Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-20 10:15:18
Üzenet elküldve: 2022-08-20 10:15:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A lány sértődöttsége nem lepi meg, de az ork viselkedése annál inkább. ~ Azt hittem már mindenki készen érkezik. ~ Döbben le Illidary. *
- Természetesen.
* Biccent kalapjának megfogásával, majd lepattan a lóról, és oda vezeti a szökőkút tiszta vizéhez. Tisztában van vele, hogy kristálytiszta varázslat által, így hagyja lovának, hogy hagy fogyasszon belőle kedvére. A lányt a továbbiakban figyelmen kívül hagyja, türelmesen leül és nézi, ahogyan Ukrom lassan távolodik. Míg az ork a távolban a fogadóban öltözik, figyelmesen tekinget az emberek gyűrűjében.
~ Idővel kihal belőle a gyermetegség, csak óvatosan, hogy mit tapasztal. ~ Éltében már tapasztalt üres héjakból szőtt embereket, nem éppen jó személyiséggel. Ha az élet túlságosan is üres, az ember egy kis örömért vagy adrenalinért bármit megtenne. A hangos zajokra figyelmes lesz, de nem foglalkozik vele, az ork ismételt közeledésre feltekint, de szavain újfent meglepődik. ~ Csodás. Ez lesz aztán a szótlan kirándulás. Vagy? ~ Támad egy ötlet fejében, amire széles mosoly terül szét az arcán. Ignis még mindig a vállán rostokol, a vállvértnek hála nem gémberedik el a válla a hollótól, így hagyja is neki, hogy tovább utazzon rajta. *
- Rendben, előre megyünk. Igyekezz.
* Gwyldára néz, majd határozottan elhúzza a szája szélét. *
- Kérlek segíts Ukromnak.
* A kérlek talán túlságosan intenzíven hat a szájából, de már csak ennyi telik tőle. Az agyatlan orkokkal soha nem tudott jól bánni. A mogorva ráncos Ukrom személyisége az, ami igazán megfogja őt. ~ Határozott és megbízható. ~ *
- Menjünk.
* Gyorsan Szilaj mellé lép, hogy aztán felpattanjon a nyeregbe. Int a lánynak, ha megpróbál felszállni, nyújtja a kezét, de ha nem áll szándékában felkérezkedni, akkor lassan elindítja a lovát, hogy kényelmes tempóba haladhasson mellette Lily. *
* A lány sértődöttsége nem lepi meg, de az ork viselkedése annál inkább. ~ Azt hittem már mindenki készen érkezik. ~ Döbben le Illidary. *
- Természetesen.
* Biccent kalapjának megfogásával, majd lepattan a lóról, és oda vezeti a szökőkút tiszta vizéhez. Tisztában van vele, hogy kristálytiszta varázslat által, így hagyja lovának, hogy hagy fogyasszon belőle kedvére. A lányt a továbbiakban figyelmen kívül hagyja, türelmesen leül és nézi, ahogyan Ukrom lassan távolodik. Míg az ork a távolban a fogadóban öltözik, figyelmesen tekinget az emberek gyűrűjében.
~ Idővel kihal belőle a gyermetegség, csak óvatosan, hogy mit tapasztal. ~ Éltében már tapasztalt üres héjakból szőtt embereket, nem éppen jó személyiséggel. Ha az élet túlságosan is üres, az ember egy kis örömért vagy adrenalinért bármit megtenne. A hangos zajokra figyelmes lesz, de nem foglalkozik vele, az ork ismételt közeledésre feltekint, de szavain újfent meglepődik. ~ Csodás. Ez lesz aztán a szótlan kirándulás. Vagy? ~ Támad egy ötlet fejében, amire széles mosoly terül szét az arcán. Ignis még mindig a vállán rostokol, a vállvértnek hála nem gémberedik el a válla a hollótól, így hagyja is neki, hogy tovább utazzon rajta. *
- Rendben, előre megyünk. Igyekezz.
* Gwyldára néz, majd határozottan elhúzza a szája szélét. *
- Kérlek segíts Ukromnak.
* A kérlek talán túlságosan intenzíven hat a szájából, de már csak ennyi telik tőle. Az agyatlan orkokkal soha nem tudott jól bánni. A mogorva ráncos Ukrom személyisége az, ami igazán megfogja őt. ~ Határozott és megbízható. ~ *
- Menjünk.
* Gyorsan Szilaj mellé lép, hogy aztán felpattanjon a nyeregbe. Int a lánynak, ha megpróbál felszállni, nyújtja a kezét, de ha nem áll szándékában felkérezkedni, akkor lassan elindítja a lovát, hogy kényelmes tempóba haladhasson mellette Lily. *
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-19 18:51:45
Üzenet elküldve: 2022-08-19 18:51:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Öntudatja már épp az elszendergés gondolatát latolgatja, mikor a két várva várt másik társa hangjait hallja közeledni; csipás szemei felnyílnak, megszokottan zord tekintete visszatér arcára, és lassan föl kényszerül kapaszkodni a kőpadról, szembefordulni az örökké gyanús Darkh-al és ártalmatlansága miatt gyanús Lilyennel. Biccentéssel köszön, és a két kérdést hallva először valóban a lányhoz fordulva válaszol:*
- Lábon. Formában tart. *E frappáns válasz után maszkos társának felel, zavarónak véve magát a kérdést.* - Zsoldos voltam, nem botanikus. Ha virágokat akarsz szedegetni, valamelyikünk melletted maradhat, de többet nem tehetek.* Hacsak a tőle kapott növényekből mégsem tud összekotyvasztani valamit, akkor számára kérdéses is maga a cselekvés, de ki ő, hogy hogy e kellemes tevékenységet megakadályozza.*
- Akkor megvagyunk. Fölveszem a páncélomat, és mehetünk. Egy perc.* - Ezzel a Pegazus felé is veszi az utat, azonnal otthagyva a többieket. A nagydarab ork bakancsának a kopogásai abban a pillanatban el is halnak, mikor becsukja maga mögött a vendéglő vastag ajtaját. De Ukrom szavaival ellentétben nem terem elő egy perc múlva, sőt, még kettő után sem. Több mint öt percnek kell eltelnie ahhoz, hogy még a hármas által is hallható ordibálás kezdődjék meg, amit egy pár búzordarab dobálása kísér. Több hang is belevegyül a kórusba, ezáltal kivehetetlen hogy ki mit beszél pontosan, de egy robbanásig feszült, mély, rekedt hang kristálytisztán kivehető. Majd, az ígért várakozási idő helyett tíz perccel lendül ismét a fogadó ajtaja, ahol egy rákvörös fejjel lüktető ork ugyanazon ruházattal csörtet ki, olyan sebességgel, hogy még mire becsukódik az említett ajtó, Ukrom már a többiek előtt van, fogait egymásnak dözsölgetve, ruhái megviselve, a szokásosnál gyűrötteb hajjal, és nyakán díszelgő erekkel.*
- Induljatok! *Ez a parancs eredetileg csak kérésnek készült.* - Valaki meglopott a vértemtől! Van kapcsolatom a műhelyben, de de ki tudja hány órát legalább igénybe vesz, míg onnan elengednek. Addig használjátok a lovat vagy nem, nem érdekel. Ha nem érlek be titeket, a Kikötőben maradjatok abban a kocsmában, úgyis ott lesz mindenki. Gyldwa, tarts velük vagy maradj itt, amelyiket akarod. Ha megtalálom azt a pacákot, megnyúzom. ÉLVE. *Lassan zihál, míg bármely más szóra nem is várva elindul vissza, amerre jöttek, a piactér irányába. Szinte vakon tapos át az útjában lévő polgárokon, mintha a réti füven sétálna. Még mielőtt valóban eltűnt volna a házak között, visszafordul, és nyakát kinyújtja a többieknek kiáltja, a előbbi miatt még mindig zabos hangon:*
- NE MENJETEK AZ INGOVÁNYBA! *És többet nem is látni.*
*Öntudatja már épp az elszendergés gondolatát latolgatja, mikor a két várva várt másik társa hangjait hallja közeledni; csipás szemei felnyílnak, megszokottan zord tekintete visszatér arcára, és lassan föl kényszerül kapaszkodni a kőpadról, szembefordulni az örökké gyanús Darkh-al és ártalmatlansága miatt gyanús Lilyennel. Biccentéssel köszön, és a két kérdést hallva először valóban a lányhoz fordulva válaszol:*
- Lábon. Formában tart. *E frappáns válasz után maszkos társának felel, zavarónak véve magát a kérdést.* - Zsoldos voltam, nem botanikus. Ha virágokat akarsz szedegetni, valamelyikünk melletted maradhat, de többet nem tehetek.* Hacsak a tőle kapott növényekből mégsem tud összekotyvasztani valamit, akkor számára kérdéses is maga a cselekvés, de ki ő, hogy hogy e kellemes tevékenységet megakadályozza.*
- Akkor megvagyunk. Fölveszem a páncélomat, és mehetünk. Egy perc.* - Ezzel a Pegazus felé is veszi az utat, azonnal otthagyva a többieket. A nagydarab ork bakancsának a kopogásai abban a pillanatban el is halnak, mikor becsukja maga mögött a vendéglő vastag ajtaját. De Ukrom szavaival ellentétben nem terem elő egy perc múlva, sőt, még kettő után sem. Több mint öt percnek kell eltelnie ahhoz, hogy még a hármas által is hallható ordibálás kezdődjék meg, amit egy pár búzordarab dobálása kísér. Több hang is belevegyül a kórusba, ezáltal kivehetetlen hogy ki mit beszél pontosan, de egy robbanásig feszült, mély, rekedt hang kristálytisztán kivehető. Majd, az ígért várakozási idő helyett tíz perccel lendül ismét a fogadó ajtaja, ahol egy rákvörös fejjel lüktető ork ugyanazon ruházattal csörtet ki, olyan sebességgel, hogy még mire becsukódik az említett ajtó, Ukrom már a többiek előtt van, fogait egymásnak dözsölgetve, ruhái megviselve, a szokásosnál gyűrötteb hajjal, és nyakán díszelgő erekkel.*
- Induljatok! *Ez a parancs eredetileg csak kérésnek készült.* - Valaki meglopott a vértemtől! Van kapcsolatom a műhelyben, de de ki tudja hány órát legalább igénybe vesz, míg onnan elengednek. Addig használjátok a lovat vagy nem, nem érdekel. Ha nem érlek be titeket, a Kikötőben maradjatok abban a kocsmában, úgyis ott lesz mindenki. Gyldwa, tarts velük vagy maradj itt, amelyiket akarod. Ha megtalálom azt a pacákot, megnyúzom. ÉLVE. *Lassan zihál, míg bármely más szóra nem is várva elindul vissza, amerre jöttek, a piactér irányába. Szinte vakon tapos át az útjában lévő polgárokon, mintha a réti füven sétálna. Még mielőtt valóban eltűnt volna a házak között, visszafordul, és nyakát kinyújtja a többieknek kiáltja, a előbbi miatt még mindig zabos hangon:*
- NE MENJETEK AZ INGOVÁNYBA! *És többet nem is látni.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-14 20:08:19
Üzenet elküldve: 2022-08-14 20:08:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Meghallgatja Averil válaszát és egyetértően bólogat rá. Ő kivette a részét az ivásból a múltban, főleg társaságban, de sosem lett az ital rabja, annál több akaraterő szorult belé. Távol áll tőle, hogy ráerőltesse a dolgot a testőrére, úgyhogy elhatározza, hogy a továbbiakban hanyagolja majd a témát. Úgyis van még rengeteg másik dolog is a világon, amiről beszélhetnek.*
– Értem. Többet nem foglak kínálni vele. *Jobbjával egy intő mozdulatot tesz mellmagasságban, hogy ezzel nyomatékosítsa ígéretét.*
– Mostanában nem. Csak a ház környékét tartom rendben. Amíg csak a gyomok támadnak és szemetet hord oda a szél, addig nyugodalmas elfoglaltság. Akkor kezdődik a baj, amikor rendetlen alakok vetődnek a ház felé, akkor résen kell lenni. *Tárgyilagosan ismerteti a helyzetet, az előbbi probléma miatti aggodalomnak nyoma sincs. Közben Averillel együtt, a nő oldalán sétál tovább az otthona felé. Ő is észreveszi a kis közjátékot a szökőkútnál, de csak a fejét csóválja és mosolyog rajta. Nem is annyira a fickó viselkedése szórakoztatja, hanem Averil reakciója.*
– A Kaszárnyában valóban mindig várják a lelkes újoncokat. Régebben sokat gyakoroltam én is a Barakkban, de más évek óta nem voltak a környékén sem. Anélkül is van elég dolga a rend őreinek, hogy én a közelükben rontsam a levegőt. Magamra meg tudok vigyázni. Segítséggel főleg. *Elismerően Averil felé biccent az utolsó mondat közben.
