Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 417 (8321. - 8340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-15 20:50:27
Üzenet elküldve: 2022-07-15 20:50:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes az esti levegő. Éppen megérkezéshez van tervezve. Persze az út nagy részét a meleg napon tette meg, de a cél miatt ez sem szegte a kedvét. Rég volt már, hogy a városban járhatott, akkor sem nagyon jutott beljebb a fogadónál. Pár napi pihenés és piacozás után pedig már indult is tovább. Így még azt sem mondhatja, hogy szeletet kapott volna a városból. Inkább csak egy apró falatot, ami nem lakatta jól az újdonságokra vágyó gyomrát. De most ezen szeretne változtatni. Mivel konkrét tervek nélkül érkezett így lesz bőven lehetősége arra, hogy alaposabban megnézhesse magának ezt a különlegesnek beharangozott várost. Talán rálel némi izgalom az unalom helyett. De nem a mai estén fogja elkezdeni ennek kutatását. Először valami szállást intéz magának, esetleg még egy fürdő sem ártana, mielőtt emberessé válik az utazó szaga. Azután majd a másnap talán meghozza a kívánt látnivalókat.
Ha szerencséje lesz ebben még talán segítsége is lesz, hiszen a kedvenc elfoglaltságait mind kellemesebb társaságban űzni.
Csizmáinak sarkai ritmusosan kopognak a szinte kihalt főtér kövén. Ahogy elnézi már csak azok lézengenek igazán, akik a fogadóba térnek be vagy onnan támolyognak haza.
Stílusos megjelenése ez az esti városképnek. Ezt természetesen muszáj, hogy megmosolyogja. Mindig is lenyűgözőnek tartotta a részegek kitartását, ahogy a józanságot magukra hazudva igyekeznek úgy hazaesni, hogy azután az asszony ne kalapálja el őket a seprűnyéllel. Valahogy sejti, hogy ez igen kevéske alkalommal volt sikeres produkció, de ugyebár ez nem volt és valószínűleg nem is lesz sosem az ő problémája.
Így további figyelmét nem is szenteli a zajongó részegenek, most jobban leköti figyelmét egy emlék, miszerint valahol itt a téren árválkodott egy szökőkút, csillogó, mindig friss vízzel, ami most igencsak ráférne porzó torkára.*
Ha szerencséje lesz ebben még talán segítsége is lesz, hiszen a kedvenc elfoglaltságait mind kellemesebb társaságban űzni.
Csizmáinak sarkai ritmusosan kopognak a szinte kihalt főtér kövén. Ahogy elnézi már csak azok lézengenek igazán, akik a fogadóba térnek be vagy onnan támolyognak haza.
Stílusos megjelenése ez az esti városképnek. Ezt természetesen muszáj, hogy megmosolyogja. Mindig is lenyűgözőnek tartotta a részegek kitartását, ahogy a józanságot magukra hazudva igyekeznek úgy hazaesni, hogy azután az asszony ne kalapálja el őket a seprűnyéllel. Valahogy sejti, hogy ez igen kevéske alkalommal volt sikeres produkció, de ugyebár ez nem volt és valószínűleg nem is lesz sosem az ő problémája.
Így további figyelmét nem is szenteli a zajongó részegenek, most jobban leköti figyelmét egy emlék, miszerint valahol itt a téren árválkodott egy szökőkút, csillogó, mindig friss vízzel, ami most igencsak ráférne porzó torkára.*
8339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:55:26
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:55:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Ha követni mer, velem gyűlik meg a baja. Ezt biztosan állíthatom. Ezek után kétszer is meggondolja, hogy kivel kezdjen ki. Mert azt lesheti, hogy kedvére bármilyen olcsó trükkel bekergethet a négy fal közé.~ *Gondolatai kivételesen inkább vidáman hatnak rá. Annak ellenére, hogy ténylegesen érez a másik fél iránt némi megvetést. Mint minden szoknyavadász iránt, akikről leli, hogy a sok okoskodás és udvariasság mellett ott van a szándék, hogy bizony egy kis beszélgetésnél többet akarnak. Csak sajnos nem eleget, amiből majd aztán a nem is olyan távoli jövőben félreértések halmozzák fel egymást, ha az áldozat nem lát bele időben a másik szándékaiba. Ella ezt jól tudja, hisz az évek folyamán akadt szerencséje kitapasztalni az ilyen szélhámosokat. Szóval lényeg a lényeg, hogy okosan kell bánni az ilyenekkel. Pontosan ezért hagyja maga mögött a copfost, akinek nagyon bele kell húznia, ha utol szeretné érni a nőt. Bár azt tervezi, hogy bármi is lesz nem fog megállni, azért belül ott hajtja a kíváncsiság, hogy az idegen férfi vajon tényleg a nyomába fog eredni. Meg aztán titkon volna is pár kérdése hozzá. Legnagyobb sajnálatára a kíváncsisága sokkal nagyobb úr benne, mint bármi más. Így aztán nem bírja ki, hogy legalább egyszer ne forduljon hátra, hogy megbizonyosodjon igazáról.*
~Basszus ez felém jön.~ *Gyorsan visszafordul.* ~Talán csak neki is erre van dolga. Nem biztos, hogy engem követ.~ *Mély levegőt vesz, majd szeme sarkából még egyszer megpróbálja meglesni az idegen férfit, aki már szinte kocog a nő után. Erre a reakcióra hirtelen elsápad.* ~Tuti nem erre van dolga. Már biztos, hogy én vagyok a célpontja.~ *Megpróbál a lehető legtermészetesebben sétálni, miközben észrevétlenül vesz egy kicsit a tempójából, hogy az idegen minél gyorsabban utol tudja érni. Tudja, hogy nincs esélye lerázni. Szóval úgy dönt, hogy könnyít egy kicsit a copfos dolgán. Nem kell még ezek mellé az is, hogy a nagy rohanástól való fulladozásával csak még több időt pazaroljon el. Na meg aztán hátha segítségére lesz a macska megtalálásában. Ha már idáig képes elfutni a lányért, talán több hasznát is vehetné szimpla beszélgetésnél.*
~Hmm… Végül ki is fog kihasználni kit édesem?~ *Nem telik bele sok időbe, mire egy hang hátulról megszólítja. Mielőtt azonban csodálkozva hátrafordulna, arcán még elejt egy széles mosolyt. Majd, mintha egy álarcba bújna, mosolyát felváltja a komolyság egy kis ijedtséggel fűszerezve.*
-Jaj! Egek, csak maga az? Megijesztett. *Vágja hozzá szavait, miközben kezét a mellkasára helyezi. Nagyon reméli, hogy a férfi nem vette észre, hogy Ella itt-ott hátra pillantott. Végighallgatja a másikat, majd lassan saját mondandójába is belekezd.*
-Maga meg nincs tisztában azzal, hogy a folytonos követése zaklatásnak számít? ~És még van képe a nevelési hátteremmel jönni.~ Így igaz. Nem mondtam köszönetet, mert nem leltem benne értelmet. Egyedül is boldogultam volna. *Ebben csak az a bibi, hogy mindkettőjük jól tudja, hogy egyedül nő létére bizonyára jó nem sülhetett volna ki belőle. Hangja ennek ellenére nyugodt, mégis erősen tartja magát véleményéhez.*
-Talán megsértettem? Ezért jött utánam? *Finomkodik egy kicsit. A harag és a megvetés már teljesen eltűnt és csak a nyugodt, értelmes hangnem marad mögötte.* Rendben van. Köszönöm, hogy segített. Bizonyára valami nagy személy lehet, ha így megfutamodtak magától. *Némi csodálat tűnik fel arcán. Hisz melyik férfi ne szeretné a bókot, még akkor is, ha az állítás valójában igaz.*
-Hogy hova sietek? Hát tudja nagyon nagy bajban vagyok. Vagyis nem én, hanem szegény kis pamacsom, akinek nyomát vesztettem. Pár napja nem is látni és félő, hogy történt vele valami. Meg kell találnom, mielőtt besötétedik. *Néz fel az egyre távolodó napra, ami pár óra múlva már sehol se lesz.*
~Büszke lehetsz magadra Ella. Ha így folytatod lassan az egész város tudni fogja, hogy a macskádat keresed. Csak tudnák végre azt, hogy megtaláltam és, hogy semmi baja.~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Ha követni mer, velem gyűlik meg a baja. Ezt biztosan állíthatom. Ezek után kétszer is meggondolja, hogy kivel kezdjen ki. Mert azt lesheti, hogy kedvére bármilyen olcsó trükkel bekergethet a négy fal közé.~ *Gondolatai kivételesen inkább vidáman hatnak rá. Annak ellenére, hogy ténylegesen érez a másik fél iránt némi megvetést. Mint minden szoknyavadász iránt, akikről leli, hogy a sok okoskodás és udvariasság mellett ott van a szándék, hogy bizony egy kis beszélgetésnél többet akarnak. Csak sajnos nem eleget, amiből majd aztán a nem is olyan távoli jövőben félreértések halmozzák fel egymást, ha az áldozat nem lát bele időben a másik szándékaiba. Ella ezt jól tudja, hisz az évek folyamán akadt szerencséje kitapasztalni az ilyen szélhámosokat. Szóval lényeg a lényeg, hogy okosan kell bánni az ilyenekkel. Pontosan ezért hagyja maga mögött a copfost, akinek nagyon bele kell húznia, ha utol szeretné érni a nőt. Bár azt tervezi, hogy bármi is lesz nem fog megállni, azért belül ott hajtja a kíváncsiság, hogy az idegen férfi vajon tényleg a nyomába fog eredni. Meg aztán titkon volna is pár kérdése hozzá. Legnagyobb sajnálatára a kíváncsisága sokkal nagyobb úr benne, mint bármi más. Így aztán nem bírja ki, hogy legalább egyszer ne forduljon hátra, hogy megbizonyosodjon igazáról.*
~Basszus ez felém jön.~ *Gyorsan visszafordul.* ~Talán csak neki is erre van dolga. Nem biztos, hogy engem követ.~ *Mély levegőt vesz, majd szeme sarkából még egyszer megpróbálja meglesni az idegen férfit, aki már szinte kocog a nő után. Erre a reakcióra hirtelen elsápad.* ~Tuti nem erre van dolga. Már biztos, hogy én vagyok a célpontja.~ *Megpróbál a lehető legtermészetesebben sétálni, miközben észrevétlenül vesz egy kicsit a tempójából, hogy az idegen minél gyorsabban utol tudja érni. Tudja, hogy nincs esélye lerázni. Szóval úgy dönt, hogy könnyít egy kicsit a copfos dolgán. Nem kell még ezek mellé az is, hogy a nagy rohanástól való fulladozásával csak még több időt pazaroljon el. Na meg aztán hátha segítségére lesz a macska megtalálásában. Ha már idáig képes elfutni a lányért, talán több hasznát is vehetné szimpla beszélgetésnél.*
~Hmm… Végül ki is fog kihasználni kit édesem?~ *Nem telik bele sok időbe, mire egy hang hátulról megszólítja. Mielőtt azonban csodálkozva hátrafordulna, arcán még elejt egy széles mosolyt. Majd, mintha egy álarcba bújna, mosolyát felváltja a komolyság egy kis ijedtséggel fűszerezve.*
-Jaj! Egek, csak maga az? Megijesztett. *Vágja hozzá szavait, miközben kezét a mellkasára helyezi. Nagyon reméli, hogy a férfi nem vette észre, hogy Ella itt-ott hátra pillantott. Végighallgatja a másikat, majd lassan saját mondandójába is belekezd.*
-Maga meg nincs tisztában azzal, hogy a folytonos követése zaklatásnak számít? ~És még van képe a nevelési hátteremmel jönni.~ Így igaz. Nem mondtam köszönetet, mert nem leltem benne értelmet. Egyedül is boldogultam volna. *Ebben csak az a bibi, hogy mindkettőjük jól tudja, hogy egyedül nő létére bizonyára jó nem sülhetett volna ki belőle. Hangja ennek ellenére nyugodt, mégis erősen tartja magát véleményéhez.*
-Talán megsértettem? Ezért jött utánam? *Finomkodik egy kicsit. A harag és a megvetés már teljesen eltűnt és csak a nyugodt, értelmes hangnem marad mögötte.* Rendben van. Köszönöm, hogy segített. Bizonyára valami nagy személy lehet, ha így megfutamodtak magától. *Némi csodálat tűnik fel arcán. Hisz melyik férfi ne szeretné a bókot, még akkor is, ha az állítás valójában igaz.*
-Hogy hova sietek? Hát tudja nagyon nagy bajban vagyok. Vagyis nem én, hanem szegény kis pamacsom, akinek nyomát vesztettem. Pár napja nem is látni és félő, hogy történt vele valami. Meg kell találnom, mielőtt besötétedik. *Néz fel az egyre távolodó napra, ami pár óra múlva már sehol se lesz.*
~Büszke lehetsz magadra Ella. Ha így folytatod lassan az egész város tudni fogja, hogy a macskádat keresed. Csak tudnák végre azt, hogy megtaláltam és, hogy semmi baja.~
8338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:16:32
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egyezményes keringő - zárás //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Néhány napnyi dőzsölés. Jó ételek, jó bor és pazar hentergés a zsenge kis csibécskével. Doras hamar el tudja verni az aranyait, ahogy a legtöbb zsoldos. És ahogy a legtöbb zsoldos, ő se marad sokáig egy helyen.
