Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-11 18:02:00
Üzenet elküldve: 2024-01-11 18:02:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kíváncsian hallgatja Mai-t a kis kitérő közben is. Azt azért nem tudja elképzelni, hogy miért ne akarna valaki szép lenni. Ő mindig akart, csak sosem volt rá lehetősége, pedig egész jó kisasszony alapanyag lehetne belőle, persze, csak ha először letörlik róla azt a sok fekete festéket, de azt biztos nem engedné.*
- Tényleg annyira rossz? *kérdez vissza a fűzőre.*Nem hittem volna, én ezt is szeretem, hogy szoros, mert így állandóan ölel engem. *Simít végig bőrvértjén elől, amin azért látszik, hogy pár fájdalmas sebtől megóvta már. Itt-ott szakadt, vágások nyomai is látszanak rajta, szóval elég viseletes szegény.*
- Fájt. Úgy tudta csak megcsinálni, hogy közben rám ült, hogy ne tudjak ficánkolni. *Azóta ez már picit javult, de akkor még nagyon rosszul tűrte a fájdalmat. Ezért kapott a szájába is egy kis rongyot, hogy visítozás helyett azt rágcsálja, amíg a tetoválása készül, de az eredményért megérte.*
- Egyébként annyira szörnyű nem volt semmi, ami történt, csak meg kell találni a lényegét, hogy miért jó neked az, ami éppen történik. Sa'Tereth maga is ezt tanítja, keresd meg mindenben a logikát! *Jegyzi meg végül a kalandjaival kapcsolatos következtetésre. Igazából ezt a hozzáállást Mai-nak sem ártana megértenie, mert úgy talán nem gondolna annyira rossz szájízzel arra, ami vele történt a saját ködös múltjában. Mondhatnánk azt is, hogy talán ez is egy ok, amiért mellé sodorta a szél Norit.
Végül az ígéretek, ha nem is győzik meg teljesen arról, hogy meg kell nyílnia a lány irányába, azzal már nem tud vitatkozni, amit utána mond neki Mai. Valóban, ha az ő tapasztalatai alapján akar bármit is tanítani a másik kis feketeségnek, ahhoz előbb el kell árulnia magáról mindent. Lehet, hogy nem is csak Mai miatt nem teszi, hanem ő is megpróbálja elnyomni ezeket az emlékeket, így a vallomásra továbbra sem kerül sor, helyette nyújtózkodik egy nagyot.*
- Köszönöm szépen! *mondja hálásan a lány legutóbbi ígéretére.* Na, itt ülünk a padon egész nap, vagy bemegyünk valahova, ahol nem fagyunk meg? *Kérdezi kíváncsian.*
//Új nap virrad//
*Kíváncsian hallgatja Mai-t a kis kitérő közben is. Azt azért nem tudja elképzelni, hogy miért ne akarna valaki szép lenni. Ő mindig akart, csak sosem volt rá lehetősége, pedig egész jó kisasszony alapanyag lehetne belőle, persze, csak ha először letörlik róla azt a sok fekete festéket, de azt biztos nem engedné.*
- Tényleg annyira rossz? *kérdez vissza a fűzőre.*Nem hittem volna, én ezt is szeretem, hogy szoros, mert így állandóan ölel engem. *Simít végig bőrvértjén elől, amin azért látszik, hogy pár fájdalmas sebtől megóvta már. Itt-ott szakadt, vágások nyomai is látszanak rajta, szóval elég viseletes szegény.*
- Fájt. Úgy tudta csak megcsinálni, hogy közben rám ült, hogy ne tudjak ficánkolni. *Azóta ez már picit javult, de akkor még nagyon rosszul tűrte a fájdalmat. Ezért kapott a szájába is egy kis rongyot, hogy visítozás helyett azt rágcsálja, amíg a tetoválása készül, de az eredményért megérte.*
- Egyébként annyira szörnyű nem volt semmi, ami történt, csak meg kell találni a lényegét, hogy miért jó neked az, ami éppen történik. Sa'Tereth maga is ezt tanítja, keresd meg mindenben a logikát! *Jegyzi meg végül a kalandjaival kapcsolatos következtetésre. Igazából ezt a hozzáállást Mai-nak sem ártana megértenie, mert úgy talán nem gondolna annyira rossz szájízzel arra, ami vele történt a saját ködös múltjában. Mondhatnánk azt is, hogy talán ez is egy ok, amiért mellé sodorta a szél Norit.
Végül az ígéretek, ha nem is győzik meg teljesen arról, hogy meg kell nyílnia a lány irányába, azzal már nem tud vitatkozni, amit utána mond neki Mai. Valóban, ha az ő tapasztalatai alapján akar bármit is tanítani a másik kis feketeségnek, ahhoz előbb el kell árulnia magáról mindent. Lehet, hogy nem is csak Mai miatt nem teszi, hanem ő is megpróbálja elnyomni ezeket az emlékeket, így a vallomásra továbbra sem kerül sor, helyette nyújtózkodik egy nagyot.*
- Köszönöm szépen! *mondja hálásan a lány legutóbbi ígéretére.* Na, itt ülünk a padon egész nap, vagy bemegyünk valahova, ahol nem fagyunk meg? *Kérdezi kíváncsian.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 22:14:38
Üzenet elküldve: 2024-01-10 22:14:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Felnevet. Most felszabadultabban és természetesebben, mint eddig. Nem Norit neveti ki, hanem eszébe jut róla, hogy természetesen ő sem a babákkal szeretett volna játszani, viszont fűző már majdnem szorította belőle ki a szuszt. Így nem is olyan feltűnő a csapongás, mert magára talált a kis kitérőben.*
- Sajnos rajtam igen. Egyszer feladok rád egyet, kényelmetlen, förtelmes, de legalább szép. Mondjuk én pont nem akartam szép lenni.
*Mindent megtett azért, hogy ne azt lássák benne, hogy csinos teremtés. Ha valamitől hányingere volt, az az, hogy kiárusítsák őt a szülei, pedig megpróbálták. És ha valaki jól fest a szép ruhákban, az bizony kelendő. Épp ez a gond. Csak egy értékes portéka lett volna belőle, nem pedig az aki valójában.*
- Húha! *Összegzi ezzel a magvas kijelentéssel a hallottakat és az elméjébe tóduló gondolatokat. Nagy levegőt vesz, mert szeretne valami olyat mondani, aminek értelme is van, de először csak megrázza a fejét, s csak utána nyílnak szóra ajkai.*
- Veled aztán rengeteg minden történt, már-már irigylem, pedig szörnyű lehetett. Vagyis azt irigylem, hogy veled történtek dolgok. Nem azt ami.
*Mondja az összeszedett tudóspalánta.
A tetoválást látva felcsillan a szeme, igazi művészetnek tartja az ilyet.* - Szép. De biztos fájt. Bátor vagy.
*Az utolsó mondata nem csak a bőrét festő képnek szól, hanem mindennek, amit eddig elmesélt.*
- Nem tudnálak utálni. *Már csak azért sem, mert ilyesmi érzésekre nem képes akkor, ha valakire felnéz. Mivel mindenben az okot keresi, hiszi, hogy bármilyen szörnyűséget tett is, annak nyomós indoka volt. Ha nem, hát majd azzal is megbarátkozik.* - Tényleg kíváncsi vagyok, mert mindenből tanulok. Ezzel is megvédesz. *Teszi hozzá, mert így is gondolja.* - Mondtad, hogy ne kövessek el olyan hibákat, amiket te is. Azt csak akkor tudom garantálni, ha tudom, te miket követtél el. *Mosolyog szavai közben, de ez csak az egyik indok, hogy miért érdekli az a sötét oldal.* - Megígérem Nori. Nem hagyom, hogy még egyszer azt érezd, hogy elhagynak azért, aki vagy. Legalábbis én biztosan nem foglak. *Főleg, mert pontosan tudja, milyen az, ha nem akarják, hogy az legyen, aki.*
//Új nap virrad//
*Felnevet. Most felszabadultabban és természetesebben, mint eddig. Nem Norit neveti ki, hanem eszébe jut róla, hogy természetesen ő sem a babákkal szeretett volna játszani, viszont fűző már majdnem szorította belőle ki a szuszt. Így nem is olyan feltűnő a csapongás, mert magára talált a kis kitérőben.*
- Sajnos rajtam igen. Egyszer feladok rád egyet, kényelmetlen, förtelmes, de legalább szép. Mondjuk én pont nem akartam szép lenni.
*Mindent megtett azért, hogy ne azt lássák benne, hogy csinos teremtés. Ha valamitől hányingere volt, az az, hogy kiárusítsák őt a szülei, pedig megpróbálták. És ha valaki jól fest a szép ruhákban, az bizony kelendő. Épp ez a gond. Csak egy értékes portéka lett volna belőle, nem pedig az aki valójában.*
- Húha! *Összegzi ezzel a magvas kijelentéssel a hallottakat és az elméjébe tóduló gondolatokat. Nagy levegőt vesz, mert szeretne valami olyat mondani, aminek értelme is van, de először csak megrázza a fejét, s csak utána nyílnak szóra ajkai.*
- Veled aztán rengeteg minden történt, már-már irigylem, pedig szörnyű lehetett. Vagyis azt irigylem, hogy veled történtek dolgok. Nem azt ami.
*Mondja az összeszedett tudóspalánta.
A tetoválást látva felcsillan a szeme, igazi művészetnek tartja az ilyet.* - Szép. De biztos fájt. Bátor vagy.
*Az utolsó mondata nem csak a bőrét festő képnek szól, hanem mindennek, amit eddig elmesélt.*
- Nem tudnálak utálni. *Már csak azért sem, mert ilyesmi érzésekre nem képes akkor, ha valakire felnéz. Mivel mindenben az okot keresi, hiszi, hogy bármilyen szörnyűséget tett is, annak nyomós indoka volt. Ha nem, hát majd azzal is megbarátkozik.* - Tényleg kíváncsi vagyok, mert mindenből tanulok. Ezzel is megvédesz. *Teszi hozzá, mert így is gondolja.* - Mondtad, hogy ne kövessek el olyan hibákat, amiket te is. Azt csak akkor tudom garantálni, ha tudom, te miket követtél el. *Mosolyog szavai közben, de ez csak az egyik indok, hogy miért érdekli az a sötét oldal.* - Megígérem Nori. Nem hagyom, hogy még egyszer azt érezd, hogy elhagynak azért, aki vagy. Legalábbis én biztosan nem foglak. *Főleg, mert pontosan tudja, milyen az, ha nem akarják, hogy az legyen, aki.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:38:49
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Babákkal? Nem, dehogy! Akkor sem játszottam volna velük, ha normális életem lett volna. Bár, akkor szerintem már megfojtott volna egy fűző. Sosem volt még rajtam igazi fűző.
*Bár bőrvértje is fűzőszerű zsinórokkal van hátul megkötve, koránt sem olyan, mint egy igazi, úri kisasszonyoknak való darab. Gondolataiban egyébként még most is láthatóan össze-vissza ugrál, így nem lehet egyszerű összerakni a történetet Mai-nak.*
- Mérges volt rám, mert késve értem vissza a rejtekhelyünkre a kikötőből. *folytatja a történetet Mai kérdésére felelve a kis fűzős kitérő után.* Megkötözött, hogy ne menjek el, aztán meg hozott egy másik, szerencsétlen kislányt. Nem mondtam el neki, hogy miért voltam megkötözve, és először nem is engedtem, hogy eloldozzon, de végül mégis levette rólam a köteleket. Nem gondolkoztam sokáig, elmenekültünk a raktárból. Azóta nem láttam a tündért. Ha keresett sem talált meg. Amúgy, ahol az előbb megérintettél…
*Egy kis ideig lehúzza a köpenyt a jobb válláról, hogy megmutassa a mélyen a húsába maró hollót ábrázoló tetoválását, ami nagyrészt a lapockáján helyezkedik el, de a madár jobb szárnya a vállára is ráér, pont oda, ahol Mai elkezdte végig simítani a karján az előbb.*
- Ezt ő csinálta nekem, a tündér. Én kértem. A fájdalmat és a kitartást jelenti, illetve Clion kedvenc madara volt *említi ismét másik barátját, aki nem Nolie. Azért az látszik, hogy sokan voltak Nori körül, akire számított, de a sors úgy hozta, hogy már nem részei a lány életének.*
- Hümm… *fűz még hozzá ennyit, miközben újra eltakarja tetoválását a fekete köpennyel. Nem tudja, hogyan és hol folytassa a mesélést.*
- Nolie-t minden áron meg akartam védeni a sötét oldalamtól. Talán ez volt a hiba. Te tényleg kíváncsi vagy rá? Mert, ha igen, akkor ígérd meg nekem, hogy bármit mondok vagy csinálok, nem ijedsz meg tőlem és nem fogsz utálni!
