót. Finoman megszorítja a kinyújtott kezet az alkarján. *
- Landaír Al'Laenaran.
* Dallamosan gördül a nyelvéről a saját neve. Talán hallhatott is róluk a nő, mivel a Lihanechet alapító hat törzs egyikéről van szó. Kíváncsian szemléli, vajon mit szeretne tőle Nimivensa. *
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-13 14:46:55
Üzenet elküldve: 2023-02-13 14:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezvén//
*Nimivensa vállán Bubival, a hosszú út után most végre örül, hogy újra nyüzsgés veszi körül. Kíváncsian pillant körbe a főtéren, szemei pedig megakadnak egy lovas csoportosuláson, amely éppen akkor érkezik. Érdeklődve méri végig az elf férfiakat, főleg azt, aki maradva szintén a környezetét kémleli. Bátorkodván közelebb merészkedik hozzá és köszönésre nyitja száját.*
- Mae govannen! Pedich Edhellen?
*Kíváncsi, hogy a férfi megérti-e amit mond, mivel megjelenése a nemesebb tündék közül valónak tűnik. Várván a válaszra kezet is nyújt, majd hozzá teszi.*
- Nimivensa Leisinguard.
*Nimivensa vállán Bubival, a hosszú út után most végre örül, hogy újra nyüzsgés veszi körül. Kíváncsian pillant körbe a főtéren, szemei pedig megakadnak egy lovas csoportosuláson, amely éppen akkor érkezik. Érdeklődve méri végig az elf férfiakat, főleg azt, aki maradva szintén a környezetét kémleli. Bátorkodván közelebb merészkedik hozzá és köszönésre nyitja száját.*
- Mae govannen! Pedich Edhellen?
*Kíváncsi, hogy a férfi megérti-e amit mond, mivel megjelenése a nemesebb tündék közül valónak tűnik. Várván a válaszra kezet is nyújt, majd hozzá teszi.*
- Nimivensa Leisinguard.
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-13 13:45:54
Üzenet elküldve: 2023-02-13 13:45:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezvén//
* Landaír messzire elhagyta két társát, akiket mellé rendeltek még Lihanechben. Jómaga és lova is türelmetlen volt, talán átragadt az állatra lovasa nyugtalansága, hogy mielőbb megpillanthassák Arthenior városát. Sokat hallot róla, de járni még sosem járt itt.
A szürke ló nagy sebességgel vágtat be a város főterére, az elf alig győzi visszafogni. Még jóformán meg sem áll, Landaír máris átveti a lábát a nyergen és halkan földet ér. Idóközben társai is utolérik, a saját szürke hátasaikon. Mind Landaírhoz hasonló, karcsú, ezüsthajú elf férfiak, hasonló szürkészöld utazóruhákban.
Az ifjú elf lelkesen szemléli, kutatja a környezetét, tekintete ide-oda ugrál az épületeken, élvezve azok másságát az otthoniakhoz képest. Társai is leszállnak és azonnal az istálló felé veszik az irányt, elvezetve mindhárom lovat. Landaír biccent nekik, tudja, gondjuk lesz a hátasok kényelmére és a csomagjai épségére is.
Lassan körbefordul maga körül, hogy minden részletet láthasson a térből. Harmadik, talán már negyedik napja lovagoltak, de így is korábban érkeztek a vártnál. Nemesvérű elf hátasaiknak meg sem kottyant ez a távolság. Szeretett volna egy napot, amikor felfedezheti magának a várost, anélkül, hogy körülugrálnák mindenféle hivatalnokok és kereskedők. *
* Landaír messzire elhagyta két társát, akiket mellé rendeltek még Lihanechben. Jómaga és lova is türelmetlen volt, talán átragadt az állatra lovasa nyugtalansága, hogy mielőbb megpillanthassák Arthenior városát. Sokat hallot róla, de járni még sosem járt itt.
A szürke ló nagy sebességgel vágtat be a város főterére, az elf alig győzi visszafogni. Még jóformán meg sem áll, Landaír máris átveti a lábát a nyergen és halkan földet ér. Idóközben társai is utolérik, a saját szürke hátasaikon. Mind Landaírhoz hasonló, karcsú, ezüsthajú elf férfiak, hasonló szürkészöld utazóruhákban.
Az ifjú elf lelkesen szemléli, kutatja a környezetét, tekintete ide-oda ugrál az épületeken, élvezve azok másságát az otthoniakhoz képest. Társai is leszállnak és azonnal az istálló felé veszik az irányt, elvezetve mindhárom lovat. Landaír biccent nekik, tudja, gondjuk lesz a hátasok kényelmére és a csomagjai épségére is.
Lassan körbefordul maga körül, hogy minden részletet láthasson a térből. Harmadik, talán már negyedik napja lovagoltak, de így is korábban érkeztek a vártnál. Nemesvérű elf hátasaiknak meg sem kottyant ez a távolság. Szeretett volna egy napot, amikor felfedezheti magának a várost, anélkül, hogy körülugrálnák mindenféle hivatalnokok és kereskedők. *
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:03:35
Üzenet elküldve: 2023-02-12 20:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
//Zárás//
*Ha meg tudná mondani, hány napja hagyta el Arthenior piacterétől Luninariékat, hogy ismét vagyonát költse a mágustoronyban, istenítené saját memóriáját. Egy évnek túnik, még ha a valóságban nem lehet egy hétnél hosszabb idő.
Bár hamar megadta rövid válaszjelzését Gaerralosnak, hogy tovább indulhassanak, valójában továbbra is tanításán agyal hangtalanul. Nem dobott le új dolgot az asztalra, de a megfogalmazás, vagy az, ami a mögött rejtőzhet, azt leköti az ifjút. Valami más, amiről a parancsnokot megkérdezni nem tartja sem illendőnek, sem bölcsek.
Így egy párat pislognia kell, mire feleszmél arra, hogy a levegő városának a főterénél állnak. Kellemes az idő, sőt, meleg van, és a piacról jövő kellemes illatok és a tömeg zaja tölti ki is tölti a levegőt. A torony csöndje után már elkezdte hiányolni ezt a élőséget.
Mikor a veterán katona elköszön tőle, tiszteletteljesen kiegyenesedik, ami részéről már felér egy vigyázállással, és elmosolyodik.*
- Megtiszteltetés volt önnel lenni, Gaerralos parancsnok uram. *Most már magabiztos udvariassággal jobbját nyújtja egy rövid kézrázásra. Nem bánta meg az utat, az eltöltött időt, és a katona megismerését sem. Bizony, ezt az időszakot kétségek nélkül sikernek könyvelheti el pályafutásában. Utoljára még azzal a "arisztokrata" meghajlással köszönti el, amit a mágustorony lépcsőinél lévő találkozásuknál csinált, majd mikor amaz a főtér szökőkútja felé veszi az irányt, Adoaver maga a Pegazus fogadója felé kezd lépkedni, ugyanolyan céllal, csak más megoldással. Bár nem szereti a kocsmákat, most egy gyors kivételt tesz.*
//Zárás//
*Ha meg tudná mondani, hány napja hagyta el Arthenior piacterétől Luninariékat, hogy ismét vagyonát költse a mágustoronyban, istenítené saját memóriáját. Egy évnek túnik, még ha a valóságban nem lehet egy hétnél hosszabb idő.
Bár hamar megadta rövid válaszjelzését Gaerralosnak, hogy tovább indulhassanak, valójában továbbra is tanításán agyal hangtalanul. Nem dobott le új dolgot az asztalra, de a megfogalmazás, vagy az, ami a mögött rejtőzhet, azt leköti az ifjút. Valami más, amiről a parancsnokot megkérdezni nem tartja sem illendőnek, sem bölcsek.
Így egy párat pislognia kell, mire feleszmél arra, hogy a levegő városának a főterénél állnak. Kellemes az idő, sőt, meleg van, és a piacról jövő kellemes illatok és a tömeg zaja tölti ki is tölti a levegőt. A torony csöndje után már elkezdte hiányolni ezt a élőséget.
Mikor a veterán katona elköszön tőle, tiszteletteljesen kiegyenesedik, ami részéről már felér egy vigyázállással, és elmosolyodik.*
- Megtiszteltetés volt önnel lenni, Gaerralos parancsnok uram. *Most már magabiztos udvariassággal jobbját nyújtja egy rövid kézrázásra. Nem bánta meg az utat, az eltöltött időt, és a katona megismerését sem. Bizony, ezt az időszakot kétségek nélkül sikernek könyvelheti el pályafutásában. Utoljára még azzal a "arisztokrata" meghajlással köszönti el, amit a mágustorony lépcsőinél lévő találkozásuknál csinált, majd mikor amaz a főtér szökőkútja felé veszi az irányt, Adoaver maga a Pegazus fogadója felé kezd lépkedni, ugyanolyan céllal, csak más megoldással. Bár nem szereti a kocsmákat, most egy gyors kivételt tesz.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-11 22:06:15
Üzenet elküldve: 2023-02-11 22:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Bizony szavaival nem az a célja, hogy súlytalanná tegye a beszélgetést - ha az lenne, akkor ez kétségtelenül hibás mód lenne a dolog megközelítésére. Habár Adoaver arcáról nem olvas le közvetlen szkepticizmust, következtetéseket abból is le lehet vonni, hogy mit nem mutat. Leterheltség, vagy talán inkább csak a belső energia hiánya... viszont a tűzmágiával kapcsolatos szavaira nem reagál különösebben.*
~Nem aggódik különösebben miatta.~
*Persze ilyen téren megosztott a mágiaelmélet; talán Gaerralost magát is befolyásolja a tény, hogy Pirtianesben nyilvánvalóan máshogy tekintenek Wegtoren domináns mágiaágára. Nem áll szándékában viszont újabb vitába keveredni a tűzmágussal, így mikor megindulnak újra Arthenior felé, akkor ezt csöndben teszik.
Az iram tűrhető, hiszen Gaerralosnak nincs oka feltételezni, hogy különösebben sietnie kéne a város felé. Nem kényelmes sétatempó, de esélyesen még Adoaver számára sem számít erőltetett menetnek. Ha pedig nem hátráltatja őket más, úgy idővel már felváltja a kereskedőutat a főtér kövezete.*
-Akkor amennyiben nincs más, itt a részemről el is válhatnak útjaink.
*Fordul Adoaver felé, mielőtt még beérnének a délutáni forgalom közepére. A maga részéről habár továbbra sem siet sehová, nem az a fajta ember, aki szereti a felesleges időpazarlást, és tisztában van azzal is, hogy van bőven tennivalója. Még mielőtt lejelent az Odúban, szándékában áll ellátogatni a Piactérre, hogy megnézze, jelen van-e a kereskedő, akivel elküldte Garsin levelét a Kikötőbe.
Ezután viszont nincs kétsége afelől, hogy hazatértével akad majd neki bőven tennivaló. És persze azt sem tudhatja, hogy mikor jelenik majd meg váratlanul a Mágustorony egy küldöttje a tanáccsal kapcsolatban...
Ha elbúcsúztak egymástól Adoaverrel, akkor mielőtt még továbbállna, az első dolga az, hogy a szökőkúthoz lépve megtöltse a kulacsát. Nem mintha nem tehetné meg ugyanezt az Odúban is, ám megenged most magának egy kevséke szentimentalizmust; a távol töltött idő után él benne valamennyire a 'hazaérés' érzése, és valamilyen szempontból már várja is kissé, hogy milyen teendővel látják el majd, ha lefutotta az egyéb szükséges köröket.*
*Bizony szavaival nem az a célja, hogy súlytalanná tegye a beszélgetést - ha az lenne, akkor ez kétségtelenül hibás mód lenne a dolog megközelítésére. Habár Adoaver arcáról nem olvas le közvetlen szkepticizmust, következtetéseket abból is le lehet vonni, hogy mit nem mutat. Leterheltség, vagy talán inkább csak a belső energia hiánya... viszont a tűzmágiával kapcsolatos szavaira nem reagál különösebben.*
~Nem aggódik különösebben miatta.~
*Persze ilyen téren megosztott a mágiaelmélet; talán Gaerralost magát is befolyásolja a tény, hogy Pirtianesben nyilvánvalóan máshogy tekintenek Wegtoren domináns mágiaágára. Nem áll szándékában viszont újabb vitába keveredni a tűzmágussal, így mikor megindulnak újra Arthenior felé, akkor ezt csöndben teszik.