Még fülledt a szoba levegője az üzekedés szagától, mikor kifordul az ajtón. Tett róla, hogy az ágyban pihegő kicsike túl elcsigázott legyen hozzá, hogy felébredjen távozásának zajára. Ideje tovább állni. Ideje újra megtömni az erszényét.
A hajnal már nyeregben éri. Még kell néhány holmi az útra, de Doras nem az a szöszmötölős fajta. Ha egyszer elhatározta magát, akkor hamar nekiindul.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Néhány napnyi dőzsölés. Jó ételek, jó bor és pazar hentergés a zsenge kis csibécskével. Doras hamar el tudja verni az aranyait, ahogy a legtöbb zsoldos. És ahogy a legtöbb zsoldos, ő se marad sokáig egy helyen.
Még fülledt a szoba levegője az üzekedés szagától, mikor kifordul az ajtón. Tett róla, hogy az ágyban pihegő kicsike túl elcsigázott legyen hozzá, hogy felébredjen távozásának zajára. Ideje tovább állni. Ideje újra megtömni az erszényét.
A hajnal már nyeregben éri. Még kell néhány holmi az útra, de Doras nem az a szöszmötölős fajta. Ha egyszer elhatározta magát, akkor hamar nekiindul.*
8337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-11 15:59:34
Üzenet elküldve: 2022-07-11 15:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A főtéren a legtöbben észre sem veszik az apró tündért, egészen gyermekkora óta. Ezen átokhoz, némi áldás is hozzátartozik méghozzá, hogy így ő szinte bárkit megfigyelhet. Látja a kirakodó árusokat, a szerelmes párokat kiktől fájni kezd a szíve és a magány lassan dübörög benne. Ő mindent lát, de még mindig fáradtan és csak egy kígyóval van.*
8336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-11 11:03:02
Üzenet elküldve: 2022-07-11 11:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
* Leonnak nincs ínyére a hirtelen távozás. Mondhatni nem így tervezte el a dolgok menetét. Utána is kap, de elég gyorsan elengedi a kemény felszólítás nélkül is. Az pedig csak még inkább biztosítja arról, hogy tűzről pattant menyecske ez, csak most ennél érdekesebb gondolatok foglalkoztatják. Végül is elengedi magában a dolgot és a fogadó irányába indul el, de a fejében kavargó kósza gondolatok nem hagyják nyugodni. Így eshet meg a ritka pillanatok egyike, hogy majdhogynem fut a lány után, pedig ez inkább fordítva kéne, hogy legyen. Ahogy pedig követni kezdi a fruskát a benne kavargó érzések egyre inkább kezdenek előtörni belőle.*
~ Beszélnem kell ezzel a lánnyal! Látnom kell az arcát! ~* Nem tudja hova tenni ezeket a gondolatokat. Csak akkor lesz minden tiszta, ha egyszer végre újfent szemtől szemben állhatnak. Később pedig egymással birkózhatnak egy csendes szobában, mert ehhez az elképzeléséhez makacsul ragaszkodik továbbra is. Követi hát, egyre szaporább léptekkel, ha kell még kocogni is fog, de akkor is be kell érnie, ha pedig ez egyszer megtörténik, akkor újfent megszólítja.*
- Hékás kislány! Hova sietsz ennyire? Nem tanított téged senki jó modorra?* Na nem mintha nemes szándék vezérelte volna, de mégiscsak így tud fogást találni ezen a kis bestián.*
- Talán egy köszönömöt elrebeghettél volna. ~ A karjaimba dőlve. ~ Hova ez nagy sietség?* Érdeklődik, hátha tudna valami beszélgetés félét is kezdeményezni. Lehet ezzel csak a lány haragját vonja magára, de vele akkor sem lehet csak úgy cicózni. Nem is tudja, hogy milyen kemény, makacs fába vágta a fejszéjét. A vér nem válik vízzé, az ő vérük pedig elég heves vér tud lenni.*
A hozzászólás írója (Leondrinn Dharksbiane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.11 11:10:38
* Leonnak nincs ínyére a hirtelen távozás. Mondhatni nem így tervezte el a dolgok menetét. Utána is kap, de elég gyorsan elengedi a kemény felszólítás nélkül is. Az pedig csak még inkább biztosítja arról, hogy tűzről pattant menyecske ez, csak most ennél érdekesebb gondolatok foglalkoztatják. Végül is elengedi magában a dolgot és a fogadó irányába indul el, de a fejében kavargó kósza gondolatok nem hagyják nyugodni. Így eshet meg a ritka pillanatok egyike, hogy majdhogynem fut a lány után, pedig ez inkább fordítva kéne, hogy legyen. Ahogy pedig követni kezdi a fruskát a benne kavargó érzések egyre inkább kezdenek előtörni belőle.*
~ Beszélnem kell ezzel a lánnyal! Látnom kell az arcát! ~* Nem tudja hova tenni ezeket a gondolatokat. Csak akkor lesz minden tiszta, ha egyszer végre újfent szemtől szemben állhatnak. Később pedig egymással birkózhatnak egy csendes szobában, mert ehhez az elképzeléséhez makacsul ragaszkodik továbbra is. Követi hát, egyre szaporább léptekkel, ha kell még kocogni is fog, de akkor is be kell érnie, ha pedig ez egyszer megtörténik, akkor újfent megszólítja.*
- Hékás kislány! Hova sietsz ennyire? Nem tanított téged senki jó modorra?* Na nem mintha nemes szándék vezérelte volna, de mégiscsak így tud fogást találni ezen a kis bestián.*
- Talán egy köszönömöt elrebeghettél volna. ~ A karjaimba dőlve. ~ Hova ez nagy sietség?* Érdeklődik, hátha tudna valami beszélgetés félét is kezdeményezni. Lehet ezzel csak a lány haragját vonja magára, de vele akkor sem lehet csak úgy cicózni. Nem is tudja, hogy milyen kemény, makacs fába vágta a fejszéjét. A vér nem válik vízzé, az ő vérük pedig elég heves vér tud lenni.*
A hozzászólás írója (Leondrinn Dharksbiane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.11 11:10:38
8335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-10 17:28:20
Üzenet elküldve: 2022-07-10 17:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Bár sikerült végre kimásznia a balhéból, még ott nyomasztja az elveszett macskája. Az is lehet, hogy igaza volt a maszkosnak és tényleg búcsút mondott szegény pára. Éhen halt vagy pedig beszorult valahova. Ezeket a gondolatokat azonban Ella egyből elveti és amilyen gyorsan csak tud rohan a kóbor macska után. Abba viszont nem gondol bele, hogy az idegen férfi mennyire akad ki a nőre, amiért nem mondd köszönetet hőstettére. Ez mindjárt meg is nyilvánul a copfos hirtelen cselekedetéből. Amint a férfi elkapja a karját, Ellának eszébe jut a gyermekkora és az évek során szerzett traumák. Még, ha nem is szorítják erősen most úgy érzi, hogy újra a szörnyű múltjában van. Arca ezután elsápad miközben kiül rajta a félelem és a remegés. Mégis megpróbál erőt venni magán.*
-Engedjen el! *Utasítja a copfosnak, aki egy mély szemkontaktus után engedelmeskedik neki. Meg is lepődik rajta, hogy ennyivel le tudja rázni. Azt azonban nem sejtheti, hogy bizonyára nem a parancsra volt olyan engedelmes. Ezzel nem törődve egy szó nélkül hagyja maga mögött. Léptei lépésről lépésre egyre szaporábbak lesznek. Viszont ahogy az idegen egyre távolodik tőle, könyörtelenül elfogja a hiány érzet és legszívesebben tárt karokkal futna vissza hozzá. Hogy miért is érez így, talán még saját maga sem tudja. Abban viszont biztos, hogy ez kezd nagyon az idegeire menni.*
~Mi van velem? Most csak az a fontos, hogy még időben megtaláljam. Miért van még mindig a gondolataim között az a nőcsábász?~ *Hiába érezte abban az apró érintésben a múltja elveszett szilánkjait, valami akkor sem hagyja nyugodni. Most a legszívesebben visszafordulna és megkérdezné tőle, hogy mégis mi ez az egész, de úgy gondolja, hogy ezzel csak még több időt vesztegetne el, ami jelen helyzetében nem a legokosabb döntés. Így aztán még gyorsabban próbál eltávolodni az idegentől és csak remélni tudja, hogy nem követik. Ha pedig mégis, Flaranella kezeskedik róla, hogy ne maradjon tudatlanul.*
*Bár sikerült végre kimásznia a balhéból, még ott nyomasztja az elveszett macskája. Az is lehet, hogy igaza volt a maszkosnak és tényleg búcsút mondott szegény pára. Éhen halt vagy pedig beszorult valahova. Ezeket a gondolatokat azonban Ella egyből elveti és amilyen gyorsan csak tud rohan a kóbor macska után. Abba viszont nem gondol bele, hogy az idegen férfi mennyire akad ki a nőre, amiért nem mondd köszönetet hőstettére. Ez mindjárt meg is nyilvánul a copfos hirtelen cselekedetéből. Amint a férfi elkapja a karját, Ellának eszébe jut a gyermekkora és az évek során szerzett traumák. Még, ha nem is szorítják erősen most úgy érzi, hogy újra a szörnyű múltjában van. Arca ezután elsápad miközben kiül rajta a félelem és a remegés. Mégis megpróbál erőt venni magán.*
