// Véletlen találkozás //
-Hát igen, nagy hatalom az ilyen fegyver. Gondolkodtam is rajta, hogy keresni kéne egy olyan varázslatot, amivel el lehet kerülni, hogy egy nyíl fúródjon a hátadba, csak félek, hogy az még meghaladná a képességeimet. Viszont ha nem baj, a barakk után én tennék egy kitérőt a templomba, vissza kell vinnem néhány tekercset.
*Meglepetten tekint a felé nyújtott kézre, hiszen nem huppant a földre, ahonnan fel kéne segíteni, egy padról pedig mégis csak fel tud kelni maga is. De azért elfogadja a gesztust, udvariatlanság lenne visszautasítani.*
-Hát, nem is tudom. Még ha van is íj az én méretemben, akkor sem hiszem, hogy bírnék vele. *Nem tudja mekkora lehet, egy tündéreknek való íj, de elf íjat már látott, ami majdnem akkora volt, mint ő.
Már épp indulna, mikor észreveszi, hogy ujjai még mindig Kim tenyerén pihennek. Kérdőn tekint a barna íriszekbe, ám mivel semmi érdemlegeset nem tud kiolvasni, zavartan kapja el kezét, és ragadja meg vele inkább a pad mellett pihenő vándorbotot.*
-Mehetünk? *Teszi fel, inkább udvariasságból, mint sem kíváncsiságból a költői kérdést.*
-Először a szegénynegyeden kell átvágnunk, ami ilyen szép időben csak úgy hemzseg a kolduló szegényektől. Nem tudom, mennyire vagy adakozó, de vigyázni kell velük, ha adsz nekik egy keveset vérszemet kapnak, és addig nyaggatnak minél több arany reményében, míg el nem hagyod a negyedet. Aztán jön a gazdagok birodalma, csupa csicsás kúria, ahol gyakran összefuthatsz városőrökkel. S aztán már ott is vagyunk. *Festi le az utat, hogy tudja a másik, mire számíthat a következő pár percben.*