Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:36:40
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:36:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*A férfi magyarázkodása nem dühíti fel, sőt boldog lesz hiszen nem fog bántódása esni amire utoljára gyermekkorában volt példa egy hétnél tovább. ~Mégis színészkedtél~ gondolja magában a lány, így hát eldönti jobb, ha azért óvatos lesz jegyese közelében. *
- Nos, ez teljesen pozitív a számomra. *feleli, majd egy apró bólintással nyomatékosítja mondandóját. *
- Gyűlölök magázódni, úgyhogy örülnék, ha félretennénk a társasági eseményekre. *Veti fel sajátos módján a tegeződés fogalmát, majd egy kényesebb témába próbál kóstolgatni. *
- Viszont nem akarok idegen nőket velem egy házban, mivel ugye gondolom együtt fogunk élni. Nem tudom ezen belül milyen igényeid vannak, de vidd házon kívül őket, kérlek. Nyilvánvalóan ez mindkettőnknek üzlet, én sem ugrándoztam örömömben a házasság gondolatától, de a húgom így biztonságban van, nekem pedig ez elég. Ha kívánod főzhetek kettőnkre, hiszen magamnak szoktam, így ez nem nagy teher, de ez nem takar közös ebédeket az asztalnál. Neked van valami kívánságod vagy leszögezni valód? *Érdeklődik és beszél a önmagához illő hűvös érdekekkel. *
//Az engedetlen gyűrűje//
*A férfi magyarázkodása nem dühíti fel, sőt boldog lesz hiszen nem fog bántódása esni amire utoljára gyermekkorában volt példa egy hétnél tovább. ~Mégis színészkedtél~ gondolja magában a lány, így hát eldönti jobb, ha azért óvatos lesz jegyese közelében. *
- Nos, ez teljesen pozitív a számomra. *feleli, majd egy apró bólintással nyomatékosítja mondandóját. *
- Gyűlölök magázódni, úgyhogy örülnék, ha félretennénk a társasági eseményekre. *Veti fel sajátos módján a tegeződés fogalmát, majd egy kényesebb témába próbál kóstolgatni. *
- Viszont nem akarok idegen nőket velem egy házban, mivel ugye gondolom együtt fogunk élni. Nem tudom ezen belül milyen igényeid vannak, de vidd házon kívül őket, kérlek. Nyilvánvalóan ez mindkettőnknek üzlet, én sem ugrándoztam örömömben a házasság gondolatától, de a húgom így biztonságban van, nekem pedig ez elég. Ha kívánod főzhetek kettőnkre, hiszen magamnak szoktam, így ez nem nagy teher, de ez nem takar közös ebédeket az asztalnál. Neked van valami kívánságod vagy leszögezni valód? *Érdeklődik és beszél a önmagához illő hűvös érdekekkel. *
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:14:26
Üzenet elküldve: 2020-05-28 14:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Megkapja a kedvelt megszólítást. Még egy apró pozitív remény csillan meg a lány szemében, a felszínes kedvesség láttán, de ez hamar szertefoszlik, ahogy a mélységi közli vele a tényeket. Nem is várt mást, mint teljes kiborulást. Vigyorogva hallgatja, hogy milyen egy szörnyeteg, öntelt, erőszakos… ~Egész jól játszom a szerepem nem igaz? Apuka elégedett lenne velem.~ Kifejezéstelen, komoly tekintettel állja a rá zúduló, dühtől fröcsögő szóáradatot. Mikor a lány tombolásának első hulláma véget ér, akkor reagál az elhangzott szitkokra.*
- Csupán sötételf vagyok, nem több, nem kevesebb. De nem vagyok szörnyeteg. Nem erőszakollak meg, nem próbállak megverni, vagy hasonlók. Csak kíváncsi voltam, mit reagálná rá, ha olyan lennék, mint akinek lefestettél. *Valószínű megkapja a második dühöngő hullámot, de mielőtt ez kitörne, gyorsan folytatja.*
- Ne játszadozzunk, nem kenyerem a színjáték. Városőr vagyok, nekem a munkám a legfontosabb. Nem akartam megházasodni, gyerekeket, meg semmi ilyesmit. Ne érts félre, nincs veled bajom, de számomra ez egy munka. Apád volt olyan galád és eleget fizetett. Nem érted persze, mert téged jó mélyen megvet. A saját hírnevét félti, és úgy gondolta, hogy egy jó polgárt ha megfizet, akkor rendben lesz a lánya. Nekem pénzre van szükségem, tehát belementem. Eljátszom a férjed szerepét, de tőlem azt csinálsz, amit akarsz, csak ne keveredj olyan bajba, amitől az apád kiakad, mert akkor lőttek a pénzének és, akkor én is nagyon morcos és gonosz leszek. *Hideg és kimért, mint egy vérbeli sötételf, mégis a szavak között van némi együttérzés, de csak egy halovány.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Megkapja a kedvelt megszólítást. Még egy apró pozitív remény csillan meg a lány szemében, a felszínes kedvesség láttán, de ez hamar szertefoszlik, ahogy a mélységi közli vele a tényeket. Nem is várt mást, mint teljes kiborulást. Vigyorogva hallgatja, hogy milyen egy szörnyeteg, öntelt, erőszakos… ~Egész jól játszom a szerepem nem igaz? Apuka elégedett lenne velem.~ Kifejezéstelen, komoly tekintettel állja a rá zúduló, dühtől fröcsögő szóáradatot. Mikor a lány tombolásának első hulláma véget ér, akkor reagál az elhangzott szitkokra.*
- Csupán sötételf vagyok, nem több, nem kevesebb. De nem vagyok szörnyeteg. Nem erőszakollak meg, nem próbállak megverni, vagy hasonlók. Csak kíváncsi voltam, mit reagálná rá, ha olyan lennék, mint akinek lefestettél. *Valószínű megkapja a második dühöngő hullámot, de mielőtt ez kitörne, gyorsan folytatja.*
- Ne játszadozzunk, nem kenyerem a színjáték. Városőr vagyok, nekem a munkám a legfontosabb. Nem akartam megházasodni, gyerekeket, meg semmi ilyesmit. Ne érts félre, nincs veled bajom, de számomra ez egy munka. Apád volt olyan galád és eleget fizetett. Nem érted persze, mert téged jó mélyen megvet. A saját hírnevét félti, és úgy gondolta, hogy egy jó polgárt ha megfizet, akkor rendben lesz a lánya. Nekem pénzre van szükségem, tehát belementem. Eljátszom a férjed szerepét, de tőlem azt csinálsz, amit akarsz, csak ne keveredj olyan bajba, amitől az apád kiakad, mert akkor lőttek a pénzének és, akkor én is nagyon morcos és gonosz leszek. *Hideg és kimért, mint egy vérbeli sötételf, mégis a szavak között van némi együttérzés, de csak egy halovány.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 13:41:53
Üzenet elküldve: 2020-05-28 13:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Meglepi, hogy a férfi a neve felől érdeklődik, hiszen az apját ismerve szinte biztos volt benne, hogy olyan férjet szerzett neki aki asszonynak fogja hívni vagy egyéb kalitkába záró személytelen formaságoknak. *
- Else *feleli és egy pillanatig még egy alig látható mosoly is megjelenik a rövid hajú arcán ami azonban az ezt követő szavakra talán örökre eltűnik. Gombóc keletkezik a torkában és a mimikája megremeg a felforró dühtől. *
- Maga egy öntelt szörnyeteg. Gondolom, már azt is tudja mikor tervez megerőszakolni és elverni. Tudja ütött atyám, már eleget, nem félek egyetlenegy aljas, nőgyűlölő állattól sem aki állandóan az erejét fitogtatja, mert más erénye nincs amit istentelenségekre használhatna. *Else szinte köpi a szavakat a másik felé és küzd az ösztönnel, hogy ne rúgja jól tökön a sötételfet. *
//Az engedetlen gyűrűje//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Meglepi, hogy a férfi a neve felől érdeklődik, hiszen az apját ismerve szinte biztos volt benne, hogy olyan férjet szerzett neki aki asszonynak fogja hívni vagy egyéb kalitkába záró személytelen formaságoknak. *
- Else *feleli és egy pillanatig még egy alig látható mosoly is megjelenik a rövid hajú arcán ami azonban az ezt követő szavakra talán örökre eltűnik. Gombóc keletkezik a torkában és a mimikája megremeg a felforró dühtől. *
- Maga egy öntelt szörnyeteg. Gondolom, már azt is tudja mikor tervez megerőszakolni és elverni. Tudja ütött atyám, már eleget, nem félek egyetlenegy aljas, nőgyűlölő állattól sem aki állandóan az erejét fitogtatja, mert más erénye nincs amit istentelenségekre használhatna. *Else szinte köpi a szavakat a másik felé és küzd az ösztönnel, hogy ne rúgja jól tökön a sötételfet. *
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 13:24:46
