// Második szál //
// Taitos jósdája //
*A vörös belemegy hát.*
~Micsoda finom "csók"~
*Mosolyodik el, munkaábrázatát felöltve ezzel, és ahogyan illik, eljátszadozik kicsit a lapokkal, melyek csak úgy peregnek keveredés közben.*
-Lássuk hát. Az út, az akadályok, a rejtett cél.
*Csap fel három lapot egyenesen Rhebosse elé.*
-A kártyák csak az igazat mesélik el.
*Toldja meg szavait még mielőtt belemenne a részletekbe, majd a kártyákat kezdi elemezni. Az első lapon fejjel lefelé két jókora pénzes zsák alatt görnyedő figura található, arcán stilizált grimasszal.*
-A tallérok kettese, méghozzá fejével lefelé. Nehézséget jelent, olyan nehézséget, mely a teendőkből eredez. Nehéz lesz tartani az ütemet, a napi teendőkkel is gond lehet, valamint nem érdemes pénzügyi döntésekbe óvatlanul belemenni. Ne az úton költekezzék Kegyed! Mindezt persze lehet javítani. Pontos előrelátó tervekkel, visszafogottsággal, és a kicsapongás kerülésével.
*Áttér a második kártyára.*
-A tótágast álló Halál.
*Mutat a koponyás fickóra, ki kaszájával most is kifejezéstelenül néz, mégis, mégis mintha vigyorogna halványan.*
~Hadd vigyorogjon, neki minden másodperc egy kicsivel közelebbi halált jelent, így nem veszíthet.~
*Szól hát.*
-Az újrakezdés jele. Mint akadály nem jelenthet mást, mint a konfliktust a múlt és a jelen között, melyet most le kell győzni, hogy az új élet beköszönthessen.
*Itt halkabbra, ha lehet az eddiginél is komolyabbra veszi.*
-A múlt gyakran megbéklyózza az embert, ezek a béklyók pedig, ha nekifeszülnek torkunknak, inkább pattanjanak el, még ha aranyat tartanak is, minthogy a levegő útját vegyék el.
*Mond egy iszonyatos bölcsességet, mondhatni Taitosost, így aztán gyorsan halad is tovább.
A harmadik kártya végre egyenesen áll. Rajta egyetlen óriási kehely, melyből patakok csurognak, alul pedig borzalmasan csúnya emberformák igyekeznek ezek alá állni.*
-A boldogság kelyhe, az egyetlen.
*Hümmög.*
-Úgy tűnik a halál nem ok nélkül jelent meg. Ha nyitott szemmel jársz, leányom, akkor most belekortyinthatsz te is. Figyelj az apró jelekre, melyek a lelki kiteljesedés és szerelmed delelője felé vezetnek, ne röstellj érte gátakat átugrani, ez nem mindig adatik meg, most, vagy soha. Fogd tehát erszényed száját szűkre.
*Érinti meg az első lapot.*
-Aztán keresd a kelyhet, mely a boldogság nektárját csepegteti ajkaidra.
*Fejezi be szavait olyan arccal, hogy utolsó mondatán senkinek ne legyen kedve röhögni a környéken. Aztán hagyja a vörös nőt megszemlélni a lapokat.*
-Nyomja még lelkedet kérdés?
*Kérdezi, nehogy már Svir nője elégedetlenül távozzon.*