Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-30 23:09:31
Üzenet elküldve: 2026-01-30 23:09:31
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Festői tájkép//
* Messziről érkezett. Olyan helyről, ahol mindig sötét volt az ég a viharfelhőktől, a földet pedig minduntalan eső áztatta. Puha bőrcsizmájának talpán még mindig ott volt a sár, a múlt nyoma, melyet magával cipelt ebbe az új városba egy új élet reményében. Arthenior más volt, mint az előző otthona, és hogy ezt megállapítsa, elég volt egyetlen pillantást vetnie a nyüzsgő főtérre: a napsütötte ég alatt kereskedők siettek dolgukra, gyerekek játszottak a szökőkút mellett, takaros épületek sorakoztak egymás mellett, és az emberek arcán nem félelmet, hanem nyugalmat látott.
Igen, tényleg más.
Rheinar mélyet szippantott Arthenior friss, kellemesen langy levegőjébe, és leakasztotta válláról a táskáját.*
~ Itt jó lesz. ~
*Leült a szökőkút közelében egy régi, faragott kőpadra, és kibontotta az ecsetekkel tűzdelt kis csomagot. Egy ideig csak figyelte az eleven várost, majd hosszú ujjai közé fogott egy ecsetet, és akár egy bűvész, megpörgette azt az ujjai között. Miután elég ihletet szívott magába, ölébe vette a vásznat, és lassan elkezdte megörökíteni a főteret. Egyre több apró részletet próbált vászonra vinni: a köveken pihenő padok árnyékát, a kereskedők színes ruháit, az oszlopot, melynek tetején egy acélkéz tartotta a pajzsot.
Nem telt sok időbe, míg köré nem gyűltek a járókelők. Nem zavarták őt, csupán csendesen figyelték egy darabon a férfi mozdulatait, a vonalakat, melyeket határozottan festett a tiszta vászonra, majd továbbhaladtak. Egyedül a gyerekek maradtak, akik kíváncsian követték a művész színkeverését. Rheinar-t nem zavarta a jelenlétük. Ajkaira apró mosoly ült, ahogy a piros festékbe mártotta ecsetének hegyét.
A szőke, göndör hajú kislány ekkor szólalt meg először.*
- De hiszen a főtéren nincs is olyan piros! * Bukott ki az apró teremtésből, mire Rheinar halovány mosolya csak még szélesebbre kunkorodott.*
- Aha! Tudtam én, hogy figyelsz! Valóban nincs ilyen piros. Vagyis inkább csak nem ebben az árnyalatban látod. * Magyarázta a művész úr, miközben tűnődve nézte Göndörke szép arcát.*
- De akkor miért olyat kevertél? * Kérdezte teljesen jogosan a meglepett kislány, mire Rheinar egészen közel az arcához emelte az ecsetet.*
- Hogy szeplőket fessek neked!
- AZT NE! * Göndörke most határozottan ijedtnek tűnt, de nem szaladt el, ahhoz még túlzottan kíváncsi volt.*
- Hát ha azt nem... akkor mit szólnál olyan szárnyakhoz, mint neki? * A tőlük nem messze álló tündérlányra mutatott, valószínűleg az ő figyelmét is felkeltve ezzel, ha hallótávolságon belül volt.*
- Olyat igen!
- Mindjárt gondoltam. Na, akkor ülj le ide. Úgy, és most ne mozogj!
* Messziről érkezett. Olyan helyről, ahol mindig sötét volt az ég a viharfelhőktől, a földet pedig minduntalan eső áztatta. Puha bőrcsizmájának talpán még mindig ott volt a sár, a múlt nyoma, melyet magával cipelt ebbe az új városba egy új élet reményében. Arthenior más volt, mint az előző otthona, és hogy ezt megállapítsa, elég volt egyetlen pillantást vetnie a nyüzsgő főtérre: a napsütötte ég alatt kereskedők siettek dolgukra, gyerekek játszottak a szökőkút mellett, takaros épületek sorakoztak egymás mellett, és az emberek arcán nem félelmet, hanem nyugalmat látott.
Igen, tényleg más.
Rheinar mélyet szippantott Arthenior friss, kellemesen langy levegőjébe, és leakasztotta válláról a táskáját.*
~ Itt jó lesz. ~
*Leült a szökőkút közelében egy régi, faragott kőpadra, és kibontotta az ecsetekkel tűzdelt kis csomagot. Egy ideig csak figyelte az eleven várost, majd hosszú ujjai közé fogott egy ecsetet, és akár egy bűvész, megpörgette azt az ujjai között. Miután elég ihletet szívott magába, ölébe vette a vásznat, és lassan elkezdte megörökíteni a főteret. Egyre több apró részletet próbált vászonra vinni: a köveken pihenő padok árnyékát, a kereskedők színes ruháit, az oszlopot, melynek tetején egy acélkéz tartotta a pajzsot.
Nem telt sok időbe, míg köré nem gyűltek a járókelők. Nem zavarták őt, csupán csendesen figyelték egy darabon a férfi mozdulatait, a vonalakat, melyeket határozottan festett a tiszta vászonra, majd továbbhaladtak. Egyedül a gyerekek maradtak, akik kíváncsian követték a művész színkeverését. Rheinar-t nem zavarta a jelenlétük. Ajkaira apró mosoly ült, ahogy a piros festékbe mártotta ecsetének hegyét.
A szőke, göndör hajú kislány ekkor szólalt meg először.*
- De hiszen a főtéren nincs is olyan piros! * Bukott ki az apró teremtésből, mire Rheinar halovány mosolya csak még szélesebbre kunkorodott.*
- Aha! Tudtam én, hogy figyelsz! Valóban nincs ilyen piros. Vagyis inkább csak nem ebben az árnyalatban látod. * Magyarázta a művész úr, miközben tűnődve nézte Göndörke szép arcát.*
- De akkor miért olyat kevertél? * Kérdezte teljesen jogosan a meglepett kislány, mire Rheinar egészen közel az arcához emelte az ecsetet.*
- Hogy szeplőket fessek neked!
- AZT NE! * Göndörke most határozottan ijedtnek tűnt, de nem szaladt el, ahhoz még túlzottan kíváncsi volt.*
- Hát ha azt nem... akkor mit szólnál olyan szárnyakhoz, mint neki? * A tőlük nem messze álló tündérlányra mutatott, valószínűleg az ő figyelmét is felkeltve ezzel, ha hallótávolságon belül volt.*
- Olyat igen!
- Mindjárt gondoltam. Na, akkor ülj le ide. Úgy, és most ne mozogj!
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-30 22:08:11
Üzenet elküldve: 2026-01-30 22:08:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Festői tájkép//
*A templom poros könyvtárának és tekercseinek porát még most is érzi az orrában. Pedig az nem csak jó pár utcával de negyeddel is arrébb van innen.
Na de nem is baj. Már hozzászokott a tömegek közti ingázáshoz, hogy hol jobbra vagy balra kell éppen hagynia magát sodorni. Kissé talán több idő eljutni a céljáig. De legalább nem rúgják őt oldalba a siető közpolgárok. Ezért is alakult az, hogy pont a főtéren kötött ki rögtön a Pegazus helyett, ahogy azt ő elképzelte.*
~ Szólnom kell Derknek, hogy az indulással kissé várni kell. Remélem a fogadóban lesz. ~
*Gondolja magában, ahogy sietős léptekkel igyekszik megtartani az itt sétálók lépéseinek tempóját.
Ám amint meglátja a szökőkutat megenyhül kis lelke tudván a cél nincs már olyan messze. Sőt a főtér már eléggé tágas ahhoz, hogy végre kilépjen a tömegből.
Egy pillanatra meg is áll, hogy egy nagy levegőt vegyen majd enyhe mosollyal az arcán nyújtózzon egyet, hogy még a szárnyait is egy pillanatra szélesre tárja, hogy azokat is megrebegtesse.*
~ Folyton ez a tolongás. ~
*Rázza meg a fejét rosszallóan, ahogy a siető tömegre néz el féloldalast. Megtudja őket érteni. A falujában sem volt ez másképp. Csak ott sokkalta kevesebben éltek és az ő népe töltötte be leginkább. Az apróbb népek akik kisebb helyet foglalnak el mint a többiek, kisebb házakban is kényelmesen elférnek. Érdekes és széplátvány lehet egy kívülállónak. Ahol a házak méretei hol kisebbek vagy nagyobbak. Egy pillanatra el is engedi magát a nosztalgia hullámain. Apró szürke szemei a messzibe révednek, ám fixálódnak a szökőkút folyamatosan csordogáló vízsugarán. Milyen fura. Már párszor járt erre, azonban még sem csodálta meg a várost annyira amennyire az megérdemelné.*
*A templom poros könyvtárának és tekercseinek porát még most is érzi az orrában. Pedig az nem csak jó pár utcával de negyeddel is arrébb van innen.
Na de nem is baj. Már hozzászokott a tömegek közti ingázáshoz, hogy hol jobbra vagy balra kell éppen hagynia magát sodorni. Kissé talán több idő eljutni a céljáig. De legalább nem rúgják őt oldalba a siető közpolgárok. Ezért is alakult az, hogy pont a főtéren kötött ki rögtön a Pegazus helyett, ahogy azt ő elképzelte.*
~ Szólnom kell Derknek, hogy az indulással kissé várni kell. Remélem a fogadóban lesz. ~
*Gondolja magában, ahogy sietős léptekkel igyekszik megtartani az itt sétálók lépéseinek tempóját.
Ám amint meglátja a szökőkutat megenyhül kis lelke tudván a cél nincs már olyan messze. Sőt a főtér már eléggé tágas ahhoz, hogy végre kilépjen a tömegből.
Egy pillanatra meg is áll, hogy egy nagy levegőt vegyen majd enyhe mosollyal az arcán nyújtózzon egyet, hogy még a szárnyait is egy pillanatra szélesre tárja, hogy azokat is megrebegtesse.*
~ Folyton ez a tolongás. ~
*Rázza meg a fejét rosszallóan, ahogy a siető tömegre néz el féloldalast. Megtudja őket érteni. A falujában sem volt ez másképp. Csak ott sokkalta kevesebben éltek és az ő népe töltötte be leginkább. Az apróbb népek akik kisebb helyet foglalnak el mint a többiek, kisebb házakban is kényelmesen elférnek. Érdekes és széplátvány lehet egy kívülállónak. Ahol a házak méretei hol kisebbek vagy nagyobbak. Egy pillanatra el is engedi magát a nosztalgia hullámain. Apró szürke szemei a messzibe révednek, ám fixálódnak a szökőkút folyamatosan csordogáló vízsugarán. Milyen fura. Már párszor járt erre, azonban még sem csodálta meg a várost annyira amennyire az megérdemelné.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-30 18:45:50
Üzenet elküldve: 2026-01-30 18:45:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar végül komótosan áll fel a kőpadról, majd visszalép a szökőkúthoz. Előrehajol a víz fölé, alkarját a kő peremére támasztja. A felszín enyhén fodrozódik, a tükörkép időről időre szétesik, majd újra összeáll. Hosszan nézi. Nem siet. Nincs is hová.
Végül elhúzza a száját. Félretúr egy a szemébe lógó tincset, amely azonnal vissza is csusszan. Ennek örömére megismétli a mozdulatot, ezúttal határozottabban, majd ujjai végig simítanak az arcán, s megakadnak a szakállában. Beletúr az ezüstöt szőrszálak közé, majd ujjait összeszorítva húzza el a kezét, hogy megvizsgálja mennyire kanászodott el arcszőrzete. Az arca fintorba rándul, mintha nem lenne elégedett azzal, amit lát a víz tükrén.