*Szeretne teljesen őszinte lenni Mai-val, de ehhez muszáj megkérnie az előbbiekre, hogy nyugodtan merjen mesélni neki múltja kétségesebb pillanatiról. Bár, Nolie példáján tanulva a lány szava sem lesz biztosíték semmire.*
//Új nap virrad//
- Babákkal? Nem, dehogy! Akkor sem játszottam volna velük, ha normális életem lett volna. Bár, akkor szerintem már megfojtott volna egy fűző. Sosem volt még rajtam igazi fűző.
*Bár bőrvértje is fűzőszerű zsinórokkal van hátul megkötve, koránt sem olyan, mint egy igazi, úri kisasszonyoknak való darab. Gondolataiban egyébként még most is láthatóan össze-vissza ugrál, így nem lehet egyszerű összerakni a történetet Mai-nak.*
- Mérges volt rám, mert késve értem vissza a rejtekhelyünkre a kikötőből. *folytatja a történetet Mai kérdésére felelve a kis fűzős kitérő után.* Megkötözött, hogy ne menjek el, aztán meg hozott egy másik, szerencsétlen kislányt. Nem mondtam el neki, hogy miért voltam megkötözve, és először nem is engedtem, hogy eloldozzon, de végül mégis levette rólam a köteleket. Nem gondolkoztam sokáig, elmenekültünk a raktárból. Azóta nem láttam a tündért. Ha keresett sem talált meg. Amúgy, ahol az előbb megérintettél…
*Egy kis ideig lehúzza a köpenyt a jobb válláról, hogy megmutassa a mélyen a húsába maró hollót ábrázoló tetoválását, ami nagyrészt a lapockáján helyezkedik el, de a madár jobb szárnya a vállára is ráér, pont oda, ahol Mai elkezdte végig simítani a karján az előbb.*
- Ezt ő csinálta nekem, a tündér. Én kértem. A fájdalmat és a kitartást jelenti, illetve Clion kedvenc madara volt *említi ismét másik barátját, aki nem Nolie. Azért az látszik, hogy sokan voltak Nori körül, akire számított, de a sors úgy hozta, hogy már nem részei a lány életének.*
- Hümm… *fűz még hozzá ennyit, miközben újra eltakarja tetoválását a fekete köpennyel. Nem tudja, hogyan és hol folytassa a mesélést.*
- Nolie-t minden áron meg akartam védeni a sötét oldalamtól. Talán ez volt a hiba. Te tényleg kíváncsi vagy rá? Mert, ha igen, akkor ígérd meg nekem, hogy bármit mondok vagy csinálok, nem ijedsz meg tőlem és nem fogsz utálni!
*Szeretne teljesen őszinte lenni Mai-val, de ehhez muszáj megkérnie az előbbiekre, hogy nyugodtan merjen mesélni neki múltja kétségesebb pillanatiról. Bár, Nolie példáján tanulva a lány szava sem lesz biztosíték semmire.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:11:24
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ahol törés van, ott semmi nem marad úgy, mint azelőtt. Kis hogyan küzd meg a démonaival... Nem egy nagy történet az övé, de mégis úgy gondolja, hogy erősebb volt, mint bárki más az otthonában, mert ő mert álmodni, s el is indult megvalósítani azokat, még ha hátra is kellett hagyni mindenkit. Veszteségnek éli meg, mert megadatott neki a család ugyan, de nem őt szerették, hanem valakit akit szerettek volna, hogy legyen. Pedig ott ez volt a természetes. Lehetne most nyugalomban úrinőként valaki oldalán, ahol nem érzi jól magát, de minden biztonság az övé, ehelyett a bizonytalanságot választotta, és saját magát. Hiszi, hogy egyszer eléri. Hiszi, mert az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy jó döntés volt. Most is ezt érzi. Nem mesélt sokat magáról, mégis azt érzi, hogy megértésre talál. Máskülönben innen is elmenne. Torz kép ez, mégis tisztább, mint amit valaha látott.
Védelmet kap, pedig nem is kérte. A hála szó káromkodás ahhoz képest amit érez, mert attól sokkal magasztosabb dolog dúl benne. Nem akar mindent kicsikarni Noriból, de biztos lehet benne, hogy lesznek még kérdései. És válaszai is.*
-Köszönöm.
*Nagy érdeklődéssel hallgatja a történetet. A szíve elszorul, részben mert belehelyezkedik a másik világába, részben pedig, mert őt is olyan helyzetekbe akarták mindig is kényszeríteni, amiket nem akart. De itt most súlyosabbnak véli azt, ami ezzel a lánnyal történt.*
- Tehát te sem babákkal játszottál a szobádban önfeledten.
*Állapítja meg a tényt halkan. Szomorúsággal tölti el a szívét, hogy mennyire ritkaság az, hogy valaki kacagva lehet gyermek. Talán ez nem az a világ. Lehet, hogy meg tudna ijedni attól, ami a "sötét oldal", de most kétli. A neki mutatott eddigi kép inkább csak azt tükrözi, hogy mennyire el tud veszni bárki, ha nincsenek vele olyanok, akiknek igazán fontos.*
- És hogyan tudtad otthagyni ezt a tündért?
*Ez felettébb érdekli, mert a hallottakból úgy ítéli, hogy megszenvedte ezt az ismeretséget, pontosan úgy, ahogy az emlegetett Nolie barátságát is.*
- Szeretni veszélyes, de jó. *Vonja meg a vállát és elmélkedik pár másodpercnyit csendben.*
- Ha van sötét oldalad, akkor van másmilyen is. Semminek nincs csak egy oldala. *Szólal meg újra, s ez lehet, hogy "bölcsebben" hangzott, mint gondolja. Bármennyire is tudós szeretne lenni, még csak formálódnak benne a gondolatok, így a saját egyszerű tapasztalásai csak az alapok. * - Én mindkettőre kíváncsi vagyok és tényleg nem foglak elhagyni. Cserébe te sem fogsz engem. *Már tényként kezeli és kész. Talán titkon még vonzza is, hogy megismerje azt a sötétet is. Mindig is vágyott valami szokatlanra, csak még nem tudja milyen is lehet az.*
//Új nap virrad//
*Ahol törés van, ott semmi nem marad úgy, mint azelőtt. Kis hogyan küzd meg a démonaival... Nem egy nagy történet az övé, de mégis úgy gondolja, hogy erősebb volt, mint bárki más az otthonában, mert ő mert álmodni, s el is indult megvalósítani azokat, még ha hátra is kellett hagyni mindenkit. Veszteségnek éli meg, mert megadatott neki a család ugyan, de nem őt szerették, hanem valakit akit szerettek volna, hogy legyen. Pedig ott ez volt a természetes. Lehetne most nyugalomban úrinőként valaki oldalán, ahol nem érzi jól magát, de minden biztonság az övé, ehelyett a bizonytalanságot választotta, és saját magát. Hiszi, hogy egyszer eléri. Hiszi, mert az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy jó döntés volt. Most is ezt érzi. Nem mesélt sokat magáról, mégis azt érzi, hogy megértésre talál. Máskülönben innen is elmenne. Torz kép ez, mégis tisztább, mint amit valaha látott.
Védelmet kap, pedig nem is kérte. A hála szó káromkodás ahhoz képest amit érez, mert attól sokkal magasztosabb dolog dúl benne. Nem akar mindent kicsikarni Noriból, de biztos lehet benne, hogy lesznek még kérdései. És válaszai is.*
-Köszönöm.
*Nagy érdeklődéssel hallgatja a történetet. A szíve elszorul, részben mert belehelyezkedik a másik világába, részben pedig, mert őt is olyan helyzetekbe akarták mindig is kényszeríteni, amiket nem akart. De itt most súlyosabbnak véli azt, ami ezzel a lánnyal történt.*
- Tehát te sem babákkal játszottál a szobádban önfeledten.
*Állapítja meg a tényt halkan. Szomorúsággal tölti el a szívét, hogy mennyire ritkaság az, hogy valaki kacagva lehet gyermek. Talán ez nem az a világ. Lehet, hogy meg tudna ijedni attól, ami a "sötét oldal", de most kétli. A neki mutatott eddigi kép inkább csak azt tükrözi, hogy mennyire el tud veszni bárki, ha nincsenek vele olyanok, akiknek igazán fontos.*
- És hogyan tudtad otthagyni ezt a tündért?
*Ez felettébb érdekli, mert a hallottakból úgy ítéli, hogy megszenvedte ezt az ismeretséget, pontosan úgy, ahogy az emlegetett Nolie barátságát is.*
- Szeretni veszélyes, de jó. *Vonja meg a vállát és elmélkedik pár másodpercnyit csendben.*
- Ha van sötét oldalad, akkor van másmilyen is. Semminek nincs csak egy oldala. *Szólal meg újra, s ez lehet, hogy "bölcsebben" hangzott, mint gondolja. Bármennyire is tudós szeretne lenni, még csak formálódnak benne a gondolatok, így a saját egyszerű tapasztalásai csak az alapok. * - Én mindkettőre kíváncsi vagyok és tényleg nem foglak elhagyni. Cserébe te sem fogsz engem. *Már tényként kezeli és kész. Talán titkon még vonzza is, hogy megismerje azt a sötétet is. Mindig is vágyott valami szokatlanra, csak még nem tudja milyen is lehet az.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 20:36:19
Üzenet elküldve: 2024-01-10 20:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Hát megköttetett a barátság-szerződés kettejük között. Mai bólintása a pecsét, a kézfogás, az aláírás jelképe. Ki mit tekint hivatalosnak. Hogy jó helyen vannak-e, az erősen kétséges, de még az is, hogy Mai jó helyen van-e Nori ölében annak tudatában, hogy nem egy élet kioltása szárad már a lelkén, de Norinak esze ágában sincs bántani őt. Sőt, most, hogy megtalálta, jobban meg akarja védeni, mint Nolie-t valaha, őt most nem veszítheti el. Megmagyarázni nem tudná, hogy miért érzi ezt így ennyire rövid idő alatt. Talán régi barátnője elvesztése még valamit eltört benne, és emiatt ragaszkodik betegesen ahhoz, aki azóta először mutatja felé a szeretet legapróbb jelét.*
- Mindentől. A sorstól, a szörnyetegektől, és saját magadtól is. Attól, hogy ne hozz olyan rossz döntéseket, mint én tettem.
