Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-25 14:28:26
Üzenet elküldve: 2025-07-25 14:28:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*Merv viselkedésében lát valamilyen zavart, mintha ő maga sem tudná, hogy mit keres. Figyeli ahogy a férfi eltűnik a tömegben és már a fekete öltözéke is elveszik az embertömegben. Figyelmét a nőre fordíthatja. Eddig nem volt ideje megnézni magának, ezért ezt is bepótolja. Tekintete végig járja a nő teljes magasságát. Kinézetében nem talál semmi kivetnivalót. Egyszerű öltözéket hord, amin megakad Zzul szeme azok a fegyverek. Egy szép hullámos kard és egy íj.
~Tegez nélkül?~
Nem lát íjakat a nőnél, hacsak nem a keblei közül akarja vész helyzetben előkapnia azokat.*
-Te mondtad, hogy szívesebben jönnél velem a Kikötőbe.
*Néz kérdőn a nőre. Aztán arckifejezése gyorsan változik és belemegy a meghívásba.*
-Miért is ne? Talán még étvágyat is kapsz valami máshoz.
*Az utolsó mondat után hangosan felröhög és elindul a Pegazus irányába. Előtte azért közelebb kúszik a nőhöz, majd jobb karját a nő vállára helyezi, mintha barátok lennének és úgy vezeti őt is a fogadóba. Ha meg Annottah elutasítja ezt a baráti gesztust, akkor sem sértődik meg. A fogadóhoz közeledve eszébe jut, hogy hogyan szokás hölgyekkel bánni és előre kinyitja neki az ajtót, majd meghajolva engedi előre a nőt.*
-Csak is ön után.
*Merv viselkedésében lát valamilyen zavart, mintha ő maga sem tudná, hogy mit keres. Figyeli ahogy a férfi eltűnik a tömegben és már a fekete öltözéke is elveszik az embertömegben. Figyelmét a nőre fordíthatja. Eddig nem volt ideje megnézni magának, ezért ezt is bepótolja. Tekintete végig járja a nő teljes magasságát. Kinézetében nem talál semmi kivetnivalót. Egyszerű öltözéket hord, amin megakad Zzul szeme azok a fegyverek. Egy szép hullámos kard és egy íj.
~Tegez nélkül?~
Nem lát íjakat a nőnél, hacsak nem a keblei közül akarja vész helyzetben előkapnia azokat.*
-Te mondtad, hogy szívesebben jönnél velem a Kikötőbe.
*Néz kérdőn a nőre. Aztán arckifejezése gyorsan változik és belemegy a meghívásba.*
-Miért is ne? Talán még étvágyat is kapsz valami máshoz.
*Az utolsó mondat után hangosan felröhög és elindul a Pegazus irányába. Előtte azért közelebb kúszik a nőhöz, majd jobb karját a nő vállára helyezi, mintha barátok lennének és úgy vezeti őt is a fogadóba. Ha meg Annottah elutasítja ezt a baráti gesztust, akkor sem sértődik meg. A fogadóhoz közeledve eszébe jut, hogy hogyan szokás hölgyekkel bánni és előre kinyitja neki az ajtót, majd meghajolva engedi előre a nőt.*
-Csak is ön után.
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:30:26
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Végre célba ért és eljutott idáig! Már több hatja indult útnak, mint, ahogy azt számon tartaná. Egyrészt megszokta a hidegebb időjárást a Világválasztó hegyen lévő kolostorban, így igazi kínszenvedés volt,. miután lejött róla. Főleg a meleg, nagyon rosszul bírta eleinte, de aztán fokozatosan szokott hozzá, fegyelmezetten vette az ehhez kapcsolódó akadályokat. Amikor az útról meglátta Artheniort fellélegzett. Bár a folyók is tiszta vizűek, de tudja jól, hogy nem annyira, mint fent a hegyen, vagy épp Arthenior szökőkútjában. Oda igyekszik most, a kút mellé téve hosszúbotját és kis zsákját. A kezével kimerve a vizet oszlatja el az arcán, azonnali felfrissülést nyerve, majd újabb kortyokat húz fel a kezeit összefogva. Szomját oltja a hűsítő víz, majd előkotorja a zsákjából a kiszáradt kulacsát is és megtölti azt, amikor már eleget ivott ahhoz, hogy ezt megtegye. Sóhajtva fújja ki a levegőt és néz körbe, hogy kitől kérhetne útbaigazítást majd. A híres Pegazus kocsma az első számú célpontja, utána muszáj lesz kitalálnia valamit, ha éppen nem jut elég információhoz. De előbb még iszik a kulacsából még, nagyon kiszáradva érkezett. Arca is kap némi színt ettől, habár a sápadtsága mit sem kopott az út során. Újratölti kulacsát, aztán dolgait magához véve elindul a fogadó felé.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:19:31
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:19:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Végül csak sikerült megérkeznie. Ebbe a gyűlölt városba az általa gyűlölt népek közé. Most is érzi magán a helyiek megvetését és a gyanakvását. Sosem fogja tudni lerázni magáról a fajtája bűneit, de most már egyértelmű számára, hogy nincs is erre szükség. Már látja az igaz ösvényt, ami nem a szégyen hanem a büszkeség. A visszatérés az ősök útjára. A kúthoz sétálva leveszi a sisakját és arcát megmossa a mágikus vízben.*
~Ez a fő különbség köztünk. A mágia és a tudás. De ez nem csak a városiak kiváltsága lesz!~
~Ez a fő különbség köztünk. A mágia és a tudás. De ez nem csak a városiak kiváltsága lesz!~
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:15:30
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:15:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A fiú szorongva nézett végig a különböző népekkel teli főtéren.
Nem ez az első alkalom, hogy Artheniorban jár, annak idején apjával minden aratás után jöttek a piacra, hogy továbbadhassanak a terményen, majd ugyanezen frissen keresett aranyat el is költhessék új szerszámokra, vetőmagokra a tél után. Nem azért szorong, mert új neki a látvány. Azért szorong, mert most egyedül van.
Fáradtan bágyatag léptekkel közelít a szökőkút felé. Jó ideje úton van már, a nyári nap sugara kótyagossá tette a fejét, végtagjait súlytalanul húzza maga után, ámbár igyekszik összeszedetten járni; ha megbámulják, feltűnést kelt, még jobban szorongana, mint most.
Két kezét a vízbe meríti. Mint édesanyja csókja a homlokára, olyan kellemes érzés járja át ahogy a hideg víz az arcához ér. Így hűti magát egy darabig, majd kortyol is párat a vízből. Szusszanásnyi szünet után feltápászkodik, s újra végigméri a főteret.
~ És most mihez kezdjek? ~
Azt sem tudja egyáltalán, hogy támadói, családja gyilkosai vajon ebben a városban vannak-e. Ez tűnt számára a legnyilvánvalóbbnak, ha egy rablóbanda megszedi magát, csak-csak eljönnek a városba elkölteni az összeszedett értéket.
Sőt, azt sem tudja, mit fog velük kezdeni, ha megtalálja őket. Talán hatan voltak, mindegyik fegyverrel, a vezetőjüknek kardja volt. Venthel még birkózni se birkózott életében, kardot pedig nem fogott a kezében. A bosszú jól hangzik, a kivitelezése viszont annál bonyolultabb.
Aztán eszébe jut egy emlék; ahogy az apjával a piacot rótták -Venthel lehetett talán feleannyi idős mint most-, meglátott egy egzotikus gyümölcsöt. Már nem tudja felidézni, honnan való volt, vagy hogy nézett ki pontosan, de tisztán emlékszik arra, ahogy apja a nehezen megkeresett pénzt erre áldozta. Az erszény látványosan soványabb lett a gyümölcsvásárlás után. Akkoriban nem nagyon fogta föl ennek jelentőségét, mára viszont már érti, mekkora áldozatot hozott érte apja. Mekkora önzetlen áldozatot.
És egy ilyen lelket mészároltak le hideg vérrel egy másikkal együtt.
Nem kell terv. Lesz ahogy lesz, a bosszú végbemegy.