Üzenet elküldve: 2020-05-28 13:24:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*A kézcsókot sikeresen teljesíti, hagyják neki. Ez meglepi egy kicsit, mert az apa elmondása szerint eléggé engedetlen a kisasszony. A bemutatkozás megtörténik és egy érdekes kérdés fogalmazódik meg benne.*
- Hogyan szokták szólítani? *Gondolkodóba esik, hogy Elsek vagy Belinna, esetleg Bel. Hagyja, hogy a másik elárulja, hogy nevének melyik formáját kedveli. A tömzsi após elég hamar magukra hagyja őket. Viszonozza a férfi meghajlását elköszönés képen. Amint az apja távozik, az aranybarna hajú lány teljesen kicserélődik. Mintha apja jelenlétében egyfajta szerepet kellett volna játszani. ~Különös egy család, remélem nem fogom megbánni.~ Felhúzott szemöldökkel hallgatja a másik magából kivetkőzött valódi jellemét megnyilatkozni. A hallottak végén egyik kezével végig simít saját állán. ~Egy kicsit hadd játszunk még.~ Rokonszenves, mégis túlontúl kedves arckifejezést vesz fel.*
- Kedvesem ez nem így működik. Az Ön egyetlen feladata a háztartás ellátása lesz. Mosni, főzni rám, és persze a jövőbeli gyermekeinkre gondot viselni, amíg én dolgozok. Elvárom, hogy nőként öltözzön, nem pedig úgy, mint egy Polgárnegyedbeli koldus. A boldogsága vagy a jóléte pusztán attól függ, hogy mennyire hajlandó ezeknek a kötelezettségeinek eleget tenni. *Elégedett vigyor ül ki az arcára amint végez a mondandójával. A kompromisszumra nem tér ki, nem találja opciónak.*
- Nos, akkor mehetünk a templomba? *Karját nyújtja mintha mindent megbeszéltek volna és már csak a szertartás van hátra.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*A kézcsókot sikeresen teljesíti, hagyják neki. Ez meglepi egy kicsit, mert az apa elmondása szerint eléggé engedetlen a kisasszony. A bemutatkozás megtörténik és egy érdekes kérdés fogalmazódik meg benne.*
- Hogyan szokták szólítani? *Gondolkodóba esik, hogy Elsek vagy Belinna, esetleg Bel. Hagyja, hogy a másik elárulja, hogy nevének melyik formáját kedveli. A tömzsi após elég hamar magukra hagyja őket. Viszonozza a férfi meghajlását elköszönés képen. Amint az apja távozik, az aranybarna hajú lány teljesen kicserélődik. Mintha apja jelenlétében egyfajta szerepet kellett volna játszani. ~Különös egy család, remélem nem fogom megbánni.~ Felhúzott szemöldökkel hallgatja a másik magából kivetkőzött valódi jellemét megnyilatkozni. A hallottak végén egyik kezével végig simít saját állán. ~Egy kicsit hadd játszunk még.~ Rokonszenves, mégis túlontúl kedves arckifejezést vesz fel.*
- Kedvesem ez nem így működik. Az Ön egyetlen feladata a háztartás ellátása lesz. Mosni, főzni rám, és persze a jövőbeli gyermekeinkre gondot viselni, amíg én dolgozok. Elvárom, hogy nőként öltözzön, nem pedig úgy, mint egy Polgárnegyedbeli koldus. A boldogsága vagy a jóléte pusztán attól függ, hogy mennyire hajlandó ezeknek a kötelezettségeinek eleget tenni. *Elégedett vigyor ül ki az arcára amint végez a mondandójával. A kompromisszumra nem tér ki, nem találja opciónak.*
- Nos, akkor mehetünk a templomba? *Karját nyújtja mintha mindent megbeszéltek volna és már csak a szertartás van hátra.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 11:53:08
Üzenet elküldve: 2020-05-28 11:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*A feléjük közeledő alaknak lassan egyre élesebb vonások festődnek fel a lány szemei számára lassan láthatóvá váló arcra. ~Sötételf, csak ez hiányzott!~ gondolja magában, hiszen túl sok sikolyt hallott, már a szegényebb utcákat róva erőszak áldozativá váló asszonyoktól, melyeket ezek a sötét lények váltottak ki. Nem csodálkozik amikor a kaján vigyor gazdája nyálas csókot lehel kézfejére, de azon annál inkább, hogy mennyire furcsa értelemben borzong bele a mély baritonba. *
- Elsek' belinna. *Feleli egyszerűen, nem tartja fontosnak családnevét jelen helyzetben, hiszen valószínűleg apja által, már tudja és amúgy is, már nem sokáig lesz leánykori nevének viselője. ~Jó hosszú nevem lesz~ elmélkedik és önmagában fintorog az elképzelésen, hogy egyáltalán hozzá érjen a pacsirtához. Az apja egy fenyegető nézést ajándékoz leányának, majd a leendő veje felé fordul. *
- Magatokra is hagylak titeket, hagy ismerkedjetek egy keveset. Beszéljétek meg a menyegző részleteit, minél előbb annál jobb! *A férfi hangja mézédes iszonyat, a legtenyérbe mászóbb fajta, mely mégis képes félelmet kelteni bárkiben. Szakállát megsimogatva elégedetten fordít hátat a két ifjúnak, egy apró meghajlást követően és magában ujjong, hogy nem lesz több problémája a fiatal nővel, akit sosem nevezett leányának. Ahogy az tömzsi alak eltávolodik, a türkiz szemű ajkai közül egy mélyről jövő sóhaj szökik ki a levegőre, amíg vállai lejjebb ereszkednek ezzel megszűnnek a szobor egyenes tartással járó mindennemű fájdalmai is a nőnek. Kezében tartott barna köpenyét ezúttal vállaira veszi, majd szorosan összezárja azt megszüntetve az őt tárgyilagosító kirakatot, mely a testéből állt. *
- Ne szokjon hozzá az efféle ruhákhoz, gyűlölöm őket. Nem tudom atyám miket hazudott össze magának, de nem vagyok szajha. Minden vágyam, hogy végre túl legyünk ezen az egészen és legalább a húgomnak boldog élete lehessen, ahogy azt ígérték. Önhöz megyek, de ne várja el, hogy engedelmes feleség leszek aki otthon ül és mást sem csinál, csak szül, akár egy tenyészállat. Szeretnék dolgozni és inget hordani, amiben nem kell magam mutogatnom. Tudja az engedetlenségemről vagyok híres, de hajlandó vagyok kompromisszumra.
//Az engedetlen gyűrűje//
*A feléjük közeledő alaknak lassan egyre élesebb vonások festődnek fel a lány szemei számára lassan láthatóvá váló arcra. ~Sötételf, csak ez hiányzott!~ gondolja magában, hiszen túl sok sikolyt hallott, már a szegényebb utcákat róva erőszak áldozativá váló asszonyoktól, melyeket ezek a sötét lények váltottak ki. Nem csodálkozik amikor a kaján vigyor gazdája nyálas csókot lehel kézfejére, de azon annál inkább, hogy mennyire furcsa értelemben borzong bele a mély baritonba. *
- Elsek' belinna. *Feleli egyszerűen, nem tartja fontosnak családnevét jelen helyzetben, hiszen valószínűleg apja által, már tudja és amúgy is, már nem sokáig lesz leánykori nevének viselője. ~Jó hosszú nevem lesz~ elmélkedik és önmagában fintorog az elképzelésen, hogy egyáltalán hozzá érjen a pacsirtához. Az apja egy fenyegető nézést ajándékoz leányának, majd a leendő veje felé fordul. *
- Magatokra is hagylak titeket, hagy ismerkedjetek egy keveset. Beszéljétek meg a menyegző részleteit, minél előbb annál jobb! *A férfi hangja mézédes iszonyat, a legtenyérbe mászóbb fajta, mely mégis képes félelmet kelteni bárkiben. Szakállát megsimogatva elégedetten fordít hátat a két ifjúnak, egy apró meghajlást követően és magában ujjong, hogy nem lesz több problémája a fiatal nővel, akit sosem nevezett leányának. Ahogy az tömzsi alak eltávolodik, a türkiz szemű ajkai közül egy mélyről jövő sóhaj szökik ki a levegőre, amíg vállai lejjebb ereszkednek ezzel megszűnnek a szobor egyenes tartással járó mindennemű fájdalmai is a nőnek. Kezében tartott barna köpenyét ezúttal vállaira veszi, majd szorosan összezárja azt megszüntetve az őt tárgyilagosító kirakatot, mely a testéből állt. *
- Ne szokjon hozzá az efféle ruhákhoz, gyűlölöm őket. Nem tudom atyám miket hazudott össze magának, de nem vagyok szajha. Minden vágyam, hogy végre túl legyünk ezen az egészen és legalább a húgomnak boldog élete lehessen, ahogy azt ígérték. Önhöz megyek, de ne várja el, hogy engedelmes feleség leszek aki otthon ül és mást sem csinál, csak szül, akár egy tenyészállat. Szeretnék dolgozni és inget hordani, amiben nem kell magam mutogatnom. Tudja az engedetlenségemről vagyok híres, de hajlandó vagyok kompromisszumra.