A főteret hamar elhagyják a Romváros felé vezető úton.*
– Testőrnek álltál be mellém. De mondd csak, gondolkoztál azon is, hogy fejvadászként próbálj szerencsét?
*Meghallgatja Averil válaszát és egyetértően bólogat rá. Ő kivette a részét az ivásból a múltban, főleg társaságban, de sosem lett az ital rabja, annál több akaraterő szorult belé. Távol áll tőle, hogy ráerőltesse a dolgot a testőrére, úgyhogy elhatározza, hogy a továbbiakban hanyagolja majd a témát. Úgyis van még rengeteg másik dolog is a világon, amiről beszélhetnek.*
– Értem. Többet nem foglak kínálni vele. *Jobbjával egy intő mozdulatot tesz mellmagasságban, hogy ezzel nyomatékosítsa ígéretét.*
– Mostanában nem. Csak a ház környékét tartom rendben. Amíg csak a gyomok támadnak és szemetet hord oda a szél, addig nyugodalmas elfoglaltság. Akkor kezdődik a baj, amikor rendetlen alakok vetődnek a ház felé, akkor résen kell lenni. *Tárgyilagosan ismerteti a helyzetet, az előbbi probléma miatti aggodalomnak nyoma sincs. Közben Averillel együtt, a nő oldalán sétál tovább az otthona felé. Ő is észreveszi a kis közjátékot a szökőkútnál, de csak a fejét csóválja és mosolyog rajta. Nem is annyira a fickó viselkedése szórakoztatja, hanem Averil reakciója.*
– A Kaszárnyában valóban mindig várják a lelkes újoncokat. Régebben sokat gyakoroltam én is a Barakkban, de más évek óta nem voltak a környékén sem. Anélkül is van elég dolga a rend őreinek, hogy én a közelükben rontsam a levegőt. Magamra meg tudok vigyázni. Segítséggel főleg. *Elismerően Averil felé biccent az utolsó mondat közben.
A főteret hamar elhagyják a Romváros felé vezető úton.*
– Testőrnek álltál be mellém. De mondd csak, gondolkoztál azon is, hogy fejvadászként próbálj szerencsét?
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-12 19:55:35
Üzenet elküldve: 2022-08-12 19:55:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Az állatok, csak állatok. Némelyik nagyon finom, ha én sütöm, vagy főzöm meg neked. De ennyit tudnak nyújtani. Ne akard elmondani, hogy többre is jók! *Förmed a félvér maszkos útitársára. Neki nem jelentenek többet, mint hangos tárgyak. Bár a legtöbb szerzetben sem lát többet, de ez legyen egy másik történet!*
-Hidd el, ha én mondom! Amennyiben úgy hozná a sors, vagy az istened arra vezetne, Szilajt is megennéd. És nem is gondolkodnál rajta. *Mondja úgy az árva, mintha lett volna valaha is ilyen helyzetben. Be kell vallani, hogy hasonló szituációban már volt része. A hiba abban rejlik, hogy neki nem volt jószága, amit feláldozzon az éhség oltárán.*
-Hogy én egyedül felüljek egy ilyen szörnyűségre?! *Kilált fel a lány, mintha a maszkos arra utasítaná, hogy kanalazza ki egyik tengerszín pislogóját.*
-Szép terv. *Nevet fel az árva.*
-Álmodjunk nagyot, meg minden. De ezt hamar verd ki abból a kő fejedből! *Ezt a kijelentést pedig halálosan komolyan gondolja. Lilyt senki sem veheti rá, hogy a patás démonokkal barátkozzon. Legalábbis a közeljövőben nem. A főtérre vezető út további része ebben a sértődött hangulatban telik. Ha a mélységi meg is próbálná szóra bírni a fél-elfet, ő csupán némasággal felel. Legalább Illidary is megérzi, milyen a szopott fasz másik végén lenni. Meghallja ugyan amiket a töbiekről utasít a maszkos, az viszont, hogy megfogadja-e, már a jövő titka. A főtérre érve nem kér a hollóember segítségéből. Lily egymaga kászálódik le a nyeregből, majd az orkokhoz lép. Mintha a maszkos nem is kérdezett volna semmit, az árva saját kérdést tesz fel, mindkettejüknek. Mivel ő áll közelebb, talán neki felelnek először.*
-Üdv ismét! Ti a lábaitokon jöttök, bárhová is megyünk?
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
-Az állatok, csak állatok. Némelyik nagyon finom, ha én sütöm, vagy főzöm meg neked. De ennyit tudnak nyújtani. Ne akard elmondani, hogy többre is jók! *Förmed a félvér maszkos útitársára. Neki nem jelentenek többet, mint hangos tárgyak. Bár a legtöbb szerzetben sem lát többet, de ez legyen egy másik történet!*
-Hidd el, ha én mondom! Amennyiben úgy hozná a sors, vagy az istened arra vezetne, Szilajt is megennéd. És nem is gondolkodnál rajta. *Mondja úgy az árva, mintha lett volna valaha is ilyen helyzetben. Be kell vallani, hogy hasonló szituációban már volt része. A hiba abban rejlik, hogy neki nem volt jószága, amit feláldozzon az éhség oltárán.*
-Hogy én egyedül felüljek egy ilyen szörnyűségre?! *Kilált fel a lány, mintha a maszkos arra utasítaná, hogy kanalazza ki egyik tengerszín pislogóját.*
-Szép terv. *Nevet fel az árva.*
-Álmodjunk nagyot, meg minden. De ezt hamar verd ki abból a kő fejedből! *Ezt a kijelentést pedig halálosan komolyan gondolja. Lilyt senki sem veheti rá, hogy a patás démonokkal barátkozzon. Legalábbis a közeljövőben nem. A főtérre vezető út további része ebben a sértődött hangulatban telik. Ha a mélységi meg is próbálná szóra bírni a fél-elfet, ő csupán némasággal felel. Legalább Illidary is megérzi, milyen a szopott fasz másik végén lenni. Meghallja ugyan amiket a töbiekről utasít a maszkos, az viszont, hogy megfogadja-e, már a jövő titka. A főtérre érve nem kér a hollóember segítségéből. Lily egymaga kászálódik le a nyeregből, majd az orkokhoz lép. Mintha a maszkos nem is kérdezett volna semmit, az árva saját kérdést tesz fel, mindkettejüknek. Mivel ő áll közelebb, talán neki felelnek először.*
-Üdv ismét! Ti a lábaitokon jöttök, bárhová is megyünk?
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-12 18:57:51
Üzenet elküldve: 2022-08-12 18:57:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Az árvának nem-igen kell bemutatnia magát, Illidary nem mondhatja el magáról, hogy mindent tud a lányról, de már szerencséjére mélyebben megismerhette, mint bárki más. Lovát lassan vezeti a főtér felé, a szökőkút mikor már láthatáron van, lelassít, hogy újra Lily felé fordulhasson. Ignis halkan el is kezdi kapirgálni a kalapját a mélységinek. *
- Az állatok nyomós okból támadnak csak meg, ok nélkül soha nem teszik. Ha veszélyben érzik magukat, vagy ha éheznek, és úgy érzik elbírnak veled. Természetesen van más okuk is, de arra szavamat adom, hogy ok nélkül nem teszik. A lovakkal pedig kezdj megbarátkozni, mert megfogsz tanulni lovagolni, és ahogy hallottam Syndra kegyetlenül perverz tanár.
* A perverz szónál egy mély sóhajt hallat, hisz már hallott róla, hogy a nőket könnyedén végig tapogatja zavartalanul. *
- Ukromban megbízhatsz, de a nőtől tartsd a távolságot. Maradj kedves, és próbálj tisztelettudó lenni velük.
* Utasítja újfent a lányt, mintha már valami reflexe alakult volna ki rá. Szilajt elindítja az ork partnerek felé, majd mikor a közelükbe kerültek megállítja lovát. *
- Készen áll mindenki?
* Hosszú dús kifésült farkáról és fekete páncélzatáról ismerhető meg csataménje. Erős és szilaj járásáról kapta nevét, így nem tántorítja vissza még a harcheve sem. Páncélzatát fekete hollók és szarvasok borítják, néhol egy kígyót láthatunk rajta, de csak ha közelről szemléljük. Szemei lelkesen tekintenek kőrbe az ismeretlenek között. *
- Ukrom, mennyire értesz a növényekhez? Az út mellett sok hasznos növény is teremhet. Nem ártana azért nézelődni.
* Az árvának nem-igen kell bemutatnia magát, Illidary nem mondhatja el magáról, hogy mindent tud a lányról, de már szerencséjére mélyebben megismerhette, mint bárki más. Lovát lassan vezeti a főtér felé, a szökőkút mikor már láthatáron van, lelassít, hogy újra Lily felé fordulhasson. Ignis halkan el is kezdi kapirgálni a kalapját a mélységinek. *
- Az állatok nyomós okból támadnak csak meg, ok nélkül soha nem teszik. Ha veszélyben érzik magukat, vagy ha éheznek, és úgy érzik elbírnak veled. Természetesen van más okuk is, de arra szavamat adom, hogy ok nélkül nem teszik. A lovakkal pedig kezdj megbarátkozni, mert megfogsz tanulni lovagolni, és ahogy hallottam Syndra kegyetlenül perverz tanár.
* A perverz szónál egy mély sóhajt hallat, hisz már hallott róla, hogy a nőket könnyedén végig tapogatja zavartalanul. *
- Ukromban megbízhatsz, de a nőtől tartsd a távolságot. Maradj kedves, és próbálj tisztelettudó lenni velük.
* Utasítja újfent a lányt, mintha már valami reflexe alakult volna ki rá. Szilajt elindítja az ork partnerek felé, majd mikor a közelükbe kerültek megállítja lovát. *
- Készen áll mindenki?
* Hosszú dús kifésült farkáról és fekete páncélzatáról ismerhető meg csataménje. Erős és szilaj járásáról kapta nevét, így nem tántorítja vissza még a harcheve sem. Páncélzatát fekete hollók és szarvasok borítják, néhol egy kígyót láthatunk rajta, de csak ha közelről szemléljük. Szemei lelkesen tekintenek kőrbe az ismeretlenek között. *
- Ukrom, mennyire értesz a növényekhez? Az út mellett sok hasznos növény is teremhet. Nem ártana azért nézelődni.