Az iram tűrhető, hiszen Gaerralosnak nincs oka feltételezni, hogy különösebben sietnie kéne a város felé. Nem kényelmes sétatempó, de esélyesen még Adoaver számára sem számít erőltetett menetnek. Ha pedig nem hátráltatja őket más, úgy idővel már felváltja a kereskedőutat a főtér kövezete.*
-Akkor amennyiben nincs más, itt a részemről el is válhatnak útjaink.
*Fordul Adoaver felé, mielőtt még beérnének a délutáni forgalom közepére. A maga részéről habár továbbra sem siet sehová, nem az a fajta ember, aki szereti a felesleges időpazarlást, és tisztában van azzal is, hogy van bőven tennivalója. Még mielőtt lejelent az Odúban, szándékában áll ellátogatni a Piactérre, hogy megnézze, jelen van-e a kereskedő, akivel elküldte Garsin levelét a Kikötőbe.
Ezután viszont nincs kétsége afelől, hogy hazatértével akad majd neki bőven tennivaló. És persze azt sem tudhatja, hogy mikor jelenik majd meg váratlanul a Mágustorony egy küldöttje a tanáccsal kapcsolatban...
Ha elbúcsúztak egymástól Adoaverrel, akkor mielőtt még továbbállna, az első dolga az, hogy a szökőkúthoz lépve megtöltse a kulacsát. Nem mintha nem tehetné meg ugyanezt az Odúban is, ám megenged most magának egy kevséke szentimentalizmust; a távol töltött idő után él benne valamennyire a 'hazaérés' érzése, és valamilyen szempontból már várja is kissé, hogy milyen teendővel látják el majd, ha lefutotta az egyéb szükséges köröket.*
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-10 14:42:08
Üzenet elküldve: 2023-02-10 14:42:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Apró lépések //
*Nezalyen kapkodva fut le a lépcsőn, azzal a tudattal, hogy társa már biztosan várja őt. Elég sok idő elment, mire sikerült beállítania a félig elaludt haját. Nem sokszor fordul elő vele ilyesmi, amiért egy kicsit szégyelli is magát. Kemény éjszakája volt. Reggelizni már nincs ideje, szóval ahelyett inkább egyből a Pegazus ajtajához siet. Ahogy kilép az ajtón, egyből megpillantja fel-alá járkáló társat, aki látszatra egy csöppet idegesnek tűnik.*
~Basszus! Ezt már megint jól elszúrtam.~ *Sápad el frissen mosott arca, majd egy apró mosolyt erőltetve magára lágyan megszólal.*
-Ne haragudj! Tudod sürgősen el kellett intéznem valamit, ami nem várhatott egy percet sem. *Hangjában a másik tiszta őszinteséget fedezhet fel, hiszen számára a reggeli szépítkezés már rituálé, amit szeret egy nap annyiszor végrehajtani, ahányszor ideje engedi azt.*
-Tudod, hogy milyen szeleburdi vagyok, ha az időről van szó. *Gügyögi halkan, majd finoman a férfihoz bújik. Átkarolja derekát. Pocakja ekkor kordul egy nagyot. Bizonyára nem tett jót neki, hogy előző nap nem akart vacsorázni. Reggelizni pedig alapból nem szokott. Szerinte a reggeli csak hizlalja.*
-Mondd csak! Mi a terv mára? *Inkább feltesz egy kérdést, hogy ezzel is elterelje a másik figyelmét korgó hasáról.*
*Nezalyen kapkodva fut le a lépcsőn, azzal a tudattal, hogy társa már biztosan várja őt. Elég sok idő elment, mire sikerült beállítania a félig elaludt haját. Nem sokszor fordul elő vele ilyesmi, amiért egy kicsit szégyelli is magát. Kemény éjszakája volt. Reggelizni már nincs ideje, szóval ahelyett inkább egyből a Pegazus ajtajához siet. Ahogy kilép az ajtón, egyből megpillantja fel-alá járkáló társat, aki látszatra egy csöppet idegesnek tűnik.*
~Basszus! Ezt már megint jól elszúrtam.~ *Sápad el frissen mosott arca, majd egy apró mosolyt erőltetve magára lágyan megszólal.*
-Ne haragudj! Tudod sürgősen el kellett intéznem valamit, ami nem várhatott egy percet sem. *Hangjában a másik tiszta őszinteséget fedezhet fel, hiszen számára a reggeli szépítkezés már rituálé, amit szeret egy nap annyiszor végrehajtani, ahányszor ideje engedi azt.*
-Tudod, hogy milyen szeleburdi vagyok, ha az időről van szó. *Gügyögi halkan, majd finoman a férfihoz bújik. Átkarolja derekát. Pocakja ekkor kordul egy nagyot. Bizonyára nem tett jót neki, hogy előző nap nem akart vacsorázni. Reggelizni pedig alapból nem szokott. Szerinte a reggeli csak hizlalja.*
-Mondd csak! Mi a terv mára? *Inkább feltesz egy kérdést, hogy ezzel is elterelje a másik figyelmét korgó hasáról.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-05 20:05:03
Üzenet elküldve: 2023-02-05 20:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Apró lépések //
- Már megint rá kell várni, ezt nem hiszem el!* Mérgelődik ezekben a reggeli órákban a tündér, miközben az utolsó falatokat is lenyeli reggelijéből. Nem sok kedve volt bent megenni, ezért hozta ki magával a pogácsáját. A hűs levegő kicsit felélénkíti a benti állott meleg után. Érzi, ahogy testét átjárja az erő, már amennyi erő egy tündérbe szorulhat. Fel alá kezd el járkál, miközben máris terveket sző a jövőre.*
~ Szétnézhetünk a piacon, ott általában szerencsével járunk. Pár holmi is jó lenne, meg talán vehetnék is neki valamit. ~* Lelki szemei előtt a sok lehetséges ajándék lebeg. Még ha nem is szereti bevallani magának, a lánynak meg pláne, de azért igyekszik imponálni neki, vagy ez inkább saját magának megy inkább? Mindegy is, ettől jól érzi magát így nem gondol bele nagyon. Látszódni meg csak az látszódik, hogy járkál, valószínűleg így fogja találni is társa.*
- Már megint rá kell várni, ezt nem hiszem el!* Mérgelődik ezekben a reggeli órákban a tündér, miközben az utolsó falatokat is lenyeli reggelijéből. Nem sok kedve volt bent megenni, ezért hozta ki magával a pogácsáját. A hűs levegő kicsit felélénkíti a benti állott meleg után. Érzi, ahogy testét átjárja az erő, már amennyi erő egy tündérbe szorulhat. Fel alá kezd el járkál, miközben máris terveket sző a jövőre.*
~ Szétnézhetünk a piacon, ott általában szerencsével járunk. Pár holmi is jó lenne, meg talán vehetnék is neki valamit. ~* Lelki szemei előtt a sok lehetséges ajándék lebeg. Még ha nem is szereti bevallani magának, a lánynak meg pláne, de azért igyekszik imponálni neki, vagy ez inkább saját magának megy inkább? Mindegy is, ettől jól érzi magát így nem gondol bele nagyon. Látszódni meg csak az látszódik, hogy járkál, valószínűleg így fogja találni is társa.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-05 17:10:48
Üzenet elküldve: 2023-02-05 17:10:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A művészet oltárán //
- Más egyszerűen vásárolna vagy bérelne egy üresen álló helyet, s azt csinosítaná ki magának, de a Mester újra és újra meg tud lepni *hízeleg tovább.* - Az ilyen céltudatos eltökéltség bizony lenyűgöző jellemvonás egy férfiban. Megállná a helyét a Tanácsban is. Arthenior népe keresve sem találhatna méltóbb szószólót kegyelmednél.
*Már sokszor eszébe jutott, hogy átrágja magát azon a halom szabályon, ahogy ez a város irányítja magát, de émelygés fogja el, ha csak rá gondol. Néhány alapvetés azért már megkapaszkodott a fejében az itt töltött idő alatt, de ez minden.*
- Ó, a Pegazus tökéletesen megfelel, ha a Mester sem bánja. *Kicsit közelebb simul. Őszintén szólva most az első késdobáló is tökéletesen megfelelne neki, csak érjenek meleg helyre.* - Bizonyára épp eléggé kimerítő volt Elgroon uramnak a munkálatok felügyelete. Nem kárhoztatnám egy kelleténél hosszabb sétára. És a Pegazus fürdőháza, nos egyike azon kevés dolgoknak, melyeket e szeles városban igazán értékelni tudok. Wegtorenben nagy hagyománya van az ilyesminek *mondja. Aztán a csacsogása átvált érdeklődésbe, mert semmi mással nem lehet olyan hathatósan elnyerni a szimpátiát.*
- Hanem az az épület... bizonyára különleges lesz. Nem lehet egyszerű egy művész álmát keretek közé szorítani. *Költségek, rendelkezésre álló hely, belátható idő... mind mind szörnyen földhözragadt dolgok, amelyek béklyója tüzes vasként égetheti egy alkotni vágyó elme szárnyait.* - Boldogul vele? Van segítsége?
*Hagyja a tervekről és a szerkezetről meg az építészeti akármikről beszélni a férfit, hiszen tudja, hogy valószínűleg most csak ekörül foroghatnak a gondolatai. Ő pedig érdeklődő és figyelmes társaság.*
// A művészet oltárán //
- Más egyszerűen vásárolna vagy bérelne egy üresen álló helyet, s azt csinosítaná ki magának, de a Mester újra és újra meg tud lepni *hízeleg tovább.* - Az ilyen céltudatos eltökéltség bizony lenyűgöző jellemvonás egy férfiban. Megállná a helyét a Tanácsban is. Arthenior népe keresve sem találhatna méltóbb szószólót kegyelmednél.
*Már sokszor eszébe jutott, hogy átrágja magát azon a halom szabályon, ahogy ez a város irányítja magát, de émelygés fogja el, ha csak rá gondol. Néhány alapvetés azért már megkapaszkodott a fejében az itt töltött idő alatt, de ez minden.*
- Ó, a Pegazus tökéletesen megfelel, ha a Mester sem bánja. *Kicsit közelebb simul. Őszintén szólva most az első késdobáló is tökéletesen megfelelne neki, csak érjenek meleg helyre.* - Bizonyára épp eléggé kimerítő volt Elgroon uramnak a munkálatok felügyelete. Nem kárhoztatnám egy kelleténél hosszabb sétára. És a Pegazus fürdőháza, nos egyike azon kevés dolgoknak, melyeket e szeles városban igazán értékelni tudok. Wegtorenben nagy hagyománya van az ilyesminek *mondja. Aztán a csacsogása átvált érdeklődésbe, mert semmi mással nem lehet olyan hathatósan elnyerni a szimpátiát.*
- Hanem az az épület... bizonyára különleges lesz. Nem lehet egyszerű egy művész álmát keretek közé szorítani. *Költségek, rendelkezésre álló hely, belátható idő... mind mind szörnyen földhözragadt dolgok, amelyek béklyója tüzes vasként égetheti egy alkotni vágyó elme szárnyait.* - Boldogul vele? Van segítsége?
