Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 372 (7421. - 7440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-29 13:56:49
Üzenet elküldve: 2020-02-29 13:56:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel befejezése//
*Boldogan mosolyog Ar Theniorra, és kissé pironkodva mondja meg a nevét.*
- Lyllinor Gramhin vagyok. És…
*A könyvecskét, melybe a rajz került, kinyitja a fedele belső oldalánál, és gyengéden megsimítja, majd felnéz.*
- Megtennéd, hogy ide… idekerüljön a kép… a családomról?
*Szemeibe könnyek kezdenek gyűlni, de pislogással küzd ellenük, és mosolya is rendületlenül kitart. Egy képre gondol erősen. A családjával a Lichanech-tó partján töltött napra egy napfényes, kellemesen parkosított részen. Kislány volt még, fürdőzéshez öltöztek. Az apja a hátára kapta, így kergették a bátyját az anyjuk körül, aki narancsszínűre festett szalmakalapot viselt apró virágmintás szalaggal, mely most is nagyon élénken él benne.*
//8. próbatétel//
*Az emlékezés annyira eltölti melegséggel és energiával, hogy úgy érzi, most bármire képes lenne. Tekintete előtt kicsit összefolyik a külvilág, de megdörgöli a szemét, s ekkor megpillantja a nagy kristályt, melynek nyitjához a fizikai erő és a puszta akarat nem volt megfelelő kulcs. A feladványok trükkösek, alaposan megdolgoztatják az elmét, de megkérdezi magától, vajon egy városnak csak észre van-e szüksége ahhoz, hogy boldoguljon? Ha ő akarna megbizonyosodni a nép érdemességéről, kíváncsi lenne, mi rejlik a lelkükben. A szeretet meglágyíthatja a még a kőszívet is, az öröm pedig szinte feszíti belülről, mint imént az övét. Lehet, hogy csacskaság e gondolat, sőt, szinte biztos a válaszban, de azért feltesz egy kérdést.*
- Kedves Ar Thenior uram! Rejtvényeid mind az elmét teszik próbára, s nincs közötte olyan, mely a szívhez szól?
//7. próbatétel befejezése//
*Boldogan mosolyog Ar Theniorra, és kissé pironkodva mondja meg a nevét.*
- Lyllinor Gramhin vagyok. És…
*A könyvecskét, melybe a rajz került, kinyitja a fedele belső oldalánál, és gyengéden megsimítja, majd felnéz.*
- Megtennéd, hogy ide… idekerüljön a kép… a családomról?
*Szemeibe könnyek kezdenek gyűlni, de pislogással küzd ellenük, és mosolya is rendületlenül kitart. Egy képre gondol erősen. A családjával a Lichanech-tó partján töltött napra egy napfényes, kellemesen parkosított részen. Kislány volt még, fürdőzéshez öltöztek. Az apja a hátára kapta, így kergették a bátyját az anyjuk körül, aki narancsszínűre festett szalmakalapot viselt apró virágmintás szalaggal, mely most is nagyon élénken él benne.*
//8. próbatétel//
*Az emlékezés annyira eltölti melegséggel és energiával, hogy úgy érzi, most bármire képes lenne. Tekintete előtt kicsit összefolyik a külvilág, de megdörgöli a szemét, s ekkor megpillantja a nagy kristályt, melynek nyitjához a fizikai erő és a puszta akarat nem volt megfelelő kulcs. A feladványok trükkösek, alaposan megdolgoztatják az elmét, de megkérdezi magától, vajon egy városnak csak észre van-e szüksége ahhoz, hogy boldoguljon? Ha ő akarna megbizonyosodni a nép érdemességéről, kíváncsi lenne, mi rejlik a lelkükben. A szeretet meglágyíthatja a még a kőszívet is, az öröm pedig szinte feszíti belülről, mint imént az övét. Lehet, hogy csacskaság e gondolat, sőt, szinte biztos a válaszban, de azért feltesz egy kérdést.*
- Kedves Ar Thenior uram! Rejtvényeid mind az elmét teszik próbára, s nincs közötte olyan, mely a szívhez szól?
7439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-29 10:04:22
Üzenet elküldve: 2020-02-29 10:04:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Lassan sétál, s méltóságteljesen, egyrészt, nem fiatal már a sietséghez, másrészt a kis tündért, kezében nem akarja túlságosan összerázni. Kedves csevegésére olykor felkuncog, s örül neki, hogy biztonságban érezheti magát.*
- Nálam senki sem bánthat... ne aggódj... *Mosolyodik el szélesebben, majd egyik vaskos ujjával megsimogatja a kis kobakját. Ismét eltérdel hát, mikor odaérnek, majd ujját a tündérke kezébe adja, s engedelmesen követi annak mozdulatait. Olykor Vany javít, olykor pedig Zax, teljes harmóniában és egy kicsit el is felejti, hogy mi végre tartózkodik ismét a városban, nincsenek gondok, csupán a kezdetleges művészet és a feladvány megfejtése útján érzett apró izgalom. Magára nem gondol, de ez a pirinyó itt, ahogyan szinte nyelvét kidugva, lelkesen rajzol a porba, már más kérdés. Eddigi céltalanságának végre célt adhat, s nem feltűnően, egy pillanatra feltekint, majd körbenéz az összegyűlt tömegen. ~ Mindenkinek csak cél kell... s lám, hogy megszaporodnak, nyüzsögnek, dolgoznak együtt... ~ Gondolatmenetét nem fejezi be, mert végül befejezik, mit elkezdtek.*
- Remélem, kicsi, remélem. *Ha teheti, ismét kézbe veszi és vállára ülteti, majd türelmesen, szinte visszafojtott lélegzettel várják a választ.*
- Ez az! *Rázkódik meg egy kicsit, majd a tündérre kacsint.*
- Ügyes voltál! *Bólint.* Még szép jövő áll előtted, ezt soha se felejtsd, s találj meg akkor is, mikor már nem leszek itt. *Talán ilyen szerzetekre van szüksége, kikben él még a tűz, kik átformálhatják a világot. Engedelmesen Ar Thenior elé lép, majd megtartva a kis tündért meghajol.*
- Legyen hát a tündérkéé, mind a kettő, ha ő is úgy akarja, s szerinted is lehetséges. *Mosolyodik el.* Ő rajzolt, s én csupán az eszköz voltam kezében, az eszközt pedig ritkán díjazzák, én csak áldásod kérem, s, hogy az mindig látszódhasson szememben! *Valójában lehet az is, hogy kívánságot kért, nem tudja, de egy ilyen hatalmas személye áldásával csupán csak nyerhet, még akkor is, ha azzal csak ő van tisztában.*
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Lassan sétál, s méltóságteljesen, egyrészt, nem fiatal már a sietséghez, másrészt a kis tündért, kezében nem akarja túlságosan összerázni. Kedves csevegésére olykor felkuncog, s örül neki, hogy biztonságban érezheti magát.*
- Nálam senki sem bánthat... ne aggódj... *Mosolyodik el szélesebben, majd egyik vaskos ujjával megsimogatja a kis kobakját. Ismét eltérdel hát, mikor odaérnek, majd ujját a tündérke kezébe adja, s engedelmesen követi annak mozdulatait. Olykor Vany javít, olykor pedig Zax, teljes harmóniában és egy kicsit el is felejti, hogy mi végre tartózkodik ismét a városban, nincsenek gondok, csupán a kezdetleges művészet és a feladvány megfejtése útján érzett apró izgalom. Magára nem gondol, de ez a pirinyó itt, ahogyan szinte nyelvét kidugva, lelkesen rajzol a porba, már más kérdés. Eddigi céltalanságának végre célt adhat, s nem feltűnően, egy pillanatra feltekint, majd körbenéz az összegyűlt tömegen. ~ Mindenkinek csak cél kell... s lám, hogy megszaporodnak, nyüzsögnek, dolgoznak együtt... ~ Gondolatmenetét nem fejezi be, mert végül befejezik, mit elkezdtek.*
- Remélem, kicsi, remélem. *Ha teheti, ismét kézbe veszi és vállára ülteti, majd türelmesen, szinte visszafojtott lélegzettel várják a választ.*
- Ez az! *Rázkódik meg egy kicsit, majd a tündérre kacsint.*
- Ügyes voltál! *Bólint.* Még szép jövő áll előtted, ezt soha se felejtsd, s találj meg akkor is, mikor már nem leszek itt. *Talán ilyen szerzetekre van szüksége, kikben él még a tűz, kik átformálhatják a világot. Engedelmesen Ar Thenior elé lép, majd megtartva a kis tündért meghajol.*
- Legyen hát a tündérkéé, mind a kettő, ha ő is úgy akarja, s szerinted is lehetséges. *Mosolyodik el.* Ő rajzolt, s én csupán az eszköz voltam kezében, az eszközt pedig ritkán díjazzák, én csak áldásod kérem, s, hogy az mindig látszódhasson szememben! *Valójában lehet az is, hogy kívánságot kért, nem tudja, de egy ilyen hatalmas személye áldásával csupán csak nyerhet, még akkor is, ha azzal csak ő van tisztában.*
7438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-29 08:25:06
Üzenet elküldve: 2020-02-29 08:25:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Megint nem sikerült, de Ar Theniornak szimpatikus lehet próbálkozása, mert megint csak dicséretet kap. Sokat küzdött, de úgyis maga a küzdelem a lényeg, ha nem ő a nyertes, sajnos az azt jelenti nem volt elég okos, tanulnia kell:*
- Óóóóó! *Csap homlokára a segítéség elhangzásakor, majd felnevetve meghajol a gólem felé.*
- Buta vagyok. *Vágja duzzogva karba kezeit, majd egy követ bosszankodva arrébb akar rúgni, persze nem találja el, erre csak legyint.*
- Az... univerzum... vöröses... . Ez még a másik lehetőség, ha tizenegy óránál a Fal csillagképet vesszük figyelembe! De akár lehetne az is, hogy "Az egyensúly vöröses.." *vakarja meg fejét.* Ha esetleg fél négynél meg a Mérlegből számolunk. De az is lehet, hogy "Csillagkép univerzum vöröses", ha hatnál vesszük a Mérleget, vagy esetleg "csillagkép egyensúly felásít... vagy vöröses... *Mondja félhangosan, kicsit csalódottan, majd a korábbi megfejtőre, a szalmahajú lányra pillant.*
- Ügyes voltál! *Mutatja felfelé emelt hüvelykujját, majd lassan elmosolyodik, mert a lány megoldása is helyes lehet, csak ő meg az Iribiszt számolta meg 11 óránál.*
- Nem baj, Ar Thenior uram, kiváló játék volt, nagyon élveztem! Igazán rendesnek tetszik lenni, hogy egy ilyen csirkére pazarolta a drága, városformáló erejét! *Húzza ki magát büszkén.*
- Már értem! Ma is tanultam valamit! Ez igazán különleges élmény volt. *Sóhajt fel, majd ha nem állítják meg, lassan nekiindul, hogy számba vegye a mai napot, s keressen egy fát, melyre le tud csücsülni elmélkedni.*
//6. próbatétel//
*Megint nem sikerült, de Ar Theniornak szimpatikus lehet próbálkozása, mert megint csak dicséretet kap. Sokat küzdött, de úgyis maga a küzdelem a lényeg, ha nem ő a nyertes, sajnos az azt jelenti nem volt elég okos, tanulnia kell:*
- Óóóóó! *Csap homlokára a segítéség elhangzásakor, majd felnevetve meghajol a gólem felé.*
- Buta vagyok. *Vágja duzzogva karba kezeit, majd egy követ bosszankodva arrébb akar rúgni, persze nem találja el, erre csak legyint.*
- Az... univerzum... vöröses... . Ez még a másik lehetőség, ha tizenegy óránál a Fal csillagképet vesszük figyelembe! De akár lehetne az is, hogy "Az egyensúly vöröses.." *vakarja meg fejét.* Ha esetleg fél négynél meg a Mérlegből számolunk. De az is lehet, hogy "Csillagkép univerzum vöröses", ha hatnál vesszük a Mérleget, vagy esetleg "csillagkép egyensúly felásít... vagy vöröses... *Mondja félhangosan, kicsit csalódottan, majd a korábbi megfejtőre, a szalmahajú lányra pillant.*
- Ügyes voltál! *Mutatja felfelé emelt hüvelykujját, majd lassan elmosolyodik, mert a lány megoldása is helyes lehet, csak ő meg az Iribiszt számolta meg 11 óránál.*
- Nem baj, Ar Thenior uram, kiváló játék volt, nagyon élveztem! Igazán rendesnek tetszik lenni, hogy egy ilyen csirkére pazarolta a drága, városformáló erejét! *Húzza ki magát büszkén.*
- Már értem! Ma is tanultam valamit! Ez igazán különleges élmény volt. *Sóhajt fel, majd ha nem állítják meg, lassan nekiindul, hogy számba vegye a mai napot, s keressen egy fát, melyre le tud csücsülni elmélkedni.*
7437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-29 00:50:55
Üzenet elküldve: 2020-02-29 00:50:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Figyeli a választ, amit a törpe kap, az ő kérdése viszont láthatólag nem teszi túl boldoggá a gólemet. De ezt egyébként is kétesélyesnek gondolta. Azért egy próbát megért...