Szeme megakad a Pegazus Fogadó cégerén. Ha ő hasonló fattyú lenne, mint az a banda, biztos egész nap vedelne, pláne ennyi zsákmányolás után.
~ Vajon kidobnak, ha így megyek be? ~ - Tör fel belőle a gondolat, ahogy végignéz magán a víz tükrében. Eléggé megviselte az út a Pusztából. Ruhája poros, cipője kilyukadt.
Egy darabig a fogadó előtt tétovázik, míg végig nem méri, milyen népek mennek oda be, s végül arra a következtetésre jut, hogy annyira nem is fog kitűnni, mint azt elsőre gondolta. Talán ha csak bekukkant, abból még nem lesz semmi.*
Nem ez az első alkalom, hogy Artheniorban jár, annak idején apjával minden aratás után jöttek a piacra, hogy továbbadhassanak a terményen, majd ugyanezen frissen keresett aranyat el is költhessék új szerszámokra, vetőmagokra a tél után. Nem azért szorong, mert új neki a látvány. Azért szorong, mert most egyedül van.
Fáradtan bágyatag léptekkel közelít a szökőkút felé. Jó ideje úton van már, a nyári nap sugara kótyagossá tette a fejét, végtagjait súlytalanul húzza maga után, ámbár igyekszik összeszedetten járni; ha megbámulják, feltűnést kelt, még jobban szorongana, mint most.
Két kezét a vízbe meríti. Mint édesanyja csókja a homlokára, olyan kellemes érzés járja át ahogy a hideg víz az arcához ér. Így hűti magát egy darabig, majd kortyol is párat a vízből. Szusszanásnyi szünet után feltápászkodik, s újra végigméri a főteret.
~ És most mihez kezdjek? ~
Azt sem tudja egyáltalán, hogy támadói, családja gyilkosai vajon ebben a városban vannak-e. Ez tűnt számára a legnyilvánvalóbbnak, ha egy rablóbanda megszedi magát, csak-csak eljönnek a városba elkölteni az összeszedett értéket.
Sőt, azt sem tudja, mit fog velük kezdeni, ha megtalálja őket. Talán hatan voltak, mindegyik fegyverrel, a vezetőjüknek kardja volt. Venthel még birkózni se birkózott életében, kardot pedig nem fogott a kezében. A bosszú jól hangzik, a kivitelezése viszont annál bonyolultabb.
Aztán eszébe jut egy emlék; ahogy az apjával a piacot rótták -Venthel lehetett talán feleannyi idős mint most-, meglátott egy egzotikus gyümölcsöt. Már nem tudja felidézni, honnan való volt, vagy hogy nézett ki pontosan, de tisztán emlékszik arra, ahogy apja a nehezen megkeresett pénzt erre áldozta. Az erszény látványosan soványabb lett a gyümölcsvásárlás után. Akkoriban nem nagyon fogta föl ennek jelentőségét, mára viszont már érti, mekkora áldozatot hozott érte apja. Mekkora önzetlen áldozatot.
És egy ilyen lelket mészároltak le hideg vérrel egy másikkal együtt.
Nem kell terv. Lesz ahogy lesz, a bosszú végbemegy.
Szeme megakad a Pegazus Fogadó cégerén. Ha ő hasonló fattyú lenne, mint az a banda, biztos egész nap vedelne, pláne ennyi zsákmányolás után.
~ Vajon kidobnak, ha így megyek be? ~ - Tör fel belőle a gondolat, ahogy végignéz magán a víz tükrében. Eléggé megviselte az út a Pusztából. Ruhája poros, cipője kilyukadt.
Egy darabig a fogadó előtt tétovázik, míg végig nem méri, milyen népek mennek oda be, s végül arra a következtetésre jut, hogy annyira nem is fog kitűnni, mint azt elsőre gondolta. Talán ha csak bekukkant, abból még nem lesz semmi.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-24 17:02:05
Üzenet elküldve: 2025-07-24 17:02:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Zárás?//
* Nem egészen tudja hova tenni a csuklyás alak furcsa viselkedését, de egyre biztosabb benne, hogy jól döntött. Ő keresi a bajt, de azért szeretné a belsőségeit ott is tartani: belül. Erre pedig szintén a marcona ork mellett lennének jobb esélyei. Azért a ló túloldalára sem kell átesni: nincsenek kétségei afelől, hogy a szürke bőrűnek ugyancsak nem tündérmesébe illő szándékai lennének vele, ha nem a forgalmas főtéren zajlana ez a jelenet.
Zzulyaras kérdésén azért mégiscsak meglepődik. Felszaladnak szemöldökei, majd hangosan nevetni kezd. *
– A humorod jó, ezt kell ismerni. De sajnos semmi kedvem nincs a Kikötőbe menni. Se veled, se nélküled. * Továbbra se mondana nemet egy ingyen ebédre, de az orkból már kevésbé nézi ki ezt. A legtöbb ork nem visel öltönyt és nem ismeri az illemet. Persze Annottah sem is úri hölgy, így nála még annyira se lehet tudni, hogy mit akar. Bár azt hamar világossá tette, hogy Zzulyarastól: semmit. Kötekedésen kívül legalábbis. Azért egy utolsó esélyt még neki is ad. *
– Miért akarnál a Kikötőbe vinni? Egy ebéd mellett elmesélhetnéd.
//Zárás?//
* Nem egészen tudja hova tenni a csuklyás alak furcsa viselkedését, de egyre biztosabb benne, hogy jól döntött. Ő keresi a bajt, de azért szeretné a belsőségeit ott is tartani: belül. Erre pedig szintén a marcona ork mellett lennének jobb esélyei. Azért a ló túloldalára sem kell átesni: nincsenek kétségei afelől, hogy a szürke bőrűnek ugyancsak nem tündérmesébe illő szándékai lennének vele, ha nem a forgalmas főtéren zajlana ez a jelenet.
Zzulyaras kérdésén azért mégiscsak meglepődik. Felszaladnak szemöldökei, majd hangosan nevetni kezd. *
– A humorod jó, ezt kell ismerni. De sajnos semmi kedvem nincs a Kikötőbe menni. Se veled, se nélküled. * Továbbra se mondana nemet egy ingyen ebédre, de az orkból már kevésbé nézi ki ezt. A legtöbb ork nem visel öltönyt és nem ismeri az illemet. Persze Annottah sem is úri hölgy, így nála még annyira se lehet tudni, hogy mit akar. Bár azt hamar világossá tette, hogy Zzulyarastól: semmit. Kötekedésen kívül legalábbis. Azért egy utolsó esélyt még neki is ad. *
– Miért akarnál a Kikötőbe vinni? Egy ebéd mellett elmesélhetnéd.
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-24 14:00:35
Üzenet elküldve: 2025-07-24 14:00:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Zárás?//
*Ha tehetné elröhögné magát, de tartania kell magát a szerepéhez, amit rá osztott a férfi. Ezért komoly arccal figyeli a kettejük beszélgetését. A sötételf elutasítására, eltakarja száját, mintha csak állát vakarná, de nagy kezei mögött nehezen, de próbálja visszatartani vigyorát. Mikor szóba kerül, hogy a nő inkább menne vele vacsorázni akkor is csendben marad, pedig mennyire szeretne visszavágni. De jobbnak látja, ha nem szól bele Merv színjátékába. A beszélgetésük végével és Merv távozásával egy rövid szünet áll be, amit Zzul tör meg. Megpróbálja a legcsábosabb arcát adni, majd kiderül milyen sikerrel.*
-Tehát velem eljönnél a Kikötőbe?
//Zárás?//
*Ha tehetné elröhögné magát, de tartania kell magát a szerepéhez, amit rá osztott a férfi. Ezért komoly arccal figyeli a kettejük beszélgetését. A sötételf elutasítására, eltakarja száját, mintha csak állát vakarná, de nagy kezei mögött nehezen, de próbálja visszatartani vigyorát. Mikor szóba kerül, hogy a nő inkább menne vele vacsorázni akkor is csendben marad, pedig mennyire szeretne visszavágni. De jobbnak látja, ha nem szól bele Merv színjátékába. A beszélgetésük végével és Merv távozásával egy rövid szünet áll be, amit Zzul tör meg. Megpróbálja a legcsábosabb arcát adni, majd kiderül milyen sikerrel.*
-Tehát velem eljönnél a Kikötőbe?