*Hagyja a tervekről és a szerkezetről meg az építészeti akármikről beszélni a férfit, hiszen tudja, hogy valószínűleg most csak ekörül foroghatnak a gondolatai. Ő pedig érdeklődő és figyelmes társaság.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-31 16:54:57
Üzenet elküldve: 2023-01-31 16:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
* Így este, fáradtan a munka után, már nem fog úgy az agya, szinte hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de aztán, ahogy közelebb lép a lány rögtön beugrik neki minden.*
- Yeza kisasszony!* Ejti ki a múzsája nevét.* Eltalálta kisasszony, mert valóban úgy döntöttem, hogy megvetem a lábam Artheniorban. Ez az épület pedig a lakásom, valamint a műhelyem is lesz.* Valószínűleg hosszabban is neki állna ecsetelni az építkezés részleteit, ha nem törölnék meg az arcát, ami belé folytja a szót. Ezután meg már nincs is kedve nagyon beszélni a házról, hiszen a női határozottságnak nem tud ellenállni. Mire igazából észbe kap már múzsája oldalán sétál az egyik fogadó felé.*
- Igaza van, mind a fürdő, mind pedig a vacsora jól esne. Mostanság a Pegazus fogadóban szálltam meg, talán azért nem láthatott kegyed. Az építkezés közelsége miatt ez tűnt praktikusnak.* Magyarázkodik, de persze ennél több dolog is akad.*
- Szívesen vendégül látom vacsorára, ha a Pegazust megfelelőnek találja, de persze mehetünk a Wegtoreni Kalmárba is, ha kegyed úgy akarja.* Ő a múzsája, még szép, hogy kedveskedik neki, amivel csak tud. Ha dönt a lány, akkor mehetnek is a fogadóba, hogy azt a fürdőzést megejtsék.*
//A művészet oltárán//
* Így este, fáradtan a munka után, már nem fog úgy az agya, szinte hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de aztán, ahogy közelebb lép a lány rögtön beugrik neki minden.*
- Yeza kisasszony!* Ejti ki a múzsája nevét.* Eltalálta kisasszony, mert valóban úgy döntöttem, hogy megvetem a lábam Artheniorban. Ez az épület pedig a lakásom, valamint a műhelyem is lesz.* Valószínűleg hosszabban is neki állna ecsetelni az építkezés részleteit, ha nem törölnék meg az arcát, ami belé folytja a szót. Ezután meg már nincs is kedve nagyon beszélni a házról, hiszen a női határozottságnak nem tud ellenállni. Mire igazából észbe kap már múzsája oldalán sétál az egyik fogadó felé.*
- Igaza van, mind a fürdő, mind pedig a vacsora jól esne. Mostanság a Pegazus fogadóban szálltam meg, talán azért nem láthatott kegyed. Az építkezés közelsége miatt ez tűnt praktikusnak.* Magyarázkodik, de persze ennél több dolog is akad.*
- Szívesen vendégül látom vacsorára, ha a Pegazust megfelelőnek találja, de persze mehetünk a Wegtoreni Kalmárba is, ha kegyed úgy akarja.* Ő a múzsája, még szép, hogy kedveskedik neki, amivel csak tud. Ha dönt a lány, akkor mehetnek is a fogadóba, hogy azt a fürdőzést megejtsék.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 15:02:17
Üzenet elküldve: 2023-01-25 15:02:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Az éles nyelv nem számít...
* Bölcselkedik a félvér. *
- Bár meg kell hagyni, halálos.
* És imádja. Egész picit gerjed is a dologra. *
- Szavaid már így is megsebeznek.
* Feleli éneklős, drámai hangon. Szinte hallani a panaszos hegedűszót is mellé. *
~ Annyira tudtam. ~
- Rendben... Kapaszkodj, vesd át a lábad és érkezéskor ne felejtsd el berogyasztani...
* Odáig el sem jut. A fiúból dobhártya-szaggató röhögés tör ki. Annyira nevet, hogy a végén meg kell hogy támaszkodjon a térdein, míg kifújja magát. *
- Majdhh... Hhh... majd lassan pislogok...
* Lihegi, emlékezve a lány piacbéli szavaira. *
- Édesem... jajj... hát gyere akkor.
* Emeli a karját, hogy lecsúsztathassa a ló hátáról. Még mindig halkan röhögcsél közben, de igazán megsajnálja. Emlékszik még, milyen érzés az ilyen.
Wya belesimul az ölelésébe, így Eden is jól magába olvasztja, kicsit ringatva őt jobbra-balra.
Az elf járása kevésbé peckes, mint előtte volt, erősen emlékeztet egy karikalábú nomádra. Csak csóválja a fejét. *
- Hát mi van veled, Láb? Működj.
* Szavait bóknak veszi, sőt egyenesen dicséretnek.
Mikor elszakadnak egymástól az ajkaik, huncut fény csillog a szemében. Egészen idáig igyekezett, nos, békén hagyni a lányt. Ne higgye már róla, hogy csak arra hajt, hogy az ágyába cipelje. Igyekezett más jellegű, de nem kevésbé kellemes emlékeket is hátrahagyni benne. De miközben a nyeregben hozzásimultak a puha combok... nehéz elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól, na. *
- Menjünk akkor.
* Vágyakozó fény költözik az ifjú tekintetébe, bizonyosan a kacsázó mozgás vált ki belőle ilyesmi érzéseket. *
~ Hosszú ebéd lesz ez, érzem. ~
* Ha rajta múlna, előbb másfajta éhségét elégítené ki.
Elsétálnak a fogadóig, Eden közben nagyon csendes. Az a fajta séta ez, ahol talán mindketten érzik a kettejük között pattogó szikrákat. Az előző csók hatása nem múlt el nyomtalanul. A fiú mintha nehezen lélegezne, nyel egyet és elpillant az elf mellett, valahova előre. Félő, ha ránézne, nem tudna ellenállni a lányból áradó húzásnak és ott helyben a vállára kapva cipelné vissza az istállóba, hogy a szénába döntse, mint valami barbár. *
- Az éles nyelv nem számít...
* Bölcselkedik a félvér. *
- Bár meg kell hagyni, halálos.
* És imádja. Egész picit gerjed is a dologra. *
- Szavaid már így is megsebeznek.
* Feleli éneklős, drámai hangon. Szinte hallani a panaszos hegedűszót is mellé. *
~ Annyira tudtam. ~
- Rendben... Kapaszkodj, vesd át a lábad és érkezéskor ne felejtsd el berogyasztani...
* Odáig el sem jut. A fiúból dobhártya-szaggató röhögés tör ki. Annyira nevet, hogy a végén meg kell hogy támaszkodjon a térdein, míg kifújja magát. *
- Majdhh... Hhh... majd lassan pislogok...
* Lihegi, emlékezve a lány piacbéli szavaira. *
- Édesem... jajj... hát gyere akkor.
* Emeli a karját, hogy lecsúsztathassa a ló hátáról. Még mindig halkan röhögcsél közben, de igazán megsajnálja. Emlékszik még, milyen érzés az ilyen.
Wya belesimul az ölelésébe, így Eden is jól magába olvasztja, kicsit ringatva őt jobbra-balra.
Az elf járása kevésbé peckes, mint előtte volt, erősen emlékeztet egy karikalábú nomádra. Csak csóválja a fejét. *
- Hát mi van veled, Láb? Működj.
* Szavait bóknak veszi, sőt egyenesen dicséretnek.
Mikor elszakadnak egymástól az ajkaik, huncut fény csillog a szemében. Egészen idáig igyekezett, nos, békén hagyni a lányt. Ne higgye már róla, hogy csak arra hajt, hogy az ágyába cipelje. Igyekezett más jellegű, de nem kevésbé kellemes emlékeket is hátrahagyni benne. De miközben a nyeregben hozzásimultak a puha combok... nehéz elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól, na. *
- Menjünk akkor.
* Vágyakozó fény költözik az ifjú tekintetébe, bizonyosan a kacsázó mozgás vált ki belőle ilyesmi érzéseket. *
~ Hosszú ebéd lesz ez, érzem. ~
* Ha rajta múlna, előbb másfajta éhségét elégítené ki.
Elsétálnak a fogadóig, Eden közben nagyon csendes. Az a fajta séta ez, ahol talán mindketten érzik a kettejük között pattogó szikrákat. Az előző csók hatása nem múlt el nyomtalanul. A fiú mintha nehezen lélegezne, nyel egyet és elpillant az elf mellett, valahova előre. Félő, ha ránézne, nem tudna ellenállni a lányból áradó húzásnak és ott helyben a vállára kapva cipelné vissza az istállóba, hogy a szénába döntse, mint valami barbár. *
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 14:40:22
Üzenet elküldve: 2023-01-25 14:40:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
- Hmm.
*Egy pillanatnyi gondolkodási idő után csak felvont szemöldökkel vigyorodik el kissé.*
- Ki beszélt itt arról, hogy fegyvertelen vagyok?
*Hogy így van-e avagy sem, azt most hagyja homályba veszni. Hisz jogos a kérdés. Azért mert nem tudja és nem is szeretné használni az ilyen dolgokat, az még nem jelenti, hogy nincs neki egy sem. De amúgy is kellemesebb gondolat az, hogy van egy személyi testőre, így hát beleegyezőn bólogat is a dologra. Egészen a következő elmés megjegyzésig, amire csak zavarában kipirulva sóhajt fel.*
- Hihetetlen vagy.
*Csóválja meg lassan a fejét, de azért halkan fel is nevet mellé.*
- Szerintem azt nem akarod megtudni. Feltéve, ha nem félsz attól, hogy egy óriási és kétlábon járó tűpárna legyél a nyilaknak.
*Mert valahogy így tudná elképzelni az íjászathoz köthető ügyeskedését. Hogy mindenfele lődözik, csak épp arra nem, amerre kéne.*
- Hát igazából nem Pufi képességeiben kételkedtem.
*Simogatja meg bocsánatkérőn az állat fejét, mielőtt amaz is megsértődne a gazdája nyomán. Közben élvezi, hogy neki még nem kell lemásznia a nyeregből. Így ábrándos arccal figyelheti a félvért, egészen addig, amíg be nem érnek az istállóba és újból ki nem tünteti a figyelmével.
Talán már túl bizakodó magával szemben, így büszkén húzza ki hátát a felesleges kérdésre. Ezek után még szép, hogy saját maga száll le Pufiról.*
- Bízd csak ide. Kettőt pislantasz és már lent is vagyok. Épségben.
*teszi hozzá a végén, mielőtt a fiú olyanon kezdene elmélkedni, hogy majd lebukik és arccal tompítja az esést. Így megtámaszkodva nyomja ki magát, hogy lendületet vegyen, azután pedig kész is... Egy hangos nyögéssel visszazuttyanni Pufi hátára, amikor az említett és megdolgoztatott izmok a combjában görcsbe állnak. Azt sem tudta, hogy van neki olyan, hogy izom, erre most sajgással jelzik, hogy valahol, ott mélyen belül igenis jelen vannak és egyáltalán nem tetszik a számukra, hogy a lány munkára bírta őket. Így lebiggyesztett ajkakkal nyújtja ki a kezeit a fiú felé, inkább szó nélkül, megsemmisülve jelezve, hogy mégis elkél a segítség, ha még ebben a hatban szeretne visszaérkezni a talajra.
Ahogy lekerül és Eden magához öleli az arcát a mellkasába temetve igyekszik elvonatkoztatni a görcsökről, így már mosolyogva néz fel a fiúra.
Persze ő sem képes úgy maga mögött hagyni az istállót, hogy ne köszönjön el Pufitól. Finoman az orrára simít, majd ő is nyom egy nagy puszit rá.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Még találkozunk!
*Kacsint az állatra, majd kissé fájó szívvel, de készségesen sétál ki Eden oldalán. Noha kissé bicegve, sziszegve és sántikálva, de az öröm akkor is ott diadalmaskodik az arcán.*
- Nagyon vicces egy fiú vagy.
*Forgatja meg vigyorogva a szemeit.*
- Igazán rendes tőled, de talán ez menni fog már magamtól is.
*Nevetne fel, ha hagynák, de mire feleszmél a fiú ajkai már szorosan tapadnak az övére. Először csak tágra nyílt szemekkel pislog lassan párat, utána pedig, amilyen hirtelen meglepték vele, olyan hirtelenséggel szakad vége az egésznek. Még arra sem volt ideje, hogy viszonozza. S a legrosszabb az egészben, hogy túl korainak tartja a távozást, s túl kevésnek a csókot. A felszabadult öröm a félvérnek hála most ismét abba az égető vágyba csap át, amit odafent érzett a szobában este, s reggel is egyaránt. De túl nyuszi, hogy ezt a fiú tudtára adja. Meg amúgy sem adná alá a lovat a túlzott magabiztosságának. Amúgy is bosszút tervezett. Csak hát nehéz az a bosszú, ha azzal magát is készül ostorozni. Mindenesetre most füle hegyéig kipirulva süti le a szemeit, ahogy az ajkába harapva nyel egy nagyot. Még szerencse, hogy megtámasztja a fal, mert amúgy is sajognak a lábai, most még remegni is elkezdtek. De meg kell magát keményítenie, így nagy nehezen kiegyenesedve köszörüli meg a torkát.*
- A-az ebéd... jól hangzik.
*Válaszolja végül cérnavékony hangon. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzete, ha Eden miatt nem jönne folyton-folyvást zavarba.*
- Hmm.