Egy ötlet megfogalmazódik benne, hogy mit is kellene tennie, de mielőtt még belefogna, meghallja, milyen segítséget kapnak a csillagos rejtvénnyel küzdők és ez eltereli a gondolatait.
Egyúttal megvilágosítja.
Jegyzeteket szed elő a zsákjából és számolgat, közben pedig meghallja, hogy valaki már előállt egy megfejtéssel. Érti is a gondolatmenetet, aminek útján a nő elindult. Ezt elfogadja részéről az egyik helyes megoldásnak.
Azonban ő azt a szempontot is figyelembe veszi, hogy nem feltétlenül a kör belsején lévő csillagképektől kell számolni, hanem az első szimbólummal, amit említeni szoktak, mert például fél négynél van a könyv mellett a gyermek is.*
- Vagy pedig az, hogy... "Az tisztaság és". - *Jegyzi meg halkan, de ezt ő is értelmetlen és befejezetlen szóösszetételnek találja. Azonban a teljesség kedvéért hozzáteszi, majd utólag ellenőrzi még egyszer a számítását, míg a gólem válaszát várják, hátha elrontotta és valami más szó kellene következzen, azért ilyen semmitmondó a szöveg.*
//6. próbatétel//
*Figyeli a választ, amit a törpe kap, az ő kérdése viszont láthatólag nem teszi túl boldoggá a gólemet. De ezt egyébként is kétesélyesnek gondolta. Azért egy próbát megért...
Egy ötlet megfogalmazódik benne, hogy mit is kellene tennie, de mielőtt még belefogna, meghallja, milyen segítséget kapnak a csillagos rejtvénnyel küzdők és ez eltereli a gondolatait.
Egyúttal megvilágosítja.
Jegyzeteket szed elő a zsákjából és számolgat, közben pedig meghallja, hogy valaki már előállt egy megfejtéssel. Érti is a gondolatmenetet, aminek útján a nő elindult. Ezt elfogadja részéről az egyik helyes megoldásnak.
Azonban ő azt a szempontot is figyelembe veszi, hogy nem feltétlenül a kör belsején lévő csillagképektől kell számolni, hanem az első szimbólummal, amit említeni szoktak, mert például fél négynél van a könyv mellett a gyermek is.*
- Vagy pedig az, hogy... "Az tisztaság és". - *Jegyzi meg halkan, de ezt ő is értelmetlen és befejezetlen szóösszetételnek találja. Azonban a teljesség kedvéért hozzáteszi, majd utólag ellenőrzi még egyszer a számítását, míg a gólem válaszát várják, hátha elrontotta és valami más szó kellene következzen, azért ilyen semmitmondó a szöveg.*
7436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 23:53:52
Üzenet elküldve: 2020-02-28 23:53:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Strat csak úgy mint egyébként, egykedvűen rója az utcákat. Hangszerrel a hátán igyekszik megkeresni a serre valót, s egyéb különösebb célja nincs is úgy egyébként manapság. De valami felkelti az érdeklődését. Sok-sok ember, megannyi furcsa szófordulattal. Olyanokkal, amiket amúgy nem hall ám az ember csak úgy a mindennapokban. Odasétál hát, ha teheti. Hallja a szavakat is, a csillagokról meg számokról, órákról. ~Ki érti ezt? Talán valami feladvány? Netán játék ez?~ Elmélkedik, s egészen izgatott lesz. Hozzáteszi hát a magáét is, csak úgy bekiabálva hátha, bár nem hiszi hogy ilxen egyszerű lenne a dolog, de legalább ezt is kizárhatja akkor.*
-Mondja kend csak nem a jövőről beszél? Az időről, mit egyikünk sem tudhat, legfeljebb ott fent a csillagok a tudói?
//6. próbatétel//
*Strat csak úgy mint egyébként, egykedvűen rója az utcákat. Hangszerrel a hátán igyekszik megkeresni a serre valót, s egyéb különösebb célja nincs is úgy egyébként manapság. De valami felkelti az érdeklődését. Sok-sok ember, megannyi furcsa szófordulattal. Olyanokkal, amiket amúgy nem hall ám az ember csak úgy a mindennapokban. Odasétál hát, ha teheti. Hallja a szavakat is, a csillagokról meg számokról, órákról. ~Ki érti ezt? Talán valami feladvány? Netán játék ez?~ Elmélkedik, s egészen izgatott lesz. Hozzáteszi hát a magáét is, csak úgy bekiabálva hátha, bár nem hiszi hogy ilxen egyszerű lenne a dolog, de legalább ezt is kizárhatja akkor.*
-Mondja kend csak nem a jövőről beszél? Az időről, mit egyikünk sem tudhat, legfeljebb ott fent a csillagok a tudói?
7435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 23:08:27
Üzenet elküldve: 2020-02-28 23:08:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
*Shiv büszkén kihúzza magát, és Ar Thenior szemébe nézve mutatkozik be.*
- Az én nevem Shivawnnanda Melonthalar.
*Reméli, a téren lévők mind hallották, és megjegyezték, amit mondott. Ezután lehunyja szemét, és elképzeli a képet.*
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Miután az előző próbával végzett, új után néz, amihez pont kapóra jönnek Ar Thenior mostani szavai. Shivawn hallotta már a tömegtől a csillagokról szóló rejtvényt, de eddig vajmi keveset értett belőle. A lány szemei az új segítséget hallva azonban kigyúlnak, és felkiált.*
- Most már értem! „Az univerzum felásít.” Ez a megoldás.
*Kimondva már nem is hangzik olyan értelmesnek, de abban a pillanatban, mikor eszébe jutott, még annak tűnt.*
A hozzászólás írója (Shivawnnanda Melonthalar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 23:10:36
//7. próbatétel//
*Shiv büszkén kihúzza magát, és Ar Thenior szemébe nézve mutatkozik be.*
- Az én nevem Shivawnnanda Melonthalar.
*Reméli, a téren lévők mind hallották, és megjegyezték, amit mondott. Ezután lehunyja szemét, és elképzeli a képet.*
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Miután az előző próbával végzett, új után néz, amihez pont kapóra jönnek Ar Thenior mostani szavai. Shivawn hallotta már a tömegtől a csillagokról szóló rejtvényt, de eddig vajmi keveset értett belőle. A lány szemei az új segítséget hallva azonban kigyúlnak, és felkiált.*
- Most már értem! „Az univerzum felásít.” Ez a megoldás.
*Kimondva már nem is hangzik olyan értelmesnek, de abban a pillanatban, mikor eszébe jutott, még annak tűnt.*
A hozzászólás írója (Shivawnnanda Melonthalar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 23:10:36
7434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 22:48:22
Üzenet elküldve: 2020-02-28 22:48:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Lutheryra pillant, aki mintha valamit sejtene, de továbbra is sötétben tapogatózik.*
- Bár nem ez amire gondoltam, de jól sejted, hogy a megadott instrukciók többek, mint aminek elsőnek tűnnek.
*Az ork parádézását éppen csak egy pislogás erejéig követi nyomon, de ezután komolyan és számba sem veszi, mert Ar Theniornak meggyőződése, hogy csupán tréfálkozik. Vagy részeg.*
- Felejtsétek már el a számokat!
*Dörmögi rosszallóan, és kissé beletörődően sóhajt.*
- Akkor hát akasszanak törpe!
*Mondja ezúttal vidámabban, mert szórakoztatja ezen megszólalás.*
- Nem számokat, és nem is tetteket keresünk.
*Magyarázza, miközben újabb próbálkozó akad, aki a számokat lépéseknek mondja.*
- Helytelen a válaszod!
*Zengi, hogy a távol lévő Eooghantar is hallhassa.*
- Na ide figyeljetek, különösen te, tündérke.
*Mondja ezt Pyrnek magyarázva, aki eddig a legkitartóbban követi utasításait.*
- Ha egy óra felé fordulok, és harmincat mondok, akkor azt mondom rejtett.
//7. próbatétel//
- Remek, remek, egy újabb eszes mágus és helyes megoldás.
