Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:01:40
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:01:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy buta lett volna az a fiú, amiért így átverte, azzal Titthy nem ért egyet. ~Inkább tisztességtelen volt, mint buta.~ Szóban mégsem tesz megjegyzést rá, csak Ruunora hagyja.
A tér tényleg nem igazán bővelkedik búvóhellyel, s a kis szárnyas leányka ezzel is Ruuno sikerét akarja elősegíteni. Na persze nem jelenti azt, hogy esetenként nem fogja akadályozni vagy próbára tenni őt, de ezt sem rosszindulatból teszi. Pusztán azért, hogy növelje a játékélményt. Nyilván egy bizonyos határon nem megy majd túl.
Titthynek a hideg futkos a hátán az érdekes versikétől. Efféle módot még sosem hallott bújócskához, ő csak a klasszikusnak mondható számolást ismeri. De mindegy, mert végül is a szobor ideig-óráig takarni fogja.
Rövidesen meghallja a meglehetősen feltűnő közeledést. Titthy kis cselt eszel ki. Tudja, hogy ez csalás, de nem bánja. Némán és gyorsan áll fel, s az ellenkező irányba indul el szintén némán. Tehát Ruunotól távolodik elvileg. Ha sikerül, akkor a szobor oldalánál rejtőzik kicsit, s eztán - ha sikerül - a kút felé veszi az irányt. Sietve közeledik a tér ékességéhez, persze kétrét görnyedve. Ha ez a művelet sikerrel zárul, akkor a kút túl oldalán rejtőzik el. Természetesen néma léptekkel igyekszik oda. Gyakorlatilag hasra fekszik a földön, fejét pedig kezeire hajtja. Ebből a helyzetből ugyan nem látja a törpét, de semmi kétsége nincs afelől, hogy tudni fogja, ha közeledik.
Nem mellesleg egyébként kap jó néhány furcsa pillantást, mikor hasra fekszik, de Titthy ezt nem látja. Ha látná is, nem érdekelné a jelenlegi helyzetet tekintve.*
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy buta lett volna az a fiú, amiért így átverte, azzal Titthy nem ért egyet. ~Inkább tisztességtelen volt, mint buta.~ Szóban mégsem tesz megjegyzést rá, csak Ruunora hagyja.
A tér tényleg nem igazán bővelkedik búvóhellyel, s a kis szárnyas leányka ezzel is Ruuno sikerét akarja elősegíteni. Na persze nem jelenti azt, hogy esetenként nem fogja akadályozni vagy próbára tenni őt, de ezt sem rosszindulatból teszi. Pusztán azért, hogy növelje a játékélményt. Nyilván egy bizonyos határon nem megy majd túl.
Titthynek a hideg futkos a hátán az érdekes versikétől. Efféle módot még sosem hallott bújócskához, ő csak a klasszikusnak mondható számolást ismeri. De mindegy, mert végül is a szobor ideig-óráig takarni fogja.
Rövidesen meghallja a meglehetősen feltűnő közeledést. Titthy kis cselt eszel ki. Tudja, hogy ez csalás, de nem bánja. Némán és gyorsan áll fel, s az ellenkező irányba indul el szintén némán. Tehát Ruunotól távolodik elvileg. Ha sikerül, akkor a szobor oldalánál rejtőzik kicsit, s eztán - ha sikerül - a kút felé veszi az irányt. Sietve közeledik a tér ékességéhez, persze kétrét görnyedve. Ha ez a művelet sikerrel zárul, akkor a kút túl oldalán rejtőzik el. Természetesen néma léptekkel igyekszik oda. Gyakorlatilag hasra fekszik a földön, fejét pedig kezeire hajtja. Ebből a helyzetből ugyan nem látja a törpét, de semmi kétsége nincs afelől, hogy tudni fogja, ha közeledik.
Nem mellesleg egyébként kap jó néhány furcsa pillantást, mikor hasra fekszik, de Titthy ezt nem látja. Ha látná is, nem érdekelné a jelenlegi helyzetet tekintve.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:33:48
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:33:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
- Meglehet. Kár, hogy nem épp azt a valami mást csináljuk. *Vigyorodik vissza, szándékosan nem tisztázva, mire is gondol pontosan. A lényeg, hogy a sötét hajú csalódottság enyhítési kísérlete eredményesen zárult, szőkénk iménti szerencsétlensége felett érzett búját szinte teljesen feledte is. Hiszen nem fele vagyonát veszítette el, sőt, azt a pár érmét legalább olyan könnyű szerrel teremti ismét elő, ahogyan most elpocsékolta.*
- Elnézést, nem akartam megsérteni gyengéd érzéseit. Bizonyára már szívéhez nőtt minden egyes érme, megértem. *Kuncogja feleletként a drámázásra. Igazán szórakoztató jelenség számára a fél-elf, ezt el kell ismerje. Ajánlata pedig egészen felkelti érdeklődését, a hatásszünet meg még inkább, mit ellenjavaslata előtt tart. Borzongás ugyan nem fogja el, kíváncsiság annál inkább, ahogy a másik tekintetét fürkészi. Mikor pedig kiderül, ugyan azt kérik tőle is, halk nevetés hagyja el ajkait.*
- Hát még egy menet legyen! *Bólint beleegyezése jeléül, majd sokat nem teketóriázva magához is veszi az ehhez szükséges eszközöket. Néhányat ráz csupán a fa kelyhen, nem nyújtja feleslegesen hosszúra a dobás előkészületeit, gyorsan le is csapja a ládára a kockákat. Három darab négyes, egy hatos és egy hármas lát napvilágot, na meg szőkénk ajkán egy, a kellemes meglepettségtől büszkén kerekedő kunkor.*
- Nos, ez nem is kezdődik rosszul. *Fordítja ábrázatát a vele szemben térdeplő felé, kíváncsian annak reakciójára. Ezzel egyetemben pedig visszaszedi markába a hármast és a hatost, hátha fialnak még egy pár olyat, mint amiket érintetlenül hagyott. A második rázást is gyors hanyagsággal kivitelezi, sebesen fel is emelve a kiterített eredmény takaróját. Láss csodát, egy negyedik négyes csatlakozik táraihoz a bajban, magára hagyva egy hármast. Mosolya pedig nem is lehetne szélesebb, hiszen ezidáig legnagyobb értékű dobása született meg.*
- Nos, úgy tűnik az alkohol jobb motiváció számomra. *Vigyorodik immár a férfi szempárt keresve, bal szemöldökét kihívó ívben vonva fel. Igen, határozottan mondható, hogy elbízta magát.*
- Meglehet. Kár, hogy nem épp azt a valami mást csináljuk. *Vigyorodik vissza, szándékosan nem tisztázva, mire is gondol pontosan. A lényeg, hogy a sötét hajú csalódottság enyhítési kísérlete eredményesen zárult, szőkénk iménti szerencsétlensége felett érzett búját szinte teljesen feledte is. Hiszen nem fele vagyonát veszítette el, sőt, azt a pár érmét legalább olyan könnyű szerrel teremti ismét elő, ahogyan most elpocsékolta.*
- Elnézést, nem akartam megsérteni gyengéd érzéseit. Bizonyára már szívéhez nőtt minden egyes érme, megértem. *Kuncogja feleletként a drámázásra. Igazán szórakoztató jelenség számára a fél-elf, ezt el kell ismerje. Ajánlata pedig egészen felkelti érdeklődését, a hatásszünet meg még inkább, mit ellenjavaslata előtt tart. Borzongás ugyan nem fogja el, kíváncsiság annál inkább, ahogy a másik tekintetét fürkészi. Mikor pedig kiderül, ugyan azt kérik tőle is, halk nevetés hagyja el ajkait.*
- Hát még egy menet legyen! *Bólint beleegyezése jeléül, majd sokat nem teketóriázva magához is veszi az ehhez szükséges eszközöket. Néhányat ráz csupán a fa kelyhen, nem nyújtja feleslegesen hosszúra a dobás előkészületeit, gyorsan le is csapja a ládára a kockákat. Három darab négyes, egy hatos és egy hármas lát napvilágot, na meg szőkénk ajkán egy, a kellemes meglepettségtől büszkén kerekedő kunkor.*
- Nos, ez nem is kezdődik rosszul. *Fordítja ábrázatát a vele szemben térdeplő felé, kíváncsian annak reakciójára. Ezzel egyetemben pedig visszaszedi markába a hármast és a hatost, hátha fialnak még egy pár olyat, mint amiket érintetlenül hagyott. A második rázást is gyors hanyagsággal kivitelezi, sebesen fel is emelve a kiterített eredmény takaróját. Láss csodát, egy negyedik négyes csatlakozik táraihoz a bajban, magára hagyva egy hármast. Mosolya pedig nem is lehetne szélesebb, hiszen ezidáig legnagyobb értékű dobása született meg.*
- Nos, úgy tűnik az alkohol jobb motiváció számomra. *Vigyorodik immár a férfi szempárt keresve, bal szemöldökét kihívó ívben vonva fel. Igen, határozottan mondható, hogy elbízta magát.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:47:56
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Titthy Silvyr arcát fürkészi, s szavait hallva egy aprócska gyanú szikrái kezdenek éledni szívében. ~Ez a férfi nem ismeri Lanawint? Létezne? Mi van, ha csak rosszul érzem?~ Ám gyanúja szikráit csak táplálja az, hogy Silvyr rá bízza a döntést. Az ásítását látva megkérdezi:*
- Álmos vagy?
*Elég nehéz feladatot okoz neki, hogy a döntés jogát rá bízzák. De jól esik neki az apró gesztus, ami elhagyja Silvyr száját. Mivel mindössze néhány perce találkoztak először, ezért Titthy nem ismeri a férfi szándékait. Ezért hát puhatolózásképp érdeklődni kezd:*
- És mondd, mit néznél meg szívesen? A természetben akarsz sétálni vagy Artheniorra vagy kíváncsi? Esetleg Arthenioron kívüli területet néznél meg?
*Reméli, hogy ez már ad némi útmutatást a férfinak a döntés meghozatalában. Amúgy is segítségképp teszi fel ezeket a kérdéseket a puhatolózás mellett.*
*Titthy Silvyr arcát fürkészi, s szavait hallva egy aprócska gyanú szikrái kezdenek éledni szívében. ~Ez a férfi nem ismeri Lanawint? Létezne? Mi van, ha csak rosszul érzem?~ Ám gyanúja szikráit csak táplálja az, hogy Silvyr rá bízza a döntést. Az ásítását látva megkérdezi:*
- Álmos vagy?
*Elég nehéz feladatot okoz neki, hogy a döntés jogát rá bízzák. De jól esik neki az apró gesztus, ami elhagyja Silvyr száját. Mivel mindössze néhány perce találkoztak először, ezért Titthy nem ismeri a férfi szándékait. Ezért hát puhatolózásképp érdeklődni kezd:*
- És mondd, mit néznél meg szívesen? A természetben akarsz sétálni vagy Artheniorra vagy kíváncsi? Esetleg Arthenioron kívüli területet néznél meg?
