* Egy földkupac mellett üldögél, magányosan, koszosan, egy darab kenyeret majszolva. Gondolatai nem is terelődhetnének más irányba, mint a mágia, amivel annyira szeretne foglalkozni. Nehéz, túlságosan is nehéz körülmények között tölti mindennapi életét, így a megélhetés sem könnyű a számára. Valami munkát kell találnia. De milyen munkát kaphatna ő? Ki bízná egy ilyen alultáplált, igénytelen kölyökre a boltját vagy a standját? Ugye? Senki. Nem maradt választása.
Így, ahogy a száraz kenyérdarabot eszegeti nem is törődik a külvilággal, egyelőre örül, ha a hasa tele van. Hogy utána mi lesz? A sors vagy közbe szól...vagy hagyja, hogy ugyanolyan jelentéktelenül kerüljön a másvilágra, mint amilyen jelentéktelen volt az eddigi élete. *
~ Nem ~
* Nem hagyja, hogy úgy végezze mint családja többi tagja. Belőle igenis lesz valaki. Csak még az a kérdés, hogy ki...
Amint végez a kenyérrel feltápászkodik a földről és egyenesen a szökőkút felé veszi az irányt. A köpeny, melyet visel a földet verdesi, alja már tiszta retek, sár és homok egyvelege, de sosem zavarta, hogy koszos, majd talán egyszer...
A vízköpő nagyon lenyűgözi. Nem látott még ilyet ilyen közelről, szóval ez neki újdonság. Itt, ebben a percben határozza el, hogy érteni fog a mágiához. Meg fogja tanulni. *
~ Nem lehet olyan nehéz. De hogy fogjak hozzá? ~
*Kétségei vannak, de döntenie kell. A vízesés tehet róla vagy a kenyér volt túl száraz, de megszomjazott. A kútból nem ihat, hogy nézne ki... így kétségbeesett tekintettel keresi a kiutat egy olyan helyre, ahol felszolgálnak valami iható folyadékot. Nem is olyan távol, mintha egy fogadó bontakozna ki. Megindul felé. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.24 20:34:10, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.