*Mondja Ar Thenior Learonra nézve.*
- Mondd hát te is a nevedet, büszke tharg, és hunyd le szemeidet! Képzeld el az áhított képet, de pontosan ám!
*A félvér leányra emeli tekintetét, és bólintva jelzi számára, hogy ő is egyike a helyes megfejtőknek.*
- Jól van leányom, tégy úgy te is, ahogy az előbb elhangzott.
*Ganer az elképzelt képet végül megosztja vele, Ar Theniornak csupán egyetlen kérdése van.*
- Biztos vagy benne?
*Vár némi választ, esetleg bármi meggondolást.*
- Úgy hát legyen ez!
*Elég ennyit mondania ahhoz, hogy a férfi magára lepillantva láthassa bőrének felszínére miként szivárognak a színek, mintha teste belsejéből érkezne a tinta, ami átitatja a papírt, ami jelen esetben saját bőre lenne. De a minták csupán egyik alkarján jelennek meg, tenyérnyi felületen. Ganer meglepetten tapasztalhatja, hogy a kép maga mozog, a tűz lángol, a víz csobog, a föld porzik, és így tovább.*
- No hát, figyelek óriás, figyelek.
*Mondja, és tekintetét újra Zaxdor és a tündérke irányába emeli.*
- Helyes a megfejtés.
*És bár eredetileg nem tervezte, de honorálja az együttműködést, ezért ezúttal eltekint a szigortól.*
- Jertek hát közelebb, és a többit már tudjátok.
*Tekintete ezután Lyllinor és Faenro irányába réved.*
- Ó hát milyen bájosak! Gyertek, kérjétek ti is a jussotokat a helyes megoldásért!
//8. próbatétel//
*Ar Thenior a semmiből lelkesedik fel hirtelen, mert Elgretor igen szépen előrébb lendítette a rejtvény állását.*
- Nolám, a törpéknek is akad sütnivalójuk! Helyes bizony, fizikai erővel kár próbálkozni.
*Krestvir kérdése váratlanul éri, és kissé morgóssá is válik tőle, na nem mintha eddig ne lett volna az.*
- Mit számít az leány? Az akaratom alkotta, elég ennyit tudni.
*Persze csupán az akarás kimondása kevés ahhoz, hogy szétrepesszék, ezt már Sírásó is megtapasztalhatta.*
//6. próbatétel//
*Lutheryra pillant, aki mintha valamit sejtene, de továbbra is sötétben tapogatózik.*
- Bár nem ez amire gondoltam, de jól sejted, hogy a megadott instrukciók többek, mint aminek elsőnek tűnnek.
*Az ork parádézását éppen csak egy pislogás erejéig követi nyomon, de ezután komolyan és számba sem veszi, mert Ar Theniornak meggyőződése, hogy csupán tréfálkozik. Vagy részeg.*
- Felejtsétek már el a számokat!
*Dörmögi rosszallóan, és kissé beletörődően sóhajt.*
- Akkor hát akasszanak törpe!
*Mondja ezúttal vidámabban, mert szórakoztatja ezen megszólalás.*
- Nem számokat, és nem is tetteket keresünk.
*Magyarázza, miközben újabb próbálkozó akad, aki a számokat lépéseknek mondja.*
- Helytelen a válaszod!
*Zengi, hogy a távol lévő Eooghantar is hallhassa.*
- Na ide figyeljetek, különösen te, tündérke.
*Mondja ezt Pyrnek magyarázva, aki eddig a legkitartóbban követi utasításait.*
- Ha egy óra felé fordulok, és harmincat mondok, akkor azt mondom rejtett.
//7. próbatétel//
- Remek, remek, egy újabb eszes mágus és helyes megoldás.
*Mondja Ar Thenior Learonra nézve.*
- Mondd hát te is a nevedet, büszke tharg, és hunyd le szemeidet! Képzeld el az áhított képet, de pontosan ám!
*A félvér leányra emeli tekintetét, és bólintva jelzi számára, hogy ő is egyike a helyes megfejtőknek.*
- Jól van leányom, tégy úgy te is, ahogy az előbb elhangzott.
*Ganer az elképzelt képet végül megosztja vele, Ar Theniornak csupán egyetlen kérdése van.*
- Biztos vagy benne?
*Vár némi választ, esetleg bármi meggondolást.*
- Úgy hát legyen ez!
*Elég ennyit mondania ahhoz, hogy a férfi magára lepillantva láthassa bőrének felszínére miként szivárognak a színek, mintha teste belsejéből érkezne a tinta, ami átitatja a papírt, ami jelen esetben saját bőre lenne. De a minták csupán egyik alkarján jelennek meg, tenyérnyi felületen. Ganer meglepetten tapasztalhatja, hogy a kép maga mozog, a tűz lángol, a víz csobog, a föld porzik, és így tovább.*
- No hát, figyelek óriás, figyelek.
*Mondja, és tekintetét újra Zaxdor és a tündérke irányába emeli.*
- Helyes a megfejtés.
*És bár eredetileg nem tervezte, de honorálja az együttműködést, ezért ezúttal eltekint a szigortól.*
- Jertek hát közelebb, és a többit már tudjátok.
*Tekintete ezután Lyllinor és Faenro irányába réved.*
- Ó hát milyen bájosak! Gyertek, kérjétek ti is a jussotokat a helyes megoldásért!
//8. próbatétel//
*Ar Thenior a semmiből lelkesedik fel hirtelen, mert Elgretor igen szépen előrébb lendítette a rejtvény állását.*
- Nolám, a törpéknek is akad sütnivalójuk! Helyes bizony, fizikai erővel kár próbálkozni.
*Krestvir kérdése váratlanul éri, és kissé morgóssá is válik tőle, na nem mintha eddig ne lett volna az.*
- Mit számít az leány? Az akaratom alkotta, elég ennyit tudni.
*Persze csupán az akarás kimondása kevés ahhoz, hogy szétrepesszék, ezt már Sírásó is megtapasztalhatta.*
7433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 22:01:51
Üzenet elküldve: 2020-02-28 22:01:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
* Gimeron épp a főtéren sétálgat, mikor meghallja Ar Thenior egyik feladványát, melynek megfejtéséhez a csillagokat kell segítségül hívni.
A törpe gondolkodni kezd rajta. Csak gondolkodik, gondolkodik, gondolkodik…
A sok gondolkodástól már úgy fáj a feje, mint akit épp most rúgtak fejbe, mikor is hirtelen egy ötlete támad! *
- Nagy varázsló! Azt hiszem sikerült megfejtenem és itt helyben akasszanak fel, ha nem így van!
Szóval:
Hat óránál a homokóra csillagkép van, melynek négy csillaga tizenkétszer véve az negyvennyolc
A négy városnak a fele pedig két város, szóval két csillag és mivel a csillag a szorzás jele, a sokaság kifejezése, ezért beszorzom a negyvennyolccal.
Szóval eddig akkor az kilencvenhat!
Ha pedig tizenegyre érünk, akkor talán a sárkányhoz érünk, mely tizenegy csillagból áll ezt hozzáadjuk az eddigiekhez az SZÁZHÉT!
* Miután ezt elmondja fúj egy nagyot és izgatottan várja, hogy jót-e mondott… *
//6. próbatétel//
* Gimeron épp a főtéren sétálgat, mikor meghallja Ar Thenior egyik feladványát, melynek megfejtéséhez a csillagokat kell segítségül hívni.
A törpe gondolkodni kezd rajta. Csak gondolkodik, gondolkodik, gondolkodik…
A sok gondolkodástól már úgy fáj a feje, mint akit épp most rúgtak fejbe, mikor is hirtelen egy ötlete támad! *
- Nagy varázsló! Azt hiszem sikerült megfejtenem és itt helyben akasszanak fel, ha nem így van!
Szóval:
Hat óránál a homokóra csillagkép van, melynek négy csillaga tizenkétszer véve az negyvennyolc
A négy városnak a fele pedig két város, szóval két csillag és mivel a csillag a szorzás jele, a sokaság kifejezése, ezért beszorzom a negyvennyolccal.
Szóval eddig akkor az kilencvenhat!
Ha pedig tizenegyre érünk, akkor talán a sárkányhoz érünk, mely tizenegy csillagból áll ezt hozzáadjuk az eddigiekhez az SZÁZHÉT!
* Miután ezt elmondja fúj egy nagyot és izgatottan várja, hogy jót-e mondott… *
7432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:21:27
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:21:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Nem sikerült. Még mindig nem sikerült. Olyannyira koncentrál már, hogy nyaka kitekeredik, s szinte le sem tudja venni a szemét az égboltról, ahová elképzel már szinte mindent, ami csak számíthat. Egy valami ismét megfogan fejében, s lassan gondolkodni kezd, majd összegyűjti erejét, s ismét Ar Theniornak jelez kézfeltartással. Az égboltra tekint, ám ezúttal egy helyben áll.
Ahogy Ar Thenior csinálta az imént, hat óra felé tekint:*
- Tizenkettőt.
*Tekintetét fordítja fél négy felé.*
- Kettőt.
*Ismét tekintetét fordítja tizenegy órára.*
- Százhetet.
*Miután befejezte, lassan visszanéz a gólemre, s elveszi tekintetét az égboltról. Ha a megoldás így helytelen, hát megpróbálja, ahogy a legeslegelején, az időpontokhoz forgással mondani ugyanezeket. Tizenkettőt. Kettőt. Százhetet. Pontosan, szó szerint, ahogyan a gólem kérte. Lassan bizony kifogy az ötletekből, de van egy olyan érzése, hogy nem lehet olyan nehéz a megfejtés, hisz számolt már számtalanszor, perdült, fordult, azonban mégsem ez volt a helyes megfejtés. Talán majd így, aztán, ha nem... hát kitalál valami már turpisságot.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.02.28 16:52:02, a következő indokkal:
A játékos kérésére.
//6. próbatétel//
*Nem sikerült. Még mindig nem sikerült. Olyannyira koncentrál már, hogy nyaka kitekeredik, s szinte le sem tudja venni a szemét az égboltról, ahová elképzel már szinte mindent, ami csak számíthat. Egy valami ismét megfogan fejében, s lassan gondolkodni kezd, majd összegyűjti erejét, s ismét Ar Theniornak jelez kézfeltartással. Az égboltra tekint, ám ezúttal egy helyben áll.
Ahogy Ar Thenior csinálta az imént, hat óra felé tekint:*
- Tizenkettőt.
*Tekintetét fordítja fél négy felé.*
- Kettőt.
*Ismét tekintetét fordítja tizenegy órára.*
- Százhetet.