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-24 13:50:58
Üzenet elküldve: 2025-07-24 13:50:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//Zárás//
*Érdeklődve várja, hogy a nő elfogadja-e a meghívását. Megértené ha nem, nem a legbiztatóbb a külseje. A fekete öltözéke csak úgy ontja magából a bajjóslatú jeleket. Ki ne hinné azt, hogy Merv elcsal egy sikátorba és közelebbről is megvizsgál egy éles tőrrel? Még ha tagadja is, magában el kell ismerni, hogy a célja ez lett volna Annottahval. A nő óvatossága most megmentette. Persze Merv próbálkozhatna még. A nő nem zárkózik el a meghívástól, csak ne a Kikötőbe kelljen mennie, hanem neki megfelel a Pegazus is. Csalódottságát nem mutatja ki, mosolyogva fogadja az elutasítás. A mosoly már majdnem nyugtalanító. Ki az aki egy elutasítást így fogad? Ha Annottah helyében lenne, már rég elfutott volna és sikítozva kiabált volna segítségért.*
-Ugyan.
*Legyint a Pegazus említésére.*
-Persze nem tagadom, hogy jó kis hely. Kielégíti a város igényeit, de a Sellő ínyencségeivel nem versenyezhet.
*Megvonja vállait.*
-Viszont ha tényleg az orkkal menne, csak tessék.
*Azzal egy bólintással elköszön és eltűnik a piac irányába.*
//Zárás//
*Érdeklődve várja, hogy a nő elfogadja-e a meghívását. Megértené ha nem, nem a legbiztatóbb a külseje. A fekete öltözéke csak úgy ontja magából a bajjóslatú jeleket. Ki ne hinné azt, hogy Merv elcsal egy sikátorba és közelebbről is megvizsgál egy éles tőrrel? Még ha tagadja is, magában el kell ismerni, hogy a célja ez lett volna Annottahval. A nő óvatossága most megmentette. Persze Merv próbálkozhatna még. A nő nem zárkózik el a meghívástól, csak ne a Kikötőbe kelljen mennie, hanem neki megfelel a Pegazus is. Csalódottságát nem mutatja ki, mosolyogva fogadja az elutasítás. A mosoly már majdnem nyugtalanító. Ki az aki egy elutasítást így fogad? Ha Annottah helyében lenne, már rég elfutott volna és sikítozva kiabált volna segítségért.*
-Ugyan.
*Legyint a Pegazus említésére.*
-Persze nem tagadom, hogy jó kis hely. Kielégíti a város igényeit, de a Sellő ínyencségeivel nem versenyezhet.
*Megvonja vállait.*
-Viszont ha tényleg az orkkal menne, csak tessék.
*Azzal egy bólintással elköszön és eltűnik a piac irányába.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-22 16:19:56
Üzenet elküldve: 2025-07-22 16:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
* Nem tudja, melyik részt értelmezte úgy a melák, hogy neki akar esni. Mindenesetre neki ilyen a gondolatába se ötlött. Tündérek, gnómok, esetleg könnyűsúlyú emberlányok ellen szeret verekedni, de nem ork férfiakkal. A szája persze sokat jár, sokszor feleslegesen, de ez nem jelenti azt, hogy meg akarja öletni magát a főtéren. Vagy akár máshol.
Közben az emberférfi is közbeszól. ~ Mintha előre meg lett volna írva. ~ Azt az egyet tiszteli a csuklyásban, hogy legalább volt mersze elhívni, és nem a polgárnegyed mélyéig kísérgette, ahogy azt Annottah elképzelte az előbb. Ugyanakkor úgy érzi, a másik nem volt egészen őszinte vele. Azt még nem tudja biztosan, hogy vajon csak le akarja venni a lábáról vagy utána ki is akarja belezni, mindenesetre a sellőházi ebéd gondolata nem hozza lázba a sötételfet. *
– Vele is szívesebben mennék oda. * Bök állával Zzulyaras felé, de még mielőtt végleg otthagyná a furcsa párost (akikről nem is sejti, hogy ismerik egymást), sóhajtva visszanéz a csuklyásra. *
– A Pegazus itt van egy kőhajításnyira, miért nem oda hívsz meg? * Nem mondja ki hangosan, de azért is inkább a Pegazust választaná, mert ott sokkal kisebb eséllyel rabolják el és kényszerítik olyan dolgokra, amiket nem akar. Jobban belegondolva, egy ingyen ebéd nem hangzik olyan rosszul, még ha közben el is kell viselnie ennek az idegennek a fejét. *
* Nem tudja, melyik részt értelmezte úgy a melák, hogy neki akar esni. Mindenesetre neki ilyen a gondolatába se ötlött. Tündérek, gnómok, esetleg könnyűsúlyú emberlányok ellen szeret verekedni, de nem ork férfiakkal. A szája persze sokat jár, sokszor feleslegesen, de ez nem jelenti azt, hogy meg akarja öletni magát a főtéren. Vagy akár máshol.
Közben az emberférfi is közbeszól. ~ Mintha előre meg lett volna írva. ~ Azt az egyet tiszteli a csuklyásban, hogy legalább volt mersze elhívni, és nem a polgárnegyed mélyéig kísérgette, ahogy azt Annottah elképzelte az előbb. Ugyanakkor úgy érzi, a másik nem volt egészen őszinte vele. Azt még nem tudja biztosan, hogy vajon csak le akarja venni a lábáról vagy utána ki is akarja belezni, mindenesetre a sellőházi ebéd gondolata nem hozza lázba a sötételfet. *
– Vele is szívesebben mennék oda. * Bök állával Zzulyaras felé, de még mielőtt végleg otthagyná a furcsa párost (akikről nem is sejti, hogy ismerik egymást), sóhajtva visszanéz a csuklyásra. *
– A Pegazus itt van egy kőhajításnyira, miért nem oda hívsz meg? * Nem mondja ki hangosan, de azért is inkább a Pegazust választaná, mert ott sokkal kisebb eséllyel rabolják el és kényszerítik olyan dolgokra, amiket nem akar. Jobban belegondolva, egy ingyen ebéd nem hangzik olyan rosszul, még ha közben el is kell viselnie ennek az idegennek a fejét. *
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:46:22
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:46:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*Merv felbukkanása úgy tűnik megzavarta a nőt. Rögtön menekülőre is fogná. Zzul meglepve tapasztalja ezt a viselkedést. Nem is tartja csukva a száját.*
-Tényleg? Nem rég még nagyon nekem akartál esni, most meg hirtelen dolgod van.
*Furcsa egy nő. Ha nem gondolná lehetetlennek, a sötételf azon van, hogy megölesse magát itt mindenki szeme láttára és még ő legyen az áldozat. Milyen szívesen megtenné, ha nem Arthenior főterén lennének. Meg tulajdonképpen a városban. Így viszont tűrnie kell a bánásmódot.
Merv szavaira feljebb kúszik egyik szemöldöke.
~Most már tényleg nem értem.~
A nő reakciójára viszont ő is kíváncsi, így tekintete Mervről hamar Annottahéra vándorol.*
*Merv felbukkanása úgy tűnik megzavarta a nőt. Rögtön menekülőre is fogná. Zzul meglepve tapasztalja ezt a viselkedést. Nem is tartja csukva a száját.*
-Tényleg? Nem rég még nagyon nekem akartál esni, most meg hirtelen dolgod van.
*Furcsa egy nő. Ha nem gondolná lehetetlennek, a sötételf azon van, hogy megölesse magát itt mindenki szeme láttára és még ő legyen az áldozat. Milyen szívesen megtenné, ha nem Arthenior főterén lennének. Meg tulajdonképpen a városban. Így viszont tűrnie kell a bánásmódot.
Merv szavaira feljebb kúszik egyik szemöldöke.
