*Lehet így gondolkozni? Nem. Ahogy Lili feláll, az indulat zavarodottságba megy át, értetlenül pillant a nőre. Komolyan ezt akarja tenni? Tekintete volt és mostani kedvese között ingázik, most érzi meg igazán, milyen is a múlt és jelen között őrlődni. Maradni akar, de mégis húzza valami, hogy tartóztassa a nőt, ne hagyja, hogy elmenjen, hanem együtt, hárman tisztázzanak mindent. Lilinek is joga van tudni Kean múltjáról, de látva, hogy mekkora fájdalmat okoz neki vajon tényleg ez lenne a helyes döntés? Határozott mozdulattal áll fel, de a válla fölött hátravetett pillantás egyértelmű a szőke férfinak, hogy ne mozduljon. Régen volt, mégsem lehet számára idegen, hogy a fekete szempár egy villanással parancsokat osszon.*
-Virágszálam, kérlek... Próbáld megérteni. Csakis téged szeretlek, de Phillip... Próbáld megérteni, hogy régen, abban a mocskos és szenvedéssel teli múltamban ő egy fényfoltot jelentett, akit igazán képes voltam szeretni. Nem tudok félredobni most, hogy végre megtudhatom, mi történt, de ettől még nem változik, hogy azt szeretném, hogy a feleségem légy. Képes vagy bízni bennem? Meg tudod érteni, hogy mit érzek most?
*A korábbi támadó élnek nyoma sincs, pillantása szinte könyörgőn kutatja a kék lélektükröket, ahogy szavait halkan súgja a kedvesnek. Szereti, ezen nem változtat semmi, de jó lenne, ha a nő megérteni, mennyire fájdalmas egy régi szerelmet hirtelen viszontlátni, főleg az elválás körülményeit ismerve.*
-Pár perc és utánad megyek. Bízz bennem, kedvesem, csak ennyit kérek. Utána bármit megteszek, bármit elmondok, de most adj 10 percet.
*Fél kézzel átkarolja a nő derekát, ha az hagyja, és egy forró csókot nyom a homlokára, majd hagyja, hadd menjen.
Ez után fordul vissza Phil felé, lopva körbepillant a fogadóban, majd fejével a kijárat felé biccent, válaszra nem is hagyva lehetőséget zsebre vágja a kezeit és megindul előre. Fizetni fizetett, most pedig kell egy kis nyugalom, egy eldugott zug, ahol négyszemközt lehetnek... Irány a korábbi sikátor.
Ha már jótékonyan takarják őket a falak, akkor kapja el újra a szöszi kezét és húzza maga mellé.*
-Nem kell sajnálnod, rosszabbat is átvészeltünk már. Gondolhatod, mennyire volt kellemes beszélgetés, amikor először megtudta, hogy férfiakkal is voltam úgy, nem csak nőkkel. Ez a mostani szinte semmiség ahhoz képest.
*Egy vértelen mosolyra tőle is futja, szabad kezével végigsimít a másik arcán.*
-Csak azt sajnálom, hogy nem előbb találkoztunk, de azt, hogy újra láthatlak, hogy ezúttal rendes búcsút mondhatok, nem bánom. Mindketten tudjuk, hogy már késő nekünk, kettőnknek, de ami volt, az csodálatos volt. Tényleg szerettelek, de most már itt van Lili, akit szintén szeretek.