*Miután befejezte, lassan visszanéz a gólemre, s elveszi tekintetét az égboltról. Ha a megoldás így helytelen, hát megpróbálja, ahogy a legeslegelején, az időpontokhoz forgással mondani ugyanezeket. Tizenkettőt. Kettőt. Százhetet. Pontosan, szó szerint, ahogyan a gólem kérte. Lassan bizony kifogy az ötletekből, de van egy olyan érzése, hogy nem lehet olyan nehéz a megfejtés, hisz számolt már számtalanszor, perdült, fordult, azonban mégsem ez volt a helyes megfejtés. Talán majd így, aztán, ha nem... hát kitalál valami már turpisságot.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.02.28 16:52:02, a következő indokkal:
A játékos kérésére.
7431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 12:37:41
Üzenet elküldve: 2020-02-28 12:37:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//6. próbatétel//
*Miután elszavalta, amit akart, néhányan meg is tapsikolják, összeszedi a holmiját és a hangszert a vállára emeli. Nincs is annál gondolatébresztőbb, mintha az ember lágy dallamokkal kényezteti a fülét. Úgy látja, hogy ezzel a csillagképes feladvánnyal nagyon meggyűlik a baja a népeknek, hát közelebb megy, hogy ő is szerencsét próbáljon. Nézi, ahogy pörögnek, forognak, és találgatások tömkelegével rohamozzák meg a gólemet. Neki is lenne hozzátennivalója, hátha közelebb visz a megfejtéshez valakit.*
-Akkor most én jönnék, ha megengeditek. *Lép elő, közvetlen Ar Thenior elé, mert a helyezkedés fontos.*
-Akkor azt mondja, hogy hat óránál, tizenkettőt mondj. *Ismétli, meg is fordul, egyenest hat óra irányába, háttal a gólemnek, majd szépen leszámol tizenkettő átlagos lépést, majd fordul, visszafelé, fél nézhez.*
-Fél négynél kettőt. *Le is lépi a kettőt, majd fordul ismét, visszafelé a tizenegy órához és ismét számolni kezd, de valahogy a tér, mintha ehhez túl kevés lenne.*
-Huszonkilenc, harminc, harmincegy… Biztos benne, hogy százhét? *Kiált a tér széléről, mert lelépi ő azt, ha jó felé indult el, ki tudja, lehet ott kell majd ásni.*
//6. próbatétel//
*Miután elszavalta, amit akart, néhányan meg is tapsikolják, összeszedi a holmiját és a hangszert a vállára emeli. Nincs is annál gondolatébresztőbb, mintha az ember lágy dallamokkal kényezteti a fülét. Úgy látja, hogy ezzel a csillagképes feladvánnyal nagyon meggyűlik a baja a népeknek, hát közelebb megy, hogy ő is szerencsét próbáljon. Nézi, ahogy pörögnek, forognak, és találgatások tömkelegével rohamozzák meg a gólemet. Neki is lenne hozzátennivalója, hátha közelebb visz a megfejtéshez valakit.*
-Akkor most én jönnék, ha megengeditek. *Lép elő, közvetlen Ar Thenior elé, mert a helyezkedés fontos.*
-Akkor azt mondja, hogy hat óránál, tizenkettőt mondj. *Ismétli, meg is fordul, egyenest hat óra irányába, háttal a gólemnek, majd szépen leszámol tizenkettő átlagos lépést, majd fordul, visszafelé, fél nézhez.*
-Fél négynél kettőt. *Le is lépi a kettőt, majd fordul ismét, visszafelé a tizenegy órához és ismét számolni kezd, de valahogy a tér, mintha ehhez túl kevés lenne.*
-Huszonkilenc, harminc, harmincegy… Biztos benne, hogy százhét? *Kiált a tér széléről, mert lelépi ő azt, ha jó felé indult el, ki tudja, lehet ott kell majd ásni.*
7430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 11:53:22
Üzenet elküldve: 2020-02-28 11:53:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Nem mondhatni, hogy ne ijedne meg, mikor a szobrok felé fordulnak, az egész testtartása sugározza ugyanis, hogy menekülésre kész.
Még Ar Thenior hahotázása is megrémíti, mert azt hiszi, elrontott valamit, azért tűnnek ilyen ellenségesnek a kórus tagjai...
Utána meg csak kapkodja a fejét a gólem és a szobrok között, nem értve, hogy mi is folyik itt voltaképpen. Hogy megfejtette a próbát? Akkor most mégsem hibázott?
A szobor hirtelen szétporladása is félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző. Főleg, ami utána történik...
Elképedve - ami az ő arcán nem jelent nagy változást - nézi a trónt, majd igencsak megilletődik, mikor Ar Thenior uralkodásról beszél. Megkönnyebbülten hámozza ki a szavakból, hogy a gólem nem várja el tőle, hogy a várost igazgassa... De itt még nincs vége.
A trón lebegni kezd, egészen gyorsan, s mint kiderül, ez az ő jutalma Ar Theniortól.
Egy-két pillanatig csak bámulja az előtte megálló, lebegő ülőalkalmatosságot és próbálja felfogni a dolgot. Majd kinyújtja felé a kezét, mint aki pusztán ellenőrizni akarja, hogy amit lát, valóságos.
Aztán valaki gratulációt kiált, ő meg zavartan pillant föl. Most jön rá, hogy alighanem elég nagy figyelmet szerezhetett, de inkább gyorsan vissza is fordul Ar Thenior felé, mielőtt összezsugorodna a sejtése szerint rá szegeződő tekintetektől.*
- Köszönöm. - *Hajol meg, fogadva az ajándékot. Majd sietősen visszahúzza fejére a csuklyát, amit még a szél sodort le és anélkül hagyja ott a trónt, hogy kipróbálta volna.
Nagyon melege van és alig kap levegőt, szeretne kicsit eltűnni, avagy egyáltalán nem képes rá, hogy bemutatót tartson a jelenlévőknek a lebegő trónnal.
Ahogy visszaolvad a tömegbe és nagyjából összeszedi magát, elgondolkodik, hogy hova tovább. Abogr korát megtudakolni úgy véli, ráér még. Azt beszélik, néhányan elmentek kutatni a többi próba kapcsán... A csillagokról szólót nem érti, de figyelemmel követi a beszélgetést a találgatók és Ar Thenior között, hátha akkor közelebb jut maga is a megfejtéshez.
Addig is, míg ezen gondolkodik, a csillagtérképen igazgatva maga előtt képzeletben, rászánja magát, hogy megnézze azt, amit már korábban is akart.
Közelebb sétál a kristályhoz, ami mellett már két férfi is jelen van, s ha odaengedik, biccent nekik üdvözlésképpen, majd letérdel a csinos képződményhez, hogy egészen közelről is megvizsgálhassa.
Fülel arra, hogy a Sírásó és a törpe mit beszélnek, de közbe egyelőre nem szól.
Próbálja a kristályt elmozdítani, fölmérni a tömegét, tapintás útján megállapítani az anyagát, szemmel fölmérni a tömörségét... Vajon van-e benne valami, üreges-e a közepe, teljesen áttetsző-e...
Arra emlékszik, hogy mikor Ar Thenior megalkotta, mintha forró gőzből született volna ez a kristály.
A széttörhetetlensége emlékezteti a jégbörtön varázslatra, de nem hiszi, hogy ez olyan rövid időn belül megadná magát. Azért a kristály hőmérsékletét is megfigyeli.*
- Ar Thenior! Megmondaná, miből készült ez a kristály? - *Bátorkodik megszólítani a gólemet, hátha válaszra méltatja.*
//8. próbatétel//
*Nem mondhatni, hogy ne ijedne meg, mikor a szobrok felé fordulnak, az egész testtartása sugározza ugyanis, hogy menekülésre kész.
Még Ar Thenior hahotázása is megrémíti, mert azt hiszi, elrontott valamit, azért tűnnek ilyen ellenségesnek a kórus tagjai...
Utána meg csak kapkodja a fejét a gólem és a szobrok között, nem értve, hogy mi is folyik itt voltaképpen. Hogy megfejtette a próbát? Akkor most mégsem hibázott?
A szobor hirtelen szétporladása is félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző. Főleg, ami utána történik...
Elképedve - ami az ő arcán nem jelent nagy változást - nézi a trónt, majd igencsak megilletődik, mikor Ar Thenior uralkodásról beszél. Megkönnyebbülten hámozza ki a szavakból, hogy a gólem nem várja el tőle, hogy a várost igazgassa... De itt még nincs vége.
A trón lebegni kezd, egészen gyorsan, s mint kiderül, ez az ő jutalma Ar Theniortól.
Egy-két pillanatig csak bámulja az előtte megálló, lebegő ülőalkalmatosságot és próbálja felfogni a dolgot. Majd kinyújtja felé a kezét, mint aki pusztán ellenőrizni akarja, hogy amit lát, valóságos.
Aztán valaki gratulációt kiált, ő meg zavartan pillant föl. Most jön rá, hogy alighanem elég nagy figyelmet szerezhetett, de inkább gyorsan vissza is fordul Ar Thenior felé, mielőtt összezsugorodna a sejtése szerint rá szegeződő tekintetektől.*
- Köszönöm. - *Hajol meg, fogadva az ajándékot. Majd sietősen visszahúzza fejére a csuklyát, amit még a szél sodort le és anélkül hagyja ott a trónt, hogy kipróbálta volna.
Nagyon melege van és alig kap levegőt, szeretne kicsit eltűnni, avagy egyáltalán nem képes rá, hogy bemutatót tartson a jelenlévőknek a lebegő trónnal.
Ahogy visszaolvad a tömegbe és nagyjából összeszedi magát, elgondolkodik, hogy hova tovább. Abogr korát megtudakolni úgy véli, ráér még. Azt beszélik, néhányan elmentek kutatni a többi próba kapcsán... A csillagokról szólót nem érti, de figyelemmel követi a beszélgetést a találgatók és Ar Thenior között, hátha akkor közelebb jut maga is a megfejtéshez.
Addig is, míg ezen gondolkodik, a csillagtérképen igazgatva maga előtt képzeletben, rászánja magát, hogy megnézze azt, amit már korábban is akart.
Közelebb sétál a kristályhoz, ami mellett már két férfi is jelen van, s ha odaengedik, biccent nekik üdvözlésképpen, majd letérdel a csinos képződményhez, hogy egészen közelről is megvizsgálhassa.
Fülel arra, hogy a Sírásó és a törpe mit beszélnek, de közbe egyelőre nem szól.
Próbálja a kristályt elmozdítani, fölmérni a tömegét, tapintás útján megállapítani az anyagát, szemmel fölmérni a tömörségét... Vajon van-e benne valami, üreges-e a közepe, teljesen áttetsző-e...
Arra emlékszik, hogy mikor Ar Thenior megalkotta, mintha forró gőzből született volna ez a kristály.