*Azt egyelőre nem részletezi, hogy mik voltak ezek a rossz döntések, valószínűleg Mai-nak egy kicsit tovább kell faggatnia Nori-t, hogy elárulja, de helyette most inkább magáról mesél el néhány szomorú gondolatot, ő pedig szívesen hallgatja, bár a hallottak miatt kellemetlenül húzza félre a száját.*
- Ilyen szempontból rosszabbul jártál, mint én. Nekem nem voltak sem szüleim, sem testvéreim, akiket elveszíthettem. Egy földalatti búvóhelyen neveltek fel, harcost akartak csinálni belőlem. Vicces, nem? Egy ilyen kicsi lányból, mint én… *csóválja a fejét nevetve, miközben bele is kezd a múltjának elmesélésébe, ahogy Mai kérte, akinek közben már a nevét is tudja.*
- Egy fekete tündérrel utaztam. Érdekes, igaz? Tündér volt, de átjárta a sötétség. Abban bíztam, hogy ő majd megmutatja nekem, hogy ki vagyok igazából, de csak kihasznált. Kihasználta a… saját sötét oldalamat. *Azt szintén nem köti Mai orrára, hogy mégis mi tetszett annak a tündérnek annyira az ő “sötét oldalában”, nem akarja megijeszteni.*
- Volt egy barátom még a búvóhelyről, Clion, vele nem tudom mi lett azóta, hogy csúnyán összevesztünk azért, mert a fekete tündért választottam. Nolie pedig… őt nagyon szerettem. Először csak dolgozott nekem. Bájitalokat gyűjtött, elhozta őket hozzám, én pedig fizettem értük. Aztán közben megszerettük egymást. Nagyon… megszerettük egymást… *Alig láthatóan bele is pirul az utóbbi mondatba, de a történet részleteit most is kihagyj. Például azt, hogy meg is csókolta Nolie-t. Nem azért nem mondja el ezt sem, mert nem akarja, hogy Mai tudja, csak nem akarja eljátszani a a lány bizalmát. Nem tudja, hogy reagálna efféle furcsa részletekre.*
//Új nap virrad//
*Hát megköttetett a barátság-szerződés kettejük között. Mai bólintása a pecsét, a kézfogás, az aláírás jelképe. Ki mit tekint hivatalosnak. Hogy jó helyen vannak-e, az erősen kétséges, de még az is, hogy Mai jó helyen van-e Nori ölében annak tudatában, hogy nem egy élet kioltása szárad már a lelkén, de Norinak esze ágában sincs bántani őt. Sőt, most, hogy megtalálta, jobban meg akarja védeni, mint Nolie-t valaha, őt most nem veszítheti el. Megmagyarázni nem tudná, hogy miért érzi ezt így ennyire rövid idő alatt. Talán régi barátnője elvesztése még valamit eltört benne, és emiatt ragaszkodik betegesen ahhoz, aki azóta először mutatja felé a szeretet legapróbb jelét.*
- Mindentől. A sorstól, a szörnyetegektől, és saját magadtól is. Attól, hogy ne hozz olyan rossz döntéseket, mint én tettem.
*Azt egyelőre nem részletezi, hogy mik voltak ezek a rossz döntések, valószínűleg Mai-nak egy kicsit tovább kell faggatnia Nori-t, hogy elárulja, de helyette most inkább magáról mesél el néhány szomorú gondolatot, ő pedig szívesen hallgatja, bár a hallottak miatt kellemetlenül húzza félre a száját.*
- Ilyen szempontból rosszabbul jártál, mint én. Nekem nem voltak sem szüleim, sem testvéreim, akiket elveszíthettem. Egy földalatti búvóhelyen neveltek fel, harcost akartak csinálni belőlem. Vicces, nem? Egy ilyen kicsi lányból, mint én… *csóválja a fejét nevetve, miközben bele is kezd a múltjának elmesélésébe, ahogy Mai kérte, akinek közben már a nevét is tudja.*
- Egy fekete tündérrel utaztam. Érdekes, igaz? Tündér volt, de átjárta a sötétség. Abban bíztam, hogy ő majd megmutatja nekem, hogy ki vagyok igazából, de csak kihasznált. Kihasználta a… saját sötét oldalamat. *Azt szintén nem köti Mai orrára, hogy mégis mi tetszett annak a tündérnek annyira az ő “sötét oldalában”, nem akarja megijeszteni.*
- Volt egy barátom még a búvóhelyről, Clion, vele nem tudom mi lett azóta, hogy csúnyán összevesztünk azért, mert a fekete tündért választottam. Nolie pedig… őt nagyon szerettem. Először csak dolgozott nekem. Bájitalokat gyűjtött, elhozta őket hozzám, én pedig fizettem értük. Aztán közben megszerettük egymást. Nagyon… megszerettük egymást… *Alig láthatóan bele is pirul az utóbbi mondatba, de a történet részleteit most is kihagyj. Például azt, hogy meg is csókolta Nolie-t. Nem azért nem mondja el ezt sem, mert nem akarja, hogy Mai tudja, csak nem akarja eljátszani a a lány bizalmát. Nem tudja, hogy reagálna efféle furcsa részletekre.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 19:46:08
Üzenet elküldve: 2024-01-10 19:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Sok-sok minden magyarázatra szorulna ebben a helyzetben. Legfőképpen az, hogy hogyan is történik meg ilyesmi, ennyire rövid idő alatt. Meglepődne, ha nem pár hete fordult volna fel fenekestől az élete, de így már kezdi azt hinni, hogy a kapcsolatai másokkal villámcsapásszerűek.
Kérdezne, annyi mindent kérdezne, de belefeledkezik abba, ami most történik. Nem sok jutott neki ebből, ezért hát miért is akarná elengedni?
Érezheti Nori, így hozzá dőlve teljesen, hogy bólint egyet. Nem tudja, szüksége lesz-e valaha védelemre, de ígéretekre arra van, hiszen az egy biztosíték arra, hogy jó helyen van és így itt is maradhat. Már a másik aurája is úgy vonja körbe, mintha igazat beszélne, ismét nem kételkedik.*
- Nem foglak. Szerinted mitől kell megvédeni engem?
*Tényleg érdekli, mire is gondolhat a lány, mert nem tudja, hogy leselkedhet-e rá veszély. Nem tud a helyről még mindig túl sokat.
Az ölelésnek vége szakad, majd tovább hallgatja a mellette ülőt, nem veszi le róla kékjeit, mintha ezzel is tudatni akarná, hogy tényleg figyel rá és ott lesz neki. Pedig tényleg fogalma sincsen arról, miért akarja ezt ennyire megígérni. Talán, mert pont neki van szüksége egy ilyen ígéretre.*
- Én mindenkit elveszítettem. A szüleimet, a testvéreimet... jó, hogy valaki mellettem akar lenni.
*Nem tudhatja, milyen poklokat és szeretetlenséget élhetett át a feketeség, de van egy gyanúja arra vonatkozóan, hogy meg van a maga csomagja. Lassan simogatja végig a lány felkarját, olyan érintéssel, ami barátságot sugall.*
- Az én nevem Mai.
*Mosolyog rá Norira, kutatva szemeiben.*
- Van kedved elmesélni, hogy hol voltál eddig?
*Csak gondolja, hogy nem itt, hiszen keresni érkezett ide. De ha nem így van is érdekli, hogy ki is ez a lány.* - És hogy ki is neked Nolie?
*Tolakodásnak semmi nyoma, de tényleg szeretne többet tudni. Sőt, éhezik arra, hogy igazi történeteket halljon és igazi értékeket, vagy pont annak a hiányát fedezhesse fel. Valami olyan kapcsolatra, ami soha nem adatott meg neki.*
//Új nap virrad//
*Sok-sok minden magyarázatra szorulna ebben a helyzetben. Legfőképpen az, hogy hogyan is történik meg ilyesmi, ennyire rövid idő alatt. Meglepődne, ha nem pár hete fordult volna fel fenekestől az élete, de így már kezdi azt hinni, hogy a kapcsolatai másokkal villámcsapásszerűek.
Kérdezne, annyi mindent kérdezne, de belefeledkezik abba, ami most történik. Nem sok jutott neki ebből, ezért hát miért is akarná elengedni?
Érezheti Nori, így hozzá dőlve teljesen, hogy bólint egyet. Nem tudja, szüksége lesz-e valaha védelemre, de ígéretekre arra van, hiszen az egy biztosíték arra, hogy jó helyen van és így itt is maradhat. Már a másik aurája is úgy vonja körbe, mintha igazat beszélne, ismét nem kételkedik.*
- Nem foglak. Szerinted mitől kell megvédeni engem?
*Tényleg érdekli, mire is gondolhat a lány, mert nem tudja, hogy leselkedhet-e rá veszély. Nem tud a helyről még mindig túl sokat.
Az ölelésnek vége szakad, majd tovább hallgatja a mellette ülőt, nem veszi le róla kékjeit, mintha ezzel is tudatni akarná, hogy tényleg figyel rá és ott lesz neki. Pedig tényleg fogalma sincsen arról, miért akarja ezt ennyire megígérni. Talán, mert pont neki van szüksége egy ilyen ígéretre.*
- Én mindenkit elveszítettem. A szüleimet, a testvéreimet... jó, hogy valaki mellettem akar lenni.
*Nem tudhatja, milyen poklokat és szeretetlenséget élhetett át a feketeség, de van egy gyanúja arra vonatkozóan, hogy meg van a maga csomagja. Lassan simogatja végig a lány felkarját, olyan érintéssel, ami barátságot sugall.*
- Az én nevem Mai.
*Mosolyog rá Norira, kutatva szemeiben.*
- Van kedved elmesélni, hogy hol voltál eddig?
*Csak gondolja, hogy nem itt, hiszen keresni érkezett ide. De ha nem így van is érdekli, hogy ki is ez a lány.* - És hogy ki is neked Nolie?
