Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (11602. - 11621. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-24 20:59:01
Üzenet elküldve: 2026-08-24 20:59:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Szabadság. Bármit is jelent. De végre megkapta. Szíve hevesen ver, és a félelem akaratlanul is arra kényszeríti folyamatosan a háta mögé nézzen. Követi őt? Talán itt várja az egyik összegyűlt menekült tömegben? Vagy megvárja, amíg az éjszakai csillagok fénye nehézkesen álmot hint szemére, hogy abból ébressze fel őt a torkánál megragadva. Nem tudja. Fogalma sincs mit hoz majd a holnap. Annyi biztos. Most szabad. Maga kell, hogy döntsön mit kezd magával.
Ösztönösen keres a túléléshez alapvető dolgokat. Élelem és víz. Mert gyomra üres, és ajkai cserepesre száradtak a sok meneteléstől. Az is csoda, hogy saját lábán képes volt idáig eljutni.
Már távolból is csodálta és legalább annyira félte a város látképét. Amikor pedig megérkezik. Szemei rögvest megakadnak a kút csordogáló friss vizén. Mint, akinek élete múlik rajta tör előre. Két kezével kapkodó mozdulatokkal igyekszik egy tálat formálni. És mint valami állat habzsolja fel a vizet.
Tiszta víz. TISZTA VÍZ!. Végre valami, ami nem akarja gyomrát csavarni, amitől belei nem fognak görcsbe állni. Mohón iszik. Túl mohón. Hasa képtelen azt a mennyiséget befogadni elsőre. Aminek meg is történik az eredménye. Elfordul a kúttól. Négykézlábra rogy és, amit eddig testébe vett. Most nagy része vissza is köszön. Ám az szinte majdnem olyan tiszta mint, amikor azt megitta. Ez is csupán egy borzasztó jele csupán annak, hogy alig evett az utóbbi időben.
Kapkodja a levegőt. Tekintete megremeg. Majd mintha mi se történt volna ismét inni készül a vízből. Ám most már lelassul. A járókelők végig nézik ezt a borzalmas látványt. De egyik sem szólítja meg. Egy koszos kölyök csupán. Egy a sok közül. Kit is érdekelne jelenléte. Csak a kútba vissza ne okádjon.
Most már nem annyira mohó. Magára parancsol és úgy iszik. Majd lefordulva a kút kövéről lerogy annak tövébe. És bámul. Bámulja az elsétáló embereket. Ki mit csinál, milyen fenyegetést jelent számára. De senki nem néz rá. Senki nem néz a tekintetébe. Még, ha felé is fordulnak rögvest elkapják lélektükreiket.
Ő viszont figyel. Fenyegetést nem észlelve tanulmányozza azoknak viselkedését. Megfigyeli a többi gyermeket. Akik összekuporodva egy kisebb fa tál mellett tenyerüket kitartva várják az áldást. És olykor olykor valaki ad is nekik valamit. Egy letépett kenyér sarok. Egy két tallér.
A fiúcska szemét hunyorogva méri fel őket. Nem. Képtelen lenne velük elbánni. Túl gyenge ahhoz. Alkalmazkodnia kell. Ő maga is hasonlóan tesz. Keres magának egy árnyékosabb helyet, ahol a nap nem bántja a szemét. Lekuporodik a fal tövébe. Tenyerét pedig kitartja. És vár.*
Ösztönösen keres a túléléshez alapvető dolgokat. Élelem és víz. Mert gyomra üres, és ajkai cserepesre száradtak a sok meneteléstől. Az is csoda, hogy saját lábán képes volt idáig eljutni.
Már távolból is csodálta és legalább annyira félte a város látképét. Amikor pedig megérkezik. Szemei rögvest megakadnak a kút csordogáló friss vizén. Mint, akinek élete múlik rajta tör előre. Két kezével kapkodó mozdulatokkal igyekszik egy tálat formálni. És mint valami állat habzsolja fel a vizet.
Tiszta víz. TISZTA VÍZ!. Végre valami, ami nem akarja gyomrát csavarni, amitől belei nem fognak görcsbe állni. Mohón iszik. Túl mohón. Hasa képtelen azt a mennyiséget befogadni elsőre. Aminek meg is történik az eredménye. Elfordul a kúttól. Négykézlábra rogy és, amit eddig testébe vett. Most nagy része vissza is köszön. Ám az szinte majdnem olyan tiszta mint, amikor azt megitta. Ez is csupán egy borzasztó jele csupán annak, hogy alig evett az utóbbi időben.
Kapkodja a levegőt. Tekintete megremeg. Majd mintha mi se történt volna ismét inni készül a vízből. Ám most már lelassul. A járókelők végig nézik ezt a borzalmas látványt. De egyik sem szólítja meg. Egy koszos kölyök csupán. Egy a sok közül. Kit is érdekelne jelenléte. Csak a kútba vissza ne okádjon.
Most már nem annyira mohó. Magára parancsol és úgy iszik. Majd lefordulva a kút kövéről lerogy annak tövébe. És bámul. Bámulja az elsétáló embereket. Ki mit csinál, milyen fenyegetést jelent számára. De senki nem néz rá. Senki nem néz a tekintetébe. Még, ha felé is fordulnak rögvest elkapják lélektükreiket.
Ő viszont figyel. Fenyegetést nem észlelve tanulmányozza azoknak viselkedését. Megfigyeli a többi gyermeket. Akik összekuporodva egy kisebb fa tál mellett tenyerüket kitartva várják az áldást. És olykor olykor valaki ad is nekik valamit. Egy letépett kenyér sarok. Egy két tallér.
A fiúcska szemét hunyorogva méri fel őket. Nem. Képtelen lenne velük elbánni. Túl gyenge ahhoz. Alkalmazkodnia kell. Ő maga is hasonlóan tesz. Keres magának egy árnyékosabb helyet, ahol a nap nem bántja a szemét. Lekuporodik a fal tövébe. Tenyerét pedig kitartja. És vár.*
11620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-24 16:34:57
Üzenet elküldve: 2026-08-24 16:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
//Kőből készült//
*Nimeril gyanakodva szemléli a homlokát ráncoló törp férfit. Az ilyen nézés mögött mindig valamilyen fura agymenés lapul meg. Valószínűleg nem is téved most nagyot Nimeril. Nevetne, ha tudná, hogy wertus kiasszonynak könyvelte el fejben. Pedig olyan messze áll ettől a lány, mint Lihanech Wegtorentől. Az ő keze nem a finom kelmékhez és porcelánokhoz van szokva, hanem inkább az apró, de finom precíz munkához. Ezek nem járnak bőrkeményedéssel, de legalább annyira nehézkesek tudnak lenni, mint a kőtörés a csákánnyal. Mások munkáját ettől még nem nézi el, sőt pontosan ezért van az, hogy elismeri a törp mesterek munkáját az építészetben. Azért el is várná azt is, hogy az ő munkájukat is elismerjék. Főleg a férfiak, akik szeretnek nagyra lenni magukkal. Nimeril nyeregben érzi magát, ha építkezésről van szó. Bízik a mágiájában, ha földről van szó. Ezért is meri kihívni a törpöt egy olyan munkában, amiben jobbnak gondolja magát a szakállas. Rá is akad a horogra rögtön.*
- Meglátjuk, hát igaza van törp uram, vagy sem.* Mosolyodik el a vörös lány elégedetten. Ami a helyzetet illeti, csak a történelem tudása az, amit segíteni tudja.*
- Ha nincs komolyabb ostromfelszerelésük, akkor még látok is rá esélyt, hogy kevés feltartóztasson sokat. Tudja a méhek is így védelmezik a kaptáriakat a darazsaktól. Ha csak egy kis szűk lyukat kell védeni, akkor sikeresek, de ha a darazsak találnak más bejáratott is, akkor általában leölik a méheket. Én pontosan ezért nem tennék csapatokat a falon kívülre. Ha nagy a tömeg, akkor oldalról is bekerítik őket. Jól szervezett egységes alakzatot kell felállítani a kapuba, amit nehéz megbontani. A történelemben ez már sokszor bejött. A gondolatot jónak tartom, hogy építsünk minőségi munkát, de ez már nem megy. Kétlem, hogy lenne rá időnk, meg elég alapanyagunk. De őszíntén szólva, ha én ork lennénk és átjutnék a falon, akkor bizony felgyújtanám az egészet a fenébe. Minek harcolni az utcákon, ha rájuk is lehet gyújtani. A polgárnegyed fa viskói jól égnének.* Annyira nem untatja a férfi, mint gondolná. Érdekesnek találja Wertus gondolatait erről az egészről. Jobb, mint a legtöbbek által szajkózott ostobaságok.*
- Én Nimeril Drimanow vagyok. Örvendek Askander uram!* Mintha jelzést adtak volna le az építőbrigádok felé. Megkezdődik a második műszak. A következő műszakosokat hívják, amire a lány felkapja a fejét.*
- Nos, azt hiszem minket hívnak. Ha még áll a kihívás, akkor jöjjön.* Biccent az építésvezetők irányába. Meg is indul a célirány felé és nagyon reméli, hogy a törp is vele fog tartani. Nimeril beáll az egyik brigádhoz, ahol csendben hallgatja végig, hogy mit osztanak ki rájuk. Egy falszakasz folytatásáról van szó, ami a város peremén épül. Már látszik is a nyomvonala, meg az előre kiásott alapok. Viszont, amikor csoportjuk vezetője meglátja a soványt lányt, azonnal nem tetszését fejezi ki.*
- Asszony menj innen! Ez a hely nem neked való! Ez nem holmi kirándulás.* Rivall rá a magas, vörös szakállú marcona férfi.*
- A városnak minden kézre szüksége van. Majd, ha a munkám elmarad a várttól, akkor elmegyek. Vagyok olyan jó, mint bármely férfi.* Itt többen is felnevetnek, de a lányt ez nem érdekli. Faképnél hagyja a férfit és megindul az építeni való irányába.*
- Jöjjön Askander uram, rendezzük le a párbajunkat.* Mondja a férfinak, ha az követte eddig.*
*Nimeril gyanakodva szemléli a homlokát ráncoló törp férfit. Az ilyen nézés mögött mindig valamilyen fura agymenés lapul meg. Valószínűleg nem is téved most nagyot Nimeril. Nevetne, ha tudná, hogy wertus kiasszonynak könyvelte el fejben. Pedig olyan messze áll ettől a lány, mint Lihanech Wegtorentől. Az ő keze nem a finom kelmékhez és porcelánokhoz van szokva, hanem inkább az apró, de finom precíz munkához. Ezek nem járnak bőrkeményedéssel, de legalább annyira nehézkesek tudnak lenni, mint a kőtörés a csákánnyal. Mások munkáját ettől még nem nézi el, sőt pontosan ezért van az, hogy elismeri a törp mesterek munkáját az építészetben. Azért el is várná azt is, hogy az ő munkájukat is elismerjék. Főleg a férfiak, akik szeretnek nagyra lenni magukkal. Nimeril nyeregben érzi magát, ha építkezésről van szó. Bízik a mágiájában, ha földről van szó. Ezért is meri kihívni a törpöt egy olyan munkában, amiben jobbnak gondolja magát a szakállas. Rá is akad a horogra rögtön.*
- Meglátjuk, hát igaza van törp uram, vagy sem.* Mosolyodik el a vörös lány elégedetten. Ami a helyzetet illeti, csak a történelem tudása az, amit segíteni tudja.*
