//Skila Horil//
*Újra és újra csak meglepődik, hiszen miért jön vissza? Miért? Serray egyre nizonytalanabb a sok miért kérdés felhalmozódása miatt. Furcsálja vidám arckifejezését hiszen épp most bántotta meg, és azt pedig még jobban, hogy ő miért kért bocsánatot? És újra csak ezt hallja a fejében, ezt a szörnyen idegesítő kérdést: MIÉRT? De ideje sincs foglalkozni vele, mert a lány most odasiet hozzá és mutatóujjával homlokon böki. Akaratlanul is hátradől egy kicsit, és ball karjával a tőréhez nyúl észrevétlenül, hisz ki számít egy balról érkezett támadásra? De mit művel? Visszaengedi balját maga mellé, hiszen semmilyen fenyegetést nem jelent rá. Hát persze csak egy jól megszokott reflexszerű mozdulat. Serray reméli, hogy a lány nem vett észre belőle semmit.*
-Igen valóban nem logikus, nem értem magamat miért az ösztöneim vezéreltek. Ez hiba. Ez az amit ki kell iktatni. *Megpróbál tudomást se venni Skila hirtelen mozdulatáról. Majd a lány viszaül a padra. Miután már elhelyezkedett újra kérdésekkel bombázza Serray-t. Megint. De most nem lehet goromba, viszont újra veszélyesen közel került hozzá a lány. Megőrjíti a gondolat, hogy nincs egy határozott cselekedete sem. De nem! Nem érdekli. Most erre van szüksége, hogy kizökkentse magát. De mégis, hiába akar, nem tud kedves társalgásba kezdenie, egyszerűen annyira régen tette, hogy nem érzi szülségességét az udvariasságra, pedig most el kéne ebből a tulajdonságból.*
-Nem. Nincs szállásom, majd kerítek magamnak egyet. És úgy hiszem még mindíg az az értelme a magán ügynek, mint olyannak, hogy az egyénre, magára tartozik, nem másra. De csupán megfigyelés céljából érkeztem, van e értelme maradnom egyáltalán, de kezdem úgy érezni, hogy feleslegesen jöttem ide. Különben is most már, hogy leálltam veled szót váltani, elfelejthetem, hogy ismeretlen maradjak Artheniorban. De, hogy félreértés ne essék, én magam függesztettem fel magam a feladatom alól.
*Serray elgondolkodik azon amit mondott. Reméli, hogy az ezzel a furcsa személyiséggel megáldott lány nem kaparja ki a szemét. De most is túl sokat mond a kelleténél. Túlságosan sokat. Ami nem szokása, és ez újra elbizonytalanítja. Lehetséges, hogy félre kéne állítania? Mert sokat tud? De ez valószínűleg a saját hibájából történhet meg, ami újabb hibát jelentene, és felborítaná az egész rendszert amit maga köré épített ki. Nem ezt nem teszi. És mi a fene? Nemcsak önszabályozásból nem, hanem érzelmi okok miatt is. Soha nem érzett bűntudatot egyetlen elvett élet után sem. De most megrázná, ha úgy ölné meg, hogy semmit se vétett ellene. Nem nem fogja ezt tenni. Inkább óvatosabb lesz. Sokkal, márha marad a városban. Nagyon reméli, hogy nem indított el egy katasztrofális lavinát ami lerombolná a világát. Ez nem történhet meg. Hirtelen észre veszi magát, hogy miközben jár az agya, Skilát bámulja. És nem is feltűnéstelenül. De ha most elkapja a tekintetét, a lány biztosan leszűri, hogy megint meginog.*
~Jobb ha nem ülök tovább mint a kuka, mert újra kérdezősköndi kezd, és nem bírom ha kérdezősködnek.~
-De most, hogy így megemlítetted, döntésképességem hiányában amit a város ismeretlensége eredményez, a fogadót, lehetségesnek látom, hogy szétnézzek egy szállás reményében.
A hozzászólás írója (Serray Nordik Wargar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.27 20:26:13