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 10:48:38
Üzenet elküldve: 2020-05-28 10:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Furcsa érzése támad ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Elsorolni is sok lenne a történéseket, amik hamarosan oltár elé vezetik. Sosem gondolta, hogy egyszer megnősül, főleg, hogy mindezt pénzért. A férfi, akivel összeakadt pénzt ajánlott neki. Valami olyasmit magyarázott, hogy a házára nem hozhat szégyent a lánya ezért inkább hajlandó fizetni is, csak látszólag éljen olyan életet, hogy a családra ne hozzon szégyent. Dvorn csuklóból hárította volna az ajánlatot, de a városőri fizetése nem túl sok, az ajánlat pedig elég nagy összegű volt ahhoz, hogy megfontolja. Végül belement a dologba, talán a lány azt sem tudja, hogy az apja a család hírnevéért még fizetne is. A lányáért talán egy petákot sem, de a hírneve az megér elég sok aranyat neki. ~Valami házi sárkány lehet az nem kétséges. Már az apja is egy unszimpatikus fajta. Valamiből mégis meg kell élni.~ Így végül elvállalta a kiegészítő „munkát”. Fizetett férj lesz, persze a lány erről nem tudhat, ez egy alapfeltétel volt az apjától. Egy szerepet kell játszania és ehhez az kell, hogy kordába tartsa leendő aráját, mert csak így kap pénzt az apjától. Lassan közeledik a megbeszélt helyhez, ahol már fehér ruhában várja a jövendőbelije, vagy mondhatjuk megbízása. Kihívó öltözködése mellett nem nagyon lehet elnézni. ~Ez nem hoz szégyent apus hírnevére? Csodálkozom.~ Felvesz egy bájvigyort és legkedvesebb arcát mutatja, amint odaér a kettőshöz.*
- Üdvözlöm Önöket! Hölgyem, uram. *Hízelgő szavai után elkérné a lány kezét, hogy kezet csókolhasson. Talán túljátssza a szerepét, de ez még kedvére is van. Illene bemutatkoznia, amit a kézcsókkal vagy anélkül egy főhajtással meg is ejt.*
- Dvorn Had'rauder. *Elárulja teljes nevét, mert azt nem árt, ha tudja a kedves ara is a jövőben. Egy pillanatig végig méri a fehér, kirívó ruhás menyasszonyt. ~Igazi cafkának néz ki, de majd meglátjuk.~ Tekintetét ezután leendő apósára szegezi, hogy a folyamat részéről elkezdődhet.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Furcsa érzése támad ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Elsorolni is sok lenne a történéseket, amik hamarosan oltár elé vezetik. Sosem gondolta, hogy egyszer megnősül, főleg, hogy mindezt pénzért. A férfi, akivel összeakadt pénzt ajánlott neki. Valami olyasmit magyarázott, hogy a házára nem hozhat szégyent a lánya ezért inkább hajlandó fizetni is, csak látszólag éljen olyan életet, hogy a családra ne hozzon szégyent. Dvorn csuklóból hárította volna az ajánlatot, de a városőri fizetése nem túl sok, az ajánlat pedig elég nagy összegű volt ahhoz, hogy megfontolja. Végül belement a dologba, talán a lány azt sem tudja, hogy az apja a család hírnevéért még fizetne is. A lányáért talán egy petákot sem, de a hírneve az megér elég sok aranyat neki. ~Valami házi sárkány lehet az nem kétséges. Már az apja is egy unszimpatikus fajta. Valamiből mégis meg kell élni.~ Így végül elvállalta a kiegészítő „munkát”. Fizetett férj lesz, persze a lány erről nem tudhat, ez egy alapfeltétel volt az apjától. Egy szerepet kell játszania és ehhez az kell, hogy kordába tartsa leendő aráját, mert csak így kap pénzt az apjától. Lassan közeledik a megbeszélt helyhez, ahol már fehér ruhában várja a jövendőbelije, vagy mondhatjuk megbízása. Kihívó öltözködése mellett nem nagyon lehet elnézni. ~Ez nem hoz szégyent apus hírnevére? Csodálkozom.~ Felvesz egy bájvigyort és legkedvesebb arcát mutatja, amint odaér a kettőshöz.*
- Üdvözlöm Önöket! Hölgyem, uram. *Hízelgő szavai után elkérné a lány kezét, hogy kezet csókolhasson. Talán túljátssza a szerepét, de ez még kedvére is van. Illene bemutatkoznia, amit a kézcsókkal vagy anélkül egy főhajtással meg is ejt.*
- Dvorn Had'rauder. *Elárulja teljes nevét, mert azt nem árt, ha tudja a kedves ara is a jövőben. Egy pillanatig végig méri a fehér, kirívó ruhás menyasszonyt. ~Igazi cafkának néz ki, de majd meglátjuk.~ Tekintetét ezután leendő apósára szegezi, hogy a folyamat részéről elkezdődhet.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 09:19:10
Üzenet elküldve: 2020-05-28 09:19:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Gondolta, hogy a lány nem fog sokat elárulni arról, hogy mit is tervez feltalálni. De tudja azt is, hogy ez így van rendjén, mivel mégis csak egy találmányról van szó, ami akár rossz kezekbe is kerülhet. Ennek tudatában nem szomorodik el. ~Szóval egy tudóssal találkoztam.~ Gondolja magában, majd beletúr a hajába és széles mosoly ül az arcára.*
-Semmi baj. Majd úgy is megfogom tudni, ha elkészülsz vele. De azért a kíváncsiságomat nézd el nekem.
*Természetesen nem veszi zokon a sok kérdést. Ha már ő is feltett egy pár kérdést, akkor illik neki is megválaszolni őket.*
-Nos tudod egy messzi kis falucskából érkeztem Artheniorba, amit nem bántam meg, mivel nagyon szép ez a hely. Szüleimet sajnos nem ismerem. Hogy mivel foglalkozom? Nos azt egyelőre még nem árulhatom el, mert nem ismerlek. És ez egy olyan munka, amit nem szeretne az ember mindenkinek elmondani. Ne haragudj ezért. A célom pedig jelenleg csak az, hogy találjak egy útitársat magamnak.
*A munkáját nem véletlenül tartja titokban, illetve nem is szeretné elmondani a későbbiekben, mert nem túl büszke rá.*
*Gondolta, hogy a lány nem fog sokat elárulni arról, hogy mit is tervez feltalálni. De tudja azt is, hogy ez így van rendjén, mivel mégis csak egy találmányról van szó, ami akár rossz kezekbe is kerülhet. Ennek tudatában nem szomorodik el. ~Szóval egy tudóssal találkoztam.~ Gondolja magában, majd beletúr a hajába és széles mosoly ül az arcára.*
-Semmi baj. Majd úgy is megfogom tudni, ha elkészülsz vele. De azért a kíváncsiságomat nézd el nekem.
*Természetesen nem veszi zokon a sok kérdést. Ha már ő is feltett egy pár kérdést, akkor illik neki is megválaszolni őket.*
-Nos tudod egy messzi kis falucskából érkeztem Artheniorba, amit nem bántam meg, mivel nagyon szép ez a hely. Szüleimet sajnos nem ismerem. Hogy mivel foglalkozom? Nos azt egyelőre még nem árulhatom el, mert nem ismerlek. És ez egy olyan munka, amit nem szeretne az ember mindenkinek elmondani. Ne haragudj ezért. A célom pedig jelenleg csak az, hogy találjak egy útitársat magamnak.
*A munkáját nem véletlenül tartja titokban, illetve nem is szeretné elmondani a későbbiekben, mert nem túl büszke rá.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 07:52:39
Üzenet elküldve: 2020-05-28 07:52:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Lám, lám, a kíváncsiság nagy úr, s ez ellen nincs mit tenni. Ahogy Titthy sejtette, máris kérdezősködni kezd a férfi a találmánya után.*
- Ne haragudj, de nem szeretném elmondani. Nem azért, mert szégyenlem a találmányt, csak még egyelőre nem tudhat róla senki.
*Szavai változatlanul kedvesek, s nem sértődik meg, hogy a férfi megkérdezte.