Még egy ideig így marad. Aztán lassan elereszt egy tőle nem épp karakteridegen fáradt sóhajt, kiegyenesedik, és elfordul a kúttól. Tekintete még egyszer végigfut a főtéren, az árusokon, a járókelőkön, a mozgáson. Egy pillanatig áll még, majd elindul a piactér felé.*
*Norennar végül komótosan áll fel a kőpadról, majd visszalép a szökőkúthoz. Előrehajol a víz fölé, alkarját a kő peremére támasztja. A felszín enyhén fodrozódik, a tükörkép időről időre szétesik, majd újra összeáll. Hosszan nézi. Nem siet. Nincs is hová.
Végül elhúzza a száját. Félretúr egy a szemébe lógó tincset, amely azonnal vissza is csusszan. Ennek örömére megismétli a mozdulatot, ezúttal határozottabban, majd ujjai végig simítanak az arcán, s megakadnak a szakállában. Beletúr az ezüstöt szőrszálak közé, majd ujjait összeszorítva húzza el a kezét, hogy megvizsgálja mennyire kanászodott el arcszőrzete. Az arca fintorba rándul, mintha nem lenne elégedett azzal, amit lát a víz tükrén.
Még egy ideig így marad. Aztán lassan elereszt egy tőle nem épp karakteridegen fáradt sóhajt, kiegyenesedik, és elfordul a kúttól. Tekintete még egyszer végigfut a főtéren, az árusokon, a járókelőkön, a mozgáson. Egy pillanatig áll még, majd elindul a piactér felé.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:01:50
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:01:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Thara nagy porral kavarva érkezik meg Artheniorba. Ahogy a főtér egyre közelebb kerül, úgy lassít Szürke tempóján. A nap ezen szakaszában sok ember tartózkodik a városban. Már az úton is több szekérrel, utazóval találkozott. Még mielőtt a főtérre érnének lovával, már leszáll Szürkéről. Nem akarja sem más és sem saját, és a lova, épségét a gondatlan vágtájával fenyegetni.
A célja egyértelmű. A Tanácsháza. Jó hírekkel nem tud szolgálni, de rosszakkal sem. Inkább arra lenne kíváncsi, hogy a város milyen döntésre jutott az orkokkal kapcsolatban.*
A célja egyértelmű. A Tanácsháza. Jó hírekkel nem tud szolgálni, de rosszakkal sem. Inkább arra lenne kíváncsi, hogy a város milyen döntésre jutott az orkokkal kapcsolatban.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-29 22:24:18
Üzenet elküldve: 2026-01-29 22:24:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Keserédes//
*Norennar kilép a kaszárnya kapuján, és megáll. A főtér szélesen terül el előtte, zsúfoltan és zajosan: árusok hangja keveredik a járókelők beszédével, valahol nevetés csattan, máshol vita. Az idő tiszta, a fény megül a köveken, az emberek jönnek-mennek, mindenkinek dolga van. Norennar lassan végignéz rajtuk. Nem keres senkit, nem is siet tovább. Csak áll egy pillanatig, hagyja, hogy a tér mozgása körbezárja. Aztán elindul, nem egyenes vonalban, hanem kerülgetve az embereket, sodródva a főtéren át, mintha maga sem lenne biztos benne, merre tartson.
A szökőkútnál lassít, majd megáll. Előhúzza a bőrkulacsát. Hüvelykujjával kipattintja a dugót, közelebb emeli az arcához, beleszagol. A szaga állott, idegen. Oldalra fordítja a csuklóját, és a vizet a kút mellé önti, a kőlapokra. A víz szétterül, vékony csíkokban fut le a mélyedésekbe. Ezután lehajol, a kulacs száját a friss víz alá tartja. Megvárja, míg a bőr megtelik, míg a súlya visszatér a kezébe. Visszanyomja a dugót, egyet húz rajta, hogy biztosan a helyén van.
Leül az egyik kőpadra. A vállai lassan ereszkednek meg. Felsóhajt, majd felnéz az égre. A felhők lassan sodródnak, nem sietnek sehová. Norennar egy darabig csak figyeli őket.
A kürtszó óta most először érzi igazán, hogy nincs mit tennie. A tétlenség feszíti. Nem az, hogy várnia kell – hanem hogy nem tud mivel tölteni ezt a várakozást. A szív most biztonságban van. Legalábbis nagyon reméli. Akárhogy is, már többet nem tehet a biztonságáért. Cserébe viszont másért se. Nincs nyoma, nincs iránya. Egyetlen terve volt még: az ork vezér. Egyenes, tiszta cél. És végső soron azt is elvették tőle. Bár talán így lesz a legjobb. Talán ennek hála a fajtársának már nem csak a gyűrűt köszönheti, hanem az életét is.
Viszont most nincs penge, amit előhúzhatna. Nincs döntés, amit kierőszakolhatna. Csak a város marad körülötte, és a teljes bizonytalanság. Megannyi „Mi lesz, ha?” kérdés. Norennar lehajtja a fejét, ujjai rásimulnak a bőrkulacsra. Tudja, hogy ez is része az egésznek. De ettől még nem lesz könnyebb elviselni most saját gondolatait.
Egy darabig csak ül a főtéren, és vár.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.29 22:24:37
*Norennar kilép a kaszárnya kapuján, és megáll. A főtér szélesen terül el előtte, zsúfoltan és zajosan: árusok hangja keveredik a járókelők beszédével, valahol nevetés csattan, máshol vita. Az idő tiszta, a fény megül a köveken, az emberek jönnek-mennek, mindenkinek dolga van. Norennar lassan végignéz rajtuk. Nem keres senkit, nem is siet tovább. Csak áll egy pillanatig, hagyja, hogy a tér mozgása körbezárja. Aztán elindul, nem egyenes vonalban, hanem kerülgetve az embereket, sodródva a főtéren át, mintha maga sem lenne biztos benne, merre tartson.
A szökőkútnál lassít, majd megáll. Előhúzza a bőrkulacsát. Hüvelykujjával kipattintja a dugót, közelebb emeli az arcához, beleszagol. A szaga állott, idegen. Oldalra fordítja a csuklóját, és a vizet a kút mellé önti, a kőlapokra. A víz szétterül, vékony csíkokban fut le a mélyedésekbe. Ezután lehajol, a kulacs száját a friss víz alá tartja. Megvárja, míg a bőr megtelik, míg a súlya visszatér a kezébe. Visszanyomja a dugót, egyet húz rajta, hogy biztosan a helyén van.
Leül az egyik kőpadra. A vállai lassan ereszkednek meg. Felsóhajt, majd felnéz az égre. A felhők lassan sodródnak, nem sietnek sehová. Norennar egy darabig csak figyeli őket.
A kürtszó óta most először érzi igazán, hogy nincs mit tennie. A tétlenség feszíti. Nem az, hogy várnia kell – hanem hogy nem tud mivel tölteni ezt a várakozást. A szív most biztonságban van. Legalábbis nagyon reméli. Akárhogy is, már többet nem tehet a biztonságáért. Cserébe viszont másért se. Nincs nyoma, nincs iránya. Egyetlen terve volt még: az ork vezér. Egyenes, tiszta cél. És végső soron azt is elvették tőle. Bár talán így lesz a legjobb. Talán ennek hála a fajtársának már nem csak a gyűrűt köszönheti, hanem az életét is.
Viszont most nincs penge, amit előhúzhatna. Nincs döntés, amit kierőszakolhatna. Csak a város marad körülötte, és a teljes bizonytalanság. Megannyi „Mi lesz, ha?” kérdés. Norennar lehajtja a fejét, ujjai rásimulnak a bőrkulacsra. Tudja, hogy ez is része az egésznek. De ettől még nem lesz könnyebb elviselni most saját gondolatait.
Egy darabig csak ül a főtéren, és vár.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.29 22:24:37
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-29 19:47:20
Üzenet elküldve: 2026-01-29 19:47:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*Biz' nagyon is jól tudja, a félelfek egy – talán épp nagyobbik – része zokon veszi, ha csak úgy lefattyazzák. Önmagában persze minden szó ártalmatlan, a baj mindig azzal van, amit felidéz: annak az állandó emlékeztetője, hogy fajtája örökké két világ peremén billeg. A hosszúéltűek lenézik őket, makacs kis foltok a kifogástalan pedigrén, az emberek meg, nos... ők sohasem kedvelték azt, ami egy kicsit is más. Shan részéről a megnevezésben nincsen gúny - egyszerűen hozzászokott, hogy azokban a körökben, ahol megfordul, ez nem számít sértésnek, sőt, megannyi félvért ismer, aki önmagára is így hivatkozik. Így tudja igazán élét veszteni a szándékos mocskolás, s a levakart kellemetlen bélyeg máris képes pajzzsá válni.
Leendő útitársa azonban vélhetően nem ennek a módszernek a híve, a zsoldosnak pedig, tűnjön akármennyire szemtelennek is, nem áll szándékában hergelni. Legalább is most biztosan nem.*
- Merrin *ismétli el egy határozott bólintás kíséretében, s egyértelműen látszik, tudomásul vette a célzást.
A meglehetősen szerényen csendülő fizetés ígéretére azonban látványosan elhúzza a száját. Más körülmények között minden bizonnyal csak elröhögné magát és faképnél hagyná a fattyat, de valahogy a megbízó kilétének bizonytalansága visszatartja most ettől. Igaz, jelenleg nincsenek tudomása szerint rosszakarói, de azért bőven akadnak olyan csontvázak a múltjából, amik jó lenne, ha nem esnének ki a szerkényből. Teljesen szó nélkül azért nem hagyja a dolgot.*
- Legyen *szól fanyalogva, aztán már folytatja is* - De így az ár nem tartalmazza az alábbi szolgáltatásokat *ujjain elkezdi számba vetni azokat a kivételeket* - Verekedés orkkal. Utálom a képüket és kurva nagyok, nem szívesen harcolok ellenük *magyarázza aztán emeli a mutatóujját* - Nagy málhák cipelése bárki más helyett. És nincs öltánc! *az utolsót nagyon szigorúan nyomja meg, felmerülhet a vád, hogy akadt már olyan precedens, ami miatt ezt külön ki kell hangsúlyozni.
Már látványosan szorongatja a combját, így megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor végre útjára eresztik. Minden bizonnyal pár pillanattal később valóban felrobbant volna a hólyagja, s bár nyilván akadna rosszabb halál, ennél azért egy fokkal méltóságteljesebb véget szán magának. Mondjuk érje a vég egy kricsmiben az asztal alatt, két fehér comb között.
Nem az a lovaglós fajta, de amint visszatér dolgából, nem hezitál Merrin mögé ülni a nyeregben. Még csak nem is rendetlenkedik, combjaival erősen tartja magát, s csak akkor fogódzkodik a férfin, ha nagyon billenne az egyensúlyából.*
- Gyakran lovagolsz lányokkal a napfelkeltében, Merrin? *viccelődik vigyorogva, amint végre elindultak*
*Biz' nagyon is jól tudja, a félelfek egy – talán épp nagyobbik – része zokon veszi, ha csak úgy lefattyazzák. Önmagában persze minden szó ártalmatlan, a baj mindig azzal van, amit felidéz: annak az állandó emlékeztetője, hogy fajtája örökké két világ peremén billeg. A hosszúéltűek lenézik őket, makacs kis foltok a kifogástalan pedigrén, az emberek meg, nos... ők sohasem kedvelték azt, ami egy kicsit is más. Shan részéről a megnevezésben nincsen gúny - egyszerűen hozzászokott, hogy azokban a körökben, ahol megfordul, ez nem számít sértésnek, sőt, megannyi félvért ismer, aki önmagára is így hivatkozik. Így tudja igazán élét veszteni a szándékos mocskolás, s a levakart kellemetlen bélyeg máris képes pajzzsá válni.