*Reméli, hogy ez már ad némi útmutatást a férfinak a döntés meghozatalában. Amúgy is segítségképp teszi fel ezeket a kérdéseket a puhatolózás mellett.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:37:34
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:37:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A szemöldökeit felvonva hallgatja a férfit, de a csalóka mosoly nem rebben az arcáról. Ahogy a barátkozás ötlete pedig felmerül csak halkan elkacagja magát. *
- Majd gondolkodom valami megfelelőn, ami hűen kárpótolja szerény személyemet a far okozta elnyomás miatt.
*Vigyorodik el kissé, majd pár pillanatig még állja, s egyben kiélvezi a férfi pillantásait, de azután, mint ki jól végezte dolgát igazítja vissza a szoknyát, s kiegyenesedve a kendőt kezdi kiöblíteni. Addig is emésztgeti magában az imént hallottakat, hogy kész és frappáns válaszokkal fordulhasson vissza Vic felé.*
- Nos szívesen körbevezetem Önöket, ha szükségét érzik. Bár most leszögezném, hogy ez a város rém unalmas.
*Húzza is el a száját, majd erőset csavarva az anyagon igyekszik minél több víztől megszabadítani a kendőt, hogy aztán készen nyújtsa is vissza a férfi felé.*
- Viszont legalább addig én is lefoglalom magam valamivel, ha már ilyen szép darab társaságom akadt.
*Mosolyodik el bájosan, miközben közelebb lépdelve, természetesen a kényelmes csípőringatást nem mellőzve, áll is meg közvetlenül a szép szemű előtt. Ha már az imént Vic is bátorkodott közelebb hajolni, hát akkor ad még egy röpke kis élvezetet a saját közelségéből, ahogy a férfi két combja mellett támaszkodik meg a kút peremén, s hajol olyan közelségbe, hogy orruk hegye majdhogynem összesimul. Így édeskés virágillata is mélyen a férfi orrába kúszhat, amely vagy megbódít, vagy taszít vagy egyszerűen csak tüsszentést okoz. A lényeg, hogy Greyka illata akár a tavaszi színpompás rété, ami azért jó pár férfit állított már haptákba, de persze embere válogatja.*
- Vigyázzon, az én barátságom sem nem egyszerű, sem nem olcsó.
*Suttogja sejtelmesen, a többértelműség teljes tudatában, majd az elégedetlenkedő torokköszörülésre a másik férfira sandít szeme sarkából. Ajkait apró vigyorba húzza, kissé sunyi róka képet kölcsönözve magának, majd el is libbenve fordul is el a férfitól, hogy pár lépésnyire odébb ringjon.*
- Ám legyen. A mai napon szert tettem két barátra, akiket készségesen vezetek is el arra amerre vágyják. Csak egy szavukba kerül.
*Szoknyái szélét megfogva, s emelve az anyagon pukedlizik is a kettős felé, akár a hű szolgáló a nemes uraknak, majd kuncogva egyenesedik ki.*
- Szóval mire kíváncsiak az Urak?
*Billenti félre a fejét, karjait keresztbe fonja mellei előtt, majd kíváncsian ingázik tekintete a szép szeműn, s annak kissé elhanyagolt barátján.*
*A szemöldökeit felvonva hallgatja a férfit, de a csalóka mosoly nem rebben az arcáról. Ahogy a barátkozás ötlete pedig felmerül csak halkan elkacagja magát. *
- Majd gondolkodom valami megfelelőn, ami hűen kárpótolja szerény személyemet a far okozta elnyomás miatt.
*Vigyorodik el kissé, majd pár pillanatig még állja, s egyben kiélvezi a férfi pillantásait, de azután, mint ki jól végezte dolgát igazítja vissza a szoknyát, s kiegyenesedve a kendőt kezdi kiöblíteni. Addig is emésztgeti magában az imént hallottakat, hogy kész és frappáns válaszokkal fordulhasson vissza Vic felé.*
- Nos szívesen körbevezetem Önöket, ha szükségét érzik. Bár most leszögezném, hogy ez a város rém unalmas.
*Húzza is el a száját, majd erőset csavarva az anyagon igyekszik minél több víztől megszabadítani a kendőt, hogy aztán készen nyújtsa is vissza a férfi felé.*
- Viszont legalább addig én is lefoglalom magam valamivel, ha már ilyen szép darab társaságom akadt.
*Mosolyodik el bájosan, miközben közelebb lépdelve, természetesen a kényelmes csípőringatást nem mellőzve, áll is meg közvetlenül a szép szemű előtt. Ha már az imént Vic is bátorkodott közelebb hajolni, hát akkor ad még egy röpke kis élvezetet a saját közelségéből, ahogy a férfi két combja mellett támaszkodik meg a kút peremén, s hajol olyan közelségbe, hogy orruk hegye majdhogynem összesimul. Így édeskés virágillata is mélyen a férfi orrába kúszhat, amely vagy megbódít, vagy taszít vagy egyszerűen csak tüsszentést okoz. A lényeg, hogy Greyka illata akár a tavaszi színpompás rété, ami azért jó pár férfit állított már haptákba, de persze embere válogatja.*
- Vigyázzon, az én barátságom sem nem egyszerű, sem nem olcsó.
*Suttogja sejtelmesen, a többértelműség teljes tudatában, majd az elégedetlenkedő torokköszörülésre a másik férfira sandít szeme sarkából. Ajkait apró vigyorba húzza, kissé sunyi róka képet kölcsönözve magának, majd el is libbenve fordul is el a férfitól, hogy pár lépésnyire odébb ringjon.*
- Ám legyen. A mai napon szert tettem két barátra, akiket készségesen vezetek is el arra amerre vágyják. Csak egy szavukba kerül.
*Szoknyái szélét megfogva, s emelve az anyagon pukedlizik is a kettős felé, akár a hű szolgáló a nemes uraknak, majd kuncogva egyenesedik ki.*
- Szóval mire kíváncsiak az Urak?
*Billenti félre a fejét, karjait keresztbe fonja mellei előtt, majd kíváncsian ingázik tekintete a szép szeműn, s annak kissé elhanyagolt barátján.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 13:32:19
Üzenet elküldve: 2020-06-02 13:32:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* Vicar kevés dolgot értékel annyira, mint a humort, az már csak hab a tortán, ha ez némi öniróniával társul. Újfajta érdeklődéssel fordul a lány felé. Vigyora kiszélesedik. Leül a kút peremére onnan figyeli, ahogy Greyka kezelésbe veszi felszíni sérüléseit.*
- Igen.* bólogat helyeslően a feltett kérdésre.* Nem jártam még itt korábban. Lehetne Ön az első itteni barátom.* adja ezt elő úgy, mintha ez volna az egyik legnagyobb becs a világon.* Ha már úgyis híján van az ilyesfajta kapcsolatoknak.* vonja meg a vállát, mintha mi sem volna ennél egyszerűbb.*
- Mint újdonsült barátom segíthetne megismerni a várost. Közben persze egymást is jobban megismerhetnénk, így könnyebben kitalálhatnám miként tehetném jóvá a korábbit. Persze. * tart lélegzet vételnyi szünetet.* Ha máris van valami ötlete erre, akkor kíváncsian hallgatom.* fonja össze karjait mellkasa előtt, majd szemrebbenés nélkül fogadja be Greyka feltárulkozó bájainak látványát.
~ Nem egy szemérmes nemes kisasszony.~
Természetesen a látvány kedvérevaló, bár ezt csupán egy elismerő pillantás keretében juttatja a lány tudtára. Belledur még mindig a lovon ücsörögve megköszörüli a torkát. Nem veszi jó néven, hogy ennyire megfeledkeznek róla.*
- Tehát, mit mond Greyka kisasszony.*hajol közelebb a lányhoz tenyerével a kút peremén támaszkodva.* Leszünk barátok?* mosolyog rá szenvtelen.*
* Vicar kevés dolgot értékel annyira, mint a humort, az már csak hab a tortán, ha ez némi öniróniával társul. Újfajta érdeklődéssel fordul a lány felé. Vigyora kiszélesedik. Leül a kút peremére onnan figyeli, ahogy Greyka kezelésbe veszi felszíni sérüléseit.*
- Igen.* bólogat helyeslően a feltett kérdésre.* Nem jártam még itt korábban. Lehetne Ön az első itteni barátom.* adja ezt elő úgy, mintha ez volna az egyik legnagyobb becs a világon.* Ha már úgyis híján van az ilyesfajta kapcsolatoknak.* vonja meg a vállát, mintha mi sem volna ennél egyszerűbb.*
- Mint újdonsült barátom segíthetne megismerni a várost. Közben persze egymást is jobban megismerhetnénk, így könnyebben kitalálhatnám miként tehetném jóvá a korábbit. Persze. * tart lélegzet vételnyi szünetet.* Ha máris van valami ötlete erre, akkor kíváncsian hallgatom.* fonja össze karjait mellkasa előtt, majd szemrebbenés nélkül fogadja be Greyka feltárulkozó bájainak látványát.