A kérdésáradatot jogosnak tartja, s felel is rájuk. Miért ne tenné?*
- Én Lihanechből jöttem. A szüleim kereskedők, és én is értek ehhez egy kicsikét. De egyébként tudós vagyok. A célom az, hogy létre tudjam hozni azt a bizonyos szerkezetet, amiről az imént beszéltem, mert segíteni szeretnék azzal mindenkinek.
*Hát, elég tömörre sikeredett ez a felelet, de úgy véli, hogy megválaszolta a kérdéseket. Ha van még - ami felől semmi kétsége - akkor szívesen válaszol. De ha már így beszélgetésbe elegyedtek, ő is érdeklődik a férfinál:*
- És te honnan jöttél? Mivel foglalkozol? Mik a terveid, céljaid?
*Nem szándékosan bombázza hasonlóképpen Silvyrt egyszerre több kérdéssel, de ha már ő így tett - ami egyáltalán nem baj - akkor Titthy is egyszerre teszi fel ugyanazokat a kérdéseket.*
*Lám, lám, a kíváncsiság nagy úr, s ez ellen nincs mit tenni. Ahogy Titthy sejtette, máris kérdezősködni kezd a férfi a találmánya után.*
- Ne haragudj, de nem szeretném elmondani. Nem azért, mert szégyenlem a találmányt, csak még egyelőre nem tudhat róla senki.
*Szavai változatlanul kedvesek, s nem sértődik meg, hogy a férfi megkérdezte.
A kérdésáradatot jogosnak tartja, s felel is rájuk. Miért ne tenné?*
- Én Lihanechből jöttem. A szüleim kereskedők, és én is értek ehhez egy kicsikét. De egyébként tudós vagyok. A célom az, hogy létre tudjam hozni azt a bizonyos szerkezetet, amiről az imént beszéltem, mert segíteni szeretnék azzal mindenkinek.
*Hát, elég tömörre sikeredett ez a felelet, de úgy véli, hogy megválaszolta a kérdéseket. Ha van még - ami felől semmi kétsége - akkor szívesen válaszol. De ha már így beszélgetésbe elegyedtek, ő is érdeklődik a férfinál:*
- És te honnan jöttél? Mivel foglalkozol? Mik a terveid, céljaid?
*Nem szándékosan bombázza hasonlóképpen Silvyrt egyszerre több kérdéssel, de ha már ő így tett - ami egyáltalán nem baj - akkor Titthy is egyszerre teszi fel ugyanazokat a kérdéseket.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 22:19:40
Üzenet elküldve: 2020-05-27 22:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- De tényleg ne felejtsd el! - *Nyaggatja egy kicsit Titthyt, mert türelmetlen és lelombozza, hogy várniuk kell. Közben meg nem fér a fejébe, honnan tudhatja a lány, hogy mikor, kinek és hol esett ki a foga?
Egy kicsit visszahozza aztán a jókedvét, hogy a tündér megengedi, hogy Rheyrának meséljen majd erről a csodás találkozásról.*
- Hú, hogy fog irigykedni! - *Kuncog, s alig várja már, hogy mindezt megoszthassa a lánnyal!
Ezután Titthy kicsit elbambul, mert rá sem néz az ő csoda szórakoztató kutyás ivására, nem hogy vele együtt megpróbálná!
Ruuno méricskéli egy darabig a lányt, aztán fölmászik a szökőkút peremére, hátha akkor fölhívja magára a figyelmét és ilyet játszik vele, de... még mindig semmi. Titthy mintha egy másik világban járna.*
- Nézd, hogy körbe tudom sétálni! - *Próbálkozik most már szóval is magára vonni a figyelmet, miközben elindul körbe a kút szélén. Egy-kétszer megbillen, de nem először csinálja ezt, úgyhogy egész ügyesen megy. Ha körbeért és visszakerül a lány mellé, akkor kis kezét kinyújtja és kíváncsian megsimogatja Titthy szárnyait, vagy legalábbis azon van, hogy ezt megtegye. Vajon miből vannak? Olyan szakadósak, mint a lepke szárnyai, vagy apró tollak vannak rajta?*
//Egy koranyári késődélután//
- De tényleg ne felejtsd el! - *Nyaggatja egy kicsit Titthyt, mert türelmetlen és lelombozza, hogy várniuk kell. Közben meg nem fér a fejébe, honnan tudhatja a lány, hogy mikor, kinek és hol esett ki a foga?
Egy kicsit visszahozza aztán a jókedvét, hogy a tündér megengedi, hogy Rheyrának meséljen majd erről a csodás találkozásról.*
- Hú, hogy fog irigykedni! - *Kuncog, s alig várja már, hogy mindezt megoszthassa a lánnyal!
Ezután Titthy kicsit elbambul, mert rá sem néz az ő csoda szórakoztató kutyás ivására, nem hogy vele együtt megpróbálná!
Ruuno méricskéli egy darabig a lányt, aztán fölmászik a szökőkút peremére, hátha akkor fölhívja magára a figyelmét és ilyet játszik vele, de... még mindig semmi. Titthy mintha egy másik világban járna.*
- Nézd, hogy körbe tudom sétálni! - *Próbálkozik most már szóval is magára vonni a figyelmet, miközben elindul körbe a kút szélén. Egy-kétszer megbillen, de nem először csinálja ezt, úgyhogy egész ügyesen megy. Ha körbeért és visszakerül a lány mellé, akkor kis kezét kinyújtja és kíváncsian megsimogatja Titthy szárnyait, vagy legalábbis azon van, hogy ezt megtegye. Vajon miből vannak? Olyan szakadósak, mint a lepke szárnyai, vagy apró tollak vannak rajta?*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 21:56:45
Üzenet elküldve: 2020-05-27 21:56:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Örül, hogy a lány kedves és látszólag őszintén válaszol a kérdéseire. A tervrajzos válaszra alaposan odafigyel, ugyan is tényleg nagyon érdekli. Nagyon kíváncsi arra, hogy mit is szeretne feltalálni a lány.*
-Áh értem és szerintem elég ügyes is vagy. Esetleg szabad tudni, hogy min dolgozol? Vagy, hogy mit is szeretnél feltalálni?
*Tekintetét a lány szemére szegezi, majd a szeme csillog a kíváncsiságtól. Nem tudja, hogy mit szeretne feltalálni, de reméli, hogy elmondja neki.*
-Hát fogjuk rá, hogy jó hely, azonban eléggé unalmas is. Na de ha már úgy is itt tartunk, akkor miért nem mesélsz magadról egy kicsit? Mondjuk honnan jöttél? Mi a célod? Vagy hogy esetleg ki is vagy te?
*Hirtelen egy halom kérdést zúdít a lányra remélve, hogy ezzel nem üldözi el.*
*Örül, hogy a lány kedves és látszólag őszintén válaszol a kérdéseire. A tervrajzos válaszra alaposan odafigyel, ugyan is tényleg nagyon érdekli. Nagyon kíváncsi arra, hogy mit is szeretne feltalálni a lány.*
-Áh értem és szerintem elég ügyes is vagy. Esetleg szabad tudni, hogy min dolgozol? Vagy, hogy mit is szeretnél feltalálni?
*Tekintetét a lány szemére szegezi, majd a szeme csillog a kíváncsiságtól. Nem tudja, hogy mit szeretne feltalálni, de reméli, hogy elmondja neki.*
-Hát fogjuk rá, hogy jó hely, azonban eléggé unalmas is. Na de ha már úgy is itt tartunk, akkor miért nem mesélsz magadról egy kicsit? Mondjuk honnan jöttél? Mi a célod? Vagy hogy esetleg ki is vagy te?
*Hirtelen egy halom kérdést zúdít a lányra remélve, hogy ezzel nem üldözi el.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 21:42:21
Üzenet elküldve: 2020-05-27 21:42:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Mielőtt választ adna, elgondolkozik kissé. Enyhén most hibásnak érzi magát, mert lám kezdi úgy érezni, hogy álomvilágban ringatja Ruunot. Először jó ötletnek tűnt, de lám olyasmit ígért, amiről nem tudja, valóra válik-e. De Ruunot nem akarja lelombozni, ezért azt mondja:*
- Hát nem tudom, elég sok gyereknek hullik ki mostanság a foga. Ez pedig elég sok munkával jár, és úgy látom, egyre csak növekszik. Szóval Rheyrához nem tudom, mikor juthatok el, de nem feledem az ígéretet, amit tettem.