Leendő útitársa azonban vélhetően nem ennek a módszernek a híve, a zsoldosnak pedig, tűnjön akármennyire szemtelennek is, nem áll szándékában hergelni. Legalább is most biztosan nem.*
- Merrin *ismétli el egy határozott bólintás kíséretében, s egyértelműen látszik, tudomásul vette a célzást.
A meglehetősen szerényen csendülő fizetés ígéretére azonban látványosan elhúzza a száját. Más körülmények között minden bizonnyal csak elröhögné magát és faképnél hagyná a fattyat, de valahogy a megbízó kilétének bizonytalansága visszatartja most ettől. Igaz, jelenleg nincsenek tudomása szerint rosszakarói, de azért bőven akadnak olyan csontvázak a múltjából, amik jó lenne, ha nem esnének ki a szerkényből. Teljesen szó nélkül azért nem hagyja a dolgot.*
- Legyen *szól fanyalogva, aztán már folytatja is* - De így az ár nem tartalmazza az alábbi szolgáltatásokat *ujjain elkezdi számba vetni azokat a kivételeket* - Verekedés orkkal. Utálom a képüket és kurva nagyok, nem szívesen harcolok ellenük *magyarázza aztán emeli a mutatóujját* - Nagy málhák cipelése bárki más helyett. És nincs öltánc! *az utolsót nagyon szigorúan nyomja meg, felmerülhet a vád, hogy akadt már olyan precedens, ami miatt ezt külön ki kell hangsúlyozni.
Már látványosan szorongatja a combját, így megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor végre útjára eresztik. Minden bizonnyal pár pillanattal később valóban felrobbant volna a hólyagja, s bár nyilván akadna rosszabb halál, ennél azért egy fokkal méltóságteljesebb véget szán magának. Mondjuk érje a vég egy kricsmiben az asztal alatt, két fehér comb között.
Nem az a lovaglós fajta, de amint visszatér dolgából, nem hezitál Merrin mögé ülni a nyeregben. Még csak nem is rendetlenkedik, combjaival erősen tartja magát, s csak akkor fogódzkodik a férfin, ha nagyon billenne az egyensúlyából.*
- Gyakran lovagolsz lányokkal a napfelkeltében, Merrin? *viccelődik vigyorogva, amint végre elindultak*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-28 05:51:44
Üzenet elküldve: 2026-01-28 05:51:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
- Merrin *tűzi a szót, egy távoli vihar csendes morajával. Nem kell túlmagyarázni, a képére van írva, hogy a megszólítást illetően rohadtul nem szeretne vitát nyitni. A sejtés, hogy ez sajnos valószínűleg túl nagy elvárás a másik felé, már most megfeszít egy eret a halántékán. Még szerencse, hogy a félvér egy pontig a türelem ocsmány esztétikával faragott szobra.
A többit nem kommentálja. Ez a mennyiségű szó pont elég volt már így két főre is. A lényeg meg tulajdonképpen közte van. Úgyhogy jön a már jól ismert, kurta hümmentés, ami a ratifikáció bőségesen elégséges megnyilvánulása a részéről, ami a feladatkört illeti.
Az ezt követő kérdés viszont már szót kíván.*
- Hadd emlékeztesselek, hogy adósságlevelet nyertél attól a kormos kurafitól. Kettőt. Fordítsuk le úgy, hogy két napra "megvettem" rajta a szolgálatod. De ha nem tetszik, most szólj, és elrendezheted Rwazynnal meg a... köreivel a kifogásaidat. *Az apróbetűs részek undok éle szólal a félvér szavaiból. Száraz, hivatali ízű tények Arthenior árnyékosabb oldalának karcos stílusában.*
- A szállást állom, a vacsorát állom, és ha jól muzsikálsz, talán máskor is kereslek. A jó embereket jó pénzzel honorálja akinek dolgozom.
*Két nap idegenvezetés, az utat is beleszámítva. Ha azt vesszük, hogy Merrin leszögezte, kerülni óhajtja a balhét (amennyire ez leszögezhető a Kökötővel kapcsolatban), ez nem is rossz üzlet olyasvalakinek, aki volt olyan palimadár, hogy leült Silth Rwazynnal kockázni.*
- Na menj csurgatni, mielőtt felrobban a hólyagod *biccent.
Míg Shanneira a folyóügyeit intézi, Merrin összeszedi a hátasát az istállóból. Nincs sok málhája, meg sok kedve se. A fénytelen-fekete herélt úgy fest, mint egy nyugdíjazott bányaló. Jól megtermett állat, de lomha és csüggedt, mint egy esős téli éjszaka hangulata. Erőteljes igavonó lehetett fénykorában, de a vaskosságán már sok helyen átütnek a csontok szikár vonulatai. Lógatja a fejét, szinte sosem emeli a marvonala fölé, de hogy készsége vagy szándéka nincs rá, azt nehéz volna megmondani.
Merrin már a nyeregben ülve várja kikötői kíséretét. Nyújtja a kezét, hogy maga mögé segítse, ha Shanneira nem ragaszkodik a sétához.*
- Merrin *tűzi a szót, egy távoli vihar csendes morajával. Nem kell túlmagyarázni, a képére van írva, hogy a megszólítást illetően rohadtul nem szeretne vitát nyitni. A sejtés, hogy ez sajnos valószínűleg túl nagy elvárás a másik felé, már most megfeszít egy eret a halántékán. Még szerencse, hogy a félvér egy pontig a türelem ocsmány esztétikával faragott szobra.
A többit nem kommentálja. Ez a mennyiségű szó pont elég volt már így két főre is. A lényeg meg tulajdonképpen közte van. Úgyhogy jön a már jól ismert, kurta hümmentés, ami a ratifikáció bőségesen elégséges megnyilvánulása a részéről, ami a feladatkört illeti.
Az ezt követő kérdés viszont már szót kíván.*
- Hadd emlékeztesselek, hogy adósságlevelet nyertél attól a kormos kurafitól. Kettőt. Fordítsuk le úgy, hogy két napra "megvettem" rajta a szolgálatod. De ha nem tetszik, most szólj, és elrendezheted Rwazynnal meg a... köreivel a kifogásaidat. *Az apróbetűs részek undok éle szólal a félvér szavaiból. Száraz, hivatali ízű tények Arthenior árnyékosabb oldalának karcos stílusában.*
- A szállást állom, a vacsorát állom, és ha jól muzsikálsz, talán máskor is kereslek. A jó embereket jó pénzzel honorálja akinek dolgozom.
*Két nap idegenvezetés, az utat is beleszámítva. Ha azt vesszük, hogy Merrin leszögezte, kerülni óhajtja a balhét (amennyire ez leszögezhető a Kökötővel kapcsolatban), ez nem is rossz üzlet olyasvalakinek, aki volt olyan palimadár, hogy leült Silth Rwazynnal kockázni.*
- Na menj csurgatni, mielőtt felrobban a hólyagod *biccent.
Míg Shanneira a folyóügyeit intézi, Merrin összeszedi a hátasát az istállóból. Nincs sok málhája, meg sok kedve se. A fénytelen-fekete herélt úgy fest, mint egy nyugdíjazott bányaló. Jól megtermett állat, de lomha és csüggedt, mint egy esős téli éjszaka hangulata. Erőteljes igavonó lehetett fénykorában, de a vaskosságán már sok helyen átütnek a csontok szikár vonulatai. Lógatja a fejét, szinte sosem emeli a marvonala fölé, de hogy készsége vagy szándéka nincs rá, azt nehéz volna megmondani.
Merrin már a nyeregben ülve várja kikötői kíséretét. Nyújtja a kezét, hogy maga mögé segítse, ha Shanneira nem ragaszkodik a sétához.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-25 22:23:35
Üzenet elküldve: 2026-01-25 22:23:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*Időről időre akadnak olyan alkalmak, amikor az élet emlékezteti arra, miért is marad ki már hosszú ideje a kétes kikötői ügyletekből. Piszok jól lehet vele persze keresni, ha az ember ügyesen helyezkedik, ez egy olyan tényező, amit igencsak szem előtt tart valaki, aki pénzért forgat kardot. Azonban egy zsoldos hamar megtanulja, hogy nem árt gyanakodnia, ha valaki könnyűnek tűnő munka miatt jól fizet. Az a homályos, kurtára fogott válasz bizony tökéletesen ilyet sejtet, s már nyitná is a száját, hogy azért ne hagyja ennyiben a dolgot, mikor a fickó egy ponton megáll némi magyarázat szándékával. Bár kétségtelenül értékeli a szándékot, az a bizonyos "röviden" nos, túl sok konkrétummal nem szolgál. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy szinte semmivel. Megpróbálja kihámozni azért abból a képes hasonlatból a lényeget, de ennyi sör és ilyen mértékű hugyozási inger mellett jobb, ha az ember nem vár tőle túl nagy műelemzést. A maradék virgonc agysejtjét azonban alaposan megdolgoztatja*
- Tehát, ha jól értem... *kezd bele bizonytalanul, mintha már most lemondana annak a lehetőségéről, hogy esetleg felfogta*
- Te valamit meg akarsz tudni, én pedig ahhoz kellek, hogy elvigyelek ide-oda, ahol esetleg válaszokra lelsz? *megdörzsöli a hidegben elfagyott orra hegyét*
- Mindeközben pedig védjem meg a kis fokhagymasegged a csúnya, rossz kikötői haramiáktól *szavait úgy hangsúlyozna, mintha egyenesen egy félénk kölyökhöz beszélne, még egy együttérző ajakbiggyesztéssel is megtolja az egészet.*
- Ne aggódj Fattyúcska, mellettem nincs félnivalód *kacsint egyet, de a viccelődés mögött egyértelműen jelzik a pillantások, hogy legjobb tudása szerint fogja teljesíteni a feladatát. Már amennyit megértett belőle.*
- Egy valamit azért még nem árt tisztáznunk *a mézszín tekintet mosolygó csillogása egy komolyabban csendülő mondat erejéig eltűnik* - Te fogsz perkálni vagy a titokzatos megbízód?
*Időről időre akadnak olyan alkalmak, amikor az élet emlékezteti arra, miért is marad ki már hosszú ideje a kétes kikötői ügyletekből. Piszok jól lehet vele persze keresni, ha az ember ügyesen helyezkedik, ez egy olyan tényező, amit igencsak szem előtt tart valaki, aki pénzért forgat kardot. Azonban egy zsoldos hamar megtanulja, hogy nem árt gyanakodnia, ha valaki könnyűnek tűnő munka miatt jól fizet. Az a homályos, kurtára fogott válasz bizony tökéletesen ilyet sejtet, s már nyitná is a száját, hogy azért ne hagyja ennyiben a dolgot, mikor a fickó egy ponton megáll némi magyarázat szándékával. Bár kétségtelenül értékeli a szándékot, az a bizonyos "röviden" nos, túl sok konkrétummal nem szolgál. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy szinte semmivel. Megpróbálja kihámozni azért abból a képes hasonlatból a lényeget, de ennyi sör és ilyen mértékű hugyozási inger mellett jobb, ha az ember nem vár tőle túl nagy műelemzést. A maradék virgonc agysejtjét azonban alaposan megdolgoztatja*
- Tehát, ha jól értem... *kezd bele bizonytalanul, mintha már most lemondana annak a lehetőségéről, hogy esetleg felfogta*
- Te valamit meg akarsz tudni, én pedig ahhoz kellek, hogy elvigyelek ide-oda, ahol esetleg válaszokra lelsz? *megdörzsöli a hidegben elfagyott orra hegyét*
- Mindeközben pedig védjem meg a kis fokhagymasegged a csúnya, rossz kikötői haramiáktól *szavait úgy hangsúlyozna, mintha egyenesen egy félénk kölyökhöz beszélne, még egy együttérző ajakbiggyesztéssel is megtolja az egészet.*
- Ne aggódj Fattyúcska, mellettem nincs félnivalód *kacsint egyet, de a viccelődés mögött egyértelműen jelzik a pillantások, hogy legjobb tudása szerint fogja teljesíteni a feladatát. Már amennyit megértett belőle.*
- Egy valamit azért még nem árt tisztáznunk *a mézszín tekintet mosolygó csillogása egy komolyabban csendülő mondat erejéig eltűnik* - Te fogsz perkálni vagy a titokzatos megbízód?
