// Morfiusz //
*Elégedett mosollyal fogadja, hogy Morfiusznak valóban nincs ellenére a pohár bor. Az pedig csak még jobban bearanyozza az estéjét, hogy hamarosan már az illatozó étel is előttük terem. Végre valóban megpakolhatja ismét hasát, de újabb sajnálatára megint nincs sok ideje, hogy randevújuk és az étel-ital élvezése hosszan tartson. Az indulniuk kell-re biztos abban, hogy ismét a madárkákkal lesz találka. Kedvesét elég hamar ugrasztják az ilyen hirtelen megjelenésekre, így ha szerencséjük van a pozíció, melyet neki szánnak lehet, hogy fontosabb. Reméli, hogy így lesz, a férfi megérdemelné, hiszen valóban odaadóan, találékonyan és igen hamar elvégzett eddig minden neki szánt feladatot.
Ha tehetné inkább karon ragadná és cipelné fel a szobák felé, hogy végre elbújhassanak egy kicsit a világ elől. Tovább élvezhetnék a finom ételeket, a bódító italokat, egymást, de még csak most formálódik a Vöröske terve. Ha valóban jobban bizalmába fogadná kedvesét egyetlen lehetőséget sem akar elszalasztani. Nem akar egy jobb helyzet kialakulásának útjába állni. Még mindig azzal nyugtatja magát, hogy eljön még az ő idejük.*
- Induljunk te ficsúr. Ha fontos az ügy nem akarok megvárakoztatni senkit.
*Mosolyodik el, ahogy felkelve indul is meg az ajtó felé. Ahogy egy pillanatra ismét eltűnik mellőle a kedves kíváncsi tekintettel figyeli lépteit. Ahogy már csak egy lehetőség marad mi is, illetve ki is a célpontja már kíváncsi tekintettel figyeli az asztalra borult, búslakodó vagy túl ittas férfit. Kissé elhúzza ajkait, ahogy a nagy emberkupacot alaposabban szemügyre veszi. A pohara és a karja mögül, mely mögé elbújt a világ elől, ki sem látszó férfi nem túl bizalmas képet nyújt. Igyekszik Morf minden mozdulatát szemmel követni, de balszerencséjére olyan szögben áll, ahol mindketten elég jó takarásban vannak ahhoz, hogy a lány csupán csak annyit vehessen ki, hogy kedvese valóban csak az idegen hogylétét próbálja megtudakolni. A férfi nem nagyon reagál, így Morf hamarosan vissza is tér hozzá.*
- Szóval berúgott, mint a csacsi.
*Ingatja meg a fejét, ahogy végül kilép a fogadóból kedvese előtt. Pár lépést megtesz a főtér irányába, végül az ajkába harapva pördül is a férfi elé, hogy karjait a nyakára ölelve bújjon kissé hozzá egész testével. Kék szemeit a barna íriszekbe fúrja, ajkain máris a jól ismert, s igen gyakran kihasznált pajkos mosoly húzódik meg. Lábujjhegyre állva pipiskedik is hozzá, hogy ajkai épp súrolják társáét.*
- Szeretném, hogy tudd, hogy mindig és mindenben követni foglak. Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy egy elsietett randevú miatt is megharagudjak.
*Komolyodik is meg egy pillanat alatt, de a puha ujjak már tarkójánál a barna tincsek közé is kúsznak. Egy pár pillanatig haboz a folytatással, de csak a kellő hatás kedvéért, majd már kuncogva szusszan is egy aprót.*
- De, ha végre, remélhetőleg még ebben az évszakban, mindennel végzünk, én minden Istenre megesküszöm Morf, hogy legkevesebb egy teljes napig nem engedlek ki a hálószobámból. Ha jó kedvemben találsz az ágyamból sem.
*Búgja halkan az ajkaira, melyekre ezután puha csókot lehel, s mielőtt még bármit is reagálhatna a ficsúr el is húzódva ölel a karjára, hogy tovább indulhasson a tér felé. Hiába próbálja visszafojtani csak előkúszik ajkaira egy elégedett vigyor, amit hosszúnak tűnő, csendes percek erejéig nem is igazán tud levakarni magáról.
Már csak akkor ölt újból valami komolyabb féle tekintetet, mikor meg is érkeznek a célhelyükre. Nem tudja pontosan kit is kéne keresniük, de valamilyen indíttatásból azonnal a vörös hajkorona tulajdonosát kezdi kutatni. Ha egy egész csapat vár rájuk akkor is a nőt szúrná ki először, a vörös hamar odacsalogatja tekintetét. Kicsit izgul, hiszen most végre már igaz valójában jelenik meg előtte, esetleg előttük. Asrot végre otthon bírta hagyni, hogy Asweaként újra bemutatkozhasson. Nehéz eldöntenie, minek örülne jobban. Ha meglepetést okozna és nagy sikert aratna, vagy ha inkább nem okozna feltűnést és csak átsiklanának az új információn, hogy minden tovább haladjon a medrében. Inkább elhessegeti magától a gondolatot, s tovább fürkészi a teret finoman nyomkodva meg társa karját.*
- Riqhez jöttünk?
*Pillant végül fel rá kíváncsian, hátha Morfiusz hamarabb észreveszi ki is az, aki miatt most újfent meg kellett jelenniük. Abban biztos, hogy az illető madárka, de az még rejtély a számára, hogy a csiripelő maga a vezér, esetleg az egyik hozzájuk hasonló újonc, vagy egy újabb idegen arc, akit muszáj lesz megint megszoknia. Talán olyan kavalkád készülődik, hogy az összes egy csapatban jelenik meg előttük.*