~ Nem egy szemérmes nemes kisasszony.~
Természetesen a látvány kedvérevaló, bár ezt csupán egy elismerő pillantás keretében juttatja a lány tudtára. Belledur még mindig a lovon ücsörögve megköszörüli a torkát. Nem veszi jó néven, hogy ennyire megfeledkeznek róla.*
- Tehát, mit mond Greyka kisasszony.*hajol közelebb a lányhoz tenyerével a kút peremén támaszkodva.* Leszünk barátok?* mosolyog rá szenvtelen.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 12:52:29
Üzenet elküldve: 2020-06-02 12:52:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szemeit összeszűkíti az elhangzó kérdés nyomán, majd lassan megrázza mosolygó fejét. *
- Félre értetted. Nem utálok zsigerből minden lényt ezen a világon, de túl sok rosszat láttam és tapasztaltam, már hogy bárkiben is bízzak vagy azt higgyem nincs benne gonosz, mert mindenkiben van. Tehát azt vallom, hogy egyenrangú szörnyetegek lakoznak bennünk, bár van akinek sosem tűnik elő az élete során, de van akit fiatalon annyira megtörnek, hogy a jósága el is veszik. *Nem sokkal később újabb mondandójára egy torokköszörülés érkezik válaszul, majd annál is több kérdés. *
- Mondtam, hogy ne vedd magadra! Hidd el az örökség inkább átok. Elvárják a tökéletességet, ott tényleg majdnem hogy törvénybe foglalják a három örökös világra hozását és még engedelmes is légy az arany kalitkádban. A húgom jól házasodik, csak neki és nekem más a jó férfi fogalma. Rettenetesen szerelmes az a két madárka, úgyhogy a húgom, majd kicsattan, hogy végre hozzámehet. Ráadásul ő mindig is szerette a sok aranyat, pompát és nagy családot akar. Tökéletes örökös. Én pedig mindezt megúszom, amire sosem vágytam *kis meséjét befejezve egy újabb történet veszi kezdetét a sötételf felől, ami a földbe gyökerezteti Else lábait. Kedve lenne megölelni a másikat, de inkább ezt most elhalasztja. *
- Tudom, hogy nem segít, de sajnálom. *Feleli cipőjét kémlelve, hogy aztán némán rágcsálja az ajkát. Dvorn cukkolásán felnevet, hálás a másiknak ezért a légkör javító apró varázslatért. *
- Gondolom kitakarítok. *folytatja a tréfát, aztán sokkal komolyabb íriszekkel pilant a másik szemeibe. *
- Útnak eredek és először bejárom a kikötőt, a Sellőházat kivéve. Már, csak azt kell eldöntenem miben ússzak vagy miben ne tegyem. Mindig is látni akartam a tengert, esetleg verekedni egy partra szállt kalózzal, bár azt hiszem addig kell még egy ici- picit edzenem. Aztán, ha visszatérek beállok dolgozni valahová, majd ahogy alakul. Mellette tanulok arról amiről még nem tettem, szeretek tudni. Szabadidőmet a tisztáson szoktam tölteni, kifeküdve a fűbe, szerintem ez nem fog változni. Hasonló apróságok. Talán beülök néha italozni, csak semmi kedvem kitiltatni magam egy fogadóból, mert valami részeg pasi rám mászik. Szerintem kitalálhattad eddig, hogy nem igazán kergetem a szerelmet vagy bármi egyéb finomságot. Igazából soha nem is tudnék lenni az a rózsaszín ködben táncoló valami.
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szemeit összeszűkíti az elhangzó kérdés nyomán, majd lassan megrázza mosolygó fejét. *
- Félre értetted. Nem utálok zsigerből minden lényt ezen a világon, de túl sok rosszat láttam és tapasztaltam, már hogy bárkiben is bízzak vagy azt higgyem nincs benne gonosz, mert mindenkiben van. Tehát azt vallom, hogy egyenrangú szörnyetegek lakoznak bennünk, bár van akinek sosem tűnik elő az élete során, de van akit fiatalon annyira megtörnek, hogy a jósága el is veszik. *Nem sokkal később újabb mondandójára egy torokköszörülés érkezik válaszul, majd annál is több kérdés. *
- Mondtam, hogy ne vedd magadra! Hidd el az örökség inkább átok. Elvárják a tökéletességet, ott tényleg majdnem hogy törvénybe foglalják a három örökös világra hozását és még engedelmes is légy az arany kalitkádban. A húgom jól házasodik, csak neki és nekem más a jó férfi fogalma. Rettenetesen szerelmes az a két madárka, úgyhogy a húgom, majd kicsattan, hogy végre hozzámehet. Ráadásul ő mindig is szerette a sok aranyat, pompát és nagy családot akar. Tökéletes örökös. Én pedig mindezt megúszom, amire sosem vágytam *kis meséjét befejezve egy újabb történet veszi kezdetét a sötételf felől, ami a földbe gyökerezteti Else lábait. Kedve lenne megölelni a másikat, de inkább ezt most elhalasztja. *
- Tudom, hogy nem segít, de sajnálom. *Feleli cipőjét kémlelve, hogy aztán némán rágcsálja az ajkát. Dvorn cukkolásán felnevet, hálás a másiknak ezért a légkör javító apró varázslatért. *
- Gondolom kitakarítok. *folytatja a tréfát, aztán sokkal komolyabb íriszekkel pilant a másik szemeibe. *
- Útnak eredek és először bejárom a kikötőt, a Sellőházat kivéve. Már, csak azt kell eldöntenem miben ússzak vagy miben ne tegyem. Mindig is látni akartam a tengert, esetleg verekedni egy partra szállt kalózzal, bár azt hiszem addig kell még egy ici- picit edzenem. Aztán, ha visszatérek beállok dolgozni valahová, majd ahogy alakul. Mellette tanulok arról amiről még nem tettem, szeretek tudni. Szabadidőmet a tisztáson szoktam tölteni, kifeküdve a fűbe, szerintem ez nem fog változni. Hasonló apróságok. Talán beülök néha italozni, csak semmi kedvem kitiltatni magam egy fogadóból, mert valami részeg pasi rám mászik. Szerintem kitalálhattad eddig, hogy nem igazán kergetem a szerelmet vagy bármi egyéb finomságot. Igazából soha nem is tudnék lenni az a rózsaszín ködben táncoló valami.
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 11:46:48
Üzenet elküldve: 2020-06-02 11:46:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szájára kaján vigyor ül ki, amikor hallja a lány sok pozitív gondolatát a kettejük kapcsolatában. ~Pozitívum, hogy nem kell gyakran látnia. Ennyire csúnya lennék?~ Magában csak nevet a dolgon, persze hallva az érveket így már jogosnak ítéli meg benne a pozitív érzetet. Pupillái összeszűkülnek azon, hogy a nő minden fajt aljasnak tart. Ez nem tudja megállni kérdés nélkül.*
- Ezek szerint minden fajjal rossz tapasztalatod volt, beleértve a sajátodat? *A kérdés inkább csak gonoszkodás a másikkal, de tényleg érdekli, hogy csak elszólás volt, vagy komolyan ennyire fajgyűlölő. Ezek után kíváncsian hallgatja, hogy a gazdag embereknél milyen öröklési szokások vannak érvényben. Torkát köszörüli meg, amikor megkapja, hogy nem felel meg a családi vonásoknak. ~Milyen finoman fogalmazta meg, hogy nemestelen, szegény, csóró és hátrányos helyzetű, általában hidegvérű gyilkosnak tekintett mélységi vagyok.~ A fejét egy pillanatra értetlenül ingatja meg.*
- Azt mondod, hogy most miattam elveszik a jogos örökséged, amit te szó nélkül hagysz, úgy, hogy a húgod örököl mindent, aki ráadásul még nem is fog jól házasodni? Én ezt nem értem. Neked ebben mi a jó? A húgodnak miért jó ez így? *Roppant furcsának találja az emberek öröklési szokásait, főleg egy ilyen cifra helyzetet. Ha már úgy is itt vannak, meg szeretné érteni a lényeget ebben a helyzetben, aminek részese lesz. Ezen a napon úgy tűnik, még jó időt kell együtt tölteniük, ezért a beszélgetés lehetőségére beleegyezően bólint. A munkáját érintő kérdésen hallgatásba burkolózik. Ez az első reakciója. ~Van időnk… akkor beszélgessünk.~ Vesz egy nagy levegőt és belekezd a történetbe.*
- Nem voltam mindig ilyen érzéketlen, munkamániás. Volt rendes életem, családom feleségem és két gyerekem. A hold karavánpihenő környékén laktunk. Egyik este a vadászatból arra tértem haza, hogy a családomat lemészárolták. Felkoncolták a feleségem és a két gyerekemet, majd ott hagyták őket a házban, vérbe fagyva. A közeli szomszéd család, amikor elő mertek bújni elmondták, hogy három orkot láttak a karavánúton elmenni a házunk mellett. Amikor leszállt az éj, akkor a követtem a nyomaikat. Megtaláltam őket egy erdőségben táborozva. Megvártam, amíg elalszanak. A háromból egyikük fennmaradt őrködni. Hidegvérrel és egy nyíllal átlőttem a torkát, így némán, fulladva dőlt el. A másik két alvót pedig a tőrömmel álmukban szúrtam szíven. Igazságot szolgáltattam, s azóta nem maradt semmim csak a munkám. Azért lettem városőr, hogy megvédjem azokat, akik tehetetlenek az ilyen erőszaktevő, gyilkos söpredékkel szemben. Nem szívlelem az orkokat, de ennyi erővel emberek is lehettek volna. Azóta nincs vesztenivalóm, csak a munkám, hogy igazságot szolgáltassak. *Bár a történet tragikus, mégis olyan hidegen meséli el, mint eddig bármit, amiről beszélt. Az érzések és azok kimutatása gyökerestől ki lett irtva belőle, ami maradt pedig jó mélyen el lett temetve. Sötételf módjára az érzelmek igen szegényes kifejezésével él, s az eset után még inkább ilyen lett. Nem tudja erre mit fog szólni a másik, de nem vár semmi együttérzést, már nem. Egyszerűen csak válaszolt a kérdésre. Most pedig ő következik.*
- Te mit szeretnél csinálni, ha már szabad leszel? Leszámítva a főzést, mosogatást… *Cukkolja a másikat utóbbi mondatával, de a kérdésével teret enged egy bővebb válasznak, amivel lehetőleg több minden is kiderül a lányról.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Szájára kaján vigyor ül ki, amikor hallja a lány sok pozitív gondolatát a kettejük kapcsolatában. ~Pozitívum, hogy nem kell gyakran látnia. Ennyire csúnya lennék?~ Magában csak nevet a dolgon, persze hallva az érveket így már jogosnak ítéli meg benne a pozitív érzetet. Pupillái összeszűkülnek azon, hogy a nő minden fajt aljasnak tart. Ez nem tudja megállni kérdés nélkül.*
- Ezek szerint minden fajjal rossz tapasztalatod volt, beleértve a sajátodat? *A kérdés inkább csak gonoszkodás a másikkal, de tényleg érdekli, hogy csak elszólás volt, vagy komolyan ennyire fajgyűlölő. Ezek után kíváncsian hallgatja, hogy a gazdag embereknél milyen öröklési szokások vannak érvényben. Torkát köszörüli meg, amikor megkapja, hogy nem felel meg a családi vonásoknak. ~Milyen finoman fogalmazta meg, hogy nemestelen, szegény, csóró és hátrányos helyzetű, általában hidegvérű gyilkosnak tekintett mélységi vagyok.~ A fejét egy pillanatra értetlenül ingatja meg.*
- Azt mondod, hogy most miattam elveszik a jogos örökséged, amit te szó nélkül hagysz, úgy, hogy a húgod örököl mindent, aki ráadásul még nem is fog jól házasodni? Én ezt nem értem. Neked ebben mi a jó? A húgodnak miért jó ez így? *Roppant furcsának találja az emberek öröklési szokásait, főleg egy ilyen cifra helyzetet. Ha már úgy is itt vannak, meg szeretné érteni a lényeget ebben a helyzetben, aminek részese lesz. Ezen a napon úgy tűnik, még jó időt kell együtt tölteniük, ezért a beszélgetés lehetőségére beleegyezően bólint. A munkáját érintő kérdésen hallgatásba burkolózik. Ez az első reakciója. ~Van időnk… akkor beszélgessünk.~ Vesz egy nagy levegőt és belekezd a történetbe.*
- Nem voltam mindig ilyen érzéketlen, munkamániás. Volt rendes életem, családom feleségem és két gyerekem. A hold karavánpihenő környékén laktunk. Egyik este a vadászatból arra tértem haza, hogy a családomat lemészárolták. Felkoncolták a feleségem és a két gyerekemet, majd ott hagyták őket a házban, vérbe fagyva. A közeli szomszéd család, amikor elő mertek bújni elmondták, hogy három orkot láttak a karavánúton elmenni a házunk mellett. Amikor leszállt az éj, akkor a követtem a nyomaikat. Megtaláltam őket egy erdőségben táborozva. Megvártam, amíg elalszanak. A háromból egyikük fennmaradt őrködni. Hidegvérrel és egy nyíllal átlőttem a torkát, így némán, fulladva dőlt el. A másik két alvót pedig a tőrömmel álmukban szúrtam szíven. Igazságot szolgáltattam, s azóta nem maradt semmim csak a munkám. Azért lettem városőr, hogy megvédjem azokat, akik tehetetlenek az ilyen erőszaktevő, gyilkos söpredékkel szemben. Nem szívlelem az orkokat, de ennyi erővel emberek is lehettek volna. Azóta nincs vesztenivalóm, csak a munkám, hogy igazságot szolgáltassak. *Bár a történet tragikus, mégis olyan hidegen meséli el, mint eddig bármit, amiről beszélt. Az érzések és azok kimutatása gyökerestől ki lett irtva belőle, ami maradt pedig jó mélyen el lett temetve. Sötételf módjára az érzelmek igen szegényes kifejezésével él, s az eset után még inkább ilyen lett. Nem tudja erre mit fog szólni a másik, de nem vár semmi együttérzést, már nem. Egyszerűen csak válaszolt a kérdésre. Most pedig ő következik.*
- Te mit szeretnél csinálni, ha már szabad leszel? Leszámítva a főzést, mosogatást… *Cukkolja a másikat utóbbi mondatával, de a kérdésével teret enged egy bővebb válasznak, amivel lehetőleg több minden is kiderül a lányról.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:56:22
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:56:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A férfi szavaira, miszerint csak félreérti a reakciókat csak a szemeit forgatja meg. Abban a hitben él, hogy jól kiismeri a férfiakat, így sejti, hogy egy szép pofi látványa még akkor is képes bűnös gondolatokat ébreszteni egy-egy hímben, ha a pofi gazdáját éppen eltarolta egy megtermett ló ülepe.*
- Lekötelez az aggodalma, de jól vagyok.