- Ha nincs komolyabb ostromfelszerelésük, akkor még látok is rá esélyt, hogy kevés feltartóztasson sokat. Tudja a méhek is így védelmezik a kaptáriakat a darazsaktól. Ha csak egy kis szűk lyukat kell védeni, akkor sikeresek, de ha a darazsak találnak más bejáratott is, akkor általában leölik a méheket. Én pontosan ezért nem tennék csapatokat a falon kívülre. Ha nagy a tömeg, akkor oldalról is bekerítik őket. Jól szervezett egységes alakzatot kell felállítani a kapuba, amit nehéz megbontani. A történelemben ez már sokszor bejött. A gondolatot jónak tartom, hogy építsünk minőségi munkát, de ez már nem megy. Kétlem, hogy lenne rá időnk, meg elég alapanyagunk. De őszíntén szólva, ha én ork lennénk és átjutnék a falon, akkor bizony felgyújtanám az egészet a fenébe. Minek harcolni az utcákon, ha rájuk is lehet gyújtani. A polgárnegyed fa viskói jól égnének.* Annyira nem untatja a férfi, mint gondolná. Érdekesnek találja Wertus gondolatait erről az egészről. Jobb, mint a legtöbbek által szajkózott ostobaságok.*
- Én Nimeril Drimanow vagyok. Örvendek Askander uram!* Mintha jelzést adtak volna le az építőbrigádok felé. Megkezdődik a második műszak. A következő műszakosokat hívják, amire a lány felkapja a fejét.*
- Nos, azt hiszem minket hívnak. Ha még áll a kihívás, akkor jöjjön.* Biccent az építésvezetők irányába. Meg is indul a célirány felé és nagyon reméli, hogy a törp is vele fog tartani. Nimeril beáll az egyik brigádhoz, ahol csendben hallgatja végig, hogy mit osztanak ki rájuk. Egy falszakasz folytatásáról van szó, ami a város peremén épül. Már látszik is a nyomvonala, meg az előre kiásott alapok. Viszont, amikor csoportjuk vezetője meglátja a soványt lányt, azonnal nem tetszését fejezi ki.*
- Asszony menj innen! Ez a hely nem neked való! Ez nem holmi kirándulás.* Rivall rá a magas, vörös szakállú marcona férfi.*
- A városnak minden kézre szüksége van. Majd, ha a munkám elmarad a várttól, akkor elmegyek. Vagyok olyan jó, mint bármely férfi.* Itt többen is felnevetnek, de a lányt ez nem érdekli. Faképnél hagyja a férfit és megindul az építeni való irányába.*
- Jöjjön Askander uram, rendezzük le a párbajunkat.* Mondja a férfinak, ha az követte eddig.*
11619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-23 22:17:40
Üzenet elküldve: 2026-08-23 22:17:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kőből készült//
*Mikor a lány azt mondja, hogy fogalma sincs a munkálatok állásáról az öreg a homlokát ráncolva hunyorít rá. Valóban nem tűnik kimondottan kétkezi munkásnak. Inkább nézné amolyan úri kisasszonynak a ruháját leszámítva. A kezei finomak, nem törte fel őket a csákány vagy a lapát nyele. Talán csak unatkozott a palotájában és eljött ide elütni az időt. Valószínűleg jópofa dolognak tűnhetett a szalonok bársonnyal borított falai közt álmodozni arról, hogy milyen jó is lenne hősként részt venni a város védelmében. Hát most valami ilyesmit gondol a törpe a lányról, de azokra a szavakra, hogy bizony a fél elfek munkája eltörpül a törpéké mellett kihúzza magát. Így már mindjárt szimpatikusabb neki a leányzó. Amit rögtön el is ront a csípős beszólásával a munkára vonatkozóan. *
- Hogy mit tetszik? Még hogy egy ilyen nádszálkisasszony többet bírna nálam dolgozni? * Az öreg ekkor hangosan felkacag. * Az első csákányütés után sírva szaladna haza az anyukájához, hogy kösse be a sebét. Még ilyet! Még hogy egy törpét ledolgozik egy fél elf, ráadásul egy törékeny nő! Hát tudja mit? Tegyünk egy próbát! Úgy sincs jobb dolgom. Lefogadom, hogy egy óra után kidől majd és nekem fog kelleni vissza cipelnem a városba. De abban igaza van, hogy a törpék a legjobbak a falak építésében… Is!
* Mikor a lány afelől érdeklődik, hogy a törpének mi a véleménye ezekről a munkálatokról, csak legyint egy jókorát, majd rövid gondolkodás után így szól: *
- Hogy mi a véleményem erről? Az, hogy háborúra békeidőben kell készülni. Ez ami itt folyik csak elkeseredett kapkodás. Ennek megfelelő lesz a végeredmény is! Ami a védműveket illeti, nos egy fal kevés, pláne olyan, aminek az elkészítésére csak napok, esetleg hatok vannak. Ha akarnak legalább egy csekély esélyt a városlakók, akkor sok mindent figyelembe kell venni a védmű tervezésénél. Ilyenek például az azt védő sereg mérete, hiába lesz egy hatalmas rendszer, ha nincs katona, ki betöltené, másrészt pedig ha túl szűkre mérjük akkor a seregünk hadmozdulatai lesznek akadályozva. Az lenne a legjobb, ha egyharmad számára lenne hely odakinn, kétharmad pedig tartalékban maradna a városon belül, készen arra, hogy cserélje a megfáradt csapatokat, pótolja a veszteségeket és visszaverje az ellenséges betöréseket. Az erődítésnek több elemből kell állnia, a fő szempont az, hogy maximalizálja az ellen veszteségeit és lassítsa az előretörésüket. Így tehát több körös védelem kell, sáncokkal, erődített dombokkal, falszakaszokkal, palánkrendszerekkel. Én legalább hét körösre tervezném, hogy legyen hová hátrálni. De fontos, hogy helyet kapjanak benne olyan létesítmények is, melyekben ellátják a sebesülteket, hogy a súlyosabb sérülteket ne kelljen a városig cipelni. Persze csapdákat is tennék bele bőven. Például az olyan egyszerű dolgok, mint a gyúlékony anyaggal átitatott fapalánk nagyon hasznos tud lenni visszavonulásnál. Azt felgyújtva a füst és a tűz megzavarja az ellenséget, így csapataink nagyobb eséllyel tudnának hátrálni. Ezen kívül nagyon fontos lenne magának a városnak a megerődítése. Utcáról utcára, mert egy nagy hadsereg létszámfölénye a szűk utcákon és sikátorokban elapad.
* Ecsetelné tovább is a dolgokat a törpe, de nem szeretné untatni a lányt, kinek még a nevét sem tudja, ezért illendően bemutatkozik. Ökölbe szorított jobbját a szívére helyezve, fejét előre biccentve így szól: *
- A nevem különben Wertus Askander. És önben kit tisztelhetek?
* Amennyiben a lány is bemutatkozott kíváncsian érdeklődik tőle, hogy mi a véleménye az elhangzottakról. *
- És ön? Ön hogyan tervezné meg a védelem kiépítését?
*Mikor a lány azt mondja, hogy fogalma sincs a munkálatok állásáról az öreg a homlokát ráncolva hunyorít rá. Valóban nem tűnik kimondottan kétkezi munkásnak. Inkább nézné amolyan úri kisasszonynak a ruháját leszámítva. A kezei finomak, nem törte fel őket a csákány vagy a lapát nyele. Talán csak unatkozott a palotájában és eljött ide elütni az időt. Valószínűleg jópofa dolognak tűnhetett a szalonok bársonnyal borított falai közt álmodozni arról, hogy milyen jó is lenne hősként részt venni a város védelmében. Hát most valami ilyesmit gondol a törpe a lányról, de azokra a szavakra, hogy bizony a fél elfek munkája eltörpül a törpéké mellett kihúzza magát. Így már mindjárt szimpatikusabb neki a leányzó. Amit rögtön el is ront a csípős beszólásával a munkára vonatkozóan. *
- Hogy mit tetszik? Még hogy egy ilyen nádszálkisasszony többet bírna nálam dolgozni? * Az öreg ekkor hangosan felkacag. * Az első csákányütés után sírva szaladna haza az anyukájához, hogy kösse be a sebét. Még ilyet! Még hogy egy törpét ledolgozik egy fél elf, ráadásul egy törékeny nő! Hát tudja mit? Tegyünk egy próbát! Úgy sincs jobb dolgom. Lefogadom, hogy egy óra után kidől majd és nekem fog kelleni vissza cipelnem a városba. De abban igaza van, hogy a törpék a legjobbak a falak építésében… Is!
* Mikor a lány afelől érdeklődik, hogy a törpének mi a véleménye ezekről a munkálatokról, csak legyint egy jókorát, majd rövid gondolkodás után így szól: *
- Hogy mi a véleményem erről? Az, hogy háborúra békeidőben kell készülni. Ez ami itt folyik csak elkeseredett kapkodás. Ennek megfelelő lesz a végeredmény is! Ami a védműveket illeti, nos egy fal kevés, pláne olyan, aminek az elkészítésére csak napok, esetleg hatok vannak. Ha akarnak legalább egy csekély esélyt a városlakók, akkor sok mindent figyelembe kell venni a védmű tervezésénél. Ilyenek például az azt védő sereg mérete, hiába lesz egy hatalmas rendszer, ha nincs katona, ki betöltené, másrészt pedig ha túl szűkre mérjük akkor a seregünk hadmozdulatai lesznek akadályozva. Az lenne a legjobb, ha egyharmad számára lenne hely odakinn, kétharmad pedig tartalékban maradna a városon belül, készen arra, hogy cserélje a megfáradt csapatokat, pótolja a veszteségeket és visszaverje az ellenséges betöréseket. Az erődítésnek több elemből kell állnia, a fő szempont az, hogy maximalizálja az ellen veszteségeit és lassítsa az előretörésüket. Így tehát több körös védelem kell, sáncokkal, erődített dombokkal, falszakaszokkal, palánkrendszerekkel. Én legalább hét körösre tervezném, hogy legyen hová hátrálni. De fontos, hogy helyet kapjanak benne olyan létesítmények is, melyekben ellátják a sebesülteket, hogy a súlyosabb sérülteket ne kelljen a városig cipelni. Persze csapdákat is tennék bele bőven. Például az olyan egyszerű dolgok, mint a gyúlékony anyaggal átitatott fapalánk nagyon hasznos tud lenni visszavonulásnál. Azt felgyújtva a füst és a tűz megzavarja az ellenséget, így csapataink nagyobb eséllyel tudnának hátrálni. Ezen kívül nagyon fontos lenne magának a városnak a megerődítése. Utcáról utcára, mert egy nagy hadsereg létszámfölénye a szűk utcákon és sikátorokban elapad.
* Ecsetelné tovább is a dolgokat a törpe, de nem szeretné untatni a lányt, kinek még a nevét sem tudja, ezért illendően bemutatkozik. Ökölbe szorított jobbját a szívére helyezve, fejét előre biccentve így szól: *
- A nevem különben Wertus Askander. És önben kit tisztelhetek?
* Amennyiben a lány is bemutatkozott kíváncsian érdeklődik tőle, hogy mi a véleménye az elhangzottakról. *
- És ön? Ön hogyan tervezné meg a védelem kiépítését?