A széttörhetetlensége emlékezteti a jégbörtön varázslatra, de nem hiszi, hogy ez olyan rövid időn belül megadná magát. Azért a kristály hőmérsékletét is megfigyeli.*
- Ar Thenior! Megmondaná, miből készült ez a kristály? - *Bátorkodik megszólítani a gólemet, hátha válaszra méltatja.*
7429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 11:07:06
Üzenet elküldve: 2020-02-28 11:07:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//8. próbatétel//
*Tornászmutatványa nem bizonyul elégnek a tizedik próbatétel megoldásához, csak ismét megnevetteti vele Ar Theniort. Krell lassan fontolóra veszi, hogy szedni fog az Öregtől valamiféle pénzösszeget. Elvégre vannak olyanok, akik nevettetésből keresik a kenyerüket, a férfi pedig bolond lenne ingyen csinálni azt, amiből más megél.
Azt, hogy igazság nincs a világon, tudja ő már jól a bölcs szobor szavai nélkül is, de nem érti, mi köze ennek a feladványhoz. Azt viszont nagyon is érti, hogy semmi értelme tovább folytatni a fejenállást, így vissza is küzdi magát álló helyzetbe. Kabátját néhány agresszív rántással visszaállítja eredeti állapotába, haját rutinos mozdulatokkal megigazítja, hogy ne álljon szanaszét. Meggyűrt kalapjának ráncait bocsánatkérően kisimítja, miután kihalászta azt zsebéből, majd fejébe tűzi azt. Végül a botját is magához veszi.
Mire végez a tollászkodással, a megoldás már el is hangzik a tizedik rejtvényre, így lemondóan legyintve elindul vissza a kristályhoz. Az még nem átall érintetlen állapotban lenni, pedig már igencsak ráférne egy repesztés, hiszen lassan fogy az idő. A kristály mellett talál még egy törpöt is, aki éppen szorgosan elmélkedik. Oda is csapódik hozzá.*
- Nahát, nahát! Egy szakember! Mi a véleménye a kőről?
*Meghallgatja a választ, közben elgondolkodva nézegeti a kristályt*
- És mit szól ahhoz, hogy „repeszd szét belülről”? Lehetséges volna valamit belülről szétrepeszteni? Vagy ez csak üres szóvirág?
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 11:08:37
//8. próbatétel//
*Tornászmutatványa nem bizonyul elégnek a tizedik próbatétel megoldásához, csak ismét megnevetteti vele Ar Theniort. Krell lassan fontolóra veszi, hogy szedni fog az Öregtől valamiféle pénzösszeget. Elvégre vannak olyanok, akik nevettetésből keresik a kenyerüket, a férfi pedig bolond lenne ingyen csinálni azt, amiből más megél.
Azt, hogy igazság nincs a világon, tudja ő már jól a bölcs szobor szavai nélkül is, de nem érti, mi köze ennek a feladványhoz. Azt viszont nagyon is érti, hogy semmi értelme tovább folytatni a fejenállást, így vissza is küzdi magát álló helyzetbe. Kabátját néhány agresszív rántással visszaállítja eredeti állapotába, haját rutinos mozdulatokkal megigazítja, hogy ne álljon szanaszét. Meggyűrt kalapjának ráncait bocsánatkérően kisimítja, miután kihalászta azt zsebéből, majd fejébe tűzi azt. Végül a botját is magához veszi.
Mire végez a tollászkodással, a megoldás már el is hangzik a tizedik rejtvényre, így lemondóan legyintve elindul vissza a kristályhoz. Az még nem átall érintetlen állapotban lenni, pedig már igencsak ráférne egy repesztés, hiszen lassan fogy az idő. A kristály mellett talál még egy törpöt is, aki éppen szorgosan elmélkedik. Oda is csapódik hozzá.*
- Nahát, nahát! Egy szakember! Mi a véleménye a kőről?
*Meghallgatja a választ, közben elgondolkodva nézegeti a kristályt*
- És mit szól ahhoz, hogy „repeszd szét belülről”? Lehetséges volna valamit belülről szétrepeszteni? Vagy ez csak üres szóvirág?
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 11:08:37
7428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 10:41:25
Üzenet elküldve: 2020-02-28 10:41:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
*Nem kerülheti el Enna figyelmét sem a városba érkező Ar Thenior híre. Eleinte nem akarta beleártani magát ebbe az egészbe, úgy gondolta ugyanis, hogy a várost érő csapások őrá nem vonatkoznak majd úgysem. De idővel ez a nemtörődöm gondolkodásmód megváltozott benne, mert hát mégiscsak jobb az ilyesmivel biztosra menni. Meg persze sajnálná a rengeteg elátkozott szerencsétlent.
A térre érve körbekérdezősködik az eddig történtekkel kapcsolatban, amivel jóval több ideje megy el, mint amit eredetileg rá szánt. Az embereket úgy tűnik, nagyon lázba hozták a történések, szinte le sem lehet lőni őket, úgy árad belőlük a különös eseményekről szóló történetek sokasága. Enna udvarias mosollyal hallgatja meg ezeket a szóbeszédeket, de csak a felét hiszi el mindennek. Azt még elfogadja, hogy egy nagy hatalmú varázsló előkerült valahonnan, és a téren ücsörög, de azért nem akkora szamár, hogy még azt is bevegye, hogy a templom szobrai feléledtek.
Miután kellőképpen tájékozódott az általános helyzetet illetően, kiválaszt egy neki szimpatikus feladványt, amin dolgozhat. ~ A szoborért menős, az elég egyszerűnek tűnik. Odamegyek, megkeresem, megfogom, elhozom. Gond egy szál se! ~ gondolja optimistán. ~ Már csak azt kéne kitalálni, merre az az Alma köz. ~
Elindul hát a lány a tér tömegében, és igyekszik olyan embert találni, aki választ adhatna kérdésére.*
- Elnézést, bocsánat, nem tudja valaki, hogy merre találom az Alma közt? Vagy a Diadal utat?
//5. próbatétel//
*Nem kerülheti el Enna figyelmét sem a városba érkező Ar Thenior híre. Eleinte nem akarta beleártani magát ebbe az egészbe, úgy gondolta ugyanis, hogy a várost érő csapások őrá nem vonatkoznak majd úgysem. De idővel ez a nemtörődöm gondolkodásmód megváltozott benne, mert hát mégiscsak jobb az ilyesmivel biztosra menni. Meg persze sajnálná a rengeteg elátkozott szerencsétlent.
A térre érve körbekérdezősködik az eddig történtekkel kapcsolatban, amivel jóval több ideje megy el, mint amit eredetileg rá szánt. Az embereket úgy tűnik, nagyon lázba hozták a történések, szinte le sem lehet lőni őket, úgy árad belőlük a különös eseményekről szóló történetek sokasága. Enna udvarias mosollyal hallgatja meg ezeket a szóbeszédeket, de csak a felét hiszi el mindennek. Azt még elfogadja, hogy egy nagy hatalmú varázsló előkerült valahonnan, és a téren ücsörög, de azért nem akkora szamár, hogy még azt is bevegye, hogy a templom szobrai feléledtek.
Miután kellőképpen tájékozódott az általános helyzetet illetően, kiválaszt egy neki szimpatikus feladványt, amin dolgozhat. ~ A szoborért menős, az elég egyszerűnek tűnik. Odamegyek, megkeresem, megfogom, elhozom. Gond egy szál se! ~ gondolja optimistán. ~ Már csak azt kéne kitalálni, merre az az Alma köz. ~
Elindul hát a lány a tér tömegében, és igyekszik olyan embert találni, aki választ adhatna kérdésére.*
- Elnézést, bocsánat, nem tudja valaki, hogy merre találom az Alma közt? Vagy a Diadal utat?
7427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:04:24
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
*Miután felmutatta a kőképet, amit készített az ősmágusnak, az éppen akkor szólítja meg. Learon nem rezzen meg, még ha éppen ott is áll közvetlenül előtte, hanem csak kissé meghajtja a fejét és hangosan szól.*
-Learon Derin vagyok! Tharg pásztormágus! *Ahogy újra elhangzik a neve, titulussal vagy anélkül, büszkeséget érez a lelkében és erőt, hogy bármire képes lehet. Na nem mintha eddig nem gondolta volna ugyanezt, de most valahogy így, megerősítéssel még jobb.*
*Aztán kissé hátra vonul, és ekkor hangzik el a kis hármasuk egyik tagjának a neve, aki vele tartott a kovácsműhelybe.* ~Krestvir?~ *nagyon úgy látszik, hogy neki is sikerült megfejtenie egy feladvány, amiben szinte teljesen biztos is volt Learon, hiszen az a nő éles eszű teremtés, ha lehet, még jobban mint Learon! Nem irigyli tőle a jutalmat, ami kétségkívül egy nagyon hasznos dolog, és még tiszteletet is parancsol. Az már más kérdés, hogy a szerény lánynak ilyesmire volt-e szüksége. Egy gyors „gratulálok!”-ot hangosan odakiált neki, és valahol büszke is magára, hiszen lassan minden ismerőse megnyer egy próbát.* ~Jó ilyen emberekkel jóban lenni!~ *Mosolyogva hagyja el közben a teret, hogy felkeresse Abogrot akiről az egyik próba szól. Nemrég megmentette az életét az öreg mágusnak, hátha ezért cserébe elmondja, hogy hány éves.*
*Miután felmutatta a kőképet, amit készített az ősmágusnak, az éppen akkor szólítja meg. Learon nem rezzen meg, még ha éppen ott is áll közvetlenül előtte, hanem csak kissé meghajtja a fejét és hangosan szól.*
-Learon Derin vagyok! Tharg pásztormágus! *Ahogy újra elhangzik a neve, titulussal vagy anélkül, büszkeséget érez a lelkében és erőt, hogy bármire képes lehet. Na nem mintha eddig nem gondolta volna ugyanezt, de most valahogy így, megerősítéssel még jobb.*
*Aztán kissé hátra vonul, és ekkor hangzik el a kis hármasuk egyik tagjának a neve, aki vele tartott a kovácsműhelybe.* ~Krestvir?~ *nagyon úgy látszik, hogy neki is sikerült megfejtenie egy feladvány, amiben szinte teljesen biztos is volt Learon, hiszen az a nő éles eszű teremtés, ha lehet, még jobban mint Learon! Nem irigyli tőle a jutalmat, ami kétségkívül egy nagyon hasznos dolog, és még tiszteletet is parancsol. Az már más kérdés, hogy a szerény lánynak ilyesmire volt-e szüksége. Egy gyors „gratulálok!”-ot hangosan odakiált neki, és valahol büszke is magára, hiszen lassan minden ismerőse megnyer egy próbát.* ~Jó ilyen emberekkel jóban lenni!~ *Mosolyogva hagyja el közben a teret, hogy felkeresse Abogrot akiről az egyik próba szól. Nemrég megmentette az életét az öreg mágusnak, hátha ezért cserébe elmondja, hogy hány éves.*
7426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 23:46:35
Üzenet elküldve: 2020-02-27 23:46:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//10. próbatétel//
//Megfejtve//
*Egy lány aki eddig is feltűnt Ar Theniornak éles eszével, most újra magára irányítja a kőhatalmasság figyelmét. Ahogy beszélni kezd, a szobrok egy emberként néznek rá, igazán félelemkeltő módon. De a szavakat kimondja.*
-Haha!