-Engedjen el! *Utasítja a copfosnak, aki egy mély szemkontaktus után engedelmeskedik neki. Meg is lepődik rajta, hogy ennyivel le tudja rázni. Azt azonban nem sejtheti, hogy bizonyára nem a parancsra volt olyan engedelmes. Ezzel nem törődve egy szó nélkül hagyja maga mögött. Léptei lépésről lépésre egyre szaporábbak lesznek. Viszont ahogy az idegen egyre távolodik tőle, könyörtelenül elfogja a hiány érzet és legszívesebben tárt karokkal futna vissza hozzá. Hogy miért is érez így, talán még saját maga sem tudja. Abban viszont biztos, hogy ez kezd nagyon az idegeire menni.*
~Mi van velem? Most csak az a fontos, hogy még időben megtaláljam. Miért van még mindig a gondolataim között az a nőcsábász?~ *Hiába érezte abban az apró érintésben a múltja elveszett szilánkjait, valami akkor sem hagyja nyugodni. Most a legszívesebben visszafordulna és megkérdezné tőle, hogy mégis mi ez az egész, de úgy gondolja, hogy ezzel csak még több időt vesztegetne el, ami jelen helyzetében nem a legokosabb döntés. Így aztán még gyorsabban próbál eltávolodni az idegentől és csak remélni tudja, hogy nem követik. Ha pedig mégis, Flaranella kezeskedik róla, hogy ne maradjon tudatlanul.*
8334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-03 14:45:34
Üzenet elküldve: 2022-07-03 14:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* A könnyed délutáni séta végül lehetséges éjszakai nőcske megmentésbe torkollik. Nincs könnyű dolga, mert mégiscsak két városőr nézte ki magának ezt a feltűnő kis csibét, de furfangját használva lép közbe. Így sem egyszerű a dolga, de azért őt mégiscsak komolyabban veszi a két fegyveres, mint a védtelen lányt. Megy a huzavona, de száz szónak is egy vége, így végül egy szimpla figyelmeztetéssel megússza a kis hölgyike. Szinte már a szájában érezte a siker vagy talán inkább a lány ízét, amikor az jó szorosan átkarolta karját. Erre micsoda pofára esés éri, amikor az még csak egy köszönömre se méltatva már lép is lefelé.*
- Hékás!* Kap a másik karja után, hogy végre a szemébe nézhessen. Talán még mondana is egyebet, ha a másik dióbarna szeme nem vágná úgy mellbe.*
~ Mi a franc! ~ *Engedi el rögtön a lányt, aki mehet dolgára, ha akar.*
~ Azok a szemek. ~* Valahonnan ismerős neki, de mégsem tudja hova tenni.*
~ Hülye, nem kéne annyit innod! ~* Rázza meg a kótyagos fejét. Igazából így nagy hirtelen kicsit össze van zavarodva. Csak nézi a valószínűleg távolodó lányt, mert ha fontos a macskája, akkor valószínűleg nem tétlenkedik sokat. Aztán legyint és a kocsma felé indul el, de néhány lépés után megtorpan.*
- Fenébe is!* Visszafordul, hogy öles léptekkel induljon a Flaranella után. Valami van a lányban, ami megfogta, szóval csak nem hagyja veszni. Akkor is behajtja rajta a tartozását, mert mégse járja, hogy csak így itt hagyja.*
~ Még csak meg sem tudtam úgy nézni magamnak. Kicsit bolond, de a fene bánja, csak ne karmoljon nagyon össze.~* Ő már eltökélte, hogy úgyis megfekteti, csak érje egyszer utol azt a fruskát.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* A könnyed délutáni séta végül lehetséges éjszakai nőcske megmentésbe torkollik. Nincs könnyű dolga, mert mégiscsak két városőr nézte ki magának ezt a feltűnő kis csibét, de furfangját használva lép közbe. Így sem egyszerű a dolga, de azért őt mégiscsak komolyabban veszi a két fegyveres, mint a védtelen lányt. Megy a huzavona, de száz szónak is egy vége, így végül egy szimpla figyelmeztetéssel megússza a kis hölgyike. Szinte már a szájában érezte a siker vagy talán inkább a lány ízét, amikor az jó szorosan átkarolta karját. Erre micsoda pofára esés éri, amikor az még csak egy köszönömre se méltatva már lép is lefelé.*
- Hékás!* Kap a másik karja után, hogy végre a szemébe nézhessen. Talán még mondana is egyebet, ha a másik dióbarna szeme nem vágná úgy mellbe.*
~ Mi a franc! ~ *Engedi el rögtön a lányt, aki mehet dolgára, ha akar.*
~ Azok a szemek. ~* Valahonnan ismerős neki, de mégsem tudja hova tenni.*
~ Hülye, nem kéne annyit innod! ~* Rázza meg a kótyagos fejét. Igazából így nagy hirtelen kicsit össze van zavarodva. Csak nézi a valószínűleg távolodó lányt, mert ha fontos a macskája, akkor valószínűleg nem tétlenkedik sokat. Aztán legyint és a kocsma felé indul el, de néhány lépés után megtorpan.*
- Fenébe is!* Visszafordul, hogy öles léptekkel induljon a Flaranella után. Valami van a lányban, ami megfogta, szóval csak nem hagyja veszni. Akkor is behajtja rajta a tartozását, mert mégse járja, hogy csak így itt hagyja.*
~ Még csak meg sem tudtam úgy nézni magamnak. Kicsit bolond, de a fene bánja, csak ne karmoljon nagyon össze.~* Ő már eltökélte, hogy úgyis megfekteti, csak érje egyszer utol azt a fruskát.*
8333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-01 18:45:48
Üzenet elküldve: 2022-07-01 18:45:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Most jól megcsináltam magamnak a bajt. Kellett nekem kiabálnom a tér közepén esti tájban. Mondjuk mi tagadás valami elmondhatatlanul jólesett.~ *Gondolataitól elvigyorodik. Ugyan tényleg nagyon kielégítő volt, hogy megmondhatta a magáét. Még akkor is, ha a másik fél valószínűleg nem hallott belőle semmit, vagy csak szimplán nem vette figyelmébe a nőt. Ami nagyobb baj, hogy két magas, mondhatni izmos őr viszont felfigyelt a kiáltásra.*
~Naná, hogy csak akkor vonzom magamhoz a férfiakat, ha valami rossz dolgot csinálok.~ *Bosszankodik magában, miközben az egyik őr nagyon csúnyán néz rá, amíg a másiknak unott a tekintete. Ella azonban lesült szemekkel figyeli a földet. Biztos akadna jobb dolguk, minthogy ártatlan nőket faggatnak ki. Valószínűleg idegesíti őket, hogy nem válaszol a kérdésükre. Ezért most már türelmetlenül még egyszer felteszik neki ugyanazt a kérdést. Amint látják, hogy másodszorra sem hajlandó választ adni a kérdésre össze bólogatnak, majd az egyikük a rend megzavarásáért felír egy kisebb összeget büntetésül. Erre a reakcióra Ella sem marad csöndben. Kétségbeesetten felkapja a fejét, miközben annak a szemébe néz, amelyik kimondta a büntetést.*
-Hogyan? Már elnézésüket kérem, de nem csináltam semmit. Ezt nem tehetik meg! *Most már a másik őr is összeráncolja a homlokát.* ~Nem tehetik meg velem csak azért, mert egy szegény nő vagyok basszus. Akinek ételre is alig telik.~ *Gondolja, de ezt semmiképpen sem mondaná ki hangosan. Ettől csak még nagyobb bajban lenne és ez most tényleg nem fér bele neki anyagilag. Főleg, hogy minél hamarabb meg kell találnia a macskát, mielőtt teljesen besötétedik és nyomát veszti. Úgy látszik addig nem fognak elmenni, amíg meg nem kapják a pénzt. Kevesebb, mint egy vacsorára elég aranya van, amit nem szívesen adna oda. Így marad a szánalmas módszere, amit mindig akkor használ, ha nem jön elég arany a napi zenélésből és már nagyon nincs mit ennie.*
-Nekem nincs semmim, amit oda tudnék adni. *Ahogy ezt kimondja egyszer csak a semmiből ott terem egy laza copfos hajú férfi. A két őr egy pillanatra megrezzen, mintha valahonnan ismernék már a különös férfit. Ella azonban nem néz rá, hanem újra a földet pásztázza. Az viszont elsőre leesik neki, hogy a védelmében hazudik ennek a két őrnek. Hogy megbizonyosodjon erről fél szemmel a copfosra néz, aki eredményül rákacsint.*
~Hát ez sem akar többet, mint egy puha matracot maga alá. Azonban el kell, hogy szomorítsalak drága barátom, hogy a folyamatos éhezéstől olyan rugókkal rendelkezem, ami után egy hétig fájna a hátad. Csak gondoltam szólok.~ *Tudja már hogyan megy ez, sok dolgot tapasztalt az évek során. Arcára kiül a fintor, ami rögtön elillan, amint a két őr leveszi róla a kezét. Csodálkozva nézi, ahogy nekiállnak vitatkozni a copfossal. Sokkal nyugodtabban beszélnek most az idegennel, mint a nővel. Az is lehet, hogy félnek tőle. Bár a jellemét tekintve nem tűnik veszedelmesnek. Megint szóba kerül a pénz, de Ella sem engedi olyan könnyen a dolgot.*
-Igen-igen. Pontosan, ahogy mondja. Ő a bátyám és szokásához híven most is sikerült elhagynia engem. *Szorosan átkarolja a férfi karját, mintha tényleg a hozzátartozója lenne. Lehet is, hogy egy kicsit túltolja, mivel a két őr már bizonytalanul a fejüket kapargatják. Végül egy figyelmeztetéssel elengedik a dolgot. Szemrehányóan köszönnek, majd visszamennek támasztani a falat, ahogy ezelőtt is tették.*
-Hát ezzel is megvolnánk. Nincs büntetés és még éppen időben vagyok. *Céloz a világosságra, ami még ad neki több mint egy órát a macskája megtalálásához.* Ha megbocsájt. *Elengedi a karját, aztán int még egyet a copfosnak köszönésként és mintha semmi sem történt volna indul útjára, ha csak valami folytán meg nem állítják.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