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-12 11:18:36
Üzenet elküldve: 2022-08-12 11:18:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Vagy a városban töltött hosszú idő, vagy a tényező, hogy végre nem csak egy másik orkkal beszélget, hanem egy fiatalabb, zöldfülű(bb) másikkal, türelmesebbé teszi Ukromot a Gyldwával való csetelés közben, ahogy szócsövét is a szokásosnál nagyobbra nyitja. A tömör, rövid mondatok sűrűbben jönnek ki belőle, ahogy már nem csak tettetett érdeklődéssel hallgatja végig Gyldwa mondanivalóit.* - Gondoltam. *Zsákmányszerzési módjai magyarázására még ő is elmosolyodik.* - De lesz időnk megenni, amit elkaptál? *Most hogy jobban belegondol, nem biztos benne, jó e a gyors tempót erőltetni. Bármilyen sebességgel mennének is, úgysem tudják, hogy jelenleg, vagy a következő napok alatt hol fog tartózkodni az a három ork, úgyhogy akár feleslegesen is hajthatja meg két (vagy három) társát. Lillyssel pedig nem siet foglalkozni, ott nem ő fog nyerni, sőt, úgy érzi térdelnie fog kelleni valaki előtt.* - Nem fogod tele érezni magad velük, de megleszel, az számít. *Azok az élelemcsomagok valóban nem hatalmasak. Kenyér, sajt, kis hús. Talán beállhatna Gyldwa mellé vadászni.
Inkább elengedi füle mellett a lány panaszait Darkhról, még ha nem is teljesen nyafogás, amiket mond. Ha ezt most nem engedik el maguk mellett, akkor a későbbiekben csak több bajt hoznak magukra, mint jót. Legalább fajtársa már beletörődött a helyzetbe, reméli hogy a polgárnegyedben kijelentett békekötés a maszkosnál még továbbra is tart.
Kalapot emel magának, hogy a jó témát találta el, általában igencsak rossz kezdeményező szokott lenni.* ~ A hegy... ~ *Más megnevezést arról a sziklahalmazról ő sem olvasott. Tekintve annak a méretét, furcsállja is, talán nem járt ott elég személy és vissza Artheniorba, hogy külön névvel is illessék.*
- Szóval több törzs is van? *Jól esik neki hallani, hogy ezen helyen nem csak városi patkányokból áll az orkok populációja. A festői környezetnek hangzó leírás is megnöveszti érdeklődését. A meghívásra pedig egyenesen kezét adja Gyldwának, egy tisztes szorításra.* - Örömmel mennék. Annyi időt töltöttem már itt, hogy már nem is tudom, mióta nem láttam erdőt. De ez amúgy is változni fog nemsokára.
*Amíg a többiek meg nem jönnek, a továbbiakban Ukrom szemét becsukva és karjait keresztbe téve derekán pihenget a padon, hátát a kőnek támasztva, már amennyire az felér testéhez. Kelleni fog neki ez a is üdülés, ugyanis a következő órák igencsak embert, avagy orkot és lábat próbálók lesznek.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.12 11:19:49
*Vagy a városban töltött hosszú idő, vagy a tényező, hogy végre nem csak egy másik orkkal beszélget, hanem egy fiatalabb, zöldfülű(bb) másikkal, türelmesebbé teszi Ukromot a Gyldwával való csetelés közben, ahogy szócsövét is a szokásosnál nagyobbra nyitja. A tömör, rövid mondatok sűrűbben jönnek ki belőle, ahogy már nem csak tettetett érdeklődéssel hallgatja végig Gyldwa mondanivalóit.* - Gondoltam. *Zsákmányszerzési módjai magyarázására még ő is elmosolyodik.* - De lesz időnk megenni, amit elkaptál? *Most hogy jobban belegondol, nem biztos benne, jó e a gyors tempót erőltetni. Bármilyen sebességgel mennének is, úgysem tudják, hogy jelenleg, vagy a következő napok alatt hol fog tartózkodni az a három ork, úgyhogy akár feleslegesen is hajthatja meg két (vagy három) társát. Lillyssel pedig nem siet foglalkozni, ott nem ő fog nyerni, sőt, úgy érzi térdelnie fog kelleni valaki előtt.* - Nem fogod tele érezni magad velük, de megleszel, az számít. *Azok az élelemcsomagok valóban nem hatalmasak. Kenyér, sajt, kis hús. Talán beállhatna Gyldwa mellé vadászni.
Inkább elengedi füle mellett a lány panaszait Darkhról, még ha nem is teljesen nyafogás, amiket mond. Ha ezt most nem engedik el maguk mellett, akkor a későbbiekben csak több bajt hoznak magukra, mint jót. Legalább fajtársa már beletörődött a helyzetbe, reméli hogy a polgárnegyedben kijelentett békekötés a maszkosnál még továbbra is tart.
Kalapot emel magának, hogy a jó témát találta el, általában igencsak rossz kezdeményező szokott lenni.* ~ A hegy... ~ *Más megnevezést arról a sziklahalmazról ő sem olvasott. Tekintve annak a méretét, furcsállja is, talán nem járt ott elég személy és vissza Artheniorba, hogy külön névvel is illessék.*
- Szóval több törzs is van? *Jól esik neki hallani, hogy ezen helyen nem csak városi patkányokból áll az orkok populációja. A festői környezetnek hangzó leírás is megnöveszti érdeklődését. A meghívásra pedig egyenesen kezét adja Gyldwának, egy tisztes szorításra.* - Örömmel mennék. Annyi időt töltöttem már itt, hogy már nem is tudom, mióta nem láttam erdőt. De ez amúgy is változni fog nemsokára.
*Amíg a többiek meg nem jönnek, a továbbiakban Ukrom szemét becsukva és karjait keresztbe téve derekán pihenget a padon, hátát a kőnek támasztva, már amennyire az felér testéhez. Kelleni fog neki ez a is üdülés, ugyanis a következő órák igencsak embert, avagy orkot és lábat próbálók lesznek.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.12 11:19:49
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-12 09:36:08
Üzenet elküldve: 2022-08-12 09:36:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hojuw az este folyamán lassan eléri a várost. Ahogy pár lépés válasza el a várostól megáll. Meglepődött azon hogy várost semmiféle fal vagy védelem nem veszi körben. Néhány perc után be lép a város főterére. Főtér az este homályában is gyönyörű a kalandornak. A közepén egy szökőkút található. Hojuw oda lép a szökőkúthoz és megnézi vizét. A víz kristály tiszta volt ezért a kalandor kezei segítségével fogyaszt belőle. Az út hosszú volt számára, de reméli ezzel cselekedetével, hogy fogyaszt a szökőkút vizéből nem sérti meg a várost. A főtéren kicsit arrébb észrevesz egy nagy márványoszlopot, azt is közelebbről szemügyre veszi, mivel nem ismeri a város történelmét így csak azt tudja leszűrni az oszlopról, hogy tükör sima a felülete. Miután végig nézte a főteret elkezdet keresni a szemeivel valami helyet ahol megszállhat. A távolba észrevesz egy hatalmas kő épületet amin egy fenyő tábla lengedezett. Elindult az épület irányába, mivel kinézete egy fogadóra emlékeztette.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-12 00:18:01
Üzenet elküldve: 2022-08-12 00:18:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*A kislányos hiszti az olyan mint a nyári zápor. Néha igencsak erőteljes tud lenni, de amilyen gyorsan jön olyan gyorsan távozik is. Főleg ha van más, ami eltereli róla a figyelmét és nincs ideje arra, hogy hergelje magát tovább és tovább.*
-Ez jól hangzik.
*Mosolyog a nagydarab orkra miközben követi őt a főtérre, jóval sűrűbb és nőiesebb léptekkel.*
-De tudod nem vagyok ám olyan buta, nem is úgy gondoltam hogy nekiállok szarvast kergetni. Csak ha megállnánk éjszakára valahol, kiteszek pár csapdát amikbe reggelre akár akadhat is valami, vagy ilyesmi.
*Magyarázza, mert nem akarja hogy úgy higgye a társa, hogy ő csak úgy mond dolgokat a nagyvilágba anélkül, hogy gondolkozna is.*
-Szóval nem fogunk éhen pusztulni ez a lényeg, igaz?
*Itt már inkább vigyorog halványan, úgy hogy az agyarai is meg-meg villannak. Megfontolja a hallott intelmeket, és valahol igazat ad Ukromnak.*
-Tudom. Én tudom. De csak nem olyan nagy kérés, hogy ne hívják az orkot szukának nem? Aztán meg azt mondani, hogy "csak az igazat mondtam". *Itt gúnyosan utánozza a sötételfet.* De mindegy, továbbléptem a dolgon.
*Aztán pedig ő maga is lehuppan jobb tennivaló híján és egy darabig csak bambán bámul maga elé, amíg meg nem hallja hogy talán mesélhetne az otthonáról. Erre igencsak felcsillan a szeme.*
-Az otthonom? Ó Ukrom ha tudnád. Gyönyörű hely! A hegy másik oldalán van.
*Ezt rögtön leszögezi.*
-Bár lehet hogy talán a közepén? Nem tudom. De magasan van az biztos, egy jól benőtt fás részen. A közelben semmi nincs, legközelebb is csak a szomszédos ork törzsek laknak, bár igaz nincsenek túlságosan sokan de azért akadnak páran. A nem messze az erődtől *Mert ugye az orkok erődben laknak, Gyldwa szerint ez természetes dolog, és becsmérlő lenne falunak hívni.* van egy nagy zuhatag ami egy kövér patakká enyhül nem sokkal lentebb, minden tele vadakkal és rétekkel, és sehol egy árva lélek sem.
*Nagyot sóhajt, mert hiányzik neki az otthona, de ő jött el, így mindig él benne ez a kettősség.*
-Ha ennek vége talán egyszer elviszlek oda, mit szólsz?
*A kislányos hiszti az olyan mint a nyári zápor. Néha igencsak erőteljes tud lenni, de amilyen gyorsan jön olyan gyorsan távozik is. Főleg ha van más, ami eltereli róla a figyelmét és nincs ideje arra, hogy hergelje magát tovább és tovább.*
-Ez jól hangzik.
*Mosolyog a nagydarab orkra miközben követi őt a főtérre, jóval sűrűbb és nőiesebb léptekkel.*
-De tudod nem vagyok ám olyan buta, nem is úgy gondoltam hogy nekiállok szarvast kergetni. Csak ha megállnánk éjszakára valahol, kiteszek pár csapdát amikbe reggelre akár akadhat is valami, vagy ilyesmi.
*Magyarázza, mert nem akarja hogy úgy higgye a társa, hogy ő csak úgy mond dolgokat a nagyvilágba anélkül, hogy gondolkozna is.*
-Szóval nem fogunk éhen pusztulni ez a lényeg, igaz?
*Itt már inkább vigyorog halványan, úgy hogy az agyarai is meg-meg villannak. Megfontolja a hallott intelmeket, és valahol igazat ad Ukromnak.*
-Tudom. Én tudom. De csak nem olyan nagy kérés, hogy ne hívják az orkot szukának nem? Aztán meg azt mondani, hogy "csak az igazat mondtam". *Itt gúnyosan utánozza a sötételfet.* De mindegy, továbbléptem a dolgon.
*Aztán pedig ő maga is lehuppan jobb tennivaló híján és egy darabig csak bambán bámul maga elé, amíg meg nem hallja hogy talán mesélhetne az otthonáról. Erre igencsak felcsillan a szeme.*
-Az otthonom? Ó Ukrom ha tudnád. Gyönyörű hely! A hegy másik oldalán van.