~Most már tényleg nem értem.~
A nő reakciójára viszont ő is kíváncsi, így tekintete Mervről hamar Annottahéra vándorol.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:24:29
Üzenet elküldve: 2025-07-22 13:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Az út hátralevő részét néma csendben teszi meg az ork. Csupán tartja a tempót a többi ember mögött. Mi mást tehetne? Ha igaz történet, úgy jobban teszi, ha meghúzza magát, s nem tesz felesleges jelenéseket a tömeg előtt, vagy éppen az ellentéte lenne a legjobb döntés? Talán hirtelen eltűnését hozzákötnék a hirtelen felbukkanó törzs mellé? Bármelyiket is válassza, lesznek olyan emberek, akik mind a kettőt terjeszteni fogják, s amelyiket épp nem követte el, azt fogja később visszahallani. Reméli, hogy csak a pánik beszél belőle. Sokat nemigen tehet jelen szerepében a sztereotípiák mellett. Csak úszik az árral, míg nem lesz képes kitörni belőle.
A főtérre begurulva elköszön kíséretétől. Némelyik nagyban megkönnyebbül, nem feltétlen azért, mert végre megszabadulhatnak az orktól, bár ez sem lehet olyan rossz érzés, inkább mert immáron a város védelmét élvezik. Az ork sem habozik sokat. Egyből egy jól megszokott helyre igyekszik, ami nem más, mint a piactér. *
A főtérre begurulva elköszön kíséretétől. Némelyik nagyban megkönnyebbül, nem feltétlen azért, mert végre megszabadulhatnak az orktól, bár ez sem lehet olyan rossz érzés, inkább mert immáron a város védelmét élvezik. Az ork sem habozik sokat. Egyből egy jól megszokott helyre igyekszik, ami nem más, mint a piactér. *
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-22 09:21:38
Üzenet elküldve: 2025-07-22 09:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Tegnap, tegnap előtt is szinte minden ugyan ilyen volt a téren. A kútban ugyan az a víz csobog újra és újra, a madarak szárnycsapásai ugyan úgy szólnak, egyedül, ami ma változott az a kürtszó és a tér egysíkú zaja, ami a csend megülésével most valahogy óvatosabb, elfojtottabb lesz. De, ami igazán különlegessé varázsolja a mai napot, az a kalapos. Ahogy rászegeződnek szemei olyan érzést kelt benne a férfi, mintha nem akarna szándékosan kitűnni a tömegből, de pontosan tudja, hogy mégis megteszi. Ugyan ezt szokta érezni, amikor maga is belekeveredik a tömegbe. Mintha csak egy szálka lenne, ami kitűnik a bőrön és így könnyebb is kihúzni.
Amikor egymással szemben állnak, tekintete nem keresi fel egyből a férfiét. Megismer, tanulmányoz, felmér és gyönyörködik. Szíve szerint kinyújtaná a kezét, hogy megérintse a fekete kabát anyagát, hozzámérve, hogy mennyire lehet hasonló az éjszínű ruhájához. Durvábbnak gondolja, mint a lenge anyagot, de mégis puha tapintást képzel az ujjai végébe. A szemei óvatosan méregetik a férfit, lassan, mintha minden gyűrődést meg akarna figyelni rajta. És így láthatja azt, hogy a ruházat szinte hibátlan. A mosolya egy pillanatra szélesedik, de hamarosan ugyan azzal a kíváncsi tekintettel halad tovább a kalaphoz. Mintha onnan már más nem is érdekelné tovább. De, amint kifejezi tetszését, kékjeivel lejjebb pillant, be a kalap alá, egyenesen a méregzöld szemekbe. Különös izgalom fogja el, a férfitől érkező dicséretre pedig a szíve is dobban egy nagyobbat. El is szakad egy pillanatra az arcról, hogy futólag megnézze a csizmákat, az arcán pedig most némi hitetlenkedés ül meg. De az hamar tovaszáll, hogy a helyébe valami őszinte öröm költözzön. Érdekesnek találja, hogy éppen azt a darabot dicséri meg, amit mások inkább kritizálni szoktak.*
- A kedvencem.
*Válaszolja halkan, ahogy visszatér ahhoz a kihívó, kissé akár komisznak is nevezhető mosolyhoz. A szemeiben megülő izgatott csillogás tagadni sem tudná, hogy tetszik neki, amit lát. Mintha hosszú ideje erre várt volna itt a padon ücsörögve, hogy éppen Ő jelenjen meg és borítsa fel a mindennapos egyhangúságot. Kapaszkodni kezd a látványba és az érzésbe is. Ha pedig nem a férfi szólal meg előbb, akkor minden bizonnyal maga tenné meg. Pedig nem szokott ilyet. Nem keresi mások társaságát, nem hiába nincs is senkije itt a városban. De ezt a férfit hirtelen már nem akarja elereszteni. A szavakban nincs semmi túlgondolt vagy bájolgó. Egyszerűen érkeznek és ez az egyszerűség fogja meg igazán. Mintha úgy peregnének a szavak, úgy kutatnának a pillantások, olyan érzések kerülnének felszínre, amiket éppen most, éppen így írtak volna meg a sorsban. A válasz pár pillanatot még várat magára. A csend megnyúlik kettejük között, mintha egyikőjük egy selyemkendőt engedett volna el a szélben, ami arra vár, hogy a másik elkapja. A másik pedig végül szorosan rázárja az ujjait.*
- Iszunk.
*A mosoly hirtelen kiszélesedik az ajkain. És mintha mindig is ismerte volna a férfit, olyan természetességgel fordul és indul meg a fogadó felé. Lassan, hogy, ha a férfi is megindul utána, akkor legyen ideje kiélvezi a sétapálca halk koppanásait a tér kövén.*
- A Kalmár sajnos bezárt, így csak a Pegazust tudom ajánlani.
*Mutat is az irányba, de azután azt a kezét nem engedi le egészen, hanem a mellé érkező férfi karja köré fonja. Ha a férfi ettől nem húzódik el, akkor végre az ujjak is megkapják a jussukat, gyengéden simítanak a kabát anyagára. Valóban puha.*
*Tegnap, tegnap előtt is szinte minden ugyan ilyen volt a téren. A kútban ugyan az a víz csobog újra és újra, a madarak szárnycsapásai ugyan úgy szólnak, egyedül, ami ma változott az a kürtszó és a tér egysíkú zaja, ami a csend megülésével most valahogy óvatosabb, elfojtottabb lesz. De, ami igazán különlegessé varázsolja a mai napot, az a kalapos. Ahogy rászegeződnek szemei olyan érzést kelt benne a férfi, mintha nem akarna szándékosan kitűnni a tömegből, de pontosan tudja, hogy mégis megteszi. Ugyan ezt szokta érezni, amikor maga is belekeveredik a tömegbe. Mintha csak egy szálka lenne, ami kitűnik a bőrön és így könnyebb is kihúzni.
Amikor egymással szemben állnak, tekintete nem keresi fel egyből a férfiét. Megismer, tanulmányoz, felmér és gyönyörködik. Szíve szerint kinyújtaná a kezét, hogy megérintse a fekete kabát anyagát, hozzámérve, hogy mennyire lehet hasonló az éjszínű ruhájához. Durvábbnak gondolja, mint a lenge anyagot, de mégis puha tapintást képzel az ujjai végébe. A szemei óvatosan méregetik a férfit, lassan, mintha minden gyűrődést meg akarna figyelni rajta. És így láthatja azt, hogy a ruházat szinte hibátlan. A mosolya egy pillanatra szélesedik, de hamarosan ugyan azzal a kíváncsi tekintettel halad tovább a kalaphoz. Mintha onnan már más nem is érdekelné tovább. De, amint kifejezi tetszését, kékjeivel lejjebb pillant, be a kalap alá, egyenesen a méregzöld szemekbe. Különös izgalom fogja el, a férfitől érkező dicséretre pedig a szíve is dobban egy nagyobbat. El is szakad egy pillanatra az arcról, hogy futólag megnézze a csizmákat, az arcán pedig most némi hitetlenkedés ül meg. De az hamar tovaszáll, hogy a helyébe valami őszinte öröm költözzön. Érdekesnek találja, hogy éppen azt a darabot dicséri meg, amit mások inkább kritizálni szoktak.*
- A kedvencem.