~Most jól megcsináltam magamnak a bajt. Kellett nekem kiabálnom a tér közepén esti tájban. Mondjuk mi tagadás valami elmondhatatlanul jólesett.~ *Gondolataitól elvigyorodik. Ugyan tényleg nagyon kielégítő volt, hogy megmondhatta a magáét. Még akkor is, ha a másik fél valószínűleg nem hallott belőle semmit, vagy csak szimplán nem vette figyelmébe a nőt. Ami nagyobb baj, hogy két magas, mondhatni izmos őr viszont felfigyelt a kiáltásra.*
~Naná, hogy csak akkor vonzom magamhoz a férfiakat, ha valami rossz dolgot csinálok.~ *Bosszankodik magában, miközben az egyik őr nagyon csúnyán néz rá, amíg a másiknak unott a tekintete. Ella azonban lesült szemekkel figyeli a földet. Biztos akadna jobb dolguk, minthogy ártatlan nőket faggatnak ki. Valószínűleg idegesíti őket, hogy nem válaszol a kérdésükre. Ezért most már türelmetlenül még egyszer felteszik neki ugyanazt a kérdést. Amint látják, hogy másodszorra sem hajlandó választ adni a kérdésre össze bólogatnak, majd az egyikük a rend megzavarásáért felír egy kisebb összeget büntetésül. Erre a reakcióra Ella sem marad csöndben. Kétségbeesetten felkapja a fejét, miközben annak a szemébe néz, amelyik kimondta a büntetést.*
-Hogyan? Már elnézésüket kérem, de nem csináltam semmit. Ezt nem tehetik meg! *Most már a másik őr is összeráncolja a homlokát.* ~Nem tehetik meg velem csak azért, mert egy szegény nő vagyok basszus. Akinek ételre is alig telik.~ *Gondolja, de ezt semmiképpen sem mondaná ki hangosan. Ettől csak még nagyobb bajban lenne és ez most tényleg nem fér bele neki anyagilag. Főleg, hogy minél hamarabb meg kell találnia a macskát, mielőtt teljesen besötétedik és nyomát veszti. Úgy látszik addig nem fognak elmenni, amíg meg nem kapják a pénzt. Kevesebb, mint egy vacsorára elég aranya van, amit nem szívesen adna oda. Így marad a szánalmas módszere, amit mindig akkor használ, ha nem jön elég arany a napi zenélésből és már nagyon nincs mit ennie.*
-Nekem nincs semmim, amit oda tudnék adni. *Ahogy ezt kimondja egyszer csak a semmiből ott terem egy laza copfos hajú férfi. A két őr egy pillanatra megrezzen, mintha valahonnan ismernék már a különös férfit. Ella azonban nem néz rá, hanem újra a földet pásztázza. Az viszont elsőre leesik neki, hogy a védelmében hazudik ennek a két őrnek. Hogy megbizonyosodjon erről fél szemmel a copfosra néz, aki eredményül rákacsint.*
~Hát ez sem akar többet, mint egy puha matracot maga alá. Azonban el kell, hogy szomorítsalak drága barátom, hogy a folyamatos éhezéstől olyan rugókkal rendelkezem, ami után egy hétig fájna a hátad. Csak gondoltam szólok.~ *Tudja már hogyan megy ez, sok dolgot tapasztalt az évek során. Arcára kiül a fintor, ami rögtön elillan, amint a két őr leveszi róla a kezét. Csodálkozva nézi, ahogy nekiállnak vitatkozni a copfossal. Sokkal nyugodtabban beszélnek most az idegennel, mint a nővel. Az is lehet, hogy félnek tőle. Bár a jellemét tekintve nem tűnik veszedelmesnek. Megint szóba kerül a pénz, de Ella sem engedi olyan könnyen a dolgot.*
-Igen-igen. Pontosan, ahogy mondja. Ő a bátyám és szokásához híven most is sikerült elhagynia engem. *Szorosan átkarolja a férfi karját, mintha tényleg a hozzátartozója lenne. Lehet is, hogy egy kicsit túltolja, mivel a két őr már bizonytalanul a fejüket kapargatják. Végül egy figyelmeztetéssel elengedik a dolgot. Szemrehányóan köszönnek, majd visszamennek támasztani a falat, ahogy ezelőtt is tették.*
-Hát ezzel is megvolnánk. Nincs büntetés és még éppen időben vagyok. *Céloz a világosságra, ami még ad neki több mint egy órát a macskája megtalálásához.* Ha megbocsájt. *Elengedi a karját, aztán int még egyet a copfosnak köszönésként és mintha semmi sem történt volna indul útjára, ha csak valami folytán meg nem állítják.*
8332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:05:16
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Egy almát rágcsálva sétál a piacon. Mára már nincs több dolga. A kereskedő célba ért, ő pedig bezsebelte az aranyakat a jól megérdemelt munkáért, ami ennél már nem is lehetett volna unalmasabb. Pont így szereti. Egyelőre semmi konkrét terve a nap további részére. Valószínűleg az egyik kocsmában fog kikötni, ahogy általában az esetek túlnyomó részében szokott lenni. Így mászkálva figyel fel a kibontakozó ribillióra. Valami nőcske hisztizhet, ráadásul nem is nincs is olyan messze. Az almát rágcsálva lép közelebb, hogy szemügyre vegye magának. A hiszti eközben kéretlen figyelmet generál. A városi rend őrei. Nyalka legények, címerrel felruházva, ami feljogosítja őket nagyjából szinte mindenre. Kósza gondolat fut át Leon fejében.*
~ Itt az alkalom az esti ágymelegítő beszerzésére. ~* Dobja oda az alma maradékát az egyik kikötött ló elé, aki boldogan kap az ínyenc falat után. Leon pedig közelebb lép. Nagyjából már felmérte magának a lányt, amennyire tudta.*
~ Így első ránézésre jó lesz. ~* Már ott is van, hogy tegye a magát.*
- Jó napot az uraknak! Elnézést szeretnék kérni a húgom miatt. Elvesztettük egymást, aztán szegénykém biztos bepánikolt.* Itt lenéz a lányra és rákacsint, hogy tudtára adta éppen füllent a kedvéért. Reméli veszi a lapot és hamar kidumálják magukat. A többi pedig már adja magát. Kis italozás, aztán egy kényelmes szoba. Reggel pedig könnyes búcsú. Ez már csak így működik.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Egy almát rágcsálva sétál a piacon. Mára már nincs több dolga. A kereskedő célba ért, ő pedig bezsebelte az aranyakat a jól megérdemelt munkáért, ami ennél már nem is lehetett volna unalmasabb. Pont így szereti. Egyelőre semmi konkrét terve a nap további részére. Valószínűleg az egyik kocsmában fog kikötni, ahogy általában az esetek túlnyomó részében szokott lenni. Így mászkálva figyel fel a kibontakozó ribillióra. Valami nőcske hisztizhet, ráadásul nem is nincs is olyan messze. Az almát rágcsálva lép közelebb, hogy szemügyre vegye magának. A hiszti eközben kéretlen figyelmet generál. A városi rend őrei. Nyalka legények, címerrel felruházva, ami feljogosítja őket nagyjából szinte mindenre. Kósza gondolat fut át Leon fejében.*
~ Itt az alkalom az esti ágymelegítő beszerzésére. ~* Dobja oda az alma maradékát az egyik kikötött ló elé, aki boldogan kap az ínyenc falat után. Leon pedig közelebb lép. Nagyjából már felmérte magának a lányt, amennyire tudta.*
~ Így első ránézésre jó lesz. ~* Már ott is van, hogy tegye a magát.*
- Jó napot az uraknak! Elnézést szeretnék kérni a húgom miatt. Elvesztettük egymást, aztán szegénykém biztos bepánikolt.* Itt lenéz a lányra és rákacsint, hogy tudtára adta éppen füllent a kedvéért. Reméli veszi a lapot és hamar kidumálják magukat. A többi pedig már adja magát. Kis italozás, aztán egy kényelmes szoba. Reggel pedig könnyes búcsú. Ez már csak így működik.*
8331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:21:59
Üzenet elküldve: 2022-06-24 10:21:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
*Nem is kell nagyon megerőltetnie magát a lónak, neki ez a táv szinte meg se kottyan, még úgy se, hogy cipeli a nőt, nem mintha jelentős súlyt képviselne. Odaérve leszáll a lóról, nem is igazán nézik meg őket, bár nem azért, mert már hozzá vannak szokva az aranyozott hajú és aranyozott sörényű pároshoz, hanem mert mindenki a saját dolgával van elfoglalva. Talán az éjszaka még esni is fog, egyre jobban tódulnak a sötét fellegek, talán mindenki végezni akar az áradat előtt. Nekik se ártana fedelet keresni, a Kalmárba most nem szívesen menne, hátha észrevették már a legutóbbi kontárkodását, így marad a Pegazus fogadó. El is indul, hogy elhelyezze a lovat az istállóban, ahol élelmezést is kér neki. Oda is csúsztat a lovászfiú Mesélő (Morw) tenyerébe 15 aranyat. 
*
*
8330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:15:35
Üzenet elküldve: 2022-06-21 13:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Reggel frissen és kipihenten ébred. Nyugodtan megmosakodik, felöltözik, és elveszi a két kardját. Szívesen edzene egyet, de ahogy megfogadta magának, előbb a pénz dolgát kellene elintéznie, mert ahogy tegnap is megállapította, kifogyóban van, enni és aludni pedig mindenhol kell. Kilép a Pegazus fogadóból, és nagyot nyújtózkodik Arthenior főterén. Tegnap már volt alkalma körbenézni, de arra gondolt, hogy most ezt munka után kutatva újra megteszi. Beszél pár polgárral, akik nagy része szívesen segít neki. Az a hír járja, hogy a Kikötőben egy fogadóban személyzetet keresnek. Agin-nak nagyon tetszik az ötlet, főleg a kikötő miatt, ott még úgy sem járt.