*Ezt rögtön leszögezi.*
-Bár lehet hogy talán a közepén? Nem tudom. De magasan van az biztos, egy jól benőtt fás részen. A közelben semmi nincs, legközelebb is csak a szomszédos ork törzsek laknak, bár igaz nincsenek túlságosan sokan de azért akadnak páran. A nem messze az erődtől *Mert ugye az orkok erődben laknak, Gyldwa szerint ez természetes dolog, és becsmérlő lenne falunak hívni.* van egy nagy zuhatag ami egy kövér patakká enyhül nem sokkal lentebb, minden tele vadakkal és rétekkel, és sehol egy árva lélek sem.
*Nagyot sóhajt, mert hiányzik neki az otthona, de ő jött el, így mindig él benne ez a kettősség.*
-Ha ennek vége talán egyszer elviszlek oda, mit szólsz?
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:52:21
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:52:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Az élet aspektusai könnyedén változást hozhatnak az emberre. Averil soha nem volt iszákos, a legtöbb esetben sem fogyasztott egy-két pohárnál többet, így nem is gondolkozott el rajta. *
- Soha nem állt közel hozzám az alkohol, így nincs szükségem az italtűrésére sem.
* Kerek-perec Svír szemébe néz, majd határozott tekintettel mondja ki a szavakat. *
- Nem szeretem az alkohol ízét.
* A legtöbb kereskedőnél is jó pontnak minősül, ha nem iszákos az ember, főleg az áru biztonságáért. De kedvező is, hogy esténként nem issza le magát az őr a sárga földig. *
- Szóval akkor mostanában nem dolgozik?
* Elgondolkodtató a férfi szava, de nem fog sokáig rajta rágódni. ~ Van mit a tejbe aprítani akkor. ~
Északnyugati oldala felől érkező út egyenesen Arthenior főterére érkezik, ahol egy igényesen megtervezett és megépített, kövezett út fogadja az embereket. A főteret ékesíti az annak közepén lévő szökőkút, melyben a víz egy ismeretlen mágiával tör ki újra és újra a kút felső végén, hogy aztán újra leérjen a szökőkút alsó részéhez, és égi fényként ragyogjon a nap sugaraiban. Gyorsan közel is lép hozzá, hogy kulacsát megtöltse a tiszta vízzel. Közben egy törpe éppen belefekszik, hogy a meleg időjárás hátrányaitól megszabaduljon. Gyorsan meg is gondolja magát, hogy megtöltse kulacsát. *
- Undorító...
* Néz a törpére, de utána halad is tovább Svír mellett. A kérdéséen elgondolkozik, de utána könnyedén rávágja. *
- Nos... Sok minden mondható érdekesnek, de veszélyesnek is egyaránt. A fogadói szinte világhírűek, sok kereskedőt hallottam már a pegazusról beszélni, hogy már alig várja a fürdőházat. De ott vannak a régi emlékek rezidenciája, a tanácsháza, és a kaszárnya is szép látványosság. Ha jól hallottam mindkettőnél lehet még fejvadász megbízást felvenni.
* Az élet aspektusai könnyedén változást hozhatnak az emberre. Averil soha nem volt iszákos, a legtöbb esetben sem fogyasztott egy-két pohárnál többet, így nem is gondolkozott el rajta. *
- Soha nem állt közel hozzám az alkohol, így nincs szükségem az italtűrésére sem.
* Kerek-perec Svír szemébe néz, majd határozott tekintettel mondja ki a szavakat. *
- Nem szeretem az alkohol ízét.
* A legtöbb kereskedőnél is jó pontnak minősül, ha nem iszákos az ember, főleg az áru biztonságáért. De kedvező is, hogy esténként nem issza le magát az őr a sárga földig. *
- Szóval akkor mostanában nem dolgozik?
* Elgondolkodtató a férfi szava, de nem fog sokáig rajta rágódni. ~ Van mit a tejbe aprítani akkor. ~
Északnyugati oldala felől érkező út egyenesen Arthenior főterére érkezik, ahol egy igényesen megtervezett és megépített, kövezett út fogadja az embereket. A főteret ékesíti az annak közepén lévő szökőkút, melyben a víz egy ismeretlen mágiával tör ki újra és újra a kút felső végén, hogy aztán újra leérjen a szökőkút alsó részéhez, és égi fényként ragyogjon a nap sugaraiban. Gyorsan közel is lép hozzá, hogy kulacsát megtöltse a tiszta vízzel. Közben egy törpe éppen belefekszik, hogy a meleg időjárás hátrányaitól megszabaduljon. Gyorsan meg is gondolja magát, hogy megtöltse kulacsát. *
- Undorító...
* Néz a törpére, de utána halad is tovább Svír mellett. A kérdéséen elgondolkozik, de utána könnyedén rávágja. *
- Nos... Sok minden mondható érdekesnek, de veszélyesnek is egyaránt. A fogadói szinte világhírűek, sok kereskedőt hallottam már a pegazusról beszélni, hogy már alig várja a fürdőházat. De ott vannak a régi emlékek rezidenciája, a tanácsháza, és a kaszárnya is szép látványosság. Ha jól hallottam mindkettőnél lehet még fejvadász megbízást felvenni.
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-10 10:13:20
Üzenet elküldve: 2022-08-10 10:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Ha másnak nem is, hát egojának jól esik a bók, s egy békés hümmögéssel reagál a vállütésre. Bár megmert volna rá esküdni, hogy a lány is hallótávolságban volt, mikor tervét megemlítette Darkhnak.*
- Nem lesz időnk vadat kergetni az úton, még ha erdő mellett is mennénk el. *Figyelmezteti fajtársát, miközben lassan megindul a főtér felé, széles, de ráérős léptekkel taposva az utat.* - De annak elégnek kéne lennie, amit vettem magunknak. *Nem kevés aranyba került, úgyhogy igencsak szívni fogja a fogát, ha mégsem van ez így.* - S' éhesen nehéz a munka, egy orknak is. Maximum befalunk valamit ott, mielőtt fejeket törünk.
*Bár nemigen tudja hova rakni Gyldwa kissé ellenszenves megnyilvánulását a Lilyen nevű elf vagy fél-elf iránt (kigondolja, hogy ő és övéi nem a hegyesfülűek rajongói - A legutolsó elf látogatásánál ő sem örvendett, de az más okokból volt), a további kérdések megválaszolása gyorsan elfeledtetik vele ezt a rejtvényt.* - Hogy velünk tart e, azt nem tudom. *Igazából nem mondana ellent plusz embererőnek, de e robbanékony párost még egy személlyel összehozva már nem igazán tudná kordában tartani, már abban sem biztos hogy ezelőtt is ment volna.* - A pénz miatt ne aggódj. *Csak nem lehet az a Darkh olyan hiú, hogy ellenkezés nélküli elosztást feltételezne tőlük. A városban pedig jobban tudja, minthogy erővel próbálja elvenni. Viszont a következő reklamációra gondolkodás nélkül tud felelni:*
- A kereskedőház alatt a Kalmárt érti, ott sem lehet fegyvert kapni. Ott dolgozok, én tudom. A műhelyben pedig még mindig egy napot kell várni a legjobb esetben is, úgyhogy az nem megoldás. *Gyldwa nyugtalansága csakhamar leesik neki, nem rest békésebb vizekre teregetni amaz hangulatát.* - Nézd: nekem se tetszik, hogy nem tudom irányítani, ami köröttem folyik. De azt meg tudom csinálni, hogy alkalmazkodok, és a lehető legjobban felkészülök. Így nem egy tőrrel a hátamban ébredek egy nap, vagy meztelenül egy hajó gyomrában. Amit most csinálunk, abba könnyen belehalhatunk; kevés választásunk van, mint bízni egymásban, te abban a becsmérlő, jelmezes fickóban, ő abban a csajsziban, aki orron vágta, és én bennetek, akik majdnem le lettek tartóztatva három perc együttlét után. Ha az az elf Darkh körül marad, és van esze a fejében, akkor nincs mitől tartanod vele kapcsolatban sem. De ha utálsz várakozni, akkor közben nyugodtan mesélhetsz nekem az otthonodról; gyatra kevés orkkal találkoztam ebben a koszfészekben, kell egy kis emlékeztető, hogy élünk. *Ez nagyjából a legjobb próbálkozás volt Ukrom részéről, hogy humoros legyen, de valahogy el kell nyernie Gyldwa bizalmát.
Arthenior északi csomópontjába megérkezve Ukrom rögtön megcélozza a szökőkutas padot, mint tradicionális pihenő-vagy várakozási hely katasztrofálisan végződő kalandok megkezdésére. Ha amaz hozzá hasonlóan helyet foglal, érdeklődve meghallgatja mondanivalóját.* ~ Be kell mennem a kocsmába a páncélomhoz. Majd ha megjöttek. Azt a fémhalmazt nem hordom egy óráig feleslegesen... ~
*Ha másnak nem is, hát egojának jól esik a bók, s egy békés hümmögéssel reagál a vállütésre. Bár megmert volna rá esküdni, hogy a lány is hallótávolságban volt, mikor tervét megemlítette Darkhnak.*
- Nem lesz időnk vadat kergetni az úton, még ha erdő mellett is mennénk el. *Figyelmezteti fajtársát, miközben lassan megindul a főtér felé, széles, de ráérős léptekkel taposva az utat.* - De annak elégnek kéne lennie, amit vettem magunknak. *Nem kevés aranyba került, úgyhogy igencsak szívni fogja a fogát, ha mégsem van ez így.* - S' éhesen nehéz a munka, egy orknak is. Maximum befalunk valamit ott, mielőtt fejeket törünk.
*Bár nemigen tudja hova rakni Gyldwa kissé ellenszenves megnyilvánulását a Lilyen nevű elf vagy fél-elf iránt (kigondolja, hogy ő és övéi nem a hegyesfülűek rajongói - A legutolsó elf látogatásánál ő sem örvendett, de az más okokból volt), a további kérdések megválaszolása gyorsan elfeledtetik vele ezt a rejtvényt.* - Hogy velünk tart e, azt nem tudom. *Igazából nem mondana ellent plusz embererőnek, de e robbanékony párost még egy személlyel összehozva már nem igazán tudná kordában tartani, már abban sem biztos hogy ezelőtt is ment volna.* - A pénz miatt ne aggódj. *Csak nem lehet az a Darkh olyan hiú, hogy ellenkezés nélküli elosztást feltételezne tőlük. A városban pedig jobban tudja, minthogy erővel próbálja elvenni. Viszont a következő reklamációra gondolkodás nélkül tud felelni:*
- A kereskedőház alatt a Kalmárt érti, ott sem lehet fegyvert kapni. Ott dolgozok, én tudom. A műhelyben pedig még mindig egy napot kell várni a legjobb esetben is, úgyhogy az nem megoldás. *Gyldwa nyugtalansága csakhamar leesik neki, nem rest békésebb vizekre teregetni amaz hangulatát.* - Nézd: nekem se tetszik, hogy nem tudom irányítani, ami köröttem folyik. De azt meg tudom csinálni, hogy alkalmazkodok, és a lehető legjobban felkészülök. Így nem egy tőrrel a hátamban ébredek egy nap, vagy meztelenül egy hajó gyomrában. Amit most csinálunk, abba könnyen belehalhatunk; kevés választásunk van, mint bízni egymásban, te abban a becsmérlő, jelmezes fickóban, ő abban a csajsziban, aki orron vágta, és én bennetek, akik majdnem le lettek tartóztatva három perc együttlét után. Ha az az elf Darkh körül marad, és van esze a fejében, akkor nincs mitől tartanod vele kapcsolatban sem. De ha utálsz várakozni, akkor közben nyugodtan mesélhetsz nekem az otthonodról; gyatra kevés orkkal találkoztam ebben a koszfészekben, kell egy kis emlékeztető, hogy élünk. *Ez nagyjából a legjobb próbálkozás volt Ukrom részéről, hogy humoros legyen, de valahogy el kell nyernie Gyldwa bizalmát.