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-25 08:27:44
Üzenet elküldve: 2026-01-25 08:27:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Egészen észrevétlen az a pont, ahol a beszélgetésük kellemetlenül recsegő-ropogó-nyekergő szerkezetében vájatára talál a tengely. A társalgás a maga megfontolt tempójában kezdi előre hajtani a dolgokat, akár egy masszív gnóm-szerkezet, ahol mindennek megvan a helye és az üteme. Kérdések és válaszok, melyeket a tartalom sűrű, jól kimért kenése tart mozgásban. A híg, eszetlenül öntött olajozás csak tócsába gyűlő mocskot hagy. (Olykor Merrin keze által is hasonló metaforikus végkifejlet bontakozik, ha az ilyen zsákutcákból nem tudnak kikeveredni. De ez viszonylag ritka. Főleg, ha nem hazai terepen mozog.)
A jó kenőzsír nem "izzad", nem válik ki belőle az alapolaj a felületén, nincsenek benne rögök, szemcsék vagy csomók, nem érezni karcosnak. Ez lenne a cél. És a fene tudja, talán elérnek ide is.*
- Az majd kiderül *mondja rezignált merengéssel. Úgy tűnhet, a kurta válasz undok etikátlansággal rondít bele a társalgásuk épp csak beindult mechanikájába. De ha a kikötői figyel, akkor pontosan érzékelheti azt a morajló sóhajt, ami Merrin szavait követi.
Nem tudja. És az, hogy nem tudja, a félvért se teszi boldoggá. Köp oldalra egy hegyeset, és elpöcköli a leégett dohányrúd csonkját.*
- Röviden *állítja meg lépteit, hogy még a fogadó nyüzsgésétől elég távol fejthesse ki a lényeget.* - A Kikötőben pang a szar. És én nyertem meg a nemes feladatot, hogy utánajárjak, miért. *Merrin hideg baltaarca még most is rezzenéstelen. Ilyenkor általában két dolog juthat az ember eszébe: vagy elhaltak benne az idegek, vagy olyasvalaki, akit nem először küldenek ilyen mély szarverembe merülni.* - Te fogod hozzá a lámpást. És mivel te fogod a lámpást, remélem, van hozzá szimatod, hogy ne robbanjon ránk abban a pöcegödörben a csatornagáz. *Merrin megütögeti csontos sasorrát.* - Ugye érted? Te vezetsz. Gondolom abban nem lesz köztünk vita, hogy egyikünk se akar kipurcanni. Tartsuk ehhez magunkat. *Itt idegesítően elkezdene zsibongani egy kézrázás kényszere egy átlagos párbeszédben, de a félvér pillantása már magában elzárkózik az ilyesmitől. Egy fejbiccentés pont elég lesz, hogy ezt a főszabályt az alkujukba véssék.*
*Egészen észrevétlen az a pont, ahol a beszélgetésük kellemetlenül recsegő-ropogó-nyekergő szerkezetében vájatára talál a tengely. A társalgás a maga megfontolt tempójában kezdi előre hajtani a dolgokat, akár egy masszív gnóm-szerkezet, ahol mindennek megvan a helye és az üteme. Kérdések és válaszok, melyeket a tartalom sűrű, jól kimért kenése tart mozgásban. A híg, eszetlenül öntött olajozás csak tócsába gyűlő mocskot hagy. (Olykor Merrin keze által is hasonló metaforikus végkifejlet bontakozik, ha az ilyen zsákutcákból nem tudnak kikeveredni. De ez viszonylag ritka. Főleg, ha nem hazai terepen mozog.)
A jó kenőzsír nem "izzad", nem válik ki belőle az alapolaj a felületén, nincsenek benne rögök, szemcsék vagy csomók, nem érezni karcosnak. Ez lenne a cél. És a fene tudja, talán elérnek ide is.*
- Az majd kiderül *mondja rezignált merengéssel. Úgy tűnhet, a kurta válasz undok etikátlansággal rondít bele a társalgásuk épp csak beindult mechanikájába. De ha a kikötői figyel, akkor pontosan érzékelheti azt a morajló sóhajt, ami Merrin szavait követi.
Nem tudja. És az, hogy nem tudja, a félvért se teszi boldoggá. Köp oldalra egy hegyeset, és elpöcköli a leégett dohányrúd csonkját.*
- Röviden *állítja meg lépteit, hogy még a fogadó nyüzsgésétől elég távol fejthesse ki a lényeget.* - A Kikötőben pang a szar. És én nyertem meg a nemes feladatot, hogy utánajárjak, miért. *Merrin hideg baltaarca még most is rezzenéstelen. Ilyenkor általában két dolog juthat az ember eszébe: vagy elhaltak benne az idegek, vagy olyasvalaki, akit nem először küldenek ilyen mély szarverembe merülni.* - Te fogod hozzá a lámpást. És mivel te fogod a lámpást, remélem, van hozzá szimatod, hogy ne robbanjon ránk abban a pöcegödörben a csatornagáz. *Merrin megütögeti csontos sasorrát.* - Ugye érted? Te vezetsz. Gondolom abban nem lesz köztünk vita, hogy egyikünk se akar kipurcanni. Tartsuk ehhez magunkat. *Itt idegesítően elkezdene zsibongani egy kézrázás kényszere egy átlagos párbeszédben, de a félvér pillantása már magában elzárkózik az ilyesmitől. Egy fejbiccentés pont elég lesz, hogy ezt a főszabályt az alkujukba véssék.*
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-24 17:10:26
Üzenet elküldve: 2026-01-24 17:10:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Azért egy pillanatra tátva marad a szája, mikor Yvon helyesel arra, hogy ha sokáig marad bilincsben akkor le kell vágni a lábait. Hirtelen már nem is érzi akkora problémának az ezzel kapcsolatos félelmeit, csak vegye már le róla valaki! Nem ad azonban hangot aggodalmának, csupán sietve lépked Yvon nyomában, ki a Szárnyas Ló Fogadó ajtaján, egyenesen a város főterére.*
- Én sem tudom. *Erősíti meg szüleivel kapcsolatban azt, amit már nem egyszer említett. Fogalma sincs róla, hogy kik voltak a szülei. Egy apró emlékkép dereng csupán az emlékei között édesanyja arcáról, de semmi több. Ugyanilyen szép, kék szemei lehettek.
Ami a kitartását illeti, arra nem lehet panasz. Igaz, megannyiszor engedte már el a nyomorult kis életét, és törődött volna bele a sorsába, ami a biztos halállal kecsegtetett, de valahogy mégis mindig lett, és lesz majd ezután is, ha pedig mégsem, legalább úgy hagyja majd itt ezt a világot, hogy most már tudja, milyen az, mikor nem korog a gyomra az éhségtől.*
- Két reggeli nagyon nagy érték. *Hangoztatja pislogva ugyanazt, amit Yvon is megállapíthatna magában, így továbbra is úgy gondolja, hogy furcsa, amiért ilyen sok aranyat kapott tőle anélkül, hogy bármit is dolgozott volna. Az biztos, hogy Borda bácsi szavait nem fogja tudni egyhamar kiverni a fejéből, s addig azt sem fogja tudni megérteni, hogy vannak emberek, akik anélkül is hajlandóak segíteni, hogy bármit várnának cserébe. Pedig Yvon ilyen.*
- Te kedves vagy… *Szinte suttogja maga elé, szavakat formálva legbelső gondolataiból, miközben továbbra is határozottan lépked társa mellett. A takaróját fenn hagyta a szobában, így hamar fázni kezd kicsit, de itt a városban talán nincs annyira farkasordító hideg, hogy ne bírja ki.*
- Nem maradok le *bólint engedelmesen.* Merre megyünk? *Nézelődik, figyeli az utcákat, de egyelőre még nem próbálja megjegyezni azokat, sőt, egyelőre azon emlékei sem kerülnek elő, amelyek alapján Arthenior egyes részeit már ismernie kellene.*
*Azért egy pillanatra tátva marad a szája, mikor Yvon helyesel arra, hogy ha sokáig marad bilincsben akkor le kell vágni a lábait. Hirtelen már nem is érzi akkora problémának az ezzel kapcsolatos félelmeit, csak vegye már le róla valaki! Nem ad azonban hangot aggodalmának, csupán sietve lépked Yvon nyomában, ki a Szárnyas Ló Fogadó ajtaján, egyenesen a város főterére.*
- Én sem tudom. *Erősíti meg szüleivel kapcsolatban azt, amit már nem egyszer említett. Fogalma sincs róla, hogy kik voltak a szülei. Egy apró emlékkép dereng csupán az emlékei között édesanyja arcáról, de semmi több. Ugyanilyen szép, kék szemei lehettek.
Ami a kitartását illeti, arra nem lehet panasz. Igaz, megannyiszor engedte már el a nyomorult kis életét, és törődött volna bele a sorsába, ami a biztos halállal kecsegtetett, de valahogy mégis mindig lett, és lesz majd ezután is, ha pedig mégsem, legalább úgy hagyja majd itt ezt a világot, hogy most már tudja, milyen az, mikor nem korog a gyomra az éhségtől.*
- Két reggeli nagyon nagy érték. *Hangoztatja pislogva ugyanazt, amit Yvon is megállapíthatna magában, így továbbra is úgy gondolja, hogy furcsa, amiért ilyen sok aranyat kapott tőle anélkül, hogy bármit is dolgozott volna. Az biztos, hogy Borda bácsi szavait nem fogja tudni egyhamar kiverni a fejéből, s addig azt sem fogja tudni megérteni, hogy vannak emberek, akik anélkül is hajlandóak segíteni, hogy bármit várnának cserébe. Pedig Yvon ilyen.*
- Te kedves vagy… *Szinte suttogja maga elé, szavakat formálva legbelső gondolataiból, miközben továbbra is határozottan lépked társa mellett. A takaróját fenn hagyta a szobában, így hamar fázni kezd kicsit, de itt a városban talán nincs annyira farkasordító hideg, hogy ne bírja ki.*
- Nem maradok le *bólint engedelmesen.* Merre megyünk? *Nézelődik, figyeli az utcákat, de egyelőre még nem próbálja megjegyezni azokat, sőt, egyelőre azon emlékei sem kerülnek elő, amelyek alapján Arthenior egyes részeit már ismernie kellene.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-24 12:41:11
Üzenet elküldve: 2026-01-24 12:41:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Szárnyas lovat ő sem látott még soha. Óriást már igen, habár azok se túl gyakoriak ezen a vidéken. Jobb szeretik a wegtoreni pusztaságot vagy a hegyek magányát, ahol békésen legeltethetik állataikat. Az óriások rendkívül jámbor nép, általában. Azért Yvon rosszat is hallott már róluk, de persze kiről nem. Mondjuk a pegazusokról nem. Mosolyog egyet Maavie érdekes felvetéseire, de nem szól semmit. A lányok már csak lányok. Ő még sosem látott pegazust, de abban egész biztos, hogy nem tudnak madárra változni. Ez olyan lehetetlen elképzelés, mintha azt mondanák, hogy a csuka sárkánykígyóvá tud változni, csak mert az is hosszú és pikkelyes. A madarak madarak, a pegazus pedig pegazus. Ám nem áll le vele vitatkozni erről.