~ Talán valami egyszeri, és izgalmas munkára alkalmaznak. ~
Így hát miután bemutatták neki az irányt, és hogy merre menjen, mosollyal a száján elindul a Külső Területek felé, és reméli hogy ott majd tudnak neki is keríteni valamit, s ha nem, akkor legalább körbenéz a kikötőben is.*
~ Talán valami egyszeri, és izgalmas munkára alkalmaznak. ~
Így hát miután bemutatták neki az irányt, és hogy merre menjen, mosollyal a száján elindul a Külső Területek felé, és reméli hogy ott majd tudnak neki is keríteni valamit, s ha nem, akkor legalább körbenéz a kikötőben is.*
8329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-10 22:09:37
Üzenet elküldve: 2022-06-10 22:09:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Az elveszett macskának még mindig semmi nyoma, viszont mielőtt a kétségbeesett nő találna bármilyen apró jelet is a macska hollétéről, egy csuklyás alakkal találja szemben magát, aki egy-kettőre lerázza Flaranellát.*
-Hogy tessék? *Kérdez vissza a férfi két mondata között, miközben összefont karral mérgelődve összehúzza szemöldökét, válaszra azonban már nem méltatják, hanem a csuklyás szinte felháborodottan folytatja, mintha Flaranella lenne a hibás a férfi szemtelenségéért. Maga elé nézve hallgatja tovább, mert képtelen felnézni egy ilyen udvariatlan alakra, ez így megy még pár mondatig, amikor a macskája kerül szóba, erre hirtelen felkapja a tekintetét. Kidülledt szemekkel hallgatja a férfi utolsó mondatait, bár odafigyelni már nem igen tud rájuk. Egyszer csak az előtte álló ezt megelégeli és búcsút mond a nőnek, aztán megfordul és távozik. Szó nélkül megvárja, amíg beleolvad a még megmaradt tömegbe, aztán nyugtalanul, szinte reszketve lerogy a földre.*
~Hogy az én kis macskám itt hagyott? Ez nem lehet! Csak hazudott, lehetetlen, hogy elment, lehetetlen, lehetetlen, egyszerűen lehetetlen.~ *Tenyerével támasztja a földet egy darabig, amíg a körülötte zajló dolgok újra hangossá nem válnak. Körbenéz és mikor meglátja magát a földön ülve, lassan föltápászkodik.*
-Lehetetlen… HALLOTTA MAGA! LEHETETLEN, HOGY ITT HAGYOTT! *Apró mosollyal kiáltja a férfinak, aki addigra bizonyára már eltűnt a város házai között. A körülötte lévő pár ember elég furán néz rá hirtelen felindulása miatt, de Flaranellát most ez érdekli a legkevésbé. Leporolja szoknyáját, amennyire csak tudja, aztán már indulna is macskája keresésére, amikor két férfi kezd közeledni felé. Kinézetre olyanok, mint Artheniort őrző lovagjai, vagy valami hasonló őrségben lévő tagok lehetnek. Nagy páncéljuk és csizmájuk csillog a lenyugvó nap fényében, miközben lépésről lépésre közelednek a nő felé. Amikor odaérnek az egyikük szorosan megfogja a karját és elkezdi kérdőre vonni a hangoskodást illetően. Ha eddig nem volt elég baja, na hát akkor most van.*
~Basszus~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Az elveszett macskának még mindig semmi nyoma, viszont mielőtt a kétségbeesett nő találna bármilyen apró jelet is a macska hollétéről, egy csuklyás alakkal találja szemben magát, aki egy-kettőre lerázza Flaranellát.*
-Hogy tessék? *Kérdez vissza a férfi két mondata között, miközben összefont karral mérgelődve összehúzza szemöldökét, válaszra azonban már nem méltatják, hanem a csuklyás szinte felháborodottan folytatja, mintha Flaranella lenne a hibás a férfi szemtelenségéért. Maga elé nézve hallgatja tovább, mert képtelen felnézni egy ilyen udvariatlan alakra, ez így megy még pár mondatig, amikor a macskája kerül szóba, erre hirtelen felkapja a tekintetét. Kidülledt szemekkel hallgatja a férfi utolsó mondatait, bár odafigyelni már nem igen tud rájuk. Egyszer csak az előtte álló ezt megelégeli és búcsút mond a nőnek, aztán megfordul és távozik. Szó nélkül megvárja, amíg beleolvad a még megmaradt tömegbe, aztán nyugtalanul, szinte reszketve lerogy a földre.*
~Hogy az én kis macskám itt hagyott? Ez nem lehet! Csak hazudott, lehetetlen, hogy elment, lehetetlen, lehetetlen, egyszerűen lehetetlen.~ *Tenyerével támasztja a földet egy darabig, amíg a körülötte zajló dolgok újra hangossá nem válnak. Körbenéz és mikor meglátja magát a földön ülve, lassan föltápászkodik.*
-Lehetetlen… HALLOTTA MAGA! LEHETETLEN, HOGY ITT HAGYOTT! *Apró mosollyal kiáltja a férfinak, aki addigra bizonyára már eltűnt a város házai között. A körülötte lévő pár ember elég furán néz rá hirtelen felindulása miatt, de Flaranellát most ez érdekli a legkevésbé. Leporolja szoknyáját, amennyire csak tudja, aztán már indulna is macskája keresésére, amikor két férfi kezd közeledni felé. Kinézetre olyanok, mint Artheniort őrző lovagjai, vagy valami hasonló őrségben lévő tagok lehetnek. Nagy páncéljuk és csizmájuk csillog a lenyugvó nap fényében, miközben lépésről lépésre közelednek a nő felé. Amikor odaérnek az egyikük szorosan megfogja a karját és elkezdi kérdőre vonni a hangoskodást illetően. Ha eddig nem volt elég baja, na hát akkor most van.*
~Basszus~
8328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:15:54
Üzenet elküldve: 2022-06-08 21:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Eleget ücsörgött a padon, a lába sem sajog már tompán pihenőért sóvárogva, és az ötlet is megszületett. Vagyis az eredeti elképzelés már megvolt, és az diadalmaskodott. Hova is menne egy olyan elf, aki dalokkal és történetekkel szórakoztat másokat, és nem mellesleg ebből remél pénzt? Hova menne az olyan leány, aki bájos mosolyával és csábos pillantásával kerítene magának egy kis időre pártfogót, aki megszabadítja egy időre gondjaitól? Természetesen a legközelebbi fogadóba. Nem, nem az olcsó lőréket kínáló lepukkant kocsmába, ott a közönség nem lenne megfelelő céljaihoz. Ahogyan nagyon nívós helyekre sem surranhat be, túlságosan elütne onnan a sok utazástól megkopott ruházata, hiába tudná hozni a megfelelő modort. Ha tudná. A Pegazus azonban itt van karnyújtásnyira, ismeri is valamennyire a helyet, vagyis hát élnek még elméjében az emlék képek az itt töltött néhány éjszakáról, ezek pedig egy-egy kellemes élmény visszhangjait idézik, apró tüskét leszámítva. Ami nem is olyan apró, de arról igazán nem az intézmény tehet. Felkel hát végre az ücsörgésből, és a kezdi riadtságból eredő óvatosságot magabiztosságra cserélve, legalábbis a külső szemlélő számára, könnyed, sietős, de nem túlságosan, kapkodó rohanásba átcsapó menetiramban indul meg a kiszemelt épület felé.*
8327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:48:25
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:48:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozók//
*Valahogy mostanában úgy néz ki, hogy a férfiak csak faképnél tudják hagyni. Nem volt elég a megrázkódtatása annak, hogy a fürdőben a sírásó beleépült a párába, most még Myd is megcsalja. Csak tudná, hogy most mi ez a nagy szerelem, ami miatt a szőrcsomó ennyire odavackolódott a férfihoz. Noha nem tagadja maga előtt, hogy őt nem izgatja fel a viszontlátás, azért ez az öröm nem egészen felhőtlen.
Tüntetőlegesen oda sem pillant a két árulóra csak a fűszálakat kezdi tépegetni egyesével. Bizony nem fog tetszelegni, hogy ismét találkozhatnak. Nem adja meg ezt az örömet.
Amikor a férfi fekete alakja fölé magasodik akkor is csak érzelemmentes arccal sandít fel rá, majd a kis gombócra szegezi pillantását.*
- Megtarthatod, ha akarod. Nem barát az ilyen, aki így faképnél hagyja a másikat.
*Azért a szemöldöke megrándul a végső megjegyzésre, de a mérget eltusolja egy torokköszörüléssel.*
- Hagyta el a rosseb. Ment ő magától. De biztos csak azért, mert a kalapod alatt jobb az árnyék.
*Dünnyögi az orra alá, majd mikor Krell helyet foglal mellette el is fordítja a tekintetét. Inkább a teret kezdi pásztázni, gyakorta a szökőkútra tévedve. Persze azért egy-egy óvatos pillantást kap a kalapos, de az önelégült mosoly hamar felizzítja benne a mérget, így mielőtt elkezdene károgni inkább a kutat fürkészi tovább.*
- És mi járatban? Élvezed a szép időt? A napsütést? Ezek szerint a száraz jobban bejön, mint a nedves fürdői közeg.
*Horkan fel, majd észbe kapva össze is préseli az ajkait. Nem akarja, hogy lebukjon azért, mert neheztel a férfira. Nem szeretné fényezni a férfiúi egót azzal, hogy hiányzott a társasága a fürdőzésnél, meg a többi fogadóban töltött idő alatt. Talán jobb is volt, hogy nem mentek édeskettesben egy kád vízbe. De ez már sosem fog kiderülni.*
- Myd, most már hagyd békén a bácsit.
*Feddi is meg az állatot, aki egy elégedetlen csipogást követően mászik ki a nyakából, hogy a fa tövében terüljön el a puha fűben.*
*Valahogy mostanában úgy néz ki, hogy a férfiak csak faképnél tudják hagyni. Nem volt elég a megrázkódtatása annak, hogy a fürdőben a sírásó beleépült a párába, most még Myd is megcsalja. Csak tudná, hogy most mi ez a nagy szerelem, ami miatt a szőrcsomó ennyire odavackolódott a férfihoz. Noha nem tagadja maga előtt, hogy őt nem izgatja fel a viszontlátás, azért ez az öröm nem egészen felhőtlen.
Tüntetőlegesen oda sem pillant a két árulóra csak a fűszálakat kezdi tépegetni egyesével. Bizony nem fog tetszelegni, hogy ismét találkozhatnak. Nem adja meg ezt az örömet.
Amikor a férfi fekete alakja fölé magasodik akkor is csak érzelemmentes arccal sandít fel rá, majd a kis gombócra szegezi pillantását.*
- Megtarthatod, ha akarod. Nem barát az ilyen, aki így faképnél hagyja a másikat.
*Azért a szemöldöke megrándul a végső megjegyzésre, de a mérget eltusolja egy torokköszörüléssel.*
- Hagyta el a rosseb. Ment ő magától. De biztos csak azért, mert a kalapod alatt jobb az árnyék.
*Dünnyögi az orra alá, majd mikor Krell helyet foglal mellette el is fordítja a tekintetét. Inkább a teret kezdi pásztázni, gyakorta a szökőkútra tévedve. Persze azért egy-egy óvatos pillantást kap a kalapos, de az önelégült mosoly hamar felizzítja benne a mérget, így mielőtt elkezdene károgni inkább a kutat fürkészi tovább.*
- És mi járatban? Élvezed a szép időt? A napsütést? Ezek szerint a száraz jobban bejön, mint a nedves fürdői közeg.
*Horkan fel, majd észbe kapva össze is préseli az ajkait. Nem akarja, hogy lebukjon azért, mert neheztel a férfira. Nem szeretné fényezni a férfiúi egót azzal, hogy hiányzott a társasága a fürdőzésnél, meg a többi fogadóban töltött idő alatt. Talán jobb is volt, hogy nem mentek édeskettesben egy kád vízbe. De ez már sosem fog kiderülni.*
- Myd, most már hagyd békén a bácsit.
*Feddi is meg az állatot, aki egy elégedetlen csipogást követően mászik ki a nyakából, hogy a fa tövében terüljön el a puha fűben.*
8326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-07 14:54:49
Üzenet elküldve: 2022-06-07 14:54:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Lágy szellő lebbenti szőke tincseit, ahogy halvány mosollyal sétál a főtér szélén a napsütésben. Mozgása most is könnyed, ám a látszólagos nyugodtság ellenére a jó megfigyelő számára ott bujkálnak az óvatosság finom rezzenései. Egy leheletnyivel rövidebbre szabott lépés, egy túl gyorsan odébb rebbenő pillantás. Nem először jár Artheniorban, feltehetőleg nem is utoljára, ám ez az első alkalom, hogy egyedül van bármelyik nagyvárosban. No nem mintha emiatt aggódna. Nyilván egy nyüzsgő, sok lakóval büszkélkedhető település más dinamikával rendelkezik, mint a falvak vagy út menti fogadók, ahol az elmúlt néhány évet töltötte. A megannyi nehézség mellett megannyi lehetőség is nyílhat, ha elég ügyes. Talán rendbe jött már annyira, hogy belevághasson.