Arthenior északi csomópontjába megérkezve Ukrom rögtön megcélozza a szökőkutas padot, mint tradicionális pihenő-vagy várakozási hely katasztrofálisan végződő kalandok megkezdésére. Ha amaz hozzá hasonlóan helyet foglal, érdeklődve meghallgatja mondanivalóját.* ~ Be kell mennem a kocsmába a páncélomhoz. Majd ha megjöttek. Azt a fémhalmazt nem hordom egy óráig feleslegesen... ~
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-10 06:12:56
Üzenet elküldve: 2022-08-10 06:12:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
*Nem tervez hosszabban agonizálni Aldo felelőtlenségén. Főleg mert nincsen köze hozzá, meg hát ahogy magát ismeri ő sem cselekedne másként, ha egy nagyobbacska vagyon ütné a tenyerét. Valószínűleg dőzsölne, kiélvezné azt, amire most nem futja, azután meg szívhatná ő is a fogát, mikor visszakerül ebbe az átlagos életbe.
Meg amúgy is az a régről ismert, öntelt mosoly hamar eltereli a figyelmét ezen témáról, mire kényszerűen össze is húzza a szemeit. Emlékszik, milyen jól is emlékszik erre a mosolyra, a kacér, csábító szavakra, ami akkor nem hozta meg a várt gyümölcsöt, de titkon azért elképzelhető, hogy elcsavarta a nő fejét. A mosolyt látva most is dobban pár erőteljesebbet a szíve, ami egy kicsit azért felhergeli a nőt, de korai még, hogy ezt háborogva szóvá tegye.*
- Leittad magad, mert tudtad, hogy jövök és nem is akarsz meghívni magadhoz.
*Tárgyilagosan a férfi elé is tárja a gondolatát, amiről nem is tudja, hogy egy része mennyire is helytálló. Azt persze Aldo nem tudhatta, hogy a városba érkezik, viszont Jen azt furcsállja, hogy nem csap le egyből az ötletre, hogy akár nála is aludhatna. Olybá tűnik muszáj lesz megalkudnia ma estére a Pegazussal. Legutóbb sem volt baja vele, ma este is túl fogja élni.*
- Amúgy meg én is tudok főzni.
*Szúrja oda még utószónak a témához, azután felemás szemeit a kőépület felé emeli. Nagyjából megvannak még az emlékei róla, így remélhetőleg eltévedni nem fog.*
- Ne fáradj. Odatalálok. Te inkább menj haza és pihend ki magad. Holnap meg megvárhatsz a fogadó előtt, hogy megvendégelj egy reggelire.
*Mosolyodik végül el miközben finoman a vállára vereget. De érezhető, hogy ez a mosoly erőltetettebb a kelleténél. Hiába, elég hangulatingadozó személyiség, az pedig hamar felbosszantja, ha úgy érzi, hogy nem látják szívesen. Főleg valaki olyan, akivel elég baráti hangulatban váltak el, így a viszontlátás is öröm volt. Eddig legalábbis, ugyanis most határozottan mérges a férfira, amit éreztet is úgy, hogy ma estére nem kér ő sem a társaságából. Még akkor sem, ha amúgy teljes mértékben Aldora van hangolódva. Egyszerűen csak fogja a batyuját, kikerüli a férfit miközben biccent felé, majd ringó csípővel és durcás tekintettel indul a Pegazus felé.*
- Jó éjt Aldo! Ne felejts el értem jönni. Józanodj ki rendesen.
*Veti oda hátra, de egy pillanatra sem jutalmazza bájos pillantásával a férfit. Most megvacsorázik egyedül, álomra hajtja a fejét egyedül, meg aztán reggel ébredhet egyedül, mert még egy részegnek sem kell, akivel egyébként elég baráti viszonya van. Na szép kis visszalátogatás ez Artheniorba.*
*Nem tervez hosszabban agonizálni Aldo felelőtlenségén. Főleg mert nincsen köze hozzá, meg hát ahogy magát ismeri ő sem cselekedne másként, ha egy nagyobbacska vagyon ütné a tenyerét. Valószínűleg dőzsölne, kiélvezné azt, amire most nem futja, azután meg szívhatná ő is a fogát, mikor visszakerül ebbe az átlagos életbe.
Meg amúgy is az a régről ismert, öntelt mosoly hamar eltereli a figyelmét ezen témáról, mire kényszerűen össze is húzza a szemeit. Emlékszik, milyen jól is emlékszik erre a mosolyra, a kacér, csábító szavakra, ami akkor nem hozta meg a várt gyümölcsöt, de titkon azért elképzelhető, hogy elcsavarta a nő fejét. A mosolyt látva most is dobban pár erőteljesebbet a szíve, ami egy kicsit azért felhergeli a nőt, de korai még, hogy ezt háborogva szóvá tegye.*
- Leittad magad, mert tudtad, hogy jövök és nem is akarsz meghívni magadhoz.
*Tárgyilagosan a férfi elé is tárja a gondolatát, amiről nem is tudja, hogy egy része mennyire is helytálló. Azt persze Aldo nem tudhatta, hogy a városba érkezik, viszont Jen azt furcsállja, hogy nem csap le egyből az ötletre, hogy akár nála is aludhatna. Olybá tűnik muszáj lesz megalkudnia ma estére a Pegazussal. Legutóbb sem volt baja vele, ma este is túl fogja élni.*
- Amúgy meg én is tudok főzni.
*Szúrja oda még utószónak a témához, azután felemás szemeit a kőépület felé emeli. Nagyjából megvannak még az emlékei róla, így remélhetőleg eltévedni nem fog.*
- Ne fáradj. Odatalálok. Te inkább menj haza és pihend ki magad. Holnap meg megvárhatsz a fogadó előtt, hogy megvendégelj egy reggelire.
*Mosolyodik végül el miközben finoman a vállára vereget. De érezhető, hogy ez a mosoly erőltetettebb a kelleténél. Hiába, elég hangulatingadozó személyiség, az pedig hamar felbosszantja, ha úgy érzi, hogy nem látják szívesen. Főleg valaki olyan, akivel elég baráti hangulatban váltak el, így a viszontlátás is öröm volt. Eddig legalábbis, ugyanis most határozottan mérges a férfira, amit éreztet is úgy, hogy ma estére nem kér ő sem a társaságából. Még akkor sem, ha amúgy teljes mértékben Aldora van hangolódva. Egyszerűen csak fogja a batyuját, kikerüli a férfit miközben biccent felé, majd ringó csípővel és durcás tekintettel indul a Pegazus felé.*
- Jó éjt Aldo! Ne felejts el értem jönni. Józanodj ki rendesen.
*Veti oda hátra, de egy pillanatra sem jutalmazza bájos pillantásával a férfit. Most megvacsorázik egyedül, álomra hajtja a fejét egyedül, meg aztán reggel ébredhet egyedül, mert még egy részegnek sem kell, akivel egyébként elég baráti viszonya van. Na szép kis visszalátogatás ez Artheniorba.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-08 14:06:27
Üzenet elküldve: 2022-08-08 14:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Saját magunk gondolataiba merülve//
*Az az átkozott lány, csak úgy elfutott előle míg vásárolt! Pedig, úgy tűnt örül a bátyjának. Talán Lonorn túl messzire ment a szigorával. Nem! Nem ment, talán túl kedves is volt és most itt van előtte rá a bizonyíték vagy éppen, hogy nincs előtte. ~Mit fogok mondani szegény anyánknak? És hogyan fogok túllépni rajta? Talán dolgozhatnék felvigyázóként, ez a sok egyedül kajtató fiatal lánynak határozottan szüksége lenne egyre. Francba! Körübelül egy napja még eldöntöttem, hogy felhagyok ezzel. Feleségre van szükségem és saját gyermekekre~*
*Az az átkozott lány, csak úgy elfutott előle míg vásárolt! Pedig, úgy tűnt örül a bátyjának. Talán Lonorn túl messzire ment a szigorával. Nem! Nem ment, talán túl kedves is volt és most itt van előtte rá a bizonyíték vagy éppen, hogy nincs előtte. ~Mit fogok mondani szegény anyánknak? És hogyan fogok túllépni rajta? Talán dolgozhatnék felvigyázóként, ez a sok egyedül kajtató fiatal lánynak határozottan szüksége lenne egyre. Francba! Körübelül egy napja még eldöntöttem, hogy felhagyok ezzel. Feleségre van szükségem és saját gyermekekre~*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-08 11:38:45
Üzenet elküldve: 2022-08-08 11:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Nagyot néz, amikor az ártatlan már jól bevált szövegét megkérdőjelezik. Azonban ezt ő sem hagyja szótlanul. De nem ám. Túl makacs ahhoz, hogy elfogadja, amit hallott.*
-Ha engem kérdez egy kicsit már kopottas, nemde? Azt hittem magára, hogy egy gyermek, aki az édesanyja edényeivel játszik. *Néz végig a férfi páncélzatán, hogy ezáltal is mentse a menthetőt, de ennek ellenére tovább gúnyolódnak vele.*
~Ki az erényes mindenségnek képzeli ez magát?~ *Hallgatja végig, bár nem sok választja el attól, hogy nekirohanjon. Végül összeszedi magát és úgy válaszol.*
-Teljesen igaza van. Megtehettem volna, csak tudja… *Hangja a szó végén elhalkul, majd egy kis hatásszünet után folytatja.* Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni önt azok az őrök előtt. Így muszáj volt eljátszanom, hogy a drágalátos testvérem, hogy az ön becsülete kicsit se görbüljék. *A végén már megjelenik egy aprócska gúny hangjában.* Tudja nem vagyok ám olyan szívtelen, ahogy ön azt gondolja.*Hangja ellágyul, miközben próbálja adni az ártatlan jótevőt.*
~Most megvagy~ *Vigyorodik el magában, miközben kimagasló tekintettel büszkén vállalja, hogy visszakerült a nyeregbe.*
-De most mégis szerencséd van. *Mormogja gúnyosan magában, hogy a másik csak épphogy ne tudja kivenni, amit mond.*
-Maga tényleg zsoldos? Ez lenyűgöző! Ha így folytatja, nyomban elpirulok. *Hízeleg még egy kicsit hátha hasznát tudja majd venni a macskája megkeresésében. Így el is panaszolja azt, amint szó kerül rá, majd a napba bámulva próbál műkönnyeket kicsikarni. Ez azonban nem jön össze, ugyanis mikor egy pillanatig visszanéz a zsoldosra olyat lát, ami még a könnyeknél is megrázóbb. Kivár még egy kicsit, még végül magától lesz a lány segítségére.*
-Komolyan segítene nekem? Maga a legjobb! *Kiáltja gyerekesen, majd a legnagyobb lelkesedésével a férfi nyakába ugrik. Úgy, ahogy egykor testvére nyakába is ugrott. Szinte nevet a boldogságtól. Több szem többet lát alapon. Majd pár másodperc múlva elengedi szoros öleléséből és mélyen a másik szemébe néz. Ennek hatására összeráncolja a szemöldökét és kezével szorosan megragadja a másik arcát. Közelebb húzza magához, hogy szinte az orruk is összeérjen.*
-Ha még egyszer elkalandozik a szeme velem gyűlik meg a baja. *Mondja szinte fenyegetően, hogy lássa Ella bizony nem fél az idegentől.*
-Megértettük egymást cicám?