*Válaszolja halkan, ahogy visszatér ahhoz a kihívó, kissé akár komisznak is nevezhető mosolyhoz. A szemeiben megülő izgatott csillogás tagadni sem tudná, hogy tetszik neki, amit lát. Mintha hosszú ideje erre várt volna itt a padon ücsörögve, hogy éppen Ő jelenjen meg és borítsa fel a mindennapos egyhangúságot. Kapaszkodni kezd a látványba és az érzésbe is. Ha pedig nem a férfi szólal meg előbb, akkor minden bizonnyal maga tenné meg. Pedig nem szokott ilyet. Nem keresi mások társaságát, nem hiába nincs is senkije itt a városban. De ezt a férfit hirtelen már nem akarja elereszteni. A szavakban nincs semmi túlgondolt vagy bájolgó. Egyszerűen érkeznek és ez az egyszerűség fogja meg igazán. Mintha úgy peregnének a szavak, úgy kutatnának a pillantások, olyan érzések kerülnének felszínre, amiket éppen most, éppen így írtak volna meg a sorsban. A válasz pár pillanatot még várat magára. A csend megnyúlik kettejük között, mintha egyikőjük egy selyemkendőt engedett volna el a szélben, ami arra vár, hogy a másik elkapja. A másik pedig végül szorosan rázárja az ujjait.*
- Iszunk.
*A mosoly hirtelen kiszélesedik az ajkain. És mintha mindig is ismerte volna a férfit, olyan természetességgel fordul és indul meg a fogadó felé. Lassan, hogy, ha a férfi is megindul utána, akkor legyen ideje kiélvezi a sétapálca halk koppanásait a tér kövén.*
- A Kalmár sajnos bezárt, így csak a Pegazust tudom ajánlani.
*Mutat is az irányba, de azután azt a kezét nem engedi le egészen, hanem a mellé érkező férfi karja köré fonja. Ha a férfi ettől nem húzódik el, akkor végre az ujjak is megkapják a jussukat, gyengéden simítanak a kabát anyagára. Valóban puha.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-22 09:11:37
Üzenet elküldve: 2025-07-22 09:11:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*Merv nem tudja, hogy Annottah, hogyan keveredett beszélgetésbe Zzullal, legalább is annak hangneméről. Mert ha tudna, akkor most a nő válasza meglepné. Annyira egyszerű és rövid. A nem kívánatosságot észleli benne, de nem törődik vele. A nővel más tervei vannak, amit még nem tudja, hogyan tudna kivitelezni. Ötletek százai merülnek fel, de a probléma továbbra is fennmarad. Most okosan és óvatosan kell játszania a lépéseit. A nő távolodására csak kérdőn néz és szomorú arcot vágva válaszol rá.*
-Kár érte. Pedig megakartam hívni egy ebédre a Sellőházba. Ott finom étkeket készítenek ám. Meg maga a környezet amiben ehetsz, már az is csodálatos.
*Ezt legalább tapasztalatból mondja. Kíváncsian várja a nő válaszát.*
*Merv nem tudja, hogy Annottah, hogyan keveredett beszélgetésbe Zzullal, legalább is annak hangneméről. Mert ha tudna, akkor most a nő válasza meglepné. Annyira egyszerű és rövid. A nem kívánatosságot észleli benne, de nem törődik vele. A nővel más tervei vannak, amit még nem tudja, hogyan tudna kivitelezni. Ötletek százai merülnek fel, de a probléma továbbra is fennmarad. Most okosan és óvatosan kell játszania a lépéseit. A nő távolodására csak kérdőn néz és szomorú arcot vágva válaszol rá.*
-Kár érte. Pedig megakartam hívni egy ebédre a Sellőházba. Ott finom étkeket készítenek ám. Meg maga a környezet amiben ehetsz, már az is csodálatos.
*Ezt legalább tapasztalatból mondja. Kíváncsian várja a nő válaszát.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-22 00:08:03
Üzenet elküldve: 2025-07-22 00:08:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Látszólag, a téren semmi nem változik, és a kalapos csak egy az erre járó tömegből. Látszólag, a lány a padon ugyanúgy, várakozva ül csupán. Látszólag, a szökőkút ugyanúgy csobog, a madarak ugyanúgy szálldosnak körülötte, és a világ forog tovább. De úgy érzi, ők ketten tudják, ez nincs így. A világ lelassul, a külvilág zaja kiszűrődik a férfi számára, és csak a léptek ritmusa, a sétapálca koppanása, és kettejük néma játszmája létezik.
Egy félrebillent fej néz egy felszegett állat. Egy halvány vigyor közelít egy széles mosolyhoz. Két tekintet keresi egymást. Nyíltan, de nem egyenesen. Érdeklődve és gyönyörködve, de nem mindent felfedve. Míg végül egymással szemben találják magukat.
Lumarelith játszik. Egy pillanatra úgy tűnik, részéről ennyi volt, többre nem kíváncsi. Egy pillanat tört részére Krell majdnem el is hiszi. A metsző kék szempár azonban ismét belekapaszkodik a férfi fekete ruhájába. Végighalad rajta, majd feljebb át az egyre jobban kivehető, kihívó mosolyon, egészen a kalap alatt ülő méregzöld szemekig. Azok már ravasz hunyorral várják az érkezőket. Sarkukban halvány szarkalábak látszanak, ahogy csatlakoznak a mosolyhoz a simára borotvált arcon.
A dicséret legkedvesebb ruhadarabját éri. Nem egy érzelmes típus, de ettől mintha hirtelen mellbe vágnák. Mások gyakran kifejezetten kifogásolják ezt a viseletet. Mi tagadás, jól esik neki pont ezt hallani, pont egy ilyen személytől, akinek pompás érzéke van az öltözködéshez. De nem köszöni meg azonnal. Kivár, míg a nő felkel, és ott áll előtte, teljes magasságában, ami előre dőlve is tekintélyes.*
- Köszönöm. Szép csizma.
*Jegyzi meg szinte tárgyilagos hangnemben. De szavai mögött ott feszül a valós elismerés. Az a fajta elismerés, ami nem csak az elhangzott szavakról szól, hanem annál jóval többről. Van benne valami súlyos, valami, amitől sűrűbbé válik a levegő, és mégis visszafogott, mintha bármelyik pillanatban arra készülne, hogy eltáncoljon és köddé váljon.
A zöld szempár, ha teheti, elkapja kék társát, és nem ereszti. Csendben figyel, mintha az ott kavargó foltokból, csíkokból és színekből igyekezne kiolvasni valamit. Mintha még egy kis időt akarna nyerni, elodázni a pillanatot, mielőtt ezzel a nővel közelebbi kapcsolatba kerül. Vagy épp ellenkezőleg, mintha azt akarná ízlelgetni, mire bukkant éppen. Tökéletes. Nem azért, mert hibátlan lenne. Hanem mert Krell pontosan erre várt.
Lehet, lenne jobb dolog, amit jelen helyzetben mondhatna. Gondolatai között átsiklik, talán beszélgetniük kéne még, talán másmerre kellene indulniuk. De a régi szokásoktól nehéz megszabadulni. Valahol pedig úgy érzi, épp most pecsételődött meg a sorsa. Ösztönösen kérdez.*
- Szóval, akkor iszunk?
*Látszólag, a téren semmi nem változik, és a kalapos csak egy az erre járó tömegből. Látszólag, a lány a padon ugyanúgy, várakozva ül csupán. Látszólag, a szökőkút ugyanúgy csobog, a madarak ugyanúgy szálldosnak körülötte, és a világ forog tovább. De úgy érzi, ők ketten tudják, ez nincs így. A világ lelassul, a külvilág zaja kiszűrődik a férfi számára, és csak a léptek ritmusa, a sétapálca koppanása, és kettejük néma játszmája létezik.
