//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* Azzal, hogy a ruhája miatt kevesebben kötnek bele valamilyen szinten hihető is, bár ha egy dolgot Nimeril megtanult, akkor az az, hogy a nőkbe mindig igyekeznek bele kötni a férfiak. A szándékok különbözhetnek, de végső soron egyre megy, mind a nőstényt akarja.*
- Értem.* Nyugtázza egyetlen szóval, mivel jobban már nem akar a ruha témába bele merülni. Az orvoslás jobb, de Syndra lelkes ötletelését kénytelen letörni.*
- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de jószerével felesleges időpazarlás lenne az, amiről beszéltél. Sajnálatos módon jómagam is megtapasztaltam ezt. Nincs értelme ilyesmivel foglalkozni, mivel a bájital piac szinte teljesen megölte a gyógynövényest. Egyszerű, olcsó és tömegével kapható. A zöldek szinte minden sérülést képesek gyógyítani, kivéve a halálosat, vagy a csonkolást, de egy ügyes orvos még a friss csonkolást is tudja vele gyógyítani. A lilák pedig a betegségeket, mérgeket szüntetik meg. A világ olyan irányba halad, ami az orvost, mint szakma jócskán visszaveti majd. Csupán speciális esetekben lesz ránk szükség.* Ezt a kijelentését igazán szomorúan teszi. De ezen ráérnek morfondírozni, most a lovagláson a sor. Az előkerülő szalag után kérdez, de a válasz nem kapcsolódik a lovagláshoz, szóval ezt is csupán egy tömör egyszavas válasszal nyugtázza.*
- Értem.* Végre elindulnak az istálló felé. Nem szükséges hátra fordulni, mert a lány végig a másik mellett halad macskástól. A szőrzsákot nem túlságosan izgatja sem a lovaglás, sem a bájitalok. Csupán békésen dorombol az ölelő karban.*
- Jövök.* Zárkózik fel, de valamiért a humort nem tudja értékelni. Ez az alap természete, hogy kissé besavanyodott.*
- Az utóbbi éveimben leginkább csak magamra számíthattam. A jóindulatból ritkán jutott, jószerével az is inkább talán csak szánalom lehetett.* Túl sok rosszat kapott, nem véletlen, hogy ilyen borúsan látja a világot, bár az utóbbi időben azért voltak jó napjai is. Esélyt kapott a nagy Nestar mestertől, ami azért nem kis dolog. Ha barátokra nem is feltétlen van szüksége a jó kapcsolatokra annál inkább. Saját bevallása szerint kereskedő az elf, ami igazán hasznos tud lenni.*
- Talán igazad van.* Ez még mindig elég szűkszavúság, de hát Arthenior sem egy nap alatt épült fel.*
- Sok sikert hozzá, mondom ezt úgy, hogy talán az én pácienseimet csábítja el majd.* Nem mintha volna félnivalója, mert elég nagy a város, meg ahogy már említette elég nehéz is megélni ebből, de másnak nem kívánja kárát. Időközben végre elérik az istállót is. Követi immáron lemaradva az épületbe a lányt. Ló az van ló hátán, de hát nem is számíthatott volna másra egy istállóban. Békés csámcsogás hangja tölti be az egész teret. Így jutnak el Syndra hátasáig, ami egy jó nagy fekete hidegvérű. Nimeril felpislog a lóóriásra, ami szinte már szörnyként magasodik föléjük.*
- Ööö... hát ez a ló jó nagy.* A bátorsága úgy tűnik el, mintha egy tornádó fújta volna el. ~ Erre kéne felülnöm? ~ Forgatja a fejét, mintha menekülő utat keresne.*
- Biztos, hogy alkalmas most az idő a lovaglásra? Mármint nem kellene ennie meg pihennie, mint a többinek. Én máskor is ráérnék.* Átlátszó, erőtlen kifogások után nyúlkál, de ennél már jobbakon is átlátott Syndra. Aldeis persze a szőrös macska fel sem veszi az állatok jelenlétét. Lustán nyújtózkodik, hogy aztán jelezze szándékát, miszerint lemászna. Itt még nem járt, szóval körbe kell szaglásznia a helyet.*