//Második szál//
//Tavaszünnep//
-Valahogy úgy. *bólint lassan, kimérten.* -Ugyanabban a csónakban evezünk, és még ha néha-néha ki is lökjük egymást, nem süllyesztjük el a csónakot. *nem kell bízniuk egymásban ahhoz, hogy együtt tudjanak dolgozni, mindaddig, amíg tisztában vannak egymás motivációival és azok megfelelően kiegészítik egymást.*
-Látod, milyen önzetlen vagyok, én csupán a legénységnek akarok jót. *vigyorodik el szélesen, most, hogy ezt tisztázták.*
-Magamra vállalom ezt a terhet, hogy nektek ne kelljen. *tárja szét a kezeit, szenteskedő hangnemmel kísérve. Persze vállalkozó szellemű idióták mindig vannak, mindig is voltak és lesznek is, Draenon úgy van vele, hogy jöjjenek csak. Nem először kell majd szembenéznie velük, s igazság szerint ameddig a legénységgel nem zsarnok, hanem partner módjára bánik, addig annak nincs oka zendülésre. Különös kapcsolat ez, kapitány és legénység között. Mindenki tudja, hogy egy zendülés könnyen a kapitány életébe kerülhet, ám nélküle a hajó olyan, mint fejét vesztett csirke, mely céltalanul rohangál a baromfiudvaron, mielőtt lefeküdne megdögleni. Kölcsönös tiszteletre kell építeni, ám azt előbb ki kell érdemelni, mind a két oldalról. Ha valaki alkalmasabbnak érzi magát a feladatra, mint Draenon, úgy bármikor lehetősége van próbát tenni a kalózzal, csak ne nagyon lepődjön meg, ha tíz láb magasan találja magát, nyakában egy kötéllel.*
-Való igaz, barátom, ahogy mondod! Én azt mondom, kezdjük mindjárt azzal, amivel a helyünkben minden valamirevaló derék legény kezdené, miután elegendő rumot töltött magába. Nézzünk körül kicsinyég, hátha akad pár ledér leányka a környéken. *ránt egyet az övén, mármint a sajátján, nem az övén.*
-Esküdni mernék, az imént mintha még láttam volna egy csinos korombőrű leányzót erre elmenni... *hümmög az állát vakarva.*