11618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-23 21:02:15
Üzenet elküldve: 2026-08-23 21:02:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A főtérre érve megigazítja ruháját, ellenőrzi felszerelését. Elnézi az enberek sokaságát. Mindenfélét pletykálnak orkokról, felégetett falvakról, háborúról. De ez nem az ő dolga, sosem volt az. Másféle háborút vív, méghozzá a sajátját. Viszont erről eszébe jut valami. Legutóbb babrált valamit a bőrvértjén és azóta fogalma sincs, hogy jól varrta-e össze az illesztéseket. Nem volt ideje kipróbálni. Élesben azonban életveszélyes lenne. ~A legjobb lesz, ha a kaszárnyában próbálom ki. Inkább most derüljön ki, ha van még vele dolgom, mint mikor szükségem lenne rá.~ Azzal komótos léptekkel elindul a gyakorlótérre.*
11617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-23 16:15:21
Üzenet elküldve: 2026-08-23 16:15:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
//Kőből készült//
* Nimerilt már annyira nem izgatja a nyüzsgés. Az orkok jelenléte óta mindig sokan nyüzsögnek. Jelen esetben viszont ez inkább bosszantó, mintsem hasznos lenne számára. Talán a tömeg is az oka annak, hogy szegény Wertusba ütközik. Amire persze rögtön el is kezd szabadkozni. Szerencséjére a törp nem tűnik nagyon mogorva alaknak, még akkor sem, ha kicsit megdorgálja. Viszont nem tud nem elmosolyodni a hasonlatán. Nem tud ezzel vitába szállni sem, mert valóban olyan Wertushoz mérve, mintha csak egy apró moly lenne a lámpás mellett. Hiába a magasságbeli különbség.*
- Azt nem tudom, hogyan is áll a munka, még csak most akarok kezdeni.* Mondja őszintén, de a szája széle egy pillanatra megrándul a szája széle a félvérek munkájának becsmérlésére.*
- Valóban nem mérhető a fajtám munkája a törp nemzetség kiválóságaihoz, de meg merném kockáztatni, hogy magát törp uram kidolgoznám, ha falépítésről van szó.* Mondja neki kihívóan.* Amúgy úgy tudom, hogy egy gnóm vezeti az építkezést, ők is jók az építkezésekben, de talán, ha falakról van szó, valóban egy törp jobb.* Ezt az igazat nem tagadhatja le és nem is fogja.*
- Őszintén szólva egy fal megnyugvást adhat a helyieknek, valamit, amitől védve hihetik magukat. Vagy talán van jobb ötlete is?* Kíváncsi a szakállas véleményére, hacsak fel nem dühítette már mostanra a törpét a provokatív megjegyzéseivel. Közben néha felpillant, hátha lát valakit, akinél jelentkezhet a munkára.*
* Nimerilt már annyira nem izgatja a nyüzsgés. Az orkok jelenléte óta mindig sokan nyüzsögnek. Jelen esetben viszont ez inkább bosszantó, mintsem hasznos lenne számára. Talán a tömeg is az oka annak, hogy szegény Wertusba ütközik. Amire persze rögtön el is kezd szabadkozni. Szerencséjére a törp nem tűnik nagyon mogorva alaknak, még akkor sem, ha kicsit megdorgálja. Viszont nem tud nem elmosolyodni a hasonlatán. Nem tud ezzel vitába szállni sem, mert valóban olyan Wertushoz mérve, mintha csak egy apró moly lenne a lámpás mellett. Hiába a magasságbeli különbség.*
- Azt nem tudom, hogyan is áll a munka, még csak most akarok kezdeni.* Mondja őszintén, de a szája széle egy pillanatra megrándul a szája széle a félvérek munkájának becsmérlésére.*
- Valóban nem mérhető a fajtám munkája a törp nemzetség kiválóságaihoz, de meg merném kockáztatni, hogy magát törp uram kidolgoznám, ha falépítésről van szó.* Mondja neki kihívóan.* Amúgy úgy tudom, hogy egy gnóm vezeti az építkezést, ők is jók az építkezésekben, de talán, ha falakról van szó, valóban egy törp jobb.* Ezt az igazat nem tagadhatja le és nem is fogja.*
- Őszintén szólva egy fal megnyugvást adhat a helyieknek, valamit, amitől védve hihetik magukat. Vagy talán van jobb ötlete is?* Kíváncsi a szakállas véleményére, hacsak fel nem dühítette már mostanra a törpét a provokatív megjegyzéseivel. Közben néha felpillant, hátha lát valakit, akinél jelentkezhet a munkára.*
11616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-23 14:47:13
Üzenet elküldve: 2026-08-23 14:47:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kőből készült//
* Az ebéd után Wertus lehunyta egy kicsit a szemét, úgy három-négy órácskára. Miután felébredt úgy döntött, hogy jobb dolog híján újra a nyakába veszi a várost. Nem is időzik sokat a készülődéssel, pár pillanat múlva már az utcán találja magát útban a főtér felé. Odaérve meglepetten tapasztalja, hogy nagy a nyüzsgés így délután. Igaz nem jól öltözött urak és hölgyek járnak fel s alá, hanem tépett, szakadt ruházatú menekültek, na meg rengeteg munkás, kiknek egy része elnyűtt és koszos, míg a többi friss és tettre kész. Ebből a törpe arra következtet, hogy épp váltás lehet a védművek építésénél. Abból pedig, hogy a főtéren váltják egymást arra következtet, hogy nem szeretnék, hogy az ork felderítők esetleg felmérjék a munkaerő mennyiségét, így kisebb csapatokban váltanak benn a házak takarásában, majd onnét mennek a dolgukra.
Miközben az öreg így nézelődik és mérlegeli a dolgok állását, valaki, ne nem túl nagy erővel, de nekiütközik és mire a törpe odapillant a leányzóra, amaz máris sűrű magyarázkodásba kezd. Wertus, már kezd hozzászokni ehhez, hisz a minap is így találkozott Maavieval. Így hát csak legyint egyet, majd így szól: *
- Bajom? Leányom, hol látott ön már olyat, hogy ha az éjjeli lepke nekirepül a lámpásnak, akkor a lámpás törik el? Különben nézhetne az orra elé is!
* Ekkor kissé végigméri a lányt. Látja rajta, hogy munkásruhában van, de az még tiszta. Ezután így folytatja: *
- Csak nem ön is a munkások közül van? Úgy látom most áll be az éjszakai műszakra. Hogy halad a munka? Megmondom őszintén az emberektől nem várok sokat!
* Ekkor újra végignéz a lányon. *
- Hát még a fél-elfektől! Kár, hogy nincs itt pár törpe, aki irányítaná a munkákat. A védművekhez a törpék értenek a legjobban! Bár azt aztán végképp nem értem, hogy mire ez a kapkodás? Mert eddig lett volna idő védművet építeni, míg nem volt itt a veszély, de nem kellett, mert van mágia, de akkor meg most hová lett az a flancos mágia, ha mégis kell ez a sebtében összehányt védmű?
* Zúdítja rá az öreg a gondolatait a lányra, feltételezve, hogy erre ő a megfelelő személy, hiszen amolyan munkás asszony. Vagy mi.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.23 14:48:25
* Az ebéd után Wertus lehunyta egy kicsit a szemét, úgy három-négy órácskára. Miután felébredt úgy döntött, hogy jobb dolog híján újra a nyakába veszi a várost. Nem is időzik sokat a készülődéssel, pár pillanat múlva már az utcán találja magát útban a főtér felé. Odaérve meglepetten tapasztalja, hogy nagy a nyüzsgés így délután. Igaz nem jól öltözött urak és hölgyek járnak fel s alá, hanem tépett, szakadt ruházatú menekültek, na meg rengeteg munkás, kiknek egy része elnyűtt és koszos, míg a többi friss és tettre kész. Ebből a törpe arra következtet, hogy épp váltás lehet a védművek építésénél. Abból pedig, hogy a főtéren váltják egymást arra következtet, hogy nem szeretnék, hogy az ork felderítők esetleg felmérjék a munkaerő mennyiségét, így kisebb csapatokban váltanak benn a házak takarásában, majd onnét mennek a dolgukra.
Miközben az öreg így nézelődik és mérlegeli a dolgok állását, valaki, ne nem túl nagy erővel, de nekiütközik és mire a törpe odapillant a leányzóra, amaz máris sűrű magyarázkodásba kezd. Wertus, már kezd hozzászokni ehhez, hisz a minap is így találkozott Maavieval. Így hát csak legyint egyet, majd így szól: *
- Bajom? Leányom, hol látott ön már olyat, hogy ha az éjjeli lepke nekirepül a lámpásnak, akkor a lámpás törik el? Különben nézhetne az orra elé is!
* Ekkor kissé végigméri a lányt. Látja rajta, hogy munkásruhában van, de az még tiszta. Ezután így folytatja: *
- Csak nem ön is a munkások közül van? Úgy látom most áll be az éjszakai műszakra. Hogy halad a munka? Megmondom őszintén az emberektől nem várok sokat!
* Ekkor újra végignéz a lányon. *
- Hát még a fél-elfektől! Kár, hogy nincs itt pár törpe, aki irányítaná a munkákat. A védművekhez a törpék értenek a legjobban! Bár azt aztán végképp nem értem, hogy mire ez a kapkodás? Mert eddig lett volna idő védművet építeni, míg nem volt itt a veszély, de nem kellett, mert van mágia, de akkor meg most hová lett az a flancos mágia, ha mégis kell ez a sebtében összehányt védmű?
* Zúdítja rá az öreg a gondolatait a lányra, feltételezve, hogy erre ő a megfelelő személy, hiszen amolyan munkás asszony. Vagy mi.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.23 14:48:25
11615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-23 14:21:50
Üzenet elküldve: 2026-08-23 14:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
// Kőből készült //
* Nimeril a főtérre érkezik, hogy csatlakozzon az építkezéshez. Tekeri a fejét jobbra is meg balra, hogy valahogy találjon valaki olyat, aki útba igazítaná, mert azért csak nem állíthat oda valahova, hogy ő itt van és építene. Ahogy nézelődik, nem néz a lába elé, meg hát nem is számít rá, hogy valaki alacsonyabb legyen előtte. Meglehet, hogy nem sokkal alacsonyabb a törp, mint Nimeril, de az a tíz centi csak tíz centi. Akaratlanul is, de bele ütközik a férfiba. Nimeril eléggé meglepődik, mivel egy ilyen szilárdan a földön álló törpöt nem valószínű, hogy nagyon meg tudna lökni. Inkább ő kenődik fel rá.*
- Bocsánat! Ne tessék haragudni. Annyira az építkezést kerestem, hogy nem figyeltem. Remélem nem esett baja.* Szabadkozik, aminek több oka is van. Egy ilyen marcona alakot nem szívesen dühítene fel, mivel ha egy haragosabb alakról van szó, akkor simán összegyúrja kislapbává. A másik meg tényleg az ő hibája volt. Még jó, hogy nem egy tündért gázolt le, azok könnyebben törnek össze. Úgy tűnik, hogy ez a nap is rosszul kezdődik. Ha Wertus megnézi Nimerilt, egy szürke vászon felsőbe és nadrágba burkolt sovány nőt láthat. Ápolt vörös haja, össze van fogva egy diszkrét kontyba. Látszik rajta, hogy dolgozni készül, és nem is a tisztábbig munkára. Ha kellően jó az orra, akkor megérezheti rajta az őt körülvevő gyógynövény illatot, ami szakmai ártalom.*
* Nimeril a főtérre érkezik, hogy csatlakozzon az építkezéshez. Tekeri a fejét jobbra is meg balra, hogy valahogy találjon valaki olyat, aki útba igazítaná, mert azért csak nem állíthat oda valahova, hogy ő itt van és építene. Ahogy nézelődik, nem néz a lába elé, meg hát nem is számít rá, hogy valaki alacsonyabb legyen előtte. Meglehet, hogy nem sokkal alacsonyabb a törp, mint Nimeril, de az a tíz centi csak tíz centi. Akaratlanul is, de bele ütközik a férfiba. Nimeril eléggé meglepődik, mivel egy ilyen szilárdan a földön álló törpöt nem valószínű, hogy nagyon meg tudna lökni. Inkább ő kenődik fel rá.*
- Bocsánat! Ne tessék haragudni. Annyira az építkezést kerestem, hogy nem figyeltem. Remélem nem esett baja.* Szabadkozik, aminek több oka is van. Egy ilyen marcona alakot nem szívesen dühítene fel, mivel ha egy haragosabb alakról van szó, akkor simán összegyúrja kislapbává. A másik meg tényleg az ő hibája volt. Még jó, hogy nem egy tündért gázolt le, azok könnyebben törnek össze. Úgy tűnik, hogy ez a nap is rosszul kezdődik. Ha Wertus megnézi Nimerilt, egy szürke vászon felsőbe és nadrágba burkolt sovány nőt láthat. Ápolt vörös haja, össze van fogva egy diszkrét kontyba. Látszik rajta, hogy dolgozni készül, és nem is a tisztábbig munkára. Ha kellően jó az orra, akkor megérezheti rajta az őt körülvevő gyógynövény illatot, ami szakmai ártalom.*
11614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-22 13:55:39
Üzenet elküldve: 2026-08-22 13:55:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hiába fáradt. A város mérete és a nyüzsgés amely körülveszi, némi csodálkozásra készteti. A falucska apró kunyhói, a szegényes életkörülmények, a föld és a természet közelsége összehasonlíthatatlan Arthenior világával. Mégis van benne valami megfoghatatlan különlegesség, s talán ez teszi, hogy kissé elvarázsolódva hagyja magát sodortatni a menekültek áradatával. A főtéren aztán mégis oszlani kezd a tömeg, ki erre, ki arra felé tér le. Jó néhányan a közeli fogadó irányába sietnek, azt remélve, lesz még egy üres szoba a számukra. Vagy éppen csak ételt remélnek. Sokan azonban letelepszenek. Ki a szökőkút peremére, ki csak úgy egyszerűen a kövezetre ül le. Kifáradt, megrémült emberek. Nincstelenek, ahogy ő maga is az.