*Tolakodásnak semmi nyoma, de tényleg szeretne többet tudni. Sőt, éhezik arra, hogy igazi történeteket halljon és igazi értékeket, vagy pont annak a hiányát fedezhesse fel. Valami olyan kapcsolatra, ami soha nem adatott meg neki.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 22:31:37
Üzenet elküldve: 2024-01-09 22:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Talán magyarázatra szorulna, miért is döntött úgy, hogy hirtelen úgy magához szorítsa Mai-t, mint egy gyermek tenné a kedvenc plüssével. Nos, a magyarázat igen egyszerű. Nori-t abban a földalatti lyukban, ahol felnevelték, azért tartották, hogy harcost neveljenek belőle, és használhassák különböző célokra, miután felnőtt. Utána a fekete tündér mellett valóban hasznosnak érezte magát, de ott sem szerették, csak kihasználták. Az utóbbi években egyedül volt, és hidegzuhanyként érte az is, hogy Nolie-t sem találja már sehol. Ez az idegen kislány viszont azt mondta neki, örül, hogy itt van vele ami olyan boldogsággal töltötte el a feketeséget, hogy teste szinte ösztönösenmozdult az ölelésre.*
- Jó, de te ne hagyj engem egyedül szó nélkül! Akkor én is vigyázok rád. Meg tudlak védeni. Nem csak a sötétben, de másoktól is. *Még, ha a kicsike teste nem is túl meggyőző, a hátán ékeskedő hosszúkard talán bizonyíték arra, hogy Nori egész jó harcos, ha arra van szükség. A kardforgatásnál jobban csak az alkímiához ért, ami szintén hasznos lehet bizonyos helyzetekben, és szerinte szüksége is lehet Mai-nak a védelemre. Hát annyira kis törékeny ez a lány! Ezt tisztán érzi az ölelés közben. Egyébként a védelemről szóló fogadalmát is ugyanabban a pózban motyogja el Mai vállára dőlve, halkan, így majdnem olyan, mintha a fülébe suttogná a szavakat. Végül megszakítja az ölelést, elhúzódik tőle, és újra a másik szemeibe néz.*
- Nolie-t talán elvesztettem, de úgy tűnik, hogy a sors téged adott nekem helyette. *Nem, egyáltalán nem pótolni akarja elveszett barátnőjét. Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem ez jut eszébe, hanem az, hogy végre ismét nincs egyedül, valakinek végre ismét fontos lehet ő is, ennél pedig nincs jobb érzés, ami ki tudja zökkenteni a kissé depresszív sötétség mániájából.*
- Téged hogy hívnak? *Most már nem felejti el, hogy ő még nem tudja új barátnője nevét.*
//Új nap virrad//
*Talán magyarázatra szorulna, miért is döntött úgy, hogy hirtelen úgy magához szorítsa Mai-t, mint egy gyermek tenné a kedvenc plüssével. Nos, a magyarázat igen egyszerű. Nori-t abban a földalatti lyukban, ahol felnevelték, azért tartották, hogy harcost neveljenek belőle, és használhassák különböző célokra, miután felnőtt. Utána a fekete tündér mellett valóban hasznosnak érezte magát, de ott sem szerették, csak kihasználták. Az utóbbi években egyedül volt, és hidegzuhanyként érte az is, hogy Nolie-t sem találja már sehol. Ez az idegen kislány viszont azt mondta neki, örül, hogy itt van vele ami olyan boldogsággal töltötte el a feketeséget, hogy teste szinte ösztönösenmozdult az ölelésre.*
- Jó, de te ne hagyj engem egyedül szó nélkül! Akkor én is vigyázok rád. Meg tudlak védeni. Nem csak a sötétben, de másoktól is. *Még, ha a kicsike teste nem is túl meggyőző, a hátán ékeskedő hosszúkard talán bizonyíték arra, hogy Nori egész jó harcos, ha arra van szükség. A kardforgatásnál jobban csak az alkímiához ért, ami szintén hasznos lehet bizonyos helyzetekben, és szerinte szüksége is lehet Mai-nak a védelemre. Hát annyira kis törékeny ez a lány! Ezt tisztán érzi az ölelés közben. Egyébként a védelemről szóló fogadalmát is ugyanabban a pózban motyogja el Mai vállára dőlve, halkan, így majdnem olyan, mintha a fülébe suttogná a szavakat. Végül megszakítja az ölelést, elhúzódik tőle, és újra a másik szemeibe néz.*
- Nolie-t talán elvesztettem, de úgy tűnik, hogy a sors téged adott nekem helyette. *Nem, egyáltalán nem pótolni akarja elveszett barátnőjét. Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem ez jut eszébe, hanem az, hogy végre ismét nincs egyedül, valakinek végre ismét fontos lehet ő is, ennél pedig nincs jobb érzés, ami ki tudja zökkenteni a kissé depresszív sötétség mániájából.*
- Téged hogy hívnak? *Most már nem felejti el, hogy ő még nem tudja új barátnője nevét.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:34:31
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem sűrűn gondolkodik azon, hogy kinek mit okoz a gondolatmenetével, mert senkinek nem szokta őket kifejteni. Az ő agya sosem lesz egyszerű, mindenben összefüggéseket keres, mindenre választ akar, pedig amit mutat a világnak, az sokszor végtelenül egyszerű. Tényleg fogalma sincs, mit tud ez a pad, hogy még egy lényt idevonzott mellé, aki valamiért első pillanattól kezdve olyan, mintha mindig is itt ült volna vele. Már-már ijesztő, de ezzel nem akar törődni, hiszen végre valami életet szív be tüdejébe minden egyes lélegzettel.*
- Nem. Én akkor vagyok a legnagyobb csendben.
*A sötétség és a félelem úgy tudott rászakadni éjjelente, hogy szavak, de még hangok sem tudtak volna átpréselődni az ajkain, amit annyira szorított. Nem tudja, hogy ezzel akár össze is tudja zavarni Norit. De ha tudná is abban hisz, hogy nem minden fekete vagy fehér, ezer értelmezés van és a fehér is lehet fekete.
A nevetés olyan szépen cseng a fülének, hogy neki is ehhez támad kedve. Úgy találja el a hang az elméjét, hogy egy kicsit bele is szédül, mert olyan természetes, amire mindig is vágyott. Egy pár pillanatig nem cseng füleiben az, hogy mit kéne tennie és ő ehelyett mit tesz.
Állja azt a kis időt, amíg csöndben van a lány, aztán, ami ezután történik az teljesen lefagyasztja egy kis időre. Teste teljesen megfeszül, mintha érezné ereiben a vért, ahogy végigzubog a feje búbjától a lábujjáig. Töredék ideig tart csak, de minden tizedmásodpercet hosszúnak él meg. Nem is tudja Nori, hogy mennyire jól esik neki az, amit most tett, bármennyire abszurdnak is hat. Csak egy kis idő múlva engedi meg magának ezt az ölelést, és viszonozza is, majd egy darabig csak hagyja, hogy bámuljanak mindketten arra, ami előttük van. Nagy szüksége volt már erre. Sosem volt jól a családjában, sosem volt a testvéreivel olyan viszonyban, hogy elengedhesse magát, erre itt ez a kis fruska és előrángat belőle valami olyan meghitt érzést, amiről nem is álmodott. Talán ilyen lehet, ha megöleli őt a nővére.*
- Akkor én is itt leszek neked.
*Olyan gyermekien naivnak tűnik ez a kép és ez a rövid időn belül köttetett szövetség. Az is lehet, hogy a következő másodpercben véget is ér, de ez momentán nem érdekli, miért is ne érezhetné így magát egy kis ideig?*
//Új nap virrad//
*Nem sűrűn gondolkodik azon, hogy kinek mit okoz a gondolatmenetével, mert senkinek nem szokta őket kifejteni. Az ő agya sosem lesz egyszerű, mindenben összefüggéseket keres, mindenre választ akar, pedig amit mutat a világnak, az sokszor végtelenül egyszerű. Tényleg fogalma sincs, mit tud ez a pad, hogy még egy lényt idevonzott mellé, aki valamiért első pillanattól kezdve olyan, mintha mindig is itt ült volna vele. Már-már ijesztő, de ezzel nem akar törődni, hiszen végre valami életet szív be tüdejébe minden egyes lélegzettel.*
- Nem. Én akkor vagyok a legnagyobb csendben.
*A sötétség és a félelem úgy tudott rászakadni éjjelente, hogy szavak, de még hangok sem tudtak volna átpréselődni az ajkain, amit annyira szorított. Nem tudja, hogy ezzel akár össze is tudja zavarni Norit. De ha tudná is abban hisz, hogy nem minden fekete vagy fehér, ezer értelmezés van és a fehér is lehet fekete.
A nevetés olyan szépen cseng a fülének, hogy neki is ehhez támad kedve. Úgy találja el a hang az elméjét, hogy egy kicsit bele is szédül, mert olyan természetes, amire mindig is vágyott. Egy pár pillanatig nem cseng füleiben az, hogy mit kéne tennie és ő ehelyett mit tesz.
Állja azt a kis időt, amíg csöndben van a lány, aztán, ami ezután történik az teljesen lefagyasztja egy kis időre. Teste teljesen megfeszül, mintha érezné ereiben a vért, ahogy végigzubog a feje búbjától a lábujjáig. Töredék ideig tart csak, de minden tizedmásodpercet hosszúnak él meg. Nem is tudja Nori, hogy mennyire jól esik neki az, amit most tett, bármennyire abszurdnak is hat. Csak egy kis idő múlva engedi meg magának ezt az ölelést, és viszonozza is, majd egy darabig csak hagyja, hogy bámuljanak mindketten arra, ami előttük van. Nagy szüksége volt már erre. Sosem volt jól a családjában, sosem volt a testvéreivel olyan viszonyban, hogy elengedhesse magát, erre itt ez a kis fruska és előrángat belőle valami olyan meghitt érzést, amiről nem is álmodott. Talán ilyen lehet, ha megöleli őt a nővére.*
- Akkor én is itt leszek neked.
*Olyan gyermekien naivnak tűnik ez a kép és ez a rövid időn belül köttetett szövetség. Az is lehet, hogy a következő másodpercben véget is ér, de ez momentán nem érdekli, miért is ne érezhetné így magát egy kis ideig?*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 20:47:55
Üzenet elküldve: 2024-01-09 20:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Mai nem is sejtheti, hogy mennyire összezavarta szegény Nori gondolatait, azzal, hogy elmondta, ő hogy viszonyul a sötétséghez. Ő nem tudja ennyire mélyen értelmezni a dolgokat, sokkal egyszerűbb szabályokat fektetett le magának. Akik félnek a sötétben, azokat elragadja, akik pedig nem, azokat magához öleli és vigyáz rájuk. Erre itt ez a lány, aki azt mondja, hogy ő félt, de a sötétség mégis segített neki. Az meg hogy lehet?*
- Tudod, most már én sem értem. Különös történet a tiéd, ilyenről még nem hallottam. Te is sikítasz, amikor félsz? *kérdezi, mert akkor legalább párhuzamot tudna vonni Mai és a saját rémálmai között.
Közben a nevét is elárulja, de meg akarja tudni, hogy miért is fontos ez. Mai eddig talán nem, de Nori gátlások nélkül nevet fel a kapott válasz hallatán.*
- Ez nagyon jó! *Ő sem bántásnak szánja a nevetést, egyszerűen csak tényleg tetszett neki a lány frappáns válasza. A nevetését akkor szakítja meg, mikor Mai megmozdul, és kicsit jobban szembe fordul Norival. Nori ekkor kíváncsian pislog a másikra, kíváncsian várja, hogy mi fog most történni, de az apró vallomást hallva eléggé meglepődik.*
- Ó… hát, ennek örülök *mondja kissé fapofával, mintha annyira nem tudná értelmezni az agya a történteket, hogy éppen arcmimikákra is képtelen. Pár másodpercig így ül, majd váratlanul, hirtelen és szorosan átöleli újdonsült padtársát.*
- Ne félj, nem olyan rossz ám, ha egyedül vagy, de ha így jobb, most már itt vagyok veled! *Az ölelés közben már sikerül elmosolyodnia, bár ezt Mai nem láthatja, mert az öleléssel együtt Nori a vállára dőlt, így ő most a lány háta mögött bámul a nagyvilágba. Az azonban biztos, hogy az előbbi sötétségről hadováló, hideg természetű furcsaság nincs sehol. Most mintha egy játékos kislány volna, aki mindent és mindenkit szeret, akiben csak egy kicsi szomorúságot is érez. Emellett meg elfelejtett visszakérdezni a nevet illetően, de az most talán nem is annyira fontos.*
//Új nap virrad//
*Mai nem is sejtheti, hogy mennyire összezavarta szegény Nori gondolatait, azzal, hogy elmondta, ő hogy viszonyul a sötétséghez. Ő nem tudja ennyire mélyen értelmezni a dolgokat, sokkal egyszerűbb szabályokat fektetett le magának. Akik félnek a sötétben, azokat elragadja, akik pedig nem, azokat magához öleli és vigyáz rájuk. Erre itt ez a lány, aki azt mondja, hogy ő félt, de a sötétség mégis segített neki. Az meg hogy lehet?*
- Tudod, most már én sem értem. Különös történet a tiéd, ilyenről még nem hallottam. Te is sikítasz, amikor félsz? *kérdezi, mert akkor legalább párhuzamot tudna vonni Mai és a saját rémálmai között.
