*Arthenior. Újabb város, mi csak arra vár, hogy magába fogadja Dandiacal szépségét. Persze, muszáj lesz beérnie azzal, hogy behódolhat neki, nem lesz képes magáévá tenni. Eddig ezer meg egy város próbálta, mind sikertelen. Bár, talán itt lappang, mit kutat, mit keres a férfi.
A városba érve, két őr közt halad el, két puha ajka közt egy nem túl széles, lágy ívvel, mi nevezhető könnyed mosolynak, ahogy a főtéren található kút felé lépdel. Szelíd vizéből kortyolna, ahogy közel ér hozzá, de látja, hogy egy ork teszi a túlvégén ugyanezt. Meggondolja magát. Félő, hogy ez a szörnyű teremtmény még képes és valami mocskot juttatott a kristálytiszta vízbe, mivel a kút tele van. Hiába a biztonság, miként a mágia erői működtetik, erről mit sem tud, s ha tudna, elég eltántorító a bűzös lény ténye.
Inkább a fogadó felé veszi az irányt, mit innen meglát. Ám csak közelebb érve látja a cégéren, hogy micsoda névvel áldották meg a helyet. Pegazus. Mesékből ismert lény, létezése is lehet, puszta legenda csupán. Állíthatja bárki, hogy látott már, de hinni mindig csak saját szemének hisz mindenki.
Lépteit az említett létesítmény felé veszi, kicsit jobban összehúzva kabátját, hogy a hűvös szellő ne juthasson el karcsú testéhez, fogja csak fel a vastag ruhadarab. Talán odabent lel végre valamit, amitől nem veszi el kedvét egyetlen mocskos teremtmény sem, mely undorító és szánalmas létével piszkítja be a létezés ama fénytől terhes zugát, melybe beteszi a lábát Dandiacal. Inkább bújjanak sötét sarkokba, rejtőzzenek kő alá, vagy fa mögé, jobb lenne színüket sem látni, ám minden felett nincs hatalma. Még nincs. De ki tudja, mit hoz a jövő, mit hoz a ragyogó holnap?*