*Ejt meg haladtában egy bájos mosolyt mindkét férfi felé, majd sóhajtva sántikál is a szökőkúthoz. Úgy tűnik a szép arcú egyelőre nem a levakarható seregbe tartozik. A bemutatkozás különösebben nem kelti fel a figyelmét. Ha esetleg e nevet ismernie kellene, akkor most bizony csalódást okozhat. Így csupán csak udvarias formalitásnak veszi az egészet.*
- A nevem Greyka. *Pillant a férfi arcára, majd csak ráveszi magát, hogy elfogadja a kendőt, ha már amaz újra a színre lépett.* De a barátaimnak biztos Grey lennék, ha lennének barátaim.
*Vigyorodik el. Ha a férfi jártas lenne a városban biztosan találkozott volna már az ő nevével is. Persze csak a népek suttogásából. A férfiak nem dicsekednek a közös ismertségükkel, a nők pedig csak megvetve beszélnek róla, ha véletlenül szóba kerül.*
- Köszönöm.
*Veszi el a kendőt, majd a kút vizébe mártva törölgeti le először a kezeit.*
- Pontosan mivel is szándékozik jóvá tenni? Most érkeztek, igaz?
*Közben már hajol is le, s minden szemérmességet hanyagolva hajol előre kissé, hogy ruháját combközépig felhúzva már térdét vegye kezelésbe. Rabul ejtő smaragdjaival pillant fel a férfira, szokásos csábos, édesgető tekintetét bevetve, amivel már jó pár férfiból tudott bolondot csinálni.*
*A férfi szavaira, miszerint csak félreérti a reakciókat csak a szemeit forgatja meg. Abban a hitben él, hogy jól kiismeri a férfiakat, így sejti, hogy egy szép pofi látványa még akkor is képes bűnös gondolatokat ébreszteni egy-egy hímben, ha a pofi gazdáját éppen eltarolta egy megtermett ló ülepe.*
- Lekötelez az aggodalma, de jól vagyok.
*Ejt meg haladtában egy bájos mosolyt mindkét férfi felé, majd sóhajtva sántikál is a szökőkúthoz. Úgy tűnik a szép arcú egyelőre nem a levakarható seregbe tartozik. A bemutatkozás különösebben nem kelti fel a figyelmét. Ha esetleg e nevet ismernie kellene, akkor most bizony csalódást okozhat. Így csupán csak udvarias formalitásnak veszi az egészet.*
- A nevem Greyka. *Pillant a férfi arcára, majd csak ráveszi magát, hogy elfogadja a kendőt, ha már amaz újra a színre lépett.* De a barátaimnak biztos Grey lennék, ha lennének barátaim.
*Vigyorodik el. Ha a férfi jártas lenne a városban biztosan találkozott volna már az ő nevével is. Persze csak a népek suttogásából. A férfiak nem dicsekednek a közös ismertségükkel, a nők pedig csak megvetve beszélnek róla, ha véletlenül szóba kerül.*
- Köszönöm.
*Veszi el a kendőt, majd a kút vizébe mártva törölgeti le először a kezeit.*
- Pontosan mivel is szándékozik jóvá tenni? Most érkeztek, igaz?
*Közben már hajol is le, s minden szemérmességet hanyagolva hajol előre kissé, hogy ruháját combközépig felhúzva már térdét vegye kezelésbe. Rabul ejtő smaragdjaival pillant fel a férfira, szokásos csábos, édesgető tekintetét bevetve, amivel már jó pár férfiból tudott bolondot csinálni.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:28:44
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Visszatérve a városba //
* A hosszú útja véget ért végre. Első útja a kúthoz vezet, hogy felfrissítse magát a friss vízből. Kulacsa tartalmát is frissíti a kristálytiszta vízzel. Egy kicsit még üldögél fáradtan a kút szélén. Egykedvűen nézelődik. Felfedez néhány újdonságot is a környéken. Miután kellően kipihente magát elindul, hogy körbe kérdezzen. Egy kisebb csoporthoz csapódik, akik nagyban beszélnek valamiről, ami őt nem érinti. Köszön jó hangosan, mire a társaság elnémul. Valószínűleg ritkán csatlakozik hozzájuk lovag, hogy beszélgessen. ~ Biztosan azt hiszik, hogy valamilyen városi őr vagy ilyesmi vagyok. ~ Hamar felvilágosítja hát őket, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Nem is kell sokat kérdezősködnie az újdonságokról, mert szinte egymás szavába vágva igyekszik mind elmondani, hogy mi is történt itt az elmúlt napokban. Van itt jó is meg kevésbé jó is. A jó az, hogy a kovácsműhely újra nyitva áll. A rossz meg az, hogy a kényelmes nemest kísérő életének vége.*
- Viszlát kényelmes, nyugalmas életem. Azt hiszem most váltam munkanélkülivé. Vagyis mehetek zsoldosnak öreg napjaimra.* Nem mondaná, hogy örül, de muszáj alkalmazkodnia a változó világhoz, mert ha ezt nem teszi, akkor az új rendszer felemészti. Mivel mindent megtudott, amit csak akart, ezért útját újfent a kovács felé veszi. Legalább most nem kell túl messzire mennie.*
* A hosszú útja véget ért végre. Első útja a kúthoz vezet, hogy felfrissítse magát a friss vízből. Kulacsa tartalmát is frissíti a kristálytiszta vízzel. Egy kicsit még üldögél fáradtan a kút szélén. Egykedvűen nézelődik. Felfedez néhány újdonságot is a környéken. Miután kellően kipihente magát elindul, hogy körbe kérdezzen. Egy kisebb csoporthoz csapódik, akik nagyban beszélnek valamiről, ami őt nem érinti. Köszön jó hangosan, mire a társaság elnémul. Valószínűleg ritkán csatlakozik hozzájuk lovag, hogy beszélgessen. ~ Biztosan azt hiszik, hogy valamilyen városi őr vagy ilyesmi vagyok. ~ Hamar felvilágosítja hát őket, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Nem is kell sokat kérdezősködnie az újdonságokról, mert szinte egymás szavába vágva igyekszik mind elmondani, hogy mi is történt itt az elmúlt napokban. Van itt jó is meg kevésbé jó is. A jó az, hogy a kovácsműhely újra nyitva áll. A rossz meg az, hogy a kényelmes nemest kísérő életének vége.*
- Viszlát kényelmes, nyugalmas életem. Azt hiszem most váltam munkanélkülivé. Vagyis mehetek zsoldosnak öreg napjaimra.* Nem mondaná, hogy örül, de muszáj alkalmazkodnia a változó világhoz, mert ha ezt nem teszi, akkor az új rendszer felemészti. Mivel mindent megtudott, amit csak akart, ezért útját újfent a kovács felé veszi. Legalább most nem kell túl messzire mennie.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:21:46
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:21:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* A kis hölgy érthetően nehezményezi Vicarék első reakcióját. Bűntudatnak túlzás lenne nevezni, de valami együttérzés szerűség kezd kibontakozni az ifjúban.*
- Félreérti hölgyem.* kezdi túlzott udvariassággal, de végül nem bonyolódik bele jobban, mégis minek szólt az iménti mosoly.*
- Igen, bizonyára.* bólogat a nő feltételezéseit hallgatva.* Az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj. Igazán sajnálom a kellemetlenséget.* igyekszik a korábbinál szánakozóbb arckifejezéssel nyomatékot adni szavainak. A lány miután elutasítja a kendőt hamar talpra szökken. Vicar szemöldöke megemelkedik a váratlan manőver közben, de amennyire testhelyzete engedi igyekszik segíteni a másikat a felállásban.