*Kezdődik újra a velőt rázó kacaj!*
-Nem gondoltam volna, hogy egy fejenálló fogja megfejteni az utolsó próbát.
*Ugyan Krestvir nem állt teljesen fejre, de ez egy többszáz éve halott szellem-kő-gólem-mágusnak vajmi keveset jelent. Nagyot lendít a karján, és a sugdolódzó szoborra mutat végül. Kimondja az eredeti szavak, visszafelé olvasott zagyvaságát, mire a kőkatona nagy robajjal össze esik. Apró, mégis szabályos alakú kövekre. Fény, és lenge szellő kíséretében következik be a metamorfózis. Az elsőre mozaiknak kinéző valami lassan formát ölt. Annyira formát, hogy az összepasszoló kis darabok közötti rés is teljesen eltűnik. A szoborból, egy kőtrónus lett. Hatalmat sugárzó, apró mintákkal vésett trón rajta Arthenior címerével.*
-Ez a trón a tiéd. Habár trón csak uralkodóknak jár, te nem uralkodsz a város felett.
*Mondja, majd mintha tüdeje lenne fúj egy hatalmasat, mégsem mozdul a szél. Csak a trón emelkedik fel hirtelen. Olyan egy láb magasan kezd el lebegni a föld felett.*
-A trón felett uralkodhatsz rajta ülve. Oda megy ahová akarod.
*Azzal ujja suhintásával, kicsit meg is futtatja a mozgó kőtrónt a katonakórus között. Egy ügető ló sebessége lehet, cserébe nem rázza le az emberről a göncöt, nem úgy mint a többi gebe. Szép egyenletesen, és kellemesen mozog.*
-Legyen a tiéd!
*Állítja meg előtte. A máguslánynak már csak az érdekes tekintetű istállómesterekre kell gondolnia utazásai során, de legalább zabot nem kér.*
//10. próbatétel//
//Megfejtve//
*Egy lány aki eddig is feltűnt Ar Theniornak éles eszével, most újra magára irányítja a kőhatalmasság figyelmét. Ahogy beszélni kezd, a szobrok egy emberként néznek rá, igazán félelemkeltő módon. De a szavakat kimondja.*
-Haha!
*Kezdődik újra a velőt rázó kacaj!*
-Nem gondoltam volna, hogy egy fejenálló fogja megfejteni az utolsó próbát.
*Ugyan Krestvir nem állt teljesen fejre, de ez egy többszáz éve halott szellem-kő-gólem-mágusnak vajmi keveset jelent. Nagyot lendít a karján, és a sugdolódzó szoborra mutat végül. Kimondja az eredeti szavak, visszafelé olvasott zagyvaságát, mire a kőkatona nagy robajjal össze esik. Apró, mégis szabályos alakú kövekre. Fény, és lenge szellő kíséretében következik be a metamorfózis. Az elsőre mozaiknak kinéző valami lassan formát ölt. Annyira formát, hogy az összepasszoló kis darabok közötti rés is teljesen eltűnik. A szoborból, egy kőtrónus lett. Hatalmat sugárzó, apró mintákkal vésett trón rajta Arthenior címerével.*
-Ez a trón a tiéd. Habár trón csak uralkodóknak jár, te nem uralkodsz a város felett.
*Mondja, majd mintha tüdeje lenne fúj egy hatalmasat, mégsem mozdul a szél. Csak a trón emelkedik fel hirtelen. Olyan egy láb magasan kezd el lebegni a föld felett.*
-A trón felett uralkodhatsz rajta ülve. Oda megy ahová akarod.
*Azzal ujja suhintásával, kicsit meg is futtatja a mozgó kőtrónt a katonakórus között. Egy ügető ló sebessége lehet, cserébe nem rázza le az emberről a göncöt, nem úgy mint a többi gebe. Szép egyenletesen, és kellemesen mozog.*
-Legyen a tiéd!
*Állítja meg előtte. A máguslánynak már csak az érdekes tekintetű istállómesterekre kell gondolnia utazásai során, de legalább zabot nem kér.*
7425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 22:47:52
Üzenet elküldve: 2020-02-27 22:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Az izgalom megint hiábavaló volt, most sem sikerült kitalálniuk a megoldást.*
- Hát nem.
*Jegyzi meg velősen. A kis tündér újra elszontyolodik, azonban sokkal kevésbé, mint az előbb. Inkább igyekszik arra ösztönözni magát, hogy más szempontból essen neki a problémának. Ebben segítségére van Zaxdor is, aki óriási lábain már repíti is őt a magasban, átszelve a sokaságot véges végig a téren. Vanna úgy élvezi a sétát, hogy közben többször is hangosan felkacag. Így már kifejezetten kihívás volna tovább szomorkodni.*
- Jöttem megnézni a gólemet. *Mondja úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Beszédén érződik ezen kívül még némi büszkeség is, a bonyolult „gólem” szó használata miatt.* - Arra viszont nem számítottam, hogy ennyien lesznek. *Tekint végig a tömegen.* - De én nem félek, mert nincs mitől. Főleg, hogy itt vagy te. *Jelenti ki teljes bizonyossággal.
Amint az óriás-lovaglás véget ér, újfent a rejtvényen való töprengésre kerül sor. Lekászálódás után kissé megigazgatja ruhácskáját, hajkoronáját, ily módon pipiskedve hallgatja Zaxdor szavait.*
- Jó, nagyon jó ötlet!
*Lelkendezik. A felkínált ujjat óvatosan két keze közé fogja, ami kissé komikusan hat, lévén, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi kárt tegyen így az óriásban. Leguggol vele a földre, és nagy levegőt vesz, hogy jobban tudjon koncentrálni a feladatra. Mit is rajzoljon? Társa bohókás ötleteit a babákról és egyebekről megmosolyogja, de elveti ezeket a gyermeteg ötleteket. Itt most komoly munka folyik!
Ahogy az óriás felhívja Ar Thenior figyelmét a kis kékségre, egyre fokozódik a nyomás, a kislány pedig enyhén lámpalázas lesz. ~ Mit is, mit is, mit is…? ~ morfondírozik, egészen addig, amíg hirtelen egy ötlete nem támad. ~ Városok, hát persze! ~ üt végül szöget a fejében egy gondolat, amelynek valójában Zaxdor a forrása. Egészen közel hajol a „rajzeszközhöz”, úgy rója kitartóan az ábrákat a porba, míg végül el nem készül minddel, hogy aztán diadalittasan állhasson közös művük felett. A rajz nem tökéletes, de a legjobb, amit Vanna létre tud hozni O'baa szórványos „földrajz leckéi” alapján.*
- Ez most jó lesz, érzem.
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Az izgalom megint hiábavaló volt, most sem sikerült kitalálniuk a megoldást.*
- Hát nem.
*Jegyzi meg velősen. A kis tündér újra elszontyolodik, azonban sokkal kevésbé, mint az előbb. Inkább igyekszik arra ösztönözni magát, hogy más szempontból essen neki a problémának. Ebben segítségére van Zaxdor is, aki óriási lábain már repíti is őt a magasban, átszelve a sokaságot véges végig a téren. Vanna úgy élvezi a sétát, hogy közben többször is hangosan felkacag. Így már kifejezetten kihívás volna tovább szomorkodni.*
- Jöttem megnézni a gólemet. *Mondja úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Beszédén érződik ezen kívül még némi büszkeség is, a bonyolult „gólem” szó használata miatt.* - Arra viszont nem számítottam, hogy ennyien lesznek. *Tekint végig a tömegen.* - De én nem félek, mert nincs mitől. Főleg, hogy itt vagy te. *Jelenti ki teljes bizonyossággal.
Amint az óriás-lovaglás véget ér, újfent a rejtvényen való töprengésre kerül sor. Lekászálódás után kissé megigazgatja ruhácskáját, hajkoronáját, ily módon pipiskedve hallgatja Zaxdor szavait.*
- Jó, nagyon jó ötlet!
*Lelkendezik. A felkínált ujjat óvatosan két keze közé fogja, ami kissé komikusan hat, lévén, hogy szinte lehetetlen, hogy bármi kárt tegyen így az óriásban. Leguggol vele a földre, és nagy levegőt vesz, hogy jobban tudjon koncentrálni a feladatra. Mit is rajzoljon? Társa bohókás ötleteit a babákról és egyebekről megmosolyogja, de elveti ezeket a gyermeteg ötleteket. Itt most komoly munka folyik!
Ahogy az óriás felhívja Ar Thenior figyelmét a kis kékségre, egyre fokozódik a nyomás, a kislány pedig enyhén lámpalázas lesz. ~ Mit is, mit is, mit is…? ~ morfondírozik, egészen addig, amíg hirtelen egy ötlete nem támad. ~ Városok, hát persze! ~ üt végül szöget a fejében egy gondolat, amelynek valójában Zaxdor a forrása. Egészen közel hajol a „rajzeszközhöz”, úgy rója kitartóan az ábrákat a porba, míg végül el nem készül minddel, hogy aztán diadalittasan állhasson közös művük felett. A rajz nem tökéletes, de a legjobb, amit Vanna létre tud hozni O'baa szórványos „földrajz leckéi” alapján.*
- Ez most jó lesz, érzem.