Sóhajtva indul tovább, bár fogalma nincs arról merre is kéne tényleg haladnia. Aztán a közelében valaki azt kérdezi "merre is van a kaszárnya?" Dheia tekintete a kérdezőre rebben, majd annak arcáról egy másik férfiéra, aki kezével int: "Arra". A Főtérről távolodó alak nyomába szegődik. A Kaszárnya számára is megfelelő hely lesz, s magában reméli, hogy talán fivére is célként jelöli meg magának, s talán ott találkozhatnak majd, előbb-vagy utóbb.*
Sóhajtva indul tovább, bár fogalma nincs arról merre is kéne tényleg haladnia. Aztán a közelében valaki azt kérdezi "merre is van a kaszárnya?" Dheia tekintete a kérdezőre rebben, majd annak arcáról egy másik férfiéra, aki kezével int: "Arra". A Főtérről távolodó alak nyomába szegődik. A Kaszárnya számára is megfelelő hely lesz, s magában reméli, hogy talán fivére is célként jelöli meg magának, s talán ott találkozhatnak majd, előbb-vagy utóbb.*
11613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-18 20:18:48
Üzenet elküldve: 2026-08-18 20:18:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Mágustanoncok //
*Másnap még beugrik a fogadóba Cagon varázsitalaiért, de aztán útra készen megjelenik a főtéren. Kis táskájában elemózsia és víz. Oldalán a tőre meg a hűséges Zápora. Mire odaér Annimon már ott üldögél a szökőkút káváján.*
- Teysus áldjon szép jó reggelt!* Üdvözli hamar. Kedvére való ha azt látja, hogy valaki rá várakozik, főleg ha az egy csinos fehérnép.*
- Induljunk akkor lassan. Az én módszerem az, hogy inkább nem gyalogolok, hanem vitettem magam, mert rövid a lában és kevés benne a szufla is. Gyere fogjunk egy kocsit.* Ha követik, akkor az első Lihanech felé tartó kocsira felkérezkedik. Két aranyos tündér pofinak senki nem tud ellenállni, főleg, ha a fiú elkezd mesélni a szántós kalandjáról. Ha Annimon vele tart, akkor hamar egy kocsin találhatják magukat, ami egy darabon el fogja vinni őket. Ez egyfajta életbiztosítás is, mert a Lihanechi út pont a mocsárig tart, így csak ott kell majd külön útra térniük.*
*Másnap még beugrik a fogadóba Cagon varázsitalaiért, de aztán útra készen megjelenik a főtéren. Kis táskájában elemózsia és víz. Oldalán a tőre meg a hűséges Zápora. Mire odaér Annimon már ott üldögél a szökőkút káváján.*
- Teysus áldjon szép jó reggelt!* Üdvözli hamar. Kedvére való ha azt látja, hogy valaki rá várakozik, főleg ha az egy csinos fehérnép.*
- Induljunk akkor lassan. Az én módszerem az, hogy inkább nem gyalogolok, hanem vitettem magam, mert rövid a lában és kevés benne a szufla is. Gyere fogjunk egy kocsit.* Ha követik, akkor az első Lihanech felé tartó kocsira felkérezkedik. Két aranyos tündér pofinak senki nem tud ellenállni, főleg, ha a fiú elkezd mesélni a szántós kalandjáról. Ha Annimon vele tart, akkor hamar egy kocsin találhatják magukat, ami egy darabon el fogja vinni őket. Ez egyfajta életbiztosítás is, mert a Lihanechi út pont a mocsárig tart, így csak ott kell majd külön útra térniük.*
11612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-15 15:14:39
Üzenet elküldve: 2026-08-15 15:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Mágustanoncok //
*Elérkezett hát az idő. A nap alig kezdi csak sárgásra festeni az ég alját. És a holdak is alig láthatóak már az ég szélén. A kakas is talán még édes almát alussza. Ám Nimo szeme úgy pattantak ki mint soha. Izgatott ám épp annyira is fél attól mi vár rájuk. Ám tudja ha nem most indul. Akkor lehet sosem fogja elérni a mágustornyot. Előkészített dolgait rögvest magára is kapja. Levelét amit Nixomiának írt, arra még egy utolsó pillantást vet. Ajtaját pedig csak behajtja. Így távozik úrnője kúriájáról.
Onnan pedig meg sem áll egészen a főtérig. Apró lábait gyorsan szedi. Viszonylag még könnyű dolga van. A népek még megérdemelt pihenésüket töltik és legédesebb álmukat álmodják. Amíg még azt megtehetik.
A főtérre érkezik, és azon a néhány csellengőn pihenteti szemét akik hébe-hóba elhaladnak mellette. Ő maga a kút szélén ücsörög ott várja Alesian, aki remélhetőleg hamarosan meg is fog érkezni.*
*Elérkezett hát az idő. A nap alig kezdi csak sárgásra festeni az ég alját. És a holdak is alig láthatóak már az ég szélén. A kakas is talán még édes almát alussza. Ám Nimo szeme úgy pattantak ki mint soha. Izgatott ám épp annyira is fél attól mi vár rájuk. Ám tudja ha nem most indul. Akkor lehet sosem fogja elérni a mágustornyot. Előkészített dolgait rögvest magára is kapja. Levelét amit Nixomiának írt, arra még egy utolsó pillantást vet. Ajtaját pedig csak behajtja. Így távozik úrnője kúriájáról.
Onnan pedig meg sem áll egészen a főtérig. Apró lábait gyorsan szedi. Viszonylag még könnyű dolga van. A népek még megérdemelt pihenésüket töltik és legédesebb álmukat álmodják. Amíg még azt megtehetik.
A főtérre érkezik, és azon a néhány csellengőn pihenteti szemét akik hébe-hóba elhaladnak mellette. Ő maga a kút szélén ücsörög ott várja Alesian, aki remélhetőleg hamarosan meg is fog érkezni.*
11611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-03 22:38:08
Üzenet elküldve: 2026-08-03 22:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* A főtér távol áll attól a békés képtől, amelyről korábban hallott.
Menekülők ülnek a padokon és a szökőkút körül. Fáradt arcok és síró gyermekek. A megszokott piaci zajt most halk beszélgetések és aggodalmas suttogás váltja fel.
Brynar megáll a szökőkútnál, megtölti kulacsát, majd egy közeli árustól vesz egy darab kenyeret és némi gyümölcsöt. Nem időzik tovább, csak biccent az árusnak, mielőtt folytatná az útját.
Ahogy elhalad a főtér közepén álló emlékmű mellett, tekintete egy pillanatra megakad az acélpajzson. A régi történetek egy orkverő hősről szólnak, aki egyszer már megvédte ezt a várost. Némán tovább indul.
Ha a szóbeszédek igazak, Artheniornak hamarosan ismét szüksége lesz olyanokra, akik hajlandók kardot rántani érte. *
* A főtér távol áll attól a békés képtől, amelyről korábban hallott.
Menekülők ülnek a padokon és a szökőkút körül. Fáradt arcok és síró gyermekek. A megszokott piaci zajt most halk beszélgetések és aggodalmas suttogás váltja fel.
Brynar megáll a szökőkútnál, megtölti kulacsát, majd egy közeli árustól vesz egy darab kenyeret és némi gyümölcsöt. Nem időzik tovább, csak biccent az árusnak, mielőtt folytatná az útját.
Ahogy elhalad a főtér közepén álló emlékmű mellett, tekintete egy pillanatra megakad az acélpajzson. A régi történetek egy orkverő hősről szólnak, aki egyszer már megvédte ezt a várost. Némán tovább indul.
Ha a szóbeszédek igazak, Artheniornak hamarosan ismét szüksége lesz olyanokra, akik hajlandók kardot rántani érte. *
11610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-08-02 15:40:27
Üzenet elküldve: 2026-08-02 15:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napokkal előbb//
*Bár portája tökéletes arra, hogy kitermelje számára az ételt, a betevőt, megfelelő gondozás híján nem terem semmi, mivel éhségét csillapíthatná. Márpedig gyomra türelmetlen korog és valami édesre vágyik, ha lehet, akkor azonnal. A piacot könnyűszerrel járja meg Szürke hátán jól tudja, de szomjúságát is oltania kell, így hát először a Pegazus felé veszi az irányt. A reá váró forgatag okozta frusztrációt előre elűzve talán némi alkoholt vesz majd magához, hogy aztán könnyűszerrel próbálkozhasson meg a vásárlással… *
*Bár portája tökéletes arra, hogy kitermelje számára az ételt, a betevőt, megfelelő gondozás híján nem terem semmi, mivel éhségét csillapíthatná. Márpedig gyomra türelmetlen korog és valami édesre vágyik, ha lehet, akkor azonnal. A piacot könnyűszerrel járja meg Szürke hátán jól tudja, de szomjúságát is oltania kell, így hát először a Pegazus felé veszi az irányt. A reá váró forgatag okozta frusztrációt előre elűzve talán némi alkoholt vesz majd magához, hogy aztán könnyűszerrel próbálkozhasson meg a vásárlással… *
11609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-27 03:40:33
Üzenet elküldve: 2026-07-27 03:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
*Alissäna rövid bemutatkozása nem volt túl beszédes, de igyekszik olvasni mögötte. Egy szerencsevadásszal van dolga, efelől nincs kétsége. Csak azon csodálkozik, hogy épp a Pegazusban lelt rá. Egy ilyen előkelő, és dolgát értő pillangócska a Selyemrév megfelelő szegletében pőrén szedegetné az asztal alá gurított aranyakat, amennyit csak elbír.