Kissé megnyugszik, amikor meghallja, hogy Borda bácsi valamiféle orvos vagy betegápoló lehet, így sokat nem árthatott Maavienak azzal, hogy munkát adott neki. Érdeklődve hallgatja a történetet, és elgondolkodva bólogat. *
– Nem értek hozzá, de akkor biztosan úgy van. Jobban is tesszük, ha elindulunk. * Noha egyelőre még csak a tisztásra mennek, nem rögtön a kovácsműhelyhez, de akkor is, legalább már nem a fogadó melegében fognak ücsörögni és teázni. Ebben a hidegben amúgy se valószínű, hogy sok időt fognak a tisztáson tölteni. El is indulnak, a többi kérdésre pedig már csak a főtéren áthaladva válaszol a lánynak. *
– Az más. * Mondja előbb a szüleit érintő kérdésre. *
– Persze nem tudom, kik voltak a szüleid, de biztos jó emberek voltak. * Magyarázza. *
– Arról nem tehetsz, hogy rossz helyre születtél. Csak az a te dolgod, hogy kitartó légy, és leküzdd az eléd háruló akadályokat az életben. * Ha nem ő mondaná ezeket a szavakat, bizonyára azt hinné, valami bölcselkedő öregember próbálja jó útra téríteni, és nevetne rajta. De ő mondja, mivel fiatal kora ellenére sok tapasztalata van már. Vagy csak azt hiszi. Akárhogy is, nem fél tanácsot adni a lánynak, aztán ő majd azt kezd vele, amit szeretne.
A pénz kérdésére fáradtnak tűnő tekintettel néz Maaviera, majd pislog egy párat. *
– Az megint más. Én azért segítek neked, mert… * Itt persze elakad a szava. Maga se tudja egészen, hogy miért segít neki, de ez nem ok arra, hogy ne segítsen. *
– Láttam, hogy segítségre szorulsz. És húsz arany amúgy se nagy érték, nagyjából arra elég, hogy kétszer megreggelizz belőle. * Ez persze már magában nagy érték lehet a lány szemében, de nem is gondol bele. Témát vált, mivel hamarosan elérik a forgalmasabb utcákat, illetve a piacot, ahol már reggel is gyakran tömeg van, kiváltképp borquos napján. *
– A városban ne maradj le, és ne csatangolj el, ha kérhetlek… Nem szeretnélek elveszíteni.
* Szárnyas lovat ő sem látott még soha. Óriást már igen, habár azok se túl gyakoriak ezen a vidéken. Jobb szeretik a wegtoreni pusztaságot vagy a hegyek magányát, ahol békésen legeltethetik állataikat. Az óriások rendkívül jámbor nép, általában. Azért Yvon rosszat is hallott már róluk, de persze kiről nem. Mondjuk a pegazusokról nem. Mosolyog egyet Maavie érdekes felvetéseire, de nem szól semmit. A lányok már csak lányok. Ő még sosem látott pegazust, de abban egész biztos, hogy nem tudnak madárra változni. Ez olyan lehetetlen elképzelés, mintha azt mondanák, hogy a csuka sárkánykígyóvá tud változni, csak mert az is hosszú és pikkelyes. A madarak madarak, a pegazus pedig pegazus. Ám nem áll le vele vitatkozni erről.
Kissé megnyugszik, amikor meghallja, hogy Borda bácsi valamiféle orvos vagy betegápoló lehet, így sokat nem árthatott Maavienak azzal, hogy munkát adott neki. Érdeklődve hallgatja a történetet, és elgondolkodva bólogat. *
– Nem értek hozzá, de akkor biztosan úgy van. Jobban is tesszük, ha elindulunk. * Noha egyelőre még csak a tisztásra mennek, nem rögtön a kovácsműhelyhez, de akkor is, legalább már nem a fogadó melegében fognak ücsörögni és teázni. Ebben a hidegben amúgy se valószínű, hogy sok időt fognak a tisztáson tölteni. El is indulnak, a többi kérdésre pedig már csak a főtéren áthaladva válaszol a lánynak. *
– Az más. * Mondja előbb a szüleit érintő kérdésre. *
– Persze nem tudom, kik voltak a szüleid, de biztos jó emberek voltak. * Magyarázza. *
– Arról nem tehetsz, hogy rossz helyre születtél. Csak az a te dolgod, hogy kitartó légy, és leküzdd az eléd háruló akadályokat az életben. * Ha nem ő mondaná ezeket a szavakat, bizonyára azt hinné, valami bölcselkedő öregember próbálja jó útra téríteni, és nevetne rajta. De ő mondja, mivel fiatal kora ellenére sok tapasztalata van már. Vagy csak azt hiszi. Akárhogy is, nem fél tanácsot adni a lánynak, aztán ő majd azt kezd vele, amit szeretne.
A pénz kérdésére fáradtnak tűnő tekintettel néz Maaviera, majd pislog egy párat. *
– Az megint más. Én azért segítek neked, mert… * Itt persze elakad a szava. Maga se tudja egészen, hogy miért segít neki, de ez nem ok arra, hogy ne segítsen. *
– Láttam, hogy segítségre szorulsz. És húsz arany amúgy se nagy érték, nagyjából arra elég, hogy kétszer megreggelizz belőle. * Ez persze már magában nagy érték lehet a lány szemében, de nem is gondol bele. Témát vált, mivel hamarosan elérik a forgalmasabb utcákat, illetve a piacot, ahol már reggel is gyakran tömeg van, kiváltképp borquos napján. *
– A városban ne maradj le, és ne csatangolj el, ha kérhetlek… Nem szeretnélek elveszíteni.
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-23 19:45:02
Üzenet elküldve: 2026-01-23 19:45:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
– Hideg, mint a holtak csókja. * Javítja ki az öreget, aki csípősnek titulálja a hideget. Azt pedig ne firtassuk inkább, miért tudja Gubacs, hogy az milyen. *
– Csonttemető! Ó, az nem itt van. Bügyögő búgyatag mélyén bogyorog a drágám. Onnét senki nem jön ki élve, csak holtan! Vagy még úgy se. Azért hívják csonttemetőnek. * Magyarázza.
Még jó sokáig kell várniuk, így mire Wrojth kimozdítja valagát a fogadóból, már csaknem megfagy a szakálluk.
~ A jó édesanyját ölelje magához Wylnurana annak, aki így megvárat minket. ~ Mostanáig próbálta felidézni, hogy ki az a Wrojth, de ahogy meglátja a vöröst, egyből eszébe jut. Nem téved, amaz valóban egy anyaszomorító törpe.
~ Így felöltözni egy kis hideg miatt?! Talán a hófödte csúcsokra készül ez a barom?! ~ Emlékszik, hogy ez a Wrojth a kezdetektől nem nyerte el a tetszését, de hogy miért, arra már nem teljesen emlékszik. Talán, mert vörös a haja. Ám úgy látszik, együtt fognak utazni, ezért nem tesz rá megjegyzést. Talán csak előítéletes. Lehet, hogy nem is rossz törpe, csak Wylnurana csúfsággal átkozta valamiért. *
– Van szekered? * Néz rá kérdőn, és hacsak az újonnan érkező nem kap elő egyet a farksebéből, aligha fognak szekérre ülni. Persze ő is jobban örülne, ha kényelmesen ücsöröghetne az úton, mintha szednie kéne a tömzsi kis lábait, de hát szegény törpe vízzel főz és makkal álmodik, ahogy feléjük szokás mondani. *
– Akkor indulhatunk. * Ezek szerint ő lesz a csapat esze. Számított erre, hiszen nyilván ő a legalkalmasabb erre a szerepre. Egyedül ő tudja az utat – mindenhova. El is indul kifelé a városból. Ha gyalog, hát gyalog. Északra indul, mivel a Csonttemető arra van, és nyilván arra tartanak. *
– Hideg, mint a holtak csókja. * Javítja ki az öreget, aki csípősnek titulálja a hideget. Azt pedig ne firtassuk inkább, miért tudja Gubacs, hogy az milyen. *
– Csonttemető! Ó, az nem itt van. Bügyögő búgyatag mélyén bogyorog a drágám. Onnét senki nem jön ki élve, csak holtan! Vagy még úgy se. Azért hívják csonttemetőnek. * Magyarázza.
Még jó sokáig kell várniuk, így mire Wrojth kimozdítja valagát a fogadóból, már csaknem megfagy a szakálluk.
~ A jó édesanyját ölelje magához Wylnurana annak, aki így megvárat minket. ~ Mostanáig próbálta felidézni, hogy ki az a Wrojth, de ahogy meglátja a vöröst, egyből eszébe jut. Nem téved, amaz valóban egy anyaszomorító törpe.
~ Így felöltözni egy kis hideg miatt?! Talán a hófödte csúcsokra készül ez a barom?! ~ Emlékszik, hogy ez a Wrojth a kezdetektől nem nyerte el a tetszését, de hogy miért, arra már nem teljesen emlékszik. Talán, mert vörös a haja. Ám úgy látszik, együtt fognak utazni, ezért nem tesz rá megjegyzést. Talán csak előítéletes. Lehet, hogy nem is rossz törpe, csak Wylnurana csúfsággal átkozta valamiért. *
– Van szekered? * Néz rá kérdőn, és hacsak az újonnan érkező nem kap elő egyet a farksebéből, aligha fognak szekérre ülni. Persze ő is jobban örülne, ha kényelmesen ücsöröghetne az úton, mintha szednie kéne a tömzsi kis lábait, de hát szegény törpe vízzel főz és makkal álmodik, ahogy feléjük szokás mondani. *
– Akkor indulhatunk. * Ezek szerint ő lesz a csapat esze. Számított erre, hiszen nyilván ő a legalkalmasabb erre a szerepre. Egyedül ő tudja az utat – mindenhova. El is indul kifelé a városból. Ha gyalog, hát gyalog. Északra indul, mivel a Csonttemető arra van, és nyilván arra tartanak. *
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-23 15:19:21
Üzenet elküldve: 2026-01-23 15:19:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
*Bármennyire is sokat locsog most a zsoldos, bár kétségtelenül szeret beszélni, azért nem jár állandóan a szája. Ennyi söröcske után azonban jól meg tud eredni a nyelve, na meg bevett szokása, hogy némileg próbára teszi az útitársai türelmét: a határokat jobb előre kitapasztalni, ha valakivel hosszú útra indul az ember.
Megfordulhatna a fejében, hogy esetleg valami fortéllyal csőbe kívánják húzni, elvégre túl sokat egyelőre nem tud arról, miért is van szüksége a fickónak egy kikötőire, de egyszerűen úgy ítéli meg, nem származna abból semmi haszna, ha megölné. Manapság rosszakarói sem akadnak, tisztességes - már amennyire az ilyesmi az lehet - zsoldoséletet él, nem hinné, hogy bárkinek is szúrná a szemét. Viszont van egy aprócska megérzése arról, miféle munkákra szokták elküldeni ezt a Merrint és egyelőre nem érti, szerény személye hogyan kerül bele a képbe.
A kérdésre elgondolkodva vakarja meg halántékát. Azért nem olyan egyszerű ilyesmiről kérdezősködni a Kikötőben, miközben majd mindenki így vagy úgy a Patkányok zsebében van. Ha rossz embernél érdeklődnek, esetleg csak híre megy valahogy, hogy ilyesmikről faggatóznak, hamar eljuthat a dél önjelölt urainak fülébe. Aztán meg ki tudja, lehet maguk is díszként végzik a dokksoron.*
- Hát megbízható forrásokat nem nagyon ismerek *ismeri be egy halovány grimasszal* - Nekem legfeljebb csak rakodómunkások meg a matrózok szoktak pletykálni, de tudod milyen minden tengerjáró *legyint lemondóan* - Néha összehordanak azok mindenfélét.