*Ezzel elintézettnek is tekinti a dolgot, s reméli, több ilyen szorongató kérdést nem kap. Persze nem érzi még magát kényelmetlenül.*
- Na jó, nem bánom, elmondhatod neki.* S aprót legyint. Majd a lemenő nap fényében csillogó víztükröt kezdi bámulni, mely szüntelenül töri meg az ezüstös sugarakat örökös táncra késztetve ezzel. Különös tánc ez, mert adott esetben akár egy-egy pillanatra különböző dolgokat láthat a bámészkodó. De ezek mind csak képzeletének szüleményei. Titthy gondolatai teljesen messzire tévednek, ahogyan a víztükröt bámulja. Még kezét is belemártja a hűvös folyadékba. Azt ugyan hallja, hogy Ruuno beszél, de hogy miről, azt nem fogja fel.
Egy nagyon helyes tündér fiúra gondol, aki szimpatikus volt neki. Néhány éve találkoztak Lihanechben, s nagyon szépen is alakult minden. Boldognak érezték mindketten magukat egymás mellett. Mesés idők voltak azok. De két év elteltével minden megváltozott. A fiúnak el kellett mennie, s azt ígérte Titthynek, hogy visszajön érte. Teltek is szép sorjában a hónapok. A tündérleány egyre csak várt, de mind hiába. Már-már teljesen elvesztette a reményt, amikor egy napon újból meglátta a fiút Lihanechben. De a reménye egy szempillantás alatt szertefoszlott. A fiú egy másik lánnyal volt, s egyértelműen látszott, hogy nem csak barátok, hanem annál sokkal több. Titthyt elég mélyen érintette a dolog, s naphosszat könnyeit hullajtotta, hogy így összetörték a szívét. De egy idő múlva tovább tudott ezen lépni. Aztán megtudta, hogy az a fiú gyakorlatilag minden lánnyal hasonló módon bánt, akivel csak eddig járt.
Egyszer a fiú valóban megkereste Titthyt, de a lány haragudott rá, s szóba sem állt vele. Ma már nem haragszik rá, de ha most feltűnne, nem kezdené vele újra. És már barátok sem lehetnének. Többé nem tudna már benne bízni.*
~Pedig milyen helyes volt.~
//Egy koranyári késődélután//
*Mielőtt választ adna, elgondolkozik kissé. Enyhén most hibásnak érzi magát, mert lám kezdi úgy érezni, hogy álomvilágban ringatja Ruunot. Először jó ötletnek tűnt, de lám olyasmit ígért, amiről nem tudja, valóra válik-e. De Ruunot nem akarja lelombozni, ezért azt mondja:*
- Hát nem tudom, elég sok gyereknek hullik ki mostanság a foga. Ez pedig elég sok munkával jár, és úgy látom, egyre csak növekszik. Szóval Rheyrához nem tudom, mikor juthatok el, de nem feledem az ígéretet, amit tettem.
*Ezzel elintézettnek is tekinti a dolgot, s reméli, több ilyen szorongató kérdést nem kap. Persze nem érzi még magát kényelmetlenül.*
- Na jó, nem bánom, elmondhatod neki.* S aprót legyint. Majd a lemenő nap fényében csillogó víztükröt kezdi bámulni, mely szüntelenül töri meg az ezüstös sugarakat örökös táncra késztetve ezzel. Különös tánc ez, mert adott esetben akár egy-egy pillanatra különböző dolgokat láthat a bámészkodó. De ezek mind csak képzeletének szüleményei. Titthy gondolatai teljesen messzire tévednek, ahogyan a víztükröt bámulja. Még kezét is belemártja a hűvös folyadékba. Azt ugyan hallja, hogy Ruuno beszél, de hogy miről, azt nem fogja fel.
Egy nagyon helyes tündér fiúra gondol, aki szimpatikus volt neki. Néhány éve találkoztak Lihanechben, s nagyon szépen is alakult minden. Boldognak érezték mindketten magukat egymás mellett. Mesés idők voltak azok. De két év elteltével minden megváltozott. A fiúnak el kellett mennie, s azt ígérte Titthynek, hogy visszajön érte. Teltek is szép sorjában a hónapok. A tündérleány egyre csak várt, de mind hiába. Már-már teljesen elvesztette a reményt, amikor egy napon újból meglátta a fiút Lihanechben. De a reménye egy szempillantás alatt szertefoszlott. A fiú egy másik lánnyal volt, s egyértelműen látszott, hogy nem csak barátok, hanem annál sokkal több. Titthyt elég mélyen érintette a dolog, s naphosszat könnyeit hullajtotta, hogy így összetörték a szívét. De egy idő múlva tovább tudott ezen lépni. Aztán megtudta, hogy az a fiú gyakorlatilag minden lánnyal hasonló módon bánt, akivel csak eddig járt.
Egyszer a fiú valóban megkereste Titthyt, de a lány haragudott rá, s szóba sem állt vele. Ma már nem haragszik rá, de ha most feltűnne, nem kezdené vele újra. És már barátok sem lehetnének. Többé nem tudna már benne bízni.*
~Pedig milyen helyes volt.~
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 19:47:53
Üzenet elküldve: 2020-05-27 19:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Jó. - *Nyugszik bele a válaszba, és most már csak abban bízik, hogy tényleg megtalálja máskor is a lányt. Akkor is, ha nincs egy hely, ahol többnyire jelen lenne... Ahogy így belegondol, érteni véli a dolgot, mert biztosan sok gyereknek esik ki a foga, úgyhogy Titthynek is sok helyre kell mennie.*
- Tényleg? És mikor? - *Majd kiugrik a bőréből a hírre, hogy Rheyra megkapja azt az emberfeletti erőt! Ehhez mérten természetesen a hangerőt is növeli, nem csoda, hogy Titthy már rászól miatta.
A kis törpe elhallgat az intő szóra és tágra nyílt szemekkel figyel a tündérkére, még a szája is elnyílik egy kissé. Valahogy ettől a nagy titokzatosságtól csak még izgatottabb lesz és úgy néz a lányra, mintha valami csoda volna, vagy egy hős, akin ámulni szokás! Ha lehet, most még jobban örül, sőt, egyenesen büszke lesz rá, hogy Titthy az ő barátja! Egy igazi fogtündér - ahogy a lány nevezi magát!*
- Azért Rheyrának elmesélhetem, hogy találkoztunk? - *Kérdez vissza, felvéve a suttogók testbeszédét: nyakát behúzza, kissé előrehajol a lány felé, s enyhén csücsörít a szájával. Éppen csak a hangerőt nem sikerül levinnie, ami miatt igen mókásan fest az igyekezete.
Ha választ kapott, iszik még egy keveset, de még Felhő is föltámaszkodik két mellső mancsával a szökőkút peremére és lefetyel a vízből. Ez Ruunonak megtetszik és utánozni próbálja.*
- Hogy lehet így inni? Ettől csak a nyelvem lesz vizes. - *Kacagja és nagyon igyekszik megfigyelni a kutya módszerét, miközben Titthyre is átpillant Felhő fölött, hátha ő is megkísérli a dolgot, mert szerinte olyan jó móka ez, hogy kár volna kihagyni.*
//Egy koranyári késődélután//
- Jó. - *Nyugszik bele a válaszba, és most már csak abban bízik, hogy tényleg megtalálja máskor is a lányt. Akkor is, ha nincs egy hely, ahol többnyire jelen lenne... Ahogy így belegondol, érteni véli a dolgot, mert biztosan sok gyereknek esik ki a foga, úgyhogy Titthynek is sok helyre kell mennie.*
- Tényleg? És mikor? - *Majd kiugrik a bőréből a hírre, hogy Rheyra megkapja azt az emberfeletti erőt! Ehhez mérten természetesen a hangerőt is növeli, nem csoda, hogy Titthy már rászól miatta.
A kis törpe elhallgat az intő szóra és tágra nyílt szemekkel figyel a tündérkére, még a szája is elnyílik egy kissé. Valahogy ettől a nagy titokzatosságtól csak még izgatottabb lesz és úgy néz a lányra, mintha valami csoda volna, vagy egy hős, akin ámulni szokás! Ha lehet, most még jobban örül, sőt, egyenesen büszke lesz rá, hogy Titthy az ő barátja! Egy igazi fogtündér - ahogy a lány nevezi magát!*
- Azért Rheyrának elmesélhetem, hogy találkoztunk? - *Kérdez vissza, felvéve a suttogók testbeszédét: nyakát behúzza, kissé előrehajol a lány felé, s enyhén csücsörít a szájával. Éppen csak a hangerőt nem sikerül levinnie, ami miatt igen mókásan fest az igyekezete.