Közben a nevét is elárulja, de meg akarja tudni, hogy miért is fontos ez. Mai eddig talán nem, de Nori gátlások nélkül nevet fel a kapott válasz hallatán.*
- Ez nagyon jó! *Ő sem bántásnak szánja a nevetést, egyszerűen csak tényleg tetszett neki a lány frappáns válasza. A nevetését akkor szakítja meg, mikor Mai megmozdul, és kicsit jobban szembe fordul Norival. Nori ekkor kíváncsian pislog a másikra, kíváncsian várja, hogy mi fog most történni, de az apró vallomást hallva eléggé meglepődik.*
- Ó… hát, ennek örülök *mondja kissé fapofával, mintha annyira nem tudná értelmezni az agya a történteket, hogy éppen arcmimikákra is képtelen. Pár másodpercig így ül, majd váratlanul, hirtelen és szorosan átöleli újdonsült padtársát.*
- Ne félj, nem olyan rossz ám, ha egyedül vagy, de ha így jobb, most már itt vagyok veled! *Az ölelés közben már sikerül elmosolyodnia, bár ezt Mai nem láthatja, mert az öleléssel együtt Nori a vállára dőlt, így ő most a lány háta mögött bámul a nagyvilágba. Az azonban biztos, hogy az előbbi sötétségről hadováló, hideg természetű furcsaság nincs sehol. Most mintha egy játékos kislány volna, aki mindent és mindenkit szeret, akiben csak egy kicsi szomorúságot is érez. Emellett meg elfelejtett visszakérdezni a nevet illetően, de az most talán nem is annyira fontos.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 18:26:04
Üzenet elküldve: 2024-01-09 18:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*A legtöbb dolog felé érdeklődéssel tekint, de kevés igazi kapcsolata volt emberekkel, vagy bármely faj szülöttével. Az ő társai a betűk voltak, mert sehol nem találkozott igazi érdeklődéssel, ezért hát valahol meg kellett találnia magát. Talán pont azért figyel most annyira egy teljesen idegenre, mert neki is nagy szüksége lett volna erre, de csak az elvárásokat kapta, amiknek sosem tudott és nem is akart megfelelni. Csak kevés ideje tapasztalja milyen az, ha valaki kíváncsi rá, de az teljesen más érzelmi töltettel működik. Yvon a szerelme, viszont barátnője az soha nem volt, ezért bár szeretne segíteni, beszélgetni, de nehéz még, mert neki teljesen új minden kontaktus.
Mintha egy fokkal közelebb lenne hozzá Nori, bár furcsa kis lény, mintha beljebb kapcsolódott volna a beszélgetésbe, nem csak mondogatja a fejéből kipattant dolgokat.*
- Érdekes. Nem fogadtam el, csak utólag. Például most nagyon örülök neki, hogy megvédett, de akkor én ezt nem tudtam. Lehet ez az egész lényege.
*Lényege, na de minek? Pontosan azt sem tudja miről beszélnek és miért, mégis mindenre van egy gondolat, egy visszaköszönő érzés.
Az apró mosoly feltűnik neki és kezd egyre szimpatikusabbá válni a vele ücsörgő. Bizonyára ha ebbe belegondolna, ezt is meg akarná fejteni, de most csak hagyja magát, hogy történjenek az események. Még Nori nevét is megtudja, s bár halkan felnevetne az utána következő kérdésen, nem teszi, mert bántónak érezné, holott egyáltalán nem annak szánná.*
- Itt ülsz mellettem és egy embert leszámítva veled beszélgettem leghosszabban az elmúlt időszakban. Érdekel, hogy kivel is töltöm az időm.
*Kissé jobban felé fordul, nem nyújt kezet, nem szereti a formális dolgokat egészen azóta, amióta mindig azt várták el tőle. *
- Jó, hogy mellém ültél Nori.
*Ezt nem tudja miért mondta, de ezt érzi. Biztosan szegényebb lenne néhány gondolattal, ha nem tesznek fel neki ilyesfajta kérdéseket.*
//Új nap virrad//
*A legtöbb dolog felé érdeklődéssel tekint, de kevés igazi kapcsolata volt emberekkel, vagy bármely faj szülöttével. Az ő társai a betűk voltak, mert sehol nem találkozott igazi érdeklődéssel, ezért hát valahol meg kellett találnia magát. Talán pont azért figyel most annyira egy teljesen idegenre, mert neki is nagy szüksége lett volna erre, de csak az elvárásokat kapta, amiknek sosem tudott és nem is akart megfelelni. Csak kevés ideje tapasztalja milyen az, ha valaki kíváncsi rá, de az teljesen más érzelmi töltettel működik. Yvon a szerelme, viszont barátnője az soha nem volt, ezért bár szeretne segíteni, beszélgetni, de nehéz még, mert neki teljesen új minden kontaktus.
Mintha egy fokkal közelebb lenne hozzá Nori, bár furcsa kis lény, mintha beljebb kapcsolódott volna a beszélgetésbe, nem csak mondogatja a fejéből kipattant dolgokat.*
- Érdekes. Nem fogadtam el, csak utólag. Például most nagyon örülök neki, hogy megvédett, de akkor én ezt nem tudtam. Lehet ez az egész lényege.
*Lényege, na de minek? Pontosan azt sem tudja miről beszélnek és miért, mégis mindenre van egy gondolat, egy visszaköszönő érzés.
Az apró mosoly feltűnik neki és kezd egyre szimpatikusabbá válni a vele ücsörgő. Bizonyára ha ebbe belegondolna, ezt is meg akarná fejteni, de most csak hagyja magát, hogy történjenek az események. Még Nori nevét is megtudja, s bár halkan felnevetne az utána következő kérdésen, nem teszi, mert bántónak érezné, holott egyáltalán nem annak szánná.*
- Itt ülsz mellettem és egy embert leszámítva veled beszélgettem leghosszabban az elmúlt időszakban. Érdekel, hogy kivel is töltöm az időm.
*Kissé jobban felé fordul, nem nyújt kezet, nem szereti a formális dolgokat egészen azóta, amióta mindig azt várták el tőle. *
- Jó, hogy mellém ültél Nori.
*Ezt nem tudja miért mondta, de ezt érzi. Biztosan szegényebb lenne néhány gondolattal, ha nem tesznek fel neki ilyesfajta kérdéseket.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 20:50:17
Üzenet elküldve: 2024-01-08 20:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Furcsa, és úgymond bájosan komikus a két lány beszélgetése. Míg Nori az egyetlen szerette vonásait véli felfedezni rajta, és a saját kis világában elmerülve, mint valami nagyon elszúrt tündérmeséről, úgy mesél a sötétségről, addig észre sem veszi, hogy Mai-t valóban érdekli, amit mond, és segíteni is próbál neki. Nem gondol bele abba sem, hogy a lány nem ijedt meg tőle, és nem is hajtotta el, mint valami őrültet, mint ahogy mások szokták.*
- Fogalmam sincs *válaszol végre először rendesen valamire. Nolie nem szokott eltűnni, sőt, inkább akkor is mindig megjelent, mikor egyáltalán nem lett volna szabad. Soha nem akarta a kis fehér lányt bajba sodorni, mégis, bár rég volt, még tisztán él benne az emlék, hogy igazából neki köszönheti az életét. Ha nincs Nolie varázslata, valószínűleg az az elf megölte volna Norit. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, de úgy tűnik mégsem. Nolie látta őt gyilkolni. Elképzelhető, hogy emiatt tűnt el a lányka, mert így már nem akarta őt. Végül is, ki akarna egy gyilkossal barátkozni?*
- Féltél, de látod, mégis azt mondod, hogy megvédett, ezt mondom én is. Ha elfogadod a sötétséget, akkor nem bánt. *Most először egy apró mosolyt látni Nori feketére festett ajkain, mintha Mai-nak szépen lassan sikerülne felfeszegetni azt a jól bezárt ajtót, ami a feketség lelkéhez vezet. A mosolyt egy döbbent tekintet követi, mikor a másik a neve iránt érdeklődik.*
- Engem? Norinak. *Ekkor a kapucnit is leveszi a fejéről, így a kócos, de ápolt hajkoronáját és az arcát is jól látni végre. Már újra mosolyog. Valamiért a nevére irányuló kérdés után ő is elkezdte érezni, hogy Mai érdeklődik iránta, és bár nem valószínű, hogy felfogja, de örül neki.*
- Miért kérdezed? *kérdez vissza rögtön, mert ha a sötéttől nem is fél, mások minden mozdulatában a hátsó szándékot keresi állandóan.*
//Új nap virrad//
*Furcsa, és úgymond bájosan komikus a két lány beszélgetése. Míg Nori az egyetlen szerette vonásait véli felfedezni rajta, és a saját kis világában elmerülve, mint valami nagyon elszúrt tündérmeséről, úgy mesél a sötétségről, addig észre sem veszi, hogy Mai-t valóban érdekli, amit mond, és segíteni is próbál neki. Nem gondol bele abba sem, hogy a lány nem ijedt meg tőle, és nem is hajtotta el, mint valami őrültet, mint ahogy mások szokták.*
- Fogalmam sincs *válaszol végre először rendesen valamire. Nolie nem szokott eltűnni, sőt, inkább akkor is mindig megjelent, mikor egyáltalán nem lett volna szabad. Soha nem akarta a kis fehér lányt bajba sodorni, mégis, bár rég volt, még tisztán él benne az emlék, hogy igazából neki köszönheti az életét. Ha nincs Nolie varázslata, valószínűleg az az elf megölte volna Norit. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, de úgy tűnik mégsem. Nolie látta őt gyilkolni. Elképzelhető, hogy emiatt tűnt el a lányka, mert így már nem akarta őt. Végül is, ki akarna egy gyilkossal barátkozni?*
- Féltél, de látod, mégis azt mondod, hogy megvédett, ezt mondom én is. Ha elfogadod a sötétséget, akkor nem bánt. *Most először egy apró mosolyt látni Nori feketére festett ajkain, mintha Mai-nak szépen lassan sikerülne felfeszegetni azt a jól bezárt ajtót, ami a feketség lelkéhez vezet. A mosolyt egy döbbent tekintet követi, mikor a másik a neve iránt érdeklődik.*
- Engem? Norinak. *Ekkor a kapucnit is leveszi a fejéről, így a kócos, de ápolt hajkoronáját és az arcát is jól látni végre. Már újra mosolyog. Valamiért a nevére irányuló kérdés után ő is elkezdte érezni, hogy Mai érdeklődik iránta, és bár nem valószínű, hogy felfogja, de örül neki.*
- Miért kérdezed? *kérdez vissza rögtön, mert ha a sötéttől nem is fél, mások minden mozdulatában a hátsó szándékot keresi állandóan.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:54:28
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:54:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
* Kissé félrebiccenti a fejét, miközben Norit nézi. Kezdi érteni, hogy miért is szólította meg, hiszen mint kiderült, hasonlít arra a személyre, akit elveszített valahogyan. Aztán egy mosolyt is elereszt, mert sejti, hogy mi történik. Hányszor látta szüleit különféle alakokban, úgy lehet még a fa árnyéka is rájuk emlékeztette, de hamar meggyőzte magát arról, hogy az lehetetlen. Ők nem fogadták el olyannak amilyen, így mennie kellett. De a hiány attól még hiány marad. Csak jelen esetben Mai indult útnak, nem pedig tőle tűntek el.*
- Érdemes lehet tovább keresni?
*Nem tudja a történetet, de kíváncsi. Viszont a lány nem úgy tűnik, mint aki arra fókuszál amit mond, esetleg csak kiragad egy-egy dolgot belőle, mint a rémálmot is. Valóban így hívják. Nem veszi kötekedésnek, de azért egy pillanatra meglepődik. Lehet egy kicsit mégis csak őrült. Nos ez Mait cseppet sem zavarja, sőt.
Nem gondolná, hogy valótlant állít, de teljesen igaznak sem véli. Talán csak azt gondolja, hogy ezek a fejében zajlottak, nem pedig a valóságban. Pedig minden megtörténhet... csak vele nem történtek még soha ennyire érdekes dolgok. Épp itt az ideje.*
- Lehet, hogy mind a kettő igaz.
*Fűzi hozzá. Ő aztán el tudja képzelni a tudományos hátteret is, a természetfeletti hátteret is, és ennek minden ötvözetét. Viszont első sorban ő a saját tudománya mellé teszi le a voksát.*
- Én féltem a sötéttől, de nem nyelt el. *Vonja meg a vállát.* - Sőt, megvédett így visszagondolva. Pedig nagyon sokszor féltem.