Az elmés megjegyzésre halkan felkuncog.*
-Javallott. Mondják, a Kikötőben különösképp érdemes csomót kötni rá. Bár kegyed csintalan nyelve biztos megtalálja a megfelelő utakat.
*Nem lepi meg a döbbenet, melyet leolvashat a kis pillangó arcáról. Nos, most, hogy belegondol, a Kikötő valóban nem az a hely immáron, ahol rangos asszonyt találhat magának az ember. Az övé üdítő kivételt képez.*
-Ó, kedvesem. A Kikötőben is találni nagyravágyó hölgyeket. Efelől ne legyen kétsége. *Egyelőre meghagyja lógva jövendőbelije kilétét, hisz ha Alissäna segítségét óhajtja, úgy is be kell avatnia. Időközben már a Piactér forgatagában járnak. Színes sátrak és bódék tömkelege veszi körbe őket, ám ő határozottan vezeti az elfet. Érezhető, hogy pontosan tudja, merre tart.*
-Nos... *Tekintete elidőz néhány úri gúnyán, mik úgy vannak fellógatva egy bódé oldalára, akár a szárított halak.*
-Fajtársáról van szó. Nagyra vágyó nemes, ki nem veti meg a szépet. Hmm... Mire van szükség egy ékszer kiválasztásához? Ó, igen. Ő maga is fogadót üzemeltet a Kikötőben. Ez segítség? *Lopva pillant csak az elfre, mert időközben megérkeznek az ötvös bódéja elé. Az ékszerész épp egy idős, feszes kontyú nemesasszonnyal van elfoglalva, nekik van idejük épp elég nézelődni.*
-Nos? *Végighordozza tekintetét a meglepően széles kínálaton.*
-Aranyra gondoltam, természetesen. De hogy miféle díszítés legyen rajta, az már fogós. Nyilván kettő kell belőle. *Elmélázva kutat egy darabig, addig nem is válaszol.*
-Sellőház. Meglátjuk. Ha lesz időm, mindenképp. Az ilyen nívós helyek mindig is vonzottak. *Ráhagyja az elfre az ajánlatot. Talán egyszer beváltja, hisz valóban jó szórakozásnak ígérkezne. Ugyanakkor előbb dolgát óhajtja letudni, a szórakozás ráér utána.*
*Alissäna rövid bemutatkozása nem volt túl beszédes, de igyekszik olvasni mögötte. Egy szerencsevadásszal van dolga, efelől nincs kétsége. Csak azon csodálkozik, hogy épp a Pegazusban lelt rá. Egy ilyen előkelő, és dolgát értő pillangócska a Selyemrév megfelelő szegletében pőrén szedegetné az asztal alá gurított aranyakat, amennyit csak elbír.
Az elmés megjegyzésre halkan felkuncog.*
-Javallott. Mondják, a Kikötőben különösképp érdemes csomót kötni rá. Bár kegyed csintalan nyelve biztos megtalálja a megfelelő utakat.
*Nem lepi meg a döbbenet, melyet leolvashat a kis pillangó arcáról. Nos, most, hogy belegondol, a Kikötő valóban nem az a hely immáron, ahol rangos asszonyt találhat magának az ember. Az övé üdítő kivételt képez.*
-Ó, kedvesem. A Kikötőben is találni nagyravágyó hölgyeket. Efelől ne legyen kétsége. *Egyelőre meghagyja lógva jövendőbelije kilétét, hisz ha Alissäna segítségét óhajtja, úgy is be kell avatnia. Időközben már a Piactér forgatagában járnak. Színes sátrak és bódék tömkelege veszi körbe őket, ám ő határozottan vezeti az elfet. Érezhető, hogy pontosan tudja, merre tart.*
-Nos... *Tekintete elidőz néhány úri gúnyán, mik úgy vannak fellógatva egy bódé oldalára, akár a szárított halak.*
-Fajtársáról van szó. Nagyra vágyó nemes, ki nem veti meg a szépet. Hmm... Mire van szükség egy ékszer kiválasztásához? Ó, igen. Ő maga is fogadót üzemeltet a Kikötőben. Ez segítség? *Lopva pillant csak az elfre, mert időközben megérkeznek az ötvös bódéja elé. Az ékszerész épp egy idős, feszes kontyú nemesasszonnyal van elfoglalva, nekik van idejük épp elég nézelődni.*
-Nos? *Végighordozza tekintetét a meglepően széles kínálaton.*
-Aranyra gondoltam, természetesen. De hogy miféle díszítés legyen rajta, az már fogós. Nyilván kettő kell belőle. *Elmélázva kutat egy darabig, addig nem is válaszol.*
-Sellőház. Meglátjuk. Ha lesz időm, mindenképp. Az ilyen nívós helyek mindig is vonzottak. *Ráhagyja az elfre az ajánlatot. Talán egyszer beváltja, hisz valóban jó szórakozásnak ígérkezne. Ugyanakkor előbb dolgát óhajtja letudni, a szórakozás ráér utána.*
11608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-26 17:21:15
Üzenet elküldve: 2026-07-26 17:21:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hőhullám//
*A megállapításra csupán udvariasan mosolyog. Akár konkretizálhatná, hogy hol talált szállást magának, de nem tartja elég érdekes témának további szófecsérlésre.
Shorenai úgy tűnik elfogadja közeledését, melyet örömmel konstatál, de azt sem vette volna szívére, ha a férfi nem rontaná hírnevét egy kurtizánnal az oldalán. Gyengéden öleli át új kedvenc vendégének karját, s gondosan ügyel arra, hogy pontosan igazodjon annak tempójához.*
- Rosszat Önről? Soha!
*Tiltakozik játékos hevességgel, de olvassa Shorenai jeleit. Úgy tűnik pikáns, de megalázkodó megjegyzései a férfi kedvére valóak, így nem rest majd továbbiakkal is teletüzdelni beszélgetésüket.*
- Majd törekszem féken tartani csintalan nyelvemet.
*Nem igyekszik elhessenteni Shorenai helyénvaló elképzeléseit, miszerint Alissäna tarifája igen magas. A beszélgetés ugyanakkor nem kerül semmibe, különösképpen, mert a pillangó is egész jól szórakozik.
Meglepik a hallottak, mely döbbenetet engedi is kiülni arcára. Kérdőn pillant fel Shorenaira, s mi tagadás picit el is bizonytalanodik. Nem ez volna az első dolga olyan férfiakkal, akiket hazavár az asszonyuk, ugyanakkor sok kellemetlenséget okozott már számára a hitvesi féltékenység. Bár Shorenai látszólag rendben van Alissäna közeledésével, de ki tudja lehetséges jegyese is hasonlóan érezne, ha megtudná kivel töltötte el idejét.*
- Véletlenül sem szeretnék tolakodó lenni.
*Puhán kezd bele, finoman igyekszik letapogatni a férfi reakcióiból annak érzéseit.*
- De miféle hölgy ragadta meg a Kikötőben, aki méltó volna az Ön társa lenni? Különösen ha nem a szerelem, hanem az érdek ösztökéli.
*Eltöpreng rajta, de hiába morfondírozik rajta, semmi reális lehetőség nem sejlik fel előtte.
Shorenai érintése magára vonja a kurtizán figyelmét. Alissäna azt feltételezi ez is volna a célja, ezért a merengés helyett feszült kíváncsisággal pásztázza a férfi vonásait.*
- Köszönöm!
*Egy picike főhajtással hálálja meg a bókot. Igyekszik ízlését folyamatosan frissen polírozottan tartani, s gondosan ügyelni arra, hogy ne csapjon át hivalkodóba, mely szakmájának ártalmas hozománya.*
- Szívesen segítek a megfelelő darab kiválasztásában. Ugyanakkor ehhez többet kellene tudnom a választott hölgyről, hogy bizonyosan hozzá illő és neki tetsző ajándékot kaphassa.
*Shorenai megint a munkaadóját emlegeti, ezúttal viszont nem javítja ki. Számára ugyan fontos saját szabadsága, a vendégeket viszont aligha érdeklik a leány érzései, ezért nem firtatja tovább a témát.*
- Nem a Sellőházban dolgozom, de örömmel elkísérem oda, ha úgy óhajtja.
*Kicsit meggondolatlan felajánlás, de vállalná a kockázatot. Kis szerencsével talán az ottani sellőlányok és sellőfik sem bánnák a jelenlétét, elvégre nem a meglévő vendégkörből apadna.*
*A megállapításra csupán udvariasan mosolyog. Akár konkretizálhatná, hogy hol talált szállást magának, de nem tartja elég érdekes témának további szófecsérlésre.
Shorenai úgy tűnik elfogadja közeledését, melyet örömmel konstatál, de azt sem vette volna szívére, ha a férfi nem rontaná hírnevét egy kurtizánnal az oldalán. Gyengéden öleli át új kedvenc vendégének karját, s gondosan ügyel arra, hogy pontosan igazodjon annak tempójához.*
- Rosszat Önről? Soha!
*Tiltakozik játékos hevességgel, de olvassa Shorenai jeleit. Úgy tűnik pikáns, de megalázkodó megjegyzései a férfi kedvére valóak, így nem rest majd továbbiakkal is teletüzdelni beszélgetésüket.*
- Majd törekszem féken tartani csintalan nyelvemet.
*Nem igyekszik elhessenteni Shorenai helyénvaló elképzeléseit, miszerint Alissäna tarifája igen magas. A beszélgetés ugyanakkor nem kerül semmibe, különösképpen, mert a pillangó is egész jól szórakozik.
Meglepik a hallottak, mely döbbenetet engedi is kiülni arcára. Kérdőn pillant fel Shorenaira, s mi tagadás picit el is bizonytalanodik. Nem ez volna az első dolga olyan férfiakkal, akiket hazavár az asszonyuk, ugyanakkor sok kellemetlenséget okozott már számára a hitvesi féltékenység. Bár Shorenai látszólag rendben van Alissäna közeledésével, de ki tudja lehetséges jegyese is hasonlóan érezne, ha megtudná kivel töltötte el idejét.*
- Véletlenül sem szeretnék tolakodó lenni.
*Puhán kezd bele, finoman igyekszik letapogatni a férfi reakcióiból annak érzéseit.*
- De miféle hölgy ragadta meg a Kikötőben, aki méltó volna az Ön társa lenni? Különösen ha nem a szerelem, hanem az érdek ösztökéli.
*Eltöpreng rajta, de hiába morfondírozik rajta, semmi reális lehetőség nem sejlik fel előtte.
Shorenai érintése magára vonja a kurtizán figyelmét. Alissäna azt feltételezi ez is volna a célja, ezért a merengés helyett feszült kíváncsisággal pásztázza a férfi vonásait.*
- Köszönöm!
*Egy picike főhajtással hálálja meg a bókot. Igyekszik ízlését folyamatosan frissen polírozottan tartani, s gondosan ügyelni arra, hogy ne csapjon át hivalkodóba, mely szakmájának ártalmas hozománya.*
- Szívesen segítek a megfelelő darab kiválasztásában. Ugyanakkor ehhez többet kellene tudnom a választott hölgyről, hogy bizonyosan hozzá illő és neki tetsző ajándékot kaphassa.
*Shorenai megint a munkaadóját emlegeti, ezúttal viszont nem javítja ki. Számára ugyan fontos saját szabadsága, a vendégeket viszont aligha érdeklik a leány érzései, ezért nem firtatja tovább a témát.*
- Nem a Sellőházban dolgozom, de örömmel elkísérem oda, ha úgy óhajtja.