*Nagyot néz, amikor az ártatlan már jól bevált szövegét megkérdőjelezik. Azonban ezt ő sem hagyja szótlanul. De nem ám. Túl makacs ahhoz, hogy elfogadja, amit hallott.*
-Ha engem kérdez egy kicsit már kopottas, nemde? Azt hittem magára, hogy egy gyermek, aki az édesanyja edényeivel játszik. *Néz végig a férfi páncélzatán, hogy ezáltal is mentse a menthetőt, de ennek ellenére tovább gúnyolódnak vele.*
~Ki az erényes mindenségnek képzeli ez magát?~ *Hallgatja végig, bár nem sok választja el attól, hogy nekirohanjon. Végül összeszedi magát és úgy válaszol.*
-Teljesen igaza van. Megtehettem volna, csak tudja… *Hangja a szó végén elhalkul, majd egy kis hatásszünet után folytatja.* Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni önt azok az őrök előtt. Így muszáj volt eljátszanom, hogy a drágalátos testvérem, hogy az ön becsülete kicsit se görbüljék. *A végén már megjelenik egy aprócska gúny hangjában.* Tudja nem vagyok ám olyan szívtelen, ahogy ön azt gondolja.*Hangja ellágyul, miközben próbálja adni az ártatlan jótevőt.*
~Most megvagy~ *Vigyorodik el magában, miközben kimagasló tekintettel büszkén vállalja, hogy visszakerült a nyeregbe.*
-De most mégis szerencséd van. *Mormogja gúnyosan magában, hogy a másik csak épphogy ne tudja kivenni, amit mond.*
-Maga tényleg zsoldos? Ez lenyűgöző! Ha így folytatja, nyomban elpirulok. *Hízeleg még egy kicsit hátha hasznát tudja majd venni a macskája megkeresésében. Így el is panaszolja azt, amint szó kerül rá, majd a napba bámulva próbál műkönnyeket kicsikarni. Ez azonban nem jön össze, ugyanis mikor egy pillanatig visszanéz a zsoldosra olyat lát, ami még a könnyeknél is megrázóbb. Kivár még egy kicsit, még végül magától lesz a lány segítségére.*
-Komolyan segítene nekem? Maga a legjobb! *Kiáltja gyerekesen, majd a legnagyobb lelkesedésével a férfi nyakába ugrik. Úgy, ahogy egykor testvére nyakába is ugrott. Szinte nevet a boldogságtól. Több szem többet lát alapon. Majd pár másodperc múlva elengedi szoros öleléséből és mélyen a másik szemébe néz. Ennek hatására összeráncolja a szemöldökét és kezével szorosan megragadja a másik arcát. Közelebb húzza magához, hogy szinte az orruk is összeérjen.*
-Ha még egyszer elkalandozik a szeme velem gyűlik meg a baja. *Mondja szinte fenyegetően, hogy lássa Ella bizony nem fél az idegentől.*
-Megértettük egymást cicám?
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-07 09:52:28
Üzenet elküldve: 2022-08-07 09:52:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Keserű mosoly ül arcára, ahogy a kedves ismerős viccesen megfeddi. Már el is felejtette, mennyire átlát rajta a nő, s régen is pont ugyanígy olvasott a férfiban. Előtte hiába minden álca, legyen az beképzelt úrifiú jelmez, vagy részeges, nemtörődöm, kiégett városi. Nyilván ezt sem hiszi el a lány, de jól teszi, hiszen valóban nem ez a helyzet. Aldo mindig nagy drámakirály volt, szereti, ha figyelnek rá, az meg mellékes, mi az, ami miatt bevonzza a tekinteteket. A kiégett, elkeseredett alkimista, habár nem a legméltóságteljesebb alakítás, azért bevonzott pár beszélgetést, törődő szót, vagy éppen balhét, s jó kis bunyókat. S végül is ez az, ami a férfit mindig is éltette.*
- Nagyon szívesen vendégül látnálak, elég jó vagyok a konyhában, s remek alkalom lenne, hogy dicsekedjek tehetségemmel.
*Mosolyodik el azzal a tipikus, kicsit kacér, kicsit öntelt mosolyával, amivel annak idején őrületbe kergette a nőt.*
- De most még túl részeg vagyok az efféle bűvészkedéshez.
*Ha nekiállna főzni, aligha lenne jó vége a dolognak. Vagy magát csonkítaná meg, vagy a házat gyújtaná fel, esetleg mindkettő.*
- De ha időd engedi, holnap, egy kiadós alvás után szívesen látlak. Addig is, elkísérhetlek abba a fogadóba, ihatsz egy jó bort, de nézd el nekem, én csak vízzel fogok koccintani veled.
*Ha most érkezett Jenewyen, talán még szállása sincs, de szerencsére a fogadóban ezt is talál, egészen baráti áron. Bár ott motoszkál Aldoban a gondolat, mi lenne, ha inkább magához invitálná a lányt aludni, hiszen az ingyen van, s könnyen lehet, hogy tisztább is, mint ezek a szobák, amelyeket mindenféle jöttment vándornak kiadnak. Természetesen tetszik neki a gondolat, hogy ne egyedül térjen haza, de egy kicsit tart a nőtől. Nem mintha nagyon félelmetes teremtés lenne, csak olyan régen volt, hogy találkoztak, s nem tudhatni, mi minden változik ez idő alatt a lélekben és személyiségben. Saját házába pedig nem szeret senkit meginvitálni, csak azokat, akik tényleg közel állnak hozzá. Hogy Jenewyen hol áll jelenleg, arról a férfinak fogalma sincs. De egy része örülne a társaságnak, csak túlságosan óvatos, így inkább elhallgatja ezt az ajánlatot.*
*Keserű mosoly ül arcára, ahogy a kedves ismerős viccesen megfeddi. Már el is felejtette, mennyire átlát rajta a nő, s régen is pont ugyanígy olvasott a férfiban. Előtte hiába minden álca, legyen az beképzelt úrifiú jelmez, vagy részeges, nemtörődöm, kiégett városi. Nyilván ezt sem hiszi el a lány, de jól teszi, hiszen valóban nem ez a helyzet. Aldo mindig nagy drámakirály volt, szereti, ha figyelnek rá, az meg mellékes, mi az, ami miatt bevonzza a tekinteteket. A kiégett, elkeseredett alkimista, habár nem a legméltóságteljesebb alakítás, azért bevonzott pár beszélgetést, törődő szót, vagy éppen balhét, s jó kis bunyókat. S végül is ez az, ami a férfit mindig is éltette.*
- Nagyon szívesen vendégül látnálak, elég jó vagyok a konyhában, s remek alkalom lenne, hogy dicsekedjek tehetségemmel.
*Mosolyodik el azzal a tipikus, kicsit kacér, kicsit öntelt mosolyával, amivel annak idején őrületbe kergette a nőt.*
- De most még túl részeg vagyok az efféle bűvészkedéshez.
*Ha nekiállna főzni, aligha lenne jó vége a dolognak. Vagy magát csonkítaná meg, vagy a házat gyújtaná fel, esetleg mindkettő.*
- De ha időd engedi, holnap, egy kiadós alvás után szívesen látlak. Addig is, elkísérhetlek abba a fogadóba, ihatsz egy jó bort, de nézd el nekem, én csak vízzel fogok koccintani veled.
*Ha most érkezett Jenewyen, talán még szállása sincs, de szerencsére a fogadóban ezt is talál, egészen baráti áron. Bár ott motoszkál Aldoban a gondolat, mi lenne, ha inkább magához invitálná a lányt aludni, hiszen az ingyen van, s könnyen lehet, hogy tisztább is, mint ezek a szobák, amelyeket mindenféle jöttment vándornak kiadnak. Természetesen tetszik neki a gondolat, hogy ne egyedül térjen haza, de egy kicsit tart a nőtől. Nem mintha nagyon félelmetes teremtés lenne, csak olyan régen volt, hogy találkoztak, s nem tudhatni, mi minden változik ez idő alatt a lélekben és személyiségben. Saját házába pedig nem szeret senkit meginvitálni, csak azokat, akik tényleg közel állnak hozzá. Hogy Jenewyen hol áll jelenleg, arról a férfinak fogalma sincs. De egy része örülne a társaságnak, csak túlságosan óvatos, így inkább elhallgatja ezt az ajánlatot.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-06 15:32:56
Üzenet elküldve: 2022-08-06 15:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Nem mondaná, hogy nem szereti a könnyű zsákmányt, mert nagyon is kedvére van az ilyesmi, de ha kicsit hajtani kell a vadat, hát ő azt sem bánja. Ez a vad pedig bizony nem adja magát könnyen. Nem, csak az fáj férfinak, hogy olyan könnyen ott lett hagyva, de még az is, hogy minden kedves szó nélkül. Az meg, hogy valamiért oly ismerős számára ez a fruska, már csak hab azon a szép nagy tortán, amit már igazán megkóstolna. Kocognia kell, hogy utolérje, mert, ha eléri a sikátorokat, akkor nagyon jól tudja, hogy bottal ütheti a nyomát.*
~ Ne siess úgy picinyem! ~* Lihegni éppen nem liheg, de most pont semmi kedve nem volt a kocogáshoz. Még jó, hogy hamar beéri a lányt, aki tudatosan hagyta neki ezt. Meg is szólítja, mire azok a dióbarna szemek csodálkozva merednek rá.*
- Igazán? Pedig nem éppen hangtalanul érkeztem.* Paskolja meg magán a fém felszerelést.*
- Milyen igaz, talán hagynom kellett volna ezt a törvény őreinek.* Vág vissza neki gúnyos hangon.* Ha boldogultál volna, akkor már az őrök előtt is megmondhattad volna, hogy nincs közünk egymáshoz cicám.* Ragaszkodik a megmentő szerepéhez, ha már jobb nincs.*
- Igen, én neheztelek emiatt. Fordított esetben én is megköszöntem volna, sőt még egy italra is meghívtam volna.* Tesz szemrehányást, de elrebegik neki végre a mágikus szavakat, így ez a kártya nincs tovább.*
- A körülmények fényében nem igazán tudom őszítőén azt mondani, hogy szívesen, dee most mégis szerencséd van.* Húzza ki magát a hízelgésre, amit rögtön meg is fűszerez egy kis önfényezéssel is.*
- Hát igen. Képzet zsoldos vagyok, akivel nem jó packázni. Ezt még azok is tudják.* Még jó, hogy nincs felettük mennyezet, mert az most menten rászakadnak a beképzelt fejére. Az ok pedig, hogy miért volt ilyen sietős végre, ha ködösen is, de kiderül.*
- Pamacsom? Valami állat?* Kérdez vissza, mivel számára ebből még nem derül ki semmi egyértelmű, de az égre néző pillantást követi ösztönösen, majd vissza tér tekintette a lány arcára, vagyis annál kicsit lentebb, a keblére.*
~ Ez igen! Van mit aprítania a tejbe. Ezekbe még ma bele kell temetnem az arcomat. ~* Mélázik el egy pillanatra, ami kívülről is biztosan látható.*
- Segítek megkeresni azt az állatott. Legalább meglátod, hogy a lovagiasság még létező fogalom.* Csak ő tesz rá nagy ívben, mert a lovagiasság önmagában még nem bújik be az ágyába.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Nem mondaná, hogy nem szereti a könnyű zsákmányt, mert nagyon is kedvére van az ilyesmi, de ha kicsit hajtani kell a vadat, hát ő azt sem bánja. Ez a vad pedig bizony nem adja magát könnyen. Nem, csak az fáj férfinak, hogy olyan könnyen ott lett hagyva, de még az is, hogy minden kedves szó nélkül. Az meg, hogy valamiért oly ismerős számára ez a fruska, már csak hab azon a szép nagy tortán, amit már igazán megkóstolna. Kocognia kell, hogy utolérje, mert, ha eléri a sikátorokat, akkor nagyon jól tudja, hogy bottal ütheti a nyomát.*
~ Ne siess úgy picinyem! ~* Lihegni éppen nem liheg, de most pont semmi kedve nem volt a kocogáshoz. Még jó, hogy hamar beéri a lányt, aki tudatosan hagyta neki ezt. Meg is szólítja, mire azok a dióbarna szemek csodálkozva merednek rá.*
- Igazán? Pedig nem éppen hangtalanul érkeztem.* Paskolja meg magán a fém felszerelést.*
- Milyen igaz, talán hagynom kellett volna ezt a törvény őreinek.* Vág vissza neki gúnyos hangon.* Ha boldogultál volna, akkor már az őrök előtt is megmondhattad volna, hogy nincs közünk egymáshoz cicám.* Ragaszkodik a megmentő szerepéhez, ha már jobb nincs.*
- Igen, én neheztelek emiatt. Fordított esetben én is megköszöntem volna, sőt még egy italra is meghívtam volna.* Tesz szemrehányást, de elrebegik neki végre a mágikus szavakat, így ez a kártya nincs tovább.*
- A körülmények fényében nem igazán tudom őszítőén azt mondani, hogy szívesen, dee most mégis szerencséd van.* Húzza ki magát a hízelgésre, amit rögtön meg is fűszerez egy kis önfényezéssel is.*
- Hát igen. Képzet zsoldos vagyok, akivel nem jó packázni. Ezt még azok is tudják.* Még jó, hogy nincs felettük mennyezet, mert az most menten rászakadnak a beképzelt fejére. Az ok pedig, hogy miért volt ilyen sietős végre, ha ködösen is, de kiderül.*
- Pamacsom? Valami állat?* Kérdez vissza, mivel számára ebből még nem derül ki semmi egyértelmű, de az égre néző pillantást követi ösztönösen, majd vissza tér tekintette a lány arcára, vagyis annál kicsit lentebb, a keblére.*
~ Ez igen! Van mit aprítania a tejbe. Ezekbe még ma bele kell temetnem az arcomat. ~* Mélázik el egy pillanatra, ami kívülről is biztosan látható.*
- Segítek megkeresni azt az állatott. Legalább meglátod, hogy a lovagiasság még létező fogalom.* Csak ő tesz rá nagy ívben, mert a lovagiasság önmagában még nem bújik be az ágyába.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-27 11:10:49
Üzenet elküldve: 2022-07-27 11:10:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
*A viszontlátás már örömittas, de ennek ellenére kissé érdekes. Főleg a félszeg ölelést furcsállja a nő. A halovány emlékeiben nem egészen ilyen visszafogott férfi rémlik neki. De az idő sok mindenen és sok mindenkin változtat. Aldo sóhajára csak egy halvány mosolyt ejt meg, majd lassan el is ereszti.*
- Mindenkinek kell valami szórakozás.
