//Sayua Soter//
*A főtér látványa szinte újólag hat. Nem éppen ugyanazokkal a fáradt szemekkel nézelődik most, mint amikor először járt itt. Lenyűgözőnek továbbra sem találja, tátott szájjal álmélkodni végképp nem fog, de érzi, hogy elhamarkodottan béklyózta meg a helyet gondolataiban ideérkezésekor. Pár lépés után hosszasan nyújtózik, ahogy ráeszmél egyáltalán nem kell sietnie, mostanra még biztosan nincs kész amit kért. A szökőkút felé irányítja magát, hogy azt közelebbről szemügyre vehesse. Az oszlop legendájáról hallott már – azért mégsem érkezett ide teljesen tudatlanul -, de a hitelességére vajmi keveset ad, így aztán figyelmével sem szándékozik méltatni a látványosságot. Hallja, ahogy nem sokkal mögötte nyílik a fogadó ajtaja és megfordulnia sem kell, hogy kitalálja ki jött utána. Valamiért megvolt győződve arról, hogy ebbe a lányba is szorult makacsság bőven és nem fogja ilyen egyszerűen lerázni magáról. Arra is megmert volna esküdni, hogy a kis ajándéka érintetlenül fogja végezni az asztalon mindaddig, amíg valaki más úgy nem véli, azt biztos neki rendelték.*
~ Nemcsak, hogy önfejű, de még milyen büszke is. Lehet csak hiszi magáról, hogy félős. ~
*Megtorpan, megvárja, hogy a másik mellé érhessen. Tekintetével nem méltatja a lányt, azzal továbbra is a szökőkutat és abból kitörő, majd az alsó részben nyugovóra térő vizet pásztázza. Figyelmével viszont részben igen, bár lehet úgy tűnik, hogy szándékosan nem vesz tudomást róla, főleg miután lassú léptekkel el is indul a lány mellől.*
- Nem értem. Miért próbálnánk meg még egyszer? Mit vársz tőlem? Hogy feleségül veszlek?
*Tudatosan tegezi a lányt. Az utolsó kérdés közben egy mosollyal az arcán tekint hátra, már ha Sayua követi egyáltalán és nem fordult sarkon és hagyta ott a fenébe. Bár meglepően hangozhat nem is szánta annyira piszkálódásnak ezt, és a szélesre húzott száj sem sugároz végtelen gúnyosságot, noha természetesen komolyságot sem. Nehéz navigálni a kettő között a szavaival és a mimikájával, de talán sikerül neki. Hajlamos lenne azt hinni, hogy ha a lány nem kilopni akarta az előbbivel – és erről lassan kezd meggyőződni -, akkor pedig tényleg ennyire rámenős. Lehet a férfitól reméli, hogy majd kiemeli őt a szegénységből? A ruhája miatt nagyon nem tudja elképzelni, hogy különösebb vagyonnal rendelkezzen a másik és ilyen fiatalon, látszólag felügyelet és minden nélkül kóborolva akár a szegénynegyedből is érkezhetett. Sayua magassága – mélyen zavarja is hogy alig nőtte túl őt – és idomai már egy érett nőről árulkodnak, de az arc tanúskodik arról, hogy mindez a serdülőkorral – közelítsen akár annak végéhez már – jön együtt és hogy még nem alakult át teljesen. Mint ahogy a lovag szerint az álmodozás is velejárója enne az időszaknak, a fehér lovon érkező királyfiról. Na annyira azért nem önimádó – sőt inkább egyáltalán nem -, hogy azt feltételezze pont benne látná a lány ezt, de az már sokkalta elképzelhetőbb, hogy nagy buzgósággal keresi ezt a személyt. A cinizmus a hangjában is irányul inkább saját maga ellen, semmint a Sayua felé. A szökőkút előtt áll meg nem sokkal – arra azért igyekszik ügyelni, hogy a kifröccsenő víz lehetőleg ne érjen el hozzá -, addig ha vele tart és válaszol is a lány, akkor sem reagál. Meggyőződése, hogy továbbra sem lőtt túl a célon, de talán ez látszik is rajta.*