Pillantása Belledurét keresi, majd amikor a nő megindul a szökőkút felé odadobja barátjának Makrancos kantárszárát és a hölgy után siet.*
- Biztos minden rendben?* igazítja lépteit a csinoskához.*
- Szeretném valahogy kárpótolni a kellemetlenségért.* vizslató tekintete igyekszik elkapni a nő pillantását.* Vicar Aderlart vagyok.* odahaza már elég volt ennyi, hogy elérje a kívánt hatást a hölgyeknél. Ám ily távol az Aderlart név már nem jelent semmit. Ez a gondolat mosolyra fakasztja. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy ilyen tiszta lapot kapjon az élettől. Hirtelen nem is tudja mit kezdjen vele.*
- A barátaimnak egyszerűen Vic. Kérem, engedje, hogy jóvá tegyem.* ajánlja fel a szökőkútnál ismét a kendőt. Kérlelő kékjei a lány smaragdzöld tekintetébe akaszkodnak.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 10:23:56
* A kis hölgy érthetően nehezményezi Vicarék első reakcióját. Bűntudatnak túlzás lenne nevezni, de valami együttérzés szerűség kezd kibontakozni az ifjúban.*
- Félreérti hölgyem.* kezdi túlzott udvariassággal, de végül nem bonyolódik bele jobban, mégis minek szólt az iménti mosoly.*
- Igen, bizonyára.* bólogat a nő feltételezéseit hallgatva.* Az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj. Igazán sajnálom a kellemetlenséget.* igyekszik a korábbinál szánakozóbb arckifejezéssel nyomatékot adni szavainak. A lány miután elutasítja a kendőt hamar talpra szökken. Vicar szemöldöke megemelkedik a váratlan manőver közben, de amennyire testhelyzete engedi igyekszik segíteni a másikat a felállásban.
Pillantása Belledurét keresi, majd amikor a nő megindul a szökőkút felé odadobja barátjának Makrancos kantárszárát és a hölgy után siet.*
- Biztos minden rendben?* igazítja lépteit a csinoskához.*
- Szeretném valahogy kárpótolni a kellemetlenségért.* vizslató tekintete igyekszik elkapni a nő pillantását.* Vicar Aderlart vagyok.* odahaza már elég volt ennyi, hogy elérje a kívánt hatást a hölgyeknél. Ám ily távol az Aderlart név már nem jelent semmit. Ez a gondolat mosolyra fakasztja. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy ilyen tiszta lapot kapjon az élettől. Hirtelen nem is tudja mit kezdjen vele.*
- A barátaimnak egyszerűen Vic. Kérem, engedje, hogy jóvá tegyem.* ajánlja fel a szökőkútnál ismét a kendőt. Kérlelő kékjei a lány smaragdzöld tekintetébe akaszkodnak.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 10:23:56
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:04:53
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Közben már rá jött, hogy szavai mindent elárultak. Könnyen rá lehetett jönni, hogy még egyszer sem volt a kikötőben. Ám örömmel látja, hogy a lányt egy kicsit letudta nyugtatni. Bár csalódott, mivel a lány már mindenhol járt Lanawin világában.*
-Nos én lennék a legboldogabb, ha te lennél az én kísérőm. Azonban azt nem tudom, hogy merre menjünk. De mivel még mindig te vagy a lány, ezért döntsd el te, merre szeretnél menni. Már ha persze veled tarthatok.
*Ásít egy nagyot, majd kezét a szája elé teszi. Nézi a lányt, hogy vajon mit fog mondani neki.*
*Közben már rá jött, hogy szavai mindent elárultak. Könnyen rá lehetett jönni, hogy még egyszer sem volt a kikötőben. Ám örömmel látja, hogy a lányt egy kicsit letudta nyugtatni. Bár csalódott, mivel a lány már mindenhol járt Lanawin világában.*
-Nos én lennék a legboldogabb, ha te lennél az én kísérőm. Azonban azt nem tudom, hogy merre menjünk. De mivel még mindig te vagy a lány, ezért döntsd el te, merre szeretnél menni. Már ha persze veled tarthatok.
*Ásít egy nagyot, majd kezét a szája elé teszi. Nézi a lányt, hogy vajon mit fog mondani neki.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 23:32:57
Üzenet elküldve: 2020-06-01 23:32:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Büszke magára, amiért Titthy szerint jól tudja a dolgokat, bár azért vannak még homályos részletek.*
- Buta volt, hogy másik lányba lett szerelmes! - *Jelenti ki, s mivel olyan kicsi, nem tudja, hogy ezekkel a szavakkal okozhat fájdalmat, ő csak Titthyt akarja védelmébe venni, hogy ne legyen szomorú.
A zörgetős játék visszautasításában kárpótolja őt, hogy a lány másik lehetőséget kínál. Ezt a játékot pedig még szereti is.*
- Jó. - *Fogadja el a játéktér kijelölését, bár itt nincs túl sok búvóhely, ez most még kapóra is jön, mert úgy okoskodik, hogy így legalább könnyebben megtalálhatja a tündért.
Miután látja, hogy Titthy elindult, visszatakarja kezeivel a szemét, nem csal.*
Élőholt jön, vigyázz jól!
Ha elkap, megesz, bújj el jól!
Csontja ropog, kocog, jaj!
Mögötted van, most lesz baj!
Bújj el jobban most hamar,
mert a foga nagyot mar!
Hogyha eddig el nem bújtál,
te leszel a mozgó halál.
Csoszogni fogsz, úgy mint ő,
nincs többé menekülő!
*Verseli jó hangosan, lassan, ritmusosan. Nem a legkedvesebb mondóka, de hát nem is arról híresek az ilyen versikék. Még az élőholttámadások idejéről maradhatott fenn, ahogy a gyerekek szájról szájra adták tovább egymásnak, a játékkal együtt. Ezt ugyanis többen szokták játszani. Van egy élőholt, ő a hunyó, és ha megtalál valakit, akkor az is élőholt lesz és segít a keresésben, míg végül mindenkit át nem "változtatnak", vagyis megtalálnak.*
- Megvagy, Felhő! - *Kapja el elsőnek a mellette üldögélő kutyát, amint leengedte a kezét. Persze csak tréfából, mert tudta, hogy az eb nem fog elbújni.
Körbenéz a téren, majd elsőnek a szökőkutat járja körbe. Aztán... mivel a padok távolabb vannak, meg nem is annyira jó búvóhely, a második választása a szobor talapzata.
Egy kicsit csoszog is menet közben és "ar-ar"-szerű artikulálatlan hangokat ad ki, meg néha azt mondja, hogy "koc-koc", így élve bele magát az élőholt szerepébe. Néhány járókelő meg is nézi őt magának, szánakozva a gyengeelméjű utcakölykön, de Ruuno nem veszi föl ezeket a pillantásokat, játszik tovább.
Így pedig Titthy már jó előre hallhatja a közeledését, ahogy az egyik oldalról elkezdi körbejárni a szobrot is.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 23:35:43
//Egy koranyári késődélután//
*Büszke magára, amiért Titthy szerint jól tudja a dolgokat, bár azért vannak még homályos részletek.*
- Buta volt, hogy másik lányba lett szerelmes! - *Jelenti ki, s mivel olyan kicsi, nem tudja, hogy ezekkel a szavakkal okozhat fájdalmat, ő csak Titthyt akarja védelmébe venni, hogy ne legyen szomorú.
A zörgetős játék visszautasításában kárpótolja őt, hogy a lány másik lehetőséget kínál. Ezt a játékot pedig még szereti is.*
- Jó. - *Fogadja el a játéktér kijelölését, bár itt nincs túl sok búvóhely, ez most még kapóra is jön, mert úgy okoskodik, hogy így legalább könnyebben megtalálhatja a tündért.
Miután látja, hogy Titthy elindult, visszatakarja kezeivel a szemét, nem csal.*
Élőholt jön, vigyázz jól!
Ha elkap, megesz, bújj el jól!
Csontja ropog, kocog, jaj!
Mögötted van, most lesz baj!
Bújj el jobban most hamar,
mert a foga nagyot mar!
Hogyha eddig el nem bújtál,
te leszel a mozgó halál.
Csoszogni fogsz, úgy mint ő,
nincs többé menekülő!
*Verseli jó hangosan, lassan, ritmusosan. Nem a legkedvesebb mondóka, de hát nem is arról híresek az ilyen versikék. Még az élőholttámadások idejéről maradhatott fenn, ahogy a gyerekek szájról szájra adták tovább egymásnak, a játékkal együtt. Ezt ugyanis többen szokták játszani. Van egy élőholt, ő a hunyó, és ha megtalál valakit, akkor az is élőholt lesz és segít a keresésben, míg végül mindenkit át nem "változtatnak", vagyis megtalálnak.*
- Megvagy, Felhő! - *Kapja el elsőnek a mellette üldögélő kutyát, amint leengedte a kezét. Persze csak tréfából, mert tudta, hogy az eb nem fog elbújni.
Körbenéz a téren, majd elsőnek a szökőkutat járja körbe. Aztán... mivel a padok távolabb vannak, meg nem is annyira jó búvóhely, a második választása a szobor talapzata.
Egy kicsit csoszog is menet közben és "ar-ar"-szerű artikulálatlan hangokat ad ki, meg néha azt mondja, hogy "koc-koc", így élve bele magát az élőholt szerepébe. Néhány járókelő meg is nézi őt magának, szánakozva a gyengeelméjű utcakölykön, de Ruuno nem veszi föl ezeket a pillantásokat, játszik tovább.
Így pedig Titthy már jó előre hallhatja a közeledését, ahogy az egyik oldalról elkezdi körbejárni a szobrot is.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 23:35:43
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 22:27:01
Üzenet elküldve: 2020-06-01 22:27:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Örül, hogy azért Ruuno némileg tisztában van ezzel, még ha elég csekély szinten is. De hisz még ráér kitapasztalni az efféle kapcsolatokat.*
- Ööö, hát igen, jól mondod.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy rend szerint hosszadalmas folyamat, amíg két fél között szerelmi kapcsolat alakul ki. Majd idővel a törpe kitapasztalja a dolgokat.*
- Igen, voltam már szerelmes.* Sóhajt mélyet és szomorút, de rögtön fel is derül orcája a következő megjegyzésre.*
- Hát felnőttek is szoktak szerelmesek lenni, meg ifjúkorúak is. ~Talán a gyerekek is, de az még nem olyan komoly.~
*Titthy megérti, hogy Ruuno számára a zörgetős igen jó játéknak bizonyul, s tudja, hogy ezzel elkedvetlenítette. Látja is, hogy az apróság nem igazán díjazza az érveit. De Titthyben nincs harag a törpe iránt. Még nem csinált rosszat. De ha így is lenne, akkor sem lenne rá mérges. Ugyanolyan barátságosan, mint az imént, elmondaná neki, hogy helytelen, amit tett, s meg is indokolná. De nem kioktatni vagy leszidni akarná, csak mivel idősebb, ezért már tud tanácsokat adni. Amolyan baráti jó tanácsokat. És az már csak Ruunon múlik, hogy megfogadja-e őket vagy sem. De végül is a bújócska lehetősége visszahozza a gyerek jókedvét, s Titthy azonnal megnyugszik, hogy nem sikerült végleg tönkretennie a játékot. Sokat nem gondolkodik a válaszon, aprócska kezével széles kört leírva szól:*
- Csak a teret használjuk szerintem.