Ha választ kapott, iszik még egy keveset, de még Felhő is föltámaszkodik két mellső mancsával a szökőkút peremére és lefetyel a vízből. Ez Ruunonak megtetszik és utánozni próbálja.*
- Hogy lehet így inni? Ettől csak a nyelvem lesz vizes. - *Kacagja és nagyon igyekszik megfigyelni a kutya módszerét, miközben Titthyre is átpillant Felhő fölött, hátha ő is megkísérli a dolgot, mert szerinte olyan jó móka ez, hogy kár volna kihagyni.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 19:20:31
Üzenet elküldve: 2020-05-27 19:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
- Én is örülök a találkozásnak.* Felelete őszinte.*
- Ó, értem. Jó is társaságban elütni az időt, kiváltképp, ha jó a hangulat.
*Egyáltalán nem éri váratlanul, hogy a férfi rákérdez az irka-firkának tűnő tervrajzra. De mégsem haragszik rá. Még csak nem is érzi, hogy túlságosan tapintatlan lenne új beszélgető társa. Abszolút meg tudja érteni a kíváncsiságát, s bizonyára ha az ő helyében lenne, Titthyt is érdekelné, ha látna egy tervrajznak tűnő vonásokkal teli papírost.*
- Hát tudod, ez elég titkos dolog. Hobbinak azért nem mondanám, elég komoly terveim vannak azzal a rajzzal. Régóta szeretnék egy szerkezetet létrehozni, ami egy bizonyos dologban kicsit megkönnyítené mindenki dolgát, de eddig nem sikerült megálmodnom a tökéletes kinézetét. Attól tartok, még egy darabig elhúzódik, ha ilyen tempóban haladok.
*Számít rá, hogy a férfi érdeklődését fel fogja kelteni az elhintett csekély információ, hogy a rajz egy szerkezetet rejt, de többet semmiképpen sem szeretne róla mondani.*
- Amúgy a Pegazus jó hely.* Reagál utólag abbéli kijelentésére Silvyrnek, hogy a főtér egyetlen fogadójából jött. Nem tudja, mit kérdezhetne, s reméli, hogy a férfi majd kicsit kisegíti ebből.*
- Én is örülök a találkozásnak.* Felelete őszinte.*
- Ó, értem. Jó is társaságban elütni az időt, kiváltképp, ha jó a hangulat.
*Egyáltalán nem éri váratlanul, hogy a férfi rákérdez az irka-firkának tűnő tervrajzra. De mégsem haragszik rá. Még csak nem is érzi, hogy túlságosan tapintatlan lenne új beszélgető társa. Abszolút meg tudja érteni a kíváncsiságát, s bizonyára ha az ő helyében lenne, Titthyt is érdekelné, ha látna egy tervrajznak tűnő vonásokkal teli papírost.*
- Hát tudod, ez elég titkos dolog. Hobbinak azért nem mondanám, elég komoly terveim vannak azzal a rajzzal. Régóta szeretnék egy szerkezetet létrehozni, ami egy bizonyos dologban kicsit megkönnyítené mindenki dolgát, de eddig nem sikerült megálmodnom a tökéletes kinézetét. Attól tartok, még egy darabig elhúzódik, ha ilyen tempóban haladok.
*Számít rá, hogy a férfi érdeklődését fel fogja kelteni az elhintett csekély információ, hogy a rajz egy szerkezetet rejt, de többet semmiképpen sem szeretne róla mondani.*
- Amúgy a Pegazus jó hely.* Reagál utólag abbéli kijelentésére Silvyrnek, hogy a főtér egyetlen fogadójából jött. Nem tudja, mit kérdezhetne, s reméli, hogy a férfi majd kicsit kisegíti ebből.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 19:06:00
Üzenet elküldve: 2020-05-27 19:06:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Bár nem mosolyog gyakran, most haloványan mégis megteszi Ruuno igyekezetét hallva. Igaz, még nem teljesen tökéletesen ejti szülővárosa nevét, de legalább próbálkozik.*
- Hát nézd, nem tudom azt mondani, hogy mindig ott leszek.* Mondja őszintén, hisz ha elkapja az ihlet, akkor nekilát megvalósítani elképzelését.*
- Gyakorta megfordulok a tisztáson, de azért mindig nem tudok ott lenni. És Lihanechbe is vissza szoktam járni, hogy meglátogassam a családom. De ha ott vagyok a tisztáson, és látsz, odajöhetsz hozzám nyugodtan. Meg amúgy bármikor, ha Artheniorban bárhol meglátsz.
*Így a kút felé sétálgatva hirtelen Titthy valóságos kérdésáradatot kap. Nagy hirtelenjében azt se tudja, mit válaszoljon. Az már csak a kisebbik gond, hogy melyik kérdésre adjon feleletet először. Végül úgy dönt, hogy első körben annak a bizonyos Rheyrának az ügyét intézi el.*
- Hát jó, legyen. Erőt adok neki.* Feleli, mintha megadná magát. Végül aztán hirtelen ötlettől vezérelve intőn felemeli aprócska mutatóujját, és komoly ábrázattal ekképpen felel:*
- Egy kicsit csendesebben, pajtás. A fogtündérek feladata szigorúan titkos. Nem kürtölhetjük széjjel csak úgy a világba. Ha bárki is megtudná, többé nem segíthetnék a gyerekeknek. Ezért van az, hogy akkor végzem a munkám, amikor a gyerekek alszanak. Nappal pedig átlagos tündérként tengetem az életem. Hogy honnét tudom, ha egy gyereknek kiesik a foga, és hogy mire kell nekem, az maradjon az én titkom, rendben?
*Hangja halk, már-már suttogó. Nem csak azért mondja, hogy ne kérdezzen ilyen sokat a fiú, sőt, éppen ellenkezőleg. Nem baj az, ha kérdéseket tesz fel, s félrevezetni sem akarja, de tudja, hogy a gyerekek hisznek a fogtündérekben, ezért kapóra jön ez a kis mese. Sőt, élvezi is a kis mókát, s örül neki, hogy így belelkesült Ruuno attól, hogy fogtündérnek tartja. Nagy fáradtságába nem kerül, hogy eljátssza ezt a szerepet, sőt.*
//Egy koranyári késődélután//
*Bár nem mosolyog gyakran, most haloványan mégis megteszi Ruuno igyekezetét hallva. Igaz, még nem teljesen tökéletesen ejti szülővárosa nevét, de legalább próbálkozik.*
- Hát nézd, nem tudom azt mondani, hogy mindig ott leszek.* Mondja őszintén, hisz ha elkapja az ihlet, akkor nekilát megvalósítani elképzelését.*
- Gyakorta megfordulok a tisztáson, de azért mindig nem tudok ott lenni. És Lihanechbe is vissza szoktam járni, hogy meglátogassam a családom. De ha ott vagyok a tisztáson, és látsz, odajöhetsz hozzám nyugodtan. Meg amúgy bármikor, ha Artheniorban bárhol meglátsz.
*Így a kút felé sétálgatva hirtelen Titthy valóságos kérdésáradatot kap. Nagy hirtelenjében azt se tudja, mit válaszoljon. Az már csak a kisebbik gond, hogy melyik kérdésre adjon feleletet először. Végül úgy dönt, hogy első körben annak a bizonyos Rheyrának az ügyét intézi el.*
- Hát jó, legyen. Erőt adok neki.* Feleli, mintha megadná magát. Végül aztán hirtelen ötlettől vezérelve intőn felemeli aprócska mutatóujját, és komoly ábrázattal ekképpen felel:*
- Egy kicsit csendesebben, pajtás. A fogtündérek feladata szigorúan titkos. Nem kürtölhetjük széjjel csak úgy a világba. Ha bárki is megtudná, többé nem segíthetnék a gyerekeknek. Ezért van az, hogy akkor végzem a munkám, amikor a gyerekek alszanak. Nappal pedig átlagos tündérként tengetem az életem. Hogy honnét tudom, ha egy gyereknek kiesik a foga, és hogy mire kell nekem, az maradjon az én titkom, rendben?
