//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Umon//
*Út közben, amit felettébb élvez, bár ez csak abból sejthető, hogy, mintha dudorászna, miközben a fejét forgatja, taglalásra kerül a normális személy elmélete, ami a másikból azonnal egy kérdést is szorít ki. Az igazítás nem igazán tetszik neki, de eltűri.*
-Szerintem ez nyilvánvaló, mármint, hogy csak mi vagyunk normálisak. Miért? Látsz esetleg mást is, aki a nyakába vett valakit? Na ugye! *Bizonyítja teljes magabiztossággal a tényt, ez ettől a pillanattól kezdve pedig már kőbe van vésve és kész. Megállapította, lezárta. Akadt már össze más nézeteket valló lényekkel, de azok sosem voltak szimpatikusak neki, azonban a szőrös, mivel egyetért vele, sokkal tetszetősebb helyet foglal el a létrán. Még ki is van párnázva a hátsója, képzeletben. Majd elhangzik a mai fiatalokat becsmérlő mondat, amire ő is csak nagyokat bólogat.*
-Bizony, kímélni kell a lábaikat, nehogy úgy járjanak, mint az öregek. *Nem igazán szeretné a kivételezett helyzetét önként feladni, de lassan kezdi zavarni a kialakult helyzet, mindenki megnézi, ahogy cipelteti magát.*
-Kapálni? *Néz le a másikra a hirtelen, véleménye szerint a semmiből jött kijelentés okán.*
-Szíved joga. *Von vállat, nem igazán tudja milyen az, bár a szülei is csinálták, de még kicsi volt.*
-Közösen építettétek? Az nem semmi… *Folyik el a lelkesedése, hiszen ő saját kezűleg sosem tudna felhúzni egy házat, talán csak két óriás segítségével.*
-Ők most hol vannak? *Néz körbe.*
-Nem zavarja őket, hogy engem cipelsz a nyakadban? *Mivel a társról még nem tudja megállapítani mifélék, egyelőre gnómot feltételez, minthogy vele is olyan barátságos a férfi. Mikor megkapja a megjegyzést, hogy azért kezd picit nehéz lenni, először összeugrik a szája, minthogy alig eszik, csak egy-kétnaponta néhányszor és sose többet, mint egy egész csirke. Persze ennek a nyilvánvaló oka, hogy sosincsen több egyszerre előtte, azért annyira nem gazdag. Elfogadja a segítséget és mászik is lefelé, bár kicsit ügyetlenül, de végül a földön landol ismét, majd meg is igazgatja a kalapját.*
-Szóval a kikötőben tértél magadhoz? Ott sajnos megesik az ilyesmi, a piába kevernek bizonyos cuccokat… *Súgja oda titkon. Mikor a másik megjegyzést tesz a külsejére, csak csípőre vágja a kezeit a felháborodástól.*
-Nem ronda? Hát nem is! Igenis csinos pulcsim van, de a kalapom az, ami igazán jól áll. Még anyukám mondta! *Azt meg ugye nem lehet meghazudtolni. Közben érkezik a következő feladvány, mivel nagyon is megindul a zúgolódás, a találgatás, bár az egészet nem hallja tisztán. Mintha egy lóról lenne szó, de nem bizonyos benne, így megbök egy éppen a száját jártató férfit, akit többen is körbe vesznek, az pedig csak mondja és mondja. Miután a lényeget meghallgatta, csak sarkon fordul és Umonhoz szól.*
-A Pegazus fogadóba megyünk! Ott tuti lesz szendvics! *Csapja össze egymásba a tenyerét, hiszen neki a feladványból csak ennyi maradt meg, a kellemeset meg ugye csak a hülye nem kavarja a hasznossal. Út Közben gyorsan elmondja a szőrösnek is a feladványt, hátha ő nem jegyezné meg egészen jól. Jobb két fej, mint egy és jobb két zokni, mint egy fél pár.*