Egy félrebillent fej néz egy felszegett állat. Egy halvány vigyor közelít egy széles mosolyhoz. Két tekintet keresi egymást. Nyíltan, de nem egyenesen. Érdeklődve és gyönyörködve, de nem mindent felfedve. Míg végül egymással szemben találják magukat.
Lumarelith játszik. Egy pillanatra úgy tűnik, részéről ennyi volt, többre nem kíváncsi. Egy pillanat tört részére Krell majdnem el is hiszi. A metsző kék szempár azonban ismét belekapaszkodik a férfi fekete ruhájába. Végighalad rajta, majd feljebb át az egyre jobban kivehető, kihívó mosolyon, egészen a kalap alatt ülő méregzöld szemekig. Azok már ravasz hunyorral várják az érkezőket. Sarkukban halvány szarkalábak látszanak, ahogy csatlakoznak a mosolyhoz a simára borotvált arcon.
A dicséret legkedvesebb ruhadarabját éri. Nem egy érzelmes típus, de ettől mintha hirtelen mellbe vágnák. Mások gyakran kifejezetten kifogásolják ezt a viseletet. Mi tagadás, jól esik neki pont ezt hallani, pont egy ilyen személytől, akinek pompás érzéke van az öltözködéshez. De nem köszöni meg azonnal. Kivár, míg a nő felkel, és ott áll előtte, teljes magasságában, ami előre dőlve is tekintélyes.*
- Köszönöm. Szép csizma.
*Jegyzi meg szinte tárgyilagos hangnemben. De szavai mögött ott feszül a valós elismerés. Az a fajta elismerés, ami nem csak az elhangzott szavakról szól, hanem annál jóval többről. Van benne valami súlyos, valami, amitől sűrűbbé válik a levegő, és mégis visszafogott, mintha bármelyik pillanatban arra készülne, hogy eltáncoljon és köddé váljon.
A zöld szempár, ha teheti, elkapja kék társát, és nem ereszti. Csendben figyel, mintha az ott kavargó foltokból, csíkokból és színekből igyekezne kiolvasni valamit. Mintha még egy kis időt akarna nyerni, elodázni a pillanatot, mielőtt ezzel a nővel közelebbi kapcsolatba kerül. Vagy épp ellenkezőleg, mintha azt akarná ízlelgetni, mire bukkant éppen. Tökéletes. Nem azért, mert hibátlan lenne. Hanem mert Krell pontosan erre várt.
Lehet, lenne jobb dolog, amit jelen helyzetben mondhatna. Gondolatai között átsiklik, talán beszélgetniük kéne még, talán másmerre kellene indulniuk. De a régi szokásoktól nehéz megszabadulni. Valahol pedig úgy érzi, épp most pecsételődött meg a sorsa. Ösztönösen kérdez.*
- Szóval, akkor iszunk?
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-21 14:49:35
Üzenet elküldve: 2025-07-21 14:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
* Annottah nem rezel be azért teljesen, meghagyja azt az attitűdöt a felszínieknek. Újdonsült ork barátja se folytatja a szájkaratét, így már épp kezdene ellaposodni a beszélgetés, mikor egy harmadik fél is közéjük lép.
~ Téged meg ki hívott? ~ Annottah is felvonja szemöldökeit, ahogy végignéz a csuklyás fickón. Nem tudja eldönteni, az orkkal vagy vele jönne ki jobban. Nem kedveli az ilyen hős típusokat, és kiváltképp nem szereti, ha őt próbálják megmenteni *
– Csak beszélgettünk. * Válaszolja semleges hangon. A férfi második mondata, amit az orkhoz intéz, már jobban felkelti az érdeklődését.
~ Na, talán csak lesz még itt bunyó! ~ Egy pár pillanatig ide-oda mozgatja szemeit Merv és Zzulyaras között, várja, hogy ki töri meg előbb a csendet. Mivel se a magas férfi nem folytatja, se a még magasabb ork nem reagál rá különösebben, úgy látszik, ő következik. *
– Szerintem ti ketten nagyon jól kijönnétek! Én viszont, ha nem bánjátok, mennék is tovább, ööö… Arra! * Bök állával a polgárnegyed utcája felé. Van egy olyan érzése, hogy a csuklyás fazont nehezebb lesz lekaparni, mint a cipője talpára ragadt kutyaszart. Most biztosan az jön, hogy el akarja kísérni az útján, nehogy megint bajba kerüljön. És őszintén? Egy testőr sosem árthat ebben a városban. De azért még mindig nem biztos benne, hogy az orknak ne örülne jobban. Lehet, hogy megismerkedésük nem épp rózsásan kezdődött, de azért egy bazi nagy orkkal kevesen mernek kikezdeni. (Például ő, de ez inkább vakmerőségére utal, mintsem erejére.) *
* Annottah nem rezel be azért teljesen, meghagyja azt az attitűdöt a felszínieknek. Újdonsült ork barátja se folytatja a szájkaratét, így már épp kezdene ellaposodni a beszélgetés, mikor egy harmadik fél is közéjük lép.
~ Téged meg ki hívott? ~ Annottah is felvonja szemöldökeit, ahogy végignéz a csuklyás fickón. Nem tudja eldönteni, az orkkal vagy vele jönne ki jobban. Nem kedveli az ilyen hős típusokat, és kiváltképp nem szereti, ha őt próbálják megmenteni *
– Csak beszélgettünk. * Válaszolja semleges hangon. A férfi második mondata, amit az orkhoz intéz, már jobban felkelti az érdeklődését.
~ Na, talán csak lesz még itt bunyó! ~ Egy pár pillanatig ide-oda mozgatja szemeit Merv és Zzulyaras között, várja, hogy ki töri meg előbb a csendet. Mivel se a magas férfi nem folytatja, se a még magasabb ork nem reagál rá különösebben, úgy látszik, ő következik. *
– Szerintem ti ketten nagyon jól kijönnétek! Én viszont, ha nem bánjátok, mennék is tovább, ööö… Arra! * Bök állával a polgárnegyed utcája felé. Van egy olyan érzése, hogy a csuklyás fazont nehezebb lesz lekaparni, mint a cipője talpára ragadt kutyaszart. Most biztosan az jön, hogy el akarja kísérni az útján, nehogy megint bajba kerüljön. És őszintén? Egy testőr sosem árthat ebben a városban. De azért még mindig nem biztos benne, hogy az orknak ne örülne jobban. Lehet, hogy megismerkedésük nem épp rózsásan kezdődött, de azért egy bazi nagy orkkal kevesen mernek kikezdeni. (Például ő, de ez inkább vakmerőségére utal, mintsem erejére.) *
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-21 13:51:41
Üzenet elküldve: 2025-07-21 13:51:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*Tüzes kis sötételffel van dolga. A szája az nagy, de Zzul nem fél tőle. Elég ha ráfúj a nőre és az máris holtan esne össze. Szerencséjére Zzul egy sokkal szelídebb orknak mutatja magát és nincsenek gyilkos vágyai, hogy bárki aki szembe jön vele, azt el kell tennie láb alól. Legalább is a nő irányába nincsenek. Néhány idegen kitudja húzni nála a gyufát, de Arthenior törvényei szigorúak. Legyen bármilyen erős, attól még nem akar megszabadulni szabadságától. Ezért meg kellett tanulnia kezelnie ezt a dühöt. Attól még ott lappang benne, várva hogy mikor szabadulhat ki.
Válasza nem maradna el, ha Merv nem szól közbe. Felhúzza szemöldökeit, nem értve hogy mi történik most.
~Mi?~
Arra rájön, hogy a férfi nem akarja, hogy Annottah tudja, hogy ismerik egymást, de pontosan miért? Erre nem tud rájönni, ezért is olvasható le meglepettség az arcáról. Viszont nincs mit tennie, bele kell mennie a játszmába.