*A már-már személyesen csendülő kérdés némileg meglepi, erről árulkodik is egy gyanakvó, sárga pillantás, de pár pillanatnyi csendes lépdelés után felel is rá*
- Annak idején a Sellőházban dolgoztam őrként *hirtelen megannyi kedves emlék rohanja meg, el is mosolyodik halványan* - De az egykori tulajdonosok leléptek, nekem pedig más munka után kellett néznem. Ha nem áll be valamelyik bandához az ember, egy zsoldosnak nem sok dolga akad arrafelé. *abban a vállvonásban nincs semmi neheztelés vagy szomorúság, ilyen szakma ez a bérkardkodás. Néha kénytelen az ember továbbállni*
- Itt a környéken mindig akad olyan kupec, aki fegyveres kísérőt keres a karavánjához.
*Akadt azért bőven munkája az elmúlt években, valójában egy rossz szava nem lehet. Néha kicsit az is volt az érzése, a zsoldosok nagy részét elnyelhette a föld az utóbbi időkben, hogy állandóan őt találják meg.
Szeme sarkából a fattyúra sandít majd ráérősen szemlélődve hordozza körbe tekintetét a főtéren*
- De te még mindig nem mondtad el, mi a bánatért akarsz a Kikötőbe menni...
*Bármennyire is sokat locsog most a zsoldos, bár kétségtelenül szeret beszélni, azért nem jár állandóan a szája. Ennyi söröcske után azonban jól meg tud eredni a nyelve, na meg bevett szokása, hogy némileg próbára teszi az útitársai türelmét: a határokat jobb előre kitapasztalni, ha valakivel hosszú útra indul az ember.
Megfordulhatna a fejében, hogy esetleg valami fortéllyal csőbe kívánják húzni, elvégre túl sokat egyelőre nem tud arról, miért is van szüksége a fickónak egy kikötőire, de egyszerűen úgy ítéli meg, nem származna abból semmi haszna, ha megölné. Manapság rosszakarói sem akadnak, tisztességes - már amennyire az ilyesmi az lehet - zsoldoséletet él, nem hinné, hogy bárkinek is szúrná a szemét. Viszont van egy aprócska megérzése arról, miféle munkákra szokták elküldeni ezt a Merrint és egyelőre nem érti, szerény személye hogyan kerül bele a képbe.
A kérdésre elgondolkodva vakarja meg halántékát. Azért nem olyan egyszerű ilyesmiről kérdezősködni a Kikötőben, miközben majd mindenki így vagy úgy a Patkányok zsebében van. Ha rossz embernél érdeklődnek, esetleg csak híre megy valahogy, hogy ilyesmikről faggatóznak, hamar eljuthat a dél önjelölt urainak fülébe. Aztán meg ki tudja, lehet maguk is díszként végzik a dokksoron.*
- Hát megbízható forrásokat nem nagyon ismerek *ismeri be egy halovány grimasszal* - Nekem legfeljebb csak rakodómunkások meg a matrózok szoktak pletykálni, de tudod milyen minden tengerjáró *legyint lemondóan* - Néha összehordanak azok mindenfélét.
*A már-már személyesen csendülő kérdés némileg meglepi, erről árulkodik is egy gyanakvó, sárga pillantás, de pár pillanatnyi csendes lépdelés után felel is rá*
- Annak idején a Sellőházban dolgoztam őrként *hirtelen megannyi kedves emlék rohanja meg, el is mosolyodik halványan* - De az egykori tulajdonosok leléptek, nekem pedig más munka után kellett néznem. Ha nem áll be valamelyik bandához az ember, egy zsoldosnak nem sok dolga akad arrafelé. *abban a vállvonásban nincs semmi neheztelés vagy szomorúság, ilyen szakma ez a bérkardkodás. Néha kénytelen az ember továbbállni*
- Itt a környéken mindig akad olyan kupec, aki fegyveres kísérőt keres a karavánjához.
*Akadt azért bőven munkája az elmúlt években, valójában egy rossz szava nem lehet. Néha kicsit az is volt az érzése, a zsoldosok nagy részét elnyelhette a föld az utóbbi időkben, hogy állandóan őt találják meg.
Szeme sarkából a fattyúra sandít majd ráérősen szemlélődve hordozza körbe tekintetét a főtéren*
- De te még mindig nem mondtad el, mi a bánatért akarsz a Kikötőbe menni...
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-23 09:34:43
Üzenet elküldve: 2026-01-23 09:34:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Egy új napra virrad a vörös törp. Csak ne lenne ennyire hideg. Ahogy kilép a meleg fogadóból, egyből tüsszög is egy hatalmasat. Apró testét nem erre az évszakra találták ki, s átkoz is egy sort, hogy pont most kell ezeknek is, ilyen időkben elindulnia. De az is lehet, hogy valaki épp őt, vagy kedves édesanyját emlegeti. Sisakját az ajtóban felveszi, majd a tér felé veszi az irányt.
A térre kiérve először körbenéz a többieket keresve. Sokat nem kell keresgélnie, a szökőkút tövében megpillantja azon társait, kikkel egy meghatározatlan ideig a vadont fogja járni. *
~ Remélem nem időpazarlás lesz. ~
* Gondolja magában, közben persze közelít a többiek felé. A pirkadatot lekéste, pontosabban akkor tűnik fel a láthatáron, amikor már majdnem eltűnik a vörös az égről. Bár a kérdést nem neki szánták, veszi a bátorságot és ő válaszol elsőnek. *
- Csendes egy hely.
* Feleli röviden tömören, majd be is áll a többiek mellé. Kinézete kissé másabb legutóbbi találkozásukhoz képest. Jelenleg egy elég vastag és dús kabát fedi testét, amiben még a térdig érő havat is képes kibírni. A mellette viselt sisakja csak javít az összképen, anélkül elég furcsán festene. Hátán továbbra is ott pihen a mágnesércekkel felfogatott kard, közel mellette hátizsákja, aminek oldalán láthatnak felszerelve egy ásót, másik oldalt, egy csákányt. *
- Indulhatunk?
* Kérdi jelenlévőktől, majd körbenéz a társaságon. Nem éppen az az első megfogalmazása a társaságról, hogy a lehető legjobban felkészültek, de érheti még meglepetés. A következő kérdése előtt még vár egy keveset. Előbb az előző kérdésére szeretne választ kapni, s csak utána szív be egy mélyebb levegőt, hogy feltehesse a következőt. *
- Hogy közelítjük meg az erdőt? Szekérrel míg tudjuk, vagy gyalog végig?
* E kérdés fontos, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy mikor és hol kezdik felhasználni erejüket. Nem mindegy, hogy mennyit tudnak utazni egy nap. Magától értetődő, hogy szekérrel több időt spórolnak, de nem fogja a többiek szájába rágni a véleményét. Itt és most, ő egy törpe a sok közül. *
- Ne késlekedjünk.
* Jelenti ki, majd háton veregeti Gubafot jó törpe módra. *
- Számítunk rád. Mutasd nekünk az utat.
~ Remélem józan vagy. ~
* Egy hajszálon múlott, hogy hangot adjon a gondolatainak, ám a többiek kedvéért türtőzteti magát. Egyelőre. Hosszú lesz ez az út, már most tudja, s közel sem biztos abban, hogy képes lesz minden egyes alkalommal visszafognia magát, de már most elismerés járna ezért. Akkor viszont bocsánatot is fog kérni a másiktól, ha valóban miatta találják meg ezt az elveszett várost. *
* Egy új napra virrad a vörös törp. Csak ne lenne ennyire hideg. Ahogy kilép a meleg fogadóból, egyből tüsszög is egy hatalmasat. Apró testét nem erre az évszakra találták ki, s átkoz is egy sort, hogy pont most kell ezeknek is, ilyen időkben elindulnia. De az is lehet, hogy valaki épp őt, vagy kedves édesanyját emlegeti. Sisakját az ajtóban felveszi, majd a tér felé veszi az irányt.
A térre kiérve először körbenéz a többieket keresve. Sokat nem kell keresgélnie, a szökőkút tövében megpillantja azon társait, kikkel egy meghatározatlan ideig a vadont fogja járni. *
~ Remélem nem időpazarlás lesz. ~
* Gondolja magában, közben persze közelít a többiek felé. A pirkadatot lekéste, pontosabban akkor tűnik fel a láthatáron, amikor már majdnem eltűnik a vörös az égről. Bár a kérdést nem neki szánták, veszi a bátorságot és ő válaszol elsőnek. *
- Csendes egy hely.
* Feleli röviden tömören, majd be is áll a többiek mellé. Kinézete kissé másabb legutóbbi találkozásukhoz képest. Jelenleg egy elég vastag és dús kabát fedi testét, amiben még a térdig érő havat is képes kibírni. A mellette viselt sisakja csak javít az összképen, anélkül elég furcsán festene. Hátán továbbra is ott pihen a mágnesércekkel felfogatott kard, közel mellette hátizsákja, aminek oldalán láthatnak felszerelve egy ásót, másik oldalt, egy csákányt. *
- Indulhatunk?
* Kérdi jelenlévőktől, majd körbenéz a társaságon. Nem éppen az az első megfogalmazása a társaságról, hogy a lehető legjobban felkészültek, de érheti még meglepetés. A következő kérdése előtt még vár egy keveset. Előbb az előző kérdésére szeretne választ kapni, s csak utána szív be egy mélyebb levegőt, hogy feltehesse a következőt. *
- Hogy közelítjük meg az erdőt? Szekérrel míg tudjuk, vagy gyalog végig?
* E kérdés fontos, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy mikor és hol kezdik felhasználni erejüket. Nem mindegy, hogy mennyit tudnak utazni egy nap. Magától értetődő, hogy szekérrel több időt spórolnak, de nem fogja a többiek szájába rágni a véleményét. Itt és most, ő egy törpe a sok közül. *
- Ne késlekedjünk.
* Jelenti ki, majd háton veregeti Gubafot jó törpe módra. *
- Számítunk rád. Mutasd nekünk az utat.
~ Remélem józan vagy. ~
* Egy hajszálon múlott, hogy hangot adjon a gondolatainak, ám a többiek kedvéért türtőzteti magát. Egyelőre. Hosszú lesz ez az út, már most tudja, s közel sem biztos abban, hogy képes lesz minden egyes alkalommal visszafognia magát, de már most elismerés járna ezért. Akkor viszont bocsánatot is fog kérni a másiktól, ha valóban miatta találják meg ezt az elveszett várost. *
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-22 22:24:38
Üzenet elküldve: 2026-01-22 22:24:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Miközben Gubacs beszél az öreg fel, felnéz. A főtérre érkezőket kémleli, hátha megpillantja Wrojthot, de egyelőre semmi. Igaz még korán van, még alig pirkad. Messze keleten a napsugarak még csak éppen most kezdték vörösre festeni az ég alját. Wertus lemondóan sóhajt egyet, majd Gubacsra néz. *
- Wrojth mondta, hogy valószínűleg nem ér ide napkeltekor, csak valamikor reggel. Nem baj, várunk, nyugodtan reggelizz addig.
* Mikor ezt elmondta a szája elé emeli kezeit, a bal tenyerébe temeti jobb öklét vesz egy mély levegőt és rálehel, majd megdörzsöli. A leheletével megjelenő méretes párafelhő jelzi, hogy bizony fagy van.*
- Különösen csípős ez a mai reggel, nem gondolod?
Nem! Még nem jártam a csonttemetőben, milyen hely az?