7424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:09:07
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:09:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Apró fintor, melyből végül egy lágyabb mosoly lesz megenyhülve. Örü neki, hogy a függőt felajánlotta, hisz a kis tündér olyan szomorú lett, hogy az óriás, szőrös szíve sajdul bele. Valahogy a tündérek egyébként is adnak egy kis csodát. Oly kegyetlen a világ, számtalan harc, s megannyi konfliktus közt, mindig szükséges egy kis csoda. Ar Theniorra emeli tekintetét, majd csak legyint.*
- Ne köszönd, nem oly nagy dolog ez, kicsi. *Dörmögi lassan, mielőtt elkezd rajzolni a pirinyó, kis ujjacskával, ám, a feladvány ezúttal sem helyes. Persze a lány izgatottsága egészen kicsit rá is ráragad, s acélkék tekintetével várja is azt, igaz, jóformán talán, ha hangyányit gyorsabban veszi a levegőt. Vany egész nyugdtan belé kapaszkodhat, sőt, izgatottan szorjthatja meg apró kezét az óriáson, csak olykor kuncog fel rajta, mikor picit csiklandozza, de egyébként egyáltalán nem lesz mérges emiatt, nem veszi rossz néven. Nem morran, vagy horkan fel felháborodva, mikor meghallja, hogy nem jó a válasz, sokkal inkább csak lassan biccent, s a tündérkére néz.*
- Azt hiszem ez sem sikerült. Hmm... *Gondolkodik el, bár azért meg kell vallani, Zaxdor sem az eszesebbik közül való. Hisz, oly sok jelkép van, csak fel kellene őket idézni.*
- Ne szomorkodj, menjünk közelebb, s nézzük meg ezt az Ar Theniort. *Mondja csendesen, majd úgy, ahogy van, öles és hatalmas léptekkel, könnyedén utat vágva, mert azért már elég sokan vannak a téren, közelebb lép a gólemhez. Eltaposni nem akar senkit, persze nem azért, mert zavartatná magát, csupán nem ezzel akarja emlékezetessé tenni az apró szárnyas mai napját. Ezért inkább körbenéznek, s a magasban azért minden jobban látszik. Míg haladnak, addig kérdez is, ha már itt van, bár tekintetét nem fordítja a lányra.*
- Aztán... *kezdi lassan* egy ilyen kis tündér mit keres ezen a hatalmas főtéren, lábak és tülekedés között? Nem félsz, hogy megsérülsz? *Kérdezi egyszerűen, s ha válasz érkezik, a beszélgetés után megint csak letérdel, a lánnyal együtt kezében, fejét vakargatva.*
- Mondd csak... *kezdi lassan, töprengve a maga módján.* Mennyire tudsz rajzolni? Én bevallom nem igazán... *egy pillanatra huncut ránc gyűlik két szeme sarkába, s dús szemöldöke alá.* mit szólnál, ha együtt rajzolnánk? Most te fogod vezetni az én ujjamat, ez lesz a nagy irónod. *Mutatja fel hirtelen vaskos, virsli mutatóujját a tündérke arca elé, mi majd akkora, mint Vany feje. Ha a tündér belemegy, hát odaadja neki, hogy jó erősen fogja meg két kézzel, majd persze emelve helyette karját, s mozgatva ujját, tündérke azt rajzol vele a porba megfejtésként, amit csak akar. Ha tudja, márpedig azért jelképek tekintetében vannak némi ismeretei hadjáratai kapcsán, jó eséllyel tud is segíteni neki. Persze az okot, amiért ezeket ismeri, nem meséli el, túl szörnyű és veszedelmesnek tűnne, egy kiszolgált veterán, véres történetei.*
- No? Elkezdjük? Nem tudom... zászlók, városok, vagy ilyesmi. *Vonja meg a vállát göcögve.* De ha szeretnéd, lehet egy baba, vagy egy csillag is. *Kacsint a lányra mosolyogva.*
- Figyelj ránk, Ar Thenior! Figyelj a kis tündérre, kérlek! *Emeli fel megint a hangját, ha a csöpp apróságot esetleg nem venné észre.*
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Apró fintor, melyből végül egy lágyabb mosoly lesz megenyhülve. Örü neki, hogy a függőt felajánlotta, hisz a kis tündér olyan szomorú lett, hogy az óriás, szőrös szíve sajdul bele. Valahogy a tündérek egyébként is adnak egy kis csodát. Oly kegyetlen a világ, számtalan harc, s megannyi konfliktus közt, mindig szükséges egy kis csoda. Ar Theniorra emeli tekintetét, majd csak legyint.*
- Ne köszönd, nem oly nagy dolog ez, kicsi. *Dörmögi lassan, mielőtt elkezd rajzolni a pirinyó, kis ujjacskával, ám, a feladvány ezúttal sem helyes. Persze a lány izgatottsága egészen kicsit rá is ráragad, s acélkék tekintetével várja is azt, igaz, jóformán talán, ha hangyányit gyorsabban veszi a levegőt. Vany egész nyugdtan belé kapaszkodhat, sőt, izgatottan szorjthatja meg apró kezét az óriáson, csak olykor kuncog fel rajta, mikor picit csiklandozza, de egyébként egyáltalán nem lesz mérges emiatt, nem veszi rossz néven. Nem morran, vagy horkan fel felháborodva, mikor meghallja, hogy nem jó a válasz, sokkal inkább csak lassan biccent, s a tündérkére néz.*
- Azt hiszem ez sem sikerült. Hmm... *Gondolkodik el, bár azért meg kell vallani, Zaxdor sem az eszesebbik közül való. Hisz, oly sok jelkép van, csak fel kellene őket idézni.*
- Ne szomorkodj, menjünk közelebb, s nézzük meg ezt az Ar Theniort. *Mondja csendesen, majd úgy, ahogy van, öles és hatalmas léptekkel, könnyedén utat vágva, mert azért már elég sokan vannak a téren, közelebb lép a gólemhez. Eltaposni nem akar senkit, persze nem azért, mert zavartatná magát, csupán nem ezzel akarja emlékezetessé tenni az apró szárnyas mai napját. Ezért inkább körbenéznek, s a magasban azért minden jobban látszik. Míg haladnak, addig kérdez is, ha már itt van, bár tekintetét nem fordítja a lányra.*
- Aztán... *kezdi lassan* egy ilyen kis tündér mit keres ezen a hatalmas főtéren, lábak és tülekedés között? Nem félsz, hogy megsérülsz? *Kérdezi egyszerűen, s ha válasz érkezik, a beszélgetés után megint csak letérdel, a lánnyal együtt kezében, fejét vakargatva.*
- Mondd csak... *kezdi lassan, töprengve a maga módján.* Mennyire tudsz rajzolni? Én bevallom nem igazán... *egy pillanatra huncut ránc gyűlik két szeme sarkába, s dús szemöldöke alá.* mit szólnál, ha együtt rajzolnánk? Most te fogod vezetni az én ujjamat, ez lesz a nagy irónod. *Mutatja fel hirtelen vaskos, virsli mutatóujját a tündérke arca elé, mi majd akkora, mint Vany feje. Ha a tündér belemegy, hát odaadja neki, hogy jó erősen fogja meg két kézzel, majd persze emelve helyette karját, s mozgatva ujját, tündérke azt rajzol vele a porba megfejtésként, amit csak akar. Ha tudja, márpedig azért jelképek tekintetében vannak némi ismeretei hadjáratai kapcsán, jó eséllyel tud is segíteni neki. Persze az okot, amiért ezeket ismeri, nem meséli el, túl szörnyű és veszedelmesnek tűnne, egy kiszolgált veterán, véres történetei.*
- No? Elkezdjük? Nem tudom... zászlók, városok, vagy ilyesmi. *Vonja meg a vállát göcögve.* De ha szeretnéd, lehet egy baba, vagy egy csillag is. *Kacsint a lányra mosolyogva.*
- Figyelj ránk, Ar Thenior! Figyelj a kis tündérre, kérlek! *Emeli fel megint a hangját, ha a csöpp apróságot esetleg nem venné észre.*
7423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-27 10:56:26
Üzenet elküldve: 2020-02-27 10:56:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Fäenro//
*Egyetértenek hát, hogy jobb visszatérniük, jön egy újabb kocogás a főtér felé. Lyllt nagyon meglepi, hogy kézen fogják, de mivel nem a legjobb futó, és könnyen el is botolhat, nem ellenkezik, csak restelkedve hallgat. És szuszog. Még akkor is, amikor megérkeznek, egy ideig csak figyeli a történéseket.
Mikor meghallja, hogy Ganer milyen jutalomban részesül, elakad a szava. Vagy inkább a lihegése. Azonnal érzi, hogy ez az, ami igazán nagy jutalom lenne számára, mert pontosan tudja, hogy mit szeretne, már a gondolatától is mély érzések rohanják meg. Másnak nem jelentene semmit, neki azonban a világot. Tudja, ezzel a megfejtéssel nem tenne hozzá Arthenior megmérettetéséhez, és segítségnek sincs híján, ezért bűntudata támad, főként, hogy a személyes jutalom motiválja a feladat teljesítésére, nem a város sorsa múlik rajta. Másfelől senki elől nem venne el semmit vele, hiszen nem tűnik úgy, hogy korlátozott lenne a megfejtők száma. Boldog lenne, ha ezt az egyet megkaphatná. Szíve újra meglódul, és vele tettrekészsége is megérkezik. Fäenrora mosolyog.*
- Megpróbáljuk mi is?
*Holmijában kotorászik jegyzetfüzetéért. Ha a fiú szeretné, szívesen megosztja vele, akár együtt is elkészíthetik a szimbólumokat. Nagy koncentrációval kezd rajzolni aztán. Gondosan, szeretettel. Ha Fäenro társul hozzá, kikéri a véleményét is, talán nem emlékszik pontosan. Nagyon izgul, hogy jól gondolja-e a megfejtést. Amint elkészül, Fäenrohoz fordul ismét mosolyogva.*
- Megmutatjuk?
*Aztán óvatosan, udvariasan kerülgeti a tömeget, az utolsó próbához idézett szélben magához szorítva a jegyzeteit, végül szerényen megáll a gólem közelében.*
- Tisztelt Ar Thenior! Megfelelnek ezek a jelek a 7. próbatételnek?
*Felmutatja a rajzot.*
//7. próbatétel//
//Fäenro//
*Egyetértenek hát, hogy jobb visszatérniük, jön egy újabb kocogás a főtér felé. Lyllt nagyon meglepi, hogy kézen fogják, de mivel nem a legjobb futó, és könnyen el is botolhat, nem ellenkezik, csak restelkedve hallgat. És szuszog. Még akkor is, amikor megérkeznek, egy ideig csak figyeli a történéseket.
Mikor meghallja, hogy Ganer milyen jutalomban részesül, elakad a szava. Vagy inkább a lihegése. Azonnal érzi, hogy ez az, ami igazán nagy jutalom lenne számára, mert pontosan tudja, hogy mit szeretne, már a gondolatától is mély érzések rohanják meg. Másnak nem jelentene semmit, neki azonban a világot. Tudja, ezzel a megfejtéssel nem tenne hozzá Arthenior megmérettetéséhez, és segítségnek sincs híján, ezért bűntudata támad, főként, hogy a személyes jutalom motiválja a feladat teljesítésére, nem a város sorsa múlik rajta. Másfelől senki elől nem venne el semmit vele, hiszen nem tűnik úgy, hogy korlátozott lenne a megfejtők száma. Boldog lenne, ha ezt az egyet megkaphatná. Szíve újra meglódul, és vele tettrekészsége is megérkezik. Fäenrora mosolyog.*
- Megpróbáljuk mi is?