És mégis, hiába valószínűtlen hogy valamelyik árnyék rejtekéből az ismerős arc kövesse nyomon áruló lépteit. Áruló... még volt képe ezt a szót használni. Csupán azt kapta vissza, amit ő maga főzött. Sőt, még olcsón meg is úszta. Ha valóban olyan egyformák lettek volna, Auryennek nem kellene aggódnia a régi pártfogó látogatása miatt.
Bosszúsan rázza meg a fejét, majd gyorsan füle mögé tűri a szabadságukat kihasználó rakoncátlan tincseket. Nem, annak az alakban a múltban a helye, ne kísértse a jelent. Nem fognak találkozni, többet nem. Ugye? Így a nyugodt mosoly látszatát elvetve egy immár inkább kimerült, és icipicit ingerült arckifejezéssel veszi útját az egyik pad felé, ahol helyet foglal.
Szerény batyuját maga mellé ejti, majd bal lábát a jobb térdére emeli, így eléri bokáját, amit finom körözés közepette masszíroz át. Hátasát már jó ideje kénytelen volt eladni, hosszú hónapok óta járt már gyalog. Éppen rossz időszaka volt, kevés bevétel, kevés jó akaró, kénytelen volt attól megválni, ami a legnélkülözhetőbb volt. Így viszont sikerült átvészelnie az átmeneti nehézségeket, most azonban már hiányzik neki egy patás, ami meggyorsítja az utazást. No nem mintha más izmait nem tenné próbára a nyereg, de mégis jobban viseli annak kellemetlenségét - elméleti síkon. A kezdő gyógykezelést megismétli jobb bokáján is, majd kicsit hátra dől, és karjain támaszkodva élvezi a napsütést. És persze átgondolja, merre és hogyan tovább.*
*Lágy szellő lebbenti szőke tincseit, ahogy halvány mosollyal sétál a főtér szélén a napsütésben. Mozgása most is könnyed, ám a látszólagos nyugodtság ellenére a jó megfigyelő számára ott bujkálnak az óvatosság finom rezzenései. Egy leheletnyivel rövidebbre szabott lépés, egy túl gyorsan odébb rebbenő pillantás. Nem először jár Artheniorban, feltehetőleg nem is utoljára, ám ez az első alkalom, hogy egyedül van bármelyik nagyvárosban. No nem mintha emiatt aggódna. Nyilván egy nyüzsgő, sok lakóval büszkélkedhető település más dinamikával rendelkezik, mint a falvak vagy út menti fogadók, ahol az elmúlt néhány évet töltötte. A megannyi nehézség mellett megannyi lehetőség is nyílhat, ha elég ügyes. Talán rendbe jött már annyira, hogy belevághasson.
És mégis, hiába valószínűtlen hogy valamelyik árnyék rejtekéből az ismerős arc kövesse nyomon áruló lépteit. Áruló... még volt képe ezt a szót használni. Csupán azt kapta vissza, amit ő maga főzött. Sőt, még olcsón meg is úszta. Ha valóban olyan egyformák lettek volna, Auryennek nem kellene aggódnia a régi pártfogó látogatása miatt.
Bosszúsan rázza meg a fejét, majd gyorsan füle mögé tűri a szabadságukat kihasználó rakoncátlan tincseket. Nem, annak az alakban a múltban a helye, ne kísértse a jelent. Nem fognak találkozni, többet nem. Ugye? Így a nyugodt mosoly látszatát elvetve egy immár inkább kimerült, és icipicit ingerült arckifejezéssel veszi útját az egyik pad felé, ahol helyet foglal.
Szerény batyuját maga mellé ejti, majd bal lábát a jobb térdére emeli, így eléri bokáját, amit finom körözés közepette masszíroz át. Hátasát már jó ideje kénytelen volt eladni, hosszú hónapok óta járt már gyalog. Éppen rossz időszaka volt, kevés bevétel, kevés jó akaró, kénytelen volt attól megválni, ami a legnélkülözhetőbb volt. Így viszont sikerült átvészelnie az átmeneti nehézségeket, most azonban már hiányzik neki egy patás, ami meggyorsítja az utazást. No nem mintha más izmait nem tenné próbára a nyereg, de mégis jobban viseli annak kellemetlenségét - elméleti síkon. A kezdő gyógykezelést megismétli jobb bokáján is, majd kicsit hátra dől, és karjain támaszkodva élvezi a napsütést. És persze átgondolja, merre és hogyan tovább.*
8325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:10:05
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozók//
*A kalapos úgy tűnik, elbambulhatott, ugyanis Nys és Mydaw hadakozását egyáltalán nem veszi észre. Igen meglepődik hát, mikor kiszúrja, hogy egy apró szőrös lény robog felé, ami látszólag a semmiből bukkant elő. A bunda színe ismerősnek tűnik neki, egyedül ez menti meg a kis állatot attól, hogy Krell ösztönösen lecsapja, mikor végigmászik a testén. Mydaw hipp-hopp a férfi nyakában terem, ezzel párhuzamosan pedig a felismerés is megérkezik a férfi fejébe, hogy ez itt bizony egy igen formás teremtés hozzátartozója.*
- Szervusz.
*~ Te dög. ~ teszi magában hozzá, miközben szórakozottan, de igen óvatosan megsimogatja az állatot. Pásztázni kezdi a téren lévőket, és igen hamar megakad a szeme azon a bizonyos élénk színfolton. ~ Nahát, nahát. Ez a kicsi csomag! ~ vigyorodik el magában.
Óvatosan feltápászkodik, közben Mydaw előtt tartja a kezét (tisztes távolságban), nehogy lepottyanjon. Magához veszi sétapálcáját, és magabiztos léptekkel Nysityhez megy, majd helyet foglal mellette a fűben. A sétapálcával ezúttal nem bajlódik, hagyja, hogy az a fűbe feküdjön - mindössze arra ügyel, hogy ne kettejük közé, hanem a másik oldalra helyezze.*
- Ő itt nem a tiéd véletlenül? *Kérdi egyszerűen, köszönés nélkül.* Nem túl felelősségteljes így elhagyni őt.
*Feddi meg a lányt játékosan.
Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna azóta, hogy ők ketten elváltak egymástól. Jól otthagyta szegényt, méghozzá tudatában van, hogy nem túl szépen. De abban a helyzetben ez tűnt a leghelyesebbnek. Hiába ígérkezett különlegesnek az a bizonyos fürdőzés, Krell kezdeti lelkesedése - maga sem tudja miért - igen hamar elpárolgott, mikor a szépség eltűnt előle az öltözőben. Furcsa érzés volt. Pontosan tudta (legalábbis tudni vélte), mi lesz a vége, ha utánamegy. Ha igazán önmaga lett volna, meg is tette volna, méghozzá kész örömmel. De fogalma sincs miért, ott és akkor úgy látszik, nem volt önmaga. Sarkonfordult, és kihasználva pillanatnyi észrevétlenségét, szó nélkül elhagyta a színt. Azóta persze volt, hogy eszébe jutott a karamell édeske, de igyekezett elhessegetni magától a gondolatát, és úgy tenni, mintha ez a kis malőr meg sem történt volna.
Most viszont újra ott ül a lány mellett, közelebb, mint a fogadó asztalától elválasztva, de viszonylag megfelelő távolságban, és mosolyogva igyekszik kémlelni a durcás arcot. Szemeit félig fedi a kalapja, de halvány mosolya pőrén áll a világ előtt. Talán ez lenne az a perc, amikor bocsánatot kellene kérnie, de ilyesmi esze ágában sincs. Ha kínos csend alakulna ki, azt is vigyorogva-kárörvendve ülné végig, ha pedig egy adag - nők körében szinte kötelező - szidalmazás zúdulna a nyakába, azt is gond nélkül elviseli. Elvégre a fenébe is, maga sem gondolta volna, de úgy tűnik, örül, hogy összefutottak. Talán pont ez a nem várt találkozás hozza majd meg azt a bizonyos gondolatot, aminek megszületésére a férfi épp az imént várt.*
*A kalapos úgy tűnik, elbambulhatott, ugyanis Nys és Mydaw hadakozását egyáltalán nem veszi észre. Igen meglepődik hát, mikor kiszúrja, hogy egy apró szőrös lény robog felé, ami látszólag a semmiből bukkant elő. A bunda színe ismerősnek tűnik neki, egyedül ez menti meg a kis állatot attól, hogy Krell ösztönösen lecsapja, mikor végigmászik a testén. Mydaw hipp-hopp a férfi nyakában terem, ezzel párhuzamosan pedig a felismerés is megérkezik a férfi fejébe, hogy ez itt bizony egy igen formás teremtés hozzátartozója.*
- Szervusz.
*~ Te dög. ~ teszi magában hozzá, miközben szórakozottan, de igen óvatosan megsimogatja az állatot. Pásztázni kezdi a téren lévőket, és igen hamar megakad a szeme azon a bizonyos élénk színfolton. ~ Nahát, nahát. Ez a kicsi csomag! ~ vigyorodik el magában.
Óvatosan feltápászkodik, közben Mydaw előtt tartja a kezét (tisztes távolságban), nehogy lepottyanjon. Magához veszi sétapálcáját, és magabiztos léptekkel Nysityhez megy, majd helyet foglal mellette a fűben. A sétapálcával ezúttal nem bajlódik, hagyja, hogy az a fűbe feküdjön - mindössze arra ügyel, hogy ne kettejük közé, hanem a másik oldalra helyezze.*
- Ő itt nem a tiéd véletlenül? *Kérdi egyszerűen, köszönés nélkül.* Nem túl felelősségteljes így elhagyni őt.
*Feddi meg a lányt játékosan.
Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna azóta, hogy ők ketten elváltak egymástól. Jól otthagyta szegényt, méghozzá tudatában van, hogy nem túl szépen. De abban a helyzetben ez tűnt a leghelyesebbnek. Hiába ígérkezett különlegesnek az a bizonyos fürdőzés, Krell kezdeti lelkesedése - maga sem tudja miért - igen hamar elpárolgott, mikor a szépség eltűnt előle az öltözőben. Furcsa érzés volt. Pontosan tudta (legalábbis tudni vélte), mi lesz a vége, ha utánamegy. Ha igazán önmaga lett volna, meg is tette volna, méghozzá kész örömmel. De fogalma sincs miért, ott és akkor úgy látszik, nem volt önmaga. Sarkonfordult, és kihasználva pillanatnyi észrevétlenségét, szó nélkül elhagyta a színt. Azóta persze volt, hogy eszébe jutott a karamell édeske, de igyekezett elhessegetni magától a gondolatát, és úgy tenni, mintha ez a kis malőr meg sem történt volna.
