*Pirkadatkor érkezik a városba, a legelső halvány napsugarakkal karöltve. A kapunál az őrök álmosan biccentenek neki. Még kicsit hűvös van, ébenfekete köpenyét összébbhúzza magán, hogy ne fázzon annyira. A szökőkút vize aranyosan csillog a felkelő nap fényében. Látja nagyon jól, hogy a közelben szépen faragott padok vannak, ám mégis inkább a kút peremére ül. Először csak vékony ujjait mártja bele a hideg vízbe. Különös formákat, betűket rajzolgat a felszínére. Neveket, amik a múltat idézik. Egészen belemerül az emlékeibe. Egy apró könnycsepp gördül le szép arcán. Majd még egy. És egy újabb. Sietve letörli őket kézfejével. Körbenéz. A város már éledezik. Egy fiatal fiú kecskéket terel át a téren, ki a városból egészen az Artenior melletti legelőre viszi őket. Egy fiatal pár jókedvűen hagyja el a fogadót. Titkos viszonyuk lehet, az utcán még sutyorognak egy sort, szenvedélyes csókkal búcsúznak, majd mindketten hazafelé veszik az irányt. Egy sovány kisfiú almát árul a főút mellett. Thalessa hasa nagyot kordul, már 2 napja nem evett semmit. *
„Szegény gyerek…borzasztóan néz ki. Kiáll az összes bordája, muszáj segítenem neki.” *– gondolja Thalessa, majd a kisfiú felé veszi az irányt. Tényleg szörnyen fest. Bőre sápadt, végtagjai hihetetlenül csontosak és vékonyak, hatalmas kék szemei fénytelenül ülnek bent a beesett szemgödrökben. Maximum 8 éves lehet.*
-Szia, hogy hívnak?* - kérdezi mosolyogva a gyermeket Thalessa.*
*A fiú nagy szemeit még nagyobbra nyitja, valószínűleg nincs hozzászokva ahhoz, hogy bárki is barátságosan forduljon felé.*
-Aidan. Aidannek hívnak. *válaszolja kissé megszeppenten a fiúcska.*
-Nagyon szép neved van. Nos, hát akkor Aidan, adnál nekem 5 darab szép, piros almát?*- érdeklődik kedvesen a lány.* *A fiúcska csak bólint egyet és egy kis szövettáskába rakosgatja bele a legszebb almáit.*
-Köszönöm, Aidan. Mennyivel tartozom?
-3 arany. *-válaszolja kurtán a fiú.* *Thalessa kiszámol 10 aranyat és Aidan pici markába csúsztatja, majd nyugodtan távozik.*
-Bocsánat, hölgyem, túl sokat adott, tessék, visszaadom a maradék 7 aranyat. *-ajánlkozik Aidan.*
-Tartsd meg nyugodtan, szándékosan adtam ennyit. Vegyél belőle azt, amit csak szeretnél. *-mosolyog Thalessa.*
-Én ezt…igazán…nagyon szépen köszönöm! *-kiáltja vidáman Aiden.* *Thalessa erre már nem válaszol semmit, csak mosolyog magában. Tudja, hogy nagy örömet okozott valakinek, és ez melegséggel tölti el. A hasa ismét jelzi, hogy üres. A fiatal lány tudja, hogy hiába enné meg most azonnal akár mind az öt almát, az sem sokat segítene. Éhesen, fáradtan, de mindenekelőtt boldogan indul el a Pegazus fogadó felé.*