*Minthogy Ruuno kapva kap az alkalmon, Titthynek igyekeznie kell, hogy eltűnjön valami mögött. Ha jól tudja, nem olyan hosszú a mondóka, de hamar el is rejtőzik a kőszobor háta mögé. Ha minden igaz, elég jól takarja, de ezen nincs is mit csodálkozni, hisz amúgy sem egy égimeszelő. Hogy még kisebb legyen, leül a földre, hátát pedig nekivetve a szobornak várja türelmesen, hogy Ruuno megtalálja. Persze jól összehúzza magát, hogy ne lehessen olyan könnyen megtalálni.*
//Egy koranyári késődélután//
*Örül, hogy azért Ruuno némileg tisztában van ezzel, még ha elég csekély szinten is. De hisz még ráér kitapasztalni az efféle kapcsolatokat.*
- Ööö, hát igen, jól mondod.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy rend szerint hosszadalmas folyamat, amíg két fél között szerelmi kapcsolat alakul ki. Majd idővel a törpe kitapasztalja a dolgokat.*
- Igen, voltam már szerelmes.* Sóhajt mélyet és szomorút, de rögtön fel is derül orcája a következő megjegyzésre.*
- Hát felnőttek is szoktak szerelmesek lenni, meg ifjúkorúak is. ~Talán a gyerekek is, de az még nem olyan komoly.~
*Titthy megérti, hogy Ruuno számára a zörgetős igen jó játéknak bizonyul, s tudja, hogy ezzel elkedvetlenítette. Látja is, hogy az apróság nem igazán díjazza az érveit. De Titthyben nincs harag a törpe iránt. Még nem csinált rosszat. De ha így is lenne, akkor sem lenne rá mérges. Ugyanolyan barátságosan, mint az imént, elmondaná neki, hogy helytelen, amit tett, s meg is indokolná. De nem kioktatni vagy leszidni akarná, csak mivel idősebb, ezért már tud tanácsokat adni. Amolyan baráti jó tanácsokat. És az már csak Ruunon múlik, hogy megfogadja-e őket vagy sem. De végül is a bújócska lehetősége visszahozza a gyerek jókedvét, s Titthy azonnal megnyugszik, hogy nem sikerült végleg tönkretennie a játékot. Sokat nem gondolkodik a válaszon, aprócska kezével széles kört leírva szól:*
- Csak a teret használjuk szerintem.
*Minthogy Ruuno kapva kap az alkalmon, Titthynek igyekeznie kell, hogy eltűnjön valami mögött. Ha jól tudja, nem olyan hosszú a mondóka, de hamar el is rejtőzik a kőszobor háta mögé. Ha minden igaz, elég jól takarja, de ezen nincs is mit csodálkozni, hisz amúgy sem egy égimeszelő. Hogy még kisebb legyen, leül a földre, hátát pedig nekivetve a szobornak várja türelmesen, hogy Ruuno megtalálja. Persze jól összehúzza magát, hogy ne lehessen olyan könnyen megtalálni.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:55:44
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:55:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Ami Titthy elméjét illeti, szerencsére elég épp, s jól is forognak az agytekervényei. Emiatt nem volt nehéz kitalálnia, hogy Silvyr nem járt még a kikötőben. De különben ezt bárki meg tudná állapítani, aki eléggé ismeri a kikötőt, és egy olyan kijelentést hall, hogy annyira nem veszélyes.
A felvázolt új lehetőség pillanatok alatt elmulasztja minden aggodalmát.*
- Nézd, az az igazság, hogy egész Lanawint úgy ismerem, mint a tenyeremet. Szóval én nekem nincs olyan hely, ahová szeretnék eljutni. Sokkal inkább kérdezhetném ezt én tőled. Szívesen lennék akár az idegenvezetőd, ha szeretnéd.
*Igaz, nem vándor, de mégis megfordult már gyakorlatilag mindenhol Lanawin területén. És nem is egyszer.
Bár a gondolat, hogy egy kicsi tündér lenne egy hozzá képest óriás férfi idegenvezetője, apró mosolyt csal szeplőkkel tarkított arcára. Elég furcsán nézne ki a dolog, de Titthy változatlanul vállalná ezt szívesen, ha Silvyr kívánja.*
*Ami Titthy elméjét illeti, szerencsére elég épp, s jól is forognak az agytekervényei. Emiatt nem volt nehéz kitalálnia, hogy Silvyr nem járt még a kikötőben. De különben ezt bárki meg tudná állapítani, aki eléggé ismeri a kikötőt, és egy olyan kijelentést hall, hogy annyira nem veszélyes.
A felvázolt új lehetőség pillanatok alatt elmulasztja minden aggodalmát.*
- Nézd, az az igazság, hogy egész Lanawint úgy ismerem, mint a tenyeremet. Szóval én nekem nincs olyan hely, ahová szeretnék eljutni. Sokkal inkább kérdezhetném ezt én tőled. Szívesen lennék akár az idegenvezetőd, ha szeretnéd.
*Igaz, nem vándor, de mégis megfordult már gyakorlatilag mindenhol Lanawin területén. És nem is egyszer.
Bár a gondolat, hogy egy kicsi tündér lenne egy hozzá képest óriás férfi idegenvezetője, apró mosolyt csal szeplőkkel tarkított arcára. Elég furcsán nézne ki a dolog, de Titthy változatlanul vállalná ezt szívesen, ha Silvyr kívánja.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:14:20
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:14:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A baj nagyobb is lehetett volna. A horzsolások és kerek alfelének sajgása katonadolog ahhoz képest. Törés nincs, így jöhet a sajgó láb is. Előre hajolva fog szoknyájának aljára, mit combközépig fel is gyűr. Ahogy az érzés sejtette ugyan úgy csak felületi sérülés, ami kicsit vérzik, kicsit fáj, de belehalni ebbe sem fog.
Így most már jöhet a gaz imposztor szemügyre vétele. Vagyis imposztoroknak, ugyanis mikor felpillant a már nyeregből leszállóra észreveszi a másik lovast is.*
- Kutya bajom. *Húzza össze kissé a szemeit, majd a bujkáló mosolyt megpillantva az amúgy is morcos arca csak még paprikásabbá válik.* De megható, hogy láthatom Önökön az őszinte aggodalmat.
*Dörmögi halkan, majd kissé megenyhültebben emeli tekintetét a szerencsétlen állat felé.*
- Lehet, hogy a tömeg. Vagy elé szaladt egy patkány, esetleg egy macska.
*Kezd is bele az oknyomozásba, miközben smaragdjait újból a mellette térdelő férfira, majd az elő kerülő kendőre emeli.*
- Ugyan. Kár lenne érte.
*Végül egy kis mosolyt erőltet magára, majd igyekszik talpra állni, miközben minden jó modort mellőzve támaszkodik is meg a férfi vállaiban, s ezen mód tolja ki magát.*
- Na így ni. Látja. Nem történt semmi. Majd a szökőkútnál leöblítem.
*Azért az arcba vágás elég kecsegtető gondolat a számára, de hát a ló riadalmáról nagy eséllyel nem tehet a férfi, így ok nélkül nem él a tettlegességgel.*
*A baj nagyobb is lehetett volna. A horzsolások és kerek alfelének sajgása katonadolog ahhoz képest. Törés nincs, így jöhet a sajgó láb is. Előre hajolva fog szoknyájának aljára, mit combközépig fel is gyűr. Ahogy az érzés sejtette ugyan úgy csak felületi sérülés, ami kicsit vérzik, kicsit fáj, de belehalni ebbe sem fog.
Így most már jöhet a gaz imposztor szemügyre vétele. Vagyis imposztoroknak, ugyanis mikor felpillant a már nyeregből leszállóra észreveszi a másik lovast is.*
- Kutya bajom. *Húzza össze kissé a szemeit, majd a bujkáló mosolyt megpillantva az amúgy is morcos arca csak még paprikásabbá válik.* De megható, hogy láthatom Önökön az őszinte aggodalmat.
*Dörmögi halkan, majd kissé megenyhültebben emeli tekintetét a szerencsétlen állat felé.*
- Lehet, hogy a tömeg. Vagy elé szaladt egy patkány, esetleg egy macska.
*Kezd is bele az oknyomozásba, miközben smaragdjait újból a mellette térdelő férfira, majd az elő kerülő kendőre emeli.*
- Ugyan. Kár lenne érte.
*Végül egy kis mosolyt erőltet magára, majd igyekszik talpra állni, miközben minden jó modort mellőzve támaszkodik is meg a férfi vállaiban, s ezen mód tolja ki magát.*
- Na így ni. Látja. Nem történt semmi. Majd a szökőkútnál leöblítem.
*Azért az arcba vágás elég kecsegtető gondolat a számára, de hát a ló riadalmáról nagy eséllyel nem tehet a férfi, így ok nélkül nem él a tettlegességgel.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:52:21
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:52:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* Válogatott szitokszavak hagyják el az ifjú száját. Makrancos, mint aki jól végezte dolgát megállapodik egy helyben. A baj persze már megtörtént, csak az a kérdés, hogy mekkora. Az ifú hátrasandít a nyeregből, de hátasa méretes tompora megakadályozza, hogy alaposan szemügyre vehesse az áldozatot. A sikkantásból és a későbbi morgolódásból azt feltételezi, hogy papot nem kell hívni.*
- Elnézését kérem.* siklik le a nyeregből és egy-két lépést tesz, hogy megközelítse a földön heverőt. ~Egészen formás.~ Igyekszik elfojtani szárba szökkenni kész mosolyát, félsikerrel csupán. Belledurnak is hasonló gondolatai lehetnek.*
- Jól van kisasszony?* érdeklődik ő még mindig a nyeregből.*
- Nem tudom mi ütött belé.* sandít válla fölött a kancára, majd letérdel a földre huppant lány mellé.*
- Ó!* szisszen fel a lehorzsolódott bőrt látva, majd feláll belenyúl az egyik nyeregre erősített zsákba, és előhúz egy gondosan összehajtott fehér selyemkendőt, melynek sarkába hozzáértő kezek aranyszín fonállal egy cifra A betűt hímeztek.*
- Engedje meg.* nyújtja a fiatal nő felé az anyagot.* Gondoltam szeretné...*biccent a vérző bőrfelület felé, utalva arra, hogy a kenőt akár a sebre is szoríthatná, kicsit megtisztogatva azt és meggátolva rubinszínű folyadék további gyöngyözését.* Vagy az arcomba is vághatja, ha az jobban esik.* villantja meg jellegzetes mosolyát, a lány dühös tekintetét fürkészve.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 16:53:59
* Válogatott szitokszavak hagyják el az ifjú száját. Makrancos, mint aki jól végezte dolgát megállapodik egy helyben. A baj persze már megtörtént, csak az a kérdés, hogy mekkora. Az ifú hátrasandít a nyeregből, de hátasa méretes tompora megakadályozza, hogy alaposan szemügyre vehesse az áldozatot. A sikkantásból és a későbbi morgolódásból azt feltételezi, hogy papot nem kell hívni.*
- Elnézését kérem.* siklik le a nyeregből és egy-két lépést tesz, hogy megközelítse a földön heverőt. ~Egészen formás.~ Igyekszik elfojtani szárba szökkenni kész mosolyát, félsikerrel csupán. Belledurnak is hasonló gondolatai lehetnek.*
- Jól van kisasszony?* érdeklődik ő még mindig a nyeregből.*
- Nem tudom mi ütött belé.* sandít válla fölött a kancára, majd letérdel a földre huppant lány mellé.*
- Ó!* szisszen fel a lehorzsolódott bőrt látva, majd feláll belenyúl az egyik nyeregre erősített zsákba, és előhúz egy gondosan összehajtott fehér selyemkendőt, melynek sarkába hozzáértő kezek aranyszín fonállal egy cifra A betűt hímeztek.*
- Engedje meg.* nyújtja a fiatal nő felé az anyagot.* Gondoltam szeretné...*biccent a vérző bőrfelület felé, utalva arra, hogy a kenőt akár a sebre is szoríthatná, kicsit megtisztogatva azt és meggátolva rubinszínű folyadék további gyöngyözését.* Vagy az arcomba is vághatja, ha az jobban esik.* villantja meg jellegzetes mosolyát, a lány dühös tekintetét fürkészve.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 16:53:59
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:19:05
Üzenet elküldve: 2020-06-01 16:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vicar//
*A Pegazusban tett látogatása nem várt fordulattal járt az életében. Múltjának hála felbolygatta a jelenét, amit nem egészen kellemes módon zárt is le. Ideje volt már, hogy a múlt múlt maradjon, s messze elhatárolja a jelenétől. Egy hangot, egy arcot a feledés homályába űzött, most ismét megjelent, hogy azután végérvényesen elássa mélyre. A szíve még egy kicsit sajog, de sokkal könnyedebbnek érzi magát, hogy a mondat végére pont került. Így ha kissé csalódottan is, mégis mosollyal az arcán lép ki a fogadóból, hogy azután maga mögött hagyva sétáljon kényelmesen a főtérre. A célt még nem igazán tudja. Talán csak a fejét akarja kiszellőztetni. A lényeg, hogy úgy halad, mint aki teljes tudatában van a céljának.