Dühösen fújtat, szemeit forgatja és kezeit a mellkasa előtt egybefonja, azt fejezve ki, hogy nem hiszi el, amit a férfi mond. Még nem mond semmit, inkább Annottah válaszára vár.*
*Tüzes kis sötételffel van dolga. A szája az nagy, de Zzul nem fél tőle. Elég ha ráfúj a nőre és az máris holtan esne össze. Szerencséjére Zzul egy sokkal szelídebb orknak mutatja magát és nincsenek gyilkos vágyai, hogy bárki aki szembe jön vele, azt el kell tennie láb alól. Legalább is a nő irányába nincsenek. Néhány idegen kitudja húzni nála a gyufát, de Arthenior törvényei szigorúak. Legyen bármilyen erős, attól még nem akar megszabadulni szabadságától. Ezért meg kellett tanulnia kezelnie ezt a dühöt. Attól még ott lappang benne, várva hogy mikor szabadulhat ki.
Válasza nem maradna el, ha Merv nem szól közbe. Felhúzza szemöldökeit, nem értve hogy mi történik most.
~Mi?~
Arra rájön, hogy a férfi nem akarja, hogy Annottah tudja, hogy ismerik egymást, de pontosan miért? Erre nem tud rájönni, ezért is olvasható le meglepettség az arcáról. Viszont nincs mit tennie, bele kell mennie a játszmába.
Dühösen fújtat, szemeit forgatja és kezeit a mellkasa előtt egybefonja, azt fejezve ki, hogy nem hiszi el, amit a férfi mond. Még nem mond semmit, inkább Annottah válaszára vár.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:02:19
Üzenet elküldve: 2025-07-21 10:02:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
*Kíváncsian figyeli a mélységi és az ork párbeszédét. Ahhoz távol van, hogy ki tudja venni a jó részét, főleg csak az ork szavait tudja érteni, aki vele szemben van és a hangosabb hangja is sokat segít a megértésben. A nő érdekesnek mutatkozik. Alacsony teremtés, de mégis volt annyi bátorsága, hogy szót váltson az orkkal. Végül arra az elhatározásra jut, hogy ő is beszáll a csevegésbe. Lassan közelíti meg a párost, majd hangosan, a nő jobbjáról, körülbelül egy lépésnyire szólal meg.*
-Csak nem bajkeverőt fogtál?
*Kérdezi Annottaht, úgy téve, mintha nem ismerné Zzult.*
-Mindig mondom, ha valahol felbukkan egy ork, akkor valami baj van készülőben.
*Szavait most az orkhoz intézi, aki remélhetőleg veszi a lapot és belemegy a kis játékába.*
*Kíváncsian figyeli a mélységi és az ork párbeszédét. Ahhoz távol van, hogy ki tudja venni a jó részét, főleg csak az ork szavait tudja érteni, aki vele szemben van és a hangosabb hangja is sokat segít a megértésben. A nő érdekesnek mutatkozik. Alacsony teremtés, de mégis volt annyi bátorsága, hogy szót váltson az orkkal. Végül arra az elhatározásra jut, hogy ő is beszáll a csevegésbe. Lassan közelíti meg a párost, majd hangosan, a nő jobbjáról, körülbelül egy lépésnyire szólal meg.*
-Csak nem bajkeverőt fogtál?
*Kérdezi Annottaht, úgy téve, mintha nem ismerné Zzult.*
-Mindig mondom, ha valahol felbukkan egy ork, akkor valami baj van készülőben.
*Szavait most az orkhoz intézi, aki remélhetőleg veszi a lapot és belemegy a kis játékába.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-20 21:05:26
Üzenet elküldve: 2025-07-20 21:05:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Feketerigók, varjak és egyéb árnyak//
*Nem tudná megmondani, hogy mióta ül itt. Látszólag céltalanul, csak pásztázza a teret és a városiakat. Noha egy pillanatnyi törést okozott a kürt, de az utána érkező csend többé-kevésbé segített abban, hogy viszonylagosan a megszokott mederben csorogjon tovább a városi élet. Abban sem biztos, hogy hány madarat számolt össze az idegen hang óta. Tízet? Tizenkettőt? Lehet, hogy mindig ugyan az az egy tér vissza, hogy szomját oltsa ott a kútnál. Kezeivel megtámaszkodik maga mellett a padon és előrébb dől, hogy jobban szemügyre vehesse a tollast, de az őszintét megvallva nem igazán tudná megmondani, hogy van-e különbség közte és az eddigiek között. De nem is szentel több időt arra, hogy ezt alaposabban megfigyelje, mert a szemei tovább pillantanak, a kúton túlra. Először a kalap ragadja meg a figyelmét, azután jön a hozzá tartozó alak is. Ajkai azonnal mosolyra húzódnak a fekete látványtól, ezzel egy időben pedig keze is megindul, hogy ujjaival megérintse térdénél az egyező színű ruháját. Valami különös izgalom fogja el a látványtól. Valami olyan, amit magán is érez, ami néha nyomasztó, de mégsem bánja. Hogy nem illik bele az összképbe. Az illatokba, a színekbe.
Kissé félrebillenti a fejét, amikor a pillantásuk összetalálkozik. A mosolya szélesebbé válik, de nem hivalkodóan. Egyszerűen csak őszinte. Elidőzik a tekintetén, míg a férfi közelebb ér. Visszadől a pad támlájának, figyel és vár. A sétapálca koppanása beleivódik a tér hangjaiba, de az ő fülében elkülönül, mintha csak neki szólna. A hangja, a ritmusa valahol mélyen rezonál benne. Nem zavaró, inkább valami furcsán ismerős borzongás fut át tőle rajta. Mikor a közelébe ér és végül megáll visszapillant maga elé. Mintha ennyi épp elég lett volna a mustrálásból. Látott annyit, amennyit látni akart. De ez koránt sincs így. A kék szemek hamarosan visszafordulnak a férfi felé. Lassan emeli a tekintetét. Előbb csak a férfi mellkasáig, majd a vállakig siklik a pillantása, végül a kalap alatt megbúvó arcot kutatja ki. A szemében nincs megütközés. Csupán figyelem. Finom, kimért, és meglepően élénk. A szája sarkában ott pihen a korábbi mosoly halvány, mintha ízlelgetné a helyzetet.*
- Szép a kalapod.
*Halkan szólal meg, de ahhoz épp elég, hogy a férfi füléig eljusson. Végül pedig fel is kel a padról. Nem lép közelebb, csupán csak felé fordul, kissé előrébb dől, hogy jobb rálátása legyen az arcra, ott a kalap alatt. Az izgatottság hevesebben lüktet most benne. Mintha most csapott volna le rá a felismerés, hogy talán ez az az elgurult kavics, amire eddig várt.*
*Nem tudná megmondani, hogy mióta ül itt. Látszólag céltalanul, csak pásztázza a teret és a városiakat. Noha egy pillanatnyi törést okozott a kürt, de az utána érkező csend többé-kevésbé segített abban, hogy viszonylagosan a megszokott mederben csorogjon tovább a városi élet. Abban sem biztos, hogy hány madarat számolt össze az idegen hang óta. Tízet? Tizenkettőt? Lehet, hogy mindig ugyan az az egy tér vissza, hogy szomját oltsa ott a kútnál. Kezeivel megtámaszkodik maga mellett a padon és előrébb dől, hogy jobban szemügyre vehesse a tollast, de az őszintét megvallva nem igazán tudná megmondani, hogy van-e különbség közte és az eddigiek között. De nem is szentel több időt arra, hogy ezt alaposabban megfigyelje, mert a szemei tovább pillantanak, a kúton túlra. Először a kalap ragadja meg a figyelmét, azután jön a hozzá tartozó alak is. Ajkai azonnal mosolyra húzódnak a fekete látványtól, ezzel egy időben pedig keze is megindul, hogy ujjaival megérintse térdénél az egyező színű ruháját. Valami különös izgalom fogja el a látványtól. Valami olyan, amit magán is érez, ami néha nyomasztó, de mégsem bánja. Hogy nem illik bele az összképbe. Az illatokba, a színekbe.