*Kicsit meggondolatlan felajánlás, de vállalná a kockázatot. Kis szerencsével talán az ottani sellőlányok és sellőfik sem bánnák a jelenlétét, elvégre nem a meglévő vendégkörből apadna.*
11607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-26 14:54:29
Üzenet elküldve: 2026-07-26 14:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hőhullám//
-Egy fogadó, hmm? Nem kell túl sokat elmélkedni hozzá, melyik fogadó arra a legtesthezállóbb kegyednek. *Mosolya mindenfajta hátsó jelentéstartalmat magában hordoz, ami csak eszébe juthat az elfnek.
A karját nyújtja, amibe Alissäna belekapaszkodhat, majd maguk mögött hagyják a Pegazus fogadót. Hosszú, fekete kabátja libben nyomában, pálcájával ütemes ritmust ad lépteiknek. Egészen összeillőnek hatnak így sötét öltözékükkel. Jó néhányan megbámulják őket, főleg a kis kurtizánt, de ez látszólag a legkevésbé sincs ellenére. Mintha észre sem venné.
A szolgálatkész kérdésre finoman felkuncog. Szeme sarkából vet egy pillantást a kis pillangóra, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Ó, milyen gyalázatos kérdés is ez. Mintha rosszat feltételezne rólam a kisasszony. *Mosolyában ott rejlik a válasz, Alissänának csupán olvasnia kell róla. Nem rejti véka alá, hogy ínyére való volt a kérdés.*
-Erre is, arra is használnám. Amit a kisasszony enged, és ameddig bírom erszénnyel. Az olyan úri huncutságok, mint kegyed, vaskos szütyőt érdemelnek. Erre! *A Főtér macskaköveit koptatják már, ő pedig láthatóan jól ismeri a terepet.*
-Kezdetnek segédkezhetne nekem kiválasztani a megfelelő ékszereket. Tudni illik, kérőként indulok a Kikötőbe. *Jelentőségteljesen összefont kezükre pillant, majd rideg tekintettel vissza az elfre.*
-Emiatt ne fájjon a feje. *Szól szárazon, miközben érdeklődve fordítja fejét a szökőkút irányába, ahol két kölyök néhány aranyat igyekszik kihalászni a vízből.*
-Az én szívem nem szerelem húzza. *Ismét sajátos mosoly kúszik ábrázatára. Végighúzza kesztyűs ujjait tökéletesre nyírt szakállán, majd a lány derekára fog.*
-Tudni illik, a jövendőbelim igen nagyravágyó. Kötve hiszem, hogy akármilyen ékszer fekszik neki. Mondják, a női szem csodákra képes. *Elengedi a vékony csípőt, majd szórakozottan megkocogtatja cipője orrát a sétapálcával.*
-Kegyednek pedig bizonyosan jó ízlése van. *A fakó szempár végigszalad Alissäna aranyékszerein.*
-Bizonyára jól megfizeti munkaadója. Be kell vallanom, nem volt szerencsém még a Sellőházhoz. De ha kegyedre nézek, minden beigazolódik, amit a helyről hallottam. Kivéve talán az, hogy az imént otthonos kis fogadóként aposztrofálta az intézményt. *Merengve simít végig szakállán. Nem bánja a könnyed cseverészést. Mindig kellemesnek találta a szajhák társaságát. Nem feltétlen munkakörük miatt, sokkal inkább azért, mert valamilyen oknál fogva sokkal könnyedebb légkört generálnak. Mintha nem lennének titkok a világon. Talán pont azért, mert oly sok titkot őriznek.*
-Egy fogadó, hmm? Nem kell túl sokat elmélkedni hozzá, melyik fogadó arra a legtesthezállóbb kegyednek. *Mosolya mindenfajta hátsó jelentéstartalmat magában hordoz, ami csak eszébe juthat az elfnek.
A karját nyújtja, amibe Alissäna belekapaszkodhat, majd maguk mögött hagyják a Pegazus fogadót. Hosszú, fekete kabátja libben nyomában, pálcájával ütemes ritmust ad lépteiknek. Egészen összeillőnek hatnak így sötét öltözékükkel. Jó néhányan megbámulják őket, főleg a kis kurtizánt, de ez látszólag a legkevésbé sincs ellenére. Mintha észre sem venné.
A szolgálatkész kérdésre finoman felkuncog. Szeme sarkából vet egy pillantást a kis pillangóra, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Ó, milyen gyalázatos kérdés is ez. Mintha rosszat feltételezne rólam a kisasszony. *Mosolyában ott rejlik a válasz, Alissänának csupán olvasnia kell róla. Nem rejti véka alá, hogy ínyére való volt a kérdés.*
-Erre is, arra is használnám. Amit a kisasszony enged, és ameddig bírom erszénnyel. Az olyan úri huncutságok, mint kegyed, vaskos szütyőt érdemelnek. Erre! *A Főtér macskaköveit koptatják már, ő pedig láthatóan jól ismeri a terepet.*
-Kezdetnek segédkezhetne nekem kiválasztani a megfelelő ékszereket. Tudni illik, kérőként indulok a Kikötőbe. *Jelentőségteljesen összefont kezükre pillant, majd rideg tekintettel vissza az elfre.*
-Emiatt ne fájjon a feje. *Szól szárazon, miközben érdeklődve fordítja fejét a szökőkút irányába, ahol két kölyök néhány aranyat igyekszik kihalászni a vízből.*
-Az én szívem nem szerelem húzza. *Ismét sajátos mosoly kúszik ábrázatára. Végighúzza kesztyűs ujjait tökéletesre nyírt szakállán, majd a lány derekára fog.*
-Tudni illik, a jövendőbelim igen nagyravágyó. Kötve hiszem, hogy akármilyen ékszer fekszik neki. Mondják, a női szem csodákra képes. *Elengedi a vékony csípőt, majd szórakozottan megkocogtatja cipője orrát a sétapálcával.*
-Kegyednek pedig bizonyosan jó ízlése van. *A fakó szempár végigszalad Alissäna aranyékszerein.*
-Bizonyára jól megfizeti munkaadója. Be kell vallanom, nem volt szerencsém még a Sellőházhoz. De ha kegyedre nézek, minden beigazolódik, amit a helyről hallottam. Kivéve talán az, hogy az imént otthonos kis fogadóként aposztrofálta az intézményt. *Merengve simít végig szakállán. Nem bánja a könnyed cseverészést. Mindig kellemesnek találta a szajhák társaságát. Nem feltétlen munkakörük miatt, sokkal inkább azért, mert valamilyen oknál fogva sokkal könnyedebb légkört generálnak. Mintha nem lennének titkok a világon. Talán pont azért, mert oly sok titkot őriznek.*
11606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-22 02:07:44
Üzenet elküldve: 2026-07-22 02:07:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Az öregből ömlenek a szavak. A másik hirtelen hangulatváltozását észre se veszi. Ezért még inkább meglepi mikor az a papíros amiért bekéredzkedett hozzá a lány mégse kerül elő.*
-Gyerek vagy még te is. Milyen cipőben járna? Biztos lehetsz benne, hogy láttam én már rosszabbat is.
*Viszont ha a másik távozni akar akkor nem erőlteti az öreg se a dolgot.*
~Csak tudnám mire kellett ez a séta. Majd, megtudod te is. Nem fogsz így szaladgálni.~
-Hát jól van lányom. Ha meggondolod magad tudod merre találsz. És vigyázz magadra nehogy valami pernahajder szemtelenkedni találjon veled! Ne hagyd magad!
//A mester és Selmyra//
*Az öregből ömlenek a szavak. A másik hirtelen hangulatváltozását észre se veszi. Ezért még inkább meglepi mikor az a papíros amiért bekéredzkedett hozzá a lány mégse kerül elő.*
-Gyerek vagy még te is. Milyen cipőben járna? Biztos lehetsz benne, hogy láttam én már rosszabbat is.
*Viszont ha a másik távozni akar akkor nem erőlteti az öreg se a dolgot.*
~Csak tudnám mire kellett ez a séta. Majd, megtudod te is. Nem fogsz így szaladgálni.~
-Hát jól van lányom. Ha meggondolod magad tudod merre találsz. És vigyázz magadra nehogy valami pernahajder szemtelenkedni találjon veled! Ne hagyd magad!
11605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-19 15:51:07
Üzenet elküldve: 2026-07-19 15:51:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Figyelmesen hallgatja a mestert, bölcsen bólogat az „Aherber-féle önmozgató sétáló-sétaút” gondolatára. Nyilvánvalóan az, mi más is lehetne!
A kérdésre, miszerint mit kezdhetne magával a gnóm egy bálban tanácstalanul rántja meg a vállait. Nem ő lenne az első öreg, aki ott van, valószínűleg az utolsó sem. Élvezné a zenét, a társaságot, vagy ha amazt nem is, hát enne egy jót, miközben megbotránkozva figyelhetné a bormámorban úszó, újabb-és újabb pletykára okot adó szcenáriókat, melyeket később túlköltve, vagy semmitmondóan elnagyolva emlegethetne fel az utókornak. De bál híján a Pegazus is megteszi, ott is csurran-cseppen információ.
Selmyra elhiszi és el is fogadja. Galambszürke tekintete a szép, családi festményre vándorol, örökkévalóságnak tűnő pillanatig figyeli amazt. Boldognak tűntek. Sokkal, ezerszer boldogabbnak, mint amit a ház most tükröz.
A szemei az idős mesterre vándorolnak, keze megszorul a tervrajzon. A kezdeti lelkesedés egészen alább hagy, a tekercs csak nem akarózik szétnyílni. Talán szégyelli a másik előtt a munkáját, talán csak nem akarózik kitárulkozni.
A terveket hirtelen csavarja szorosabbra, gyors mozdulattal vágja vissza a tartóba, hogy aztán a dugót visszanyomva a hóna alá vegye amazt ismét.*
-Köszönöm a kedvességed és a segítséged Aherber mester, de úgy határoztam, egyelőre mégsem mutatom meg. Gyerekcipőben jár még, szégyellném előtted. Most mennem kell, a szabó már így is egy fertályórája vár rám, de mert megígértem neked, hogy a vendégem vagy egy almaborra, fogadd el ezt tőlem. Még egy mézsör is kijön belőle, ha megváltoztatnád az akaratod.
*Készségesen perget ki pár tallért a szépen munkált asztallapra, hogy aztán mélyen meghajolhasson a gnóm mester előtt, megadva neki a tiszteletet, mely kijár. Csak aztán siet dolgára a főtéren át a piactér irányába, ahol már rég várja barátosnéja, akivel együtt látogathatják meg a tűkön ülő, kötélidegű szabót az új, nyestmenyecske ruhácska reményében.*
//A mester és Selmyra//
*Figyelmesen hallgatja a mestert, bölcsen bólogat az „Aherber-féle önmozgató sétáló-sétaút” gondolatára. Nyilvánvalóan az, mi más is lehetne!
A kérdésre, miszerint mit kezdhetne magával a gnóm egy bálban tanácstalanul rántja meg a vállait. Nem ő lenne az első öreg, aki ott van, valószínűleg az utolsó sem. Élvezné a zenét, a társaságot, vagy ha amazt nem is, hát enne egy jót, miközben megbotránkozva figyelhetné a bormámorban úszó, újabb-és újabb pletykára okot adó szcenáriókat, melyeket később túlköltve, vagy semmitmondóan elnagyolva emlegethetne fel az utókornak. De bál híján a Pegazus is megteszi, ott is csurran-cseppen információ.
Selmyra elhiszi és el is fogadja. Galambszürke tekintete a szép, családi festményre vándorol, örökkévalóságnak tűnő pillanatig figyeli amazt. Boldognak tűntek. Sokkal, ezerszer boldogabbnak, mint amit a ház most tükröz.