Most viszont újra ott ül a lány mellett, közelebb, mint a fogadó asztalától elválasztva, de viszonylag megfelelő távolságban, és mosolyogva igyekszik kémlelni a durcás arcot. Szemeit félig fedi a kalapja, de halvány mosolya pőrén áll a világ előtt. Talán ez lenne az a perc, amikor bocsánatot kellene kérnie, de ilyesmi esze ágában sincs. Ha kínos csend alakulna ki, azt is vigyorogva-kárörvendve ülné végig, ha pedig egy adag - nők körében szinte kötelező - szidalmazás zúdulna a nyakába, azt is gond nélkül elviseli. Elvégre a fenébe is, maga sem gondolta volna, de úgy tűnik, örül, hogy összefutottak. Talán pont ez a nem várt találkozás hozza majd meg azt a bizonyos gondolatot, aminek megszületésére a férfi épp az imént várt.*
8324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-06 01:47:21
Üzenet elküldve: 2022-06-06 01:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Valahogy arra számított, hogy Arthenior valamivel izgalmasabb, mint az eddigi helyek, ahol járt. Ennek ellenére, amióta itt van a városban mást sem csinált, minthogy a fogadóban ücsörgött. Noha a társaságre nem lehet panasza, de sajnos egyik sem volt túl tartós. Igaz ezekből a legelső ivópartnerére pipa csak, aki olyan szélsebesen hagyta őt ott, hogy még szinte ki sem heverte. Legalább Myd állandó, hiszen most is békésen szuszog a nyakában. Ő maga pedig egyelőre végre maga mögött hagyta a fogadót, hogy a főtérre látogasson el. Nem azt mondja, hogy nem fordul meg egy pillanatra a fejében a tovább állás, ahogy a főtérre becsatlakozó útra pillant. De nem akarja ilyen hamar feladni a várossal való ismerkedést. Hiszen ott van még a templom, a könyvtár, a piac és végül a fürdőbe sem látogatott el. Nem az volt a terve, hogy a város házait fürkéssze. Élményeket akar és ehhez végül is nem fontos másnak a társasága. De most valahogy mégis inkább a főteret válassza. Most forgalmas, így egy kicsit belesimulhat a városi forgatagba. Utána talán a piacra száműzi magát, vesz egy lovat és akkor komolyabban átgondolja a tovább indulás lehetőségét. Bár azt azért nem mondja, hogy nem fáj egy kicsit a szíve, hogy Krellről azóta sem hallott sokat. Noha a Mester és Tanilla társasága valamelyest feledtette a hiányát, azért nem tudja tagadni maga előtt, hogy mégiscsak a férfival érezte magát a legjobban. Még Myd is meglepően békés volt akkor, ami pedig nagy szó, mert a társaságot tekintve ő a válogatósabb.
Viseltes bakancsa kopog a tér kövezetén, de most feltett szándéka, hogy ezt maga mögött hagyja, s inkább a fák alatti padok egyikén találjon magának pihenő helyet. Ahol kiélvezheti a nyugalmat és a békét, annak ellenére, hogy most nem éppen nyugodt és halk a város maga. A népek sürögnek, forognak, sietnek fel és alá. Bizonyára van, aki most végzett a munkával, készül a piacra, hogy otthon aztán vacsorát főzzön a családnak, van aki egyenesen haza tart, sokakat lát a fogadó felé menni. Ahány ház, annyi szokás. Járnak a lábak, suhognak a szoknyák és surlódnak a nadrágszárak, a lány viszont komótosan veszi célba a padokat. Alig pár lépés csupán, amit meg kell tennie, de hirtelen a földbe gyökerezik a lába. Még formás ajkait is eltátja, ahogy a fűvel borított részen észrevesz egy fekete foltot, ami pár nappal ezelőtt még talán a fejét is elcsavarta kicsit. Tesz pár tétova lépést, szinte szaladna örömében, de a női dac és sértettség hamar beficánkol a fejébe, homlokát ráncolva, összevont szemöldökökkel végül megálljt parancsol magának. A lendületes fékezésnek hála pedig a kis menyét is megriad legszebb álmából. Álmos csipogással emeli meg a fejét, hogy ennek a kényelmetlenségnek az okát felfedezze, de egyelőre nem érti, hogy gazdája miért volt ily kegyetlen. Végül a szőrgolyó is megállapodik a hollófajzaton, s oly sebesen mászik le a nyakból, hogy a gazdájának ideje sincs utána kapni.*
- Mydaw!
*Kiáltja el magát, ahogy az állat után lép, de az fürgébb az apró lábain. Így ellenszegülve gazdájának már célba is veszi a kellemes társaságnak elkönyvelt fekete fazont. Amiből a lány természetesen nem veszi ki a részét. Csak felfújt, dacos ábrázattal toppant egyet mérgében, hogy azután lendületesen fordítson hátat, s pár paddal odébb kövesse a gazfickó példáját. Hiába üres a pad, ő maga is kényelmesebbnek érzi a fűbe helyezni magát. Mondjuk őt kevésbé is nézik ki, mint a férfit. Hiszen rajta látszik az utazás "áldása", ami a piszkos ruhákban merül ki. Barna nadrágja és bakancsai porosak, most sárga, ujjatlan ingén is megannyi a piszok. De mára nem vett ki szobát, így sem tisztálkodni, sem öltözködni nem volt ideje. De eddig nem is keresett lehetőséget, hogy valakinek tetszeni akarjon. Na nem mintha ennek a galádnak akarna. Már miért is akarna? Aki faképnél hagyja az nem érdemli meg, hogy egy ilyen bájos lány bearanyozza a napját.
Myd persze nem így gondolja, így hát kitartóan üget a férfi felé, hogy annak lába szárán felkapaszkodva kocogjon végig, majd a mellkasán felsurranva, a nyakában elhelyezkedve csipogjon pár igen elégedettet. Mint aki épp köszönt egy rég nem látott jó barátot. A gazda fortyog magában, viszont a kis kedvenc tökéletesen jól el van ezzel a tudattal. Épp eleget utazik együtt a leánnyal, hogy ne akarjon egy kis újdonságot magának. Ha már Nys duzzogóra fogta, akkor majd ő lesz az, aki felhívja magukra a figyelmet azzal, hogy a sírásó nyakában bújik meg.*
Viseltes bakancsa kopog a tér kövezetén, de most feltett szándéka, hogy ezt maga mögött hagyja, s inkább a fák alatti padok egyikén találjon magának pihenő helyet. Ahol kiélvezheti a nyugalmat és a békét, annak ellenére, hogy most nem éppen nyugodt és halk a város maga. A népek sürögnek, forognak, sietnek fel és alá. Bizonyára van, aki most végzett a munkával, készül a piacra, hogy otthon aztán vacsorát főzzön a családnak, van aki egyenesen haza tart, sokakat lát a fogadó felé menni. Ahány ház, annyi szokás. Járnak a lábak, suhognak a szoknyák és surlódnak a nadrágszárak, a lány viszont komótosan veszi célba a padokat. Alig pár lépés csupán, amit meg kell tennie, de hirtelen a földbe gyökerezik a lába. Még formás ajkait is eltátja, ahogy a fűvel borított részen észrevesz egy fekete foltot, ami pár nappal ezelőtt még talán a fejét is elcsavarta kicsit. Tesz pár tétova lépést, szinte szaladna örömében, de a női dac és sértettség hamar beficánkol a fejébe, homlokát ráncolva, összevont szemöldökökkel végül megálljt parancsol magának. A lendületes fékezésnek hála pedig a kis menyét is megriad legszebb álmából. Álmos csipogással emeli meg a fejét, hogy ennek a kényelmetlenségnek az okát felfedezze, de egyelőre nem érti, hogy gazdája miért volt ily kegyetlen. Végül a szőrgolyó is megállapodik a hollófajzaton, s oly sebesen mászik le a nyakból, hogy a gazdájának ideje sincs utána kapni.*
- Mydaw!
*Kiáltja el magát, ahogy az állat után lép, de az fürgébb az apró lábain. Így ellenszegülve gazdájának már célba is veszi a kellemes társaságnak elkönyvelt fekete fazont. Amiből a lány természetesen nem veszi ki a részét. Csak felfújt, dacos ábrázattal toppant egyet mérgében, hogy azután lendületesen fordítson hátat, s pár paddal odébb kövesse a gazfickó példáját. Hiába üres a pad, ő maga is kényelmesebbnek érzi a fűbe helyezni magát. Mondjuk őt kevésbé is nézik ki, mint a férfit. Hiszen rajta látszik az utazás "áldása", ami a piszkos ruhákban merül ki. Barna nadrágja és bakancsai porosak, most sárga, ujjatlan ingén is megannyi a piszok. De mára nem vett ki szobát, így sem tisztálkodni, sem öltözködni nem volt ideje. De eddig nem is keresett lehetőséget, hogy valakinek tetszeni akarjon. Na nem mintha ennek a galádnak akarna. Már miért is akarna? Aki faképnél hagyja az nem érdemli meg, hogy egy ilyen bájos lány bearanyozza a napját.
Myd persze nem így gondolja, így hát kitartóan üget a férfi felé, hogy annak lába szárán felkapaszkodva kocogjon végig, majd a mellkasán felsurranva, a nyakában elhelyezkedve csipogjon pár igen elégedettet. Mint aki épp köszönt egy rég nem látott jó barátot. A gazda fortyog magában, viszont a kis kedvenc tökéletesen jól el van ezzel a tudattal. Épp eleget utazik együtt a leánnyal, hogy ne akarjon egy kis újdonságot magának. Ha már Nys duzzogóra fogta, akkor majd ő lesz az, aki felhívja magukra a figyelmet azzal, hogy a sírásó nyakában bújik meg.*
8323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-05 22:34:07
Üzenet elküldve: 2022-06-05 22:34:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Alkalmanként az élet összemosódik, nem mindig a megfelelő irányba tart az ember. Szíve Eeyr úrnő fényével telített, hűsége pedig az alakulaté, de elméje még gyerekcipőben tapossa a nagyvilágot. Hiúság aligha mutatkozik a lovagon, de az aranypáncélzata miatt büszkén halad lova hátán. Nilevard tisztában van vele, hogy nem alkalmas a páncélzata a rejtőzködésre, hite szerint a figyelmet magára kell fordítani, hogy a nép tisztában legyen vele, hogy ügyelnek a biztonságukra. Ahogy az életben mindennek, a páncélzatának is van hátránya, az első vesszőt felé fogják küldeni. Ezt talán még ő maga is tudja, de életét előbb áldozná fel egy fontos cél érdekében, mint lelkét a sötétségnek adományozni. ~ Az úrnő bizonyára megvilágítja az utunkat. ~Amint a főtérre érkezik, meg is pillantja a parancsnokot és a medvetermetűt, bármikor végignéz a férfin, mindig a zsoldosok jutnak eszébe, de ennek nem fog hangot adni. *
- Elnézést, kissé sokan voltak a piacon.