*Talán teljesen elbeszélnek egymás mellett, talán valahol mégis találkoznak a gondolatok. Két különböző lény, teljesen más gondolatokkal és élményekkel, mégis mintha ugyanarról beszélnének.*
- Hogy hívnak?
*Böki ki végül a kérdését, bár inkább azt szerette volna megkérdezni, hogyan viseli el éjjelente a sikolyokat, amikor ő a múltkor attól is megijedt, hogy nem a szabadban ébredt, hanem ágyban és nem hallotta a szél suhogását.*
//Új nap virrad//
* Kissé félrebiccenti a fejét, miközben Norit nézi. Kezdi érteni, hogy miért is szólította meg, hiszen mint kiderült, hasonlít arra a személyre, akit elveszített valahogyan. Aztán egy mosolyt is elereszt, mert sejti, hogy mi történik. Hányszor látta szüleit különféle alakokban, úgy lehet még a fa árnyéka is rájuk emlékeztette, de hamar meggyőzte magát arról, hogy az lehetetlen. Ők nem fogadták el olyannak amilyen, így mennie kellett. De a hiány attól még hiány marad. Csak jelen esetben Mai indult útnak, nem pedig tőle tűntek el.*
- Érdemes lehet tovább keresni?
*Nem tudja a történetet, de kíváncsi. Viszont a lány nem úgy tűnik, mint aki arra fókuszál amit mond, esetleg csak kiragad egy-egy dolgot belőle, mint a rémálmot is. Valóban így hívják. Nem veszi kötekedésnek, de azért egy pillanatra meglepődik. Lehet egy kicsit mégis csak őrült. Nos ez Mait cseppet sem zavarja, sőt.
Nem gondolná, hogy valótlant állít, de teljesen igaznak sem véli. Talán csak azt gondolja, hogy ezek a fejében zajlottak, nem pedig a valóságban. Pedig minden megtörténhet... csak vele nem történtek még soha ennyire érdekes dolgok. Épp itt az ideje.*
- Lehet, hogy mind a kettő igaz.
*Fűzi hozzá. Ő aztán el tudja képzelni a tudományos hátteret is, a természetfeletti hátteret is, és ennek minden ötvözetét. Viszont első sorban ő a saját tudománya mellé teszi le a voksát.*
- Én féltem a sötéttől, de nem nyelt el. *Vonja meg a vállát.* - Sőt, megvédett így visszagondolva. Pedig nagyon sokszor féltem.
*Talán teljesen elbeszélnek egymás mellett, talán valahol mégis találkoznak a gondolatok. Két különböző lény, teljesen más gondolatokkal és élményekkel, mégis mintha ugyanarról beszélnének.*
- Hogy hívnak?
*Böki ki végül a kérdését, bár inkább azt szerette volna megkérdezni, hogyan viseli el éjjelente a sikolyokat, amikor ő a múltkor attól is megijedt, hogy nem a szabadban ébredt, hanem ágyban és nem hallotta a szél suhogását.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:09:35
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:09:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem gondolta volna, hogy ma még emberekkel fog társalogni. Igazából azt sem érti, hogy minek is kérdezett bármit a pad lakójától. Egyáltalán mi a fenének ült le a főtéren, ahol amúgy is túl sokan vannak? Úgy látszik, barátnője elvesztése teljesen hülyét csinál belőle. Ráadásul ő kezdte a beszélgetést, teljesen abszurd. Talán megtetszett neki a lány fekete haja vagy a jégkék szemei, mert bizony ez a kombináció számára egyáltalán nem átlagos, sőt, érdekes, de mégsem ez lehet, ami meggyőzte arról, hogy ide üljön le.*
- Hasonlított rád. Neki is ilyen világos bőre volt. Világosabb. A haja is hófehér volt.
*Nem is a lány válaszára reagál, hanem inkább mesélni kezd arról a bizonyos barátnőről, akiről hamar kiderül, hogy annyira mégsem hasonlít Mai-ra, talán csak a fehérkés bőr a közös bennük, de Nori most mégis a hasonlóságokat veszi észre. Mind voltunk már olyan helyzetben az életünkben, hogy mikor valaki nagyon hiányzik, akkor a legapróbb dologba is foggal-körömmel kapaszkodunk, ami rá emlékeztet.*
- Rémálmok. Rémálmoknak szokták hívni az emberek *javítja ki a lányt, mintha csak úgy értelmezte volna, hogy a „rossz álmok” kifejezést azért használja, mert nem ismeri a helyes szót.* Egyébként nem a fejünkben, és nem rossz érzés csinálja. Az Arctalan teszi, azért, hogy segítsen, hogy utat mutasson. Én egyszer találkoztam vele, illetve egy küldöttével. Ezt tőle kaptam.
*Húzza fel kicsit a köpenye ujját, hogy megmutassa a vérkertben kapott karkötőt. Persze, könnyen mondhatná, hogy hazudik, és biztos nem egy félistentől kapta, de ha a lány tudná, hogy ott lakozik a testében a sötét úr viperája is, már kénytelen lenne elhinni a történetet, de az entitást Nori nem tudja megmutatni neki. Valószínű, hogy még órákig tudna mesélni a rémálmok eredetéről, de a másik egy újabb kérdéssel szakítja félbe.*
- A sötét nem sikít *válaszolja rögtön az előző gondolatmenetből kilépve.* Azoknak a hangját hallom, akiket elnyelt a sötétség, mert féltek tőle. Pedig nem bánt, ha nem akarod, sőt, ha hagyod, hogy átöleljen, akkor megvéd mindentől, még saját magadtól is *magyarázza az általa tényként kezelt megoldást a különös hangokra, ami persze minden tudományos alátámasztást mellőz, de Norinak ilyesmire nincs is szüksége. Látta, amit látott, átélt már olyan dolgokat, amik miatt már lehetetlenség volna meggyőzni bármi más igazságról, mint ami az ő kis fejében megszületett.*
//Új nap virrad//
*Nem gondolta volna, hogy ma még emberekkel fog társalogni. Igazából azt sem érti, hogy minek is kérdezett bármit a pad lakójától. Egyáltalán mi a fenének ült le a főtéren, ahol amúgy is túl sokan vannak? Úgy látszik, barátnője elvesztése teljesen hülyét csinál belőle. Ráadásul ő kezdte a beszélgetést, teljesen abszurd. Talán megtetszett neki a lány fekete haja vagy a jégkék szemei, mert bizony ez a kombináció számára egyáltalán nem átlagos, sőt, érdekes, de mégsem ez lehet, ami meggyőzte arról, hogy ide üljön le.*
- Hasonlított rád. Neki is ilyen világos bőre volt. Világosabb. A haja is hófehér volt.
*Nem is a lány válaszára reagál, hanem inkább mesélni kezd arról a bizonyos barátnőről, akiről hamar kiderül, hogy annyira mégsem hasonlít Mai-ra, talán csak a fehérkés bőr a közös bennük, de Nori most mégis a hasonlóságokat veszi észre. Mind voltunk már olyan helyzetben az életünkben, hogy mikor valaki nagyon hiányzik, akkor a legapróbb dologba is foggal-körömmel kapaszkodunk, ami rá emlékeztet.*
- Rémálmok. Rémálmoknak szokták hívni az emberek *javítja ki a lányt, mintha csak úgy értelmezte volna, hogy a „rossz álmok” kifejezést azért használja, mert nem ismeri a helyes szót.* Egyébként nem a fejünkben, és nem rossz érzés csinálja. Az Arctalan teszi, azért, hogy segítsen, hogy utat mutasson. Én egyszer találkoztam vele, illetve egy küldöttével. Ezt tőle kaptam.
*Húzza fel kicsit a köpenye ujját, hogy megmutassa a vérkertben kapott karkötőt. Persze, könnyen mondhatná, hogy hazudik, és biztos nem egy félistentől kapta, de ha a lány tudná, hogy ott lakozik a testében a sötét úr viperája is, már kénytelen lenne elhinni a történetet, de az entitást Nori nem tudja megmutatni neki. Valószínű, hogy még órákig tudna mesélni a rémálmok eredetéről, de a másik egy újabb kérdéssel szakítja félbe.*
- A sötét nem sikít *válaszolja rögtön az előző gondolatmenetből kilépve.* Azoknak a hangját hallom, akiket elnyelt a sötétség, mert féltek tőle. Pedig nem bánt, ha nem akarod, sőt, ha hagyod, hogy átöleljen, akkor megvéd mindentől, még saját magadtól is *magyarázza az általa tényként kezelt megoldást a különös hangokra, ami persze minden tudományos alátámasztást mellőz, de Norinak ilyesmire nincs is szüksége. Látta, amit látott, átélt már olyan dolgokat, amik miatt már lehetetlenség volna meggyőzni bármi más igazságról, mint ami az ő kis fejében megszületett.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 18:27:05
Üzenet elküldve: 2024-01-08 18:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem bántja a látvány, hogy a lány ennyire sötét fizimiskával rendelkezik. Látja, de valahogy - talán a kérdései miatt - természetesnek hat az, ami cseppet sem természetes. Szereti, ha valaki nem törődve a külvilág gondolatával, úgy viselkedik és úgy néz ki, ahogyan akar. Persze bizonyos határokon belül, de ez nem lépi át az övéit, pedig Mai egészen egyszerűen néz ki. Szép ugyan és fehér bőre messziről feltűnik bárkinek, de öltözete az átlagosabbnál is átlagosabb. Talán majd, ha keresethez jut, akkor ő is szívesebben választana valamit, amivel kitűnhet a tömegből. Ahhoz még viszont tennie és érnie is kell, mert most még nem tudná megmutatni magát, hiszen azt sem tudja pontosan ki is ő.
A válasz a másik szájából még inkább felcsigázza, főleg annál a résznél, amikor a sikolyokat említi.
Csak bólint egyet, mert válaszának váratnia kell magára, hiszen újabb kérdést kap. Milyen ismerős az az érzés, ahogy elképzeli mi is dúlhat a lányban. Legalábbis azt feltételezi, hogy ez nem csak egy buta kérdés, hanem róla szól. Máskülönben miért tette volna fel? Ha valamit megtanult, az az, hogy milyen elveszíteni valamit. Mindent.*
- Talán keresném még egy kicsit. Aztán, ha nem szeretne, vagy tudna az életemben lenni, tovább állnék és olyanokkal foglalkoznék, akik velem akarnak lenni.
*Itt egy kissé elhúzza a száját, mert emlékei kezdenek felszakadni. A könyvet a kezében szinte nem is szándékosan, de becsukja, de mozdulatát mintha nem ő irányítaná, hanem valami ösztönös másikra figyelés.*
- Azt olvastam... hogy ha valakit valami nagyon bánt, akkor az furcsa dolgokat produkálhat a fejében. Mint a rossz álmok.
*Nem magvas gondolatokat akart megosztani, hanem a maga egyszerűségében értelmezi azt, amivel már régóta foglalkozik. A lélek rejtelmeivel. Persze azt nem tudhatja, hogy a lányt nem zavarják ezek a sikolyok, mert úgy gondolja, hogy ez bárkit zavarna. Ezért is mondta azt, amit. Sőt, igazából azt sem tudhatja, hogy valójában hall-e éjszakánként bármit, csak feltételezi. Bár ő elsősorban ezt álomnak gondolja.*
- Miért sikít neked a sötét?