* Közben továbbra is fázó kezeit dörzsölgeti és kíváncsian várja Gubacs válaszát.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.22 22:25:04
* Miközben Gubacs beszél az öreg fel, felnéz. A főtérre érkezőket kémleli, hátha megpillantja Wrojthot, de egyelőre semmi. Igaz még korán van, még alig pirkad. Messze keleten a napsugarak még csak éppen most kezdték vörösre festeni az ég alját. Wertus lemondóan sóhajt egyet, majd Gubacsra néz. *
- Wrojth mondta, hogy valószínűleg nem ér ide napkeltekor, csak valamikor reggel. Nem baj, várunk, nyugodtan reggelizz addig.
* Mikor ezt elmondta a szája elé emeli kezeit, a bal tenyerébe temeti jobb öklét vesz egy mély levegőt és rálehel, majd megdörzsöli. A leheletével megjelenő méretes párafelhő jelzi, hogy bizony fagy van.*
- Különösen csípős ez a mai reggel, nem gondolod?
Nem! Még nem jártam a csonttemetőben, milyen hely az?
* Közben továbbra is fázó kezeit dörzsölgeti és kíváncsian várja Gubacs válaszát.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.22 22:25:04
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-22 18:11:58
Üzenet elküldve: 2026-01-22 18:11:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent Láng Keresése//
* Ahogy ott ül a reggeli tejet iszogatva és mindenféle torz víziókat képzelve, épp az utolsó mondatát követően taps szakítja félbe a csendet. Természetesen Gubacs a hang irányába fordul, és szemöldökét ráncolja. Mégis kinek van képe megzavarnia őt ebben a nyugodt, békés csendben? Hát Wertus! Emlékszik rá, hogyne emlékezne! Ki is ő, honnan is ismeri? Még egy darabig hunyorog rá, próbálja más szögből nézni, majd beugrik neki. Pont ekkor köszönti őt az öreg is. *
– Érkeztem? * Megint hunyorít. Ez az öreg törpe nagy csodálója lehet, ha így bízik benne, hogy elhiszi, amiket Gubacs lát. Pedig azokat sokszor még Gubacs sem hiszi. Elgondolkodik a hallottakon, nem felel egyből, inkább iszik még egy kortyot a tejből. Az sokkal finomabb így, frissen, mint amikor már darabos, és zöldes-sárga színű. *
– Úgy van! Mindig időben érkezek. * Bólint egy nagyot, és próbálja kitalálni, hogy hova is érkezett. Wertus ismerős neki, egész biztos, hogy már látta, de nem tudná megmondani, hogy hol és mikor. Talán a közelmúltban, legalábbis úgy tűnik. Sőt, mi több, az öreg olybá tűnik, hogy várt rá. Így jobban belegondolva, tényleg akart menni valahova! Talán épp Wertussal. *
– Nem látomás volt az, hanem valóság! Jártál már a Csonttemetőben?
* Ahogy ott ül a reggeli tejet iszogatva és mindenféle torz víziókat képzelve, épp az utolsó mondatát követően taps szakítja félbe a csendet. Természetesen Gubacs a hang irányába fordul, és szemöldökét ráncolja. Mégis kinek van képe megzavarnia őt ebben a nyugodt, békés csendben? Hát Wertus! Emlékszik rá, hogyne emlékezne! Ki is ő, honnan is ismeri? Még egy darabig hunyorog rá, próbálja más szögből nézni, majd beugrik neki. Pont ekkor köszönti őt az öreg is. *
– Érkeztem? * Megint hunyorít. Ez az öreg törpe nagy csodálója lehet, ha így bízik benne, hogy elhiszi, amiket Gubacs lát. Pedig azokat sokszor még Gubacs sem hiszi. Elgondolkodik a hallottakon, nem felel egyből, inkább iszik még egy kortyot a tejből. Az sokkal finomabb így, frissen, mint amikor már darabos, és zöldes-sárga színű. *
– Úgy van! Mindig időben érkezek. * Bólint egy nagyot, és próbálja kitalálni, hogy hova is érkezett. Wertus ismerős neki, egész biztos, hogy már látta, de nem tudná megmondani, hogy hol és mikor. Talán a közelmúltban, legalábbis úgy tűnik. Sőt, mi több, az öreg olybá tűnik, hogy várt rá. Így jobban belegondolva, tényleg akart menni valahova! Talán épp Wertussal. *
– Nem látomás volt az, hanem valóság! Jártál már a Csonttemetőben?
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-21 13:32:52
Üzenet elküldve: 2026-01-21 13:32:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent Láng Keresése//
//Napváltás//
* Az ősz törpe előző este már korán lefeküdt, hogy idejében keljen. Aludni is alig bír, csak forgolódik az ágyban, ha épp nem a plafont lesi. A nap még fel sem kelt, mikor ő már a piac felé igyekszik. A szürkeségben egy ismerős alakot pillant meg, Gubacs az, amint épp a reggelijét majszolja a szökőkútnál. Nem veszi észre az öreget, mert az a háta mögül érkezik. Mikor épp köszöntené, hallja, hogy az beszélni kezd valamit. De nem neki! Hanem, csak úgy bele a párás hajnal csendjébe. Az öreg erre megáll jó két méterre tőle és végighallgatja, mit is mond vajon a fiatal törpe. Wertus azt rögtön felismeri, hogy Gubacs nem egyszerű mondatokat mond. Beszédének ritmusa van. Verset mond talán? Vagy egy újabb látomás? Látomás ez bizony! De nem túl vidám! Rossz érzés fogja el az öreg törpét, amint hallgatja, de mikor Gubacs a végére ér megtapsolja.
Gubacs ezen bizonnyal meglepődik, hiszen eddig nem vette észre az öreget. Valószínűleg oda is fordul, ahonnét a tapsot hallotta, de meglepettsége okán talán nem szól semmit. Egy pillanatra néma csend ereszkedik kettejük közé, de ez a pillanat perceknek tűnik. Majd a csendet Wertus szavai űzik messze.*
- Üdv néked Gubacs! Látom bízhatok benned! Időben érkeztél, hálás vagyok, hogy itt vagy! Volt szerencsém végighallgatni a költeményedet. Csak nem egy újabb látomás? Nekem nagyon úgy tűnt. Ha az volt és beteljesedik, akkor elég borús jövő vár ránk! De nem baj! Mi a halál, hogy féljek tőle? Egy törpe nem fél semmitől!
* Mikor végzett mondandójával elmosolyodik. Hangjából végig valami megnyugtató derűlátás áradt. Gubacs észreveheti, hogy nem bizonytalanította el az öreget a látomása az utukkal kapcsolatban. Persze remélhetőleg még emlékszik rá, hogy ki is az a törpe, aki odajött hozzá és miért. *
//Napváltás//
* Az ősz törpe előző este már korán lefeküdt, hogy idejében keljen. Aludni is alig bír, csak forgolódik az ágyban, ha épp nem a plafont lesi. A nap még fel sem kelt, mikor ő már a piac felé igyekszik. A szürkeségben egy ismerős alakot pillant meg, Gubacs az, amint épp a reggelijét majszolja a szökőkútnál. Nem veszi észre az öreget, mert az a háta mögül érkezik. Mikor épp köszöntené, hallja, hogy az beszélni kezd valamit. De nem neki! Hanem, csak úgy bele a párás hajnal csendjébe. Az öreg erre megáll jó két méterre tőle és végighallgatja, mit is mond vajon a fiatal törpe. Wertus azt rögtön felismeri, hogy Gubacs nem egyszerű mondatokat mond. Beszédének ritmusa van. Verset mond talán? Vagy egy újabb látomás? Látomás ez bizony! De nem túl vidám! Rossz érzés fogja el az öreg törpét, amint hallgatja, de mikor Gubacs a végére ér megtapsolja.
Gubacs ezen bizonnyal meglepődik, hiszen eddig nem vette észre az öreget. Valószínűleg oda is fordul, ahonnét a tapsot hallotta, de meglepettsége okán talán nem szól semmit. Egy pillanatra néma csend ereszkedik kettejük közé, de ez a pillanat perceknek tűnik. Majd a csendet Wertus szavai űzik messze.*
- Üdv néked Gubacs! Látom bízhatok benned! Időben érkeztél, hálás vagyok, hogy itt vagy! Volt szerencsém végighallgatni a költeményedet. Csak nem egy újabb látomás? Nekem nagyon úgy tűnt. Ha az volt és beteljesedik, akkor elég borús jövő vár ránk! De nem baj! Mi a halál, hogy féljek tőle? Egy törpe nem fél semmitől!
* Mikor végzett mondandójával elmosolyodik. Hangjából végig valami megnyugtató derűlátás áradt. Gubacs észreveheti, hogy nem bizonytalanította el az öreget a látomása az utukkal kapcsolatban. Persze remélhetőleg még emlékszik rá, hogy ki is az a törpe, aki odajött hozzá és miért. *
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-21 11:49:40
Üzenet elküldve: 2026-01-21 11:49:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
// Napváltás //
– Megy a halál Bűbelakba! * Ellenkezik Gubacs. Ezzel záródik az este, és mivel ezután szétválnak útjaik, nem is gondol többet Bűbelakra. Pár nappal később reggel a főtéren találja magát. Úgy emlékszik, mintha valami fontos dolga lenne ma itt. Leül hát a tér közepén lévő szökőkút peremére, és elővesz egy fej hagymát, amit előző este vásárolt a piacon. Meghámozza, és harapni kezdi, csak úgy önmagában. Előveszi a szintén tegnap este vett tejet is, és meghúzza. *
– Ááh. * Nagyon ízlik neki a hagymás tej. Hideg van idekint, főleg hogy egy helyben ül, de érzi, hogy itt kell várnia, mert akkor valami fontos dolog fog történni. Remélhetőleg nem vele, csak úgy a környezetében, amire aztán reagálhat. Amíg ott várakozik, magában motyogni kezd. Nem egyértelmű, hogy egy történetet mond vagy csak a gondolatait, se az, hogy amit mond, az egy prózai alkotás vagy költemény, mindenesetre cseppet sem zavartatja magát az elhaladó emberek miatt. Gubacs szabad törpe, azt csinál, amit akar. *
– Borongyós buja varangyok sora, kőbészi a szulok tora. Nyáját terelgeti a goda. Borba hangya, falra borsó, varangyát megeszi a gólya. Ködös csónakban úszik a varga, belehull feje a tóba. Szalonna marad csak belőle. Csontok kóborolnak, varjak nyávognak, miazmás lepel borul a partra. Itt a nagy nap, orkok hada, kaloda. Korom hull a földre. Csontok a csónakban, batrangos kanyargó csallang süpped. Az ingovány ez, katona. Süpped a talaj, régi jó csontok békavesét se láttak, mióta a nap aláhullot. Korjant a kárnok, száraz az tárna, megyünk kalodába. Csataló hevében az asszony, mocsári lőttyé lágyul feje, mikor kimondja: irány bele!
// Napváltás //
– Megy a halál Bűbelakba! * Ellenkezik Gubacs. Ezzel záródik az este, és mivel ezután szétválnak útjaik, nem is gondol többet Bűbelakra. Pár nappal később reggel a főtéren találja magát. Úgy emlékszik, mintha valami fontos dolga lenne ma itt. Leül hát a tér közepén lévő szökőkút peremére, és elővesz egy fej hagymát, amit előző este vásárolt a piacon. Meghámozza, és harapni kezdi, csak úgy önmagában. Előveszi a szintén tegnap este vett tejet is, és meghúzza. *
– Ááh. * Nagyon ízlik neki a hagymás tej. Hideg van idekint, főleg hogy egy helyben ül, de érzi, hogy itt kell várnia, mert akkor valami fontos dolog fog történni. Remélhetőleg nem vele, csak úgy a környezetében, amire aztán reagálhat. Amíg ott várakozik, magában motyogni kezd. Nem egyértelmű, hogy egy történetet mond vagy csak a gondolatait, se az, hogy amit mond, az egy prózai alkotás vagy költemény, mindenesetre cseppet sem zavartatja magát az elhaladó emberek miatt. Gubacs szabad törpe, azt csinál, amit akar. *
– Borongyós buja varangyok sora, kőbészi a szulok tora. Nyáját terelgeti a goda. Borba hangya, falra borsó, varangyát megeszi a gólya. Ködös csónakban úszik a varga, belehull feje a tóba. Szalonna marad csak belőle. Csontok kóborolnak, varjak nyávognak, miazmás lepel borul a partra. Itt a nagy nap, orkok hada, kaloda. Korom hull a földre. Csontok a csónakban, batrangos kanyargó csallang süpped. Az ingovány ez, katona. Süpped a talaj, régi jó csontok békavesét se láttak, mióta a nap aláhullot. Korjant a kárnok, száraz az tárna, megyünk kalodába. Csataló hevében az asszony, mocsári lőttyé lágyul feje, mikor kimondja: irány bele!