*Vonja meg a vállait, mintha az alkoholizálás nem lenne olyan nagy kaland. Igazából nem is az. Neki is volt már rá példa, hogy egyszer-egyszer komolyabban felöntött a garatra. Viszont a következő megjegyzés már jobban meghökkenti.*
- Egyszer csak elfogyott? *Vonja fel érdeklődve az egyik szemöldökét.* Eldőzsölted az örökséged?
*Teszi csípőre a kezeit, mint egy anya, ki a fiát készül megfeddni. De aztán csak mosolyogva ingatja meg a fejét, mert ugyebár neki nem sok köze van a férfi dolgaihoz.
Inkább csak hallgatja tovább, továbbra is mosollyal az arcán, mert annak azért örül, hogy nem csúszott le teljesen. Az átlagos élet nem rossz élet. A neki szegezett kérdésre viszont eltűnődve vakarja meg az állát.*
- Hát, hogy őszinte legyek, egyszerűen csak megint unatkozni kezdtem. Valahogy nem találom meg önmagam, viszont Arthenior eléggé megragadott annak idején.
*Vonja meg egyszerűen a vállait.*
- A fogadó is tetszett, amibe egyszer elvittél. Azt megismételhetnénk, mert éhen döglök. Vagy akár azt a csodás házadat is megmutathatod, ha akarod. Vendégül láthatsz egy régi, kedves barátot.
*Böki finoman oldalba a könyökével, amihez még egy bájos mosolyt is mellé tűz.*
*A viszontlátás már örömittas, de ennek ellenére kissé érdekes. Főleg a félszeg ölelést furcsállja a nő. A halovány emlékeiben nem egészen ilyen visszafogott férfi rémlik neki. De az idő sok mindenen és sok mindenkin változtat. Aldo sóhajára csak egy halvány mosolyt ejt meg, majd lassan el is ereszti.*
- Mindenkinek kell valami szórakozás.
*Vonja meg a vállait, mintha az alkoholizálás nem lenne olyan nagy kaland. Igazából nem is az. Neki is volt már rá példa, hogy egyszer-egyszer komolyabban felöntött a garatra. Viszont a következő megjegyzés már jobban meghökkenti.*
- Egyszer csak elfogyott? *Vonja fel érdeklődve az egyik szemöldökét.* Eldőzsölted az örökséged?
*Teszi csípőre a kezeit, mint egy anya, ki a fiát készül megfeddni. De aztán csak mosolyogva ingatja meg a fejét, mert ugyebár neki nem sok köze van a férfi dolgaihoz.
Inkább csak hallgatja tovább, továbbra is mosollyal az arcán, mert annak azért örül, hogy nem csúszott le teljesen. Az átlagos élet nem rossz élet. A neki szegezett kérdésre viszont eltűnődve vakarja meg az állát.*
- Hát, hogy őszinte legyek, egyszerűen csak megint unatkozni kezdtem. Valahogy nem találom meg önmagam, viszont Arthenior eléggé megragadott annak idején.
*Vonja meg egyszerűen a vállait.*
- A fogadó is tetszett, amibe egyszer elvittél. Azt megismételhetnénk, mert éhen döglök. Vagy akár azt a csodás házadat is megmutathatod, ha akarod. Vendégül láthatsz egy régi, kedves barátot.
*Böki finoman oldalba a könyökével, amihez még egy bájos mosolyt is mellé tűz.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-24 14:34:57
Üzenet elküldve: 2022-07-24 14:34:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Sok legendát hallott már a városról, az évek alatt mégsem változott. Talán néhány újítás történt, de a romokat nehezen tudja kiheverni egy nagyobb terület. Továbbra is markolaton tartott kézzel figyeli a tömeget, a főtéren is csak egy pillanatra terelődik el a figyelme, míg rá mered a főtéri szökőkútra. ~ Erről is sokat hallottam, valaki koszos pocsolyaként emlegeti, de van aki a legüdítőbb vízként gondol csak rá. ~ A történetére Svír dicsérettel és tanáccsal is készült. ~ Tapasztaltnak tűnik a férfi. ~ *
- Állítólag vannak olyan emberek, akik olyan könnyen olvasnak másokban mintha egy könyvben tennék. Hallottam egy harcosról, aki az ellenfél összes mozdulatát megelőzve reagált harcban. Természetesen könnyedén győzedelmeskedett.
* Csak bólint Svír utasítására, a fogadó előtt határozottan nyit be, hogy aztán tekintetét végig vezesse az embereken. ~ Ennyi részeg flótás mellett a legnagyobb veszély az, ha ráborítanak valami pocsék italt. ~ Az ajtót kitárva gyorsan meg is tartja, hogy az ügyfele beléphessen a fogadóba. Amint betért, az egyik asztalhoz kíséri. *
- Oda ül, ahova szeretne, de szerintem ez itt megteszi.
* Lapogatja meg az egyik széket, az ablaktól távoli asztaltól, egyik oldalt a fal van csupán, így kevesebb teret kell megfigyelnie a testőrnek. Természetesen ha máshova akar ülni a férfi, akkor követi őt. *
* Sok legendát hallott már a városról, az évek alatt mégsem változott. Talán néhány újítás történt, de a romokat nehezen tudja kiheverni egy nagyobb terület. Továbbra is markolaton tartott kézzel figyeli a tömeget, a főtéren is csak egy pillanatra terelődik el a figyelme, míg rá mered a főtéri szökőkútra. ~ Erről is sokat hallottam, valaki koszos pocsolyaként emlegeti, de van aki a legüdítőbb vízként gondol csak rá. ~ A történetére Svír dicsérettel és tanáccsal is készült. ~ Tapasztaltnak tűnik a férfi. ~ *
- Állítólag vannak olyan emberek, akik olyan könnyen olvasnak másokban mintha egy könyvben tennék. Hallottam egy harcosról, aki az ellenfél összes mozdulatát megelőzve reagált harcban. Természetesen könnyedén győzedelmeskedett.
* Csak bólint Svír utasítására, a fogadó előtt határozottan nyit be, hogy aztán tekintetét végig vezesse az embereken. ~ Ennyi részeg flótás mellett a legnagyobb veszély az, ha ráborítanak valami pocsék italt. ~ Az ajtót kitárva gyorsan meg is tartja, hogy az ügyfele beléphessen a fogadóba. Amint betért, az egyik asztalhoz kíséri. *
- Oda ül, ahova szeretne, de szerintem ez itt megteszi.