*Cseppet sem bölcs, s fogalma sincs, hogy ki mit is gondol a világról a környezetében. Egészen egyszerűen, mintha rácsatlakozott volna Norira, mert annyira idegen és mégis annyira ismerős neki.*
//Új nap virrad//
*Nem bántja a látvány, hogy a lány ennyire sötét fizimiskával rendelkezik. Látja, de valahogy - talán a kérdései miatt - természetesnek hat az, ami cseppet sem természetes. Szereti, ha valaki nem törődve a külvilág gondolatával, úgy viselkedik és úgy néz ki, ahogyan akar. Persze bizonyos határokon belül, de ez nem lépi át az övéit, pedig Mai egészen egyszerűen néz ki. Szép ugyan és fehér bőre messziről feltűnik bárkinek, de öltözete az átlagosabbnál is átlagosabb. Talán majd, ha keresethez jut, akkor ő is szívesebben választana valamit, amivel kitűnhet a tömegből. Ahhoz még viszont tennie és érnie is kell, mert most még nem tudná megmutatni magát, hiszen azt sem tudja pontosan ki is ő.
A válasz a másik szájából még inkább felcsigázza, főleg annál a résznél, amikor a sikolyokat említi.
Csak bólint egyet, mert válaszának váratnia kell magára, hiszen újabb kérdést kap. Milyen ismerős az az érzés, ahogy elképzeli mi is dúlhat a lányban. Legalábbis azt feltételezi, hogy ez nem csak egy buta kérdés, hanem róla szól. Máskülönben miért tette volna fel? Ha valamit megtanult, az az, hogy milyen elveszíteni valamit. Mindent.*
- Talán keresném még egy kicsit. Aztán, ha nem szeretne, vagy tudna az életemben lenni, tovább állnék és olyanokkal foglalkoznék, akik velem akarnak lenni.
*Itt egy kissé elhúzza a száját, mert emlékei kezdenek felszakadni. A könyvet a kezében szinte nem is szándékosan, de becsukja, de mozdulatát mintha nem ő irányítaná, hanem valami ösztönös másikra figyelés.*
- Azt olvastam... hogy ha valakit valami nagyon bánt, akkor az furcsa dolgokat produkálhat a fejében. Mint a rossz álmok.
*Nem magvas gondolatokat akart megosztani, hanem a maga egyszerűségében értelmezi azt, amivel már régóta foglalkozik. A lélek rejtelmeivel. Persze azt nem tudhatja, hogy a lányt nem zavarják ezek a sikolyok, mert úgy gondolja, hogy ez bárkit zavarna. Ezért is mondta azt, amit. Sőt, igazából azt sem tudhatja, hogy valójában hall-e éjszakánként bármit, csak feltételezi. Bár ő elsősorban ezt álomnak gondolja.*
- Miért sikít neked a sötét?
*Cseppet sem bölcs, s fogalma sincs, hogy ki mit is gondol a világról a környezetében. Egészen egyszerűen, mintha rácsatlakozott volna Norira, mert annyira idegen és mégis annyira ismerős neki.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:35:23
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ahogy a lány jobban végigtekint Nori-n, már valamelyest értelmet nyerhet a furcsa kérdés, illetve, ha azt nem is, párhuzamot lehet vonni a kérdés és a kérdező személye között. Szinte minden fekete rajta. A szoknyája, harisnyája, felsője, a csuklyás köpenye, de még a kapucni alól kilógó hajkoronája is ébenfekete, na meg a szemei és a szája is erősen feketére vannak festve. Mintha csak a sötétből kilökött kis árnyék ülne a lány mellett.*
- Az megnyugtató *válaszolja.* Én a tenger zaját. Olyasmit, mint amikor a hullámok nekicsapódnak a partmenti szikláknak. Meg egy kellemes, fülbemászó dallamot, amit néha a tenger túlpartja felől érkező sikolyok szakítanak meg.
*Régóta hallja már mindezt az éjszakában. A dallam hívogatni szokta, mintha csak azt mondaná, hogy merüljön minél mélyebbre az árnyak között. A sikolyok meg egyáltalán nem zavarják. Talán azért nem, mert mindig is ott voltak, megszokta már őket. Ha a másik tudná, hogy ő szereti hallgatni ezeket a hangokat, talán joggal gondolná teljesen bolondnak szegényt.*
- És mit tennél, ha eljönnél a barátodért, ahogy évekkel ezelőtt megígérted neki, de ő már nem lenne sehol?
*A találóskérdés után rátér arra, ami most, ebben a pillanatban a legjobban nyomja a kis lelkét. Nolie nincs már többé, így neki nem maradt senkije. Milyen kár, pedig ő megmutatta, hogy milyen is az, mikor szeretsz valakit. Előtte nem ismerte ezt az érzést… szeretet… Talán így, hogy Nolie elment, már nem is fogja többé ugyanezt érezni, vagy nem is érezte soha, és csak egy álom volt az egész? Már ezen sem lepődne meg.*
//Új nap virrad//
*Ahogy a lány jobban végigtekint Nori-n, már valamelyest értelmet nyerhet a furcsa kérdés, illetve, ha azt nem is, párhuzamot lehet vonni a kérdés és a kérdező személye között. Szinte minden fekete rajta. A szoknyája, harisnyája, felsője, a csuklyás köpenye, de még a kapucni alól kilógó hajkoronája is ébenfekete, na meg a szemei és a szája is erősen feketére vannak festve. Mintha csak a sötétből kilökött kis árnyék ülne a lány mellett.*
- Az megnyugtató *válaszolja.* Én a tenger zaját. Olyasmit, mint amikor a hullámok nekicsapódnak a partmenti szikláknak. Meg egy kellemes, fülbemászó dallamot, amit néha a tenger túlpartja felől érkező sikolyok szakítanak meg.
*Régóta hallja már mindezt az éjszakában. A dallam hívogatni szokta, mintha csak azt mondaná, hogy merüljön minél mélyebbre az árnyak között. A sikolyok meg egyáltalán nem zavarják. Talán azért nem, mert mindig is ott voltak, megszokta már őket. Ha a másik tudná, hogy ő szereti hallgatni ezeket a hangokat, talán joggal gondolná teljesen bolondnak szegényt.*
- És mit tennél, ha eljönnél a barátodért, ahogy évekkel ezelőtt megígérted neki, de ő már nem lenne sehol?
*A találóskérdés után rátér arra, ami most, ebben a pillanatban a legjobban nyomja a kis lelkét. Nolie nincs már többé, így neki nem maradt senkije. Milyen kár, pedig ő megmutatta, hogy milyen is az, mikor szeretsz valakit. Előtte nem ismerte ezt az érzést… szeretet… Talán így, hogy Nolie elment, már nem is fogja többé ugyanezt érezni, vagy nem is érezte soha, és csak egy álom volt az egész? Már ezen sem lepődne meg.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:08:53
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:08:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Minden lap és minden újabb betű, szó olyan a lelkének, mintha folyamatosan bókolnának neki. Aki nem tudja, hogy hogyan is kell igazán élni, annak ez maga az élet. Persze kezdi felvenni a ritmust és hajlandó a betűfaláson kívül mást is csinálni, azért még mindig ez a buborék a legbiztonságosabb.
Érzékeli, hogy valaki mellé ül, de nem tud rá ügyet vetni, mert éppen lefoglalja, hogy miként értelmezik a szerelmet bizonyos gondolkodók, akik nem háborúba mennének egy szívért, hanem megfejteni próbálják azt.
Egyszer talán érzékelte, hogy úgy fordul a lány feje, mintha érdekesnek tartaná azt, hogy mi van a kezében, de ez cseppet sem zavarja, ha kellene még oda is nyújtaná neki. Viszont csak miután végzett az utolsó mondattal.
Talán pont a fejezet vége segítette hozzá, hogy amikor megszólal a semmiből egy hang, azt meg is érti, bár nem tudja pontosan miért is tettek fel neki ilyesmi kérdést.*
- Egy halk fuvolaszót.
*Fogalma sincs miért ez jutott eszébe a sötétről. Lehetett volna bármilyen morajlás, vagy a szél játéka, ami néha dallamként süvít a válasza. Talán azért mondta ezt, mert amikor olyan sokat volt éjjeleken át egyedül, akkor a saját gondolatait, vagy a természet sokszor ijesztő hangjait csak emlékeiből felsejlő zenével tudta elodázni és az megnyugtatta néhány pillanatra.*
- Te mit hallanál?
*Kérdez vissza, és nehezen tudatosul benne, hogy milyen helyzetben is van éppen. Nem túl tolakodóan tekint végig a lányon, mert szeretné beinni szemeivel, hogy ki is szólította meg, na meg, hogy ki is ül mellette, aki ilyen érdekes kérdéssel vette birtokba elméjét. Talán gondolhatná, hogy valami bolond unalomból kérdez butaságokat, de őt felcsigázta ez a számára mély kérdés. Akkor is, ha ebben semmi mélység nincs, őt eltalálta, hiszen van miért töprengeni rajta. Aztán olvasott már cifrább kérdéseket és feltételezéseket is az életben, de nagyon kíváncsivá tette mire fel is szólították meg ezzel.*
//Új nap virrad//
*Minden lap és minden újabb betű, szó olyan a lelkének, mintha folyamatosan bókolnának neki. Aki nem tudja, hogy hogyan is kell igazán élni, annak ez maga az élet. Persze kezdi felvenni a ritmust és hajlandó a betűfaláson kívül mást is csinálni, azért még mindig ez a buborék a legbiztonságosabb.
Érzékeli, hogy valaki mellé ül, de nem tud rá ügyet vetni, mert éppen lefoglalja, hogy miként értelmezik a szerelmet bizonyos gondolkodók, akik nem háborúba mennének egy szívért, hanem megfejteni próbálják azt.
Egyszer talán érzékelte, hogy úgy fordul a lány feje, mintha érdekesnek tartaná azt, hogy mi van a kezében, de ez cseppet sem zavarja, ha kellene még oda is nyújtaná neki. Viszont csak miután végzett az utolsó mondattal.
Talán pont a fejezet vége segítette hozzá, hogy amikor megszólal a semmiből egy hang, azt meg is érti, bár nem tudja pontosan miért is tettek fel neki ilyesmi kérdést.*
- Egy halk fuvolaszót.
*Fogalma sincs miért ez jutott eszébe a sötétről. Lehetett volna bármilyen morajlás, vagy a szél játéka, ami néha dallamként süvít a válasza. Talán azért mondta ezt, mert amikor olyan sokat volt éjjeleken át egyedül, akkor a saját gondolatait, vagy a természet sokszor ijesztő hangjait csak emlékeiből felsejlő zenével tudta elodázni és az megnyugtatta néhány pillanatra.*
- Te mit hallanál?
*Kérdez vissza, és nehezen tudatosul benne, hogy milyen helyzetben is van éppen. Nem túl tolakodóan tekint végig a lányon, mert szeretné beinni szemeivel, hogy ki is szólította meg, na meg, hogy ki is ül mellette, aki ilyen érdekes kérdéssel vette birtokba elméjét. Talán gondolhatná, hogy valami bolond unalomból kérdez butaságokat, de őt felcsigázta ez a számára mély kérdés. Akkor is, ha ebben semmi mélység nincs, őt eltalálta, hiszen van miért töprengeni rajta. Aztán olvasott már cifrább kérdéseket és feltételezéseket is az életben, de nagyon kíváncsivá tette mire fel is szólították meg ezzel.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 15:10:14
Üzenet elküldve: 2024-01-07 15:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Arthenior. Hosszú évek teltek már el azóta, hogy itt járt, ahogy azóta is, hogy megszabadult a fekete tündér rabszolgaságából. Bár, ő megváltásként és reményként tekintett rá, nem volt más Idya szemében, csak egy utolsó szolga, egy eszköz a céljainak elérésére.
Fogalma sincs, hogy azóta mi lett a tündérrel, és nem is igazán érdekli, csak egy valaki jár a fejében: Nolie. Megígérte a lánynak, hogy amint véget érnek a rémálmok, ő maga fog visszajönni érte a városba. Hát most itt van. Még a címre is emlékszik, ahová az utolsó levelét küldte legjobb (egyetlen) barátnőjének: Arthenior, Árnyék utca, Namos Ház.