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-20 12:49:35
Üzenet elküldve: 2026-01-20 12:49:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hát beesteledett, hogy a borzoi marja meg, mire a szekér beér a városba. Nem késtek amúgy semmivel, az út pontosan eddig és idáig kellett hogy tartson, hiszen még az indulás előtt így is mondta neki a bácsi. Azt mondta, hogy ugyan biztos nem fog éjszakának idején kocsit hajtani, úgyhogy ha a fene fenét is eszik, hát estére a városban lesz. És így is lett. Ettől még bosszantja hogy sötét van, hiszen cseppet sem ismeri ezt a helyet, s azt se tudja, merre kéne indulnia így. Eddig erre még talán nem is nagyon gondolt. Úgy volt vele hogy idejön, s lesz ami lesz.*
- No, ez az. *-mondja a bácsi, ahogy a kocsit megállítja. A leány felé fordítja arcát, sötét szemei ugyan nem sokat mondanak arról, hogy mi jár a fejében. Hogy kíváncsi-e, hogy a leány hová megy innét? Sajnálja-e azt, megkedvelte esetleg? Semmit. Csak mint két fáradt mogyoró.
Lehúzza hátáról a lópokrócot, s csak úgy a levegőben tartva összehajtja azt, majd berakja a bak alá. Onnan már a batyuját tartva húzza elő a kezét. Ezt lerakja maga mellé a bakra, majd tarsolyából pénzt számol tenyerére, úgy tartva magát, hogy a bácsi ne is lássa mennyi marad még neki, vagy marad-e egyáltalán.*
- Ahogy szó vó't. *-tartja oda az érméket a bácsinak, mind a 20-at.
Nem a legolcsóbb fuvar, kiváltképp ha azt nézzük hogy azt amúgy is megfizetik neki azok, akik felhozatták vele a terményeket; de legalább viszonylag gyors és kényelmes volt, s ez megéri azt, hogy fizessen érte az ember lánya.
Lehuppan a földre a kocsiról, oda sem figyelve igazít egyet a szoknyán, majd felnyúl a batyujáért. Tekintete egy pillanatra összeakad a bácsiéval, hát rámosolyog.*
- Ég á'dja, báttya! *-búcsúzik, majd kettőt hátralép, hogy az újra meginduló kocsi azért el ne sodorja.
Hát, egyedül maradt.
Batyuja baljában lóg, jobb kezének ujjai hajfonatára szorulnak. Most már csak meg kéne indulnia valamerre. De merre? Drahun rúgja meg, hiszen fogalma sincs! Megrántja a hajfonatát, hogy a fejbőre belesajdul. ~Szedjed össze magad, te lány!~, gondolja. Hátrarázza arcából tincseit és felszegi állát, úgy néz körbe. Nem is kell sokáig figyelnie az utcát, hát hamar észre is veszi, hogy honnan jönnek s hová mennek úgy az emberek. Mintha a falun tennék: ahol megtöltheti a gyomrát a férfiember, mind oda megy. S most az a hely neki is jó lesz! Meg is indul.*
- No, ez az. *-mondja a bácsi, ahogy a kocsit megállítja. A leány felé fordítja arcát, sötét szemei ugyan nem sokat mondanak arról, hogy mi jár a fejében. Hogy kíváncsi-e, hogy a leány hová megy innét? Sajnálja-e azt, megkedvelte esetleg? Semmit. Csak mint két fáradt mogyoró.
Lehúzza hátáról a lópokrócot, s csak úgy a levegőben tartva összehajtja azt, majd berakja a bak alá. Onnan már a batyuját tartva húzza elő a kezét. Ezt lerakja maga mellé a bakra, majd tarsolyából pénzt számol tenyerére, úgy tartva magát, hogy a bácsi ne is lássa mennyi marad még neki, vagy marad-e egyáltalán.*
- Ahogy szó vó't. *-tartja oda az érméket a bácsinak, mind a 20-at.
Nem a legolcsóbb fuvar, kiváltképp ha azt nézzük hogy azt amúgy is megfizetik neki azok, akik felhozatták vele a terményeket; de legalább viszonylag gyors és kényelmes volt, s ez megéri azt, hogy fizessen érte az ember lánya.Lehuppan a földre a kocsiról, oda sem figyelve igazít egyet a szoknyán, majd felnyúl a batyujáért. Tekintete egy pillanatra összeakad a bácsiéval, hát rámosolyog.*
- Ég á'dja, báttya! *-búcsúzik, majd kettőt hátralép, hogy az újra meginduló kocsi azért el ne sodorja.
Hát, egyedül maradt.
Batyuja baljában lóg, jobb kezének ujjai hajfonatára szorulnak. Most már csak meg kéne indulnia valamerre. De merre? Drahun rúgja meg, hiszen fogalma sincs! Megrántja a hajfonatát, hogy a fejbőre belesajdul. ~Szedjed össze magad, te lány!~, gondolja. Hátrarázza arcából tincseit és felszegi állát, úgy néz körbe. Nem is kell sokáig figyelnie az utcát, hát hamar észre is veszi, hogy honnan jönnek s hová mennek úgy az emberek. Mintha a falun tennék: ahol megtöltheti a gyomrát a férfiember, mind oda megy. S most az a hely neki is jó lesz! Meg is indul.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-01-17 09:54:20
Üzenet elküldve: 2026-01-17 09:54:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naplemente//
*Sokáig szerencsére nem kell Yvonnak hallgatnia a lány egyébként nem szándékos nyafogását, mert hamar rájön arra, hogy minden egyes szó elvesz valamennyit a megmaradt erejéből, ezért inkább arra próbál koncentrálni, hogy nyitva tudja tartani a szemeit, mielőtt még lefordulna a lóról. A felajánlott vizeskulacsot elfogadja, amit lefagyott ujjaival ügyetlenkedve, már-már fájdalmasan nyit ki, és iszik belőle pár kortyot.*
~Hideg.~ *Már nem mondja ki a szavakat, inkább csak gondol rájuk, mert az kevésbé fárasztó, de arcán megjelenik egy hálás mosoly, mikor visszanyújtja a kulacsot a tulajdonosának.
Ahogy haladnak tovább, a sötétség hatalmas takaróként telepszik rájuk. Kár, hogy ez a fajta takaró nem olyan finom puha és meleg, mint amit ajándékba kapott Yvontól. Sajnos, tapasztalatai szerint pont fordítva működik: rideg, kényelmetlen és hideg.*
- Látom… Már ismerős a környék nekem is. *Motyogja, mikor úgy érzi, hogy a fiú lelkesedése valamelyest rá is kihat, még ha mindez az ő hangjában nem is hallatszik. Ahogy azt korábban már említette, Arthenior városa nem ismeretlen a számára, járt már itt, de csak az utcáin. Arról fogalma sincs, hogy melyik épület micsoda errefelé.
A városőrök közelébe érve igyekszik jól elrejteni az összes szokatlan és ronda ékszerét, nem akarja, hogy véletlenül pont a fegyveresek kérdezzék meg tőle, hogy honnan vannak neki. Mikor Sárkány a szökőkúthoz lépdel, kissé oldalra dől, hogy megnézze, hogyan iszik a ló. Mintha valami különlegeset látna, úgy figyeli, pedig ma már láthatta párszor mindezt. Ez után az istálló felé indulnak, és Yvon megengedi, hogy maradjon a ló hátán, így még nem is száll le róla, a hátán előre dőlve hagyja, hogy Sárkány gazdája bevezesse őket a karámok közé.*
- Már itt is jó lenne éjszakára… *Mondja halkan, de még mielőtt végleg elszállásolnák a lovat, lekéredzkedik róla, s ha Yvon segít neki, akkor itt el is fogadja azt. Az apró kis ugrás, mi szükséges, hogy földet érjen azonban rosszul sikerül, a lányka négykézláb a földön köt ki, s ott kezd nyöszörögni szegény.*
- Au… Olyan, mintha… nem is lennének lábaim. Tényleg finom melegben leszünk, ugye? *A falba kapaszkodva próbál feltápászkodni, tudja, hogy nem adhatja fel a célhoz ennyire közel.*
*Sokáig szerencsére nem kell Yvonnak hallgatnia a lány egyébként nem szándékos nyafogását, mert hamar rájön arra, hogy minden egyes szó elvesz valamennyit a megmaradt erejéből, ezért inkább arra próbál koncentrálni, hogy nyitva tudja tartani a szemeit, mielőtt még lefordulna a lóról. A felajánlott vizeskulacsot elfogadja, amit lefagyott ujjaival ügyetlenkedve, már-már fájdalmasan nyit ki, és iszik belőle pár kortyot.*
~Hideg.~ *Már nem mondja ki a szavakat, inkább csak gondol rájuk, mert az kevésbé fárasztó, de arcán megjelenik egy hálás mosoly, mikor visszanyújtja a kulacsot a tulajdonosának.
Ahogy haladnak tovább, a sötétség hatalmas takaróként telepszik rájuk. Kár, hogy ez a fajta takaró nem olyan finom puha és meleg, mint amit ajándékba kapott Yvontól. Sajnos, tapasztalatai szerint pont fordítva működik: rideg, kényelmetlen és hideg.*
- Látom… Már ismerős a környék nekem is. *Motyogja, mikor úgy érzi, hogy a fiú lelkesedése valamelyest rá is kihat, még ha mindez az ő hangjában nem is hallatszik. Ahogy azt korábban már említette, Arthenior városa nem ismeretlen a számára, járt már itt, de csak az utcáin. Arról fogalma sincs, hogy melyik épület micsoda errefelé.
A városőrök közelébe érve igyekszik jól elrejteni az összes szokatlan és ronda ékszerét, nem akarja, hogy véletlenül pont a fegyveresek kérdezzék meg tőle, hogy honnan vannak neki. Mikor Sárkány a szökőkúthoz lépdel, kissé oldalra dől, hogy megnézze, hogyan iszik a ló. Mintha valami különlegeset látna, úgy figyeli, pedig ma már láthatta párszor mindezt. Ez után az istálló felé indulnak, és Yvon megengedi, hogy maradjon a ló hátán, így még nem is száll le róla, a hátán előre dőlve hagyja, hogy Sárkány gazdája bevezesse őket a karámok közé.*
- Már itt is jó lenne éjszakára… *Mondja halkan, de még mielőtt végleg elszállásolnák a lovat, lekéredzkedik róla, s ha Yvon segít neki, akkor itt el is fogadja azt. Az apró kis ugrás, mi szükséges, hogy földet érjen azonban rosszul sikerül, a lányka négykézláb a földön köt ki, s ott kezd nyöszörögni szegény.*
- Au… Olyan, mintha… nem is lennének lábaim. Tényleg finom melegben leszünk, ugye? *A falba kapaszkodva próbál feltápászkodni, tudja, hogy nem adhatja fel a célhoz ennyire közel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1925-1944