*Egy pillanatnyi gondolkodási idő után csak felvont szemöldökkel vigyorodik el kissé.*
- Ki beszélt itt arról, hogy fegyvertelen vagyok?
*Hogy így van-e avagy sem, azt most hagyja homályba veszni. Hisz jogos a kérdés. Azért mert nem tudja és nem is szeretné használni az ilyen dolgokat, az még nem jelenti, hogy nincs neki egy sem. De amúgy is kellemesebb gondolat az, hogy van egy személyi testőre, így hát beleegyezőn bólogat is a dologra. Egészen a következő elmés megjegyzésig, amire csak zavarában kipirulva sóhajt fel.*
- Hihetetlen vagy.
*Csóválja meg lassan a fejét, de azért halkan fel is nevet mellé.*
- Szerintem azt nem akarod megtudni. Feltéve, ha nem félsz attól, hogy egy óriási és kétlábon járó tűpárna legyél a nyilaknak.
*Mert valahogy így tudná elképzelni az íjászathoz köthető ügyeskedését. Hogy mindenfele lődözik, csak épp arra nem, amerre kéne.*
- Hát igazából nem Pufi képességeiben kételkedtem.
*Simogatja meg bocsánatkérőn az állat fejét, mielőtt amaz is megsértődne a gazdája nyomán. Közben élvezi, hogy neki még nem kell lemásznia a nyeregből. Így ábrándos arccal figyelheti a félvért, egészen addig, amíg be nem érnek az istállóba és újból ki nem tünteti a figyelmével.
Talán már túl bizakodó magával szemben, így büszkén húzza ki hátát a felesleges kérdésre. Ezek után még szép, hogy saját maga száll le Pufiról.*
- Bízd csak ide. Kettőt pislantasz és már lent is vagyok. Épségben.
*teszi hozzá a végén, mielőtt a fiú olyanon kezdene elmélkedni, hogy majd lebukik és arccal tompítja az esést. Így megtámaszkodva nyomja ki magát, hogy lendületet vegyen, azután pedig kész is... Egy hangos nyögéssel visszazuttyanni Pufi hátára, amikor az említett és megdolgoztatott izmok a combjában görcsbe állnak. Azt sem tudta, hogy van neki olyan, hogy izom, erre most sajgással jelzik, hogy valahol, ott mélyen belül igenis jelen vannak és egyáltalán nem tetszik a számukra, hogy a lány munkára bírta őket. Így lebiggyesztett ajkakkal nyújtja ki a kezeit a fiú felé, inkább szó nélkül, megsemmisülve jelezve, hogy mégis elkél a segítség, ha még ebben a hatban szeretne visszaérkezni a talajra.
Ahogy lekerül és Eden magához öleli az arcát a mellkasába temetve igyekszik elvonatkoztatni a görcsökről, így már mosolyogva néz fel a fiúra.
Persze ő sem képes úgy maga mögött hagyni az istállót, hogy ne köszönjön el Pufitól. Finoman az orrára simít, majd ő is nyom egy nagy puszit rá.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Még találkozunk!
*Kacsint az állatra, majd kissé fájó szívvel, de készségesen sétál ki Eden oldalán. Noha kissé bicegve, sziszegve és sántikálva, de az öröm akkor is ott diadalmaskodik az arcán.*
- Nagyon vicces egy fiú vagy.
*Forgatja meg vigyorogva a szemeit.*
- Igazán rendes tőled, de talán ez menni fog már magamtól is.
*Nevetne fel, ha hagynák, de mire feleszmél a fiú ajkai már szorosan tapadnak az övére. Először csak tágra nyílt szemekkel pislog lassan párat, utána pedig, amilyen hirtelen meglepték vele, olyan hirtelenséggel szakad vége az egésznek. Még arra sem volt ideje, hogy viszonozza. S a legrosszabb az egészben, hogy túl korainak tartja a távozást, s túl kevésnek a csókot. A felszabadult öröm a félvérnek hála most ismét abba az égető vágyba csap át, amit odafent érzett a szobában este, s reggel is egyaránt. De túl nyuszi, hogy ezt a fiú tudtára adja. Meg amúgy sem adná alá a lovat a túlzott magabiztosságának. Amúgy is bosszút tervezett. Csak hát nehéz az a bosszú, ha azzal magát is készül ostorozni. Mindenesetre most füle hegyéig kipirulva süti le a szemeit, ahogy az ajkába harapva nyel egy nagyot. Még szerencse, hogy megtámasztja a fal, mert amúgy is sajognak a lábai, most még remegni is elkezdtek. De meg kell magát keményítenie, így nagy nehezen kiegyenesedve köszörüli meg a torkát.*
- A-az ebéd... jól hangzik.
*Válaszolja végül cérnavékony hangon. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzete, ha Eden miatt nem jönne folyton-folyvást zavarba.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:57:16
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:57:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
* Erre még nem is tértek ki. Végigpillant a lányon fegyverek után kutatva. Nem lát. *
~ Ez aggasztó. ~
- Egy lány ne legyen fegyvertelen.
* Újabb ötlet fogalmazódik meg a fejében, ha végeztek a lovacskázással és kifújták magukat kissé. *
- Nincs más választásom, mint személyes testőröddé válni az együtt töltött időnk alatt, Napsugár.
* Sóhajtja drámaian. *
- Tiéd a kardom, szépséges hölgy.
* Leheli lesütött szemmel. Majd gyorsan felpillant és otromba vigyor terül szét rajta. *
- Ahol akarod, amikor akarod.
* Ha látná, még a szemöldökeit is húzogatni hozzá, de így megpsórolja. *
- Mondtam én. Fogadok az íjászat is menne.
* A fiú abban hisz hogy kellő szorgalommal és ráfordított idővel minden elsajátítható. Csak van amihez több idő szükségeltetik. Vagy plusz motiváció.
Az elf kacagása zene füleinek. Örökké elhallgatná, bár ezen vonzalma vetekszik az "apuci" felszólítás hangjaival, szoros küzdelemben.
Rengeteg terve van, ami a lányt illeti. Minden szabad gondolatát az újabb és újabb gondolatoknak szenteli, hogy minél több mindent megmutathasson a lánynak. Hogy ha majd elmenekül a csigaházába, legyen mire emlékeznie. *
- Ha meghúzod, megáll.
* Helyesel és büszke atyai mosollyal figyeli a feszült koncentrációt. Pufi először Wya jelzéseire lassít, majd óvatosan megáll, nagyokat horkantva. Még órákig tudna futni, de legalább egy kicsit le lett mozgatva. *
- Persze, hogy meg. Mit vártál?
* Kopogatja meg a lány hátát jókedvűen és Pufi nevében is megsértődik. *
- Ez egy jól képzett hátasló.
* Puszit nyom az orrára, mert nagyon aranyosnak találja a gyermeki lelkesedését. Lendületesen átveti a lábát és lehuppan a talajra. *
- Maradj csak.
* Előrelép és bevezeti az istállóba lovasával együtt a hátast. Felnéz, a nála most sokkall magasabban lévő lány arany szemeibe. *
- Figyelmeztetlek... néhány olyan izmodat is használtad, amit egyébként ritkán. Lehet, hogy fájni fog. Ennek ismeretében megkockáztatom a kérdést... Megpróbálsz egyedül leszállni, vagy segítsek?
* Nagyon bízik a segítségkérésben, hogy gáláns lovagként közreműködhessen, de a lányt ismerve lehet lesz olyan makacs és megpróbálkozik vele egyedül. Bár jócskán van távolság a nyereg és a föld között, talán ijesztő is lehet.
Ha bármilyen úton-módon is, de lekerül a lovas, magához szorítja egy pillanatra, csak hogy érezze a testmelegét. Meg mert olyan ügyes és bátor volt.
A többit már a lovászra bízza. Megveregeti, megsimogatja Pufit, és búcsúzóul puszit nyom a rózsaszín orrára. *
- Viszlát, szerelmem. Hamarosan jövök.
* Kézenfogja Wyát és kivezeti az épületből. *
- Nem tudom mik a további terveid, Napsugár, de javasolnék egy ebédet. Mit szólsz? Már ha el tudsz odáig menni. De vihetlek is.
* Ajánlkozik lelkesen. Egy pillanatra odapréseli a saját testével a lányét a kőfalhoz és megcsókolja, hosszan becézgetve a lány puha ajkait, nyelve felfedezőutat tesz az elf szájában. Ez a csók jóval hosszabb, mint a futó gyors puszik. Mielőtt végleg elszakadnának, fogait az alsó ajkába mélyeszti, és finoman ráharap, majd ugyanolyan hirtelen ellép tőle. *
- Huhh, erre már nagy szükségem volt.
* Sóhajt és az épületnek támaszkodva próbálja leplezni, hogy szégyenszemre meg is szédül egy pillanatra. *
* Erre még nem is tértek ki. Végigpillant a lányon fegyverek után kutatva. Nem lát. *
~ Ez aggasztó. ~
- Egy lány ne legyen fegyvertelen.
* Újabb ötlet fogalmazódik meg a fejében, ha végeztek a lovacskázással és kifújták magukat kissé. *
- Nincs más választásom, mint személyes testőröddé válni az együtt töltött időnk alatt, Napsugár.
* Sóhajtja drámaian. *
- Tiéd a kardom, szépséges hölgy.
* Leheli lesütött szemmel. Majd gyorsan felpillant és otromba vigyor terül szét rajta. *
- Ahol akarod, amikor akarod.
* Ha látná, még a szemöldökeit is húzogatni hozzá, de így megpsórolja. *
- Mondtam én. Fogadok az íjászat is menne.
* A fiú abban hisz hogy kellő szorgalommal és ráfordított idővel minden elsajátítható. Csak van amihez több idő szükségeltetik. Vagy plusz motiváció.
Az elf kacagása zene füleinek. Örökké elhallgatná, bár ezen vonzalma vetekszik az "apuci" felszólítás hangjaival, szoros küzdelemben.
Rengeteg terve van, ami a lányt illeti. Minden szabad gondolatát az újabb és újabb gondolatoknak szenteli, hogy minél több mindent megmutathasson a lánynak. Hogy ha majd elmenekül a csigaházába, legyen mire emlékeznie. *
- Ha meghúzod, megáll.
* Helyesel és büszke atyai mosollyal figyeli a feszült koncentrációt. Pufi először Wya jelzéseire lassít, majd óvatosan megáll, nagyokat horkantva. Még órákig tudna futni, de legalább egy kicsit le lett mozgatva. *
- Persze, hogy meg. Mit vártál?
* Kopogatja meg a lány hátát jókedvűen és Pufi nevében is megsértődik. *
- Ez egy jól képzett hátasló.
* Puszit nyom az orrára, mert nagyon aranyosnak találja a gyermeki lelkesedését. Lendületesen átveti a lábát és lehuppan a talajra. *
- Maradj csak.
* Előrelép és bevezeti az istállóba lovasával együtt a hátast. Felnéz, a nála most sokkall magasabban lévő lány arany szemeibe. *
- Figyelmeztetlek... néhány olyan izmodat is használtad, amit egyébként ritkán. Lehet, hogy fájni fog. Ennek ismeretében megkockáztatom a kérdést... Megpróbálsz egyedül leszállni, vagy segítsek?
* Nagyon bízik a segítségkérésben, hogy gáláns lovagként közreműködhessen, de a lányt ismerve lehet lesz olyan makacs és megpróbálkozik vele egyedül. Bár jócskán van távolság a nyereg és a föld között, talán ijesztő is lehet.
Ha bármilyen úton-módon is, de lekerül a lovas, magához szorítja egy pillanatra, csak hogy érezze a testmelegét. Meg mert olyan ügyes és bátor volt.
A többit már a lovászra bízza. Megveregeti, megsimogatja Pufit, és búcsúzóul puszit nyom a rózsaszín orrára. *
- Viszlát, szerelmem. Hamarosan jövök.
* Kézenfogja Wyát és kivezeti az épületből. *
- Nem tudom mik a további terveid, Napsugár, de javasolnék egy ebédet. Mit szólsz? Már ha el tudsz odáig menni. De vihetlek is.