A szemei az idős mesterre vándorolnak, keze megszorul a tervrajzon. A kezdeti lelkesedés egészen alább hagy, a tekercs csak nem akarózik szétnyílni. Talán szégyelli a másik előtt a munkáját, talán csak nem akarózik kitárulkozni.
A terveket hirtelen csavarja szorosabbra, gyors mozdulattal vágja vissza a tartóba, hogy aztán a dugót visszanyomva a hóna alá vegye amazt ismét.*
-Köszönöm a kedvességed és a segítséged Aherber mester, de úgy határoztam, egyelőre mégsem mutatom meg. Gyerekcipőben jár még, szégyellném előtted. Most mennem kell, a szabó már így is egy fertályórája vár rám, de mert megígértem neked, hogy a vendégem vagy egy almaborra, fogadd el ezt tőlem. Még egy mézsör is kijön belőle, ha megváltoztatnád az akaratod.
*Készségesen perget ki pár tallért a szépen munkált asztallapra, hogy aztán mélyen meghajolhasson a gnóm mester előtt, megadva neki a tiszteletet, mely kijár. Csak aztán siet dolgára a főtéren át a piactér irányába, ahol már rég várja barátosnéja, akivel együtt látogathatják meg a tűkön ülő, kötélidegű szabót az új, nyestmenyecske ruhácska reményében.*
11604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-18 13:27:13
Üzenet elküldve: 2026-07-18 13:27:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hirtelen kitáruló tér nehéz dunnaként szorítja össze, nyomja maga alá. Megtorpan; lábai mozdulni képtelen, élettelen kőoszlopokként tartják súlyát, s érzi, hogy szinte előre billenve rántja őt magához az édes anyaföld. Nem esik el, ösztönösen lép egyet előre, s ráébredve hogy lábai márpedig képesek arra hogy mozogjanak, mozgatni is kezdi őket.
A főtéren is sokan vannak. A városba érkezők szinte megpihennek itt kicsit, a városból távozók itt búcsúzkodnak. A zsebtolvajok aratnak az alakok forgatagában. A patkányok sivalkodnak a falak tövében.
Oldalra tart, hogy elkerülje a tömeget, mindig csak oldalra. Nem akarja, hogy bárki is hozzá érjen, nem akar hozzáérni senkihez. Mi történne akkor, ha hozzáérne valakihez? Ugyanúgy törne vajon össze, mint..?
A patkányok sivítása hangosabb lesz.
A tér széléhez érve halad tovább, előre, kifelé, mindig csak kifelé. Nem akar itt lenni, nem akar maga körül hangokat hallani, nem akarja érezni a testek izzadtság- és hagymaszagát. Nem akarja, hogy őt nézzék. Nem akarja azt érezni, hogy valaki figyeli. Maga köré húzza kopott porfogó köpenyét, derekán érzi a fegyvere súlyát. Rég el kellett volna dobnia valahol. Mi lesz, ha megtalálják nála? Mi lesz, ha bárki rájön, hogy mire használta?
A patkányok sivítása hangosabb lesz. Egészen úgy hangzik, mintha valaki sikítana. Nem sikított valaki? Nem sikított senki, mint mikor acél vágja át a húsát..?
Mélyre szívja a levegőt, ahogy lép. Egy lépés, egy belégzés. Egy lépés, egy kilégzés.
Tizennégy.
Pontosan tizennégy öles lépés kell hozzá, hogy elérje a szökőkutat. Hány lépés még, míg eléri a város határát? Több lesz, mint tizennégy, ugye? El tud számolni addig majd egyáltalán? Hiszen ahogy elnéz oda, az elérhetetlen messzeségben van, mintha csak délibábot látna a forró út felett lebegni.
A patkányok sikítása hangosabb lesz. De hát nincsenek is patkányok a tér közepén! Akkor ki sikít? Senki. Senki sem sikít. Körülötte mindenki oda se figyelve csinálja amit akar. Ha valaki sikoltozna, azt észrevennék, nem igaz? Vajon rajta is észreveszik, hogy..?
Mélyre szívja a levegőt, ahogy lép. Egy lépés, egy kilégzés. Egy lépés, egy belégzés.
Előbb utóbb csak eléri a város határát, csak kiér innen! Akkor már nem fogja senki sem figyelni. Nem fogja hallani a sikoltozást.
..ugye? Ugye így lesz..?*
A hozzászólás írója (Nardem Olnort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.18 13:28:23
A főtéren is sokan vannak. A városba érkezők szinte megpihennek itt kicsit, a városból távozók itt búcsúzkodnak. A zsebtolvajok aratnak az alakok forgatagában. A patkányok sivalkodnak a falak tövében.
Oldalra tart, hogy elkerülje a tömeget, mindig csak oldalra. Nem akarja, hogy bárki is hozzá érjen, nem akar hozzáérni senkihez. Mi történne akkor, ha hozzáérne valakihez? Ugyanúgy törne vajon össze, mint..?
A patkányok sivítása hangosabb lesz.
A tér széléhez érve halad tovább, előre, kifelé, mindig csak kifelé. Nem akar itt lenni, nem akar maga körül hangokat hallani, nem akarja érezni a testek izzadtság- és hagymaszagát. Nem akarja, hogy őt nézzék. Nem akarja azt érezni, hogy valaki figyeli. Maga köré húzza kopott porfogó köpenyét, derekán érzi a fegyvere súlyát. Rég el kellett volna dobnia valahol. Mi lesz, ha megtalálják nála? Mi lesz, ha bárki rájön, hogy mire használta?
A patkányok sivítása hangosabb lesz. Egészen úgy hangzik, mintha valaki sikítana. Nem sikított valaki? Nem sikított senki, mint mikor acél vágja át a húsát..?
Mélyre szívja a levegőt, ahogy lép. Egy lépés, egy belégzés. Egy lépés, egy kilégzés.
Tizennégy.
Pontosan tizennégy öles lépés kell hozzá, hogy elérje a szökőkutat. Hány lépés még, míg eléri a város határát? Több lesz, mint tizennégy, ugye? El tud számolni addig majd egyáltalán? Hiszen ahogy elnéz oda, az elérhetetlen messzeségben van, mintha csak délibábot látna a forró út felett lebegni.
A patkányok sikítása hangosabb lesz. De hát nincsenek is patkányok a tér közepén! Akkor ki sikít? Senki. Senki sem sikít. Körülötte mindenki oda se figyelve csinálja amit akar. Ha valaki sikoltozna, azt észrevennék, nem igaz? Vajon rajta is észreveszik, hogy..?
Mélyre szívja a levegőt, ahogy lép. Egy lépés, egy kilégzés. Egy lépés, egy belégzés.
Előbb utóbb csak eléri a város határát, csak kiér innen! Akkor már nem fogja senki sem figyelni. Nem fogja hallani a sikoltozást.
..ugye? Ugye így lesz..?*
A hozzászólás írója (Nardem Olnort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.18 13:28:23
11603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-16 16:17:05
Üzenet elküldve: 2026-07-16 16:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A főtérre érve már talán nem érzi magát annyira veszettül álmosnak, bár azt nem mondhatni, hogy amúgy sem kifejezetten üde arca ne lenne még mindig kissé felpüffedve a hosszúra nyúlt éjszaka folyományaként. Ez persze nem gyengíti elszántságát és tempóját, amivel a városból kifelé masírozik.
Hogy mennyire bölcs dolog jelenleg nekivágni az útnak a szántóföldek között megbúvó faluba, Szántóvégre, arról lehetne vitatkozni. Hogy azt az utat gyalog tervezi megtenni, az viszont vita nélkül a bátorság és az ostobaság határmezsgyéjén billeg. De hát mit van mit tenni? Kevés kocsis vállalkozik rá, hogy manapság csak úgy kimerészkedjen kíséret vagy hasonló nélkül a városból, s azon kevesek viszont akik hajlandóak erre, na, hát azok meg úgy megkérik az árát, hogy abból már szinte magának vehetne hintót!
Így hát marad saját jól megbízható két lába, amik elviszik majd a céljához. Úgy igazítja lépteit hogy a szökőkút az útjába essen, s illik-vagy-sem, megáll mellette amíg megmossa arcát a hideg vízzel. Különben ettől sem érzi magát sokkal frissebbnek.
Szóval, Szántóvég? Hát hogy mi dolga van ott? Hiszen onnan szakadt el, onnan került ebbe a városba. Igaz, a faluban sem várja sok minden, hiszen akkor pakolta össze ott a batyuját, mikor apja testét már az édes anyaföldbe helyezték. De tudni akarja, látni saját két szemével hogy mi zajlik odakint, hogy mi van odahaza a faluban, s hogy minden rendben van-e a házzal, aminek tűzhelye holdtölték óta hidegen ásít.
Lassan ráfordul a kifelé haladó útra, ez már a város legszéle.
Azé a városé, amit különben sosem tudott sem megszokni sem megszeretni. Megtanulta elfogadni s eltűrni, talán így a helyes ezt kimondani. A mai napig borzasztja a népek kavalkádja, és rémisztő módon elveszve érzi magát az utcák között. Talán nem is baj, ha kis időre kiszakad innen, ha hazamegy kicsit. Besöpri majd az udvart, biztos tele hullott levéllel és zölden lepotyogott dióval. Ha kell, a zsupot is megigazíttatja, ne ázzon majd be, ha jön az őszi eső, hatok-hónapok múlva. Talán a tűzhelybe is begyújt majd, bár most kellemes az idő éjjelenként. Jó lesz ez! Kicsit egyedül, magában. Aztán majd visszajön pár nap múlva, hiszen így is beszélte meg a Mesgrelékkel.
Még egyet lép, és onnantól már nem is lehet azt számítani, hogy a városban lenne.*
Hogy mennyire bölcs dolog jelenleg nekivágni az útnak a szántóföldek között megbúvó faluba, Szántóvégre, arról lehetne vitatkozni. Hogy azt az utat gyalog tervezi megtenni, az viszont vita nélkül a bátorság és az ostobaság határmezsgyéjén billeg. De hát mit van mit tenni? Kevés kocsis vállalkozik rá, hogy manapság csak úgy kimerészkedjen kíséret vagy hasonló nélkül a városból, s azon kevesek viszont akik hajlandóak erre, na, hát azok meg úgy megkérik az árát, hogy abból már szinte magának vehetne hintót!
Így hát marad saját jól megbízható két lába, amik elviszik majd a céljához. Úgy igazítja lépteit hogy a szökőkút az útjába essen, s illik-vagy-sem, megáll mellette amíg megmossa arcát a hideg vízzel. Különben ettől sem érzi magát sokkal frissebbnek.
Szóval, Szántóvég? Hát hogy mi dolga van ott? Hiszen onnan szakadt el, onnan került ebbe a városba. Igaz, a faluban sem várja sok minden, hiszen akkor pakolta össze ott a batyuját, mikor apja testét már az édes anyaföldbe helyezték. De tudni akarja, látni saját két szemével hogy mi zajlik odakint, hogy mi van odahaza a faluban, s hogy minden rendben van-e a házzal, aminek tűzhelye holdtölték óta hidegen ásít.
Lassan ráfordul a kifelé haladó útra, ez már a város legszéle.