*Holmijában kotorászik jegyzetfüzetéért. Ha a fiú szeretné, szívesen megosztja vele, akár együtt is elkészíthetik a szimbólumokat. Nagy koncentrációval kezd rajzolni aztán. Gondosan, szeretettel. Ha Fäenro társul hozzá, kikéri a véleményét is, talán nem emlékszik pontosan. Nagyon izgul, hogy jól gondolja-e a megfejtést. Amint elkészül, Fäenrohoz fordul ismét mosolyogva.*
- Megmutatjuk?
*Aztán óvatosan, udvariasan kerülgeti a tömeget, az utolsó próbához idézett szélben magához szorítva a jegyzeteit, végül szerényen megáll a gólem közelében.*
- Tisztelt Ar Thenior! Megfelelnek ezek a jelek a 7. próbatételnek?
*Felmutatja a rajzot.*
7422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:12:01
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:12:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Vannának nagyon tetszik az óriás társasága, nevetése. Meg persze azt is élvezi, hogy Zaxdor ilyen magasra emeli őt. Innen most mindent belát szinte, ami a téren történik. Látja, ki hogyan küzd a különféle próbákkal, mikkel próbálkozik. A tömegből kiemelkedő kedvenc alakja az a nő, aki a szökőkút vizét varázsolja különböző formákba. A kis tündér ugyanis nagyon odavan a mágiáért. Sok nézelődésre azonban nincs ideje, hiszen a kötelesség mégiscsak előrébb való. Inkább a válasz bekiabálására koncentrál.
Találgatása azonban igyekezete ellenére sem zárul sikerrel. Arcocskájára az eddigi derűt alapul véve szinte elképzelhetetlen mértékű ború ül ki. Elcsendesedik, elkomorodik. Szerencséjére azonban ott van az ő új barátja, aki kész felvidítani őt. Eleinte úgy tűnik, a kislány nem akar vigasztalódni, és a függőt sem veszi el, ám kedve Zax minden egyes szavával jobbra fordul. Végül így szól.*
- Köszönöm szépen! Én…
*Próbálkozik elmondani, hogy megtisztelve érzi magát, de igazán nem sikerül neki. Végül úgy fejezi ki érzéseit, hogy némán, de hálásan mosolyog, és elfogadja a függőt. Csillogó szemekkel megcsodálja a kicsiny tárgyat, megszorongatja, majd eltünteti ruhácskája egyik titkos zsebében. Ezt egy igazi óriástól kapta! Nem semmi.
Csalódása még friss, így önmagától nem biztos, hogy már ilyen hamar újabb találgatásokba kezdene, de bízik a férfiban, így hagyja magát, és az ujját is vezetni. Egyébként is, az előbb ő találgatott, most Zaxdoron a sor. A rajzok születését gondos figyelemmel, és elgondolkodó hümmögéssel kíséri. A másik kedvéért még a szemét is becsukja, mikor az arra kéri, hogy ne nézzen oda, és tényleg csak igazán keveset kukucskál. Boldogsággal tölti el, hogy Zax úgy állítja be, mintha ez az egész az ő ötlete lenne. Azért, ha úgy adódna, hogy csak egyikük kaphat ezért a megoldásért jutalmat, akkor mindenképpen lemondana a jutalomról a másik javára. A rajzolgatás alatt azonban egyre inkább elveszti érdeklődését a jutalom iránt. A feladványt már úgy hallotta, megoldotta időközben más is, így az átok már nem terheli a várost. A jutalom meg bármi is legyen, nem olyan fontos. Eltörpül a jelen pillanat mellett. A kis tündér úgy érzi, hogy ez, így, itt és most: jó.
A mókának Vanna szerint túl hamar vége szakad, de ezen nem bánkódik sokat. A dolgok már csak természetüknél fogva is ilyenek; végesek. Ő maga is feltápászkodik a földről, és hagyja, hogy ismét a magasba emeljék. Az élmény másodjára is éppoly csodálatos, mint először, de most már megvan benne egy újfajta, különös varázslat is. Ez a mozdulat mintha egy apró szokássá kezdene válni, egészen ösztönössé – legalábbis részéről mindenképpen.
Izgatottan figyeli Ar Thenior válaszát, és szurkol, hogy társa megoldása helyes legyen. A szurkolás jeleként meg is szorítja az óriás kezét-vállát, vagy amit éppen ér. Hogy tudat alatt érzi-e, hogy a másik kissé magányos, vagy esetleg a kialakuló barátság miatt csökkenti a kettejük között lévő fizikai távolságot, azt nehéz lenne megmondani, de egy biztos: a mozdulat ösztönösen jön. Ettől az óriás talán úgy érezheti, ha csak egy rövid időre is, de van mellette valaki.*
//7. próbatétel//
//Vany, Zax//
*Vannának nagyon tetszik az óriás társasága, nevetése. Meg persze azt is élvezi, hogy Zaxdor ilyen magasra emeli őt. Innen most mindent belát szinte, ami a téren történik. Látja, ki hogyan küzd a különféle próbákkal, mikkel próbálkozik. A tömegből kiemelkedő kedvenc alakja az a nő, aki a szökőkút vizét varázsolja különböző formákba. A kis tündér ugyanis nagyon odavan a mágiáért. Sok nézelődésre azonban nincs ideje, hiszen a kötelesség mégiscsak előrébb való. Inkább a válasz bekiabálására koncentrál.
Találgatása azonban igyekezete ellenére sem zárul sikerrel. Arcocskájára az eddigi derűt alapul véve szinte elképzelhetetlen mértékű ború ül ki. Elcsendesedik, elkomorodik. Szerencséjére azonban ott van az ő új barátja, aki kész felvidítani őt. Eleinte úgy tűnik, a kislány nem akar vigasztalódni, és a függőt sem veszi el, ám kedve Zax minden egyes szavával jobbra fordul. Végül így szól.*
- Köszönöm szépen! Én…
*Próbálkozik elmondani, hogy megtisztelve érzi magát, de igazán nem sikerül neki. Végül úgy fejezi ki érzéseit, hogy némán, de hálásan mosolyog, és elfogadja a függőt. Csillogó szemekkel megcsodálja a kicsiny tárgyat, megszorongatja, majd eltünteti ruhácskája egyik titkos zsebében. Ezt egy igazi óriástól kapta! Nem semmi.
Csalódása még friss, így önmagától nem biztos, hogy már ilyen hamar újabb találgatásokba kezdene, de bízik a férfiban, így hagyja magát, és az ujját is vezetni. Egyébként is, az előbb ő találgatott, most Zaxdoron a sor. A rajzok születését gondos figyelemmel, és elgondolkodó hümmögéssel kíséri. A másik kedvéért még a szemét is becsukja, mikor az arra kéri, hogy ne nézzen oda, és tényleg csak igazán keveset kukucskál. Boldogsággal tölti el, hogy Zax úgy állítja be, mintha ez az egész az ő ötlete lenne. Azért, ha úgy adódna, hogy csak egyikük kaphat ezért a megoldásért jutalmat, akkor mindenképpen lemondana a jutalomról a másik javára. A rajzolgatás alatt azonban egyre inkább elveszti érdeklődését a jutalom iránt. A feladványt már úgy hallotta, megoldotta időközben más is, így az átok már nem terheli a várost. A jutalom meg bármi is legyen, nem olyan fontos. Eltörpül a jelen pillanat mellett. A kis tündér úgy érzi, hogy ez, így, itt és most: jó.
A mókának Vanna szerint túl hamar vége szakad, de ezen nem bánkódik sokat. A dolgok már csak természetüknél fogva is ilyenek; végesek. Ő maga is feltápászkodik a földről, és hagyja, hogy ismét a magasba emeljék. Az élmény másodjára is éppoly csodálatos, mint először, de most már megvan benne egy újfajta, különös varázslat is. Ez a mozdulat mintha egy apró szokássá kezdene válni, egészen ösztönössé – legalábbis részéről mindenképpen.
Izgatottan figyeli Ar Thenior válaszát, és szurkol, hogy társa megoldása helyes legyen. A szurkolás jeleként meg is szorítja az óriás kezét-vállát, vagy amit éppen ér. Hogy tudat alatt érzi-e, hogy a másik kissé magányos, vagy esetleg a kialakuló barátság miatt csökkenti a kettejük között lévő fizikai távolságot, azt nehéz lenne megmondani, de egy biztos: a mozdulat ösztönösen jön. Ettől az óriás talán úgy érezheti, ha csak egy rövid időre is, de van mellette valaki.*
7421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:00:15
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:00:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Lylli//
*A könyvtárban beleolvasgatott abba, amit Lylli kiszúrt. Látta, hogy a lány tudja mit keres és bízott benne. Érdekes is volt a könyv, ám úgy látták, hogy nem az lesz a megoldás. Némi további keresgélés után Fäenro már egyre kevésbé türelmes. Érdeklik ugyan a könyvek, de ez a hatalmas kőgólem sokkal de sokkal izgalmasabb, főleg egy ilyen kisgyerek számára. Hamar unszolni kezdi Lyllit, hogy menjenek vissza.*
- Talán nem írtak könyvet róla. Menjünk, hátha mond még valamit Ar Thenior. Talán épp a legérdekesebbekről maradunk le! *Lelkendezik és ha a lánynak nincsen ellenére Fäenro képes kézen fogva vissza futni vele. Úgy véli, máskülönben elveszítenék egymást a nagy forgatagban és ő igazán megkedvelte Lyllit.*
//Lylli//
*A könyvtárban beleolvasgatott abba, amit Lylli kiszúrt. Látta, hogy a lány tudja mit keres és bízott benne. Érdekes is volt a könyv, ám úgy látták, hogy nem az lesz a megoldás. Némi további keresgélés után Fäenro már egyre kevésbé türelmes. Érdeklik ugyan a könyvek, de ez a hatalmas kőgólem sokkal de sokkal izgalmasabb, főleg egy ilyen kisgyerek számára. Hamar unszolni kezdi Lyllit, hogy menjenek vissza.*
- Talán nem írtak könyvet róla. Menjünk, hátha mond még valamit Ar Thenior. Talán épp a legérdekesebbekről maradunk le! *Lelkendezik és ha a lánynak nincsen ellenére Fäenro képes kézen fogva vissza futni vele. Úgy véli, máskülönben elveszítenék egymást a nagy forgatagban és ő igazán megkedvelte Lyllit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656