* Ajánlkozik lelkesen. Egy pillanatra odapréseli a saját testével a lányét a kőfalhoz és megcsókolja, hosszan becézgetve a lány puha ajkait, nyelve felfedezőutat tesz az elf szájában. Ez a csók jóval hosszabb, mint a futó gyors puszik. Mielőtt végleg elszakadnának, fogait az alsó ajkába mélyeszti, és finoman ráharap, majd ugyanolyan hirtelen ellép tőle. *
- Huhh, erre már nagy szükségem volt.
* Sóhajt és az épületnek támaszkodva próbálja leplezni, hogy szégyenszemre meg is szédül egy pillanatra. *
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:13:39
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:13:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
*Azt el is hiszi. Legalábbis magából kiindulva. Hisz nem véletlenül érdeklődik ennyire a kereskedelem iránt. Leszámítva az unalmas papírmunkát, amit sajátos perverzióként ő maga élvezni szokott. De saját magát sem úgy képzeli el, hogy egy nagy kőház pultja mögött ácsorog, hanem egy lovaskocsin ücsörögve élvezheti az ismeretlen vidékek sajátos szépségeit, miközben megannyi új portékát ismerhet meg és szállíthat le. Meglepő módon.*
- te leszel az első.
*Bólogat rá kuncogva, majd a kérdésre csak egy szájhúzással rántja meg a vállát.*
- Nem is akarom. A fegyver nem nekem való. Tényleg.
*Ebben majdnem biztos. A többi dologhoz pedig idővel csak szerencséje lesz. Mint az iváshoz. Vagy a kettesben töltött percekhez Edennel.
Abban bizonyára ő is egyet értene, hogy a félvér akkor sem lenne visszafogottabb, ha tudna a lány sötét terveiről. De így is édes lesz a bosszú.
De azt még kénytelen későbbre tenni, mert most a lovalással való ismerkedés tölti ki elméjét és testét is. A frenetikusan csodálatos érzéstől csak az a hajszálnyi kis bökkenő választja el, hogy borzalmasan izgul. Viszont annál nagyobb benne a vágy a tudás megszerzésére. Éppen ezért igyekszik önállóan helytállni. Persze igencsak elkél a fiú segítsége, ha nem akar idő előtt a kövön koppanni.*
- Persze, hogy jól. Hisz a véremben van, nem?
*Vigyorog maga elé, mikor már bátrabban meri irányítani a lovat. Az nem is számít, hogy nem egészen úgy, ahogy eltervezte, de itt lép közbe a segítség, amire nem reagál, de magában nagyon hálás érte. Valamint azért is, hogy nem kezdi el piszkálni, leszámítva azt a kis rázkódást, amit maga mögött érez.
A szárakat készségesen visszaszolgáltatja, majd elégedett pofival konstatálja, hogy már sokkal nagyobb biztonságban ülhet az állat hátán. Noha mindig is a visszafogottság jellemezte, azért az egyre szélesedő mosolya jól mutatja, hogy nagyon élvezi az élet ezen szeletét is. Eden öröme pedig hevesebb dobbanásokra ösztökéli a szívét. Igyekszik mindenbe belekóstolni, hogy a félvér ne unja magát halálra mellette. S szerencsére kettősük olyan jól passzol, hogy ő is élvezi amit csinálnak. Talán ennyire még sosem érezte magát boldognak és felszabadultnak. Ezért pedig hosszú élete végéig hálás lesz a fiúnak. Persze ez nem enyhíti a rá kiszabandó büntetés mértékét, amiről még ebben a felhőtlen jókedvben sem felejtkezett meg.
Noha a hűvös szél az arcában, a szabadság illata, Eden és Pufi társasága hamar elsöpri a bosszúságát. Helyette inkább a felszínre hozva a szomorúságot, hogy az efféle dolgokat miért is nem próbálta már hamarabb. Bár az előnye ennek is megvan: Eden rengeteg mindenben első már az életében. Amiért újból csak hálálkodni tudna. Halk kacaja betölti a levegőt, ahogy vére izzani kezd az ügetés hatására. Szinte elképzeli, ahogy most azonnal hátra hagynak mindent és elvágtatnak az ismeretlen vidékekre, ahová amúgy is régóta vágyott. Az sem szegi kedvét, hogy végül visszakanyarodnak a városba, s célba veszik az istállót.*
- Öhm... Ha meghúzom megáll?
*Fog újból a szárakra, majd mély levegőt véve koncentrál az útra. Arca elszánt, akár a háborúzni induló katonának. De már ő is elhiszi magáról, hogy annyira nem is béna, így nem szeretné épp a végét elrontani. Így az istálló közeledtével óvatosan kezdi húzni, a végén pedig határozott mozdulattal állítja meg az állatot. Ami meglepő mód úgy is tesz.*
- Megállt.
*Pillázik elképedve, majd egyre szélesedő és igen büszke vigyorral fordul hátra a fiúhoz, miközben Pufi feje felé mutogat a kezével.*
- Figyelted Eden? Meghúztam és Pufi megállt. Épp, ahogy mondtad.
*Talán ostobának tűnhet az izgatottsága, de őt az ilyen kis sikerélmények tartják egyben.*
*Azt el is hiszi. Legalábbis magából kiindulva. Hisz nem véletlenül érdeklődik ennyire a kereskedelem iránt. Leszámítva az unalmas papírmunkát, amit sajátos perverzióként ő maga élvezni szokott. De saját magát sem úgy képzeli el, hogy egy nagy kőház pultja mögött ácsorog, hanem egy lovaskocsin ücsörögve élvezheti az ismeretlen vidékek sajátos szépségeit, miközben megannyi új portékát ismerhet meg és szállíthat le. Meglepő módon.*
- te leszel az első.
*Bólogat rá kuncogva, majd a kérdésre csak egy szájhúzással rántja meg a vállát.*
- Nem is akarom. A fegyver nem nekem való. Tényleg.
*Ebben majdnem biztos. A többi dologhoz pedig idővel csak szerencséje lesz. Mint az iváshoz. Vagy a kettesben töltött percekhez Edennel.
Abban bizonyára ő is egyet értene, hogy a félvér akkor sem lenne visszafogottabb, ha tudna a lány sötét terveiről. De így is édes lesz a bosszú.
De azt még kénytelen későbbre tenni, mert most a lovalással való ismerkedés tölti ki elméjét és testét is. A frenetikusan csodálatos érzéstől csak az a hajszálnyi kis bökkenő választja el, hogy borzalmasan izgul. Viszont annál nagyobb benne a vágy a tudás megszerzésére. Éppen ezért igyekszik önállóan helytállni. Persze igencsak elkél a fiú segítsége, ha nem akar idő előtt a kövön koppanni.*
- Persze, hogy jól. Hisz a véremben van, nem?
*Vigyorog maga elé, mikor már bátrabban meri irányítani a lovat. Az nem is számít, hogy nem egészen úgy, ahogy eltervezte, de itt lép közbe a segítség, amire nem reagál, de magában nagyon hálás érte. Valamint azért is, hogy nem kezdi el piszkálni, leszámítva azt a kis rázkódást, amit maga mögött érez.
A szárakat készségesen visszaszolgáltatja, majd elégedett pofival konstatálja, hogy már sokkal nagyobb biztonságban ülhet az állat hátán. Noha mindig is a visszafogottság jellemezte, azért az egyre szélesedő mosolya jól mutatja, hogy nagyon élvezi az élet ezen szeletét is. Eden öröme pedig hevesebb dobbanásokra ösztökéli a szívét. Igyekszik mindenbe belekóstolni, hogy a félvér ne unja magát halálra mellette. S szerencsére kettősük olyan jól passzol, hogy ő is élvezi amit csinálnak. Talán ennyire még sosem érezte magát boldognak és felszabadultnak. Ezért pedig hosszú élete végéig hálás lesz a fiúnak. Persze ez nem enyhíti a rá kiszabandó büntetés mértékét, amiről még ebben a felhőtlen jókedvben sem felejtkezett meg.
Noha a hűvös szél az arcában, a szabadság illata, Eden és Pufi társasága hamar elsöpri a bosszúságát. Helyette inkább a felszínre hozva a szomorúságot, hogy az efféle dolgokat miért is nem próbálta már hamarabb. Bár az előnye ennek is megvan: Eden rengeteg mindenben első már az életében. Amiért újból csak hálálkodni tudna. Halk kacaja betölti a levegőt, ahogy vére izzani kezd az ügetés hatására. Szinte elképzeli, ahogy most azonnal hátra hagynak mindent és elvágtatnak az ismeretlen vidékekre, ahová amúgy is régóta vágyott. Az sem szegi kedvét, hogy végül visszakanyarodnak a városba, s célba veszik az istállót.*
- Öhm... Ha meghúzom megáll?
*Fog újból a szárakra, majd mély levegőt véve koncentrál az útra. Arca elszánt, akár a háborúzni induló katonának. De már ő is elhiszi magáról, hogy annyira nem is béna, így nem szeretné épp a végét elrontani. Így az istálló közeledtével óvatosan kezdi húzni, a végén pedig határozott mozdulattal állítja meg az állatot. Ami meglepő mód úgy is tesz.*
- Megállt.
*Pillázik elképedve, majd egyre szélesedő és igen büszke vigyorral fordul hátra a fiúhoz, miközben Pufi feje felé mutogat a kezével.*
- Figyelted Eden? Meghúztam és Pufi megállt. Épp, ahogy mondtad.
*Talán ostobának tűnhet az izgatottsága, de őt az ilyen kis sikerélmények tartják egyben.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:28:42
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:28:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Biztos tetszene neki.
* Jegyzi meg kuncogva. Lelki szemei előtt a jelenet: kitárja karját, " Pufi, szaladj, érezd őseid szellemét! " mire a hátas, felfedezve, hogy itt zsenge fűcsomó nem igen akad, nyerítve visszabújik gazdája háta mögé. *
- Majd szólj, ha indulunk.
* Bólint, mintha nem is lenne kérdéses a dolog. Mindig is szeretett volna világot látni, különös, egzotikus tájakat. *
- Próbáltad?
* Kérdezi tudálékosan. Erős a gyanúja, hogy Wya sok mindent elkönyvel magában kudarcként, anélkül hogy egyáltalán nekifutott volna. *
- Városi kislány.
* Lapogatja meg az elf feje búbját a városi fiú. Nincs sejtése a lány belső sötét bosszúálló terveiről, de valószínűleg ha tudná sem cselekedne másképpen. *
- Az egész jó, meg sem közelíti a frenetikusan csodálatosat, amit érezned kellene, Napsugár.
* Csóválja a fejét hitetlenkedve. Nem is érti, hogy nem sikoltozik minden tagja a lánynak hogy gyorsabban, sebesebben nyargalhasson ameddig a szem ellát.
Az elf tiltakozásán csak rázkódva nevet és kicsit szorosabban tartja a derekát, le ne pattogjon a ló hátáról. Meglepetésére az eltolja a segítő kezeit, amivel csodálat fényét költözteti a fiú szemébe. *
~ Makacs kislány. ~
* Büszke rá, igazán. Pufi sima, ruganyos mozgásához könnyű idomulni, így hagyja, hadd próbálkozzon felvenni a poroszkálás ritmusát. Lábával azért a megfelelő irányban tartja a lovat. Néhány kör után kezd ráérezni a dologra. Eden is ellazul. *
- Nagyon jól csinálod.
* Megkísérel egy fordulást. Az élénk jószág érézkenyen reagál a legkisebb parancsra is, így a kissé kezdetleges irányítási szándékra éles kanyart vesz a jelzett irányba. A jelzettbe, nem a kimondottba. Mivel Wya teste másfelé fordul a hirtelen váltástól kis híján kibillenhet az egyensúlyából, szerencsére Eden az utolsó pillanatban meg tudja menteni. A háta mögött megkönnyebbülten szusszan egyet, hogy az elf ne lássa. *
- Khm. Rendben. Nem szólok.
* A hangja hétköznapian cseng, de azért a lány érezheti a finom remegést a fiú testén végigszaladni. Néhány perc múlva összeszedi magát Eden is. *
- Visszakérhetem egy pillanatra Pufit?
* Kérdezi előzékenyen és ha visszakapja a szárakat, bal kézzel magához öleli a lányt, és átteszi a jobbjába a szárakat. *
- Szerintem most már fentmaradsz.