*Hangja halk, már-már suttogó. Nem csak azért mondja, hogy ne kérdezzen ilyen sokat a fiú, sőt, éppen ellenkezőleg. Nem baj az, ha kérdéseket tesz fel, s félrevezetni sem akarja, de tudja, hogy a gyerekek hisznek a fogtündérekben, ezért kapóra jön ez a kis mese. Sőt, élvezi is a kis mókát, s örül neki, hogy így belelkesült Ruuno attól, hogy fogtündérnek tartja. Nagy fáradtságába nem kerül, hogy eljátssza ezt a szerepet, sőt.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-27 18:19:15
Üzenet elküldve: 2020-05-27 18:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else fintorogva igazgatja fehér ruháját és annak feleslegesen nagy dekoltázsát ami jóformán nem takar semmit sem a leányon. ~Ennyi erővel minek felsőrész? Nem takar most sem többet ez a valami. ~ arcán undor ül ki a ruha, apja és leendő jegyese irányába ő maga pedig, csak meghazudtolva érzi saját magát. Hirtelen a messziségben egy férfi alakját véli felfedezni, így hát ferde szemekkel pillant szakállas, kopaszodó atyájára, hogy aztán magához híven szólítsa meg. *
- Ez az a ficsúr lesz az? *Bök minden illemet félredobva a közeledő sziluett felé mire az öreg szemei vérben kezdenek izzani és fenyegetően közel merészkedve Elséhez a csuklójára szorít. *
- Ha szégyent hozol a házunkra kibelezlek te kis ringyó! *Sziszegi és ezzel színészi mosoly ül ajkaira, melyet a fiatal nő is magára varr bármennyire is fáj neki ezúttal a mosoly. *
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else fintorogva igazgatja fehér ruháját és annak feleslegesen nagy dekoltázsát ami jóformán nem takar semmit sem a leányon. ~Ennyi erővel minek felsőrész? Nem takar most sem többet ez a valami. ~ arcán undor ül ki a ruha, apja és leendő jegyese irányába ő maga pedig, csak meghazudtolva érzi saját magát. Hirtelen a messziségben egy férfi alakját véli felfedezni, így hát ferde szemekkel pillant szakállas, kopaszodó atyájára, hogy aztán magához híven szólítsa meg. *
- Ez az a ficsúr lesz az? *Bök minden illemet félredobva a közeledő sziluett felé mire az öreg szemei vérben kezdenek izzani és fenyegetően közel merészkedve Elséhez a csuklójára szorít. *
- Ha szégyent hozol a házunkra kibelezlek te kis ringyó! *Sziszegi és ezzel színészi mosoly ül ajkaira, melyet a fiatal nő is magára varr bármennyire is fáj neki ezúttal a mosoly. *
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 23:03:39
Üzenet elküldve: 2020-05-26 23:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Nem érti, hogy miért néz rá bocsánatkérő tekintettel, ugyan is természetes dolog szerinte, ha valaki a saját kis dolgával van elfoglalva néha.*
-Nos ha jobban vagy, akkor rendben van.
*Megint túlreagálta a dolgokat, mint általában azt szokta. A fejét felkapja az egyik válaszra. ~Mintha nem szeretne valamit elmondani a tervrajzról.~ Gondolta magában. Mikor a lány felkínál neki egy helyet, akkor fogja magát és leül mellé.*
-Nos örülök a találkozásnak Titthy. Az én nevem Silvyr Dalehns. És válaszolva az utóbbi kérdésedre, nos éppen a Pegazusból tartottam erre felé. Konkrét célom még jelenleg nincs, inkább csak társaságra vágytam.
*Meséli el a lánynak gyorsan a történetet.*
-No de egy kicsit mintha hezitáltál volna a tervrajzos kérdésemnél. Talán nem szeretsz beszélni róla? Esetleg egy hobbi volna?
*Teszi fel egyre gyorsabban az egymást követő kérdéseket.*
A hozzászólás írója (Silvyr Dalehns) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 23:30:53
*Nem érti, hogy miért néz rá bocsánatkérő tekintettel, ugyan is természetes dolog szerinte, ha valaki a saját kis dolgával van elfoglalva néha.*
-Nos ha jobban vagy, akkor rendben van.
*Megint túlreagálta a dolgokat, mint általában azt szokta. A fejét felkapja az egyik válaszra. ~Mintha nem szeretne valamit elmondani a tervrajzról.~ Gondolta magában. Mikor a lány felkínál neki egy helyet, akkor fogja magát és leül mellé.*
-Nos örülök a találkozásnak Titthy. Az én nevem Silvyr Dalehns. És válaszolva az utóbbi kérdésedre, nos éppen a Pegazusból tartottam erre felé. Konkrét célom még jelenleg nincs, inkább csak társaságra vágytam.
*Meséli el a lánynak gyorsan a történetet.*
-No de egy kicsit mintha hezitáltál volna a tervrajzos kérdésemnél. Talán nem szeretsz beszélni róla? Esetleg egy hobbi volna?
*Teszi fel egyre gyorsabban az egymást követő kérdéseket.*
A hozzászólás írója (Silvyr Dalehns) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 23:30:53
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:55:06
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:55:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Az nem baj. Néha nekem is van dolgom. Most megyünk majd kalandozni Ukrommal a kikötőbe. Én nem tudom, mikor, de Rheyra majd szól. - *Meséli csevegve és örül, hogy a lány szerint máskor is tudnak majd még találkozni.*
- És máskor is ott leszel, annál a fánál? Többet nem mész haza Linahehbe? - *Kíváncsiskodik tovább, s igyekezetét mutatja, hogy egészen hasonlít Lihanech városának nevére, amin nevezi.
Nagyon szeretné tudni, hogy hol tudja megtalálni Titthyt, mert a város elég nagy, hogy csak úgy a véletlen találkozásban bízzon. Lehet egészen odáig kell majd mennie, ahol a kicsi tündérek, elfek és gnómok laknak? Abba a Lenahehbe? Akkor meg kell kérdeznie, hogy az hol van...
A nagy töprengése közben már el is érnek a szökőkút közelébe. Felhő persze velük tartott, s mivel már egészen megszokta a tündér közelségét, ezért mellettük sétál, Ruuno keze alá simulva hátával, mintha vezetnék egymást az úton...
Titthy titokzatos felelete csak jobban meglódítja a kis törpe fantáziáját.*
- És mit fog kapni Rheyra? Aranyat, vagy erőt? Ő erőt szeretne, tudod? Lehetne, hogy azt adj neki? És honnan tudtad, hogy kiesett a foga? És miért kell neked a foga? A tieid talán nem nőnek és azt rakod a szádba? - *Tesz fel hirtelen egy csomó kérdést, mert nagyon fellelkesül és bezsong, ráadásul nem is valami halk, mert képtelen csöndben beszélni.
A kútnál belepancsol a vízbe, ingének ujjait feltűrve, mert gyakran jár ide és tudja, hogy kellemetlen, ha fölissza a vizet, ahogy belelóg. Ő is a markából iszik, jó sokat, mert kicsit már éhes is. De legalább addig is csöndben van és hagy is időt Titthynek, hogy válaszoljon.*
//Egy koranyári késődélután//
- Az nem baj. Néha nekem is van dolgom. Most megyünk majd kalandozni Ukrommal a kikötőbe. Én nem tudom, mikor, de Rheyra majd szól. - *Meséli csevegve és örül, hogy a lány szerint máskor is tudnak majd még találkozni.*
- És máskor is ott leszel, annál a fánál? Többet nem mész haza Linahehbe? - *Kíváncsiskodik tovább, s igyekezetét mutatja, hogy egészen hasonlít Lihanech városának nevére, amin nevezi.
Nagyon szeretné tudni, hogy hol tudja megtalálni Titthyt, mert a város elég nagy, hogy csak úgy a véletlen találkozásban bízzon. Lehet egészen odáig kell majd mennie, ahol a kicsi tündérek, elfek és gnómok laknak? Abba a Lenahehbe? Akkor meg kell kérdeznie, hogy az hol van...
A nagy töprengése közben már el is érnek a szökőkút közelébe. Felhő persze velük tartott, s mivel már egészen megszokta a tündér közelségét, ezért mellettük sétál, Ruuno keze alá simulva hátával, mintha vezetnék egymást az úton...
Titthy titokzatos felelete csak jobban meglódítja a kis törpe fantáziáját.*
- És mit fog kapni Rheyra? Aranyat, vagy erőt? Ő erőt szeretne, tudod? Lehetne, hogy azt adj neki? És honnan tudtad, hogy kiesett a foga? És miért kell neked a foga? A tieid talán nem nőnek és azt rakod a szádba? - *Tesz fel hirtelen egy csomó kérdést, mert nagyon fellelkesül és bezsong, ráadásul nem is valami halk, mert képtelen csöndben beszélni.
A kútnál belepancsol a vízbe, ingének ujjait feltűrve, mert gyakran jár ide és tudja, hogy kellemetlen, ha fölissza a vizet, ahogy belelóg. Ő is a markából iszik, jó sokat, mert kicsit már éhes is. De legalább addig is csöndben van és hagy is időt Titthynek, hogy válaszoljon.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:23:25
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:23:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Röstelli, hogy így megvárakoztatta a férfit a válasszal, s bocsánatkérőn is néz a szemeibe.*
- Ó, igen, köszönöm, már jobban vagyok. Kicsit túl sokat ettem, és megfájdult a hasam. De már azt hiszem jobb.
*A tervrajzára terelődik a téma. Eddig senkinek sem beszélt a tervezett találmányáról, s nem is akar, így röviden csak annyit felel:*
- Ömm... igen, egy tervrajz.