A térre kiérve szippant mélyet a friss levegőből, majd lassú sétába kezd. Arcán még mindig ott a megkönnyebbült mosoly, noha még mellkasát húzza kissé a csalódás súlya.
Ez egészen odáig ki is tart, míg egy megtermett lóhátsó fel nem borítja. A gondolataiba mélyedve nem tűnt fel számára az ijedt állat hangja, annak gazdája csitítgatása, így tökéletes áldozat módjára, óvatlanul lép is ki a tolató állat mögé. A lónak pedig sikere volt, ugyanis a törékeny alkatú nőn nem kell nagyot taszítani ahhoz, hogy egyenesen a földre boruljon egy sikkantás, majd egy fájdalmasabb nyögés kíséretében. Nem igazán tudja elsőre, hogy milyen pozícióban sikerült megérkeznie, így a biztonság és az ösztönök segedelmével odébb is gurul, nehogy a lépegető paripa lábának is áldozatául essen. Mikor felpillant, s a ló és a maga közötti távolságot eléggé biztonságosnak tartja akkor ül fel a földön, hogy saját magát is szemügyre vehesse.*
- Fene vigye el.
*Sziszegi, ahogy felhúzva pillant végig felhorzsolódott jobb karján és tenyerén. Valószínűleg ez volt az esésének tompítója. A térdét is fájlalja, ami valószínűleg hasonlóan nézhet ki, abból gondolva, hogy a szoknyája azon a ponton szakadt ki. De mindent a maga idejében. Először a karja miatt sziszeg még, azután a térdét nézi meg, utána pedig természetesen szemügyre veszi az állatot és annak gazdáját, s ha szükséges még perlekedni is nekiáll egy kicsit.*
*A Pegazusban tett látogatása nem várt fordulattal járt az életében. Múltjának hála felbolygatta a jelenét, amit nem egészen kellemes módon zárt is le. Ideje volt már, hogy a múlt múlt maradjon, s messze elhatárolja a jelenétől. Egy hangot, egy arcot a feledés homályába űzött, most ismét megjelent, hogy azután végérvényesen elássa mélyre. A szíve még egy kicsit sajog, de sokkal könnyedebbnek érzi magát, hogy a mondat végére pont került. Így ha kissé csalódottan is, mégis mosollyal az arcán lép ki a fogadóból, hogy azután maga mögött hagyva sétáljon kényelmesen a főtérre. A célt még nem igazán tudja. Talán csak a fejét akarja kiszellőztetni. A lényeg, hogy úgy halad, mint aki teljes tudatában van a céljának.
A térre kiérve szippant mélyet a friss levegőből, majd lassú sétába kezd. Arcán még mindig ott a megkönnyebbült mosoly, noha még mellkasát húzza kissé a csalódás súlya.
Ez egészen odáig ki is tart, míg egy megtermett lóhátsó fel nem borítja. A gondolataiba mélyedve nem tűnt fel számára az ijedt állat hangja, annak gazdája csitítgatása, így tökéletes áldozat módjára, óvatlanul lép is ki a tolató állat mögé. A lónak pedig sikere volt, ugyanis a törékeny alkatú nőn nem kell nagyot taszítani ahhoz, hogy egyenesen a földre boruljon egy sikkantás, majd egy fájdalmasabb nyögés kíséretében. Nem igazán tudja elsőre, hogy milyen pozícióban sikerült megérkeznie, így a biztonság és az ösztönök segedelmével odébb is gurul, nehogy a lépegető paripa lábának is áldozatául essen. Mikor felpillant, s a ló és a maga közötti távolságot eléggé biztonságosnak tartja akkor ül fel a földön, hogy saját magát is szemügyre vehesse.*
- Fene vigye el.
*Sziszegi, ahogy felhúzva pillant végig felhorzsolódott jobb karján és tenyerén. Valószínűleg ez volt az esésének tompítója. A térdét is fájlalja, ami valószínűleg hasonlóan nézhet ki, abból gondolva, hogy a szoknyája azon a ponton szakadt ki. De mindent a maga idejében. Először a karja miatt sziszeg még, azután a térdét nézi meg, utána pedig természetesen szemügyre veszi az állatot és annak gazdáját, s ha szükséges még perlekedni is nekiáll egy kicsit.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:53:45
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:53:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Greyka //
* Az Aderlart család nem máson munkálkodik, mint hogy székhelyét áthelyezze Artheniorba, a távoli Pirtianesből. Vicar úgy döntött, hogy a háznépét megelőzve útra kel. Apja szerint ez kitűnő alkalom lehet társadalmi rangjának fitogtatására, hasznos információk gyűjtésére, előnyös pletykák terjesztésére a családról. Mondhatni megalapozni az Aderlartok érkezésére. Vicarnak azonban egészen más tervei vannak. Szórakozni szeretne, kiélvezni az ölébe hullott vagyon minden egyes cseppjét. Az ifjút a magány érzete mindig leverté tette, így most is gondoskodott róla, hogy legyen megfelelő társasága az útra. Belledur, kardja szolgálatát ugyan az apjának ígérte, de barátságával Vicart tisztelte meg, aki nem is tudott volna alkalmasabb személyt elképzelni maga mellé. Az út ugyanis - várakozásai ellenére - eseménytelenül telt, így ők ketten kénytelenek voltak maguk gondoskodni a megfelelő szórakozásról. Így történhetett az, hogy lerészegedtek minden útszéli fogadónál, megsokszorozva az utazással töltött napok számát. Vicar ingét feketével hímzett griffmadarak díszítik. Sötétzöld kabátja és nadrágja a legújabb divat szerint készült, csak úgy, mint földig érő fekete köpenye. Szőke, csillogó fürtjeit hátra fésülte így azok most nem keretezik kellemes arcát.*
- Hát megérkeztünk.* Makrancos, a szürke kanca hátán léptet be a főtérre.*
- Ideje volt.* zárkózik fel mellé Belledur, hogy egymás mellett megállva ismerkedjenek a város nyújtotta első benyomásokkal.*
- Eddig kedvemre való.* simít végig borostás állán Vicar. Tetszését elnyerte a város sokszínűsége, a látszólagos szabadság, amit a falak hiányának tud be. Szöges ellentéte szülőhazájának. Ekkor Makrancos - ki nevét nem véletlenül kapta - észrevesz valamit, ami felzaklatja. A paripa két lábra ágaskodva okoz felzúdulást a közelben tartózkodók körében.*
- Hé! Hé!* Vicar a nyeregben előrehajolva igyekszik megnyugtatni az állatot, ki erre ismét négy lábra ereszkedik és tesz néhány lépést hátrafelé, elsodorva magával egy arra haladót.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 14:56:30
* Az Aderlart család nem máson munkálkodik, mint hogy székhelyét áthelyezze Artheniorba, a távoli Pirtianesből. Vicar úgy döntött, hogy a háznépét megelőzve útra kel. Apja szerint ez kitűnő alkalom lehet társadalmi rangjának fitogtatására, hasznos információk gyűjtésére, előnyös pletykák terjesztésére a családról. Mondhatni megalapozni az Aderlartok érkezésére. Vicarnak azonban egészen más tervei vannak. Szórakozni szeretne, kiélvezni az ölébe hullott vagyon minden egyes cseppjét. Az ifjút a magány érzete mindig leverté tette, így most is gondoskodott róla, hogy legyen megfelelő társasága az útra. Belledur, kardja szolgálatát ugyan az apjának ígérte, de barátságával Vicart tisztelte meg, aki nem is tudott volna alkalmasabb személyt elképzelni maga mellé. Az út ugyanis - várakozásai ellenére - eseménytelenül telt, így ők ketten kénytelenek voltak maguk gondoskodni a megfelelő szórakozásról. Így történhetett az, hogy lerészegedtek minden útszéli fogadónál, megsokszorozva az utazással töltött napok számát. Vicar ingét feketével hímzett griffmadarak díszítik. Sötétzöld kabátja és nadrágja a legújabb divat szerint készült, csak úgy, mint földig érő fekete köpenye. Szőke, csillogó fürtjeit hátra fésülte így azok most nem keretezik kellemes arcát.*
- Hát megérkeztünk.* Makrancos, a szürke kanca hátán léptet be a főtérre.*
- Ideje volt.* zárkózik fel mellé Belledur, hogy egymás mellett megállva ismerkedjenek a város nyújtotta első benyomásokkal.*
- Eddig kedvemre való.* simít végig borostás állán Vicar. Tetszését elnyerte a város sokszínűsége, a látszólagos szabadság, amit a falak hiányának tud be. Szöges ellentéte szülőhazájának. Ekkor Makrancos - ki nevét nem véletlenül kapta - észrevesz valamit, ami felzaklatja. A paripa két lábra ágaskodva okoz felzúdulást a közelben tartózkodók körében.*
- Hé! Hé!* Vicar a nyeregben előrehajolva igyekszik megnyugtatni az állatot, ki erre ismét négy lábra ereszkedik és tesz néhány lépést hátrafelé, elsodorva magával egy arra haladót.*
A hozzászólás írója (Vicar Aderlart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 14:56:30
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 11:11:26
Üzenet elküldve: 2020-06-01 11:11:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*A késztetés, hogy valamit kezdjen a napjával, valami nagyot és fontosat csak kicsalta a szőkeséget a friss levegőre. Az, hogy hogyan és mivel kezdje, mivel dobja fel egy kicsit az életét, arról persze egyelőre még fogalma sincs. Kezdésnek a főtérre látogat, ahol minden kezdődött. Még kislány volt, mikor először ráléptek a főtér kövezetére, emléke nincs is sok már akkorról. Az hozta meg az igazi változást. Azt amiből ma már egyre gyakrabban igyekszik kitörni. Mint a mai napon is, mikor ezen a korai órán kiszökött a házból, kihasználva, hogy apja még az igazak álmát alussza. Ma is biztos meg lesz feddve, de ez igazából annyira már nem izgatja. Az apja nem tudja betörni, ő pedig nagy valószínűséggel nem a közeljövőben fog megjavulni.