* Nem hiába az elf vér, sokkal hamarabb belejön a lovaglásba, mint az emberek többsége. Pufit a város határa felé irányítja és könnyű vágtára ösztökéli. Jókedvű mosolyra görbül a szája, ahogy belekap a hajukba a szél. Még egy diadalittas kurjantás is elhagyja a száját. Fülében visszhangzik a kettejük lélegzetvétele és Pufi patáinak dübörgése.
Egy nagy félkörívet vágtatnak odakint, mielőtt visszafogná ügetésbe, majd kényelmes léptetésbe a lovat. *
- Emlékszel még, hogyan kell megállni?
* Kérdezi és a lány kezébe adja a szárakat, hadd vigye be őket az istállóhoz egyedül. Szokatlan módon csendben van a fiú, arca kipirult, haját a szél összekuszálta és nyugodt mosoly ül az ajkain. *
- Biztos tetszene neki.
* Jegyzi meg kuncogva. Lelki szemei előtt a jelenet: kitárja karját, " Pufi, szaladj, érezd őseid szellemét! " mire a hátas, felfedezve, hogy itt zsenge fűcsomó nem igen akad, nyerítve visszabújik gazdája háta mögé. *
- Majd szólj, ha indulunk.
* Bólint, mintha nem is lenne kérdéses a dolog. Mindig is szeretett volna világot látni, különös, egzotikus tájakat. *
- Próbáltad?
* Kérdezi tudálékosan. Erős a gyanúja, hogy Wya sok mindent elkönyvel magában kudarcként, anélkül hogy egyáltalán nekifutott volna. *
- Városi kislány.
* Lapogatja meg az elf feje búbját a városi fiú. Nincs sejtése a lány belső sötét bosszúálló terveiről, de valószínűleg ha tudná sem cselekedne másképpen. *
- Az egész jó, meg sem közelíti a frenetikusan csodálatosat, amit érezned kellene, Napsugár.
* Csóválja a fejét hitetlenkedve. Nem is érti, hogy nem sikoltozik minden tagja a lánynak hogy gyorsabban, sebesebben nyargalhasson ameddig a szem ellát.
Az elf tiltakozásán csak rázkódva nevet és kicsit szorosabban tartja a derekát, le ne pattogjon a ló hátáról. Meglepetésére az eltolja a segítő kezeit, amivel csodálat fényét költözteti a fiú szemébe. *
~ Makacs kislány. ~
* Büszke rá, igazán. Pufi sima, ruganyos mozgásához könnyű idomulni, így hagyja, hadd próbálkozzon felvenni a poroszkálás ritmusát. Lábával azért a megfelelő irányban tartja a lovat. Néhány kör után kezd ráérezni a dologra. Eden is ellazul. *
- Nagyon jól csinálod.
* Megkísérel egy fordulást. Az élénk jószág érézkenyen reagál a legkisebb parancsra is, így a kissé kezdetleges irányítási szándékra éles kanyart vesz a jelzett irányba. A jelzettbe, nem a kimondottba. Mivel Wya teste másfelé fordul a hirtelen váltástól kis híján kibillenhet az egyensúlyából, szerencsére Eden az utolsó pillanatban meg tudja menteni. A háta mögött megkönnyebbülten szusszan egyet, hogy az elf ne lássa. *
- Khm. Rendben. Nem szólok.
* A hangja hétköznapian cseng, de azért a lány érezheti a finom remegést a fiú testén végigszaladni. Néhány perc múlva összeszedi magát Eden is. *
- Visszakérhetem egy pillanatra Pufit?
* Kérdezi előzékenyen és ha visszakapja a szárakat, bal kézzel magához öleli a lányt, és átteszi a jobbjába a szárakat. *
- Szerintem most már fentmaradsz.
* Nem hiába az elf vér, sokkal hamarabb belejön a lovaglásba, mint az emberek többsége. Pufit a város határa felé irányítja és könnyű vágtára ösztökéli. Jókedvű mosolyra görbül a szája, ahogy belekap a hajukba a szél. Még egy diadalittas kurjantás is elhagyja a száját. Fülében visszhangzik a kettejük lélegzetvétele és Pufi patáinak dübörgése.
Egy nagy félkörívet vágtatnak odakint, mielőtt visszafogná ügetésbe, majd kényelmes léptetésbe a lovat. *
- Emlékszel még, hogyan kell megállni?
* Kérdezi és a lány kezébe adja a szárakat, hadd vigye be őket az istállóhoz egyedül. Szokatlan módon csendben van a fiú, arca kipirult, haját a szél összekuszálta és nyugodt mosoly ül az ajkain. *
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:57:54
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:57:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
- Hát akkor Pufit elvisszük egyszer Wegtorenbe.
*Átszellemült pofival figyeli az állatot, s már látja is szemei előtt, ahogy hármasban, mezítláb és mezít... patával lépdelnek a homokban. Azután észbe kapva köszörüli meg a torkát.*
- Már hogy... egyszer elvihetnéd szegényt. Biztos élvezné.
*Legyintget, mintha nem is lenne olyan érdekes a dolog, de igazából csak az előző képet próbálja elhessegetni szemei elől.*
- Elf vagyok és íjjal sem tudok lőni.
*Húzza el kissé a száját. rengeteg minden van, amit elfként tudnia és ismernie kéne, de még sincs így. A fegyverekhez nem ért, nemhogy lőni tudjon, lovat csak messziről látott, állítólag az italt is egész jól kéne bírnia és még csak táncolni sem tud. De legalább a makacs sajátosság az megvan.*
- Az összes isten szerelmére.
*Nyögi ijedten ahogy megérkezik a lóra, amaz pedig a lány ügyetlenkedésének hatására odébb táncol.*
- Először is nem csak salátát eszem.
~ Másodszor ma aztán leshetsz, mert minden mai dolgod fel van jegyezve. ~
*Eme gondolatra fel is rötyöghetne, akár a megtestesült gonosz. Mert bizony, ha most nem is mer kardoskodni, a későbbiekben biztosan revansot vesz az összes eddigi Edenes dolog miatt. Most egyelőre már annak is örül, hogy nem bucskázik vissza a főtér kövére. Kár lenne ezen a helyzeten negatív irányban változtatni.*
- Azon kívül, hogy igenis magas... egész jó.
*Mosolyodik végül el, majd gondolkodás nélkül bólogat a szavakra, s már nyúl is a kantárért. De mintha csak forró fémből lenne, el is rántja a kezét, hogy hátra kapja a tekintetét a fiúra.*
- Már megbocsájts, de neked elmentek otthonról?
*Nyögi kínjában, de ez valószínűleg ismét egy olyan helyzet, amit inkább csak késleltetni tud, de megállítani nem. Így követve a hagyd magad és előbb békén fognak hagyni elvet, inkább óvatosan ráfog. Mély sóhajt vesz, lassan kifújja a levegőt, közben felkészül a jó tanácsokra. Ami olyan áradatként zúdul rá, hogy csak tágra nyílt szemekkel pislog szaporán maga elé.*
- Jobbra akkor jobbra, balra akkor meg...
*Ám mire elismételni próbálná, addigra Edennek és a röhögésének kedvezve már sikkantva pattog a nyeregben. Ha éppen most nem lenne túlságosan betojva, bizonyára a legkülönfélébb kínzási módokon agyalna, amivel majd "jutalmazni" fogja a félvért még a mai nap folyamán. De az agya olyan szinten le van sokkolva és foglalva, hogy erre most nincs kapacitása. Inkább igyekszik olyan helyzetet felvenni, aminek segítségével normálisan ülheti meg az állatot. Ha esetleg Eden kész lenne besegíteni, csak durcásan eltolja a kezét. Meg akarja tanulni, ki akarja tapasztalni, ilyenkor pedig felszínre kerül a saját tudás önálló elérése utáni vágy. És a makacsság. De kis idő után már nem pattog úgy az állaton, mint valami esetlen rongybaba.*
- Basszus...
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd nyelve hegyét kidugva koncentrál, hogy most az elhadart irányítást próbálja ki.*
- Szóval, ha balra akarok menni, akkor...
*Azzal a lendülettel pedig jobbra is húzza a kantárt, viszont a feje továbbra is balra néz. Az arcára ülő meglepettség igazából indokolatlan lenne, ha nem felejtkezett volna meg arról az apró tényről, hogy igencsak összekeverte az irányokat.*
- Egy-árva-szót-se-szólj.
*Mormogja szépen tagoltan és igencsak bosszúsan, mikor eljut a tudatáig a probléma forrása, és kényszerű rendezi magát a célba vett irányba, remélve, hogy ezzel Edenbe fojt mindenféle kitörni kívánkozó kuncogást.*
- Hát akkor Pufit elvisszük egyszer Wegtorenbe.
*Átszellemült pofival figyeli az állatot, s már látja is szemei előtt, ahogy hármasban, mezítláb és mezít... patával lépdelnek a homokban. Azután észbe kapva köszörüli meg a torkát.*
- Már hogy... egyszer elvihetnéd szegényt. Biztos élvezné.
*Legyintget, mintha nem is lenne olyan érdekes a dolog, de igazából csak az előző képet próbálja elhessegetni szemei elől.*
- Elf vagyok és íjjal sem tudok lőni.
*Húzza el kissé a száját. rengeteg minden van, amit elfként tudnia és ismernie kéne, de még sincs így. A fegyverekhez nem ért, nemhogy lőni tudjon, lovat csak messziről látott, állítólag az italt is egész jól kéne bírnia és még csak táncolni sem tud. De legalább a makacs sajátosság az megvan.*
- Az összes isten szerelmére.
*Nyögi ijedten ahogy megérkezik a lóra, amaz pedig a lány ügyetlenkedésének hatására odébb táncol.*
- Először is nem csak salátát eszem.
~ Másodszor ma aztán leshetsz, mert minden mai dolgod fel van jegyezve. ~
*Eme gondolatra fel is rötyöghetne, akár a megtestesült gonosz. Mert bizony, ha most nem is mer kardoskodni, a későbbiekben biztosan revansot vesz az összes eddigi Edenes dolog miatt. Most egyelőre már annak is örül, hogy nem bucskázik vissza a főtér kövére. Kár lenne ezen a helyzeten negatív irányban változtatni.*
- Azon kívül, hogy igenis magas... egész jó.
*Mosolyodik végül el, majd gondolkodás nélkül bólogat a szavakra, s már nyúl is a kantárért. De mintha csak forró fémből lenne, el is rántja a kezét, hogy hátra kapja a tekintetét a fiúra.*
- Már megbocsájts, de neked elmentek otthonról?
*Nyögi kínjában, de ez valószínűleg ismét egy olyan helyzet, amit inkább csak késleltetni tud, de megállítani nem. Így követve a hagyd magad és előbb békén fognak hagyni elvet, inkább óvatosan ráfog. Mély sóhajt vesz, lassan kifújja a levegőt, közben felkészül a jó tanácsokra. Ami olyan áradatként zúdul rá, hogy csak tágra nyílt szemekkel pislog szaporán maga elé.*
- Jobbra akkor jobbra, balra akkor meg...
*Ám mire elismételni próbálná, addigra Edennek és a röhögésének kedvezve már sikkantva pattog a nyeregben. Ha éppen most nem lenne túlságosan betojva, bizonyára a legkülönfélébb kínzási módokon agyalna, amivel majd "jutalmazni" fogja a félvért még a mai nap folyamán. De az agya olyan szinten le van sokkolva és foglalva, hogy erre most nincs kapacitása. Inkább igyekszik olyan helyzetet felvenni, aminek segítségével normálisan ülheti meg az állatot. Ha esetleg Eden kész lenne besegíteni, csak durcásan eltolja a kezét. Meg akarja tanulni, ki akarja tapasztalni, ilyenkor pedig felszínre kerül a saját tudás önálló elérése utáni vágy. És a makacsság. De kis idő után már nem pattog úgy az állaton, mint valami esetlen rongybaba.*
- Basszus...
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd nyelve hegyét kidugva koncentrál, hogy most az elhadart irányítást próbálja ki.*
- Szóval, ha balra akarok menni, akkor...
*Azzal a lendülettel pedig jobbra is húzza a kantárt, viszont a feje továbbra is balra néz. Az arcára ülő meglepettség igazából indokolatlan lenne, ha nem felejtkezett volna meg arról az apró tényről, hogy igencsak összekeverte az irányokat.*
- Egy-árva-szót-se-szólj.