A viszontlátás reménye némi boldogságot jelent Nori számára, de az élet kegyetlen, mint mindig. Nem találta meg Nolie-t, hiába látogatta meg azt a bizonyos címet, és hiába forgatta fel érte az egész várost. Most épp, már a korábbi reményét elvesztve bandukol a főtéren, és végül az egyik pad szabad felén foglal helyet, ahol egy alacsony, különösen fehér bőrű lányka ücsörög és valamit olvas.
Nori néha rápillant a könyvre, de hiába, ő nem tud olvasni, így sokat nem jelent neki. Végül egy hirtelen gondolattól vezérelve megszólal.*
- Mondd, ha a sötétségnek hangja lenne, milyen dallamokat hallanál a csendben éjszaka?
*Hangzatos kérdés, bár értelme nem sok lehet, főleg nem nappal. Az meg különösen furcsa, hogy miért kérdez ilyet ok nélkül egy idegentől…*
//Új nap virrad//
*Arthenior. Hosszú évek teltek már el azóta, hogy itt járt, ahogy azóta is, hogy megszabadult a fekete tündér rabszolgaságából. Bár, ő megváltásként és reményként tekintett rá, nem volt más Idya szemében, csak egy utolsó szolga, egy eszköz a céljainak elérésére.
Fogalma sincs, hogy azóta mi lett a tündérrel, és nem is igazán érdekli, csak egy valaki jár a fejében: Nolie. Megígérte a lánynak, hogy amint véget érnek a rémálmok, ő maga fog visszajönni érte a városba. Hát most itt van. Még a címre is emlékszik, ahová az utolsó levelét küldte legjobb (egyetlen) barátnőjének: Arthenior, Árnyék utca, Namos Ház.
A viszontlátás reménye némi boldogságot jelent Nori számára, de az élet kegyetlen, mint mindig. Nem találta meg Nolie-t, hiába látogatta meg azt a bizonyos címet, és hiába forgatta fel érte az egész várost. Most épp, már a korábbi reményét elvesztve bandukol a főtéren, és végül az egyik pad szabad felén foglal helyet, ahol egy alacsony, különösen fehér bőrű lányka ücsörög és valamit olvas.
Nori néha rápillant a könyvre, de hiába, ő nem tud olvasni, így sokat nem jelent neki. Végül egy hirtelen gondolattól vezérelve megszólal.*
- Mondd, ha a sötétségnek hangja lenne, milyen dallamokat hallanál a csendben éjszaka?
*Hangzatos kérdés, bár értelme nem sok lehet, főleg nem nappal. Az meg különösen furcsa, hogy miért kérdez ilyet ok nélkül egy idegentől…*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 14:43:37
Üzenet elküldve: 2024-01-07 14:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap virrad//
//Második szál//
*Talán a klíma nem annyira kedvező, hogy sok időt töltsön el a szabadban, de jó melegen felöltözve semmi sem lehetetlen. Na meg olyan sok időt töltött már el szabad ég alatt, hogy szervezetének már-már morbid módon hiányzik a kényelmetlenség.
Vaskos könyvvel a táskájában veszi nyakába a várost, hogy új impulzusok érjék, figyelhesse az itteniek életét, vagy éppen csak elkezdje magát helyinek érezni.
Ez a tér az egyik kedvence. Biztosan van sokkal szebb és izgalmasabb terület, ami felfedezésre vár, de szíve mégis itt dobbant először nagyot, és itt kezdődött el igazán az élete. Szívesen kering errefelé, és nyújtja kezeit a varázslatos szökőkútba.
Arra a padra vetülnek jégkék íriszei, ahová először ült le és most is azt veszi célul, hogy kicsit megpihenjen és elolvashasson néhány oldalt egy olyan könyvből, amit otthonában sosem szerezhetett be, lévén tiltva volt minden hasonló gondolat, filozófia. Nagy meglepetés volt, hogy pont itt talált rá. Érdekes kereskedők lakhatnak erre, vagy csak szimplán ő élt régen rossz helyen. Mindenesetre ezen keveset gondolkodik, sokkal jobban érdekli az amit a kezében tart. Most úgy érzi, végre elkezdheti igazán a kutatásait, semmi nem állja útját.
Kezei fáznak, de egy kis időt itt szeretne tölteni, a Pegazus melege sem hívogatja.
Belemélyed a sárgás lapokba és csak úgy falja a tudást, mintha az élete múlna rajta. Talán az is múlik. Kevés lénnyel találkozott eddig, ismeretségek híján pedig a lexikonok a legjobb barátai. Na de ha nem merészkedik ki a bérelt szobából, esetleg Yvon közeléből, vagy csak a könyvtárat látogatja akkor ez nem is fog változni. *
//Második szál//
*Talán a klíma nem annyira kedvező, hogy sok időt töltsön el a szabadban, de jó melegen felöltözve semmi sem lehetetlen. Na meg olyan sok időt töltött már el szabad ég alatt, hogy szervezetének már-már morbid módon hiányzik a kényelmetlenség.
Vaskos könyvvel a táskájában veszi nyakába a várost, hogy új impulzusok érjék, figyelhesse az itteniek életét, vagy éppen csak elkezdje magát helyinek érezni.
Ez a tér az egyik kedvence. Biztosan van sokkal szebb és izgalmasabb terület, ami felfedezésre vár, de szíve mégis itt dobbant először nagyot, és itt kezdődött el igazán az élete. Szívesen kering errefelé, és nyújtja kezeit a varázslatos szökőkútba.
Arra a padra vetülnek jégkék íriszei, ahová először ült le és most is azt veszi célul, hogy kicsit megpihenjen és elolvashasson néhány oldalt egy olyan könyvből, amit otthonában sosem szerezhetett be, lévén tiltva volt minden hasonló gondolat, filozófia. Nagy meglepetés volt, hogy pont itt talált rá. Érdekes kereskedők lakhatnak erre, vagy csak szimplán ő élt régen rossz helyen. Mindenesetre ezen keveset gondolkodik, sokkal jobban érdekli az amit a kezében tart. Most úgy érzi, végre elkezdheti igazán a kutatásait, semmi nem állja útját.
Kezei fáznak, de egy kis időt itt szeretne tölteni, a Pegazus melege sem hívogatja.
Belemélyed a sárgás lapokba és csak úgy falja a tudást, mintha az élete múlna rajta. Talán az is múlik. Kevés lénnyel találkozott eddig, ismeretségek híján pedig a lexikonok a legjobb barátai. Na de ha nem merészkedik ki a bérelt szobából, esetleg Yvon közeléből, vagy csak a könyvtárat látogatja akkor ez nem is fog változni. *
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:34:20
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:34:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hónapok óta bujkál a városban, de hiába. Egy kevés élelmet és italt ugyan még sikerült csennie magának innen-onnan, de ez nem vezet sehová. Nem mutatkozhat emberek között, míg a bilincsei le nem kerülnek róla, a kovácshoz meg nem állíthat be csak úgy, hisz biztosan feladná a városőrségnek. Ekkor eszébe jut, hogy talán a kikötőben, ahol a törvény nem vetette meg a lábát, több sikerrel járhat. Tudja, hogy hosszú oda az út, de valahogy csak megoldja, mint eddig mindent, így bele is vág a kalandba. Sebes léptekkel indul kifelé a városból. Először a főtéren kell átverekednie magát, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb feltűnést keltsen. Próbálja kerülni a tömeget, és a lehető legnormálisabban viselkedni. Bár, az ilyen koldusokkal, mint ő, úgysem foglalkozik senki.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-12-30 16:45:02
Üzenet elküldve: 2023-12-30 16:45:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Quantall Ackumien Galanodel//
*Egy magányos elf sötétbe burkolózó körvonala tűnik fel a messzeségben. Óvatosan lépked, mintha minden lépését alaposan megfontolná. Lába alatt a kavicsok halk surrogással változtatnak helyet vagy őrlődnek porrá. Komótosan ballag egyre közelebb a főtér határához, lassan, mintha a város szíve folyamatosan távolodna tőle és ő alig lenne képes tartani az ütemet. Mégis, rendíthetetlenül közelít, márványos arcát megvilágítja a nap meleg fénye, ahogy pillantását felemeli a köpenye alól. Magányos elf, de csak testben, nem lélekben.
Szemei összeszűkülnek a hirtelen fény, vagy az elé táruló látvány miatt. Nem szól semmit, feltartóztathatatlanul halad célja felé. A főtéren elhaladó emberek és egyéb lények kezdik megbámulni a lomhán mozgó alakot, néhányan meg is állnak, bajt sejtve, vagy érdeklődve.*
- Á, Arthenior! *Kiált fel vidám hangon a jövevény, mikor eléri a főtér határát.* Rég nem jártam már erre.
~Soha nem jártál még erre.~ *Feleli a társa.*
- Bármikor megtörténhetett. *Jön a viszontválasz.*
~Nos, akkor, merre menjünk?~
- Utam egyenesen a templomba vezet. *Mondja, mintha bárki is állna mellette.*
~Hitbugó lettél?~ *Kérdezi a hang gúnyosan.*
- Elég! *Kezeivel láthatatlan falakat tol el mindkét irányba és mintha mi sem történt volna, folytatta útját a templom felé.
Nincsenek tévképzetei, ahogy képzeletbeli társa sem; csupán hangosan gondolkodott, mire halkan válaszolt magának. Szándékosan fogalmazott úgy, hogy arra felfigyeljenek az emberek, ugyanakkor ne lehessen belekötni semmibe: nem szerette kifejezetten a figyelmet, de a hirtelen jött felfordulás mulattatta. Szórakozottan biccentett, ahogy egy nemesasszony szörnyűlködő arccal elhaladt mellette.*
A hozzászólás írója (Alarn El'din) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.30 16:52:28
*Egy magányos elf sötétbe burkolózó körvonala tűnik fel a messzeségben. Óvatosan lépked, mintha minden lépését alaposan megfontolná. Lába alatt a kavicsok halk surrogással változtatnak helyet vagy őrlődnek porrá. Komótosan ballag egyre közelebb a főtér határához, lassan, mintha a város szíve folyamatosan távolodna tőle és ő alig lenne képes tartani az ütemet. Mégis, rendíthetetlenül közelít, márványos arcát megvilágítja a nap meleg fénye, ahogy pillantását felemeli a köpenye alól. Magányos elf, de csak testben, nem lélekben.
Szemei összeszűkülnek a hirtelen fény, vagy az elé táruló látvány miatt. Nem szól semmit, feltartóztathatatlanul halad célja felé. A főtéren elhaladó emberek és egyéb lények kezdik megbámulni a lomhán mozgó alakot, néhányan meg is állnak, bajt sejtve, vagy érdeklődve.*
- Á, Arthenior! *Kiált fel vidám hangon a jövevény, mikor eléri a főtér határát.* Rég nem jártam már erre.
~Soha nem jártál még erre.~ *Feleli a társa.*
- Bármikor megtörténhetett. *Jön a viszontválasz.*
~Nos, akkor, merre menjünk?~
- Utam egyenesen a templomba vezet. *Mondja, mintha bárki is állna mellette.*
~Hitbugó lettél?~ *Kérdezi a hang gúnyosan.*
- Elég! *Kezeivel láthatatlan falakat tol el mindkét irányba és mintha mi sem történt volna, folytatta útját a templom felé.
Nincsenek tévképzetei, ahogy képzeletbeli társa sem; csupán hangosan gondolkodott, mire halkan válaszolt magának. Szándékosan fogalmazott úgy, hogy arra felfigyeljenek az emberek, ugyanakkor ne lehessen belekötni semmibe: nem szerette kifejezetten a figyelmet, de a hirtelen jött felfordulás mulattatta. Szórakozottan biccentett, ahogy egy nemesasszony szörnyűlködő arccal elhaladt mellette.*
A hozzászólás írója (Alarn El'din) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.30 16:52:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932