Így teljes lelki békével ölelve szalad is ki a térre, ahol még alig lézeng pár városi.
Az útja így egyenesen, minden fennakadás nélkül vezeti is a tér közepén csordogáló szökőkúthoz. Minden nap, mikor kilátogat hozzá lenyűgözi ez a titkokat rejtő dísz, amely varázslatossá változtatja az egész helyet. S épp ebben az órában tűnik a legtökéletesebbnek, mikor az ébredező nap sugaraival aranyszínűvé változtatja a csillogó, tiszta vizet. Olyan, akár egy tál tele ékkövekkel egy gazdag nemes kincseskamrájában.
Le is huppan a földre, kezeit a szökőkút peremére pakolja, s fejét karjára hajtja, miközben elmerengve fürkészi a jelenleg még aranyszínnek ható vizet. Néha kézfejét is belemeríti, kavar rajta egyet, majd kuncogva merül is el a hullámzó szépség látványában. Talán egész álló nap is képes lenne elidőzni itt, de a természet gyönyörűségei most nem hagyják neki ezt időtöltésnek. Egy apró kis katica száll éppen az orra hegyére, amire a kék íriszek bandzsítva fókuszálnak is le.*
- Szia! *Mosolyodik is el szélesebben, de az apróság ebben a pillanatban rebben is tova.* Na, várj meg!
*Pattan is fel, majd a kútról meg is feledkezve szegődik is a pöttyös kis barát nyomába. Amíg csak lézengnek a téren nincs sok gondja azzal, hogy nyomon tudja követni. Hisz ilyenkor, ha valamire igazán ráfókuszál a világ arra az időre megszűnni látszik. Ki tudja, talán még az üldözés ideje alatt szerencsétlenül mást is magával sodor majd.*
*A késztetés, hogy valamit kezdjen a napjával, valami nagyot és fontosat csak kicsalta a szőkeséget a friss levegőre. Az, hogy hogyan és mivel kezdje, mivel dobja fel egy kicsit az életét, arról persze egyelőre még fogalma sincs. Kezdésnek a főtérre látogat, ahol minden kezdődött. Még kislány volt, mikor először ráléptek a főtér kövezetére, emléke nincs is sok már akkorról. Az hozta meg az igazi változást. Azt amiből ma már egyre gyakrabban igyekszik kitörni. Mint a mai napon is, mikor ezen a korai órán kiszökött a házból, kihasználva, hogy apja még az igazak álmát alussza. Ma is biztos meg lesz feddve, de ez igazából annyira már nem izgatja. Az apja nem tudja betörni, ő pedig nagy valószínűséggel nem a közeljövőben fog megjavulni.
Így teljes lelki békével ölelve szalad is ki a térre, ahol még alig lézeng pár városi.
Az útja így egyenesen, minden fennakadás nélkül vezeti is a tér közepén csordogáló szökőkúthoz. Minden nap, mikor kilátogat hozzá lenyűgözi ez a titkokat rejtő dísz, amely varázslatossá változtatja az egész helyet. S épp ebben az órában tűnik a legtökéletesebbnek, mikor az ébredező nap sugaraival aranyszínűvé változtatja a csillogó, tiszta vizet. Olyan, akár egy tál tele ékkövekkel egy gazdag nemes kincseskamrájában.
Le is huppan a földre, kezeit a szökőkút peremére pakolja, s fejét karjára hajtja, miközben elmerengve fürkészi a jelenleg még aranyszínnek ható vizet. Néha kézfejét is belemeríti, kavar rajta egyet, majd kuncogva merül is el a hullámzó szépség látványában. Talán egész álló nap is képes lenne elidőzni itt, de a természet gyönyörűségei most nem hagyják neki ezt időtöltésnek. Egy apró kis katica száll éppen az orra hegyére, amire a kék íriszek bandzsítva fókuszálnak is le.*
- Szia! *Mosolyodik is el szélesebben, de az apróság ebben a pillanatban rebben is tova.* Na, várj meg!
*Pattan is fel, majd a kútról meg is feledkezve szegődik is a pöttyös kis barát nyomába. Amíg csak lézengnek a téren nincs sok gondja azzal, hogy nyomon tudja követni. Hisz ilyenkor, ha valamire igazán ráfókuszál a világ arra az időre megszűnni látszik. Ki tudja, talán még az üldözés ideje alatt szerencsétlenül mást is magával sodor majd.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-01 02:18:23
Üzenet elküldve: 2020-06-01 02:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kilvard Guldraen//
*Cerberum kissé megrökönyödik Kilvard komorsága láttán. Igaz, egyáltalán nem töltött még vele elég időt ahhoz, hogy megismerhesse, mégis érzi az eddig kissé bohókásnak tűnő felvigyázó szavainak súlyán, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
~Ezeket az "othrokiakat" nem szabad félvállról venni.~ *Gondolja magában az ifjú.*
*A fél-elf próbálja elméjének minden apró szegletét megnyitni, hogy Kilvard aranyat érő bölcsességeinek összes szavát képes legyen befogadni, az utolsó betűig kőbe vésni azokat, hogy még legmélyebb álmából felkeltve is szóról-szóra vissza tudja őket idézni, ám alighogy belekezd, Arthenior főterének látványa kizökkenti koncentrációjából. Habár nem áll tőle távol a városias nyüzsgés és a kifinomult építészet, mégis a gondolat, hogy egyszer édesapja is ugyanott állt, ahol most ő áll, és onnan szemlélte Arthenior káprázatos mivoltját, sokkal varázslatosabbá teszi a pillanatot. Cerberum képtelen ellenállni vágyainak, és előveszi kopott, fekete könyvét, hogy szokásához híven összevesse édesapja feljegyzéseit a saját tapasztalataival. Kár is lenne tagadni, az idő vasfoga egyaránt kegyetlenül bánt a napló oldalaival, ahogy az utca kövezetével is.*
- Kilvard úr! *Szólítja meg tisztelettel útitársát az ifjú.* Ha esetleg lenne egy kis időnk, nem bánná, ha lepihennénk itt pár röpke pillanatra? *Kérdi Cerberum gyermeki zavarában.* Tudja, felfigyeltem arra, hogy a könyvem itt-ott tévesen ábrázolja a tér keleti oldalát. Ha kaphatnék egy kis időt, akár rögvest ki is tudnám javítani. *Jelenti ki, és ujjával egy szürkés, enyhén elmosódott képecskére bök a könyve bal alsó sarkában, pont úgy, hogy még Kilvard is jól láthassa azt.*
- De ha Ön szerint híján vagyunk az időnek, akkor nem is marasztalom tovább egy ilyen aprócska dolog miatt. *Mondja Cerberum szomorúan, majd összecsukja könyvét, és visszacsúsztatja övén lógó bőrtokjába. Az évek során már-már mániájává vált, hogy apja hiányos feljegyzéseit foltozgassa, kijavítsa a téves részleteket. Csak ekkor érezheti őt igazán közel magához, ahogy gyermekként sosem nyílt rá lehetősége.*
*Cerberum kissé megrökönyödik Kilvard komorsága láttán. Igaz, egyáltalán nem töltött még vele elég időt ahhoz, hogy megismerhesse, mégis érzi az eddig kissé bohókásnak tűnő felvigyázó szavainak súlyán, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
~Ezeket az "othrokiakat" nem szabad félvállról venni.~ *Gondolja magában az ifjú.*
*A fél-elf próbálja elméjének minden apró szegletét megnyitni, hogy Kilvard aranyat érő bölcsességeinek összes szavát képes legyen befogadni, az utolsó betűig kőbe vésni azokat, hogy még legmélyebb álmából felkeltve is szóról-szóra vissza tudja őket idézni, ám alighogy belekezd, Arthenior főterének látványa kizökkenti koncentrációjából. Habár nem áll tőle távol a városias nyüzsgés és a kifinomult építészet, mégis a gondolat, hogy egyszer édesapja is ugyanott állt, ahol most ő áll, és onnan szemlélte Arthenior káprázatos mivoltját, sokkal varázslatosabbá teszi a pillanatot. Cerberum képtelen ellenállni vágyainak, és előveszi kopott, fekete könyvét, hogy szokásához híven összevesse édesapja feljegyzéseit a saját tapasztalataival. Kár is lenne tagadni, az idő vasfoga egyaránt kegyetlenül bánt a napló oldalaival, ahogy az utca kövezetével is.*
- Kilvard úr! *Szólítja meg tisztelettel útitársát az ifjú.* Ha esetleg lenne egy kis időnk, nem bánná, ha lepihennénk itt pár röpke pillanatra? *Kérdi Cerberum gyermeki zavarában.* Tudja, felfigyeltem arra, hogy a könyvem itt-ott tévesen ábrázolja a tér keleti oldalát. Ha kaphatnék egy kis időt, akár rögvest ki is tudnám javítani. *Jelenti ki, és ujjával egy szürkés, enyhén elmosódott képecskére bök a könyve bal alsó sarkában, pont úgy, hogy még Kilvard is jól láthassa azt.*
- De ha Ön szerint híján vagyunk az időnek, akkor nem is marasztalom tovább egy ilyen aprócska dolog miatt. *Mondja Cerberum szomorúan, majd összecsukja könyvét, és visszacsúsztatja övén lógó bőrtokjába. Az évek során már-már mániájává vált, hogy apja hiányos feljegyzéseit foltozgassa, kijavítsa a téves részleteket. Csak ekkor érezheti őt igazán közel magához, ahogy gyermekként sosem nyílt rá lehetősége.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1882-1901