*Mormogja szépen tagoltan és igencsak bosszúsan, mikor eljut a tudatáig a probléma forrása, és kényszerű rendezi magát a célba vett irányba, remélve, hogy ezzel Edenbe fojt mindenféle kitörni kívánkozó kuncogást.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:20:10
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Hát... valószínűleg már csak a szülei. Pufi életében nem látott homokot.
* Vakarja meg a tarkóját. A lány szavaira csak legyint egyet. *
- Fogadok született őstehetség vagy. Elf vagy, vagy nem?
* Látta, apja hogyan bánik a lovakkal fénykorában. Mintha a részévé vált volna az állat, olyan egyszerűen és könnyedén, mint az élet. *
~ Bizonyára elf sajátosság. ~
* Csak reménykedni tud abban, hogy örökölt valamicskét ebből a képességéből, nem csak a külsejét.
Megragadva a lány kezét, felrántja a nyeregbe. Nem éppen hattyú kecsességgel, de kis puffanással landol a fiú előtt. Pufi idegesen odébbtáncol alattuk. *
- Atyaég, szóval EZÉRT eszel csak salátát.
* Kuncog és csak reméli, nem fajul tettlegességig a visszavágás, mert könnyen mindketten a földön köthetnek ki. *
- Dehogy magas.
* Összeszedi magukat és a hátast is, majd lassú lépésre fogja, hogy Wya szokja a ringatózó mozgást. *
- Na, milyen?
* Kérdezi idióta vigyorral a képén. Néhány kört megtesznek így, majd megállítja a lovat. *
- Most pedig szépen megfogod a kantárszárat...
* Ha Wya megfogja, óvatosan behajlítgatja az ujjait a megfelelő tartásba. *
- Így. Csak lazán, nyugodtan.
* Hirtelen pergő szóáradatba kapcsol. *
- "Rendben-akkor-ha-a-sarkaddal-megbököd-elindul, ha-meghúzod-megáll-jobbra-húzod-jobbrafordul-balrahúzod-balrafordul". Érthető igaz? Na nyomás!
* Hogy kicsit segítsen a dologban, odaszorítja saját hosszú lábait a ló oldalához, mire Pufi élénk ügetésbe kezd.
A legtöbb kezdő lovas esetlenül pattog ilyenkor a nyeregben, ha ez bekövetkezne, Eden csak éppenhogy meg nem szakdna a röhögésben. *
- Hát... valószínűleg már csak a szülei. Pufi életében nem látott homokot.
* Vakarja meg a tarkóját. A lány szavaira csak legyint egyet. *
- Fogadok született őstehetség vagy. Elf vagy, vagy nem?
* Látta, apja hogyan bánik a lovakkal fénykorában. Mintha a részévé vált volna az állat, olyan egyszerűen és könnyedén, mint az élet. *
~ Bizonyára elf sajátosság. ~
* Csak reménykedni tud abban, hogy örökölt valamicskét ebből a képességéből, nem csak a külsejét.
Megragadva a lány kezét, felrántja a nyeregbe. Nem éppen hattyú kecsességgel, de kis puffanással landol a fiú előtt. Pufi idegesen odébbtáncol alattuk. *
- Atyaég, szóval EZÉRT eszel csak salátát.
* Kuncog és csak reméli, nem fajul tettlegességig a visszavágás, mert könnyen mindketten a földön köthetnek ki. *
- Dehogy magas.
* Összeszedi magukat és a hátast is, majd lassú lépésre fogja, hogy Wya szokja a ringatózó mozgást. *
- Na, milyen?
* Kérdezi idióta vigyorral a képén. Néhány kört megtesznek így, majd megállítja a lovat. *
- Most pedig szépen megfogod a kantárszárat...
* Ha Wya megfogja, óvatosan behajlítgatja az ujjait a megfelelő tartásba. *
- Így. Csak lazán, nyugodtan.
* Hirtelen pergő szóáradatba kapcsol. *
- "Rendben-akkor-ha-a-sarkaddal-megbököd-elindul, ha-meghúzod-megáll-jobbra-húzod-jobbrafordul-balrahúzod-balrafordul". Érthető igaz? Na nyomás!
* Hogy kicsit segítsen a dologban, odaszorítja saját hosszú lábait a ló oldalához, mire Pufi élénk ügetésbe kezd.
A legtöbb kezdő lovas esetlenül pattog ilyenkor a nyeregben, ha ez bekövetkezne, Eden csak éppenhogy meg nem szakdna a röhögésben. *
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:05:20
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:05:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
*Az istállóhoz közeledve az inkább leköti figyelmét, mintsem olyan garázdaság eszébe jusson, hogy a másik fenekét célozza meg ujjaival. De, hát ami késik, az nem biztos, hogy múlik is. Csak ezeket a galád nőszemélyinkább elraktározza későbbre. Most egyszerre egy izgalom bőven elég.
Méghozzá egy gyönyörű paripa személyében, kinek szemeibe valóban első látásra beleszeret. Sőt, az egész állatba, hisz nem igazán látott odahaza hozzá hasonlót. Persze ott is voltak szép állatok, akikért fájt a szíve, de azok közül egyik sem volt ennyire különleges. Bár az is lehet, hogy csak Wya számára az.*
- Szóval wegtoreni paripa?
*Látszik, hogy kettejük közül Eden a férfi, hisz Wyának aztán mindegy, hogy milyen sebességgel közlekedik. Gyors és kész. Talán annyi két ló között feltűnne neki, hogy az egyikkel hamarabb ér egyik helyről a másikra, de igazából ennyi. Az állat szépsége sokkal inkább megragadja azt a női szívet, aki épp a imént fejtegette, hogy mennyire odáig és vissza van az állatokért, legyen annak négy vagy két lába, bundája vagy tolla, ésatöbbi, ésatöbbi.*
- Te aztán nagyon ki tudod találni, hogy mik azok a helyzetek, ahol láthatod a szerencsétlenkedésem.
*nevet fel halkan, ennek ellenére izgatottan bólint arra, hogy kicsit kivigyék Pufit. Eddig nem bánta meg az új dolgok kipróbálását Edennel, kétli, hogy most bármi baj beütne egy ilyen szép és okos lény társaságában. Meg persze itt van Eden is.
Ahogy a lovászfiú felbukkan eláll az útból, hogy Eden is fel tudja szerszámozni az állatot.*
- Benne vagyok. Menjünk.
*Azzal előre is sétál, míg a fiúk elintéznek mindent. Odakint már csak türelemesen várja, hogy Pufi eléggé kiszaladgálja magát ahhoz, hogy Wya is fel merjen rá ülni. Szegény patás, ugyan úgy rákényszerül, hogy a lány miatt kicsit visszafogja magát, akár a gazdája. De igencsak boldoggá teszi a tudat, hogy ezt a kis áldozatot képesek meghozni érte. Bár ez a legkevesebb, ha már hajlandó volt elődugni az orrát a csigaházból.*
- Hát azt nem garantálom, hogy menni fog ilyen gyorsan.
*Szusszan fel, ahogy Eden kezéért nyúl, majd ráfogva rugaszkodik el a földtől. Valóban nem túl ügyesre sikeredik a mutatványa, de Eden segítségével és kitartó nyöszörgésével csak felküzdi magát az állat hátára. Ahonnan igencsak megszeppenten pillant körbe, s rögtön meg is kell állapítania, hogy...*
- Magas.
*Szusszan fel zavartan, ahogy aprót nyelve dől a fiúnak. Talán nem lenne meglepő, ha színt vallana arról, hogy a magassággal is igen törékeny és sebezhető kapcsolatot ápol. Ennek ellenére a megszeppent arcon azért bontogatja szárnyait egy izgatott mosoly.*
*Az istállóhoz közeledve az inkább leköti figyelmét, mintsem olyan garázdaság eszébe jusson, hogy a másik fenekét célozza meg ujjaival. De, hát ami késik, az nem biztos, hogy múlik is. Csak ezeket a galád nőszemélyinkább elraktározza későbbre. Most egyszerre egy izgalom bőven elég.
Méghozzá egy gyönyörű paripa személyében, kinek szemeibe valóban első látásra beleszeret. Sőt, az egész állatba, hisz nem igazán látott odahaza hozzá hasonlót. Persze ott is voltak szép állatok, akikért fájt a szíve, de azok közül egyik sem volt ennyire különleges. Bár az is lehet, hogy csak Wya számára az.*
- Szóval wegtoreni paripa?
*Látszik, hogy kettejük közül Eden a férfi, hisz Wyának aztán mindegy, hogy milyen sebességgel közlekedik. Gyors és kész. Talán annyi két ló között feltűnne neki, hogy az egyikkel hamarabb ér egyik helyről a másikra, de igazából ennyi. Az állat szépsége sokkal inkább megragadja azt a női szívet, aki épp a imént fejtegette, hogy mennyire odáig és vissza van az állatokért, legyen annak négy vagy két lába, bundája vagy tolla, ésatöbbi, ésatöbbi.*
- Te aztán nagyon ki tudod találni, hogy mik azok a helyzetek, ahol láthatod a szerencsétlenkedésem.
*nevet fel halkan, ennek ellenére izgatottan bólint arra, hogy kicsit kivigyék Pufit. Eddig nem bánta meg az új dolgok kipróbálását Edennel, kétli, hogy most bármi baj beütne egy ilyen szép és okos lény társaságában. Meg persze itt van Eden is.
Ahogy a lovászfiú felbukkan eláll az útból, hogy Eden is fel tudja szerszámozni az állatot.*
- Benne vagyok. Menjünk.
*Azzal előre is sétál, míg a fiúk elintéznek mindent. Odakint már csak türelemesen várja, hogy Pufi eléggé kiszaladgálja magát ahhoz, hogy Wya is fel merjen rá ülni. Szegény patás, ugyan úgy rákényszerül, hogy a lány miatt kicsit visszafogja magát, akár a gazdája. De igencsak boldoggá teszi a tudat, hogy ezt a kis áldozatot képesek meghozni érte. Bár ez a legkevesebb, ha már hajlandó volt elődugni az orrát a csigaházból.*
- Hát azt nem garantálom, hogy menni fog ilyen gyorsan.
*Szusszan fel, ahogy Eden kezéért nyúl, majd ráfogva rugaszkodik el a földtől. Valóban nem túl ügyesre sikeredik a mutatványa, de Eden segítségével és kitartó nyöszörgésével csak felküzdi magát az állat hátára. Ahonnan igencsak megszeppenten pillant körbe, s rögtön meg is kell állapítania, hogy...*
- Magas.
*Szusszan fel zavartan, ahogy aprót nyelve dől a fiúnak. Talán nem lenne meglepő, ha színt vallana arról, hogy a magassággal is igen törékeny és sebezhető kapcsolatot ápol. Ennek ellenére a megszeppent arcon azért bontogatja szárnyait egy izgatott mosoly.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-24 15:16:22
Üzenet elküldve: 2023-01-24 15:16:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Ihihihh. Apuci.
* Sutyorogja, továbbra is, nagyon halkan, röhögcsélve, akár egy félkegyelmű. *
~ Sosem fogom elfelejteni. ~
- Ki tudja, lehet én is kedvelem az ilyen szőrös dolgokat...
* Rebegteti roppant nőiesen a világos pilláit, majd ujjával játékosan megfenyegeti a lányt, mielőtt a fenekébe próbálna markolni. Sajnos, idő előtt kislisszol a kezei körül. *
//Istálló//
* Azért büszkén vigyorog. *
~ Lám, lám, apuci kislánya mivé nőtte ki magát. ~
* Már csak az hiányzik, hogy az elf is megpróbáljon az ő fenekébe csípni és térdenállva könyörög majd a kezéért.
A ló bemutatása után, saját kék íriszeivel vizslatja az elfet, hátha abba is netán tán szerelembe támadna esni, nem csak az állatéba. *
- Persze. Nyugodtan. Pufi, viselkedj.
* A ló bársonyos rózsaszín orrát bőszen Wya tenyeréhez nyomja, finoman beleszuszogva. Eden csillogó, elragadtatott szemmel figyeli, hogy élete szerelme milyen kedvesen viselkedik a másikkal. Szeretetteljesen megsimítja a hátát, puszit ad a homlokára, majd Wya felé fordul. *
- Nem tartom unalmasnak. Csak... túl hosszúnak.