*Idő közben már a zsebébe is kerül mind a füzet, mind a toll.*
- Foglalj helyet, ha szeretnél.
*Invitálja kedvesen a férfit.*
- És te mi járatban erre felé, ha nem veszed tolakodásnak?* Próbál beszélgetést kezdeményezni, ha a férfi helyet foglal mellette a kút meglehetősen kényelmetlen peremén. Bár nagy valószínűséggel ülésre tán alkalmasabb, mint fekvésre.
No, de mielőtt a férfi válaszolhatna - ha el nem ment - Titthy szólal meg újfent:*
- Ó, ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Titthy vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Röstelli, hogy így megvárakoztatta a férfit a válasszal, s bocsánatkérőn is néz a szemeibe.*
- Ó, igen, köszönöm, már jobban vagyok. Kicsit túl sokat ettem, és megfájdult a hasam. De már azt hiszem jobb.
*A tervrajzára terelődik a téma. Eddig senkinek sem beszélt a tervezett találmányáról, s nem is akar, így röviden csak annyit felel:*
- Ömm... igen, egy tervrajz.
*Idő közben már a zsebébe is kerül mind a füzet, mind a toll.*
- Foglalj helyet, ha szeretnél.
*Invitálja kedvesen a férfit.*
- És te mi járatban erre felé, ha nem veszed tolakodásnak?* Próbál beszélgetést kezdeményezni, ha a férfi helyet foglal mellette a kút meglehetősen kényelmetlen peremén. Bár nagy valószínűséggel ülésre tán alkalmasabb, mint fekvésre.
No, de mielőtt a férfi válaszolhatna - ha el nem ment - Titthy szólal meg újfent:*
- Ó, ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Titthy vagyok. Benned kit tisztelhetek?
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:11:25
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:11:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy is igényli az öleléseket, s jól is esik neki, amikor Ruuno is viszonozza a kis gesztust. Ruuno szavaiból az örömöt is kiérzi, s örül, hogy örömet tudott szerezni a fiúnak pusztán a barátsággal. Nem egészen érti, hogy pontosan mire gondol az alatt, hogy sokáig lesz itt. Ruuno talán arra gondolhatott, hogy mellette. De persze az is nyilván lehet, hogy Artheniorra gondolt. Így olyan feleletet ad, hogy az megfeleljen mindkét lehetőségnek.*
- Ne aggódj, tudunk majd találkozni, ha úgy adódik. De előfordulhat olyan, hogy kis dolgom akad.
*Ezt nem azért teszi hozzá, hogy elszomorítsa a törpét, csak azért, hogy nagyjából legyen egy képe arról, hogy mire számíthat.
A tündér is feláll, s megindul a főtér irányába. Közben leesik neki a dolog, hogy Ruuno miről is beszél a fogak kapcsán. Elfelejtette kicsit, hogy a gyerekek hisznek a fogtündérben. Nem is próbálja kiverni a törpe fejéből ezt a gyermeki hitet, s belemenve a dologba titokzatosan azt feleli:*
- Hát, könnyen meglehet.
*Hamarosan a főtérre is érnek, s egyenest a kúthoz megy. Önkéntelenül is hátranéz, hogy Felhő követi-e őket, amit egyébként elég valószínűnek tart. Majd visszafordul a kút felé, s a kristálytiszta víz fölé hajolva tenyerét behajlítja, hogy a közepén mélyedés keletkezzen. Ezt merítve iszik ő is a kútból, majd egy picit gyönyörködik a napfény táncában.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy is igényli az öleléseket, s jól is esik neki, amikor Ruuno is viszonozza a kis gesztust. Ruuno szavaiból az örömöt is kiérzi, s örül, hogy örömet tudott szerezni a fiúnak pusztán a barátsággal. Nem egészen érti, hogy pontosan mire gondol az alatt, hogy sokáig lesz itt. Ruuno talán arra gondolhatott, hogy mellette. De persze az is nyilván lehet, hogy Artheniorra gondolt. Így olyan feleletet ad, hogy az megfeleljen mindkét lehetőségnek.*
- Ne aggódj, tudunk majd találkozni, ha úgy adódik. De előfordulhat olyan, hogy kis dolgom akad.
*Ezt nem azért teszi hozzá, hogy elszomorítsa a törpét, csak azért, hogy nagyjából legyen egy képe arról, hogy mire számíthat.
A tündér is feláll, s megindul a főtér irányába. Közben leesik neki a dolog, hogy Ruuno miről is beszél a fogak kapcsán. Elfelejtette kicsit, hogy a gyerekek hisznek a fogtündérben. Nem is próbálja kiverni a törpe fejéből ezt a gyermeki hitet, s belemenve a dologba titokzatosan azt feleli:*
- Hát, könnyen meglehet.
*Hamarosan a főtérre is érnek, s egyenest a kúthoz megy. Önkéntelenül is hátranéz, hogy Felhő követi-e őket, amit egyébként elég valószínűnek tart. Majd visszafordul a kút felé, s a kristálytiszta víz fölé hajolva tenyerét behajlítja, hogy a közepén mélyedés keletkezzen. Ezt merítve iszik ő is a kútból, majd egy picit gyönyörködik a napfény táncában.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:27:05
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:27:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
*Nagy értékű az Egyese, a lehető legnagyobb, ám akkor is csak egy Egyes. Feszült figyelemmel kíséri hát alkalmi szerencse tolvaja első, majd második dobását. Persze együtt nevet vele, mikor az borostásságán, illetve annak hiányán élcelődik, s kedélyesen kacag fel, ahogy a sötét hajú a ládára csap, hogy az érme kupacok is belecsendülnek. Nem nyusziságának említésével pedig nem is érthetne jobban egyet.
Mikor csak a két egyes marad az első gurításból, bár esélyei továbbra is csekélyek, reménykedő mosolyban állapodnak meg ajkai, kékjeit pedig le sem veszi a második kört forgató kezek s a fa pohár kettőséről. Ám hamar csalódottság vegyül ábrázatába, amint a harmadik egyező kocka csatlakozik a korábbiakhoz. Bizony teljesítménye elhalványul az általa saját magától elvártaktól, mi talán ostobaságnak tűnhet, hiszen kevés befolyása volt az eredmény alakulására, mégis. Talán ha másként logikázik, gyümölcsözőbb végeredményt érhetett volna el. Nem feddi mondjuk meg túlságosan magát, csupán lemondó tekintettel veszi tudomásul, 20aranya bizony új gazdára talált (Eooghantar Weery'tas)
. Úgy tűnik pénze kevésbé hűséges hozzá, mint a másikhoz kockái.*
- Látom persze, valóban nincs mit tenni. *Bólint végül elfogadón, a felajánlásra apró félmosolyba görbítve ajkait.*
- Vagy akár meg is hívhatna egy jó korsó sörre, ha már így kifosztott! *Teszi meg ellen ajánlatát, bal szemöldökét kihívó ívben felvonva. Ha már veszített, legalább valami jó is legyen a napjában.*
*Nagy értékű az Egyese, a lehető legnagyobb, ám akkor is csak egy Egyes. Feszült figyelemmel kíséri hát alkalmi szerencse tolvaja első, majd második dobását. Persze együtt nevet vele, mikor az borostásságán, illetve annak hiányán élcelődik, s kedélyesen kacag fel, ahogy a sötét hajú a ládára csap, hogy az érme kupacok is belecsendülnek. Nem nyusziságának említésével pedig nem is érthetne jobban egyet.
Mikor csak a két egyes marad az első gurításból, bár esélyei továbbra is csekélyek, reménykedő mosolyban állapodnak meg ajkai, kékjeit pedig le sem veszi a második kört forgató kezek s a fa pohár kettőséről. Ám hamar csalódottság vegyül ábrázatába, amint a harmadik egyező kocka csatlakozik a korábbiakhoz. Bizony teljesítménye elhalványul az általa saját magától elvártaktól, mi talán ostobaságnak tűnhet, hiszen kevés befolyása volt az eredmény alakulására, mégis. Talán ha másként logikázik, gyümölcsözőbb végeredményt érhetett volna el. Nem feddi mondjuk meg túlságosan magát, csupán lemondó tekintettel veszi tudomásul, 20aranya bizony új gazdára talált (Eooghantar Weery'tas)
. Úgy tűnik pénze kevésbé hűséges hozzá, mint a másikhoz kockái.*- Látom persze, valóban nincs mit tenni. *Bólint végül elfogadón, a felajánlásra apró félmosolyba görbítve ajkait.*
- Vagy akár meg is hívhatna egy jó korsó sörre, ha már így kifosztott! *Teszi meg ellen ajánlatát, bal szemöldökét kihívó ívben felvonva. Ha már veszített, legalább valami jó is legyen a napjában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935