Kissé félrebillenti a fejét, amikor a pillantásuk összetalálkozik. A mosolya szélesebbé válik, de nem hivalkodóan. Egyszerűen csak őszinte. Elidőzik a tekintetén, míg a férfi közelebb ér. Visszadől a pad támlájának, figyel és vár. A sétapálca koppanása beleivódik a tér hangjaiba, de az ő fülében elkülönül, mintha csak neki szólna. A hangja, a ritmusa valahol mélyen rezonál benne. Nem zavaró, inkább valami furcsán ismerős borzongás fut át tőle rajta. Mikor a közelébe ér és végül megáll visszapillant maga elé. Mintha ennyi épp elég lett volna a mustrálásból. Látott annyit, amennyit látni akart. De ez koránt sincs így. A kék szemek hamarosan visszafordulnak a férfi felé. Lassan emeli a tekintetét. Előbb csak a férfi mellkasáig, majd a vállakig siklik a pillantása, végül a kalap alatt megbúvó arcot kutatja ki. A szemében nincs megütközés. Csupán figyelem. Finom, kimért, és meglepően élénk. A szája sarkában ott pihen a korábbi mosoly halvány, mintha ízlelgetné a helyzetet.*
- Szép a kalapod.
*Halkan szólal meg, de ahhoz épp elég, hogy a férfi füléig eljusson. Végül pedig fel is kel a padról. Nem lép közelebb, csupán csak felé fordul, kissé előrébb dől, hogy jobb rálátása legyen az arcra, ott a kalap alatt. Az izgatottság hevesebben lüktet most benne. Mintha most csapott volna le rá a felismerés, hogy talán ez az az elgurult kavics, amire eddig várt.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-19 23:06:59
Üzenet elküldve: 2025-07-19 23:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
* Nem számított barátságosabb válaszra. Az ork szavai lenézőek, barátságtalanak. Nem, mintha ő a legbarátibb témát hozta fel, bár arcára kiül egy amolyan "jól van na, már kérdezni sem szabad?!" nézés. Szavain röviden elgondolkodik, majd megvonja vállait. *
– Tudja a franc, hogy milyen messze fújták meg azt a kürtöt. De ezek szerint nem te voltál. * Széttárja kezeit, most arcáról és tartásáról a "hát, akkor nincs mit tenni, nem téged kerestelek" olvasható le.
A melák nyomon következő szavai tényleg megijesztik, de próbálja leplezni és visszavágással kendőzni az érzéseit. *
– A kürtödet tartsd meg az anyádnak vagy a nővérednek. Úgy tudom, orkok közt az a szokás. * Rögtön ahogy kimondja, az az érzése támad, hogy ez talán egy kicsit túlzás volt. Egyből lép egyet hátra, mielőtt újra megtorpanna, mert hát távolságot tartani egész más tészta, mint elmenekülni a tett színéről. De hát Zzulyaras biztosan élt már át csúnyább elutasítást is élete során. Annottah pedig egész biztos benne, hogy nem szeretné megfújni az ork kürtjét – se másét, ha már itt tartunk. *
* Nem számított barátságosabb válaszra. Az ork szavai lenézőek, barátságtalanak. Nem, mintha ő a legbarátibb témát hozta fel, bár arcára kiül egy amolyan "jól van na, már kérdezni sem szabad?!" nézés. Szavain röviden elgondolkodik, majd megvonja vállait. *
– Tudja a franc, hogy milyen messze fújták meg azt a kürtöt. De ezek szerint nem te voltál. * Széttárja kezeit, most arcáról és tartásáról a "hát, akkor nincs mit tenni, nem téged kerestelek" olvasható le.
A melák nyomon következő szavai tényleg megijesztik, de próbálja leplezni és visszavágással kendőzni az érzéseit. *
– A kürtödet tartsd meg az anyádnak vagy a nővérednek. Úgy tudom, orkok közt az a szokás. * Rögtön ahogy kimondja, az az érzése támad, hogy ez talán egy kicsit túlzás volt. Egyből lép egyet hátra, mielőtt újra megtorpanna, mert hát távolságot tartani egész más tészta, mint elmenekülni a tett színéről. De hát Zzulyaras biztosan élt már át csúnyább elutasítást is élete során. Annottah pedig egész biztos benne, hogy nem szeretné megfújni az ork kürtjét – se másét, ha már itt tartunk. *
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:40:12
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:40:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Csuklyáját fejéről levetve, testét úgy érezte, hogy lángokban áll, nyugalmat próbált magára erőltetni, míg a fogadó felé gyalogolt. Magában egy ősi elf dallamot dúdolt, hogy összeszdje magát és szellemét ismét összhangba hozza a lét ezen síkjával.
~Falánk vagy, lobogó tűz,
túl forrón lángolsz;
távolodj tőlem, lihegő!
Perzseled már a posztót,
ha nem menekülhetek,
köpenyem meggyullad, elég.~
Majd miután magabiztosság öntötte el, halkan így szólt.*
-Már itt is vagyunk.
~Falánk vagy, lobogó tűz,
túl forrón lángolsz;
távolodj tőlem, lihegő!
Perzseled már a posztót,
ha nem menekülhetek,
köpenyem meggyullad, elég.~
Majd miután magabiztosság öntötte el, halkan így szólt.*
-Már itt is vagyunk.
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:08:13
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:08:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annottah//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Békésen ücsörög a padon. Mervet szemmel tartva látja, hogy az csak most vette észre, hogy nincs mögötte. Jókedvűen felkacag a látottakon. Figyeli ahogy a férfi keresi a tekintetével, majd csak megtalálja. Meg van könnyebbülve, hogy sikerült észrevennie. Hátradőlve a padon, karjait széttárva a pad háttámláján pihenteti, mikor egy nem várt vendége akad. Meglepi a nő kirohanása. Arcára kiülnek érzelmei, amit a hirtelen felbukkanó mélységi okoz. Érdeklődés de főleg a lenézés ül ki arcára.*
-Tudod soha nem volt még panasz a gyorsaságomra. Nagyon jól bírom testmozgást, de azért én is halandó vagyok.
*Válaszol neki dörmögő hangján.*
-Különben meg ha én tettem volna hogy lehetnék itt?
*Meg sem lepi a mélységi ostobasága. Mivel annak tartja őket. Ostoba kis mitugrászoknak. Habár végignézve rajta, egy érdekes gondolat fut végig át az agyán. Ezzel a gondolattal majd később foglalkozik.*
-De ha annyira irigykedsz, hogy te nem tudtál kürtöt fújni, akkor van valamim, amit nyugodtan fújhatsz.
*Néz cinkosul a nőre, egy rosszfiús félmosollyal az arcán. Merv még a tömegben várakozik, hogy mire jut Zzul a nővel. Reméli, hogy nem szól bele és így csak ketten folytathatják a beszélgetést.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Békésen ücsörög a padon. Mervet szemmel tartva látja, hogy az csak most vette észre, hogy nincs mögötte. Jókedvűen felkacag a látottakon. Figyeli ahogy a férfi keresi a tekintetével, majd csak megtalálja. Meg van könnyebbülve, hogy sikerült észrevennie. Hátradőlve a padon, karjait széttárva a pad háttámláján pihenteti, mikor egy nem várt vendége akad. Meglepi a nő kirohanása. Arcára kiülnek érzelmei, amit a hirtelen felbukkanó mélységi okoz. Érdeklődés de főleg a lenézés ül ki arcára.*
-Tudod soha nem volt még panasz a gyorsaságomra. Nagyon jól bírom testmozgást, de azért én is halandó vagyok.
*Válaszol neki dörmögő hangján.*
-Különben meg ha én tettem volna hogy lehetnék itt?
*Meg sem lepi a mélységi ostobasága. Mivel annak tartja őket. Ostoba kis mitugrászoknak. Habár végignézve rajta, egy érdekes gondolat fut végig át az agyán. Ezzel a gondolattal majd később foglalkozik.*
-De ha annyira irigykedsz, hogy te nem tudtál kürtöt fújni, akkor van valamim, amit nyugodtan fújhatsz.
*Néz cinkosul a nőre, egy rosszfiús félmosollyal az arcán. Merv még a tömegben várakozik, hogy mire jut Zzul a nővel. Reméli, hogy nem szól bele és így csak ketten folytathatják a beszélgetést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1890-1909