* Közli ártatlanul feltartva a tenyereit, majd Pufihoz szól. *
- Ne is figyelj oda, szerelmem. Nem tudja miket beszél.
* Gondoskodva körbenéz az állat helyén, megvan-e mindene, van-e előtte víz és abrak. *
- Sivatagi fajta, Wegtoren környékéről. Kitartó, akár 200 mérföldet is megtesz egy óra alatt.
* Büszkélkedik a fiú. *
- Van kedved kihozni egy kicsit? Tudom, említetted, hogy nem tudsz lovagolni, de majd felülsz velem együtt.
* Semmi sem fogható, mint egy gyors és erős lovon száguldani. Az igazi szabadság érzése.
Közben előkerül a lovászfiú is, (Mesélő (Májmétely)) akinek Eden odaad 30 aranyat a következő hónapra.
*
- Ígérem, nagyon jó lesz.
* Biztatja csillogó szemmel és ha beleegyezik a lány, kivezeti az állásból a lovat. Előkeresteti a lovásszal Pufi lószerszámát. Mindegyik darab könnyű, vékony fekete szíjakból áll, zablát nem is használ hozzá. Villámgyorsan felszereli a hátast és kivezeti az épületből. Pufi közben élénken ugrándozik a vezetőszár végén, jókedvűen horkantva a friss levegőn. *
- Csak egy pillanatot várj, kérlek. Előbb kicsit megfuttatom.
* Nem szeretné, hogy a tüzes jószág türelmetlenségében levesse magáról a lányt. Felszáll a nyeregbe és könnyű lépésre ösztökéli a lovat. Néhány percet sétál, üget vele, együttműkődésre bírva az erős akaratú hátast. Pufi simán mozog, büszkén felszegve a fejét, ruganyosan, nyújtottan. Miután kifutotta magát, nyergében a ragyogó szemű ifjúval megállnak az elf mellett. Eden a kezét nyújtja felé. *
- Ugorj, Napsugár!
- Ihihihh. Apuci.
* Sutyorogja, továbbra is, nagyon halkan, röhögcsélve, akár egy félkegyelmű. *
~ Sosem fogom elfelejteni. ~
- Ki tudja, lehet én is kedvelem az ilyen szőrös dolgokat...
* Rebegteti roppant nőiesen a világos pilláit, majd ujjával játékosan megfenyegeti a lányt, mielőtt a fenekébe próbálna markolni. Sajnos, idő előtt kislisszol a kezei körül. *
//Istálló//
* Azért büszkén vigyorog. *
~ Lám, lám, apuci kislánya mivé nőtte ki magát. ~
* Már csak az hiányzik, hogy az elf is megpróbáljon az ő fenekébe csípni és térdenállva könyörög majd a kezéért.
A ló bemutatása után, saját kék íriszeivel vizslatja az elfet, hátha abba is netán tán szerelembe támadna esni, nem csak az állatéba. *
- Persze. Nyugodtan. Pufi, viselkedj.
* A ló bársonyos rózsaszín orrát bőszen Wya tenyeréhez nyomja, finoman beleszuszogva. Eden csillogó, elragadtatott szemmel figyeli, hogy élete szerelme milyen kedvesen viselkedik a másikkal. Szeretetteljesen megsimítja a hátát, puszit ad a homlokára, majd Wya felé fordul. *
- Nem tartom unalmasnak. Csak... túl hosszúnak.
* Közli ártatlanul feltartva a tenyereit, majd Pufihoz szól. *
- Ne is figyelj oda, szerelmem. Nem tudja miket beszél.
* Gondoskodva körbenéz az állat helyén, megvan-e mindene, van-e előtte víz és abrak. *
- Sivatagi fajta, Wegtoren környékéről. Kitartó, akár 200 mérföldet is megtesz egy óra alatt.
* Büszkélkedik a fiú. *
- Van kedved kihozni egy kicsit? Tudom, említetted, hogy nem tudsz lovagolni, de majd felülsz velem együtt.
* Semmi sem fogható, mint egy gyors és erős lovon száguldani. Az igazi szabadság érzése.
Közben előkerül a lovászfiú is, (Mesélő (Májmétely)) akinek Eden odaad 30 aranyat a következő hónapra.
*- Ígérem, nagyon jó lesz.
* Biztatja csillogó szemmel és ha beleegyezik a lány, kivezeti az állásból a lovat. Előkeresteti a lovásszal Pufi lószerszámát. Mindegyik darab könnyű, vékony fekete szíjakból áll, zablát nem is használ hozzá. Villámgyorsan felszereli a hátast és kivezeti az épületből. Pufi közben élénken ugrándozik a vezetőszár végén, jókedvűen horkantva a friss levegőn. *
- Csak egy pillanatot várj, kérlek. Előbb kicsit megfuttatom.
* Nem szeretné, hogy a tüzes jószág türelmetlenségében levesse magáról a lányt. Felszáll a nyeregbe és könnyű lépésre ösztökéli a lovat. Néhány percet sétál, üget vele, együttműkődésre bírva az erős akaratú hátast. Pufi simán mozog, büszkén felszegve a fejét, ruganyosan, nyújtottan. Miután kifutotta magát, nyergében a ragyogó szemű ifjúval megállnak az elf mellett. Eden a kezét nyújtja felé. *
- Ugorj, Napsugár!
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:39:35
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:39:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
*Ha kérdeznék bizonyosan rögvest letagadná, hogy az ő fejében is megfordult a gondolat, hogy igencsak kellemes dolgokkal el tudnák ütni azt a csigaházas bujkálást. S kivételesen nem csak a szokásos olvasgatására, írására vagy rajzolására gondol. Azt Eden valószínűleg úgy is borzalmasan unná. Meg minek gyötörné ilyen dolgokkal, ha találtak egy közös foglalkozást, ami mindkettejük számára egyaránt élvezetes? Persze továbbra is azon állásponton van, hogy ezt sosem vallaná be. Józanul legalábbis biztos nem.*
- Basszus.
*Sóhajtva csapja is homlokon magát, amikor duplázódva visszahangzik az a meggondolatlanul kiejtett megnevezés.*
- Felejtsd el.
*Nyögi zavartan kipirulva, ahogy inkább a könyvbe bújik, amíg nem terelik tovább a figyelmét. A sok állatra és a cukiságra. Így egyenes utat kap a szóáradat, amit a talpraesett félvér igen hamar képes kordában tartani. Igen nagy szerencsére, mert kevesen vannak, akik képesek belé fojtani a szót. De most elcsendesedve bandzsít le az ujjára, majd lassan visszafókuszál az arcára. Pár szapora pillogás után pedig felkuncogva bólogat a fiú szavaira, hogy aztán a hallgatását erősítő puszit ő is vissza tudja cuppantani.
Onnantól pedig csak az marad már hátra, hogy készségesen kövesse az istállóig. A vidám mosoly a végére viszont újfent fancsali fintorba fullad, ahogy meghallja a szőröshátú nevét.*
- Szerintem te szerelmes vagy abba a fickóba. Folyton emlegeted. De megértem. Igazán csábító lehet a gondolat, hogy reggelente mellette felébredve fésülgesd át a selymes bundát.
*Rötyög fel szemtelenül, miközben inkább elengedi a fiú karját, ha esetleg menekülésre kéne fognia a dolgot.*
//Istálló//
*De azért óvatoskodva követi be a fiút. Ahol nem kizárt, hogy a beszólás után bizony gyilkosság veszélye is fennforoghat. Ennek ellenére képtelen letörölni a szemtelen vigyort a képéről. Hát most Eden megtapasztalhatja a saját bőrén, hogy mivé vált mellette a lány. Ez a garázda ábrázat egészen addig az arcán marad, amíg meg nem hallja a hátas nevét, azután meg a rendeset is.
Mielőtt reagálna rá inkább szerelembe esik azokba a hatalmas, kék szemekbe. Kénytelen az ajkába harapva türtőztetni magát, hogy ne akarja azonnal megédesgetni szerencsétlen párát.*
- Tényleg szabad?
*Sandít a fiúra, majd végül bólintva sétál óvatosan közelebb, hogy gyengéden simítson tenyerével az állat orrára.*
- Szia Pufi!
*Mosolyodik el bátrabban, ami lassan egy újabb komisz vigyorba torzul át.*
- Mondd csak... A te gazdád mindenkinek becenevet ad, akinek unalmasnak tartja a nevét? Pufi... Napsugár...
*Komisz mosollyal sandít lopva a fiú felé, majd kuncogva cirógatja tovább az állatot.*
- Neked aztán irtózatosan gyönyörű szemeid vannak.
*Szusszan fel ábrándosan. Ő is szeretett volna lovat, de igazából annyira azért tart tőlük, hogy ennek ellenére soha egyre sem mert felülni. A városba is inkább érkezett a biztonságosnak tűnő szekéren.*
*Ha kérdeznék bizonyosan rögvest letagadná, hogy az ő fejében is megfordult a gondolat, hogy igencsak kellemes dolgokkal el tudnák ütni azt a csigaházas bujkálást. S kivételesen nem csak a szokásos olvasgatására, írására vagy rajzolására gondol. Azt Eden valószínűleg úgy is borzalmasan unná. Meg minek gyötörné ilyen dolgokkal, ha találtak egy közös foglalkozást, ami mindkettejük számára egyaránt élvezetes? Persze továbbra is azon állásponton van, hogy ezt sosem vallaná be. Józanul legalábbis biztos nem.*
- Basszus.
*Sóhajtva csapja is homlokon magát, amikor duplázódva visszahangzik az a meggondolatlanul kiejtett megnevezés.*
- Felejtsd el.
*Nyögi zavartan kipirulva, ahogy inkább a könyvbe bújik, amíg nem terelik tovább a figyelmét. A sok állatra és a cukiságra. Így egyenes utat kap a szóáradat, amit a talpraesett félvér igen hamar képes kordában tartani. Igen nagy szerencsére, mert kevesen vannak, akik képesek belé fojtani a szót. De most elcsendesedve bandzsít le az ujjára, majd lassan visszafókuszál az arcára. Pár szapora pillogás után pedig felkuncogva bólogat a fiú szavaira, hogy aztán a hallgatását erősítő puszit ő is vissza tudja cuppantani.
Onnantól pedig csak az marad már hátra, hogy készségesen kövesse az istállóig. A vidám mosoly a végére viszont újfent fancsali fintorba fullad, ahogy meghallja a szőröshátú nevét.*
- Szerintem te szerelmes vagy abba a fickóba. Folyton emlegeted. De megértem. Igazán csábító lehet a gondolat, hogy reggelente mellette felébredve fésülgesd át a selymes bundát.
*Rötyög fel szemtelenül, miközben inkább elengedi a fiú karját, ha esetleg menekülésre kéne fognia a dolgot.*
//Istálló//
*De azért óvatoskodva követi be a fiút. Ahol nem kizárt, hogy a beszólás után bizony gyilkosság veszélye is fennforoghat. Ennek ellenére képtelen letörölni a szemtelen vigyort a képéről. Hát most Eden megtapasztalhatja a saját bőrén, hogy mivé vált mellette a lány. Ez a garázda ábrázat egészen addig az arcán marad, amíg meg nem hallja a hátas nevét, azután meg a rendeset is.
Mielőtt reagálna rá inkább szerelembe esik azokba a hatalmas, kék szemekbe. Kénytelen az ajkába harapva türtőztetni magát, hogy ne akarja azonnal megédesgetni szerencsétlen párát.*
- Tényleg szabad?
*Sandít a fiúra, majd végül bólintva sétál óvatosan közelebb, hogy gyengéden simítson tenyerével az állat orrára.*
- Szia Pufi!
*Mosolyodik el bátrabban, ami lassan egy újabb komisz vigyorba torzul át.*
- Mondd csak... A te gazdád mindenkinek becenevet ad, akinek unalmasnak tartja a nevét? Pufi... Napsugár...
*Komisz mosollyal sandít lopva a fiú felé, majd kuncogva cirógatja tovább az állatot.*
- Neked aztán irtózatosan gyönyörű szemeid vannak.
*Szusszan fel ábrándosan. Ő is szeretett volna lovat, de igazából annyira azért tart tőlük, hogy ennek ellenére soha egyre sem mert felülni. A városba is inkább érkezett a biztonságosnak tűnő szekéren.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901