Azé a városé, amit különben sosem tudott sem megszokni sem megszeretni. Megtanulta elfogadni s eltűrni, talán így a helyes ezt kimondani. A mai napig borzasztja a népek kavalkádja, és rémisztő módon elveszve érzi magát az utcák között. Talán nem is baj, ha kis időre kiszakad innen, ha hazamegy kicsit. Besöpri majd az udvart, biztos tele hullott levéllel és zölden lepotyogott dióval. Ha kell, a zsupot is megigazíttatja, ne ázzon majd be, ha jön az őszi eső, hatok-hónapok múlva. Talán a tűzhelybe is begyújt majd, bár most kellemes az idő éjjelenként. Jó lesz ez! Kicsit egyedül, magában. Aztán majd visszajön pár nap múlva, hiszen így is beszélte meg a Mesgrelékkel.
Még egyet lép, és onnantól már nem is lehet azt számítani, hogy a városban lenne.*
11602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-07-14 12:58:27
Üzenet elküldve: 2026-07-14 12:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A mester és Selmyra//
*Nem sok dolga volt még a Mesgrel családdal. Mármint leszámítva, azt a pár alkalmat amikor fenékberúgással fenyegette a fiúkat vagy összeveszett valamelyik családtaggal, mert úgy érezte, hogy nem értékelik az épp aktuális világmegváltó találmányát. De ez a város lakosságának jelentős részére igaz. Hogy ki mit mondana arra, hogy ő az ötvösök lányával üzletel az meg nem érdekli. Fiatal korában se érdekelte azóta pedig csak még érdektelenebb lett az ilyesmi iránt. A másik kérdésére csak morog az orra alatt.*
-Fafejű az összes. A tagok változnak, de ez sose. Mintha követelmény lenne náluk. Csak a szokásos "Eljuttatjuk a városfejlesztési megbízott elé, aki elbírálás után előterjesztheti a tanács elé megvitatás céljára." Nem lesz abból se semmi. Tökföldre való mind. Ha már a nyakukon nincs haszna annak a gyümölcsnek.
*Gyöngyöt disznók elé, mint szokták mondani.*
-Egyébként Aherber-féle önmozgató sétáló-sétaút.
*A megnevezés nagyon fontos. Ugyanis próbálkoztak hasonlóval már korábban is, de az öreg volt az első, aki nem a lovaknak vagy a szélnek, hanem a patkányok erejét használta volna fel. Úgy is túl sok van azokból a kis rágcsálókból legalább lett volna hasznuk. De nem képes ezt felfogni senki. Megbeszélik, hogy a lány meghívja egy almaborra és az öreg Mesgrel kapcsán pedig, mint kiderül rosszul emlékezett. Az mondjuk előfordulhat. Nem is fordít neki különösebb jelentőséget.*
-Én sosem szerettem utazni. Volt, hogy földmérőnek akartak kiküldeni és mivel épp gyerek volt a háznál kellett minden pénz, de ki nem állhattam. Zötykölődni azokon a poros utakon. Méghozzá azóta se kövezték még le. Pedig közvetlenül utána adtam be az Aherber-féle útépítő és öntöző masinám tervezetét. Bezzeg ha lett volna egy gnóm a tanácsban. Az látta volna micsoda újítás.
*A ház elé érve a kulcsokkal kicsit ügyeskedik, majd bejutnak. Rendetlenség, kosz és káosz az elsők amire felfigyelhet a lány. Egyik oldalt egy konyha a másik oldalt pedig a műhely. Utóbbiba totyog be az öreg. A különböző polcokon és szekrényeken tervrajzok tömkelege található. A falon egy nagyobb méretű festmény, ami az Aherber családot ábrázolja az ilyen képeken megszokott felállásban. Az akkor még fiatal Aherber bácsi széken, a felesége mögötte csinos kis konttyal a fején és a férje vállára téve a kezét, a gyerek pedig az apja térdén. Mind szépen felöltözve. Az öreg a munkaasztalához lép ahol összehajtogat néhány papírt és félretol egy tányért amiben pár harapásnyi vajas pirítós várja a sorsát. Azon, hogy pletykásnak hívják felkuncog.*
-Régi mesék már ezek. A pegazusnál messzebb nem is szoktam menni. Ott is lehet hallani egy-két dolgot. Bálba meg mit csinálnék lányom? Ülnék és hallgatnám azokat a vén ökröket? Nem értettek azok se soha az alkotáshoz. Csak kész tervek alapján tudnak dolgozni és nem értik az újat. Vén ökrök.
*Legyint is a dologra. Ha a másik nyitott füllel jár vagy csak körbekíváncsiskodott korábban, akkor hallhatta a történetet, hogy miként utazott az öreg fia Lihanechbe és hogy mikor ezt követően az asszony halála után magára maradt miként zárkózott el mindenkitől. Évekig a házból se mozdult ki. Csak pár éve kezdett megint fel-felbukkanni a főtéren vagy a fogadóban. A következő kérdésre is csak legyint.*
-Még csak az kéne. Azok mindent csak összekuszálnak és értetlenkednek. Nincs már türelmem hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy mindegyiknek enyves a keze. Annak idején a Lócsi mesternek is akinél még én tanultam a fia mondta, hogy az öreg halála után a legényei megtartották az mester még ki nem adott találmányai tervrajzát, meg a legértékesebb eszközeit és úgy eltűntek mint a sicc. Na, azt már nem. Ebből a házból nem fog semmi eltűnni. Minden marad a családban. Na mutasd csak mit csináltál! Nézzük meg!
//A mester és Selmyra//
*Nem sok dolga volt még a Mesgrel családdal. Mármint leszámítva, azt a pár alkalmat amikor fenékberúgással fenyegette a fiúkat vagy összeveszett valamelyik családtaggal, mert úgy érezte, hogy nem értékelik az épp aktuális világmegváltó találmányát. De ez a város lakosságának jelentős részére igaz. Hogy ki mit mondana arra, hogy ő az ötvösök lányával üzletel az meg nem érdekli. Fiatal korában se érdekelte azóta pedig csak még érdektelenebb lett az ilyesmi iránt. A másik kérdésére csak morog az orra alatt.*
-Fafejű az összes. A tagok változnak, de ez sose. Mintha követelmény lenne náluk. Csak a szokásos "Eljuttatjuk a városfejlesztési megbízott elé, aki elbírálás után előterjesztheti a tanács elé megvitatás céljára." Nem lesz abból se semmi. Tökföldre való mind. Ha már a nyakukon nincs haszna annak a gyümölcsnek.
*Gyöngyöt disznók elé, mint szokták mondani.*
-Egyébként Aherber-féle önmozgató sétáló-sétaút.
*A megnevezés nagyon fontos. Ugyanis próbálkoztak hasonlóval már korábban is, de az öreg volt az első, aki nem a lovaknak vagy a szélnek, hanem a patkányok erejét használta volna fel. Úgy is túl sok van azokból a kis rágcsálókból legalább lett volna hasznuk. De nem képes ezt felfogni senki. Megbeszélik, hogy a lány meghívja egy almaborra és az öreg Mesgrel kapcsán pedig, mint kiderül rosszul emlékezett. Az mondjuk előfordulhat. Nem is fordít neki különösebb jelentőséget.*
-Én sosem szerettem utazni. Volt, hogy földmérőnek akartak kiküldeni és mivel épp gyerek volt a háznál kellett minden pénz, de ki nem állhattam. Zötykölődni azokon a poros utakon. Méghozzá azóta se kövezték még le. Pedig közvetlenül utána adtam be az Aherber-féle útépítő és öntöző masinám tervezetét. Bezzeg ha lett volna egy gnóm a tanácsban. Az látta volna micsoda újítás.
*A ház elé érve a kulcsokkal kicsit ügyeskedik, majd bejutnak. Rendetlenség, kosz és káosz az elsők amire felfigyelhet a lány. Egyik oldalt egy konyha a másik oldalt pedig a műhely. Utóbbiba totyog be az öreg. A különböző polcokon és szekrényeken tervrajzok tömkelege található. A falon egy nagyobb méretű festmény, ami az Aherber családot ábrázolja az ilyen képeken megszokott felállásban. Az akkor még fiatal Aherber bácsi széken, a felesége mögötte csinos kis konttyal a fején és a férje vállára téve a kezét, a gyerek pedig az apja térdén. Mind szépen felöltözve. Az öreg a munkaasztalához lép ahol összehajtogat néhány papírt és félretol egy tányért amiben pár harapásnyi vajas pirítós várja a sorsát. Azon, hogy pletykásnak hívják felkuncog.*
-Régi mesék már ezek. A pegazusnál messzebb nem is szoktam menni. Ott is lehet hallani egy-két dolgot. Bálba meg mit csinálnék lányom? Ülnék és hallgatnám azokat a vén ökröket? Nem értettek azok se soha az alkotáshoz. Csak kész tervek alapján tudnak dolgozni és nem értik az újat. Vén ökrök.
*Legyint is a dologra. Ha a másik nyitott füllel jár vagy csak körbekíváncsiskodott korábban, akkor hallhatta a történetet, hogy miként utazott az öreg fia Lihanechbe és hogy mikor ezt követően az asszony halála után magára maradt miként zárkózott el mindenkitől. Évekig a házból se mozdult ki. Csak pár éve kezdett megint fel-felbukkanni a főtéren vagy a fogadóban. A következő kérdésre is csak legyint.*
-Még csak az kéne. Azok mindent csak összekuszálnak és értetlenkednek. Nincs már türelmem hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy mindegyiknek enyves a keze. Annak idején a Lócsi mesternek is akinél még én tanultam a fia mondta, hogy az öreg halála után a legényei megtartották az mester még ki nem adott találmányai tervrajzát, meg a legértékesebb eszközeit és úgy eltűntek mint a sicc. Na, azt már nem. Ebből a házból nem fog semmi eltűnni. Minden marad a családban. Na mutasd csak mit csináltál! Nézzük meg!
9622-9641 , 9642-9661 , 9662-9681 , 9682-9701 , 9702-9721 , 9722-9741 , 9742-9761 , 9762-9781 , 9782-9801 , 9802-9821 , 9822-9841 , 9842-9861 , 9862-9881 , 9882-9901 , 9902-9921 , 9922-9941 , 9942-9961 , 9962-9981 , 9982-10001 , 10002-10021 , 10022-10041 , 10042-10061 , 10062-10081 , 10082-10101 , 10102-10121 , 10122-10141 , 10142-10161 , 10162-10181 , 10182-10201 , 10202-10221 , 10222-10241 , 10242-10261 , 10262-10281 , 10282-10301 , 10302-10321 , 10322-10341 , 10342-10361 , 10362-10381 , 10382-10401 , 10402-10421 , 10422-10441 , 10442-10461 , 10462-10481 , 10482-10501 , 10502-10521 , 10522-10541 , 10542-10561 , 10562-10581 , 10582-10601 , 10602-10621 , 10622-10641 , 10642-10661 , 10662-10681 , 10682-10701 , 10702-10721 , 10722-10741 , 10742-10761 , 10762-10781 , 10782-10801 , 10802-10821 , 10822-10841 , 10842-10861 , 10862-10881 , 10882-10901 , 10902-10921 , 10922-10941 , 10942-10961 , 10962-10981 , 10982-11001 , 11002-11021 , 11022-11041 , 11042-11061 , 11062-11081 , 11082-11101 , 11102-11121 , 11122-11141 , 11142-11161 , 11162-11181 , 11182-11201 , 11202-11221 , 11222-11241 , 11242-11261 , 11262-11281 , 11282-11301 , 11302-11321 , 11322-11341 , 11342-11361 , 11362-11381 , 11382-11401 , 11402-11421 , 11422-11441 , 11442-11461 , 11462-11481 , 11482-11501 , 11502-11521 , 11522-11541 , 11542-11561 , 11562-11581 , 11582-11601 , 11602-11621 , 11622-11641 , 11642-11661 , 11662-11681 , 11682-11701 , 11702-11721 , 11722-11741 , 11723-11742