//Galin Dargeroth//
*Nem is vár hát tovább, miután az alku megköttetik, és végre sikerül indulásra bírnia a szakállast, nyomban fel is kapja cókmókját, fegyverzetét, és már kinn is van a fogadó ajtaján. Azonban gyorsan rá kell jönnie, számára is korai még ez a hipp-hopp ugrándozás, rohangászás meg minden ilyesfajta tevékenység. Így aztán alig lép ki a talponálló ajtaján, meg is torpan rögvest, és nagyon fújtat, miközben megsimogatja teli bendőjét. ~Kiadós adag babfőzelék volt ez, azt ugyan meg kell hagyni! Csak ne lötyögne a hasamban amikor elindulok.~ Rövid pihenője arra is jó, hogy megvárja a bőbeszédű törp hőst, elvégre nélküle nem jut messzire.*
-No, aztán innen merre tovább hős uraságod? Elég nagy helyen el van terpeszkedve ez az Arthenior, innen úgy látszik, ha jobban körbepislogok. *Persze meglehet, hogy egy alacsony törpasszony szemszögéből minden úgy tűnik, mintha hatalmas területet ölelne fel.* Messze van e az a tündérszerzet, vagy mifélét magyarázott maga? *faggatózik, mielőtt még a másik túlzottan belefeledkezhetne a mondókájába. Mert akkor ugyan egy darabig nem haladnak innen a csapszék ajtajától, annyi bizonyos. Ezért inkább gyorsan meghatároztatja a célirányt vörös idegenvezetőjével, s majd amíg battyognak, jut idő a véget nem érő történetekre is. Úgy sem szándékszik annyira sietősre fogni, ne rázkódjon annyira az a megátalkodott főzelék.
Mielőtt keményen nekirugaszkodna a ki tudja, milyen hosszúnak ígérkező gyalogútnak, hatalmasat szippant a főtér levegőjéből. Arca nyomban el is fintorodik, s hogy kifejezze nemtetszését, kiköp egyet oldalra. Közben olyan rosszalló pillantást vet a világ felé, hogy attól egy tisztességes baka is nyomban összecsinálná magát. Még szerencse, hogy ez a ronda tekintet nem épp szegény Galint éri el, mert még az saját lelkére venné a dolgot.*
-Pfejj! Ennek a helynek még a szaga sem jó! Bezzeg az otthoni aromák, azok voltak ám az igaziak! A kemény erővel megmunkált izzó fém és izzadtság keverékének bukéjánál nincs tekintélyparancsolóbb! Bezzeg itten mi van? Némi por, oszt érje be ennyivel az erre járó. Ennek a városi népségnek ugyan jó ez is! Legalább ebben a csehóban volt valami tisztes dohányszag! Amíg benn voltunk, legalább valamennyire elfeledtette velem a kiürült készleteimet. *Ez hát a baj, amiért ez a kisebb fajta cirkusz és elégedetlenség zajlik. Meglehet, tényleg ajánlatos lesz minél előbb megtalálni azt a szárnyas teremtést. A kifakadás azonban nem folytatódik tovább, amint azt várhatnánk, mert asszonyságunk is ráébred saját bugyutaságára.*
-No, a nyavalya rágja meg! Viselkedj mán, Suudra! Úgy rimánkodsz itten, mint valami pendelyes kisjányka! *korholja magát, majd mellé nyomatékosan dobbant egyet csizmás lábával.*
-Nézze el énnekem uraságod, de mán igazán szippanthatnékom van ebből a csibukból itten! *vallja meg, de nem szégyenkezik sokáig, inkább gyorsan más felé tereli a szót.*
-No mondja csak maga, mi is van azzal a fenemód különleges vonalával?