* A parancsnok pipájából lassan komótosan száll fel a füst, ahogyan mélyen beleszippant,ha a parancsnok is úgy akarja. Nilevard nem pipázott még életében, de nem is érzi szükségét, hogy kipróbálja. ~ Oh, Imólati... ~ Merül el a gondolataiban. ~ Remélem az istenek újra egy útra terelnek minket. ~ Tekintetével a távoli fogadót vizslatja, csak akkor ébred fel a bambulásból, ha elindulnának vagy megszólítják. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Alkalmanként az élet összemosódik, nem mindig a megfelelő irányba tart az ember. Szíve Eeyr úrnő fényével telített, hűsége pedig az alakulaté, de elméje még gyerekcipőben tapossa a nagyvilágot. Hiúság aligha mutatkozik a lovagon, de az aranypáncélzata miatt büszkén halad lova hátán. Nilevard tisztában van vele, hogy nem alkalmas a páncélzata a rejtőzködésre, hite szerint a figyelmet magára kell fordítani, hogy a nép tisztában legyen vele, hogy ügyelnek a biztonságukra. Ahogy az életben mindennek, a páncélzatának is van hátránya, az első vesszőt felé fogják küldeni. Ezt talán még ő maga is tudja, de életét előbb áldozná fel egy fontos cél érdekében, mint lelkét a sötétségnek adományozni. ~ Az úrnő bizonyára megvilágítja az utunkat. ~Amint a főtérre érkezik, meg is pillantja a parancsnokot és a medvetermetűt, bármikor végignéz a férfin, mindig a zsoldosok jutnak eszébe, de ennek nem fog hangot adni. *
- Elnézést, kissé sokan voltak a piacon.
* A parancsnok pipájából lassan komótosan száll fel a füst, ahogyan mélyen beleszippant,ha a parancsnok is úgy akarja. Nilevard nem pipázott még életében, de nem is érzi szükségét, hogy kipróbálja. ~ Oh, Imólati... ~ Merül el a gondolataiban. ~ Remélem az istenek újra egy útra terelnek minket. ~ Tekintetével a távoli fogadót vizslatja, csak akkor ébred fel a bambulásból, ha elindulnának vagy megszólítják. *
8322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-05 11:37:44
Üzenet elküldve: 2022-06-05 11:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy szerencse, hogy a parancsnok nem képes a medvetermetű gondolatai közt olvasni, meglepő dolgokat tudhatna meg róla. Nem csak abban különböznek, ahogyan a reguláris alakulatok vezetését és működését látják.
Bredoc láthatja a páncéloson, hogy valóban nem csak ennyi van, amit kimondott. Gabe nem eléggé ura vonásainak, hogy elrejthesse valódi érzelmeit. Szürke tekintete a másikét fürkészi, láthatóan nem kívánja továbbfejteni gondolatait és szerencsére a parancsnok nem is erőlteti.
Az arany páncél dolgában legalább egyetértenek. Ha az a cél, hogy a legkevesebb figyelmet vonják magukra, akkor a csillogó vért és az angyalszárnyak nem a legjobb választás.
Amikor visszadobja a kérdést Bredocnak, úgy tűnik, a férfit meglepi a fordulat. Gabe érdeklődve fürkészi a pipáját szívogató parancsnokot. Egyetért, hogy Nilevard túlságosan fiatal. Korából adódóan nem rendelkezik még elegendő élettapasztalattal. Azt hiszi minden fekete és fehér, rossz vagy jó. Nem ismeri a szürkét, a köztest. Nem nélkülözött még, nem vesztett el katonatársat, nem gázolt térdig vérben és belekben. Az, hogy helyén a szíve csak a vesztét okozhatja. Tele van ilyen lovagokkal a harcmező, jeltelen sírok, ahol csak a megsárgult csontok és a rozsdás páncélok mutatják, valaha ott vérzett és haldoklott valaki.
Bredoc ugyanúgy vélekedik, mint a medvetermetű, de Gabe nem siet egyetérteni vele, nem bólogat igenlőn a szavakra. A sárkányos, szűzies, hősös résznél oldalra köp a főtér kövére mintha csak rossz szokásból tenné. Neki sosem meséltek ilyenről, már apródként harcban szolgált és a lovag, aki mellett tanult, súlyosan büntette az álmodozást. Talán ezért is lett ilyen kérges a lelke.*
- Nem hiszem, hogy akarok példakép lenni. *Morogja válaszként, komoran. Nincs türelme tanítgatni tejfelesszájú lovagocskákat, akik azt hiszik, ja megmentenek bárkit, akkor másnaptól olcsóbb lesz a kenyér a piacon. Rohadtul nem úgy van. Semmi sem számít, élünk, harcolunk és meghalunk. Ha szerencséje van az embernek, akkor karddal a kezében és az ellenség vérével az arcán. Ennyi.
Nem csatlakozik Bredoc nevetéséhez, de még csak el sem mosolyodik.*
- Biztosan úgy lesz. *Dörmögi. Kis esélyt lát rá, hogy bármit is tanulhatnának egymástól. Jómodorra nincs szüksége, Nilevardnak tökösségre és kevesebb beszédre annál inkább.
Türelmetlen néz arrafelé, amerről sejti, hogy a szőkének érkeznie kellene. Az biztos, hogy már messziről látni fogják majd, ha jön.*
- Bocsánat, parancsnok, felfrissítem a vízkészletet. *Mondja Bredocnak és ha engedélyt kap, akkor Balthazardt a kúthoz vezeti, ahol leszáll a nyeregből, leakasztja tömlőjét a nyereg mellől és kiönti belőle a vizet, hogy frisset töltsön bele. Kiöblíti a száját, a vizet oldalra köpi. Indulhatnának már, mert a végén a parancsnok ukázba adja neki, hogy mentorálja Nilevardot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy szerencse, hogy a parancsnok nem képes a medvetermetű gondolatai közt olvasni, meglepő dolgokat tudhatna meg róla. Nem csak abban különböznek, ahogyan a reguláris alakulatok vezetését és működését látják.
Bredoc láthatja a páncéloson, hogy valóban nem csak ennyi van, amit kimondott. Gabe nem eléggé ura vonásainak, hogy elrejthesse valódi érzelmeit. Szürke tekintete a másikét fürkészi, láthatóan nem kívánja továbbfejteni gondolatait és szerencsére a parancsnok nem is erőlteti.
Az arany páncél dolgában legalább egyetértenek. Ha az a cél, hogy a legkevesebb figyelmet vonják magukra, akkor a csillogó vért és az angyalszárnyak nem a legjobb választás.
Amikor visszadobja a kérdést Bredocnak, úgy tűnik, a férfit meglepi a fordulat. Gabe érdeklődve fürkészi a pipáját szívogató parancsnokot. Egyetért, hogy Nilevard túlságosan fiatal. Korából adódóan nem rendelkezik még elegendő élettapasztalattal. Azt hiszi minden fekete és fehér, rossz vagy jó. Nem ismeri a szürkét, a köztest. Nem nélkülözött még, nem vesztett el katonatársat, nem gázolt térdig vérben és belekben. Az, hogy helyén a szíve csak a vesztét okozhatja. Tele van ilyen lovagokkal a harcmező, jeltelen sírok, ahol csak a megsárgult csontok és a rozsdás páncélok mutatják, valaha ott vérzett és haldoklott valaki.
Bredoc ugyanúgy vélekedik, mint a medvetermetű, de Gabe nem siet egyetérteni vele, nem bólogat igenlőn a szavakra. A sárkányos, szűzies, hősös résznél oldalra köp a főtér kövére mintha csak rossz szokásból tenné. Neki sosem meséltek ilyenről, már apródként harcban szolgált és a lovag, aki mellett tanult, súlyosan büntette az álmodozást. Talán ezért is lett ilyen kérges a lelke.*
- Nem hiszem, hogy akarok példakép lenni. *Morogja válaszként, komoran. Nincs türelme tanítgatni tejfelesszájú lovagocskákat, akik azt hiszik, ja megmentenek bárkit, akkor másnaptól olcsóbb lesz a kenyér a piacon. Rohadtul nem úgy van. Semmi sem számít, élünk, harcolunk és meghalunk. Ha szerencséje van az embernek, akkor karddal a kezében és az ellenség vérével az arcán. Ennyi.
Nem csatlakozik Bredoc nevetéséhez, de még csak el sem mosolyodik.*
- Biztosan úgy lesz. *Dörmögi. Kis esélyt lát rá, hogy bármit is tanulhatnának egymástól. Jómodorra nincs szüksége, Nilevardnak tökösségre és kevesebb beszédre annál inkább.
Türelmetlen néz arrafelé, amerről sejti, hogy a szőkének érkeznie kellene. Az biztos, hogy már messziről látni fogják majd, ha jön.*
- Bocsánat, parancsnok, felfrissítem a vízkészletet. *Mondja Bredocnak és ha engedélyt kap, akkor Balthazardt a kúthoz vezeti, ahol leszáll a nyeregből, leakasztja tömlőjét a nyereg mellől és kiönti belőle a vizet, hogy frisset töltsön bele. Kiöblíti a száját, a vizet oldalra köpi. Indulhatnának már, mert a végén a parancsnok ukázba adja neki, hogy mentorálja Nilevardot.*
8321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-06-04 19:44:06
Üzenet elküldve: 2022-06-04 19:44:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Türelem //
* A vér és a halál nem mindenre megoldás. A penge következő suhintása akár az utolsó is lehet. Az élet már csak egy ilyen kegyetlen szerető. Újra megpillantva a főteret a múlt emlékei szárnyalnak át rajta, a környéket már többször bejárta, és nem egyszer harcias énjét volt szükséges bevetnie. A tárgyalások sem úgy alakultak, ahogyan azt tervezte, de ez mit sem számít míg talpa alatt a köveken lépkedhet. Míg él, addig van remény számára. Mindig is türelmesnek gondolta magát, de az élet továbbra is igazságtalan. ~ Meg kell várnom, de haladnunk is kellene. Mi legyen? ~ Merül el a szökőkút okozta árnyékban. Nem feledi el a lányt, akinek nem olyan rég még védelmet esküdött, de mióta eszméletlenül fekszik nem láthatta. Borsos árért gondoskodik róla a ház ura és annak családja, de a bizonytalanság mindvégig ott van a levegőben. ~ Azt is megtehették vele, hogy amint kiléptem elásták. ~
A bizonytalanság kegyetlen szerető, de az élet már csak ilyen. Hosszasan ül a kövezett út mellett, a remény, hogy egyszer újra láthatja továbbra sem fakul. *
* A vér és a halál nem mindenre megoldás. A penge következő suhintása akár az utolsó is lehet. Az élet már csak egy ilyen kegyetlen szerető. Újra megpillantva a főteret a múlt emlékei szárnyalnak át rajta, a környéket már többször bejárta, és nem egyszer harcias énjét volt szükséges bevetnie. A tárgyalások sem úgy alakultak, ahogyan azt tervezte, de ez mit sem számít míg talpa alatt a köveken lépkedhet. Míg él, addig van remény számára. Mindig is türelmesnek gondolta magát, de az élet továbbra is igazságtalan. ~ Meg kell várnom, de haladnunk is kellene. Mi legyen? ~ Merül el a szökőkút okozta árnyékban. Nem feledi el a lányt, akinek nem olyan rég még védelmet esküdött, de mióta eszméletlenül fekszik nem láthatta. Borsos árért gondoskodik róla a ház ura és annak családja, de a bizonytalanság mindvégig ott van a levegőben. ~ Azt is megtehették vele, hogy amint kiléptem elásták. ~
A bizonytalanság kegyetlen szerető, de az élet már csak ilyen. Hosszasan ül a kövezett út mellett, a remény, hogy egyszer újra láthatja továbbra sem fakul. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656