* Lapogatja meg az egyik széket, az ablaktól távoli asztaltól, egyik oldalt a fal van csupán, így kevesebb teret kell megfigyelnie a testőrnek. Természetesen ha máshova akar ülni a férfi, akkor követi őt. *
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-24 12:18:09
Üzenet elküldve: 2022-07-24 12:18:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Magától lazábbra venné a figurát, de mivel a testőre határozottan testőrként viselkedik, ezért igyekszik kellő komolysággal kezelni a helyzetet. Rég volt már, hogy alá tartozzon valaki, és akkor Kalácsfalván azért más volt a viszonya a falusiakkal. Oldalra néz, hogy lássa, mit csinál a szolidan lemaradó Averil. Szoknia kell, hogy innentől a testőr dolga az éberség, ő menet közben foglalkozhat mással.*
~Máris mennyivel fontosabb embernek tűnök. Persze egy kísérő még semmi ahhoz képest, ami régen a gazdagnegyedi hintókat kísérte. De ott nem tartunk és nem is az a cél.~
*Érdeklődve hallgatja Averil beszámolóját a pályája kezdetéről. Mindenkinek van egy története, amit ő nagyon szeret megismerni. Elhatározza, hogy a továbbiakban alaposan kifaggatja majd a nőt, a rövid összefoglalónál nem állhatnak meg. Közben elhagyják a Piacteret a főtérre vezető úton, így közelebb érnek a Pegazus fogadóhoz.*
– Szóval már fiatalon kitűntél a többiek közül, ez dicséretes. Sokat tanulhat az ember, hogyha ilyen társaságban szolgál néhány évet. *Az emberismeretet méltató megjegyzésre egyetértően hümment egy nagyot.*
– Nem lep meg, sokaknak az a legnehezebb, és sosem lehetsz biztos benne, hogy pontos-e a megállapításod a másikról. De a bizalmatlanság meg kétélű fegyver, azt is elijesztheted, aki jót akar. *Az életvezetési leckét akkor fejezi be, amikor megérkeznek a Pegazus elé.*
– Nézd meg, tiszta-e a levegő odabent, aztán menjünk be, ha szabad az út. *közli a tervet a testőrével.*
*Magától lazábbra venné a figurát, de mivel a testőre határozottan testőrként viselkedik, ezért igyekszik kellő komolysággal kezelni a helyzetet. Rég volt már, hogy alá tartozzon valaki, és akkor Kalácsfalván azért más volt a viszonya a falusiakkal. Oldalra néz, hogy lássa, mit csinál a szolidan lemaradó Averil. Szoknia kell, hogy innentől a testőr dolga az éberség, ő menet közben foglalkozhat mással.*
~Máris mennyivel fontosabb embernek tűnök. Persze egy kísérő még semmi ahhoz képest, ami régen a gazdagnegyedi hintókat kísérte. De ott nem tartunk és nem is az a cél.~
*Érdeklődve hallgatja Averil beszámolóját a pályája kezdetéről. Mindenkinek van egy története, amit ő nagyon szeret megismerni. Elhatározza, hogy a továbbiakban alaposan kifaggatja majd a nőt, a rövid összefoglalónál nem állhatnak meg. Közben elhagyják a Piacteret a főtérre vezető úton, így közelebb érnek a Pegazus fogadóhoz.*
– Szóval már fiatalon kitűntél a többiek közül, ez dicséretes. Sokat tanulhat az ember, hogyha ilyen társaságban szolgál néhány évet. *Az emberismeretet méltató megjegyzésre egyetértően hümment egy nagyot.*
– Nem lep meg, sokaknak az a legnehezebb, és sosem lehetsz biztos benne, hogy pontos-e a megállapításod a másikról. De a bizalmatlanság meg kétélű fegyver, azt is elijesztheted, aki jót akar. *Az életvezetési leckét akkor fejezi be, amikor megérkeznek a Pegazus elé.*
– Nézd meg, tiszta-e a levegő odabent, aztán menjünk be, ha szabad az út. *közli a tervet a testőrével.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-23 17:06:07
Üzenet elküldve: 2022-07-23 17:06:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Kényelmes magasságban lebeg be Arthenior főterére, de még mielőtt beérne a városba, el kíván rejtőzni a kíváncsiskodó szemek elől. Ezért egy kisebb igét mormol el, amivel tervei szerint a mostani napsütésben sikerül elrejtőznie a szemek elől. Nem célja felhívni magára a figyelmet: alapjában véve érdekesnek tűnhet a látvány, hogy valaki repülve érkezik a városba, önmagában pletykák szállhatnak ettől mindenfelé, ha a forgalmas téren észreveszik, de ennek fejében Eralil még ruházatával is kitűnhet, és bár sok idő telt el azóta, hogy utoljára erre járt, arcról is megismerhetik. Most pedig a háta közepére sem kíváénja a bámészkodókat, pláne nem azt, hogy a jelenlétének híre menjen a városba. El szeretne jutni nyugodtan a Namos házba, és ott körülnézni, hogy milyen állapotok is uralkodnak. Feltételezi, hogy nem lesz szép látványban része, évek óta üresen, takarítás nélkül áll az épület. Nem is kíván vele sokat foglalkozni, de fel kívánja mérni, hogy mégis mi történhetett ott.
Útközben pedig mereng. Arra jut, hogy a legtöbb mágiáját ugyan piszkosul begyakorolta (most sem merül fel igazán, hogy ez a fajta láthatatlanság ne sikerülne), ellenben van néhány olyan, amit értelemszerűen nem tudott egyszer sem elsütni. Ilyen például a mesterkardokkal való foglalatoskodása. Többek között ezt mintha teljesen el is felejtette volna. Bármennyire is gondolkodik, mintha egyszerűen nem emlékezne vissza, hogy mit is kéne csinálnia hozzá. Ezért kívánja tudásának felfrissítését. Megfogadja, hogy a Namos ház felmérése után az útja egyenesen a templomba fog vezetni. Már előre fél, hogy mit fognak hozzá szólni, bizonyára jó páran fel fogják ismerni a régebbi templomszolgák közül, de kénytelen erre vetemedni. Nem bírja ki a tudásszomja. És amúgy is, mi történhet? A legrosszabb, hogy a városban híre megy, hogy él és jelen van. Tulajdonsképpen nincs sok ellensége, akik vannak, azok se biztos, hogy élnek egyáltalán, a közelben vannak, vagy ha mégis, akkor sem feltétlenül jut el hozzájuk a pletyka. aktívan biztos senki nem keresi így évek múltán. És ha mégis, meglepődne, ha egy-két haragosa olyan hzatalommal rendelkezne, amivel őt jelentősen hátráltatni tudná, pláűne nem direktben ártani neki.
Így lebeg keresztül a főtéren, remélhetőleg láthatatlanul, az emberek felett közlekedve kényelmesen. A polgárnegyed felé veszi az irányt. De már most látja, hogy a város jelentős átalakuláson ment át. Főleg így fentebbről többet belát, és egyértelműen más érzése van az épületekről, mint a korábbi tapasztalatai. Azért sem ártana elmenni a templomba, hátha talál valami feljegyzést arról, hogy mi történt az elmúlt években, és fontos információhoz juthat ez alapján.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
Útközben pedig mereng. Arra jut, hogy a legtöbb mágiáját ugyan piszkosul begyakorolta (most sem merül fel igazán, hogy ez a fajta láthatatlanság ne sikerülne), ellenben van néhány olyan, amit értelemszerűen nem tudott egyszer sem elsütni. Ilyen például a mesterkardokkal való foglalatoskodása. Többek között ezt mintha teljesen el is felejtette volna. Bármennyire is gondolkodik, mintha egyszerűen nem emlékezne vissza, hogy mit is kéne csinálnia hozzá. Ezért kívánja tudásának felfrissítését. Megfogadja, hogy a Namos ház felmérése után az útja egyenesen a templomba fog vezetni. Már előre fél, hogy mit fognak hozzá szólni, bizonyára jó páran fel fogják ismerni a régebbi templomszolgák közül, de kénytelen erre vetemedni. Nem bírja ki a tudásszomja. És amúgy is, mi történhet? A legrosszabb, hogy a városban híre megy, hogy él és jelen van. Tulajdonsképpen nincs sok ellensége, akik vannak, azok se biztos, hogy élnek egyáltalán, a közelben vannak, vagy ha mégis, akkor sem feltétlenül jut el hozzájuk a pletyka. aktívan biztos senki nem keresi így évek múltán. És ha mégis, meglepődne, ha egy-két haragosa olyan hzatalommal rendelkezne, amivel őt jelentősen hátráltatni tudná, pláűne nem direktben ártani neki.
Így lebeg keresztül a főtéren, remélhetőleg láthatatlanul, az emberek felett közlekedve kényelmesen. A polgárnegyed felé veszi az irányt. De már most látja, hogy a város jelentős átalakuláson ment át. Főleg így fentebbről többet belát, és egyértelműen más érzése van az épületekről, mint a korábbi tapasztalatai. Azért sem ártana elmenni a templomba, hátha talál valami feljegyzést arról, hogy mi történt az elmúlt években, és fontos információhoz juthat ez alapján.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-21 13:43:41
Üzenet elküldve: 2022-07-21 13:43:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ilyen melegben tulajdonképp esze ágában se lenne megmozdulni, de korgó hasa szokás szerint az utcára tereli már a kora reggeli órákban. Nem csoda, hisz tegnap este is kimaradt a vacsora… mostanában nem megy valami túl jól az üzlet. Az emberek nem hordanak köpenyt (mint télen), aminek zsebeiből oly észrevétlenül lehet elemelni az ingóságokat. A Feztől kapott pénz nagy részét is rég elverte már, így utolsó ezüstjeivel zsebében indul meg mai napi beszerzőkörútjára.
Első útja egy nem túl messzi almafához vezet, ami egy elhagyatott kis házikó kertjében áll. Tavaly már kisegítette párszor a legnehezebb helyzetekből, így most is valami hasonlót remél tőle. Igaz még biztosan nem érett rajta a gyümölcs, de a semminél így is sokkalta jobb.
Gyakorlott mozdulattal lendül át a kerítés felett, majd a derékmagasságúra nőtt gazon keresztül utat vág magának a zöld almáktól roskadozó fáig. Gyors szemrevételezés után megállapítja magában, hogy még valóban nem jött el a szüret ideje, de kicsit magasabban, ahol a legtöbb fény éri a gyümölcsöket, már akad egy-kettő, aminek megpirult az oldala. Fel is mászik értük, néhányat a batyujába süllyeszt, egybe pedig rögtön beleharap, hisz már a rosszullét kerülgeti az éhségtől.
Ekkor figyel fel rá, hogy nincs egyedül az elvadult kertecskében; első ijedelmében rögtön el is ejti az épp leszedett almát, majd villámgyorsan leugrik a fáról, hogy menekülőre foghassa a dolgot. Azonban mielőtt így tenne, azért újból körbepillant, hogy legalább tudja, mi elől menekül. Ekkor látja meg a tökéletesen fekete, középtermetű és hosszú orrú kutyát, akinek már ott is van a szájában a leejtett gyümölcs.*
- Te kis bandita! Halálra rémisztettél! *Megindul az eb felé, természetesen azzal a szándékkal, hogy visszaszerezze tőle azt a szép, piros oldalú almát, de az rögtön hátrálni kezd. * - A kutyák nem is szeretik az almát! *Fűzi hozzá kicsit értetlenül, miközben továbbra is próbál az állat közelébe kerülni, akinek a jelek szerint ez az ötlet annyira nem nyeri el a tetszését; nekiiramodik az ellenkező irányba, de Isavyre nem rest követni.*
Első útja egy nem túl messzi almafához vezet, ami egy elhagyatott kis házikó kertjében áll. Tavaly már kisegítette párszor a legnehezebb helyzetekből, így most is valami hasonlót remél tőle. Igaz még biztosan nem érett rajta a gyümölcs, de a semminél így is sokkalta jobb.
Gyakorlott mozdulattal lendül át a kerítés felett, majd a derékmagasságúra nőtt gazon keresztül utat vág magának a zöld almáktól roskadozó fáig. Gyors szemrevételezés után megállapítja magában, hogy még valóban nem jött el a szüret ideje, de kicsit magasabban, ahol a legtöbb fény éri a gyümölcsöket, már akad egy-kettő, aminek megpirult az oldala. Fel is mászik értük, néhányat a batyujába süllyeszt, egybe pedig rögtön beleharap, hisz már a rosszullét kerülgeti az éhségtől.
Ekkor figyel fel rá, hogy nincs egyedül az elvadult kertecskében; első ijedelmében rögtön el is ejti az épp leszedett almát, majd villámgyorsan leugrik a fáról, hogy menekülőre foghassa a dolgot. Azonban mielőtt így tenne, azért újból körbepillant, hogy legalább tudja, mi elől menekül. Ekkor látja meg a tökéletesen fekete, középtermetű és hosszú orrú kutyát, akinek már ott is van a szájában a leejtett gyümölcs.*
- Te kis bandita! Halálra rémisztettél! *Megindul az eb felé, természetesen azzal a szándékkal, hogy visszaszerezze tőle azt a szép, piros oldalú almát, de az rögtön hátrálni kezd. * - A kutyák nem is szeretik az almát! *Fűzi hozzá kicsit értetlenül, miközben továbbra is próbál az állat közelébe kerülni, akinek a jelek szerint ez az ötlet annyira nem nyeri el a tetszését; nekiiramodik az ellenkező irányba, de Isavyre nem rest követni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1890-1909